Kikötő - Dokkok és kikötő
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Tenger és szigetek (új) Kikötői erdőség (új) Csatornarendszer (új) | Dokkok és kikötő | Lakónegyed (új) Vámház (új) Világítótorony (új) |  |
3760. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-10-30 17:48:08
Üzenet elküldve: 2017-10-30 17:48:08
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Szelíd
//Kikötői kaland//
*Rövidesen karaván jellegzetes zajai hallatszanak, lovak alatt dobban tompán az út, fa küllők nyikordulnak. Fém is meg-megzörren, jelezve, hogy nem fegyvertelenül érkezik, aki jön. Percek múlva már láthatják is az úton jó tempóban közelítőket. Elöl négy páncélos figura bontakozik ki a távolság homályából, mindegyik balján egy-egy kevésbé szögletes alak lépked, kezükben számszeríj. Bár vaslemezek nem takarják őket, de zekéjük alól kis acélgyűrűk szövedéke villog elő, jelezve, hogy Ők sem védtelenek. Úgy néznek ki, mint akik tudják, ha veszélyes szakaszon járnak. Nem kell sok hozzá, hogy észre vegyék Kagant és társait, a fekete ruhással együtt, aki valóban velük marad, de kissé hátrébb ácsorog, látszólag Kagannak hagyva a kezdeményezést meg az érkező nyilakat is, ha jönnek. Vrell eltűnt a bozótban a többi Patkányt igazgatni.
A karaván jó kétszáz lépésnyi távolságban, még jó sokkal a kétoldalt elrejtőzött Patkányok előtt torpan meg. Innen már látszik, hogy mindkét oldalán páncélosok és számszeríjászok állnak, pontos számukat nem lehet megállapítani, csak annyit, hogy a szekerek oldalról sem védtelenek. Nyilvánvaló, hogy látják Kaganékat az úton és mintha tanakodnának. Annyi mindenképpen látszik, hogy az első szekér kocsisának magyaráznak valamit heves kézmozdulatokkal.*
*Rövidesen karaván jellegzetes zajai hallatszanak, lovak alatt dobban tompán az út, fa küllők nyikordulnak. Fém is meg-megzörren, jelezve, hogy nem fegyvertelenül érkezik, aki jön. Percek múlva már láthatják is az úton jó tempóban közelítőket. Elöl négy páncélos figura bontakozik ki a távolság homályából, mindegyik balján egy-egy kevésbé szögletes alak lépked, kezükben számszeríj. Bár vaslemezek nem takarják őket, de zekéjük alól kis acélgyűrűk szövedéke villog elő, jelezve, hogy Ők sem védtelenek. Úgy néznek ki, mint akik tudják, ha veszélyes szakaszon járnak. Nem kell sok hozzá, hogy észre vegyék Kagant és társait, a fekete ruhással együtt, aki valóban velük marad, de kissé hátrébb ácsorog, látszólag Kagannak hagyva a kezdeményezést meg az érkező nyilakat is, ha jönnek. Vrell eltűnt a bozótban a többi Patkányt igazgatni.
A karaván jó kétszáz lépésnyi távolságban, még jó sokkal a kétoldalt elrejtőzött Patkányok előtt torpan meg. Innen már látszik, hogy mindkét oldalán páncélosok és számszeríjászok állnak, pontos számukat nem lehet megállapítani, csak annyit, hogy a szekerek oldalról sem védtelenek. Nyilvánvaló, hogy látják Kaganékat az úton és mintha tanakodnának. Annyi mindenképpen látszik, hogy az első szekér kocsisának magyaráznak valamit heves kézmozdulatokkal.*
3759. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-10-30 16:33:49
Üzenet elküldve: 2017-10-30 16:33:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Kikötői kaland//
*Képtelen megállni vigyorgás nélkül, annyira szürreális ez a kis csapat. Egyik oldalon ott a hegyomlás, amint sztoikus nyugalommal csócsál valami bizonytalan kinézetű és eredetű húsdarabot, mások oldalon pedig a pattanásig feszült számszeríjász, amit idegességét azzal vezeti le, hogy a fegyverével szórakozik. Ez most már nem is bosszantja annyira, mostanra letett arról, hogy megetesse Khaddal a nyílpuskáját. Aztán ott a Szellemjáró akit meg kéne óvni a harc sűrűjétől és a kikötői nehézfiúk. Reméli, hogy valóban olyan ügyesek, mint amilyennek tartják magukat, különben nehéz perceik lesznek. A vajákosként bemutatott úrral pedig igyekszik minél kevesebbet foglalkozni. Ő a legellenszenvesebb a kompániában és még véletlenül sem akarja elképzelni, hogy mire kellhetnek neki élő foglyok.*
- Mögöttünk maradsz!
*Noha ez felszólítás és nem kérés vagy kijelentés, olyan kedves mosollyal veti oda Leának, hogy igazán nehéz lenne ellenkezni vele. Persze a göndör hajú mindig tud meglepetéseket okozni.
Kagan szavaira csak bólint egyet, kivételesen nem szájal feleslegesen. Csak vesz egy mély lélegzetet és meglazítja hüvelyében a kardot.
Kellemesek ezek a vihar előtti, csendes pillanatok.*
*Képtelen megállni vigyorgás nélkül, annyira szürreális ez a kis csapat. Egyik oldalon ott a hegyomlás, amint sztoikus nyugalommal csócsál valami bizonytalan kinézetű és eredetű húsdarabot, mások oldalon pedig a pattanásig feszült számszeríjász, amit idegességét azzal vezeti le, hogy a fegyverével szórakozik. Ez most már nem is bosszantja annyira, mostanra letett arról, hogy megetesse Khaddal a nyílpuskáját. Aztán ott a Szellemjáró akit meg kéne óvni a harc sűrűjétől és a kikötői nehézfiúk. Reméli, hogy valóban olyan ügyesek, mint amilyennek tartják magukat, különben nehéz perceik lesznek. A vajákosként bemutatott úrral pedig igyekszik minél kevesebbet foglalkozni. Ő a legellenszenvesebb a kompániában és még véletlenül sem akarja elképzelni, hogy mire kellhetnek neki élő foglyok.*
- Mögöttünk maradsz!
*Noha ez felszólítás és nem kérés vagy kijelentés, olyan kedves mosollyal veti oda Leának, hogy igazán nehéz lenne ellenkezni vele. Persze a göndör hajú mindig tud meglepetéseket okozni.
Kagan szavaira csak bólint egyet, kivételesen nem szájal feleslegesen. Csak vesz egy mély lélegzetet és meglazítja hüvelyében a kardot.
Kellemesek ezek a vihar előtti, csendes pillanatok.*
3758. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-10-30 14:40:45
Üzenet elküldve: 2017-10-30 14:40:45
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
//Kikötői kaland//
~Hiába minden beszéd, ez nyilván csak egy vallási vita, köze sincs a Kikötő népének hogylétéhez~
*gondolja Khad, ahogy meghallja, hogy kinek az útját járja a mágus.*
*A kikötő határában egy pillanat erejéig elgondolkozik, hogy jobb ötlet lenne-e a bozótosban várnia, de úgy dönt, hogy legfeljebb majd ha szükséges, akkor elbújik. Várakozás közben idegesen babrál a számszeríjával. Felhúzza, kiengedi. Felhúzza, kiengedi. Idegtépő a várakozás, ráadásul most a feje is tele van gondolatokkal.
Nem csodálkozna, ha a csata felénél venné csak észre, hogy már megérkeztek a lovagok. A többiek ahogy látja, nyugodtabbak... Nyilván azért lehet ez, mert nekik ez már a sokadik harcuk. Azt ugyan nem érti, hogy ha megérkeznek a lovagok, akkor hogy nem szúrja majd a szemüket pár egyértelműen harcra készülő ember...
Mindenesetre ő attól függően készíti elő vagy teszi vissza a helyére a fegyverét, hogy a többiek mit tesznek. Reméli, hogy az első nagyobb csatája egyben nem az utolsó lesz.*
A hozzászólás írója (Khad'un Árnyköpeny) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.10.30 14:41:19
~Hiába minden beszéd, ez nyilván csak egy vallási vita, köze sincs a Kikötő népének hogylétéhez~
*gondolja Khad, ahogy meghallja, hogy kinek az útját járja a mágus.*
*A kikötő határában egy pillanat erejéig elgondolkozik, hogy jobb ötlet lenne-e a bozótosban várnia, de úgy dönt, hogy legfeljebb majd ha szükséges, akkor elbújik. Várakozás közben idegesen babrál a számszeríjával. Felhúzza, kiengedi. Felhúzza, kiengedi. Idegtépő a várakozás, ráadásul most a feje is tele van gondolatokkal.
Nem csodálkozna, ha a csata felénél venné csak észre, hogy már megérkeztek a lovagok. A többiek ahogy látja, nyugodtabbak... Nyilván azért lehet ez, mert nekik ez már a sokadik harcuk. Azt ugyan nem érti, hogy ha megérkeznek a lovagok, akkor hogy nem szúrja majd a szemüket pár egyértelműen harcra készülő ember...
Mindenesetre ő attól függően készíti elő vagy teszi vissza a helyére a fegyverét, hogy a többiek mit tesznek. Reméli, hogy az első nagyobb csatája egyben nem az utolsó lesz.*
A hozzászólás írója (Khad'un Árnyköpeny) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.10.30 14:41:19
3757. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-10-30 13:33:06
Üzenet elküldve: 2017-10-30 13:33:06
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//Kikötői kaland//
*Magában morog, mert neki aztán egykutya az Eeyr és a Satheret-fanatikus.*
~ De nem szorulhatsz két nagyhatalom közé, Kagan. A Teysuh-küldött is megmondta. Hogy a rák egye ki a szemét! ~ *végül megadja magát.*
- Rendben. *amúgy sem árt egy kis mágikus fedezet.*
- Csapassuk!
*A következő pillanatok már a Kikötő határában érik. Ő maga nem húzódik a bozótba, lovát köti ki kissé távolabb a tervezett rajtaütéstől. Nem akar másnak látszani, mint egy harcosnak, aki indulni vagy éppen érkezni készül.*
- Csak fegyelmezetten. *villan szeme a társaira, miközben a Patkányok vélhetően eltűnnek a susnyásban. A feketemágus valószínűleg velük marad, bár ki tudja.*
- Ott jönnek... asszem. *oldalán kard és buzogány, de pajzsa ott maradt a Vérkertben.*
~ Rohadt szektások. Rohadt boszorkány. Rohadt mocsár. ~ *zsolozsmázik, amíg el nem éri a csata előtti kellő lelkiállapotot.*
- Az első sorozat után támadunk. Készüljetek. *nem láthatatlanok, de talán nem is túl gyanúsak. Ahhoz kevesen vannak - Laorral, Leával és a többiekkel - hogy veszélyt jelentsenek egy ekkora karavánra.*
~ Muha. Végre. ~ *lassan kezdődik a tánc.*
*Magában morog, mert neki aztán egykutya az Eeyr és a Satheret-fanatikus.*
~ De nem szorulhatsz két nagyhatalom közé, Kagan. A Teysuh-küldött is megmondta. Hogy a rák egye ki a szemét! ~ *végül megadja magát.*
- Rendben. *amúgy sem árt egy kis mágikus fedezet.*
- Csapassuk!
*A következő pillanatok már a Kikötő határában érik. Ő maga nem húzódik a bozótba, lovát köti ki kissé távolabb a tervezett rajtaütéstől. Nem akar másnak látszani, mint egy harcosnak, aki indulni vagy éppen érkezni készül.*
- Csak fegyelmezetten. *villan szeme a társaira, miközben a Patkányok vélhetően eltűnnek a susnyásban. A feketemágus valószínűleg velük marad, bár ki tudja.*
- Ott jönnek... asszem. *oldalán kard és buzogány, de pajzsa ott maradt a Vérkertben.*
~ Rohadt szektások. Rohadt boszorkány. Rohadt mocsár. ~ *zsolozsmázik, amíg el nem éri a csata előtti kellő lelkiállapotot.*
- Az első sorozat után támadunk. Készüljetek. *nem láthatatlanok, de talán nem is túl gyanúsak. Ahhoz kevesen vannak - Laorral, Leával és a többiekkel - hogy veszélyt jelentsenek egy ekkora karavánra.*
~ Muha. Végre. ~ *lassan kezdődik a tánc.*
3756. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-10-30 13:21:09
Üzenet elküldve: 2017-10-30 13:21:09
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Szelíd
//Kikötői kaland//
*Vrell kissé zavarban mutatja be az újonnan érkezettet.*
-A Vér Útjának vajákosa. A neve Bluttgerouge Gwaedlyd és élő foglyokat szeretne szerezni.
*A sötétbe öltözött férfi bólogat. Nem látszik megütközni Kagan követelésein.*
-Közös ügyünk a fanatikusok megfékezése. Osztozkodni ráérünk a győzelem után is. Vrell ismer, megerősítheti, hogy nem csak annyit kérek a zsákmányból, amennyi senki mást nem károsít.
*Mindezt azzal a fajta visszafogott udvariassággal előadva, ami sejteti, hogy értelmes lény nagyon nem akar ennek a férfinek a rabságába esni. Mindenesetre most várakozóan néz Kaganra. Vrell vállvonogat kicsit.*
-Hasznunkra lesz és tényleg nem hiszem, hogy gond lesz osztozkodásnál. De Te döntesz, ezt a támadást most Te vezeted.
*A tervre végig bólogat a Patkány hadnagy, ellenvetése láthatóan nincs.*
-Jól van, legyen így!
*Vrell kissé zavarban mutatja be az újonnan érkezettet.*
-A Vér Útjának vajákosa. A neve Bluttgerouge Gwaedlyd és élő foglyokat szeretne szerezni.
*A sötétbe öltözött férfi bólogat. Nem látszik megütközni Kagan követelésein.*
-Közös ügyünk a fanatikusok megfékezése. Osztozkodni ráérünk a győzelem után is. Vrell ismer, megerősítheti, hogy nem csak annyit kérek a zsákmányból, amennyi senki mást nem károsít.
*Mindezt azzal a fajta visszafogott udvariassággal előadva, ami sejteti, hogy értelmes lény nagyon nem akar ennek a férfinek a rabságába esni. Mindenesetre most várakozóan néz Kaganra. Vrell vállvonogat kicsit.*
-Hasznunkra lesz és tényleg nem hiszem, hogy gond lesz osztozkodásnál. De Te döntesz, ezt a támadást most Te vezeted.
*A tervre végig bólogat a Patkány hadnagy, ellenvetése láthatóan nincs.*
-Jól van, legyen így!
3755. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-10-30 12:09:35
Üzenet elküldve: 2017-10-30 12:09:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Vakmerő
//Kikötői kaland//
*Meron pár méternyire a társaságtól leül a földre, zsebéből egy cafat húst előkotor majd majszolni kezdi azt. Már félfüllel sem próbál koncentrálni a tervre.*
~Ennyi szócséplés. Majd tervezünk, ha épp futnak ránk, ezt így nem lehet.~
*Unottan nézi a szürke kikötőt, újabb furcsa jövevény érkezik, valami kuruzslóféle. Már nagyon mehetnékje van.*
~Kagan most már indíthatná a menetet.~
*Meron pár méternyire a társaságtól leül a földre, zsebéből egy cafat húst előkotor majd majszolni kezdi azt. Már félfüllel sem próbál koncentrálni a tervre.*
~Ennyi szócséplés. Majd tervezünk, ha épp futnak ránk, ezt így nem lehet.~
*Unottan nézi a szürke kikötőt, újabb furcsa jövevény érkezik, valami kuruzslóféle. Már nagyon mehetnékje van.*
~Kagan most már indíthatná a menetet.~
3754. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-10-30 09:42:45
Üzenet elküldve: 2017-10-30 09:42:45
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
//Kikötői Kaland//
*Nem tetszik neki a terv. A jelek szerint az egyik olyan csapatba kerül, amit a lovagok le fognak mészárolni. Ezen kívül a lovagok képzett harcosok és mágusok. És ha ez még nem lenne elég, itt egy mágus, aki véleménye szerint lelkifurdalás nélkül feláldozná az egész tharg csapatot a zsákmányért. A nyílt tér véleménye szerint még jól is jöhet, hiszen így nincsenek összezárva a lovagokkal. A bozótosnak is örül, hiszen fedezék, búvóhely. Viszont meghallva Laor kérdését, odamegy, és visszakérdez.* -A bozótosból lövő íjászoknak? Nyugodtan, ha azt akarod, hogy magukra gyújtsák azt. Szerintem ezt az olajat csak vészhelyzetben szabad felhasználni. Viszont nen gondoljátok, hogy hatékonyabban tudnánk tervezgetni a helyszínen? Lehet, hogy a mostani tervünk felét dobhatjuk a kukába, ha majd odaérünk. Viszont öt perc nem igazán elég új tervhez. *Miután rámutat a problémákra, várja a választ. Na meg a csodát, ami azt eredményezi, hogy hallgatnak is rá.*
*Nem tetszik neki a terv. A jelek szerint az egyik olyan csapatba kerül, amit a lovagok le fognak mészárolni. Ezen kívül a lovagok képzett harcosok és mágusok. És ha ez még nem lenne elég, itt egy mágus, aki véleménye szerint lelkifurdalás nélkül feláldozná az egész tharg csapatot a zsákmányért. A nyílt tér véleménye szerint még jól is jöhet, hiszen így nincsenek összezárva a lovagokkal. A bozótosnak is örül, hiszen fedezék, búvóhely. Viszont meghallva Laor kérdését, odamegy, és visszakérdez.* -A bozótosból lövő íjászoknak? Nyugodtan, ha azt akarod, hogy magukra gyújtsák azt. Szerintem ezt az olajat csak vészhelyzetben szabad felhasználni. Viszont nen gondoljátok, hogy hatékonyabban tudnánk tervezgetni a helyszínen? Lehet, hogy a mostani tervünk felét dobhatjuk a kukába, ha majd odaérünk. Viszont öt perc nem igazán elég új tervhez. *Miután rámutat a problémákra, várja a választ. Na meg a csodát, ami azt eredményezi, hogy hallgatnak is rá.*
3753. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-10-30 00:09:06
Üzenet elküldve: 2017-10-30 00:09:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Kikötői kaland//
*Bólint egyet. Csak jó hír, ha gyalogosan érkeznek. Az már kelletlenebb, hogy Vrell szerint nem azok a forrófejű, meggondolatlan lovagok, akik ész nélkül harcolnak. Mint ahogy az sem, hogy nyílt terepen kell megütközniük velük. Véleménye szerint ehhez túl kevesen vannak, nem akadékoskodik tovább. Bár igazán szeretné látni azt a nagy vezért, akinek kikristályosodott elképzelései vannak a rajtaütés minden egyes lépéséről, de ő maga hősiesen távol marad a harctól.
Az újonnan érkező alak minden jel szerint valamiféle mágus, ami pont elég hozzá, hogy ne legyen iránta nagy bizalommal. Ez már csak így van, a harcos ritkán ismeri el a mágiát és vice versa. De azt kénytelen elismerni, hogy még jó hasznát vehetik a segítségének. Mintha a Hadúr sem lelkesedne. Főleg, hogy a mágus máris bejelentette igényét a zsákmányra. Vagy nagyon jó, vagy nagyon nagy szélhámos.*
- Itt van az olajos tömlő. *léptet lovával Kagané mellé és megpaskolja a nyereg mögé erősített jókora ballont* Kapják meg az íjászok, hogy a nyilaikat kicsit hatásosabbá tegyék a tűzzel vagy maradjon nálunk?
*Bólint egyet. Csak jó hír, ha gyalogosan érkeznek. Az már kelletlenebb, hogy Vrell szerint nem azok a forrófejű, meggondolatlan lovagok, akik ész nélkül harcolnak. Mint ahogy az sem, hogy nyílt terepen kell megütközniük velük. Véleménye szerint ehhez túl kevesen vannak, nem akadékoskodik tovább. Bár igazán szeretné látni azt a nagy vezért, akinek kikristályosodott elképzelései vannak a rajtaütés minden egyes lépéséről, de ő maga hősiesen távol marad a harctól.
Az újonnan érkező alak minden jel szerint valamiféle mágus, ami pont elég hozzá, hogy ne legyen iránta nagy bizalommal. Ez már csak így van, a harcos ritkán ismeri el a mágiát és vice versa. De azt kénytelen elismerni, hogy még jó hasznát vehetik a segítségének. Mintha a Hadúr sem lelkesedne. Főleg, hogy a mágus máris bejelentette igényét a zsákmányra. Vagy nagyon jó, vagy nagyon nagy szélhámos.*
- Itt van az olajos tömlő. *léptet lovával Kagané mellé és megpaskolja a nyereg mögé erősített jókora ballont* Kapják meg az íjászok, hogy a nyilaikat kicsit hatásosabbá tegyék a tűzzel vagy maradjon nálunk?
3752. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-10-29 21:51:39
Üzenet elküldve: 2017-10-29 21:51:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Megbízás//
*Ha esetleg az érzelmi vihar, amit gyakorlatilag emlékei hiánya szül, nem számítana kemény dolognak, hát tovább bonyolódnak a dolgok. Mintha az élete fonalát mozgató kéz úgy döntene, még egy csomót köt arra a szerencsétlen szálra ami őt jelképezi, mert nincs rajta így is elég.
A sötét alak vizsgálása közben valahogy olyan különös érzése támad, hogy a múlt nyomasztó, tejfehér, sűrű ködén át nézi a férfit és bár ismerősnek tűnik, minden olyan halovány és elmosódott, hogy képtelen rájönni, ki is ő. A szavai máskor talán megnyugtatnák, ha nem lenne benne annyi elfojtott indulat. Így azonban ha lehet, csak még jobban megzavarják, hisz nem tudja, ez az ismeretség jó -e számára, vagy sem. Segítőre talált, vagy talán ellenségre? Van egy olyan sejtése, hogy korábban valami hatalmasat vétett a férfi ellen, de képtelen eldönteni, hogy az meg akarja e torolni sérelmeit. Mégis, különös mód vonzza ez a fekete figura, és ha ezzel bajba is keveredik, de úgy dönt, semmiképp nem hagyja, hogy kicsússzon a kezei közül. Nem állhat tovább csak úgy egyszerűen. Ha olyan hirtelenséggel tűnne el, ahogy megjelent, talán többé soha nem bukkanna rá. Akkor viszont ki tudja, ráébredhetne -e valaha saját kilétére? És egyébként is, ha ránéz, érthetetlen ragaszkodás ébred benne.
Már épp szóra nyitná ajkait, mikor feltűnik két újabb ismeretlen. Borzalmas időzítés, ám váratlanul olyan választ kap egy eddig fel nem tett kérdésére, ami teljesen letaglózza. ~Megtaláltam.~ fogalmazódik meg benne az, mi talán mindenki más számára oly egyértelmű volt mindeddig. Noha jobban mondva, ő az, akit megtaláltak. A kirakós darabkái olyan gyorsan állnak össze, hogy teljesen meglepi a kép, amit alkotnak. ~Rasdeher... és Éjfél!~ Már érti a verseiben megjelenő fekete szárnyakat is. Nem furcsa költői kép. Csak egy madár egyszerű jellemzése. Legszívesebben homlokon csapná magát, ha a meglepettség nem vágná eléggé képen.
Zavart némaságából Tria hangja zökkenti ki, s rántja vissza a valóságba kusza gondolatai közül. Csak ekkor méri végig a két érkezőt kellőképpen, s csak most tudatosul benne az a felettébb jól hangzó "név", ami normális esetben azonnal megragadta volna a figyelmét. Társnője szavait kissé óvatlannak véli. Meglehet, talán a lány jobban ismeri a feleket, mint ő. Jelen helyzetében azonban csendben kivárná, hátha elhangzik az a jól felvezetett ajánlat, és inkább utána döntené el, hogy érdekli -e a dolog. Nem akar kotnyelesnek látszani, abból ritkán sülnek ki jó dolgok. Talán ha más volna a felállás mint ezúttal, akkor ő is igyekezne jobban belefolyni a dolgokba, de nem kiömlő mosogatólé módjára, inkább finoman, lassan és ha bár kéretlenül, meglehet, hogy mégis tetszetősen. Mint a kicsurranó méz, amit egyszerűen muszáj lenyalni az ujjunk hegyéről, és hiába ragadós, de az édessége elfeledteti ezt az aprócska hibáját.
Ezúttal azonban olyan dolog került hozzá, ami még ennyi csilingelő aranynál is többet ér neki. A hollósra van szüksége. Többek között ezért sem száll bele a szóváltásba, inkább hagyja elcsendesedni, hogy a kísérővel érkező úriember beszélhessen. Minél hamarabb térnek az alkura, ő is annál hamarabb léphet a számára legkedvezőbb irányba.*
*Ha esetleg az érzelmi vihar, amit gyakorlatilag emlékei hiánya szül, nem számítana kemény dolognak, hát tovább bonyolódnak a dolgok. Mintha az élete fonalát mozgató kéz úgy döntene, még egy csomót köt arra a szerencsétlen szálra ami őt jelképezi, mert nincs rajta így is elég.
A sötét alak vizsgálása közben valahogy olyan különös érzése támad, hogy a múlt nyomasztó, tejfehér, sűrű ködén át nézi a férfit és bár ismerősnek tűnik, minden olyan halovány és elmosódott, hogy képtelen rájönni, ki is ő. A szavai máskor talán megnyugtatnák, ha nem lenne benne annyi elfojtott indulat. Így azonban ha lehet, csak még jobban megzavarják, hisz nem tudja, ez az ismeretség jó -e számára, vagy sem. Segítőre talált, vagy talán ellenségre? Van egy olyan sejtése, hogy korábban valami hatalmasat vétett a férfi ellen, de képtelen eldönteni, hogy az meg akarja e torolni sérelmeit. Mégis, különös mód vonzza ez a fekete figura, és ha ezzel bajba is keveredik, de úgy dönt, semmiképp nem hagyja, hogy kicsússzon a kezei közül. Nem állhat tovább csak úgy egyszerűen. Ha olyan hirtelenséggel tűnne el, ahogy megjelent, talán többé soha nem bukkanna rá. Akkor viszont ki tudja, ráébredhetne -e valaha saját kilétére? És egyébként is, ha ránéz, érthetetlen ragaszkodás ébred benne.
Már épp szóra nyitná ajkait, mikor feltűnik két újabb ismeretlen. Borzalmas időzítés, ám váratlanul olyan választ kap egy eddig fel nem tett kérdésére, ami teljesen letaglózza. ~Megtaláltam.~ fogalmazódik meg benne az, mi talán mindenki más számára oly egyértelmű volt mindeddig. Noha jobban mondva, ő az, akit megtaláltak. A kirakós darabkái olyan gyorsan állnak össze, hogy teljesen meglepi a kép, amit alkotnak. ~Rasdeher... és Éjfél!~ Már érti a verseiben megjelenő fekete szárnyakat is. Nem furcsa költői kép. Csak egy madár egyszerű jellemzése. Legszívesebben homlokon csapná magát, ha a meglepettség nem vágná eléggé képen.
Zavart némaságából Tria hangja zökkenti ki, s rántja vissza a valóságba kusza gondolatai közül. Csak ekkor méri végig a két érkezőt kellőképpen, s csak most tudatosul benne az a felettébb jól hangzó "név", ami normális esetben azonnal megragadta volna a figyelmét. Társnője szavait kissé óvatlannak véli. Meglehet, talán a lány jobban ismeri a feleket, mint ő. Jelen helyzetében azonban csendben kivárná, hátha elhangzik az a jól felvezetett ajánlat, és inkább utána döntené el, hogy érdekli -e a dolog. Nem akar kotnyelesnek látszani, abból ritkán sülnek ki jó dolgok. Talán ha más volna a felállás mint ezúttal, akkor ő is igyekezne jobban belefolyni a dolgokba, de nem kiömlő mosogatólé módjára, inkább finoman, lassan és ha bár kéretlenül, meglehet, hogy mégis tetszetősen. Mint a kicsurranó méz, amit egyszerűen muszáj lenyalni az ujjunk hegyéről, és hiába ragadós, de az édessége elfeledteti ezt az aprócska hibáját.
Ezúttal azonban olyan dolog került hozzá, ami még ennyi csilingelő aranynál is többet ér neki. A hollósra van szüksége. Többek között ezért sem száll bele a szóváltásba, inkább hagyja elcsendesedni, hogy a kísérővel érkező úriember beszélhessen. Minél hamarabb térnek az alkura, ő is annál hamarabb léphet a számára legkedvezőbb irányba.*
3751. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-10-29 19:41:57
Üzenet elküldve: 2017-10-29 19:41:57
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Megbízás//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Éjfél baljóslatú tekintetében két világ létezik, mely szorosan összeolvadva, kéz a kézben járnak. Elszakíthatatlanok, most mégis gigászi távolságokat kell áthidalniuk, hogy az átláthatatlan, ében tükrökben fantomképekként újra egyesüljenek. A múlt, és a jelen hamis árnyékai ezek, melyek sziluettjeiben mindig felsejlenek a madár feszes szárnyai, s tollai foglalják keretbe a számára két legfontosabb személy egyre halványodó képét.
Milyen furcsa, hogy egy egyszerű állat, kit ezen a világon oly kevesen tartanak számon, képes felidézni a hatalmasok számára jelentéktelennek tűnő múlt vízióit is, sőt képes tanulni a saját, s mások hibáiból is. Ahogy nem csap kétszer ugyanoda a villám, úgy a holló sem követi el kétszer ugyanazt a baklövést. Ha ezzel tisztában vagyunk, akkor meg sem kell lepődnünk azon, hogy gazdája olykor még saját toprongyos életénél is jobban félti egyetlen hű társa épségét.
S most ez az állat tépi fel a lassan hegedő sebeit. Csőrét a lelkébe döfi, s nyúzza, szakítja a lágy szöveteket, teljesen kifordítva magából az egyébként józan gondolkodású férfit, mígnem csak egy nagy rakás, két lábon járó hulla nem marad hátra belőle.
Rég volt már, mikor legutóbb marta a bűn lelkiismeret-furdalás nélküli lényét, de az elméjében tobzódó sötét gondolatok hatására, melyet az előtte álló nő látványa gerjeszt most hirtelen nem találja azt az érzéketlen, rideg szívet, mi ezidáig mindig kisegítette a mocsárból. Keresi, de sehol sem találja.*
-Hogy ismerlek-e?
*A csend után, mely majdnem elemészti, most a semmiből fellobban a vak gyűlölet lángja. Kezei görcsösen ökölbe szorulnak, szíve majd kiugrik a helyéről. Ajkai szélén kényszeredett rángások jelennek meg, s a sűrűsödő ködfátyol teljesen kizárja a körülötte hömpölygő embereket. Hárman maradnak. Rovéna, Ő, és az egyre feszítő gyűlölet, mi csakis saját maga ellen irányul. Már korábban belefáradt azon reménytelen próbálkozásaiba, hogy minden haragját, minden dühét a lányra zúdítsa, hisz sosem sikerült neki. Mintha egy kijárat nélküli labirintusban bolyongott volna, mindig visszajutott a kiindulási pontra, miszerint ha képes lett volna más emberré válni, akkor nem kellene magányosan megdöglenie. De képtelen volt megváltozni. Éjfél sem hagyná, hogy szárnyait lemetsszék, ezzel megfosztva a szabadság látszatától is.*
-Hús!
*A holló hangja élesen vág a levegőbe, s hívja életre újra a Ras szemeiből lassan kivesző fényt. Most végre újra felokádja őt az érzelmek tengere, s arcára kiül az a jellegzetes rókavigyor, mit csakis az ő pofájára tervezett a Sors.*
-Nálam jobban senki sem ismer!
*Természetesen most hogy újra élőnek érzi magát, és visszatér a bíbor folyadék a végtagjaiba, felfigyel a két idegenre is, kik valami érthetetlen véletlen folytán rögtön felismerik őt, sőt egy burkolt üzleti ajánlattal is előrukkolnak, mi igazán felkeltené az érdeklődését is, ha épp nem lenne ezerszer jobb dolga. Nem akar rájuk pillantani, nem akar velük foglalkozni, hisz ha fontos, minden bizonnyal megvárják, hogy az idomár végre figyelmet fordítson rájuk, csakhogy... a dalos hangú szépség újonnan összekapart társa, mintha bármi köze is lenne a dologhoz, közbeszól. Ráadásul nem csak úgy egyszerűen, mint ahogy azt egy épeszű ember tenné, hanem szemérmetlenül Rasdeher nevében is beszélve, és meginvitálva őket egy olyan helyre, ahova jelenleg a legkevesebb kedve van menni. Így kénytelen mégis foglalkozni a dologgal.*
-Nem tudom melyik szerencsétlen szart a világra, kislány, és fogalmam sincs, hogy van bőr a képeden a nagyok dolgába belepofázni, de gyorsan húzd vissza a segged arra a porfészekre, ahonnan jöttél, mielőtt én küldelek vissza darabokban, jól átsütve!
*Frusztrált, ráadásul nincs is hangulata szépen, jól átgondolt tervvel lekoptatni a lányka szarvát, ezért egyszerűen kirobban a száján a sok szemét. Nem megszokott tőle ez, de ez az egész helyzet, amibe most belecsöppent egészen kaotikussá, és irányíthatatlanná kezd válni. Végül most már muszáj tekintetét a szép nevű úriemberre emelni.*
-Jó következtetés, sokan így ismernek! Rosszabbkor viszont nem is találhattak volna rám az urak, de ha már idáig fáradtak meghallgatom azt a "remek ajánlatot"! Miről lenne szó?
*Míg a helyszínnel alapos kontrasztban álló gnóm úrhoz beszél, szeme sarkából végig Rovénát figyeli. Még egyszer nem veszti csak úgy szem elől.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Éjfél baljóslatú tekintetében két világ létezik, mely szorosan összeolvadva, kéz a kézben járnak. Elszakíthatatlanok, most mégis gigászi távolságokat kell áthidalniuk, hogy az átláthatatlan, ében tükrökben fantomképekként újra egyesüljenek. A múlt, és a jelen hamis árnyékai ezek, melyek sziluettjeiben mindig felsejlenek a madár feszes szárnyai, s tollai foglalják keretbe a számára két legfontosabb személy egyre halványodó képét.
Milyen furcsa, hogy egy egyszerű állat, kit ezen a világon oly kevesen tartanak számon, képes felidézni a hatalmasok számára jelentéktelennek tűnő múlt vízióit is, sőt képes tanulni a saját, s mások hibáiból is. Ahogy nem csap kétszer ugyanoda a villám, úgy a holló sem követi el kétszer ugyanazt a baklövést. Ha ezzel tisztában vagyunk, akkor meg sem kell lepődnünk azon, hogy gazdája olykor még saját toprongyos életénél is jobban félti egyetlen hű társa épségét.
S most ez az állat tépi fel a lassan hegedő sebeit. Csőrét a lelkébe döfi, s nyúzza, szakítja a lágy szöveteket, teljesen kifordítva magából az egyébként józan gondolkodású férfit, mígnem csak egy nagy rakás, két lábon járó hulla nem marad hátra belőle.
Rég volt már, mikor legutóbb marta a bűn lelkiismeret-furdalás nélküli lényét, de az elméjében tobzódó sötét gondolatok hatására, melyet az előtte álló nő látványa gerjeszt most hirtelen nem találja azt az érzéketlen, rideg szívet, mi ezidáig mindig kisegítette a mocsárból. Keresi, de sehol sem találja.*
-Hogy ismerlek-e?
*A csend után, mely majdnem elemészti, most a semmiből fellobban a vak gyűlölet lángja. Kezei görcsösen ökölbe szorulnak, szíve majd kiugrik a helyéről. Ajkai szélén kényszeredett rángások jelennek meg, s a sűrűsödő ködfátyol teljesen kizárja a körülötte hömpölygő embereket. Hárman maradnak. Rovéna, Ő, és az egyre feszítő gyűlölet, mi csakis saját maga ellen irányul. Már korábban belefáradt azon reménytelen próbálkozásaiba, hogy minden haragját, minden dühét a lányra zúdítsa, hisz sosem sikerült neki. Mintha egy kijárat nélküli labirintusban bolyongott volna, mindig visszajutott a kiindulási pontra, miszerint ha képes lett volna más emberré válni, akkor nem kellene magányosan megdöglenie. De képtelen volt megváltozni. Éjfél sem hagyná, hogy szárnyait lemetsszék, ezzel megfosztva a szabadság látszatától is.*
-Hús!
*A holló hangja élesen vág a levegőbe, s hívja életre újra a Ras szemeiből lassan kivesző fényt. Most végre újra felokádja őt az érzelmek tengere, s arcára kiül az a jellegzetes rókavigyor, mit csakis az ő pofájára tervezett a Sors.*
-Nálam jobban senki sem ismer!
*Természetesen most hogy újra élőnek érzi magát, és visszatér a bíbor folyadék a végtagjaiba, felfigyel a két idegenre is, kik valami érthetetlen véletlen folytán rögtön felismerik őt, sőt egy burkolt üzleti ajánlattal is előrukkolnak, mi igazán felkeltené az érdeklődését is, ha épp nem lenne ezerszer jobb dolga. Nem akar rájuk pillantani, nem akar velük foglalkozni, hisz ha fontos, minden bizonnyal megvárják, hogy az idomár végre figyelmet fordítson rájuk, csakhogy... a dalos hangú szépség újonnan összekapart társa, mintha bármi köze is lenne a dologhoz, közbeszól. Ráadásul nem csak úgy egyszerűen, mint ahogy azt egy épeszű ember tenné, hanem szemérmetlenül Rasdeher nevében is beszélve, és meginvitálva őket egy olyan helyre, ahova jelenleg a legkevesebb kedve van menni. Így kénytelen mégis foglalkozni a dologgal.*
-Nem tudom melyik szerencsétlen szart a világra, kislány, és fogalmam sincs, hogy van bőr a képeden a nagyok dolgába belepofázni, de gyorsan húzd vissza a segged arra a porfészekre, ahonnan jöttél, mielőtt én küldelek vissza darabokban, jól átsütve!
*Frusztrált, ráadásul nincs is hangulata szépen, jól átgondolt tervvel lekoptatni a lányka szarvát, ezért egyszerűen kirobban a száján a sok szemét. Nem megszokott tőle ez, de ez az egész helyzet, amibe most belecsöppent egészen kaotikussá, és irányíthatatlanná kezd válni. Végül most már muszáj tekintetét a szép nevű úriemberre emelni.*
-Jó következtetés, sokan így ismernek! Rosszabbkor viszont nem is találhattak volna rám az urak, de ha már idáig fáradtak meghallgatom azt a "remek ajánlatot"! Miről lenne szó?
*Míg a helyszínnel alapos kontrasztban álló gnóm úrhoz beszél, szeme sarkából végig Rovénát figyeli. Még egyszer nem veszti csak úgy szem elől.*
3750. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-10-29 16:58:29
Üzenet elküldve: 2017-10-29 16:58:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Megbízás//
// Rasdeher , Rovéna//
*Úgy tűnik, felpörögnek az események. A lány egy furcsa, ravasz mosoly kíséretében néz rá és a pillantása semmi jót nem sejtet. ~Jobb lesz vigyázni, a végén még hátba szúr, ha nem jönnek be a számításai.~ Tria kedvesen visszamosolyog, de szemei azt sugallják, ~Elfogadom a kihívást.~ Társa egyszer csak megtorpan és lefagy. Assentria elsőre nem látja, hogy kit szúrhatott ki a tömegből, de ekkor még nem is foglalkozik a dologgal túlságosan. Igyekszik megtalálni a tökéletes vevőt. Szemeit a tömegen tartja. ~Valakinek észnél is kell maradni, ha már egyesek álmodoznak…~ gondolja és egy enyhe fintor ül ki az arcára. Egyik pillanatról a másikra egy madár repül a lány vállára és nem csak a külsöjével nyűgözi le Triát. *–Ez beszél?* Bukik ki a szájából, a kérdés. Beszél és még mit. Egy pillanatra elgondolkozik a hallottakon és közben vadul ráncolja szemöldökét. ~Lehet, hogy a lány hazudott a kilétét illetően? Nem lennék meglepve… Végül is érthető. De miért olyan zavart? Mintha maga sem tudná, hogy mi történik…~ Úgy dönt, hogy inkább egyelőre nem szólal meg. Ekkor megjelenik egy férfi és Assentria összerakja az információdarabkákat. ~Hét persze! Rasdeher! A francba…~ ámul el. ~De miért ilyen zavart? Nem ismeri, akit keres? Még ennyit sem tud róla?~ Úgy dönt, hogy tovább vár és inkább nem leplezi le magát a lány előtt, hogy ő tudta, ki az, akit keres. Legalább is voltak dolgok, amiket elhallgatott. Társa kissé segélykérően és kétségbeesetten pillant rá, de neki esze ágába sincsen ebbe a személyesnek tűnő pillanatba becsatlakozni. Ekkor eszébe jut a kezében lógó rumos üveg és, hogy kitöltse az időt és oldja a stresszt, egy jó nagyot kortyol az italból. Kissé nagyra sikerül és krákog egyet, ahogy az üveget elveszi a szájától. Ekkor hívatlanul betolakodik két idegen és sikeresen elárulják a lánynak, hogy ki is ez a különös „idegen”. ~Kár, pedig elnéztem volna még őket egy darabig…~ Várja, hogy mi lesz a lány reakciója a hallottakra. Ám, amikor az egyik lovas egy összeget említ, egyből érdeklődőbbé válik. Jobban megfigyeli a jövevényeket. Az ork egy testőrnek tűnik óriási méreteivel, ahogy a tömeget pásztázza. Már ismeri ezt az „Én nem ütöm bele az orrom a főnök dolgaiba, de vigyázok rá” kiállást. Elég jellegzetes és Triának jó szeme van hozzá, hogy kiszúrja a gazdagok verőembereit. És azt is nagyon jól tudja, hogy gyakran csak látszat a nemtörődömség és igen jó fülük tud lenni.* -Úgy gondolom, nekünk is illene bemutatkoznunk, nemde? Már elnézést, hogy így közbe szólok. Úgy gondolom, hogy nem itt kellene átbeszélni ezt a dolgot, Mr 5000. Ha van kedvük, tartson mindenki velünk az ivóba! *Néz először a még mindig ámultban lévő társára, Rasdeherre és a két idegenre. Reméli, hogy ezzel sikeresen jelezte, hogy őt is érdekelné ez az ajánlat és becsatlakozhat, habár a felhívás csak a férfinak szólt személy szeint.*
// Rasdeher , Rovéna//
*Úgy tűnik, felpörögnek az események. A lány egy furcsa, ravasz mosoly kíséretében néz rá és a pillantása semmi jót nem sejtet. ~Jobb lesz vigyázni, a végén még hátba szúr, ha nem jönnek be a számításai.~ Tria kedvesen visszamosolyog, de szemei azt sugallják, ~Elfogadom a kihívást.~ Társa egyszer csak megtorpan és lefagy. Assentria elsőre nem látja, hogy kit szúrhatott ki a tömegből, de ekkor még nem is foglalkozik a dologgal túlságosan. Igyekszik megtalálni a tökéletes vevőt. Szemeit a tömegen tartja. ~Valakinek észnél is kell maradni, ha már egyesek álmodoznak…~ gondolja és egy enyhe fintor ül ki az arcára. Egyik pillanatról a másikra egy madár repül a lány vállára és nem csak a külsöjével nyűgözi le Triát. *–Ez beszél?* Bukik ki a szájából, a kérdés. Beszél és még mit. Egy pillanatra elgondolkozik a hallottakon és közben vadul ráncolja szemöldökét. ~Lehet, hogy a lány hazudott a kilétét illetően? Nem lennék meglepve… Végül is érthető. De miért olyan zavart? Mintha maga sem tudná, hogy mi történik…~ Úgy dönt, hogy inkább egyelőre nem szólal meg. Ekkor megjelenik egy férfi és Assentria összerakja az információdarabkákat. ~Hét persze! Rasdeher! A francba…~ ámul el. ~De miért ilyen zavart? Nem ismeri, akit keres? Még ennyit sem tud róla?~ Úgy dönt, hogy tovább vár és inkább nem leplezi le magát a lány előtt, hogy ő tudta, ki az, akit keres. Legalább is voltak dolgok, amiket elhallgatott. Társa kissé segélykérően és kétségbeesetten pillant rá, de neki esze ágába sincsen ebbe a személyesnek tűnő pillanatba becsatlakozni. Ekkor eszébe jut a kezében lógó rumos üveg és, hogy kitöltse az időt és oldja a stresszt, egy jó nagyot kortyol az italból. Kissé nagyra sikerül és krákog egyet, ahogy az üveget elveszi a szájától. Ekkor hívatlanul betolakodik két idegen és sikeresen elárulják a lánynak, hogy ki is ez a különös „idegen”. ~Kár, pedig elnéztem volna még őket egy darabig…~ Várja, hogy mi lesz a lány reakciója a hallottakra. Ám, amikor az egyik lovas egy összeget említ, egyből érdeklődőbbé válik. Jobban megfigyeli a jövevényeket. Az ork egy testőrnek tűnik óriási méreteivel, ahogy a tömeget pásztázza. Már ismeri ezt az „Én nem ütöm bele az orrom a főnök dolgaiba, de vigyázok rá” kiállást. Elég jellegzetes és Triának jó szeme van hozzá, hogy kiszúrja a gazdagok verőembereit. És azt is nagyon jól tudja, hogy gyakran csak látszat a nemtörődömség és igen jó fülük tud lenni.* -Úgy gondolom, nekünk is illene bemutatkoznunk, nemde? Már elnézést, hogy így közbe szólok. Úgy gondolom, hogy nem itt kellene átbeszélni ezt a dolgot, Mr 5000. Ha van kedvük, tartson mindenki velünk az ivóba! *Néz először a még mindig ámultban lévő társára, Rasdeherre és a két idegenre. Reméli, hogy ezzel sikeresen jelezte, hogy őt is érdekelné ez az ajánlat és becsatlakozhat, habár a felhívás csak a férfinak szólt személy szeint.*
3749. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-10-29 15:26:21
Üzenet elküldve: 2017-10-29 15:26:21
ÚJ
![>Atehaner Nemarek [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11134_1521236723_fel_elf_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
*Most már teljesen biztos abban, hogy feltűnt a többieknek, hogy eltűnt. Nem ment vissza hozzájuk, de nem is érdekli. Ide nem jönnének utána. Itt nem három orkot kell legyőzniük, a félvér teljesen meggyőződése, hogy itt végre nyugton lehet tőlük. Sokkal nyugodtabban is sétál, nem félve a mendemondáktól, hogy ez a hely veszélyes. Ismer pár mágiát, ami megvédi, miért félne? Talán marad egy kis ideig, amíg elkönyvelik, hogy meghalt elveszett, eltűnt, és nem keresik tovább. A kastéllyal, meg az elfekkel is bejött, most akkor miért ne sikerülne?*
3748. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-10-29 15:08:36
Üzenet elküldve: 2017-10-29 15:08:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 586
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 586
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Óvatlanok//
*A kialakuló szóváltást a félvér néma csendben hallgatja végig. Mit is tehetne hozzá? ezek itt ketten elmondanak minden lényegeset. Ezért aztán csak figyel, arra az esetre ha a vita vége mégis bunyó lenne, ne kerüljön még egyszer olyan szorult helyzetbe, mint korábban a Patkányokkal.
Csupán Zia hozzá intézett kérdése zökkenti ki egy pillanatra.*
-Tisztára, mint otthon.
*Hangzik az ironikus válasz.
Cé fegyvereivel kapcsolatban is néma marad. esze ágában sincs ezeket felvilágosítani arról, hogy miért is olyan fontosak. Majd Zia elmondja. Ha akarja.
Amikor a megmentők szószólója rászól, csupán annyit vet oda.*
-Jó. Majd azt én tudom.
*És még véletlenül sem teszi el a mesterkardot.
Végül úgy tűnik mégis együtt mennek tovább.*
~Jó. Amúgy is kíváncsi lettem ezekre a titokzatos Városőrökre.~
*A kialakuló szóváltást a félvér néma csendben hallgatja végig. Mit is tehetne hozzá? ezek itt ketten elmondanak minden lényegeset. Ezért aztán csak figyel, arra az esetre ha a vita vége mégis bunyó lenne, ne kerüljön még egyszer olyan szorult helyzetbe, mint korábban a Patkányokkal.
Csupán Zia hozzá intézett kérdése zökkenti ki egy pillanatra.*
-Tisztára, mint otthon.
*Hangzik az ironikus válasz.
Cé fegyvereivel kapcsolatban is néma marad. esze ágában sincs ezeket felvilágosítani arról, hogy miért is olyan fontosak. Majd Zia elmondja. Ha akarja.
Amikor a megmentők szószólója rászól, csupán annyit vet oda.*
-Jó. Majd azt én tudom.
*És még véletlenül sem teszi el a mesterkardot.
Végül úgy tűnik mégis együtt mennek tovább.*
~Jó. Amúgy is kíváncsi lettem ezekre a titokzatos Városőrökre.~
3747. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-10-29 12:47:37
Üzenet elküldve: 2017-10-29 12:47:37
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//Kikötői kaland//
*Lapos pillantást vet Leandanára, és hagyja elsikkadni a megjegyzését.*
- A helyiek döntenek. *mordul fel végül, jobb meggyőződése ellenére.*
- Akkor rajtuk ütünk odakint. Vegyes felállás. Négy-négy számszeríjász oldalról, velük három-három fejszés. Mi szemből két számszeríjásszal és két fejszéssel, hátulról két fejszés zárja a sort. *nem tetszik neki, de ez van.*
- Két lövést várok a lövészeitektől, legalább kettőt, mielőtt hátrébb húzódnak. Meg kell törni a lovagok alakzatát. *ha egyben maradnak, az rossz.*
- Ha mégis összeverődnek, mehet rájuk az olaj és a tűz. *mennyire kellene egy csatamágus! Rohadék Worenth.*
- Ez ki? *pillant Vrellre, amikor megjelenik valami klepetyás.*
- Mi? *meg a nagy fenét.*
- És milyen támogatást biztosítanátok a martalékért? *mert csak egyetlen tőrös fickót lát. Ha a válasz valami isteni vagy mágikus beavatkozás, Kagan megrázza a fejét.*
- Az így kevés. Két lelket kapsz, vagy nem osztozom. És akkor tipli. *ha viszont további emberekkel vagy valami mással is jönnek, akkor azt meghallgatja.*
A hozzászólás írója (Kagan Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.10.29 12:48:46
*Lapos pillantást vet Leandanára, és hagyja elsikkadni a megjegyzését.*
- A helyiek döntenek. *mordul fel végül, jobb meggyőződése ellenére.*
- Akkor rajtuk ütünk odakint. Vegyes felállás. Négy-négy számszeríjász oldalról, velük három-három fejszés. Mi szemből két számszeríjásszal és két fejszéssel, hátulról két fejszés zárja a sort. *nem tetszik neki, de ez van.*
- Két lövést várok a lövészeitektől, legalább kettőt, mielőtt hátrébb húzódnak. Meg kell törni a lovagok alakzatát. *ha egyben maradnak, az rossz.*
- Ha mégis összeverődnek, mehet rájuk az olaj és a tűz. *mennyire kellene egy csatamágus! Rohadék Worenth.*
- Ez ki? *pillant Vrellre, amikor megjelenik valami klepetyás.*
- Mi? *meg a nagy fenét.*
- És milyen támogatást biztosítanátok a martalékért? *mert csak egyetlen tőrös fickót lát. Ha a válasz valami isteni vagy mágikus beavatkozás, Kagan megrázza a fejét.*
- Az így kevés. Két lelket kapsz, vagy nem osztozom. És akkor tipli. *ha viszont további emberekkel vagy valami mással is jönnek, akkor azt meghallgatja.*
A hozzászólás írója (Kagan Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.10.29 12:48:46
3746. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-10-29 00:09:45
Üzenet elküldve: 2017-10-29 00:09:45
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Szelíd
//Kikötői kaland//
*Vrell figyelmesen hallgatja a kérdéseket, felvetéseket és igyekszik mindre válaszolni.*
-Nincsenek lovaik, csak azok, amik a szekereket vonják, azokra meg csak nem kapnak föl. A harcosaik gyalog jönnek.
*A fedezék kérdésére elgondolkozik, a már jól ismert állvakargatással kísérve.*
-Nem annyira... nem, nincs. Az út jó darabon síkon jön. Viszont a házak előtt remek bozótos van az út mindkét oldalán. Abban el lehet rejtőzni, esetleg a nyilakat is megfogja valamennyire, bár ez utóbbira azért nem tenném rá a golyóimat.
*Leandana megjegyzésére Vrell a nőre néz, kicsit fel is emeli a szemöldökét, nyilván várja a folytatást, ami persze nem jön. Kicsit vállat von, mintha azt mondaná, "Nők". Laor megjegyzésére szárazon felnevet.*
-A büszkeségük miatt igazán ne aggódj! Ezek precízen és összehangoltan fognak miszlikbe aprítani minket, ha elszúrjuk. De ahogy már mondtam, gyalog jönnek, hála a csinos prostik istenének vagy akárkinek. A helyiek miatt nekem sem fájna a fejem. De ha a Vezér azt mondta... *Kelletlenül vállat von.* Ha rajtam múlna, én rájuk gyújtanék egy fél utcát. De nem rajtam múlik. Ez van. Oldjuk meg a városon kívül!
*Közben érkezik még valaki. Fekete ruhája van és a harcra készülő sokaságban meglepően alul öltözöttnek tűnik. Csak egy fekete nyelű tőr lóg az övén. Vrell egyszerre látszik megkönnyebbültnek és bosszúsnak.*
-Na, még ez is... Üdv! Öröm látni, hogy a Vér Útja is erre vezetett.
*A férfi, aki egy fekete szakállas ember, átlagos testalkattal, elmosolyodik.*
-Úgy hallottam, itt néhányan halni készülnek. Miért legyen áldozatuk hiába való? Szívesen segítünk, ha megkapjuk a fizetségünket.
-Meg, persze, ne aggódj! *Kaganhoz fordul.* A csata után a fejeken vele kell majd osztozkodnotok. Cserébe mi sem maradunk mágikus támogatás nélkül. *Az új érkező felé sandít.* Ha elkezd kalimpálni meg motyogni, igyekezzetek nem közötte és az ellenség között állni! Elég csúnya trükkjei vannak.
*Az ég felé pillant, mint aki az időt ellenőrzi.*
-Van még valami kérdés? Lassan indulnunk kéne.
*Vrell figyelmesen hallgatja a kérdéseket, felvetéseket és igyekszik mindre válaszolni.*
-Nincsenek lovaik, csak azok, amik a szekereket vonják, azokra meg csak nem kapnak föl. A harcosaik gyalog jönnek.
*A fedezék kérdésére elgondolkozik, a már jól ismert állvakargatással kísérve.*
-Nem annyira... nem, nincs. Az út jó darabon síkon jön. Viszont a házak előtt remek bozótos van az út mindkét oldalán. Abban el lehet rejtőzni, esetleg a nyilakat is megfogja valamennyire, bár ez utóbbira azért nem tenném rá a golyóimat.
*Leandana megjegyzésére Vrell a nőre néz, kicsit fel is emeli a szemöldökét, nyilván várja a folytatást, ami persze nem jön. Kicsit vállat von, mintha azt mondaná, "Nők". Laor megjegyzésére szárazon felnevet.*
-A büszkeségük miatt igazán ne aggódj! Ezek precízen és összehangoltan fognak miszlikbe aprítani minket, ha elszúrjuk. De ahogy már mondtam, gyalog jönnek, hála a csinos prostik istenének vagy akárkinek. A helyiek miatt nekem sem fájna a fejem. De ha a Vezér azt mondta... *Kelletlenül vállat von.* Ha rajtam múlna, én rájuk gyújtanék egy fél utcát. De nem rajtam múlik. Ez van. Oldjuk meg a városon kívül!
*Közben érkezik még valaki. Fekete ruhája van és a harcra készülő sokaságban meglepően alul öltözöttnek tűnik. Csak egy fekete nyelű tőr lóg az övén. Vrell egyszerre látszik megkönnyebbültnek és bosszúsnak.*
-Na, még ez is... Üdv! Öröm látni, hogy a Vér Útja is erre vezetett.
*A férfi, aki egy fekete szakállas ember, átlagos testalkattal, elmosolyodik.*
-Úgy hallottam, itt néhányan halni készülnek. Miért legyen áldozatuk hiába való? Szívesen segítünk, ha megkapjuk a fizetségünket.
-Meg, persze, ne aggódj! *Kaganhoz fordul.* A csata után a fejeken vele kell majd osztozkodnotok. Cserébe mi sem maradunk mágikus támogatás nélkül. *Az új érkező felé sandít.* Ha elkezd kalimpálni meg motyogni, igyekezzetek nem közötte és az ellenség között állni! Elég csúnya trükkjei vannak.
*Az ég felé pillant, mint aki az időt ellenőrzi.*
-Van még valami kérdés? Lassan indulnunk kéne.
3745. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-10-28 23:50:46
Üzenet elküldve: 2017-10-28 23:50:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
//Óvatlanok//
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz//
*Egyetlen hangos nyögés hagyja el torkát. Már azt se tudja tényleg, sírjon vagy őrjöngjön, vagy nevessen. Inkább az utóbbi mellett dönt végül, és eddigi bemutatóit meghazudtoló, igazán kedves kacajt hallat, majd legyintve fújja ki a kóbor vörös tincset homlokából, és sorol be lovával, Tizenegyessel a nagy pofájú mellé.*
-Nem magyarázkodom alárendelteknek.
*Meg amúgy se látja sok értelmét, ezek totálisan képtelen felfogni valamiért szavait.*
-Nem kértem kimentést, és pont leszarom a bőrödet.
*Hogy mennyire nem kért arról már beszámoltak saját kísérői. Azért alaposan végig méri a fickót ebből a közelebbi szemszögből is, számolva mégis a lehetőséggel, hogy esetleg jó az a bőr másra is.*
-Csak hogy tudd, azért megyünk, mert én akarok menni.
*Érezze már a kis mitugrász ki irányít itt. Engedi a lovat menetnek, oldalról tovább vizsgálgatva a fickót, majd fanyalogva fordul el, inkább Ald felé.*
-Őrmester? Így képzelted viszont látni a kikötőt? Vendégszeretőek voltak új barátaim?
*Vigyorog szélesen, utal a Patkányokra barátok alatt, holott hasogat a lába, és igazán kezd kimerülni. Azért élénken tekinget körbe, mint ki keres valamit, majd halkan köszörülve torkát szólítja meg ismét a helyi alfahímet.*
-Cukika? Cé fegyverei? Ugye volt annyi eszetek, hogy elhoztátok őket?
*A saját holmiját nem látta abban a szobában, ahol a tárgyalásokat megkezdte a Patkányokkal, mondjuk túl sok mindent amúgy se látott a teremből. Azért még bizakodik, hogy a kikötő vélt őrei feltörtek valami raktárhelyiséget, és a zabszem mellett dugdossák éppen a lándzsát.*
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz//
*Egyetlen hangos nyögés hagyja el torkát. Már azt se tudja tényleg, sírjon vagy őrjöngjön, vagy nevessen. Inkább az utóbbi mellett dönt végül, és eddigi bemutatóit meghazudtoló, igazán kedves kacajt hallat, majd legyintve fújja ki a kóbor vörös tincset homlokából, és sorol be lovával, Tizenegyessel a nagy pofájú mellé.*
-Nem magyarázkodom alárendelteknek.
*Meg amúgy se látja sok értelmét, ezek totálisan képtelen felfogni valamiért szavait.*
-Nem kértem kimentést, és pont leszarom a bőrödet.
*Hogy mennyire nem kért arról már beszámoltak saját kísérői. Azért alaposan végig méri a fickót ebből a közelebbi szemszögből is, számolva mégis a lehetőséggel, hogy esetleg jó az a bőr másra is.*
-Csak hogy tudd, azért megyünk, mert én akarok menni.
*Érezze már a kis mitugrász ki irányít itt. Engedi a lovat menetnek, oldalról tovább vizsgálgatva a fickót, majd fanyalogva fordul el, inkább Ald felé.*
-Őrmester? Így képzelted viszont látni a kikötőt? Vendégszeretőek voltak új barátaim?
*Vigyorog szélesen, utal a Patkányokra barátok alatt, holott hasogat a lába, és igazán kezd kimerülni. Azért élénken tekinget körbe, mint ki keres valamit, majd halkan köszörülve torkát szólítja meg ismét a helyi alfahímet.*
-Cukika? Cé fegyverei? Ugye volt annyi eszetek, hogy elhoztátok őket?
*A saját holmiját nem látta abban a szobában, ahol a tárgyalásokat megkezdte a Patkányokkal, mondjuk túl sok mindent amúgy se látott a teremből. Azért még bizakodik, hogy a kikötő vélt őrei feltörtek valami raktárhelyiséget, és a zabszem mellett dugdossák éppen a lándzsát.*
3744. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-10-28 22:56:11
Üzenet elküldve: 2017-10-28 22:56:11
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Szelíd
//Óvatlanok//
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz//
-Nebasszameg. *A csoport szószólóján is az látszik, hogy türelmének a végére ért. Egyik társából elő is tör a sötét humor.*
-Le is szúrhatjuk. Majd azt mondjuk, a Patkányoktól kapta...
*Az eddig beszélő olyan pillantást vet rá, hogy még a sötétben is látszik, mennyire értékeli a viccet. Tán pofán is vágná, ha ezt nem kívánná sokkal inkább Zianával kapcsolatban.*
-A nagy büdös trágyadombnak voltál Te ott ura, nem a helyzetnek. *A helyzet összefoglalása a körülményekhez képest rendkívül tömör és higgadt.*
-Megbízható helyről szóltak, hogy el lettetek rabolva. Mi meg vásárra vittük a bőrünket, hogy kihozzunk Titeket. Lehet, hogy Te arra gerjedsz, hogy székekhez kötözzenek, de nekünk ez a móka majdnem az életünkbe került és nektek is abba került volna, ha nem megyünk be értetek. És még abba kerülhet, ha elég hangosan ordítozol és valaki meghallja.
*A nő felvetésére beszívja a levegőt, aztán egy kis szünet következik. Valószínűleg tízig számol magában.*
-Nevezzük hadbíróságnak, vagy társalgásnak, vagy szárnyas húsevő lazacfasznak, nekem mindegy, csak induljunk végre! Parancsot meg majd akkor adj, amikor elhittem, hogy tiszt vagy! Te meg tedd már el azt a konyhakést, mielőtt megvágod magad! Észre fogod venni, ha szükséged lesz rá. *Ez utóbbi megjegyzés értelemszerűen Aldnak szól.*
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz//
-Nebasszameg. *A csoport szószólóján is az látszik, hogy türelmének a végére ért. Egyik társából elő is tör a sötét humor.*
-Le is szúrhatjuk. Majd azt mondjuk, a Patkányoktól kapta...
*Az eddig beszélő olyan pillantást vet rá, hogy még a sötétben is látszik, mennyire értékeli a viccet. Tán pofán is vágná, ha ezt nem kívánná sokkal inkább Zianával kapcsolatban.*
-A nagy büdös trágyadombnak voltál Te ott ura, nem a helyzetnek. *A helyzet összefoglalása a körülményekhez képest rendkívül tömör és higgadt.*
-Megbízható helyről szóltak, hogy el lettetek rabolva. Mi meg vásárra vittük a bőrünket, hogy kihozzunk Titeket. Lehet, hogy Te arra gerjedsz, hogy székekhez kötözzenek, de nekünk ez a móka majdnem az életünkbe került és nektek is abba került volna, ha nem megyünk be értetek. És még abba kerülhet, ha elég hangosan ordítozol és valaki meghallja.
*A nő felvetésére beszívja a levegőt, aztán egy kis szünet következik. Valószínűleg tízig számol magában.*
-Nevezzük hadbíróságnak, vagy társalgásnak, vagy szárnyas húsevő lazacfasznak, nekem mindegy, csak induljunk végre! Parancsot meg majd akkor adj, amikor elhittem, hogy tiszt vagy! Te meg tedd már el azt a konyhakést, mielőtt megvágod magad! Észre fogod venni, ha szükséged lesz rá. *Ez utóbbi megjegyzés értelemszerűen Aldnak szól.*
3743. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-10-28 22:33:59
Üzenet elküldve: 2017-10-28 22:33:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 586
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 586
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Óvatlanok//
*Ahogy várta, az ismeretlenek vezetője hosszas litániába kezd, aminek nagy része érdektelen, de azért rátérnek végre a lényegre is. Ald némileg gondolkodóba is esne, de nincs rá ideje, mivel Ziának a maradék idegszála is elszakad. Jelzi ezt azzal, hogy irgalmatlan hangerővel teremti le a körülöttük állókat. A félvér egy pillanatig leveses tányérnyira tágult szemekkel bámul a nőre. Pillanatnyi kétséget sem hagyva a többiekben arról, hogy ez a fejlemény azért őt is meglepi kissé. De gyorsan magára talál és próbál nagyon zord képet vágni. Csak néha - néha kell elnyomnia egy félmosolyt, az olyan mondatok hallatán, hogy "ura vagyok a helyzetnek", meg, hogy "minden a terv szerint alakul". A fegyverét viszont továbbra sem teszi el.*
*Ahogy várta, az ismeretlenek vezetője hosszas litániába kezd, aminek nagy része érdektelen, de azért rátérnek végre a lényegre is. Ald némileg gondolkodóba is esne, de nincs rá ideje, mivel Ziának a maradék idegszála is elszakad. Jelzi ezt azzal, hogy irgalmatlan hangerővel teremti le a körülöttük állókat. A félvér egy pillanatig leveses tányérnyira tágult szemekkel bámul a nőre. Pillanatnyi kétséget sem hagyva a többiekben arról, hogy ez a fejlemény azért őt is meglepi kissé. De gyorsan magára talál és próbál nagyon zord képet vágni. Csak néha - néha kell elnyomnia egy félmosolyt, az olyan mondatok hallatán, hogy "ura vagyok a helyzetnek", meg, hogy "minden a terv szerint alakul". A fegyverét viszont továbbra sem teszi el.*
3742. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-10-28 22:13:48
Üzenet elküldve: 2017-10-28 22:13:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Kikötői kaland//
*Nem nagy bizalommal tekintget végig a kikötői társaságon, de végtére is nem azért vannak itt, hogy életre szóló barátságokat gyűjtsenek. Amíg Kagan és a helyiek vezetője a haditervről tárgyal, az utasításhoz híven a mögöttük levő teret fürkészi, nehogy valami kellemetlen meglepetésben legyen részük. Ettől függetlenül persze hallja az elhangzottakat és magában helyeslően bólogat is. Noha Lea meghagyta neki, hogy lehetőleg csak akkor jártassa a száját ha kérdezik, de inkább akkor sem, most mégis úgy érzi, hogy bele kell kotyognia.*
- Jól értettem, lovagok is vannak szép számmal a társaságban? *és a Vrell nevezetűre néz* Úgy viszont, ha az íjászaikat sikerül kiiktatnunk, jobb lenne szűk helyen végrehajtani a rajtaütést. Ha hagyunk annyi teret a lovagoknak, hogy akár egy kisebb lendületű rohamot is indíthassanak, vagy a földbe taposnak minket vagy elfutunk.
*Ismét végignéz a társaságon, első blikkre senkiről sem feltételezi, hogy ismerné a lovasroham megállításának forszát. Ráadásul ahhoz jó hat-hét láb hosszú lándzsák vagy hosszú hegyezett karók is jól jönnének. Utóbbiak beásva a földbe, ferdén előre szegezve, előbbiek olyan harcosok kezében, akik nem rettenek meg, ha talpig vasba öltözött fegyveresek hömpölyögnek feléjük.*
- Ha nincs helyük, sokkal sebezhetőek. Ha pedig a nyeregből sikerül lerántani valamelyiket, az könnyű préda. És hát a lovagok nem a fegyelmezettségükről híresek. Precízen kidolgozott és pontosan végrehajtott haditerv helyett sokkal többre értékelik az egyéni hősiességet, ami gyakran vezet ostoba könnyelműséghez. Én azt hiszem, hogy jobb lenne inkább a házak között tőrbe csalni őket. Hogy a helyiek örülnének-e ennek? *vállat von* Ha a házaikban maradnak, akkor csak azoknak esik baja, akikre véletlenül rágyújtjuk azt.
*Várakozóan néz Kaganra, aztán ismét a kikötőiekre. Eleve nem sokra tartja őket, de az, hogy lovagok ellen csatabárdokkal készültek mégis arra enged következtetni, hogy mégsem kutyaütők.*
A hozzászólás írója (Laor Vylnis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.10.28 22:17:38
*Nem nagy bizalommal tekintget végig a kikötői társaságon, de végtére is nem azért vannak itt, hogy életre szóló barátságokat gyűjtsenek. Amíg Kagan és a helyiek vezetője a haditervről tárgyal, az utasításhoz híven a mögöttük levő teret fürkészi, nehogy valami kellemetlen meglepetésben legyen részük. Ettől függetlenül persze hallja az elhangzottakat és magában helyeslően bólogat is. Noha Lea meghagyta neki, hogy lehetőleg csak akkor jártassa a száját ha kérdezik, de inkább akkor sem, most mégis úgy érzi, hogy bele kell kotyognia.*
- Jól értettem, lovagok is vannak szép számmal a társaságban? *és a Vrell nevezetűre néz* Úgy viszont, ha az íjászaikat sikerül kiiktatnunk, jobb lenne szűk helyen végrehajtani a rajtaütést. Ha hagyunk annyi teret a lovagoknak, hogy akár egy kisebb lendületű rohamot is indíthassanak, vagy a földbe taposnak minket vagy elfutunk.
*Ismét végignéz a társaságon, első blikkre senkiről sem feltételezi, hogy ismerné a lovasroham megállításának forszát. Ráadásul ahhoz jó hat-hét láb hosszú lándzsák vagy hosszú hegyezett karók is jól jönnének. Utóbbiak beásva a földbe, ferdén előre szegezve, előbbiek olyan harcosok kezében, akik nem rettenek meg, ha talpig vasba öltözött fegyveresek hömpölyögnek feléjük.*
- Ha nincs helyük, sokkal sebezhetőek. Ha pedig a nyeregből sikerül lerántani valamelyiket, az könnyű préda. És hát a lovagok nem a fegyelmezettségükről híresek. Precízen kidolgozott és pontosan végrehajtott haditerv helyett sokkal többre értékelik az egyéni hősiességet, ami gyakran vezet ostoba könnyelműséghez. Én azt hiszem, hogy jobb lenne inkább a házak között tőrbe csalni őket. Hogy a helyiek örülnének-e ennek? *vállat von* Ha a házaikban maradnak, akkor csak azoknak esik baja, akikre véletlenül rágyújtjuk azt.
*Várakozóan néz Kaganra, aztán ismét a kikötőiekre. Eleve nem sokra tartja őket, de az, hogy lovagok ellen csatabárdokkal készültek mégis arra enged következtetni, hogy mégsem kutyaütők.*
A hozzászólás írója (Laor Vylnis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.10.28 22:17:38
3741. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-10-28 22:10:59
Üzenet elküldve: 2017-10-28 22:10:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
//Óvatlanok//
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz//
*Nos igen, van pár infó, amit "elfejetett" megemlíteni Aldnak. Mindegy. Legalább kevesebb dolog miatt fáj a feje. Most amúgy is elég a roppant mód idegesítő, és kitartó megmentőikkel törődnie. A panasz áradat valahogy nem tudja megérinteni, illetve nem képes ez sem szelídíteni dühén.*
-Ha mondom, hogy nem vallattak, és csak ők voltak kínban!
*Eszement egy banda ez, és ő a szószólójukkal ellentétben képtelen uralkodni önmagán.*
-Hálából?
*Vág közbe egyből, és kérdez vissza úgy, mint ki sejti talán rosszul hallott.*
-Hálából! Nekem te ne magyaráz háláról Pofika. Az egész akciónkat elbasztátok. Minden tervemet alapos, és módszeres vérengzéssel aprították miszlikbe. Rohadtul nem szorultunk megmentésre. Teljesen ura voltam a helyzetnek!
*Üvölt most már dühösen, ahogy különösen értetlen, fafejű közlegényekkel szokás. Ha valaki is sejtheti mit jelent Zia olvasatában az "ura vagyok a helyzetnek" és a "minden a terv szerint alakul" az talán egyedül Ald.
Azon már meg sem lepődik, hogy ezek a kerge jószágok városőrnek vélik saját magukat. Hát hol máshol találhatna az ember lánya ennyi eszetlen barmot?*
-És mi a vérzivataros telibebaszott troll fosásért nem tudott várni még egy napot a szóváltásra? Nem szabadítottál ki basszadmeg! Erővel elrángattál akaratom ellenére!
*Jó, persze, tudja, hogy személy szerint nem ez az ipse vonszolta ki a teremből, de egy hülye az összes.
Vált nyugodt hangnemre, mosolygósan kedves stílusra hirtelen, és semmi jót nem ígérően.*
-Szóval elmondom most mit csinálunk Kisszívem, hogy jól értsd, ez nem csak egy tanács, vagy egy javaslat lesz, nevezzük inkább parancsnak, hiszen nem az anyád vagyok. Ti szépen elkísértek minket a hadnagyotokhoz, ott együtt gyönyörűségesen válaszoltok pár kérdésünkre. Mint például, hogy miért akadályoztátok az akciónkat, és miért nem függesztették fel a harcot többszöri utasításomra sem. Nevezzük ezt a kis társalgást mondjuk hadbíróságnak. Hm? Indulhatunk?
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz//
*Nos igen, van pár infó, amit "elfejetett" megemlíteni Aldnak. Mindegy. Legalább kevesebb dolog miatt fáj a feje. Most amúgy is elég a roppant mód idegesítő, és kitartó megmentőikkel törődnie. A panasz áradat valahogy nem tudja megérinteni, illetve nem képes ez sem szelídíteni dühén.*
-Ha mondom, hogy nem vallattak, és csak ők voltak kínban!
*Eszement egy banda ez, és ő a szószólójukkal ellentétben képtelen uralkodni önmagán.*
-Hálából?
*Vág közbe egyből, és kérdez vissza úgy, mint ki sejti talán rosszul hallott.*
-Hálából! Nekem te ne magyaráz háláról Pofika. Az egész akciónkat elbasztátok. Minden tervemet alapos, és módszeres vérengzéssel aprították miszlikbe. Rohadtul nem szorultunk megmentésre. Teljesen ura voltam a helyzetnek!
*Üvölt most már dühösen, ahogy különösen értetlen, fafejű közlegényekkel szokás. Ha valaki is sejtheti mit jelent Zia olvasatában az "ura vagyok a helyzetnek" és a "minden a terv szerint alakul" az talán egyedül Ald.
Azon már meg sem lepődik, hogy ezek a kerge jószágok városőrnek vélik saját magukat. Hát hol máshol találhatna az ember lánya ennyi eszetlen barmot?*
-És mi a vérzivataros telibebaszott troll fosásért nem tudott várni még egy napot a szóváltásra? Nem szabadítottál ki basszadmeg! Erővel elrángattál akaratom ellenére!
*Jó, persze, tudja, hogy személy szerint nem ez az ipse vonszolta ki a teremből, de egy hülye az összes.
Vált nyugodt hangnemre, mosolygósan kedves stílusra hirtelen, és semmi jót nem ígérően.*
-Szóval elmondom most mit csinálunk Kisszívem, hogy jól értsd, ez nem csak egy tanács, vagy egy javaslat lesz, nevezzük inkább parancsnak, hiszen nem az anyád vagyok. Ti szépen elkísértek minket a hadnagyotokhoz, ott együtt gyönyörűségesen válaszoltok pár kérdésünkre. Mint például, hogy miért akadályoztátok az akciónkat, és miért nem függesztették fel a harcot többszöri utasításomra sem. Nevezzük ezt a kis társalgást mondjuk hadbíróságnak. Hm? Indulhatunk?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5256-5275