Kikötő - Dokkok és kikötő
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Tenger és szigetek (új) Kikötői erdőség (új) Csatornarendszer (új) | Dokkok és kikötő | Lakónegyed (új) Vámház (új) Világítótorony (új) |  |
3600. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-07-20 17:26:22
Üzenet elküldve: 2017-07-20 17:26:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Vérkertészkedés//
*Ismét a kikötőben, ami még mindig igen ellenszenves helynek tűnik. Azt sem lehet mondani, hogy a múltkori kis kaland óta már jobban ismeri a környéket, hiszen a helyiek bizonyára sokkal jobban eligazodnak a raktárak közötti kis sikátorokban, útvesztőkben. Most éppen egy csirkefogóba sem ütköznek ahogy végiglépdelnek egy szélesebb úton, de szinte egészen bizonyos benne, hogy minden pillanatban legalább fél tucat szempár figyeli minden mozdulatuk. Igyekszik a tetők felé is figyelni, hiszen legutóbb onnan kapták az áldást, de úgy érzi, hogy egy biztos kezű íjásznak nagyjából annyi problémát okoznának, mint vidám családapának, aki vásári forgatagban a mutatványos bódéjában tojáshéjakra lődöz.
Az mindenesetre kellemes meglepetésként éri, hogy a lovag nem ragadja meg az alkalmat, hogy felfrissítse emlékezetét, miszerint ő itt belesétált egy olyan nyilvánvaló csapdába, amit Aoneer már a Vaserdőből látott.
Ha a Kikötőben semmi kellemetlenség nem is éri őket, fellélegezni korai lenne. A Vérkert bizonyára rondább meglepetéseket tartogat.*
*Ismét a kikötőben, ami még mindig igen ellenszenves helynek tűnik. Azt sem lehet mondani, hogy a múltkori kis kaland óta már jobban ismeri a környéket, hiszen a helyiek bizonyára sokkal jobban eligazodnak a raktárak közötti kis sikátorokban, útvesztőkben. Most éppen egy csirkefogóba sem ütköznek ahogy végiglépdelnek egy szélesebb úton, de szinte egészen bizonyos benne, hogy minden pillanatban legalább fél tucat szempár figyeli minden mozdulatuk. Igyekszik a tetők felé is figyelni, hiszen legutóbb onnan kapták az áldást, de úgy érzi, hogy egy biztos kezű íjásznak nagyjából annyi problémát okoznának, mint vidám családapának, aki vásári forgatagban a mutatványos bódéjában tojáshéjakra lődöz.
Az mindenesetre kellemes meglepetésként éri, hogy a lovag nem ragadja meg az alkalmat, hogy felfrissítse emlékezetét, miszerint ő itt belesétált egy olyan nyilvánvaló csapdába, amit Aoneer már a Vaserdőből látott.
Ha a Kikötőben semmi kellemetlenség nem is éri őket, fellélegezni korai lenne. A Vérkert bizonyára rondább meglepetéseket tartogat.*
3599. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-07-20 14:12:33
Üzenet elküldve: 2017-07-20 14:12:33
ÚJ
![>Aoneer Hraefg Glimriorathan [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10718_1474303661_ember_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Vérkertészkedés//
*A kis csapatnak fényes nappal a főutcán sikerül belovagolnia a kikötőbe. Aoneer ezen a ponton már tényleg számított legalább egy rendfenntartó csapatra, csapdára, kultistákra, patkányokra, orgyilkosokra, vagy bármire ami valamiféle ellenállást okozhat nekik. A várakozásai ellenére azonban senki nem törődik velük. Senki nem akar beléjük kötni, és még csak a nagy istenséghez sem akarják megtéríteni az állig felfegyverzett bandát, így hamarosan a vérkertnél lehetnek.*
~Csapda?~ *Kérdezi leginkább magától. Ő nem szúrt ki egy figyelő tekintetet sem és pár ehhez hasonló kósza gondolat után úgy véli többet vár el a kikötőiektől mint amire azok képesek. Ő és Alyo legutóbb körbelopakodtak a mellékutakon, a bajt akkor kapták a nyakukba mikor a szélesebb főutcákon át mentek. No nem azért mert feltűnőek lettek volna hanem mert Sa'Tereth drága hívei képesek voltak a kikötői út kellős közepén csapdát állítani. Ebből a népségből bármi kitelik, így aztán nem tudnak annyi helyi különlegességre felkészülni amit ezek esetleg ajánlani tudnak.*
*A kis csapatnak fényes nappal a főutcán sikerül belovagolnia a kikötőbe. Aoneer ezen a ponton már tényleg számított legalább egy rendfenntartó csapatra, csapdára, kultistákra, patkányokra, orgyilkosokra, vagy bármire ami valamiféle ellenállást okozhat nekik. A várakozásai ellenére azonban senki nem törődik velük. Senki nem akar beléjük kötni, és még csak a nagy istenséghez sem akarják megtéríteni az állig felfegyverzett bandát, így hamarosan a vérkertnél lehetnek.*
~Csapda?~ *Kérdezi leginkább magától. Ő nem szúrt ki egy figyelő tekintetet sem és pár ehhez hasonló kósza gondolat után úgy véli többet vár el a kikötőiektől mint amire azok képesek. Ő és Alyo legutóbb körbelopakodtak a mellékutakon, a bajt akkor kapták a nyakukba mikor a szélesebb főutcákon át mentek. No nem azért mert feltűnőek lettek volna hanem mert Sa'Tereth drága hívei képesek voltak a kikötői út kellős közepén csapdát állítani. Ebből a népségből bármi kitelik, így aztán nem tudnak annyi helyi különlegességre felkészülni amit ezek esetleg ajánlani tudnak.*
3598. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-07-20 11:15:57
Üzenet elküldve: 2017-07-20 11:15:57
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 170
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 170
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Mikor a remény elveszni látszik//
*Olyan hangosan nevet fel, hogy talán mások is meghallják. Persze ebben az is sokat segít, hogy éjszaka van, csend, és a hangját elég messzire elveszi a szél, szinte visszhangzik az épületek között.*
- Ugye ez te sem gondoltad komolyan? Azt hiszed, hogy éjszaka, egyedül arannyal megrakott erszényekkel mászkálok, miközben tudom, hogy ilyesmi történhet? Nemes vagyok, nem bolond.
*Finom ellöki a pengét az orra elől.*
- Ha pénzt akarsz dolgozz meg érte. Szerezz nekem egy fiatal nőt, és kaphatsz érte aranyat.
*Mondjuk nem annyit, amennyit ő kap majd érte, de végül miért is ne? Nem neki kell megdolgoznia érte, az idegen fickó is kap magának valakit, akin kiélheti a vágyait, Zhorack is hozzájárul a családi kasszához, amin élősködik.*
*Olyan hangosan nevet fel, hogy talán mások is meghallják. Persze ebben az is sokat segít, hogy éjszaka van, csend, és a hangját elég messzire elveszi a szél, szinte visszhangzik az épületek között.*
- Ugye ez te sem gondoltad komolyan? Azt hiszed, hogy éjszaka, egyedül arannyal megrakott erszényekkel mászkálok, miközben tudom, hogy ilyesmi történhet? Nemes vagyok, nem bolond.
*Finom ellöki a pengét az orra elől.*
- Ha pénzt akarsz dolgozz meg érte. Szerezz nekem egy fiatal nőt, és kaphatsz érte aranyat.
*Mondjuk nem annyit, amennyit ő kap majd érte, de végül miért is ne? Nem neki kell megdolgoznia érte, az idegen fickó is kap magának valakit, akin kiélheti a vágyait, Zhorack is hozzájárul a családi kasszához, amin élősködik.*
3597. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-07-20 03:38:03
Üzenet elküldve: 2017-07-20 03:38:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 495
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 495
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Rasdeher Clion//
*Nem igazán érti Cliont, azt meg főleg nem, hogy hogyan lehet mások miatt élni. És egyébként is, kik azok a mások? Ha Clion azt mondja rég, akkor nem ő az a valaki, aki miatt él, de akkor ki? Különös feltételezések küszébhez jut ezzel Nori, és nagyon kíváncsi arra, ha nem magáért, akkor mégis kiért él a vele szemben álló férfi.
Talán megtudná, ha rákérdezne, de az túl egyszerű. Így viszont nem is biztos, hogy valaha megtudja. Mindenesetre érdekes elméleteket szülhetne ebből, de szinte biztos, hogy vakvágányra tévedne, és hatalmas butaságokat gondolna a kannibálról.*
- Nem ösztönöz semmi semmire. Épp ez a problémám. Sa'Tereth talán értelmet tud adni az amúgy jelentéktelen életemnek, amit bármennyire is akarsz felnagyítani, nem fogsz tudni. Idya őszintébb velem nálad. Megmondta, hogy jelenleg nem érek semmit, és igaza van. Viszont nem lesz ez mindig így. Meglásd, egyszer hatalmasabban térek majd vissza, mint a mondvacsinált hatalom birtokában lévő főtanácsnokok, vagy mik. Akkor majd viszonozhatom neked is, hogy most vigyázol rám.
*Azért utolsó mondatával csak kicsúszik Nori száján valami köszönet féle. Ha nem is mondja ki konkrétan, és rengeteget hisztizik és akadékoskodik, akkor is hálás Clionnak. Ha ő nincs, az artheniori hülyesége miatt most az utcán kéne aludnia. Bár előtte sem volt jobb. Ha volt pénze, akkor a fogadóban, ha nem, akkor egy romos ház hideg pincéjében aludt, de akkor is. Clionnak hála, most van egy hely, amit nevezhet az otthonának. Hogy meddig? Azt talán még senki sem tudja.
Azon viszont nem tud változtatni, hogy képtelen egy helyben megmaradni, és muszáj néha a világot járnia, hogy a fejében kavargó bonyolult, labirintusszerű gondolatok ne törjenek a felszínre, és ne fordulhasson elő az az értelmetlen hisztiáradat, amit most Rasdehernek meg kellett tapasztalnia.
Ha Nori fizikailag fáradt, és az agya nem pörög annyira, sokkal nyugodtabb és következetesebb tud lenni. Erre van most is szüksége, mert maga is érzi, hogy kezd túllőni a célon. Talán egész éjszaka rohangál, vagy az erdőbe megy állatokat kergetni, ki tudja. Csak el akar fáradni annyira, hogy ne szakadjon szét a feje a gondolatok tömkelegétől.*
- Ne haragudj Clion!
*Ennyit mond még, majd még egyszer felnéz barátjára, aztán hátat fordít neki, és elsétál, miközben köpenyét fújja a kellemes esti szellő.
Fel kell készülnie az Idyával való találkozásra is. Bármennyire szeretne Clion részt venni a közte és Idya közt zajló történésekben, ezt akkor is egyedül tudja a leghatékonyabban megtenni. A sorsuk hasonló a kannibállal, de a véleményük sok mindenben teljesen különbözik.
Már a másiknak háttal sétálva int egyet, jelezve, hogy vigyázni fog magára, aztán elfordul az egyik sarkon.
Hát megint egyedül, szabadon. Hazudna magának, ha azt mondaná, nem élvezi. Csak Éjfél az egyetlen, aki belerodít az idilli hangulatba. Szinte paranoiás lesz, ahogy a halálmadár figyelő szemeit érzi magán. De hát ez van. Ha ez kell Clion boldogságához, ám legyen.*
A hozzászólás írója (Norileina Vylrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.07.20 03:38:46
*Nem igazán érti Cliont, azt meg főleg nem, hogy hogyan lehet mások miatt élni. És egyébként is, kik azok a mások? Ha Clion azt mondja rég, akkor nem ő az a valaki, aki miatt él, de akkor ki? Különös feltételezések küszébhez jut ezzel Nori, és nagyon kíváncsi arra, ha nem magáért, akkor mégis kiért él a vele szemben álló férfi.
Talán megtudná, ha rákérdezne, de az túl egyszerű. Így viszont nem is biztos, hogy valaha megtudja. Mindenesetre érdekes elméleteket szülhetne ebből, de szinte biztos, hogy vakvágányra tévedne, és hatalmas butaságokat gondolna a kannibálról.*
- Nem ösztönöz semmi semmire. Épp ez a problémám. Sa'Tereth talán értelmet tud adni az amúgy jelentéktelen életemnek, amit bármennyire is akarsz felnagyítani, nem fogsz tudni. Idya őszintébb velem nálad. Megmondta, hogy jelenleg nem érek semmit, és igaza van. Viszont nem lesz ez mindig így. Meglásd, egyszer hatalmasabban térek majd vissza, mint a mondvacsinált hatalom birtokában lévő főtanácsnokok, vagy mik. Akkor majd viszonozhatom neked is, hogy most vigyázol rám.
*Azért utolsó mondatával csak kicsúszik Nori száján valami köszönet féle. Ha nem is mondja ki konkrétan, és rengeteget hisztizik és akadékoskodik, akkor is hálás Clionnak. Ha ő nincs, az artheniori hülyesége miatt most az utcán kéne aludnia. Bár előtte sem volt jobb. Ha volt pénze, akkor a fogadóban, ha nem, akkor egy romos ház hideg pincéjében aludt, de akkor is. Clionnak hála, most van egy hely, amit nevezhet az otthonának. Hogy meddig? Azt talán még senki sem tudja.
Azon viszont nem tud változtatni, hogy képtelen egy helyben megmaradni, és muszáj néha a világot járnia, hogy a fejében kavargó bonyolult, labirintusszerű gondolatok ne törjenek a felszínre, és ne fordulhasson elő az az értelmetlen hisztiáradat, amit most Rasdehernek meg kellett tapasztalnia.
Ha Nori fizikailag fáradt, és az agya nem pörög annyira, sokkal nyugodtabb és következetesebb tud lenni. Erre van most is szüksége, mert maga is érzi, hogy kezd túllőni a célon. Talán egész éjszaka rohangál, vagy az erdőbe megy állatokat kergetni, ki tudja. Csak el akar fáradni annyira, hogy ne szakadjon szét a feje a gondolatok tömkelegétől.*
- Ne haragudj Clion!
*Ennyit mond még, majd még egyszer felnéz barátjára, aztán hátat fordít neki, és elsétál, miközben köpenyét fújja a kellemes esti szellő.
Fel kell készülnie az Idyával való találkozásra is. Bármennyire szeretne Clion részt venni a közte és Idya közt zajló történésekben, ezt akkor is egyedül tudja a leghatékonyabban megtenni. A sorsuk hasonló a kannibállal, de a véleményük sok mindenben teljesen különbözik.
Már a másiknak háttal sétálva int egyet, jelezve, hogy vigyázni fog magára, aztán elfordul az egyik sarkon.
Hát megint egyedül, szabadon. Hazudna magának, ha azt mondaná, nem élvezi. Csak Éjfél az egyetlen, aki belerodít az idilli hangulatba. Szinte paranoiás lesz, ahogy a halálmadár figyelő szemeit érzi magán. De hát ez van. Ha ez kell Clion boldogságához, ám legyen.*
A hozzászólás írója (Norileina Vylrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.07.20 03:38:46
3596. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-07-20 02:35:27
Üzenet elküldve: 2017-07-20 02:35:27
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Norileina Vylrien//
*Mindketten csak a sötétben tapogatóznak, mikor a másikon akarnak fogást találni. Rasnak fogalma sem lehet mi zajlik a lány szeletekre szabdalt tudatának a legmélyén, ahogy azt sem tudja mikor melyik része kap nagyobb szerepet. A lány hangulatingadozásait egyszerű hisztinek tudja be, és a hangokat is amikről a barátja már felszínesen mesélt neki a múltjából vissza-visszatérő kísérteteknek gondolja.
Azonban messze jár az igazságtól Nori is mikor azt állítja, hogy csak saját önző céljai vezérelték a férfit, mikor összeboronált egy csapat vérbeli bűnözőt. Az az éhség őrjítő fogságába került kannibál, aki egykoron volt már nincs többé. Azóta olyan élmények, és emberek társaságába került, kik megváltoztatták. Nem billentették ugyan helyre a fejében tönkrement fogaskereket, de határozottan megváltoztatták világnézetét, és a magáról alkotott képet. A Kárhozottak pedig nem más mint egy utópisztikus társadalom képének legelső kivetülése, mi végül ugyan nem abban a formában létezik, mint az idomár fejében, ám mégis egy megfelelő kiindulási alap.
Csak részben vezérlik hát önző célok hányatott sorsú antihősünket, míg szívének legfőbb vágya az, hogy egy olyan társadalmat hozzon létre, mi nem veti meg, nem okádja ki magából undorodva a hozzá hasonló korcsokat. Ő magát mint egy társadalomformáló forradalmárt látja, kinek a feladata, hogy megváltoztassa ezt az ocsmány, előítéletektől és értelmetlen vérontásokkal teli világot. Persze, mint mindent ezt is kicsiben kell elkezdeni, ezért jött létre a Kárhozottak.*
-Túlélni... rég nem magam miatt élek már, kislány.
*A semmibe meredve elmosolyodik, miként egy málladozó falnak veti a hátát a kikötő rozoga épületeinek rengetegében. Ahogy itt körbenéz csak szenvedést, és értelmetlen életeket lát, kik meg sem próbálnak változtatni a sorsukon. Napról napra élnek, tervek, célok nélkül. Szánalmas... Szánalmas mind! Ez az amit Ras fel akar számolni végre. Ilyen férgekre nincs szüksége a jövőnek, ezek csak visszarántanák a fejlődésnek indult Kikötőt ugyanabba a mocsokba, ahonnan ő ki akarja emelni. Ha egyszer végre eléri a célját az első dolga lesz leszámolni az ilyen semmirevaló férgekkel.*
-Félreértesz. Kíváncsi vagyok, hogy mi az mi téged arra ösztönöz, mi az ami megakadályoz abban, hogy elfogadd magad. De nem érdekel a hisztid, miszerint te semmit sem érsz. Érdekes mennyire úgy viselkedsz mintha minden csak körülötted forogna, közben meg még mindig egy önbizalom hiányos kis fruska vagy!
*Kékes-zöld lélektükrei itt ácsorogva egészen elkalandoznak a lemenő nap vérével áztatta kikötő békés tájképének látványában, és csak úgy veti oda a szavakat Norinak. Kezd belefáradni ebbe az egészbe. A lány meg sem hallgatja, csak a saját igazát fújja, rájön, üres szavakkal rajta nem segíthet. Hisz ő hitt volna bárkinek azután a sok szörnyűség után, mit vele műveltek? Dehogy is. Szerencsétlen sorsú tündérbogarunk már csak egy felsőbbrendű erőbe tud kapaszkodni... ~Ha ez kell neked, kislány, akkor megkapod!~*
-Sa'Tereth mi? Benne látod az egyetlen megoldást?
*Kérdi őszinte kíváncsisággal a hangjában, bár ezzel a kérdéssel úgy tűnhet, mintha teljesen eltérne a témától. A kérdésre, hogy mivel segíthetne nem reagál, elég volt a felesleges fecsegésből, jobb ha hagyja a saját útját járni, és időnként a helyes irányba terelgeti.*
-Ja, ahogy gondolod!
*Míg Éjfél vele van, addig nem aggódik úgy igazán. Ha Nori otthagyja ő még ácsorog ott egy ideig gondolataiban elmerülve, és várja hogy besötétedjen. Amint ez megtörténik elindul a legközelebbi kocsma irányába. Ideje lenne végre kikapcsolódnia kicsit, de még mielőtt a másik sziluettje eltűnik íriszei elől utána szól.*
-Vigyázz magadra!
*Mindketten csak a sötétben tapogatóznak, mikor a másikon akarnak fogást találni. Rasnak fogalma sem lehet mi zajlik a lány szeletekre szabdalt tudatának a legmélyén, ahogy azt sem tudja mikor melyik része kap nagyobb szerepet. A lány hangulatingadozásait egyszerű hisztinek tudja be, és a hangokat is amikről a barátja már felszínesen mesélt neki a múltjából vissza-visszatérő kísérteteknek gondolja.
Azonban messze jár az igazságtól Nori is mikor azt állítja, hogy csak saját önző céljai vezérelték a férfit, mikor összeboronált egy csapat vérbeli bűnözőt. Az az éhség őrjítő fogságába került kannibál, aki egykoron volt már nincs többé. Azóta olyan élmények, és emberek társaságába került, kik megváltoztatták. Nem billentették ugyan helyre a fejében tönkrement fogaskereket, de határozottan megváltoztatták világnézetét, és a magáról alkotott képet. A Kárhozottak pedig nem más mint egy utópisztikus társadalom képének legelső kivetülése, mi végül ugyan nem abban a formában létezik, mint az idomár fejében, ám mégis egy megfelelő kiindulási alap.
Csak részben vezérlik hát önző célok hányatott sorsú antihősünket, míg szívének legfőbb vágya az, hogy egy olyan társadalmat hozzon létre, mi nem veti meg, nem okádja ki magából undorodva a hozzá hasonló korcsokat. Ő magát mint egy társadalomformáló forradalmárt látja, kinek a feladata, hogy megváltoztassa ezt az ocsmány, előítéletektől és értelmetlen vérontásokkal teli világot. Persze, mint mindent ezt is kicsiben kell elkezdeni, ezért jött létre a Kárhozottak.*
-Túlélni... rég nem magam miatt élek már, kislány.
*A semmibe meredve elmosolyodik, miként egy málladozó falnak veti a hátát a kikötő rozoga épületeinek rengetegében. Ahogy itt körbenéz csak szenvedést, és értelmetlen életeket lát, kik meg sem próbálnak változtatni a sorsukon. Napról napra élnek, tervek, célok nélkül. Szánalmas... Szánalmas mind! Ez az amit Ras fel akar számolni végre. Ilyen férgekre nincs szüksége a jövőnek, ezek csak visszarántanák a fejlődésnek indult Kikötőt ugyanabba a mocsokba, ahonnan ő ki akarja emelni. Ha egyszer végre eléri a célját az első dolga lesz leszámolni az ilyen semmirevaló férgekkel.*
-Félreértesz. Kíváncsi vagyok, hogy mi az mi téged arra ösztönöz, mi az ami megakadályoz abban, hogy elfogadd magad. De nem érdekel a hisztid, miszerint te semmit sem érsz. Érdekes mennyire úgy viselkedsz mintha minden csak körülötted forogna, közben meg még mindig egy önbizalom hiányos kis fruska vagy!
*Kékes-zöld lélektükrei itt ácsorogva egészen elkalandoznak a lemenő nap vérével áztatta kikötő békés tájképének látványában, és csak úgy veti oda a szavakat Norinak. Kezd belefáradni ebbe az egészbe. A lány meg sem hallgatja, csak a saját igazát fújja, rájön, üres szavakkal rajta nem segíthet. Hisz ő hitt volna bárkinek azután a sok szörnyűség után, mit vele műveltek? Dehogy is. Szerencsétlen sorsú tündérbogarunk már csak egy felsőbbrendű erőbe tud kapaszkodni... ~Ha ez kell neked, kislány, akkor megkapod!~*
-Sa'Tereth mi? Benne látod az egyetlen megoldást?
*Kérdi őszinte kíváncsisággal a hangjában, bár ezzel a kérdéssel úgy tűnhet, mintha teljesen eltérne a témától. A kérdésre, hogy mivel segíthetne nem reagál, elég volt a felesleges fecsegésből, jobb ha hagyja a saját útját járni, és időnként a helyes irányba terelgeti.*
-Ja, ahogy gondolod!
*Míg Éjfél vele van, addig nem aggódik úgy igazán. Ha Nori otthagyja ő még ácsorog ott egy ideig gondolataiban elmerülve, és várja hogy besötétedjen. Amint ez megtörténik elindul a legközelebbi kocsma irányába. Ideje lenne végre kikapcsolódnia kicsit, de még mielőtt a másik sziluettje eltűnik íriszei elől utána szól.*
-Vigyázz magadra!
3595. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-07-20 00:18:48
Üzenet elküldve: 2017-07-20 00:18:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 495
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 495
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Rasdeher Clion//
*Teljesen belefeledkezik lelke legmélyebb vágyainak ecsetelésébe. Közben csak sétál Clion mellett, nem is figyeli merre tartanak. Nem szokott ilyesmiről beszélni, sőt, még gondolkodni sem nagyon gondolkodik, mit akarhat a lelke mélyére zárt kislány ettől a világtól. Most viszont, ha akarja, ha nem, ezek a gondolatok a felszínre törnek, és a balján gyalogló férfi az, akinek mindezt végig kell hallgatnia... egy ideig. Merthogy Clion egy erélyes megszólalással zökkenti ki Norit a beszédből.*
- Öh. Igen, az vagyok. Mi a baj ezzel? *Néz fel rá komolyan.* Gondolom te sem azért gyűjtötted magad köré az embereket, akikről beszéltél, hogy minden jót megadj nekik. Ugyanolyan önző vagy, mint én. Tudod miért? Mert így élhetünk csak túl mindent.
*Tudja jól, hogy Cliont is kihasználja. Miért ne tenné, ha ezzel előnyt szerezhet magának? Már gyerekkorában kiirtották belőle azt, hogy valakire a barátjaként tudjon tekinteni. Clion sem a barátja, csak a társa, akivel kölcsönösen kihasználják a másikat. Ő otthont kapott, Clion pedig Norinak hála nem szenved egy nyílvessző okozta lyuktól a vállán. Életben tartják egymást a saját önzőségükkel, ennyi az egész.*
- Ha nem akarod végighallgatni a baromságaimat, akkor állíts le. Nem szóltál egészen idáig, így azt hittem érdekel. Mert nincs senki más, akinek arról beszélhetnék, mi rejtőzik bennem legbelül. Szólj, és te sem hallasz róluk többet.
*Majd elhallgat, nagyot sóhajt, és Clion elé lépdel. A következő pár percben hátrálva sétál előtte, és úgy hallgatja, amit a férfi mond neki. Már egy ideje nem tudja, mit is akar megértetni vele a másik, talán pont ezért tűnnek puszta hisztizésnek a válaszai.*
- Jó, segítek benne. Mondd meg, miben változtassak, mondd meg mit tegyek, mondd meg, hogyan éljek, ha te tudod a megoldást!
*Mert ő nem tudja. Épp ezért közelíti meg ennyi irányból a dolgot, és épp ezért akar Idya bizalmába férkőzni, aki talán el tudja indítani a helyes úton, hogy értéktelen élete legalább értelmet nyerjen.*
- De azért örülök, hogy értelmet adtam az életednek, és örülök, hogy látlak.
*Mosolyogva néz rá. Amíg Clion vásárolgat, ő az egyik épület falának dőlve várja a távolban. Nem akar holmi öregasszonyokkal pofizni, és ilyen távolról még arra sincs szükség, hogy köszönjön neki. Nyugodtan ácsorog, amíg a kannibál vissza nem jön.*
- Figyelj, Clion! *Szólal meg később.* Szerintem ma nem alszom a barlangban. Tudod, nem bírok sokáig egy helyben maradni. Nyűgös leszek tőle. Van valami ellenvetésed?
*Most már inkább megkérdezi. Nem akar még a legfeleslegesebb dolgokon is vitatkozni a másikkal, jobb a békesség. Sétálni akar az éjszaka. Azon gondolkozni, hogyan is szeretné, hogy az Idyával való találkozás elsüljön. Ezúttal nem engedhet meg magának újabb hibákat, különben mindennek vége.*
*Teljesen belefeledkezik lelke legmélyebb vágyainak ecsetelésébe. Közben csak sétál Clion mellett, nem is figyeli merre tartanak. Nem szokott ilyesmiről beszélni, sőt, még gondolkodni sem nagyon gondolkodik, mit akarhat a lelke mélyére zárt kislány ettől a világtól. Most viszont, ha akarja, ha nem, ezek a gondolatok a felszínre törnek, és a balján gyalogló férfi az, akinek mindezt végig kell hallgatnia... egy ideig. Merthogy Clion egy erélyes megszólalással zökkenti ki Norit a beszédből.*
- Öh. Igen, az vagyok. Mi a baj ezzel? *Néz fel rá komolyan.* Gondolom te sem azért gyűjtötted magad köré az embereket, akikről beszéltél, hogy minden jót megadj nekik. Ugyanolyan önző vagy, mint én. Tudod miért? Mert így élhetünk csak túl mindent.
*Tudja jól, hogy Cliont is kihasználja. Miért ne tenné, ha ezzel előnyt szerezhet magának? Már gyerekkorában kiirtották belőle azt, hogy valakire a barátjaként tudjon tekinteni. Clion sem a barátja, csak a társa, akivel kölcsönösen kihasználják a másikat. Ő otthont kapott, Clion pedig Norinak hála nem szenved egy nyílvessző okozta lyuktól a vállán. Életben tartják egymást a saját önzőségükkel, ennyi az egész.*
- Ha nem akarod végighallgatni a baromságaimat, akkor állíts le. Nem szóltál egészen idáig, így azt hittem érdekel. Mert nincs senki más, akinek arról beszélhetnék, mi rejtőzik bennem legbelül. Szólj, és te sem hallasz róluk többet.
*Majd elhallgat, nagyot sóhajt, és Clion elé lépdel. A következő pár percben hátrálva sétál előtte, és úgy hallgatja, amit a férfi mond neki. Már egy ideje nem tudja, mit is akar megértetni vele a másik, talán pont ezért tűnnek puszta hisztizésnek a válaszai.*
- Jó, segítek benne. Mondd meg, miben változtassak, mondd meg mit tegyek, mondd meg, hogyan éljek, ha te tudod a megoldást!
*Mert ő nem tudja. Épp ezért közelíti meg ennyi irányból a dolgot, és épp ezért akar Idya bizalmába férkőzni, aki talán el tudja indítani a helyes úton, hogy értéktelen élete legalább értelmet nyerjen.*
- De azért örülök, hogy értelmet adtam az életednek, és örülök, hogy látlak.
*Mosolyogva néz rá. Amíg Clion vásárolgat, ő az egyik épület falának dőlve várja a távolban. Nem akar holmi öregasszonyokkal pofizni, és ilyen távolról még arra sincs szükség, hogy köszönjön neki. Nyugodtan ácsorog, amíg a kannibál vissza nem jön.*
- Figyelj, Clion! *Szólal meg később.* Szerintem ma nem alszom a barlangban. Tudod, nem bírok sokáig egy helyben maradni. Nyűgös leszek tőle. Van valami ellenvetésed?
*Most már inkább megkérdezi. Nem akar még a legfeleslegesebb dolgokon is vitatkozni a másikkal, jobb a békesség. Sétálni akar az éjszaka. Azon gondolkozni, hogyan is szeretné, hogy az Idyával való találkozás elsüljön. Ezúttal nem engedhet meg magának újabb hibákat, különben mindennek vége.*
3594. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-07-20 00:09:14
Üzenet elküldve: 2017-07-20 00:09:14
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Szelíd
//Viharok és kapitányok//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
*A kapitány végig méri, aztán csak cöccög egyet.*
-Na majd meglátjuk.
*Azzal megfordul és az alsó fedélzetek felé távozik. A legénység többi tagja is dolga után néz, van mit csinálni. Csak a fekete nő marad Reydis mellett, aki méregeti egy kicsit, aztán elvigyorodik.*
-Szívós egy ribanc vagy Te! Ráadásul most már biztos, hogy bolond. Még az is lehet, hogy jóban leszünk. A nevem Rardana. Jobb híján az én kabinomban fogsz aludni. Ha jó kislány leszel.
*Ezzel kezdődtek Reydis tanulásban, tapasztalatszerzésben és kalandokban gazdag hatjai a Veszett Makrélán. Alkalma nyílt kitanulni a kalózélet minden csínját-bínját, megtapasztalta a tengeri hétköznapokat, a vad viharokat és az öldöklő csatát is. Idővel rá kellett jönnie, hogy a kapitány egymagában mit sem ér. Ugyan Ő a legnagyobb koponya a társaságban és Ő az egyetlen, aki amellett, hogy összetartja a kompániát, eléggé előre tud gondolkozni ahhoz, hogy mindig legyen étel, ital, felszerelés, zsákmány és a vad szelek idején dokkban álljon a hajó, ez még mindig nem elég. Szükség van az első tiszt irányítására is, aki, ha a kapitány megmondja, merre menjen a hajó, akkor parancsba adja a matrózoknak, hogy ki hol húzza, ki hol eressze a kötélzetet. Ő az, aki a legvadabb csatában is a kapitány mellett áll és a stratégiából taktikát alkot a legnagyobb káosz közepén is. De a kalózoknak hősök is kellenek, merész példaképek, akik a legnagyobb veszedelemben is élre állnak és akik mindig megtalálják a hangot a legénységgel. Rardana ilyen, egy szavára a legvadabb matróz is csendben lopakodik vagy éppen a legfélősebb nyápic is üvöltve rohamoz, aztán a csaták után a legénységgel énekel és iszik és aki igazán rászolgál, még akár az ágyába is beengedi egy éjszakára. De még az ilyen karakterek sem érnének semmit a matrózok kemény karjai, monoton munkája, állhatatos hűsége nélkül, hiszen sem a legnagyobb irányító elme, sem a legfigyelmesebb vezető, sem pedig a legnagyobb imádat tárgyául szolgáló hős nem súrolja fel a padlót, kezeli a köteleket, főzi meg az ebédet, gyalulja a deszkát, élezi a szablyákat és végzi a több tucatnyi unalmas, de megerőltető feladatot, amitől a hajó működik. Ez mind a legénység dolga.
Reydisnek mostantól mindez a tapasztalat, ráadásként pedig a Veszett Makréla legénységének és tisztjeinek jóindulata rendelkezésére áll. Mikor hatokkal később partra teszik, tapasztalt tengerésznek nevezheti magát, aki joggal követelhet magának kapitányi rangot, ha akad, aki elismeri annak.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.07.20 00:09:48
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
*A kapitány végig méri, aztán csak cöccög egyet.*
-Na majd meglátjuk.
*Azzal megfordul és az alsó fedélzetek felé távozik. A legénység többi tagja is dolga után néz, van mit csinálni. Csak a fekete nő marad Reydis mellett, aki méregeti egy kicsit, aztán elvigyorodik.*
-Szívós egy ribanc vagy Te! Ráadásul most már biztos, hogy bolond. Még az is lehet, hogy jóban leszünk. A nevem Rardana. Jobb híján az én kabinomban fogsz aludni. Ha jó kislány leszel.
*Ezzel kezdődtek Reydis tanulásban, tapasztalatszerzésben és kalandokban gazdag hatjai a Veszett Makrélán. Alkalma nyílt kitanulni a kalózélet minden csínját-bínját, megtapasztalta a tengeri hétköznapokat, a vad viharokat és az öldöklő csatát is. Idővel rá kellett jönnie, hogy a kapitány egymagában mit sem ér. Ugyan Ő a legnagyobb koponya a társaságban és Ő az egyetlen, aki amellett, hogy összetartja a kompániát, eléggé előre tud gondolkozni ahhoz, hogy mindig legyen étel, ital, felszerelés, zsákmány és a vad szelek idején dokkban álljon a hajó, ez még mindig nem elég. Szükség van az első tiszt irányítására is, aki, ha a kapitány megmondja, merre menjen a hajó, akkor parancsba adja a matrózoknak, hogy ki hol húzza, ki hol eressze a kötélzetet. Ő az, aki a legvadabb csatában is a kapitány mellett áll és a stratégiából taktikát alkot a legnagyobb káosz közepén is. De a kalózoknak hősök is kellenek, merész példaképek, akik a legnagyobb veszedelemben is élre állnak és akik mindig megtalálják a hangot a legénységgel. Rardana ilyen, egy szavára a legvadabb matróz is csendben lopakodik vagy éppen a legfélősebb nyápic is üvöltve rohamoz, aztán a csaták után a legénységgel énekel és iszik és aki igazán rászolgál, még akár az ágyába is beengedi egy éjszakára. De még az ilyen karakterek sem érnének semmit a matrózok kemény karjai, monoton munkája, állhatatos hűsége nélkül, hiszen sem a legnagyobb irányító elme, sem a legfigyelmesebb vezető, sem pedig a legnagyobb imádat tárgyául szolgáló hős nem súrolja fel a padlót, kezeli a köteleket, főzi meg az ebédet, gyalulja a deszkát, élezi a szablyákat és végzi a több tucatnyi unalmas, de megerőltető feladatot, amitől a hajó működik. Ez mind a legénység dolga.
Reydisnek mostantól mindez a tapasztalat, ráadásként pedig a Veszett Makréla legénységének és tisztjeinek jóindulata rendelkezésére áll. Mikor hatokkal később partra teszik, tapasztalt tengerésznek nevezheti magát, aki joggal követelhet magának kapitányi rangot, ha akad, aki elismeri annak.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.07.20 00:09:48
3593. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-07-19 22:32:28
Üzenet elküldve: 2017-07-19 22:32:28
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//Vérkertészkedés//
*Lehetséges, hogy a thargok hozzá nem értő népek, mégis a tény az, hogy győztes csatát csak ők tudnak felmutatni, például a holtakkal szemben, és a dicső és taktikailag makulátlan Aoneer őrmester városőrsége - ide nem értve Ziana hadnagy átláthatatlan manővereit - több alkalommal is csak azért menekült meg egy komolyabb megruházástól, mert az elvadult barbárok és garabonciás szövetségeseik a hullákra okádták maradi és öngyilkos hadjáratukat. És az ilyesmit igen nehéz lehet feldolgozni, még akkor is, ha valaki már letette a mundért. Vagy leverték róla.*
- Csúnya egy hely ez. *villan körbe a szeme, mert az amúgy sem túl csicsás kikötő nem előnyére változott meg. Az, hogy semmi őrjárat nem jött, Kagan nem lepi meg, mert ez egybevág az általános artheniori "tojokrá" elvvel, amivel északon is hagyták lenyomni az embereiket (a menekülést ott is tharg csatamágus segítette, talán ezért nem fordult át mészárlásba), na meg amikor Kagan népe ideért, a városnak egy évébe telt megemelni a seggét. Most sem hiszi, hogy gyorsabban mozdulnának, hiszen alapvetően ezek is mind arthenioriak. Esetleg wegtoreni vagy más városból érkező sártúrók.*
- Legyetek résen. *nem áll meg, nem kérdezősködik, hiszen tudja, merre tartanak. A forgalmasabb utat választja, semmi kedve lovastól becsörtetni valami sikátorba. Amúgy is, csak érintik ezt a helyet, és azonnal kanyarodnak egykori Tündérkert irányába.*
*Lehetséges, hogy a thargok hozzá nem értő népek, mégis a tény az, hogy győztes csatát csak ők tudnak felmutatni, például a holtakkal szemben, és a dicső és taktikailag makulátlan Aoneer őrmester városőrsége - ide nem értve Ziana hadnagy átláthatatlan manővereit - több alkalommal is csak azért menekült meg egy komolyabb megruházástól, mert az elvadult barbárok és garabonciás szövetségeseik a hullákra okádták maradi és öngyilkos hadjáratukat. És az ilyesmit igen nehéz lehet feldolgozni, még akkor is, ha valaki már letette a mundért. Vagy leverték róla.*
- Csúnya egy hely ez. *villan körbe a szeme, mert az amúgy sem túl csicsás kikötő nem előnyére változott meg. Az, hogy semmi őrjárat nem jött, Kagan nem lepi meg, mert ez egybevág az általános artheniori "tojokrá" elvvel, amivel északon is hagyták lenyomni az embereiket (a menekülést ott is tharg csatamágus segítette, talán ezért nem fordult át mészárlásba), na meg amikor Kagan népe ideért, a városnak egy évébe telt megemelni a seggét. Most sem hiszi, hogy gyorsabban mozdulnának, hiszen alapvetően ezek is mind arthenioriak. Esetleg wegtoreni vagy más városból érkező sártúrók.*
- Legyetek résen. *nem áll meg, nem kérdezősködik, hiszen tudja, merre tartanak. A forgalmasabb utat választja, semmi kedve lovastól becsörtetni valami sikátorba. Amúgy is, csak érintik ezt a helyet, és azonnal kanyarodnak egykori Tündérkert irányába.*
3592. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-07-19 18:44:17
Üzenet elküldve: 2017-07-19 18:44:17
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Norileina Vylrien//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Nori most éli azt az iszonyúan bosszantó, és depresszív lázadó korszakát, min az átlagos emberek már korábban átesnek, és huszonéves korukra képesek tisztábban látni ezt az undorító világot minden rossz, és jó velejárójával együtt. A lány múltjából, és a gyerekkor hiányából adódóan nem csoda hát, hogy ez nála kitolódott mostanáig. Kár, hogy ezzel Rast kényszeríti arra, hogy felvegyen egy tőle nagyon távol álló atyáskodó szerepet. Gyereket sosem akart, nem gondolta, hogy az ő életében helye lenne egy ilyen nagy odafigyelést igénylő problémának.
Most pedig akaratán kívül kapott egy fiatal hölgyet, akinek a személyisége messze elmarad attól, amit ő elvárna. Képtelen kihámozni a férfi unalmas szövegeléséből a valódi lényeget, s folyton ugyanoda tér vissza, a halandóságával törődik. Van-e hát értelme a további prédikációnak? Az idomár szerint nincs. Ha pedig valaminek ennyire nincs eredménye, akkor egyszerűen hagyja a francba.*
-Egy önimádó kis liba vagy!
*Cserepes ajkain olyan gúnyos vigyor jelenik meg, ami miatt egyáltalán nem lehet komolyan venni az előbbi kijelentését, ám az eddigi eszmecseréjükből arra következtet, hogy a nő ezt is magára fogja venni.*
-Áh, már megint ez az önimádattól csepegő baromságod. Nem akarod, hogy elfelejtsenek, és én egyébként is egy senki vagyok, aki otthagyott szenvedni. Minek vagy kíváncsi a véleményemre, ha utána a saját gyerekes képzelgéseiddel érvelsz? Miután meghalsz nem mindegy már ki fog rád gondolni? Vagy attól félsz, hogy mi vár rád a halál után? Az isteneddel akarsz egyé válni? Őt akarod szolgálni, csak hogy ne érezd magad feleslegesnek? Akkor menj, és add oda neki az életed, de mi garantálja, hogy a halálod pillanatában is ott lesz melletted? Hogy nem csak egy eszköz vagy neki, ami miután elromlott eldobja? Az előtted álló dolgokra koncentrálj, ne olyan baromságokra, hogy ki fog rád gondolni miután meghalsz, különben én fogom azt mondani, hogy feleslegesen születtél meg. De nem, még ott közel sem tartasz.
*Kicsit nyersre sikeredik a fejmosás, de mégsem válik ingerültté Rasdeher. Mióta kiléptek a barlangból visszatért a higgadt, olykor gúnyos, és nyers személye, ami eleve jellemzi a férfit. De még mielőtt barátja elkezdene bőgni próbál enyhíteni az előző szavain.*
-Míg nem találkoztam veled pár napja a kikötőben abban a hitben éltem, hogy nem maradt semmim, és hogy senkinek sem fogok hiányozni, ha egyszer elásnak. Aztán jöttél te, és eszembe juttattad azt az időt mikor még én is ilyen voltam. Akkor döntöttem el, hogy nem hagylak ilyen elkeseredett őrültté válni, mint én. Szóval segíthetnél kicsit benne te is, bassza meg!
*Ismer erre egy helyet, ahol talán még most is találnak olyan szerencsétleneket, akik naphosszat próbálják eladni értéktelen portékáikat. Arra veszi az irányt, és amint talál pár rongyot az egyik zsémbes öregasszonynál ki is választ magának egy megfelelő fehér inget, egy barna tunikát, és egy nadrágot. Majd leszámolja a 80 aranyat Mesélő (Landa)-nak.
A nadrágon kívül most rögtön magára ölti a ruhadarabokat, míg azt a kezében fogja. Ezt Teliirnek szánja, miután tartozik neki legalább ennyivel.*
-Nem a vége a fontos, hanem az út amit megteszel!
*Válaszolja végül az utolsó kérdésre, miután megvette a holmijait.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Nori most éli azt az iszonyúan bosszantó, és depresszív lázadó korszakát, min az átlagos emberek már korábban átesnek, és huszonéves korukra képesek tisztábban látni ezt az undorító világot minden rossz, és jó velejárójával együtt. A lány múltjából, és a gyerekkor hiányából adódóan nem csoda hát, hogy ez nála kitolódott mostanáig. Kár, hogy ezzel Rast kényszeríti arra, hogy felvegyen egy tőle nagyon távol álló atyáskodó szerepet. Gyereket sosem akart, nem gondolta, hogy az ő életében helye lenne egy ilyen nagy odafigyelést igénylő problémának.
Most pedig akaratán kívül kapott egy fiatal hölgyet, akinek a személyisége messze elmarad attól, amit ő elvárna. Képtelen kihámozni a férfi unalmas szövegeléséből a valódi lényeget, s folyton ugyanoda tér vissza, a halandóságával törődik. Van-e hát értelme a további prédikációnak? Az idomár szerint nincs. Ha pedig valaminek ennyire nincs eredménye, akkor egyszerűen hagyja a francba.*
-Egy önimádó kis liba vagy!
*Cserepes ajkain olyan gúnyos vigyor jelenik meg, ami miatt egyáltalán nem lehet komolyan venni az előbbi kijelentését, ám az eddigi eszmecseréjükből arra következtet, hogy a nő ezt is magára fogja venni.*
-Áh, már megint ez az önimádattól csepegő baromságod. Nem akarod, hogy elfelejtsenek, és én egyébként is egy senki vagyok, aki otthagyott szenvedni. Minek vagy kíváncsi a véleményemre, ha utána a saját gyerekes képzelgéseiddel érvelsz? Miután meghalsz nem mindegy már ki fog rád gondolni? Vagy attól félsz, hogy mi vár rád a halál után? Az isteneddel akarsz egyé válni? Őt akarod szolgálni, csak hogy ne érezd magad feleslegesnek? Akkor menj, és add oda neki az életed, de mi garantálja, hogy a halálod pillanatában is ott lesz melletted? Hogy nem csak egy eszköz vagy neki, ami miután elromlott eldobja? Az előtted álló dolgokra koncentrálj, ne olyan baromságokra, hogy ki fog rád gondolni miután meghalsz, különben én fogom azt mondani, hogy feleslegesen születtél meg. De nem, még ott közel sem tartasz.
*Kicsit nyersre sikeredik a fejmosás, de mégsem válik ingerültté Rasdeher. Mióta kiléptek a barlangból visszatért a higgadt, olykor gúnyos, és nyers személye, ami eleve jellemzi a férfit. De még mielőtt barátja elkezdene bőgni próbál enyhíteni az előző szavain.*
-Míg nem találkoztam veled pár napja a kikötőben abban a hitben éltem, hogy nem maradt semmim, és hogy senkinek sem fogok hiányozni, ha egyszer elásnak. Aztán jöttél te, és eszembe juttattad azt az időt mikor még én is ilyen voltam. Akkor döntöttem el, hogy nem hagylak ilyen elkeseredett őrültté válni, mint én. Szóval segíthetnél kicsit benne te is, bassza meg!
*Ismer erre egy helyet, ahol talán még most is találnak olyan szerencsétleneket, akik naphosszat próbálják eladni értéktelen portékáikat. Arra veszi az irányt, és amint talál pár rongyot az egyik zsémbes öregasszonynál ki is választ magának egy megfelelő fehér inget, egy barna tunikát, és egy nadrágot. Majd leszámolja a 80 aranyat Mesélő (Landa)-nak.
A nadrágon kívül most rögtön magára ölti a ruhadarabokat, míg azt a kezében fogja. Ezt Teliirnek szánja, miután tartozik neki legalább ennyivel.*
-Nem a vége a fontos, hanem az út amit megteszel!
*Válaszolja végül az utolsó kérdésre, miután megvette a holmijait.*
3591. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-07-19 03:13:53
Üzenet elküldve: 2017-07-19 03:13:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 495
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 495
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Rasdeher Clion//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Karba tett kezekkel hallgatja Clion prédikációját miközben kisétál vele a barlangból, és a kikötő felé veszik az irányt. Lassan kénytelen lesz bevallani magának, hogy már marhára unja. Már nem egy kislány, akit babusgatni kell, és egyáltalán nem érdekli, mekkora veszélyben van. Nincs célja az életében, így azzal sem lenne semmi probléma, ha most rögtön megdöglene. Nincs mitől félnie, és az is csak egy hülye hóbort, hogy egyszer majd ő akarja elvenni a saját életét. Igazából ez sem számít.*
- Ja, jobb is lesz, ha befogod a szádat, mert kezd nagyon irritálni, hogy feleslegesen jártatod. Épp elég Idyától hallgatnom, hogy mennyire gyenge és értéktelen vagyok. Semmi szükség rá, hogy te is a fejemhez vágd, mert kurvára nem segítesz vele.
*Egyáltalán nem tudja, mi jár most Clion fejében, de hogy őrületes nagy baromságokat beszél, az biztos. Elvileg segíteni akar neki, de percről percre csak rombolja le a lány önbizalmát.
Mert ő gyenge, mert ő nő, mert csak egy kislány, mert meggondolatlan, mert nem tud magára vigyázni, mert... Fel fog robbanni a feje ezektől, de ha nem is, hamarosan akkor is ordítozni fog. Az a hülye madár sem kéne, hogy a nyakába lógjon.
Persze nyilvánvaló, hogy Rasdeher csak meg akarja védeni Norileinát, valami olyasmi módon, mintha az apja lenne, de a lányt ez mit sem érdekli. Semmi szükség ezekre. Őt tényleg nem érdekli az sem, ha most rögtön megölik.*
- Ras... *Most először hívja így életében a másikat, s sokkal nyugodtabb hangon is szólal meg, mint az előbb.* Én nem erős akarok lenni. Nem akarok pénzt sem. Csak nem szeretném, ha egy elfeledett emlék lennék egy korhadt táblán, semmi más. Figyelj rám! Ha meghalok, ki fogja meglátogatni a síromat? Ki fog egyáltalán eltemetni? Ki fog hozzám beszélni, miközben én az örök álmomat alszom?
*Azért úgy tűnik, mégsem gondolta komolyan magában ezt a halál dolgot. Céljai is vannak, csak nem olyan kézenfoghatóak, ezért maga sem veszi észre, hogy miért is él.*
- Mondhatod, hogy te. Lehet, hogy eltemethetsz majd, de utána te is meghalsz. Mi lesz azután?
Voltam az artheniori temetőben, és megtaláltam édesapám sírját. A sírkő ketté volt törve, a neve alig olvasható, a fa korhadt, és az egészet betemette a növényzet. Egy egész éjszaka takarítottam a sír körül, és próbáltam rendbe tenni, de nem ment. Apám elhagyott, de akkor sem érdemel ilyen sorsot, hogy még a túlvilágon is leszarják!
Én is ettől félek Clion. Nem fog belőlem semmi sem maradni. A testemet felfalják majd a férgek, a sírkövemet pedig, ha egyáltalán lesz olyanom, a természet teszi majd tönkre. Amint ez megtörténik, és a tábla is teljesen elkopik, egy fába vésett név sem fog maradni rólam emlékként.
Mondd, mi értelme az egésznek, ha így végzem majd? Van értelme szenvedni, ha úgyis ez lesz a vége?
*Persze Clion megpróbálhatja meggyőzni a lányt, hogy nem így van, amit mond, de jelenleg valóban nincs senkije, csak ő. Azonban ő is csak egy ember, és nem fog örökké élni. Idya pedig talán előbb meghal, mint Nori, de ha mégsem, őt akkor sem fogja érdekelni már halála után.
Ő nem szeretné, ha teljesen elfelejtenék. Magában sem tudatosul teljesen, de talán családot szeretne. Családot, aki majd elfogadja őt olyannak, amilyen. Majd utódot, aki megőrzi a nevét az utókornak. Apja ugyan elhagyta, ő mégis megkereste a sírját több, mint egy évtized múlva is. Biztosan örült neki, hogy meglátogatta. Egyszer ő is át szeretné ezt élni, hogy valaki hosszú idő után az ő sírját keresi majd a temetőben. Gondol erre, miközben a kikötő sötétedő égboltján megjelenő csillagokat vizslatja.*
A hozzászólás írója (Norileina Vylrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.07.19 03:18:24
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Karba tett kezekkel hallgatja Clion prédikációját miközben kisétál vele a barlangból, és a kikötő felé veszik az irányt. Lassan kénytelen lesz bevallani magának, hogy már marhára unja. Már nem egy kislány, akit babusgatni kell, és egyáltalán nem érdekli, mekkora veszélyben van. Nincs célja az életében, így azzal sem lenne semmi probléma, ha most rögtön megdöglene. Nincs mitől félnie, és az is csak egy hülye hóbort, hogy egyszer majd ő akarja elvenni a saját életét. Igazából ez sem számít.*
- Ja, jobb is lesz, ha befogod a szádat, mert kezd nagyon irritálni, hogy feleslegesen jártatod. Épp elég Idyától hallgatnom, hogy mennyire gyenge és értéktelen vagyok. Semmi szükség rá, hogy te is a fejemhez vágd, mert kurvára nem segítesz vele.
*Egyáltalán nem tudja, mi jár most Clion fejében, de hogy őrületes nagy baromságokat beszél, az biztos. Elvileg segíteni akar neki, de percről percre csak rombolja le a lány önbizalmát.
Mert ő gyenge, mert ő nő, mert csak egy kislány, mert meggondolatlan, mert nem tud magára vigyázni, mert... Fel fog robbanni a feje ezektől, de ha nem is, hamarosan akkor is ordítozni fog. Az a hülye madár sem kéne, hogy a nyakába lógjon.
Persze nyilvánvaló, hogy Rasdeher csak meg akarja védeni Norileinát, valami olyasmi módon, mintha az apja lenne, de a lányt ez mit sem érdekli. Semmi szükség ezekre. Őt tényleg nem érdekli az sem, ha most rögtön megölik.*
- Ras... *Most először hívja így életében a másikat, s sokkal nyugodtabb hangon is szólal meg, mint az előbb.* Én nem erős akarok lenni. Nem akarok pénzt sem. Csak nem szeretném, ha egy elfeledett emlék lennék egy korhadt táblán, semmi más. Figyelj rám! Ha meghalok, ki fogja meglátogatni a síromat? Ki fog egyáltalán eltemetni? Ki fog hozzám beszélni, miközben én az örök álmomat alszom?
*Azért úgy tűnik, mégsem gondolta komolyan magában ezt a halál dolgot. Céljai is vannak, csak nem olyan kézenfoghatóak, ezért maga sem veszi észre, hogy miért is él.*
- Mondhatod, hogy te. Lehet, hogy eltemethetsz majd, de utána te is meghalsz. Mi lesz azután?
Voltam az artheniori temetőben, és megtaláltam édesapám sírját. A sírkő ketté volt törve, a neve alig olvasható, a fa korhadt, és az egészet betemette a növényzet. Egy egész éjszaka takarítottam a sír körül, és próbáltam rendbe tenni, de nem ment. Apám elhagyott, de akkor sem érdemel ilyen sorsot, hogy még a túlvilágon is leszarják!
Én is ettől félek Clion. Nem fog belőlem semmi sem maradni. A testemet felfalják majd a férgek, a sírkövemet pedig, ha egyáltalán lesz olyanom, a természet teszi majd tönkre. Amint ez megtörténik, és a tábla is teljesen elkopik, egy fába vésett név sem fog maradni rólam emlékként.
Mondd, mi értelme az egésznek, ha így végzem majd? Van értelme szenvedni, ha úgyis ez lesz a vége?
*Persze Clion megpróbálhatja meggyőzni a lányt, hogy nem így van, amit mond, de jelenleg valóban nincs senkije, csak ő. Azonban ő is csak egy ember, és nem fog örökké élni. Idya pedig talán előbb meghal, mint Nori, de ha mégsem, őt akkor sem fogja érdekelni már halála után.
Ő nem szeretné, ha teljesen elfelejtenék. Magában sem tudatosul teljesen, de talán családot szeretne. Családot, aki majd elfogadja őt olyannak, amilyen. Majd utódot, aki megőrzi a nevét az utókornak. Apja ugyan elhagyta, ő mégis megkereste a sírját több, mint egy évtized múlva is. Biztosan örült neki, hogy meglátogatta. Egyszer ő is át szeretné ezt élni, hogy valaki hosszú idő után az ő sírját keresi majd a temetőben. Gondol erre, miközben a kikötő sötétedő égboltján megjelenő csillagokat vizslatja.*
A hozzászólás írója (Norileina Vylrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.07.19 03:18:24
3590. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-07-18 22:42:31
Üzenet elküldve: 2017-07-18 22:42:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Mikor a remény elveszni látszik//
*Lassú tempóban haladnak, de nem sürgeti a másikat, nem szeretné megerőltetni magát. Így is kijutnak az erdőből, jobb később, mint soha. Megállnak. Elteszi a pengéjét, de csak az egyiket, a kést. A kardját átveszi jobb kezébe, és Zhorackra szegezi. Balját felé nyújtja.*
-Először is, ha már olyan jó voltam hozzád, hogy még élsz. Igazán mutathatnál némi elismerést.
*Mutató és hüvelykujját sokat mondóan összedörzsöli.*
-Megerőltető feladat volt számomra. Viszont most hogy kijutottunk már nem kell visszafognom magam. De ha készséges vagy, és megfizeted az életed árát, akkor továbbra is ilyen nagylelkű leszek.
*Úgy érzi egy kis haszon neki is megjár, és ha Rasdehertől hiába várja, megszerzi magának.*
*Lassú tempóban haladnak, de nem sürgeti a másikat, nem szeretné megerőltetni magát. Így is kijutnak az erdőből, jobb később, mint soha. Megállnak. Elteszi a pengéjét, de csak az egyiket, a kést. A kardját átveszi jobb kezébe, és Zhorackra szegezi. Balját felé nyújtja.*
-Először is, ha már olyan jó voltam hozzád, hogy még élsz. Igazán mutathatnál némi elismerést.
*Mutató és hüvelykujját sokat mondóan összedörzsöli.*
-Megerőltető feladat volt számomra. Viszont most hogy kijutottunk már nem kell visszafognom magam. De ha készséges vagy, és megfizeted az életed árát, akkor továbbra is ilyen nagylelkű leszek.
*Úgy érzi egy kis haszon neki is megjár, és ha Rasdehertől hiába várja, megszerzi magának.*
3589. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-07-18 22:05:45
Üzenet elküldve: 2017-07-18 22:05:45
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 170
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 170
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Mikor a remény elveszni látszik//
*Úgy tűnik, hogy gyalogolnak. Érzi a hátában a pengét, így meg sem próbál ellenkezni. Néhányszor megpaskolja a ló hátát, majd suttog valamit a fülébe, mire az elindul. Elég sokat kell kutyagolniuk, és a lónak sem tetszik a lassúság, néha megtorpan, néha vágtázni akar, de Zhoracknak sikerül megfékeznie. Sikeresen elérnek a A Kikötőbe, annak szálán megáll.*
- Most már elteheted a pengét.
*Megfordul és a másikra néz.*
- Így megfelelő? Azt javaslom, hogy mindketten menjünk a saját dolgunkra.
*Úgy tűnik, hogy gyalogolnak. Érzi a hátában a pengét, így meg sem próbál ellenkezni. Néhányszor megpaskolja a ló hátát, majd suttog valamit a fülébe, mire az elindul. Elég sokat kell kutyagolniuk, és a lónak sem tetszik a lassúság, néha megtorpan, néha vágtázni akar, de Zhoracknak sikerül megfékeznie. Sikeresen elérnek a A Kikötőbe, annak szálán megáll.*
- Most már elteheted a pengét.
*Megfordul és a másikra néz.*
- Így megfelelő? Azt javaslom, hogy mindketten menjünk a saját dolgunkra.
3588. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-07-17 22:35:42
Üzenet elküldve: 2017-07-17 22:35:42
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
//Sötét erők meg egy szívesség//
*A nő nem lepődik meg, a repülés sok halandó gyomrát kikészítheti, főleg ha olyan gyorsan tesznek meg egy nagyobb távot, mint ő az előbb. Egy hordóra támaszkodik meg a félsitennő, nem tűnik gyengének, csak szomorúnak leginkább. Hallgatja az ötleteket, merre is mehetnének, nem hangzik rosszul, egész addig amíg meg nem hallja Kagan nevét.*
-Nem mehetünk oda, megígértük, hogy békén hagyjuk őket és ha bármit akartak volna Eeyrtől akkor nem egyedül harcoltál volna a vérkertben. *Sóhajt egyet, ideje lesz erőt meríteni és útnak indulniuk vissza a városba.*
-Menjünk át az erdőségbe, ott majd szólok Nylisaninak, aki segít a városig eljutnunk, bár kétlem, hogy utánunk fognak jönni, sokkal jobb szórakozást találtak maguknak. *Jobban ismeri ellenfeleit, így tudja mi történik most arrafelé.*
-Az erdő után mindig megyünk majd egy nagyobb távot, félek ha innen egyből a városba mennénk túlságosan megviselné a szervezeted. *Kiegyenesedik és megindul gyalog az erdő felé, hogy istennője más kegyeltjétől kérjen majd egy kis segítséget.*
*A nő nem lepődik meg, a repülés sok halandó gyomrát kikészítheti, főleg ha olyan gyorsan tesznek meg egy nagyobb távot, mint ő az előbb. Egy hordóra támaszkodik meg a félsitennő, nem tűnik gyengének, csak szomorúnak leginkább. Hallgatja az ötleteket, merre is mehetnének, nem hangzik rosszul, egész addig amíg meg nem hallja Kagan nevét.*
-Nem mehetünk oda, megígértük, hogy békén hagyjuk őket és ha bármit akartak volna Eeyrtől akkor nem egyedül harcoltál volna a vérkertben. *Sóhajt egyet, ideje lesz erőt meríteni és útnak indulniuk vissza a városba.*
-Menjünk át az erdőségbe, ott majd szólok Nylisaninak, aki segít a városig eljutnunk, bár kétlem, hogy utánunk fognak jönni, sokkal jobb szórakozást találtak maguknak. *Jobban ismeri ellenfeleit, így tudja mi történik most arrafelé.*
-Az erdő után mindig megyünk majd egy nagyobb távot, félek ha innen egyből a városba mennénk túlságosan megviselné a szervezeted. *Kiegyenesedik és megindul gyalog az erdő felé, hogy istennője más kegyeltjétől kérjen majd egy kis segítséget.*
3587. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-07-17 22:09:06
Üzenet elküldve: 2017-07-17 22:09:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 416
OOC üzenetek: 270
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 416
OOC üzenetek: 270
Játékstílus: Vakmerő
//Sötét erők meg egy szívesség//
//A hozzászólás 16+ jelentet tartalmaz!//
//Még a Vérkertben//
*Sajnálatos, de elkéstek. Sokáig húzták az időt, és Sa'Tereth félistenének sikerült segítséget kérnie, ami a vártnak megfelelően nem billentette a javukra a csatát. A lovag egy pillanatra megtorpan, amint a démon szövetségese egy gyönyörű nő képében tűnik fel. Nem érti, hogy egy ilyen csodás teremtés hogyan is állhat a gonosz szolgálatában. Az elmélkedés viszont csata közben rossz vért szül. Nem tud Khunezkre támadni, így a figyelmét sem vonhatja el. Aztán felgyorsulnak az események, amint a főnix női tagját fejbe vágják, s a lovag karjai felé lökik. Csak annyit tehet, hogy elkapja a félistent, nehogy az összetörje magát. Ennek hatására természetesen hátrébb lép, a becsapódás rá is hatással van. Ahogy tartja a nőt, az előtte csatázó gonosz nő valódi alakja a felszínre kerül.*
-Mi!?
*Értetlenül bámul, s az utolsó pillanat, amit felbír fogni, nos, az igencsak undorító kivégzési forma. A két démoni teremtés kettészakítja a főnix férfi tagját. A hihetetlenül véres jelenet közben a karjaiban pihenő nő magához tér, és átöleli Ryrint.*
//Dokkok//
*Nem nagyon szokott a lovag ilyen közeli kapcsolatba kerülni nőkkel, hiszen igyekszik tudatosan távol tartani magát tőlük. Még csak az kéne, hogy szerelembe essen! Úgy zsarolhatóvá válik, ami nem jó egy küzdelemben. Most mégis, érzi a félisten illatát, és ha valami jóra fog emlékezni a mai napból, akkor bizonyára ez lesz az. Mire feleszmél az ölelésből, addigra a kikötőben vannak. Egy dokkon landolnak, és a nő máris magyarázni kezd valamit. Ryrin falfehéren pillant rá, majd felemeli az ujját az ég felé, elfordul, s lényegében sugárban kipakolja a gyomrának a tartalmát. Lehány a dokkokról, a halak meg egészen biztosan nem fogják ezt megköszönni.*
-Wuáh!
*Hogy a főnix halálától lett volna rosszul? Önmagában már nagyon sokféle halált látott, veteránnak számít, ám ez túltett mindenen. Vagy az utazástól fordult fel a gyomra? A válasz valószínűleg a két jelenség együttes hatásaként magyarázható. A gyomortartalom ürítése után belenyúl a vízbe, megmossa a száját, és elindul a főnix női tagja felé. Ha kell, gyengének ítéli, akkor a hóna alá bújva támogatja.*
-Ha utolérnek, nem hagylak magadra!
*Jelenti ki nemes egyszerűséggel, majd folytatja.*
-Van egy fertályórára innen egy hely, amit Synmirának hívnak. Ott biztonságot nyerhetünk, s vannak csatamágusaik is, ha eljönne a két démon érted.
*Márpedig a lovag nem kételkedik benne, hogy jönni fognak. Más céljuk mi lehetne, most, hogy a testvérpárnak a másik tagját megölték? Logikusnak hat, ha a nővel is végeznek, egy komoly ellenfelet kihúzva a listájukról.*
-Ám fényes fogadtatásra ne számíts! Nem ápolok túl jó viszonyt Amon Ruadh hadurával, Kagannal, s mint szövetséges nép, félő, hogy kiszolgáltatnak neki. De te menedéket kaphatsz, bár kétlem, hogy boldogok lesznek, ha a háborút a nyakukba borítjuk.
*Rázza meg a fejét, majd a Levegő Városa felé pillant.*
-A másik lehetőség Arthenior, ám hiába az istenek háborúja, s a csökkent távolságok, azt csak órák múlva érhetjük el. Félek, hogy nincs annyi időnk, hacsak nem tudsz az előbbihez hasonló módon teret ugrani.
*A fogalmat leginkább így tudja leírni a lovag, ám még soha sem tapasztalta ezek előtt.*
-Az ottani templomban vannak a Hetediket kutató papok, s hűséges hívek. Talán meghúzhatod ott magad, de ami a lényegesebb, módomban áll majd imádkozni. Abban bízom, hogy Nylisani megjelenik, s a segítségünkre siet majd.
*Ezt az egy félistent ismeri név szerint, pedig mostanában többet látott, mint halandókat.*
-Az állapotod miatt és Synmirát javaslom!
*Talán ott sem koncolják fel rögtön a lovagot, s lesz ideje segítségért fohászkodni.*
//A hozzászólás 16+ jelentet tartalmaz!//
//Még a Vérkertben//
*Sajnálatos, de elkéstek. Sokáig húzták az időt, és Sa'Tereth félistenének sikerült segítséget kérnie, ami a vártnak megfelelően nem billentette a javukra a csatát. A lovag egy pillanatra megtorpan, amint a démon szövetségese egy gyönyörű nő képében tűnik fel. Nem érti, hogy egy ilyen csodás teremtés hogyan is állhat a gonosz szolgálatában. Az elmélkedés viszont csata közben rossz vért szül. Nem tud Khunezkre támadni, így a figyelmét sem vonhatja el. Aztán felgyorsulnak az események, amint a főnix női tagját fejbe vágják, s a lovag karjai felé lökik. Csak annyit tehet, hogy elkapja a félistent, nehogy az összetörje magát. Ennek hatására természetesen hátrébb lép, a becsapódás rá is hatással van. Ahogy tartja a nőt, az előtte csatázó gonosz nő valódi alakja a felszínre kerül.*
-Mi!?
*Értetlenül bámul, s az utolsó pillanat, amit felbír fogni, nos, az igencsak undorító kivégzési forma. A két démoni teremtés kettészakítja a főnix férfi tagját. A hihetetlenül véres jelenet közben a karjaiban pihenő nő magához tér, és átöleli Ryrint.*
//Dokkok//
*Nem nagyon szokott a lovag ilyen közeli kapcsolatba kerülni nőkkel, hiszen igyekszik tudatosan távol tartani magát tőlük. Még csak az kéne, hogy szerelembe essen! Úgy zsarolhatóvá válik, ami nem jó egy küzdelemben. Most mégis, érzi a félisten illatát, és ha valami jóra fog emlékezni a mai napból, akkor bizonyára ez lesz az. Mire feleszmél az ölelésből, addigra a kikötőben vannak. Egy dokkon landolnak, és a nő máris magyarázni kezd valamit. Ryrin falfehéren pillant rá, majd felemeli az ujját az ég felé, elfordul, s lényegében sugárban kipakolja a gyomrának a tartalmát. Lehány a dokkokról, a halak meg egészen biztosan nem fogják ezt megköszönni.*
-Wuáh!
*Hogy a főnix halálától lett volna rosszul? Önmagában már nagyon sokféle halált látott, veteránnak számít, ám ez túltett mindenen. Vagy az utazástól fordult fel a gyomra? A válasz valószínűleg a két jelenség együttes hatásaként magyarázható. A gyomortartalom ürítése után belenyúl a vízbe, megmossa a száját, és elindul a főnix női tagja felé. Ha kell, gyengének ítéli, akkor a hóna alá bújva támogatja.*
-Ha utolérnek, nem hagylak magadra!
*Jelenti ki nemes egyszerűséggel, majd folytatja.*
-Van egy fertályórára innen egy hely, amit Synmirának hívnak. Ott biztonságot nyerhetünk, s vannak csatamágusaik is, ha eljönne a két démon érted.
*Márpedig a lovag nem kételkedik benne, hogy jönni fognak. Más céljuk mi lehetne, most, hogy a testvérpárnak a másik tagját megölték? Logikusnak hat, ha a nővel is végeznek, egy komoly ellenfelet kihúzva a listájukról.*
-Ám fényes fogadtatásra ne számíts! Nem ápolok túl jó viszonyt Amon Ruadh hadurával, Kagannal, s mint szövetséges nép, félő, hogy kiszolgáltatnak neki. De te menedéket kaphatsz, bár kétlem, hogy boldogok lesznek, ha a háborút a nyakukba borítjuk.
*Rázza meg a fejét, majd a Levegő Városa felé pillant.*
-A másik lehetőség Arthenior, ám hiába az istenek háborúja, s a csökkent távolságok, azt csak órák múlva érhetjük el. Félek, hogy nincs annyi időnk, hacsak nem tudsz az előbbihez hasonló módon teret ugrani.
*A fogalmat leginkább így tudja leírni a lovag, ám még soha sem tapasztalta ezek előtt.*
-Az ottani templomban vannak a Hetediket kutató papok, s hűséges hívek. Talán meghúzhatod ott magad, de ami a lényegesebb, módomban áll majd imádkozni. Abban bízom, hogy Nylisani megjelenik, s a segítségünkre siet majd.
*Ezt az egy félistent ismeri név szerint, pedig mostanában többet látott, mint halandókat.*
-Az állapotod miatt és Synmirát javaslom!
*Talán ott sem koncolják fel rögtön a lovagot, s lesz ideje segítségért fohászkodni.*
3586. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-07-16 19:05:07
Üzenet elküldve: 2017-07-16 19:05:07
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kárhozottak leszünk!//
- Azért hisztiznek égre-földre a mélységben születettek, mert azt hiszik ők az igaziak... *Kapcsolódik be a gondolatmenetbe miután maguk mögött hagyják a Rókalyukat.* Mintha csak az lehetne vér szerint sötételf, aki barlangokban született és sötétben nevelkedett. *Szemét forgatva morran egyet, majd megrázza fejét.* Ostoba, elcsépelt és maradi gondolkodás. *Azzal legyint egyet, megerősítvén saját szavait. Eltévedni azonban nem tervez, logikusnak tűnik, hogy ugyanarra induljanak vissza, ahonnan jöttek, elvégre egy világítótornyot nem szokása az embereknek csak úgy odaépíteni egy fogadó mellé, sokkal valószínűbbnek tűnik, hogy a kikötőtől távolabb, így épp a Rókalyuktól elfelé találnak meg. Annál is inkább, hiszen a távolban látszanak a torony körvonalai, így valószínűleg csak a vak nem találná meg. Waerra pedig nem tartja magát vaknak, így igyekszik úgy áttörni a negyeden, hogy célirányosan haladjon úti céljuk irányába.* Az egy óra nem oly vészes. *Rábólint erre az információra is, s kisvártatva már újra a kikötő szagát érezhetik, maguk mögött hagyva a lakónegyedet is. Elvégre, nem oly nehéz ugyanarra haladni, amerről érkeztek, Waenek pedig egész jó memóriája van. Ekkor azonban arra kell rájönnie, hogy nem igazán akar felesleges szócséplés céljából kérdéseket feltenni Sernoweynak, így nem kifejezetten tudja tovább vinni beszélgetésük fonalát. Úgy dönt, ezt meghagyja a másiknak, ha az akar valamit tudni, akkor csak nyugodtan, kérdezhet, de Waerra részéről a nyugalmas csönd is tökéletesen megfelel. Egyébként is sok mindent ki lehet fejezni szavak nélkül, és több, mint biztos benne, hogy a másik is így gondolja.*
- Azért hisztiznek égre-földre a mélységben születettek, mert azt hiszik ők az igaziak... *Kapcsolódik be a gondolatmenetbe miután maguk mögött hagyják a Rókalyukat.* Mintha csak az lehetne vér szerint sötételf, aki barlangokban született és sötétben nevelkedett. *Szemét forgatva morran egyet, majd megrázza fejét.* Ostoba, elcsépelt és maradi gondolkodás. *Azzal legyint egyet, megerősítvén saját szavait. Eltévedni azonban nem tervez, logikusnak tűnik, hogy ugyanarra induljanak vissza, ahonnan jöttek, elvégre egy világítótornyot nem szokása az embereknek csak úgy odaépíteni egy fogadó mellé, sokkal valószínűbbnek tűnik, hogy a kikötőtől távolabb, így épp a Rókalyuktól elfelé találnak meg. Annál is inkább, hiszen a távolban látszanak a torony körvonalai, így valószínűleg csak a vak nem találná meg. Waerra pedig nem tartja magát vaknak, így igyekszik úgy áttörni a negyeden, hogy célirányosan haladjon úti céljuk irányába.* Az egy óra nem oly vészes. *Rábólint erre az információra is, s kisvártatva már újra a kikötő szagát érezhetik, maguk mögött hagyva a lakónegyedet is. Elvégre, nem oly nehéz ugyanarra haladni, amerről érkeztek, Waenek pedig egész jó memóriája van. Ekkor azonban arra kell rájönnie, hogy nem igazán akar felesleges szócséplés céljából kérdéseket feltenni Sernoweynak, így nem kifejezetten tudja tovább vinni beszélgetésük fonalát. Úgy dönt, ezt meghagyja a másiknak, ha az akar valamit tudni, akkor csak nyugodtan, kérdezhet, de Waerra részéről a nyugalmas csönd is tökéletesen megfelel. Egyébként is sok mindent ki lehet fejezni szavak nélkül, és több, mint biztos benne, hogy a másik is így gondolja.*
3585. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-07-14 15:12:19
Üzenet elküldve: 2017-07-14 15:12:19
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A Pokol kapuja//
*Különös, hogy itt mennyire hamar indul be az élet. A nap sugarai alig törnek meg a földfelszínen, erre a prostik meg a részeg tengerészek máris kóvályognak mindenfelé. Előzőek teszik is a dolgukat rendesen. Kidobnak mindent, amijük csak van, hogy így nyerjenek maguknak kuncsaftot. Jól csinálják, hiszen a szajha a legősibb és máig legjövedelmezőbb szakma a nőknél, ráadásul még kellemes és gyors is. Azért gyors, mert bizonyára sok olyan fickó jön, aki már eszeveszettül fel van húzva, lényegében egy nagyobb széllökés is megkönnyebbülést okozna számukra, főleg ha sokáig vesződtek a tengeren. Az ilyen fickókkal (vagy éppen hölgyekkel) nem kell sokáig bíbelődni, akár egy-két perc alatt is csúcsra vihetik őket a szajhák.
Are felé is közeledik egy, aki mellesleg igen szépen el van eresztve, az elf azonban ellöki magától és haragosan rászól.*
-Ne most!
*Több sem kell a bögyösnek, máris új kuncsaftra vadászik. Az elfnek és a tündérnek dolga lesz, most nem érnek rá az élvezeteknek hódolni.*
-Jó.
*Az óriásoknak biccent egyet. Kedveli ezt a jámbor népséget, akik befogadták a raboskodás után.*
-Még nem. De sokat hallani arról a helyről. Annyit sikerült kivennem, hogy valami barbár uraság székhelye.
*Így kénytelen lesz Idya a saját helyismeretére hagyatkozni, vagy néhány aranyért cserébe útmutatást kérni.*
*Különös, hogy itt mennyire hamar indul be az élet. A nap sugarai alig törnek meg a földfelszínen, erre a prostik meg a részeg tengerészek máris kóvályognak mindenfelé. Előzőek teszik is a dolgukat rendesen. Kidobnak mindent, amijük csak van, hogy így nyerjenek maguknak kuncsaftot. Jól csinálják, hiszen a szajha a legősibb és máig legjövedelmezőbb szakma a nőknél, ráadásul még kellemes és gyors is. Azért gyors, mert bizonyára sok olyan fickó jön, aki már eszeveszettül fel van húzva, lényegében egy nagyobb széllökés is megkönnyebbülést okozna számukra, főleg ha sokáig vesződtek a tengeren. Az ilyen fickókkal (vagy éppen hölgyekkel) nem kell sokáig bíbelődni, akár egy-két perc alatt is csúcsra vihetik őket a szajhák.
Are felé is közeledik egy, aki mellesleg igen szépen el van eresztve, az elf azonban ellöki magától és haragosan rászól.*
-Ne most!
*Több sem kell a bögyösnek, máris új kuncsaftra vadászik. Az elfnek és a tündérnek dolga lesz, most nem érnek rá az élvezeteknek hódolni.*
-Jó.
*Az óriásoknak biccent egyet. Kedveli ezt a jámbor népséget, akik befogadták a raboskodás után.*
-Még nem. De sokat hallani arról a helyről. Annyit sikerült kivennem, hogy valami barbár uraság székhelye.
*Így kénytelen lesz Idya a saját helyismeretére hagyatkozni, vagy néhány aranyért cserébe útmutatást kérni.*
3584. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-07-14 14:58:01
Üzenet elküldve: 2017-07-14 14:58:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
//A Pokol kapuja//
*Are nem ment messze, amint kilép az ajtón, csatlakozik hozzá. Leláncolja az ajtót, rákattintja a régi, rozsdás lakatot, majd indulhatnak is. Hosszú út áll előttük, de ismeri az ösvényt, alig egy hatja járt Amon Ruadh városában. Ha a párocska még mindig ott van, meg fogja őket találni. Nem tervez beszélgetni. Nincs semmi baja a mágussal, még élvezi is, hogy nem nyaggatja folyton a hülye kérdéseivel: hova megyünk? Mit fogunk csinálni? Mikor érünk oda? Mintha egyedül lenne. Lassan kiérnek a lakónegyed bűzös labirintusából, és a nyüzsgő, kora reggeli tömegbe érnek. A nap alig emelkedett ki a horizont mögül, a kikötőt ellepik a matrózok és örömlányok díszes forgataga. Mindenki teszi a dolgát, hogy meglegyen a napi betevője. Idyáék sem tűnnek ki a többiek közül. A lány ugyan az egyetlen tündér, nem lát maga körül egy másik szárnyat sem, de ez nem meglepő. A törékeny, érzékeny lelkű fajtársai sosem merészkedtek ilyen veszélyes vidékre.*
-Az erdőn át megyünk. *Szól hátra a válla felett, miközben épp két nagydarab óriás között furakszik át.* Onnan pedig majd Amon Ruadh felé. Jártál már ott? Jól jönne, ha lenne egy kis helyismereted.
*Idya csak pár napot töltött ott egy neve nincs fogadószerű épületben, miközben eredarokat keresett. Nem volt ideje felfedezni a várost és környékét, csak rótta az utakat komoran, azt várva, hogy a lánc valami jelzést adjon. Nem járt szerencsével. Azóta nem is járt a város felé, kíváncsi, mennyire emlékszik még az útra. Útbaigazítást nem tervez kérni, sosem szeret munka közben kérdezősködni, azzal csak felhívná magára a figyelmet. Ezért is lenne jó, ha Are el tudná navigálni a településen.*
*Are nem ment messze, amint kilép az ajtón, csatlakozik hozzá. Leláncolja az ajtót, rákattintja a régi, rozsdás lakatot, majd indulhatnak is. Hosszú út áll előttük, de ismeri az ösvényt, alig egy hatja járt Amon Ruadh városában. Ha a párocska még mindig ott van, meg fogja őket találni. Nem tervez beszélgetni. Nincs semmi baja a mágussal, még élvezi is, hogy nem nyaggatja folyton a hülye kérdéseivel: hova megyünk? Mit fogunk csinálni? Mikor érünk oda? Mintha egyedül lenne. Lassan kiérnek a lakónegyed bűzös labirintusából, és a nyüzsgő, kora reggeli tömegbe érnek. A nap alig emelkedett ki a horizont mögül, a kikötőt ellepik a matrózok és örömlányok díszes forgataga. Mindenki teszi a dolgát, hogy meglegyen a napi betevője. Idyáék sem tűnnek ki a többiek közül. A lány ugyan az egyetlen tündér, nem lát maga körül egy másik szárnyat sem, de ez nem meglepő. A törékeny, érzékeny lelkű fajtársai sosem merészkedtek ilyen veszélyes vidékre.*
-Az erdőn át megyünk. *Szól hátra a válla felett, miközben épp két nagydarab óriás között furakszik át.* Onnan pedig majd Amon Ruadh felé. Jártál már ott? Jól jönne, ha lenne egy kis helyismereted.
*Idya csak pár napot töltött ott egy neve nincs fogadószerű épületben, miközben eredarokat keresett. Nem volt ideje felfedezni a várost és környékét, csak rótta az utakat komoran, azt várva, hogy a lánc valami jelzést adjon. Nem járt szerencsével. Azóta nem is járt a város felé, kíváncsi, mennyire emlékszik még az útra. Útbaigazítást nem tervez kérni, sosem szeret munka közben kérdezősködni, azzal csak felhívná magára a figyelmet. Ezért is lenne jó, ha Are el tudná navigálni a településen.*
3583. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-07-13 23:32:48
Üzenet elküldve: 2017-07-13 23:32:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 495
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 495
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Rasdeher Clion//
- Ne viccelődj ilyenekkel!
*Ő most nincs olyan kedvében, hogy ilyen dolgokkal viccelődjön. Ő sem aludt túl sokat, na meg a már említett problémái, amik miatt végig fogja hisztizni az egész napot. Az tény, hogy túl feszült ahhoz képest, amilyen lehetne, de nem tehet róla. Legszívesebben leülne a földre, és csak nyafogna, toporzékolna, hisztizne a saját magatehetlensége miatt.
Közben vagy Rasnak sikerült elérnie, vagy Nori magát nyugtatta le, de most már legalább végig képes hallgatni, amit Clion mond. Nem vág a szavaiba, nem morog az orra alatt, hanem figyelmesen hallgatja.*
- Ark is azt mondta, hogy Sa'Tereth nem is törődik velem, de csak azért, mert még nem vagyok elég erős. Hidd el, egy szép napon majd meg fogod látni, ahogy a Sötét Úr előtt állok, és végre kiteljesedhetek.
*Mert ez a célja. Megtalálni önmagát, és választ találni arra, hogy melyikük az igazi. Ez a hisztis, néha bolond kislány, akit Clion még mindig lát benne, vagy az a szörnyeteg, amely oly brutális módon vette el szerencsétlen tündér életét a szegénynegyedi pincében.*
- Azért köszönöm, hogy segíteni akarsz. Ezt rég hallottam bárkitől.
*Van azért hála is benne a düh mellett. Nem tekinthet el a ténytől, hogy Clionnak köszönheti, amiért most nem a híd alatt kell töltenie az éjszakákat. Na meg nem csak most, hanem még akkor, nagyon régen is. Clion tartotta benne a lelket, és neki köszönhetően maradt benne annyi életenergia, ami segített neki abban, hogy most itt lehet mellette.*
- Hagyjuk ezt. Nem érdekel a magyarázkodás arról, ami már megtörtént, és ne idegesítsd fel magad még jobban, mert a végén még te is valami meggondolatlanságot csinálsz.
*Gondol az elf íjászra, akire nem is akar több szót fecserélni. Nem úgy, mint Arkra, akiről egy nyugodtabb helyen majd többet is mesélhet Clionnak. Ha a férfi valóban képes tartani a száját, akkor talán még tanácsokat is kérhet, hogy mitévő legyen két nap múlva.*
- Biztos, hogy a nyomomban vannak. *Sóhajt.* Rendben, akkor amint találtunk neked valami göncöt, keresünk egy kocsmát, és elmondom amit tudok.
*Nagyon reméli, hogy jó döntést hoz azzal, ha megosztja Clionnal az információit. Nem engedhet meg magának több ballépést, mert akkor könnyen örökre elveszítheti a lehetőséget, hogy közelebb kerüljön Idyához.*
- Ne viccelődj ilyenekkel!
*Ő most nincs olyan kedvében, hogy ilyen dolgokkal viccelődjön. Ő sem aludt túl sokat, na meg a már említett problémái, amik miatt végig fogja hisztizni az egész napot. Az tény, hogy túl feszült ahhoz képest, amilyen lehetne, de nem tehet róla. Legszívesebben leülne a földre, és csak nyafogna, toporzékolna, hisztizne a saját magatehetlensége miatt.
Közben vagy Rasnak sikerült elérnie, vagy Nori magát nyugtatta le, de most már legalább végig képes hallgatni, amit Clion mond. Nem vág a szavaiba, nem morog az orra alatt, hanem figyelmesen hallgatja.*
- Ark is azt mondta, hogy Sa'Tereth nem is törődik velem, de csak azért, mert még nem vagyok elég erős. Hidd el, egy szép napon majd meg fogod látni, ahogy a Sötét Úr előtt állok, és végre kiteljesedhetek.
*Mert ez a célja. Megtalálni önmagát, és választ találni arra, hogy melyikük az igazi. Ez a hisztis, néha bolond kislány, akit Clion még mindig lát benne, vagy az a szörnyeteg, amely oly brutális módon vette el szerencsétlen tündér életét a szegénynegyedi pincében.*
- Azért köszönöm, hogy segíteni akarsz. Ezt rég hallottam bárkitől.
*Van azért hála is benne a düh mellett. Nem tekinthet el a ténytől, hogy Clionnak köszönheti, amiért most nem a híd alatt kell töltenie az éjszakákat. Na meg nem csak most, hanem még akkor, nagyon régen is. Clion tartotta benne a lelket, és neki köszönhetően maradt benne annyi életenergia, ami segített neki abban, hogy most itt lehet mellette.*
- Hagyjuk ezt. Nem érdekel a magyarázkodás arról, ami már megtörtént, és ne idegesítsd fel magad még jobban, mert a végén még te is valami meggondolatlanságot csinálsz.
*Gondol az elf íjászra, akire nem is akar több szót fecserélni. Nem úgy, mint Arkra, akiről egy nyugodtabb helyen majd többet is mesélhet Clionnak. Ha a férfi valóban képes tartani a száját, akkor talán még tanácsokat is kérhet, hogy mitévő legyen két nap múlva.*
- Biztos, hogy a nyomomban vannak. *Sóhajt.* Rendben, akkor amint találtunk neked valami göncöt, keresünk egy kocsmát, és elmondom amit tudok.
*Nagyon reméli, hogy jó döntést hoz azzal, ha megosztja Clionnal az információit. Nem engedhet meg magának több ballépést, mert akkor könnyen örökre elveszítheti a lehetőséget, hogy közelebb kerüljön Idyához.*
3582. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-07-13 21:57:53
Üzenet elküldve: 2017-07-13 21:57:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
*Sokadjára is megérkezik a Kikötőbe. Mint eddig mindig, most is a saját két lábán jön. Azt nem mondja, hogy a jövőben is mindig így szeretné csinálni, de egyelőre nem panaszkodik. Jó, egy kicsit azért igen, az enyhébb vagy rossz időjáráshoz kiváló az öltözéke, a mostani melegben viszont már nem a legjobb. Még úgy sem, hogy szürkületre ér a városba, nem pedig nappal.*
~Kéne valami rövidebb. Csak az meg nem véd semmit és meg is bámulja a sok matróz.~
*Mostanában is látott néhány extravagáns nyári szerelést, de egyelőre nem fűlik a foga a kipróbálásukhoz. Marad a réginél és szívja miatta a fogát.*
3581. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-07-13 20:30:35
Üzenet elküldve: 2017-07-13 20:30:35
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Norileina Vylrien//
-Túl feszült vagy ma, kislány! Csak viccelek.
*Még így, hullafáradtan is képes heccelni az apró termetű lányt, ki szintén olyan állapotban van, hogy minden gondolkodás nélkül magára veszi a madaras éles szavait. Pedig ő őszintén nem tervezte kilökni őt a szobájából, hisz még azt sem tudja, hogy milyen lehet egy egész éjszakát az ideiglenesen befogadott barátjával tölteni. Ha nem hagyja aludni, és kibírhatatlan lesz, akkor bizony tényleg elgondolkozik azon, hogy valahova máshova költöztesse. Ezzel azonban lenne egy kis probléma. Ha egyszerűen kilakoltatná nem tudná rajta tartani a szemeit, és ki tudja? Talán még nagyobb bajba keverné magát.
Rast nem érdeklik olyan apróságok, hogy mit gondol a cselekedeteiről Nori. Mindketten a saját életüket élték idáig, és most is. Éppenséggel csak magán kívül még egy másik személyre is vigyáznia kell. Ez nem újdonság már a számára. A Rovénával eltöltött idő alatt is neki kellett mindenre gondolnia, míg a lány csak kellemes társaságával támogatta. Legalábbis most, ebben a helyzetben így látja a dolgot, és bele sem gondol első találkozásukba, mikor a zenésznő mentette meg a biztos halál kegyetlen karmaitól.*
-Sajnálom, de tévedsz! Magadnak köszönheted, hogy még életben vagy. De mindig is könnyebb valaki vagy valami másra támaszkodni, mint hinni önmagunkban. Ezért takarózol te is egy hamis istenséggel, aki egy cseppet sem foglalkozik veled. De én segítek megtalálni az önbizalmad, mert akármilyen szörnyetegek is vagyunk, attól még vannak érzéseink.
*Erre a kérdésre kereste Tanianál a választ. Muszáj volt megtudnia, hogy érez-e még egyáltalán, vagy a sok undorító, elítélendő szörnyűség kiölt-e már mindent a lelkéből. Talált néhány választ, de mikor rátérhettek volna a lényegre a nap sugarai is üdvözletüket tették. Ezért döntött úgy Ras, hogy előbb megkeresi Norit, és csak később foglalkozik komolyabban túszával. Most pedig itt van, megtalálta a keresett személyt, és szerencsére semmi baja sincs.*
-Én sem rohantam neki. Egy lépést tettem, és belém eresztette az egyik nyilát az a mocsok! Ha egyszer újra találkozom vele biztosan nem fogja megúszni egy gyors halállal!
*A támadójának az emléke még mindig ott él mélyen a fejében, de hosszú hajú feketeségnek sikerül egy pillanatra elterelni a figyelmét. Ki mással, mint Arkkal? Persze, hogy igent mond, hisz csakis azért kezdett el kutakodni utána, mert pártfogoltja túl bizalmasan kezelte azt amit róla tud. De így egészen más a helyzet. Ezért bólint, és figyel.*
-Nem kell utána informálódnom, ha te is hajlandó vagy megosztani velem, amit tudsz. Értsd meg, én csak téged védelek! Megöltél egy tündért, amit talán már az őrség is kiszagolt. Talán már a nyomodban is vannak. Nem lenne jó, ha olyan embereknek beszélnél erről, akikben nem bízhatunk.
-Túl feszült vagy ma, kislány! Csak viccelek.
*Még így, hullafáradtan is képes heccelni az apró termetű lányt, ki szintén olyan állapotban van, hogy minden gondolkodás nélkül magára veszi a madaras éles szavait. Pedig ő őszintén nem tervezte kilökni őt a szobájából, hisz még azt sem tudja, hogy milyen lehet egy egész éjszakát az ideiglenesen befogadott barátjával tölteni. Ha nem hagyja aludni, és kibírhatatlan lesz, akkor bizony tényleg elgondolkozik azon, hogy valahova máshova költöztesse. Ezzel azonban lenne egy kis probléma. Ha egyszerűen kilakoltatná nem tudná rajta tartani a szemeit, és ki tudja? Talán még nagyobb bajba keverné magát.
Rast nem érdeklik olyan apróságok, hogy mit gondol a cselekedeteiről Nori. Mindketten a saját életüket élték idáig, és most is. Éppenséggel csak magán kívül még egy másik személyre is vigyáznia kell. Ez nem újdonság már a számára. A Rovénával eltöltött idő alatt is neki kellett mindenre gondolnia, míg a lány csak kellemes társaságával támogatta. Legalábbis most, ebben a helyzetben így látja a dolgot, és bele sem gondol első találkozásukba, mikor a zenésznő mentette meg a biztos halál kegyetlen karmaitól.*
-Sajnálom, de tévedsz! Magadnak köszönheted, hogy még életben vagy. De mindig is könnyebb valaki vagy valami másra támaszkodni, mint hinni önmagunkban. Ezért takarózol te is egy hamis istenséggel, aki egy cseppet sem foglalkozik veled. De én segítek megtalálni az önbizalmad, mert akármilyen szörnyetegek is vagyunk, attól még vannak érzéseink.
*Erre a kérdésre kereste Tanianál a választ. Muszáj volt megtudnia, hogy érez-e még egyáltalán, vagy a sok undorító, elítélendő szörnyűség kiölt-e már mindent a lelkéből. Talált néhány választ, de mikor rátérhettek volna a lényegre a nap sugarai is üdvözletüket tették. Ezért döntött úgy Ras, hogy előbb megkeresi Norit, és csak később foglalkozik komolyabban túszával. Most pedig itt van, megtalálta a keresett személyt, és szerencsére semmi baja sincs.*
-Én sem rohantam neki. Egy lépést tettem, és belém eresztette az egyik nyilát az a mocsok! Ha egyszer újra találkozom vele biztosan nem fogja megúszni egy gyors halállal!
*A támadójának az emléke még mindig ott él mélyen a fejében, de hosszú hajú feketeségnek sikerül egy pillanatra elterelni a figyelmét. Ki mással, mint Arkkal? Persze, hogy igent mond, hisz csakis azért kezdett el kutakodni utána, mert pártfogoltja túl bizalmasan kezelte azt amit róla tud. De így egészen más a helyzet. Ezért bólint, és figyel.*
-Nem kell utána informálódnom, ha te is hajlandó vagy megosztani velem, amit tudsz. Értsd meg, én csak téged védelek! Megöltél egy tündért, amit talán már az őrség is kiszagolt. Talán már a nyomodban is vannak. Nem lenne jó, ha olyan embereknek beszélnél erről, akikben nem bízhatunk.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5256-5275