Kikötő - Dokkok és kikötő
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Tenger és szigetek (új) Kikötői erdőség (új) Csatornarendszer (új) | Dokkok és kikötő | Lakónegyed (új) Vámház (új) Világítótorony (új) |  |
3620. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-07-24 17:40:29
Üzenet elküldve: 2017-07-24 17:40:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
*Amikor a dokkok közé érkezik, már egy jól ismert látvány fogadja. Megnyugtató, hogy annyi idő után is ilyen változatlan a posvány és a csüggedés illata, mint most. A hajók, amelyek a háború előtt inkább a kereskedőkhöz tartoztak, most leginkább a haramiák és a fekete kereskedelemért felelnek. Ez a változás azonban szabadságot hozott, csak úgy, mint a sötét istenség letelepedése is. Szabadság a világi szabályok alól, a kötött erkölcsök és rózsaszínű álmok alól. Most az erő az úr és csak azok élnek túl, akik vagy ügyesek, vagy erősek, vagy éppen tudnak valamit, amire szükség van. Így tengette annak idején az életét a doktor is. Évekig lakott a csatornákban és romos házak pincéjében. A hely és az a környék, amely másoknak rideg, vagy félelmetes, számára otthont jelent. A sötét és nyirkos zugok árnyékában szörnyű kísérleteit végrehajtva tudta munkáját végezni. Habár már majd fél évvel ezelőtt elindult, hogy a városban vagy a Thargok földjén letelepedjen, nem lelt igazi otthonra. Talán számára az volt félelmetes, talán saját munkáját féltette az azt meg nem értők elől. Mindenesetre a hazatérés sokkalta jobb érzéseket kelt hideg szívében, mint gondolta volna. Legszívesebben máris a csatornák világába vetné magát, de ahogy a dokkok között sétál egy beszélgetésre lesz figyelmes. Elcsíp egy pár szót, amelyből leszűri, hogy egy hajó legénységet toboroz magának. Egy pillanatra egy érzés keríti hatalmába, amely egyre erősebben kezd dolgozni benne. A végén elvigyorodik és egy terv áll össze benne, amely egyetlen lényege, hogy a haszon, amelyre rég vágyott talán most elérhetővé válik a számára. Ugyan nem kalóz, matróz, vagy tengeri patkány, de egy hajón azért elboldogul, végtére is itt él már jó ideje. Talán szükségük van egy orvosra és cserébe rabszolgákhoz, vagyis friss élő húshoz juthat, amelyet megformázhat a saját kísérletei számára. Ezekkel a reményekkel indul el a Révész nevű hajó irányába.*
3619. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-07-24 16:42:28
Üzenet elküldve: 2017-07-24 16:42:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Zhorack Belturver//
-Ezt még megbeszéljük.
*Jobb lenne minél hamarabb túl esni a részletek kitárgyalásán. Csakhogy már időközben rájuk világosodott. Teliir pedig az elmúlt nap eseményei miatt már elég fáradt. Mielőtt komolyabb döntést hoz ráférne egy alvás.*
-Először még van pár elintézni valóm. Ha komolyan gondolod ezt az emberrablós ügyet, akkor pár nap múlva találkozzunk itt.
*Még össze kell szednie a gondolatait a munkával kapcsolatban, annak érdekében hogy a lehető legjobb megállapodást köthesse Zhorackkal.*
-Szóval, mikor ér rá a nemes úr?
*Amint megkapja a választ, elindul a szirtek felé.*
A hozzászólás írója (Teliir Dartiv) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.07.24 16:43:39
-Ezt még megbeszéljük.
*Jobb lenne minél hamarabb túl esni a részletek kitárgyalásán. Csakhogy már időközben rájuk világosodott. Teliir pedig az elmúlt nap eseményei miatt már elég fáradt. Mielőtt komolyabb döntést hoz ráférne egy alvás.*
-Először még van pár elintézni valóm. Ha komolyan gondolod ezt az emberrablós ügyet, akkor pár nap múlva találkozzunk itt.
*Még össze kell szednie a gondolatait a munkával kapcsolatban, annak érdekében hogy a lehető legjobb megállapodást köthesse Zhorackkal.*
-Szóval, mikor ér rá a nemes úr?
*Amint megkapja a választ, elindul a szirtek felé.*
A hozzászólás írója (Teliir Dartiv) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.07.24 16:43:39
3618. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-07-23 21:18:32
Üzenet elküldve: 2017-07-23 21:18:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 198
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 198
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
*Végre. Ismerős környék. Rég jár már erre Loq. A pusztákon történő banditáskodás és és az artheniorban történő nőstény fenékcsapkdodás túl sok idejét elvette. Most viszont, hogy újra itt van és látja a tengert Loq-ban valahogy felhorgad a tenger iránti szeretete. Milyen szép is volt ott a Roxane fedélzetén kínozni az újoncokat meg a lombzabáló, szoknyapecér hajóorvost. Loq magában még elátkozza a fickót, hogy ha még él azt szenvedésben tegye. Nagyon nem jöttek ki egymással. Álldogál egy darabig a tengert nézve majd elindul szétnézni.*
3617. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-07-23 20:12:56
Üzenet elküldve: 2017-07-23 20:12:56
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 170
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 170
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Mikor a remény elveszni látszik//
*Igazság szerint négyszáz arany ül a zsebében, de van annyira kapzsi és mohó, hogy ne adja oda a másik sötételfnek. Főleg ha az így viselkedik vele. Arra, hogy lebolondozzák, nem mond semmit. Lehet, hogy tényleg bolond, de az a pénz nem az övé, hanem a családjáé, és Zhorack jelenleg semmivel nem járul hozzá a bevétel megszerzéséhez, így ha elveszíti, akkor talán annyiból kellene megélnie, mint egy dolgozó polgárnak.*
~Na, nem. Kizárt!~
- Hogy őszinte legyek, de. Általában én parancsolok.
*Nem érzi rosszul magát, és nem is félti az életét. Ugyan, eddig semmit nem ért el, nem nagyon lenne mit féltenie.*
- Egy fiatal nőre van szükségem. Ember, elf, tündér. Élve, legyen meg minden ujja, ilyesmi. Az ár attól függ, hogy milyet sikerül hoznod.
*Igazság szerint négyszáz arany ül a zsebében, de van annyira kapzsi és mohó, hogy ne adja oda a másik sötételfnek. Főleg ha az így viselkedik vele. Arra, hogy lebolondozzák, nem mond semmit. Lehet, hogy tényleg bolond, de az a pénz nem az övé, hanem a családjáé, és Zhorack jelenleg semmivel nem járul hozzá a bevétel megszerzéséhez, így ha elveszíti, akkor talán annyiból kellene megélnie, mint egy dolgozó polgárnak.*
~Na, nem. Kizárt!~
- Hogy őszinte legyek, de. Általában én parancsolok.
*Nem érzi rosszul magát, és nem is félti az életét. Ugyan, eddig semmit nem ért el, nem nagyon lenne mit féltenie.*
- Egy fiatal nőre van szükségem. Ember, elf, tündér. Élve, legyen meg minden ujja, ilyesmi. Az ár attól függ, hogy milyet sikerül hoznod.
3616. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-07-23 13:11:02
Üzenet elküldve: 2017-07-23 13:11:02
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 116
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 116
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*A kikötőbe érve megcsapja őt a tenger sós illata, na meg a kifogott halak rohadó bűze. Bár ezt kicsit sem bánja, már megszokta. Tudja jól, hogy ezzel jár a hajós élet, a matróz éveire emlékezteti, ami viszont csak jó emlékkel tölti el. Lassan sétál át a dokkoknál. Egy hajó mellett pár részeges matróz össze-vissza beszél, de szavaikból annyit azért ki tud venni, hogy egy új hajóról folyik a vita. Elvileg csodálatos, korszerű, a kikötő egyik legjobbja. És ha jól értette még legénysége sincs. Így hát kap az alkalmon, hogy egy próbát tegyen, úgyis hiányzott már neki a hajós élet.*
3615. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-07-23 11:07:42
Üzenet elküldve: 2017-07-23 11:07:42
ÚJ
![>Davyros, a Kalóz [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10917_1492719033_fel_elf_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*Nem fog most itt sokáig időzni, holott ez egy olyan csomópontja a Kikötőnek, amit mindenki gyakran látogat. A vámtiszteket igyekszik kerülni. Nem fél tőlük, csak szívből utálja őket. Korrupt, velejéig romlott, mocsokfészek banda, akik hivatalosan csinálják azt, amiért a kalózokat elítélek. Tehát lopnak a mások által birtokolt rakományból. Persze itt valahol muszáj ilyennek lenni, csak akkor ne hordanák fel ennyire az orrukat és ne úgy közlekednének, mint akik két méterrel járnak a föld felett. Egy-két matróznak int egyet, az ismerős pofáknak, de csevegni most nem áll le senkivel, hanem megcélozza a Révészt.*
3614. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-07-23 06:16:51
Üzenet elküldve: 2017-07-23 06:16:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
~Hív a nagy város.~
*Gondolja, miközben Arthenior felé menő útjának részleteibe tér bele. Alapvetően inkább csak tájékozódik és érdekesen hat, hogy sok régi helye megszűnt, köztük a Pinty régi dicsősége is. Bár, hogy őszinte legyen, ő is érezte, hogy ő többet tett az ottani lányok élvezetéért, mint fordítva, de azért még fűzi pár szép emlék a helyről. Viszont, abban erősen biztos, hogy így egy elég nagy kerülővel fog bármit is megtudni a Dyntina nevű nőszemélyről, vagy ahogy számára jobban cseng a neve, a Vörös. Főleg, mert ki tudja, hogy használja-e ezt a nevet még egyáltalán.*
*Gondolja, miközben Arthenior felé menő útjának részleteibe tér bele. Alapvetően inkább csak tájékozódik és érdekesen hat, hogy sok régi helye megszűnt, köztük a Pinty régi dicsősége is. Bár, hogy őszinte legyen, ő is érezte, hogy ő többet tett az ottani lányok élvezetéért, mint fordítva, de azért még fűzi pár szép emlék a helyről. Viszont, abban erősen biztos, hogy így egy elég nagy kerülővel fog bármit is megtudni a Dyntina nevű nőszemélyről, vagy ahogy számára jobban cseng a neve, a Vörös. Főleg, mert ki tudja, hogy használja-e ezt a nevet még egyáltalán.*
3613. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-07-23 01:35:50
Üzenet elküldve: 2017-07-23 01:35:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 493
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 493
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Nolie Piwerd//
*Hangulata valóban kissé komorrá vált, ám nem tart sokáig, mert Nolie komoly tekintete rögtön meg is ijeszti picit. Dermedt képpel hallgatja végig, szemei meglepettségről árulkodnak. Nem számított egy újabb kikotatásra, főleg nem Nolie-tól, de ez most valamiért más. Ő nem akarja megváltoztatni, nem akarja, hogy döntsön további sorsáról, hogy melyik úton folytatja, mint például Idya. Szimplán csak arról beszél, hogy fogadja el magát és minden szörnyűséget, mi lelkében lakozik. A monológ végén kapott puszi pedig derült égből villámcsapásként éri. Most Nori az, aki egy ideig csak nyögdécsel, nem jut szóhoz.*
- Eh... Nolie... én. Köszönöm!
*Pont erre volt most szüksége. Nem tanácsokra, nem fejmosásra, nem atyáskodásra, hanem őszinte szavakra, hogy valaki így szereti őt, ahogy van. Nolie egyáltalán nem szól rá, amiért hisztizik, csak meghallgatja, aztán megnyugtatja, hogy még egy ilyen szörnyeteget is lehet szeretni, mint ő.*
- Talán te vagy az egyetlen ezen a világon, akinek tényleg fontos vagyok. Hálás vagyok neked.
*Átöleli a tündért köszönetképp, picit meg is simogatja a hátát. Nem csak ügyes és hasznos, de nagyon jó barát is. Jobban meg kéne őt becsülnie, mert eddig csak egy kedves, aranyos tündért látott benne akinek önbizalomra lenne szüksége. Most viszont kiderül az is, hogy ha valakinek segítségre van szüksége, Nolie mindent megtesz, hogy segítsen.*
- Nem kell megmagyaráznod miért dolgozol nekem. Ha hasznos vagy, jutalmat kapsz, ha meg nem, akkor egyszerűen csak szeretni foglak.
*Mosolyog. Szerinte ezt a témát elég jól átbeszélték, és sikerült az elkövetkezendő két-három hatra elegendő önbizalmat adnia a lánynak.*
- De féltelek, ha akarod ha nem! Azért kaptad azt a tőrt is, és attól függetlenül, hogy tegnap semmi bajod nem lett, legközelebb még lehet. Nekem viszont nincs jobb dolgom, és ha már a máguscsapatod képtelen elkísérni téged, így én foglak.
*Mivel a teljes történetet ő nem tudja, és eléggé előítéletes a halandókkal kapcsolatban, így csak arra tud következtetni, hogy szegény lánnyal nem törődnek, és ezért van egyedül. Márpedig ő ezt nem fogja hagyni.*
- Lovagolni? Rég volt már, de talán menni fog. *Mosolyog ezen. Egész régen ült már lovon, elő kell keresnie az ezzel kapcsolatos ismereteit emlékeinek mélyéről. Annak viszont kevésbé örül, hogy Nolie nem száll le az oltár témáról.*
- Egy ork. És nem.
*Ennyit válaszol. Nem fogja megmutatni neki, hol van az oltár. Az egy veszélyes hely, főleg az oltárt rejtő ház tulajdonosa miatt, na meg a környéken hemzsegő városőrök miatt. Még a végén megvádolnák valamivel a lányt.*
- Inkább gyere! Segítek felülni Ébenre.
*Nori szerencsére jó erőben van, vagy legalábbis arra képes, hogy egy vékonyka tündér testet elbírjon. Odaáll a ló mellé, és bakot tartva a lánynak könnyedén felemeli olyan magasságba, ahonnan Nolie-nak már nem okozhat gondot elhelyezkedni a nyeregben. Ha ez sikerül, utána Nori is megkapaszkodik a nyeregben, egyik lábát a kengyelbe dugja, majd egy kecses mozdulattal felül a ló hátára nem törődve azzal, hogy a mozdulat közben bárki szoknyája alá láthat.*
- Nem is volt olyan nehéz. Na kapaszkodj!
*Mosolyog, majd ha már biztos abban, hogy Nolie nem fog leesni, megfogja a kantárt és egy határozott mozdulattal elindítja a lovat. Valószínűleg már most gyorsabban mennek annál, mint amilyen sebességgel Nolie vezette Ébent. Egész furcsa érzés neki újra lovagolni, de úgy látszik, amit régen megtanult nem felejtődik, mert nem okoz neki gondot a ló irányítása, így könnyedén maguk mögött hagyhatják a kikötőt.*
*Hangulata valóban kissé komorrá vált, ám nem tart sokáig, mert Nolie komoly tekintete rögtön meg is ijeszti picit. Dermedt képpel hallgatja végig, szemei meglepettségről árulkodnak. Nem számított egy újabb kikotatásra, főleg nem Nolie-tól, de ez most valamiért más. Ő nem akarja megváltoztatni, nem akarja, hogy döntsön további sorsáról, hogy melyik úton folytatja, mint például Idya. Szimplán csak arról beszél, hogy fogadja el magát és minden szörnyűséget, mi lelkében lakozik. A monológ végén kapott puszi pedig derült égből villámcsapásként éri. Most Nori az, aki egy ideig csak nyögdécsel, nem jut szóhoz.*
- Eh... Nolie... én. Köszönöm!
*Pont erre volt most szüksége. Nem tanácsokra, nem fejmosásra, nem atyáskodásra, hanem őszinte szavakra, hogy valaki így szereti őt, ahogy van. Nolie egyáltalán nem szól rá, amiért hisztizik, csak meghallgatja, aztán megnyugtatja, hogy még egy ilyen szörnyeteget is lehet szeretni, mint ő.*
- Talán te vagy az egyetlen ezen a világon, akinek tényleg fontos vagyok. Hálás vagyok neked.
*Átöleli a tündért köszönetképp, picit meg is simogatja a hátát. Nem csak ügyes és hasznos, de nagyon jó barát is. Jobban meg kéne őt becsülnie, mert eddig csak egy kedves, aranyos tündért látott benne akinek önbizalomra lenne szüksége. Most viszont kiderül az is, hogy ha valakinek segítségre van szüksége, Nolie mindent megtesz, hogy segítsen.*
- Nem kell megmagyaráznod miért dolgozol nekem. Ha hasznos vagy, jutalmat kapsz, ha meg nem, akkor egyszerűen csak szeretni foglak.
*Mosolyog. Szerinte ezt a témát elég jól átbeszélték, és sikerült az elkövetkezendő két-három hatra elegendő önbizalmat adnia a lánynak.*
- De féltelek, ha akarod ha nem! Azért kaptad azt a tőrt is, és attól függetlenül, hogy tegnap semmi bajod nem lett, legközelebb még lehet. Nekem viszont nincs jobb dolgom, és ha már a máguscsapatod képtelen elkísérni téged, így én foglak.
*Mivel a teljes történetet ő nem tudja, és eléggé előítéletes a halandókkal kapcsolatban, így csak arra tud következtetni, hogy szegény lánnyal nem törődnek, és ezért van egyedül. Márpedig ő ezt nem fogja hagyni.*
- Lovagolni? Rég volt már, de talán menni fog. *Mosolyog ezen. Egész régen ült már lovon, elő kell keresnie az ezzel kapcsolatos ismereteit emlékeinek mélyéről. Annak viszont kevésbé örül, hogy Nolie nem száll le az oltár témáról.*
- Egy ork. És nem.
*Ennyit válaszol. Nem fogja megmutatni neki, hol van az oltár. Az egy veszélyes hely, főleg az oltárt rejtő ház tulajdonosa miatt, na meg a környéken hemzsegő városőrök miatt. Még a végén megvádolnák valamivel a lányt.*
- Inkább gyere! Segítek felülni Ébenre.
*Nori szerencsére jó erőben van, vagy legalábbis arra képes, hogy egy vékonyka tündér testet elbírjon. Odaáll a ló mellé, és bakot tartva a lánynak könnyedén felemeli olyan magasságba, ahonnan Nolie-nak már nem okozhat gondot elhelyezkedni a nyeregben. Ha ez sikerül, utána Nori is megkapaszkodik a nyeregben, egyik lábát a kengyelbe dugja, majd egy kecses mozdulattal felül a ló hátára nem törődve azzal, hogy a mozdulat közben bárki szoknyája alá láthat.*
- Nem is volt olyan nehéz. Na kapaszkodj!
*Mosolyog, majd ha már biztos abban, hogy Nolie nem fog leesni, megfogja a kantárt és egy határozott mozdulattal elindítja a lovat. Valószínűleg már most gyorsabban mennek annál, mint amilyen sebességgel Nolie vezette Ébent. Egész furcsa érzés neki újra lovagolni, de úgy látszik, amit régen megtanult nem felejtődik, mert nem okoz neki gondot a ló irányítása, így könnyedén maguk mögött hagyhatják a kikötőt.*
3612. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-07-23 00:39:31
Üzenet elküldve: 2017-07-23 00:39:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
//Norileina Vylrien//
*Nolie sosem volt a szavak embere, ha bele is trafált a közepébe, az pusztán a véletlen műve lehet. Viszont amit a lány mond neki, megdöbbenti. Nem érti, hogy lehet valaki ennyire sötét. Nori hangjában egy csepp öröm vagy kedvesség sincs, csak szenvedés és bánat.*
-Azt hiszed, őrült vagy? *Kérdezi halál komoly arccal.* Miért lenne őrült, aki a sötétséget választja? Miért lenne őrült, aki nem mindig ért egyet önmagával? Miért... *Kissé elcsuklik a hangja* Miért lenne őrül, aki embereket öl? Okos és szeretni való vagy minden apró tulajdonságoddal és hibáddal együtt. Ez nem őrültség, csupán... *Hiába akar meggyőző lenni nem találja a megfelelő szót.* Csupán...
*Nem jön semmi a nyelvére, így hirtelen ötlettől vezérelve lábujjhegyre áll, és egy gyors puszit nyom a feketeség arcára.*
-Fontos vagy nekem, és ez a lényeg.
*Böki ki végül határozottan. Nem szereti látni, mikor Nori a saját gondolataitól szenved. Nolie-nak is vannak szörnyű pillanatai. Magányosan a nagy világban, fél és reszket. Már nem egyszer gondolt arra, hogy mindenkinek könnyebb lenne nélküle. De mielőtt bármit is tehetett volna, talált valamit, aminek örülhetett. Egy szál virágot, új könyvet, a napfelkeltét, és néhány hatja Norit. A lányt, aki maga mellé fogadta, és szereti ők. Az a legkevesebb, hogy ő is maga mellé fogadja, és biztonságot ad neki a világgal szemben. Nem tudja, ki ez a Clion, de hogy nem érti meg, az biztos. Sőt, lehet csak ront a helyzeten. A tündért nem érdekli, hogy öldökölni akar, a sötétséget szolgálni vagy éppen aranyszínű köntösben énekelni a telihold fényénél. Ő mellette állna, hiszen az az egy fontos, hogy boldog legyen.
Még magát is meglepi az önzetlen gondolatmenet. Sosem volt még senki, akiért úgy érezte, felelősséggel tartozik. Új, és hihetetlenül jó érzés. Nem tudná visszamondani mindazt, ami az elmúlt pillanatokban lejátszódott benne, de lassan kezdi megérteni, mi folyik itt.*
-Nekem nincs jobb dolgom szabad óráimban, így legalább azt is hasznosan tölthetem.
*Mosolyog. Végre egy kellemesebb téma, miszerint nem hasztalan, hogy varázsitalok után mászkál a városban. Ezzel nem csak Nori, de ő is jól jár, és az italok neki is segíthetnek, például a tanulásban. Sosem hitte volna, hogy ilyen sokat javíthat a figyelmén és koncentrációs készségén egyetlen korty.*
-Rendben.
*Kissé bűntudata van, hogy miatta kell a lánynak szervezkednie, szállást keresnie. Reméli, nem hozza kellemetlen helyzetbe mások előtt. Ott van Clion, akinél elvileg megszállt. Oda valószínűleg nem engedik be, hiszen csak egy jöttment éhenkórásznak néznék, akit a másik összeszedett a kikötői utcákról.*
-Hátööö... *Annyira meglepte a feketeség hirtelen kirohanása, köpni nyelni nem tud.* Nem, nem hagynák, csak... Csak nekik dolguk van, és én nem mentem velük.
*Azt nem akarja elmondani, hogy míg a többiek az életüket kockáztatva védik a várost, ő a könyveket és tekercseket bújja.*
-Nem kell félteni! *Feleli kissé duzzogva.* Már jártam arra, pont tegnap, és semmi bajom nem lett!
*Jól esik neki, hogy féltik, de ez talán már kicsit túlzás. Veszélyes terep, de nem a banditák és útonállók miatt, hanem az ingovány miatt. Ha figyel, és márpedig figyel, akkor nem eshet bántódása.*
-De örülök, hogy eljössz. Tudsz lovagolni? Én nem igazán, úgyhogy ha együtt ülnénk fel Ébenre, én előtted lennék, te fognád a kantárt, és irányíthatnád.
*Ez egy remek gondolat. Végre nem kéne a ló kedve szerint haladniuk, hanem vágtázhatnának, és pillanatok alatt odaérnének a toronyhoz. Ha el is határozták magukat, felőle mehetnek. Alig várja már, hogy maga mögött hagyja a bűzölgő, halszagú dokkokat. Az állat hátára való felmászáshoz kis segítségre van szüksége, és habár Nori se túl magas, ketten csak meg tudják oldani, hogy a pehelykönnyű tündérleány felkerüljön a hátasra.*
-Ki készítette? *Nem is tudná titkolni izgatottságát.* Nem is fontos, biztosan titok. El tudnál vinni oda? Nagy szükségem lenne az oltárra.
*Végre tudná hasznosítani a tanult mágiákat.*
*Nolie sosem volt a szavak embere, ha bele is trafált a közepébe, az pusztán a véletlen műve lehet. Viszont amit a lány mond neki, megdöbbenti. Nem érti, hogy lehet valaki ennyire sötét. Nori hangjában egy csepp öröm vagy kedvesség sincs, csak szenvedés és bánat.*
-Azt hiszed, őrült vagy? *Kérdezi halál komoly arccal.* Miért lenne őrült, aki a sötétséget választja? Miért lenne őrült, aki nem mindig ért egyet önmagával? Miért... *Kissé elcsuklik a hangja* Miért lenne őrül, aki embereket öl? Okos és szeretni való vagy minden apró tulajdonságoddal és hibáddal együtt. Ez nem őrültség, csupán... *Hiába akar meggyőző lenni nem találja a megfelelő szót.* Csupán...
*Nem jön semmi a nyelvére, így hirtelen ötlettől vezérelve lábujjhegyre áll, és egy gyors puszit nyom a feketeség arcára.*
-Fontos vagy nekem, és ez a lényeg.
*Böki ki végül határozottan. Nem szereti látni, mikor Nori a saját gondolataitól szenved. Nolie-nak is vannak szörnyű pillanatai. Magányosan a nagy világban, fél és reszket. Már nem egyszer gondolt arra, hogy mindenkinek könnyebb lenne nélküle. De mielőtt bármit is tehetett volna, talált valamit, aminek örülhetett. Egy szál virágot, új könyvet, a napfelkeltét, és néhány hatja Norit. A lányt, aki maga mellé fogadta, és szereti ők. Az a legkevesebb, hogy ő is maga mellé fogadja, és biztonságot ad neki a világgal szemben. Nem tudja, ki ez a Clion, de hogy nem érti meg, az biztos. Sőt, lehet csak ront a helyzeten. A tündért nem érdekli, hogy öldökölni akar, a sötétséget szolgálni vagy éppen aranyszínű köntösben énekelni a telihold fényénél. Ő mellette állna, hiszen az az egy fontos, hogy boldog legyen.
Még magát is meglepi az önzetlen gondolatmenet. Sosem volt még senki, akiért úgy érezte, felelősséggel tartozik. Új, és hihetetlenül jó érzés. Nem tudná visszamondani mindazt, ami az elmúlt pillanatokban lejátszódott benne, de lassan kezdi megérteni, mi folyik itt.*
-Nekem nincs jobb dolgom szabad óráimban, így legalább azt is hasznosan tölthetem.
*Mosolyog. Végre egy kellemesebb téma, miszerint nem hasztalan, hogy varázsitalok után mászkál a városban. Ezzel nem csak Nori, de ő is jól jár, és az italok neki is segíthetnek, például a tanulásban. Sosem hitte volna, hogy ilyen sokat javíthat a figyelmén és koncentrációs készségén egyetlen korty.*
-Rendben.
*Kissé bűntudata van, hogy miatta kell a lánynak szervezkednie, szállást keresnie. Reméli, nem hozza kellemetlen helyzetbe mások előtt. Ott van Clion, akinél elvileg megszállt. Oda valószínűleg nem engedik be, hiszen csak egy jöttment éhenkórásznak néznék, akit a másik összeszedett a kikötői utcákról.*
-Hátööö... *Annyira meglepte a feketeség hirtelen kirohanása, köpni nyelni nem tud.* Nem, nem hagynák, csak... Csak nekik dolguk van, és én nem mentem velük.
*Azt nem akarja elmondani, hogy míg a többiek az életüket kockáztatva védik a várost, ő a könyveket és tekercseket bújja.*
-Nem kell félteni! *Feleli kissé duzzogva.* Már jártam arra, pont tegnap, és semmi bajom nem lett!
*Jól esik neki, hogy féltik, de ez talán már kicsit túlzás. Veszélyes terep, de nem a banditák és útonállók miatt, hanem az ingovány miatt. Ha figyel, és márpedig figyel, akkor nem eshet bántódása.*
-De örülök, hogy eljössz. Tudsz lovagolni? Én nem igazán, úgyhogy ha együtt ülnénk fel Ébenre, én előtted lennék, te fognád a kantárt, és irányíthatnád.
*Ez egy remek gondolat. Végre nem kéne a ló kedve szerint haladniuk, hanem vágtázhatnának, és pillanatok alatt odaérnének a toronyhoz. Ha el is határozták magukat, felőle mehetnek. Alig várja már, hogy maga mögött hagyja a bűzölgő, halszagú dokkokat. Az állat hátára való felmászáshoz kis segítségre van szüksége, és habár Nori se túl magas, ketten csak meg tudják oldani, hogy a pehelykönnyű tündérleány felkerüljön a hátasra.*
-Ki készítette? *Nem is tudná titkolni izgatottságát.* Nem is fontos, biztosan titok. El tudnál vinni oda? Nagy szükségem lenne az oltárra.
*Végre tudná hasznosítani a tanult mágiákat.*
3611. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-07-22 23:50:44
Üzenet elküldve: 2017-07-22 23:50:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 493
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 493
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Nolie Piwerd//
*Nolie pontosan a közepébe talál a dolgoknak, amikor az őrületet említi. Nem is tudja, mennyire aktuális ez a téma Nori számára, bár igaz, hogy őt a gyarló világban folyó káosz sokkal kevésbé érdekli, mint a lelkében tomboló őrület.
Mélyen az elméjébe égett a Sellőházban látott álma. A lelke talán közölni akarta vele, hogy lassan döntenie kéne, mert így csak saját magát kínozza tanácstalanságával. Nolie kijelentése után pár másodpercig csak hallgat, a földet figyelve szenved magában, majd végül megszólal.*
- Nem, Nolie. Az őrületnek soha nem lesz vége. Legalábbis addig nem, amíg élek. Mások bűnei miatt én szenvedek, és ez így lesz mindörökké. Még szerencse, hogy kinyírtam őket. Legalább azt kapták, amit érdemelnek.
*Egyáltalán nem akar ráijeszteni Nolie-ra, és azt a hisztit sem akarja folytatni, amiből Clionnak pár órával ezelőtt elege lett, de nem tudja figyelmen kívül hagyni azt az összevisszaságot, ami az elméjében folyik.
A ló témája már kevésbé mélyen érinti, csak elképzeli a tündérkét, ahogy Ébennel élet-halál harcot vív, hogy a ló a megfelelő irányba menjen.*
- Nagyon is sokat segítesz, és szeretném, ha ez továbbra is így lenne. Nekem se energiám, se türelmem nincs ahhoz, gyűjtögessek, viszont nagy szükségem van az italokra.
*Nem tudja, hol a határ a dicsérgetésben, de talán Nolie nem is az a fajta, aki úgy érzi, hogy egy ponton már túl sok a dicséretből, így bátran és őszintén közli vele munkájáról szóló véleményét. Az egyáltalán nem érdekli, hogy ezek után mire költi a kapott pénzt, hisz megdolgozott érte.*
- Majd megbeszéljük hol és mikor, de ha maradni akarsz, előbb oldjuk meg a szállásodat.
*Ez jelenleg a legnagyobb problémájuk, mert ő örül, ha Nolie van, csak tényleg, hol aludjon? Talán mégis jobb lenne, ha hazamenne. Nem szívesen engedi el, de mivel az ő lakhatása is kétséges, így nem tud neki segíteni.*
- Nolie figyelj...! *Már épp mondaná neki, hogy jobb lenne, ha mégis hazamenne, de a másik nem hagyja szóhoz jutni, és mesélni kezd a társaságáról, tanulmányairól, vagy miről.*
- Mi van? Egy társaság tagja vagy, mégis egyedül tanulsz? De hát ez szánalmas!
*Morog. Nem érti, miféle emberek lehetnek Nolie körül, akik egyáltalán nem segítenek neki. Legalábbis ő így érti, amit a tündér mond.*
- Még a mágustoronyba is egyedül mentél? Az a Lihanechi-tó felett van, nem? Arthenior és a tó között pedig van egy mocsár, ami veszélyes. Na nem, Nolie. Nem mehetsz oda egyedül. A legjobb ötleted ma, hogy menjek veled. Ezek után, ha nem akarnád is mennék.
*Számára felháborító, hogy senki nem kíséri el oda a lányt, pedig elvileg egy mágusakadémia tagja. De mit is várt az emberektől? Sóhajt.
Közben rájön, hogy már megint elkotyogott egy olyan dolgot valakinek, amiről inkább senkinek nem kéne beszélnie, de most, hogy ez megtörtént, már nincs mit tenni. Nolie-ban bízik is, így talán nem akkora baj, ha neki elmondja.*
- Van egy sötétség oltár a Szegénynegyedben. Feláldoztunk rajta egy férfit Sa'Terethnek. Elég rejtett helyen van, és nem lenne jó, ha bárki megtalálná.
*Néz a másikra komolyan, jelezve, hogy nem szeretné, ha Nolie bárkinek is beszélne az oltárról az ő engedélye nélkül.*
*Nolie pontosan a közepébe talál a dolgoknak, amikor az őrületet említi. Nem is tudja, mennyire aktuális ez a téma Nori számára, bár igaz, hogy őt a gyarló világban folyó káosz sokkal kevésbé érdekli, mint a lelkében tomboló őrület.
Mélyen az elméjébe égett a Sellőházban látott álma. A lelke talán közölni akarta vele, hogy lassan döntenie kéne, mert így csak saját magát kínozza tanácstalanságával. Nolie kijelentése után pár másodpercig csak hallgat, a földet figyelve szenved magában, majd végül megszólal.*
- Nem, Nolie. Az őrületnek soha nem lesz vége. Legalábbis addig nem, amíg élek. Mások bűnei miatt én szenvedek, és ez így lesz mindörökké. Még szerencse, hogy kinyírtam őket. Legalább azt kapták, amit érdemelnek.
*Egyáltalán nem akar ráijeszteni Nolie-ra, és azt a hisztit sem akarja folytatni, amiből Clionnak pár órával ezelőtt elege lett, de nem tudja figyelmen kívül hagyni azt az összevisszaságot, ami az elméjében folyik.
A ló témája már kevésbé mélyen érinti, csak elképzeli a tündérkét, ahogy Ébennel élet-halál harcot vív, hogy a ló a megfelelő irányba menjen.*
- Nagyon is sokat segítesz, és szeretném, ha ez továbbra is így lenne. Nekem se energiám, se türelmem nincs ahhoz, gyűjtögessek, viszont nagy szükségem van az italokra.
*Nem tudja, hol a határ a dicsérgetésben, de talán Nolie nem is az a fajta, aki úgy érzi, hogy egy ponton már túl sok a dicséretből, így bátran és őszintén közli vele munkájáról szóló véleményét. Az egyáltalán nem érdekli, hogy ezek után mire költi a kapott pénzt, hisz megdolgozott érte.*
- Majd megbeszéljük hol és mikor, de ha maradni akarsz, előbb oldjuk meg a szállásodat.
*Ez jelenleg a legnagyobb problémájuk, mert ő örül, ha Nolie van, csak tényleg, hol aludjon? Talán mégis jobb lenne, ha hazamenne. Nem szívesen engedi el, de mivel az ő lakhatása is kétséges, így nem tud neki segíteni.*
- Nolie figyelj...! *Már épp mondaná neki, hogy jobb lenne, ha mégis hazamenne, de a másik nem hagyja szóhoz jutni, és mesélni kezd a társaságáról, tanulmányairól, vagy miről.*
- Mi van? Egy társaság tagja vagy, mégis egyedül tanulsz? De hát ez szánalmas!
*Morog. Nem érti, miféle emberek lehetnek Nolie körül, akik egyáltalán nem segítenek neki. Legalábbis ő így érti, amit a tündér mond.*
- Még a mágustoronyba is egyedül mentél? Az a Lihanechi-tó felett van, nem? Arthenior és a tó között pedig van egy mocsár, ami veszélyes. Na nem, Nolie. Nem mehetsz oda egyedül. A legjobb ötleted ma, hogy menjek veled. Ezek után, ha nem akarnád is mennék.
*Számára felháborító, hogy senki nem kíséri el oda a lányt, pedig elvileg egy mágusakadémia tagja. De mit is várt az emberektől? Sóhajt.
Közben rájön, hogy már megint elkotyogott egy olyan dolgot valakinek, amiről inkább senkinek nem kéne beszélnie, de most, hogy ez megtörtént, már nincs mit tenni. Nolie-ban bízik is, így talán nem akkora baj, ha neki elmondja.*
- Van egy sötétség oltár a Szegénynegyedben. Feláldoztunk rajta egy férfit Sa'Terethnek. Elég rejtett helyen van, és nem lenne jó, ha bárki megtalálná.
*Néz a másikra komolyan, jelezve, hogy nem szeretné, ha Nolie bárkinek is beszélne az oltárról az ő engedélye nélkül.*
3610. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-07-22 21:08:38
Üzenet elküldve: 2017-07-22 21:08:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
//Norileina Vylrien//
*Nolie nem szokott ennyire felelőtlen és szeleburdi lenni, hogy egy hirtelen ötlettől vezérelve kilovagol a kikötőbe egy ismerőséhez, aki nem is tudja, hogy jön. De Nori kissé megbolondította. Nem szó szerint, egyszerűen befészkelte magát az agyába, és nem ereszti. Eszébe jut az ölelése, mikor egyedül fekszik az ágyában, a beszélgetéseik, mikor nincs kihez szólnia, és a kedves szavai, mikor hasztalannak érzi magát. A lány ad neki erőt, habár nem tudja, hogyan. Amióta ismerik egymást, nem töltöttek egyszerre hosszú időt együtt, mégis olyan érzése van, mintha már évek óta együtt lennének, minden apró titkot tudnának a másikról, ismernék és szeretnék egymást. Mintha...*
-Remélem hamarosan lenyugszik ez az őrület, és akkor elfelejthetjük minden problémánkat.
*Kicsit önzőn hangzik, hiszen Nori az, akit keres az őrség, nem Nolie, mégis úgy mondja, mintha mindkettőjüknek nehéz lenne. Pedig így van. A tündért ugyan nem körözik gyilkosságért, de megviselik a magányos, tanulással töltött napok. Régen minden napja így telt, de amióta megismerte Batoékat, és persze a feketeséget, sokkal jobban vágyik mások társaságára és szeretetére, mint eddig.*
-Nem is vágtatok. *Mosolyodik el zavarában.* Nem tudok igazán lovagolni. így hagyom, hogy Ében menjen azzal a tempóval, ahogy neki kényelmes, én meg megállítom, ha baj van, és kanyarodok vele.
*Nem tud mit hozzáfűzni ehhez a Clionos témához. Azt sem tudja, ki ő, honnan ismeri a lányt, de nem is akar belekotnyeleskedni.*
-Én csak örülök, ha segíthetek. *Mondja lelkesen.* Nehéz ugyan megszerezni őket, de az esetek nagy részében szerencsém van, pont úgy, mint mikor téged kereslek. *Kár, hogy ezzel a tehetségével nem megy sokra az életben.* És közben ezt-azt meg is tanulhatok a varázsitalokról, úgyhogy még én is hasznot húzok belőle.
*Most már nem tiltakozik, csak hálás pillantással átveszi a pénzt. Sosem kapott még ennyit egyetlen munkájáért sem, így nagy örömmel tölti el, hogy segíthet egy barátjának, és még pénzt is kap érte, így az étel miatt sem kell aggódnia. Talán még ruhára is futja. Amióta a kúriában él, és még a bevásárlást sem ő végzi, sokkal több pénze marad amolyan luxustermékekre. Díszes ruhákat, kiegészítőket vesz, finomságokat és csupa felesleges kacatot. Következő terve majd egy nagy csokor virág a szobájába, hogy finom illat töltse be a kis helyiséget, és vigyen egy kis színt az unalmas hangulatba.*
-Akkor... ezt majd valamikor le is pontosíthatjuk. *Bólogat.* Még nem tudom, milyen gyakran fogok tudni jönni, de az egy hat reálisnak tűnik.
*Most is egész gyorsan sikerült összeszednie ezt a pár italt. Egy hat bőven elég lesz rá, hogy legalább három-négy üvegecskével tudjon hozni Norinak. Ezt meg is beszélték, a következő probléma már kissé bonyolultabb. Nolie elszállásolása. Egyelőre úgy tűnik, meg fogják oldani, de ha mégis balul sülne el valami, és nem találnának megfelelő helyet, nem erőlteti a maradást. Csak azért, mert ő a lány közelében szeretne lenni, nem szeretne neki kellemetlenséget okozni, és lehet, csak kolonc lenne a nyakán.*
-Mágustanonc. Vicces, mert eddig nem sokat tanultam a többiektől. Ugyanúgy saját erőmből kutatom fel a tudást, mint eddig, és a mágustoronyba is egyedül kellett mennem. De legalább csend volt és nyugalom. Mindenféle könyv van ott, és Abogr mester is segít, ha éppen jó kedve van. *Mondja kissé grimaszolva. Nem kedveli a morgó, haszonleső öregembert, pedig tudja, hogy hatalmas tudás van a birtokában.* Majd egyszer elmehetnénk oda együtt!
*Újabb hirtelen jött, meggondolatlan ötlet.*
-Milyen oltárt?
*Kapja fel kíváncsi tekintetét. Sokat olvasott az istenek oltárairól, még egy-két mágiát is tanult hozzájuk, de egyet sem látott még testközelből. Azt sem tudta, hogy létezik-e egyáltalán a világon, vagy csak a túlbuzgó hívek terjesztik hírüket.*
*Nolie nem szokott ennyire felelőtlen és szeleburdi lenni, hogy egy hirtelen ötlettől vezérelve kilovagol a kikötőbe egy ismerőséhez, aki nem is tudja, hogy jön. De Nori kissé megbolondította. Nem szó szerint, egyszerűen befészkelte magát az agyába, és nem ereszti. Eszébe jut az ölelése, mikor egyedül fekszik az ágyában, a beszélgetéseik, mikor nincs kihez szólnia, és a kedves szavai, mikor hasztalannak érzi magát. A lány ad neki erőt, habár nem tudja, hogyan. Amióta ismerik egymást, nem töltöttek egyszerre hosszú időt együtt, mégis olyan érzése van, mintha már évek óta együtt lennének, minden apró titkot tudnának a másikról, ismernék és szeretnék egymást. Mintha...*
-Remélem hamarosan lenyugszik ez az őrület, és akkor elfelejthetjük minden problémánkat.
*Kicsit önzőn hangzik, hiszen Nori az, akit keres az őrség, nem Nolie, mégis úgy mondja, mintha mindkettőjüknek nehéz lenne. Pedig így van. A tündért ugyan nem körözik gyilkosságért, de megviselik a magányos, tanulással töltött napok. Régen minden napja így telt, de amióta megismerte Batoékat, és persze a feketeséget, sokkal jobban vágyik mások társaságára és szeretetére, mint eddig.*
-Nem is vágtatok. *Mosolyodik el zavarában.* Nem tudok igazán lovagolni. így hagyom, hogy Ében menjen azzal a tempóval, ahogy neki kényelmes, én meg megállítom, ha baj van, és kanyarodok vele.
*Nem tud mit hozzáfűzni ehhez a Clionos témához. Azt sem tudja, ki ő, honnan ismeri a lányt, de nem is akar belekotnyeleskedni.*
-Én csak örülök, ha segíthetek. *Mondja lelkesen.* Nehéz ugyan megszerezni őket, de az esetek nagy részében szerencsém van, pont úgy, mint mikor téged kereslek. *Kár, hogy ezzel a tehetségével nem megy sokra az életben.* És közben ezt-azt meg is tanulhatok a varázsitalokról, úgyhogy még én is hasznot húzok belőle.
*Most már nem tiltakozik, csak hálás pillantással átveszi a pénzt. Sosem kapott még ennyit egyetlen munkájáért sem, így nagy örömmel tölti el, hogy segíthet egy barátjának, és még pénzt is kap érte, így az étel miatt sem kell aggódnia. Talán még ruhára is futja. Amióta a kúriában él, és még a bevásárlást sem ő végzi, sokkal több pénze marad amolyan luxustermékekre. Díszes ruhákat, kiegészítőket vesz, finomságokat és csupa felesleges kacatot. Következő terve majd egy nagy csokor virág a szobájába, hogy finom illat töltse be a kis helyiséget, és vigyen egy kis színt az unalmas hangulatba.*
-Akkor... ezt majd valamikor le is pontosíthatjuk. *Bólogat.* Még nem tudom, milyen gyakran fogok tudni jönni, de az egy hat reálisnak tűnik.
*Most is egész gyorsan sikerült összeszednie ezt a pár italt. Egy hat bőven elég lesz rá, hogy legalább három-négy üvegecskével tudjon hozni Norinak. Ezt meg is beszélték, a következő probléma már kissé bonyolultabb. Nolie elszállásolása. Egyelőre úgy tűnik, meg fogják oldani, de ha mégis balul sülne el valami, és nem találnának megfelelő helyet, nem erőlteti a maradást. Csak azért, mert ő a lány közelében szeretne lenni, nem szeretne neki kellemetlenséget okozni, és lehet, csak kolonc lenne a nyakán.*
-Mágustanonc. Vicces, mert eddig nem sokat tanultam a többiektől. Ugyanúgy saját erőmből kutatom fel a tudást, mint eddig, és a mágustoronyba is egyedül kellett mennem. De legalább csend volt és nyugalom. Mindenféle könyv van ott, és Abogr mester is segít, ha éppen jó kedve van. *Mondja kissé grimaszolva. Nem kedveli a morgó, haszonleső öregembert, pedig tudja, hogy hatalmas tudás van a birtokában.* Majd egyszer elmehetnénk oda együtt!
*Újabb hirtelen jött, meggondolatlan ötlet.*
-Milyen oltárt?
*Kapja fel kíváncsi tekintetét. Sokat olvasott az istenek oltárairól, még egy-két mágiát is tanult hozzájuk, de egyet sem látott még testközelből. Azt sem tudta, hogy létezik-e egyáltalán a világon, vagy csak a túlbuzgó hívek terjesztik hírüket.*
3609. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-07-22 20:25:22
Üzenet elküldve: 2017-07-22 20:25:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 493
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 493
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Nolie Piwerd//
*Pedig nem árt előre tervezni. Túl sok veszély leselkedik rájuk az árnyak mögül, amelyek kellemetlen meglepetésként érhetnek bárkit, aki nincs eléggé felkészülve bármire. Ő is tud meggondolatlan lenni, de azért nem indulna el például a kikötőbe valakiért úgy, hogy semmi sem biztosítja, hogy valóban meg is fogja találni az illetőt. Nolie mégis így tett. Talán több bátorság szorult a kis tündérbe, mint azt ő gondolná magáról.*
- Igen, majd szívesen megnézlek egyszer csinosan, ha majd már minden rendben lesz körülöttem. Egyelőre azt sem tudom szinte, hol a fejem.
*Nolie a legjobbkor jött. Nori-nak most pont az ő társaságára van szüksége. Mellette nem kell a problémáira gondolni, nem kell azon idegeskednie, hogy túlaggódja magát érte, vele egyszerűen csak jól érzi magát.*
- Érdekesen festhetsz a pici testeddel, ahogy ezen a nagy lovon vágtatsz keresztül az erdőn. *Kuncog.* Egyébként nem, egyáltalán nem vagyok veszélyben, csak Clion aggódik értem túlságosan. Holnap este találkozom valakivel, és ő úgy gondolja, bajom eshet. Pedig tudom, mit csinálok.
*Csóválja a fejét. Nagyon nem jön jól neki Clion felesleges idegeskedése, da sajnos tűrnie kell, mivel ő ad neki otthont a kikötőben. Na meg csak félti, amit meg kéne értenie, de a fenébe is, akkor is idegesítő!*
- Nincs mit megköszönnöd. Nekem kell megköszönnöm, hogy jól végzed a dolgodat. Ha rájövök, hogyan kell ezeket hatékonyan használni... *Nézegeti a varázsitalokat.* Akkor akár még az életemet is megmenthetik. Szóval átvitt értelemben te vigyázol rám.
*Minden szavával próbál több és több életet lehelni a tündérbe, mert tudja, hogy szegénynek szüksége van az elismerésre, hogy ne érezze magát teljesen haszontalannak. Közben elpakolja az italokat, majd erszényében kezd kotorászni, és 600 aranyat ad Nolie Piwerd-nek.
*
- Én is valami ilyesmire gondoltam. *Bólint rá Nolie ötletére a találkozásokat illetően.* Így biztos, hogy nem tévedsz el a kikötőben, és én is megtalállak, ha kell. Legyen így.
*Valóban félti Nolie-t, de nem ez a legnagyobb probléma a maradását illetően. Az igazat megvallva, jobban érezné magát, ha a lány mellette lenne, de sajnos tényleg nem tud neki szállást biztosítani a környéken. Még az ő helye sincs biztosítva, Clionon kívül nem igazán szerethetik a szirten.*
- Ez meg a másik. Elvileg mágustanonc vagy, vagy mi. Gondolom keresnének a társaid, ha elvesznél, de ma itt maradhatsz velem, sőt, örülnék neki.
*Az őrségről hallottaknak egyáltalán nem örül. Szóval tényleg keresik, ahogy azt megjósolta. Még jó, hogy időben elhagyta a várost, mert mostanra már minden bizonnyal a karmaikban lenne. Vagy már rég egy sötét és hideg cellában ücsörögne láncokban. Belegondolni is rossz.*
- Remek. Igen, engem keresnek. Megtalálhatta valaki a hullákat, és most azokkal szerencsétlenkedhetnek a városőrök. Elvágom a torkát annak, aki beköpött, csak jöjjek rá, ki volt. *Morgolódik egy sort.* Csak az oltárt ne találják meg. Az kellemetlen lenne.
*Mondja az utóbbiakat már viszonylag halkan. Inkáb csak hangosan gondolkodik, egyáltalán nem akarja Nolie orrára kötni, hogy a Szegénynegyedben van egy sötétség oltár. *
A hozzászólás írója (Norileina Vylrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.07.22 20:26:28
*Pedig nem árt előre tervezni. Túl sok veszély leselkedik rájuk az árnyak mögül, amelyek kellemetlen meglepetésként érhetnek bárkit, aki nincs eléggé felkészülve bármire. Ő is tud meggondolatlan lenni, de azért nem indulna el például a kikötőbe valakiért úgy, hogy semmi sem biztosítja, hogy valóban meg is fogja találni az illetőt. Nolie mégis így tett. Talán több bátorság szorult a kis tündérbe, mint azt ő gondolná magáról.*
- Igen, majd szívesen megnézlek egyszer csinosan, ha majd már minden rendben lesz körülöttem. Egyelőre azt sem tudom szinte, hol a fejem.
*Nolie a legjobbkor jött. Nori-nak most pont az ő társaságára van szüksége. Mellette nem kell a problémáira gondolni, nem kell azon idegeskednie, hogy túlaggódja magát érte, vele egyszerűen csak jól érzi magát.*
- Érdekesen festhetsz a pici testeddel, ahogy ezen a nagy lovon vágtatsz keresztül az erdőn. *Kuncog.* Egyébként nem, egyáltalán nem vagyok veszélyben, csak Clion aggódik értem túlságosan. Holnap este találkozom valakivel, és ő úgy gondolja, bajom eshet. Pedig tudom, mit csinálok.
*Csóválja a fejét. Nagyon nem jön jól neki Clion felesleges idegeskedése, da sajnos tűrnie kell, mivel ő ad neki otthont a kikötőben. Na meg csak félti, amit meg kéne értenie, de a fenébe is, akkor is idegesítő!*
- Nincs mit megköszönnöd. Nekem kell megköszönnöm, hogy jól végzed a dolgodat. Ha rájövök, hogyan kell ezeket hatékonyan használni... *Nézegeti a varázsitalokat.* Akkor akár még az életemet is megmenthetik. Szóval átvitt értelemben te vigyázol rám.
*Minden szavával próbál több és több életet lehelni a tündérbe, mert tudja, hogy szegénynek szüksége van az elismerésre, hogy ne érezze magát teljesen haszontalannak. Közben elpakolja az italokat, majd erszényében kezd kotorászni, és 600 aranyat ad Nolie Piwerd-nek.
*- Én is valami ilyesmire gondoltam. *Bólint rá Nolie ötletére a találkozásokat illetően.* Így biztos, hogy nem tévedsz el a kikötőben, és én is megtalállak, ha kell. Legyen így.
*Valóban félti Nolie-t, de nem ez a legnagyobb probléma a maradását illetően. Az igazat megvallva, jobban érezné magát, ha a lány mellette lenne, de sajnos tényleg nem tud neki szállást biztosítani a környéken. Még az ő helye sincs biztosítva, Clionon kívül nem igazán szerethetik a szirten.*
- Ez meg a másik. Elvileg mágustanonc vagy, vagy mi. Gondolom keresnének a társaid, ha elvesznél, de ma itt maradhatsz velem, sőt, örülnék neki.
*Az őrségről hallottaknak egyáltalán nem örül. Szóval tényleg keresik, ahogy azt megjósolta. Még jó, hogy időben elhagyta a várost, mert mostanra már minden bizonnyal a karmaikban lenne. Vagy már rég egy sötét és hideg cellában ücsörögne láncokban. Belegondolni is rossz.*
- Remek. Igen, engem keresnek. Megtalálhatta valaki a hullákat, és most azokkal szerencsétlenkedhetnek a városőrök. Elvágom a torkát annak, aki beköpött, csak jöjjek rá, ki volt. *Morgolódik egy sort.* Csak az oltárt ne találják meg. Az kellemetlen lenne.
*Mondja az utóbbiakat már viszonylag halkan. Inkáb csak hangosan gondolkodik, egyáltalán nem akarja Nolie orrára kötni, hogy a Szegénynegyedben van egy sötétség oltár. *
A hozzászólás írója (Norileina Vylrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.07.22 20:26:28
3608. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-07-22 19:20:11
Üzenet elküldve: 2017-07-22 19:20:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
//Norileina Vylrien//
*Sosem gondolkozik ennyire előre. Amint megérkezett a kikötőbe, rájött, hogy nem lesz olyan egyszerű megtalálni Norit, mint azt ahogy ő eredetileg tervezte. A fejében csak annyi volt, kimegy a dokkokhoz, ott találkoztak, aztán lesz, ami lesz. Ez a terv már a második lépésnél megbukott, hiszen majdnem egy órán át rótta a köröket, nézelődött és halálra izgulta magát. Hosszú öleléssel köszönti a lányt, de utána sem kell rögtön rátérni az üzletre. Nem olyan régen találkoztak, mégis biztos benne, hogy lenne mit mesélniük egymásnak.*
-Köszönöm! *Mosolyodik el a bókra.* Csak néhány régi rongy. *Nem szerénykedés, tényleg elég régi ruhák.* Viszont nemrég bevásároltam, majd megmutathatom neked az újakat is, ha érdekel.
*Lelkesül fel. Nem egy csinibaba, aki minden nap új ruhát vesz magának, de szereti néha meglepni magát egy-egy új darabbal. Legutóbbi szerzeménye egy sötétlila, hosszú ujjú blúz volt. Mióta teljesen kifehéredett, és nem tud elvegyülni a tömegben, egyre több színt vesz magára. Először a sárga ruha, aztán egy halványkék szoknya, most meg a blúz. Kész szivárvány lenne, ha mindet magára húzná.*
-Egy barátomtól kaptam még régen. *Magyarázza. Tündérként biztosan nem választott volna magának ilyen hatalmas hátast.* Hűséges állat.
*Szemügyre veszi a másik vállán pihenő madarat.*
-Veszélyben vagy? *Kérdez vissza ijedten.* Mármint... tudom, hülye kérdés... *Tudja, hogy el kellett menekülnie a városból, mert rosszat tett.* De azt hittem, itt biztonságban vagy.
*Nem ismeri a kikötőt, nem tudja, itt mennyire vannak jelen a városőrök, kiadják-e a menekülteket, vagy elnyeli őket az alvilág sötétje.*
-Köszönöm!
*A dicséret sokkal jobban meghatja, mint a bók. Nori szőrös szívű, még az ő kis Nolie-jával is, így a tündér minden bókot és dicséretet örömmel fogad. Tudja, hogy jól végezte a dolgát, és hasznossá tette magát. Kevés ember érzékelteti ezt vele, pedig gyakran próbálkozik. Mielőtt elkanyarodnának a témától, át is ad mindent, amit hozott: 2 Fakósárga varázsital Norileina Vylriennek, 1 Halványlila varázsital Norileina Vylriennek, 1 Vérvörös varázsital Norileina Vylriennek, 1 Sötétkék varázsital Norileina Vylriennek, 1 Világoskék varázsital Norileina Vylriennek, 1 Sötétzöld varázsital Norileina Vylriennek, *
-Megállapodhatunk egy konkrét időpontban. Minden hat adott napján kijössz ide, erre a sarokra. Ha sikerrel jártam, és szereztem italokat, akkor itt leszek, ha nem, akkor majd talán egy hat múlva.
*Ez hirtelen a legjobb ötlete. Értesíteni nem tudná, hiszen nem tudhatja, mikor hol van Nori a kikötőben, nem küldethet érte. Aztán felteszi a kérdést, amitől annyira félt. Nem igazán bízik benne, hogy maradhat, veszélyes környék, és tudja, hogy a feketeség félti, talán kicsit jobban is a kelleténél.*
-Ha csak egy kicsit maradhatok, nekem az is elég. *Csillannak fel a szemei.* Valamikor vissza is kell mennem a kúriába, hogy ne aggódjanak értem, de egyelőre maradnék, ameddig csak engeded.
*Csakis addig, amíg a lány engedi, hogy maradjon. Egyedül nem is merne, még egy fogadóban is félve húzná meg magát, és nincs is elég pénze, hogy napokig időzzön.*
-Felbolydult az őrség. Láttam egy csapatot, akik már egy jó ideje a szegénynegyedben szimatolnak. Nem tudom, utánad-e, de alig egy nappal az eltűnésed után jelentek meg. Amúgy nem történik semmi érdekes. *Vonja meg a vállát.*
*Sosem gondolkozik ennyire előre. Amint megérkezett a kikötőbe, rájött, hogy nem lesz olyan egyszerű megtalálni Norit, mint azt ahogy ő eredetileg tervezte. A fejében csak annyi volt, kimegy a dokkokhoz, ott találkoztak, aztán lesz, ami lesz. Ez a terv már a második lépésnél megbukott, hiszen majdnem egy órán át rótta a köröket, nézelődött és halálra izgulta magát. Hosszú öleléssel köszönti a lányt, de utána sem kell rögtön rátérni az üzletre. Nem olyan régen találkoztak, mégis biztos benne, hogy lenne mit mesélniük egymásnak.*
-Köszönöm! *Mosolyodik el a bókra.* Csak néhány régi rongy. *Nem szerénykedés, tényleg elég régi ruhák.* Viszont nemrég bevásároltam, majd megmutathatom neked az újakat is, ha érdekel.
*Lelkesül fel. Nem egy csinibaba, aki minden nap új ruhát vesz magának, de szereti néha meglepni magát egy-egy új darabbal. Legutóbbi szerzeménye egy sötétlila, hosszú ujjú blúz volt. Mióta teljesen kifehéredett, és nem tud elvegyülni a tömegben, egyre több színt vesz magára. Először a sárga ruha, aztán egy halványkék szoknya, most meg a blúz. Kész szivárvány lenne, ha mindet magára húzná.*
-Egy barátomtól kaptam még régen. *Magyarázza. Tündérként biztosan nem választott volna magának ilyen hatalmas hátast.* Hűséges állat.
*Szemügyre veszi a másik vállán pihenő madarat.*
-Veszélyben vagy? *Kérdez vissza ijedten.* Mármint... tudom, hülye kérdés... *Tudja, hogy el kellett menekülnie a városból, mert rosszat tett.* De azt hittem, itt biztonságban vagy.
*Nem ismeri a kikötőt, nem tudja, itt mennyire vannak jelen a városőrök, kiadják-e a menekülteket, vagy elnyeli őket az alvilág sötétje.*
-Köszönöm!
*A dicséret sokkal jobban meghatja, mint a bók. Nori szőrös szívű, még az ő kis Nolie-jával is, így a tündér minden bókot és dicséretet örömmel fogad. Tudja, hogy jól végezte a dolgát, és hasznossá tette magát. Kevés ember érzékelteti ezt vele, pedig gyakran próbálkozik. Mielőtt elkanyarodnának a témától, át is ad mindent, amit hozott: 2 Fakósárga varázsital Norileina Vylriennek,
1 Halványlila varázsital Norileina Vylriennek, 1 Vérvörös varázsital Norileina Vylriennek, 1 Sötétkék varázsital Norileina Vylriennek, 1 Világoskék varázsital Norileina Vylriennek, 1 Sötétzöld varázsital Norileina Vylriennek, *-Megállapodhatunk egy konkrét időpontban. Minden hat adott napján kijössz ide, erre a sarokra. Ha sikerrel jártam, és szereztem italokat, akkor itt leszek, ha nem, akkor majd talán egy hat múlva.
*Ez hirtelen a legjobb ötlete. Értesíteni nem tudná, hiszen nem tudhatja, mikor hol van Nori a kikötőben, nem küldethet érte. Aztán felteszi a kérdést, amitől annyira félt. Nem igazán bízik benne, hogy maradhat, veszélyes környék, és tudja, hogy a feketeség félti, talán kicsit jobban is a kelleténél.*
-Ha csak egy kicsit maradhatok, nekem az is elég. *Csillannak fel a szemei.* Valamikor vissza is kell mennem a kúriába, hogy ne aggódjanak értem, de egyelőre maradnék, ameddig csak engeded.
*Csakis addig, amíg a lány engedi, hogy maradjon. Egyedül nem is merne, még egy fogadóban is félve húzná meg magát, és nincs is elég pénze, hogy napokig időzzön.*
-Felbolydult az őrség. Láttam egy csapatot, akik már egy jó ideje a szegénynegyedben szimatolnak. Nem tudom, utánad-e, de alig egy nappal az eltűnésed után jelentek meg. Amúgy nem történik semmi érdekes. *Vonja meg a vállát.*
3607. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-07-22 15:37:10
Üzenet elküldve: 2017-07-22 15:37:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 493
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 493
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Nolie Piwerd//
*Nolie valószínűleg nem is tudja, ismét mekkora szerencsével áldották meg az istenek... vagy valami ilyesmi. A lényeg, hogy ezúttal is egy puszta véletlen folyamán találta meg kedvenc kis tündérét a tömegben. Most is és legutóbb is. Előfordulhatott volna az is, hogy ő épp a barlangban, vagy a világítótoronynál ücsörög a tengert figyelve, akkor Nolie sehol sem találná, de nem. A kislánynak természetfeletti érzéke lehet az időzítéshez, hogy mindig akkor jár erre, mikor Nori is a közelben van.
A hosszú percekig tartó ölelkezés után néz végig jobban Nolie-n, és győződik meg róla, hogy teljesen épségben van, már ahhoz képest, amikor utoljára látta őt.*
- Csinos vagy. *Mosolyog.* És látom vigyáztál is magadra. Ében pedig gyönyörű, még a végén irigyelni fogom tőled.
*Majd mikor Nolie a hollóra néz, ő is a vállán tanyázó halálmadárra pillant.*
- Hogy ő? Nem az enyém. Csak egy buta madár, akit rámsóztak, mert elvileg megvéd engem.
*Hosszan elnyújtja és kihangsúlyozza az "elvileg" szót, mert ő még mindig kételkedik abban, hogy Éjfél bármiben is segíthet neki. Most is csak az ételéért nyafog. Nori a kis húsos tasakba nyúl, és ad egy falatot a hollónak.*
- Egyébként Éjfélnek hívják.
*Mutatja be újdonsült "társát", majd meglepetten felhúzza szemöldökeit. Alig telt el egy kis idő azóta, hogy Nolie-nak adta a feladatot, hozzon neki még varázsitalokat, erre a kis tündér már újra itt áll előtte egy rakás főzettel.*
- Hát, Nolie. Azt hiszem hasznosabb vagy, mint bármi, vagy bárki más ezen a világon. Meg vagy dicsérve.
*Megsimogatja a lány fejét, kicsit összekócolva a hófehér hajzuhatagot, majd gondolkozni kezd.*
- Viszont ki kell valamit találnunk, hogyan találhatsz meg könnyen itt, a kikötőben. Nem lesz mindig ilyen szerencséd, hogy épp beléd fogok botlani.
*Hosszan gondolkozik. Az Üvöltő Szirtről nem akar mesélni Nolie-nak, hisz az elvileg Clion klánjának titkos búvóheje, és ő is csak egy hivatlan vendég a barlangban. Tuti kinyírnák, ha bárkinek is beszélne arról a helyről. A legjobb talán az lenne, ha megbeszélnének egy napot, egy időpontot, egy helyet, és mindig elmenne oda akkor, hogy Nolie hozott-e neki valamit.
A tündér azonban megszakítja gondolatait, és egy elég abszurd ötlettel áll elő.*
- Eh... izé. Nem tudom. *Nem valami biztatóan kezdi mondandóját.* Engem is csak azért nem dobnak ki az utcára, mert egy régi ismerősöm segít nekem. Az övé a holló is. *Bök ujjával Éjfél felé.* Nagyon örülnék, ha maradnál, mert idegesít, ha nem vagy mellettem. *Neki is hiányzik, de ő ezt a világért sem fogja ilyen nyíltan bevallani.* Csak nem tudom, hol aludhatnál. Talán Clion ebben is tudna segíteni. Figyelj Nolie. Maradj egy kicsit, és kitalálunk valamit. Megígérem.
*Furcsa érzés számára, hogy Nolie-val szemben ő játssza azt a szerepet, mint amit Clion játszik vele. Vigyázni akar a lányra, ami akkor a legkönnyebb, ha mellette van. Most kezdi csak megérteni, miért küldte a férfi vele a madarat.*
- Mi a helyzet Artheniorban? Vissza akarok menni, amint lehet, csak félek a városőrségtől.
*Fél az őrségtől, de leginkább a börtöntől. Biztos benne, hogy teljesen megőrülne, ha bezárnák.*
*Nolie valószínűleg nem is tudja, ismét mekkora szerencsével áldották meg az istenek... vagy valami ilyesmi. A lényeg, hogy ezúttal is egy puszta véletlen folyamán találta meg kedvenc kis tündérét a tömegben. Most is és legutóbb is. Előfordulhatott volna az is, hogy ő épp a barlangban, vagy a világítótoronynál ücsörög a tengert figyelve, akkor Nolie sehol sem találná, de nem. A kislánynak természetfeletti érzéke lehet az időzítéshez, hogy mindig akkor jár erre, mikor Nori is a közelben van.
A hosszú percekig tartó ölelkezés után néz végig jobban Nolie-n, és győződik meg róla, hogy teljesen épségben van, már ahhoz képest, amikor utoljára látta őt.*
- Csinos vagy. *Mosolyog.* És látom vigyáztál is magadra. Ében pedig gyönyörű, még a végén irigyelni fogom tőled.
*Majd mikor Nolie a hollóra néz, ő is a vállán tanyázó halálmadárra pillant.*
- Hogy ő? Nem az enyém. Csak egy buta madár, akit rámsóztak, mert elvileg megvéd engem.
*Hosszan elnyújtja és kihangsúlyozza az "elvileg" szót, mert ő még mindig kételkedik abban, hogy Éjfél bármiben is segíthet neki. Most is csak az ételéért nyafog. Nori a kis húsos tasakba nyúl, és ad egy falatot a hollónak.*
- Egyébként Éjfélnek hívják.
*Mutatja be újdonsült "társát", majd meglepetten felhúzza szemöldökeit. Alig telt el egy kis idő azóta, hogy Nolie-nak adta a feladatot, hozzon neki még varázsitalokat, erre a kis tündér már újra itt áll előtte egy rakás főzettel.*
- Hát, Nolie. Azt hiszem hasznosabb vagy, mint bármi, vagy bárki más ezen a világon. Meg vagy dicsérve.
*Megsimogatja a lány fejét, kicsit összekócolva a hófehér hajzuhatagot, majd gondolkozni kezd.*
- Viszont ki kell valamit találnunk, hogyan találhatsz meg könnyen itt, a kikötőben. Nem lesz mindig ilyen szerencséd, hogy épp beléd fogok botlani.
*Hosszan gondolkozik. Az Üvöltő Szirtről nem akar mesélni Nolie-nak, hisz az elvileg Clion klánjának titkos búvóheje, és ő is csak egy hivatlan vendég a barlangban. Tuti kinyírnák, ha bárkinek is beszélne arról a helyről. A legjobb talán az lenne, ha megbeszélnének egy napot, egy időpontot, egy helyet, és mindig elmenne oda akkor, hogy Nolie hozott-e neki valamit.
A tündér azonban megszakítja gondolatait, és egy elég abszurd ötlettel áll elő.*
- Eh... izé. Nem tudom. *Nem valami biztatóan kezdi mondandóját.* Engem is csak azért nem dobnak ki az utcára, mert egy régi ismerősöm segít nekem. Az övé a holló is. *Bök ujjával Éjfél felé.* Nagyon örülnék, ha maradnál, mert idegesít, ha nem vagy mellettem. *Neki is hiányzik, de ő ezt a világért sem fogja ilyen nyíltan bevallani.* Csak nem tudom, hol aludhatnál. Talán Clion ebben is tudna segíteni. Figyelj Nolie. Maradj egy kicsit, és kitalálunk valamit. Megígérem.
*Furcsa érzés számára, hogy Nolie-val szemben ő játssza azt a szerepet, mint amit Clion játszik vele. Vigyázni akar a lányra, ami akkor a legkönnyebb, ha mellette van. Most kezdi csak megérteni, miért küldte a férfi vele a madarat.*
- Mi a helyzet Artheniorban? Vissza akarok menni, amint lehet, csak félek a városőrségtől.
*Fél az őrségtől, de leginkább a börtöntől. Biztos benne, hogy teljesen megőrülne, ha bezárnák.*
3606. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-07-22 13:03:15
Üzenet elküldve: 2017-07-22 13:03:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
//Norileina Vylrien//
*Félve sétálgat a lehető legtágasabb utcákon. Nem mer bemerészkedni a szűk sikátorokba, már itt, a nyílt tereken is úgy érzi, minden lépését figyelik, és bármelyik pillanatban rá vethetné magát a gonosz a sötétből. Ha ez a gonosz Nori lenne, akkor örömmel fogadná, de ez nem valószínű. Hiába tudja Nori történetét, elmesélte neki a gyilkosságot, és azóta nem is bírja kiverni a fejéből. Egy hidegvérű gyilkost szeret? Talán. De ez nem változtat azon, hogy nem bír elszakadni a lánytól. A karjaiban biztonságban van, mindig izgalmas történeteket mesél neki, vigyáz rá és gondoskodik róla.
Már nem is pillant fel a földről. Kezd elege lenni ebből a bűzből és mocsokból. Lehet jobb lenne, ha meghúzná magát egy nem túl lepukkant kocsmában, mielőtt rásötétedik. Nem akarja a szabad ég alatt tölteni az éjszakát. Sőt, nem is akar itt lenni. Hiányzott neki a kis feketeség, de... lehet buta ötlet volt megint idejönnie. Legutóbb szerencséje volt. Lehet sokkal jobb lenne, ha...*
-Mi?
*Kapja fel riadtan a tekintetét a neve hallatán. Pár pillanatig csak kapkodja a tekintetét a közelében állók között, majd mikor lekerül a csuklya, arcára széles mosoly ül ki.*
-Nori!
*Elengedi Ében kantárját, és a lány nyakába ugrik. Vékony kis karjaival átöleli, apró buksiját a mellkasához szorítja. A megkönnyebbüléstől megint könnyek szöknek a szemébe. Mindig elsírja magát, mikor találkoznak. Hosszú percekig öleli a barátnőjét, majd lassan visszaáll a földre.*
-Ő itt Ében! *Simogatja meg az állat puha orrát.* És a madár?
*Bök fejével a varjú felé. Biztos benne, hogy legutóbb még nem volt vele.*
-Ö... igen, igen! *Kap észbe. Annyira megörült Norinak, hogy el is felejtette érkezésének valódi okát.* Megint hoztam neked bájitalokat. *Tapogatja meg a táskáját.* És... tudod... arra gondoltam, hogy... *Nehezen böki ki, mit is szeretne.* Nem maradhatnék itt veled? Tudom, hogy nem jöhetsz vissza. *Kezd rögtön magyarázkodni.* Nem szeretnélek veszélybe sodorni, de... hiányzol.
*Félve sétálgat a lehető legtágasabb utcákon. Nem mer bemerészkedni a szűk sikátorokba, már itt, a nyílt tereken is úgy érzi, minden lépését figyelik, és bármelyik pillanatban rá vethetné magát a gonosz a sötétből. Ha ez a gonosz Nori lenne, akkor örömmel fogadná, de ez nem valószínű. Hiába tudja Nori történetét, elmesélte neki a gyilkosságot, és azóta nem is bírja kiverni a fejéből. Egy hidegvérű gyilkost szeret? Talán. De ez nem változtat azon, hogy nem bír elszakadni a lánytól. A karjaiban biztonságban van, mindig izgalmas történeteket mesél neki, vigyáz rá és gondoskodik róla.
Már nem is pillant fel a földről. Kezd elege lenni ebből a bűzből és mocsokból. Lehet jobb lenne, ha meghúzná magát egy nem túl lepukkant kocsmában, mielőtt rásötétedik. Nem akarja a szabad ég alatt tölteni az éjszakát. Sőt, nem is akar itt lenni. Hiányzott neki a kis feketeség, de... lehet buta ötlet volt megint idejönnie. Legutóbb szerencséje volt. Lehet sokkal jobb lenne, ha...*
-Mi?
*Kapja fel riadtan a tekintetét a neve hallatán. Pár pillanatig csak kapkodja a tekintetét a közelében állók között, majd mikor lekerül a csuklya, arcára széles mosoly ül ki.*
-Nori!
*Elengedi Ében kantárját, és a lány nyakába ugrik. Vékony kis karjaival átöleli, apró buksiját a mellkasához szorítja. A megkönnyebbüléstől megint könnyek szöknek a szemébe. Mindig elsírja magát, mikor találkoznak. Hosszú percekig öleli a barátnőjét, majd lassan visszaáll a földre.*
-Ő itt Ében! *Simogatja meg az állat puha orrát.* És a madár?
*Bök fejével a varjú felé. Biztos benne, hogy legutóbb még nem volt vele.*
-Ö... igen, igen! *Kap észbe. Annyira megörült Norinak, hogy el is felejtette érkezésének valódi okát.* Megint hoztam neked bájitalokat. *Tapogatja meg a táskáját.* És... tudod... arra gondoltam, hogy... *Nehezen böki ki, mit is szeretne.* Nem maradhatnék itt veled? Tudom, hogy nem jöhetsz vissza. *Kezd rögtön magyarázkodni.* Nem szeretnélek veszélybe sodorni, de... hiányzol.
3605. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-07-21 23:59:21
Üzenet elküldve: 2017-07-21 23:59:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 493
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 493
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Nolie Piwerd//
*Mióta elbúcsúzott Cliontól csak össze-vissza mászkál a kikötő sikátoraiban, hátha talál valami érdekeset. Ha pedig nem, akkor egyszerűen csak azért sétál, hogy a fizikai fáradtság elterelje a figyelmét felesleges gondolatairól.
Épp az egyik ilyen sikátorból sétál ki unottan, kezeit a tarkójára támasztva, mikor megpillantja a tömegből kimagasló fekete lovat. Rögtön meg is ragadja az alkalmat, hisz egy fekete ló mérföldekkel érdekesebbnek tűnik, mint a sok részeg matróz.
Nos, azért mégis figyelt valamennyire Clionra. A jeleket használva utasítja Éjfélt, hogy repüljön a ló környékére, és azonosítsa be az esetleges veszélyforrásokat. A halálmadár a ló és gazdája fölött köröz egy pár másodpercig, majd visszatér Norihoz jelezve, hogy minden rendben.
Nori ekkor megy közelebb. Szája széles mosolyra húzódik, mikor meglátja, hogy az ő szeretett és egyetlen Nolie-ja a ló tulajdonosa, ő mégis ilyen óvatosan, Éjfél segítségével biztosította a terepet. Ez így utólag mulatságosan fest, de mindegy is. Elfeket meghazudtoló ügyességgel kerülgeti ki a tömeget, hogy a fehér tündér közelébe jusson.*
- Nolie!
*Szólítja meg, mikor már senki más nincs közöttük. Fejéről lehajtja a kapucnit, és most ő az, aki azonnal átöleli a másikat. Nori jól tudja, hogy a kis tündér az egyetlen, aki soha, semmilyen körülmények között nem hagyná el, Norinak pedig most pont egy ilyen társaságra van szüksége.*
- Megint megtaláltalak. *Mosolyog.* Illetve a lovadat. Nem is tudtam, hogy van lovad.
*Néz végig a gyönyörű állaton, miközben Éjfél is helyet foglal a feketeség vállán. Nori olyan, mintha kicserélték volna. Kétség sem fér hozzá, hogy Nolie igazán jó hatással van rá, és mindig vidámabb a napja, ha láthatja.*
- Fogadjunk, megint engem kerestél!
*Ebben szinte biztos. Semmi más oka nem lehet Nolie-nak, hogy a kikötőbe jöjjön. Az ölelésből nem ereszti, amíg a másik nem akar mindenképp elhúzódni tőle.*
A hozzászólás írója (Norileina Vylrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.07.22 00:00:53
*Mióta elbúcsúzott Cliontól csak össze-vissza mászkál a kikötő sikátoraiban, hátha talál valami érdekeset. Ha pedig nem, akkor egyszerűen csak azért sétál, hogy a fizikai fáradtság elterelje a figyelmét felesleges gondolatairól.
Épp az egyik ilyen sikátorból sétál ki unottan, kezeit a tarkójára támasztva, mikor megpillantja a tömegből kimagasló fekete lovat. Rögtön meg is ragadja az alkalmat, hisz egy fekete ló mérföldekkel érdekesebbnek tűnik, mint a sok részeg matróz.
Nos, azért mégis figyelt valamennyire Clionra. A jeleket használva utasítja Éjfélt, hogy repüljön a ló környékére, és azonosítsa be az esetleges veszélyforrásokat. A halálmadár a ló és gazdája fölött köröz egy pár másodpercig, majd visszatér Norihoz jelezve, hogy minden rendben.
Nori ekkor megy közelebb. Szája széles mosolyra húzódik, mikor meglátja, hogy az ő szeretett és egyetlen Nolie-ja a ló tulajdonosa, ő mégis ilyen óvatosan, Éjfél segítségével biztosította a terepet. Ez így utólag mulatságosan fest, de mindegy is. Elfeket meghazudtoló ügyességgel kerülgeti ki a tömeget, hogy a fehér tündér közelébe jusson.*
- Nolie!
*Szólítja meg, mikor már senki más nincs közöttük. Fejéről lehajtja a kapucnit, és most ő az, aki azonnal átöleli a másikat. Nori jól tudja, hogy a kis tündér az egyetlen, aki soha, semmilyen körülmények között nem hagyná el, Norinak pedig most pont egy ilyen társaságra van szüksége.*
- Megint megtaláltalak. *Mosolyog.* Illetve a lovadat. Nem is tudtam, hogy van lovad.
*Néz végig a gyönyörű állaton, miközben Éjfél is helyet foglal a feketeség vállán. Nori olyan, mintha kicserélték volna. Kétség sem fér hozzá, hogy Nolie igazán jó hatással van rá, és mindig vidámabb a napja, ha láthatja.*
- Fogadjunk, megint engem kerestél!
*Ebben szinte biztos. Semmi más oka nem lehet Nolie-nak, hogy a kikötőbe jöjjön. Az ölelésből nem ereszti, amíg a másik nem akar mindenképp elhúzódni tőle.*
A hozzászólás írója (Norileina Vylrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.07.22 00:00:53
3604. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-07-21 23:39:46
Üzenet elküldve: 2017-07-21 23:39:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
*Megérkezik a kikötőbe. Nem merészkedik be a tömeg közepére, annak csak rossz vége lenne. Lekászálódik a ménről, és a kantárnál fogva vezeti. Nézelődik, keresgél. A matrózokat bámulja, miközben próbálja elkerülni őket. A nagy része részeges, kéjsóvár alak, szeretné elkerülni, hogy akár csak észrevegyék. A házak mentén halad, a falhoz simul amennyire csak tud, mintha itt sem lenne. A kikötő férgei elől szeretne eltűnni, de közben Norit keresi, akinek meg remélhetőleg feltűnik az egyedül kóválygó fehér lány. Ében is sokkal visszahúzódóbb ezen a környéken. Nem kapkodja a fejét kíváncsian, nem húzza maga után a tündért, hogy a saját feje után menjen. Csak követi őt, miközben lefelé bámul, akárcsak félénk gazdája. Így aztán nehéz lesz megtalálnia a feketeséget, aki még bele is olvad a sötét környezetbe.*
3603. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-07-21 22:53:33
Üzenet elküldve: 2017-07-21 22:53:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Mikor a remény elveszni látszik//
-Még én vagyok a bolond? Bocsáss meg hogy azt hittem van annyi sütnivalód, ha már fegyvered nincs legalább aranyat hordasz magadnál életbiztosításnak.
*A férfi a fegyver felé nyúl, és elkezd úgy beszélni mintha nem is rá fognának kardot, hanem pont fordítva. Ekkor Teliir megpróbálja elkapni a szemben álló felsőjének a nyakát és kardját egyenesen a szívének szegezni.*
-Azt hittem már tisztáztuk hogy nem te parancsolgatsz!
*Ellöki magától Zhorackot. Aztán hátralép egyet, és ha a férfi nem ront neki, akkor a kardot is elteszi.*
-Ha tudod hogy hol a helyed akkor beszélhetünk munkáról! Tovább! Kíváncsi vagyok a részletekre.
*Int a másik mélységinek hogy folytassa a beszédet. Talán megfontolandó lehet még az ajánlata.*
-Még én vagyok a bolond? Bocsáss meg hogy azt hittem van annyi sütnivalód, ha már fegyvered nincs legalább aranyat hordasz magadnál életbiztosításnak.
*A férfi a fegyver felé nyúl, és elkezd úgy beszélni mintha nem is rá fognának kardot, hanem pont fordítva. Ekkor Teliir megpróbálja elkapni a szemben álló felsőjének a nyakát és kardját egyenesen a szívének szegezni.*
-Azt hittem már tisztáztuk hogy nem te parancsolgatsz!
*Ellöki magától Zhorackot. Aztán hátralép egyet, és ha a férfi nem ront neki, akkor a kardot is elteszi.*
-Ha tudod hogy hol a helyed akkor beszélhetünk munkáról! Tovább! Kíváncsi vagyok a részletekre.
*Int a másik mélységinek hogy folytassa a beszédet. Talán megfontolandó lehet még az ajánlata.*
3602. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-07-20 22:44:35
Üzenet elküldve: 2017-07-20 22:44:35
ÚJ
![>Reydis Syna [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10880_1490455601_fel_elf_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 604
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 604
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Viharok és kapitányok//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
*Na úgy néz ki nem dobják újra vízbe és maradhat tanulni valamit a kapitányságról. Mindenki elmegy a dolgára, csak a fekete hajú nő marad vele, megejtenek egy kisebb bemutatkozást.*
-A kárhozottak nem az ép eszükről híresek ugye? *Elmosolyodik, végre halad a célja felé, bármilyen nehéz is lesz, ki fogja bírni.*
-Reydis vagyok. *Ennyi elég is, majd megkezdődnek a tanulásban gazdag napok. Egy kapitánynak értenie kell mindenhez, de nem ő csinál mindent a hajón, vannak beosztottak, akiknek le kell osztani a feladatokat. A férfiakkal nem nagyon foglalkozik, leginkább Rardana felé hűséges, mivel ő adta meg a bizalom első jelét és szimpatikus is a kis szöszi számára. Mindenkivel barátkozik egyébként a hajón, akivel csak tud, de a kormányosnál tölt el több időd, az lett a kedven helye a hajón. Ott látni merre mennek és az irányítás az ő felelőssége, persze a kapitány által kitűzött célt figyelembe véve.
Sikerült részt vennie ismét egy hajós csatában, ahol most az első sorban bizonyíthatta rátermettségét, milyen fából faragták őt. A többi taktikát is megjegyzi és ha van ideje, akkor átbeszéli a kapitány lányával is a taktikákat, hogy ezzel is okosabb legyen. A hajó részének érzi őt is magát, és kissé szomorúan hagyja el a hajót, na de várnak rá is még beosztottak, akiknek vezető kell. Reydis készen áll, hogy elfogadja a kapitányi rangot, ha a többiek is készek ezt elismerni és a Révész hajó matrózává válni.*
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
*Na úgy néz ki nem dobják újra vízbe és maradhat tanulni valamit a kapitányságról. Mindenki elmegy a dolgára, csak a fekete hajú nő marad vele, megejtenek egy kisebb bemutatkozást.*
-A kárhozottak nem az ép eszükről híresek ugye? *Elmosolyodik, végre halad a célja felé, bármilyen nehéz is lesz, ki fogja bírni.*
-Reydis vagyok. *Ennyi elég is, majd megkezdődnek a tanulásban gazdag napok. Egy kapitánynak értenie kell mindenhez, de nem ő csinál mindent a hajón, vannak beosztottak, akiknek le kell osztani a feladatokat. A férfiakkal nem nagyon foglalkozik, leginkább Rardana felé hűséges, mivel ő adta meg a bizalom első jelét és szimpatikus is a kis szöszi számára. Mindenkivel barátkozik egyébként a hajón, akivel csak tud, de a kormányosnál tölt el több időd, az lett a kedven helye a hajón. Ott látni merre mennek és az irányítás az ő felelőssége, persze a kapitány által kitűzött célt figyelembe véve.
Sikerült részt vennie ismét egy hajós csatában, ahol most az első sorban bizonyíthatta rátermettségét, milyen fából faragták őt. A többi taktikát is megjegyzi és ha van ideje, akkor átbeszéli a kapitány lányával is a taktikákat, hogy ezzel is okosabb legyen. A hajó részének érzi őt is magát, és kissé szomorúan hagyja el a hajót, na de várnak rá is még beosztottak, akiknek vezető kell. Reydis készen áll, hogy elfogadja a kapitányi rangot, ha a többiek is készek ezt elismerni és a Révész hajó matrózává válni.*
3601. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-07-20 22:04:30
Üzenet elküldve: 2017-07-20 22:04:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
//Átutazóban//
~Pfuj! Sóval az emlékét is!~ *ilyesképp elmélkedik magában, miközben a kikötőben szédeleg. Gondolta mikor legutóbb járt erre, hogy nem utoljára látja ezeket a hajókat, de azért arra nem számított, hogy ez a csodás viszontlátás ilyen hamar fog majd bekövetkezni. Azzal meg aztán végképp nem számolt, hogy mikor legközelebb téved erre, és lesi meg a hajók hogy s mintjét, már meztelen lesz. Jó, természetesen maga is tudja, hogy valójában nem mezítelen, de mégis olyasképp érzi magát fegyverzet nélkül. Mégis mit kezdhetne magával egy kalandozó, vagy harcos, a fegyverei nélkül? Mit ér a fürgeségével, az eszével, vagy azzal a nagy szájával, ha torkára forrasztják a szót? Na, sebaj! Tanult a dolgokból!*
~De az a két fránya nyomorúságos mélységi. Merem remélni, hogy nem úszták meg a dolgot, és ők is megkapták a magukét! Még hogy nemes! Hah! Kacagnom kell! Sőt! Nevetek! *ezzel hangosan fel is nevet, gondolatait igazolva, igaz, kissé erőltetetten* Piperkőc, nagyzoló. Tuti annak a nősténynek akart felvágni. Na, mindegy is. Őőő... Innen merre?~
~Pfuj! Sóval az emlékét is!~ *ilyesképp elmélkedik magában, miközben a kikötőben szédeleg. Gondolta mikor legutóbb járt erre, hogy nem utoljára látja ezeket a hajókat, de azért arra nem számított, hogy ez a csodás viszontlátás ilyen hamar fog majd bekövetkezni. Azzal meg aztán végképp nem számolt, hogy mikor legközelebb téved erre, és lesi meg a hajók hogy s mintjét, már meztelen lesz. Jó, természetesen maga is tudja, hogy valójában nem mezítelen, de mégis olyasképp érzi magát fegyverzet nélkül. Mégis mit kezdhetne magával egy kalandozó, vagy harcos, a fegyverei nélkül? Mit ér a fürgeségével, az eszével, vagy azzal a nagy szájával, ha torkára forrasztják a szót? Na, sebaj! Tanult a dolgokból!*
~De az a két fránya nyomorúságos mélységi. Merem remélni, hogy nem úszták meg a dolgot, és ők is megkapták a magukét! Még hogy nemes! Hah! Kacagnom kell! Sőt! Nevetek! *ezzel hangosan fel is nevet, gondolatait igazolva, igaz, kissé erőltetetten* Piperkőc, nagyzoló. Tuti annak a nősténynek akart felvágni. Na, mindegy is. Őőő... Innen merre?~
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5256-5275