//Lélekvesztő az útjára indul//
//Végkifejlett//
*Az egyik morog a másik rosszul lesz, a harmadik csendben maradt. Legszívesebben újra csak szemeit forgatná meg a társaságon. Néha tényleg nem tudja, hogy hova is került, de ezt az utat ő választotta magának. Ez az ő keresztje, ezt kell viselnie. Majd egymáshoz szokik a társaság.
S ha másra nem ez a kis kalandjuk arra pont jó volt, hogy felmérjék ki milyen szinten van, min kell változtatni ahhoz, hogy még összeszokottabbak legyenek. Már aki ezek után még velük marad.
A nemesre gyengéden mosolyodik rá.*
- Egy pillanat türelmét, uram. *Szemei sarkából figyeli közbe a lefogott mágust, s csak remélni tudja, hogy semmi meggondolatlan dolgot nem tesz. Ha tenne is, és ha találkozik tekintetük, Taran pontosan láthatja, hogy nem lesz jó vége, ha most megszólal. A kabinjába eltűnve pár pillanat múlva elő is jön a kis ezüstszegélyes dobozkával, melyet szívesen megnézett volna.
De készségesen nyújtja át. Máskor talán át se adná, de sok a sebesültük. Ő sem kívánja az időt húzni.*
- Ne legyen velük kemény. Az első útjuk volt, még szokniuk kell a vizeket. Tudja, hogy van ha új legénységet fogad fel. *Mosolyodik kedvesen, de lelke mélyén a tükröt köpi szembe cselekedetéért.* - Túl sok mostanában a kalóz. *Sóhajtja gondterhelten.
De a katonák visszalépnek, ők pedig folytathatják az útjukat.
A kikötő már közel, s most nem a barlangba mennek vissza. Egyedül Zara maradt fent a fedélzeten.*
- Hé. *Hívja magához nőiesen és kecsesen, ahogy csak szokta.* - Az árut mihamarabb el kell adni. Mennyit érhet szerinted? *Kérdi a szőke férfit, ahogy lassan haladnak bele az éjszakába és egy üres, a dokkok egyik sötétebb zugába elrejtett mólóhoz kormányoz.*
- Innen könnyebb lesz ellátni a sérülteket. Addig vissza sem megyünk, amíg fel nem gyógyulnak. Azon az örvényrendszeren, csak felszakadnának a sebek.
*Mondja, de mintegy magának megjegyzésnek.*
- Kössük ki a hajót. *És még szerencse, hogy ilyen kicsit szereztek. Vagyis volt lelakott állapotában a barlangba, így még ketten is bőven elegek, hogy megtegyék. No meg itt van az a rab is, az is remélhetőleg készségesen segít nekik, hogy aztán könnyen túltegyenek rajtuk.
Ha sikerül mindent elrendezniuk, elmegy, hogy felkutassa csúcsformában nem lévő legénységét a fedélzet alatti szinten.*
- Éjszaka van. Egy pár napig, amíg meggyógyulnak a többiek legalább annyira, hogy fel tudjanak állni, itt maradunk. A dokkok mélyére ritkán jönnek városőrök. Szinte sose. Valaki menjen el szétnézni, hogy mi történt az utóbbi napokba a kikötőbe. *S itt most Nerire néz jelentőségteljesen. Tőle várja az önként jelentkezést.*
- Zara összeírja, hogy mennyi holmink van, s mennyiért tudnánk túltenni rajtuk. Valaki menjen el gyógyitalokért, vagy bármilyen dologért, amiből Wram tud kotyvasztani. Vagy arra elmegyek én. Pár napig meghúzódunk. Bármi kérés, kérdés, óhaj, sóhaj? *Néz végig az embereken, s legfőképp azokon, akik ébren vannak.*