Kikötő - Dokkok és kikötő
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Tenger és szigetek (új) Kikötői erdőség (új) Csatornarendszer (új) | Dokkok és kikötő | Lakónegyed (új) Vámház (új) Világítótorony (új) |  |
4840. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2021-07-15 22:15:29
Üzenet elküldve: 2021-07-15 22:15:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
// Irány a kikötő //
* Végre feltárul előttük a kikötő teljes valójában. Nem is emlékszik rá, hogy mikor látta utoljára a tengert. Wegtoren kikötőjének emléke most hirtelen felébred benne. A sós levegő illata, a sirályok vijjogása és a békésen morajló tenger hangja. Ahogy közeledik az immár köves úton a környék hangjai is becsatlakoznak. Zsibogó emberek, hajókürtők meg a házi állatok hangja. Ott jobbra egy hajót pakolnak ki markos legények, amíg balra egy halász kínálja frissnek nevezett fogását, aminek jellegzetes illata eljut a lány orráig is. Halszag, amit sokan nem állnak, de neki ezzel nincs problémája, hiszen a környékhez tartozik. Viszont valami más is odatartozik, aminek nem kéne. Mocskos ruhában masírozó fegyveres haramiák, akik most a helyi rendfenntartó erőket képviselik. Gyűlöli mindet tiszta szívből. Legszívesebben levágná őket az utolsó szálig, de jó maga is tudja, hogy ez nem lenne bölcs dolog. Hamar átvágott torokkal találná magát a koszos deszkákon és ez lenne a szerencsésebb végkimenetel. A többibe inkább vele sem gondol. Kérdéses lehet ilyen ellenérzésekkel itt létének oka. Pedig az egyszerű, de nagyon. Pihenni akar végre rendesen és ezt itt teheti meg a leginkább. A városban többen is meséltek neki a Sellőháznak nevezett helyről, amihez foghatót a városban nem lehet találni. Itt az ideje, hogy erről személyesen is meggyőződjön.*
* Végre feltárul előttük a kikötő teljes valójában. Nem is emlékszik rá, hogy mikor látta utoljára a tengert. Wegtoren kikötőjének emléke most hirtelen felébred benne. A sós levegő illata, a sirályok vijjogása és a békésen morajló tenger hangja. Ahogy közeledik az immár köves úton a környék hangjai is becsatlakoznak. Zsibogó emberek, hajókürtők meg a házi állatok hangja. Ott jobbra egy hajót pakolnak ki markos legények, amíg balra egy halász kínálja frissnek nevezett fogását, aminek jellegzetes illata eljut a lány orráig is. Halszag, amit sokan nem állnak, de neki ezzel nincs problémája, hiszen a környékhez tartozik. Viszont valami más is odatartozik, aminek nem kéne. Mocskos ruhában masírozó fegyveres haramiák, akik most a helyi rendfenntartó erőket képviselik. Gyűlöli mindet tiszta szívből. Legszívesebben levágná őket az utolsó szálig, de jó maga is tudja, hogy ez nem lenne bölcs dolog. Hamar átvágott torokkal találná magát a koszos deszkákon és ez lenne a szerencsésebb végkimenetel. A többibe inkább vele sem gondol. Kérdéses lehet ilyen ellenérzésekkel itt létének oka. Pedig az egyszerű, de nagyon. Pihenni akar végre rendesen és ezt itt teheti meg a leginkább. A városban többen is meséltek neki a Sellőháznak nevezett helyről, amihez foghatót a városban nem lehet találni. Itt az ideje, hogy erről személyesen is meggyőződjön.*
4839. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2021-07-11 20:48:40
Üzenet elküldve: 2021-07-11 20:48:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Élni//
* Lassan a sellő is megszokja a vizet, így a kezdeti didergéssel is felhagy. Az idő azért jó egy úszáshoz, szóval baja nem lesz. Hazudna a férfi, ha nem lenne izgatott, mert az. Csak egy rituálé, de számára mégis az újrakezdést jelenti. A kezdeti nehézségeken hamar túlesnek. Még kissé fel is dobja a hangulatot a tényleges szertartás előtt, amit aztán gyorsan megejtenek. Rá is kérdez, hogy érzi magát a tengerész.*
- Vannak komolyabb szertartások is, amik jóval időigényesebbek, de szerintem ez a kis rövid elég is lesz.* Feleli. Ez most talán gyorsnak tűnt, de ha olyan száz főnél kéne végrehajtani, akkor máris elég hosszú időt venne igénybe ez az aprócska rituálé is. Most rajta a sor, szóval lehajtja a fejét és vár. Beluntina neki is lát a folyamatnak. Felkészült Rendor arra az esetre, ha nem lenne biztos abban a lány, hogy mit kell most neki mondania, de tökéletesen ismétli el a hallottakat. Vagyis az elejét biztosan. Most akad itt egy kis pontatlanság, amire fel is hívja a figyelmét. Suttogva szól neki oda.*
- Mossa ez a víz le...* Remélhetőleg korrigálja a hibáját a lány és zavartalanul folytatódhat a rituálé. A hűsítő víz, mintha tényleg lemosna róla valamit, de az is lehet, hogy csak a képzelete játszik vele. Mindegy, mert továbbhaladnak a vállaira. Itt már nem kell belejavítania, szóval elégedett a sellő. A víz megint érinti bőrét, ahogy végig folyik rajta. Végeztek is az egésszel. Csak úgy csillog a szeme, amikor felnéz újra. Az első dolog, amit megpillant pedig nem más, mint a tengerész mogyoróbarna íriszei. Benne is ragad ebben a pillantásban, amíg el nem fordítja tekintetett róla Bel.*
- Fantasztikusan érzem magam! Mintha újjászülettem volna. Egyszerűen csodálatos érzés. Köszönöm, hogy megtisztítottál. Ez sokat jelent számomra.* Hálálkodik hosszasan. Ott áll a vízben és nézi a szépséges nőt, akinek testét hol eltakarja szeme elől a víz, hol pedig felfedi. Most az utóbbi történik. A látvánnyal alig tud betelni, ahogy ott áll és nézi. Beluntina saját szavai csendülnek fel elméjében.*
~ Egyszerűen tegyél úgy, ahogy az boldoggá tesz. Amitől azt érzed élsz, ami rabul ejt és ne félj elkövetni semmit! ~* Ezt nem kell magyarázni már neki. Hát ő most nem fél elkövetni semmit, főleg, hogy még lehetősége is van rá. Önként vetkőzött le és jött be vele a vízbe a kecses holló. Így aztán nem hiszi, hogy bármi ellenérezte lenne azzal kapcsolatban, amit most szeretne megtenni. Ha mégis, hát egy pofont is megér a dolog. Oda evickél hozzá, hogy derékon ragadja és ezzel magához húzza a formás női testet. Ezután pedig lehajol hozzá és szájon csókolja. Hosszú és érzelmes csókot ad, amiben benne van mindene. Újjászületett teste első csókja ez, aminek emlékezetesnek kell maradnia. Nagyot lélegez, amikor elválnak ajkaik.*
- Az első csókom, erre mindig emlékezni fogok.* Meg talán azt ezt követő első pofonra is, de ez már csak részlet kérdése.*
//Élni//
* Lassan a sellő is megszokja a vizet, így a kezdeti didergéssel is felhagy. Az idő azért jó egy úszáshoz, szóval baja nem lesz. Hazudna a férfi, ha nem lenne izgatott, mert az. Csak egy rituálé, de számára mégis az újrakezdést jelenti. A kezdeti nehézségeken hamar túlesnek. Még kissé fel is dobja a hangulatot a tényleges szertartás előtt, amit aztán gyorsan megejtenek. Rá is kérdez, hogy érzi magát a tengerész.*
- Vannak komolyabb szertartások is, amik jóval időigényesebbek, de szerintem ez a kis rövid elég is lesz.* Feleli. Ez most talán gyorsnak tűnt, de ha olyan száz főnél kéne végrehajtani, akkor máris elég hosszú időt venne igénybe ez az aprócska rituálé is. Most rajta a sor, szóval lehajtja a fejét és vár. Beluntina neki is lát a folyamatnak. Felkészült Rendor arra az esetre, ha nem lenne biztos abban a lány, hogy mit kell most neki mondania, de tökéletesen ismétli el a hallottakat. Vagyis az elejét biztosan. Most akad itt egy kis pontatlanság, amire fel is hívja a figyelmét. Suttogva szól neki oda.*
- Mossa ez a víz le...* Remélhetőleg korrigálja a hibáját a lány és zavartalanul folytatódhat a rituálé. A hűsítő víz, mintha tényleg lemosna róla valamit, de az is lehet, hogy csak a képzelete játszik vele. Mindegy, mert továbbhaladnak a vállaira. Itt már nem kell belejavítania, szóval elégedett a sellő. A víz megint érinti bőrét, ahogy végig folyik rajta. Végeztek is az egésszel. Csak úgy csillog a szeme, amikor felnéz újra. Az első dolog, amit megpillant pedig nem más, mint a tengerész mogyoróbarna íriszei. Benne is ragad ebben a pillantásban, amíg el nem fordítja tekintetett róla Bel.*
- Fantasztikusan érzem magam! Mintha újjászülettem volna. Egyszerűen csodálatos érzés. Köszönöm, hogy megtisztítottál. Ez sokat jelent számomra.* Hálálkodik hosszasan. Ott áll a vízben és nézi a szépséges nőt, akinek testét hol eltakarja szeme elől a víz, hol pedig felfedi. Most az utóbbi történik. A látvánnyal alig tud betelni, ahogy ott áll és nézi. Beluntina saját szavai csendülnek fel elméjében.*
~ Egyszerűen tegyél úgy, ahogy az boldoggá tesz. Amitől azt érzed élsz, ami rabul ejt és ne félj elkövetni semmit! ~* Ezt nem kell magyarázni már neki. Hát ő most nem fél elkövetni semmit, főleg, hogy még lehetősége is van rá. Önként vetkőzött le és jött be vele a vízbe a kecses holló. Így aztán nem hiszi, hogy bármi ellenérezte lenne azzal kapcsolatban, amit most szeretne megtenni. Ha mégis, hát egy pofont is megér a dolog. Oda evickél hozzá, hogy derékon ragadja és ezzel magához húzza a formás női testet. Ezután pedig lehajol hozzá és szájon csókolja. Hosszú és érzelmes csókot ad, amiben benne van mindene. Újjászületett teste első csókja ez, aminek emlékezetesnek kell maradnia. Nagyot lélegez, amikor elválnak ajkaik.*
- Az első csókom, erre mindig emlékezni fogok.* Meg talán azt ezt követő első pofonra is, de ez már csak részlet kérdése.*
4838. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2021-07-10 21:44:40
Üzenet elküldve: 2021-07-10 21:44:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Élni//
*Bel igazán jól érzi magát a vízben. Sőt! Teljesen felszabadul tőle. Furcsa is neki talán, hogy ebben a helyzetben most nem bohóckodnak vagy játszanak a tengerben, hanem véresen komoly szertartásban vesznek részt, legalábbis Rendor olyan koncentráló arcot vág közben, hogy a hollónő tényleg elgondolkodik azon, hogy most akkor lehet tényleg megáldják őt az égiek is. Az azért elég menő lenne, még felnőtt szemekkel is. Vagy lehetséges, hogy a tenger pusztán ismét gondtalan gyermekké teszi a nőt. Kitudja! Lehajtja hát fejét és hallgatja, ahogy a másik beszél. Igyekszik megjegyezni szavait. Igyekszik a testén lefolyó hűvös cseppekre koncentrálni. Viszont a szertartás túl hamar véget ér. Meg is kérdezik tőle, hogy érzi magát, de az egyetlen ami az eszébe jut, az inkább csak komikum. *
- Azt hiszem még nem áldottak meg az égiek. *apró kuncogás szökik ki az ajkai közül, de igyekszik csakhamar megkomorodni. A férfi lehajtja a fejét, a látványkép pedig hirtelen a sellőházi éjszakájukat idézi fel benne, amikor mindannyiszor lehajolt hozzá a férfi forró csókjaival, tüzet ébresztve Bellben és remegést. ~Ez lehet nem éppen a legjobb alkalom nosztalgiázni~ mély sóhajt hallat, majd emlékei között kutakodni kezd a megfelelő sorok után. *
- Ahogy az ég vizei megtisztítják a földet, úgy e tenger vize is tisztítson meg a téged gyötrő negatív energiáktól Rendor Froksz *eddig minden idegesség ellenére tisztán emlékszik vissza a szövegre. Kezeivel a másikéhoz hasonlóan formál tálat, melyet a sós vízbe merítkezi meg. Lassan és gyengéden önti le vele a másikat, majd ismét próbál visszaemlékezni a sorokra. *
- Mossa le a víz fejedről a káros energiákat! *A szavak már nem tűpontosak, így lehetséges majd kijavítja a férfi az újabb merítkezést megelőzve. Végül aztán a víz úgyis a széles vállakon csordul majd végig és Bel agyában ismét tisztátlan emlékképek bukkannak fel. *
-Mossa le eme víz vállaidról a terhet! Emeld fel a fejed és érezd, hogy megtisztultál! *Halvány mosollyal pillant a férfira, amikor tekintetük ismét találkozik majd. A gondolatai valamiért nem hagyják nyugodni őt, a meztelen férfi rendesen megzavarta vágyait. Most igazán jól esne neki sóhajtani egyet, de az már túl feltűnő lenne. Elpillant a másik arcáról és az ajkait kezdi rágcsálni, míg a hideg vízzel megpróbálná magát tovább hűteni. Teste a mozgolódást közepette ismét többet enged magából mutattatni és ha Rendor nem szól semmit, egyelőre ő sem teszi. *
//Élni//
*Bel igazán jól érzi magát a vízben. Sőt! Teljesen felszabadul tőle. Furcsa is neki talán, hogy ebben a helyzetben most nem bohóckodnak vagy játszanak a tengerben, hanem véresen komoly szertartásban vesznek részt, legalábbis Rendor olyan koncentráló arcot vág közben, hogy a hollónő tényleg elgondolkodik azon, hogy most akkor lehet tényleg megáldják őt az égiek is. Az azért elég menő lenne, még felnőtt szemekkel is. Vagy lehetséges, hogy a tenger pusztán ismét gondtalan gyermekké teszi a nőt. Kitudja! Lehajtja hát fejét és hallgatja, ahogy a másik beszél. Igyekszik megjegyezni szavait. Igyekszik a testén lefolyó hűvös cseppekre koncentrálni. Viszont a szertartás túl hamar véget ér. Meg is kérdezik tőle, hogy érzi magát, de az egyetlen ami az eszébe jut, az inkább csak komikum. *
- Azt hiszem még nem áldottak meg az égiek. *apró kuncogás szökik ki az ajkai közül, de igyekszik csakhamar megkomorodni. A férfi lehajtja a fejét, a látványkép pedig hirtelen a sellőházi éjszakájukat idézi fel benne, amikor mindannyiszor lehajolt hozzá a férfi forró csókjaival, tüzet ébresztve Bellben és remegést. ~Ez lehet nem éppen a legjobb alkalom nosztalgiázni~ mély sóhajt hallat, majd emlékei között kutakodni kezd a megfelelő sorok után. *
- Ahogy az ég vizei megtisztítják a földet, úgy e tenger vize is tisztítson meg a téged gyötrő negatív energiáktól Rendor Froksz *eddig minden idegesség ellenére tisztán emlékszik vissza a szövegre. Kezeivel a másikéhoz hasonlóan formál tálat, melyet a sós vízbe merítkezi meg. Lassan és gyengéden önti le vele a másikat, majd ismét próbál visszaemlékezni a sorokra. *
- Mossa le a víz fejedről a káros energiákat! *A szavak már nem tűpontosak, így lehetséges majd kijavítja a férfi az újabb merítkezést megelőzve. Végül aztán a víz úgyis a széles vállakon csordul majd végig és Bel agyában ismét tisztátlan emlékképek bukkannak fel. *
-Mossa le eme víz vállaidról a terhet! Emeld fel a fejed és érezd, hogy megtisztultál! *Halvány mosollyal pillant a férfira, amikor tekintetük ismét találkozik majd. A gondolatai valamiért nem hagyják nyugodni őt, a meztelen férfi rendesen megzavarta vágyait. Most igazán jól esne neki sóhajtani egyet, de az már túl feltűnő lenne. Elpillant a másik arcáról és az ajkait kezdi rágcsálni, míg a hideg vízzel megpróbálná magát tovább hűteni. Teste a mozgolódást közepette ismét többet enged magából mutattatni és ha Rendor nem szól semmit, egyelőre ő sem teszi. *
4837. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2021-07-10 19:37:21
Üzenet elküldve: 2021-07-10 19:37:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Élni//
* Igazán komikus jelenetet élnek meg. A nagy melák, aki vacog a vízben és a karcsú lány, aki mintha a legkellemesebb fürdővízbe lépet volna be. Jól meg is kapja a magáét szegény Rendor.*
- Puhány? Esetleg, de hát nem tehetek róla, hogy minket csak búzán térdepeltettek, ha rosszak voltunk. Sellő vagyok, de nem terepem a tenger.* Szabadkozik, de hamar melege lesz a jeges vízben. Ahogy közelebb jön hozzá a mezítelen lány, olyan hatást kelt benne, mintha valamilyen tengeri istennő volna. Még jó, hogy teljesen belemártja magát a hűs vízbe, így sikerül elterelnie tisztátalan gondolatait.*
~ Legalább a megtisztulást bírjam ki. ~* Gondolatai hamar el is terelődnek ebbe az irányba. Kéréssel fordul a lány felé, aki ha már ideig eljön hát nem hagyja cserben. Engedelmesen lehajtja a fejét, mire a volt szerzetes neki is lát a szertartásnak, ami hamar abba marad. Aprócska, ám jelen helyzetben mégis jelentős problémával találja szembe magát. Nem tudja a megtisztulásra váró tengerészlány nevét. Ez csak annyiból kellemetlen, hogy már azt sem tudja, hogy bemutatkozott neki akkor a Sellőházban, vagy sem a lány. Kénytelen kelletlenül rákérdezni erre az apróságra. Erre úgy elkezd kacagni Beluntina, hogy szinte majd eldől. Még jó, hogy ott van neki, így belé kapaszkodhat. Tény, hogy elég közel került hozzá hirtelen, de ez most fel sem tűnik neki, hiszen a nevetés lefoglalja.*
- Naa! Nem ér kinevetni ezért! Éppen komoly próbálok maradni.* Most, hogy megtudja a nevét folytathatják a szertartást.*
- Ahogy az ég vizei megtisztítják a földet, úgy e tenger vize is tisztítson meg a téged gyötrő negatív energiáktól Beluntina Wheastys.* Vizet tölt megint a kezébe és a fejére borítja.*
- Mossa ez a víz le a fejedről a káros energiáid!* Újabb adag vizet merít és a jobb vállára önti, majd megint merít és a balra.*
- Mossa eme víz le vállaidról a terhet! Emeld fel a fejed és érezd, hogy megtisztultál!* Fejezi be a rituálét.*
- Na hogy érzed magad? Készen is vagyunk. Ennyit kéne elkövetned velem is. Ha elakadnál a szöveggel, akkor majd segítek.* Le is hajtja a fejét, hogy neki láthasson a lány.*
//Élni//
* Igazán komikus jelenetet élnek meg. A nagy melák, aki vacog a vízben és a karcsú lány, aki mintha a legkellemesebb fürdővízbe lépet volna be. Jól meg is kapja a magáét szegény Rendor.*
- Puhány? Esetleg, de hát nem tehetek róla, hogy minket csak búzán térdepeltettek, ha rosszak voltunk. Sellő vagyok, de nem terepem a tenger.* Szabadkozik, de hamar melege lesz a jeges vízben. Ahogy közelebb jön hozzá a mezítelen lány, olyan hatást kelt benne, mintha valamilyen tengeri istennő volna. Még jó, hogy teljesen belemártja magát a hűs vízbe, így sikerül elterelnie tisztátalan gondolatait.*
~ Legalább a megtisztulást bírjam ki. ~* Gondolatai hamar el is terelődnek ebbe az irányba. Kéréssel fordul a lány felé, aki ha már ideig eljön hát nem hagyja cserben. Engedelmesen lehajtja a fejét, mire a volt szerzetes neki is lát a szertartásnak, ami hamar abba marad. Aprócska, ám jelen helyzetben mégis jelentős problémával találja szembe magát. Nem tudja a megtisztulásra váró tengerészlány nevét. Ez csak annyiból kellemetlen, hogy már azt sem tudja, hogy bemutatkozott neki akkor a Sellőházban, vagy sem a lány. Kénytelen kelletlenül rákérdezni erre az apróságra. Erre úgy elkezd kacagni Beluntina, hogy szinte majd eldől. Még jó, hogy ott van neki, így belé kapaszkodhat. Tény, hogy elég közel került hozzá hirtelen, de ez most fel sem tűnik neki, hiszen a nevetés lefoglalja.*
- Naa! Nem ér kinevetni ezért! Éppen komoly próbálok maradni.* Most, hogy megtudja a nevét folytathatják a szertartást.*
- Ahogy az ég vizei megtisztítják a földet, úgy e tenger vize is tisztítson meg a téged gyötrő negatív energiáktól Beluntina Wheastys.* Vizet tölt megint a kezébe és a fejére borítja.*
- Mossa ez a víz le a fejedről a káros energiáid!* Újabb adag vizet merít és a jobb vállára önti, majd megint merít és a balra.*
- Mossa eme víz le vállaidról a terhet! Emeld fel a fejed és érezd, hogy megtisztultál!* Fejezi be a rituálét.*
- Na hogy érzed magad? Készen is vagyunk. Ennyit kéne elkövetned velem is. Ha elakadnál a szöveggel, akkor majd segítek.* Le is hajtja a fejét, hogy neki láthasson a lány.*
4836. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2021-07-08 18:17:32
Üzenet elküldve: 2021-07-08 18:17:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
*Nincsenek kétségei, felesleges volt e kitérő. Mentségéül szóljon, hogy mindent megtett, amit megtehetett. Kötve hiszi, hogy ekkora szerencsétlenség kísérné útján, ennél többről kell, hogy szó legyen. Elvégre egy híján tíz éjjelt töltött el a Vérkertben, anélkül, hogy eredményt hozott volna a varázs. És persze ott van Nirs is, ki szintén megpróbálkozott... Mindhiába.
Nem duzzog azonban, csupán elkönyvelte mi lehetséges és mi nem az. Olybá fest, egyedül kell nekivágnia az előtte álló feladatnak. Ahogy eddig, úgy tovább... Egyedül.*
Nem duzzog azonban, csupán elkönyvelte mi lehetséges és mi nem az. Olybá fest, egyedül kell nekivágnia az előtte álló feladatnak. Ahogy eddig, úgy tovább... Egyedül.*
4835. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2021-07-08 08:12:50
Üzenet elküldve: 2021-07-08 08:12:50
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Ékes láncok//
*Azzal az Intéző is tisztában lehet, hogy a matrózok, tengerészek éppen abban a világban élnek, ahol a tisztaság és a jó modor hírből sem ismertek. Ezért sem fordít sok energiát az illemre a szakállas küldeményátadó. A piperkőc előkerülő kendőjére csak egy foghíjas vigyorral horkan fel, de véleményét, akármennyire is kikívánkozik, megtartja magának. Járt már pórul azzal, hogy belekötött ilyen nagyurakba, így jobb nem keresni feleslegesen a bajt.*
- Há' maga tudja.
*Ránt is a vállán a bilincset illetőleg, majd az egyik matrózának intve adja is át a kulcsot, s pillanatokon belül az ében különlegesség már a csuklóját masszírozza szabadon. Az Intéző szavaira csak kék szemei villannak meg egy pillanatra, de igyekszik minden érzelmét elnyomni magában, hogy véletlenül se üljön ki arcára mit is gondol. A távolodó matrózok vihogása így is épp elég bosszantó a számára. Meg ugyebár az egész helyzete. Érző emberi lényként ide-oda adogatják, akár egy egyszerű ajándékcsomagot. Mindazonáltal tisztában van azzal, hogy ő, mint az elismerés jelképe most viszonylagosan fontos szerepet tölt be. Volt ura előszeretettel ajándékozta el szolgáit, méghozzá a legjobbaknak tűnőek közül. Mindig elismerése jeleként határozta meg a miértjét. De ez csupán csak álca. Így tudott megszabadulni azoktól a zavaró tényezőktől, akikkel már nem volt kedve foglalkozni. Noha Sky rendesen végezte a dolgát, de voltak olyan feladatok, amiket nem volt hajlandó megtenni, akkor sem, ha az érte kapott büntetés mértéke nem volt cseppet sem kicsinek nevezhető. Olyan szolgái pedig vannak bőven, akik a ház körüli munkát elvégezzék. Így az ében nő fölöslegessé vált a háznál. Most pedig ez a piperkőc gondolja azt, hogy mekkora megtiszteltetés érte azzal, hogy egy ilyen rangos jutalmat kapott. Majd, ha ő is belefárad a bajlódásba megérti, hogy ez a nagylelkűség cseppet sem volt olyan őszinte. Hiába bízik most a fölényébe, Skynak cseppet sem jelent semmit egy cirádás aláírás egy ócska papíroson.
Ha már nem szokta volna meg most biztos felfordulna a gyomra a férfi magabiztosságától és attól, ahogy a fölényét igyekszik bizonygatni. Tisztában van az alárendeltségével, azzal is, hogy nincs más választása. Nem született szabad embernek, de nem is kell mindent eltűrnie és állandóan hajbókolnia, mint a többiek, akik odahaza maradtak. Velasca úr sem bírt vele, kétli, hogy egy ilyen tejfeles szájú majd sikerrel járna. De korai még ellenkezni, van bőven ideje kiélvezni azt, ahogy megizzasztja a férfit. De azért a fejét elkapja, mikor az Intéző maga felé fordítja az arcát, hogy az apró, pirosló nyomot megvizsgálja. Nem nagy szépséghiba. Főleg nem maradandó, fölösleges vizsgálgatni, mint a lovak fogait a piaci árusnál.*
- Bizonyára az úrnak igaza van.
*Jegyzi meg színtelen hangon az intelemre, miközben szemeit szemérmesen süti le. A színjáték irigylésre méltóan tökéletes. Majd az "egyetlen esélye" úgy is rájön idővel, hogy nem olyan értékes a csomag, amit most leszállítottak neki. Abba bele sem gondol a férfi, hogy talán a széthasznált szajháknak jobb sorsuk van, mint neki. Még akkor is, ha a nyomorban tengődnek. Sokat számít a vagyonos környezet, a tető a feje felett, de ha ezzel nem jár szabadság is, akkor szinte értékét vesztett az egész.
A kezeit maga előtt összekulcsolva, a szemeit továbbra is az utcakövön pihentetve indul el a férfi után. Engedelmesen és szótlanul, ahogy azt elvárják tőle.*
*Azzal az Intéző is tisztában lehet, hogy a matrózok, tengerészek éppen abban a világban élnek, ahol a tisztaság és a jó modor hírből sem ismertek. Ezért sem fordít sok energiát az illemre a szakállas küldeményátadó. A piperkőc előkerülő kendőjére csak egy foghíjas vigyorral horkan fel, de véleményét, akármennyire is kikívánkozik, megtartja magának. Járt már pórul azzal, hogy belekötött ilyen nagyurakba, így jobb nem keresni feleslegesen a bajt.*
- Há' maga tudja.
*Ránt is a vállán a bilincset illetőleg, majd az egyik matrózának intve adja is át a kulcsot, s pillanatokon belül az ében különlegesség már a csuklóját masszírozza szabadon. Az Intéző szavaira csak kék szemei villannak meg egy pillanatra, de igyekszik minden érzelmét elnyomni magában, hogy véletlenül se üljön ki arcára mit is gondol. A távolodó matrózok vihogása így is épp elég bosszantó a számára. Meg ugyebár az egész helyzete. Érző emberi lényként ide-oda adogatják, akár egy egyszerű ajándékcsomagot. Mindazonáltal tisztában van azzal, hogy ő, mint az elismerés jelképe most viszonylagosan fontos szerepet tölt be. Volt ura előszeretettel ajándékozta el szolgáit, méghozzá a legjobbaknak tűnőek közül. Mindig elismerése jeleként határozta meg a miértjét. De ez csupán csak álca. Így tudott megszabadulni azoktól a zavaró tényezőktől, akikkel már nem volt kedve foglalkozni. Noha Sky rendesen végezte a dolgát, de voltak olyan feladatok, amiket nem volt hajlandó megtenni, akkor sem, ha az érte kapott büntetés mértéke nem volt cseppet sem kicsinek nevezhető. Olyan szolgái pedig vannak bőven, akik a ház körüli munkát elvégezzék. Így az ében nő fölöslegessé vált a háznál. Most pedig ez a piperkőc gondolja azt, hogy mekkora megtiszteltetés érte azzal, hogy egy ilyen rangos jutalmat kapott. Majd, ha ő is belefárad a bajlódásba megérti, hogy ez a nagylelkűség cseppet sem volt olyan őszinte. Hiába bízik most a fölényébe, Skynak cseppet sem jelent semmit egy cirádás aláírás egy ócska papíroson.
Ha már nem szokta volna meg most biztos felfordulna a gyomra a férfi magabiztosságától és attól, ahogy a fölényét igyekszik bizonygatni. Tisztában van az alárendeltségével, azzal is, hogy nincs más választása. Nem született szabad embernek, de nem is kell mindent eltűrnie és állandóan hajbókolnia, mint a többiek, akik odahaza maradtak. Velasca úr sem bírt vele, kétli, hogy egy ilyen tejfeles szájú majd sikerrel járna. De korai még ellenkezni, van bőven ideje kiélvezni azt, ahogy megizzasztja a férfit. De azért a fejét elkapja, mikor az Intéző maga felé fordítja az arcát, hogy az apró, pirosló nyomot megvizsgálja. Nem nagy szépséghiba. Főleg nem maradandó, fölösleges vizsgálgatni, mint a lovak fogait a piaci árusnál.*
- Bizonyára az úrnak igaza van.
*Jegyzi meg színtelen hangon az intelemre, miközben szemeit szemérmesen süti le. A színjáték irigylésre méltóan tökéletes. Majd az "egyetlen esélye" úgy is rájön idővel, hogy nem olyan értékes a csomag, amit most leszállítottak neki. Abba bele sem gondol a férfi, hogy talán a széthasznált szajháknak jobb sorsuk van, mint neki. Még akkor is, ha a nyomorban tengődnek. Sokat számít a vagyonos környezet, a tető a feje felett, de ha ezzel nem jár szabadság is, akkor szinte értékét vesztett az egész.
A kezeit maga előtt összekulcsolva, a szemeit továbbra is az utcakövön pihentetve indul el a férfi után. Engedelmesen és szótlanul, ahogy azt elvárják tőle.*
4834. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2021-07-07 10:49:30
Üzenet elküldve: 2021-07-07 10:49:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
//Ékes láncok//
*Ambroggio nem túl boldog tőle, hogy csak úgy kitépik a kezéből az iratot. Rendkívül kényes az ilyen dolgokra, annak a fickónak koszos mancsa és a gyászkeretes körmei a makulátlan papíroson kimerítik a gyalázat fogalmát. Amikor visszanyújtják neki, nem viszi rá a gusztus, hogy szabad kézzel fogja meg. Előhúz egy monogrammal hímzett, fehér csipkeszegélyes kendőt és azzal csippenti ki a másik kezéből. Egy kissé meg is feszül az álla a művelet közben, hogy elnyomja a nyílt fintorgást.
Összeszűkített szemmel mustrálja végig az elé botorkáló lányt. Mi tagadás, különleges, egzotikus szépség. Elképzelhető, hogy van benne lehetőség, de azt már most látja, hogy betöretlen jószág. Nem mondhatni, hogy örül ennek a ténynek. Bár a folyamatban nyilvánvalóan vannak élvezetes részek, de mégis csak idő és energia, amit olyasmibe fektet, amiből nem is biztos, hogy végül profitálhat.*
- Vedd csak le róla és tartsd meg nyugodtan azt a holmit *biccent a bilincs felé. Esze ágában sincs a rozsdás, mocskos béklyóval bajlódni, amikor a legfinomabb lihanechi ingeinek egyikét vette fel az alkalomra.* - Az ifjú hölgy bizonyára tisztában van vele, hogy mit jelent ez a papír Velasca úr szignójával. És azzal is, hogy mire jogosít fel engem *teszi hozzá, míg lekerülnek a láncok a vékony csuklókról. Ambroggio beszéde kenetteljesen sikamlós, de van benne valami, ami elővigyázatosságra int. Sétapálcájának végével finoman fordítja a lány orcáját, amin máris észrevette az apró szépséghibát. Nemtetszését elmorzsolja egy kedélytelen sóhajban, aztán amikor maguk maradnak, közelebb lép egy lépést.*
- Ha jól viseled magad, nem lesz baj. Ha sütnivalód is van, tanulhatsz és akár egyszer majd több lehetsz csinos haszonjószágnál. Nem vagyok jó ember *mondja őszintén, mindenféle szentimentalizmus nélkül* - és a legkevésbé se vagyok önzetlen. De tekints nyugodtan az egyetlen esélyednek, hogy ne úgy végezd *a mondat második fele a tüdőbe szívott levegőben marad. Csupán egy cirkalmas intés jelzi a világ ezen szegletén bővel megülő nyomort, amit legjobban talán a dokksoron őgyelgő, megviselt és elhasznált kikötői szajhák szemléltetnek.*
- Kövess, gyermekem *int, s el is indul a Lakónegyed felé.* - Azt hiszem, mindkettőnkre ráfér egy kiadós ebéd. Ne maradj le *sürgeti, csupán csipkemandzsettás baljával legyezve.*
A hozzászólás írója (Ambroggio Duarrte) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.07.07 11:40:24
*Ambroggio nem túl boldog tőle, hogy csak úgy kitépik a kezéből az iratot. Rendkívül kényes az ilyen dolgokra, annak a fickónak koszos mancsa és a gyászkeretes körmei a makulátlan papíroson kimerítik a gyalázat fogalmát. Amikor visszanyújtják neki, nem viszi rá a gusztus, hogy szabad kézzel fogja meg. Előhúz egy monogrammal hímzett, fehér csipkeszegélyes kendőt és azzal csippenti ki a másik kezéből. Egy kissé meg is feszül az álla a művelet közben, hogy elnyomja a nyílt fintorgást.
Összeszűkített szemmel mustrálja végig az elé botorkáló lányt. Mi tagadás, különleges, egzotikus szépség. Elképzelhető, hogy van benne lehetőség, de azt már most látja, hogy betöretlen jószág. Nem mondhatni, hogy örül ennek a ténynek. Bár a folyamatban nyilvánvalóan vannak élvezetes részek, de mégis csak idő és energia, amit olyasmibe fektet, amiből nem is biztos, hogy végül profitálhat.*
- Vedd csak le róla és tartsd meg nyugodtan azt a holmit *biccent a bilincs felé. Esze ágában sincs a rozsdás, mocskos béklyóval bajlódni, amikor a legfinomabb lihanechi ingeinek egyikét vette fel az alkalomra.* - Az ifjú hölgy bizonyára tisztában van vele, hogy mit jelent ez a papír Velasca úr szignójával. És azzal is, hogy mire jogosít fel engem *teszi hozzá, míg lekerülnek a láncok a vékony csuklókról. Ambroggio beszéde kenetteljesen sikamlós, de van benne valami, ami elővigyázatosságra int. Sétapálcájának végével finoman fordítja a lány orcáját, amin máris észrevette az apró szépséghibát. Nemtetszését elmorzsolja egy kedélytelen sóhajban, aztán amikor maguk maradnak, közelebb lép egy lépést.*
- Ha jól viseled magad, nem lesz baj. Ha sütnivalód is van, tanulhatsz és akár egyszer majd több lehetsz csinos haszonjószágnál. Nem vagyok jó ember *mondja őszintén, mindenféle szentimentalizmus nélkül* - és a legkevésbé se vagyok önzetlen. De tekints nyugodtan az egyetlen esélyednek, hogy ne úgy végezd *a mondat második fele a tüdőbe szívott levegőben marad. Csupán egy cirkalmas intés jelzi a világ ezen szegletén bővel megülő nyomort, amit legjobban talán a dokksoron őgyelgő, megviselt és elhasznált kikötői szajhák szemléltetnek.*
- Kövess, gyermekem *int, s el is indul a Lakónegyed felé.* - Azt hiszem, mindkettőnkre ráfér egy kiadós ebéd. Ne maradj le *sürgeti, csupán csipkemandzsettás baljával legyezve.*
A hozzászólás írója (Ambroggio Duarrte) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.07.07 11:40:24
4833. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2021-07-06 22:44:19
Üzenet elküldve: 2021-07-06 22:44:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Élni//
*Bel elveszik a tenger ismerős érzésében, ami körül öleli testét. A férfi döbbent arccal figyeli őt és még rá is kérdez, hogy bírja ilyen jól a nő ezt a fagyos érzést. Egyébként kimondottan mulattatónak találja a sellő szenvedését. Meg is mosolyogtatja. *
- Elfelejtetted, hogy évekig hajóztam. Az ember beborul, az eső esik, a hullámok felcsapnak. Illetve meglehetősen jó büntetés is jeges vízben fürdetni a gazdag leánykákat. Kellemes nevelési módszert kaptam, mondhatom. Te viszont puhány vagy! *Vigyorog kalózhoz híven a szenvedő Rendorra, de azért csak közelebb úszik hozzá. Immáron már fedetlen melleit sem rejtik el a hullámok. Nemsokára már a férfi a megtisztulást magyarázza neki. A szavak nemsoká kéréssé, majd tettekké válnak. Izgatott mosollyal hajtja le fejét és várja mi is fog történni amikor kiderül, hogy a férfi bizony nem is tudja a teljes nevét. Ezt a felismerést valamiért, olyan mulatságos a számára, hogy majd eldől a nevetésben és Rendor széles vállain kapaszkodik meg közben. A kis manőver során igazán közel kerül a testük. Mire abba tudja hagyni a nevetést a válaszba is kezd. *
- Buzlerynk, de szerintem sosem mondtam. Nem szoktam használni. Szóval, Rendor Froksz. Most hogy folytatjuk? *Hajtja le ismét fejét és meg kell hagyni ez a kis fürdőzés igencsak jó kedvet csiholt beléje. *
//Élni//
*Bel elveszik a tenger ismerős érzésében, ami körül öleli testét. A férfi döbbent arccal figyeli őt és még rá is kérdez, hogy bírja ilyen jól a nő ezt a fagyos érzést. Egyébként kimondottan mulattatónak találja a sellő szenvedését. Meg is mosolyogtatja. *
- Elfelejtetted, hogy évekig hajóztam. Az ember beborul, az eső esik, a hullámok felcsapnak. Illetve meglehetősen jó büntetés is jeges vízben fürdetni a gazdag leánykákat. Kellemes nevelési módszert kaptam, mondhatom. Te viszont puhány vagy! *Vigyorog kalózhoz híven a szenvedő Rendorra, de azért csak közelebb úszik hozzá. Immáron már fedetlen melleit sem rejtik el a hullámok. Nemsokára már a férfi a megtisztulást magyarázza neki. A szavak nemsoká kéréssé, majd tettekké válnak. Izgatott mosollyal hajtja le fejét és várja mi is fog történni amikor kiderül, hogy a férfi bizony nem is tudja a teljes nevét. Ezt a felismerést valamiért, olyan mulatságos a számára, hogy majd eldől a nevetésben és Rendor széles vállain kapaszkodik meg közben. A kis manőver során igazán közel kerül a testük. Mire abba tudja hagyni a nevetést a válaszba is kezd. *
- Buzlerynk, de szerintem sosem mondtam. Nem szoktam használni. Szóval, Rendor Froksz. Most hogy folytatjuk? *Hajtja le ismét fejét és meg kell hagyni ez a kis fürdőzés igencsak jó kedvet csiholt beléje. *
4832. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2021-07-06 08:08:29
Üzenet elküldve: 2021-07-06 08:08:29
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Ékes láncok//
*Ajándék. Néha pedig átok. Az úr legalábbis gyakorta így emlegeti. Vagyis emlegette, amíg az ő keze alatt dolgozott. Pár napja már nem így áll a helyzet. Ennek örömére kényszerítették a hajóra, hogy azután maga mögött hagyja a gyűlölt, de legalább ismert környezetet. Hagyva, hogy ismét tárgyként, egyszerű csomagként kezeljék. Az igazat megvallva, ha nem lenne benne az a hatalmas dac, az évek alatt már meg is szokhatta volna.*
- No, megérkeztünk virágszálam. Talán az a fajankó jobban bír majd veled.
*Veti oda foghíjas vigyorral a szakállas férfi, aki ezidáig "szórakoztatta" az úton. A hajó mozgása lassul, végül érezhető, ahogy már nem is ring tovább a vízen. Ekkor pedig magára is hagyják egy kis időre. A szakállas fajankó eltűnik, helyette két borostás ficsúr ragadja fel a földről, hogy a fedélzetre kísérjék. A kezét összefogó láncok morcos csörrenéssel jelzik, hogy jelenlegi gazdájuknak egyáltalán nem tetszik a helyzet. Nem mintha olyan rossz sorsa lett volna annál a Velascánál, de azt sem mondhatja, hogy jobbat el sem tudna képzelni.*
- Hmm, szóval Duarrte.
*Hallja is, ahogy a szakállas ízlelgeti a nevet, de a hangján kiérződik, hogy csak az időt húzza, s valójában nagyon is jól tudja mi a helyzet. A felé nyújtott papírost kikapja a férfi kezéből, széthajtogatja, de csak egy pillantást vet rá, mielőtt visszaadná azt. Különösebben nem érdekli az "ajándék" sorsa. Neki a feladata, hogy elhozza idáig. A többi már nem rajta múlik. Ha valami kéjgyilkos karmaiba kerül eztán, az sem igazán hatná meg.*
- Az úr csomagja meg is vóna'.
*Áll is félre a két ficsúr elől, akik az ében bőrű nőt kísérik az intéző elé.*
- Aztán vigyázzon, szép ajándék, azt meg kő hagyni, de harap a kicsike.
*Vigyorodik is el szélesen, ahogy a bekötözött kezét felmutatja.*
- No' fiúk ez a csomag kézbesítve.
*Bök a fejével a férfi felé, majd a két ficsúr elé is taszítja a nőt, akinek csupán csak a szerencséjén múlik, hogy nem bukik orra a lendülettől. Nagy nehezen talpon maradva botorkál az intéző elé, majd a szemeit lesütve fújtat nagyot, hogy mindenféle káromkodást magába fojtson. Az illem sem engedi, de nem is szándékozik újabb fogva tartójának a szemeibe pillantani. Úgy is biztos abban, hogy ismét csak egy fényesre nyalt hím, aki elé keveredett.*
- Ah, ezt majd el is felejtettem.
*Rötyög újfent a szakállas, majd mellényzsebébe nyúlva vesz is elő egy apró kulcsot. Épp akkorát, amely illik a láncok zárába.*
- Ez talán még kelleni fog. De, ha rám hallgat, akkor rajta hagyja, meg még egy szájkosarat is tesz rá a biztonság kedvéért. Amilyen csendes jószág, olyan erősek a fogai.
*Harsány nevetésébe csatlakozik a másik két fajankó is, majd azzal távozóra is fogják, hogy további dolguknak eleget tegyenek. A nő szinte reszket a méregtől, a gyűlő feszültségtől. Most már sajnálja, hogy csak a bőrét sértette fel annak az együgyűnek, ahelyett, hogy leharapta volna az ujját. Az jobban megérte volna azt az óvatos pofont. Mert ugyebár annyira ez a hajóskapitány sem hülye, hogy látványos kárt tegyen a nagyurak játékszereiben. Csak egy apró piros folt jelzi annak a kis bosszú harapásnak az emlékét, amire igazából azt is ráfoghatják, hogy a hajó egy nagyobb ringásánál elesett és a csinos pofijával tompította a földre érkezést.*
*Ajándék. Néha pedig átok. Az úr legalábbis gyakorta így emlegeti. Vagyis emlegette, amíg az ő keze alatt dolgozott. Pár napja már nem így áll a helyzet. Ennek örömére kényszerítették a hajóra, hogy azután maga mögött hagyja a gyűlölt, de legalább ismert környezetet. Hagyva, hogy ismét tárgyként, egyszerű csomagként kezeljék. Az igazat megvallva, ha nem lenne benne az a hatalmas dac, az évek alatt már meg is szokhatta volna.*
- No, megérkeztünk virágszálam. Talán az a fajankó jobban bír majd veled.
*Veti oda foghíjas vigyorral a szakállas férfi, aki ezidáig "szórakoztatta" az úton. A hajó mozgása lassul, végül érezhető, ahogy már nem is ring tovább a vízen. Ekkor pedig magára is hagyják egy kis időre. A szakállas fajankó eltűnik, helyette két borostás ficsúr ragadja fel a földről, hogy a fedélzetre kísérjék. A kezét összefogó láncok morcos csörrenéssel jelzik, hogy jelenlegi gazdájuknak egyáltalán nem tetszik a helyzet. Nem mintha olyan rossz sorsa lett volna annál a Velascánál, de azt sem mondhatja, hogy jobbat el sem tudna képzelni.*
- Hmm, szóval Duarrte.
*Hallja is, ahogy a szakállas ízlelgeti a nevet, de a hangján kiérződik, hogy csak az időt húzza, s valójában nagyon is jól tudja mi a helyzet. A felé nyújtott papírost kikapja a férfi kezéből, széthajtogatja, de csak egy pillantást vet rá, mielőtt visszaadná azt. Különösebben nem érdekli az "ajándék" sorsa. Neki a feladata, hogy elhozza idáig. A többi már nem rajta múlik. Ha valami kéjgyilkos karmaiba kerül eztán, az sem igazán hatná meg.*
- Az úr csomagja meg is vóna'.
*Áll is félre a két ficsúr elől, akik az ében bőrű nőt kísérik az intéző elé.*
- Aztán vigyázzon, szép ajándék, azt meg kő hagyni, de harap a kicsike.
*Vigyorodik is el szélesen, ahogy a bekötözött kezét felmutatja.*
- No' fiúk ez a csomag kézbesítve.
*Bök a fejével a férfi felé, majd a két ficsúr elé is taszítja a nőt, akinek csupán csak a szerencséjén múlik, hogy nem bukik orra a lendülettől. Nagy nehezen talpon maradva botorkál az intéző elé, majd a szemeit lesütve fújtat nagyot, hogy mindenféle káromkodást magába fojtson. Az illem sem engedi, de nem is szándékozik újabb fogva tartójának a szemeibe pillantani. Úgy is biztos abban, hogy ismét csak egy fényesre nyalt hím, aki elé keveredett.*
- Ah, ezt majd el is felejtettem.
*Rötyög újfent a szakállas, majd mellényzsebébe nyúlva vesz is elő egy apró kulcsot. Épp akkorát, amely illik a láncok zárába.*
- Ez talán még kelleni fog. De, ha rám hallgat, akkor rajta hagyja, meg még egy szájkosarat is tesz rá a biztonság kedvéért. Amilyen csendes jószág, olyan erősek a fogai.
*Harsány nevetésébe csatlakozik a másik két fajankó is, majd azzal távozóra is fogják, hogy további dolguknak eleget tegyenek. A nő szinte reszket a méregtől, a gyűlő feszültségtől. Most már sajnálja, hogy csak a bőrét sértette fel annak az együgyűnek, ahelyett, hogy leharapta volna az ujját. Az jobban megérte volna azt az óvatos pofont. Mert ugyebár annyira ez a hajóskapitány sem hülye, hogy látványos kárt tegyen a nagyurak játékszereiben. Csak egy apró piros folt jelzi annak a kis bosszú harapásnak az emlékét, amire igazából azt is ráfoghatják, hogy a hajó egy nagyobb ringásánál elesett és a csinos pofijával tompította a földre érkezést.*
4831. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2021-07-06 07:41:53
Üzenet elküldve: 2021-07-06 07:41:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Dacolva a halállal//
*Hátát a hűvös kőháznak vetve, fejét térdein nyugtatva pihen meg. Szüksége van a pihenésre a hosszú éj előtt. Ugyan miért ne próbálná meg sokadjára is? Hisz ott van benne mind az erő, mind a tudás… De ha ne adj isten nem sikerülne… Úgy egyedül fog nekiveselkedni a Szántóknak. Talán eljön ide majd néha-néha és megpróbálja újra s újra… Igen. Elvégre ha valamiből, hát időből nincs hiánya. Gondolataiba merülve pillant le a frissen szerzett sebre. Rongyokba tekert kézfeje már nem lüktet, az aprócska seb, amit a pengével ejtett rajta, forradás nélkül fog gyógyulni. De a neheze még hátra van.
Hátrasimítja homlokából a kéretlen hajtincseket, majd felpillant a végtelen horizontra. A napfényben csillogó, ezúttal nyugodt tenger meglepően nyugtató hatást hordoz. Szinte kedve lenne bámulni naphosszat, míg az le nem nyugszik a víztömeg mögött.
Feltápászkodik a földről és ismét csak a Vérkert felé veszi az irányt. A sikerben ugyan nem sok bizodalma van, de ha nem próbálja meg, úgy nem is tudja, képes-e rá, nem igaz?*
*Hátát a hűvös kőháznak vetve, fejét térdein nyugtatva pihen meg. Szüksége van a pihenésre a hosszú éj előtt. Ugyan miért ne próbálná meg sokadjára is? Hisz ott van benne mind az erő, mind a tudás… De ha ne adj isten nem sikerülne… Úgy egyedül fog nekiveselkedni a Szántóknak. Talán eljön ide majd néha-néha és megpróbálja újra s újra… Igen. Elvégre ha valamiből, hát időből nincs hiánya. Gondolataiba merülve pillant le a frissen szerzett sebre. Rongyokba tekert kézfeje már nem lüktet, az aprócska seb, amit a pengével ejtett rajta, forradás nélkül fog gyógyulni. De a neheze még hátra van.
Hátrasimítja homlokából a kéretlen hajtincseket, majd felpillant a végtelen horizontra. A napfényben csillogó, ezúttal nyugodt tenger meglepően nyugtató hatást hordoz. Szinte kedve lenne bámulni naphosszat, míg az le nem nyugszik a víztömeg mögött.
Feltápászkodik a földről és ismét csak a Vérkert felé veszi az irányt. A sikerben ugyan nem sok bizodalma van, de ha nem próbálja meg, úgy nem is tudja, képes-e rá, nem igaz?*
4830. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2021-07-05 21:37:31
Üzenet elküldve: 2021-07-05 21:37:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Élni//
- Meg sem szólaltam.* Kuncog fel a tengerész kijelentésén. Csakhogy aztán igencsak kapkodnia kell magát, mert Bel csak úgy dobálja lefelé magáról a holmiját. Nem olyan, mint a sok kisasszony, akinek ilyen szoknya, meg olyan fűző nehezíti a vetkezést. Mozgatnia kell magát, ha nem szeretne lemaradni. A megjegyzés azért kijár, mert még mindig igazán gyönyörűséges a nő teste. Bókol is, de ezzel a sok bámészkodással máris lemaradt. Kapja is az ívet, mert még ércelődnek is rajta.*
- Mikor lettél ilyen kis szemtelen?* Kiáltja miközben majd keresztül esik a ruháin. Igyekszik szaladva utánozni a női öltözési praktikát, de hát ő azért nem olyan hajlékony, meg könnyű csontozatú. Elég nevetségesen nézhet ki, ahogy utána bukdácsol Beluntinának. Éppen csak bele gázol a vízbe máris megcsapja annak hidege.*
- Brrr! Arról nem volt szó, hogy ez ilyen hideg lesz.* Rázkódik meg a sós víz érintésére. Kicsit tétovázik még egy kicsit a sekély vízben, ami nagyjából még csak térdig ér neki.*
- Miből vagy te, hogy ilyen jól bírod a vizet? Én még benne se vagyok, de máris majd meg fagyok.* Nyilvánvaló, hogy fog kapni némi gúnyolódást az arcába, ami egyrészről jogos is lenne. Felszívja magát is berohan a vízbe.*
- Juhuhúúú! Brrr!* Rázkódik meg egész testében, amikor nyakig merül a vízben. Így legalább mindenütt érni fogja a víz. Néhány pillanatig innen lentről pillant fel a tengerészre, majd aztán feláll. Most olyan jó hasig a víz neki. Teste tiszta libabőrös, ahogy reagál a bőre a hűvösre. Az apró szőr szállak most mind meredeznek keményen.*
- És még ki is nevet. Hát ezt érdemlem?* Reagál a nevetésre, de hamar a lényegre térnek.*
- Ha szeretnéd, akkor lemoslak én is. Két legyet üthetünk egy csapásra. Az égiek áldását ugyan nem garantálhatom, de biztosan jobban fogod érezni utána magad.* Tapasztalatból beszél, mert látott már ilyen rituálékat. Szerzetesként csinálta is, na nem meztelen nőkön, de csinálta.*
- Nos azt hiszem annyira nem bonyolult. Én csinálom rajtad te pedig csináld utánam. Azt hiszem így lesz a legegyszerűbb.* Vázolja fel és, ha egyetért vele a lány, akkor neki is lát. Két kezéből kis edényt formál, amit megmerít a tenger vizéből.*
- Picit hajtsd le kérlek a fejed!* Kéri meg és, ha eleget tett, akkor neki is lát.*
- Ahogy az ég vizei megtisztítják a földet, úgy e tenger vize is tisztítson meg a téged gyötrő negatív energiáktól Beluntina...* akad meg, mert tökéletesen elfelejtette a lány második nevét. Talán, ha egyszer bemutatkoztak még anno, de azóta sok idő eltelt.*
- Mi a teljes neved?* Kérdezi odasúgva. Szégyelli magát, de hát ez van. Megvárja a választ és utána majd folytatja.*
//Élni//
- Meg sem szólaltam.* Kuncog fel a tengerész kijelentésén. Csakhogy aztán igencsak kapkodnia kell magát, mert Bel csak úgy dobálja lefelé magáról a holmiját. Nem olyan, mint a sok kisasszony, akinek ilyen szoknya, meg olyan fűző nehezíti a vetkezést. Mozgatnia kell magát, ha nem szeretne lemaradni. A megjegyzés azért kijár, mert még mindig igazán gyönyörűséges a nő teste. Bókol is, de ezzel a sok bámészkodással máris lemaradt. Kapja is az ívet, mert még ércelődnek is rajta.*
- Mikor lettél ilyen kis szemtelen?* Kiáltja miközben majd keresztül esik a ruháin. Igyekszik szaladva utánozni a női öltözési praktikát, de hát ő azért nem olyan hajlékony, meg könnyű csontozatú. Elég nevetségesen nézhet ki, ahogy utána bukdácsol Beluntinának. Éppen csak bele gázol a vízbe máris megcsapja annak hidege.*
- Brrr! Arról nem volt szó, hogy ez ilyen hideg lesz.* Rázkódik meg a sós víz érintésére. Kicsit tétovázik még egy kicsit a sekély vízben, ami nagyjából még csak térdig ér neki.*
- Miből vagy te, hogy ilyen jól bírod a vizet? Én még benne se vagyok, de máris majd meg fagyok.* Nyilvánvaló, hogy fog kapni némi gúnyolódást az arcába, ami egyrészről jogos is lenne. Felszívja magát is berohan a vízbe.*
- Juhuhúúú! Brrr!* Rázkódik meg egész testében, amikor nyakig merül a vízben. Így legalább mindenütt érni fogja a víz. Néhány pillanatig innen lentről pillant fel a tengerészre, majd aztán feláll. Most olyan jó hasig a víz neki. Teste tiszta libabőrös, ahogy reagál a bőre a hűvösre. Az apró szőr szállak most mind meredeznek keményen.*
- És még ki is nevet. Hát ezt érdemlem?* Reagál a nevetésre, de hamar a lényegre térnek.*
- Ha szeretnéd, akkor lemoslak én is. Két legyet üthetünk egy csapásra. Az égiek áldását ugyan nem garantálhatom, de biztosan jobban fogod érezni utána magad.* Tapasztalatból beszél, mert látott már ilyen rituálékat. Szerzetesként csinálta is, na nem meztelen nőkön, de csinálta.*
- Nos azt hiszem annyira nem bonyolult. Én csinálom rajtad te pedig csináld utánam. Azt hiszem így lesz a legegyszerűbb.* Vázolja fel és, ha egyetért vele a lány, akkor neki is lát. Két kezéből kis edényt formál, amit megmerít a tenger vizéből.*
- Picit hajtsd le kérlek a fejed!* Kéri meg és, ha eleget tett, akkor neki is lát.*
- Ahogy az ég vizei megtisztítják a földet, úgy e tenger vize is tisztítson meg a téged gyötrő negatív energiáktól Beluntina...* akad meg, mert tökéletesen elfelejtette a lány második nevét. Talán, ha egyszer bemutatkoztak még anno, de azóta sok idő eltelt.*
- Mi a teljes neved?* Kérdezi odasúgva. Szégyelli magát, de hát ez van. Megvárja a választ és utána majd folytatja.*
4829. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2021-07-05 15:22:39
Üzenet elküldve: 2021-07-05 15:22:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
*Reszketve ébred. Az eldugott, piszkos kis utca reggeli párája szinte arcába csapja hűvös nedvességét ébresztő gyanánt. Mióta először lépett a világnak e nyomorult zugába, azóta utálja. Lassan ül fel, a kényelmetlen pozitúra okozta, sajgó derék a legkevésbé sem nyomasztja. Nem épp leányálom itt, hordók között meghúznia magát, de ez a legkevesebb, amit ügye megkíván. Sokkal-sokkal nagyobb fájdalmak várnak még reá, ebben bizonyos. Ám küldetésének csupán állomása a halszagú Kikötő, semmi több.
Sietős léptekkel indul tovább a kanyargó kis utcácskákon, leszegett fejjel, arcába húzott köpönyeggel. Mindennel készen kell állnia, mire a nap lenyugszik a horizonton. A Vérkert ködben úszva várja már a messzeségben, ám őt nem riasztja e kép. Pontosan tudja, mi rejlik a derengő homályban…*
Sietős léptekkel indul tovább a kanyargó kis utcácskákon, leszegett fejjel, arcába húzott köpönyeggel. Mindennel készen kell állnia, mire a nap lenyugszik a horizonton. A Vérkert ködben úszva várja már a messzeségben, ám őt nem riasztja e kép. Pontosan tudja, mi rejlik a derengő homályban…*
4828. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2021-07-05 13:30:25
Üzenet elküldve: 2021-07-05 13:30:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
//Ékes láncok//
*Ami azt illeti, nem számított ilyesmire. Szoknia kell a helyzetet. Nem idegen tőle a gondolat, hiszen pályafutását épp egy sok szolgát tartó birtokon kezdte, ahonnan az Intéző titulust azóta is patinás alátétként használja a bemutatkozásnál. Kíváncsi arra az ajándékra. Velasca úr ízlése és nagyvonalúsága felől nincsenek kétségei, de a hálás üzletfél készakarva titokzatosság fátyla alatt tartotta az elismerésnek szánt meglepetést. Csupán egy cirkalmas átruházási papírt kapott kézhez, amellyel majd átveheti a tulajdonát a dokkoknál horgonyzó gályánál.*
- Üdvözletem *köszörüli meg a torkát a palló előtt álló szakállas fickó előtt.* - Én Velasca úr ajándékát jöttem átvenni. *Kihúzza zekéje alól az összehajtott elismervényt és az illető felé mutatja.*
- A nevem Ambroggio Duarrte. Intéző *teszi hozzá már-már önkéntelenül.
Nem jellemző rá, de egy kicsit most izgul. Ha más dolgában járna el, fel se venné az egészet. De ez mégis csak más. Nem mondhatni, hogy felelősség, mert ha nincs kedvére vagy esetleg terhére van a szerzemény, egyszerűen túlad rajta. A vén Velascának elő tudja úgy adni az indokokat úgy, hogy ne vegye magára. Inkább az a csendben duruzsoló hangocska aggasztja, amiről a teljes fennhatóság szabadsága finoman most leoldja a nyaklót. Nem biztos, hogy jó ötlet. Ambroggio ritkán álltatja magát az elvek hívságaival, de ez a dolog egyszerre teszi kíváncsivá és teszi próbára magával szemben is.
No de a feszengés nem az Intézőhöz illő attitűd. Visszabujtatja a papírt a felöltő belső zsebébe és mandzsettáit megigazítva teljes mázasan fölényes mivoltában várja a neki szánt kivételes portékát. Mindkét kezével sétabotja gombján támaszkodik, csak gyűrűi koccannak össze olykor-olykor a várakozás jellemző miliőjében.*
*Ami azt illeti, nem számított ilyesmire. Szoknia kell a helyzetet. Nem idegen tőle a gondolat, hiszen pályafutását épp egy sok szolgát tartó birtokon kezdte, ahonnan az Intéző titulust azóta is patinás alátétként használja a bemutatkozásnál. Kíváncsi arra az ajándékra. Velasca úr ízlése és nagyvonalúsága felől nincsenek kétségei, de a hálás üzletfél készakarva titokzatosság fátyla alatt tartotta az elismerésnek szánt meglepetést. Csupán egy cirkalmas átruházási papírt kapott kézhez, amellyel majd átveheti a tulajdonát a dokkoknál horgonyzó gályánál.*
- Üdvözletem *köszörüli meg a torkát a palló előtt álló szakállas fickó előtt.* - Én Velasca úr ajándékát jöttem átvenni. *Kihúzza zekéje alól az összehajtott elismervényt és az illető felé mutatja.*
- A nevem Ambroggio Duarrte. Intéző *teszi hozzá már-már önkéntelenül.
Nem jellemző rá, de egy kicsit most izgul. Ha más dolgában járna el, fel se venné az egészet. De ez mégis csak más. Nem mondhatni, hogy felelősség, mert ha nincs kedvére vagy esetleg terhére van a szerzemény, egyszerűen túlad rajta. A vén Velascának elő tudja úgy adni az indokokat úgy, hogy ne vegye magára. Inkább az a csendben duruzsoló hangocska aggasztja, amiről a teljes fennhatóság szabadsága finoman most leoldja a nyaklót. Nem biztos, hogy jó ötlet. Ambroggio ritkán álltatja magát az elvek hívságaival, de ez a dolog egyszerre teszi kíváncsivá és teszi próbára magával szemben is.
No de a feszengés nem az Intézőhöz illő attitűd. Visszabujtatja a papírt a felöltő belső zsebébe és mandzsettáit megigazítva teljes mázasan fölényes mivoltában várja a neki szánt kivételes portékát. Mindkét kezével sétabotja gombján támaszkodik, csak gyűrűi koccannak össze olykor-olykor a várakozás jellemző miliőjében.*
4827. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2021-07-04 20:36:58
Üzenet elküldve: 2021-07-04 20:36:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Élni//
*Ahogy hallgatja Rendor kis felvezetőjét az egyetlen gondolat ami az eszébe ötlik, hogy bizony a másik most csak hős mesékkel eteti őt. ~Szóval vetkőzni akarsz, ez itt a lényeg. Hát legyen! Nem mintha félnék a tengertől~*
- Rendor! Ez az én terepem. Ne csinálj, úgy mintha először csinálnék ilyet! Csak vetkőzz mielőtt leelőzlek! *Ha utána fordul a másik láthatja, hogy tényleg van miért aggódnia, mert Bel igencsak gyorsan vetkőzik, arról nem is beszélve, hogy közben még pimaszul is vigyorog pluszba a férfi felé. A bók nem igazán jelent neki semmit, bár ezt, már a múltban említette Rendornak, így az értékelés helyett inkább pimaszkodni kezd a Sellővel. *
- Mondanám, hogy te is ugyanúgy nézel ki, de azóta kissé színváltósnak tűnsz. *ezekkel a szavakkal indul meg a tengernek fél úton eldobva utolsó ruhadarabjait. Ha sikerült leelőznie a másikat, ami lehetséges, mert Bel sokkal jobban bírja a hideg vizet, akkor nevetve pillant hátra a volt szerzetesre. *
- Megmoshatlak... Ha utána te is megtisztítasz engem. Egy volt szerzetessel vágok rituáléba, kitudja lehet a végén még égiek is megáldanak, olyan tiszta leszek. Szóval, hol kezdünk a mosásban? Mutasd meg, hogy mi a technikája! *Ösztökéli a férfit és valahol már mindketten tudhatják, hogy ez nem egy átlagos megtisztulás lesz *
//Élni//
*Ahogy hallgatja Rendor kis felvezetőjét az egyetlen gondolat ami az eszébe ötlik, hogy bizony a másik most csak hős mesékkel eteti őt. ~Szóval vetkőzni akarsz, ez itt a lényeg. Hát legyen! Nem mintha félnék a tengertől~*
- Rendor! Ez az én terepem. Ne csinálj, úgy mintha először csinálnék ilyet! Csak vetkőzz mielőtt leelőzlek! *Ha utána fordul a másik láthatja, hogy tényleg van miért aggódnia, mert Bel igencsak gyorsan vetkőzik, arról nem is beszélve, hogy közben még pimaszul is vigyorog pluszba a férfi felé. A bók nem igazán jelent neki semmit, bár ezt, már a múltban említette Rendornak, így az értékelés helyett inkább pimaszkodni kezd a Sellővel. *
- Mondanám, hogy te is ugyanúgy nézel ki, de azóta kissé színváltósnak tűnsz. *ezekkel a szavakkal indul meg a tengernek fél úton eldobva utolsó ruhadarabjait. Ha sikerült leelőznie a másikat, ami lehetséges, mert Bel sokkal jobban bírja a hideg vizet, akkor nevetve pillant hátra a volt szerzetesre. *
- Megmoshatlak... Ha utána te is megtisztítasz engem. Egy volt szerzetessel vágok rituáléba, kitudja lehet a végén még égiek is megáldanak, olyan tiszta leszek. Szóval, hol kezdünk a mosásban? Mutasd meg, hogy mi a technikája! *Ösztökéli a férfit és valahol már mindketten tudhatják, hogy ez nem egy átlagos megtisztulás lesz *
4826. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2021-06-23 11:40:21
Üzenet elküldve: 2021-06-23 11:40:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//Úton hazafelé//
*A rövid megállót követően végre beérnek a dokkok közé, ahol ismét nyüzsgés fogadja, több hajót is pakolnak kifelé. Szerencsére nagyobb munkában vannak, minthogy az itt áthaladókra nagyobb figyelmet fordítsanak, bár a mostani külseje immár nem igazán a megnyerő kategóriába sorolható. A ruhája néhol már meg is van szakadva, az meg, hogy koszos, nem is kifejezés, még a hajfonatában is találni falevelet, ami a reggeli összekapkodás óta befészkelte magát a tincsek közé. ~Talán ha valaki felismerne szégyenemben hazáig vágtáznánk, jobb is így. ~ Kopognak súlyos lépteik a köveken, miközben elhaladnak nagyobb távolságot tartva a rakodómunkásoktól.*
*A rövid megállót követően végre beérnek a dokkok közé, ahol ismét nyüzsgés fogadja, több hajót is pakolnak kifelé. Szerencsére nagyobb munkában vannak, minthogy az itt áthaladókra nagyobb figyelmet fordítsanak, bár a mostani külseje immár nem igazán a megnyerő kategóriába sorolható. A ruhája néhol már meg is van szakadva, az meg, hogy koszos, nem is kifejezés, még a hajfonatában is találni falevelet, ami a reggeli összekapkodás óta befészkelte magát a tincsek közé. ~Talán ha valaki felismerne szégyenemben hazáig vágtáznánk, jobb is így. ~ Kopognak súlyos lépteik a köveken, miközben elhaladnak nagyobb távolságot tartva a rakodómunkásoktól.*
4825. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2021-06-23 08:13:48
Üzenet elküldve: 2021-06-23 08:13:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*A csatornarendszer bűzös világából egyszer csak valami pislákoló fényt vesz észre a mennyezeti részen. Egy csatorna feljárat. ~Végre!~ A bűz és a patkányok állandó jelenléte, kerülgetése egyenesen gyomorforgató hatással van rá. Megragadva a lehetőséget a szűk feljáró részen araszolgat, aminek fogói rozsdás létraként szolgálnak. Az az egy szerencséje, hogy gnóm, így a szűkebb helyeken is jobban elfér, mint azok az emberek, akik építették magát a csatornarendszert. Egy aknafedőt végül vállal fellöki és kihúzza magát a szabad levegőre. Olyan nagy a kontraszt a két világ között, hogy egy kisebb adagban a földre hány. Megtöröli a száját és nagy nehezen feltápászkodik. A kikötőből most elege lett egy időre. A kivezető úton haladva elhagyja a kikötő területét.*
4824. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2021-06-21 17:32:55
Üzenet elküldve: 2021-06-21 17:32:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Élni//
* Mintha új célt kapott volna az élete, és ezt mind első kuncsaftjának köszönheti. Az ölelés szinte az összes terhét leveszi a vállairól, és amikor kibontakozik belőle, akkor máris indulna a partra. Egy kicsi és félreeső homokpadhoz vezeti Belt, akire úgy tűnik, hogy ragadt a férfi frissen támadt jókedvéből. Kissé pihegve kezd bele az ittlétüknek magyarázásba a sellő.*
- Ahonnan én jövök ott az a szokás, hogy ha valami tragédián vagy nehéz időszakon megyünk keresztül, akkor utána ezt rituálisan lemossuk magunkról a rossz dolgokat. Na meg amúgy is jólesne most kicsit lehűteni magam. Na mit mondasz? Csobbanunk egyet?* Mosolyodik el kacéran és már kezdi is lehámozni magáról a ruhát.*
- Ha nem bánod, akkor én teljesen levetkezem, mert ezt követeli meg a rituálé. Amúgy meg úgyis láttál már korában.* Ha a másik is jönne vele, akkor még kiegészíti ezen megszólalását.*
- Persze, ha te nem akarsz meztelenkedni, akkor nem meztelenkedsz.* Gyorsan megszabadul a lenge holmitól és elégedetten áll meg a víz partján. Ha a tengerész is öltözködik, akkor lopva oda pillant néha. Sőt még megjegyzést is tesz.*
- Még mindig jól nézel ki.* Ezután lassan besétálna a vízbe, de ha megkérik rá, akkor szívesen megvárja a lányt is. A víz éppen kellemes most. Nem nagyon meleg, így kellően frissítő, viszont nem hideg. Nagyjából derékig sétál be a vízbe és ott megáll. Teste megborzong a víz érintésére. Izgatott, mert olyan, mintha egy teljesen új világ kapujában lenne. Ha végül nem egyedül áll itt a vízben, akkor Beluntinához fordul.*
- Segítesz nekem a rituáléban? Egyedül is el lehet végezni, de ha van kedved hozzá, akkor örömmel venném a segítséged.* Kérdezi meg, ha meg nemleges választ kap, vagy netán egyedül van, akkor belekezd magának.*
//Élni//
* Mintha új célt kapott volna az élete, és ezt mind első kuncsaftjának köszönheti. Az ölelés szinte az összes terhét leveszi a vállairól, és amikor kibontakozik belőle, akkor máris indulna a partra. Egy kicsi és félreeső homokpadhoz vezeti Belt, akire úgy tűnik, hogy ragadt a férfi frissen támadt jókedvéből. Kissé pihegve kezd bele az ittlétüknek magyarázásba a sellő.*
- Ahonnan én jövök ott az a szokás, hogy ha valami tragédián vagy nehéz időszakon megyünk keresztül, akkor utána ezt rituálisan lemossuk magunkról a rossz dolgokat. Na meg amúgy is jólesne most kicsit lehűteni magam. Na mit mondasz? Csobbanunk egyet?* Mosolyodik el kacéran és már kezdi is lehámozni magáról a ruhát.*
- Ha nem bánod, akkor én teljesen levetkezem, mert ezt követeli meg a rituálé. Amúgy meg úgyis láttál már korában.* Ha a másik is jönne vele, akkor még kiegészíti ezen megszólalását.*
- Persze, ha te nem akarsz meztelenkedni, akkor nem meztelenkedsz.* Gyorsan megszabadul a lenge holmitól és elégedetten áll meg a víz partján. Ha a tengerész is öltözködik, akkor lopva oda pillant néha. Sőt még megjegyzést is tesz.*
- Még mindig jól nézel ki.* Ezután lassan besétálna a vízbe, de ha megkérik rá, akkor szívesen megvárja a lányt is. A víz éppen kellemes most. Nem nagyon meleg, így kellően frissítő, viszont nem hideg. Nagyjából derékig sétál be a vízbe és ott megáll. Teste megborzong a víz érintésére. Izgatott, mert olyan, mintha egy teljesen új világ kapujában lenne. Ha végül nem egyedül áll itt a vízben, akkor Beluntinához fordul.*
- Segítesz nekem a rituáléban? Egyedül is el lehet végezni, de ha van kedved hozzá, akkor örömmel venném a segítséged.* Kérdezi meg, ha meg nemleges választ kap, vagy netán egyedül van, akkor belekezd magának.*
4823. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2021-06-20 22:29:21
Üzenet elküldve: 2021-06-20 22:29:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Élni//
*Valahol minden nőnek megvan az a képessége, hogy a leginkább elveszettnek hitt pillanatokat megmentse. Mintha érezné minden porcikájuk, hogy itt és most talán szüksége lehet arra a személyre. Nevezhetjük telepátiának, mely teljesen ráhangolja őt egy másik ember érzéseire, lelkére, de oly hirtelen képesek ezek a megmentő szavak boldoggá tenni, mely ép ésszel néha, már tényleg igazán felfoghatatlan. Bel alig pár pillanat alatt találja magát a férfi karjai közt, majd kéz a kézben, nevetve és visszaemlékezve arra, amikor ő húzta ugyanígy Rendort, még a Sellőházban felfelé menet. Ha megállnak a nagy futás után nevetve pillant a Sellő szemeibe, majd élénk és játékos pillantással teszi fel a kérdést. *
- Na és most? Miért jöttünk ide? Mit akarsz, hm?
//Élni//
*Valahol minden nőnek megvan az a képessége, hogy a leginkább elveszettnek hitt pillanatokat megmentse. Mintha érezné minden porcikájuk, hogy itt és most talán szüksége lehet arra a személyre. Nevezhetjük telepátiának, mely teljesen ráhangolja őt egy másik ember érzéseire, lelkére, de oly hirtelen képesek ezek a megmentő szavak boldoggá tenni, mely ép ésszel néha, már tényleg igazán felfoghatatlan. Bel alig pár pillanat alatt találja magát a férfi karjai közt, majd kéz a kézben, nevetve és visszaemlékezve arra, amikor ő húzta ugyanígy Rendort, még a Sellőházban felfelé menet. Ha megállnak a nagy futás után nevetve pillant a Sellő szemeibe, majd élénk és játékos pillantással teszi fel a kérdést. *
- Na és most? Miért jöttünk ide? Mit akarsz, hm?
4822. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2021-06-19 22:38:41
Üzenet elküldve: 2021-06-19 22:38:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Élni//
* Igazából nem is ismeri ezt a lányt. Nem is kéne, hogy ismerje, mert nem más, mint egy volt kuncsaft. Márpedig a munkát el kéne választani a magánélettől. Valamiért Beluntina számára mégis több, mint egy kuncsaft. Jelenleg az egyetlen ismerőse a munkatársain kívül. Nem véletlenül pont őt akarta legelsőként felkeresni a gondjával. Most pedig itt vannak. Keményen neki szegeznek egy fogós kérdést, amire nem is tud igazán rendes választ adni talán. El sem tudja képzelni, hogy valahol a másik is hasonlóképpen szenved. A legkevésbé sem látszik rajta, talán csak néha egy-egy pillanatra. Most mégis megmutatkozik ez előtte, amikor átöleli és beszélni kezd hozzá. Szavaiban meglepően nagy igazság lapul. Nem tud most szólni, csak ő is átöleli Belt, és élvezi a pillanatot. Ha aztán elválnak egymástól, akkor megfogja a kezét ha engedik, akkor húzni kezdi magával. Lehetőleg szaladna vele a nyílt part irányába.*
- Menjünk le a partra.* Súgja oda neki még indulás előtt.*
//Élni//
* Igazából nem is ismeri ezt a lányt. Nem is kéne, hogy ismerje, mert nem más, mint egy volt kuncsaft. Márpedig a munkát el kéne választani a magánélettől. Valamiért Beluntina számára mégis több, mint egy kuncsaft. Jelenleg az egyetlen ismerőse a munkatársain kívül. Nem véletlenül pont őt akarta legelsőként felkeresni a gondjával. Most pedig itt vannak. Keményen neki szegeznek egy fogós kérdést, amire nem is tud igazán rendes választ adni talán. El sem tudja képzelni, hogy valahol a másik is hasonlóképpen szenved. A legkevésbé sem látszik rajta, talán csak néha egy-egy pillanatra. Most mégis megmutatkozik ez előtte, amikor átöleli és beszélni kezd hozzá. Szavaiban meglepően nagy igazság lapul. Nem tud most szólni, csak ő is átöleli Belt, és élvezi a pillanatot. Ha aztán elválnak egymástól, akkor megfogja a kezét ha engedik, akkor húzni kezdi magával. Lehetőleg szaladna vele a nyílt part irányába.*
- Menjünk le a partra.* Súgja oda neki még indulás előtt.*
4821. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2021-06-16 21:36:12
Üzenet elküldve: 2021-06-16 21:36:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Élni//
*Bel egész életében gyűlölte a haszontalan válaszokat. A rejtélyeket, az összes mocskos hazugot. Az érzést, amikor nem tudta mi vár rá. Amikor nem tudott tervezni és tudta, hogy nem ő irányít. Van az érzés, amit a legtöbb ember, csak az álmaiban élhet át. Az a rém, a kiismerhetetlen lebegés a sötétből lefelé. Néha még gondolkodni is el tud felejteni a lány. Rendor közelsége valahogy mindig ehhez az érzéshez vagy legalábbis annak egy részéhez hasonlít. Sőt talán a Sellő maga ez az érzés, amiben nem szabad bízni, mégis kikapcsol. Beluntina még mindig valahol az az érzelmes szépség, aki egykor volt. Megtörhetetlen és tiszta szívű, még akkor is, ha ezt néha el is felejti. Rendor szavait hallgatva, fájdalmat érez. Ő is érzi ezt a keserű mosolyt a saját lelkében. Saját maga nem ismeréséről. Ez az a pillanat, amikor úgy dönt megöleli a férfit *
- Nem vagy ezzel az érzéssel egyedül, azt hiszem mindenki cipeli ezt a terhet. De, hé! Ezért vesznek minket körül mások, mert ők talán látnak majd minket és segítenek élni. Egyszerűen tegyél úgy, ahogy az boldoggá tesz. Amitől azt érzed élsz, ami rabul ejt és ne félj elkövetni semmit!
//Élni//
*Bel egész életében gyűlölte a haszontalan válaszokat. A rejtélyeket, az összes mocskos hazugot. Az érzést, amikor nem tudta mi vár rá. Amikor nem tudott tervezni és tudta, hogy nem ő irányít. Van az érzés, amit a legtöbb ember, csak az álmaiban élhet át. Az a rém, a kiismerhetetlen lebegés a sötétből lefelé. Néha még gondolkodni is el tud felejteni a lány. Rendor közelsége valahogy mindig ehhez az érzéshez vagy legalábbis annak egy részéhez hasonlít. Sőt talán a Sellő maga ez az érzés, amiben nem szabad bízni, mégis kikapcsol. Beluntina még mindig valahol az az érzelmes szépség, aki egykor volt. Megtörhetetlen és tiszta szívű, még akkor is, ha ezt néha el is felejti. Rendor szavait hallgatva, fájdalmat érez. Ő is érzi ezt a keserű mosolyt a saját lelkében. Saját maga nem ismeréséről. Ez az a pillanat, amikor úgy dönt megöleli a férfit *
- Nem vagy ezzel az érzéssel egyedül, azt hiszem mindenki cipeli ezt a terhet. De, hé! Ezért vesznek minket körül mások, mert ők talán látnak majd minket és segítenek élni. Egyszerűen tegyél úgy, ahogy az boldoggá tesz. Amitől azt érzed élsz, ami rabul ejt és ne félj elkövetni semmit!
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5256-5275