Kikötő - Dokkok és kikötő
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Tenger és szigetek (új) Kikötői erdőség (új) Csatornarendszer (új) | Dokkok és kikötő | Lakónegyed (új) Vámház (új) Világítótorony (új) |
380. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2021-02-24 13:30:49
Üzenet elküldve: 2021-02-24 13:30:49
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Fegyvernézőben//
*A kikötőben egyetlen wegtoreni jegyet viselő hajó sem horgonyzik éppen. Más hajó azonban akad, méghozzá az egyik átlagos, árbócos kereskedőhajó. Annyi bizonyos, hogy éppen kifelé pakolják a rakományt, de hogy honnan jött, és kié a hajó arra semmilyen jel sem utal, amire fel lehetne figyelni. Maga az áru sem sokat mondó, mivel nagyobb ládákban viszik ki a matrózok a behozott árukat. A leltárt vezető, s egyben jegyzetelő kereskedőre egy magas, katona forma férfi szól oda. A jól öltözött kereskedő egy középkorú és igen testes ember. A fején turbán, a többi részén selyem öltözék. Testessége egy hatalmas hasban nyilvánul meg, amitől egy igazi hájas kereskedő látszatát kelti. Odafordul a felé kiáltó szálfa termetű férfihoz.*
- Úgy nézek ki, mint valami piaci fegyverkofa? *Fogyhegyről vágja vissza a szavakat, mindenféle köszönés nélkül, bár ez a kikötőben talán nem is olyan szokatlan jelenség.*
- Egyébként mennyi pénzed van? *Nem is kérdezi milyen fegyverről van szó, inkább a lényegre tér. Egyelőre nem veszi komolyan a férfit, de az arany lehetőségét nem szalasztja csak úgy el. Egy pár kérdést megér a kereskedő részéről, amíg közben figyeli a kirakodást.*
*A kikötőben egyetlen wegtoreni jegyet viselő hajó sem horgonyzik éppen. Más hajó azonban akad, méghozzá az egyik átlagos, árbócos kereskedőhajó. Annyi bizonyos, hogy éppen kifelé pakolják a rakományt, de hogy honnan jött, és kié a hajó arra semmilyen jel sem utal, amire fel lehetne figyelni. Maga az áru sem sokat mondó, mivel nagyobb ládákban viszik ki a matrózok a behozott árukat. A leltárt vezető, s egyben jegyzetelő kereskedőre egy magas, katona forma férfi szól oda. A jól öltözött kereskedő egy középkorú és igen testes ember. A fején turbán, a többi részén selyem öltözék. Testessége egy hatalmas hasban nyilvánul meg, amitől egy igazi hájas kereskedő látszatát kelti. Odafordul a felé kiáltó szálfa termetű férfihoz.*
- Úgy nézek ki, mint valami piaci fegyverkofa? *Fogyhegyről vágja vissza a szavakat, mindenféle köszönés nélkül, bár ez a kikötőben talán nem is olyan szokatlan jelenség.*
- Egyébként mennyi pénzed van? *Nem is kérdezi milyen fegyverről van szó, inkább a lényegre tér. Egyelőre nem veszi komolyan a férfit, de az arany lehetőségét nem szalasztja csak úgy el. Egy pár kérdést megér a kereskedő részéről, amíg közben figyeli a kirakodást.*
379. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2021-02-24 13:04:43
Üzenet elküldve: 2021-02-24 13:04:43
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Papok csontjából//
*Már az elején sem firtatta, hogy talán a kikötőben még elmegy a kinézete, egyes helyeken, de azon kívül igencsak szokatlan, sőt riasztó és megbotránkoztató látványt nyújtana. Nem igazán tud ennél többet hozzátenni, de útitársa is igen szűkszavúan kommentál. Bár tőle nem igazán várt többet.*
-Jó fürdőzést, aztán meg ne fázz nekem. *Integet színpadiasan a nő után, míg ő sarkon fordul és megy is a piacra, hogy valami vállalható gúnyát szerezzen neki. Nagyokat lép és hamar meg is járja, tudja, mit és hol talál. Miután helyre rakták a kopasz öltözékét, végre elindulnak, hogy beteljesítsék a küldetést, amit nekik szántak. Míg emberek között vannak nem fogja levenni magáról a csuklyát, nehogy bajba keveredjenek. Ettől függetlenül a kopasz nő így sem számít hétköznapi látványnak, majd ráfogják, hogy szerzetes, ha valaki rákérdez. ~Azok ilyen elvetemültek. ~ Majd lépteiket szaporázva elhagyják a kikötőt, ő maga csak a nőt követi, de azért figyeli a környezetet, mert megeshet, hogy arról a helyről majd egyedül kell visszatalálnia.*
-Van nálad térkép vagy csak fejből megy? *Azért rákérdez, nem is árt hallani az útitársa hangját azért néha napján, így bizonyosodhat meg róla, hogy még egyrészt tud magáról, másrészt tudja még, hogy hova mennek. ~Mert ha te nem úszod meg, legalább azzal beljebb lennék. ~ Morfondírozik magában.*
*Már az elején sem firtatta, hogy talán a kikötőben még elmegy a kinézete, egyes helyeken, de azon kívül igencsak szokatlan, sőt riasztó és megbotránkoztató látványt nyújtana. Nem igazán tud ennél többet hozzátenni, de útitársa is igen szűkszavúan kommentál. Bár tőle nem igazán várt többet.*
-Jó fürdőzést, aztán meg ne fázz nekem. *Integet színpadiasan a nő után, míg ő sarkon fordul és megy is a piacra, hogy valami vállalható gúnyát szerezzen neki. Nagyokat lép és hamar meg is járja, tudja, mit és hol talál. Miután helyre rakták a kopasz öltözékét, végre elindulnak, hogy beteljesítsék a küldetést, amit nekik szántak. Míg emberek között vannak nem fogja levenni magáról a csuklyát, nehogy bajba keveredjenek. Ettől függetlenül a kopasz nő így sem számít hétköznapi látványnak, majd ráfogják, hogy szerzetes, ha valaki rákérdez. ~Azok ilyen elvetemültek. ~ Majd lépteiket szaporázva elhagyják a kikötőt, ő maga csak a nőt követi, de azért figyeli a környezetet, mert megeshet, hogy arról a helyről majd egyedül kell visszatalálnia.*
-Van nálad térkép vagy csak fejből megy? *Azért rákérdez, nem is árt hallani az útitársa hangját azért néha napján, így bizonyosodhat meg róla, hogy még egyrészt tud magáról, másrészt tudja még, hogy hova mennek. ~Mert ha te nem úszod meg, legalább azzal beljebb lennék. ~ Morfondírozik magában.*
378. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2021-02-24 09:43:51
Üzenet elküldve: 2021-02-24 09:43:51
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Papok csontjából//
*Hogy valóban sarj-e még a teremtmény, mellyel mindketten találkoztak a Vérkert megszentelt földjén, valójában fogalma sincs. Kétségtelenül azt a benyomást kelti tömzsi groteszk testével, de Mara mindössze annyi tud, ez a neve. Nem tudja pontosan mi lehet, nem tudja képes-e gondolkodni esetleg, netán beszélni, de úgy dereng, többször találkoztak míg a sötétség kátrányos markában tartotta őt. Mivel nem kíván többet erről beszélgetni, elvégre nem tud mást mondani a lényről, csak haloványan bólogat a szavakra.
A visszakérdezésre jeges szürkéivel szeme sarkából a hosszúéltűre sandít.*
-A helyiek bizonyára nem hunynának szemet könnyen a tény felett, hogy talpig véres vagyok.
*Magyarázza, miért is nem mehet éppen ő a piacra. Ugyan a tharg földeken nem szokatlan dolog ilyesmit látni, de úgy érzi, messziről ki lehet rajta szagolni a sötétséget. Beleivódott a ruháiba, beleivódott a bőrébe, talán még tekintetébe is, Ura jelenléte még sohasem volt ennyire érezhető a szerzetesen.*
-Majd amíg odavagy, én elmegyek a folyóhoz.
*Rettenetesen hideg lehet most a víz, de nem sok választása van. Nem térhetnek be egy fogadóba, hogy lecsutakolhassa magát, annak igen hamar híre menne. Így is csak az Arctalannak köszönhetik, ha a Kikötőben nem pusmognak majd róluk az őket látó helyiek.
A szúrós, sós tengeri levegő, melyet néhány hűvösebb szellő fúj feléjük, ugyan csak egy pillanatra, de elnyomja a Vérkert szagát. Lassacskán, de hamarosan maguk mögött hagyják a Kikötőt.*
*Hogy valóban sarj-e még a teremtmény, mellyel mindketten találkoztak a Vérkert megszentelt földjén, valójában fogalma sincs. Kétségtelenül azt a benyomást kelti tömzsi groteszk testével, de Mara mindössze annyi tud, ez a neve. Nem tudja pontosan mi lehet, nem tudja képes-e gondolkodni esetleg, netán beszélni, de úgy dereng, többször találkoztak míg a sötétség kátrányos markában tartotta őt. Mivel nem kíván többet erről beszélgetni, elvégre nem tud mást mondani a lényről, csak haloványan bólogat a szavakra.
A visszakérdezésre jeges szürkéivel szeme sarkából a hosszúéltűre sandít.*
-A helyiek bizonyára nem hunynának szemet könnyen a tény felett, hogy talpig véres vagyok.
*Magyarázza, miért is nem mehet éppen ő a piacra. Ugyan a tharg földeken nem szokatlan dolog ilyesmit látni, de úgy érzi, messziről ki lehet rajta szagolni a sötétséget. Beleivódott a ruháiba, beleivódott a bőrébe, talán még tekintetébe is, Ura jelenléte még sohasem volt ennyire érezhető a szerzetesen.*
-Majd amíg odavagy, én elmegyek a folyóhoz.
*Rettenetesen hideg lehet most a víz, de nem sok választása van. Nem térhetnek be egy fogadóba, hogy lecsutakolhassa magát, annak igen hamar híre menne. Így is csak az Arctalannak köszönhetik, ha a Kikötőben nem pusmognak majd róluk az őket látó helyiek.
A szúrós, sós tengeri levegő, melyet néhány hűvösebb szellő fúj feléjük, ugyan csak egy pillanatra, de elnyomja a Vérkert szagát. Lassacskán, de hamarosan maguk mögött hagyják a Kikötőt.*
377. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2021-02-16 12:26:53
Üzenet elküldve: 2021-02-16 12:26:53
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 302
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 302
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Jó minőségű, fűszeres wegtoreni pipadohány libben a levegőben. A gomolygó füstbodrocskák ráérősen összeölelkeznek a csípős hidegbe lehelt párával és az enyhe, sós köddel, ami lassacskán már oszladozni látszik a nyüzsgő kikötő felett. Első pillantásra az ember azt gondolná, a távol töltött esztendők alatt mit sem változott a hely. Ugyanaz a hideg miatt most valamivel tompább halszag lengi körbe, ugyanazok a foghíjas, kivénhedt matrózok járnak-kelnek, a kiélt, ráncos arcokból ítélve pedig a kéjhölgyek is épp ugyanazok, mint évekkel ezelőtt. A lényegi változás, melyről a hegy túloldalán lévő lecsúszott ivókban oly lelkesen pletykálnak, egyelőre nem mutatkozik, de tudja, csak idő kérdése.
A kreolbőrű nő pipaszárát unottan rágcsálva figyeli, ahogy Cressys emberei ráérősen cipelik le a Fekete Szhylla rakományát. Esze ágában sincs segíteni, elvégre nem azért fizetik, hogy pakolásszon, na meg tegnap kockán egy valag pénzt veszített ellenük, nem is tagadja, milyen jól esik nézni az izzadt, szenvedő képüket.*
-Hölgyeim, mintha élnétek!
*Húzza széles vigyorra száját pöfékelve, derűjét még a bajszos, kivörösödött orrok alatt elsuttogott lotyózás, s ennek végtelennek tűnő rokonértelmű szavai sem tudják letörni. Félrenyelve egy kis torkára szaladó füstöt halkan köhécselni kezd, nyilvánvaló, hogy az irigy legénység nagylelkűen szórt átkának köszönhetően, közben egy magas, jól öltözött, sötét bőrű férfi lép mellé flaskát nyújtva. Daya hálásan biccentve veszi el, s kortyol néhányat a keserű rumból, képén persze át is szalad egy halovány fintor.*
-Hogy állunk?
*Emeli zöld tekintetét a fickóra, aki egyébként a Khaan névre hallgat, az pedig merengve pillant a már lerakodott holmikra majd négy árbócos vitorlásra, mely újszerű állapota miatt egészen feltűnő látvány a többi kikötőben horgonyzó koszos, algás hajó között.*
-Még két láda és megvagyunk.
*Felel mély hangján a férfi, a nő pedig megérezvén egy hűvös szellőt, összehúzza magán kabátját. Szemléli még egy darabig az erőlködő fickókat majd úgy szól, mintha nézelődésen kívül csinált is volna valamit. *
-Azt már megoldjátok nélkülem.
*Utolsót szív még a finom dohányból aztán rutinosan törölgetni kezdi egy kendővel, mielőtt még kabátja belső zsebének mélyére süllyesztené.*
-Mielőtt elereszted a fiúkat, ne felejtsd el emlékeztetni őket, hogy tartsák a szájukat.
*Sokatmondó pillantásokkal fúrja zöldjeit a fekete tekintetbe, Khaan pedig határozottan bólint. Mind a ketten pontosan tudják, miről beszél, Cressys világosan megmondta, ha bármelyik matróz egy szót is szól, maga tépi ki a nyelvét a puszta kezével, az ő fenyegetései pedig mind tudják, bizony sohasem üresek. Aki keresztbe tesz neki, azt akár a föld alól is előkeríti.*
-Akkor pár hat múlva...
*Búcsúzik egy szórakozott csókdobással, a fiúknak csak vigyorogva beint, aztán már indul is, hogy körbejárja a helyet.*
A kreolbőrű nő pipaszárát unottan rágcsálva figyeli, ahogy Cressys emberei ráérősen cipelik le a Fekete Szhylla rakományát. Esze ágában sincs segíteni, elvégre nem azért fizetik, hogy pakolásszon, na meg tegnap kockán egy valag pénzt veszített ellenük, nem is tagadja, milyen jól esik nézni az izzadt, szenvedő képüket.*
-Hölgyeim, mintha élnétek!
*Húzza széles vigyorra száját pöfékelve, derűjét még a bajszos, kivörösödött orrok alatt elsuttogott lotyózás, s ennek végtelennek tűnő rokonértelmű szavai sem tudják letörni. Félrenyelve egy kis torkára szaladó füstöt halkan köhécselni kezd, nyilvánvaló, hogy az irigy legénység nagylelkűen szórt átkának köszönhetően, közben egy magas, jól öltözött, sötét bőrű férfi lép mellé flaskát nyújtva. Daya hálásan biccentve veszi el, s kortyol néhányat a keserű rumból, képén persze át is szalad egy halovány fintor.*
-Hogy állunk?
*Emeli zöld tekintetét a fickóra, aki egyébként a Khaan névre hallgat, az pedig merengve pillant a már lerakodott holmikra majd négy árbócos vitorlásra, mely újszerű állapota miatt egészen feltűnő látvány a többi kikötőben horgonyzó koszos, algás hajó között.*
-Még két láda és megvagyunk.
*Felel mély hangján a férfi, a nő pedig megérezvén egy hűvös szellőt, összehúzza magán kabátját. Szemléli még egy darabig az erőlködő fickókat majd úgy szól, mintha nézelődésen kívül csinált is volna valamit. *
-Azt már megoldjátok nélkülem.
*Utolsót szív még a finom dohányból aztán rutinosan törölgetni kezdi egy kendővel, mielőtt még kabátja belső zsebének mélyére süllyesztené.*
-Mielőtt elereszted a fiúkat, ne felejtsd el emlékeztetni őket, hogy tartsák a szájukat.
*Sokatmondó pillantásokkal fúrja zöldjeit a fekete tekintetbe, Khaan pedig határozottan bólint. Mind a ketten pontosan tudják, miről beszél, Cressys világosan megmondta, ha bármelyik matróz egy szót is szól, maga tépi ki a nyelvét a puszta kezével, az ő fenyegetései pedig mind tudják, bizony sohasem üresek. Aki keresztbe tesz neki, azt akár a föld alól is előkeríti.*
-Akkor pár hat múlva...
*Búcsúzik egy szórakozott csókdobással, a fiúknak csak vigyorogva beint, aztán már indul is, hogy körbejárja a helyet.*
376. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2021-02-16 00:43:13
Üzenet elküldve: 2021-02-16 00:43:13
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Fegyvernézőben//
*Komótosan kászálódik le a fáradt hátasról és veregeti meg annak pofáját. Nagy menet volt a Vashegytől egészen idáig, s azelőtt sem pihenhetett túl sokat. Ugyanakkor a legjobb hátast hozta magával Artheniorból, amit a Kaszárnya berkeiben talált, s nem is okozott csalódást. A kantárért nyúl, és kiköti a lovat. Tapasztalt ember, pontosan tudja, hogy a bordély elől senki fia nem viszi el a jókora mént.
Nagyot szippant a csípős, tengeri levegőből, majd szigorú tekintettel körbekémlel. Rég látott kép a sürgő-forgó Kikötő. Mit sem változott az elmúlt idők alatt, s még is... Most, hogy nem Arthenior fennhatósága alá tartozik, kiszámíthatatlan és szeszélyes. Most békés és nyugodt, ám elég egy egyetlen szikra, hogy elszabaduljanak az indulatok. Az egymásnak feszülő felek túl régóta ostromolják már egymás falait, minek leginkább a nép issza meg a levét. Kíváncsi lenne, miképp emlékeznek vissza a régmúlt, artheniori időkre... Ám ennek is meg lesz a helye és az ideje.
Szemei kereskedőhajó után kutatnak, s talán jó eséllyel pillant meg wegtoreni jegyeket viselőt közöttük. A két kikötő nem fekszik túl messze egymástól, bizonyára még mindig töretlen a kereskedelem közöttük. Bárhogy is, elindul a móló felé, hogy lehetőség szerint megszólítson egy kereskedőre hajazó egyént, vagy ha azt nem, egy matrózt.*
-Üdv, cimbora. Vásárolnék, méghozzá fegyvert. Arannyal fizetek.
*Komótosan kászálódik le a fáradt hátasról és veregeti meg annak pofáját. Nagy menet volt a Vashegytől egészen idáig, s azelőtt sem pihenhetett túl sokat. Ugyanakkor a legjobb hátast hozta magával Artheniorból, amit a Kaszárnya berkeiben talált, s nem is okozott csalódást. A kantárért nyúl, és kiköti a lovat. Tapasztalt ember, pontosan tudja, hogy a bordély elől senki fia nem viszi el a jókora mént.
Nagyot szippant a csípős, tengeri levegőből, majd szigorú tekintettel körbekémlel. Rég látott kép a sürgő-forgó Kikötő. Mit sem változott az elmúlt idők alatt, s még is... Most, hogy nem Arthenior fennhatósága alá tartozik, kiszámíthatatlan és szeszélyes. Most békés és nyugodt, ám elég egy egyetlen szikra, hogy elszabaduljanak az indulatok. Az egymásnak feszülő felek túl régóta ostromolják már egymás falait, minek leginkább a nép issza meg a levét. Kíváncsi lenne, miképp emlékeznek vissza a régmúlt, artheniori időkre... Ám ennek is meg lesz a helye és az ideje.
Szemei kereskedőhajó után kutatnak, s talán jó eséllyel pillant meg wegtoreni jegyeket viselőt közöttük. A két kikötő nem fekszik túl messze egymástól, bizonyára még mindig töretlen a kereskedelem közöttük. Bárhogy is, elindul a móló felé, hogy lehetőség szerint megszólítson egy kereskedőre hajazó egyént, vagy ha azt nem, egy matrózt.*
-Üdv, cimbora. Vásárolnék, méghozzá fegyvert. Arannyal fizetek.
375. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2021-02-12 16:49:48
Üzenet elküldve: 2021-02-12 16:49:48
Rang: Játékos
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Élni//
- Brrrr!* Borzong meg a volt szerzetes a szőrös nők gondolatára.*
- Még bele gondolni is rossz.* Szörnyülködik. Belut nem gonosznak ismerte meg és eddig az a pár kis gonoszságát sem tartja szörnyűségesnek. Na persze lehet, csak azért mondana ilyet, mert még csak a felszínt kapargatta. Az italozásról esik pár szó, mire rögvest meghívja egy italra, de ez még várat magára. Valami máson merenghet a nő. Rendor nem érzi úgy, hogy meg kéne zavarnia most a meghívás megismétlésével. Inkább a ruhákról kezdenek el diskurálni.*
- Ha olyan jól állt, mint ahogy az én elképzelésemben, akkor nem lehetett rossz. Azt éppen nem tudom, hogy itt lehetne kapni olyat, de nem hiszem, hogy lehetetlen volna. Ez egy kikötő, ahol sok fajta árucikket lehet találni. Mondjuk én éppen nem a ruházkodásomról vagyok híres.* Tesz fejével lefelé körző mozdulatot, amivel a mostani ruházatára is akart utalni.*
- Héhé! Már rugdosunk is? Azért néztelek, hogy a ruhákat el tudjam képzeli rajtad.* Szabadkozik, de ez most félig igaz is. A legutolsó kérdésre Beluntina szemébe néz.*
- Még nem tudom biztosra. Na jó az az igazság, hogy reméltem megtalállak. Elsőnek te jutottál eszembe és nem véletlenül.* Úgy hiszi, hogy nyíltan beszélhet a tengerésznek ilyesmiről. Maximum kineveti, de mást nem igazán veszíthet.*
A hozzászólás írója (Rendor Froksz) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.02.12 16:50:09
//Élni//
- Brrrr!* Borzong meg a volt szerzetes a szőrös nők gondolatára.*
- Még bele gondolni is rossz.* Szörnyülködik. Belut nem gonosznak ismerte meg és eddig az a pár kis gonoszságát sem tartja szörnyűségesnek. Na persze lehet, csak azért mondana ilyet, mert még csak a felszínt kapargatta. Az italozásról esik pár szó, mire rögvest meghívja egy italra, de ez még várat magára. Valami máson merenghet a nő. Rendor nem érzi úgy, hogy meg kéne zavarnia most a meghívás megismétlésével. Inkább a ruhákról kezdenek el diskurálni.*
- Ha olyan jól állt, mint ahogy az én elképzelésemben, akkor nem lehetett rossz. Azt éppen nem tudom, hogy itt lehetne kapni olyat, de nem hiszem, hogy lehetetlen volna. Ez egy kikötő, ahol sok fajta árucikket lehet találni. Mondjuk én éppen nem a ruházkodásomról vagyok híres.* Tesz fejével lefelé körző mozdulatot, amivel a mostani ruházatára is akart utalni.*
- Héhé! Már rugdosunk is? Azért néztelek, hogy a ruhákat el tudjam képzeli rajtad.* Szabadkozik, de ez most félig igaz is. A legutolsó kérdésre Beluntina szemébe néz.*
- Még nem tudom biztosra. Na jó az az igazság, hogy reméltem megtalállak. Elsőnek te jutottál eszembe és nem véletlenül.* Úgy hiszi, hogy nyíltan beszélhet a tengerésznek ilyesmiről. Maximum kineveti, de mást nem igazán veszíthet.*
A hozzászólás írója (Rendor Froksz) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.02.12 16:50:09
374. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2021-02-09 17:30:21
Üzenet elküldve: 2021-02-09 17:30:21
Rang: Játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Élni//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
-Hát, én láttam már nagyon szőrös nőt. Szerintem ne hiányold rólunk a bundát *kuncog fel rossz szokásként, szerencsétlen valószínűleg elátkozott egykori ismeretségén, de hát mit lehet tenni vagy mit nem Belt azért a kalóz évek roppant gonosszá tették, egyes témák kapcsán. Aztán egy italra is meghívják, de fejében egész más marad meg. ~Első vendég~ ezt valamiért igen különleges posztnak tekinti. Büszke rá aztán jócskán is, bár ezt inkább, csak somolyogva magában tartja. *
- Fiatalon mindig fehéres, hosszú szoknyát hordtam, fekete csíkkal az alján. Bár errefelé kétlem, hogy kapni. Az még megrendelésre készült, nekem meg munkám sincsen. Egyelőre szerintem inkább a fontosabb dolgokon fogom törni a fejem. Bár bevallom túl sok kedvem nincs hozzá, a gondtalan témákat sokkal jobban szeretem. Egyébként, észrevettem, hogy bámulsz! Te, csak tartsd a tekinteted a szemeimen! *Rúgja meg gyengéden, inkább ismét a vicc kedvéért a másik lábfejét, mintha őt annyira nagyon zavarná bármiféle illetlenség. *
- Meg van, már milyen nőtől fogsz tanácsokat kérni?
//Élni//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
-Hát, én láttam már nagyon szőrös nőt. Szerintem ne hiányold rólunk a bundát *kuncog fel rossz szokásként, szerencsétlen valószínűleg elátkozott egykori ismeretségén, de hát mit lehet tenni vagy mit nem Belt azért a kalóz évek roppant gonosszá tették, egyes témák kapcsán. Aztán egy italra is meghívják, de fejében egész más marad meg. ~Első vendég~ ezt valamiért igen különleges posztnak tekinti. Büszke rá aztán jócskán is, bár ezt inkább, csak somolyogva magában tartja. *
- Fiatalon mindig fehéres, hosszú szoknyát hordtam, fekete csíkkal az alján. Bár errefelé kétlem, hogy kapni. Az még megrendelésre készült, nekem meg munkám sincsen. Egyelőre szerintem inkább a fontosabb dolgokon fogom törni a fejem. Bár bevallom túl sok kedvem nincs hozzá, a gondtalan témákat sokkal jobban szeretem. Egyébként, észrevettem, hogy bámulsz! Te, csak tartsd a tekinteted a szemeimen! *Rúgja meg gyengéden, inkább ismét a vicc kedvéért a másik lábfejét, mintha őt annyira nagyon zavarná bármiféle illetlenség. *
- Meg van, már milyen nőtől fogsz tanácsokat kérni?
373. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2021-02-01 17:23:46
Üzenet elküldve: 2021-02-01 17:23:46
Rang: Játékos
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Élni//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
- Köszönöm! Én őszintén ezt a beteg világot élvezem. Jobb mint egy kolostorban megrohadni.* Olyan vicces, ahogy a kis karjaival meglöki a férfit, akinek ez szinte fel se tűnne. Viszont olyan, int egy jó testvér. Játékosan megdűl egy picit, mintha mindezt a kis lökés okozta volna. A hiúzos sztorira nagyon figyel, ha már rákérdezett. Jóízűen fel is nevet a gondolatra, hogy a hiúz meg a férfi egy párt alkotnának.*
- Hát én azért maradnék a nőknél. Igaz, hogy bundájuk az nincs, de még így is jobb velük aludni.* Kacsint rá a Belura. A fekete szépség még le is bolondozza burkoltan.*
- Hát, akkor én is bolond vagyok, mert nálam nincs most pia. Viszont egy italra bármikor a vendégem vagy, ugye tudod? Mindent az első vendégemért!* Neveti, mert első vendége az első vendége marad. Hálás is neki, amiért olyan jól bánt vele akkor. A tengerész pont igazolja saját állítását, mivel az egyik pillanatban még hozzá beszél, hogy milyen nagy fába vágta a fejszéjét, amíg a másikban meg már a szoknyák járnak a fejében. Elneveti erre magát Rendor, hogy aztán megválaszolj a kérdését.*
- Nos egy rövidebb szoknya biztosan, ami igazán merész választás. Kihangsúlyozná azokat a csinos lábaidat. Na mondjuk a simulós nadrágok se állnak rosszul, de szerintem egy hosszú szoknya nem lenne olyan jó. Báár, lehet hülyeséget beszélek. Egy elegáns darab biztosan jól mutatna rajtad.* Beszéd közben feltűnően nézi a lány testét, mert most próbálja maga elé képzelni az emlegetett ruhanemükben.*
//Élni//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
- Köszönöm! Én őszintén ezt a beteg világot élvezem. Jobb mint egy kolostorban megrohadni.* Olyan vicces, ahogy a kis karjaival meglöki a férfit, akinek ez szinte fel se tűnne. Viszont olyan, int egy jó testvér. Játékosan megdűl egy picit, mintha mindezt a kis lökés okozta volna. A hiúzos sztorira nagyon figyel, ha már rákérdezett. Jóízűen fel is nevet a gondolatra, hogy a hiúz meg a férfi egy párt alkotnának.*
- Hát én azért maradnék a nőknél. Igaz, hogy bundájuk az nincs, de még így is jobb velük aludni.* Kacsint rá a Belura. A fekete szépség még le is bolondozza burkoltan.*
- Hát, akkor én is bolond vagyok, mert nálam nincs most pia. Viszont egy italra bármikor a vendégem vagy, ugye tudod? Mindent az első vendégemért!* Neveti, mert első vendége az első vendége marad. Hálás is neki, amiért olyan jól bánt vele akkor. A tengerész pont igazolja saját állítását, mivel az egyik pillanatban még hozzá beszél, hogy milyen nagy fába vágta a fejszéjét, amíg a másikban meg már a szoknyák járnak a fejében. Elneveti erre magát Rendor, hogy aztán megválaszolj a kérdését.*
- Nos egy rövidebb szoknya biztosan, ami igazán merész választás. Kihangsúlyozná azokat a csinos lábaidat. Na mondjuk a simulós nadrágok se állnak rosszul, de szerintem egy hosszú szoknya nem lenne olyan jó. Báár, lehet hülyeséget beszélek. Egy elegáns darab biztosan jól mutatna rajtad.* Beszéd közben feltűnően nézi a lány testét, mert most próbálja maga elé képzelni az emlegetett ruhanemükben.*
372. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2021-01-31 19:39:22
Üzenet elküldve: 2021-01-31 19:39:22
Rang: Játékos
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Emlékek felé//
- Na ne!! Még a savanyút is megeszed? Na, de kicsim!* Pimaszkodik és játékosan a kinyújtott nyelv után kap. Belül persze nagyon elégedett, mert ő tipikusan az a férfi, akit igenis le lehet venni a lábáról az ilyesmikkel.*
- Hát nem is tudom. Ha borzalmasan főznél, akkor azt mondanám, hogy rögtön elveszlek, de mivel jól tudsz főzni, ezért inkább hagyom, hogy etess.* Kuncog fel, de azért ez a téma kicsit elgondolkodtató. Most csak viccelődnek, de ez akár még komoly is lehet. Inkább gyorsan elhessegeti ezt a gondolatot, mert még eléggé friss a kapcsolatuk. Inkább zászlóként húzza magával a szöszit Mamó házáig.*
- Mindenkit éppen nem, de azért elég sok helybélit igen.* Súgja vissza, mert ez így van. Elég sokat élt itt, és volt dolga sok egyénnel. Nyílik az ajtó és megjelenik a mamika. Hamarosan pedig csattan a tarkóján egy kéz.*
- Júj!* Szisszen fel, de kárpótlásként már simogatják is. Nincs mit tagadnia, mert tényleg kujon.*
- Héhéhé! Még itt vagyok én is! Nem ér kibeszélni! Nők!*Legyint lemondóan, de csak most is viccesedik. Neki itt már nem sok dolga akad. A lányok rögtön a virágokról kezdenek el csacsogni. Neki csak néznie kell és figyelni. A körömvirágra, csak néz egyet, mert neki is legalább olyan furcsa ez, mint a maminak. Sajnos volt elég baja, így nem túlságosan jegyzett meg ilyen kis apróságokat, mint a virág az asztalon. A történetről meg majd jól kifaggatja később, ha már nem itt lesznek. Az öreglánynak nem kell mindent tudnia.*
- Akkor legyen körömvirág, ha így szeretnéd. Mennyi lesz ez Mamó?
- Drága most a virág, szóval harmincöt arany lesz.
- Tényleg drága, de harmincban megegyezhetünk.* Zsebébe nyúl átadja azt a 30 aranyat Mesélő (Daidalos)Mamónak
.*
- Köszönjük! Mehetünk?* Pillant Eraira és ha bólint, akkor elköszön a nénitől, hogy folytassák az útjukat. Ha minden igaz, akkor a Világítótorony irányába mennek. Amikor elérne a közelébe, akkor kérdez rá a virágra.*
- Elmondod, hogy miért pont ezt a virágot választottad? Kíváncsivá tettél.*Pillant rá kíváncsian.*
- Na ne!! Még a savanyút is megeszed? Na, de kicsim!* Pimaszkodik és játékosan a kinyújtott nyelv után kap. Belül persze nagyon elégedett, mert ő tipikusan az a férfi, akit igenis le lehet venni a lábáról az ilyesmikkel.*
- Hát nem is tudom. Ha borzalmasan főznél, akkor azt mondanám, hogy rögtön elveszlek, de mivel jól tudsz főzni, ezért inkább hagyom, hogy etess.* Kuncog fel, de azért ez a téma kicsit elgondolkodtató. Most csak viccelődnek, de ez akár még komoly is lehet. Inkább gyorsan elhessegeti ezt a gondolatot, mert még eléggé friss a kapcsolatuk. Inkább zászlóként húzza magával a szöszit Mamó házáig.*
- Mindenkit éppen nem, de azért elég sok helybélit igen.* Súgja vissza, mert ez így van. Elég sokat élt itt, és volt dolga sok egyénnel. Nyílik az ajtó és megjelenik a mamika. Hamarosan pedig csattan a tarkóján egy kéz.*
- Júj!* Szisszen fel, de kárpótlásként már simogatják is. Nincs mit tagadnia, mert tényleg kujon.*
- Héhéhé! Még itt vagyok én is! Nem ér kibeszélni! Nők!*Legyint lemondóan, de csak most is viccesedik. Neki itt már nem sok dolga akad. A lányok rögtön a virágokról kezdenek el csacsogni. Neki csak néznie kell és figyelni. A körömvirágra, csak néz egyet, mert neki is legalább olyan furcsa ez, mint a maminak. Sajnos volt elég baja, így nem túlságosan jegyzett meg ilyen kis apróságokat, mint a virág az asztalon. A történetről meg majd jól kifaggatja később, ha már nem itt lesznek. Az öreglánynak nem kell mindent tudnia.*
- Akkor legyen körömvirág, ha így szeretnéd. Mennyi lesz ez Mamó?
- Drága most a virág, szóval harmincöt arany lesz.
- Tényleg drága, de harmincban megegyezhetünk.* Zsebébe nyúl átadja azt a 30 aranyat Mesélő (Daidalos)Mamónak
.*- Köszönjük! Mehetünk?* Pillant Eraira és ha bólint, akkor elköszön a nénitől, hogy folytassák az útjukat. Ha minden igaz, akkor a Világítótorony irányába mennek. Amikor elérne a közelébe, akkor kérdez rá a virágra.*
- Elmondod, hogy miért pont ezt a virágot választottad? Kíváncsivá tettél.*Pillant rá kíváncsian.*
371. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2021-01-31 10:48:42
Üzenet elküldve: 2021-01-31 10:48:42
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Emlékek felé//
*A férfi látszólag teljesen elégedett az ebédjüknek valóval, ami azért csak- csak büszkeséggel tölti el Erait, hiszen egy férfi szívéhez a hasán keresztül is vezet az út. Amikor egy nő etet egy férfit, na olyankor igazán elégedettnek tudja magát érezni. Kivéve, ha megcsipkedik az arcát. *
- Engedd el az arcom, férfi vagy az életemre esküszöm még a savanyúságot is megeszem előled! *Fenyegeti meg, „ijesztő” tekintettel párját, amit hamar a jól ismert nyelvnyújtogatása kísér. *
- A hasadat egyébként meg, igen könnyű kiismerni! A tervem az, hogy addig etetlek, amíg el nem veszel. *Kuncog fel hangosan az őrült tervére, de aztán hamar csak abba a helyzetbe téved, hogy valami, pontosabban egy Nazron hevesen húzza maga után. Aztán már ismerősen kiáltozik is, mint a kapitánynak tette a randevújukon. *
- Te mindenkit ismersz? *Súgja oda gyorsan mielőtt nyílna az ajtó és az idős asszony kedvesen beszélni nem kezdene a tolvaj nő bolondításairól. Itt aztán szegény néniről el is feledkezve tarkón csapja a sötét hajút, ha az nem hajolna el időben. *
- Te kujon! *Dorgálja a férfit, de aztán csak bocsánat kérően végig simítaná az eltalált tarkót. Ezek után, mosolyogva a mamó felé fordul, akit mintha kuncogni látna a jeleneten *
- Elnézést az előbbiért! Örülök, hogy megismerhetem, asszonyom!
- Ne kérj elnézést, kislányom! Néha igencsak megérdemli, már most kedvellek! Nézd, csak milyen szép rózsáim vannak neked! A szerelem virága! *Mutat fel pár száll rózsát a levegőben, amik ritka gyönyörűek, de most nem az alkalomhoz illőek. *
- Nem nekem lesz a virág, inkább abból a körömvirágból kérnék a sarokban! *Látja az asszony arcán a meglepődést, de aztán ennek hangot is ad a mamó. *
- Ez, olyan snassz! Biztos vagy benne? *Kérdi Histtől, lebeszélően, mire a lány, csak bólint. *
- Hosszú története van ennek a virágnak. Főként az, hogy atyám nem értett soha a növényekhez, de aztán tradíció és kedvenc lett a házban. *Ha Naz múltkor elég szemfüles volt, akkor a házukban is láthatott egy csokornyit belőle az egyik asztalon*
*A férfi látszólag teljesen elégedett az ebédjüknek valóval, ami azért csak- csak büszkeséggel tölti el Erait, hiszen egy férfi szívéhez a hasán keresztül is vezet az út. Amikor egy nő etet egy férfit, na olyankor igazán elégedettnek tudja magát érezni. Kivéve, ha megcsipkedik az arcát. *
- Engedd el az arcom, férfi vagy az életemre esküszöm még a savanyúságot is megeszem előled! *Fenyegeti meg, „ijesztő” tekintettel párját, amit hamar a jól ismert nyelvnyújtogatása kísér. *
- A hasadat egyébként meg, igen könnyű kiismerni! A tervem az, hogy addig etetlek, amíg el nem veszel. *Kuncog fel hangosan az őrült tervére, de aztán hamar csak abba a helyzetbe téved, hogy valami, pontosabban egy Nazron hevesen húzza maga után. Aztán már ismerősen kiáltozik is, mint a kapitánynak tette a randevújukon. *
- Te mindenkit ismersz? *Súgja oda gyorsan mielőtt nyílna az ajtó és az idős asszony kedvesen beszélni nem kezdene a tolvaj nő bolondításairól. Itt aztán szegény néniről el is feledkezve tarkón csapja a sötét hajút, ha az nem hajolna el időben. *
- Te kujon! *Dorgálja a férfit, de aztán csak bocsánat kérően végig simítaná az eltalált tarkót. Ezek után, mosolyogva a mamó felé fordul, akit mintha kuncogni látna a jeleneten *
- Elnézést az előbbiért! Örülök, hogy megismerhetem, asszonyom!
- Ne kérj elnézést, kislányom! Néha igencsak megérdemli, már most kedvellek! Nézd, csak milyen szép rózsáim vannak neked! A szerelem virága! *Mutat fel pár száll rózsát a levegőben, amik ritka gyönyörűek, de most nem az alkalomhoz illőek. *
- Nem nekem lesz a virág, inkább abból a körömvirágból kérnék a sarokban! *Látja az asszony arcán a meglepődést, de aztán ennek hangot is ad a mamó. *
- Ez, olyan snassz! Biztos vagy benne? *Kérdi Histtől, lebeszélően, mire a lány, csak bólint. *
- Hosszú története van ennek a virágnak. Főként az, hogy atyám nem értett soha a növényekhez, de aztán tradíció és kedvenc lett a házban. *Ha Naz múltkor elég szemfüles volt, akkor a házukban is láthatott egy csokornyit belőle az egyik asztalon*
370. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2021-01-31 10:20:31
Üzenet elküldve: 2021-01-31 10:20:31
Rang: Játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Élni//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
*A férfi jót kuncog azon elképzelésén, hogy a nő megverte volna aranyossága miatt, de hát Bel ezt csöppnyit se viccként mondta. Ráadásul még plusz aranyt is kér a másik, csak ezért! Ezt, már igazán nem tudja felfogni a nő. *
- Beteg ízlésű világban élünk. Legalább van üzleti érzéked. *Lökné meg kicsit karjával a férfit, miközben szélesen mosolyog rá. Aztán arról a bizonyos hiúzról kérdeznek. Na az tényleg egy jó sztori! *
- Kimentem a világítótoronyhoz, hogy látok e ismerős hajót, amikor irgalmatlan vihar keveredett. A tengeren is rég láttam annyi vizet egyszerre, szépen meg is áztam. Éppen öltözködtem, amikor hallom, hogy valaki jön felfelé. Szerencsére senkit nem kellett a végén megölnem, csak egy férfi volt a hiúzával. Kimondottan jót is beszélgettünk, bár azért elég fura egy fickó volt. Meghalt a felesége és ahelyett, hogy újra házasodott volna, lett ez a hatalmas macskája. Egyébként gyönyörű állat, de látnád, milyen rohadt féltékeny. Az a kettő, olyan volt, mint egy szerelmespár. Szinte nekem is kedvem támadt egy macskához utána, de aztán rájöttem, hogy nem szeretik a vizet. A történet röviden ennyi. Oh! Viszont nem volt rumja! Ki az az ép eszű magányos férfi, akinek nincs rumja? Szóval kezdek arra is rájönni, hogy errefelé senki nem normális, köztük én se. Megszoktam, már hogy az összes ember, aki körül vett, hordott magánál rumot. *Valószínűleg Bel igazán ellentmondásos lehet néha a piruló mivoltával, ami utána a rumról beszél. Sokszor maga sem tudja nagyon eldönteni melyik életében volt inkább önmaga, de abban biztos, hogy a másiknál sem lesz rum. Szóval valószínűleg most leidiótázta. *
- Kiismerni a nőket... Nem semmi vállalkozás! Főleg, hogy pillanatról pillanatra változunk. Egyébként gondolkoztam! Szerinted illene hozzám a szoknya? Évek óta nem viseltem, de ha a szárazföldön maradok, azt hiszem szereznem kéne.
//Élni//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
*A férfi jót kuncog azon elképzelésén, hogy a nő megverte volna aranyossága miatt, de hát Bel ezt csöppnyit se viccként mondta. Ráadásul még plusz aranyt is kér a másik, csak ezért! Ezt, már igazán nem tudja felfogni a nő. *
- Beteg ízlésű világban élünk. Legalább van üzleti érzéked. *Lökné meg kicsit karjával a férfit, miközben szélesen mosolyog rá. Aztán arról a bizonyos hiúzról kérdeznek. Na az tényleg egy jó sztori! *
- Kimentem a világítótoronyhoz, hogy látok e ismerős hajót, amikor irgalmatlan vihar keveredett. A tengeren is rég láttam annyi vizet egyszerre, szépen meg is áztam. Éppen öltözködtem, amikor hallom, hogy valaki jön felfelé. Szerencsére senkit nem kellett a végén megölnem, csak egy férfi volt a hiúzával. Kimondottan jót is beszélgettünk, bár azért elég fura egy fickó volt. Meghalt a felesége és ahelyett, hogy újra házasodott volna, lett ez a hatalmas macskája. Egyébként gyönyörű állat, de látnád, milyen rohadt féltékeny. Az a kettő, olyan volt, mint egy szerelmespár. Szinte nekem is kedvem támadt egy macskához utána, de aztán rájöttem, hogy nem szeretik a vizet. A történet röviden ennyi. Oh! Viszont nem volt rumja! Ki az az ép eszű magányos férfi, akinek nincs rumja? Szóval kezdek arra is rájönni, hogy errefelé senki nem normális, köztük én se. Megszoktam, már hogy az összes ember, aki körül vett, hordott magánál rumot. *Valószínűleg Bel igazán ellentmondásos lehet néha a piruló mivoltával, ami utána a rumról beszél. Sokszor maga sem tudja nagyon eldönteni melyik életében volt inkább önmaga, de abban biztos, hogy a másiknál sem lesz rum. Szóval valószínűleg most leidiótázta. *
- Kiismerni a nőket... Nem semmi vállalkozás! Főleg, hogy pillanatról pillanatra változunk. Egyébként gondolkoztam! Szerinted illene hozzám a szoknya? Évek óta nem viseltem, de ha a szárazföldön maradok, azt hiszem szereznem kéne.
369. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2021-01-30 17:30:10
Üzenet elküldve: 2021-01-30 17:30:10
Rang: Játékos
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Emlékek felé//
* Naznak még most is szép emlék a torkának szegezett kés.*
- Ugyan már! _Igazán vadító vagy, ha dühös vagy. Ha meg is égetem magam, akkor lesz itt egy másik Erai, aki szépen bekötözi a sebeim.* A tenyér simításra eszébe is jut valami, ami nem is olyan régen történt.*
- Látod? Már szinte teljesen begyógyult, de a heg örök emlékeztető lesz. Mondjuk annyira nem emlékszem sok mindenre.* Természetesen a férfit nagyon nem érdekli, hogy ki látja, ha esetleg csókol, de most éppen nem fordul meg ilyesmi a fejében. Az étel az amire inkább rákérdez. Hist el is sorolja neki, hogy miket is vett végül.*
- Ó! Te aztán tudod mi kell az én hasamnak. És még savanyút is vettél csak miattam. Jaj, hogy egyem a kis húsod!* Játékosan meg is csippenti szabad kezével a lány orcáját, mint ahogyan az öregek is szokták ezt csinálni. A virágokkal kapcsolatban szkeptikus a szöszi, de Naz nem.*
- Te lány, hát nem tudod? Ez itt egy kikötő, ahol rengeteg kereskedő megfordul.* Már húzza is maga után a hajók irányába, mert ismer valakit, aki esetleg tudna segíteni. Egy kopott kis bódéhoz vezeti Erait, ahová be is zörget.*
- Hé, Mamó! Én vagyok az Naz! Engedj be!* Bentről mozgolódás hangja hallatszik.*
- Mamótól vettem már virágot nem is egyszer. Az ok az most lényegtelen.* Nyílik is az ajtó és egy amolyan tipikus fejkendős öreg néni jelenik meg.*
- Naz fiam, már megint milyen nőt bolondítasz? Oh! Hát itt is van. Csinoska. Na, de kerüljetek beljebb!* Tárja ki előttük az ajtót. Kis kunyhó tárul a szemük elé. Egyszerű holmikkal és persze sok virággal. Szárítva koszorúba fonva, de akad pá élő is.*
- Ritka, hogy nem egyedül jössz ide. Na mit szeretnél?
- Ő itt Histerainay! Valami virág kéne azt hiszem.* Áll tétován és inkább a nőre hárítja gyorsan a feladatott.*
- Kicsim mit vigyünk? Te biztosan jobban értesz az ilyesmihez.* Azt nem mondta még, hogy miért kell nekik a virág. Ha a lány akarja, akkor elmondja, ha meg nem hát nem.*
* Naznak még most is szép emlék a torkának szegezett kés.*
- Ugyan már! _Igazán vadító vagy, ha dühös vagy. Ha meg is égetem magam, akkor lesz itt egy másik Erai, aki szépen bekötözi a sebeim.* A tenyér simításra eszébe is jut valami, ami nem is olyan régen történt.*
- Látod? Már szinte teljesen begyógyult, de a heg örök emlékeztető lesz. Mondjuk annyira nem emlékszem sok mindenre.* Természetesen a férfit nagyon nem érdekli, hogy ki látja, ha esetleg csókol, de most éppen nem fordul meg ilyesmi a fejében. Az étel az amire inkább rákérdez. Hist el is sorolja neki, hogy miket is vett végül.*
- Ó! Te aztán tudod mi kell az én hasamnak. És még savanyút is vettél csak miattam. Jaj, hogy egyem a kis húsod!* Játékosan meg is csippenti szabad kezével a lány orcáját, mint ahogyan az öregek is szokták ezt csinálni. A virágokkal kapcsolatban szkeptikus a szöszi, de Naz nem.*
- Te lány, hát nem tudod? Ez itt egy kikötő, ahol rengeteg kereskedő megfordul.* Már húzza is maga után a hajók irányába, mert ismer valakit, aki esetleg tudna segíteni. Egy kopott kis bódéhoz vezeti Erait, ahová be is zörget.*
- Hé, Mamó! Én vagyok az Naz! Engedj be!* Bentről mozgolódás hangja hallatszik.*
- Mamótól vettem már virágot nem is egyszer. Az ok az most lényegtelen.* Nyílik is az ajtó és egy amolyan tipikus fejkendős öreg néni jelenik meg.*
- Naz fiam, már megint milyen nőt bolondítasz? Oh! Hát itt is van. Csinoska. Na, de kerüljetek beljebb!* Tárja ki előttük az ajtót. Kis kunyhó tárul a szemük elé. Egyszerű holmikkal és persze sok virággal. Szárítva koszorúba fonva, de akad pá élő is.*
- Ritka, hogy nem egyedül jössz ide. Na mit szeretnél?
- Ő itt Histerainay! Valami virág kéne azt hiszem.* Áll tétován és inkább a nőre hárítja gyorsan a feladatott.*
- Kicsim mit vigyünk? Te biztosan jobban értesz az ilyesmihez.* Azt nem mondta még, hogy miért kell nekik a virág. Ha a lány akarja, akkor elmondja, ha meg nem hát nem.*
368. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2021-01-26 13:33:07
Üzenet elküldve: 2021-01-26 13:33:07
Rang: Játékos
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*A végtelen ücsörgésnek és semmitevésnek is eljön a vége. Már maga sem tudja mióta tartózkodik a kikötő területén és ami ennél is bizonyosabb, hogy egy félreeső helyen bizony az igazak álmát alussza. Oly régóta alszik mozdulatlanul, hogy a testét és páncélját borító mohák, gombák és egyéb növények kellemesen elfedték és megóvták az időjárás viszontagságai elől. Azonban minden jónak véget ér egyszer és Throgg egy hatalmas kordulást érez a gyomra tájáról.
A hatalmas test lassan megmozdul és a rá telepesett növények lassan leperegnek róla. Nyújtózik egyet és a hasára teszi hatalmas kezét. Morcosan körbe tekint, hogy valami ehetőt találjon, de nem talál semmit. Ettől mérges lesz és az addigi ücsörgésből lassú mozdulattal fel is áll, hogy kis szolgái után kiáltson.
A patkányok azonban nincsenek messze tőle és így az elemi erővel kitörő üvöltés elmarad. Throgg megragadja hatalmas fa bunkóját és arra támaszkodva ösztönösen elindul észak felé, hogy valami ehetőt találjon. Nincs kedve vadászni, nincs ereje most becserkészni a vadakat, hogy utána megfőzhesse vagy ha kell nyersen elfogyassza, inkább szerezne magának az emberektől, vagy venne magának azon a pár vason, amit magánál tart.
Beleszimatol a levegőbe és eszébe jut, hogy a tenger közel van. Elfintorodik és megtörli az orrát, mintha valami irritálná, majd inkább elindul az erdő irányába.*
A hatalmas test lassan megmozdul és a rá telepesett növények lassan leperegnek róla. Nyújtózik egyet és a hasára teszi hatalmas kezét. Morcosan körbe tekint, hogy valami ehetőt találjon, de nem talál semmit. Ettől mérges lesz és az addigi ücsörgésből lassú mozdulattal fel is áll, hogy kis szolgái után kiáltson.
A patkányok azonban nincsenek messze tőle és így az elemi erővel kitörő üvöltés elmarad. Throgg megragadja hatalmas fa bunkóját és arra támaszkodva ösztönösen elindul észak felé, hogy valami ehetőt találjon. Nincs kedve vadászni, nincs ereje most becserkészni a vadakat, hogy utána megfőzhesse vagy ha kell nyersen elfogyassza, inkább szerezne magának az emberektől, vagy venne magának azon a pár vason, amit magánál tart.
Beleszimatol a levegőbe és eszébe jut, hogy a tenger közel van. Elfintorodik és megtörli az orrát, mintha valami irritálná, majd inkább elindul az erdő irányába.*
367. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2021-01-25 17:03:26
Üzenet elküldve: 2021-01-25 17:03:26
Rang: Játékos
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Élni//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
* Beluntina megsimogatja a tengert, amíg Rendor mesél neki. Olyan érdekes ezt nézni. Tisztára, mintha egy állatott kényeztetne a nő. Na ez csak addig tart, amíg bele nem vág rendesen a lecsó közepére. Akkor megdermed a lány. Úgy bámul rá, minta halottat látna, de Rendor szégyenérzet nélkül folytatja, bár egy cseppet elbizonytalanodik. Meglepi, hogy mennyire szermémes az ében hajú, pedig le sem tolja a nadrágját. Féltett kincsét sem kell megpillantania Belunak. Azért csak megpiszkálta a tengerész fantáziáját, mert nagyon nézi és még meg is simítja félve az aranyos felületet.*
- Ezt a szóbeszédet én is hallottam már, de hát nem is tudom, hogy mi igaz belőle. Az biztos, hogy ez esetben én jobban jártam. És mellesleg nincs semmi mellékhatása. Csak aranyos vagyok és már egy ideje nem is dolgozom. Vándorúton voltam részben emiatt is. Amúgy nyilván plusz aranyat számolok fel a megjelenés miatt. Te lennél az első, aki meg akar verni.* Kuncogja el magát, mert lejátszódik fejében a jelenet.*
- Na mesélj csak! Milyen hiúz?* Kérdez vissza most ő csodálkozva, mert ilyet is ritkán hal. A nőkre érdekes választ kap, amit szeretne tovább boncolgatni.*
- Ez amit mondtál érdekes. Felettébb érdekes. Nekem azt tanácsolták, hogy keresek valakit, aki mellett hosszabb ideig elvagyok, hogy kiismerjem őket...* Hagyja levegőben ezt a mondatott.*
- Néha még fura, de lassan kezdem megszokni.* Lassan tényleg megszokja aranyló micsodáját.*
//Élni//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
* Beluntina megsimogatja a tengert, amíg Rendor mesél neki. Olyan érdekes ezt nézni. Tisztára, mintha egy állatott kényeztetne a nő. Na ez csak addig tart, amíg bele nem vág rendesen a lecsó közepére. Akkor megdermed a lány. Úgy bámul rá, minta halottat látna, de Rendor szégyenérzet nélkül folytatja, bár egy cseppet elbizonytalanodik. Meglepi, hogy mennyire szermémes az ében hajú, pedig le sem tolja a nadrágját. Féltett kincsét sem kell megpillantania Belunak. Azért csak megpiszkálta a tengerész fantáziáját, mert nagyon nézi és még meg is simítja félve az aranyos felületet.*
- Ezt a szóbeszédet én is hallottam már, de hát nem is tudom, hogy mi igaz belőle. Az biztos, hogy ez esetben én jobban jártam. És mellesleg nincs semmi mellékhatása. Csak aranyos vagyok és már egy ideje nem is dolgozom. Vándorúton voltam részben emiatt is. Amúgy nyilván plusz aranyat számolok fel a megjelenés miatt. Te lennél az első, aki meg akar verni.* Kuncogja el magát, mert lejátszódik fejében a jelenet.*
- Na mesélj csak! Milyen hiúz?* Kérdez vissza most ő csodálkozva, mert ilyet is ritkán hal. A nőkre érdekes választ kap, amit szeretne tovább boncolgatni.*
- Ez amit mondtál érdekes. Felettébb érdekes. Nekem azt tanácsolták, hogy keresek valakit, aki mellett hosszabb ideig elvagyok, hogy kiismerjem őket...* Hagyja levegőben ezt a mondatott.*
- Néha még fura, de lassan kezdem megszokni.* Lassan tényleg megszokja aranyló micsodáját.*
366. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2021-01-24 23:43:15
Üzenet elküldve: 2021-01-24 23:43:15
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
* A szabadban töltött éjszaka után felfrissülve érkezik a kikötőbe. Persze nem mondhatja, hogy élvezte az estét, de nem is panaszkodik emiatt, annál keményebb fából faragták őt. Inkább ismét dúdolni kezd, miközben rímeket keres, és verslábakat illeszt egymásra, de nem sikerül olyan remek alkotást létrehozzon, mint korábban a szántón. A "kikötői utcák köve" inkább illene bormámoros éneklő részeg csapathoz, mint komoly, emelkedett társasághoz. Épp ezért sokkal jobban is tetszik ez a tündérnek. Közelebb állnak hozzá az ilyen alkotások, amik sokkal inkább szólnak a népnek, mint bárki másnak. Úgy dönt, hogy ezt a dalt megpróbálja megjegyezni, ezt megéri megénekelni. Csak előbb innia kell hozzá, hiszen józanul énekelni, Kara szerint legalább olyan nagy bűn, mint kocsmából józanul távozni. *
365. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2021-01-24 17:47:24
Üzenet elküldve: 2021-01-24 17:47:24
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
*Mikor megpillantja a sötétben, hiszen immár az éj leszáll, mire odáig elér, a kikötő fényeit, megkönnyebbülve sóhajt fel.*
-Pont jókor érkezünk, de nem ma fogom kitekerni a nyakad nyugi. *Az éj leple elfedi az olyanokat, akik nem szeretnének nagy feltűnést kelteni. Ilyenkor itt tele vannak az utcák furcsábbnál furcsább alakokkal. A hajók körül ólálkodókat jobb elkerülni, így lassan halad. A végén még olyanba keveredik bele, ami nem az ő dolga, aztán csak nézhet, mint legutóbb, mikor az a csapat, mert úgy véli többen voltak, megpróbálta kirabolni. Az a dokkoknál még nappal sem idegen, éjjel pedig az egyedül járkálók szinte vonzzák az ilyen suhancokat.*
-Ne hangoskodj már. *Morogja fojtott hangon, talán az állat is megérezte a vészjósló jelenlétet. Mindig kiles a ládák mögül mikor megindul, hogy biztosan tiszta-e a terep. A hüllők pedig, mint jó háziállatok, csak nehezednek az egyre inkább fájó vállaira és hátára. ~A fene egye meg, hogy ilyen messze van még az.~ Sóhajt egyet, majd ismét nekiindul a ketreccel.*
-Pont jókor érkezünk, de nem ma fogom kitekerni a nyakad nyugi. *Az éj leple elfedi az olyanokat, akik nem szeretnének nagy feltűnést kelteni. Ilyenkor itt tele vannak az utcák furcsábbnál furcsább alakokkal. A hajók körül ólálkodókat jobb elkerülni, így lassan halad. A végén még olyanba keveredik bele, ami nem az ő dolga, aztán csak nézhet, mint legutóbb, mikor az a csapat, mert úgy véli többen voltak, megpróbálta kirabolni. Az a dokkoknál még nappal sem idegen, éjjel pedig az egyedül járkálók szinte vonzzák az ilyen suhancokat.*
-Ne hangoskodj már. *Morogja fojtott hangon, talán az állat is megérezte a vészjósló jelenlétet. Mindig kiles a ládák mögül mikor megindul, hogy biztosan tiszta-e a terep. A hüllők pedig, mint jó háziállatok, csak nehezednek az egyre inkább fájó vállaira és hátára. ~A fene egye meg, hogy ilyen messze van még az.~ Sóhajt egyet, majd ismét nekiindul a ketreccel.*
364. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2021-01-24 16:32:47
Üzenet elküldve: 2021-01-24 16:32:47
Rang: Játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Élni//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A mólón üldögélve, a vizet könnyedén eléri kezeivel bárki, aki egy kissé előre hajol a hullámok felé. Ezt felettébb ki is élvezi az éden hajú nő, amíg a másik lassan elkezdi történetét. Azonban a történet felénél Bel el is felejti a tengert, akkora sokkot kap az agya. ~Hogy mit mondott hol aranyszínű? Ki az az idióta, aki ilyet fogad? ~ kémleli hatalmasra nyílt szemekkel a férfit, aki látszólag minden szégyenérzet nélkül még vetkőzni is kezd mellette. Szegény Beluntina még az arcát is eltakarja, miközben kínjában hangosan nevetni kezd. Hiszen tenger ide vagy oda, ő jómódú családból származik, ahol nem szokás nyilvános helyen majdnem, hogy a legintimebb helyeinket megmutogatni. ~A hét és szent őrület! Ez tényleg...~ bámulja a férfit, és ha teheti nem figyelve arra mit is tesz, végig simítaná azt a bizonyos bőrfelületet. Bár azért eléggé óvakodik, hiszen nem akar ő meg hirtelenjében szivárványos lenni. *
- Azt a rohadt! Huh, azt hiszem te még jobban jártál, mint azok, akik Eeyr templomában estek egymásnak. Igaz, csak pletykákat hallottam, de azok meglehetősen traumatikusak. Úgy tudom a férfi most egy buzogányt hord a nadrágjában, a nő meg tüskés. Khm... Ez befolyásolja bármiben is a munkádat? Pusztán, ha én magamból indulok ki... Lehet meg is ütöttelek volna ijedtemben, ha amikor vetkőzni kezdtél volna a Sellőben ezt látom. Nem csúnya, csak furcsa... Én még jól jártam azzal, hogy egy hiúz féltékeny volt rám a Világítótoronyban. *kacsint a férfira megnyugtatóan és közben ismét a tengert kezdi el birizgálni kezeivel. *
- A legtöbb nő, olyan, mint a tenger. Szeszélyesek, becsapóan lágyak, majd hirtelen azon kapod magad, hogy teljesen leigáztak. Viszont vannak jeleink, amikből kilehet ismerni a szeszélyeket. Megaztán szerintem te, már nagyobb átkot nem kaphatsz. Ne haragudj, de ez annyira szerencsétlen! Megszoktad már?
//Élni//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A mólón üldögélve, a vizet könnyedén eléri kezeivel bárki, aki egy kissé előre hajol a hullámok felé. Ezt felettébb ki is élvezi az éden hajú nő, amíg a másik lassan elkezdi történetét. Azonban a történet felénél Bel el is felejti a tengert, akkora sokkot kap az agya. ~Hogy mit mondott hol aranyszínű? Ki az az idióta, aki ilyet fogad? ~ kémleli hatalmasra nyílt szemekkel a férfit, aki látszólag minden szégyenérzet nélkül még vetkőzni is kezd mellette. Szegény Beluntina még az arcát is eltakarja, miközben kínjában hangosan nevetni kezd. Hiszen tenger ide vagy oda, ő jómódú családból származik, ahol nem szokás nyilvános helyen majdnem, hogy a legintimebb helyeinket megmutogatni. ~A hét és szent őrület! Ez tényleg...~ bámulja a férfit, és ha teheti nem figyelve arra mit is tesz, végig simítaná azt a bizonyos bőrfelületet. Bár azért eléggé óvakodik, hiszen nem akar ő meg hirtelenjében szivárványos lenni. *
- Azt a rohadt! Huh, azt hiszem te még jobban jártál, mint azok, akik Eeyr templomában estek egymásnak. Igaz, csak pletykákat hallottam, de azok meglehetősen traumatikusak. Úgy tudom a férfi most egy buzogányt hord a nadrágjában, a nő meg tüskés. Khm... Ez befolyásolja bármiben is a munkádat? Pusztán, ha én magamból indulok ki... Lehet meg is ütöttelek volna ijedtemben, ha amikor vetkőzni kezdtél volna a Sellőben ezt látom. Nem csúnya, csak furcsa... Én még jól jártam azzal, hogy egy hiúz féltékeny volt rám a Világítótoronyban. *kacsint a férfira megnyugtatóan és közben ismét a tengert kezdi el birizgálni kezeivel. *
- A legtöbb nő, olyan, mint a tenger. Szeszélyesek, becsapóan lágyak, majd hirtelen azon kapod magad, hogy teljesen leigáztak. Viszont vannak jeleink, amikből kilehet ismerni a szeszélyeket. Megaztán szerintem te, már nagyobb átkot nem kaphatsz. Ne haragudj, de ez annyira szerencsétlen! Megszoktad már?
363. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2021-01-19 15:36:30
Üzenet elküldve: 2021-01-19 15:36:30
Rang: Játékos
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Élni//
* Újfent megnevetteti Beluntinát, pedig nem szándékosan teszi ezt. Viszont örül, hogy nincs senkije most a lánynak, mert így szabadabban beszélhetnek. Csak sajnos megint ilyen összezavarós kijelentéssel élt Belu.*
- Nem vagyis igen. Na mindegy örülök, hogy látlak az a lényeg.* Habog már hiszen olyan, mint valami gyerek. A tengerről kezdenek el beszélgetni, de Rendor nem gondolná, hogy így sikerült feldobnia a lányt. Igaz, hogy már legutóbb is kedves volt számára a tenger. Ez rémlik neki eléggé. A tenger után a munkája kerül szóba, amiről minden szemérem nélkül beszél a volt szerzetes. Szerencsére végül egy jóval kellemesebb téma irányába térnek ki, amit itt most meg is ejthettek. A combos tengerészlány megöleli, amit kellő erővel viszonoz Rendor. Amolyan igazi baráti ölelés ez. Na ezután tovább kíváncsiskodik ismerőse, amire hamar beadja Rendor a derekát. Végül is keresve se találhatott volna jobb embert, akivel kibeszélhetné ezt.*
- Hát ha van időd, akkor üljünk le ide a móló szélére és mesélek.* Feleli és, ha benne van Belu, akkor le is teszi magát az említett helyre. Lábait lógázza és aztán belevág.*
- Hát kissé rám járt a rúd. Nőügyek, mert mi más lehetne. Mostanság túlságosan könnyen megvezetnek. Például a kollégám is incselkedett velem, de én észre se vettem. Egyszerűen ezeken az apró kis jeleken nem igazodom ki. Szinte fel sem tűnnek nekem. Zavaró és bosszantó. Viszont ennél is rosszabb történt velem. Hasonlóan egy nő csapott be, de nagyon csúnyán benyaltam. Fogadtam vele még a Rumosban. Azt mondta aranyszínűvé változtat ott lent. Mondom én neki, hogy nem hiszem azt. Rábeszélt, de volt kikötésem, ami azt foglalta magában, hogy semmi varázslat. Csak a keze érintését használhatja. Gondoltam soha többet nem látom, mert későbbre lett kitűzve a találkozó. Gondolhatod mennyire meglepődtem, amikor megjelent. Aztán még inkább, amikor a szobában ezt meg is tette. Le se jön. Átvert, megvezetett, becsapott, de meg nemkárosított, mert végül is ez hasznos, csak rosszul esik ez nekem. Nézd meg a saját szemeddel!* Mire ide ér kissé már kihallani hangjából, hogy fel van háborodva. A nadrágját kissé lejjebb húzza, de intim része továbbra is takarva van. Viszont a napsugár szerűen feltörő aranyló csíkok már így is látszanak hasa legalján. Ha kellően megtekintette Belu, akkor szépen visszatakarja rá a nadrágot meg az inget.*
- Na mit szólsz ehhez?* Megfordul a gondolat a fejében, hogy megkérje, hogy segítsen neki, csak ez kicsit komplikáltabb. Még gyűjti hozzá a bátorságot.*
//Élni//
* Újfent megnevetteti Beluntinát, pedig nem szándékosan teszi ezt. Viszont örül, hogy nincs senkije most a lánynak, mert így szabadabban beszélhetnek. Csak sajnos megint ilyen összezavarós kijelentéssel élt Belu.*
- Nem vagyis igen. Na mindegy örülök, hogy látlak az a lényeg.* Habog már hiszen olyan, mint valami gyerek. A tengerről kezdenek el beszélgetni, de Rendor nem gondolná, hogy így sikerült feldobnia a lányt. Igaz, hogy már legutóbb is kedves volt számára a tenger. Ez rémlik neki eléggé. A tenger után a munkája kerül szóba, amiről minden szemérem nélkül beszél a volt szerzetes. Szerencsére végül egy jóval kellemesebb téma irányába térnek ki, amit itt most meg is ejthettek. A combos tengerészlány megöleli, amit kellő erővel viszonoz Rendor. Amolyan igazi baráti ölelés ez. Na ezután tovább kíváncsiskodik ismerőse, amire hamar beadja Rendor a derekát. Végül is keresve se találhatott volna jobb embert, akivel kibeszélhetné ezt.*
- Hát ha van időd, akkor üljünk le ide a móló szélére és mesélek.* Feleli és, ha benne van Belu, akkor le is teszi magát az említett helyre. Lábait lógázza és aztán belevág.*
- Hát kissé rám járt a rúd. Nőügyek, mert mi más lehetne. Mostanság túlságosan könnyen megvezetnek. Például a kollégám is incselkedett velem, de én észre se vettem. Egyszerűen ezeken az apró kis jeleken nem igazodom ki. Szinte fel sem tűnnek nekem. Zavaró és bosszantó. Viszont ennél is rosszabb történt velem. Hasonlóan egy nő csapott be, de nagyon csúnyán benyaltam. Fogadtam vele még a Rumosban. Azt mondta aranyszínűvé változtat ott lent. Mondom én neki, hogy nem hiszem azt. Rábeszélt, de volt kikötésem, ami azt foglalta magában, hogy semmi varázslat. Csak a keze érintését használhatja. Gondoltam soha többet nem látom, mert későbbre lett kitűzve a találkozó. Gondolhatod mennyire meglepődtem, amikor megjelent. Aztán még inkább, amikor a szobában ezt meg is tette. Le se jön. Átvert, megvezetett, becsapott, de meg nemkárosított, mert végül is ez hasznos, csak rosszul esik ez nekem. Nézd meg a saját szemeddel!* Mire ide ér kissé már kihallani hangjából, hogy fel van háborodva. A nadrágját kissé lejjebb húzza, de intim része továbbra is takarva van. Viszont a napsugár szerűen feltörő aranyló csíkok már így is látszanak hasa legalján. Ha kellően megtekintette Belu, akkor szépen visszatakarja rá a nadrágot meg az inget.*
- Na mit szólsz ehhez?* Megfordul a gondolat a fejében, hogy megkérje, hogy segítsen neki, csak ez kicsit komplikáltabb. Még gyűjti hozzá a bátorságot.*
362. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2021-01-17 20:36:33
Üzenet elküldve: 2021-01-17 20:36:33
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
*Egy halovány mosollyal arcán érkezik meg a dokkokhoz, ami hamar grimasszá változik amint a szag megcsapja érzékeny orrát. A takaró még mindig rajta pihen, már nem annyira a hidegtől óvja, hanem az esetleges rablók kíváncsi tekintetétől. Ékszereit el is rakta nyeregtáskájába, de még így is észreveheti pár szemfüles rosszakaró szép kelméit. Természetesen Xidros ezt nem nevezné félelemnek, inkább csak elővigyázatosságnak, hiszen egykoron ő is hasonló életvitelt folytatott. Ami azt illati manapság is előszeretettel foszt meg másokat a vagyonuktól, de már jobb szereti, ha önként adják oda, és nem sejtik, hogy áldozatul estek. Kissé kevésbé izgalmas, de talán kevésbé veszélyes is.
Elgondolkodik vajon kérjen e útbaigazítást, végül úgy dönt, hogy ilyen hosszú út után már igazán ki fogják bírni azt a kevés sétát amíg megtalálja a Sellőházat. Az elmondottak alapján egyébként is kilóg a Kikötő mocskából, így nehezen tudja meg eltéveszteni. Legalábbis Xidros ebben reménykedik.*
Elgondolkodik vajon kérjen e útbaigazítást, végül úgy dönt, hogy ilyen hosszú út után már igazán ki fogják bírni azt a kevés sétát amíg megtalálja a Sellőházat. Az elmondottak alapján egyébként is kilóg a Kikötő mocskából, így nehezen tudja meg eltéveszteni. Legalábbis Xidros ebben reménykedik.*
361. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2021-01-17 19:03:32
Üzenet elküldve: 2021-01-17 19:03:32
Rang: Játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Élni//
*A férfi össze- vissza beszél s mentegetőzik, miután meghallja Bel bizony egyedül van. A nő arcára összezavarodottság ül, homlokát pedig összeráncolja, míg nem ismét kitör belőle a kuncogás. *
- Nos, azt hiszem ezt bóknak veszem. Nagyon beszélni akarhattál velem, ha így örülsz, hogy senki sem gátol meg benne. *Ezek után viszont a tengerre terelődik a szó, Beluntina szíve legkedvesebbére. Látszólag pedig igazán le is nyűgözi ezzel Rendort. Ettől pedig, azért dagad a nő mellkasa a büszkeségtől, rendesen. Lehet, hogy a férfi számára nem kellemetlen az idős vendégeiről társalogni, mégis a tengeri nimfában, noha megvetés nem, de valami kellemetlen mégiscsak szorul ezzel kapcsolatban a gyomrába. Talán az a kettősség, hogy most Rendor a kurtizán vagy Rendor a férfi beszélget e vele. A bizonytalanság, hogy vajon, csak ő érezte e túl jónak azt az éjszakát. Végül aztán, csak szorosan átöleli a férfit, és csak reménykedik ezért, majd nem kell fizetnie. Természetesen közben mosolyog. *
- Bővebben, hogy vagy? Történt valami említésre méltó?
*Tudakozódik, amint elengedte az égimeszelőt, aki oly illetlenül oda van a hölgy combjaiért*
//Élni//
*A férfi össze- vissza beszél s mentegetőzik, miután meghallja Bel bizony egyedül van. A nő arcára összezavarodottság ül, homlokát pedig összeráncolja, míg nem ismét kitör belőle a kuncogás. *
- Nos, azt hiszem ezt bóknak veszem. Nagyon beszélni akarhattál velem, ha így örülsz, hogy senki sem gátol meg benne. *Ezek után viszont a tengerre terelődik a szó, Beluntina szíve legkedvesebbére. Látszólag pedig igazán le is nyűgözi ezzel Rendort. Ettől pedig, azért dagad a nő mellkasa a büszkeségtől, rendesen. Lehet, hogy a férfi számára nem kellemetlen az idős vendégeiről társalogni, mégis a tengeri nimfában, noha megvetés nem, de valami kellemetlen mégiscsak szorul ezzel kapcsolatban a gyomrába. Talán az a kettősség, hogy most Rendor a kurtizán vagy Rendor a férfi beszélget e vele. A bizonytalanság, hogy vajon, csak ő érezte e túl jónak azt az éjszakát. Végül aztán, csak szorosan átöleli a férfit, és csak reménykedik ezért, majd nem kell fizetnie. Természetesen közben mosolyog. *
- Bővebben, hogy vagy? Történt valami említésre méltó?
*Tudakozódik, amint elengedte az égimeszelőt, aki oly illetlenül oda van a hölgy combjaiért*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1180-1199