//Frandr, Merchen//
*Bizony tényleg csak részben az elvégzendő feladat iránti elkötelezettsége játszik itt, és nagyobb részben az, hogy már elégszer tapasztalta meg a felkészültség gyümölcseit, valamint a felkészületlenség következményeit is, hogy egy ilyen területen ne akarjon kockáztatni.
Ha pedig az Erdőségben nem tesz így, akkor ez a Kikötőbe érve sem változik meg. Bár pajzsát elengedi, még mindig a keze ügyében lóg a szíjon, mely eddig is tartotta, készen rá, hogy viselője ha szükséges, egy mozdulattal maga elé rántsa. Sisakja nem megy sehova, ahogy vászonköpenye sem, mellyel részben elrejti a rémfarkasfejeket.
Másik kezével akármennyire is szeretné, nem markolássza a fokost. Bár látni rajta, hogy aktívan figyeli környezetét, összességében mégis nyugodt, de felkészült hatást kelt. A sisakon keresztül nem látni hajszínét vagy arckifejezését, mely kétségkívül hozzátesz ehhez.*
-Ez már a te dolgod. Tőlem azzal üzletelsz, akivel akarsz, a feltételeimet már ismered.
*Morogja vissza kissé odahajolva a másikhoz. A maga részéről sem akarja nagydobra verni, hogy hol és kivel akar üzletelni, és reméli, hogy a másiknak van elég esze, hogy az esetlegesen hallgatózó fülektől távol kezdte meg a beszélgetést, és ilyen körülmények között fejezi be.
A maga részéről nem élvezi különösebben a Kikötőben járást. Mostanra már járt itt párszor, és míg a távoli tenger még mindig lenyűgöző látvány - habár télen jóval kevésbé kellemes, mint nyáron, napsütésben -, a jóval közelebbi épületek és járókelők már jóval kevésbé tetszetősek.
Arra ügyel, hogy a tündér ne a legsötétebb, legveszélyesebb sikátorokon vezesse őket keresztül. Habár kinézetének köszönhetően aligha ő a fegyveres rablások leggyakoribb célpontja, azért megpróbálja alkalmazni eddigi tapasztalatát annak érdekében, hogy egy biztonságosabb úton jussanak el a dokkokig, ahol már remélhetőleg csak üzletpartnereiktől kell tartaniuk.*