//Ki mint vet, úgy arat//
//7-es dokk//
*Anor az álfeleség, Myna kelletését, csak egy enyhe fintorral reagálja le.*
~Közönséges~ *gondolja magában.
A kabin ajtaja nyílik és már nem nevetgélnek odabent. A sutább kinézetű őr lép ki rajta. Száját remegve nyitja szét:*
- Jö-jö-jöjjenek, tessék csak, a kap-p-p kapitány várja önöket.
- Ez nagyszerű! Akkor hát? Mire várunk? *mosolyodik el Anor gyorsan visszazökkenve a szerepébe.
A kitárt ajtón átlépve a három vendég máris bejut a kapitány kabinjába.
A tér közepén egy súlyos és vaskos fa asztal, mögötte egy kitüntetésekkel díszített egyenruhás férfi. Kiválóan formázott és rövidre vágott hajjal, ráncos szemgödörrel és egy régi sebhellyel az arcán. Talán 40 éves is lehet, de jóval idősebb, mint pillanatnyi vendégei. Tapasztalt vén tengeri róka lehet az öreg.
Társasága majdnem féltucat egyenruhás tiszt. Látszólag sokkal magasabb rangúak, mint a két őr, se Anor sosem ismerte a jelzéseket a tengerészeken. Az egész kabin rájuk mered. Nem tudni, hogy mi volt a nevetség tárgya, de a levegőben még ott érződik a frissen nyitott égetett szeszek illata, és a dohányfüst a pipákból. Anor kicsit megszeppen a rájuk szegeződő tekintetektől, de megerőltetve magát nem zökken ki a szerepéből.*
~Ha ezek itt bármit is megsejtenek, hiába a csábos Myna, a verekedésben biztos verhetetlen Felt, vagy az övembe rejtett tőr, esélyünk sincs. Ezek alaposan felfegyverzett katonák. Percek alatt széttépnek és cápák elé vetnek a legközelebbi kihajózásnál. Még csak a kikötői őrséget sem értesítenék, hogy bírák elé kerülhessünk.~
*A fejében uralkodó pánikot és a kínos csendet egy hirtelen köszöntéssel próbálja megtörni:*
- Üdvözletem, a nevem...
- Engem nem érdekel, hogy ki maga! Mit keresnek a hajómon?
*A férfi szava is elakad. Úgy tűnik, hogy ez nem lesz olyan sima ügy, mint az őrök átverése. Egy nagy ágyúgolyó kezd el növekedni a torkában.*
~Ez mind nem számít, nem kell megvennünk a hajót, csak húzni az időt, és elterelni a figyelmet.~
*Izgalmából a külső szemlélődők persze szinte semmit nem vehetnek észre, persze hacsaknem izzadó tenyeréhez nyúl valaki.*
- Beszéljünk úriemberekként, kapitány úr! *tárja szét karját*
- A hajó nem eladó, és jobban teszik, ha nem rabolják az időmet. A Vemhes Macska holnap elhagyja kikötőt.
~1-2-3, 6, kapitány, plusz 25 fő legénység, ha minden igaz ezeken kívül 1-2 őr maradt, aki a fedélzeten lehet. A matrózokat nem láttam, azok vagy kimenőn vannak, vagy a hálófülkékben.~
- Egy visszautasíthatatlan ajánlattal állok ön elé, ne higgye, hogy arcátlankodni szeretnék. Szükségem van erre a nagyszerű bárkára még a következő holdtölte előtt, ugyanis fontos szállítmányozásról lenne szó.
- Azt hiszem nem beszélünk egy nyelvet, uram. *a kapitány szigorú tekintettel előlép az asztala mögül és a többi tiszt is fél lépéssel a vendégekhez közeledik. A kijáratot a dadogó őrkatona állja el.*
- A nem mifelénk azt jelenti, hogy nincs itt keresnivalója.
- Tizenötezer aranyat ajánlok a Macskáért! A matrózokat átvenném, a fizetésüket pedig napi 3 arannyal emelném meg.
*Erre az összegre a kapitánynak egy pillanatra elakad a szava, nem csak vissza egyből. A vérfagyasztó csend után irdatlan röhögésben tör ki.
A többi tiszt nem követi ebben, csak szigorú tekintettel merednek a vendégekre.*
- Azt hiszi... *röhög a kapitány* - Azt hiszi, hogy ezek a dolgok így mennek errefelé? *hangja hirtelen komorra vált és hatalmas szemét egyenesen Anorra mereszti.*
- Ide figyeljen maga, "azt sem tudom kicsoda"! Fogja a puccos bandáját a formás tomporú asszonykájával és ezzel a bájgúnárral együtt hagyják el a hajómat, ameddig jó kedvemben vagyok. *köpi ki az utolsó szavakat, majd hátat fordítva Anoréknak visszalép az asztalához.
A férfi egyelőre nem tud mozdulni. Látszólag megőrzi nyugalmát, de egyszerűen nem tudja, hogy mit reagálhatna. Ha most megfordul és kisétál, akkor idő előtt véget vethet az akciónak, de ha itt maradnak, a saját életüket kockáztatják. Valamilyen időhúzó megoldáson jár az esze, de egyelőre semmi.*
~Vajon mennyi idő kell még Morféknak?~