//Kiürítési parancs//
//Ephemia, Ziana//
*Xaly rájön, hogy sikerült egy mord, cinikus, a civileket semmibe vevő katonanő és egy álomvilágból a valóságba csöppent, önérzetes palotakisasszony közé szorulnia, ahonnan csak úgy léphet le, ha elengedi a „jelentős mennyiségű aranyat” és egymagában vág neki az északra vezető útnak. Ami a hírek szerint még az ő ízlésének is túl izgalmasnak ígérkezne. ~Remek, tényleg remek!~ De eleget látott és főleg eleget szívott már ahhoz, hogy tudja, a dohogással nem megy semmire. Úgy dönt, első lépésként odaviselkedi a jókislányt ennek a vicsorgó vörösnek, aztán megpróbálja életben tartani Ephemiát addig, amíg ki nem imádkozza belőle, hogy hová kell menni és mit kell csinálni azért a kupac pénzért, amit volt olyan megátalkodott és megígért neki. Felölti hát legengedelmesebb mosolyát és alázatosan biccent, hogy ha a tollas kalapos nőnek is annyi esze van, mint egy átlag városőrnek, akkor is értse, mindenben a parancsa szerint fognak eljárni.*
-Köszönjük, máris indulunk!
*Majd további szócséplés nélkül belekarol Ephemiába és a mondott irányba kezdi húzni, kellően erélyesen ahhoz, hogy ha amaz még mondott volna valamit, elfelejtse és inkább Xalyra akadjon ki, mint, hogy a lánghajú átkot hergelje tovább. Amint a vélelmezhető legnagyobb hallótávolságon kívül érnek, fojtott hangon, kedvesen, de határozottan kezd magyarázni társának.*
-Tudod, teljesen igazad volt abban, amit mondtál annak a nőnek. Én abszolút egyetértek veled. De tényleg! Pusztán annyit javasolnék tisztelettel, hogy legközelebb, ha lehet és mód van rá és tényleg nem kerül erőfeszítésedbe, esetleg talán lehetséges lenne-e, hogy ne feleselj vissza egy Városőrnek? Még kevésbé egy tisztnek. Tudom, most arra gondolsz, amire én gondolok, hogy gondolsz, és hidd el, szerintem is. De hát ezek ilyen taplók és ha felhúzod valamelyiket, hirtelen jön még három-négy és máris hátra csavart kézzel visznek valami sötét zugba. Ott aztán jól összevernek meg leöntöznek hideg vízzel és még egyebek, nem akarlak ijesztgetni, de nem jó dolgokat tesznek veled. Azt hiszem, nem szeretnél ilyen helyzetbe kerülni és én sem szeretném, ha ilyen helyzetbe kerülnél. ~Mert akkor sosem tudom meg, mit is akarsz tőlem, amiért sokat akarsz fizetni. Na jó, még azért is, mert jó fej vagyok. De inkább az arany miatt.~ Értesz, ugye?
*Mondandóját egy barátságos mosollyal fejezi be és lassan úrrá lesz azon a vágyán is, hogy a vállánál fogva rázza a lányt, miközben kiabálva, sokkal nyersebben fogalmazza meg a fentieket. Ha eddig nem tépte ki magát a kezéből, most elengedi és a dokkok felé kalauzolja, amerre a tűzvörös hajú sorscsapás küldte őket.*