Kikötő - Dokkok és kikötő
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Tenger és szigetek (új) Kikötői erdőség (új) Csatornarendszer (új) | Dokkok és kikötő | Lakónegyed (új) Vámház (új) Világítótorony (új) |  |
4760. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-12-14 17:45:49
Üzenet elküldve: 2020-12-14 17:45:49
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Lóháton Artheniorba//
//Maydeleine//
*Hamar kiérnek a tengerészektől és kereskedőktől nyüzsgő partra, s Yath ismét megcsodálja a végtelen tenger csillogó, lágyan hullámzó vizét. A horizonton fel-feltűnnek újabb vitorlák, s bár alig érzékelhetően, de látszik, hogy közelednek. Más hajók pedig épp most futnak ki, vagy csak készülődnek, hogy az elkövetkező órában távozhassanak. Yath távol nőtt fel a tengertől, így minden alkalommal rácsodálkozik új otthona eme szépségére.
Időközben May mellé ér, s átveszi a nő tempóját, hogy zavartalanul tudják megbeszélni a dolgokat.*
-Mi a...
*Ereszti ki a még pont időben elharapott szavakat a száján, talán kicsit hangosabban a kelleténél, ahogy észreveszi a mozgolódást May táskájában. Soha nem látott még sárkánylegyet, így abszolút nem tudja hova tenni a furcsa élőlényt.*
-Hát ez meg miféle szerzet?
*Kérdez ezúttal már rendes hangnemben, s amint megkapja a választ, hümmögve bólint. Nem hallott még erről a fajról, majd ha megállnak valahol, talán lehetősége nyílik jobban megszemlélni a kis teremtményt.*
-Értem. Természetesen még fogok tenni minden tőlem telhetőt, hogy valakinek a bizalmába férkőzzek. Pontosan mit kell majd beszereznem?
*May már az irodában megemlítette, hogy a jó üzlet érdekében van szüksége Yathra, s a cél, hogy megnyerje valakinek a bizalmát. A részletekre viszont nem tért ki, így az elf igyekszik tapogatózni, s részletesebb információkra szert tenni.*
-Érthető. Ne aggódj, bármilyen szerepet magamra tudok ölteni, s az improvizálás is a véremben van. Akár játszhatok úgy is, hogy az illetőnek meg se forduljon a fejében, hogy bármi közöm van a sellőléthez.
*Yath volt már minden, amit éppen a különleges kénnyel-kedvvel érkező urak megkívántak.*
//Maydeleine//
*Hamar kiérnek a tengerészektől és kereskedőktől nyüzsgő partra, s Yath ismét megcsodálja a végtelen tenger csillogó, lágyan hullámzó vizét. A horizonton fel-feltűnnek újabb vitorlák, s bár alig érzékelhetően, de látszik, hogy közelednek. Más hajók pedig épp most futnak ki, vagy csak készülődnek, hogy az elkövetkező órában távozhassanak. Yath távol nőtt fel a tengertől, így minden alkalommal rácsodálkozik új otthona eme szépségére.
Időközben May mellé ér, s átveszi a nő tempóját, hogy zavartalanul tudják megbeszélni a dolgokat.*
-Mi a...
*Ereszti ki a még pont időben elharapott szavakat a száján, talán kicsit hangosabban a kelleténél, ahogy észreveszi a mozgolódást May táskájában. Soha nem látott még sárkánylegyet, így abszolút nem tudja hova tenni a furcsa élőlényt.*
-Hát ez meg miféle szerzet?
*Kérdez ezúttal már rendes hangnemben, s amint megkapja a választ, hümmögve bólint. Nem hallott még erről a fajról, majd ha megállnak valahol, talán lehetősége nyílik jobban megszemlélni a kis teremtményt.*
-Értem. Természetesen még fogok tenni minden tőlem telhetőt, hogy valakinek a bizalmába férkőzzek. Pontosan mit kell majd beszereznem?
*May már az irodában megemlítette, hogy a jó üzlet érdekében van szüksége Yathra, s a cél, hogy megnyerje valakinek a bizalmát. A részletekre viszont nem tért ki, így az elf igyekszik tapogatózni, s részletesebb információkra szert tenni.*
-Érthető. Ne aggódj, bármilyen szerepet magamra tudok ölteni, s az improvizálás is a véremben van. Akár játszhatok úgy is, hogy az illetőnek meg se forduljon a fejében, hogy bármi közöm van a sellőléthez.
*Yath volt már minden, amit éppen a különleges kénnyel-kedvvel érkező urak megkívántak.*
4759. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-12-13 22:31:21
Üzenet elküldve: 2020-12-13 22:31:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
// Anaverine, Graril, Arja //
// Északnak //
- Aham! *mondja a férjhez menős dologra. ~Még jó hogy nem akar férjhez menni! Alig lehetek nála idősebb!~ gondolja.*
- Értem. *teszi hozzá együttérzően. A lány tehát elszökhetett otthonról, valami nem túl messzi kis szigetről, itt délen, és most itt van, egyedül a Kikötőben.*
- Nekem is hiányzott a Kalmár! *vallja be Grarilt hallgatva.*
- Két hata csak halat eszem! *nevet fel.*
- A Világítótoronynál voltam. Kardforgatást tanultam az őröktől! *néz huncutul a harcosra.*
- De itt... nem hiszem, hogy túl biztonságos lenne neked. *fordul vissza aztán a lányhoz. Azon gondolkodik, egy cseppet habozva, mivel igazán nem látszik valami hazudozónak, vagy tolvajnak, hogy rá kéne talán bírnia, tartson velük inkább északra, minthogy itt maradjon a Kikötőben.*
- Kicsoda, Graril? Ó, nem! *mosolyodik el.*
- Én sem akarok még férjhez menni senkihez ilyen fiatalon! *neveti el magát még a férjhez menés gondolatára is.*
- Ő fegyveres kísérő a Wegtoren Aranya Kereskedőháznál. Artheniorban. Csak jó barátok vagyunk. A Kereskedőházé a Wegtoreni Kalmár Fogadó is. És én is a Kereskedőház szolgálatában állok. *mondja elkomolyodva. Aztán Graril maga kérdez rá szerencsére a dologra.*
- Szóval Te is hazafelé jössz? *örül meg a férfi szavainak, megbizonyosodva arról, hogy a harcos is Artheniorba tart.*
- Tehát, velünk tartasz, Ana? *kérdezi meg a lányt vidáman, hogy jól meggondolta-e a dolgot. Mert akkor valamelyikük fel kell vegye maga mögé a nyeregbe.*
- Nincsen lovad, ugye? *kérdezi meg azért, hátha lóval szökött a lány, és valahol itt van kikötve a hátasa. De ha nemleges választ kap, akkor a kezét nyújtja, szabaddá téve a kengyelt, hogy a lány fellendülhessen mögé.*
- Gyere! Colonelen elférünk ketten is! Gyalogosan nem tudsz velünk tartani! *Ha esetleg Ana ódzkodik a dologtól, akkor pedig leszáll, és úgy segít neki, és csak akkor száll fel maga is, ha úgy látja, minden rendben lesz. Ha így van, akkor pedig most már tényleg a Kikötőből északra menő útnak fordítja a hátasát.*
- Ennyire látszik még mindig? *válaszol azért Grarilnak.*
- Pedig megittam egy gyógyító bájitalt. Előtte sokkal rondább volt... *meséli, ahogy elindulnak.*
- Kapaszkodj jól belém! *mondja Anának, ahogy ügetésre vált, miközben kifordulnak az északi erdei ösvényre, feltéve, ha a lány valóban felült mögé.*
- És nem hiányolnak majd otthon? *kérdezi meg közben.*
- Neked vannak bátyáid? *kérdezi, ha már ő nem szolgálhatott eggyel.*
// Északnak //
- Aham! *mondja a férjhez menős dologra. ~Még jó hogy nem akar férjhez menni! Alig lehetek nála idősebb!~ gondolja.*
- Értem. *teszi hozzá együttérzően. A lány tehát elszökhetett otthonról, valami nem túl messzi kis szigetről, itt délen, és most itt van, egyedül a Kikötőben.*
- Nekem is hiányzott a Kalmár! *vallja be Grarilt hallgatva.*
- Két hata csak halat eszem! *nevet fel.*
- A Világítótoronynál voltam. Kardforgatást tanultam az őröktől! *néz huncutul a harcosra.*
- De itt... nem hiszem, hogy túl biztonságos lenne neked. *fordul vissza aztán a lányhoz. Azon gondolkodik, egy cseppet habozva, mivel igazán nem látszik valami hazudozónak, vagy tolvajnak, hogy rá kéne talán bírnia, tartson velük inkább északra, minthogy itt maradjon a Kikötőben.*
- Kicsoda, Graril? Ó, nem! *mosolyodik el.*
- Én sem akarok még férjhez menni senkihez ilyen fiatalon! *neveti el magát még a férjhez menés gondolatára is.*
- Ő fegyveres kísérő a Wegtoren Aranya Kereskedőháznál. Artheniorban. Csak jó barátok vagyunk. A Kereskedőházé a Wegtoreni Kalmár Fogadó is. És én is a Kereskedőház szolgálatában állok. *mondja elkomolyodva. Aztán Graril maga kérdez rá szerencsére a dologra.*
- Szóval Te is hazafelé jössz? *örül meg a férfi szavainak, megbizonyosodva arról, hogy a harcos is Artheniorba tart.*
- Tehát, velünk tartasz, Ana? *kérdezi meg a lányt vidáman, hogy jól meggondolta-e a dolgot. Mert akkor valamelyikük fel kell vegye maga mögé a nyeregbe.*
- Nincsen lovad, ugye? *kérdezi meg azért, hátha lóval szökött a lány, és valahol itt van kikötve a hátasa. De ha nemleges választ kap, akkor a kezét nyújtja, szabaddá téve a kengyelt, hogy a lány fellendülhessen mögé.*
- Gyere! Colonelen elférünk ketten is! Gyalogosan nem tudsz velünk tartani! *Ha esetleg Ana ódzkodik a dologtól, akkor pedig leszáll, és úgy segít neki, és csak akkor száll fel maga is, ha úgy látja, minden rendben lesz. Ha így van, akkor pedig most már tényleg a Kikötőből északra menő útnak fordítja a hátasát.*
- Ennyire látszik még mindig? *válaszol azért Grarilnak.*
- Pedig megittam egy gyógyító bájitalt. Előtte sokkal rondább volt... *meséli, ahogy elindulnak.*
- Kapaszkodj jól belém! *mondja Anának, ahogy ügetésre vált, miközben kifordulnak az északi erdei ösvényre, feltéve, ha a lány valóban felült mögé.*
- És nem hiányolnak majd otthon? *kérdezi meg közben.*
- Neked vannak bátyáid? *kérdezi, ha már ő nem szolgálhatott eggyel.*
4758. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-12-13 21:03:51
Üzenet elküldve: 2020-12-13 21:03:51
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Graril, Arja//
*Nem ilyen zajos belépőre számított. Ló, lány, de most még egy ismeretlen alak is... Ráadásul amúgy is alacsony, de most tényleg kénytelen nyakát tekintgetve felbámulni a lovasokra. Viszont ösztönei, úgy látszik, nem hagyták cserben, hiszen a másik lány kedvesen szólítja meg. *
- Most épp onnan jöttem *mutat egy távolabb állomásozó hajó felé, melynek pakolása már majdnem teljesen befejeződött. *
- Nem jöttem olyan messziről, de kicsi, jelentéktelen, és szárazföldön képtelenség bárhova is eljutni onnan. Úgyhogy az ember lányát inkább helyben férjhez adják. Nem akartam férjhez menni, szóval most itt vagyok.
* Egy vállrándítás és egy ajakharapás fürge kombinációjával zárja szavait, aztán az újonnan csatlakozott ismeretlenre pillant zavartan, majd a lányra, majd vissza az ismeretlenre. *
- Persze, azért az lehet jó dolog is esetleg. Mármint, ha ő a férjed... Vagy a bátyád vagy ilyesmi.
* Próbálja zavartan menteni a menthetőt, majdnem lemaradva a diszkrét invitálásról. *
- Nos, a nevem Anaverine, de megteszi az Ana is. És szívesen tartanék veletek.
* Ezzel tanácstalanul megáll a lovak között. Nem gondolta ezt át teljesen. De egyelőre nem bántják, és ez is valami. *
*Nem ilyen zajos belépőre számított. Ló, lány, de most még egy ismeretlen alak is... Ráadásul amúgy is alacsony, de most tényleg kénytelen nyakát tekintgetve felbámulni a lovasokra. Viszont ösztönei, úgy látszik, nem hagyták cserben, hiszen a másik lány kedvesen szólítja meg. *
- Most épp onnan jöttem *mutat egy távolabb állomásozó hajó felé, melynek pakolása már majdnem teljesen befejeződött. *
- Nem jöttem olyan messziről, de kicsi, jelentéktelen, és szárazföldön képtelenség bárhova is eljutni onnan. Úgyhogy az ember lányát inkább helyben férjhez adják. Nem akartam férjhez menni, szóval most itt vagyok.
* Egy vállrándítás és egy ajakharapás fürge kombinációjával zárja szavait, aztán az újonnan csatlakozott ismeretlenre pillant zavartan, majd a lányra, majd vissza az ismeretlenre. *
- Persze, azért az lehet jó dolog is esetleg. Mármint, ha ő a férjed... Vagy a bátyád vagy ilyesmi.
* Próbálja zavartan menteni a menthetőt, majdnem lemaradva a diszkrét invitálásról. *
- Nos, a nevem Anaverine, de megteszi az Ana is. És szívesen tartanék veletek.
* Ezzel tanácstalanul megáll a lovak között. Nem gondolta ezt át teljesen. De egyelőre nem bántják, és ez is valami. *
4757. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-12-13 20:54:55
Üzenet elküldve: 2020-12-13 20:54:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Anaverine és Arja //
// Északnak //
*A férfi rátekint a zsákvászon köpenyére.*
-Hosszú történet, fogalmazzunk úgy, hogy sikerült legyőzni a belső démonaimat, és ez annak a jele, hogy mindig tartsam magam alázatba.*Mondja röviden a férfi. A lány kíváncsiskodására kicsit zavart lesz.*
-Van egy ö... régi barátom a közelben, őt látogattam meg.* Zárja rövidre a témát a harcos.*
-Igen, Yeza állandóan csak téged keres. Lesz nagy öröm, ha meglát.* Azért a férfi tekintetét nem kerülik ki a lány sérülései.*
-Valaki jól elintézett, de majd út közben elmondod. A kisasszony is velünk tart?* Kérdezi Graril, a barna hajú lánytól.*
// Északnak //
*A férfi rátekint a zsákvászon köpenyére.*
-Hosszú történet, fogalmazzunk úgy, hogy sikerült legyőzni a belső démonaimat, és ez annak a jele, hogy mindig tartsam magam alázatba.*Mondja röviden a férfi. A lány kíváncsiskodására kicsit zavart lesz.*
-Van egy ö... régi barátom a közelben, őt látogattam meg.* Zárja rövidre a témát a harcos.*
-Igen, Yeza állandóan csak téged keres. Lesz nagy öröm, ha meglát.* Azért a férfi tekintetét nem kerülik ki a lány sérülései.*
-Valaki jól elintézett, de majd út közben elmondod. A kisasszony is velünk tart?* Kérdezi Graril, a barna hajú lánytól.*
4756. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-12-13 20:10:36
Üzenet elküldve: 2020-12-13 20:10:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
// Anaverine, Graril, Arja //
// Északnak //
- Semmi baj! *igyekszik megállítani egy pillanatra Colonelt, akinek nem nagyon tetszik a dolog, de egy erőteljes húzás a kantárszáron jobb belátásra bírja. ~Nem volt még itt korábban?~ ráncolja azért egy kicsit a homlokát a hallottakra, és hajol előre önkéntelenül, hogy hallja az utolsó, egészen halkan kimondott szavakat.*
- Elveszettnek? *csodálkozik, visszatérve az előbbi testtartásába, majd jön hirtelen zavarba. A lány nyilván nem véletlen mondta olyan halkan az utolsó néhány szót, ő meg itt hangoskodik.*
- Hát honnan jöttél? Nem idevalósi vagy? *kérdezi kedvesen, a szokásos Arja-féle őszinte kíváncsisággal.
Ekkor köszön rá egy nagyon is ismerős hang.*
- Graril!! *fordul a hang irányába nagyon gyorsan.*
- Mit keresel Te itt??! És *bámulja meg a férfit* - mi ez a furcsa köpeny rajtad??
- Ideges? *hökken meg azért a feddő szavakra.*
- Hát én már éppen indulok vissza, Artheniorba. *von vállat, de azért jól esik neki, hogy úgy látszik, hiányolták a Kalmárban.*
- Hogy ő? Azt nem tudom! Éppen csak most ismertem meg. *fordul vissza kíváncsian újra a barna lányhoz.*
A hozzászólás írója (Szürke Arja) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.12.13 20:24:38
// Északnak //
- Semmi baj! *igyekszik megállítani egy pillanatra Colonelt, akinek nem nagyon tetszik a dolog, de egy erőteljes húzás a kantárszáron jobb belátásra bírja. ~Nem volt még itt korábban?~ ráncolja azért egy kicsit a homlokát a hallottakra, és hajol előre önkéntelenül, hogy hallja az utolsó, egészen halkan kimondott szavakat.*
- Elveszettnek? *csodálkozik, visszatérve az előbbi testtartásába, majd jön hirtelen zavarba. A lány nyilván nem véletlen mondta olyan halkan az utolsó néhány szót, ő meg itt hangoskodik.*
- Hát honnan jöttél? Nem idevalósi vagy? *kérdezi kedvesen, a szokásos Arja-féle őszinte kíváncsisággal.
Ekkor köszön rá egy nagyon is ismerős hang.*
- Graril!! *fordul a hang irányába nagyon gyorsan.*
- Mit keresel Te itt??! És *bámulja meg a férfit* - mi ez a furcsa köpeny rajtad??
- Ideges? *hökken meg azért a feddő szavakra.*
- Hát én már éppen indulok vissza, Artheniorba. *von vállat, de azért jól esik neki, hogy úgy látszik, hiányolták a Kalmárban.*
- Hogy ő? Azt nem tudom! Éppen csak most ismertem meg. *fordul vissza kíváncsian újra a barna lányhoz.*
A hozzászólás írója (Szürke Arja) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.12.13 20:24:38
4755. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-12-13 19:49:12
Üzenet elküldve: 2020-12-13 19:49:12
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Mire a bámulást megbocsátja magának, kis híján lógázolás áldozatává válik. Méltatlan halál lenne, és láthatóan sem az állat, sem a gazdája nem húzná szívesen ilyesmivel saját idejét. Elgémberedett tagjai és a pallók szűkössége ellenére azért valamennyit ő is hárít, miközben kimakogja az első szót, ami eszébe jut:*
- Bocsánat.
*És mivel ha már egyszer belelendült, mindig beszédessé válik, gyorsan folytatja is a lányhoz intézve szavait:*
- nem akartalak feltartani.. És megbámulni sem. Csak tudod, nem voltam még itt korábban, és egy kicsit... *hangját lehalkítja, mert ezt a bizalmas információt nem osztaná meg a teljes kikötőszemélyzettel, és szinte suttogva fejezi be:*
- egy kicsit elveszettnek érzem most magam.
- Bocsánat.
*És mivel ha már egyszer belelendült, mindig beszédessé válik, gyorsan folytatja is a lányhoz intézve szavait:*
- nem akartalak feltartani.. És megbámulni sem. Csak tudod, nem voltam még itt korábban, és egy kicsit... *hangját lehalkítja, mert ezt a bizalmas információt nem osztaná meg a teljes kikötőszemélyzettel, és szinte suttogva fejezi be:*
- egy kicsit elveszettnek érzem most magam.
4754. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-12-13 19:43:36
Üzenet elküldve: 2020-12-13 19:43:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Anaverine és Arja //
// Északnak //
*A ló prüszkölve halad tovább a dokkoknál. A sós illatú levegő lehet ezt váltja ki egyes hátasoknál. A férfi kicsit szaporábbra fogja a lovat, elvégre szeretne hamar a városba érni. Az orra alatt még egy kis nótát is dúdol, amikor egy ismerős hangot hall. Oda is lép hátasával, amikor megálltja, hogy az eltűntnek hitt Arja az.*
-Szia Arja! Merre csavarogtál? A Kalmárban már mindenki teljesen ideges miattad.* Aztán az ismeretlen lányra pillant.*
-Ő ki?* Kérdezi a férfi. Legszívesebben leszállna a lóról, és jól megölelni a csavargó Arját, de idegenek előtt nem szereti ennyi kinyilvánítani az érzelmeit.*
// Északnak //
*A ló prüszkölve halad tovább a dokkoknál. A sós illatú levegő lehet ezt váltja ki egyes hátasoknál. A férfi kicsit szaporábbra fogja a lovat, elvégre szeretne hamar a városba érni. Az orra alatt még egy kis nótát is dúdol, amikor egy ismerős hangot hall. Oda is lép hátasával, amikor megálltja, hogy az eltűntnek hitt Arja az.*
-Szia Arja! Merre csavarogtál? A Kalmárban már mindenki teljesen ideges miattad.* Aztán az ismeretlen lányra pillant.*
-Ő ki?* Kérdezi a férfi. Legszívesebben leszállna a lóról, és jól megölelni a csavargó Arját, de idegenek előtt nem szereti ennyi kinyilvánítani az érzelmeit.*
4753. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-12-13 18:52:12
Üzenet elküldve: 2020-12-13 18:52:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
// Anaverine //
// Északnak //
*Kikerülné a lányt is, aki egyik pillanatról a másikra tűnik fel, de akármerre húzza a ló kantárszárát, az apró termetű, nála nem sokkal ha fiatalabb, barna hajú teremtés mintha egyenesen neki tartana.*
- Vigyázz, no! *mondja kedves figyelmeztetőn, ahogy félrerántja Colonelt, aki méltatlankodva fel is horkan az ide-oda rángatástól.*
- Még a végén bajod esik! *nézi meg alaposabban magának a lóról. Igazán nem látszik koldusnak, vagy utcagyereknek a lány, de mégis... eléggé elveszettnek tűnik. ~Vajon mit keres ilyenkor itt, kora hajnalban, a Dokkoknál?~ gondolja, de azután tovább ügetne, ha csak meg nem szólítják valamiért, a Kikötőből északra vezető út irányába.*
// Északnak //
*Kikerülné a lányt is, aki egyik pillanatról a másikra tűnik fel, de akármerre húzza a ló kantárszárát, az apró termetű, nála nem sokkal ha fiatalabb, barna hajú teremtés mintha egyenesen neki tartana.*
- Vigyázz, no! *mondja kedves figyelmeztetőn, ahogy félrerántja Colonelt, aki méltatlankodva fel is horkan az ide-oda rángatástól.*
- Még a végén bajod esik! *nézi meg alaposabban magának a lóról. Igazán nem látszik koldusnak, vagy utcagyereknek a lány, de mégis... eléggé elveszettnek tűnik. ~Vajon mit keres ilyenkor itt, kora hajnalban, a Dokkoknál?~ gondolja, de azután tovább ügetne, ha csak meg nem szólítják valamiért, a Kikötőből északra vezető út irányába.*
4752. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-12-13 16:55:51
Üzenet elküldve: 2020-12-13 16:55:51
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//-->Arja//
*Sós levegő, csípős hajnal, és talán egy patkány motoszkálásának hangja ébreszti. Utóbbiról végül úgy dönt, talán csak egy kósza foszlány az éjszakai zavaros álmából. Pedig pár órája még abban is biztos volt, hogy ezt az éjszakát majd ébren tölti. Akárhogy is, végre a kikötőben van, azon a helyen, ahova soha nem szabadott volna eljönnie, és amiről gyakran meg is ígérte, hogy nem jön ide soha. Mármint egyedül. És addig, amíg ilyen fiatal.*
~Hát, ez nem az első ígéretem, amit nem tartok be.. ~ *villan át agyán a gondolat, de aztán egy sokkal praktikusabb késztetés követi, ami a gyomra felől érkezik:*
~ Szereznem kellene valami ehetőt.~
*Búcsút intve a kényelmetlen faládák társaságának, óvatosan kikecmereg az egyik pallóra. A dokkmunkások, ahogy az várható is volt, észre sem veszik. Eddig sem tették. Az is igaz, hogy ő sem vágyik a figyelemre. *
~ Itt akár észrevétlen is maradhatnék. De jobb lesz mégis elvegyülni~
*Miután így meggyőzte magát, egy hangosabb, kofák és koldusok alkotta csoport felé indul, lépteire magabiztosságot kényszerítve. Hamarosan ráeszmél, hogy a földre sütött tekintet sokat ront az összképen, ezért kényszeríti magát, hogy felemelje fejét és bátran tekintsen a számára új világra.
Ekkor pillantja meg...azt a másikat. Egy másik lányt. Nem is messze tőle ugyanis szintén bámészkodik valaki, de annak a másiknak nem érződik az arcán riadalom. Kicsit talán magasabb lehet, és minden bizonnyal a környéket is jobban ismeri.
És mégis... Bámészkodik. *
~ Máris megnyugtattál ~*gondolja, miközben ösztönösen az ismeretlen lány felé tart, egy pillanatra sem emelve le róla tekintetét *~ ha te ilyen nyugodtan töltöd ezt a hajnali órát itt, akkor úgy kell legyen, hogy nekem hazudtak, és ez a hely mégsem veszélyes. ~
*És közben, félig önkéntelenül, egyre közelebb lép bátorsága ismeretlen forrásához. Mire feleszmél, szinte már előtte áll. Innen már nehéz lenne visszakozni... *
*Sós levegő, csípős hajnal, és talán egy patkány motoszkálásának hangja ébreszti. Utóbbiról végül úgy dönt, talán csak egy kósza foszlány az éjszakai zavaros álmából. Pedig pár órája még abban is biztos volt, hogy ezt az éjszakát majd ébren tölti. Akárhogy is, végre a kikötőben van, azon a helyen, ahova soha nem szabadott volna eljönnie, és amiről gyakran meg is ígérte, hogy nem jön ide soha. Mármint egyedül. És addig, amíg ilyen fiatal.*
~Hát, ez nem az első ígéretem, amit nem tartok be.. ~ *villan át agyán a gondolat, de aztán egy sokkal praktikusabb késztetés követi, ami a gyomra felől érkezik:*
~ Szereznem kellene valami ehetőt.~
*Búcsút intve a kényelmetlen faládák társaságának, óvatosan kikecmereg az egyik pallóra. A dokkmunkások, ahogy az várható is volt, észre sem veszik. Eddig sem tették. Az is igaz, hogy ő sem vágyik a figyelemre. *
~ Itt akár észrevétlen is maradhatnék. De jobb lesz mégis elvegyülni~
*Miután így meggyőzte magát, egy hangosabb, kofák és koldusok alkotta csoport felé indul, lépteire magabiztosságot kényszerítve. Hamarosan ráeszmél, hogy a földre sütött tekintet sokat ront az összképen, ezért kényszeríti magát, hogy felemelje fejét és bátran tekintsen a számára új világra.
Ekkor pillantja meg...azt a másikat. Egy másik lányt. Nem is messze tőle ugyanis szintén bámészkodik valaki, de annak a másiknak nem érződik az arcán riadalom. Kicsit talán magasabb lehet, és minden bizonnyal a környéket is jobban ismeri.
És mégis... Bámészkodik. *
~ Máris megnyugtattál ~*gondolja, miközben ösztönösen az ismeretlen lány felé tart, egy pillanatra sem emelve le róla tekintetét *~ ha te ilyen nyugodtan töltöd ezt a hajnali órát itt, akkor úgy kell legyen, hogy nekem hazudtak, és ez a hely mégsem veszélyes. ~
*És közben, félig önkéntelenül, egyre közelebb lép bátorsága ismeretlen forrásához. Mire feleszmél, szinte már előtte áll. Innen már nehéz lenne visszakozni... *
4751. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-12-13 10:25:09
Üzenet elküldve: 2020-12-13 10:25:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
// Északnak //
*A pirkadat már a Dokkoknál éri. Már teljes pompájában felbukkan a nap a horizont végén, messze kint a tenger ezüstös végtelenjén, furcsán vörösre színezve a Kikötői mólók, hajók és bárkák sziluettjét, messzire elűzve az éjszaka árnyait.
A korai órák és a csípős hideg ellenére jó jéhány hajó oldalanál már ott egyensúlyoznak hosszú, keskeny pallókon, vízhatlan bálákat, göngyölegeket, hordőkat és ormótlan, karikával ellátott vasalt ládákat próbálva meg le vagy éppen feljuttatni a hajó gyomrába, vagy abból ki, a parti raktárak valamelyikéhez. A legtöbb helyen tagbaszakadt matrózok, vagy a tengeri hajókról régen kikopott, az életüket jó ideje dokkmunkásként tengető sovány, inas nyomorultak végzik ezt a nehéz munkát, akik a Dokkok menti raktárak valamelyik szegletében, vagy a Kikötői nyomornegyedben húzzák meg magukat, és többnyire a napi rum adagjukért gürcölnek egész napon át. Csak néhány gazdag hajótulajdonos, odakinn a hullamtörőknél, csak ők engedhetik meg maguknak, hogy a kinti, magasba meredő hajódarukat is igénybe vegyek a műveletnél, csak ezek kapitánya irányítja odafentről a kipakolást ordítva, amikor egy-egy lengő, összekötözött göngyöleg tömeg végre szárazföldet ér.
Ezeket az árukat is aztán hamar elnyeli a raktárak mélye, hogy aztán felkerüljenek egy folyami hajóra, vagy egy szekérkaravánra.
Arja élvezi a bámészkodást, még az is megfordul a fejében, hogy itt marad még néhány napig délen. Amúgy is elege van már a halból! Amióta csak belefogott a Toronynál a tanulásba és edzésbe, több mint két hattal ezelőtt, mást sem evett, mint halat!
De végül a kötelességérzete erősebb. Sóhajtva megfordítja Colonelt, és elindul, hogy maga mögött hagyja a Dokkokat, óvatosan kikerülgetve a Kikötői élet rendes reggeli eseményeit: az egymás vállát lapogató, valami éjszakai tivornyából a hajójukra tartó matrózok csoportját, az elképesztő nagyságú zsákokat cipelő dokkmunkásokat, a szekerekre pakoló, csípős nyelvű kofákat, a csinosan öltözött, nézelődő, sorukra váró gazdag népeket, az éles szemmel figyelő koldusokat és csavargókat, és a ki tudja még miféle tarka népséget.
~Más mint a városok.~ gondolja, és bár tetszik neki az élénk nyüzsgés, a tenger hullámainak állandóan mormoló jelenléte, a hatalmas hajók. De őt nem varázsolja el úgy, mint sok korabeli fiút Lanawin-szerte, akik mindennek búcsút mondva elindulnak otthonról, és egészen fiatalon tengerésznek állnak, hogy aztán végül kalózként végezzék, a tengerben lelve sírjukat.
~Nolenar is valami ilyenforma lehetett.~ gondolja. ~Szerencséje, hogy ő visszatért.~*
*A pirkadat már a Dokkoknál éri. Már teljes pompájában felbukkan a nap a horizont végén, messze kint a tenger ezüstös végtelenjén, furcsán vörösre színezve a Kikötői mólók, hajók és bárkák sziluettjét, messzire elűzve az éjszaka árnyait.
A korai órák és a csípős hideg ellenére jó jéhány hajó oldalanál már ott egyensúlyoznak hosszú, keskeny pallókon, vízhatlan bálákat, göngyölegeket, hordőkat és ormótlan, karikával ellátott vasalt ládákat próbálva meg le vagy éppen feljuttatni a hajó gyomrába, vagy abból ki, a parti raktárak valamelyikéhez. A legtöbb helyen tagbaszakadt matrózok, vagy a tengeri hajókról régen kikopott, az életüket jó ideje dokkmunkásként tengető sovány, inas nyomorultak végzik ezt a nehéz munkát, akik a Dokkok menti raktárak valamelyik szegletében, vagy a Kikötői nyomornegyedben húzzák meg magukat, és többnyire a napi rum adagjukért gürcölnek egész napon át. Csak néhány gazdag hajótulajdonos, odakinn a hullamtörőknél, csak ők engedhetik meg maguknak, hogy a kinti, magasba meredő hajódarukat is igénybe vegyek a műveletnél, csak ezek kapitánya irányítja odafentről a kipakolást ordítva, amikor egy-egy lengő, összekötözött göngyöleg tömeg végre szárazföldet ér.
Ezeket az árukat is aztán hamar elnyeli a raktárak mélye, hogy aztán felkerüljenek egy folyami hajóra, vagy egy szekérkaravánra.
Arja élvezi a bámészkodást, még az is megfordul a fejében, hogy itt marad még néhány napig délen. Amúgy is elege van már a halból! Amióta csak belefogott a Toronynál a tanulásba és edzésbe, több mint két hattal ezelőtt, mást sem evett, mint halat!
De végül a kötelességérzete erősebb. Sóhajtva megfordítja Colonelt, és elindul, hogy maga mögött hagyja a Dokkokat, óvatosan kikerülgetve a Kikötői élet rendes reggeli eseményeit: az egymás vállát lapogató, valami éjszakai tivornyából a hajójukra tartó matrózok csoportját, az elképesztő nagyságú zsákokat cipelő dokkmunkásokat, a szekerekre pakoló, csípős nyelvű kofákat, a csinosan öltözött, nézelődő, sorukra váró gazdag népeket, az éles szemmel figyelő koldusokat és csavargókat, és a ki tudja még miféle tarka népséget.
~Más mint a városok.~ gondolja, és bár tetszik neki az élénk nyüzsgés, a tenger hullámainak állandóan mormoló jelenléte, a hatalmas hajók. De őt nem varázsolja el úgy, mint sok korabeli fiút Lanawin-szerte, akik mindennek búcsút mondva elindulnak otthonról, és egészen fiatalon tengerésznek állnak, hogy aztán végül kalózként végezzék, a tengerben lelve sírjukat.
~Nolenar is valami ilyenforma lehetett.~ gondolja. ~Szerencséje, hogy ő visszatért.~*
4750. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-12-10 14:18:57
Üzenet elküldve: 2020-12-10 14:18:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
// Yath társaságában //
*Nem teketóriáznak sokat, felülnek a már előre felszerszámozott lovakra és megindulnak a kikötő koszos utcáin. Ő maga inkább még a fejébe is húzza a csuklyát, nehogy valaki felismerje őt. A táska a ló oldalnyergében apró mocorgásnak indul és kikandikál belőle valami, egy igazán érdekes lény fejét pillanthatja meg társnője, ha éppen arra tekint. A sárkánylégy úgy tűnik kíváncsi természet és nem tud csak úgy a sötétben összecsomagolva megbújni. Miközben haladnak néhány szót intéz Yathoz, hogy jobban képbe hozza őt.*
-Szükségünk lesz majd néhány varázsitalra, mert a városban másfajtákat kevernek, mint nálunk a kikötőben. Ezért mindenképpen előnyös, ha szert teszünk egy kereskedő „ismerősre”. Mindjárt járd is bíznék egy beszerzést, csak, hogy lássuk milyen áron dolgoznak. Viszont hallottam róla, hogy vannak bizonyos… sötét varázsitalok, amelyeket nem mindenhol tudnak kikeverni, hanem azokért veszélyesebb vidékekre kell utazni. *Itt tart egy leheletnyi szünetet, mert bizony ő saját embereit nem szívesen küldené el értük, az kéne még, hogy ne térjenek vissza vagy csak éppen hogy.*
-Bizonyára neked is jót fog tenni a levegőváltozás. *Jegyzi meg, mert azért néha jó kitenni az embernek a lábát a négy fal közül.*
-Csak az óvatosság kedvéért, nem szeretném, ha a saját neveden mutatkoznál be és mesélnél a munkádról a városban. Úgy tapasztaltam, ott nem mindenki viszonyul pozitívan ezekhez a dolgokhoz és nem szeretném, ha kockáztatnál. *Szögezi le, inkább legyenek óvatosak, mint sem hogy megüsse valamelyikőjük a bokáját vele.*
*Nem teketóriáznak sokat, felülnek a már előre felszerszámozott lovakra és megindulnak a kikötő koszos utcáin. Ő maga inkább még a fejébe is húzza a csuklyát, nehogy valaki felismerje őt. A táska a ló oldalnyergében apró mocorgásnak indul és kikandikál belőle valami, egy igazán érdekes lény fejét pillanthatja meg társnője, ha éppen arra tekint. A sárkánylégy úgy tűnik kíváncsi természet és nem tud csak úgy a sötétben összecsomagolva megbújni. Miközben haladnak néhány szót intéz Yathoz, hogy jobban képbe hozza őt.*
-Szükségünk lesz majd néhány varázsitalra, mert a városban másfajtákat kevernek, mint nálunk a kikötőben. Ezért mindenképpen előnyös, ha szert teszünk egy kereskedő „ismerősre”. Mindjárt járd is bíznék egy beszerzést, csak, hogy lássuk milyen áron dolgoznak. Viszont hallottam róla, hogy vannak bizonyos… sötét varázsitalok, amelyeket nem mindenhol tudnak kikeverni, hanem azokért veszélyesebb vidékekre kell utazni. *Itt tart egy leheletnyi szünetet, mert bizony ő saját embereit nem szívesen küldené el értük, az kéne még, hogy ne térjenek vissza vagy csak éppen hogy.*
-Bizonyára neked is jót fog tenni a levegőváltozás. *Jegyzi meg, mert azért néha jó kitenni az embernek a lábát a négy fal közül.*
-Csak az óvatosság kedvéért, nem szeretném, ha a saját neveden mutatkoznál be és mesélnél a munkádról a városban. Úgy tapasztaltam, ott nem mindenki viszonyul pozitívan ezekhez a dolgokhoz és nem szeretném, ha kockáztatnál. *Szögezi le, inkább legyenek óvatosak, mint sem hogy megüsse valamelyikőjük a bokáját vele.*
4749. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-11-26 19:28:51
Üzenet elküldve: 2020-11-26 19:28:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
// Úton //
* Kicsit fájó szívvel hagyja maga mögött a Sellőházat, de menni kell. Abban cuccban megy el, amiben érkezett is. Egyszerű vászon munkásruhájában. A kikötőt már viszonylag jól ismeri, ezért inkább a város felé tart. Itt túl sok a szenteskedő haramia, akiket csak a pénz érdekel. Talán fent majd másmilyen lesz minden. A barikád felé veszi hát az irányt. Nem lepődik meg azon, hogy ott már nincsen semmi sem.*
~ Még jó, hogy az egyesség előtt fejeztük be a tárgyalást. ~ *Gondolja magában és aztán beveszi magát az erdőbe. Talán kicsit elhamarkodta a távozást, mert most még ugyan nem tűnik fel neki, de már délután fele jár az idő. Az este pedig gyorsan elérkezik majd.*
* Kicsit fájó szívvel hagyja maga mögött a Sellőházat, de menni kell. Abban cuccban megy el, amiben érkezett is. Egyszerű vászon munkásruhájában. A kikötőt már viszonylag jól ismeri, ezért inkább a város felé tart. Itt túl sok a szenteskedő haramia, akiket csak a pénz érdekel. Talán fent majd másmilyen lesz minden. A barikád felé veszi hát az irányt. Nem lepődik meg azon, hogy ott már nincsen semmi sem.*
~ Még jó, hogy az egyesség előtt fejeztük be a tárgyalást. ~ *Gondolja magában és aztán beveszi magát az erdőbe. Talán kicsit elhamarkodta a távozást, mert most még ugyan nem tűnik fel neki, de már délután fele jár az idő. Az este pedig gyorsan elérkezik majd.*
4748. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-11-25 21:20:04
Üzenet elküldve: 2020-11-25 21:20:04
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//A barikádnál//
//Zárás//
*Hogy mi történik ezek után, Dhoriszt nem különösebben érdekli. Változnak az idők napról napra. Ami eleinte jónak tűnt, most már csekély reményekkel kecsegtet. Annak idején a társai elhagyták, ami nem érintette különösen mélyen, de azért nem lett volna rossz, ha többen csinálhatják az adószedést. De ennek vége, Dhorisz ráunt, hogy mindenkinek magyarázkodjon, miért is strázsál egy nem kimondottan jó barikád mellett naphosszat. Elég volt ebből. Így miután ott hagyta a megsebesített csuklyást, visszatérve a barikádhoz elbontja azt. A ládákat visszacipeli a partra, az úton keresztben heverő farönköt pedig félregörgeti. Úgy érzi, nem kell hozzáfűznie semmit az egészhez. Mindössze a bicegő törpe felé biccent egyet, s hozzáteszi:*
- Minden jót.* Dolga végeztével pedig emelt fővel távozik a bűzös kikötőből. Ideje új meló után nézni.*
//Zárás//
*Hogy mi történik ezek után, Dhoriszt nem különösebben érdekli. Változnak az idők napról napra. Ami eleinte jónak tűnt, most már csekély reményekkel kecsegtet. Annak idején a társai elhagyták, ami nem érintette különösen mélyen, de azért nem lett volna rossz, ha többen csinálhatják az adószedést. De ennek vége, Dhorisz ráunt, hogy mindenkinek magyarázkodjon, miért is strázsál egy nem kimondottan jó barikád mellett naphosszat. Elég volt ebből. Így miután ott hagyta a megsebesített csuklyást, visszatérve a barikádhoz elbontja azt. A ládákat visszacipeli a partra, az úton keresztben heverő farönköt pedig félregörgeti. Úgy érzi, nem kell hozzáfűznie semmit az egészhez. Mindössze a bicegő törpe felé biccent egyet, s hozzáteszi:*
- Minden jót.* Dolga végeztével pedig emelt fővel távozik a bűzös kikötőből. Ideje új meló után nézni.*
4747. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-11-25 16:00:37
Üzenet elküldve: 2020-11-25 16:00:37
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Új remények a láthatáron//
//Nyílt//
*Mámoros hullámzás, ringó monstrum. Messzi utat tett meg talán, de mégis a kalandvágya hajtotta. Benne van már a korban, így senki nem szólhat neki, hogy mégis mit csináljon. Ő is kiterjesztette szárnyait, mint a madarak és útra kelt világot látni. Csodákat felfedezni. A térség már messziről hatalmasnak tűnt, hát még mikor kiszállt a nyüzsgő kikötőben. A hajó lassan megállt lábai alatt, és az eddigi békés csendet felváltotta valami egészen más. Az élet hangjai. Emberek mozogtak fel, s alá, amerre csak a szem ellátott. Ugyan nem nevezhető bizalomgerjesztőbb látványnak, mely elé tárul, de mondjon bárki is egy olyan kikötőt, ahol ne eme állapotok uralkodnának. Matrózok, szajhák és a fenséges halbűz. Mégis valahol mélyen örül mindennek. Lábai elérik az első pallókat, melyek siralmasan nyekkennek meg alatta.*
~ Micsoda masszív szerkezetek, a hajó biztonságosabb volt, mint ez a lerögzített szilárd tákolmány.~
*Léptei meg is indulnak végig a dokkon. Átható tekintetével pillant mindenfelé, szemeivel néha megnéz egy-egy szajhát, de mégsem áll meg egyiknél sem. A mai nap nem erről szól, és nem is ezért jött ide. Füleivel néhol belehallgat egy-egy eszmefuttatásba.Már-már elveszik az idő, ahogy csak fedezi fel a területet. Néha megáll feltűnésmentesen, akár egy hordó vagy fal mellett, s a matrózok történeteit hallgatja. Kezdi jól érezni magát. Kezd megnyugodni, hogy nem választott rosszul. S emezeken tanakodva megy, míg észre nem veszi, hogy újabb térség földjére nem lépett át.*
//Nyílt//
*Mámoros hullámzás, ringó monstrum. Messzi utat tett meg talán, de mégis a kalandvágya hajtotta. Benne van már a korban, így senki nem szólhat neki, hogy mégis mit csináljon. Ő is kiterjesztette szárnyait, mint a madarak és útra kelt világot látni. Csodákat felfedezni. A térség már messziről hatalmasnak tűnt, hát még mikor kiszállt a nyüzsgő kikötőben. A hajó lassan megállt lábai alatt, és az eddigi békés csendet felváltotta valami egészen más. Az élet hangjai. Emberek mozogtak fel, s alá, amerre csak a szem ellátott. Ugyan nem nevezhető bizalomgerjesztőbb látványnak, mely elé tárul, de mondjon bárki is egy olyan kikötőt, ahol ne eme állapotok uralkodnának. Matrózok, szajhák és a fenséges halbűz. Mégis valahol mélyen örül mindennek. Lábai elérik az első pallókat, melyek siralmasan nyekkennek meg alatta.*
~ Micsoda masszív szerkezetek, a hajó biztonságosabb volt, mint ez a lerögzített szilárd tákolmány.~
*Léptei meg is indulnak végig a dokkon. Átható tekintetével pillant mindenfelé, szemeivel néha megnéz egy-egy szajhát, de mégsem áll meg egyiknél sem. A mai nap nem erről szól, és nem is ezért jött ide. Füleivel néhol belehallgat egy-egy eszmefuttatásba.Már-már elveszik az idő, ahogy csak fedezi fel a területet. Néha megáll feltűnésmentesen, akár egy hordó vagy fal mellett, s a matrózok történeteit hallgatja. Kezdi jól érezni magát. Kezd megnyugodni, hogy nem választott rosszul. S emezeken tanakodva megy, míg észre nem veszi, hogy újabb térség földjére nem lépett át.*
4746. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-11-19 20:51:42
Üzenet elküldve: 2020-11-19 20:51:42
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//A lehetetlen alatt, randevú//
*Erait könnyű félreismerni, de igazán kiismerni annál lehetetlenebb. Általában saját maga sem ismeri a céljait, mivoltát és igazából a múltját is mindig egyre és egyre másképp látja. Most viszont gondolni se tud arra, hogy egyszer ennek a pillanatnak a varázsa elveszik, mert bizony tud valamit azért ez a Nazron, de egyrésze gyűlöli a mai napért saját magát. ~Néha viszont élned kell, mert különben minek létezni? ~ idézi kedvenc könyve egyik legmarandóbb sorát a további önmarcangolás helyett és inkább a férfira vigyorog a neve megkapását illetően. Természetesen zsákját Hist sem felejti a hajón, de a sértődött madárról annál inkább elfelejtkezik a nagy romantika hevében és egyedül annak távoztával veszi észre, amikor a tollas kopogtatni kezdi cipellője sarkát. *
- Hát, jó... *Motyogja végül a furcsán viselkedő férfinak és ha az elmegy egyre emésztőbb gondolatok kerítik körbe a gyomrát. ~Tényleg, csak ennyit akart volna? Bizonyára nem rohant volna el, ha tényleg akar második randevút. Akkora liba vagyok! Ezt viszont akkor sem úszhatja meg! Utána megyek! ~ hát, így történt, hogy a lehetetlen randevú vége egy páváskodó madár és egy sértett női szív kezdte el követni minden beleadásukkal a sötét hajú emberkét. *
*Erait könnyű félreismerni, de igazán kiismerni annál lehetetlenebb. Általában saját maga sem ismeri a céljait, mivoltát és igazából a múltját is mindig egyre és egyre másképp látja. Most viszont gondolni se tud arra, hogy egyszer ennek a pillanatnak a varázsa elveszik, mert bizony tud valamit azért ez a Nazron, de egyrésze gyűlöli a mai napért saját magát. ~Néha viszont élned kell, mert különben minek létezni? ~ idézi kedvenc könyve egyik legmarandóbb sorát a további önmarcangolás helyett és inkább a férfira vigyorog a neve megkapását illetően. Természetesen zsákját Hist sem felejti a hajón, de a sértődött madárról annál inkább elfelejtkezik a nagy romantika hevében és egyedül annak távoztával veszi észre, amikor a tollas kopogtatni kezdi cipellője sarkát. *
- Hát, jó... *Motyogja végül a furcsán viselkedő férfinak és ha az elmegy egyre emésztőbb gondolatok kerítik körbe a gyomrát. ~Tényleg, csak ennyit akart volna? Bizonyára nem rohant volna el, ha tényleg akar második randevút. Akkora liba vagyok! Ezt viszont akkor sem úszhatja meg! Utána megyek! ~ hát, így történt, hogy a lehetetlen randevú vége egy páváskodó madár és egy sértett női szív kezdte el követni minden beleadásukkal a sötét hajú emberkét. *
4745. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-11-16 17:03:44
Üzenet elküldve: 2020-11-16 17:03:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
*Árboctüskés takaróként hullámzik az öböl a sok lehorgonyzott hajóval a hátán. Bevont vitorlák, vasmacska béklyóján nyögve, nyikorogva sóhajtozó, veszteglő hajótestek. Egyiket-másikat még felismeri a középső Velasco'rra fivér. Némelyiket már inkább csak az alakjáról, hiszen az új festés alatt olykor régi nevek hallgatnak elfeledve. A hajók közül kevés éri meg, hogy azt mondják rá, kiszolgálta az idejét. Mindig akad még egy bolond, aki lát még bennük lehetőséget. A hajó végső nyughelye a tenger mélyén van. Így tartja a félrészeg matrózok örök bölcsességkódexe, ami kifogyhatatlan tárháza a világ nagy igazságainak.
Óhatatlanul vonzza a tekintetet a látóhatár. Sok kalandort babonázott már meg a végtelenbe nyújtózó horizont szépsége, de Lanawin vizei féltékenyen őrzik titkaikat. A hajósok legtöbbje a partok mentén, a feltérképezett szigetek közelében marad. Az ismeretlen errefelé kevésbé romantikus, mint veszedelmes. A tengeri térképek keveset változtak az évek során. Ritkán, nagyon ritkán azért felbukkan egy-egy, amelyik távoli helyeket fest a messzeségbe vesző horizont titokzatos vonalára. A legtöbb ilyen valódiságát csupán szóbeszéd támasztja alá, ami alig több a semminél. Tucatjával adnak el hasonlókat bugrisoknak a kikötőben. Egy hitelesnek tűnő térkép, egy elsuttogott legenda és egy éppen eladó, rozzant lélekvesztő. Azon kevesek, akik élve megúsznak egy ilyen kalandot, egy életre megtanulják a leckét. Olykor bizony keskeny a határ bolond és vakmerő között. Ez másutt nem is lehetne igazabb, mint itt a Kikötőben.*
Óhatatlanul vonzza a tekintetet a látóhatár. Sok kalandort babonázott már meg a végtelenbe nyújtózó horizont szépsége, de Lanawin vizei féltékenyen őrzik titkaikat. A hajósok legtöbbje a partok mentén, a feltérképezett szigetek közelében marad. Az ismeretlen errefelé kevésbé romantikus, mint veszedelmes. A tengeri térképek keveset változtak az évek során. Ritkán, nagyon ritkán azért felbukkan egy-egy, amelyik távoli helyeket fest a messzeségbe vesző horizont titokzatos vonalára. A legtöbb ilyen valódiságát csupán szóbeszéd támasztja alá, ami alig több a semminél. Tucatjával adnak el hasonlókat bugrisoknak a kikötőben. Egy hitelesnek tűnő térkép, egy elsuttogott legenda és egy éppen eladó, rozzant lélekvesztő. Azon kevesek, akik élve megúsznak egy ilyen kalandot, egy életre megtanulják a leckét. Olykor bizony keskeny a határ bolond és vakmerő között. Ez másutt nem is lehetne igazabb, mint itt a Kikötőben.*
4744. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-11-16 15:03:13
Üzenet elküldve: 2020-11-16 15:03:13
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//A Barikádnál//
//Zárás//
*A seregnyi kölyök hirtelen felbolydul, s bár az elején fenyegető szervezettségben mozogtak, most szétszélednek, s Reyben is feloldódik a készenléti feszültség. Reménykedett benne, hogy nem lesz semmi komoly balhé, csupán egy kis erőfitogtatás, megleckéztetés, vagy az istenek tudják csak, mi is történt itt valójában. A lényeg, hogy a mélységi megnyugodhat, s most már tényleg elindulhatnak visszafelé. Így is vártak már eleget, kis híján botrányba is keveredtek.*
- Menjünk.
*Bólint hideg egyetértéssel, s elindul a férfi után.*
//Zárás//
*A seregnyi kölyök hirtelen felbolydul, s bár az elején fenyegető szervezettségben mozogtak, most szétszélednek, s Reyben is feloldódik a készenléti feszültség. Reménykedett benne, hogy nem lesz semmi komoly balhé, csupán egy kis erőfitogtatás, megleckéztetés, vagy az istenek tudják csak, mi is történt itt valójában. A lényeg, hogy a mélységi megnyugodhat, s most már tényleg elindulhatnak visszafelé. Így is vártak már eleget, kis híján botrányba is keveredtek.*
- Menjünk.
*Bólint hideg egyetértéssel, s elindul a férfi után.*
4743. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-11-16 12:15:12
Üzenet elküldve: 2020-11-16 12:15:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Még szerencse, hogy a szekér elején lóg egy lámpás, így nem a teljes sötétség az, ami közepette kicsit reszketve kapaszkodik a szekérbe. Bár a hangok, amelyek a fák közül szűrődnek ki valóban félelmetesek, de azzal nyugtatja magát, hogy ha nem moccan meg és nem ad ki hangot, nem lesz baj. Nemsokára egészen más zajokra lesz figyelmes, hamarosan pedig viskók mellett haladnak el és egyre több fény világítja meg a környezetüket.*
-Megéérkezetünk! *Kiáltja el magát a férfi, bár nem neki szól, ez abból lesz egyértelmű számára, hogy néhány másik mélyebb férfihang örömének hangot adja felkurjant. Biztosan már nagyon várták a rakományt, amit a szekér hozott. Ha jobban megnézi, talán érthető is, hiszen hordók, eddig nem igazán érdekelte mivel osztja meg a helyet, most viszont beleszagol a levegőbe. Szinte már hozzá is szokott az út során az orra a belőlük szivárgó bor kesernyés szagához. Nem is teketóriázik sokat, lepattan a szekérről és beszalad a házak közé. Az kéne még, hogy elkapják, aztán eladják egy másik földön, mert hallott már ilyesfajta rémtörténeteket. Csak a sötétben áll meg, a falhoz szorított háttal szuszogni egyet. Nem igazán lesz mersze senkit megszólítani, sőt, talán jobb is ha minden árnyékot nagy ívben elkerül. Csak lesz egy hely itt a kikötőben, ahol nem kell majd félnie, hogy két részeg matróz majd rá talál ülni, csupán figyelmetlenségből. Egy félreesőbb és halkabb helyet képzelt el, bár már kicsit hűvös odakinn az idő, de a köpenye még tartja a meleget, főleg a futás után.*
-Megéérkezetünk! *Kiáltja el magát a férfi, bár nem neki szól, ez abból lesz egyértelmű számára, hogy néhány másik mélyebb férfihang örömének hangot adja felkurjant. Biztosan már nagyon várták a rakományt, amit a szekér hozott. Ha jobban megnézi, talán érthető is, hiszen hordók, eddig nem igazán érdekelte mivel osztja meg a helyet, most viszont beleszagol a levegőbe. Szinte már hozzá is szokott az út során az orra a belőlük szivárgó bor kesernyés szagához. Nem is teketóriázik sokat, lepattan a szekérről és beszalad a házak közé. Az kéne még, hogy elkapják, aztán eladják egy másik földön, mert hallott már ilyesfajta rémtörténeteket. Csak a sötétben áll meg, a falhoz szorított háttal szuszogni egyet. Nem igazán lesz mersze senkit megszólítani, sőt, talán jobb is ha minden árnyékot nagy ívben elkerül. Csak lesz egy hely itt a kikötőben, ahol nem kell majd félnie, hogy két részeg matróz majd rá talál ülni, csupán figyelmetlenségből. Egy félreesőbb és halkabb helyet képzelt el, bár már kicsit hűvös odakinn az idő, de a köpenye még tartja a meleget, főleg a futás után.*
4742. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-11-14 22:35:51
Üzenet elküldve: 2020-11-14 22:35:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//A lehetetlen alatt, randevú//
* Hát most mit mondhatna a fiú. Ajkaik összetalálkoznak, de ilyesmire nem számított. Vagy egy haragos szőkét várt, akitől éppen csak sikerül lopni egy csókot, vagy éppen egy kissé meglepet esetlen csókra. Csakhogy nem ez történik. A megkezdet csókra a a két test szorosan közel kerül egymáshoz. A meleg női test csak úgy belesimul a férfi karjai közzé. A csók meg, hát az olyan, hogy Naznak még a szeme is kiguvad. Mivel a nyelve lelkes partnerre talál a Hist szájában. A megkezdet csókja egy kis időre meg is torpan, amikor a lány nyelve is beszáll. Mivel nem éppen egy esetlen kislány csókjában részesül. Egy igazi tapasztalt nővel van most dolga. Így aztán nem meglepő, hogy hosszú és szenvedélyes táncot jár a két sikamlós nyelv. Ajkaik szinte összeforrnak és nem is válnak szét egyhamar. A férfi bajával a Erai derekán pihenteti, mivel azzal húzta magához. A szabad jobbja meg elfelejtődőt, így aztán az ott maradt a szőke tenyerén. Hosszú csókjuknak csak nem akar vége szakadni, mivel még vissza-vissza csókolnak utólag is. A tolvaj még egy kicsit megharapdálja a lány felső ajkát, mielőtt végleg eltávolodna tőle.*
- Mindig trükközök, de szerintem te tudta, hogy ezt megteszem.* Az az1 érme pedig már Histerainay Hursoy tulajdona
. Kicsit félt tőle, hogy nem veszi jó néven, de tévedett.*
- Ó én boldogan adnám még a nevem is neked.* Nevet rá a tolvaj. Ideje elhagyni a hajót és ő nem hagyja el a kosarat, mert azzal tartozik. Keze kicsit jobba el kezd remegni, ami nem kis bosszúságot okoz neki. Érzi már az ital hiányát. Sajnálja, de muszáj neki félre vonulnia, pedig azt mondták neki, hogy nem lenne szükséges rögtön lelépnie.*
- Háát én nekem most mennem kéne. Fontos ö... teendőim vannak még, de szívesen találkoznék még veled. Mondjuk holnap este az új fogadóban? Boszorkánykonyha ja jól emlékszem.* Igyekezne hamar lelépni, ami talán egy cseppet gyanús is lehet, ha nem tartóztatják tovább, akkor lelép sietve a lakó épületek irányába.*
* Hát most mit mondhatna a fiú. Ajkaik összetalálkoznak, de ilyesmire nem számított. Vagy egy haragos szőkét várt, akitől éppen csak sikerül lopni egy csókot, vagy éppen egy kissé meglepet esetlen csókra. Csakhogy nem ez történik. A megkezdet csókra a a két test szorosan közel kerül egymáshoz. A meleg női test csak úgy belesimul a férfi karjai közzé. A csók meg, hát az olyan, hogy Naznak még a szeme is kiguvad. Mivel a nyelve lelkes partnerre talál a Hist szájában. A megkezdet csókja egy kis időre meg is torpan, amikor a lány nyelve is beszáll. Mivel nem éppen egy esetlen kislány csókjában részesül. Egy igazi tapasztalt nővel van most dolga. Így aztán nem meglepő, hogy hosszú és szenvedélyes táncot jár a két sikamlós nyelv. Ajkaik szinte összeforrnak és nem is válnak szét egyhamar. A férfi bajával a Erai derekán pihenteti, mivel azzal húzta magához. A szabad jobbja meg elfelejtődőt, így aztán az ott maradt a szőke tenyerén. Hosszú csókjuknak csak nem akar vége szakadni, mivel még vissza-vissza csókolnak utólag is. A tolvaj még egy kicsit megharapdálja a lány felső ajkát, mielőtt végleg eltávolodna tőle.*
- Mindig trükközök, de szerintem te tudta, hogy ezt megteszem.* Az az1 érme pedig már Histerainay Hursoy tulajdona
. Kicsit félt tőle, hogy nem veszi jó néven, de tévedett.*- Ó én boldogan adnám még a nevem is neked.* Nevet rá a tolvaj. Ideje elhagyni a hajót és ő nem hagyja el a kosarat, mert azzal tartozik. Keze kicsit jobba el kezd remegni, ami nem kis bosszúságot okoz neki. Érzi már az ital hiányát. Sajnálja, de muszáj neki félre vonulnia, pedig azt mondták neki, hogy nem lenne szükséges rögtön lelépnie.*
- Háát én nekem most mennem kéne. Fontos ö... teendőim vannak még, de szívesen találkoznék még veled. Mondjuk holnap este az új fogadóban? Boszorkánykonyha ja jól emlékszem.* Igyekezne hamar lelépni, ami talán egy cseppet gyanús is lehet, ha nem tartóztatják tovább, akkor lelép sietve a lakó épületek irányába.*
4741. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-11-14 21:51:58
Üzenet elküldve: 2020-11-14 21:51:58
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//A lehetetlen alatt, randevú//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
*Hist egyik része valahogy tudta, hogy hová tart a randevú egésze, az egyik fele bűnösen vágyta is, de ha mindezt még le is tagadja, az ezt követő reakcióját képtelen. A másik ajkai túl kecsegtetőek és ő pedig túl régen nem volt efféle helyzetnek a részese. Talán kissé pipiskednie is kell, hogy igazán elérje a másikat, de az ajkai mohón igyekszenek kapni a férfi után, miközben a lágy, puha ujjai a másik arcára simulnak, egészen a sötét fürtökig, ha módja akad rá. Valószínűleg Nazron uralja a csókukat, de a nő minden mozdulata arról árulkodik, hogy ebben azért ő sem tapasztalan. Sőt, kimondottan őszinte csókolózó. Minden rezdülése a természetéből fakad és sosem szégyelli magát miatta. Akkor sem, amikor a tolvajhoz próbál simulni vagy halkan sóhajt, és akkor sem, ha lassul a közös játékuk mozgása és még utólag módjuk van vissza- vissza hívni egymást egy- egy rövid kostoló csókra. *
- Te mindig trükközöl valamit, igaz? *Mosolyog a másikra, miközben akaratlanul is ismét beharapja az ajkát a friss érzések végett. Egyáltalán nem dühös, sőt kimondottan elégedett is jelenleg a szöszke. *
- Értek a pénzkezeléshez, ha örömlány lennék nem maradna neved se, azt is kikéne nekem fizetned. Úgyhogy örülj ennek a lehetetlen randevúnak, egy nagyon nem örömlánnyal. *Kacsint a kékes szemű férfira, miközben ha rajta múlik, már a dokkokra ér a lábuk és innen, már tényleg csak a másikon múlik a rájuk maradt utolsó percek kimenetele. *
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
*Hist egyik része valahogy tudta, hogy hová tart a randevú egésze, az egyik fele bűnösen vágyta is, de ha mindezt még le is tagadja, az ezt követő reakcióját képtelen. A másik ajkai túl kecsegtetőek és ő pedig túl régen nem volt efféle helyzetnek a részese. Talán kissé pipiskednie is kell, hogy igazán elérje a másikat, de az ajkai mohón igyekszenek kapni a férfi után, miközben a lágy, puha ujjai a másik arcára simulnak, egészen a sötét fürtökig, ha módja akad rá. Valószínűleg Nazron uralja a csókukat, de a nő minden mozdulata arról árulkodik, hogy ebben azért ő sem tapasztalan. Sőt, kimondottan őszinte csókolózó. Minden rezdülése a természetéből fakad és sosem szégyelli magát miatta. Akkor sem, amikor a tolvajhoz próbál simulni vagy halkan sóhajt, és akkor sem, ha lassul a közös játékuk mozgása és még utólag módjuk van vissza- vissza hívni egymást egy- egy rövid kostoló csókra. *
- Te mindig trükközöl valamit, igaz? *Mosolyog a másikra, miközben akaratlanul is ismét beharapja az ajkát a friss érzések végett. Egyáltalán nem dühös, sőt kimondottan elégedett is jelenleg a szöszke. *
- Értek a pénzkezeléshez, ha örömlány lennék nem maradna neved se, azt is kikéne nekem fizetned. Úgyhogy örülj ennek a lehetetlen randevúnak, egy nagyon nem örömlánnyal. *Kacsint a kékes szemű férfira, miközben ha rajta múlik, már a dokkokra ér a lábuk és innen, már tényleg csak a másikon múlik a rájuk maradt utolsó percek kimenetele. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5256-5275