Kikötő - Dokkok és kikötő
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Tenger és szigetek (új) Kikötői erdőség (új) Csatornarendszer (új) | Dokkok és kikötő | Lakónegyed (új) Vámház (új) Világítótorony (új) |  |
2760. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-04-23 12:29:38
Üzenet elküldve: 2016-04-23 12:29:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Útunk folytatódik – Wram//
*Nerinek csak bólint, még akkor is, amikor üznetet kell neki hagyni ha elmennek. De nem is érti, hogy miért mennének el.
Oh, már érti. Kedvenc orkja áll elé, fáradtan, nyúzott arccal. Mintha tükörbe nézne, valahogy ő is így néz ki.
Annyi különbséggel, hogy Wram legalább aludt pár órát, még ha a viharba is. A kalózka viszont nem. S ahogy rájön, hogy napok óta alig aludt, hatalmas ásítás kívánkozik ki belőle. Elfordulva a többiektől görnyed össze, ezzel palástolva mit is csinál.*
- Nem akartam menni, de jó. *Vonja meg végre a vállát, majd elindul le a hajóról.*
- Valaki mondja meg Lopótöknek, hogy elnézünk. *Ásítja még egyszer, hogy aztán fáradt, ólomsúlyúnak érzett lábain császkáljon a dokkok között.*
- Jaj, ne légy már ennyire mufurc. *Fakad ki. Fáradt, éhes, rumja sincs.* - Tudod a becenevek még mindig nem arról híresek, hogy kedvesek, vagy tetszik. Az úgy jön, nem lehet kényszeríteni, hogy más legyen! *Csóválja a fejét.*
- Szerinted én örültem a sajátomnak? *Néz rá fáradtan, majd sóhajtva legyint.
A dokkok hírének meg nem örül. Sehol sem kapnak bájitalt. Már bejárta az összes olyan hajót, melyről tudja, hogy kell lennie, de sehol. Idegességébe hatalmas levegőket vesz, türelme kezd fogyatkozni, mígnem az utolsónál közlik: a Kikötőbe már nem lehet kapni, kitiltották innen, s olyan jól, hogy még sunyiba sem lehet. Csak a városba, ahova a legegyszerűbb, ha felhajóznak. Felfújt arccal néz az orkra.*
- Megyünk abba a lepratelepre? Jahj, hogy én hogy utálom azt. Egy undormány egy város, patkányokkal, meg… *Csak megrázkódik a gondolatra is, hogy a városba kell mennie.*
2759. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-04-23 12:00:56
Üzenet elküldve: 2016-04-23 12:00:56
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nerilil//
*Biccent egyet a válaszra. Annyira nem ismeri Arthenior kikötőjét, hogy biztos legyen a dologban, de mind Wegtorenben, mind Lihanechben hasonló szabályok voltak.*
-Ehh. *Kommentálja a kérdést, meg Nerilil magának adott feleletét is.* -Eredetileg nem, legalábbis élek a gyanúval, hogy nem egyedül iszogattam tegnap este. Most meg úgy néz ki, elveszett a társaság, de az is lehet, hogy én vesztem el. *Kacsint egyet, mintha nem lenne nagy dolog az egész.* -Azért megvannak a magam trükkjei, ha szükség lenne rájuk, nem aggódok túlzottan.
*Leengedi a kezeit, végül is, ha harcolni vagy futni kell, így jobbak az esélyei.*
-Leginkább a Lihanech felől fújók. Futólag fordultam csak meg erre korábban. *Ennyi, ha a másik nem akar többet kérdezni, ha meg kedve támadna, akkor majd kiegészíti ezt.*
-Ha gondolod, tarts meg nyugodtan, szerzek újat később. *Int az üveg felé, ami úgy tűnik, a lánynál marad. Nem mintha azt gondolná, hogy az engedélyére van szüksége a másiknak, de így meg van a lelki békéje.* -Ha a sors úgy hozza, még fizetek is érte! *Felkuncog, mert az ő fejében az, hogy a saját aranyával fizessen, vagy az hogy ő, akár máséból is fizessen, elég abszurd elképzelés. Volt már rá példa, de nagyon ritka eset.*
*Biccent egyet a válaszra. Annyira nem ismeri Arthenior kikötőjét, hogy biztos legyen a dologban, de mind Wegtorenben, mind Lihanechben hasonló szabályok voltak.*
-Ehh. *Kommentálja a kérdést, meg Nerilil magának adott feleletét is.* -Eredetileg nem, legalábbis élek a gyanúval, hogy nem egyedül iszogattam tegnap este. Most meg úgy néz ki, elveszett a társaság, de az is lehet, hogy én vesztem el. *Kacsint egyet, mintha nem lenne nagy dolog az egész.* -Azért megvannak a magam trükkjei, ha szükség lenne rájuk, nem aggódok túlzottan.
*Leengedi a kezeit, végül is, ha harcolni vagy futni kell, így jobbak az esélyei.*
-Leginkább a Lihanech felől fújók. Futólag fordultam csak meg erre korábban. *Ennyi, ha a másik nem akar többet kérdezni, ha meg kedve támadna, akkor majd kiegészíti ezt.*
-Ha gondolod, tarts meg nyugodtan, szerzek újat később. *Int az üveg felé, ami úgy tűnik, a lánynál marad. Nem mintha azt gondolná, hogy az engedélyére van szüksége a másiknak, de így meg van a lelki békéje.* -Ha a sors úgy hozza, még fizetek is érte! *Felkuncog, mert az ő fejében az, hogy a saját aranyával fizessen, vagy az hogy ő, akár máséból is fizessen, elég abszurd elképzelés. Volt már rá példa, de nagyon ritka eset.*
2758. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-04-23 09:40:24
Üzenet elküldve: 2016-04-23 09:40:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 285
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 285
Játékstílus: Megfontolt
//Arasys//
* Halvány mosoly dereng fel ajaki szegletében, az elmés válasz hallatán. Úgy látszik a lánynak helyén van az esze. *
- Való igaz, s ha nem te akkor majd más élt volna a lehetőséggel.
* Nyugtázza a hallottakat, hisz ezzel nem tud vitába szállni. Ha a lány tart is valamitől le nem hervadó vigyorával jól leplezi. Imponál Nerinek ez a hozzáállás. *
- Itt? Itt, ugyan bárki, az utolsó koldus is, veszélyes dolog erre egyedül kóricálni. Főleg egy ilyen kis csinos teremtésnek. Mert ugye egyedül vagy?
* Válik arca merevvé, csak borostyán szemeit forgatja ide-oda, hogy körbe kémleljen. Fehér fogak villannak arcátlan mosolya mögül, ahogy végül meghúzza az üveget. *
- Minden bizonyára.
* A sejtelmes vigyor még mindig arcán játszik, közel annyi hitelessége van a szavainak, mint az előtte álló fiatal lánynak. Jelentősége a lopott holminak talán csak Nerinek van, az ő berkeiben eme nedű eltulajdonítása bizony megtorlással jár. Vagyis volt rá példa, hogy ezt akarták vele elhitetni. Nagyobb kincs ennek egyetlen cseppje, bármely tisztán csillogó drágakőnél. *
- Na és mondd milyen szelek fújtak erre? Újnak látszol erre.
* Kortyol egy újabbat a kezében szorongatott üvegből, szikrányi jelét sem adva annak, hogy visszaadja azt a lánynak. *
* Halvány mosoly dereng fel ajaki szegletében, az elmés válasz hallatán. Úgy látszik a lánynak helyén van az esze. *
- Való igaz, s ha nem te akkor majd más élt volna a lehetőséggel.
* Nyugtázza a hallottakat, hisz ezzel nem tud vitába szállni. Ha a lány tart is valamitől le nem hervadó vigyorával jól leplezi. Imponál Nerinek ez a hozzáállás. *
- Itt? Itt, ugyan bárki, az utolsó koldus is, veszélyes dolog erre egyedül kóricálni. Főleg egy ilyen kis csinos teremtésnek. Mert ugye egyedül vagy?
* Válik arca merevvé, csak borostyán szemeit forgatja ide-oda, hogy körbe kémleljen. Fehér fogak villannak arcátlan mosolya mögül, ahogy végül meghúzza az üveget. *
- Minden bizonyára.
* A sejtelmes vigyor még mindig arcán játszik, közel annyi hitelessége van a szavainak, mint az előtte álló fiatal lánynak. Jelentősége a lopott holminak talán csak Nerinek van, az ő berkeiben eme nedű eltulajdonítása bizony megtorlással jár. Vagyis volt rá példa, hogy ezt akarták vele elhitetni. Nagyobb kincs ennek egyetlen cseppje, bármely tisztán csillogó drágakőnél. *
- Na és mondd milyen szelek fújtak erre? Újnak látszol erre.
* Kortyol egy újabbat a kezében szorongatott üvegből, szikrányi jelét sem adva annak, hogy visszaadja azt a lánynak. *
2757. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-04-23 08:50:52
Üzenet elküldve: 2016-04-23 08:50:52
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nerilil//
*Mellékelt ábra szerint csak a képzeletében létezett az indulás, mert pár szót hall a háta mögött, s amikor megfordul, a dokkoknál találja magát.
A hang pedig egy lányhoz tartozik, aki felé lépked. Majd' kiszúrja a szemét a két ősz tincs, már csak azért is, mert a tulajdonosa túl fiatalnak néz ki hozzá. Eltelik pár pillanat, mire felfogja, hogy a mondat neki szólt, és valamit válaszolnia is kéne.*
-Kihányni meg pazarlás, ott hagyni meg főleg. *Vonja meg a vállát, vigyorogva fejtegetve a nézeteit.*
-És ki bünteti? *Kérdez vissza, már csak azért is, nehogy úgy nézzen ki, mintha akár egy pillanatig is félne. Pedig megijed, mert különösebb gond nélkül jelenthetnek egy tolvajt a városőrségnél. Bár emlékei szerint a dokkokat nem nagyon tartják szemmel. Mindettől függetlenül megőrzi a vigyorát.
Nerililnek sikerül elkoboznia az üveget, amiben hála annak, hogy csak képzelte az erdőbeli sétát, még akad valamennyi.*
-Megkérdeztem volna én a tengerészt, de kidőlt, mintha jobb dolga sem lenne. Biztos vagyok benne, hogy ha nem kerül sor erre a kellemetlenségekre, megkínált volna. *Teszi hozzá, maga előtt összevonva a karjait. Az nem fér a fejébe, miért olyan fontos, hogy pont rumot lopott. Annyira azért nem aggódik, hogy rákérdezzen, de legalább sejti, hogy a fél-elfnek nem az őrségben vannak kapcsolatai.*
*Mellékelt ábra szerint csak a képzeletében létezett az indulás, mert pár szót hall a háta mögött, s amikor megfordul, a dokkoknál találja magát.
A hang pedig egy lányhoz tartozik, aki felé lépked. Majd' kiszúrja a szemét a két ősz tincs, már csak azért is, mert a tulajdonosa túl fiatalnak néz ki hozzá. Eltelik pár pillanat, mire felfogja, hogy a mondat neki szólt, és valamit válaszolnia is kéne.*
-Kihányni meg pazarlás, ott hagyni meg főleg. *Vonja meg a vállát, vigyorogva fejtegetve a nézeteit.*
-És ki bünteti? *Kérdez vissza, már csak azért is, nehogy úgy nézzen ki, mintha akár egy pillanatig is félne. Pedig megijed, mert különösebb gond nélkül jelenthetnek egy tolvajt a városőrségnél. Bár emlékei szerint a dokkokat nem nagyon tartják szemmel. Mindettől függetlenül megőrzi a vigyorát.
Nerililnek sikerül elkoboznia az üveget, amiben hála annak, hogy csak képzelte az erdőbeli sétát, még akad valamennyi.*
-Megkérdeztem volna én a tengerészt, de kidőlt, mintha jobb dolga sem lenne. Biztos vagyok benne, hogy ha nem kerül sor erre a kellemetlenségekre, megkínált volna. *Teszi hozzá, maga előtt összevonva a karjait. Az nem fér a fejébe, miért olyan fontos, hogy pont rumot lopott. Annyira azért nem aggódik, hogy rákérdezzen, de legalább sejti, hogy a fél-elfnek nem az őrségben vannak kapcsolatai.*
2756. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-04-23 00:08:37
Üzenet elküldve: 2016-04-23 00:08:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 285
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 285
Játékstílus: Megfontolt
//Arasys//
* Órák óta ül már egy ház tetején, egyik lába mellkasához húzva, míg a másik hanyagul lóg le. Nem túl feltűnő hely, azért gondosan ügyelt arra, hogy minden jöttment ne szúrja ki. Azért küldték, hogy figyelje a környéket, míg ők ott mást sem csinálnak, mint szebbik felüket vakargatják. Unja magát, ez nem vitás és ezen még a mellette napozó görény sem segít. Ugyanaz a látkép, matrózok és kereskedők, még több matróz és még több kereskedő. Felbolydult itt az élet mióta meglegyintette a Kikötőt a háború szele. De az élet megy tovább és itt mindenki próbálja a helyzetet a maga javára fordítani. Aki csak teheti még nappal is csapatban jár vagy őrséget fogad maga mellé. Persze azért akad olyan is, akit nem zavarnak holmi holtak, s vígan mulat, hogy aztán újra üdvözölje, azt amit előbb megivott egy doboz mögött. *
~ Pocséklás. ~
* Fordul meg fejében, bár még mindig nincs túl jó barátságban a nedűvel, de eme cselekedetet csak pénz pazarlásnak gondolja. Fejét ingatja, amikor bekúszik a képbe egy vörös üstök, hogy aztán pimaszul vegye el az immár gazdátlan üveget. Arcára derűs mosoly ül ki, mely pillanatok alatt válik sunyivá. Vadászó macskaként villan tekintette, ahogy felnyalábolja a mellette szendergő állatot, s gyömöszöli bele táskájába. El sem tudja képzelni szerencsétlen szőrös, hogy utálhatja ezért. Néhány szökkenéssel a tetőn éri be a kalapos nőt, hogy leereszkedjen egy láda tetejére. *
- Nem tudod, hogy lopni bűn?
* Szól egy hang a nő háta mögül. Ha az megfordul egy ősz tincses lányt pillanthat meg, aki hangtalanul érkezik meg a por lepte macskaköves útra a láda tetejéről. *
- Mi több, eme tettet még büntetik is.
* Kimért léptekkel közeledik Arasys felé, mutatóujját álla alá támasztja, méregeti akár egy darab húst a piacon. Elhaladva mellette hirtelen áll meg s fordul vele szembe, bízva gyorsaságába s a meglepetés erejébe próbálja kikapni kezéből az üveget. Ha sikerül neki, úgy az orrához emeli és szagol bele. *
- Főleg, ha az rum.
* Órák óta ül már egy ház tetején, egyik lába mellkasához húzva, míg a másik hanyagul lóg le. Nem túl feltűnő hely, azért gondosan ügyelt arra, hogy minden jöttment ne szúrja ki. Azért küldték, hogy figyelje a környéket, míg ők ott mást sem csinálnak, mint szebbik felüket vakargatják. Unja magát, ez nem vitás és ezen még a mellette napozó görény sem segít. Ugyanaz a látkép, matrózok és kereskedők, még több matróz és még több kereskedő. Felbolydult itt az élet mióta meglegyintette a Kikötőt a háború szele. De az élet megy tovább és itt mindenki próbálja a helyzetet a maga javára fordítani. Aki csak teheti még nappal is csapatban jár vagy őrséget fogad maga mellé. Persze azért akad olyan is, akit nem zavarnak holmi holtak, s vígan mulat, hogy aztán újra üdvözölje, azt amit előbb megivott egy doboz mögött. *
~ Pocséklás. ~
* Fordul meg fejében, bár még mindig nincs túl jó barátságban a nedűvel, de eme cselekedetet csak pénz pazarlásnak gondolja. Fejét ingatja, amikor bekúszik a képbe egy vörös üstök, hogy aztán pimaszul vegye el az immár gazdátlan üveget. Arcára derűs mosoly ül ki, mely pillanatok alatt válik sunyivá. Vadászó macskaként villan tekintette, ahogy felnyalábolja a mellette szendergő állatot, s gyömöszöli bele táskájába. El sem tudja képzelni szerencsétlen szőrös, hogy utálhatja ezért. Néhány szökkenéssel a tetőn éri be a kalapos nőt, hogy leereszkedjen egy láda tetejére. *
- Nem tudod, hogy lopni bűn?
* Szól egy hang a nő háta mögül. Ha az megfordul egy ősz tincses lányt pillanthat meg, aki hangtalanul érkezik meg a por lepte macskaköves útra a láda tetejéről. *
- Mi több, eme tettet még büntetik is.
* Kimért léptekkel közeledik Arasys felé, mutatóujját álla alá támasztja, méregeti akár egy darab húst a piacon. Elhaladva mellette hirtelen áll meg s fordul vele szembe, bízva gyorsaságába s a meglepetés erejébe próbálja kikapni kezéből az üveget. Ha sikerül neki, úgy az orrához emeli és szagol bele. *
- Főleg, ha az rum.
2755. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-04-22 18:55:09
Üzenet elküldve: 2016-04-22 18:55:09
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
*A kikötő felől érkezik a dokkokhoz, immár ruganyos léptekkel, tiszta fejjel, valami dallamot dudorászva, aminek már réges-rég elfelejtette a szövegét.
A hely számára olyan, mintha otthon lenne, leszámítva, hogy itt még semmi ismeretsége sincs.
Derűs arccal kerülgeti a dobozokat, időnként körülnéz, hátha érdekes arcot lát, vagy legalább nyomokban ismerőset, de egyszer sem sikeredik ilyenbe futnia, így folytatja sétáját.
Egyszer áll meg, amikor megemeli egy kicsit a kalapját egy matróz előtt, aki épp a gyomra tartalmát adja ki egy doboz mögött. Bár az, ami a dobozon van, sokkal jobban érdekli, tekintve, hogy a kettő üveg közül ami ott található, az egyik még bőven félig, sőt valamivel tovább is van. Amikor az illetékes befejezi az elfoglaltságát, és arccal előre landol a pocsolyája mellett, a még nem teljesen üres üveggel együtt távozik. Némi szagolgatás után megállapítja, hogy rumról van szó, és boldogan húzza meg az üveget.
Ebben a társaságban viszi az útja, amerre gondolja, mert az is biztos, hogy őt a frissen szerzett ital jobban érdekli, mint a deszkák, amíg egyik sem méltóztatik elfogyni.*
*A kikötő felől érkezik a dokkokhoz, immár ruganyos léptekkel, tiszta fejjel, valami dallamot dudorászva, aminek már réges-rég elfelejtette a szövegét.
A hely számára olyan, mintha otthon lenne, leszámítva, hogy itt még semmi ismeretsége sincs.
Derűs arccal kerülgeti a dobozokat, időnként körülnéz, hátha érdekes arcot lát, vagy legalább nyomokban ismerőset, de egyszer sem sikeredik ilyenbe futnia, így folytatja sétáját.
Egyszer áll meg, amikor megemeli egy kicsit a kalapját egy matróz előtt, aki épp a gyomra tartalmát adja ki egy doboz mögött. Bár az, ami a dobozon van, sokkal jobban érdekli, tekintve, hogy a kettő üveg közül ami ott található, az egyik még bőven félig, sőt valamivel tovább is van. Amikor az illetékes befejezi az elfoglaltságát, és arccal előre landol a pocsolyája mellett, a még nem teljesen üres üveggel együtt távozik. Némi szagolgatás után megállapítja, hogy rumról van szó, és boldogan húzza meg az üveget.
Ebben a társaságban viszi az útja, amerre gondolja, mert az is biztos, hogy őt a frissen szerzett ital jobban érdekli, mint a deszkák, amíg egyik sem méltóztatik elfogyni.*
2754. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-04-22 13:53:23
Üzenet elküldve: 2016-04-22 13:53:23
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Visszaindul a kikötőbe, ha már jelenleg semmi értelmeshez nem tud kezdeni a sziklákon, akkor elindul a városba, hátha annak több értelme lesz. Bár ekkora lendülettel elindulhatna arra a... Nem is tudja hogy hívják a helyet. Mindegy, mehet arra is, de ezt majd eldönti, ha egyszer a dokkokhoz ér.
Egyelőre egyébként ez a nagyobbik feladat, ugyanis még mindig előfordul, hogy meg akar vele fordulni a világ, akkor is, ha valamilyen láthatatlan erő nem engedi neki.
Szerencsére, a járásán annyira nem látszik meg a fejében lejátszódó forgás. Ha valaki észrevenné, először csak fáradtnak vélné. Másodszor... Hát, az attól függ, hány tengerészt ismer az illető.
Persze, mindenféle megállapításokhoz először meg kell őt látniuk, mert az is biztos, hogy ő egyelőre senkire sem fog felfigyelni, hacsak nem áll az orra elé.
Ilyen körülmények között kavarog a kikötőben egy órát, mire a tengeri levegőnek sikerül kíűznie belőle a maradék álmot és alkoholt. Ezt az örömteli eseményt követően már szokásos mozgásával halad, és a szokásos mosolya is kiül az arcára.*
Egyelőre egyébként ez a nagyobbik feladat, ugyanis még mindig előfordul, hogy meg akar vele fordulni a világ, akkor is, ha valamilyen láthatatlan erő nem engedi neki.
Szerencsére, a járásán annyira nem látszik meg a fejében lejátszódó forgás. Ha valaki észrevenné, először csak fáradtnak vélné. Másodszor... Hát, az attól függ, hány tengerészt ismer az illető.
Persze, mindenféle megállapításokhoz először meg kell őt látniuk, mert az is biztos, hogy ő egyelőre senkire sem fog felfigyelni, hacsak nem áll az orra elé.
Ilyen körülmények között kavarog a kikötőben egy órát, mire a tengeri levegőnek sikerül kíűznie belőle a maradék álmot és alkoholt. Ezt az örömteli eseményt követően már szokásos mozgásával halad, és a szokásos mosolya is kiül az arcára.*
2753. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-04-22 13:33:48
Üzenet elküldve: 2016-04-22 13:33:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Az a pár tengerész akit elcsípett a Kikötőben mind azt bizonygatták, hogy mostanában nem indul hajó Arthenior felé. Pedig a gnómnak feltett szándéka visszatérni a városba, hogy feltöltse készleteit és élvezhesse a kultúra minden velejáróját – ételt, italt, és puha ágyat.
A kikötő kihalt és lelombozó. Nyoma sincs a duhajoknak, akikkel előző este találkozott a gnőm, pedig ráférne egy kevés vidámság. Rá is gyújt hát, ahogy a dokkok között slisszolva megindul visszafelé. Vesz egy kis szárított, sózott húst és vizet, mert nem lesz ám sétagalopp visszagyalogolni ilyen messzire. Ki tudja, talán majd betér Rilihez is. Farinc vágyakozva gondol a Vaskorsó taverna reggelijére, még a nyál is összefut a szájában, úgyhogy el is fogyasztja készletei egy részét már rögtön az induláskor. Vagyis indulás előtt.*
A kikötő kihalt és lelombozó. Nyoma sincs a duhajoknak, akikkel előző este találkozott a gnőm, pedig ráférne egy kevés vidámság. Rá is gyújt hát, ahogy a dokkok között slisszolva megindul visszafelé. Vesz egy kis szárított, sózott húst és vizet, mert nem lesz ám sétagalopp visszagyalogolni ilyen messzire. Ki tudja, talán majd betér Rilihez is. Farinc vágyakozva gondol a Vaskorsó taverna reggelijére, még a nyál is összefut a szájában, úgyhogy el is fogyasztja készletei egy részét már rögtön az induláskor. Vagyis indulás előtt.*
2752. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-04-22 13:20:27
Üzenet elküldve: 2016-04-22 13:20:27
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
// A Mágustoronyba //
*A Kikötőbe érve elmélázik a halászhajók melletti két, a főárboccsúcsán wegtoreni felségjelű zászlókat libegtető kétárbocost meglátva. Várja meg, amíg hazaindulnak, és tartson velük? Odahaza, szinte biztos benne, találnának gyógymódot e gonosz mágiára, vagy ha nem, a Morla-ház kerítene valakit, aki segíteni tud a baján. De ez jusson számára osztályrészül a dicső hazatérés helyett? Nem, Drann túlságosan fiatal, heves, és őszintén, hiú, hogy ezt hajlandó legyen megélni. Nem. Saját magának kell megtalálnia azt, aki segíteni tud. S ha sikerül, s újra kardot vehet a kezébe, segítenie kell a Thargoknak és Artheniornak legyőzni ezt az élőholt fenyegetést. Addig, míg a Tűz városa ellen nem fordul. Elindul hát, bár még maga sem tudja, merre, és hova tartva.*
*A Kikötőbe érve elmélázik a halászhajók melletti két, a főárboccsúcsán wegtoreni felségjelű zászlókat libegtető kétárbocost meglátva. Várja meg, amíg hazaindulnak, és tartson velük? Odahaza, szinte biztos benne, találnának gyógymódot e gonosz mágiára, vagy ha nem, a Morla-ház kerítene valakit, aki segíteni tud a baján. De ez jusson számára osztályrészül a dicső hazatérés helyett? Nem, Drann túlságosan fiatal, heves, és őszintén, hiú, hogy ezt hajlandó legyen megélni. Nem. Saját magának kell megtalálnia azt, aki segíteni tud. S ha sikerül, s újra kardot vehet a kezébe, segítenie kell a Thargoknak és Artheniornak legyőzni ezt az élőholt fenyegetést. Addig, míg a Tűz városa ellen nem fordul. Elindul hát, bár még maga sem tudja, merre, és hova tartva.*
2751. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-04-22 13:04:46
Üzenet elküldve: 2016-04-22 13:04:46
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
// A Mágustoronyba //
*A kikötő dokkjaihoz érve elmélázik a láthatóan megcsappant forgalom láttán. A folyón keresztül egyelőre leállhatott az áruszállítás Lihanech felől, legalábbis a Karavánpihenőt ért támadás után az elf így gondolja. Vajon elért-e már a Holtak háborújának híre a Tűz városába? Menjen inkább haza? Anélkül, hogy megtalálta volna a nagybátyját? Talán, ha nincs ez az élőhalott támadás a Pihenőben, Isali nyomra vezethette volna. Ehelyett itt van, egy mágikus, átkozott sebbel a hátán, erőtlenül, s talán sosem lesz képes újra kardot ragadni. A gondolat keserűséggel tölti el. Megindul, át a Dokkokon, a Kikötő irányába tartva. Amikor belebotlik egy epres rekeszeket pakoló dokkmunkásba, habozás nélkül szed elő 10 aranyat, és nyújtja át neki, vagyis Mesélő (Morgena)nak.
Az eperrel jócskán megpakolt zacskó, amit cserébe kap tőle, nem sokáig tart, hamar befalja, egy ládára ülve. Jót iszik utána, aztán indul tovább, a Kikötőbe.*
2750. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-04-21 21:46:16
Üzenet elküldve: 2016-04-21 21:46:16
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*A kikötőben ébred, pedig határozottan úgy emlékszik, hogy egy hajón aludt el. Nem is akármilyenen, de azon, amit pár éven belül a sajátjának tudhatott volna. Ezek szerint sikerült valamelyik riválisának ledobnia a fedélzetről. Az utóbbi tényt erősíti meg a fejében és az oldalában jelentkező fájdalom is. Bár, nem tűnik súlyosnak, akár egy nagyobb ivászatból is származhat. Akkor viszont ő maradt le a hajóról.
Megrázza a fejét, amiről éppen hiányzik a kalapja, amit, miután valahol a közelben sikerül megtalálnia, vissza is helyez a fejére.
A lényeg az, hogy hajó nincs, ő viszont itt van, és egyedül van.
Ellenőrzi az erszényeit, de azokkal minden rendben: az összes fegyver, minden arany a helyén van. Még az övére akasztott macskafejes medál is ott lóg a megszokott helyén.
Miután teljesen biztos abban, hogy nem rabolták ki, egy dinamikusnak szánt, kissé ingatagra sikerült mozdulattal feltápászkodik a földről. A következő pont, hogy hol van? Mivel Lihanechbe indultak, de nem emlékszik, hogy odaértek volna, így valószínű, hogy az Artheniori kikötőben vendégeskedik. Már csak az a kérdés, merre tovább innen.
Mivel fokozatosan szűnnek a fájdalmai, ezért a szirtekre szavaz. A dokkoknál lehet, hogy keresik, a szirteken meg csak talál valami kis helyet, ahol elaludhat még pár órácskát napkeltéig.*
Megrázza a fejét, amiről éppen hiányzik a kalapja, amit, miután valahol a közelben sikerül megtalálnia, vissza is helyez a fejére.
A lényeg az, hogy hajó nincs, ő viszont itt van, és egyedül van.
Ellenőrzi az erszényeit, de azokkal minden rendben: az összes fegyver, minden arany a helyén van. Még az övére akasztott macskafejes medál is ott lóg a megszokott helyén.
Miután teljesen biztos abban, hogy nem rabolták ki, egy dinamikusnak szánt, kissé ingatagra sikerült mozdulattal feltápászkodik a földről. A következő pont, hogy hol van? Mivel Lihanechbe indultak, de nem emlékszik, hogy odaértek volna, így valószínű, hogy az Artheniori kikötőben vendégeskedik. Már csak az a kérdés, merre tovább innen.
Mivel fokozatosan szűnnek a fájdalmai, ezért a szirtekre szavaz. A dokkoknál lehet, hogy keresik, a szirteken meg csak talál valami kis helyet, ahol elaludhat még pár órácskát napkeltéig.*
2749. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-04-21 19:07:15
Üzenet elküldve: 2016-04-21 19:07:15
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
*Végre túl van a borzalmakon és csak sikerült valami jutalmat is bezsebelnie. Nem foglalkozik a mélységivel és az sem ővele szerencsére. Kereskedői vénáinak köszönhetően nem tér vissza üres kézzel a városba, mert ideje lenne visszatérnie végre. Megjegyzi a viskó helyét, még jól jöhet ha a kikötőbe sodorja a jövőben az út. Ingyen szállás.
Sajnos a folyó veszélyes, így nagyot kell kerülnie, hogy eljuthasson Artheniorba. Nagyot sóhajt és közben egyik szemébe lógó tincsét felfelé fújja. Semmi kedve ennyit gyalogolni, de nem jó harci képességeinek köszönhetően nincs más lehetősége.*
Sajnos a folyó veszélyes, így nagyot kell kerülnie, hogy eljuthasson Artheniorba. Nagyot sóhajt és közben egyik szemébe lógó tincsét felfelé fújja. Semmi kedve ennyit gyalogolni, de nem jó harci képességeinek köszönhetően nincs más lehetősége.*
2748. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-04-20 21:02:49
Üzenet elküldve: 2016-04-20 21:02:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 586
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 586
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Úton//
*Továbbra is néma csendben galoppoznak visszafelé. Az őrmester egész úton egy szót sem szól, Cotys pedig megtanulta, hogy nem jó fölöslegesen macerálni a felettesét. Jobb híján ő is gondolataiba mélyed. Eszébe jut, a két mélységi akik szőrén szálán eltűntek az ütközet során. A félvér tudja, hogy háborúban az ilyesmi előfordul, így nem is agyal rajtuk sokat. Egy pillanatra eszébe ötlik a nagy hím ahogy elborult arccal és nyilván elmével kirohan a sötétségből.*
~Harctéri sokk.~
*Lassan megérkeznek céljukhoz.*
*Továbbra is néma csendben galoppoznak visszafelé. Az őrmester egész úton egy szót sem szól, Cotys pedig megtanulta, hogy nem jó fölöslegesen macerálni a felettesét. Jobb híján ő is gondolataiba mélyed. Eszébe jut, a két mélységi akik szőrén szálán eltűntek az ütközet során. A félvér tudja, hogy háborúban az ilyesmi előfordul, így nem is agyal rajtuk sokat. Egy pillanatra eszébe ötlik a nagy hím ahogy elborult arccal és nyilván elmével kirohan a sötétségből.*
~Harctéri sokk.~
*Lassan megérkeznek céljukhoz.*
2747. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-04-20 20:11:04
Üzenet elküldve: 2016-04-20 20:11:04
ÚJ
![>Aoneer Hraefg Glimriorathan [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10718_1474303661_ember_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Úton//
*Megérkezett. Mikor az ösvény végére ér, és meglátja a maga előtt elterülő kikötőt elmosolyodik. Először azóta, hogy meghallotta a fránya lombrágó csivitelését. A település pont olyan állapotban van mint amilyenben hagyta. A házak épek, a folyópartot viszont sáncok és őrség vigyázza. Mást talán lesújtana ez a háborús látvány, de őt épp ellenkezőleg. A kikötő erős. Állni fogja a következő ostromot, és mostanra ő is itt van, szembe tud szállni vele és akár az élete árán is, akár mások élete árán is, de nem hagyja nyerni a kórságot.*
*Megérkezett. Mikor az ösvény végére ér, és meglátja a maga előtt elterülő kikötőt elmosolyodik. Először azóta, hogy meghallotta a fránya lombrágó csivitelését. A település pont olyan állapotban van mint amilyenben hagyta. A házak épek, a folyópartot viszont sáncok és őrség vigyázza. Mást talán lesújtana ez a háborús látvány, de őt épp ellenkezőleg. A kikötő erős. Állni fogja a következő ostromot, és mostanra ő is itt van, szembe tud szállni vele és akár az élete árán is, akár mások élete árán is, de nem hagyja nyerni a kórságot.*
2746. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-04-20 19:49:05
Üzenet elküldve: 2016-04-20 19:49:05
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
* Szórakozottan figyel, majd sóhajt egyet és beletörődve megszólal. *
- Akkor ma nem lesz új ruhám. Mert alszanak a kereskedők. * Vagyis, ha nagyon akarna új ruhát magának, akkor utánanézne, hogy tényleg a hajókon laknak-e, vagy hol; de valójában közel sem izgatja annyira, hogy ezért fölösleges kitérőt tegyen. Éhezett ő már napokon keresztül, pontosan tudja, hogy milyen rossz érzés az. Most még csak fél napja nem evett semmit nagyjából, így van annyi energiája, hogy abba belegondoljon, hogy milyen rossz lenne, ha még ennyi sem lenne. Meg abba is belegondolt már, hogy igenis lesz még kevesebb, ha nem eszik rövid időn belül. És így jutott el a kőig, meg Lorewig. Lehet nem is kellett volna utána menni, csupán folytatni abba az irányba az útját, amerre eredetileg ment... Csak, hát az esés után már fogalma sem volt, hogy az melyik irány. És így jutott el ide. Először vissza, aztán előre - lassan megint elérik azt a helyet, ahol korábban összetalálkoztak. *
- Aham... Mázlista népség. * Most van egy olyan sejtése, hogy Lorew megint csak kitalál valamit, de amíg maga nem tudja biztosan, addig nem vonhat másokat felelősségre, amiért hülyeséget beszélnek... Csak, ha olyan kedve van. Most viszont épp elég dolga van: meg kel találnia a fogadót és ennie kell. Szóval nem ér rá minden apróságon fennakadni. *
- Azt mondod, erre lesz? * Vonja fel szemöldökét kis idő elteltével. Sötét van már, de a hajók többsége ki van világítva. Ahogy elnéz előre, ott azonban már a hajók fénye sem ragyog. Néhány bárka van már csak abban az irányban, így egyre jobban kételkedik benne, hogy az a helyes út. Ha viszont elindultak, nem fog megállni. Lehet, hogy pont a legvégén lesz. Ott úgyis van egy kicsit fényesebb pont - meglehet, hogy az lesz a fogadó. Ha meg nem, akkor csak egyszerűen továbbmennek a sötétben, és ott minden feltűnés nélkül végez Lorew-vel, vagy ilyesmi. *
* Szórakozottan figyel, majd sóhajt egyet és beletörődve megszólal. *
- Akkor ma nem lesz új ruhám. Mert alszanak a kereskedők. * Vagyis, ha nagyon akarna új ruhát magának, akkor utánanézne, hogy tényleg a hajókon laknak-e, vagy hol; de valójában közel sem izgatja annyira, hogy ezért fölösleges kitérőt tegyen. Éhezett ő már napokon keresztül, pontosan tudja, hogy milyen rossz érzés az. Most még csak fél napja nem evett semmit nagyjából, így van annyi energiája, hogy abba belegondoljon, hogy milyen rossz lenne, ha még ennyi sem lenne. Meg abba is belegondolt már, hogy igenis lesz még kevesebb, ha nem eszik rövid időn belül. És így jutott el a kőig, meg Lorewig. Lehet nem is kellett volna utána menni, csupán folytatni abba az irányba az útját, amerre eredetileg ment... Csak, hát az esés után már fogalma sem volt, hogy az melyik irány. És így jutott el ide. Először vissza, aztán előre - lassan megint elérik azt a helyet, ahol korábban összetalálkoztak. *
- Aham... Mázlista népség. * Most van egy olyan sejtése, hogy Lorew megint csak kitalál valamit, de amíg maga nem tudja biztosan, addig nem vonhat másokat felelősségre, amiért hülyeséget beszélnek... Csak, ha olyan kedve van. Most viszont épp elég dolga van: meg kel találnia a fogadót és ennie kell. Szóval nem ér rá minden apróságon fennakadni. *
- Azt mondod, erre lesz? * Vonja fel szemöldökét kis idő elteltével. Sötét van már, de a hajók többsége ki van világítva. Ahogy elnéz előre, ott azonban már a hajók fénye sem ragyog. Néhány bárka van már csak abban az irányban, így egyre jobban kételkedik benne, hogy az a helyes út. Ha viszont elindultak, nem fog megállni. Lehet, hogy pont a legvégén lesz. Ott úgyis van egy kicsit fényesebb pont - meglehet, hogy az lesz a fogadó. Ha meg nem, akkor csak egyszerűen továbbmennek a sötétben, és ott minden feltűnés nélkül végez Lorew-vel, vagy ilyesmi. *
2745. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-04-20 13:20:08
Üzenet elküldve: 2016-04-20 13:20:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 285
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 285
Játékstílus: Megfontolt
//Lélekvesztő az útjára indul//
//Végkifejlett//
* Mindenki ki van nyúlva, ki azért, mert sebei vették el erejét, ki azért mert megerőltetett napok vannak mögöttük. Valószínűleg senki sem erre számított, nem mondhatja senki, hogy nem küzdöttek meg a raktérben felhalmozott zsákmányért, s az újabb tapasztalatokért. Megmutatja magát olykor a fedélzeten, hogy friss levegőt szívjon, de ideje nagy részét inkább a sérültekkel tölti, segítve Warmnak, s ha netalán bármelyik magához térne akkor vizet erőltessen beléjük. Azért nem feledkezik meg a fedélzetről letérő pihenni vágyókról sem, En, Zara, Bress ahogyan Wram vagy Taran elé is egy fáradt mosoly kíséretében kerül étel. Nem kell itt túl nagy dologra gondolni, csak amit feldobáltak a hajóra induláskor. Szárított hús, aszalt gyümölcs és hasonlók. Nem vállalja a felelősséget, hogy az első falat a torkukon akadjon, abból amit ő főz. Nadae is kap, szüksége van neki is az erőre, még ha ellenkezni is próbál. Addig bizony ott áll felette, míg vagy négy falatot le nem tol a torkán a kalózlány, ha ügyes lesz, dicséretként még jutalomfalatot is kap, azaz jutalom rumot. Megveregetve a vállát hagy ott neki egy félig tele üveget. Göjénykét is kiengedi a rácsok fogságából, hogy a veszély elmúlásával szabadon garázdálkodjon a fedélzeten, a raktérben az éléskamra közelében. A résnyi ablakokon bámul kifelé s nézi a körülöttük elterülő szörnyeteget, melynek sötét bőrén árkokat s hegyeket vet a lágy szél, ahogy visszaveri a hold ezüst sugarait. Lassan kúszik látóterébe a hatalmas hajó s pár pillanat elteltével súlyos csizmák zaja döndül felette. Lélegzet visszafojtva hegyezi füleit, kik lehetnek az idegenek a hajón. Reményre ad okot, hogy nem ágyúgolyóval üdvözölték őket, végül mondhatni fellélegzik, hogy csak ellenőrzésről van szó. Ezért is nem csörtet fel a fedélzetre, bízik Kapitányukban, hogy elrendezi a dolgot, hisz nagyobb tapasztalata van abban, mit is szokás ilyenkor hazudni. S ha mégis rosszra fordulna a helyzet, úgy nem kell tudniuk, hány főt is számlál legénységük. Probléma egy szál se, a Kócos ura a helyzetnek, s szinte minden fennakadás nélkül haladhatnak tovább, sőt még kerestek is rajta. Csendesen szelve a habokat érik el a Dokkokat, s hatolnak egyre beljebb s beljebb. Végül a horgony jellegzetes hangja jelzi, hogy megérkeztek. *
- Ébresztő, megérkeztünk!
* Csapja össze tenyerét, s emeli fel hangját. Na azért korán se olyan erélyesen, ahogy azt a Kapitány vagy Bress tenné, de azért a szunyókálók mindenképp felfigyeljenek rá. Gyorsan el is hallgat, hisz erősen kell kapaszkodnia, hogy ne pördüljön ki a függőágyból, mint már korábban. Túl nagy volt a lendület. De mire Nad megérkezik, túl van a nehezén, s tagjait nyújtóztatva érik. *
- Majd én megyek.
* Bólint, egyrészt mert a pillantás is árulkodó volt, másrészt ez mégis csak testhezállóbb feladat, mint hordókat cipelni. Türelmesen hallgatja végig, míg a másik befejezi mondandóját, hátha akad még más utasítás is, addig ő ráncba szedi magát. Amint vége az eligazításnak, talán elsőként dugja ki fejét a raktérből. Árnyékváros, legalábbis ez jut eszébe az éjszakában elterülő kikötői látképről. Homályból szőtt hajók s sötétségből gyúrt apró házak. Életnek nem sok nyomát látni, ha van is itt rajtuk kívül valaki, azok csak láthatatlan szellemek. Segít leereszteni a pallót, könnyű léptekkel szinte már felvidulva indul meg. *
- Hamarosan jövök.
* Elmenőben szól még vissza, s integet egyet. *
- Áh, valaki azért legyen itt vagy legalább egy üzenetet hagyjatok, hol talállak titeket.
* Fordul vissza valahol a közepén. Feltételezi, hogy akad itt valami raktár -féle, ahova az árut fogják rejteni, s mint még sok minden eme hely kiléte titok. Ha meg nincs, igazából a probléma megoldva. *
//Oda és vissza//
* Lassan hagyja mögött a hajót és legénységét. Nem igazán tudja elképzelni, hogy milyen hírek fogják fogadni. Mikor elindultak a kikötőt holt sereg hada vette körül, azóta eltelt két nap s ki tudja, melyik fél került ki győztesen a harcból. Az eget fehérre festő füst csíkok, nem sok jót jelentenek. De azon kívül… se élő, se holt. Kihaltnak tűnik az a kis utca is melyen lefordult, hogy alakja végleg elvesszen. Ablaktalan, málló vakolatú raktárépületek övezik útját, szűk utcák rengetege ez, s ha valaki nem vigyázz, hamar eltévedhet vagy eltűnhet a beláthatatlan sikátorokban. Nem véletlen, hogy holmi utazók nem járnak erre, s a városőrség is messzire elkerüli ezt a helyet. No, ez nem azt jelenti, hogy bármely hajó matróza vagy csempész embere biztonságban lenne errefelé, noha az alvilág valami láthatatlan kapocs a törvénytelenek számára, mégis akad mindig egy féltékeny rosszakaró. S ha valóban olyan rosszra fordul a helyzet, ahogy korábban a barlangban felvázolták, akkor ezek száma csak gyarapodni fog. S ki tudja, hogy hányan vágynak Nad fejére? Mert lehet, még csak most lépet újra apja nyomdokaiba, de előbb- utóbb felfog tűnni valakinek. Mindegy, elhessegeti fejéből a gondolatot, elég lesz akkor foglalkozni vele, ha valóban így lesz. Az égen ezernyi lámpás szűrt fénye világítja be a hézagokkal teli macskaköves utat, érzékelhetően egyetlen társa csak az előtte szökellő Göjény. Bár az oktalan állat mit sem törődik a felderítéssel, inkább van elfoglalva azzal, hogy megfelelő áldozatra leljen egy nagyobb patkányban vagy egérben, mégis bízik abban, hogy egy a sötéten meglapuló idegent jelezne. Határozott célja van, kijutni a Dokkok útvesztőjéből, mégis csak a legtöbbet az ember a darázsfészek közelében tudhat meg. Lassan közeledik oda, ahol már napközben legális üzletek kötetnek, s minden jöttment számára elérhetővé válnak az alap dolgok. Óvatosan, fülelve közlekedik, s nem hiába, nem is olyan messziről, közeledő léptek zaja hallatszik, halk beszéddel összevegyülve. Kimért, ütemes léptek, hogy nem egy embertől származnak az is biztos, többen vannak. Hamarosan feltűnik a kereszteződésben egy fáklya vöröses fénye is. Felszisszen, hogy társát magához hívja, az gondolkodás nélkül cikázik át hozzá, s mászik vállára. Elfintorodik, ahogy meglátja a szájából kikandikáló vékonyka farkat. Halkan cincog, s verdes karmos mancsaival, még a kegyelem döfést nem kapta meg. Két szökkenés és a legközelebbi ház saroknál talál menedéket az árnyak között. Bízik benne, hogy az érkezők nem ezt az utat választják, de nincs szerencséje, a fénygömb bántón világítja be a keskeny utcát. Lábujj hegyen hátrál, minél távolabb kerülve a fénykörtől. Lélegzete bennakad, ahogy neki ütközik egy ott felejtett üvegnek, halk koccanással indul meg a göröngyös úton. *
- Mi volt ez?
* Jön a rémült kérdés, a fáklya susogva jár ide-oda, kardok sercegve bújnak ki helyükről. *
- Bocs, haver.
* Suttogja oda a vállán trónoló állatnak, majd kapja ki szájából a vergődő egeret, s dobja el vagyis dobná, ha nem ragaszkodna makacsul hozzá, úgyhogy egy pár pillanatnyi közelharcba belekerül mire sikerül megszabadítani a rágcsálót. Most már csak abban bízik, jó irányba szalad, addig ő mint egy rongyjátékot gyűri be táskájába az éppen duzzogó Göjényt, hogy neki rugaszkodva kapaszkodjon fel a lapos háztetőre. *
- Haha… egy egértől szartál be ennyire?
* Jön a harsogó kacaj. *
- Fogd be a pofádat, vagy szét verem az az ocsmány képed!
* Acsarkodó kutyákként esnek egymásnak, de ez pont elég időt biztosít neki arra, hogy felkapaszkodjon, - hisz ráférne már az edzés- még mielőtt bevilágítanák rejtekhelyét. . Úgy tűnik szakítania kell időt efféle szórakozásra is. Lapos kúszásban közelíti meg az épület szélét, hogy onnan lesse ki a portyázókat. *
~ Városőrök. Itt? ~
* Távol esik e hely attól ameddig bemerészkednének. S mondhatni, nem is kevesen vannak, hatot számol, komoly probléma lehet, ha így behatoltak a Dokkok sűrűjébe. *
- Te is összecsinálnád magad, ha láttad volna azt a lovast. Akkora volt, mint egy hegy, lova tüzes parazsat fújt.
* Rebegi a másik, valódi rettegés. Meglapulva az árnyékban hallgatja őket, míg össze nem szedik a bátorságukat, hogy tovább haladjanak. *
- Most érkeztél a városból, mit sem láttál még az egészből, te szerencsétlen. A parancsnok szerint akadhatnak kóbor hullák a környéken, mindenre fel kell készülni.
* Dörmögi a másik, szinte sértődötten. *
~ Szóval ezért. ~
* Csillan fel szemében a felismerés, még szemével követi a távolodó alakokat, hogy amint biztonságosan ítéli a helyzetet, átszökkenjen a szomszédos tetőre, s így tovább. Innen nézve mégis csak biztonságosabb a dolog, főleg ha valóban garázdálkodik itt néhány eltévedt hulla. Holdsugár s csillagfények kísérik útját, akinek tekintete erre tévedne, csak egy feltűnő árnyalakot láthatna, mely amilyen gyorsan felbukkant, olyan gyorsan is nyeli el az éjszaka. Ahogy közeledik a Kikötőhöz felerősödik az a bűz, melyet korábban is érzet már, de nem tudta beazonosítani. De itt már annyira erős, hogy a tenger sós illatát is elnyomja. Nem lehet kétséges, hullákat vetettek máglyára. Leereszkedik, hogy útját továbbra is ködalakként folytassa, kerül minden olyan helyet, ahol felfigyelhetnek rá. Nem is tudja, miért lopakodik, de talán mégis csak feltűnő lenne, ha az éjszaka közepén a semmiből bukkanna elő. A falhoz szorosan lapulva jár a homályban. A bűz továbbra is csavarja az orrát, s áldja az eget, hogy vacsoráját nem épp fogyasztotta, az elszenesedett hús szaga, s a kormos csontok látványa nem épp szívmelegítő. Hemzsegnek a katonák, amerre csak el lát pihenő vagy éppen munkát kergető láncingesek. Valószínűleg egy rögtönzött ellátó mellé osont, legalábbis először hallva, majd az ablakon bekukucskálva ezt feltételezi. Jajveszékelés, fájdalmas nyöszörgés, halálhörgés zaja szűrődik ki a falak közül, s ehhez jól illeszkedő képet is lát. Nem sokat törődik a bentiekkel, halad is tovább. Megtorpanni kényszerül egy itatónál, mikor egy csapat lapáttal felszerelt férfi közeledik. Néhány ló mocorogni s prüszkölni kezd érkezésére. Bambán mered rá az egyik, olyan mint, aki gondolkozik, hogy kicsesszen e vele s fedje fel kilétét. Mintha csak érne valamit, Neri szájához emeli mutatóujját, ezzel próbálva csendre inteni a pej paripát. Nem hiszi, hogy ez segített volna, de a ló végül csak prüszköl egyet, s lefetyel néhányat. Előmerészkedve rejtekéből eltekint a folyó felé, ahonnan érkeztek. Megannyi fáklya világítja be a partot, lázasan dolgoznak azok kiket odavezényeltek. Nincs megállás váltva ássák a sáncokat, mindent megtesznek, hogy megfelelő „védőhálót” húzzanak egy újabb támadás esetén. A katonák nyomában keres fedezéket néhány láda és hordó mögött. Egy hirtelen összetákolt parancsnoki szállás, nem áll másból, mint négy vastag lábra felhúzott ponyva. Alatta egy árva szék és egy nagyobb boros hordó. Innen nézve, mintha egy térkép lenne kiterítve. Egy őszes hajú, idejét már megélt férfi, köpenyén talán a város címere, körülötte talán tisztek és néhány kalandozó forma. *
- Emberek, a Rumosban kapnak enni és inni, s pihenhetnek is néhány órát.
* Szól oda az ősz hajú, az érkezőknek, azok csak bólintanak s szinte örülnek, hogy nem újabb feladatot róttak a nyakukba. *
- Megérdemel majd a fogadós néhány jó szót, ha ennek vége. Készleteinek nagy részét felajánlotta. De térjünk is vissza a lényegre. Ide és ide állítsunk még sáncokat, itt és itt egy- egy íjász csapat álljon készenlétben.
* Mutogat hevesen az előtte elterülő térképen. *
- Remélem a kiküldött felderítők sikerrel járnak, s biztató és használható hírekkel térnek vissza. A tengeren is erősítsék meg a hajókat, ha kell úgy az ágyúval felszerelt hajós kapitányokat kérjék fel,vagy ha szükséges kobozzák el az ágyúkat. A járőrözés is duplázzák meg, nem tudhatjuk mi vár még ránk.
* Adja ki az utasításokat, mintha megérezné, hogy valaki figyeli őket fordítja hátra fejét, Nerinek éppen csak sikerül üstökét visszahúznia. Ez az a pillanat mikor visszavonulót fúj, eleget hallott. Amelyik úton érkezett a Kikötőbe azon is hagyja háta mögött a káosz uralta részt. Hamarosan újra a Dokkok épületei között oson, itt már újra szabadon engedi a kis szőröst, aki sértődötten hagyja maga mögött gazdáját s iramodik meg. *
- Az anyádat…
* Szitkozódik, s sietősebbre veszi lépteit, hogy követni tudja, néhány utca sarokkal arrébb éri utol, s gyömöszöli inkább vissza a táskájába az állatot. *
- Mi a frászt csináltok ti itt?!
* Egy mély férfi hangot és éles csattanást visz felé a szél. Szemöldöke felemelkedik, lassan pirkadni kezd, s ideje lenne visszatérni a többiekhez, de kíváncsisága nagyobb annál, hogy most az óvatossággal foglalkozzon, pedig legbelül megszólal az a bizonyos harang. Talán csak egy utca választja el a hangtól, lopakodva közeledik. Apró olaj lámpás világítja be a teret, három alak árnyéka vetül a falakra. Egy kupac hordó mögé lapul. *
- Itt dőzsöltök, mikor a városőrség itt cirkál? Porrá zúzom a csontjaitokat, a kapitányról nem is beszélve!
* A falon árnyék kígyó hullámzik, ahogy csettenve csap le az egyik fejére. Fojtott szisszenés követi csak, pedig más ordítana. Közelebb kell kerülnie, látni akarja a férfit, néhány lépésnyire néhány láda magasodik. Egy ugrás s máris mögötte terem. Hatalmas férfi jó két méter, feje tar kopasz, mely vörösen csillan a tűz fényében. Szemei zölden villannak, orra széles, ajaki szinte egyetlen vonalba húzódnak össze. Akár csak feje, arca is simára van borotválva. Vállai olyan szélesek, mint egy kétszárnyú ajtó, minden izma tökéletesen kidolgozott, s csak néhány keresztbe futtatott bőrszíj fedi, melyben jó katonák módjára sorakoznak fel a dobókések. Barna kopott bőrnadrágja szorosan tapad rája, néhol fura színű darabokkal foltozva, akár csak bőrcsizmája. Nem tudja mi lehet ami ennyire elüt, de nincs is sok ideje gondolkodni, valami másra lesz figyelmes… a férfi karján elterülő szörnyetegre. Csontos fejű, tátott szájú förtelem. Pofájában több sorban sorakoznak a fogak, ahol a fülének kellene lennie, ott csak valami szétárt hártya kapott helyet. Látta már valahol… Mellette korom fekete kutya ücsörög.*
- Kaparjátok össze magatokat és serényen hordjátok azt az árut! Ezt a mocskot itt…
* Kapja ki az egyik kezéből az üveget. *
- meg ne lássam a kezetekben míg nem végeztetettek!
* Hangos csattanással vágja a ládákhoz a nagy darab férfi, pont azokhoz mely mögött Neri is rejtőzik. Megilletődve ugrik hátra, túlságosan elmerült gondolataiba. Ezzel oda is az álca, kilépve a sötétségből hívja fel magára a figyelmet. Hangosan mordul az ostoros, ahogy méregzöld szemeit a lányra emeli. *
- Bocsánat a zavarásért. Hát... ööö azt hiszem megyek is.
* Vonja meg vállát s vigyorog, majd fordul is sarkon. Szökken néhányat, mint valami derűs kislány, majd iramodik futásnak. Nem is azért, mert bármit is hallott volna, mely miatt bűnhődésre adna okot, inkább a tudat, hogy a jelenlévők közül ez kutyát nem érdekel. *
- Kapjátok el!
* Hangzik a parancs, erre már az ez eddig nyugton lévő kutya is ugatni kezd s hallja ahogy meglódul utána a nyurga barna hajú és az a kicsit köpcös melynek arcán friss, vörösen izzó seb éktelenkedik. Apró éles fájdalom hasít karjába. Az utána küldött penge felsértette karját, mely végül a szemközti falba talált pihenőhelyre. Futtában kapja ki onnan, nem tudná most megmagyarázni miért kell neki az ék alakú ezüstös penge. Valami belső kényszer készteti e tettre. Lendületes léptei ütemesen koppannak a macskaköveken, olykor egy loccsanással tarkítva, ahogy egy tócsa téved az útjába. Nincs ideje nézelődni, hogy merre is forduljon, hisz már a két martalócon kívül hangosan csaholva a blöki is nyomába eredt, s valljuk be hatékonyabb üldözőnek tűnik, mint a két kétlábú. Minden erejét összeszedve kell rohannia a szűk „csapásokon” sarkában egy nyáladzó fenevaddal. Hirtelen fordul le egy sarkon, a négylábú üldözője tovább halad, de csak pár pillanatnyi időt szerzett, hisz újra a nyomában van. Veszi a kanyarokat, de az az átkozott dög kitartóan követi, tüdeje már sípol, szíve a fülében zakatol. S miért is ne, most lép bele egy kisebb mélyedésbe, térdre esik, az a kis előny amit szerzet, gyorsan válik köddé. Nyöszörögve áll fel, hogy újra egy sarkot célozzon be, ám néhány méter után szembesülnie kell azzal, hogy csapdába került, előtte fal emelkedik. Térdére támaszkodva fordul a szintén szuszogó üldözői felé. *
- Azt hiszem…
* Nyújtja ki előre egyik kezét. *
- ezt alaposan meg kellene beszélnünk.
* Vesz néha egy nagy levegőt, ahogy próbálja kiköpni a szavakat. *
- Nincs mit meg… megbeszélni… kölyök.
* Sípolja a nyurga a fogai között, a másik látszólag még ennyit sem tud kinyögni. Még a blöki is lefekszik, öreg egy jószág lehet az is. *
- Tulajdonképpen miért is üldöztök, hisz nem csináltam semmit?
* Fújtatva egyenesedik ki, s emeli kérdőn magasba szemöldökét. Fogós kérdésnek bizonyul, mert a két fickó összenéz, pofázmányukról süt az értetlenség, az egyik még a vállát is megvonja. Viszont Neri sem bolond annyira, hogy megvárja a tanácskozás végét, neki futva kapaszkodik fel a falra. *
- Mindegy is, annyira nem fontos.
* Szólal meg immár fentről. *
- Örvendtem a találkozásnak.
* Hajol meg színpadiasan, persze innen már szebben fest az élet, ám ront a kilépőn, hogy elméri a fennálló helyet, s fordultában a levegőbe lép, s a gravitációval sajnos nem tud mit kezdeni. Puffanással érkezik meg egy szemétdomb közepébe, bár van annyira szerencsétlen, hogy homlokával megbólintva a földet érkezzen meg. *
~ Remek. ~
* Fejét fogva tápászkodik fel, járása kissé ingataggá válik, de lassan azért megtalálja az egyensúlyát. Ebben sokat segít neki az a fal melynek neki támaszkodik, míg el nem tűnnek feje fölül a csillagok. Még hall valami szitkozódást, de nem sokat foglalkozik vele, az észhez térésre koncentrál.
Gondosan elkerülve a járőröző csapatokat tér vissza a hajóhoz. *
//Végkifejlett//
* Csattogva ziláltan- jobban ahogy elindult – érkezik meg pár óra múlva, a hajnal karmazsin vörös fényeiben pislákol az égen. Fején horzsolás nyoma, vöröslő duzzanattal díszítve. Karján felhasítva az ing, melyen már megszáradt vére. Bárki, bárhol legyen első útja le vezet, hogy valami itókát keressen, reményei szerint a vizet kevesen részesítették eddig előnyben, így abból akad még valami. Torka kiszáradt, nyála már alig. Bele borulva a hordóba hűti le magát, egy korsóba merít belőle, hogy azzal együtt vesse le magát egy sarokba, lábait feldobva egy ládára. Csak ezek után áll neki beszámolni arról, mit tudott meg. Hogy kinek? Bárkinek, aki ott van, Nad, Zara, Bress vagy csak az eszméletlen Dynti. Elmondja, hogy egy lovasról beszélnek, akinek lova tüzet fúj, ő lehet a sereg vezetője. A támadást sikeresen visszaverték a Kikötőben, most egy újabb támadásra készülnek fel. Felderítőket küldtek a kastély közelébe, onnan várják a híreket. Az őrük beljebb merészkedtek a Dokkokba tartva attól, hogy holtak kóborolnak a környéken. A tengeren is megszigorították a hajók ellenőrzését, s ha szükség úgy hozza akár az ágyúkkal felszerelt hajókat hadrendbe állíthatják vagy elkobozhatják az ágyúkat. Röviden s tömören fogalmaz, túl sok körítést nem tesz hozzá. *
//Végkifejlett//
* Mindenki ki van nyúlva, ki azért, mert sebei vették el erejét, ki azért mert megerőltetett napok vannak mögöttük. Valószínűleg senki sem erre számított, nem mondhatja senki, hogy nem küzdöttek meg a raktérben felhalmozott zsákmányért, s az újabb tapasztalatokért. Megmutatja magát olykor a fedélzeten, hogy friss levegőt szívjon, de ideje nagy részét inkább a sérültekkel tölti, segítve Warmnak, s ha netalán bármelyik magához térne akkor vizet erőltessen beléjük. Azért nem feledkezik meg a fedélzetről letérő pihenni vágyókról sem, En, Zara, Bress ahogyan Wram vagy Taran elé is egy fáradt mosoly kíséretében kerül étel. Nem kell itt túl nagy dologra gondolni, csak amit feldobáltak a hajóra induláskor. Szárított hús, aszalt gyümölcs és hasonlók. Nem vállalja a felelősséget, hogy az első falat a torkukon akadjon, abból amit ő főz. Nadae is kap, szüksége van neki is az erőre, még ha ellenkezni is próbál. Addig bizony ott áll felette, míg vagy négy falatot le nem tol a torkán a kalózlány, ha ügyes lesz, dicséretként még jutalomfalatot is kap, azaz jutalom rumot. Megveregetve a vállát hagy ott neki egy félig tele üveget. Göjénykét is kiengedi a rácsok fogságából, hogy a veszély elmúlásával szabadon garázdálkodjon a fedélzeten, a raktérben az éléskamra közelében. A résnyi ablakokon bámul kifelé s nézi a körülöttük elterülő szörnyeteget, melynek sötét bőrén árkokat s hegyeket vet a lágy szél, ahogy visszaveri a hold ezüst sugarait. Lassan kúszik látóterébe a hatalmas hajó s pár pillanat elteltével súlyos csizmák zaja döndül felette. Lélegzet visszafojtva hegyezi füleit, kik lehetnek az idegenek a hajón. Reményre ad okot, hogy nem ágyúgolyóval üdvözölték őket, végül mondhatni fellélegzik, hogy csak ellenőrzésről van szó. Ezért is nem csörtet fel a fedélzetre, bízik Kapitányukban, hogy elrendezi a dolgot, hisz nagyobb tapasztalata van abban, mit is szokás ilyenkor hazudni. S ha mégis rosszra fordulna a helyzet, úgy nem kell tudniuk, hány főt is számlál legénységük. Probléma egy szál se, a Kócos ura a helyzetnek, s szinte minden fennakadás nélkül haladhatnak tovább, sőt még kerestek is rajta. Csendesen szelve a habokat érik el a Dokkokat, s hatolnak egyre beljebb s beljebb. Végül a horgony jellegzetes hangja jelzi, hogy megérkeztek. *
- Ébresztő, megérkeztünk!
* Csapja össze tenyerét, s emeli fel hangját. Na azért korán se olyan erélyesen, ahogy azt a Kapitány vagy Bress tenné, de azért a szunyókálók mindenképp felfigyeljenek rá. Gyorsan el is hallgat, hisz erősen kell kapaszkodnia, hogy ne pördüljön ki a függőágyból, mint már korábban. Túl nagy volt a lendület. De mire Nad megérkezik, túl van a nehezén, s tagjait nyújtóztatva érik. *
- Majd én megyek.
* Bólint, egyrészt mert a pillantás is árulkodó volt, másrészt ez mégis csak testhezállóbb feladat, mint hordókat cipelni. Türelmesen hallgatja végig, míg a másik befejezi mondandóját, hátha akad még más utasítás is, addig ő ráncba szedi magát. Amint vége az eligazításnak, talán elsőként dugja ki fejét a raktérből. Árnyékváros, legalábbis ez jut eszébe az éjszakában elterülő kikötői látképről. Homályból szőtt hajók s sötétségből gyúrt apró házak. Életnek nem sok nyomát látni, ha van is itt rajtuk kívül valaki, azok csak láthatatlan szellemek. Segít leereszteni a pallót, könnyű léptekkel szinte már felvidulva indul meg. *
- Hamarosan jövök.
* Elmenőben szól még vissza, s integet egyet. *
- Áh, valaki azért legyen itt vagy legalább egy üzenetet hagyjatok, hol talállak titeket.
* Fordul vissza valahol a közepén. Feltételezi, hogy akad itt valami raktár -féle, ahova az árut fogják rejteni, s mint még sok minden eme hely kiléte titok. Ha meg nincs, igazából a probléma megoldva. *
//Oda és vissza//
* Lassan hagyja mögött a hajót és legénységét. Nem igazán tudja elképzelni, hogy milyen hírek fogják fogadni. Mikor elindultak a kikötőt holt sereg hada vette körül, azóta eltelt két nap s ki tudja, melyik fél került ki győztesen a harcból. Az eget fehérre festő füst csíkok, nem sok jót jelentenek. De azon kívül… se élő, se holt. Kihaltnak tűnik az a kis utca is melyen lefordult, hogy alakja végleg elvesszen. Ablaktalan, málló vakolatú raktárépületek övezik útját, szűk utcák rengetege ez, s ha valaki nem vigyázz, hamar eltévedhet vagy eltűnhet a beláthatatlan sikátorokban. Nem véletlen, hogy holmi utazók nem járnak erre, s a városőrség is messzire elkerüli ezt a helyet. No, ez nem azt jelenti, hogy bármely hajó matróza vagy csempész embere biztonságban lenne errefelé, noha az alvilág valami láthatatlan kapocs a törvénytelenek számára, mégis akad mindig egy féltékeny rosszakaró. S ha valóban olyan rosszra fordul a helyzet, ahogy korábban a barlangban felvázolták, akkor ezek száma csak gyarapodni fog. S ki tudja, hogy hányan vágynak Nad fejére? Mert lehet, még csak most lépet újra apja nyomdokaiba, de előbb- utóbb felfog tűnni valakinek. Mindegy, elhessegeti fejéből a gondolatot, elég lesz akkor foglalkozni vele, ha valóban így lesz. Az égen ezernyi lámpás szűrt fénye világítja be a hézagokkal teli macskaköves utat, érzékelhetően egyetlen társa csak az előtte szökellő Göjény. Bár az oktalan állat mit sem törődik a felderítéssel, inkább van elfoglalva azzal, hogy megfelelő áldozatra leljen egy nagyobb patkányban vagy egérben, mégis bízik abban, hogy egy a sötéten meglapuló idegent jelezne. Határozott célja van, kijutni a Dokkok útvesztőjéből, mégis csak a legtöbbet az ember a darázsfészek közelében tudhat meg. Lassan közeledik oda, ahol már napközben legális üzletek kötetnek, s minden jöttment számára elérhetővé válnak az alap dolgok. Óvatosan, fülelve közlekedik, s nem hiába, nem is olyan messziről, közeledő léptek zaja hallatszik, halk beszéddel összevegyülve. Kimért, ütemes léptek, hogy nem egy embertől származnak az is biztos, többen vannak. Hamarosan feltűnik a kereszteződésben egy fáklya vöröses fénye is. Felszisszen, hogy társát magához hívja, az gondolkodás nélkül cikázik át hozzá, s mászik vállára. Elfintorodik, ahogy meglátja a szájából kikandikáló vékonyka farkat. Halkan cincog, s verdes karmos mancsaival, még a kegyelem döfést nem kapta meg. Két szökkenés és a legközelebbi ház saroknál talál menedéket az árnyak között. Bízik benne, hogy az érkezők nem ezt az utat választják, de nincs szerencséje, a fénygömb bántón világítja be a keskeny utcát. Lábujj hegyen hátrál, minél távolabb kerülve a fénykörtől. Lélegzete bennakad, ahogy neki ütközik egy ott felejtett üvegnek, halk koccanással indul meg a göröngyös úton. *
- Mi volt ez?
* Jön a rémült kérdés, a fáklya susogva jár ide-oda, kardok sercegve bújnak ki helyükről. *
- Bocs, haver.
* Suttogja oda a vállán trónoló állatnak, majd kapja ki szájából a vergődő egeret, s dobja el vagyis dobná, ha nem ragaszkodna makacsul hozzá, úgyhogy egy pár pillanatnyi közelharcba belekerül mire sikerül megszabadítani a rágcsálót. Most már csak abban bízik, jó irányba szalad, addig ő mint egy rongyjátékot gyűri be táskájába az éppen duzzogó Göjényt, hogy neki rugaszkodva kapaszkodjon fel a lapos háztetőre. *
- Haha… egy egértől szartál be ennyire?
* Jön a harsogó kacaj. *
- Fogd be a pofádat, vagy szét verem az az ocsmány képed!
* Acsarkodó kutyákként esnek egymásnak, de ez pont elég időt biztosít neki arra, hogy felkapaszkodjon, - hisz ráférne már az edzés- még mielőtt bevilágítanák rejtekhelyét. . Úgy tűnik szakítania kell időt efféle szórakozásra is. Lapos kúszásban közelíti meg az épület szélét, hogy onnan lesse ki a portyázókat. *
~ Városőrök. Itt? ~
* Távol esik e hely attól ameddig bemerészkednének. S mondhatni, nem is kevesen vannak, hatot számol, komoly probléma lehet, ha így behatoltak a Dokkok sűrűjébe. *
- Te is összecsinálnád magad, ha láttad volna azt a lovast. Akkora volt, mint egy hegy, lova tüzes parazsat fújt.
* Rebegi a másik, valódi rettegés. Meglapulva az árnyékban hallgatja őket, míg össze nem szedik a bátorságukat, hogy tovább haladjanak. *
- Most érkeztél a városból, mit sem láttál még az egészből, te szerencsétlen. A parancsnok szerint akadhatnak kóbor hullák a környéken, mindenre fel kell készülni.
* Dörmögi a másik, szinte sértődötten. *
~ Szóval ezért. ~
* Csillan fel szemében a felismerés, még szemével követi a távolodó alakokat, hogy amint biztonságosan ítéli a helyzetet, átszökkenjen a szomszédos tetőre, s így tovább. Innen nézve mégis csak biztonságosabb a dolog, főleg ha valóban garázdálkodik itt néhány eltévedt hulla. Holdsugár s csillagfények kísérik útját, akinek tekintete erre tévedne, csak egy feltűnő árnyalakot láthatna, mely amilyen gyorsan felbukkant, olyan gyorsan is nyeli el az éjszaka. Ahogy közeledik a Kikötőhöz felerősödik az a bűz, melyet korábban is érzet már, de nem tudta beazonosítani. De itt már annyira erős, hogy a tenger sós illatát is elnyomja. Nem lehet kétséges, hullákat vetettek máglyára. Leereszkedik, hogy útját továbbra is ködalakként folytassa, kerül minden olyan helyet, ahol felfigyelhetnek rá. Nem is tudja, miért lopakodik, de talán mégis csak feltűnő lenne, ha az éjszaka közepén a semmiből bukkanna elő. A falhoz szorosan lapulva jár a homályban. A bűz továbbra is csavarja az orrát, s áldja az eget, hogy vacsoráját nem épp fogyasztotta, az elszenesedett hús szaga, s a kormos csontok látványa nem épp szívmelegítő. Hemzsegnek a katonák, amerre csak el lát pihenő vagy éppen munkát kergető láncingesek. Valószínűleg egy rögtönzött ellátó mellé osont, legalábbis először hallva, majd az ablakon bekukucskálva ezt feltételezi. Jajveszékelés, fájdalmas nyöszörgés, halálhörgés zaja szűrődik ki a falak közül, s ehhez jól illeszkedő képet is lát. Nem sokat törődik a bentiekkel, halad is tovább. Megtorpanni kényszerül egy itatónál, mikor egy csapat lapáttal felszerelt férfi közeledik. Néhány ló mocorogni s prüszkölni kezd érkezésére. Bambán mered rá az egyik, olyan mint, aki gondolkozik, hogy kicsesszen e vele s fedje fel kilétét. Mintha csak érne valamit, Neri szájához emeli mutatóujját, ezzel próbálva csendre inteni a pej paripát. Nem hiszi, hogy ez segített volna, de a ló végül csak prüszköl egyet, s lefetyel néhányat. Előmerészkedve rejtekéből eltekint a folyó felé, ahonnan érkeztek. Megannyi fáklya világítja be a partot, lázasan dolgoznak azok kiket odavezényeltek. Nincs megállás váltva ássák a sáncokat, mindent megtesznek, hogy megfelelő „védőhálót” húzzanak egy újabb támadás esetén. A katonák nyomában keres fedezéket néhány láda és hordó mögött. Egy hirtelen összetákolt parancsnoki szállás, nem áll másból, mint négy vastag lábra felhúzott ponyva. Alatta egy árva szék és egy nagyobb boros hordó. Innen nézve, mintha egy térkép lenne kiterítve. Egy őszes hajú, idejét már megélt férfi, köpenyén talán a város címere, körülötte talán tisztek és néhány kalandozó forma. *
- Emberek, a Rumosban kapnak enni és inni, s pihenhetnek is néhány órát.
* Szól oda az ősz hajú, az érkezőknek, azok csak bólintanak s szinte örülnek, hogy nem újabb feladatot róttak a nyakukba. *
- Megérdemel majd a fogadós néhány jó szót, ha ennek vége. Készleteinek nagy részét felajánlotta. De térjünk is vissza a lényegre. Ide és ide állítsunk még sáncokat, itt és itt egy- egy íjász csapat álljon készenlétben.
* Mutogat hevesen az előtte elterülő térképen. *
- Remélem a kiküldött felderítők sikerrel járnak, s biztató és használható hírekkel térnek vissza. A tengeren is erősítsék meg a hajókat, ha kell úgy az ágyúval felszerelt hajós kapitányokat kérjék fel,vagy ha szükséges kobozzák el az ágyúkat. A járőrözés is duplázzák meg, nem tudhatjuk mi vár még ránk.
* Adja ki az utasításokat, mintha megérezné, hogy valaki figyeli őket fordítja hátra fejét, Nerinek éppen csak sikerül üstökét visszahúznia. Ez az a pillanat mikor visszavonulót fúj, eleget hallott. Amelyik úton érkezett a Kikötőbe azon is hagyja háta mögött a káosz uralta részt. Hamarosan újra a Dokkok épületei között oson, itt már újra szabadon engedi a kis szőröst, aki sértődötten hagyja maga mögött gazdáját s iramodik meg. *
- Az anyádat…
* Szitkozódik, s sietősebbre veszi lépteit, hogy követni tudja, néhány utca sarokkal arrébb éri utol, s gyömöszöli inkább vissza a táskájába az állatot. *
- Mi a frászt csináltok ti itt?!
* Egy mély férfi hangot és éles csattanást visz felé a szél. Szemöldöke felemelkedik, lassan pirkadni kezd, s ideje lenne visszatérni a többiekhez, de kíváncsisága nagyobb annál, hogy most az óvatossággal foglalkozzon, pedig legbelül megszólal az a bizonyos harang. Talán csak egy utca választja el a hangtól, lopakodva közeledik. Apró olaj lámpás világítja be a teret, három alak árnyéka vetül a falakra. Egy kupac hordó mögé lapul. *
- Itt dőzsöltök, mikor a városőrség itt cirkál? Porrá zúzom a csontjaitokat, a kapitányról nem is beszélve!
* A falon árnyék kígyó hullámzik, ahogy csettenve csap le az egyik fejére. Fojtott szisszenés követi csak, pedig más ordítana. Közelebb kell kerülnie, látni akarja a férfit, néhány lépésnyire néhány láda magasodik. Egy ugrás s máris mögötte terem. Hatalmas férfi jó két méter, feje tar kopasz, mely vörösen csillan a tűz fényében. Szemei zölden villannak, orra széles, ajaki szinte egyetlen vonalba húzódnak össze. Akár csak feje, arca is simára van borotválva. Vállai olyan szélesek, mint egy kétszárnyú ajtó, minden izma tökéletesen kidolgozott, s csak néhány keresztbe futtatott bőrszíj fedi, melyben jó katonák módjára sorakoznak fel a dobókések. Barna kopott bőrnadrágja szorosan tapad rája, néhol fura színű darabokkal foltozva, akár csak bőrcsizmája. Nem tudja mi lehet ami ennyire elüt, de nincs is sok ideje gondolkodni, valami másra lesz figyelmes… a férfi karján elterülő szörnyetegre. Csontos fejű, tátott szájú förtelem. Pofájában több sorban sorakoznak a fogak, ahol a fülének kellene lennie, ott csak valami szétárt hártya kapott helyet. Látta már valahol… Mellette korom fekete kutya ücsörög.*
- Kaparjátok össze magatokat és serényen hordjátok azt az árut! Ezt a mocskot itt…
* Kapja ki az egyik kezéből az üveget. *
- meg ne lássam a kezetekben míg nem végeztetettek!
* Hangos csattanással vágja a ládákhoz a nagy darab férfi, pont azokhoz mely mögött Neri is rejtőzik. Megilletődve ugrik hátra, túlságosan elmerült gondolataiba. Ezzel oda is az álca, kilépve a sötétségből hívja fel magára a figyelmet. Hangosan mordul az ostoros, ahogy méregzöld szemeit a lányra emeli. *
- Bocsánat a zavarásért. Hát... ööö azt hiszem megyek is.
* Vonja meg vállát s vigyorog, majd fordul is sarkon. Szökken néhányat, mint valami derűs kislány, majd iramodik futásnak. Nem is azért, mert bármit is hallott volna, mely miatt bűnhődésre adna okot, inkább a tudat, hogy a jelenlévők közül ez kutyát nem érdekel. *
- Kapjátok el!
* Hangzik a parancs, erre már az ez eddig nyugton lévő kutya is ugatni kezd s hallja ahogy meglódul utána a nyurga barna hajú és az a kicsit köpcös melynek arcán friss, vörösen izzó seb éktelenkedik. Apró éles fájdalom hasít karjába. Az utána küldött penge felsértette karját, mely végül a szemközti falba talált pihenőhelyre. Futtában kapja ki onnan, nem tudná most megmagyarázni miért kell neki az ék alakú ezüstös penge. Valami belső kényszer készteti e tettre. Lendületes léptei ütemesen koppannak a macskaköveken, olykor egy loccsanással tarkítva, ahogy egy tócsa téved az útjába. Nincs ideje nézelődni, hogy merre is forduljon, hisz már a két martalócon kívül hangosan csaholva a blöki is nyomába eredt, s valljuk be hatékonyabb üldözőnek tűnik, mint a két kétlábú. Minden erejét összeszedve kell rohannia a szűk „csapásokon” sarkában egy nyáladzó fenevaddal. Hirtelen fordul le egy sarkon, a négylábú üldözője tovább halad, de csak pár pillanatnyi időt szerzett, hisz újra a nyomában van. Veszi a kanyarokat, de az az átkozott dög kitartóan követi, tüdeje már sípol, szíve a fülében zakatol. S miért is ne, most lép bele egy kisebb mélyedésbe, térdre esik, az a kis előny amit szerzet, gyorsan válik köddé. Nyöszörögve áll fel, hogy újra egy sarkot célozzon be, ám néhány méter után szembesülnie kell azzal, hogy csapdába került, előtte fal emelkedik. Térdére támaszkodva fordul a szintén szuszogó üldözői felé. *
- Azt hiszem…
* Nyújtja ki előre egyik kezét. *
- ezt alaposan meg kellene beszélnünk.
* Vesz néha egy nagy levegőt, ahogy próbálja kiköpni a szavakat. *
- Nincs mit meg… megbeszélni… kölyök.
* Sípolja a nyurga a fogai között, a másik látszólag még ennyit sem tud kinyögni. Még a blöki is lefekszik, öreg egy jószág lehet az is. *
- Tulajdonképpen miért is üldöztök, hisz nem csináltam semmit?
* Fújtatva egyenesedik ki, s emeli kérdőn magasba szemöldökét. Fogós kérdésnek bizonyul, mert a két fickó összenéz, pofázmányukról süt az értetlenség, az egyik még a vállát is megvonja. Viszont Neri sem bolond annyira, hogy megvárja a tanácskozás végét, neki futva kapaszkodik fel a falra. *
- Mindegy is, annyira nem fontos.
* Szólal meg immár fentről. *
- Örvendtem a találkozásnak.
* Hajol meg színpadiasan, persze innen már szebben fest az élet, ám ront a kilépőn, hogy elméri a fennálló helyet, s fordultában a levegőbe lép, s a gravitációval sajnos nem tud mit kezdeni. Puffanással érkezik meg egy szemétdomb közepébe, bár van annyira szerencsétlen, hogy homlokával megbólintva a földet érkezzen meg. *
~ Remek. ~
* Fejét fogva tápászkodik fel, járása kissé ingataggá válik, de lassan azért megtalálja az egyensúlyát. Ebben sokat segít neki az a fal melynek neki támaszkodik, míg el nem tűnnek feje fölül a csillagok. Még hall valami szitkozódást, de nem sokat foglalkozik vele, az észhez térésre koncentrál.
Gondosan elkerülve a járőröző csapatokat tér vissza a hajóhoz. *
//Végkifejlett//
* Csattogva ziláltan- jobban ahogy elindult – érkezik meg pár óra múlva, a hajnal karmazsin vörös fényeiben pislákol az égen. Fején horzsolás nyoma, vöröslő duzzanattal díszítve. Karján felhasítva az ing, melyen már megszáradt vére. Bárki, bárhol legyen első útja le vezet, hogy valami itókát keressen, reményei szerint a vizet kevesen részesítették eddig előnyben, így abból akad még valami. Torka kiszáradt, nyála már alig. Bele borulva a hordóba hűti le magát, egy korsóba merít belőle, hogy azzal együtt vesse le magát egy sarokba, lábait feldobva egy ládára. Csak ezek után áll neki beszámolni arról, mit tudott meg. Hogy kinek? Bárkinek, aki ott van, Nad, Zara, Bress vagy csak az eszméletlen Dynti. Elmondja, hogy egy lovasról beszélnek, akinek lova tüzet fúj, ő lehet a sereg vezetője. A támadást sikeresen visszaverték a Kikötőben, most egy újabb támadásra készülnek fel. Felderítőket küldtek a kastély közelébe, onnan várják a híreket. Az őrük beljebb merészkedtek a Dokkokba tartva attól, hogy holtak kóborolnak a környéken. A tengeren is megszigorították a hajók ellenőrzését, s ha szükség úgy hozza akár az ágyúkkal felszerelt hajókat hadrendbe állíthatják vagy elkobozhatják az ágyúkat. Röviden s tömören fogalmaz, túl sok körítést nem tesz hozzá. *
2744. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-04-20 10:38:41
Üzenet elküldve: 2016-04-20 10:38:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Vissza a csapathoz//
*Mikor visszatér a dokkokhoz, már pirkad. Ekkor már az alvilági alakok is eltűntek, és a koránkelők váltják fel őket. Így már nyugodtabban halad át a területen. Keze kezd helyrejönni, egy kicsit már tudja mozgatni, de nem erőlteti a dolgot. Jó helyen van, és ha minden igaz szakszerű ellátást kapott. Mikor elhagyja a dokkokat, félelem fogja el. Mi van ha megint találkozik valami élőholt rettenettel? Most egyedül van, és nincsenek orkok, akik vele harcoljanak. Nagyon óvatos, és megfontoltan halad tovább.*
*Mikor visszatér a dokkokhoz, már pirkad. Ekkor már az alvilági alakok is eltűntek, és a koránkelők váltják fel őket. Így már nyugodtabban halad át a területen. Keze kezd helyrejönni, egy kicsit már tudja mozgatni, de nem erőlteti a dolgot. Jó helyen van, és ha minden igaz szakszerű ellátást kapott. Mikor elhagyja a dokkokat, félelem fogja el. Mi van ha megint találkozik valami élőholt rettenettel? Most egyedül van, és nincsenek orkok, akik vele harcoljanak. Nagyon óvatos, és megfontoltan halad tovább.*
2743. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-04-20 08:00:18
Üzenet elküldve: 2016-04-20 08:00:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Kis kitérő a csapattól//
*Az ösvény után áthalad a dokkokon. Igyekszik sietni, mert ezek a rabló fattyak pont az ilyen sérült orkokat szeretik kifosztani mint amilyen Krag is. Így még az éj leple alatt áthalad a területen. Más célja nincs mint elérni ahonnan érkezett. Az erdőből, közel az elhagyatott mágustorony felé. Igyekszik mindenkit kikerülni, és arcát eltakarni a csuklya rejtekében. Legalább nézzen ki olyan alvilági szerzetnek, mint a többi. Talán akkor nem kelt feltűnést. Ha minden igaz hamarosan elhagyja a dokkokat. Sérülése ugyan nem súlyos, de idő kell neki majd mire begyógyul.*
*Az ösvény után áthalad a dokkokon. Igyekszik sietni, mert ezek a rabló fattyak pont az ilyen sérült orkokat szeretik kifosztani mint amilyen Krag is. Így még az éj leple alatt áthalad a területen. Más célja nincs mint elérni ahonnan érkezett. Az erdőből, közel az elhagyatott mágustorony felé. Igyekszik mindenkit kikerülni, és arcát eltakarni a csuklya rejtekében. Legalább nézzen ki olyan alvilági szerzetnek, mint a többi. Talán akkor nem kelt feltűnést. Ha minden igaz hamarosan elhagyja a dokkokat. Sérülése ugyan nem súlyos, de idő kell neki majd mire begyógyul.*
2742. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-04-19 16:39:28
Üzenet elküldve: 2016-04-19 16:39:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Lélekvesztő az útjára indult//
* Wram jóformán alig tudott pihenni, először az átkozott vihar miatt, aztán meg azért mert kénytelen időnként a sebesülteket ellátni. Már épp csak egy kevés hiányzik ahhoz, hogy kikössenek, amikor megjelenik az elit uraság a bádogembereivel. Az ork inkább nem mutatkozik, legalább addig, amíg Nadae el nem intézi a dolgokat. Nem biztos, hogy egy magafajta jó benyomást tenne a katonákra. Így már csak akkor kerül elő, mikor a hajót kikötik. Méretes táskákkal a szeme alatt áll a kapitány elé. *
- Jó, hogy gondolsz rám. Mivel a többieknek pihenés kell, ha akarod, veled megyek. Én tudom hogy mire van szükség, te tudod, mennyiből tudjuk megvenni.
* Mondja, amikor felvetül az ötlet egy kis vásárlásra. *
- De ha még egyszer Zöldikének hívsz mások előtt, olyat kapsz, amit még egy pap sem tud helyrehozni.
* Néz fáradt, de villogó szemekkel a nőre a vajákos. *
* Wram jóformán alig tudott pihenni, először az átkozott vihar miatt, aztán meg azért mert kénytelen időnként a sebesülteket ellátni. Már épp csak egy kevés hiányzik ahhoz, hogy kikössenek, amikor megjelenik az elit uraság a bádogembereivel. Az ork inkább nem mutatkozik, legalább addig, amíg Nadae el nem intézi a dolgokat. Nem biztos, hogy egy magafajta jó benyomást tenne a katonákra. Így már csak akkor kerül elő, mikor a hajót kikötik. Méretes táskákkal a szeme alatt áll a kapitány elé. *
- Jó, hogy gondolsz rám. Mivel a többieknek pihenés kell, ha akarod, veled megyek. Én tudom hogy mire van szükség, te tudod, mennyiből tudjuk megvenni.
* Mondja, amikor felvetül az ötlet egy kis vásárlásra. *
- De ha még egyszer Zöldikének hívsz mások előtt, olyat kapsz, amit még egy pap sem tud helyrehozni.
* Néz fáradt, de villogó szemekkel a nőre a vajákos. *
2741. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-04-19 13:45:19
Üzenet elküldve: 2016-04-19 13:45:19
ÚJ
![>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/562_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Nos igen, a gondolatmenet akár a magába harapó kígyó, nem olyan, aki a farkába harap, csak úgy oldalról a testébe, és kitép egy darabot. Pontosan ilyen módon szenved ki Lorew gondolatmenete is, mikor a hölgy rávilágít, hogy ezzel őt... nevezte bolondnak? Kizárt dolog, még sokkal kizártabb, mint az előző.*
- Dehogyis *hátrál el egy picit, és kezeit védekezően maga elé emeli. Nem mintha bármi tényleges dolog történt volna, ami ellen védekezni kell, csak... csak Norgen pillantását próbálja hárítani* Úgy értettem, hogyha egy halandónak jutna eszébe, az lenne bolond, a felsőbbrendű lények természetesen nem azok.
*Mondjuk tény és való, nem gondolta át, de hát távol álljon tőle, hogy bármi rosszat mondjon egy démonra. A következő kérdés teljesen jogos, viszont Lorew nem készült fel rá, hogy ilyen mélységig bele kelljen másznia az árusok életébe, így...*
- Hát... ez jó kérdés *ő is körbepillant, de hát a franc tudja... hajókon laknak? Kellemes lehet, de...* Nem tudom, igazából... még sosem gondoltam bele, hogy hol alhatnak. Gondolom van egy házuk... valahol. Komplikált népség...
*A következő kérdés meg még nehezebb, habár már az elsőt sem tudja megválaszolni, viszont ezen legalább már töprengett, de... nem jutott sokra.*
- Nos, ezen már én is gondolkodtam, de azok állandóan ott vannak a pult mögött. Persze lehetséges volna, hogy a fogadójukban laknak, de akkor is... lehetséges, hogy ők soha nem is alszanak. A Pegazusba is akárhányszor mentem be Artheniorban, mindig ott volt. Szerintem ezeknek nem kell alvás... *persze csak napközben ment be, ettől este még nyugodtan alhatna a fogadós, de Lorew már leszűrte a saját következtetéseit. A fogadósoknak nincs szüksége alvásra.*
*Nos igen, a gondolatmenet akár a magába harapó kígyó, nem olyan, aki a farkába harap, csak úgy oldalról a testébe, és kitép egy darabot. Pontosan ilyen módon szenved ki Lorew gondolatmenete is, mikor a hölgy rávilágít, hogy ezzel őt... nevezte bolondnak? Kizárt dolog, még sokkal kizártabb, mint az előző.*
- Dehogyis *hátrál el egy picit, és kezeit védekezően maga elé emeli. Nem mintha bármi tényleges dolog történt volna, ami ellen védekezni kell, csak... csak Norgen pillantását próbálja hárítani* Úgy értettem, hogyha egy halandónak jutna eszébe, az lenne bolond, a felsőbbrendű lények természetesen nem azok.
*Mondjuk tény és való, nem gondolta át, de hát távol álljon tőle, hogy bármi rosszat mondjon egy démonra. A következő kérdés teljesen jogos, viszont Lorew nem készült fel rá, hogy ilyen mélységig bele kelljen másznia az árusok életébe, így...*
- Hát... ez jó kérdés *ő is körbepillant, de hát a franc tudja... hajókon laknak? Kellemes lehet, de...* Nem tudom, igazából... még sosem gondoltam bele, hogy hol alhatnak. Gondolom van egy házuk... valahol. Komplikált népség...
*A következő kérdés meg még nehezebb, habár már az elsőt sem tudja megválaszolni, viszont ezen legalább már töprengett, de... nem jutott sokra.*
- Nos, ezen már én is gondolkodtam, de azok állandóan ott vannak a pult mögött. Persze lehetséges volna, hogy a fogadójukban laknak, de akkor is... lehetséges, hogy ők soha nem is alszanak. A Pegazusba is akárhányszor mentem be Artheniorban, mindig ott volt. Szerintem ezeknek nem kell alvás... *persze csak napközben ment be, ettől este még nyugodtan alhatna a fogadós, de Lorew már leszűrte a saját következtetéseit. A fogadósoknak nincs szüksége alvásra.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5256-5275