Kikötő - Dokkok és kikötő
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Tenger és szigetek (új) Kikötői erdőség (új) Csatornarendszer (új) | Dokkok és kikötő | Lakónegyed (új) Vámház (új) Világítótorony (új) |
140. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-05-24 15:04:32
Üzenet elküldve: 2020-05-24 15:04:32
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Balhé a dokkoknál//
//Zárás//
*Az ork szorításából egyik pillanatról a másikra kiemeli a nyakában lógó homokóra különleges erővel bíró amulett. Wengetta annyit tapasztal a helyzetből, hogy hirtelen megszűnik a vaskos markok kellemetlen szorítása a nyakán. Mire újra magához tér, szinte hajszál pontosan ugyanott van, mint ahol az előbb, csak éppen se az ork nincs már itt, sem a nézőközönség. Mintha tényleg eltelt volna némi idő, és szétoszlott a közönség, a kikötő pedig tovább működött normális működésében. Nem nagyon érdekli, hogy hol töltötte az elmúlt kis időt, de a lényeg az, hogy most visszatért. Fejére húzza csuklyáját és elvegyül a tömegben. Elege lett a kikötőből, így minél előbb elhagyja.*
//Zárás//
*Az ork szorításából egyik pillanatról a másikra kiemeli a nyakában lógó homokóra különleges erővel bíró amulett. Wengetta annyit tapasztal a helyzetből, hogy hirtelen megszűnik a vaskos markok kellemetlen szorítása a nyakán. Mire újra magához tér, szinte hajszál pontosan ugyanott van, mint ahol az előbb, csak éppen se az ork nincs már itt, sem a nézőközönség. Mintha tényleg eltelt volna némi idő, és szétoszlott a közönség, a kikötő pedig tovább működött normális működésében. Nem nagyon érdekli, hogy hol töltötte az elmúlt kis időt, de a lényeg az, hogy most visszatért. Fejére húzza csuklyáját és elvegyül a tömegben. Elege lett a kikötőből, így minél előbb elhagyja.*
139. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-05-22 07:57:28
Üzenet elküldve: 2020-05-22 07:57:28
Rang: Játékos
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Balhé a dokkoknál//
*A hirtelen fordulta, hogy éppen nyakon csípett gazfickója egyik pillanatról a másikra eltűnik a markából, szinte lefagyasztja néhány percre. A szája is tátva marad, köpni, nyelni nem tud, végül a fájdalom ébreszti rá, hogy ez nagyon is a valóság, na meg a körülötte éppen annyira meglepett tömeg felmordulása.*
-Mit csináltam én? Ez bizonyosan egy kuruzsló! Meg… meg… VARÁZSLAT! *Tanakodik magában, míg meg nem leli a megfelelő szót.*
-Vagy lehet, egy démon volt! Én a helyetekben vigyáznék vele, biztos a kikötűre fáj a foga! *Szorítja oda a kezét a sérüléséhez, még egyelőre a nyilat nem távolítva el.*
-Mindannyiótokra fog vadászni, csak lögyetek óvatosak, ha mögint feltűnne. *Szorítja ökölbe a kezét mérgében, mert, ha ez így van, ahogy gondolja, akkor valóban nem tréfadolog. Neki pedig meggyőződése, hogy nem téved. Ekkor a tömegből odaszól neki valaki, persze, hogy nem akarta magában hagyni a démonnak a vackát, a végén még megbetegíti, még ennél is nagyobb kárt okozva benne.*
-Jól van! Csak kapjam a kezöim közé még ögyszer azt a valamint! *Rázza meg az öklét és, ahogy oszlik a tömeg, kicsit félresétál, lassan, az egyik sikártorba leül egy kidobott fahordóra, hogy elintézze, amit el tud. Kicsit megmozgatja a nyílvessző végét, hogy érezze, mennyire van mélyen. Ha nagy a fájdalom, akkor egyelőre még nem próbálja meg kirántani, ha csak a bőrébe állt volna bele, akkor nem is teketóriázik sokat.*
-Önnek a fele se tréfa. *Morgolódik magában, miközben körbenéz és elgondolkodik, merre is indulhatna, hol talál itt kuruzslót.*
*A hirtelen fordulta, hogy éppen nyakon csípett gazfickója egyik pillanatról a másikra eltűnik a markából, szinte lefagyasztja néhány percre. A szája is tátva marad, köpni, nyelni nem tud, végül a fájdalom ébreszti rá, hogy ez nagyon is a valóság, na meg a körülötte éppen annyira meglepett tömeg felmordulása.*
-Mit csináltam én? Ez bizonyosan egy kuruzsló! Meg… meg… VARÁZSLAT! *Tanakodik magában, míg meg nem leli a megfelelő szót.*
-Vagy lehet, egy démon volt! Én a helyetekben vigyáznék vele, biztos a kikötűre fáj a foga! *Szorítja oda a kezét a sérüléséhez, még egyelőre a nyilat nem távolítva el.*
-Mindannyiótokra fog vadászni, csak lögyetek óvatosak, ha mögint feltűnne. *Szorítja ökölbe a kezét mérgében, mert, ha ez így van, ahogy gondolja, akkor valóban nem tréfadolog. Neki pedig meggyőződése, hogy nem téved. Ekkor a tömegből odaszól neki valaki, persze, hogy nem akarta magában hagyni a démonnak a vackát, a végén még megbetegíti, még ennél is nagyobb kárt okozva benne.*
-Jól van! Csak kapjam a kezöim közé még ögyszer azt a valamint! *Rázza meg az öklét és, ahogy oszlik a tömeg, kicsit félresétál, lassan, az egyik sikártorba leül egy kidobott fahordóra, hogy elintézze, amit el tud. Kicsit megmozgatja a nyílvessző végét, hogy érezze, mennyire van mélyen. Ha nagy a fájdalom, akkor egyelőre még nem próbálja meg kirántani, ha csak a bőrébe állt volna bele, akkor nem is teketóriázik sokat.*
-Önnek a fele se tréfa. *Morgolódik magában, miközben körbenéz és elgondolkodik, merre is indulhatna, hol talál itt kuruzslót.*
138. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-05-22 01:53:47
Üzenet elküldve: 2020-05-22 01:53:47
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 632
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 632
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
//Balhé a dokkoknál//
//A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz!//
*Wengetta érezheti a torkára kulcsolódó vasmarkot, s az arcába fröcsögő nyáltengert. Ormronym az íj felé nyúl, tán azért, hogy kicsavarja azt gazdája kezéből, ám a következő pillanatban már csak a levegőt markolászhatja.
Többen felhördülnek a népesedő nézőtérről, egy aprócska, vöröshajú leány pedig szája elé kap. Számos mágia létezik a világban, de ehhez foghatót a Kikötő népe még aligha tapasztalt.*
-Mi a szar?! *Furakszik előre az emberek között egy ósdi láncinget viselő alak, s kezében kivont karddal fordul körbe, mintha az imént kámforrá vált Wengetta bármelyik pillanatban előbukkanhatna valamelyik mólón.* -Hé! *Kiált valakinek az emberek feje felett lóbálva karját, mire rövidesen feltűnik egy kopasz, hegekkel gazdagon tarkított, köpcös alak is, bambám meredve az orkra.*
-Te csináltad, he? *Fordul felé a láncinges, ám az ork képét és a félbemaradt mozdulatot látva hamar választ kap kérdésére. Türelmetlenül dörzsöli meg orrnyergét, majd láncingje alól egy szebb napokat látott rongyot húz elő és az ork felé hajítja.*
-Nem tetté' semmit se. Húzd ki azt a vackot azt szoríjad. Láttad ezt?
*Utolsó szavait persze már a köpcöshöz intézi, ki még mindig bambám mered az orkra. A bunyók itt mindennaposak, az efféle hókuszpókuszok aligha.*
-Bevitetem, ha még egyszer meglátom azt a fickót. A Sebhelyesnek lesz néhány kérdése hozzá. Na, mit bámulnak?! Oszoljanak, nosza!
*A bámészkodók vonakodva, de eleget tesznek az utasításnak és a kettős is elindul arra, amerről jöttek. Az eltűnő fickóról jelentést tesznek, annyi szent.
Ormronymnak most van ideje jobban szemügyre venni a beszerzett sebesülést. Egy biztos, érdemes vele felcserhez fordulni, de legalábbis kimosni a sebet, mielőtt beköti.*
//A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz!//
*Wengetta érezheti a torkára kulcsolódó vasmarkot, s az arcába fröcsögő nyáltengert. Ormronym az íj felé nyúl, tán azért, hogy kicsavarja azt gazdája kezéből, ám a következő pillanatban már csak a levegőt markolászhatja.
Többen felhördülnek a népesedő nézőtérről, egy aprócska, vöröshajú leány pedig szája elé kap. Számos mágia létezik a világban, de ehhez foghatót a Kikötő népe még aligha tapasztalt.*
-Mi a szar?! *Furakszik előre az emberek között egy ósdi láncinget viselő alak, s kezében kivont karddal fordul körbe, mintha az imént kámforrá vált Wengetta bármelyik pillanatban előbukkanhatna valamelyik mólón.* -Hé! *Kiált valakinek az emberek feje felett lóbálva karját, mire rövidesen feltűnik egy kopasz, hegekkel gazdagon tarkított, köpcös alak is, bambám meredve az orkra.*
-Te csináltad, he? *Fordul felé a láncinges, ám az ork képét és a félbemaradt mozdulatot látva hamar választ kap kérdésére. Türelmetlenül dörzsöli meg orrnyergét, majd láncingje alól egy szebb napokat látott rongyot húz elő és az ork felé hajítja.*
-Nem tetté' semmit se. Húzd ki azt a vackot azt szoríjad. Láttad ezt?
*Utolsó szavait persze már a köpcöshöz intézi, ki még mindig bambám mered az orkra. A bunyók itt mindennaposak, az efféle hókuszpókuszok aligha.*
-Bevitetem, ha még egyszer meglátom azt a fickót. A Sebhelyesnek lesz néhány kérdése hozzá. Na, mit bámulnak?! Oszoljanak, nosza!
*A bámészkodók vonakodva, de eleget tesznek az utasításnak és a kettős is elindul arra, amerről jöttek. Az eltűnő fickóról jelentést tesznek, annyi szent.
Ormronymnak most van ideje jobban szemügyre venni a beszerzett sebesülést. Egy biztos, érdemes vele felcserhez fordulni, de legalábbis kimosni a sebet, mielőtt beköti.*
137. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-05-21 18:35:21
Üzenet elküldve: 2020-05-21 18:35:21
Rang: Játékos
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Balhé a dokkoknál//
//A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz!//
*Ahogy lendületet vesz és tart a felajzott íjjal a kezében ácsorgó férfi felé, már csak azért is nagyobbakat dobbant, hogy esetleg hezitálásra késztesse, ám ez nem jön be. A nyílvesszőt kilövi, amelynek találatát is érzi, már gondolatban fel is volt készülve rá, hogy valahol belehasít majd a fájdalom. A lendület szerencsére megmarad és az idő, amely a következő nyíl felhúzásához kell, már nem adatik meg az elfnek. Egy hatalmas zöld marok fog rá a torkára, és szorítja rá a bélyegét, miközben a másik kezével az íj után nyúl, amely jelenléte is fenyegetést jelent számára, még ilyen közelségben is. Próbálja kiszakítani a férfi kezéből a fegyvert.*
-TE IDIÓTA! Mindön fajtádbéli ilyen ostoba?! LŐDÖZÖL ITTEN VAKTÁBA! *Ekkor ordítja le szinte a másik fejét, a kiabálás, még a fájdalmát is enyhíti, szinte jóleső érzésként tör elő. A szorítása, már csak a nyílvessző miatt is szorosabb, mint az tervezte, sebzetten nehezebb visszafognia magát. Ha tudja, megpróbálja kirántani az íjat a férfi markából, mit sem sejtve az elf nyakában lengedező amulett furcsa hatásáról.*
//A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz!//
*Ahogy lendületet vesz és tart a felajzott íjjal a kezében ácsorgó férfi felé, már csak azért is nagyobbakat dobbant, hogy esetleg hezitálásra késztesse, ám ez nem jön be. A nyílvesszőt kilövi, amelynek találatát is érzi, már gondolatban fel is volt készülve rá, hogy valahol belehasít majd a fájdalom. A lendület szerencsére megmarad és az idő, amely a következő nyíl felhúzásához kell, már nem adatik meg az elfnek. Egy hatalmas zöld marok fog rá a torkára, és szorítja rá a bélyegét, miközben a másik kezével az íj után nyúl, amely jelenléte is fenyegetést jelent számára, még ilyen közelségben is. Próbálja kiszakítani a férfi kezéből a fegyvert.*
-TE IDIÓTA! Mindön fajtádbéli ilyen ostoba?! LŐDÖZÖL ITTEN VAKTÁBA! *Ekkor ordítja le szinte a másik fejét, a kiabálás, még a fájdalmát is enyhíti, szinte jóleső érzésként tör elő. A szorítása, már csak a nyílvessző miatt is szorosabb, mint az tervezte, sebzetten nehezebb visszafognia magát. Ha tudja, megpróbálja kirántani az íjat a férfi markából, mit sem sejtve az elf nyakában lengedező amulett furcsa hatásáról.*
136. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-05-21 09:25:37
Üzenet elküldve: 2020-05-21 09:25:37
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Balhé a dokkoknál//
//A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz!//
*Rezzenéstelen arccal figyeli az ork reakcióit. Fajtájuk gyűlöli egymást és ebből az ellenszenvből maradt jócskán Weng-ben is. Ettől függetlenül nem áll szándékában kioltani a másik életét, de egyértelműen tudatosítani akarja benne, hogy nem kívánatos a társasága. A felszólításon úgy tűnik elszáll az ork agya és lépteit megszaporázva, karjait előre tartva zúdul felé. A figyelmeztetés elhangzott, így be is váltja, a nyílvesszőt kilövi, ami kellemetlen helyen, a gyomorba fúródik. Ennél rosszabb talán csak a fejlövés lett volna. Bár ez komoly sebzés, de egy ilyen dühödt orkot nem állít meg, legalább is azonnal biztos nem. Egy láb találat szerencsésebb lett volna, de most ezzel kell gazdálkodnia. Ideje nem sok marad, mert a nyílvesszőtalálat után az ork már ott is terem előtte és vaskos kezeit Weng nyaka köré tekeri. Egyik kezében még mindig ott az íj, a másikkal ösztönösen a nyakához kap, de lefejteni nem tudja a szorító kezeket. Amint a nyakához kap a keze ügyébe akad a homokóra alakú amulettje. ~Mikor lenne jobb alkalom, ha nem most?~ Nagyon nem is gondolkozik a dolgon, ösztönszerűen megforgatja a homokóra amulettet és bízik a legjobbakban.*
A hozzászólás írója (Wengetta Wyntris) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.21 10:00:11
//A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz!//
*Rezzenéstelen arccal figyeli az ork reakcióit. Fajtájuk gyűlöli egymást és ebből az ellenszenvből maradt jócskán Weng-ben is. Ettől függetlenül nem áll szándékában kioltani a másik életét, de egyértelműen tudatosítani akarja benne, hogy nem kívánatos a társasága. A felszólításon úgy tűnik elszáll az ork agya és lépteit megszaporázva, karjait előre tartva zúdul felé. A figyelmeztetés elhangzott, így be is váltja, a nyílvesszőt kilövi, ami kellemetlen helyen, a gyomorba fúródik. Ennél rosszabb talán csak a fejlövés lett volna. Bár ez komoly sebzés, de egy ilyen dühödt orkot nem állít meg, legalább is azonnal biztos nem. Egy láb találat szerencsésebb lett volna, de most ezzel kell gazdálkodnia. Ideje nem sok marad, mert a nyílvesszőtalálat után az ork már ott is terem előtte és vaskos kezeit Weng nyaka köré tekeri. Egyik kezében még mindig ott az íj, a másikkal ösztönösen a nyakához kap, de lefejteni nem tudja a szorító kezeket. Amint a nyakához kap a keze ügyébe akad a homokóra alakú amulettje. ~Mikor lenne jobb alkalom, ha nem most?~ Nagyon nem is gondolkozik a dolgon, ösztönszerűen megforgatja a homokóra amulettet és bízik a legjobbakban.*
A hozzászólás írója (Wengetta Wyntris) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.21 10:00:11
135. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-05-20 21:27:46
Üzenet elküldve: 2020-05-20 21:27:46
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 632
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 632
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
//Balhé a dokkoknál//
//A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz!//
*A hullámok lomhán, álmosan nyalogatják a mólók hínártól zöldellő cölöpjeit. Delelőre járhat a nap, a langyos, sóízű szellő szinte simogatja az ember arcát, már ha a dokkokhoz vetette a balsors eme eseménydús órán.
Íjvessző tépi, szántja keresztül levegőt, s úgy áll bele az ork gyomrába, mintha mindig is ott lett volna. Wengetta célzott, lőtt, s nem vétette el. A vessző keresztülfúrja magát a bőrvértezeten, alighanem komolyabb sérülést okozva ezzel újdonsült hordozójának. A zsibbadó fájdalom, mi alhasából árad, tudtára adhatja ezt az orknak, ha egyelőre más nem is.
Néhány járókelő megtorpan a kettős mellett, hisz egy kis rikoltozás, kézitusa még hagyján, azonban itt már nem babra megy a játék. Olyannyira nem, hogy az íj okozta sebből lassú, ám sűrű vér buggyan, meglepő módon azonban gazdáját alig-alig befolyásolja e sérülés. Egy pillantás alatt tör utat a szétrebbenő emberek között, s íjvesszővel a gyomrában fonja vaskos ujjait a férfi nyaka köré, mielőtt ellenfele köpni-nyelni tudna. Wengetta hiába próbálná lefejteni magáról Ormronymot, amaz biztos kezekkel fogja. Eközben körülöttük már féltucat szempár kíséri figyelemmel a jelenetet, ki ijedten, ki érdeklődve.*
//A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz!//
*A hullámok lomhán, álmosan nyalogatják a mólók hínártól zöldellő cölöpjeit. Delelőre járhat a nap, a langyos, sóízű szellő szinte simogatja az ember arcát, már ha a dokkokhoz vetette a balsors eme eseménydús órán.
Íjvessző tépi, szántja keresztül levegőt, s úgy áll bele az ork gyomrába, mintha mindig is ott lett volna. Wengetta célzott, lőtt, s nem vétette el. A vessző keresztülfúrja magát a bőrvértezeten, alighanem komolyabb sérülést okozva ezzel újdonsült hordozójának. A zsibbadó fájdalom, mi alhasából árad, tudtára adhatja ezt az orknak, ha egyelőre más nem is.
Néhány járókelő megtorpan a kettős mellett, hisz egy kis rikoltozás, kézitusa még hagyján, azonban itt már nem babra megy a játék. Olyannyira nem, hogy az íj okozta sebből lassú, ám sűrű vér buggyan, meglepő módon azonban gazdáját alig-alig befolyásolja e sérülés. Egy pillantás alatt tör utat a szétrebbenő emberek között, s íjvesszővel a gyomrában fonja vaskos ujjait a férfi nyaka köré, mielőtt ellenfele köpni-nyelni tudna. Wengetta hiába próbálná lefejteni magáról Ormronymot, amaz biztos kezekkel fogja. Eközben körülöttük már féltucat szempár kíséri figyelemmel a jelenetet, ki ijedten, ki érdeklődve.*
134. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-05-19 11:06:18
Üzenet elküldve: 2020-05-19 11:06:18
Rang: Játékos
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
*A dokkok környékén szinte sosem alszik a Kikötő. Ha nem a hajókat kirakodó munkások vagy a halászok mozgolódnak, akkor a részeg matrózok meg az alvilág rosszarcú követei. A Rőt igyekszik a kerület peremén, a „kertek alatt” átjutni a város felé vezető útig. Elhagyatott raktárak és szárazdokkban enyésző hajócsontvázak meredező bordái között. Jobban érezné magát, ha a keze ügyében tarthatná a kardját, de nem kockáztat vele, hogy elővegye. Túl feltűnő darab. Könnyen leleplezhetné. Ebben a szélben képtelenség lenne takarásban tartani.
Figyelme minden morzsáját a rejtőzködésre koncentrálja, míg kijut a Kikötőből. A későbbi dolgokon ráér majd út közben rágódni. Rég érezte már magát ennyire egyedül. Most még annak a flúgos káposztás igricnek is örülne, az életnek azonban vannak olyan ösvényei, amin mindenki kénytelen egymagában végigmenni.
Beleránt a kantárba, amikor zajt hall az egyik rozoga ládákkal megrakott beugró felől. A kanca hőkölve méltatlankodik a szájába tépő zabla miatt. Yeza az alkarjára szíjazott tőr markolatára csúsztatja a kezét, de el is engedi egy megkönnyebbült szusszanással, amikor a ládák tetejéről egy kövér kikötői kandúr ugrik elé. Yezára villantja sárga szemeit, egy kicsit megpúpozza a hátát, aztán hangtalan tappancsain nekiiramodva tovább folytatja éjszakai portyáját.*
- Semmi baj *suttogja. Maga se tudja igazán, hogy a hátasnak vagy saját magának szánja a nyugtató szavakat. A biztonság kedvéért vár még néhány pillanatot, fülel, figyeli a sötétet, aztán tovább indul. Minél hamarabb el akarja érni a város felé vezető utat.*
Figyelme minden morzsáját a rejtőzködésre koncentrálja, míg kijut a Kikötőből. A későbbi dolgokon ráér majd út közben rágódni. Rég érezte már magát ennyire egyedül. Most még annak a flúgos káposztás igricnek is örülne, az életnek azonban vannak olyan ösvényei, amin mindenki kénytelen egymagában végigmenni.
Beleránt a kantárba, amikor zajt hall az egyik rozoga ládákkal megrakott beugró felől. A kanca hőkölve méltatlankodik a szájába tépő zabla miatt. Yeza az alkarjára szíjazott tőr markolatára csúsztatja a kezét, de el is engedi egy megkönnyebbült szusszanással, amikor a ládák tetejéről egy kövér kikötői kandúr ugrik elé. Yezára villantja sárga szemeit, egy kicsit megpúpozza a hátát, aztán hangtalan tappancsain nekiiramodva tovább folytatja éjszakai portyáját.*
- Semmi baj *suttogja. Maga se tudja igazán, hogy a hátasnak vagy saját magának szánja a nyugtató szavakat. A biztonság kedvéért vár még néhány pillanatot, fülel, figyeli a sötétet, aztán tovább indul. Minél hamarabb el akarja érni a város felé vezető utat.*
133. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-05-18 15:04:20
Üzenet elküldve: 2020-05-18 15:04:20
Rang: Játékos
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Wengetta Wyntris//
*Nem igazán akart ő ilyen helyzetet előállítani, de valahogy az itteni embereknek valami nincs a helyén a fejében. Ezt pedig nagyon is dühíti, hogy egy rendes kérdést nem engednek feltenni, meg folyton a lábuk nyomát találja a helyükön. Most meg ez az alak nyílvesszővel fenyegeti, látott már olyat, tudja, hogy veszélyes, de talán ennyi kibír, ha nem találja el vészes helyen. Annyira megrökönyödik a felkiáltáson, hogy már a vér is az agyába száll fel, ha lehet az összes, ami nem túl fényes jövőt jósol.*
-Mi az, hogy takarodj?! Hát kinök képzelöd magad tö SUHANC! * A csatabárdot előkapni már nincsen elég idő, így csak megszaporázza a lépteit, fut a másik felé, kis kerülőket beiktatva, hogy ne nyújtson tiszta célpontot, két karját maga elé emelve, hogy ha odaér, torkon ragadhassa azt az idiótát.*
*Nem igazán akart ő ilyen helyzetet előállítani, de valahogy az itteni embereknek valami nincs a helyén a fejében. Ezt pedig nagyon is dühíti, hogy egy rendes kérdést nem engednek feltenni, meg folyton a lábuk nyomát találja a helyükön. Most meg ez az alak nyílvesszővel fenyegeti, látott már olyat, tudja, hogy veszélyes, de talán ennyi kibír, ha nem találja el vészes helyen. Annyira megrökönyödik a felkiáltáson, hogy már a vér is az agyába száll fel, ha lehet az összes, ami nem túl fényes jövőt jósol.*
-Mi az, hogy takarodj?! Hát kinök képzelöd magad tö SUHANC! * A csatabárdot előkapni már nincsen elég idő, így csak megszaporázza a lépteit, fut a másik felé, kis kerülőket beiktatva, hogy ne nyújtson tiszta célpontot, két karját maga elé emelve, hogy ha odaér, torkon ragadhassa azt az idiótát.*
132. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-05-18 11:48:06
Üzenet elküldve: 2020-05-18 11:48:06
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ormronym Zuunkered//
*A fa padlózaton dörömbölő léptek zaja üti meg érzékeny fülét mely az erdő rezdüléseire van kihegyezve. A hang irányába fordítja figyelmét és egy felé rohamosan közeledő agyaras orkot pillant meg. Neki sem kell több hozzá, hátáról előkapja az íját és egy nyílvesszőt húz fel kilövésre készen. Ha ez a látvány nem állítaná meg az orkot, akkor az istenek úgy segéljék, útjára indítja a halálos nyílvesszőt.*
- Megállj! Takarodj az utamból, vagy itt helyben kilyukasztalak! Nem kérem még egyszer. *A tekintete határozott, egyértelműen láthatja az ork is, hogy nem egy gyáva alakkal hozta össze a sors. Minden érzés és szemrebbenés nélkül kész átlőni az orkot és ezt meg is teszi, ha amaz nem tágít az útjából.*
*A fa padlózaton dörömbölő léptek zaja üti meg érzékeny fülét mely az erdő rezdüléseire van kihegyezve. A hang irányába fordítja figyelmét és egy felé rohamosan közeledő agyaras orkot pillant meg. Neki sem kell több hozzá, hátáról előkapja az íját és egy nyílvesszőt húz fel kilövésre készen. Ha ez a látvány nem állítaná meg az orkot, akkor az istenek úgy segéljék, útjára indítja a halálos nyílvesszőt.*
- Megállj! Takarodj az utamból, vagy itt helyben kilyukasztalak! Nem kérem még egyszer. *A tekintete határozott, egyértelműen láthatja az ork is, hogy nem egy gyáva alakkal hozta össze a sors. Minden érzés és szemrebbenés nélkül kész átlőni az orkot és ezt meg is teszi, ha amaz nem tágít az útjából.*
131. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-05-18 10:26:29
Üzenet elküldve: 2020-05-18 10:26:29
Rang: Játékos
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Wengetta Wyntris//
*Ahogy a dokkoknál ácsorog a vállára dobott zsákjával, épp az utolsó bérét várja, feltűnik egy alak, aki pont abból az irányból érkezik, amerre ő is kutakodni szándékozik indulni. Azaz a város felől. Ha itt a nép nem akarja becsapni, akkor egy nagyobb település terül el az erdőségen túl valahol. Valami férfiféleség, azt már első bámulásra el tudja dönteni, bár, hogy annak valami érdekes van a vállán, az még nem tudatosul benne. Nagy léptekkel veri oda a csizmáját a lerakott fapadlózathoz, hogy minél hamarabb odaérjen. Nehogy már ez is csak úgy el tudjon szaladni, már a látványától. Bár az tagadhatatlan, hogy nem egy nesztelenül suhanó egyén, így valószínűleg, már érkezte előtt jócskán felfedi a kilétét. Ezúttal inkább nem kiabál, bár agyarai így is kilátszanak a pofájából, ami nincs kétsége felőle, minden irányába mutató bizalmatlanság forrása lehet.*
*Ahogy a dokkoknál ácsorog a vállára dobott zsákjával, épp az utolsó bérét várja, feltűnik egy alak, aki pont abból az irányból érkezik, amerre ő is kutakodni szándékozik indulni. Azaz a város felől. Ha itt a nép nem akarja becsapni, akkor egy nagyobb település terül el az erdőségen túl valahol. Valami férfiféleség, azt már első bámulásra el tudja dönteni, bár, hogy annak valami érdekes van a vállán, az még nem tudatosul benne. Nagy léptekkel veri oda a csizmáját a lerakott fapadlózathoz, hogy minél hamarabb odaérjen. Nehogy már ez is csak úgy el tudjon szaladni, már a látványától. Bár az tagadhatatlan, hogy nem egy nesztelenül suhanó egyén, így valószínűleg, már érkezte előtt jócskán felfedi a kilétét. Ezúttal inkább nem kiabál, bár agyarai így is kilátszanak a pofájából, ami nincs kétsége felőle, minden irányába mutató bizalmatlanság forrása lehet.*
130. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-05-18 10:13:12
Üzenet elküldve: 2020-05-18 10:13:12
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Az erdőség buja növényzetéből lassan kibontakozik a kikötő. Az épületek és a part is egyre közelebb kerülnek. Matrózok, vámtisztek, kereskedők és mindenféle ember megfordul itt. Vannak, akik épp hajóról lefelé rakodnak, vannak, akik éppen felrakodnak, vagy talán árut cserélnek. Mindenesetre serény munka folyik, azt el lehet mondani. A kikötőről mindig is az a hír járta, hogy zajlik az élettől, s ez a kép, ami az elf elé tárul az teljesen igazolja is ezt. Mao a menyét kíváncsian nézelődik a gazdája biztonságos vállán. A nagy sürgés, forgás leköti a mindig kalandozó tekintetét. Wengetta nem vesztegeti az idejét a kikötőben, egyenesen a nagyobb kavicsos partszakasz felé veszi az irányt.*
129. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-05-14 16:02:00
Üzenet elküldve: 2020-05-14 16:02:00
Rang: Játékos
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Winyra//
*Winyra bizakodásának tárgya vonatkozhatott akár a fellökés monopóliumának kiosztására, de a közös sétára is. Lau pedig mindkét esetben boldogan teszi zsebre.*
- Szerintem nem.
*Reagálja le nemes egyszerűséggel. Ebben a két szóban kivételesen semmi önbizalom-túltengés nem otrombáskodik, egyszerűen csak tudja, hogy most úgy fogja intézni a dolgokat, hogy a másik fél semmiképp se távozzon rossz szájízzel a helyzetből. Sőt, a nyílt utcáról való letérés után sem lesz itt semmiféle fenekelés. Rendesen szeretne udvarolni ennek a lánynak. Csak ott lesz majd a bökkenő, mikor a másik megtudja, hogy a szőkeség mivel is keresi a kenyerét.*
~ Ki tudna komolyan venni egy selyemfiút...? ~
*Egy pillanatra el is kenődik ettől a kósza gondolatfoszlánytól, csinosan faragott arcát elborítja valami sötét, tekintetébe egy rövid időre szomorúság költözik. Mindez azonban ahogy jött, suhan is tovább, mikor Winyra érezhetően kifejezi tetszését a két test közelségét illetően. Lau szája szeglete lassan felfelé húzódik, miközben viszonozza a rá szegezett kihívó pillantást, s ettől csak annyi időre szakad el, hogy tekintetével nyugtázza az enyhén eltátott csábos ajkakat. Szíve szerint már most csókot lehelne rájuk, de ennek még bőven nem jött el az ideje. Az az érzése, hogy Winyra is az a fajta, aki szereti megadni a dolgok módját. Ebből a szempontból pedig éppen időben szakadnak el egymástól, mert erre a gondolatra bebizonyosodik, hogy bizony szőke fél-elfünk sincs kőből... Illetve, ez nézőpont kérdése. Szerencsére azonban nem rondít bele az összképbe izgatottsága kézzelfogható jelével.
Szó nélkül, egy mosollyal nyugtázza, hogy Winyrának megjött a kedve a sétához, valamint, hogy elfogadva a felkínált kart, el is indulnak. Valóban, mintha mindig is így sétálnának. Launak semmi erőfeszítésbe nem kerül, hogy szinkronba hozza lépteiket, még a magasságkülönbség ellenére sem. Laza tempót vesznek fel, s a férfi úgy érzi, mintha egy kellemes, puha buborék venné körbe őket, ahova sem a kikötő néha felerősödő, orrfacsaró halszaga, sem pedig az esetleg erre tévedő rosszakarók pengéi nem hatolhatnak be. Röviden felnevet mikor meghallja a parfümére vonatkozó kérdést.*
- Tetszik? *Mosolyog le kajánul, feje enyhe félrebiccentésével az oldalán lépdelő nőre.* Titok lenne, de mivel törlesztenem kell a fellökésért, neked elárulom.
*Ezt követően picit lehalkítja hangját, mintha tényleg legalábbis az Egyesült Fajok Tanácsa legnagyobb titkát készülne kiadni.*
- A piactér egyik csücskében van egy gnóm asszony, egy alkimista... mindenféle löttyöt és kencét árul, de a legjobb dolgai a pult alól kerülnek ki.
*Hirtelen élénk csillogás költözik kék tekintetébe.*
- Megmutatom szívesen! Csodálatos! Vált veled pár mondatot, kever-kavar pár percig, aztán ad egy illatot, mely szerinte illik hozzád.
*Ajkát még erősebb mosolyra húzza.*
- Vagy talán már ismered is? Hisz a te illatod sem semmi...
//Winyra//
*Winyra bizakodásának tárgya vonatkozhatott akár a fellökés monopóliumának kiosztására, de a közös sétára is. Lau pedig mindkét esetben boldogan teszi zsebre.*
- Szerintem nem.
*Reagálja le nemes egyszerűséggel. Ebben a két szóban kivételesen semmi önbizalom-túltengés nem otrombáskodik, egyszerűen csak tudja, hogy most úgy fogja intézni a dolgokat, hogy a másik fél semmiképp se távozzon rossz szájízzel a helyzetből. Sőt, a nyílt utcáról való letérés után sem lesz itt semmiféle fenekelés. Rendesen szeretne udvarolni ennek a lánynak. Csak ott lesz majd a bökkenő, mikor a másik megtudja, hogy a szőkeség mivel is keresi a kenyerét.*
~ Ki tudna komolyan venni egy selyemfiút...? ~
*Egy pillanatra el is kenődik ettől a kósza gondolatfoszlánytól, csinosan faragott arcát elborítja valami sötét, tekintetébe egy rövid időre szomorúság költözik. Mindez azonban ahogy jött, suhan is tovább, mikor Winyra érezhetően kifejezi tetszését a két test közelségét illetően. Lau szája szeglete lassan felfelé húzódik, miközben viszonozza a rá szegezett kihívó pillantást, s ettől csak annyi időre szakad el, hogy tekintetével nyugtázza az enyhén eltátott csábos ajkakat. Szíve szerint már most csókot lehelne rájuk, de ennek még bőven nem jött el az ideje. Az az érzése, hogy Winyra is az a fajta, aki szereti megadni a dolgok módját. Ebből a szempontból pedig éppen időben szakadnak el egymástól, mert erre a gondolatra bebizonyosodik, hogy bizony szőke fél-elfünk sincs kőből... Illetve, ez nézőpont kérdése. Szerencsére azonban nem rondít bele az összképbe izgatottsága kézzelfogható jelével.
Szó nélkül, egy mosollyal nyugtázza, hogy Winyrának megjött a kedve a sétához, valamint, hogy elfogadva a felkínált kart, el is indulnak. Valóban, mintha mindig is így sétálnának. Launak semmi erőfeszítésbe nem kerül, hogy szinkronba hozza lépteiket, még a magasságkülönbség ellenére sem. Laza tempót vesznek fel, s a férfi úgy érzi, mintha egy kellemes, puha buborék venné körbe őket, ahova sem a kikötő néha felerősödő, orrfacsaró halszaga, sem pedig az esetleg erre tévedő rosszakarók pengéi nem hatolhatnak be. Röviden felnevet mikor meghallja a parfümére vonatkozó kérdést.*
- Tetszik? *Mosolyog le kajánul, feje enyhe félrebiccentésével az oldalán lépdelő nőre.* Titok lenne, de mivel törlesztenem kell a fellökésért, neked elárulom.
*Ezt követően picit lehalkítja hangját, mintha tényleg legalábbis az Egyesült Fajok Tanácsa legnagyobb titkát készülne kiadni.*
- A piactér egyik csücskében van egy gnóm asszony, egy alkimista... mindenféle löttyöt és kencét árul, de a legjobb dolgai a pult alól kerülnek ki.
*Hirtelen élénk csillogás költözik kék tekintetébe.*
- Megmutatom szívesen! Csodálatos! Vált veled pár mondatot, kever-kavar pár percig, aztán ad egy illatot, mely szerinte illik hozzád.
*Ajkát még erősebb mosolyra húzza.*
- Vagy talán már ismered is? Hisz a te illatod sem semmi...
128. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-05-13 11:47:58
Üzenet elküldve: 2020-05-13 11:47:58
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Launridan//
*Egészen hamar kiderült, hogyha rajtuk múlik, itt aztán egy ifjonc patkány lelki fejlődését sem érheti károsodás. Jóízű nevetése kitart, míg a férfi is megerősíti álláspontjához való elköteleződését, Win pedig ennél jobban nem is tudna helyeselni. Fontos, hogy már az elején kiderüljenek az új ismeretségek szándékai, s legfőbb jellemformáló vonásai, a szőke félelfet tekintve pedig ezekkel minden rendben találtatik. Hiszen, aki a patkányt szereti, rossz nem lehet. Vagy valami nagyon hasonló...
Kedélyét csak tovább fokozza a mélyen zengő nevetés, mi kegyének fogadtatására hangzik.*
- Remélem, nem bánom meg! *Fejezi ki bizakodását, megelőlegezett bizalmával kapcsolatban egy kósza félmosoly kíséretében.
Ha valami zavar meg is ingatta Launridan kiállását, annak Win mostanra nyomát sem látja. Az apróbb kipirulás is távoli emléknek tűnik csupán a magabiztos arcot szemlélve. Főleg, mikor azt a bizonyos lépés távolságot is megszünteti, s kékjeik egymásba fonódnak. Az állkapcsát célzó mozdulat elől nem tér ki, változatlanul kihívó pillantással fogadja. Meglepően kellemes az érzet, melyet a hüvelyk hagy bőrén, érintése nyomán. Rövid időre még ajkai is résnyire nyílnak, ahogy belefeledkezik a pillanatba, s láthatót nyel a másik szinte suttogó szavaira. Bizony, legyen bármennyi tapasztalata is etéren, a lány sincs kőből, s nem is szándéka, hogy ezt a benyomást keltse. Megenged hát magának egy gyengébb pillanatot, hogy aztán, közösen megbontva a közelséget, visszarendezze sorait.
Kedélyes mosolyát ajkára öltve bólint az úti cél felvetésére, s, mintha ez lenne a legtermészetesebb két szinte idegen között, puhán karol a felkínált tagba. Egészen olyan benyomást kelthetnek, mint akik minden nap így sétálnak.*
- Meghoztad az enyémet is. *Adja beleegyezését szóban is, s ha társa megindul, követi lépteivel.*
- De most már el kell árulnod, honnan szerzed az illatod! *Nem kedvence a néma sétálgatás, már persze, ha társaságban van. S ez a téma már ütközésük óta motoszkál benne, kíváncsiságát felpiszkálva.*
//Launridan//
*Egészen hamar kiderült, hogyha rajtuk múlik, itt aztán egy ifjonc patkány lelki fejlődését sem érheti károsodás. Jóízű nevetése kitart, míg a férfi is megerősíti álláspontjához való elköteleződését, Win pedig ennél jobban nem is tudna helyeselni. Fontos, hogy már az elején kiderüljenek az új ismeretségek szándékai, s legfőbb jellemformáló vonásai, a szőke félelfet tekintve pedig ezekkel minden rendben találtatik. Hiszen, aki a patkányt szereti, rossz nem lehet. Vagy valami nagyon hasonló...
Kedélyét csak tovább fokozza a mélyen zengő nevetés, mi kegyének fogadtatására hangzik.*
- Remélem, nem bánom meg! *Fejezi ki bizakodását, megelőlegezett bizalmával kapcsolatban egy kósza félmosoly kíséretében.
Ha valami zavar meg is ingatta Launridan kiállását, annak Win mostanra nyomát sem látja. Az apróbb kipirulás is távoli emléknek tűnik csupán a magabiztos arcot szemlélve. Főleg, mikor azt a bizonyos lépés távolságot is megszünteti, s kékjeik egymásba fonódnak. Az állkapcsát célzó mozdulat elől nem tér ki, változatlanul kihívó pillantással fogadja. Meglepően kellemes az érzet, melyet a hüvelyk hagy bőrén, érintése nyomán. Rövid időre még ajkai is résnyire nyílnak, ahogy belefeledkezik a pillanatba, s láthatót nyel a másik szinte suttogó szavaira. Bizony, legyen bármennyi tapasztalata is etéren, a lány sincs kőből, s nem is szándéka, hogy ezt a benyomást keltse. Megenged hát magának egy gyengébb pillanatot, hogy aztán, közösen megbontva a közelséget, visszarendezze sorait.
Kedélyes mosolyát ajkára öltve bólint az úti cél felvetésére, s, mintha ez lenne a legtermészetesebb két szinte idegen között, puhán karol a felkínált tagba. Egészen olyan benyomást kelthetnek, mint akik minden nap így sétálnak.*
- Meghoztad az enyémet is. *Adja beleegyezését szóban is, s ha társa megindul, követi lépteivel.*
- De most már el kell árulnod, honnan szerzed az illatod! *Nem kedvence a néma sétálgatás, már persze, ha társaságban van. S ez a téma már ütközésük óta motoszkál benne, kíváncsiságát felpiszkálva.*
127. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-05-12 22:30:17
Üzenet elküldve: 2020-05-12 22:30:17
Rang: Játékos
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Winyra//
*Hirtelen jött zavarát még ő maga sem egészen érti, hisz tulajdonképpen oka sem volt rá. Ha lenne ideje és affinitása lelke mélyére nézni, talán rájönne, hogy az előtte álló alacsony nő határozottan és őszintén tetszik neki, és nem akar hibát véteni. Jobban meg akarja ismerni. Imponál neki a nyílt utcán történő gátlástalan, ám mégis valahol ártatlan bohóckodás. Launridan mindig is élvezettel ismerte meg az emberi elme és lélek bugyrait, ha valaki egyszer felkeltette érdeklődését. Márpedig ez Winyrának sikerült. Jóízű nevetésével ezt tovább fokozza. Lau testén önkéntelenül végigfut egy hullámnyi kellemes bizsergés a csengő hang hallatán.*
- Na, és ezt végképp nem akarjuk. Állatkínzásnak minősülne.
*Összevonja szemöldökét, és megcsóválja fejét, jelezve, hogy milyen súlyos bűntett is lenne egy rakás rágcsáló életfogytig történő összezavarása. A lány következő mondatára pedig bariton hangján mélyről jövőn nevet fel.*
- Megtisztelsz, hogy kizárólagos jogot kapok fellökésedre. A mai napra legalább.
*Itt már nyoma sincs korábbi kisfiús zavarának, gyorsan visszapattant a nyeregbe. Önbizalma csak tovább nő, mikor Winyra áthágja a köztük jelen lévő lépésnyi távolságot. Lehajtja fejét, hogy könnyebben megtalálják egymás kéken árnyalt tekintetét. Enyhén lehalkítja hangját, csupán, hogy további meghittséget csempésszen a dologba. Valamint egy hirtelen ötlettől vezérelve felemeli jobb kezét, mutatóujjával alulról lágyan végigsimít a másik állkapcsán, ha az hagyja. Nehogy már csak a lány tegyen mindenféle merészen közeledő lépéseket...*
- Igazad van, ez a legkevesebb...
*Leheli sokat sejtetően, majd ajkait sármos, féloldalas mosolyra húzza, s töretlenül viszonozza azt a kihívó tekintetet. Majd, nagyjából egy időben azzal, hogy Winyra megszakítja a metafizikai köteléket, Lau is hátrál egy fél lépést miközben válaszol a kérdésre.*
- Nem tudom, hogy sokkal barátságosabb-e, de nekem kedvem lenne ebben a szép időben elsétálni a világítótoronyhoz.
*Ha nincs ellenvetés, ő is irányba áll, és még színpadiasan fel is ajánlja karját újdonsült hölgy ismerősének. Derűs mosollyal várja, hogy közösen útnak induljanak, akár belekapaszkodik a másik, akár nem.*
//Winyra//
*Hirtelen jött zavarát még ő maga sem egészen érti, hisz tulajdonképpen oka sem volt rá. Ha lenne ideje és affinitása lelke mélyére nézni, talán rájönne, hogy az előtte álló alacsony nő határozottan és őszintén tetszik neki, és nem akar hibát véteni. Jobban meg akarja ismerni. Imponál neki a nyílt utcán történő gátlástalan, ám mégis valahol ártatlan bohóckodás. Launridan mindig is élvezettel ismerte meg az emberi elme és lélek bugyrait, ha valaki egyszer felkeltette érdeklődését. Márpedig ez Winyrának sikerült. Jóízű nevetésével ezt tovább fokozza. Lau testén önkéntelenül végigfut egy hullámnyi kellemes bizsergés a csengő hang hallatán.*
- Na, és ezt végképp nem akarjuk. Állatkínzásnak minősülne.
*Összevonja szemöldökét, és megcsóválja fejét, jelezve, hogy milyen súlyos bűntett is lenne egy rakás rágcsáló életfogytig történő összezavarása. A lány következő mondatára pedig bariton hangján mélyről jövőn nevet fel.*
- Megtisztelsz, hogy kizárólagos jogot kapok fellökésedre. A mai napra legalább.
*Itt már nyoma sincs korábbi kisfiús zavarának, gyorsan visszapattant a nyeregbe. Önbizalma csak tovább nő, mikor Winyra áthágja a köztük jelen lévő lépésnyi távolságot. Lehajtja fejét, hogy könnyebben megtalálják egymás kéken árnyalt tekintetét. Enyhén lehalkítja hangját, csupán, hogy további meghittséget csempésszen a dologba. Valamint egy hirtelen ötlettől vezérelve felemeli jobb kezét, mutatóujjával alulról lágyan végigsimít a másik állkapcsán, ha az hagyja. Nehogy már csak a lány tegyen mindenféle merészen közeledő lépéseket...*
- Igazad van, ez a legkevesebb...
*Leheli sokat sejtetően, majd ajkait sármos, féloldalas mosolyra húzza, s töretlenül viszonozza azt a kihívó tekintetet. Majd, nagyjából egy időben azzal, hogy Winyra megszakítja a metafizikai köteléket, Lau is hátrál egy fél lépést miközben válaszol a kérdésre.*
- Nem tudom, hogy sokkal barátságosabb-e, de nekem kedvem lenne ebben a szép időben elsétálni a világítótoronyhoz.
*Ha nincs ellenvetés, ő is irányba áll, és még színpadiasan fel is ajánlja karját újdonsült hölgy ismerősének. Derűs mosollyal várja, hogy közösen útnak induljanak, akár belekapaszkodik a másik, akár nem.*
126. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-05-12 11:10:50
Üzenet elküldve: 2020-05-12 11:10:50
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Launridan//
*Hogy máris vágynának ajkai után, abban nem kételkedik. Egy pillanatig sem, nem szokása. Azonban nagyobb jelentőséget sem tulajdonít a dolognak, mint ami, egy ügyesen prezentált pillantás, mi a másik szándékát kifejezi, semmi több. Persze játékos mosolya megtelepszik ábrázatán a hatására, még egy ilyen tapasztalt rókának, avagy rókalánynak is imponál, ha valaki tetszését fejezi ki az irányába, főleg, ha ennyire nyíltan.
Annak nyilvánvalóságára, hogy érte nem kell aggódni, helyeslően bólint, félmosolyát bújtatva ajka szegletében. Ahogy a férfi második felvetésére is, bár már kevésbé kedélyesen. Saját gondolatai között még nem fogant meg testi épségének féltése, leszámítva persze az iménti incidenst, ám a gyanúval egyet kell értsen. Köztudott, hogy nem a legbiztonságosabb környék, ahol most kedvtelve bájcsevegnek. Már fogadná is el az ajánlatot, továbbra is háttal állva, válla felett nézve csak vissza, mikor érkezik a zavart helyesbítés. ~Hm, nem gondoltam, hogy ilyen kis pirulós vagy.~ Állapítja meg magában az érdekes fejleményt, apró kunkorral szája bal csücskében, ahogy kékjeit ismét végighordozza az épp haját túró, macskaköveket fixírozó alakon. Futó pillantás ez csupán, ezúttal nem időzik sehol sem hosszabb ideig, főleg, hogy nyaka sem bírná soká ezt a kifacsart helyzetet.
Egyelőre azonban nyitva hagyja a kérdést, csak hogy húzhassa kicsit újdonsült ismeretsége idegeit. Kedvenc sportjai közé tartozik ez. Helyette hagyja tovább folyni az eseményeket a bizonyos nyilvános fenekelés irányába, s a már korábban említett, visszafordult pozícióban várja a másik kinyilatkoztatását, mi meglepni nem lepi meg, jóízű nevetésre viszont annál inkább serkenti.*
- Hát igen, szegények egy életre összezavarodnának. *Helyesel bölcselkedve, egy felelősségteljes felnőtt megfontoltságával, ahogy körbetekint a képzelt patkányok gyermekien ártatlan tagjain.*
- Igazából délután még lett volna három ilyen fellökésem, de azt hiszem lemondhatom őket. Tudnak várni talán. *Adja végül beleegyezését a közös sétába egy játékos mosoly kíséretével, egy lépéssel leküzdve kettejük eddig sem túl nagy távolságát.*
- Végül is ez a minimum, amit a jóvátevés ügyében tehetsz. *Fejét alaposan fel kell szegnie, hogy a hasonszín szempárt kereshesse ebből a közelségből, de kénytelen erre, hiszen kihívó pillantását másként nem tudná érvényesíteni.*
- Van erre biztonságosabb környék egyáltalán? *Töri meg végül a szemkontaktust, ha az egyáltalán létrejött, s áll irányba, egészen pontosan abba, amerre a férfi tartott kis afférjuk előtt. Már, ha emlékei nem csalnak.*
//Launridan//
*Hogy máris vágynának ajkai után, abban nem kételkedik. Egy pillanatig sem, nem szokása. Azonban nagyobb jelentőséget sem tulajdonít a dolognak, mint ami, egy ügyesen prezentált pillantás, mi a másik szándékát kifejezi, semmi több. Persze játékos mosolya megtelepszik ábrázatán a hatására, még egy ilyen tapasztalt rókának, avagy rókalánynak is imponál, ha valaki tetszését fejezi ki az irányába, főleg, ha ennyire nyíltan.
Annak nyilvánvalóságára, hogy érte nem kell aggódni, helyeslően bólint, félmosolyát bújtatva ajka szegletében. Ahogy a férfi második felvetésére is, bár már kevésbé kedélyesen. Saját gondolatai között még nem fogant meg testi épségének féltése, leszámítva persze az iménti incidenst, ám a gyanúval egyet kell értsen. Köztudott, hogy nem a legbiztonságosabb környék, ahol most kedvtelve bájcsevegnek. Már fogadná is el az ajánlatot, továbbra is háttal állva, válla felett nézve csak vissza, mikor érkezik a zavart helyesbítés. ~Hm, nem gondoltam, hogy ilyen kis pirulós vagy.~ Állapítja meg magában az érdekes fejleményt, apró kunkorral szája bal csücskében, ahogy kékjeit ismét végighordozza az épp haját túró, macskaköveket fixírozó alakon. Futó pillantás ez csupán, ezúttal nem időzik sehol sem hosszabb ideig, főleg, hogy nyaka sem bírná soká ezt a kifacsart helyzetet.
Egyelőre azonban nyitva hagyja a kérdést, csak hogy húzhassa kicsit újdonsült ismeretsége idegeit. Kedvenc sportjai közé tartozik ez. Helyette hagyja tovább folyni az eseményeket a bizonyos nyilvános fenekelés irányába, s a már korábban említett, visszafordult pozícióban várja a másik kinyilatkoztatását, mi meglepni nem lepi meg, jóízű nevetésre viszont annál inkább serkenti.*
- Hát igen, szegények egy életre összezavarodnának. *Helyesel bölcselkedve, egy felelősségteljes felnőtt megfontoltságával, ahogy körbetekint a képzelt patkányok gyermekien ártatlan tagjain.*
- Igazából délután még lett volna három ilyen fellökésem, de azt hiszem lemondhatom őket. Tudnak várni talán. *Adja végül beleegyezését a közös sétába egy játékos mosoly kíséretével, egy lépéssel leküzdve kettejük eddig sem túl nagy távolságát.*
- Végül is ez a minimum, amit a jóvátevés ügyében tehetsz. *Fejét alaposan fel kell szegnie, hogy a hasonszín szempárt kereshesse ebből a közelségből, de kénytelen erre, hiszen kihívó pillantását másként nem tudná érvényesíteni.*
- Van erre biztonságosabb környék egyáltalán? *Töri meg végül a szemkontaktust, ha az egyáltalán létrejött, s áll irányba, egészen pontosan abba, amerre a férfi tartott kis afférjuk előtt. Már, ha emlékei nem csalnak.*
125. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-05-11 20:20:05
Üzenet elküldve: 2020-05-11 20:20:05
Rang: Játékos
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Winyra//
*A játék bizony neki is tetszik, de közben szívesen elkeveredne máshová, nem szerencsés túl sokáig egy helyben álldogálni a kikötőben. Könnyű és vonzó célpont lehet mindkét csinos figura a dokkok igazi rablóinak. Winyra válaszán kihívóan elmosolyodik, és hozzá tekintetével bebarangolja a másik arcát, hosszabban elidőzve annak ajkain. Ezzel igyekszik jelezni, hogy bizony, vágyik is. Persze ez a fél-elf részéről egyelőre valóban csak játék, a valóságban sokkal gyakorlottabb annál, hogy helyből csak úgy epekedjen egy ismeretlenért. A szép nők is gyakran állnak sorba kegyeiért, ha megfelelően játssza ki kártyáit. Ez azonban egy cseppet más, mint amihez hozzászokott. Ugyan viselkedését most is bizonyos részt tapasztalatból táplálja, de most nincs mögötte az a bizonyos szándék. Teljesen rendben van azzal a kimenettel is, ha az egészből csak egy kellemes, rövid beszélgetés lesz. Ez igazán fontos mozzanat Lau életében, mert ez egyben azt is jelenti, hogy a nő társaságában nem érez nyomást, kényszert bármire is. Ritkán fordul elő ilyesmi egy ifjú selyemfiúval, aki a kikötő lakónegyedének lelakottabb részében igyekszik megélhetését biztosítani. Ráadásul úgy érzi, talált egy méltó ellenfelet a szócsatára, ami még gördülékenységet is visz a dologba.*
- Teljesen nyilvánvaló, hogy miattad nem is kell aggódni. *A mondat végén körülkémlel a furcsamód néptelen utcán.* Viszont kettőnkért ezen a környéken annál inkább. Nem indulunk el valamerre?
*Aztán észbe is kap hirtelen. Nem indult vele Winyra eredetileg semerre. Főleg nem többesszám első személyben.*
- Akarom mondani... Lenne kedved velem sétálni egyet egy biztonságosabb környéken? Vagy, ha persze... biztos dolgod van.
*Zavarában enyhe pír fut át helyes arcán, és ezt leplezve röviden beletúr hajába, és jól megbámulja a lába előtt heverő macskaköveket. A mozdulat kissé összekuszálja a hetykén elrendezett konty integritását, de így talán még vonzóbb végeredményt hoz össze viselője számára. Hirtelen kibújt belőle a bizonytalan ifjú, aki gyakran felüti szőkébbnél is szőke fejét, mikor úgy érzi, a csábítás maszkját viselő énje hibát vétett. Ugyan a maga elé meredés miatt nem láthatta, hogy a nő mennyire határozott léptekkel szelte a tengerparti utcát, de az ütközés erejéből következtethetett, hogy számottevő sebességgel, egyértelműen meghatározott irányba haladhatott a másik.
Gyorsan összeszedi magát, és pillanatnyi zavara után, már vigyorogva, a pír teljes hiányában csapja fel fejét. Már a csípőre tett kezekkel, és a kacér tekintettel találja szembe magát.*
- Szeretném, szeretném, de nem a sikátor patkányai szeme láttára.
*Teátrális félkörívet ír le mindkét karjával, mintha egy teljes rágcsáló család figyelné a műsort.
A közönségességtől ő is mindig irtózott, és utálta is, mikor fizető vendégei valami hasonló – általában jóval kirívóbb – dologra próbálták rávenni. Szinte sosem tette meg. Na jó, talán, ha akkora összeget ajánlottak, amit képtelen volt visszautasítani. Igazából olyankor végképp nem tisztje az ítélkezés – amit amúgy is szeret elkerülni -, de mikor saját életéről van szó, nem pedig egy egyéjszakás szerepről, már sokkal jobb ízléssel szeret a dolgokhoz nyúlni.*
//Winyra//
*A játék bizony neki is tetszik, de közben szívesen elkeveredne máshová, nem szerencsés túl sokáig egy helyben álldogálni a kikötőben. Könnyű és vonzó célpont lehet mindkét csinos figura a dokkok igazi rablóinak. Winyra válaszán kihívóan elmosolyodik, és hozzá tekintetével bebarangolja a másik arcát, hosszabban elidőzve annak ajkain. Ezzel igyekszik jelezni, hogy bizony, vágyik is. Persze ez a fél-elf részéről egyelőre valóban csak játék, a valóságban sokkal gyakorlottabb annál, hogy helyből csak úgy epekedjen egy ismeretlenért. A szép nők is gyakran állnak sorba kegyeiért, ha megfelelően játssza ki kártyáit. Ez azonban egy cseppet más, mint amihez hozzászokott. Ugyan viselkedését most is bizonyos részt tapasztalatból táplálja, de most nincs mögötte az a bizonyos szándék. Teljesen rendben van azzal a kimenettel is, ha az egészből csak egy kellemes, rövid beszélgetés lesz. Ez igazán fontos mozzanat Lau életében, mert ez egyben azt is jelenti, hogy a nő társaságában nem érez nyomást, kényszert bármire is. Ritkán fordul elő ilyesmi egy ifjú selyemfiúval, aki a kikötő lakónegyedének lelakottabb részében igyekszik megélhetését biztosítani. Ráadásul úgy érzi, talált egy méltó ellenfelet a szócsatára, ami még gördülékenységet is visz a dologba.*
- Teljesen nyilvánvaló, hogy miattad nem is kell aggódni. *A mondat végén körülkémlel a furcsamód néptelen utcán.* Viszont kettőnkért ezen a környéken annál inkább. Nem indulunk el valamerre?
*Aztán észbe is kap hirtelen. Nem indult vele Winyra eredetileg semerre. Főleg nem többesszám első személyben.*
- Akarom mondani... Lenne kedved velem sétálni egyet egy biztonságosabb környéken? Vagy, ha persze... biztos dolgod van.
*Zavarában enyhe pír fut át helyes arcán, és ezt leplezve röviden beletúr hajába, és jól megbámulja a lába előtt heverő macskaköveket. A mozdulat kissé összekuszálja a hetykén elrendezett konty integritását, de így talán még vonzóbb végeredményt hoz össze viselője számára. Hirtelen kibújt belőle a bizonytalan ifjú, aki gyakran felüti szőkébbnél is szőke fejét, mikor úgy érzi, a csábítás maszkját viselő énje hibát vétett. Ugyan a maga elé meredés miatt nem láthatta, hogy a nő mennyire határozott léptekkel szelte a tengerparti utcát, de az ütközés erejéből következtethetett, hogy számottevő sebességgel, egyértelműen meghatározott irányba haladhatott a másik.
Gyorsan összeszedi magát, és pillanatnyi zavara után, már vigyorogva, a pír teljes hiányában csapja fel fejét. Már a csípőre tett kezekkel, és a kacér tekintettel találja szembe magát.*
- Szeretném, szeretném, de nem a sikátor patkányai szeme láttára.
*Teátrális félkörívet ír le mindkét karjával, mintha egy teljes rágcsáló család figyelné a műsort.
A közönségességtől ő is mindig irtózott, és utálta is, mikor fizető vendégei valami hasonló – általában jóval kirívóbb – dologra próbálták rávenni. Szinte sosem tette meg. Na jó, talán, ha akkora összeget ajánlottak, amit képtelen volt visszautasítani. Igazából olyankor végképp nem tisztje az ítélkezés – amit amúgy is szeret elkerülni -, de mikor saját életéről van szó, nem pedig egy egyéjszakás szerepről, már sokkal jobb ízléssel szeret a dolgokhoz nyúlni.*
124. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-05-10 17:31:40
Üzenet elküldve: 2020-05-10 17:31:40
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Áthaladóban//
*A dokkok között járkálva szemei a zabolázatlan, hullámzó tengert figyelik árgusan, álmélkodva és maga sem tudja mit érez igazán ilyenkor, de tudja, ha valamit ő megcsodál, akkor annak pusztán, úgy kell lennie. Mélyen magába szívja a sós levegő aromáját és visszagondol a vele történt szépségekre, de a nap bármennyire is szeretné nem áll meg városok egy pillanatára sem, csak kel és nyugszik, de jelenleg, már fáradtan ásítozok az ég kékjében, így a férfi kénytelen megszaporázni a lépteit, hogy időben odaérhessen amerre szíve viszi. *
*A dokkok között járkálva szemei a zabolázatlan, hullámzó tengert figyelik árgusan, álmélkodva és maga sem tudja mit érez igazán ilyenkor, de tudja, ha valamit ő megcsodál, akkor annak pusztán, úgy kell lennie. Mélyen magába szívja a sós levegő aromáját és visszagondol a vele történt szépségekre, de a nap bármennyire is szeretné nem áll meg városok egy pillanatára sem, csak kel és nyugszik, de jelenleg, már fáradtan ásítozok az ég kékjében, így a férfi kénytelen megszaporázni a lépteit, hogy időben odaérhessen amerre szíve viszi. *
123. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-05-07 17:13:42
Üzenet elküldve: 2020-05-07 17:13:42
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*A feje kavarog, s nem csak az emlékektől. Lassan fordul oldalra, majd néhány másodperc pihenő után a falba kapaszkodva igyekszik lábra állni. Fogalma sincs, mi történt, vagy hogy épp hogyan került ilyen állapotba. Csak sajgó tagjai árulják el, hogy alaposan helyben hagyták, míg ő...
Hátát a hideg kőfalnak veti, s letolja fejéről a kalapot. Ujjait beletúrja a szőke hajkoronába, miközben igyekszik összekaparni az emlékfoszlányokat. A rémségek, a hajó... Oly valóságosnak tűnt, ám még sem lehetett az. S minden azzal az érintéssel kezdődött.
Már kezdi sejteni, hogy ami történt, okkal történt, s valószínűleg megbabonázták. A férfi, kit ki akart zsebelni.
Ujja végigsiklik felrepedt ajkán, majd sajgó bordáihoz kap. Nyilván akkor verték meg, mikor a rémségeket hallucinálta. Talán éppen az a férfi volt, ki az átkot szórta rá, fogalma sincs. Bárhogy is, most igen csak ki kell pihennie magát... Talán egy időre fel is kellene szívódnia.
Visszanyomja kobakjába a kalapot, majd lassan, a falat sűrűn támasztva indul el az utcán, a Rumos felé. Ott majd kikér egy ágyat s lehet pihenni... Talán saját szobát is kap némi aranyért cserébe.
Hirtelen észbe kap. Hisz nála az ital, amit a leánytól kapott! Mohón túr kabátja belső zsebébe, s halássza elő a zöld folyadékot tartalmazó fiolát, s emeli szájához. Ez majd segít, még ha nem is mulasztja el rögtön a fájdalmat. Csak ne látszódna az arcán...
Folytatja útját, gyakorta pislogva háta mögé. A rémségek emléke még ott él benne, a paranoia pedig nem múlik egyhamar.*
Megivott egy varázsitalt, ami azonnal begyógyítja az első, második, harmadik és negyedik fokozatú sebesüléseket, továbbá a hétfokú skálán eggyel növeli az állóképességet a következő két körre.
Hátát a hideg kőfalnak veti, s letolja fejéről a kalapot. Ujjait beletúrja a szőke hajkoronába, miközben igyekszik összekaparni az emlékfoszlányokat. A rémségek, a hajó... Oly valóságosnak tűnt, ám még sem lehetett az. S minden azzal az érintéssel kezdődött.
Már kezdi sejteni, hogy ami történt, okkal történt, s valószínűleg megbabonázták. A férfi, kit ki akart zsebelni.
Ujja végigsiklik felrepedt ajkán, majd sajgó bordáihoz kap. Nyilván akkor verték meg, mikor a rémségeket hallucinálta. Talán éppen az a férfi volt, ki az átkot szórta rá, fogalma sincs. Bárhogy is, most igen csak ki kell pihennie magát... Talán egy időre fel is kellene szívódnia.
Visszanyomja kobakjába a kalapot, majd lassan, a falat sűrűn támasztva indul el az utcán, a Rumos felé. Ott majd kikér egy ágyat s lehet pihenni... Talán saját szobát is kap némi aranyért cserébe.
Hirtelen észbe kap. Hisz nála az ital, amit a leánytól kapott! Mohón túr kabátja belső zsebébe, s halássza elő a zöld folyadékot tartalmazó fiolát, s emeli szájához. Ez majd segít, még ha nem is mulasztja el rögtön a fájdalmat. Csak ne látszódna az arcán...
Folytatja útját, gyakorta pislogva háta mögé. A rémségek emléke még ott él benne, a paranoia pedig nem múlik egyhamar.*
Megivott egy varázsitalt, ami azonnal begyógyítja az első, második, harmadik és negyedik fokozatú sebesüléseket, továbbá a hétfokú skálán eggyel növeli az állóképességet a következő két körre.
122. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-05-07 09:15:17
Üzenet elküldve: 2020-05-07 09:15:17
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Rablás//
*A doktor terve bevált és sikerül elmenekülnie az őrjöngő lány tekintet elől, így ő csak a legközelebbiekre támad rá. Tisztes távolból szemléli csak az eseményeket, hogy feljegyezze a hatást. Minden jól jöhet a kutatása szempontjából, így ezek az események is. Hideg tekintete nem tükröz érzéseket. Követi a matrózokat, akik igen szépen helybenhagyják a lányt, a helyiek reakcióját is figyeli, akik mind bolondnak nézik a szerencsétlent. Talán ezzel vég a tolvaj pályafutásának, hiszen egy ilyen jelenet után egy kisvárosban már ismert lesz az arca mindenki előtt, nem beszélve a lány igencsak kirívó és egyedi szempárjától, amelyet nem könnyű feledni. Az utcasarkon heverő lányt nagyjából tíz lépés távolságból figyeli sötét tekintetével. Kezében jegyzet papiros és szénceruza, hogy lejegyezze a történteket és az utca népének tapasztalatát. Amikor végzett az irományával még megvárja ameddig a lány összekaparja magát a földről és kíváncsian vár, hogy mi történik majd vele. Nem számít nagyon semmi különösre, de lehet, hogy ameddig ilyen ramaty állapotban van érdemes lenne megismételni az előzőeket. Sokat lehetne tanulni belőle mindenkinek. Egy kis izgatottság hatol a doktor szívébe, amely kellemes érzéssel tölti el sötét szívét. Ez az érzés az új kutatás a kísérlet és az ismeretlen felfedezésének érzéséből fakad. Már majdnem odalépne a lányhoz, hogy folytassa, de önuralmat tanúsít és megvárja a másik mit is tesz.*
*A doktor terve bevált és sikerül elmenekülnie az őrjöngő lány tekintet elől, így ő csak a legközelebbiekre támad rá. Tisztes távolból szemléli csak az eseményeket, hogy feljegyezze a hatást. Minden jól jöhet a kutatása szempontjából, így ezek az események is. Hideg tekintete nem tükröz érzéseket. Követi a matrózokat, akik igen szépen helybenhagyják a lányt, a helyiek reakcióját is figyeli, akik mind bolondnak nézik a szerencsétlent. Talán ezzel vég a tolvaj pályafutásának, hiszen egy ilyen jelenet után egy kisvárosban már ismert lesz az arca mindenki előtt, nem beszélve a lány igencsak kirívó és egyedi szempárjától, amelyet nem könnyű feledni. Az utcasarkon heverő lányt nagyjából tíz lépés távolságból figyeli sötét tekintetével. Kezében jegyzet papiros és szénceruza, hogy lejegyezze a történteket és az utca népének tapasztalatát. Amikor végzett az irományával még megvárja ameddig a lány összekaparja magát a földről és kíváncsian vár, hogy mi történik majd vele. Nem számít nagyon semmi különösre, de lehet, hogy ameddig ilyen ramaty állapotban van érdemes lenne megismételni az előzőeket. Sokat lehetne tanulni belőle mindenkinek. Egy kis izgatottság hatol a doktor szívébe, amely kellemes érzéssel tölti el sötét szívét. Ez az érzés az új kutatás a kísérlet és az ismeretlen felfedezésének érzéséből fakad. Már majdnem odalépne a lányhoz, hogy folytassa, de önuralmat tanúsít és megvárja a másik mit is tesz.*
121. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-05-06 17:12:15
Üzenet elküldve: 2020-05-06 17:12:15
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Rablás//
//Milhen Raeymoor//
*A kikötő világa kemény. Ide nem ér el a szigorúan vett törvény vasökle, viszont megvannak a saját törvényei, amelyek alapján zajlik az élet.
Milhenre rászakadnak saját rémálmai egy borzasztó látomás képében, amely csak számára érzékelhető.
A kikötő népe nem akad fent két kikötői torzsalkodásán, ezek a követ többször láttak vért, mint seprűt, így a kettős mellett elhaladók legfeljebb csak egy pillantást pazarolnak az útjukat megzavaró kis kellemetlenségre, már fordulnak is tovább a közönyös szemek, tekintetek.
A sikoltás viszont már más, pár járókelő megtorpanva fordul a segítségért is kiabáló Milhen felé, de mivel ők nem látnak semmit abból a borzadályból, amit a lány lát, hát tehetetlenül figyelik az eseményeket. Az egyik matróz, aki talán a hajója felé tartott vissza pár társával, segítőkészen fordul Milhen felé, amikor az nekiesik.
Az első két ütés-karmolás eléri, hisz meglepődik és nem számított ilyen reakcióra. De pillanatok kérdése és a matróz lefogja a kezét, kemény ököl csapódik a lány gyomorszájába, ami kiszorítja belőle a levegőt. Még egy ütés nyitott kézfejjel - egy nőt nem illik ököllel ütni -, amitől felreped a szája és csillagokat lát.
Az illúziók, melyek oly élethűek, hogy Milhen minden pillanatát valósnak érzi, nem hagyhatják nyugodni a lányt, küzdve küzd, de három szíjas izomzatú matróz ellen ez kevés.
Ha folytatja a kilátástalan harcot, akkor kap még ide-oda ütést, amelyikből az egyik az ájulás szélére taszítja. Még eszméletén van, de szinte képtelen védekezni a tomboló borzalmak ellen, amelyek csak a fejében élnek.
A matrózok otthagyják az egyik épület sarkában és továbbállnak röhögve, többen félve kerülik ki, mások óvó kört rajzolnak a szívük fölé. A lányt biztosan Sa'Tereth szállta meg gondolhatják. Hozzá se mernek érni és miután Milhen megnyugodott, még sokáig elkerülik. A lány bordája, tarkója sajog, a szája felrepedt és beszerzett pár ütleget a felsőtestére és ennek a borzalmas pillanatnak az emléke talán örökre vele lesz rémálmaiban.*
//Milhen Raeymoor//
*A kikötő világa kemény. Ide nem ér el a szigorúan vett törvény vasökle, viszont megvannak a saját törvényei, amelyek alapján zajlik az élet.
Milhenre rászakadnak saját rémálmai egy borzasztó látomás képében, amely csak számára érzékelhető.
A kikötő népe nem akad fent két kikötői torzsalkodásán, ezek a követ többször láttak vért, mint seprűt, így a kettős mellett elhaladók legfeljebb csak egy pillantást pazarolnak az útjukat megzavaró kis kellemetlenségre, már fordulnak is tovább a közönyös szemek, tekintetek.
A sikoltás viszont már más, pár járókelő megtorpanva fordul a segítségért is kiabáló Milhen felé, de mivel ők nem látnak semmit abból a borzadályból, amit a lány lát, hát tehetetlenül figyelik az eseményeket. Az egyik matróz, aki talán a hajója felé tartott vissza pár társával, segítőkészen fordul Milhen felé, amikor az nekiesik.
Az első két ütés-karmolás eléri, hisz meglepődik és nem számított ilyen reakcióra. De pillanatok kérdése és a matróz lefogja a kezét, kemény ököl csapódik a lány gyomorszájába, ami kiszorítja belőle a levegőt. Még egy ütés nyitott kézfejjel - egy nőt nem illik ököllel ütni -, amitől felreped a szája és csillagokat lát.
Az illúziók, melyek oly élethűek, hogy Milhen minden pillanatát valósnak érzi, nem hagyhatják nyugodni a lányt, küzdve küzd, de három szíjas izomzatú matróz ellen ez kevés.
Ha folytatja a kilátástalan harcot, akkor kap még ide-oda ütést, amelyikből az egyik az ájulás szélére taszítja. Még eszméletén van, de szinte képtelen védekezni a tomboló borzalmak ellen, amelyek csak a fejében élnek.
A matrózok otthagyják az egyik épület sarkában és továbbállnak röhögve, többen félve kerülik ki, mások óvó kört rajzolnak a szívük fölé. A lányt biztosan Sa'Tereth szállta meg gondolhatják. Hozzá se mernek érni és miután Milhen megnyugodott, még sokáig elkerülik. A lány bordája, tarkója sajog, a szája felrepedt és beszerzett pár ütleget a felsőtestére és ennek a borzalmas pillanatnak az emléke talán örökre vele lesz rémálmaiban.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1180-1199