Kikötő - Dokkok és kikötő
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Tenger és szigetek (új) Kikötői erdőség (új) Csatornarendszer (új) | Dokkok és kikötő | Lakónegyed (új) Vámház (új) Világítótorony (új) |  |
3580. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-07-13 16:26:21
Üzenet elküldve: 2017-07-13 16:26:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 498
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 498
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Rasdeher Clion//
*Arra már ő is rájött, hogy feleslegesen koptatja a száját. Clion egyszerűen képtelen felfogni, amiről beszél. Azt hiszi, csak a hülye női hóbort és hiszti, amiért Nori folyamatosan pofázik. Ő csak azt szeretné elérni, hogy ne kelljen olyan váratlan szarságokkal is foglalkoznia, mint az olyanok, hogy Clion felesleges kérdezősködése miatt elveszítse Idya bizalmát.
Persze Nori teljesen meg van győződve arról, hogy ez az egész Clion hibája, és nem az övé, amiért olyan dolgokat mondott el a férfinek, amik csak rá és Idyára tartoznának. A lány elmondta neki a világítótoronynál, hogy ez a helyzet, de természetesen Nori nem is foglalkozott ezzel. Ő soha sem hibázik, és mindig pontosan jól tudja, mit csinál.
Clion jól gondolja, hogy Nori még csak egy kislány, amit az ilyen gondolatai tökéletesen bizonyítanak. Idya vagy Clion, esetleg mindkettejük segítsége nélkül képtelen lenne megállni a saját lábán. Csak egy-két évig volt gyedül, máris nyakig van a bajban. Nincs otthona, keresi a városőrség, és amúgy sem tudja, mit kezdjen magával.*
- Nem ezt mondtam!
*Néz rá duzzogva. Valahogy most nem tudja poénként kezelni a dolgot. Szerinte Clion képes lenne kidobni őt az utcára, ha elege lenne belőle. Nem tudja, mennyire a szívén viseli a kis feketeség sorsát.*
- Fejezd be! *Nem bírja elviselni, ha így beszélnek Sa'Terethről.* Neki köszönhetem, hogy még életben vagyok.
*Ezzel nem hazudott nagyot. Soha nem volt ugyan közvetlen kapcsolatban az istenséggel, mégis a belé vetett hite az, ami olykor segített Norinak felállni, és folytatni az útját, még ha az néha túl rögös is.
Sa'Terethről inkább nem veszekszik vele tovább, úgy sem tudná meggyőzni. Majd meglátja, ha egyszer majd Nori az entitás hű szolgájaként tér vissza hozzá.*
- Aham. El akart fogni, meg akart ölni, tudja a fene. Igazából nem sokat láttam a fickóból, csak beküldtem a tündért a szegénynegyed sikátoraiba, aztán mentem utána. Tudod, én nem fogok agyatlanul nekirontani valakinek, akinél íj van.
*Céloz ezzel Clion ügyetlenségére. Nem tudja felfogni, hogyan sikerült az erdőben nyilat kapnia a vállába. Az erdőben! Nyilván úgy, hogy fejjel rohant a falnak. Napokig vitázhatnának arról, melyikük a meggondolatlanabb.
A kezébe nyomott nyílvesszőt fel-feldobálgatja, miközben értetlenül néz Clionra.*
- Nem, nem ismerős. Nem mutatkozott be nekem egyetlen nyílvessző sem. Mégis mi a francot kezdjek én ezzel? Rengeteg ugyanilyen nyílvessző van a világon, mégis hogy gondoltad, hogy pont ez alapján fogod megtalálni az elfet? Amúgy szarul nézel ki.
*Teszi hozzá mondandója végéhez az újabb kedves megjegyzést. Látja Clionon, hogy egyáltalán nincs jól, és legszívesebben ott ahol van, eldőlne, s másnapig aludna.
Clion közben már megint Arkról kérdez. Ő mondta, hogy felejtsék el a csajt, de pár perc sem telik el, és megint a nevét emlegeti. Szerencsétlen egész nap csuklani fog, ha az átok álnevekkel is működik.*
- Nem tudom, Clion! Ark... fura. Ha képes vagy bizalmas információként kezelni, akkor elmondom neked, miért. Képes vagy rá? Mert akkor üljünk le valami kocsmában, mielőtt összeesel itt nekem. Eszel valamit, közben megbeszélhetjük.
*Ismerteti a tervét, ami már valószínűleg a kannibálnak is jobban fog tetszeni, mint Nori véget nem érő dühöngése.*
*Arra már ő is rájött, hogy feleslegesen koptatja a száját. Clion egyszerűen képtelen felfogni, amiről beszél. Azt hiszi, csak a hülye női hóbort és hiszti, amiért Nori folyamatosan pofázik. Ő csak azt szeretné elérni, hogy ne kelljen olyan váratlan szarságokkal is foglalkoznia, mint az olyanok, hogy Clion felesleges kérdezősködése miatt elveszítse Idya bizalmát.
Persze Nori teljesen meg van győződve arról, hogy ez az egész Clion hibája, és nem az övé, amiért olyan dolgokat mondott el a férfinek, amik csak rá és Idyára tartoznának. A lány elmondta neki a világítótoronynál, hogy ez a helyzet, de természetesen Nori nem is foglalkozott ezzel. Ő soha sem hibázik, és mindig pontosan jól tudja, mit csinál.
Clion jól gondolja, hogy Nori még csak egy kislány, amit az ilyen gondolatai tökéletesen bizonyítanak. Idya vagy Clion, esetleg mindkettejük segítsége nélkül képtelen lenne megállni a saját lábán. Csak egy-két évig volt gyedül, máris nyakig van a bajban. Nincs otthona, keresi a városőrség, és amúgy sem tudja, mit kezdjen magával.*
- Nem ezt mondtam!
*Néz rá duzzogva. Valahogy most nem tudja poénként kezelni a dolgot. Szerinte Clion képes lenne kidobni őt az utcára, ha elege lenne belőle. Nem tudja, mennyire a szívén viseli a kis feketeség sorsát.*
- Fejezd be! *Nem bírja elviselni, ha így beszélnek Sa'Terethről.* Neki köszönhetem, hogy még életben vagyok.
*Ezzel nem hazudott nagyot. Soha nem volt ugyan közvetlen kapcsolatban az istenséggel, mégis a belé vetett hite az, ami olykor segített Norinak felállni, és folytatni az útját, még ha az néha túl rögös is.
Sa'Terethről inkább nem veszekszik vele tovább, úgy sem tudná meggyőzni. Majd meglátja, ha egyszer majd Nori az entitás hű szolgájaként tér vissza hozzá.*
- Aham. El akart fogni, meg akart ölni, tudja a fene. Igazából nem sokat láttam a fickóból, csak beküldtem a tündért a szegénynegyed sikátoraiba, aztán mentem utána. Tudod, én nem fogok agyatlanul nekirontani valakinek, akinél íj van.
*Céloz ezzel Clion ügyetlenségére. Nem tudja felfogni, hogyan sikerült az erdőben nyilat kapnia a vállába. Az erdőben! Nyilván úgy, hogy fejjel rohant a falnak. Napokig vitázhatnának arról, melyikük a meggondolatlanabb.
A kezébe nyomott nyílvesszőt fel-feldobálgatja, miközben értetlenül néz Clionra.*
- Nem, nem ismerős. Nem mutatkozott be nekem egyetlen nyílvessző sem. Mégis mi a francot kezdjek én ezzel? Rengeteg ugyanilyen nyílvessző van a világon, mégis hogy gondoltad, hogy pont ez alapján fogod megtalálni az elfet? Amúgy szarul nézel ki.
*Teszi hozzá mondandója végéhez az újabb kedves megjegyzést. Látja Clionon, hogy egyáltalán nincs jól, és legszívesebben ott ahol van, eldőlne, s másnapig aludna.
Clion közben már megint Arkról kérdez. Ő mondta, hogy felejtsék el a csajt, de pár perc sem telik el, és megint a nevét emlegeti. Szerencsétlen egész nap csuklani fog, ha az átok álnevekkel is működik.*
- Nem tudom, Clion! Ark... fura. Ha képes vagy bizalmas információként kezelni, akkor elmondom neked, miért. Képes vagy rá? Mert akkor üljünk le valami kocsmában, mielőtt összeesel itt nekem. Eszel valamit, közben megbeszélhetjük.
*Ismerteti a tervét, ami már valószínűleg a kannibálnak is jobban fog tetszeni, mint Nori véget nem érő dühöngése.*
3579. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-07-13 02:06:49
Üzenet elküldve: 2017-07-13 02:06:49
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Norileina Vylrien//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Sajnos Nori rossz emberre próbálja ráerőltetni saját kis képzelgését, amiben Ras csak másodhegedűs, mindig segítőkész barátot játszik. Ha ezen múlik a másik boldogsága, akkor el kell szomorítsa. Senkit nem fog szolgálni, semmilyen formában sem. Egy vérbeli, karakán vezéregyéniség, aki nem engedi ki kezei közül az irányítást. Ha valahogy mégis kicsúszna mancsából a kormánykerék, hát dühében mindent elkövetne, hogy visszaszerezze. Pont ebbe bukott bele Wrammal is. Az ork éles eszét kihasználva felé kerekedett, és egyszerűen megtalálta a férfi legfájdalmasabb pontját. Amikor alárendelt szerepet kell vállalnia, akkor egyszerűen megőrül.
De mivel gyorsan tanul a hibáiból, nem lesz egyszerű dolga kicsi Norinak, ha ki akarja hozni a béketűréséből. Nem is akkora taktikus, mint a zöldbőrű fenevad, ráadásul a kannibál is eléggé ismeri az ő gyenge pontjait. Persze mivel kedveli, ezeket nem kívánja használni ellene.
Egyre beljebb haladnak a Kikötő szívébe, miközben úgy érzi a lábai rögtön felmondják a szolgálatot, szemhéjai pedig szinte leragadnak. Mindenképpen szüksége lenne egy frissítő fürdőre, ha komolyan beszélni szeretne barátjával.*
-Felfogtam! Többet ártok, mint használok... Mit szólnál, ha inkább itt az egyik sikátorba aludnál? Vagy találtam egy egész jó raktárat is, ahova Taniat vittem. Szobatársak lehettek.
*Csak ijesztgeti a lányt, vigyora még mindig azon az arcba mászó rókaképén ékeskedik. Egyre jobb kedve támad, hiába a levertség, és a fáradtság, amivel útközben küzdenie kell. Hiányzott már neki valaki, akit folyamatosan piszkálhat. Mikor Teliirrel van az teljesen más. Ő tényleg egy fafejű, és csak a haszon miatt társult vele. Ellenben Norival igenis élvezi egymás folyamatos zrikálását.*
-Sa'Tereth! Az csak egy megalomániás gyökér, aki azt hiszi, hogy mert irányítani tudott néhány hullát máris isteni ereje van! Há' hol vannak a csatlósai most? Mert bárhova nézek egyet sem látok!
*Megáll egy pillanatra, és kezeit széttárva körbefordul a saját tengelye körül.*
-Ez itt nem Sa'Terethé! Ez azoké a bandáké, akik elegen maradtak, hogy magukévá tegyék ezt az egykoron virágzó csodát!
*Mint első viszontlátásukkor, ha hagyja megpöcköli a lány apró nóziját.*
-Én is örülök, Nori, hogy megtetted. Csak azt sajnálom, hogy én nem tettem meg hamarabb.
*Az önző istenség nem hozza különösebben lázba. Úgy hiszi csak valami nagy hatalmú mágus szórakozik a világgal, aki már nem tud mit kezdeni unalmában. De miután legyőzték már nem is látja olyan jó mókának a dolgot. Így gondolkodik Rasdeher a semmiből felbukkanó istenekről. Egyszerű csaló mind.*
-Mondhatjuk így is, de nem egyszerűen molesztáltam. Válaszokat kerestem.
*Arról, hogy a nő bíbor színekben kezd játszani tudomást sem vesz. Ha van valakije az az ő dolga, ha pedig szimplán csak nincs hozzászokva az ilyen megjegyzésekhez Cliont az sem érdekli.*
-Mi van? Az a buzeráns köcsög téged is el akart kapni? Várj, van itt tőle valami, amivel biztosra mehetünk!
*Az övébe dugta az erdőben felszedett nyílvesszőt pontosan azért, hogy ha kell később azonosítani tudják vele a támadót. Ezt most előhúzza, s átnyújtja Norileinanak.*
-Ismerős?
*Az elf tússzal kapcsolatos kérdésáradatra egyszerűen elmosolyodik.*
-Te bemutatsz Arknak?
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Sajnos Nori rossz emberre próbálja ráerőltetni saját kis képzelgését, amiben Ras csak másodhegedűs, mindig segítőkész barátot játszik. Ha ezen múlik a másik boldogsága, akkor el kell szomorítsa. Senkit nem fog szolgálni, semmilyen formában sem. Egy vérbeli, karakán vezéregyéniség, aki nem engedi ki kezei közül az irányítást. Ha valahogy mégis kicsúszna mancsából a kormánykerék, hát dühében mindent elkövetne, hogy visszaszerezze. Pont ebbe bukott bele Wrammal is. Az ork éles eszét kihasználva felé kerekedett, és egyszerűen megtalálta a férfi legfájdalmasabb pontját. Amikor alárendelt szerepet kell vállalnia, akkor egyszerűen megőrül.
De mivel gyorsan tanul a hibáiból, nem lesz egyszerű dolga kicsi Norinak, ha ki akarja hozni a béketűréséből. Nem is akkora taktikus, mint a zöldbőrű fenevad, ráadásul a kannibál is eléggé ismeri az ő gyenge pontjait. Persze mivel kedveli, ezeket nem kívánja használni ellene.
Egyre beljebb haladnak a Kikötő szívébe, miközben úgy érzi a lábai rögtön felmondják a szolgálatot, szemhéjai pedig szinte leragadnak. Mindenképpen szüksége lenne egy frissítő fürdőre, ha komolyan beszélni szeretne barátjával.*
-Felfogtam! Többet ártok, mint használok... Mit szólnál, ha inkább itt az egyik sikátorba aludnál? Vagy találtam egy egész jó raktárat is, ahova Taniat vittem. Szobatársak lehettek.
*Csak ijesztgeti a lányt, vigyora még mindig azon az arcba mászó rókaképén ékeskedik. Egyre jobb kedve támad, hiába a levertség, és a fáradtság, amivel útközben küzdenie kell. Hiányzott már neki valaki, akit folyamatosan piszkálhat. Mikor Teliirrel van az teljesen más. Ő tényleg egy fafejű, és csak a haszon miatt társult vele. Ellenben Norival igenis élvezi egymás folyamatos zrikálását.*
-Sa'Tereth! Az csak egy megalomániás gyökér, aki azt hiszi, hogy mert irányítani tudott néhány hullát máris isteni ereje van! Há' hol vannak a csatlósai most? Mert bárhova nézek egyet sem látok!
*Megáll egy pillanatra, és kezeit széttárva körbefordul a saját tengelye körül.*
-Ez itt nem Sa'Terethé! Ez azoké a bandáké, akik elegen maradtak, hogy magukévá tegyék ezt az egykoron virágzó csodát!
*Mint első viszontlátásukkor, ha hagyja megpöcköli a lány apró nóziját.*
-Én is örülök, Nori, hogy megtetted. Csak azt sajnálom, hogy én nem tettem meg hamarabb.
*Az önző istenség nem hozza különösebben lázba. Úgy hiszi csak valami nagy hatalmú mágus szórakozik a világgal, aki már nem tud mit kezdeni unalmában. De miután legyőzték már nem is látja olyan jó mókának a dolgot. Így gondolkodik Rasdeher a semmiből felbukkanó istenekről. Egyszerű csaló mind.*
-Mondhatjuk így is, de nem egyszerűen molesztáltam. Válaszokat kerestem.
*Arról, hogy a nő bíbor színekben kezd játszani tudomást sem vesz. Ha van valakije az az ő dolga, ha pedig szimplán csak nincs hozzászokva az ilyen megjegyzésekhez Cliont az sem érdekli.*
-Mi van? Az a buzeráns köcsög téged is el akart kapni? Várj, van itt tőle valami, amivel biztosra mehetünk!
*Az övébe dugta az erdőben felszedett nyílvesszőt pontosan azért, hogy ha kell később azonosítani tudják vele a támadót. Ezt most előhúzza, s átnyújtja Norileinanak.*
-Ismerős?
*Az elf tússzal kapcsolatos kérdésáradatra egyszerűen elmosolyodik.*
-Te bemutatsz Arknak?
3578. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-07-13 01:04:55
Üzenet elküldve: 2017-07-13 01:04:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 498
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 498
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Rasdeher Clion//
*Lemondóan sétál le a domboldalon Éjféllel a vállán. Kezdi úgy érezni, hogy nem fogja tudni ráerőltetni az akaratát Clionra, de azért kitartóan próbálkozik. Csak akkor szeppen meg kicsit, na jó, nem is kicsit, mikor a férfi felemelt hanggal inti csendre a feketeséget. Egészen eddig hallgatott, s úgy tűnt, nyeregben van, a másik nem fog kötekedni, elfogadja, hogy nagy hülyeséget csinált. De nem, a kannibál következő mondataival picit a helyére billenti a hierarchiát, és megmutatja Norinak, nem úgy van ám minden, ahogy azt a lány szeretné. Rasdeher ezzel azt éri el, hogy Nori most már nem próbál meg fölényeskedni, inkább duzzogva válaszol.*
- Azért mondom meg, hogy mit csinálj, mert többet ártasz, mint segítesz a kíváncsiságoddal, fogd már fel! Arról meg szó sem lehet, hogy elvigyelek Arkhoz! Kizárt!
*Inkább azt sem mondja el, hogy két nap múlva napnyugtakor találkozni fog Idyával. Majd valahogy megszökik a barlangból úgy, hogy Clion ne vegye észre. Semmi szüksége nincs arra, hogy ezek ketten egymásnak essenek miatta.*
- Hogy mit tud, amit te nem? El tud vezetni Sa'Terethhez. Sa'Tereth pedig segíthet rajtam, hogy ne szenvedjek tovább mások bűnei miatt. Tudod, rohadtul örülök, hogy megöltem őket. Örülök, hogy kinyírtam az összes szerencsétlent odalent!
*Clion láthatja, hogy Nori ma sokkal ingerlékenyebb, mint tegnap, amikor találkoztak. Talán a sok alkohol teszi, netán a kevés alvás, esetleg a történtek... vagy mindegyik. Az a biztos, hogy a lány most mindenre harap, ami egy kicsit is nem tetszik neki, a férfi pedig kénytelen lesz ma így elviselni őt.
A szeretőkről előadott okfejtésbe akaratlanul is belepirul, de nem Ras, nem is Idya jut eszébe, hanem Nolie. Hirtelen úgy érzi, látni akarja a kis fehér tündért, megölelgetni, vele lenni. Megrázza a fejét, mintha nem lett volna szabad erre gondolnia, majd egy helyeslő bólintással egyezik bele, hogy ne beszéljenek Arkról.*
- Szóval találtál egy elf csajt az erdőben, akit molesztálni kezdtél, aztán jött egy elf fehér lovon, aki vállon lőtt egy nyíllal. Remek.
*Tiszta mesebeli történet. A válasza közömbösnek tűnik, azonban nagyon meglepődik, mikor a férfi pontosabb leírást ad a titokzatos elf íjászról.*
- Én azt a fickót ismerem! Követte a tündért, akinek a belei most a szobádban vannak. El akart minket fogni, mármint engem, vagy a tündért, azt hiszem. Csak arra nem számított, hogy őt is követi valaki. Harcolni kezdtek, amíg én a tündér után mentem. Ezek szerint túlélte a csatát.
*Mondjuk a történet ezen része érdekel a legkevésbé, mert míg az az elf csak el akarta fogni a nőket, Clion elmondása szerint fogott is egyet.*
- És hol van most? Mit csináltál vele? Megmutatod majd?
*Érdeklődik a nyolcvan kilós nőről, akiről időközben kiderül, hogy elf, és nem egy dagadt ember. Nem is gondolta volna, hogy Clion képes elrabolni valakit.*
A hozzászólás írója (Norileina Vylrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.07.13 01:06:11
*Lemondóan sétál le a domboldalon Éjféllel a vállán. Kezdi úgy érezni, hogy nem fogja tudni ráerőltetni az akaratát Clionra, de azért kitartóan próbálkozik. Csak akkor szeppen meg kicsit, na jó, nem is kicsit, mikor a férfi felemelt hanggal inti csendre a feketeséget. Egészen eddig hallgatott, s úgy tűnt, nyeregben van, a másik nem fog kötekedni, elfogadja, hogy nagy hülyeséget csinált. De nem, a kannibál következő mondataival picit a helyére billenti a hierarchiát, és megmutatja Norinak, nem úgy van ám minden, ahogy azt a lány szeretné. Rasdeher ezzel azt éri el, hogy Nori most már nem próbál meg fölényeskedni, inkább duzzogva válaszol.*
- Azért mondom meg, hogy mit csinálj, mert többet ártasz, mint segítesz a kíváncsiságoddal, fogd már fel! Arról meg szó sem lehet, hogy elvigyelek Arkhoz! Kizárt!
*Inkább azt sem mondja el, hogy két nap múlva napnyugtakor találkozni fog Idyával. Majd valahogy megszökik a barlangból úgy, hogy Clion ne vegye észre. Semmi szüksége nincs arra, hogy ezek ketten egymásnak essenek miatta.*
- Hogy mit tud, amit te nem? El tud vezetni Sa'Terethhez. Sa'Tereth pedig segíthet rajtam, hogy ne szenvedjek tovább mások bűnei miatt. Tudod, rohadtul örülök, hogy megöltem őket. Örülök, hogy kinyírtam az összes szerencsétlent odalent!
*Clion láthatja, hogy Nori ma sokkal ingerlékenyebb, mint tegnap, amikor találkoztak. Talán a sok alkohol teszi, netán a kevés alvás, esetleg a történtek... vagy mindegyik. Az a biztos, hogy a lány most mindenre harap, ami egy kicsit is nem tetszik neki, a férfi pedig kénytelen lesz ma így elviselni őt.
A szeretőkről előadott okfejtésbe akaratlanul is belepirul, de nem Ras, nem is Idya jut eszébe, hanem Nolie. Hirtelen úgy érzi, látni akarja a kis fehér tündért, megölelgetni, vele lenni. Megrázza a fejét, mintha nem lett volna szabad erre gondolnia, majd egy helyeslő bólintással egyezik bele, hogy ne beszéljenek Arkról.*
- Szóval találtál egy elf csajt az erdőben, akit molesztálni kezdtél, aztán jött egy elf fehér lovon, aki vállon lőtt egy nyíllal. Remek.
*Tiszta mesebeli történet. A válasza közömbösnek tűnik, azonban nagyon meglepődik, mikor a férfi pontosabb leírást ad a titokzatos elf íjászról.*
- Én azt a fickót ismerem! Követte a tündért, akinek a belei most a szobádban vannak. El akart minket fogni, mármint engem, vagy a tündért, azt hiszem. Csak arra nem számított, hogy őt is követi valaki. Harcolni kezdtek, amíg én a tündér után mentem. Ezek szerint túlélte a csatát.
*Mondjuk a történet ezen része érdekel a legkevésbé, mert míg az az elf csak el akarta fogni a nőket, Clion elmondása szerint fogott is egyet.*
- És hol van most? Mit csináltál vele? Megmutatod majd?
*Érdeklődik a nyolcvan kilós nőről, akiről időközben kiderül, hogy elf, és nem egy dagadt ember. Nem is gondolta volna, hogy Clion képes elrabolni valakit.*
A hozzászólás írója (Norileina Vylrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.07.13 01:06:11
3577. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-07-11 16:12:27
Üzenet elküldve: 2017-07-11 16:12:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 498
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 498
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
*Nincs túl jó kedve. Cliont nem találta a barlangban, és kezd nagyon aggódni érte. Mi lesz, ha nem találja meg, és túl késő lesz? ~A fenébe is!~ Még mindig nem tudja elhinni, hogy Snalgornak pont erről kellett fecsegnie. Na jó, talán az is igaz, hogy ezek után nem kellett volna meggondolatlanul közölnie Clion nevét Idyával.
Legalább nem feleslegesen mászott el a barlangig, meg vissza. Clion szobájában talált magának néhány ruhát, meg egy hátizsákot, amiben cipelheti fontosabb dolgait. Azt nem igazán érti, miért tart Clion női ruhákat a szobájában, de neki ez most pont kapóra jött.
Szakadt, koszos ruháit le tudta cserélni egy fekete rakott szoknyára, egy új, csinosabb hosszú ujjú felsőre. Kicsit hülyén érzi magát bennük, épp ezért a táskában hozott magával egy nadrágot és ujjatlan felsőt is, ha elege lenne a szoknyából.
Viszont most a legkisebb problémája is nagyobb annál, mint a ruhája. Megígérte Clionnak, hogy sötétedésre visszaér. Ő ott is volt egy kicsit késve, de a férfit sehol nem találta, pedig elég sokat várt rá, hozzászámolva az időt, amíg a ruhák közt kutatott.
Nagyon rosszul esik neki, hogy egyedül van. Legszívesebben madaras barátja ölébe ült volna, és órákig csak sírt volna. Már megszokhatta volna, hogy mindig akkor hagyja cserben, mikor a leginkább szüksége lenne rá. Most is, ahogy bármikor máskor, egyedül kell elviselnie a fájdalmat, mi belülről égeti. Idya nem kér belőle, Clion pedig egyszerűen szarik rá. Tényleg kezdi úgy érezni, hogy neki nincs helye ebben a világban. Ez kezdi egyre jobban feldühiteni. Egyre lenézőbb pillantásokat vet bárkire, aki elmegy mellette. Egyik kezével tőrét markolássza, és csak lélekjelenlétén múlik, hogy nem kezd értelmetlen gyilkolászásba az éjszakai utcán. Ő is tudja, hogy nem szabad. Feszültségét inkább azzal vezeti le, hogy rohanni kezd. Rohan, de maga sem tudja, hogy merre.*
Legalább nem feleslegesen mászott el a barlangig, meg vissza. Clion szobájában talált magának néhány ruhát, meg egy hátizsákot, amiben cipelheti fontosabb dolgait. Azt nem igazán érti, miért tart Clion női ruhákat a szobájában, de neki ez most pont kapóra jött.
Szakadt, koszos ruháit le tudta cserélni egy fekete rakott szoknyára, egy új, csinosabb hosszú ujjú felsőre. Kicsit hülyén érzi magát bennük, épp ezért a táskában hozott magával egy nadrágot és ujjatlan felsőt is, ha elege lenne a szoknyából.
Viszont most a legkisebb problémája is nagyobb annál, mint a ruhája. Megígérte Clionnak, hogy sötétedésre visszaér. Ő ott is volt egy kicsit késve, de a férfit sehol nem találta, pedig elég sokat várt rá, hozzászámolva az időt, amíg a ruhák közt kutatott.
Nagyon rosszul esik neki, hogy egyedül van. Legszívesebben madaras barátja ölébe ült volna, és órákig csak sírt volna. Már megszokhatta volna, hogy mindig akkor hagyja cserben, mikor a leginkább szüksége lenne rá. Most is, ahogy bármikor máskor, egyedül kell elviselnie a fájdalmat, mi belülről égeti. Idya nem kér belőle, Clion pedig egyszerűen szarik rá. Tényleg kezdi úgy érezni, hogy neki nincs helye ebben a világban. Ez kezdi egyre jobban feldühiteni. Egyre lenézőbb pillantásokat vet bárkire, aki elmegy mellette. Egyik kezével tőrét markolássza, és csak lélekjelenlétén múlik, hogy nem kezd értelmetlen gyilkolászásba az éjszakai utcán. Ő is tudja, hogy nem szabad. Feszültségét inkább azzal vezeti le, hogy rohanni kezd. Rohan, de maga sem tudja, hogy merre.*
3576. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-07-11 11:22:39
Üzenet elküldve: 2017-07-11 11:22:39
ÚJ
![>Reydis Syna [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10880_1490455601_fel_elf_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 604
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 604
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Viharok és kapitányok//
*Szerencsére jön segítség, mikor már a táv felét megteszi a hajóra felmászásnál. Egy kötél jelenik meg mellette és mikor felnéz a fekete hajú nő jelenik meg, aki elég nagy tiszteletet ért már el a csürhe között. A megjegyzésen elmosolyodik, hát igen szívós az már biztos, főleg ha van célja amit minden áron el akar érni. Mivel szavahihetőnek tartja a nőt, hogy ha meg kell döglenie, akkor az fojtogatás által lesz, így elfogadja a köteles segítséget, majd pár matróz segít még neki a fedélzetre megérkezni ismét. A vizes haját hátracsapja és szusszan egyet, mitha nem is dobták volna le az előbb.*
-Készen állok, ha hajlandó végre tanítani engem Kapitány! *A tiszteletet még mindig megadja és még mindig ugyanolyan elhivatott, mint ezelőtt a célja érdekében, nem olyan könnyű Reydist lerázni, ha akar valamit.*
*Szerencsére jön segítség, mikor már a táv felét megteszi a hajóra felmászásnál. Egy kötél jelenik meg mellette és mikor felnéz a fekete hajú nő jelenik meg, aki elég nagy tiszteletet ért már el a csürhe között. A megjegyzésen elmosolyodik, hát igen szívós az már biztos, főleg ha van célja amit minden áron el akar érni. Mivel szavahihetőnek tartja a nőt, hogy ha meg kell döglenie, akkor az fojtogatás által lesz, így elfogadja a köteles segítséget, majd pár matróz segít még neki a fedélzetre megérkezni ismét. A vizes haját hátracsapja és szusszan egyet, mitha nem is dobták volna le az előbb.*
-Készen állok, ha hajlandó végre tanítani engem Kapitány! *A tiszteletet még mindig megadja és még mindig ugyanolyan elhivatott, mint ezelőtt a célja érdekében, nem olyan könnyű Reydist lerázni, ha akar valamit.*
3575. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-07-11 11:11:01
Üzenet elküldve: 2017-07-11 11:11:01
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Szelíd
//Viharok és kapitányok//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
*Reydis még csak a megmászandó táv felénél jár, mikor egy kötél érkezik fentről és mellette lóg le. Ha felnéz, a fekete szépség arcát látja, ahogy egy félmosollyal csóválja a fejét.*
-Szívós egy kis ribanc vagy Te! Nem ígérem, hogy életben maradsz, de azt megígérhetem, hogy ha meg kell döglened, én magam foglak megfojtani.
*Ha a lány átfog a kötélre, és miért ne tenné, akkor néhány markos matróz pillanatok alatt a fedélzetre húzzák, ahol a kapitány halkan diskurál valamiről az első tiszttel. Mellettük egy felfordított hordón ott ücsörög a lány és egy dobótőrrel játszik. Amikor Reydis a fedélzetre ér, mind a kalózpalántára néznek várakozóan, mintha várnák, hogy mit mond.*
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
*Reydis még csak a megmászandó táv felénél jár, mikor egy kötél érkezik fentről és mellette lóg le. Ha felnéz, a fekete szépség arcát látja, ahogy egy félmosollyal csóválja a fejét.*
-Szívós egy kis ribanc vagy Te! Nem ígérem, hogy életben maradsz, de azt megígérhetem, hogy ha meg kell döglened, én magam foglak megfojtani.
*Ha a lány átfog a kötélre, és miért ne tenné, akkor néhány markos matróz pillanatok alatt a fedélzetre húzzák, ahol a kapitány halkan diskurál valamiről az első tiszttel. Mellettük egy felfordított hordón ott ücsörög a lány és egy dobótőrrel játszik. Amikor Reydis a fedélzetre ér, mind a kalózpalántára néznek várakozóan, mintha várnák, hogy mit mond.*
3574. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-07-09 17:43:47
Üzenet elküldve: 2017-07-09 17:43:47
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Mikor a remény elveszni látszik//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A múlt kísérteteinek láncait képtelenség egyszerűen lerázni lüktető szíved bíbor valójáról. Örökké hozzád vannak kötve, életed végéig nyomják mellkasod a nehéz láncok, és bármit próbálsz nem tudod elvágni őket. Csak gyűlnek, és sokasodnak, míg ki nem szorítják az összes felgyülemlett vért véges idejű ketyegődből.
Erőlködhetsz, és küzdhetsz az emberséged megtartásáért léted fekete hajnaláig, de sosem fogod tudni elvágni a már hozzád kapcsolódó sérthetetlen kötelékeket. Otthagyják lelkedben lenyomatukat. Egyetlen egy megoldásod van. Kiölsz magadból mindent, mi a többi élőlényhez köt. Végzel a védtelen gyengeségeiddel, elfelejted, hogy mit jelent a magány, és csakis magadra koncentrálsz. Így a számuk sem gyarapodhat.
Kint, a kikötő kíméletlen világában egy macska csontig hatoló sikítása töri meg a hideg csendet. Hosszan elnyújtott, fájdalmas, és lélekvesztő sikolynak hangzik, mely semmivel sem másabb, mint az értelmesnek titulált lények utolsó kiáltása, mielőtt kihuny szemükből a ragyogás.
Rasdeher beleborzong az állat elnyújtott haláltusájába, amitől egyszerre válik elégedetté, és csalódottá. Elégedett, mert csak ekkor érzi magát igazán embernek, csalódott mert ilyenkor egész eddigi élete felesleges élvhajhászásnak tűnik. Nem sikerült teljesen egy vérengző, érzelemmentes bestiává válnia, de mégsem maradt átlagos ember. A láncainak a száma nőtt, hiába ellenkezett összes erejével ellene. Egy olyan szakadékban rekedt, melynek mindkét oldala tele van rengeteg veszéllyel, s csalódással. De a szakadék alja... bizonytalanság, s homály a legrosszabb fajtából.*
-Félreértesz. Nem haragszom rád. Te is csak egy áldozat vagy, mint én.
*Végre rájött! Tudatosul benne az a tény, hogy sosem másokat gyűlölt, nem mások választották neki ezt az utat. Mert neki is megvolt a maga választási lehetősége. Véget vethetett volna ennek az ocsmány létezésnek a saját bűnös kezével, de az élni akarás, és a kíváncsiság hajtotta előre. Sebeket szerzett útközben, mind fizikait, mind lelkit, de most eljutott arra a pontra, mikor már nem hajtják előre ezek az érzések.*
-Semmivel nem jobb, ha magadba fojtod azt a sok szart. Engedd csak ki, drágám!
*Hiába a belső vívódás, hiába a fájdalom, mely a vállából szétáramlik egész testébe, még mindig képes mosolyogni. Már-már úgy tűnik, mintha azt az őrült vigyort az arcára varrták volna gyerekkorában.*
-Azt kell mondjam, hogy egyre jobban kedvellek!
*A nő könnyízű vigyora a kannibálban is megmozgat valamit. Olyan ez, mintha már ismernék egymást, és csak azért vannak itt, hogy megvitassák kettejük gondját-baját. Szomorú belegondolni abba a ténybe, hogy bármi is lesz, a férfi már elhatározta magát, és kísérletét már csak kíváncsisága miatt sem teszi félre. De addig még élvezi kicsit a nő társaságát.*
-Garantáltan tetszeni fognak az ékszereim! Nézd csak milyen szép rozsdás némelyik. Talán ha ezeket felvetted még magamévá is tennélek. Kár, hogy arra már nem lenne időnk!
*Kardját az ölébe helyezi, és az egyik csodás szöggel finom, édes mozdulatokkal cirógatja körbe a lány egyre több érzelmet felvonultató arcát.*
-Kíváncsi vagyok a történetedre! Honnan jöttél? Milyenek voltak a szüleid? Él-e valaki, akire számíthatsz?
*Ezek mind olyan önző kérdések, mire Rasnak van szüksége. Ha nem tetszenek neki a válaszok könnyen elvesztheti az eszét, amit az elf biztosan nem fog élvezni. Szóval a legjobb lenne, ha még ebben a szorult helyzetben is képes lenne értelmes mesével előállni.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A múlt kísérteteinek láncait képtelenség egyszerűen lerázni lüktető szíved bíbor valójáról. Örökké hozzád vannak kötve, életed végéig nyomják mellkasod a nehéz láncok, és bármit próbálsz nem tudod elvágni őket. Csak gyűlnek, és sokasodnak, míg ki nem szorítják az összes felgyülemlett vért véges idejű ketyegődből.
Erőlködhetsz, és küzdhetsz az emberséged megtartásáért léted fekete hajnaláig, de sosem fogod tudni elvágni a már hozzád kapcsolódó sérthetetlen kötelékeket. Otthagyják lelkedben lenyomatukat. Egyetlen egy megoldásod van. Kiölsz magadból mindent, mi a többi élőlényhez köt. Végzel a védtelen gyengeségeiddel, elfelejted, hogy mit jelent a magány, és csakis magadra koncentrálsz. Így a számuk sem gyarapodhat.
Kint, a kikötő kíméletlen világában egy macska csontig hatoló sikítása töri meg a hideg csendet. Hosszan elnyújtott, fájdalmas, és lélekvesztő sikolynak hangzik, mely semmivel sem másabb, mint az értelmesnek titulált lények utolsó kiáltása, mielőtt kihuny szemükből a ragyogás.
Rasdeher beleborzong az állat elnyújtott haláltusájába, amitől egyszerre válik elégedetté, és csalódottá. Elégedett, mert csak ekkor érzi magát igazán embernek, csalódott mert ilyenkor egész eddigi élete felesleges élvhajhászásnak tűnik. Nem sikerült teljesen egy vérengző, érzelemmentes bestiává válnia, de mégsem maradt átlagos ember. A láncainak a száma nőtt, hiába ellenkezett összes erejével ellene. Egy olyan szakadékban rekedt, melynek mindkét oldala tele van rengeteg veszéllyel, s csalódással. De a szakadék alja... bizonytalanság, s homály a legrosszabb fajtából.*
-Félreértesz. Nem haragszom rád. Te is csak egy áldozat vagy, mint én.
*Végre rájött! Tudatosul benne az a tény, hogy sosem másokat gyűlölt, nem mások választották neki ezt az utat. Mert neki is megvolt a maga választási lehetősége. Véget vethetett volna ennek az ocsmány létezésnek a saját bűnös kezével, de az élni akarás, és a kíváncsiság hajtotta előre. Sebeket szerzett útközben, mind fizikait, mind lelkit, de most eljutott arra a pontra, mikor már nem hajtják előre ezek az érzések.*
-Semmivel nem jobb, ha magadba fojtod azt a sok szart. Engedd csak ki, drágám!
*Hiába a belső vívódás, hiába a fájdalom, mely a vállából szétáramlik egész testébe, még mindig képes mosolyogni. Már-már úgy tűnik, mintha azt az őrült vigyort az arcára varrták volna gyerekkorában.*
-Azt kell mondjam, hogy egyre jobban kedvellek!
*A nő könnyízű vigyora a kannibálban is megmozgat valamit. Olyan ez, mintha már ismernék egymást, és csak azért vannak itt, hogy megvitassák kettejük gondját-baját. Szomorú belegondolni abba a ténybe, hogy bármi is lesz, a férfi már elhatározta magát, és kísérletét már csak kíváncsisága miatt sem teszi félre. De addig még élvezi kicsit a nő társaságát.*
-Garantáltan tetszeni fognak az ékszereim! Nézd csak milyen szép rozsdás némelyik. Talán ha ezeket felvetted még magamévá is tennélek. Kár, hogy arra már nem lenne időnk!
*Kardját az ölébe helyezi, és az egyik csodás szöggel finom, édes mozdulatokkal cirógatja körbe a lány egyre több érzelmet felvonultató arcát.*
-Kíváncsi vagyok a történetedre! Honnan jöttél? Milyenek voltak a szüleid? Él-e valaki, akire számíthatsz?
*Ezek mind olyan önző kérdések, mire Rasnak van szüksége. Ha nem tetszenek neki a válaszok könnyen elvesztheti az eszét, amit az elf biztosan nem fog élvezni. Szóval a legjobb lenne, ha még ebben a szorult helyzetben is képes lenne értelmes mesével előállni.*
3573. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-07-08 23:09:43
Üzenet elküldve: 2017-07-08 23:09:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Vakmerő
//Mikor a remény elveszni látszik//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Mindenki magával hordozza a saját bűneit, amik alól halálunk pillanatáig nem kaphatunk feloldozást. Ő már rég elfeledte a sajátjait, de Ras érzelemkitörése nagyobb hatással van a lányra, mint azt gondolná.*
-Nem tagadom, hatásos volt az előző jeleneted. *Szűri lassan a fogai között.* De nem hatottál meg. Egy vadállat vagy, egy elfajzott korcs, aki képtelen magán uralkodni. Én legalább ennyire képes vagyok, hogy nem engedem szabadjára a haragom, te nyomorult féreg! Szégyen, hogy a te kezed által kell meghaljak!
*Mennyivel komolyabb lett a hangulat, miután kihisztizte magát. A feje még nem tisztult ki teljesen, a szavak ösztönösen jönnek. Nem is hitte volna, hogy ilyen kevés trágár szóval is lehet mondatokat alkotni.*
-Tetves féreg vagy, egy nyomorult takonypóc, aki még talán harminc évet sem élt meg, de már azt hiszi, mennyire király, hogy fogott magának egy lányt. *Muszáj elnevetnie magát. Kacagása harsány, betegesen csengő.* Hát tévedsz! Nem rémít meg a tehetetlenséged, csupán elkeserít.
*Ahogy kiönti a szívét, elmondja mekkora nyomorék baromnak is tartja a férfit, rögtön kitisztul az elméje. Hiába közhely, mégis csak segít. Arcára ismét kiül az önelégült vigyor, ami könnyes, duzzadt szemeivel elég ijesztő pírosítás.*
-Csak attól tartok *Billenti kissé oldalra fejét.* hogyha véletlenül túlélem ezt az éjszakát, akkor olyan megkeseredett seggfej leszek, mint te.
*A hiszti teljesen megváltoztatta a hangulatát. Kitombolta magát, így még csak nem is haragosan vagdossa Rasdeher fejéhez a szidalmakat, hanem széles mosollyal az arcán, élvezi a helyzetet.
A magzatpóz sikeresen megvédi, bármit is akart csinálni vele a férfi, elhalasztja későbbre. Inkább beszélgetne vele, ami őszintén meglepi. Lehet a hirtelen hangulatváltozásai keltették fel a figyelmét, vagy csak pusztán húzná az időt, hogy a megfelelő pillanatban kaphassa el szegénykét.*
-Melletted nehéz józannak maradnom.
*Vigyorodik el, mintha élete egyik legjobb poénját sütötte volna el az előbb, és várná a hatást. Olyan képet vág, mint aki teljesen megbolondult, pedig ez nem igaz. Épp az ellenkezője, kezd észhez térni.*
-Legyen! *Jelenti ki lelkesen.* Nagyon szívesen válaszolok a kérdéseidre. *Hangja csak úgy csöpög az erőltetett, szarkasztikus kedvességtől.* De ha nem tetszenek az ékszerek, kénytelen leszek panaszkodni.
*A férfinak elképzelése sincs, mi rejtőzik a lányban. Így, megkötözve, nem sok veszélyt jelent, de ha egyszer kiszabadul. És már dolgozik is ezen. A kezei hátul vannak összekötve, így nem láthatja, mit csinál. Hosszabbra hagyott körmeivel elkezdi kapargatni a kötelet, ami nagyon lassan elkezd fesleni. Ha évek óta itt áll ebben a romos házban, minden bizonnyal nem fog ellenállni. Talán sikerül kiszabadulnia, mielőtt a csuklyás az őrületbe kergetné a rusnya pofájával vagy a fájdalmas stílusával. Vagy megöli, az is egy lehetőség, már nem oylan valószínű.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Mindenki magával hordozza a saját bűneit, amik alól halálunk pillanatáig nem kaphatunk feloldozást. Ő már rég elfeledte a sajátjait, de Ras érzelemkitörése nagyobb hatással van a lányra, mint azt gondolná.*
-Nem tagadom, hatásos volt az előző jeleneted. *Szűri lassan a fogai között.* De nem hatottál meg. Egy vadállat vagy, egy elfajzott korcs, aki képtelen magán uralkodni. Én legalább ennyire képes vagyok, hogy nem engedem szabadjára a haragom, te nyomorult féreg! Szégyen, hogy a te kezed által kell meghaljak!
*Mennyivel komolyabb lett a hangulat, miután kihisztizte magát. A feje még nem tisztult ki teljesen, a szavak ösztönösen jönnek. Nem is hitte volna, hogy ilyen kevés trágár szóval is lehet mondatokat alkotni.*
-Tetves féreg vagy, egy nyomorult takonypóc, aki még talán harminc évet sem élt meg, de már azt hiszi, mennyire király, hogy fogott magának egy lányt. *Muszáj elnevetnie magát. Kacagása harsány, betegesen csengő.* Hát tévedsz! Nem rémít meg a tehetetlenséged, csupán elkeserít.
*Ahogy kiönti a szívét, elmondja mekkora nyomorék baromnak is tartja a férfit, rögtön kitisztul az elméje. Hiába közhely, mégis csak segít. Arcára ismét kiül az önelégült vigyor, ami könnyes, duzzadt szemeivel elég ijesztő pírosítás.*
-Csak attól tartok *Billenti kissé oldalra fejét.* hogyha véletlenül túlélem ezt az éjszakát, akkor olyan megkeseredett seggfej leszek, mint te.
*A hiszti teljesen megváltoztatta a hangulatát. Kitombolta magát, így még csak nem is haragosan vagdossa Rasdeher fejéhez a szidalmakat, hanem széles mosollyal az arcán, élvezi a helyzetet.
A magzatpóz sikeresen megvédi, bármit is akart csinálni vele a férfi, elhalasztja későbbre. Inkább beszélgetne vele, ami őszintén meglepi. Lehet a hirtelen hangulatváltozásai keltették fel a figyelmét, vagy csak pusztán húzná az időt, hogy a megfelelő pillanatban kaphassa el szegénykét.*
-Melletted nehéz józannak maradnom.
*Vigyorodik el, mintha élete egyik legjobb poénját sütötte volna el az előbb, és várná a hatást. Olyan képet vág, mint aki teljesen megbolondult, pedig ez nem igaz. Épp az ellenkezője, kezd észhez térni.*
-Legyen! *Jelenti ki lelkesen.* Nagyon szívesen válaszolok a kérdéseidre. *Hangja csak úgy csöpög az erőltetett, szarkasztikus kedvességtől.* De ha nem tetszenek az ékszerek, kénytelen leszek panaszkodni.
*A férfinak elképzelése sincs, mi rejtőzik a lányban. Így, megkötözve, nem sok veszélyt jelent, de ha egyszer kiszabadul. És már dolgozik is ezen. A kezei hátul vannak összekötve, így nem láthatja, mit csinál. Hosszabbra hagyott körmeivel elkezdi kapargatni a kötelet, ami nagyon lassan elkezd fesleni. Ha évek óta itt áll ebben a romos házban, minden bizonnyal nem fog ellenállni. Talán sikerül kiszabadulnia, mielőtt a csuklyás az őrületbe kergetné a rusnya pofájával vagy a fájdalmas stílusával. Vagy megöli, az is egy lehetőség, már nem oylan valószínű.*
3572. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-07-08 22:16:29
Üzenet elküldve: 2017-07-08 22:16:29
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Mikor a remény elveszni látszik//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Megőrült volna? Talán. Ezen a vörösbe forduló éjszakán történt? Biztosan nem. Egy ember nem fog pár óra alatt teljesen kifordulni magából. Akkor lehet, hogy csak egy újabb álarc, mellyel nyomorát kívánja takarni a vérző lelkű szörnyeteg? Ez is megtörténhet, de sajnos még ő sem tud valódi válaszokkal szolgálni saját kérdéseire. Eredetileg az volt a terve, hogy a nő segítségével mindent megválaszol, és ha végeztek, még akármi lehet közös kis ismeretségükből. Legalábbis Rasdeher részéről. Ő minden gond nélkül szemet tud hunyni afölött, hogy Tania egyáltalán nem könnyítette meg a dolgot, és nem vállalkozott önként erre az egyszerű tesztre. Ezért igazán nem haragudhat a nőre.
De a szomorú tapasztalatok azt mutatják, hogy a megkárosított személyek általában kevéssé megbocsátóak. Ezzel viszont nincs ideje foglalkoznia az idomárnak, áldozata még mindig akaratoskodik.*
-Hallod magad? Kétségbeestél. Félsz! Milyen vicces. Nem a haláltól. Te is tudod, hogy az gyorsan is eljöhet érted, ha rajtam múlik. Az ismeretlentől rettegsz, igazam van? Hmm... vagy valami mástól, mire én sosem fogok magamtól rájönni.
*Újból megmozdul valami a férfiben, de ez most nem a nyers őrület és agresszió, annál sokkal szelídebb, de mégis követelőző. Ez az érzés egy szeletet akar magának a tortából. Érezni szeretné az ízlelőbimbói által szisztematikusan felsorakoztatott különleges ízeket, az élet ízeit. Így most egy rövid időre Ras kíváncsisága kerül előtérbe. Leül a hátsójára, és hosszan bámulja a nő arcának minden rezdülését.*
-Mitől félsz?
*A kérdése őszintén cseng, de szemében még ott ég egyfajta furcsa tűz, mit nem olthat ki senki egyszerű vízzel. Egyelőre meggondolja magát. A szögeket tartalékolja, hisz a másik, mint valami félénk sündisznó úgy húzza össze magát a gyomrát megcirógató markolatgomb hatására.
Most csak nézi őt, nem ér hozzá, nem tesz felesleges mozdulatokat. Előttük az éjszaka. Itt reményei szerint senki sem fogja megzavarni. Akkor pedig miért ne ismerkedhetne? Mindig is szerette megfigyelni a halandókat. Érdekfeszítőek számára elnyomott, eltitkolt gondolataik. Szeretne az elfből is kihúzni minél több dolgot.*
-Látom lassan kezded összeszedni magad!
*Mosolyog rá, mintha valóban örülne az eddigi, nagypofájú, trágár kisasszony visszatértének. Valahogy jobban kedveli így, mint mikor állandóan csak nyávogott. A gyámoltalan kiscicákat sosem szerette.*
-Egyezzünk meg! Ha maradéktalanul válaszolsz minden kérdésemre akkor megfontolom, hogy elengedlek. De ha nem tetszik a hozzáállásod akkor ezek a szögek tőlem kapott ékszerekként fogják gazdagítani a tested!
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Megőrült volna? Talán. Ezen a vörösbe forduló éjszakán történt? Biztosan nem. Egy ember nem fog pár óra alatt teljesen kifordulni magából. Akkor lehet, hogy csak egy újabb álarc, mellyel nyomorát kívánja takarni a vérző lelkű szörnyeteg? Ez is megtörténhet, de sajnos még ő sem tud valódi válaszokkal szolgálni saját kérdéseire. Eredetileg az volt a terve, hogy a nő segítségével mindent megválaszol, és ha végeztek, még akármi lehet közös kis ismeretségükből. Legalábbis Rasdeher részéről. Ő minden gond nélkül szemet tud hunyni afölött, hogy Tania egyáltalán nem könnyítette meg a dolgot, és nem vállalkozott önként erre az egyszerű tesztre. Ezért igazán nem haragudhat a nőre.
De a szomorú tapasztalatok azt mutatják, hogy a megkárosított személyek általában kevéssé megbocsátóak. Ezzel viszont nincs ideje foglalkoznia az idomárnak, áldozata még mindig akaratoskodik.*
-Hallod magad? Kétségbeestél. Félsz! Milyen vicces. Nem a haláltól. Te is tudod, hogy az gyorsan is eljöhet érted, ha rajtam múlik. Az ismeretlentől rettegsz, igazam van? Hmm... vagy valami mástól, mire én sosem fogok magamtól rájönni.
*Újból megmozdul valami a férfiben, de ez most nem a nyers őrület és agresszió, annál sokkal szelídebb, de mégis követelőző. Ez az érzés egy szeletet akar magának a tortából. Érezni szeretné az ízlelőbimbói által szisztematikusan felsorakoztatott különleges ízeket, az élet ízeit. Így most egy rövid időre Ras kíváncsisága kerül előtérbe. Leül a hátsójára, és hosszan bámulja a nő arcának minden rezdülését.*
-Mitől félsz?
*A kérdése őszintén cseng, de szemében még ott ég egyfajta furcsa tűz, mit nem olthat ki senki egyszerű vízzel. Egyelőre meggondolja magát. A szögeket tartalékolja, hisz a másik, mint valami félénk sündisznó úgy húzza össze magát a gyomrát megcirógató markolatgomb hatására.
Most csak nézi őt, nem ér hozzá, nem tesz felesleges mozdulatokat. Előttük az éjszaka. Itt reményei szerint senki sem fogja megzavarni. Akkor pedig miért ne ismerkedhetne? Mindig is szerette megfigyelni a halandókat. Érdekfeszítőek számára elnyomott, eltitkolt gondolataik. Szeretne az elfből is kihúzni minél több dolgot.*
-Látom lassan kezded összeszedni magad!
*Mosolyog rá, mintha valóban örülne az eddigi, nagypofájú, trágár kisasszony visszatértének. Valahogy jobban kedveli így, mint mikor állandóan csak nyávogott. A gyámoltalan kiscicákat sosem szerette.*
-Egyezzünk meg! Ha maradéktalanul válaszolsz minden kérdésemre akkor megfontolom, hogy elengedlek. De ha nem tetszik a hozzáállásod akkor ezek a szögek tőlem kapott ékszerekként fogják gazdagítani a tested!
3571. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-07-08 18:28:33
Üzenet elküldve: 2017-07-08 18:28:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 67
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 67
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Kárhozottak leszünk!//
*A seb visszakerül a ruha jótékony takarásába, de nem bírja ki, hogy ne kérdezzen rá. Nem azért akarta ezt hanyagolni, mert indiszkrétnek vagy pofátlannak tartja, sosem volt erőssége az udvariasság, egyszerűen nem hiszi, hogy kielégítő választ kapna.*
-Honnan van a sérülés? Olyan, mintha mérget fecskendeztek volna a bőröd alá.
*Nem is olyan nagy hülyeség, ha egy vajákossal van dolga. Azok mérgekkel és sötét, gonosz dolgokkal foglalkoznak, biztosan becsúszik néha egy-egy sikertelen próbálkozás, aminek ők isszák meg a levét.*
-Akkor mehetünk a Rumos Rókalyukba. Nem is olyan régen jártam arra, elég lepukkant hely, de olcsó. Ha ne tetszik, akkor nem tudok más alternatívát, majd keresgélünk.
*Vonja meg a vállát. Neki teljesen mindegy, hol isznak egyet. Akár egy ebédféleség is lecsúszna, régen tömte meg a bendőjét. A régi szép időkben bezzeg sosem volt éhes. Minden nap legalább három kiadós étkezés várt rá a hajó kabinjában. Friss sültek, levesek, krumpli, amit csak el lehet képzelni. Aztán a hatokig tartó koplalás teljesen elvette az étvágyát, a gyomra is biztosan összeszorult, és jócskán le is fogyott, főleg az izmaiból.*
-Akkor kajálás után keresünk egy helyet, ahol edzeni is lehet. Csak nem olyan nagy ez a kikötő, hogy eltévedjünk.
*Tekint körbe lábujjhegyre állva, hogy elnézzen a járókelők feje fölött.*
*A seb visszakerül a ruha jótékony takarásába, de nem bírja ki, hogy ne kérdezzen rá. Nem azért akarta ezt hanyagolni, mert indiszkrétnek vagy pofátlannak tartja, sosem volt erőssége az udvariasság, egyszerűen nem hiszi, hogy kielégítő választ kapna.*
-Honnan van a sérülés? Olyan, mintha mérget fecskendeztek volna a bőröd alá.
*Nem is olyan nagy hülyeség, ha egy vajákossal van dolga. Azok mérgekkel és sötét, gonosz dolgokkal foglalkoznak, biztosan becsúszik néha egy-egy sikertelen próbálkozás, aminek ők isszák meg a levét.*
-Akkor mehetünk a Rumos Rókalyukba. Nem is olyan régen jártam arra, elég lepukkant hely, de olcsó. Ha ne tetszik, akkor nem tudok más alternatívát, majd keresgélünk.
*Vonja meg a vállát. Neki teljesen mindegy, hol isznak egyet. Akár egy ebédféleség is lecsúszna, régen tömte meg a bendőjét. A régi szép időkben bezzeg sosem volt éhes. Minden nap legalább három kiadós étkezés várt rá a hajó kabinjában. Friss sültek, levesek, krumpli, amit csak el lehet képzelni. Aztán a hatokig tartó koplalás teljesen elvette az étvágyát, a gyomra is biztosan összeszorult, és jócskán le is fogyott, főleg az izmaiból.*
-Akkor kajálás után keresünk egy helyet, ahol edzeni is lehet. Csak nem olyan nagy ez a kikötő, hogy eltévedjünk.
*Tekint körbe lábujjhegyre állva, hogy elnézzen a járókelők feje fölött.*
3570. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-07-08 15:51:20
Üzenet elküldve: 2017-07-08 15:51:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Vakmerő
//Mikor a remény elveszni látszik//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Rasdeher határozottan kezd megőrülni. Ha Tania olvashatna a gondolatai összefüggéstelenül kavargó foszlányai között, nem lenne ilyen nyugodt, mint most. A vesztesek nyugalmával gondol az éjszakára. Nem fogja túl élni, de nem is ragaszkodik hozzá. Inkább megdöglik, minthogy könyörögjön bárkinek is. Ő vergődik a halál torkában, tudja, hogy hamarosan magával ragadja, mégis sokkal tisztábbak a gondolatai. Akkor most ki az őrült? Nem kárhozott, nem átkozott, még csak nem is szenvedésre ítélt. Egy sanyarú sorsú elf lány, akivel csúnyán elbánt az élet, nem is kötődik hozzá. Semmi motivációja nincs életben maradni, a halál számára ugyanolyan unalmas, mint napról napra vénülni. Az egyetlen ok, amiért nem ugrott még fejest egy szikla pereméről, az az élet változatossága. Nem féli a halált, de nem is dobja el magától a lehetőséget, hogy élvezze azt a száz évet, ami megadatik neki. Vagy csak tízet. Esetleg ezt az utolsó éjszakát.
Az oldalán egyensúlyozva követi a csuklyást. Egy pillanatra sikerül elkapnia a tekintetét, mikor felé fordul. Valami megváltozott. Eddig játékos, vér után sóvárgó, sötét szempárt látott. Most, mintha minden érzelem kiveszett volna belőle. Még gonoszság sem maradt, csak üres bogarak tekintetek rá. Nem is mer felelni a parancsra, csak megszeppenve várja, mi fog történni. Most fogják megölni? Lehet, bár nem reménykedik. Nem szenvedett volna vele ennyit a másik, ha pár perces szócsata után eldobná magától. Nem, nem, itt valami nagyobb dolog van készülőben, amit Tania még nem érthet...
A férfi üvölt. Nem látja az arcát, háttal áll neki, de rekedtes, éles hangja az egész szobát betölti.*
-Hagyd abba! *Üvölt vissza a lány. Benne is megmozdult valami. Egy rég eltemetett, szunnyadó szörnyeteg kezd ébredezni a bordái között.* Te is olyan vagy, mint ők! Egy hóhér, aki a halálba kerget másokat! *Gondolkodás nélkül hagyják el ajkait a szavak. Nem ismeri a férfi történetét, egyetlen mondatból építkezhet.* Ölj meg, gyerünk! Ne húzzuk tovább! Nem akarok egy elmebajos idegronccsá válni, ami te is vagy! Nem akarok túlélő lenni!
*Már a könnyei is potyognak. Ahogy Ras elvesztette az ép eszét, Tania évtizedek alatt felépített védelme is kezdi megadni magát. Ő sem jó ember, de képes volt arra, hogy mindent elnyomjon magában, ami rossz, és amivel másoknak árthat. Egyedül szenvedett, belülről mardosta a sötét, de most kezd a felszínre törni.*
-Nem! *Vesz vissza a hangerejéből.* Neked van szerencséd. *Vicsorítja. Hangja a sírás miatt erőtlenül hat.* Akkor jársz a legjobban, ha gyorsan végzel velem, hidd csak el!
*Nem akar szörnnyé változni. Voltak rossz pillanatok az életében, de a magányosan töltött évek önuralomra nevelték, képes volt ellenállni a csábításnak, de nem garantálhatja, hogy a testi-lelki tortúra után nem robban ki belőle minden elfojtott harag és keserűség.*
-Abban biztos vagyok! *Arcára kegyetlen vigyor ül ki.* Alig várom, hogy véres cafatjaid borítsák be az egész szobát.
*Nagyon sóhajtva adja meg magát a sorsának. Elméjét kezdi elborítani a szürke felhő. Lassan fogja fel a körülötte zajló dolgokat. A férfi hozzá lép, magasba emeli a kardját, és lesújt. A lányból elhaló nyögés tör fel, ahogy összegörnyed, már amennyire megkötözött végtagjai engedik.*
-Baszd meg!
*Mosolya nem őszinte, de nem is tűnik el véglegesen. A fájdalom visszahozza a régi Taniat, azt a nagypofájút, aki csak a fájdalom képébe röhög. Most, hogy kezd visszatérni az öntudatba, ismét ellenkezik. Nem tudja mi készül, de biztosan nem fogja élvezni. Lábait nem engedi le, ott marad magzatpózba gömbölyödve a padlón. Minden izmát megfeszíti, hogy ne tudja csak úgy kicsomagolni a madaras bácsi.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Rasdeher határozottan kezd megőrülni. Ha Tania olvashatna a gondolatai összefüggéstelenül kavargó foszlányai között, nem lenne ilyen nyugodt, mint most. A vesztesek nyugalmával gondol az éjszakára. Nem fogja túl élni, de nem is ragaszkodik hozzá. Inkább megdöglik, minthogy könyörögjön bárkinek is. Ő vergődik a halál torkában, tudja, hogy hamarosan magával ragadja, mégis sokkal tisztábbak a gondolatai. Akkor most ki az őrült? Nem kárhozott, nem átkozott, még csak nem is szenvedésre ítélt. Egy sanyarú sorsú elf lány, akivel csúnyán elbánt az élet, nem is kötődik hozzá. Semmi motivációja nincs életben maradni, a halál számára ugyanolyan unalmas, mint napról napra vénülni. Az egyetlen ok, amiért nem ugrott még fejest egy szikla pereméről, az az élet változatossága. Nem féli a halált, de nem is dobja el magától a lehetőséget, hogy élvezze azt a száz évet, ami megadatik neki. Vagy csak tízet. Esetleg ezt az utolsó éjszakát.
Az oldalán egyensúlyozva követi a csuklyást. Egy pillanatra sikerül elkapnia a tekintetét, mikor felé fordul. Valami megváltozott. Eddig játékos, vér után sóvárgó, sötét szempárt látott. Most, mintha minden érzelem kiveszett volna belőle. Még gonoszság sem maradt, csak üres bogarak tekintetek rá. Nem is mer felelni a parancsra, csak megszeppenve várja, mi fog történni. Most fogják megölni? Lehet, bár nem reménykedik. Nem szenvedett volna vele ennyit a másik, ha pár perces szócsata után eldobná magától. Nem, nem, itt valami nagyobb dolog van készülőben, amit Tania még nem érthet...
A férfi üvölt. Nem látja az arcát, háttal áll neki, de rekedtes, éles hangja az egész szobát betölti.*
-Hagyd abba! *Üvölt vissza a lány. Benne is megmozdult valami. Egy rég eltemetett, szunnyadó szörnyeteg kezd ébredezni a bordái között.* Te is olyan vagy, mint ők! Egy hóhér, aki a halálba kerget másokat! *Gondolkodás nélkül hagyják el ajkait a szavak. Nem ismeri a férfi történetét, egyetlen mondatból építkezhet.* Ölj meg, gyerünk! Ne húzzuk tovább! Nem akarok egy elmebajos idegronccsá válni, ami te is vagy! Nem akarok túlélő lenni!
*Már a könnyei is potyognak. Ahogy Ras elvesztette az ép eszét, Tania évtizedek alatt felépített védelme is kezdi megadni magát. Ő sem jó ember, de képes volt arra, hogy mindent elnyomjon magában, ami rossz, és amivel másoknak árthat. Egyedül szenvedett, belülről mardosta a sötét, de most kezd a felszínre törni.*
-Nem! *Vesz vissza a hangerejéből.* Neked van szerencséd. *Vicsorítja. Hangja a sírás miatt erőtlenül hat.* Akkor jársz a legjobban, ha gyorsan végzel velem, hidd csak el!
*Nem akar szörnnyé változni. Voltak rossz pillanatok az életében, de a magányosan töltött évek önuralomra nevelték, képes volt ellenállni a csábításnak, de nem garantálhatja, hogy a testi-lelki tortúra után nem robban ki belőle minden elfojtott harag és keserűség.*
-Abban biztos vagyok! *Arcára kegyetlen vigyor ül ki.* Alig várom, hogy véres cafatjaid borítsák be az egész szobát.
*Nagyon sóhajtva adja meg magát a sorsának. Elméjét kezdi elborítani a szürke felhő. Lassan fogja fel a körülötte zajló dolgokat. A férfi hozzá lép, magasba emeli a kardját, és lesújt. A lányból elhaló nyögés tör fel, ahogy összegörnyed, már amennyire megkötözött végtagjai engedik.*
-Baszd meg!
*Mosolya nem őszinte, de nem is tűnik el véglegesen. A fájdalom visszahozza a régi Taniat, azt a nagypofájút, aki csak a fájdalom képébe röhög. Most, hogy kezd visszatérni az öntudatba, ismét ellenkezik. Nem tudja mi készül, de biztosan nem fogja élvezni. Lábait nem engedi le, ott marad magzatpózba gömbölyödve a padlón. Minden izmát megfeszíti, hogy ne tudja csak úgy kicsomagolni a madaras bácsi.*
3569. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-07-08 14:15:49
Üzenet elküldve: 2017-07-08 14:15:49
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kárhozottak leszünk!//
*Miután a másik megszemlélhette, a seb visszakerül a fekete ingujj jótékony takarásába. Néhány hasonló heg, nyom és seb látszik még a nőstény testén, de ezek mint ruházatának takarásában rejteznek, így nem is láthatják, csak azok, akik esetleg ruha nélkül találkoznak vele, amely azonban igen kevés alkalomra korlátozódik. Nem igazán hagyja csak úgy bárkinek, hogy mezítelenül pillanthassa meg, és a kevés szerencsés sem biztos, hogy épségben távozik.*
- Igen, ezt jól látod. Magamtól valószínűleg azt sem tudnám, merre induljak, ha bárhová el akarnék jutni. Egy étkezést és italt sem vetnék meg. *Ezzel valójában részint le is beszéltnek tekinti az első közös úti célt, kezdhetnek egy kocsmával, ivóval vagy fogadóval, bármelyikkel, ami legkorábban szembekerül velük.*
- Természetesen azt is megejthetjük. *Ugyan Wae, ha testét nem is, elméjét szereti edzésben tartani, de persze ügyel rá, hogy ne puhuljon el nagyon, ne essen össze egy pofontól. De persze, tekintve, hogy nem karddal, hanem egészen mással küzd a világi viszontagságok ellen, neki nem lesz szüksége edzésre, de ha már ilyen szépen összeakadtak, akkor mindenképp Sernoweyel fog tartani. Így akár még azt is láthatja, hogy valóban képes pofonokat kiosztani a nőstény.* - De a mély vizet hanyagoljuk, ha lehet. *Mosolyodik el a végére azért Waerra is, hiszen az egyetlen formája a víznek, mellyel a közeljövőben hajlandó összefutni, az vagy kádban, vagy pohárban legyen. Végül biccent újdonsült társának, hogy ha gondolja, akkor akár meg is indulhatnak valamerre, s közösen felfedezhetik kalandozásaik legújabb színhelyét.*
*Miután a másik megszemlélhette, a seb visszakerül a fekete ingujj jótékony takarásába. Néhány hasonló heg, nyom és seb látszik még a nőstény testén, de ezek mint ruházatának takarásában rejteznek, így nem is láthatják, csak azok, akik esetleg ruha nélkül találkoznak vele, amely azonban igen kevés alkalomra korlátozódik. Nem igazán hagyja csak úgy bárkinek, hogy mezítelenül pillanthassa meg, és a kevés szerencsés sem biztos, hogy épségben távozik.*
- Igen, ezt jól látod. Magamtól valószínűleg azt sem tudnám, merre induljak, ha bárhová el akarnék jutni. Egy étkezést és italt sem vetnék meg. *Ezzel valójában részint le is beszéltnek tekinti az első közös úti célt, kezdhetnek egy kocsmával, ivóval vagy fogadóval, bármelyikkel, ami legkorábban szembekerül velük.*
- Természetesen azt is megejthetjük. *Ugyan Wae, ha testét nem is, elméjét szereti edzésben tartani, de persze ügyel rá, hogy ne puhuljon el nagyon, ne essen össze egy pofontól. De persze, tekintve, hogy nem karddal, hanem egészen mással küzd a világi viszontagságok ellen, neki nem lesz szüksége edzésre, de ha már ilyen szépen összeakadtak, akkor mindenképp Sernoweyel fog tartani. Így akár még azt is láthatja, hogy valóban képes pofonokat kiosztani a nőstény.* - De a mély vizet hanyagoljuk, ha lehet. *Mosolyodik el a végére azért Waerra is, hiszen az egyetlen formája a víznek, mellyel a közeljövőben hajlandó összefutni, az vagy kádban, vagy pohárban legyen. Végül biccent újdonsült társának, hogy ha gondolja, akkor akár meg is indulhatnak valamerre, s közösen felfedezhetik kalandozásaik legújabb színhelyét.*
3568. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-07-08 13:40:23
Üzenet elküldve: 2017-07-08 13:40:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 67
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 67
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Kárhozottak leszünk!//
*Ha két idegen elég sokáig beszélget, előbb utóbb találnak olyan témát, ami mindkettőjüket érdekli. Vannak párok, akiknél ez első pillanatban megvan, vannak, akiknek egy hat is kevés lenne. Sernowey és a kontrasztos hölgynek pár perc is elég volt, hogy ezt megtalálják. Az egyikőjüknek egy társ kell, egy partner, aki megvédi; a másiknak munka és társaság. Tökéletes párosítás.*
-Igen, hallottam. *Bólint, miközben megszemléli a súlyos sérülést.* De sosem értettem hozzá, nem is igazán érdekelt. Veszélyes, bizonytalan tudomány, hálátlan és gonosz. A két kezemben megbízom, sosem hagytak még cserben, de egy kondérban készült löttyre nem bíznám az életem.
*Újabb pont, amiben különböznek. Valószínűleg Wae szívéhez legalább annyival közelebb áll az alkímia és a mérgek kikeverése, mint Kormoshoz a tenger.*
-Gondolom, ha most érkeztél, te sem ismered jobb a környéket, mint én.
*Sóhajt. Egyetlen egy kocsmát látott, a Rumos Rókalyukat, de szívesen felfedezné a többit is. Remélhetőleg ott nem fog rögtön rámászni valami kangörcsös állat. Bár panaszra nem lehet oka, legalább jól szórakozott.*
-Edzeni is el kéne majd mennem valahova. *Veti fel, csak úgy.* Két hatot is az ágyban töltöttem, muszáj lesz megmozgatnom magam, mielőtt belevetnél a mély vízbe.
*Vigyorodik el.*
*Ha két idegen elég sokáig beszélget, előbb utóbb találnak olyan témát, ami mindkettőjüket érdekli. Vannak párok, akiknél ez első pillanatban megvan, vannak, akiknek egy hat is kevés lenne. Sernowey és a kontrasztos hölgynek pár perc is elég volt, hogy ezt megtalálják. Az egyikőjüknek egy társ kell, egy partner, aki megvédi; a másiknak munka és társaság. Tökéletes párosítás.*
-Igen, hallottam. *Bólint, miközben megszemléli a súlyos sérülést.* De sosem értettem hozzá, nem is igazán érdekelt. Veszélyes, bizonytalan tudomány, hálátlan és gonosz. A két kezemben megbízom, sosem hagytak még cserben, de egy kondérban készült löttyre nem bíznám az életem.
*Újabb pont, amiben különböznek. Valószínűleg Wae szívéhez legalább annyival közelebb áll az alkímia és a mérgek kikeverése, mint Kormoshoz a tenger.*
-Gondolom, ha most érkeztél, te sem ismered jobb a környéket, mint én.
*Sóhajt. Egyetlen egy kocsmát látott, a Rumos Rókalyukat, de szívesen felfedezné a többit is. Remélhetőleg ott nem fog rögtön rámászni valami kangörcsös állat. Bár panaszra nem lehet oka, legalább jól szórakozott.*
-Edzeni is el kéne majd mennem valahova. *Veti fel, csak úgy.* Két hatot is az ágyban töltöttem, muszáj lesz megmozgatnom magam, mielőtt belevetnél a mély vízbe.
*Vigyorodik el.*
3567. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-07-08 10:19:21
Üzenet elküldve: 2017-07-08 10:19:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 604
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 604
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Viharok és kapitányok//
*Reydis nem gondolta volna, hogy pont Nadae neve fogja megmenteni egyszer a pácból, nem túl jó a viszonya a semmirevaló vedelő kalózlánnyal, persze ez Aldrus hibája, mert amúgy nem harapott volna csak úgy meg bárkit is.*
-Az a Nadae Eilwen, igen. *A rumvedelő csürhe volt vezetője, akinek a helyét Reydis vette át Dyntina meg Bress után, azaz miután mindenki lelépett a világvége után, mert nem állt kedvükre a munka és újra felépíteni mindent, a kis szöszkével ellenben, aki szinte mindent megtenne, hogy a Kárhozottak neve ismét felemelkedjen.
Ha már a vízbe dobják, kihasználja a helyzetet és felemeli a lábait, hadd emeljék meg a vízbedobáshoz, nem olyan nehéz, könnyű dolga van a kidobóembereknek. Ellenkezésnek meg félelemnek tűnhet, na de nem annak szánja Reydis. Az utolsó pillanatban még dobbant a lábával és összegörnyedve a feneke alatt előrehúzza kezeit, majd nagy levegőt véve csobbanhat a vízben, ami még nem lehet olyan mély, így ahogy talajt ér, visszarúgja magát a felszínre, majd ahogy ismét levegőt kap a felszínen, nekilát elrágcsálni a kötelet a hegyes fogaival, esetleg ha látható a csomó kioldozása, akkor inkább arra törekszik hogy szétszedje, majd elcsípve az utolsó mondatot, talán nincs még veszve minden, a hajó után úszik, még nem kaphat olyan gyorsan szélre, hogy ne érje be. Ez semmi ahhoz képest, ami a nyári forgatagon volt az úszóversenyen. Ahogy eléri a hajót, keres valami kapaszkodós részt, ahol fel tudna mászni és nekiveselkedik, a jobb vállát kímélve, de talán már nem fáj annyira a csúnya rándulás, hogy megakadályozza a mászásban.*
*Reydis nem gondolta volna, hogy pont Nadae neve fogja megmenteni egyszer a pácból, nem túl jó a viszonya a semmirevaló vedelő kalózlánnyal, persze ez Aldrus hibája, mert amúgy nem harapott volna csak úgy meg bárkit is.*
-Az a Nadae Eilwen, igen. *A rumvedelő csürhe volt vezetője, akinek a helyét Reydis vette át Dyntina meg Bress után, azaz miután mindenki lelépett a világvége után, mert nem állt kedvükre a munka és újra felépíteni mindent, a kis szöszkével ellenben, aki szinte mindent megtenne, hogy a Kárhozottak neve ismét felemelkedjen.
Ha már a vízbe dobják, kihasználja a helyzetet és felemeli a lábait, hadd emeljék meg a vízbedobáshoz, nem olyan nehéz, könnyű dolga van a kidobóembereknek. Ellenkezésnek meg félelemnek tűnhet, na de nem annak szánja Reydis. Az utolsó pillanatban még dobbant a lábával és összegörnyedve a feneke alatt előrehúzza kezeit, majd nagy levegőt véve csobbanhat a vízben, ami még nem lehet olyan mély, így ahogy talajt ér, visszarúgja magát a felszínre, majd ahogy ismét levegőt kap a felszínen, nekilát elrágcsálni a kötelet a hegyes fogaival, esetleg ha látható a csomó kioldozása, akkor inkább arra törekszik hogy szétszedje, majd elcsípve az utolsó mondatot, talán nincs még veszve minden, a hajó után úszik, még nem kaphat olyan gyorsan szélre, hogy ne érje be. Ez semmi ahhoz képest, ami a nyári forgatagon volt az úszóversenyen. Ahogy eléri a hajót, keres valami kapaszkodós részt, ahol fel tudna mászni és nekiveselkedik, a jobb vállát kímélve, de talán már nem fáj annyira a csúnya rándulás, hogy megakadályozza a mászásban.*
3566. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-07-07 23:30:44
Üzenet elküldve: 2017-07-07 23:30:44
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Szelíd
//Viharok és kapitányok//
*A lány kiabálásától kicsit megtorpan a vízbe dobás. Néhány tengerész összenéz.*
-Kárhozottak? Azokról már hallottam. Veszettül tudnak inni.
-Én ittam is velük. Bárkit az asztal alá piálnak.
-Ez a Nadae... ez az a Nadae?
-Ja, gondolom. Annyira sok nem lehet.
*Az első tiszt is a kapitányra néz.*
-Nadae Eilwen hírét mindenki ismeri. *A kapitány húzza a száját, de a fekete szépség kissé elmosolyodik.*
-Még a végén kiderül, hogy tényleg ér valamit ez a kis spiné. Ha tényleg ezekhez a Kárhozottakhoz tartozik... *A kapitány végül bólint.*
-Na igen. Attól még nyugodtan bedobhatjátok a vízbe. *Int és miközben az emberei újra megragadják a hátul összekötözött kezű Reydist, majd átlódítják a korláton, még hallja, ahogy a férfi, mintegy magyarázólag, ezt mondja.*
-Tanulni akart, nem?
*A lány kiabálásától kicsit megtorpan a vízbe dobás. Néhány tengerész összenéz.*
-Kárhozottak? Azokról már hallottam. Veszettül tudnak inni.
-Én ittam is velük. Bárkit az asztal alá piálnak.
-Ez a Nadae... ez az a Nadae?
-Ja, gondolom. Annyira sok nem lehet.
*Az első tiszt is a kapitányra néz.*
-Nadae Eilwen hírét mindenki ismeri. *A kapitány húzza a száját, de a fekete szépség kissé elmosolyodik.*
-Még a végén kiderül, hogy tényleg ér valamit ez a kis spiné. Ha tényleg ezekhez a Kárhozottakhoz tartozik... *A kapitány végül bólint.*
-Na igen. Attól még nyugodtan bedobhatjátok a vízbe. *Int és miközben az emberei újra megragadják a hátul összekötözött kezű Reydist, majd átlódítják a korláton, még hallja, ahogy a férfi, mintegy magyarázólag, ezt mondja.*
-Tanulni akart, nem?
3565. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-07-07 23:19:27
Üzenet elküldve: 2017-07-07 23:19:27
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kárhozottak leszünk!//
*Úgy tűnik teljes egészében mégsem fogalmazott egyértelműen a fakó bőrű mélységi, hiszen a másiknak nem esett le, hogy mit csinál. Bár a külső jegyek - a sápatag szín, a fekete haj - árulkodóak, valóban nem teszik egyértelművé, hogy boszorkánykodik, avagy előszeretettel foglalkozik mérgekkel és egyéb főzetekkel. Ráadásul Wae igen hamar felismerte egy erős és gonosz istenség megjelentét, így a nagy balhé óta követi a Sötétség istenének tanait, avagy gondolkodását. Gyakran megesett, hogy erőt merített ebből, vagy bolonddá tett embereket azzal a meggyőződéssel, hogy hite teszi ezt lehetővé számára. Így hát most a kérdésre válaszolva először felhúzza ingének ujját, s bal karján tisztán és világosan látható egy hosszanti, mély, fekete égésnyom, melyet egy félresikerült átok során szerzett, mely rútul visszacsapott a nőstényre.*
- Bizonyára hallottál a vajákosokról. *Ennyit mond, s nem többet, ebből abszolút leeshet a másiknak, hogy miről is van szó. Ráadásul egyetlen fegyvere, mely most köpenyének fellibbenésével láthatóvá válik, azt is elárulhatja Sernek, hogy nem harcra használja a nevezett fegyvert.*
- Ezt a választ reméltem. *Vigyorodik el aztán a számára kedvező választ hallva, és tekintetében is látszik, hogy tényleg örül annak, hogy egyrészt lesz társasága, avagy társa, másrészt hogy az ráadásul egy hasonszőrű nőstény lett.* - Remélem tudni fogom. *Bólint még egyet, ezzel tudomásul véve, hogy talán alakul valami kettejük között. Ami maradt, az a részletek, így ha a másik kíváncsi még valamire, avagy szeretne elintézni valamit, mielőtt keresnek maguknak egy megpofozható vagy megkínozható szerencsétlent, hogy mindketten kiszórakozzák magukat, hát csak tessék, Wae nem lesz semmi gonoszságnak az elrontója.*
*Úgy tűnik teljes egészében mégsem fogalmazott egyértelműen a fakó bőrű mélységi, hiszen a másiknak nem esett le, hogy mit csinál. Bár a külső jegyek - a sápatag szín, a fekete haj - árulkodóak, valóban nem teszik egyértelművé, hogy boszorkánykodik, avagy előszeretettel foglalkozik mérgekkel és egyéb főzetekkel. Ráadásul Wae igen hamar felismerte egy erős és gonosz istenség megjelentét, így a nagy balhé óta követi a Sötétség istenének tanait, avagy gondolkodását. Gyakran megesett, hogy erőt merített ebből, vagy bolonddá tett embereket azzal a meggyőződéssel, hogy hite teszi ezt lehetővé számára. Így hát most a kérdésre válaszolva először felhúzza ingének ujját, s bal karján tisztán és világosan látható egy hosszanti, mély, fekete égésnyom, melyet egy félresikerült átok során szerzett, mely rútul visszacsapott a nőstényre.*
- Bizonyára hallottál a vajákosokról. *Ennyit mond, s nem többet, ebből abszolút leeshet a másiknak, hogy miről is van szó. Ráadásul egyetlen fegyvere, mely most köpenyének fellibbenésével láthatóvá válik, azt is elárulhatja Sernek, hogy nem harcra használja a nevezett fegyvert.*
- Ezt a választ reméltem. *Vigyorodik el aztán a számára kedvező választ hallva, és tekintetében is látszik, hogy tényleg örül annak, hogy egyrészt lesz társasága, avagy társa, másrészt hogy az ráadásul egy hasonszőrű nőstény lett.* - Remélem tudni fogom. *Bólint még egyet, ezzel tudomásul véve, hogy talán alakul valami kettejük között. Ami maradt, az a részletek, így ha a másik kíváncsi még valamire, avagy szeretne elintézni valamit, mielőtt keresnek maguknak egy megpofozható vagy megkínozható szerencsétlent, hogy mindketten kiszórakozzák magukat, hát csak tessék, Wae nem lesz semmi gonoszságnak az elrontója.*
3564. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-07-07 22:29:42
Üzenet elküldve: 2017-07-07 22:29:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 67
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 67
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Kárhozottak leszünk!//
*Ha pontosan fogalmazott volna, akkor már az első perctől tudhatta volna a másik, hogy neki nem a hajó a lényeg, hanem hogy munkát kapjon, és pénzt. Szívesebben dolgozna egy hajón a nemrégiben elmondott okokból kifolyólag, de ha megfizetik, akkor a szárazföldön is képes megállni a helyét, amíg a sós illatú, dübörgő tenger közelében maradhat. Sajnos nincs ereje teljében, a hajótörés és a hatokig való heverészés legyengítette, de még mindig olyan jól bánik az ökleivel, mint eddig. Az egyetlen probléma, hogy a ládák nem pakolják fel magukat egy jól irányzott pofont hatására.*
-És szabad tudnom, mivel?
*Biztosan nem örömlány, pedig azok nagyon népszerűek a kikötő környékén. Külsejéből ítélve különös boszorkány lehet, aki annyit hajolt már a kondérja fölé, annyit szívott be a mérgező füstökből, hogy teljesen elsápadt a bőre és bekormosodott a haja. Csak erre tud gondolni.*
-Ó, ha tudnád!
*Neveti el magát. Nagyon szívesen kiosztja azokat a pofonokat bárkinek. Mondjuk lehet előtte nem ártana megmozgatnia magát, az a rengeteg fekvés és varázskutyulék rendesen leküldte a fizikai állapotát a béka feneke alá. Néhány nap edzés, futás, verekedés a kocsmákban, és már újra helyre is áll a kis világa.*
-Jól hangzik. Addig sem kéne egyedül lennem ezen a nyomortanyán.
*Mert ez biza az. Látott már rengeteg kikötőt, egyik szebb volt mit a másik, és habár mindenhol vannak sötét ügyletek, egyik sem volt ennyire lecsúszott, mint ez. Biztosan az istenek tehetnek erről is. Fejére állították az egész világot.*
*Ha pontosan fogalmazott volna, akkor már az első perctől tudhatta volna a másik, hogy neki nem a hajó a lényeg, hanem hogy munkát kapjon, és pénzt. Szívesebben dolgozna egy hajón a nemrégiben elmondott okokból kifolyólag, de ha megfizetik, akkor a szárazföldön is képes megállni a helyét, amíg a sós illatú, dübörgő tenger közelében maradhat. Sajnos nincs ereje teljében, a hajótörés és a hatokig való heverészés legyengítette, de még mindig olyan jól bánik az ökleivel, mint eddig. Az egyetlen probléma, hogy a ládák nem pakolják fel magukat egy jól irányzott pofont hatására.*
-És szabad tudnom, mivel?
*Biztosan nem örömlány, pedig azok nagyon népszerűek a kikötő környékén. Külsejéből ítélve különös boszorkány lehet, aki annyit hajolt már a kondérja fölé, annyit szívott be a mérgező füstökből, hogy teljesen elsápadt a bőre és bekormosodott a haja. Csak erre tud gondolni.*
-Ó, ha tudnád!
*Neveti el magát. Nagyon szívesen kiosztja azokat a pofonokat bárkinek. Mondjuk lehet előtte nem ártana megmozgatnia magát, az a rengeteg fekvés és varázskutyulék rendesen leküldte a fizikai állapotát a béka feneke alá. Néhány nap edzés, futás, verekedés a kocsmákban, és már újra helyre is áll a kis világa.*
-Jól hangzik. Addig sem kéne egyedül lennem ezen a nyomortanyán.
*Mert ez biza az. Látott már rengeteg kikötőt, egyik szebb volt mit a másik, és habár mindenhol vannak sötét ügyletek, egyik sem volt ennyire lecsúszott, mint ez. Biztosan az istenek tehetnek erről is. Fejére állították az egész világot.*
3563. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-07-07 19:13:03
Üzenet elküldve: 2017-07-07 19:13:03
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kárhozottak leszünk!//
~Áhá!~
*Magában borzasztó széles vigyorra húzódik szája, kívülről azonban maximum egy kis villanás látható tekintetében. Nincs az a sötételf, ork, ember, elf vagy bármi más élőlény, akit ne lehetne megfogni valaminek az ígéretével. Nem is kell annak aranynak lennie, ha már haszont ígér, azonnal ugranak a lények. Nincs is másképp nőstényeink esetében sem, akiket egy harmadik szemlélő valószínűleg vad és mohó pillantásokat váltó mélységieknek nézhet, és Wae is valahogy így érzi magát. Tudja azonban, hogy valószínűleg most megfogta magának a másikat, és több mint valószínű, hogy még sejtései is helyesek, miszerint a másik egy harcos és kisegíthetné.*
- Hát, mint arra magad is rájöhettél, én nem vagyok harcos. Mással keresem a kenyerem. *Villant gonoszkás, féloldalas mosolyt a másikra, amelyből egészen biztos, hogy leesik neki, mit is csinál Wae.* - Te meg pont úgy nézel ki, mint aki szeret pofonokat osztogatni ostoba embereknek. *Mosolya kissé kiszélesedik, amolyan cselszövő arckifejezéssé változik eddigi ábrázata.* - Kalandozhatnánk együtt, míg találsz magadnak egy hajót. Én meg valaki mást, aki leszúrja helyettem az embereket. *Hangja most olyan, mint aki csak úgy ötletszinten felvetett valamit, s nem gonoszkodni készül egy fajtárssal. Innentől a másikon áll, hogy érdekelt-e ilyesmiben.*
~Áhá!~
*Magában borzasztó széles vigyorra húzódik szája, kívülről azonban maximum egy kis villanás látható tekintetében. Nincs az a sötételf, ork, ember, elf vagy bármi más élőlény, akit ne lehetne megfogni valaminek az ígéretével. Nem is kell annak aranynak lennie, ha már haszont ígér, azonnal ugranak a lények. Nincs is másképp nőstényeink esetében sem, akiket egy harmadik szemlélő valószínűleg vad és mohó pillantásokat váltó mélységieknek nézhet, és Wae is valahogy így érzi magát. Tudja azonban, hogy valószínűleg most megfogta magának a másikat, és több mint valószínű, hogy még sejtései is helyesek, miszerint a másik egy harcos és kisegíthetné.*
- Hát, mint arra magad is rájöhettél, én nem vagyok harcos. Mással keresem a kenyerem. *Villant gonoszkás, féloldalas mosolyt a másikra, amelyből egészen biztos, hogy leesik neki, mit is csinál Wae.* - Te meg pont úgy nézel ki, mint aki szeret pofonokat osztogatni ostoba embereknek. *Mosolya kissé kiszélesedik, amolyan cselszövő arckifejezéssé változik eddigi ábrázata.* - Kalandozhatnánk együtt, míg találsz magadnak egy hajót. Én meg valaki mást, aki leszúrja helyettem az embereket. *Hangja most olyan, mint aki csak úgy ötletszinten felvetett valamit, s nem gonoszkodni készül egy fajtárssal. Innentől a másikon áll, hogy érdekelt-e ilyesmiben.*
3562. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-07-07 16:03:12
Üzenet elküldve: 2017-07-07 16:03:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 67
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 67
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Kárhozottak leszünk!//
*Sernowey sem fogja sosem megérteni, mi olyan jó a szárazföldön. Korlátok közé vagy zárva, gyalogolnod kell, hogy eljuss egyik pontból a másikra, vagy egy lóra bízod az életed. Borzalmas. Kell egy jól összeszokott csapat, akikben megbízol, és semmire nincsen gondod. Fosztogattok, raboltok, pénzed mindig lesz, és ha kiköttök valahol, lesz miből feltankolni. Ha jó időszakot fogtatok ki, akkor ruhára és egyéb felesleges vacakra is marad arany, ezért is van Kormos teleaggatva különböző csili-vili ékszerekkel. Mindig volt mit a tejbe aprítania. Ezt az életet akarja visszakapni új hajón, új legénységgel. Nehéz lesz megszokni az idegen arcokat, hogy nem ő parancsol, hanem neki parancsolnak, de ha jó a társaság, hamar meg fogja szokni. Ha szerencséje van, még férfi is akad a hajón, nem csak matrózok. Matrózokkal nem hál, ez elvi kérdés, de egy elsőtisztel vagy kapitánnyal már sokkal csábítóbb. Kár, hogy a férfiak nem olyan talpraesettek. Ritkán lát igazán belevaló tengeri patkányt a vizeken.*
-És mégis mihez keresnél társat? *Kelti fel az érdeklődését a lehetőség. Ha nem is hajón, de legalább dolgozhatna pénzért, pár hatot, hónapot kibírnia a mocskos, poros földön is, ha nagyon muszáj.* Maradhatok, ha tudsz olyat ajánlani, amiért érdemes. Ha nem *Vonja meg a vállát.* valószínűleg elválnak útjaink.
*Az lenne a legjobb, ha a nő harcost keresne, Sernowey tökéletesen megfelelne a célnak. Még élvezné is, ha kioszthatna pár pofont valakinek, jó pár napja viszket a tenyere egy kis csetepatéra.*
*Sernowey sem fogja sosem megérteni, mi olyan jó a szárazföldön. Korlátok közé vagy zárva, gyalogolnod kell, hogy eljuss egyik pontból a másikra, vagy egy lóra bízod az életed. Borzalmas. Kell egy jól összeszokott csapat, akikben megbízol, és semmire nincsen gondod. Fosztogattok, raboltok, pénzed mindig lesz, és ha kiköttök valahol, lesz miből feltankolni. Ha jó időszakot fogtatok ki, akkor ruhára és egyéb felesleges vacakra is marad arany, ezért is van Kormos teleaggatva különböző csili-vili ékszerekkel. Mindig volt mit a tejbe aprítania. Ezt az életet akarja visszakapni új hajón, új legénységgel. Nehéz lesz megszokni az idegen arcokat, hogy nem ő parancsol, hanem neki parancsolnak, de ha jó a társaság, hamar meg fogja szokni. Ha szerencséje van, még férfi is akad a hajón, nem csak matrózok. Matrózokkal nem hál, ez elvi kérdés, de egy elsőtisztel vagy kapitánnyal már sokkal csábítóbb. Kár, hogy a férfiak nem olyan talpraesettek. Ritkán lát igazán belevaló tengeri patkányt a vizeken.*
-És mégis mihez keresnél társat? *Kelti fel az érdeklődését a lehetőség. Ha nem is hajón, de legalább dolgozhatna pénzért, pár hatot, hónapot kibírnia a mocskos, poros földön is, ha nagyon muszáj.* Maradhatok, ha tudsz olyat ajánlani, amiért érdemes. Ha nem *Vonja meg a vállát.* valószínűleg elválnak útjaink.
*Az lenne a legjobb, ha a nő harcost keresne, Sernowey tökéletesen megfelelne a célnak. Még élvezné is, ha kioszthatna pár pofont valakinek, jó pár napja viszket a tenyere egy kis csetepatéra.*
3561. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-07-07 15:34:54
Üzenet elküldve: 2017-07-07 15:34:54
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kárhozottak leszünk!//
*Valóban, hiába is bizonygatná napestig a sötételf, hogy mennyire és miért jó egy hajó, bárka, ladik, tutaj, Wae számára egyik sem megfelelő lakhely, avagy kalandozásra alkalmas jármű. Számára a kalandok egészen másként definiálhatók, mint a másiknak, így aztán ebből a szempontból aligha juthatnának közös nevezőre. Épp ilyen gondolatok mentén nem tudná azt sem megérteni, hogyan vágyhat bárki arra az életre, sem pedig a tengerészek és matrózok társaságára. Amikor aztán Ser felcsattan, mint egy butus gyerek a matrózos kérdésre, Waerra alig bírja megállni, hogy ne nevesse el magát. Hogy ilyen érzékenyen érintsen valakit egy kis megfogalmazásbéli különbség! Waenek ugyan egyre megy, hogy valaki matróz vagy kapitány, úgyhogy inkább nem is fixírozza tovább a témát, ráhagyja a másikra, hogy az padlót, krumplit vagy egyebeket akar pucolni, avagy éppen pont, hogy ezt nem akarja csinálni. Legyint is egyet a másik felé, hogy részéről aztán mindegy, hagyják is a témát, de persze nem látszik a nőstényen, hogy bármennyire is bánná, hogy feltette a kérdést.*
- Hát nem hajókat keresek. *Nyugtázza a tényt, amelyet minden bizonnyal már a másik is elkönyvelt magában, illetve rájöhetett magától is az előzmények alapján.* - Társakat. Szolgákat. Amelyik éppen segíteni tud. *Újra végigméri a másikat, mintha az csak egy darab hús lenne, s bogárfekete szemeiben valami kis mohóság csillan meg. A nőstény pont úgy néz ki, mint aki tudna neki segíteni, legalábbis ha figyelembe vesszük, hogy Wae nem egy harcos alkat, a másikon meg látszik, hogy egy-két pofont ki tudna osztani szükség esetén.* - Sötételf vagyok, ráadásul nem harcos. Szolgám nincs, uram nincs, úgyhogy azt hiszem a társaknál maradnék. De nem vágyom a tengerre, így azt hiszem érdekeink valamelyest ütköznek. *Semmi fellengzősség, semmi különösebb hanghordozás, szimplán csak tényszerűen beszél és tudatja másikkal saját céljait. Legalább egy részét mindenképp érdemes megosztania a másikkal, ha további együttműködésre számít.*
A hozzászólás írója (Waerra Dryaalis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.07.07 15:36:40
*Valóban, hiába is bizonygatná napestig a sötételf, hogy mennyire és miért jó egy hajó, bárka, ladik, tutaj, Wae számára egyik sem megfelelő lakhely, avagy kalandozásra alkalmas jármű. Számára a kalandok egészen másként definiálhatók, mint a másiknak, így aztán ebből a szempontból aligha juthatnának közös nevezőre. Épp ilyen gondolatok mentén nem tudná azt sem megérteni, hogyan vágyhat bárki arra az életre, sem pedig a tengerészek és matrózok társaságára. Amikor aztán Ser felcsattan, mint egy butus gyerek a matrózos kérdésre, Waerra alig bírja megállni, hogy ne nevesse el magát. Hogy ilyen érzékenyen érintsen valakit egy kis megfogalmazásbéli különbség! Waenek ugyan egyre megy, hogy valaki matróz vagy kapitány, úgyhogy inkább nem is fixírozza tovább a témát, ráhagyja a másikra, hogy az padlót, krumplit vagy egyebeket akar pucolni, avagy éppen pont, hogy ezt nem akarja csinálni. Legyint is egyet a másik felé, hogy részéről aztán mindegy, hagyják is a témát, de persze nem látszik a nőstényen, hogy bármennyire is bánná, hogy feltette a kérdést.*
- Hát nem hajókat keresek. *Nyugtázza a tényt, amelyet minden bizonnyal már a másik is elkönyvelt magában, illetve rájöhetett magától is az előzmények alapján.* - Társakat. Szolgákat. Amelyik éppen segíteni tud. *Újra végigméri a másikat, mintha az csak egy darab hús lenne, s bogárfekete szemeiben valami kis mohóság csillan meg. A nőstény pont úgy néz ki, mint aki tudna neki segíteni, legalábbis ha figyelembe vesszük, hogy Wae nem egy harcos alkat, a másikon meg látszik, hogy egy-két pofont ki tudna osztani szükség esetén.* - Sötételf vagyok, ráadásul nem harcos. Szolgám nincs, uram nincs, úgyhogy azt hiszem a társaknál maradnék. De nem vágyom a tengerre, így azt hiszem érdekeink valamelyest ütköznek. *Semmi fellengzősség, semmi különösebb hanghordozás, szimplán csak tényszerűen beszél és tudatja másikkal saját céljait. Legalább egy részét mindenképp érdemes megosztania a másikkal, ha további együttműködésre számít.*
A hozzászólás írója (Waerra Dryaalis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.07.07 15:36:40
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5256-5275