Kikötő - Dokkok és kikötő
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Tenger és szigetek (új) Kikötői erdőség (új) Csatornarendszer (új) | Dokkok és kikötő | Lakónegyed (új) Vámház (új) Világítótorony (új) |
320. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-10-26 20:38:08
Üzenet elküldve: 2020-10-26 20:38:08
Rang: Játékos
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Hanloren, Nirs, Quikhnah, Wylindhor, Reyraa, Rendor//
*Nem szól egy árva szót sem, miközben áthaladnak a blokádon. Mit érdekli őt az egész. Egyre laposabbakat pislogva bámulja az elhaladó s szép lassan ritkuló házakat köröttük. Régóta először érzi magát biztonságban itt Nirs mögött a nyeregben, alighanem rövidesen elnyomja az álom.*
-Ne állj meg, míg ránk nem esteledik.
*Szólal meg halkan. Nem szeretne időt vesztegetni. Ki tudja, meddig érzik még a fény szolgájának közelségét? Sietniük kell, s talán megjárják az utat, mielőtt amaz elhagyja a Kikötőt.
Sok ideje nincs azonban agyalni ezen, mert rövidesen elnyomja az álom. Távoli, még is ismerős világba utazik. Hatalmas fák között jár, de a lombok sűrűjén még is könnyedén szűrik át magukat a nap simogató sugarai. Gyermekkacaj csapja meg fülét, a távolban pedig harangzúgás hívogató muzsikáját hozza a leveleket rezgető, lágy szellő.* ~Lihanech.~
*Nem szól egy árva szót sem, miközben áthaladnak a blokádon. Mit érdekli őt az egész. Egyre laposabbakat pislogva bámulja az elhaladó s szép lassan ritkuló házakat köröttük. Régóta először érzi magát biztonságban itt Nirs mögött a nyeregben, alighanem rövidesen elnyomja az álom.*
-Ne állj meg, míg ránk nem esteledik.
*Szólal meg halkan. Nem szeretne időt vesztegetni. Ki tudja, meddig érzik még a fény szolgájának közelségét? Sietniük kell, s talán megjárják az utat, mielőtt amaz elhagyja a Kikötőt.
Sok ideje nincs azonban agyalni ezen, mert rövidesen elnyomja az álom. Távoli, még is ismerős világba utazik. Hatalmas fák között jár, de a lombok sűrűjén még is könnyedén szűrik át magukat a nap simogató sugarai. Gyermekkacaj csapja meg fülét, a távolban pedig harangzúgás hívogató muzsikáját hozza a leveleket rezgető, lágy szellő.* ~Lihanech.~
319. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-10-26 19:40:21
Üzenet elküldve: 2020-10-26 19:40:21
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//A lehetetlen alatt, randevú//
*A hosszú fürtökkel könnyedén játszadozik a csintalan szél, Erai pedig átkozza korán érkező szokását a nagy unalomban. Hozhatott volna könyvet, azzal el is tudná verni a férfit, ha amaz részegen érkezne, de ez már késő bánat és végtére is, ha nagyon akarja máshogy is megverheti Nazront. Viszont, ahogy az ismerős, de ezúttal sokkal kevésbé részeg hang köszönti őt egész kellemes meglepetés éri. Nem is igazán érdekli, hogy a másik nem öltözött ki, magától a lány sem akart volna, az enyhe fűző, csak fölösleges cicoma az egészben. *
- Szia, Nazron. Nem, nem jöttem el valószínűleg, csak hallucinálsz. *ironizál rögtön az első kérdés után a szőke, de csak hamar lebukik a szája két szélén kiszélesedő mosolyával. Szeret nevetni, ez természetesen nem a férfi személyének szól, csak úgy a jó kedvnek. *
- Azért ennyire nem szép a kabátod. *humorizál tovább nagy kedéllyel a kék szemű és Nazron azt híhetné talán ivott a szöszi, hogy ennyire jó kedve van. Ha rákérdezne a másik valószínűleg nem igazán tudna választ adni a nő arra miért is viccelődik ennyit, biztos a ruha teszi. Meg aztán régen volt, már randevún. Miért ne élvezhetné ki? Nemsokára bőszen követi a tolvajt, míg egy hajó fedélzetére nem érnek, melynek láttán a meglepődés, csak úgy ráfagy a nő arcára. ~Ezt tényleg eltervezte~ Végül aztán elfogadja a másik kezét és bűnösen meg is vizsgálja annak mivoltát, míg fellép a fedélzetre, másik kezében zsákjával. Csöndben figyeli ahogy Naz elrohan, majd „fizet” az öreg alaknak addig ő pedig leporolva az első helyet amit talál lehelyezkedik. *
- Egyszer csónakáztam. A temető mellett, beleborultunk az iszapba. Annál maradandóbb élményt lehetetlen lesz teremtened nekem. A nevem meg lehetne Titok is. *húzza kicsit a másik idegeit, majd hosszas szünet után ismét megszólal. *
- Viszont igazából Histerainay. Jó kacifántos, elvárom, hogy megjegyezd. Viszont legalább jól lehet becézni. *Ahogy elhallgat az arcára fintor ül a hangszer láttán és ha nem látta volna, hogy a másik kölcsön veszi a hangszert valószínűleg, már nem lenne épségben emlékezvén arra amikor gazember módjára megbűvölte őt a hajas. *
- Úgy érzem magam, mint valami rossz operában, csak kevésbé magas dallamokkal. Ha megpróbálsz megbűvölni, ezúttal megütlek. *Figyelmezteti a férfit és töprengeni kezd hogyan is lehetne igazán kellemes a hangulat egyről a kettőre e kettő között. *
- Mi a három kedvenc dolgod a világon?
A hozzászólás írója (Histerainay Hursoy) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.10.26 19:41:50
*A hosszú fürtökkel könnyedén játszadozik a csintalan szél, Erai pedig átkozza korán érkező szokását a nagy unalomban. Hozhatott volna könyvet, azzal el is tudná verni a férfit, ha amaz részegen érkezne, de ez már késő bánat és végtére is, ha nagyon akarja máshogy is megverheti Nazront. Viszont, ahogy az ismerős, de ezúttal sokkal kevésbé részeg hang köszönti őt egész kellemes meglepetés éri. Nem is igazán érdekli, hogy a másik nem öltözött ki, magától a lány sem akart volna, az enyhe fűző, csak fölösleges cicoma az egészben. *
- Szia, Nazron. Nem, nem jöttem el valószínűleg, csak hallucinálsz. *ironizál rögtön az első kérdés után a szőke, de csak hamar lebukik a szája két szélén kiszélesedő mosolyával. Szeret nevetni, ez természetesen nem a férfi személyének szól, csak úgy a jó kedvnek. *
- Azért ennyire nem szép a kabátod. *humorizál tovább nagy kedéllyel a kék szemű és Nazron azt híhetné talán ivott a szöszi, hogy ennyire jó kedve van. Ha rákérdezne a másik valószínűleg nem igazán tudna választ adni a nő arra miért is viccelődik ennyit, biztos a ruha teszi. Meg aztán régen volt, már randevún. Miért ne élvezhetné ki? Nemsokára bőszen követi a tolvajt, míg egy hajó fedélzetére nem érnek, melynek láttán a meglepődés, csak úgy ráfagy a nő arcára. ~Ezt tényleg eltervezte~ Végül aztán elfogadja a másik kezét és bűnösen meg is vizsgálja annak mivoltát, míg fellép a fedélzetre, másik kezében zsákjával. Csöndben figyeli ahogy Naz elrohan, majd „fizet” az öreg alaknak addig ő pedig leporolva az első helyet amit talál lehelyezkedik. *
- Egyszer csónakáztam. A temető mellett, beleborultunk az iszapba. Annál maradandóbb élményt lehetetlen lesz teremtened nekem. A nevem meg lehetne Titok is. *húzza kicsit a másik idegeit, majd hosszas szünet után ismét megszólal. *
- Viszont igazából Histerainay. Jó kacifántos, elvárom, hogy megjegyezd. Viszont legalább jól lehet becézni. *Ahogy elhallgat az arcára fintor ül a hangszer láttán és ha nem látta volna, hogy a másik kölcsön veszi a hangszert valószínűleg, már nem lenne épségben emlékezvén arra amikor gazember módjára megbűvölte őt a hajas. *
- Úgy érzem magam, mint valami rossz operában, csak kevésbé magas dallamokkal. Ha megpróbálsz megbűvölni, ezúttal megütlek. *Figyelmezteti a férfit és töprengeni kezd hogyan is lehetne igazán kellemes a hangulat egyről a kettőre e kettő között. *
- Mi a három kedvenc dolgod a világon?
A hozzászólás írója (Histerainay Hursoy) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.10.26 19:41:50
318. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-10-26 18:34:54
Üzenet elküldve: 2020-10-26 18:34:54
Rang: Játékos
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//A lehetetlen alatt, randevú//
* Sietős léptekkel indul el a dokkok irányába, mert nem hiányzik neki, hogy elkéssen.*
~ Ha egyáltalán betartja a szavát, mert egy zsiványnak tett ígéret az annyit és ér. ~* Ez is ott van a lehetőségek között, szóval meg sem lepődne, ha nem lenne ott senki. Akkor maradnának neki a piték meg egy csomó pia. Viszont úgy tűnik, hogy a lánynak fontosabb a becsülete, mert már messziről megpillantja az egyedül ácsorgó alakot az öreg épület mellett. Ahogy közeledik feléje úgy lesz egyre részletesebb. Amikor már elég közel van, akkor látja, hogy pont az ő kabátja van rajta, ami mellesleg neki is nagyon hiányzik már. A kabátja alól kikandikál egy szép vörös ruha anyaga, ami gondolkodóba ejti a fiút.*
~ Jaj, de bunkó vagyok! Nem is csíptem ki magamat. Mondjuk nincs is más ruhám. ~
- Szia! Hát eljöttél?* Teszi fel a legnyilvánvalóbb kérdést.*
- Szép ruha! Nekem sajnos csak ez van. Na, de induljunk! Erre tessék kisasszony!* Invitálja maga után, mert bizony a romos épület mellett egy egyárbocos halász hajó horgonyoz. Amikor odaérnek, akkor elkiáltja magát Nazron.*
- Hun vagy Öreg?!* Erre egy bozontos szakállú öregember dugja elő a fejét.*
- Ő lesz a kapitányunk. Elmegyünk hajókázni egy jó kis helyre. Parancsolj!* Mutat a palló irányába, ami most került oda az Öreg jóvoltából. Nazron előre felsiet a hajóra, hogy a kezét nyújtsa a belépő hölgynek. Feltéve, ha az elfogadja a segítőkezet, mert kinézi belőle lazán, hogy nem.*
- Foglalj helyet! Egy pillanat csak fizetek.* A fedélzeten akad pár kötél, vödör meg egyéb halászati segédeszköz. Hely is akad bőven, így aztán a szőke nyugodtan leteheti magát. Naz odalép a kapitányhoz, akinek átadja az egyik üveg bort.*
- Csak óvatosan vele Öreg! Akkor rúgj be, ha már hazahoztál minket. Ezt meg add kölcsön!*Veszi el a férfi harmonikáját, hogy aztán helyet foglaljon a lány mellett miközben a hajó vitorlát bont. A kosarát a lába mellé teszi, hogy a közelben legyen.*
- Na itt vagyunk. Hajóztál már korábban? Én nagyon rosszul voltam elsőre.* Indít egy teljesen átlagos kérdéssel, hogy kicsit szóra bírja a leányt.*
- Áh igen a neved még nem árultad el. Remélem nem titok, mert akkor bajban leszek.* Kuncog majd aztán miután megtörli a hangszert elkezd rajta egy pattogós, tengerész nótát játszani, amit talán fülbemászónak is lehet nevezni. Távolról az Öreg hangját lehet hallani, ahogyan halkan dúdol rá. Mintha valamilyen részeg tengerészt emlegetne.*
* Sietős léptekkel indul el a dokkok irányába, mert nem hiányzik neki, hogy elkéssen.*
~ Ha egyáltalán betartja a szavát, mert egy zsiványnak tett ígéret az annyit és ér. ~* Ez is ott van a lehetőségek között, szóval meg sem lepődne, ha nem lenne ott senki. Akkor maradnának neki a piték meg egy csomó pia. Viszont úgy tűnik, hogy a lánynak fontosabb a becsülete, mert már messziről megpillantja az egyedül ácsorgó alakot az öreg épület mellett. Ahogy közeledik feléje úgy lesz egyre részletesebb. Amikor már elég közel van, akkor látja, hogy pont az ő kabátja van rajta, ami mellesleg neki is nagyon hiányzik már. A kabátja alól kikandikál egy szép vörös ruha anyaga, ami gondolkodóba ejti a fiút.*
~ Jaj, de bunkó vagyok! Nem is csíptem ki magamat. Mondjuk nincs is más ruhám. ~
- Szia! Hát eljöttél?* Teszi fel a legnyilvánvalóbb kérdést.*
- Szép ruha! Nekem sajnos csak ez van. Na, de induljunk! Erre tessék kisasszony!* Invitálja maga után, mert bizony a romos épület mellett egy egyárbocos halász hajó horgonyoz. Amikor odaérnek, akkor elkiáltja magát Nazron.*
- Hun vagy Öreg?!* Erre egy bozontos szakállú öregember dugja elő a fejét.*
- Ő lesz a kapitányunk. Elmegyünk hajókázni egy jó kis helyre. Parancsolj!* Mutat a palló irányába, ami most került oda az Öreg jóvoltából. Nazron előre felsiet a hajóra, hogy a kezét nyújtsa a belépő hölgynek. Feltéve, ha az elfogadja a segítőkezet, mert kinézi belőle lazán, hogy nem.*
- Foglalj helyet! Egy pillanat csak fizetek.* A fedélzeten akad pár kötél, vödör meg egyéb halászati segédeszköz. Hely is akad bőven, így aztán a szőke nyugodtan leteheti magát. Naz odalép a kapitányhoz, akinek átadja az egyik üveg bort.*
- Csak óvatosan vele Öreg! Akkor rúgj be, ha már hazahoztál minket. Ezt meg add kölcsön!*Veszi el a férfi harmonikáját, hogy aztán helyet foglaljon a lány mellett miközben a hajó vitorlát bont. A kosarát a lába mellé teszi, hogy a közelben legyen.*
- Na itt vagyunk. Hajóztál már korábban? Én nagyon rosszul voltam elsőre.* Indít egy teljesen átlagos kérdéssel, hogy kicsit szóra bírja a leányt.*
- Áh igen a neved még nem árultad el. Remélem nem titok, mert akkor bajban leszek.* Kuncog majd aztán miután megtörli a hangszert elkezd rajta egy pattogós, tengerész nótát játszani, amit talán fülbemászónak is lehet nevezni. Távolról az Öreg hangját lehet hallani, ahogyan halkan dúdol rá. Mintha valamilyen részeg tengerészt emlegetne.*
317. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-10-25 17:19:13
Üzenet elküldve: 2020-10-25 17:19:13
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//A lehetetlen alatt, randevú//
*Histerainay a tegnapi nap folyamán nem úszhatta meg atyja vicceskedő, de faggatózó szavait, már az otthoni ajtót átlépve sem. Bármennyire is húzta a száját a fiatal nő, végül nagy nehezen kinyögte a tolvajjal történteket a vére számára. No lám aztán a vér mégis vízzé vált, mert az apja úgy ugrott a nyakába, hogy a lánya randevúzni fog, mintha éppen csak valami királlyal készülne menyegzőre.
Egy bizonyos a nő még sosem érezte annyira idegennek magától atyját, mint akkor. Utálja a randevú ötletét, mert egy része izgató. Szóval az atyja az oka, hogy a késdobáló, bőrruhában járó nő ezúttal finom vörös ruhát visel, fodrokkal s díszekkel, ahogy azt „kell”. Érzi magán, hogy többen is megbámulják és hálát ad az égnek, hogy zsákjába rakott normális ruhadarabokat is, mert lassan, ha nem jelenik meg az a bolond férfi meg kell valamelyik részeget vágnia, ha a füttyök helyett inkább erőszakoskodnak. Ekkor jut eszébe, hogy a zsákjában van a másik kabátja is még mindig és noha megfogadta nem fogja felvenni, a szükség nagy úr. Nemsokára, már szorosan összehúzza magán a férfi illatú textilt és körbe- körbe tekintget a tenger irányába, várva ezt a lehetetlen randevút*
*Histerainay a tegnapi nap folyamán nem úszhatta meg atyja vicceskedő, de faggatózó szavait, már az otthoni ajtót átlépve sem. Bármennyire is húzta a száját a fiatal nő, végül nagy nehezen kinyögte a tolvajjal történteket a vére számára. No lám aztán a vér mégis vízzé vált, mert az apja úgy ugrott a nyakába, hogy a lánya randevúzni fog, mintha éppen csak valami királlyal készülne menyegzőre.
Egy bizonyos a nő még sosem érezte annyira idegennek magától atyját, mint akkor. Utálja a randevú ötletét, mert egy része izgató. Szóval az atyja az oka, hogy a késdobáló, bőrruhában járó nő ezúttal finom vörös ruhát visel, fodrokkal s díszekkel, ahogy azt „kell”. Érzi magán, hogy többen is megbámulják és hálát ad az égnek, hogy zsákjába rakott normális ruhadarabokat is, mert lassan, ha nem jelenik meg az a bolond férfi meg kell valamelyik részeget vágnia, ha a füttyök helyett inkább erőszakoskodnak. Ekkor jut eszébe, hogy a zsákjában van a másik kabátja is még mindig és noha megfogadta nem fogja felvenni, a szükség nagy úr. Nemsokára, már szorosan összehúzza magán a férfi illatú textilt és körbe- körbe tekintget a tenger irányába, várva ezt a lehetetlen randevút*
316. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-10-24 17:52:19
Üzenet elküldve: 2020-10-24 17:52:19
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Hanloren, Nirs, Quikhnah, Wylindhor, Reyraa, Rendor//
*Van alkalma körülnézni és szemügyre venni a gyülekező kölyökbandát. Ezek vagy állandóan itt lebzselnek, vagy megint az ő tiszteletére bukkantak fel, mint legutóbb. Akárhogy is, valószínűleg ráférne egy alapos takarítás a kikötőre. Meglehet, a Vashegynek sem közömbös, hogy a csőcselék tort ül a szomszédságában. Elcsípi a mélységi válaszát ami ugyan nem neki szól, de elmosolyodik rá. Kikötői őrség... Lehet, hogy az ő ismeretei hiányosak, de eddig úgy tudta, hogy a Patkányok haramiákból álló társaság. Most pedig rendfenntartó szerepében tetszelegnek. Kifizette a védelmi pénzt, vagyis a vámot és a sötételf rábólintott arra, hogy tovább szeretnének menni. Sarkait lova vékonyába nyomja, lépésre nógatja. Feleslegesnek érezné fecsérelni a szót és az idejüket. Hiszen Hanolrennek igaza van.*
- Tudom. *szól hátra amikor elindulnak* Arra.
*Kicsit mintha bizonytalan lenne a hangja. Elméletileg tudja az utat, de mivel még soha nem járt arrafelé, nem teljesen biztos magában. De a torony elég jellegzetes épület, talán nem tévesztik el.*
*Van alkalma körülnézni és szemügyre venni a gyülekező kölyökbandát. Ezek vagy állandóan itt lebzselnek, vagy megint az ő tiszteletére bukkantak fel, mint legutóbb. Akárhogy is, valószínűleg ráférne egy alapos takarítás a kikötőre. Meglehet, a Vashegynek sem közömbös, hogy a csőcselék tort ül a szomszédságában. Elcsípi a mélységi válaszát ami ugyan nem neki szól, de elmosolyodik rá. Kikötői őrség... Lehet, hogy az ő ismeretei hiányosak, de eddig úgy tudta, hogy a Patkányok haramiákból álló társaság. Most pedig rendfenntartó szerepében tetszelegnek. Kifizette a védelmi pénzt, vagyis a vámot és a sötételf rábólintott arra, hogy tovább szeretnének menni. Sarkait lova vékonyába nyomja, lépésre nógatja. Feleslegesnek érezné fecsérelni a szót és az idejüket. Hiszen Hanolrennek igaza van.*
- Tudom. *szól hátra amikor elindulnak* Arra.
*Kicsit mintha bizonytalan lenne a hangja. Elméletileg tudja az utat, de mivel még soha nem járt arrafelé, nem teljesen biztos magában. De a torony elég jellegzetes épület, talán nem tévesztik el.*
315. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-10-22 18:18:34
Üzenet elküldve: 2020-10-22 18:18:34
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
*Az ösvényről kiérve a lány nagy ívben kikerüli a kikötői úton lévő csoportosulást. Igazán nem óhajt belefolyni a csetepatéjukba, már ha egyáltalán ez valami csetepaté. De Arja szerint túl sokan vannak, és ha jól látja azalatt a rövid idő alatt, amíg elhalad a közelükben (bár nem bámészkodik, hanem Colonel nyakára hajolva igyekszik minél gyorsabban maga mögött hagyni őket), valamin vitáznak. Mindenesetre néhányan közülük fegyveresek.
Az, hogy itt adót szedne bárki is, meg sem fordul a lány fejében. A ládák igazán nem tűnnek fel neki.
Valamiféle adószedés nyilván őrbódéval járna, sorompóval, vagy valami feltűnő jelzéssel. Hogy az úton ácsorgók ilyesmin vitatkoznak, arra igazán nem is gondol.
Hiszen este, reggel, éjjel, nappal, esőben, napsütésben, napokon át még egy hatalmas mágus sem tud csak úgy egy út közepén álldogálni sokáig, és feltartóztatni mindenkit, aki csak ott áthalad.
Még neki is kell ennie, innia, aludnia időnként.
Arja hát folytatja az útját, a saját dolgával törődve, nekivágva a Dokkoknak, és hamarosan eltűnik az egyik sikátorban a Világítótorony irányába.
Jól emlékszik, merre is van a hely. Már csak oda kell érnie!*
Az, hogy itt adót szedne bárki is, meg sem fordul a lány fejében. A ládák igazán nem tűnnek fel neki.
Valamiféle adószedés nyilván őrbódéval járna, sorompóval, vagy valami feltűnő jelzéssel. Hogy az úton ácsorgók ilyesmin vitatkoznak, arra igazán nem is gondol.
Hiszen este, reggel, éjjel, nappal, esőben, napsütésben, napokon át még egy hatalmas mágus sem tud csak úgy egy út közepén álldogálni sokáig, és feltartóztatni mindenkit, aki csak ott áthalad.
Még neki is kell ennie, innia, aludnia időnként.
Arja hát folytatja az útját, a saját dolgával törődve, nekivágva a Dokkoknak, és hamarosan eltűnik az egyik sikátorban a Világítótorony irányába.
Jól emlékszik, merre is van a hely. Már csak oda kell érnie!*
314. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-10-22 13:58:35
Üzenet elküldve: 2020-10-22 13:58:35
Rang: Játékos
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Hanloren, Nirs, Quikhnah, Wylindhor, Reyraa, Rendor//
// Főként Reynek //
* Csúcsidőben érkeztek a barikádhoz, így aztán kénytelenek várni a sorukra. Így is feszült volt, de ez még inkább feszültté teszi. Tisztára, mintha valami piacon lennének. Erre nem, hogy fogynának, de még jönnek is a másik irányból. Nem is lenne gond, ha nem kezdene el makacskodni a férfi. Az íjával hadonászik és közben fenyegeti azt a nőt. Rendor már korábban tapasztalta, hogy az ilyesmi nem sok jóra vezet. Most is valami ilyesmi történik, mert a környező fákon játszadozó kölykök elkezdenek idegyűlni. Ráadásul nem tűnnek fegyvertelennek, mert kis pengékkel és, ha a férfi jól látja, akkor kezdetleges parittyákkal vannak felfegyverezve.*
- Nem tetszik ez nekem!* Mondja halkan testőrének. Tétován tesz is egy lépést hátrafelé. Most újra átgondolja feladatuk lényegét. Máris nem tűnik olyan jó ötletnek ez a dolog. Ha ennek vége Reyt félre fogja hívni egy gyors megbeszélésre.*
// Főként Reynek //
* Csúcsidőben érkeztek a barikádhoz, így aztán kénytelenek várni a sorukra. Így is feszült volt, de ez még inkább feszültté teszi. Tisztára, mintha valami piacon lennének. Erre nem, hogy fogynának, de még jönnek is a másik irányból. Nem is lenne gond, ha nem kezdene el makacskodni a férfi. Az íjával hadonászik és közben fenyegeti azt a nőt. Rendor már korábban tapasztalta, hogy az ilyesmi nem sok jóra vezet. Most is valami ilyesmi történik, mert a környező fákon játszadozó kölykök elkezdenek idegyűlni. Ráadásul nem tűnnek fegyvertelennek, mert kis pengékkel és, ha a férfi jól látja, akkor kezdetleges parittyákkal vannak felfegyverezve.*
- Nem tetszik ez nekem!* Mondja halkan testőrének. Tétován tesz is egy lépést hátrafelé. Most újra átgondolja feladatuk lényegét. Máris nem tűnik olyan jó ötletnek ez a dolog. Ha ennek vége Reyt félre fogja hívni egy gyors megbeszélésre.*
313. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-10-21 10:47:11
Üzenet elküldve: 2020-10-21 10:47:11
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Wynpeiros Miraquinal figyelmébe//
*Egyelőre úgy tűnik nem állnak az útjába, legalább is a törpe hátrál, a sötételf nő még kérdéses. Mielőtt még tovább haladhatna, valaki más is megszólítja hátulról. Éles, vékony hang, ami megüti a fülét, s aminek hatására hátra fordul. Egy apró lány gyerek, aki segítséget kér tőle. Gyerekeket sosem bánt, bár találkozott már a kikötőben késes suhancokkal, akik könnyen kifosztják az embert. Apró füttyöket is hall a közelben, s talán valami gyermek csoport is gyülekezni kezd, de ezt korai lenne még megítélnie. Ez a kislány biztosan itt van mögötte. Nem tűnik veszélyesnek, ettől függetlenül íját nem teszi el, csupán nem tartja a kislány felé. Tekintete körbe jár, ami az esetleges veszélyeket próbálja felmérni, s közben válaszol a gyermek kérdésére.*
- Mit szeretnél? *A hangja ezúttal is határozott, mégsem olyan, mint az iménti, amit a mélységi és a törpe felé intézett. Olyan hangnemben beszél, hogy az egy gyereket ne rémítsen meg. Kíváncsi, hogy milyen helyzet fog ebből kibontakozni, de az biztos, hogy a barikádon átjutni már nem lesz annyira egyszerű és gyors, mint ahogy gondolta.*
*Egyelőre úgy tűnik nem állnak az útjába, legalább is a törpe hátrál, a sötételf nő még kérdéses. Mielőtt még tovább haladhatna, valaki más is megszólítja hátulról. Éles, vékony hang, ami megüti a fülét, s aminek hatására hátra fordul. Egy apró lány gyerek, aki segítséget kér tőle. Gyerekeket sosem bánt, bár találkozott már a kikötőben késes suhancokkal, akik könnyen kifosztják az embert. Apró füttyöket is hall a közelben, s talán valami gyermek csoport is gyülekezni kezd, de ezt korai lenne még megítélnie. Ez a kislány biztosan itt van mögötte. Nem tűnik veszélyesnek, ettől függetlenül íját nem teszi el, csupán nem tartja a kislány felé. Tekintete körbe jár, ami az esetleges veszélyeket próbálja felmérni, s közben válaszol a gyermek kérdésére.*
- Mit szeretnél? *A hangja ezúttal is határozott, mégsem olyan, mint az iménti, amit a mélységi és a törpe felé intézett. Olyan hangnemben beszél, hogy az egy gyereket ne rémítsen meg. Kíváncsi, hogy milyen helyzet fog ebből kibontakozni, de az biztos, hogy a barikádon átjutni már nem lesz annyira egyszerű és gyors, mint ahogy gondolta.*
312. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-10-20 15:20:25
Üzenet elküldve: 2020-10-20 15:20:25
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Wynpeiros Miraquinal figyelmébe//
*A kikötő mostanában nem a legártatlanabb hely. A környéket belepi a téboly és a paranoia. A bizonytalanság, az erő és az elnyomás minden pillanatban érezteti óvó öklét és ha kell akkor a kellő helyen súlyt le. Wynpeiros kezében az íjával és kemény kijelentésével teljes mértékben a kikötő jelenlegi erőközpontú helyzetét testesíti meg. Ahogy a helyzet egyre élesebbé válik a félelf egy apró vékony hangra lehet figyelmes.*
- Bácsi! Bácsi! Tessék nekem segíteni. *Egy ártatlan gyermeki hang szólal meg szinte a semmiből közvetlenül Wynpeiros háta mögül.*
//Hanloren, Nirs, Quikhnah, Wylindhor, Reyraa, Rendor//
*Az addig csöndes és kellemes fák övezte út egyszerre kezd megtelni élettel, ha a barikádnál várakozók körbe tekintenek, akkor a fákon mozgást láthatnak. Le és felfelé mászó apró árnyak mozognak nem is olyan messze. Ha alaposabban meg is kívánja valaki számolni és nézni mi történi az út két oldalán, akkor legalább egy tucat fiatalkorú gyermek kezd el nyüzsögni. Ruházatuk szakadt és kinézetük ápolatlan, de nem tűnnek alultápláltnak. Tekintetük elszánt és mind mereven a kibontakozó szituációt kezdik figyelni. Apró kis övükön kicsiny kések és bicskák a kezükben szíj és kezükben kő. A helyzetet csak az a pillanat töri meg egy rövid időre, hogy a gyermekek közül kettő elkezd szaladni a dokkok irányába, akik pedig maradnak apró füttyöket hallatva kezdenek szerveződni. Ha a népes gyülekezet figyelme Wynpeirosra irányába kalandozna el, akkor megpillanthatják az apró leány gyermeket a félvér mögött, aki mintha mondani akarna neki valamit.*
*A kikötő mostanában nem a legártatlanabb hely. A környéket belepi a téboly és a paranoia. A bizonytalanság, az erő és az elnyomás minden pillanatban érezteti óvó öklét és ha kell akkor a kellő helyen súlyt le. Wynpeiros kezében az íjával és kemény kijelentésével teljes mértékben a kikötő jelenlegi erőközpontú helyzetét testesíti meg. Ahogy a helyzet egyre élesebbé válik a félelf egy apró vékony hangra lehet figyelmes.*
- Bácsi! Bácsi! Tessék nekem segíteni. *Egy ártatlan gyermeki hang szólal meg szinte a semmiből közvetlenül Wynpeiros háta mögül.*
//Hanloren, Nirs, Quikhnah, Wylindhor, Reyraa, Rendor//
*Az addig csöndes és kellemes fák övezte út egyszerre kezd megtelni élettel, ha a barikádnál várakozók körbe tekintenek, akkor a fákon mozgást láthatnak. Le és felfelé mászó apró árnyak mozognak nem is olyan messze. Ha alaposabban meg is kívánja valaki számolni és nézni mi történi az út két oldalán, akkor legalább egy tucat fiatalkorú gyermek kezd el nyüzsögni. Ruházatuk szakadt és kinézetük ápolatlan, de nem tűnnek alultápláltnak. Tekintetük elszánt és mind mereven a kibontakozó szituációt kezdik figyelni. Apró kis övükön kicsiny kések és bicskák a kezükben szíj és kezükben kő. A helyzetet csak az a pillanat töri meg egy rövid időre, hogy a gyermekek közül kettő elkezd szaladni a dokkok irányába, akik pedig maradnak apró füttyöket hallatva kezdenek szerveződni. Ha a népes gyülekezet figyelme Wynpeirosra irányába kalandozna el, akkor megpillanthatják az apró leány gyermeket a félvér mögött, aki mintha mondani akarna neki valamit.*
311. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-10-20 14:28:02
Üzenet elküldve: 2020-10-20 14:28:02
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//A barikádnál//
*Szó se róla, kezdi megkedvelni a sötételfet. Kifejezetten tetszik neki szókimondó, és legkevésbé sem kertelő stílusa. Rezzenéstelen arccal nézi, ahogyan a pénz a nő zsebébe vándorol, majd a lovasok áthaladnak a barikádon. *
-Na, hát ez...
*Kezdené neki mondani nagy bőszen, de félbeszakítja egy újonnan érkező. ~Hát ez meg? ~ Quikh nehezen tudja megállni, hogy ne törjön elő belőle a nevetés. A csuklyás férfi csak úgy neki áll faggatni őket, de olyan dramatikusan mintha valami színdarabban játszana. *
~Nofene... Ez is túl komolyan veszi magát. ~
*A sötételf felvázolja, hogy mi történik itt igazából, és miért is történik. A férfi azonban úgy látszik, hogy nem bír magával, és muszáj az erejét fitogtatnia. Quikh sokatmondó pillantást vet a nőre és szemét forgatja. Szíve szerint átengedné a mitugrászt, az őrök előbb-utóbb úgyis összekaparnák. Még mindig nem tudja felfogni, hogy miért olyan sok az a harminc arany, hogy emberéletet kelljen elvenni érte. Na meg magadra hozni az őrséget. De nem az ő dolga dönteni, és nem is szívesen kapna most két nyilat a mellkasába. Nem gondolná, hogy ilyen kis távolságból túlságosan fel tudna gyorsulni a nyíl, de nem akarja kipróbálni. Hátrébb áll, hogy ne kerüljön két tűz közé. Nem szól semmit és nem is kezdeményez harcot. Viszont, ha netalán mégis harcra kerülne a sor, nem kérdés kit választana a sötételf és a jöttment között. *
*Szó se róla, kezdi megkedvelni a sötételfet. Kifejezetten tetszik neki szókimondó, és legkevésbé sem kertelő stílusa. Rezzenéstelen arccal nézi, ahogyan a pénz a nő zsebébe vándorol, majd a lovasok áthaladnak a barikádon. *
-Na, hát ez...
*Kezdené neki mondani nagy bőszen, de félbeszakítja egy újonnan érkező. ~Hát ez meg? ~ Quikh nehezen tudja megállni, hogy ne törjön elő belőle a nevetés. A csuklyás férfi csak úgy neki áll faggatni őket, de olyan dramatikusan mintha valami színdarabban játszana. *
~Nofene... Ez is túl komolyan veszi magát. ~
*A sötételf felvázolja, hogy mi történik itt igazából, és miért is történik. A férfi azonban úgy látszik, hogy nem bír magával, és muszáj az erejét fitogtatnia. Quikh sokatmondó pillantást vet a nőre és szemét forgatja. Szíve szerint átengedné a mitugrászt, az őrök előbb-utóbb úgyis összekaparnák. Még mindig nem tudja felfogni, hogy miért olyan sok az a harminc arany, hogy emberéletet kelljen elvenni érte. Na meg magadra hozni az őrséget. De nem az ő dolga dönteni, és nem is szívesen kapna most két nyilat a mellkasába. Nem gondolná, hogy ilyen kis távolságból túlságosan fel tudna gyorsulni a nyíl, de nem akarja kipróbálni. Hátrébb áll, hogy ne kerüljön két tűz közé. Nem szól semmit és nem is kezdeményez harcot. Viszont, ha netalán mégis harcra kerülne a sor, nem kérdés kit választana a sötételf és a jöttment között. *
310. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-10-20 09:29:27
Üzenet elküldve: 2020-10-20 09:29:27
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A barikádnál//
*Nem érdekelt a barikádnál kialakult beszélgetésekben. Annyi mégis megerősödik benne, hogy a mélységi nő a vezetője ennek az úttorlasznak. A köszönés érdektelen egy ilyen helyzetben, ezért erre nem fecsérel időt. Azt látja, hogy van, aki fizet, s a mélységitől azt is megtudja, hogy miért fizetnek. Hideg tekintettel fogadja a választ feltett kérdésére. Érzelemmentesen válaszol a sötételfnek.*
- Akkor szedd azoktól, akik nem tudnak egyszerre két nyílvesszőt a mellkasodba lőni. *Továbbiakban nem folyik bele felesleges szócséplésbe, mert az felesleges lenne. Íját továbbra is készenlétben tartja, s közben elindul, hogy áthaladjon a barikádon, valahol annak a szélén. Amennyiben megpróbálják megállítani, vagy rátámadni, képességét használva azonnal kilő két nyílvesszőt a támadó felé. A rövid beszélgetésből felismerhető, hogy nem bőbeszédű, ugyanakkor kész gondolkodás nélkül beváltani a fenyegetését.*
*Nem érdekelt a barikádnál kialakult beszélgetésekben. Annyi mégis megerősödik benne, hogy a mélységi nő a vezetője ennek az úttorlasznak. A köszönés érdektelen egy ilyen helyzetben, ezért erre nem fecsérel időt. Azt látja, hogy van, aki fizet, s a mélységitől azt is megtudja, hogy miért fizetnek. Hideg tekintettel fogadja a választ feltett kérdésére. Érzelemmentesen válaszol a sötételfnek.*
- Akkor szedd azoktól, akik nem tudnak egyszerre két nyílvesszőt a mellkasodba lőni. *Továbbiakban nem folyik bele felesleges szócséplésbe, mert az felesleges lenne. Íját továbbra is készenlétben tartja, s közben elindul, hogy áthaladjon a barikádon, valahol annak a szélén. Amennyiben megpróbálják megállítani, vagy rátámadni, képességét használva azonnal kilő két nyílvesszőt a támadó felé. A rövid beszélgetésből felismerhető, hogy nem bőbeszédű, ugyanakkor kész gondolkodás nélkül beváltani a fenyegetését.*
309. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-10-19 21:28:10
Üzenet elküldve: 2020-10-19 21:28:10
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//A barikádnál//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Dhorisz tulajdonképpen nem foglalkozik a rosszakarókkal. Ő szeret adót szedni. Másrészt meg az sem igazán félemlíti meg, hogy a kikötő nem egy olyan hely, mint Arthenior. Gyakorlatilag pont az ellentéteként fogható fel. Évek óta ismeri a kikötőt. Meg amúgy sem az az ijedős típus.*
- Szart se érne, ha behúznám a nyakamat az első rosszindulatú megjegyzésre.* Felel a törpének. Rövidesen vizsgálódva veszi szemügyre a közeledő párost, s közben újabb rövidke megjegyzést tesz.*
- Asszed érdekel, hogy mivel próbálkozik?* Kérdezi legyintve.*
- Majd meglátjuk, mi lesz. Ha az életemre tör, kezdhet barátkozni a kardommal.* Abszolút nem felvágásként mondja, csak úgy tárgyilagosan vázolja a bicegőnek az álláspontját. A barikádhoz érő páros egyik tagja - aki ma már korábban megfenyegette - kérdést intéz társához, de mivel a mélységi nem hallotta az előzményeket, így nem tudja, mire vonatkozik a kérdés. De az egyszer biztos, hogy Dhorisznak nagyon is ellenszenves a mézesmázos mosoly. Ennek ellenére rezzenéstelen arccal várakozik a fizetésre. Ami egyébként megtörténik egy talán humorosnak szánt megjegyzést követően. Erre nem reagál semmit, érdemben nem is tudna mit. A férfi elnézést kér korábbi nyers megnyilvánulásáért, de a mélységit nem hatja meg különösebben a dolog. Logikai kapcsolatot sem vél felfedezni a bocsánatkérés és az indoklás között. Nagyon nem bízik a férfiban, persze ebből kifelé semmit sem mutat. ~Játsszunk így, ha így akarod.~ Azzal könnyedtséget színlelve szól:*
- Ugyan, semmi gond. Teljesen érthető a dolog.
*Még legyint is hozzá, hogy a hatásosságot növelje. Közben a csendes társ végigméri Dhoriszt. ~Faszt bámulsz, te.~ A lovastól kérdés hangzik el, amire csak szó nélkül bólint. Persze egyáltalán nem arra számít, hogy ennyi volt az egész. Megérzése azt súgja az előzmények tudatában, hogy közel sincs még vége a játéknak, sőt, csak most kezdődik igazán. Ráadásul idő közben egy csuklyás alakkal is bővül az összeverődött kis társaság. És még hozzá nem is akárhogyan jön az ismeretlen: használatra kész íjjal a kézben. ~Faszomat, ma mindenki meg akar ölni?~ Köszönés nélkül szegezi neki a kérdést - ami már majdhogynem vallatásnak mondható. ~Neked is szép napot.~ Fűzi felelete elé e gondolatot, majd felel:*
- A kikötőii őrség megbízásából szedek adót mindenkitől, aki az erdőség felől érkezik vagy arra távozik.* Hangja az íjas idegenhez hasonlóan tárgyilagos és határozott. Ugyan odafordul a csuklyáshoz, de fél szemmel mégis figyeli a lovast. Változatlanul készen áll a támadásra.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Dhorisz tulajdonképpen nem foglalkozik a rosszakarókkal. Ő szeret adót szedni. Másrészt meg az sem igazán félemlíti meg, hogy a kikötő nem egy olyan hely, mint Arthenior. Gyakorlatilag pont az ellentéteként fogható fel. Évek óta ismeri a kikötőt. Meg amúgy sem az az ijedős típus.*
- Szart se érne, ha behúznám a nyakamat az első rosszindulatú megjegyzésre.* Felel a törpének. Rövidesen vizsgálódva veszi szemügyre a közeledő párost, s közben újabb rövidke megjegyzést tesz.*
- Asszed érdekel, hogy mivel próbálkozik?* Kérdezi legyintve.*
- Majd meglátjuk, mi lesz. Ha az életemre tör, kezdhet barátkozni a kardommal.* Abszolút nem felvágásként mondja, csak úgy tárgyilagosan vázolja a bicegőnek az álláspontját. A barikádhoz érő páros egyik tagja - aki ma már korábban megfenyegette - kérdést intéz társához, de mivel a mélységi nem hallotta az előzményeket, így nem tudja, mire vonatkozik a kérdés. De az egyszer biztos, hogy Dhorisznak nagyon is ellenszenves a mézesmázos mosoly. Ennek ellenére rezzenéstelen arccal várakozik a fizetésre. Ami egyébként megtörténik egy talán humorosnak szánt megjegyzést követően. Erre nem reagál semmit, érdemben nem is tudna mit. A férfi elnézést kér korábbi nyers megnyilvánulásáért, de a mélységit nem hatja meg különösebben a dolog. Logikai kapcsolatot sem vél felfedezni a bocsánatkérés és az indoklás között. Nagyon nem bízik a férfiban, persze ebből kifelé semmit sem mutat. ~Játsszunk így, ha így akarod.~ Azzal könnyedtséget színlelve szól:*
- Ugyan, semmi gond. Teljesen érthető a dolog.
*Még legyint is hozzá, hogy a hatásosságot növelje. Közben a csendes társ végigméri Dhoriszt. ~Faszt bámulsz, te.~ A lovastól kérdés hangzik el, amire csak szó nélkül bólint. Persze egyáltalán nem arra számít, hogy ennyi volt az egész. Megérzése azt súgja az előzmények tudatában, hogy közel sincs még vége a játéknak, sőt, csak most kezdődik igazán. Ráadásul idő közben egy csuklyás alakkal is bővül az összeverődött kis társaság. És még hozzá nem is akárhogyan jön az ismeretlen: használatra kész íjjal a kézben. ~Faszomat, ma mindenki meg akar ölni?~ Köszönés nélkül szegezi neki a kérdést - ami már majdhogynem vallatásnak mondható. ~Neked is szép napot.~ Fűzi felelete elé e gondolatot, majd felel:*
- A kikötőii őrség megbízásából szedek adót mindenkitől, aki az erdőség felől érkezik vagy arra távozik.* Hangja az íjas idegenhez hasonlóan tárgyilagos és határozott. Ugyan odafordul a csuklyáshoz, de fél szemmel mégis figyeli a lovast. Változatlanul készen áll a támadásra.*
308. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-10-18 17:01:15
Üzenet elküldve: 2020-10-18 17:01:15
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
//A kétarcú//
* Még szép, hogy nem engedi, hogy felmásszék arra a hajóra a lány. Amint partot érnek rögtön ki is derül, hogy mennyire jó is, hogy nem engedte ezt. A halásztól kiderül, hogy kétes alakokról van szó, akik éjszaka még ténykednek is. Még a hideg is kirázza, amikor ezeket meséli a pocakos. Látszik is a kint lévőkön is, hogy nyugtalanok nagyon emiatt. Ez plusz ok, hogy ő is az legyen. Meg is fogadja a kapott tanácsot.*
- Köszönjük a jó tanácsot! Már itt sem vagyunk.* Myr is úgy van vele, hogy jobb a békesség, így aztán ő is támogatja az ötletet.*
- Menjünk akkor!* Mondja a vajákosnak és gyors léptekkel indul el a Boszorkánykonyha irányába. Mihamarabb szeretne már a biztonságos falak között lenni. Szerencsére elég növényt sikerült gyűjteni, így aztán elmondhatják, hogy sikeresen zárták a napot.*
* Még szép, hogy nem engedi, hogy felmásszék arra a hajóra a lány. Amint partot érnek rögtön ki is derül, hogy mennyire jó is, hogy nem engedte ezt. A halásztól kiderül, hogy kétes alakokról van szó, akik éjszaka még ténykednek is. Még a hideg is kirázza, amikor ezeket meséli a pocakos. Látszik is a kint lévőkön is, hogy nyugtalanok nagyon emiatt. Ez plusz ok, hogy ő is az legyen. Meg is fogadja a kapott tanácsot.*
- Köszönjük a jó tanácsot! Már itt sem vagyunk.* Myr is úgy van vele, hogy jobb a békesség, így aztán ő is támogatja az ötletet.*
- Menjünk akkor!* Mondja a vajákosnak és gyors léptekkel indul el a Boszorkánykonyha irányába. Mihamarabb szeretne már a biztonságos falak között lenni. Szerencsére elég növényt sikerült gyűjteni, így aztán elmondhatják, hogy sikeresen zárták a napot.*
307. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-10-17 22:53:42
Üzenet elküldve: 2020-10-17 22:53:42
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 93
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 93
Játékstílus: Megfontolt
//A kétarcú//
*Wrexnél egy láthatatlan falba ütközik a gnóm azon terve, hogy egy kicsit felpillantson a rejtélyes hajó fedélzetére. Hevesen tiltakozik is a fiú, Myr meg igazából nem tehet ellene semmit, mert jelen helyzetben Wrex a főnök. Csak egy elégedetlen grimasszal nyugtázza, hogy ő bizony nem fogja megnézni azt a hajót, bármennyire is szeretné. Igaz, nem veti még el a tervet, úgy számol, hogy amint a parthoz érnek, aljas módon elcsórja a ladikot, hogy visszaevezzen a nyílt vízen veszteglő járműhöz. Tudja jól, hogy ezt bizony nem fogják jó szemmel nézni, és valószínűleg Wrextől is kap majd egy alapos fejmosást, sőt, akár még az is lehet, hogy makacskodása és legyűrhetetlen kíváncsisága miatt eltanácsolják a Sellőből. De bizony elkötési szándéka rögtön meghiúsul, amint a parthoz érkezik a csónak, mégpedig a halász "jóvoltából", akitől kibérelték. Vágyakozva vet még egy utolsó pillantást a fekete hajó irányába. Valószínűnek tartja, hogy soha többé nem fogja már látni, így sosem derülhet fény a titokra. De gondolatai bizony messzire tévednek, s egyre csak a különös hajó környékén járnak. Számtalan lehetőséget felvázol, hogy mi is történne, ha mégis a fedélzetére léphetne. Ezek az elképzelések pedig egyre vadabb, egyre ijesztőbb alakot öltenek, s amikor a halász - amúgy nem túl barátságosan kiparancsolja a csónakból, összerezzenve tér vissza a valóságba. Először nem mozdul, de alig néhány pillanat elteltével mégis kimászik a partra.*
- Menjünk akkor vissza.* Fordul Wrexhez, utalva arra, hogy részéről is visszatérhetnek a Sellőbe.*
- Köszönjük a lehetőséget.* Mosolyog a halászra, majd búcsút intve megindul a munkahelye irányába - persze csak, ha társa is véle tart.*
*Wrexnél egy láthatatlan falba ütközik a gnóm azon terve, hogy egy kicsit felpillantson a rejtélyes hajó fedélzetére. Hevesen tiltakozik is a fiú, Myr meg igazából nem tehet ellene semmit, mert jelen helyzetben Wrex a főnök. Csak egy elégedetlen grimasszal nyugtázza, hogy ő bizony nem fogja megnézni azt a hajót, bármennyire is szeretné. Igaz, nem veti még el a tervet, úgy számol, hogy amint a parthoz érnek, aljas módon elcsórja a ladikot, hogy visszaevezzen a nyílt vízen veszteglő járműhöz. Tudja jól, hogy ezt bizony nem fogják jó szemmel nézni, és valószínűleg Wrextől is kap majd egy alapos fejmosást, sőt, akár még az is lehet, hogy makacskodása és legyűrhetetlen kíváncsisága miatt eltanácsolják a Sellőből. De bizony elkötési szándéka rögtön meghiúsul, amint a parthoz érkezik a csónak, mégpedig a halász "jóvoltából", akitől kibérelték. Vágyakozva vet még egy utolsó pillantást a fekete hajó irányába. Valószínűnek tartja, hogy soha többé nem fogja már látni, így sosem derülhet fény a titokra. De gondolatai bizony messzire tévednek, s egyre csak a különös hajó környékén járnak. Számtalan lehetőséget felvázol, hogy mi is történne, ha mégis a fedélzetére léphetne. Ezek az elképzelések pedig egyre vadabb, egyre ijesztőbb alakot öltenek, s amikor a halász - amúgy nem túl barátságosan kiparancsolja a csónakból, összerezzenve tér vissza a valóságba. Először nem mozdul, de alig néhány pillanat elteltével mégis kimászik a partra.*
- Menjünk akkor vissza.* Fordul Wrexhez, utalva arra, hogy részéről is visszatérhetnek a Sellőbe.*
- Köszönjük a lehetőséget.* Mosolyog a halászra, majd búcsút intve megindul a munkahelye irányába - persze csak, ha társa is véle tart.*
306. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-10-17 00:37:17
Üzenet elküldve: 2020-10-17 00:37:17
Rang: Játékos
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Barikádnál//
-Mert nem is tehettem volna többet. *Vágja rá azonnal, kicsit talán élesebben is, mint szerette volna.
Csendben hagyja, hogy Nirs kifizesse helyette az áthaladásuk költségét. Csak halványzöld tekintete kíséri a fiú kezének útját, majd végül megállapodik a mélységi útonállón.
Egy árva szó, annyi sem hagyja el ajkát, de alaposan megjegyzi a nőt magának. Elvégre alighanem útjuk visszafelé is vezet...
Felsóhajt, majd szorosabbra fűzi karjait Nirs dereka körül és ismét behunyja szemeit. Idejét sem tudja, mikor aludt legutoljára ágyban.*
-Most már értem. Mindennek eljön az ideje. Most viszont siessünk. A fény szolgái még a közelben ólálkodnak. *Suttogja, majd arcába húzza a csuklyáját. Hosszú az út a Toronyig, ezt tudja. Hisz látta, mikor Lihanech felől érkezett a Nagy Úton. Mikor még naiv volt s hiszékeny... Egy bolond.*
-Tudod az utat?
-Mert nem is tehettem volna többet. *Vágja rá azonnal, kicsit talán élesebben is, mint szerette volna.
Csendben hagyja, hogy Nirs kifizesse helyette az áthaladásuk költségét. Csak halványzöld tekintete kíséri a fiú kezének útját, majd végül megállapodik a mélységi útonállón.
Egy árva szó, annyi sem hagyja el ajkát, de alaposan megjegyzi a nőt magának. Elvégre alighanem útjuk visszafelé is vezet...
Felsóhajt, majd szorosabbra fűzi karjait Nirs dereka körül és ismét behunyja szemeit. Idejét sem tudja, mikor aludt legutoljára ágyban.*
-Most már értem. Mindennek eljön az ideje. Most viszont siessünk. A fény szolgái még a közelben ólálkodnak. *Suttogja, majd arcába húzza a csuklyáját. Hosszú az út a Toronyig, ezt tudja. Hisz látta, mikor Lihanech felől érkezett a Nagy Úton. Mikor még naiv volt s hiszékeny... Egy bolond.*
-Tudod az utat?
305. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-10-13 09:11:22
Üzenet elküldve: 2020-10-13 09:11:22
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Barikádnál//
*A fáról megfigyelve a barikád környékén, talán annyira lehet figyelmes, hogy egy alacsonyabb mélységi nő lehet az egyik, aki feltehetően aranyakat, vagy legalább is valamit eltesz az utazóktól, amit innen elnézve önként adnak át. Úgy gondolja, hogy megnézi közelebbről is magának ezt a barikádot. A fél-elf lemászik a fáról, csuklyáját a fejére húzza, úgy, hogy arc résznél is takarjon. Erősen megköti a szövetet, így csak szemei villannak ki a csuklyás arcmaszkból. Termetre magas, ruganyos testalkatú, így az arcát nélkülözve elf-nek, embernek is vélhető. Bőrből készült ruházatot visel, erdőjárókéhoz hasonlót. Puha anyagú csizmában, szinte nesztelenül halad az erdei utakon. Felsőtestét bőrvért védi melyben elrejtve dobókései vannak. Kezein acél alkarvédők, melyek szintén nem látszanak a hosszú ujjú ruha alatt. Előveszi íját és egy nyílvesszőt tart rajta készenlétben, de még nem húzza fel támadásra. Lassú léptekkel közelíti meg a barikádot és megáll, amikor a torlaszhoz ér.*
- Kik vagytok, és mit csináltok itt a kikötő bejáratánál? *Kérdése határozott, ugyanakkor érzelemmentes. Wylindhor Valdhorisz felé intézi ezt a kérdését, mert a távolból látottak alapján valami fontos szerepe lehet a barikádnál. Fegyverét használatra kész állapotban tartja, amíg pontosan ki nem derül, hogy mi folyik itt pontosan.*
*A fáról megfigyelve a barikád környékén, talán annyira lehet figyelmes, hogy egy alacsonyabb mélységi nő lehet az egyik, aki feltehetően aranyakat, vagy legalább is valamit eltesz az utazóktól, amit innen elnézve önként adnak át. Úgy gondolja, hogy megnézi közelebbről is magának ezt a barikádot. A fél-elf lemászik a fáról, csuklyáját a fejére húzza, úgy, hogy arc résznél is takarjon. Erősen megköti a szövetet, így csak szemei villannak ki a csuklyás arcmaszkból. Termetre magas, ruganyos testalkatú, így az arcát nélkülözve elf-nek, embernek is vélhető. Bőrből készült ruházatot visel, erdőjárókéhoz hasonlót. Puha anyagú csizmában, szinte nesztelenül halad az erdei utakon. Felsőtestét bőrvért védi melyben elrejtve dobókései vannak. Kezein acél alkarvédők, melyek szintén nem látszanak a hosszú ujjú ruha alatt. Előveszi íját és egy nyílvesszőt tart rajta készenlétben, de még nem húzza fel támadásra. Lassú léptekkel közelíti meg a barikádot és megáll, amikor a torlaszhoz ér.*
- Kik vagytok, és mit csináltok itt a kikötő bejáratánál? *Kérdése határozott, ugyanakkor érzelemmentes. Wylindhor Valdhorisz felé intézi ezt a kérdését, mert a távolból látottak alapján valami fontos szerepe lehet a barikádnál. Fegyverét használatra kész állapotban tartja, amíg pontosan ki nem derül, hogy mi folyik itt pontosan.*
304. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-10-12 19:53:09
Üzenet elküldve: 2020-10-12 19:53:09
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Barikádnál//
- Biztos, hogy nem lenne ínyükre. *bólint egyetértően Hanloren felvetésére* De amiről nem tudnak, az nem fáj. És ott nem kell attól tartanunk, hogy mindenféle jöttment meggyalázza az oltárt. Persze ha van jobb ötleted, hallgatom.
*De egyelőre az elf élménybeszámolóját hallgatja a Vérkertben történtekről. Nem szól közbe, a végén pedig csak némi töprengés után szólal meg.*
- Nincs okom kételkedni a szavadban. Ha pedig így történt, akkor arra sem lehet ok, hogy szemrehányás érjen téged. Az Ő nevében persze nem beszélhetek, de én nem érzem azt, hogy többet tehettél volna.
*Odáig persze nem megy el, hogy bocsánatot kérjen az elftől amiért a Vérkertben azzal vádolta, hogy felelős a történtekért, de a békülékenyebb hangot Han akár így is felfoghatja.*
- Sokakét? *kuncog egy kicsit* Csak kettőét, esetleg háromét, ha a vénembert is ide számítjuk.
*Kicsit megrántja a vállát.*
- Ha annak a gyalázatosnak az oldalán állt, akkor bátran számolhatunk vele. Ez nem olyan sok. És haladhatunk lépésről lépésre is.
*Most már elérik a barikádot és úgy fest, hogy a vámot haladási iránytól függetlenül kell megfizetni. Ahogy a sötételf ágálni kezd, visszafogja a lovát és vet egy pillantást a társaságában tartózkodóra is. Érdekes páros, egy mélységi és egy törpe. Mindkettő úgy áll, hogy szükség esetén hamar fegyvereikhez férjenek, a törpe egyenesen kardja markolatán pihenteti a kezét.*
- Most már érted, hogy miért? *fordul kicsit hátra Han felé, aztán mire visszafordul, már egy furcsán mézesmázos mosoly trónol az arcán.*
- Talán egyszerűbb lenne bérletet váltani nálad, nem igaz? *kis kotorászás következik, és 90 arany cserél gazdát és kerül Wylindhor Valdhoriszhez
* Egyben elnézésed kérem, ha legutóbb kissé nyers voltam, de nagyon aggódtam, hogy épen látom-e viszont a társam.
*Hazudja szemrebbenés nélkül, miközben egy aprót biccent Han felé.*
- Jól sejtem-é, hogy most már továbbhaladhatunk?
- Biztos, hogy nem lenne ínyükre. *bólint egyetértően Hanloren felvetésére* De amiről nem tudnak, az nem fáj. És ott nem kell attól tartanunk, hogy mindenféle jöttment meggyalázza az oltárt. Persze ha van jobb ötleted, hallgatom.
*De egyelőre az elf élménybeszámolóját hallgatja a Vérkertben történtekről. Nem szól közbe, a végén pedig csak némi töprengés után szólal meg.*
- Nincs okom kételkedni a szavadban. Ha pedig így történt, akkor arra sem lehet ok, hogy szemrehányás érjen téged. Az Ő nevében persze nem beszélhetek, de én nem érzem azt, hogy többet tehettél volna.
*Odáig persze nem megy el, hogy bocsánatot kérjen az elftől amiért a Vérkertben azzal vádolta, hogy felelős a történtekért, de a békülékenyebb hangot Han akár így is felfoghatja.*
- Sokakét? *kuncog egy kicsit* Csak kettőét, esetleg háromét, ha a vénembert is ide számítjuk.
*Kicsit megrántja a vállát.*
- Ha annak a gyalázatosnak az oldalán állt, akkor bátran számolhatunk vele. Ez nem olyan sok. És haladhatunk lépésről lépésre is.
*Most már elérik a barikádot és úgy fest, hogy a vámot haladási iránytól függetlenül kell megfizetni. Ahogy a sötételf ágálni kezd, visszafogja a lovát és vet egy pillantást a társaságában tartózkodóra is. Érdekes páros, egy mélységi és egy törpe. Mindkettő úgy áll, hogy szükség esetén hamar fegyvereikhez férjenek, a törpe egyenesen kardja markolatán pihenteti a kezét.*
- Most már érted, hogy miért? *fordul kicsit hátra Han felé, aztán mire visszafordul, már egy furcsán mézesmázos mosoly trónol az arcán.*
- Talán egyszerűbb lenne bérletet váltani nálad, nem igaz? *kis kotorászás következik, és 90 arany cserél gazdát és kerül Wylindhor Valdhoriszhez
* Egyben elnézésed kérem, ha legutóbb kissé nyers voltam, de nagyon aggódtam, hogy épen látom-e viszont a társam.*Hazudja szemrebbenés nélkül, miközben egy aprót biccent Han felé.*
- Jól sejtem-é, hogy most már továbbhaladhatunk?
303. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-10-12 18:57:00
Üzenet elküldve: 2020-10-12 18:57:00
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 632
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 632
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
//A kétarcú//
*Ahogy a ladik orra óvatosan a mólónak koccan, a testes halász már térden állva nyújtózik, hogy húsos ujjaival elkapja a csónak kötelét.*
-Mit nem mond, jóember, mit nem mond!
*Csóválja a fejét, majd miután feltápászkodik a földről, a kettősre pillant.*
-Valami má' megen történik a Vérkertben. Mé' piszkálják állandóan fel a jó Sa'Terethet?! Ezé' vannak itt ezek is! A Fekete Gálya!
*Nagyot fújtat, majd a leányra pillant, ha az esetleg még mindig a csónakban lenne.*
-Kifelé, ifjú hölgy, kifelé! Menjenek szépen haza, és ki ne jöjjenek éccaka, míg ezek itt itt lébecónak!
*Sejtelmesen halkítja le hangját, miközben közelebb hajol Wrexanhoz. Még vaskos csülkét sem mulasztja el joviálisan a fiú vállára helyezni.*
-Ilyenkó' be kell húzódni, mer van úgy, hogy setétedés után lába kél az embernek, ha ezek itt vannak. Néhány napot itten kolbászolnak, aztán mindég tovább állnak. Ne zargassák őket. Na, öröm volt boltolni! Eridjenek, amúgy is esőt hoz a szél!
*Olybá tűnik, részéről nem óhajt több szót vesztegetni erre az egészre. Elég csak a tar férfire pillantani, lerí róla, hogy minél előbb kereket oldana.
A Myr-Wrexan kettős dolga, hogy mit tesz innentől, zsebeikben ott lapul a frissen szerzett Dellion. Hogy kísértik-e a szerencséjük a Kikötő néptelenedő utcáin, esetleg visszatérnek a Sellőházba, csak is rajtuk áll innentől.*
*Ahogy a ladik orra óvatosan a mólónak koccan, a testes halász már térden állva nyújtózik, hogy húsos ujjaival elkapja a csónak kötelét.*
-Mit nem mond, jóember, mit nem mond!
*Csóválja a fejét, majd miután feltápászkodik a földről, a kettősre pillant.*
-Valami má' megen történik a Vérkertben. Mé' piszkálják állandóan fel a jó Sa'Terethet?! Ezé' vannak itt ezek is! A Fekete Gálya!
*Nagyot fújtat, majd a leányra pillant, ha az esetleg még mindig a csónakban lenne.*
-Kifelé, ifjú hölgy, kifelé! Menjenek szépen haza, és ki ne jöjjenek éccaka, míg ezek itt itt lébecónak!
*Sejtelmesen halkítja le hangját, miközben közelebb hajol Wrexanhoz. Még vaskos csülkét sem mulasztja el joviálisan a fiú vállára helyezni.*
-Ilyenkó' be kell húzódni, mer van úgy, hogy setétedés után lába kél az embernek, ha ezek itt vannak. Néhány napot itten kolbászolnak, aztán mindég tovább állnak. Ne zargassák őket. Na, öröm volt boltolni! Eridjenek, amúgy is esőt hoz a szél!
*Olybá tűnik, részéről nem óhajt több szót vesztegetni erre az egészre. Elég csak a tar férfire pillantani, lerí róla, hogy minél előbb kereket oldana.
A Myr-Wrexan kettős dolga, hogy mit tesz innentől, zsebeikben ott lapul a frissen szerzett Dellion. Hogy kísértik-e a szerencséjük a Kikötő néptelenedő utcáin, esetleg visszatérnek a Sellőházba, csak is rajtuk áll innentől.*
302. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-10-11 11:46:46
Üzenet elküldve: 2020-10-11 11:46:46
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Barikádnál//
*Figyelesen hallgatja a nő szavait, mikor az kisebb leckébe kezd a kikötőben lévő viszonyokról. Nem bánja azonban, mivel szereti, ha valaki egyből a lényegre tör, és kertelés nélkül kimondja az igazat. Ahogy a nő beszél egyre inkább összehúzódik a szemöldöke. Nem gondolta volna, hogy errefelé ilyen farkastörvények uralkodnak. Ha igaz amit a nő mond, Quikhet egy kissé lenyűgözi, hogy ilyen veszélyes helyen szed adót a nő. Nem kevés bátorság kell hozzá, hiszen sok rosszakarót összeszedhet.
A helyzet még rosszabbra fordul, mikor a nő elmeséli neki, hogy halálos fenyegetést is kapott. *
-Hmm... *Vakarja a szakállát. Megnézné ő magának ezt a fenyegetőzőt. Lehet, hogy csupán üres fecsegés volt, hogy elkerülje a fizetést. *
-Örülök, hogy ilyen magabiztosan állsz a dologhoz. De hát így is kell, nem igaz?
*Nem sok értelme lenne egy olyan adóbehajtót iderakni, aki az első fenyegetéstől szedi a sátorfáját. Ugyanakkor, nem tudja, hogy a nő mennyire számíthat segítségre a feletteseitől. Habár, a saját elmondása szerint, az őrség megbízásából van itt, nem tudja azok mennyire törnék a nyakukat, hogy megmentsék a nőt. Talán egyszerűbb nekik keríteni másvalakit. *
-Hmm.
*Húzza fel szemöldökét, mikor a nő a közeledők felé mutat, és felismeri azt a bizonyos egyént. Nem tűnik túlságosan veszélyesnek a közeledő alak, sem a mögötte ülő fehér hajú. Azonban Quikh sokat látott már, s tudja, hogy bizony nem árt óvatosnak lenni. *
-Reméljük nem próbálkozik semmivel.
*Fegyvere még mindig a hátán van, és egyelőre nem is igyekszik oldalt választani. Lehetséges, hogy a lovasok egyszerűen kifizetik az adót, és odébb is állnak. Látja azonban, hogy a nő óvatos, így hát ő is kardjára helyezi kezét és csendben figyeli az eseményeket. *
*Figyelesen hallgatja a nő szavait, mikor az kisebb leckébe kezd a kikötőben lévő viszonyokról. Nem bánja azonban, mivel szereti, ha valaki egyből a lényegre tör, és kertelés nélkül kimondja az igazat. Ahogy a nő beszél egyre inkább összehúzódik a szemöldöke. Nem gondolta volna, hogy errefelé ilyen farkastörvények uralkodnak. Ha igaz amit a nő mond, Quikhet egy kissé lenyűgözi, hogy ilyen veszélyes helyen szed adót a nő. Nem kevés bátorság kell hozzá, hiszen sok rosszakarót összeszedhet.
A helyzet még rosszabbra fordul, mikor a nő elmeséli neki, hogy halálos fenyegetést is kapott. *
-Hmm... *Vakarja a szakállát. Megnézné ő magának ezt a fenyegetőzőt. Lehet, hogy csupán üres fecsegés volt, hogy elkerülje a fizetést. *
-Örülök, hogy ilyen magabiztosan állsz a dologhoz. De hát így is kell, nem igaz?
*Nem sok értelme lenne egy olyan adóbehajtót iderakni, aki az első fenyegetéstől szedi a sátorfáját. Ugyanakkor, nem tudja, hogy a nő mennyire számíthat segítségre a feletteseitől. Habár, a saját elmondása szerint, az őrség megbízásából van itt, nem tudja azok mennyire törnék a nyakukat, hogy megmentsék a nőt. Talán egyszerűbb nekik keríteni másvalakit. *
-Hmm.
*Húzza fel szemöldökét, mikor a nő a közeledők felé mutat, és felismeri azt a bizonyos egyént. Nem tűnik túlságosan veszélyesnek a közeledő alak, sem a mögötte ülő fehér hajú. Azonban Quikh sokat látott már, s tudja, hogy bizony nem árt óvatosnak lenni. *
-Reméljük nem próbálkozik semmivel.
*Fegyvere még mindig a hátán van, és egyelőre nem is igyekszik oldalt választani. Lehetséges, hogy a lovasok egyszerűen kifizetik az adót, és odébb is állnak. Látja azonban, hogy a nő óvatos, így hát ő is kardjára helyezi kezét és csendben figyeli az eseményeket. *
301. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-10-11 00:08:36
Üzenet elküldve: 2020-10-11 00:08:36
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Barikádnál//
*Figyelmesen és érdeklődve hallgatja a törp válaszát. Ebből kitűnik, hogy a férfi ismeretlennek mondható a kikötő környékén, és mint civil személy, jóindulatból tájékoztatni akarja társát az itteni viszonyokról.*
- Hát, kérlek, a kikötő pont az a hely, ahol Arthenior törvényei már nem érvényesülnek. Pedig a város fennhatósága alatt áll. Na ezt add össze!* Elmosolyodik kissé, majd folytatja:*
- A kikötő az a hely, ahol bármelyik sarkon elvághatják a torkodat minden ok nélkül. És persze anélkül, hogy a tettest utolérné a törvény. A kikötő a fekete piac otthona minden tekintetben. Van persze egy-két kivételes hely, mondjuk a Sellőház, ott igen magas színvonalú szolgáltatást nyújtanak. És nem is rossz hírű. Biztosan hallottál róla.
*A törp segítségre vonatkozó kérdésére csak bólint egyet, majd felel az újabb kérdésre:*
- Igen, nem is olyan régen megfenyegetett egy lovas férfi. Reggel történt. Azt mondta nekem, hogy ha elengedem az adót, akkor béke lesz köztünk. Ha nem, visszatértekor elveszi a pénzt, meg mást is. Gondolom, az életemre pályázik, csak ahhoz lesz ám nekem is pár szavam.* Abszolút nem panaszkodó stílusban beszéli el az esetet, csak feleletet ad. Nem az a típus, aki sajnáltatja magát, és nem is az, aki megijed egy fenyegetéstől. A kard forgatásában azért elég gyakorlottnak mondható, és gyorsaság terén sincsenek hátrányai. Ebből következően képes magát megvédeni. Jó, nyilván egy sereggel szemben esélye sincs, de ha csak egy személlyel kell megvívnia, akkor semmi gond nincs.
Minthogy éles szeme van, kiszúrja ő is a sebesen közeledő lovasokat. Nem kell sok idő, máris felismeri azt a férfit, aki reggel erre járt. ~Hahh, még gyorsan megjárta.~ Most bizony minden idegszálára szüksége lesz, hogy megvédhesse magát, de még a törpnek tud egy apróságot mondani:*
- Pont az a férfi fenyegetett meg.* S állával a kérdéses személy felé bök. Amint közelebb érnek, látszik, hogy most utasa is van. ~Hmm, annál jobb.~ Gondolja ugyan, de persze nem bízza el magát, előbb túl kell élnie azt, ami vár rá, bármi is legyen az. A lovas nagyon szeretné megkerülni a barikádot, amit természetesen Dhorisz nem hagy szó nélkül.*
- Álljunk meg, álljunk meg. Adófizetéssel mi lesz? Tudja, 60 arany. Magának csak 30.* Utóbbit az utasnak intézi. Többi szava sem bunkó, amit a lovasnak mond, csak egy egyszerű felszólítás. Kezét persze úgy tartja, hogy bármikor a lehető leggyorsabban elő tudja rántani kardját. Másik kezét pedig tőre közelében tartja, bár kétség kívül a kard hatásosabb fegyver.*
*Figyelmesen és érdeklődve hallgatja a törp válaszát. Ebből kitűnik, hogy a férfi ismeretlennek mondható a kikötő környékén, és mint civil személy, jóindulatból tájékoztatni akarja társát az itteni viszonyokról.*
- Hát, kérlek, a kikötő pont az a hely, ahol Arthenior törvényei már nem érvényesülnek. Pedig a város fennhatósága alatt áll. Na ezt add össze!* Elmosolyodik kissé, majd folytatja:*
- A kikötő az a hely, ahol bármelyik sarkon elvághatják a torkodat minden ok nélkül. És persze anélkül, hogy a tettest utolérné a törvény. A kikötő a fekete piac otthona minden tekintetben. Van persze egy-két kivételes hely, mondjuk a Sellőház, ott igen magas színvonalú szolgáltatást nyújtanak. És nem is rossz hírű. Biztosan hallottál róla.
*A törp segítségre vonatkozó kérdésére csak bólint egyet, majd felel az újabb kérdésre:*
- Igen, nem is olyan régen megfenyegetett egy lovas férfi. Reggel történt. Azt mondta nekem, hogy ha elengedem az adót, akkor béke lesz köztünk. Ha nem, visszatértekor elveszi a pénzt, meg mást is. Gondolom, az életemre pályázik, csak ahhoz lesz ám nekem is pár szavam.* Abszolút nem panaszkodó stílusban beszéli el az esetet, csak feleletet ad. Nem az a típus, aki sajnáltatja magát, és nem is az, aki megijed egy fenyegetéstől. A kard forgatásában azért elég gyakorlottnak mondható, és gyorsaság terén sincsenek hátrányai. Ebből következően képes magát megvédeni. Jó, nyilván egy sereggel szemben esélye sincs, de ha csak egy személlyel kell megvívnia, akkor semmi gond nincs.
Minthogy éles szeme van, kiszúrja ő is a sebesen közeledő lovasokat. Nem kell sok idő, máris felismeri azt a férfit, aki reggel erre járt. ~Hahh, még gyorsan megjárta.~ Most bizony minden idegszálára szüksége lesz, hogy megvédhesse magát, de még a törpnek tud egy apróságot mondani:*
- Pont az a férfi fenyegetett meg.* S állával a kérdéses személy felé bök. Amint közelebb érnek, látszik, hogy most utasa is van. ~Hmm, annál jobb.~ Gondolja ugyan, de persze nem bízza el magát, előbb túl kell élnie azt, ami vár rá, bármi is legyen az. A lovas nagyon szeretné megkerülni a barikádot, amit természetesen Dhorisz nem hagy szó nélkül.*
- Álljunk meg, álljunk meg. Adófizetéssel mi lesz? Tudja, 60 arany. Magának csak 30.* Utóbbit az utasnak intézi. Többi szava sem bunkó, amit a lovasnak mond, csak egy egyszerű felszólítás. Kezét persze úgy tartja, hogy bármikor a lehető leggyorsabban elő tudja rántani kardját. Másik kezét pedig tőre közelében tartja, bár kétség kívül a kard hatásosabb fegyver.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1180-1199