Kikötő - Dokkok és kikötő
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Tenger és szigetek (új) Kikötői erdőség (új) Csatornarendszer (új) | Dokkok és kikötő | Lakónegyed (új) Vámház (új) Világítótorony (új) |
280. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-09-25 10:39:45
Üzenet elküldve: 2020-09-25 10:39:45
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 162
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 162
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Egy vörös alak//
//A barikádnál//
*Dalaf minden hazugság nélkül állíthatja mostanra, hogy a Patkányok nem éppen finoman fejezik ki a gondolataikat. Érthetetlenül ellenségesek és agresszívak. Persze nem, mintha Dalaf nem ordibált volna soha torkaszakadtából vagy káromkodna bizonyos helyzetekbe szívesen, de a körülötte lévők, olyan szinten űzik a mocskos szavakat a beszédükben, hogy ha a külsőjük nem is a viselkedésük minden rendes nőt elriaszt. Bár ez az ő dolguk, Dalaf a nőkkel foglalkozik, neki tudnia kell velük bánni más nem nagyon számít. Eközben a négy fickó és Dhorisz között egy kisebb párbeszéd zajlik, de ő inkább nem szól bele, türelmesen hallgat, majd amikor az utolsó mondat is elhangzik cselekedni kezd. Kiszámolja a kerek 250 aranyat, majd mindenki szeme láttára, trükközések nélkül átnyújta Wylindhor Valdhorisz számára a megkésett összeget.
*
- Ezzel végeztünk is. Ha megengedik távoznék. További szép napot! *Fordul a Patkányok és Dhorisz felé, ha pedig senkinek semmi ellenvetése nincs a mondandójához ő maga útnak indul vissza a Sellőház felé. *
//A barikádnál//
*Dalaf minden hazugság nélkül állíthatja mostanra, hogy a Patkányok nem éppen finoman fejezik ki a gondolataikat. Érthetetlenül ellenségesek és agresszívak. Persze nem, mintha Dalaf nem ordibált volna soha torkaszakadtából vagy káromkodna bizonyos helyzetekbe szívesen, de a körülötte lévők, olyan szinten űzik a mocskos szavakat a beszédükben, hogy ha a külsőjük nem is a viselkedésük minden rendes nőt elriaszt. Bár ez az ő dolguk, Dalaf a nőkkel foglalkozik, neki tudnia kell velük bánni más nem nagyon számít. Eközben a négy fickó és Dhorisz között egy kisebb párbeszéd zajlik, de ő inkább nem szól bele, türelmesen hallgat, majd amikor az utolsó mondat is elhangzik cselekedni kezd. Kiszámolja a kerek 250 aranyat, majd mindenki szeme láttára, trükközések nélkül átnyújta Wylindhor Valdhorisz számára a megkésett összeget.
*- Ezzel végeztünk is. Ha megengedik távoznék. További szép napot! *Fordul a Patkányok és Dhorisz felé, ha pedig senkinek semmi ellenvetése nincs a mondandójához ő maga útnak indul vissza a Sellőház felé. *
279. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-09-24 21:27:05
Üzenet elküldve: 2020-09-24 21:27:05
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Egy vörös alak//
//A barikádnál//
*A mélységi türelmesen meghallgatja Dalaf kis bocsánatkérő monológját. Nem haragszik ő, elvégre sokan nem tudnak még erről. Igaz, a 250 arany összege meglepi, ám érzelmeit közömbös arckifejezéssel palástolja. Ugyanakkor pedig örül neki, ez eléggé meglódítja a melót.*
- Jaj, ugyan, nem történt semmi.* Legyint könnyedén.*
- De minthogy már tudja, a következő alkalommal már figyelmeztetés nélkül is tud fizetni.* Hangján nem érezni semmilyen érzelmet, tárgyilagosan beszél.*
- Igen, 250 arany megfelelő összeg. ~Nagyon is megfelelő.~* S gondolatban csak úgy dörzsöli tenyereit a siker hatására. Idő közben az egyik gyereket jól rendre utasítják. Dhorisz nem szól bele, nem az ő asztala megoldani mások problémáját. Persze figyelme lankadatlan az eseményektől függetlenül. Hamar meg is kapja a választ, miszerint a Sellőből rángatták vissza a barikádhoz adót fizetni. Magában bizony elkönyveli, hogy a vörös férfi igazán jó helyet választott magának megpihenésre. Vagy akármire, amit tervez. Tényleg nem egy kiktipikus kikötői hely, sőt, messze kiemelkedik minőségben például a Rókához képest. Bár nyilvánvalóan van egy réteg, amelyiknek a Róka is tökéletesen elegendő egy berúgásra.
Úgy tűnik a banda egyik tagja kezd türelmetlen lenni amiatt, hogy a fizetés még nem történt meg. Jóindulatúan leinti a férfit, persze nyilván nem vezéri stílusban, s mindössze annyit hivatott ez kifejezni, hogy nem történt semmi gubanc, minden a legtökéletesebb rendben halad. Azért csak még hozzáteszi:*
- Mindjárt fizet, nincs trükközés. Kezeskedem róla.* Megint csak tárgyilagosan beszél, nehogy kiérezzék érzelmeit. Egyébként jelenleg csak jogosnak tartja az elmaradás pótlását, s röpke időre még egy kis csel is megvillan a fejében. Úgy tesz, mintha Dalaf kevesebbet adna, így próbál kisajtolni 300 aranyhoz még közelebb eső összeget. De aztán el is veti, mert eszébe jut, hogy Jarhan kérte a 250 arany kárpótlást. Egyszerű adószedőként pedig nem áll módjában felülírni a pillanatnyi vezetője döntését.*
//A barikádnál//
*A mélységi türelmesen meghallgatja Dalaf kis bocsánatkérő monológját. Nem haragszik ő, elvégre sokan nem tudnak még erről. Igaz, a 250 arany összege meglepi, ám érzelmeit közömbös arckifejezéssel palástolja. Ugyanakkor pedig örül neki, ez eléggé meglódítja a melót.*
- Jaj, ugyan, nem történt semmi.* Legyint könnyedén.*
- De minthogy már tudja, a következő alkalommal már figyelmeztetés nélkül is tud fizetni.* Hangján nem érezni semmilyen érzelmet, tárgyilagosan beszél.*
- Igen, 250 arany megfelelő összeg. ~Nagyon is megfelelő.~* S gondolatban csak úgy dörzsöli tenyereit a siker hatására. Idő közben az egyik gyereket jól rendre utasítják. Dhorisz nem szól bele, nem az ő asztala megoldani mások problémáját. Persze figyelme lankadatlan az eseményektől függetlenül. Hamar meg is kapja a választ, miszerint a Sellőből rángatták vissza a barikádhoz adót fizetni. Magában bizony elkönyveli, hogy a vörös férfi igazán jó helyet választott magának megpihenésre. Vagy akármire, amit tervez. Tényleg nem egy kiktipikus kikötői hely, sőt, messze kiemelkedik minőségben például a Rókához képest. Bár nyilvánvalóan van egy réteg, amelyiknek a Róka is tökéletesen elegendő egy berúgásra.
Úgy tűnik a banda egyik tagja kezd türelmetlen lenni amiatt, hogy a fizetés még nem történt meg. Jóindulatúan leinti a férfit, persze nyilván nem vezéri stílusban, s mindössze annyit hivatott ez kifejezni, hogy nem történt semmi gubanc, minden a legtökéletesebb rendben halad. Azért csak még hozzáteszi:*
- Mindjárt fizet, nincs trükközés. Kezeskedem róla.* Megint csak tárgyilagosan beszél, nehogy kiérezzék érzelmeit. Egyébként jelenleg csak jogosnak tartja az elmaradás pótlását, s röpke időre még egy kis csel is megvillan a fejében. Úgy tesz, mintha Dalaf kevesebbet adna, így próbál kisajtolni 300 aranyhoz még közelebb eső összeget. De aztán el is veti, mert eszébe jut, hogy Jarhan kérte a 250 arany kárpótlást. Egyszerű adószedőként pedig nem áll módjában felülírni a pillanatnyi vezetője döntését.*
278. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-09-24 11:17:01
Üzenet elküldve: 2020-09-24 11:17:01
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Egy vörös alak//
//A barikádnál//
*A csapat végérvényesen megérkezik és erről most már minden résztvevője egyértelmű tudomást vesz. Dalaf Dhoriszhoz lép közelebb, miközben a négy patkány kisérő hátrébb maradnak, hogy az adószedő és a vörös intézni tudja a dolgát. Csak a gyermek marad Dalaf közelében, aki ügyetlenkedve ugyan, de végül megmenekül az eséstől. Ahogy elkapják a kezét, megijed és az elfre néz, majd pár pillanat után azonnal kiszabadítja magát és pár lépést hátrál, majd félve a négy fickóra néz, akik nem hagyják szó nélkül a történteket.*
- Takarodj vissza a helyedre kölyök! *A fiú fülét farkát behúzva mászik vissza egy közeli fára, amely a csapat mögött található. Ha bárki körbe tekint a barikád környékén sok gyermeket láthat, akik mintha őrszemként kémlelnék a tájat. Figyelmük szinte mindenre kiterjed és aligha akad olyan dolog, miről a környéken ne tudnának.
A négy fickó nem szól bele eleinte Dhorisz és Dalaf tárgyalgatásába, de amikor Dalaf még mindig nem perkálja ki az összeget, akkor az egyikük morcosan odaszól.*
- Csipkedd magad vörös! Jarhan kétszázötven aranyat mondott, ne trükközzél! *Nem túl értelmes banda azt meg kell hagyni, de ha valamit a felettesük meghagy, akkor azt pontról pontra teljesíteni kívánják. Ez jól megfigyelhető a jelenlévők számára.
Mindeközben Nirssel és Darelldel nem foglalkozik egyetlen patkány őr sem, így akár szabadon távozhatnak is. Pusztán csak a gyermekek kis csoportja tartja őket szemmel.*
//A barikádnál//
*A csapat végérvényesen megérkezik és erről most már minden résztvevője egyértelmű tudomást vesz. Dalaf Dhoriszhoz lép közelebb, miközben a négy patkány kisérő hátrébb maradnak, hogy az adószedő és a vörös intézni tudja a dolgát. Csak a gyermek marad Dalaf közelében, aki ügyetlenkedve ugyan, de végül megmenekül az eséstől. Ahogy elkapják a kezét, megijed és az elfre néz, majd pár pillanat után azonnal kiszabadítja magát és pár lépést hátrál, majd félve a négy fickóra néz, akik nem hagyják szó nélkül a történteket.*
- Takarodj vissza a helyedre kölyök! *A fiú fülét farkát behúzva mászik vissza egy közeli fára, amely a csapat mögött található. Ha bárki körbe tekint a barikád környékén sok gyermeket láthat, akik mintha őrszemként kémlelnék a tájat. Figyelmük szinte mindenre kiterjed és aligha akad olyan dolog, miről a környéken ne tudnának.
A négy fickó nem szól bele eleinte Dhorisz és Dalaf tárgyalgatásába, de amikor Dalaf még mindig nem perkálja ki az összeget, akkor az egyikük morcosan odaszól.*
- Csipkedd magad vörös! Jarhan kétszázötven aranyat mondott, ne trükközzél! *Nem túl értelmes banda azt meg kell hagyni, de ha valamit a felettesük meghagy, akkor azt pontról pontra teljesíteni kívánják. Ez jól megfigyelhető a jelenlévők számára.
Mindeközben Nirssel és Darelldel nem foglalkozik egyetlen patkány őr sem, így akár szabadon távozhatnak is. Pusztán csak a gyermekek kis csoportja tartja őket szemmel.*
277. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-09-24 10:19:52
Üzenet elküldve: 2020-09-24 10:19:52
![>Darelld Oryw [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11458_1553803279_ember_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Egy vörös alak//
//A barikádnál//
* Útközben csapódik hozzájuk egy kölyök, de lényegében szinte senki nem is vesz róla tudomást. Így aztán Darelld csak egy dologra tud gondolni. Szoros kapcsolatban állhat a Patkányokkal a fiú. A többi társa is ott játszadozik az út menti fákon körül. Lehet, hogy Dalafnak ez nem jelent semmit, de a marcona őr, jól tudja, hogy érdemes rájuk odafigyelni. Veszélyes környék veszélyes gyerekeket szül. Lopnak, kémkednek és, ha úgy van a torkod is elmetszik, ha nem vigyázol. Így aztán a fiúra külön figyelmet szentel emberünk. A barikádnál éppen van valakivel tárgyal a vámos, de ez nem tartozik rá. Darelld csak biccent az ott lévőknek és kész. Dalaf beszél így aztán már csak ki kell várnia a végét. Egyelőre még minden rendben megy és szeretné a férfi, ha ez így is maradna a továbbiakban is.*
//A barikádnál//
* Útközben csapódik hozzájuk egy kölyök, de lényegében szinte senki nem is vesz róla tudomást. Így aztán Darelld csak egy dologra tud gondolni. Szoros kapcsolatban állhat a Patkányokkal a fiú. A többi társa is ott játszadozik az út menti fákon körül. Lehet, hogy Dalafnak ez nem jelent semmit, de a marcona őr, jól tudja, hogy érdemes rájuk odafigyelni. Veszélyes környék veszélyes gyerekeket szül. Lopnak, kémkednek és, ha úgy van a torkod is elmetszik, ha nem vigyázol. Így aztán a fiúra külön figyelmet szentel emberünk. A barikádnál éppen van valakivel tárgyal a vámos, de ez nem tartozik rá. Darelld csak biccent az ott lévőknek és kész. Dalaf beszél így aztán már csak ki kell várnia a végét. Egyelőre még minden rendben megy és szeretné a férfi, ha ez így is maradna a továbbiakban is.*
276. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-09-24 08:42:12
Üzenet elküldve: 2020-09-24 08:42:12
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 162
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 162
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Egy vörös alak//
//A barikádnál//
*Az adószedő nagyban elvan foglalva egy kéretlenül fizető férfivel és noha Dalaf nem ismeri a teljes történetet biztos benne, hogy tényleg nehéz lehet a mélységinek a munka. Közben egy nem is, olyan messzi gyermekcsoportból egy kisfiú látszik feléjük szaladni halvány mosollyal az arcán Dalafban meg szinte abban a pillanatban kapcsolódik be az apa jelző és ettől a pillanattól, csak a gyermekre figyel, mintha csak az övé lenne. Őszintén szólva félti őt az őröktől és a többieket a rengeteg részeg hajóstól aki erre jár, de nem tehet semmit ez pedig szomorú. Aztán egy kis idővel később a Dhorisz nevezetű nő felkiált és beszélni kezd hozzá. *
- Jó napot, hölgyem! Igen jártam, már ma erre bocsásson meg nem tudtam az itteni adószedésről, ha máshogy lett volna rögtön fizetek. Az urak, úgy értesítettek 250 arany lesz a végösszeg. Ez megfelel? Pusztán, mert akkor fizetnék is. *Dalaf végig udvarias sőt mi több még egy halvány mosoly is bujkál a szája szélén, mert valahogy a nő kevésbé tűnik számára taszító személyiségnek, mint az az öt Patkány nevezetű. Furcsának tűnhet egy, ilyen helyzetben ennyire tiszteletteljesen megszólítani egy mélységit mégis a vörös, így látja ezt jónak. Nem tett ellene semmit a fekete hajú, hogy ne adja meg a megfelelő illemet felé, de a viselkedése egyáltalán nem megy át ficsúri nyáladzásba. *
- Ha nem bánja erre én válaszolnék, nem kedvelem azt a jelzőt amit a társai használnak. Munkakeresésből tértem be a Sellőházba, ott találtak rám. *Dalaf direkt nem használja a hímringyó kifejezést, mert egyszerűen már belefáradt a hangzásába és amíg ezen gondolkodik a mellettük lévő gyermek megbotlani látszik egy kis kavicsban amivel játszadozott, úgyhogy az elf kezei hirtelen gyorsasággal nyúlnak a fiú után miközben egy pillanatra a szíve is megáll, de aztán ahogy újra kiegyenesedik a kölyök megnyugvás költözik a szívébe és halványan elmosolyodik. Egyeseknek fel is tűnhet mennyivel jobb kedvében van a gyerekek társaságában, de ez semmi romlottat nem takar pusztán egyszerű kis jele annak, hogy jól bánik a gyerekekkel. Ha nő lenne minden bizonnyal dadaként dolgozna, de erre kevés az esélye férfiként. *
//A barikádnál//
*Az adószedő nagyban elvan foglalva egy kéretlenül fizető férfivel és noha Dalaf nem ismeri a teljes történetet biztos benne, hogy tényleg nehéz lehet a mélységinek a munka. Közben egy nem is, olyan messzi gyermekcsoportból egy kisfiú látszik feléjük szaladni halvány mosollyal az arcán Dalafban meg szinte abban a pillanatban kapcsolódik be az apa jelző és ettől a pillanattól, csak a gyermekre figyel, mintha csak az övé lenne. Őszintén szólva félti őt az őröktől és a többieket a rengeteg részeg hajóstól aki erre jár, de nem tehet semmit ez pedig szomorú. Aztán egy kis idővel később a Dhorisz nevezetű nő felkiált és beszélni kezd hozzá. *
- Jó napot, hölgyem! Igen jártam, már ma erre bocsásson meg nem tudtam az itteni adószedésről, ha máshogy lett volna rögtön fizetek. Az urak, úgy értesítettek 250 arany lesz a végösszeg. Ez megfelel? Pusztán, mert akkor fizetnék is. *Dalaf végig udvarias sőt mi több még egy halvány mosoly is bujkál a szája szélén, mert valahogy a nő kevésbé tűnik számára taszító személyiségnek, mint az az öt Patkány nevezetű. Furcsának tűnhet egy, ilyen helyzetben ennyire tiszteletteljesen megszólítani egy mélységit mégis a vörös, így látja ezt jónak. Nem tett ellene semmit a fekete hajú, hogy ne adja meg a megfelelő illemet felé, de a viselkedése egyáltalán nem megy át ficsúri nyáladzásba. *
- Ha nem bánja erre én válaszolnék, nem kedvelem azt a jelzőt amit a társai használnak. Munkakeresésből tértem be a Sellőházba, ott találtak rám. *Dalaf direkt nem használja a hímringyó kifejezést, mert egyszerűen már belefáradt a hangzásába és amíg ezen gondolkodik a mellettük lévő gyermek megbotlani látszik egy kis kavicsban amivel játszadozott, úgyhogy az elf kezei hirtelen gyorsasággal nyúlnak a fiú után miközben egy pillanatra a szíve is megáll, de aztán ahogy újra kiegyenesedik a kölyök megnyugvás költözik a szívébe és halványan elmosolyodik. Egyeseknek fel is tűnhet mennyivel jobb kedvében van a gyerekek társaságában, de ez semmi romlottat nem takar pusztán egyszerű kis jele annak, hogy jól bánik a gyerekekkel. Ha nő lenne minden bizonnyal dadaként dolgozna, de erre kevés az esélye férfiként. *
275. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-09-23 21:02:00
Üzenet elküldve: 2020-09-23 21:02:00
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Egy vörös alak//
//A barikádnál//
//Dhorisz és Nirs figyelmébe//
*Ha Nirs nehezen igazodik el rajta, akkor ő mit szóljon? Ő pillanatnyilag pedig azt nem érti, hogy miért tart kiselőadást a faját illető dolgokról. Szóvá is teszi bizony:*
- Engem pont nem érdekel, hogy mások mit gondolnak a fajomról. És egyébként ne állítsd be a mélységieket úgy, mintha csak ők szednének pénzt másoktól. Teljesen biztos vagyok abban, hogy más fajhoz tartozók is szednek. Ha nem adó néven, akkor máshogy. Csak tudod, nekem nem az a feladatom, hogy személyiségeket elemezzek és filozofáljak az élet nagy kérdéseiről. Amúgy sem jellemző rám. Nekem az a feladatom, hogy adót szedjek, mint ahogy már említettem.* Legyint egyet, úgy látja, nem fogja tudni megmagyarázni a dolgot, hagyja hát inkább a fenébe. Egyébként végig teljesen higgadtan beszél.*
- Különben mindegy is, rád van bízva, hogy kiről és miről mit gondolsz, én nem vagyok senki, hogy megszabjam.
*A levegőben röpülő érméket el tudja kapni. Az bántja kissé, hogy így, gyakorlatilag majdhogynem bunkón kapja meg a pénzt, de legalább véget ér a beszélgetés. Az idegen felpattan lova nyergébe, csak akkor szól újból. Ez idő alatt háta mögül egy kiáltás üti meg a fülét, miszerint Jarhan üdvözletét küldi. Csak egy pillanatra fordítja hátra fejét, s ennyi elég, hogy megismerje a patkányokat, amint valakit kísérgetnek. Tüstént foglalkozik is velük, csak előbb elintézi Nirs ügyét.
Dhorisz ugyan nem ért egyet a férfi nézetével, szerinte ez tiszta fenyegetőzés volt, csak épp higgadt körítéssel. De nem szól semmit, csak zsebre csúsztatja az összeget. Számtalan lehetőség átvillan a fején, hogy miket csinálhat a férfi, de hogy nem kérdez rá, az teljesen biztos. Úgy van vele, hogy a másik úgy sem mondaná meg, így hiábavaló a faggatózás. Szótlanul elhúzza a barikád egyik oldalát annyira, hogy a lovas kényelmesen átjuthasson. Ha pedig ez megtörtént, akkor az újonnan érkezettek felé fordul.*
- Á, én már láttam magát.* Kiált fel a felismeréstől, mikor meglátja a vörös Dalafot.*
- Kicselezte a barikádomat, láttam, hogy jó 20-30 méterrel odébb surrant át a kikötőbe. Kiabáltam maga után, de vagy nem hallotta vagy nem akarta hallani.
*Teljesen normálisan beszél, nincs benne sem ellenségesség, sem egyéb negatív érzés.*
- Hol találtatok rá egyébként?* Kérdezi kíváncsian az őrökhöz fordulva.*
//A barikádnál//
//Dhorisz és Nirs figyelmébe//
*Ha Nirs nehezen igazodik el rajta, akkor ő mit szóljon? Ő pillanatnyilag pedig azt nem érti, hogy miért tart kiselőadást a faját illető dolgokról. Szóvá is teszi bizony:*
- Engem pont nem érdekel, hogy mások mit gondolnak a fajomról. És egyébként ne állítsd be a mélységieket úgy, mintha csak ők szednének pénzt másoktól. Teljesen biztos vagyok abban, hogy más fajhoz tartozók is szednek. Ha nem adó néven, akkor máshogy. Csak tudod, nekem nem az a feladatom, hogy személyiségeket elemezzek és filozofáljak az élet nagy kérdéseiről. Amúgy sem jellemző rám. Nekem az a feladatom, hogy adót szedjek, mint ahogy már említettem.* Legyint egyet, úgy látja, nem fogja tudni megmagyarázni a dolgot, hagyja hát inkább a fenébe. Egyébként végig teljesen higgadtan beszél.*
- Különben mindegy is, rád van bízva, hogy kiről és miről mit gondolsz, én nem vagyok senki, hogy megszabjam.
*A levegőben röpülő érméket el tudja kapni. Az bántja kissé, hogy így, gyakorlatilag majdhogynem bunkón kapja meg a pénzt, de legalább véget ér a beszélgetés. Az idegen felpattan lova nyergébe, csak akkor szól újból. Ez idő alatt háta mögül egy kiáltás üti meg a fülét, miszerint Jarhan üdvözletét küldi. Csak egy pillanatra fordítja hátra fejét, s ennyi elég, hogy megismerje a patkányokat, amint valakit kísérgetnek. Tüstént foglalkozik is velük, csak előbb elintézi Nirs ügyét.
Dhorisz ugyan nem ért egyet a férfi nézetével, szerinte ez tiszta fenyegetőzés volt, csak épp higgadt körítéssel. De nem szól semmit, csak zsebre csúsztatja az összeget. Számtalan lehetőség átvillan a fején, hogy miket csinálhat a férfi, de hogy nem kérdez rá, az teljesen biztos. Úgy van vele, hogy a másik úgy sem mondaná meg, így hiábavaló a faggatózás. Szótlanul elhúzza a barikád egyik oldalát annyira, hogy a lovas kényelmesen átjuthasson. Ha pedig ez megtörtént, akkor az újonnan érkezettek felé fordul.*
- Á, én már láttam magát.* Kiált fel a felismeréstől, mikor meglátja a vörös Dalafot.*
- Kicselezte a barikádomat, láttam, hogy jó 20-30 méterrel odébb surrant át a kikötőbe. Kiabáltam maga után, de vagy nem hallotta vagy nem akarta hallani.
*Teljesen normálisan beszél, nincs benne sem ellenségesség, sem egyéb negatív érzés.*
- Hol találtatok rá egyébként?* Kérdezi kíváncsian az őrökhöz fordulva.*
274. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-09-23 19:00:16
Üzenet elküldve: 2020-09-23 19:00:16
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Egy vörös alak//
//A barikádnál//
//Dhoris és Nirs figyelmébe//
*Odafönt Északon szájról-szájra jár egy legenda egy bizonyos Floothas nevű harcosról. Szerencsétlen Floothas. Nem ügyetlen volt, nem volt kacska a keze, egyszerűen nála pechesebb embert még nem hordott a hátán Lanawin földje. Az egyébként biztos kezű kovács az ő kardjának pengéjét csorbította ki, az ivóban garantált volt, hogy nála ürül ki a sörös korsó és zsiványként sem volt szerencsésebb. Mindig rossz célpontot szemelt ki. Vagy sokkal képzettebb kardfortagtó volt az "áldozat" és jól helybenhagyta, vagy váratlanul felbukkantak a cimborái és fel kellett vennie a nyúlcipőt, vagy olyan nincstelent szemelt ki, akiről még a ruhát sem volt érdemes lehúznia. Még halálában sem volt szerencsésebb. A legendája szerint nyúlsültet készült elfogyasztani egy rengetegben (csak az istenek tudják miként sikerült íjvégre kapnia a tapsifülest), épp csak kettőt harapott a húsba amikor bántó reccsenéssel meghasadt felette a tér, és egy tucat, jól megtermett ork nőstény hullott a nyakába, agyonnyomva balsors üldözte hősünket. Mágiaelméletben jártas fők szerint ez Floothas túlvilágian balszerencsés kisugárzásának következménye lehetett, tekintve, hogy efféle mágiaformát jelenleg nem ismer a tudomány.
Nirsnek pedig rögtön a peches északi antihős jut eszébe, ahogy megpillantja a tagbaszakadtakat. Nem mintha itt és most akart volna nekiugrani a mélységinek, de az események ilyetén alakulása fényében ez egyenlő lenne az öngyilkossággal. Tehát csendes derűvel hallgatja végig a sötételf kifakadását, aztán kicsit megcsóválja a fejét.*
- Nem értelek. Adószedő vagy, ahogy állítod, tehát pontosan tudnod kell, hogy a magadfajtát *a hangsúly, elég nagy hangsúly a magadfajtán van* sehol sem szívlelik. Mint ahogy azt sem, ha mindenféle mondvacsinált ürüggyel pénzt sajtoltok ki a népekből.
*Kis keresgélés után 60 aranyar vet oda Wylindhor Valdhorisznek. Ha ügyes elkapja, ha nem, majd felszedi a földről. Nem is szól többet amíg vissza nem száll a lova nyergébe.*
- Bár ez messze nem fenyegetés volt, épp ellenkezőleg, a jóindulat megnyilvánulása, hogy adtam választási lehetőséget, örülök ha nem ijedtél meg. Akkor nem lenne annyira izgalmas. * elmosolyodik* De megvívni nem fogok veled.
*Sokkal érdekesebb dolgokat tartogat a mélységinek. Most pedig, ha nem tartóztatják tovább, folytatja útját.*
A hozzászólás írója (Nirs Thargodrym) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.09.23 19:11:11
//A barikádnál//
//Dhoris és Nirs figyelmébe//
*Odafönt Északon szájról-szájra jár egy legenda egy bizonyos Floothas nevű harcosról. Szerencsétlen Floothas. Nem ügyetlen volt, nem volt kacska a keze, egyszerűen nála pechesebb embert még nem hordott a hátán Lanawin földje. Az egyébként biztos kezű kovács az ő kardjának pengéjét csorbította ki, az ivóban garantált volt, hogy nála ürül ki a sörös korsó és zsiványként sem volt szerencsésebb. Mindig rossz célpontot szemelt ki. Vagy sokkal képzettebb kardfortagtó volt az "áldozat" és jól helybenhagyta, vagy váratlanul felbukkantak a cimborái és fel kellett vennie a nyúlcipőt, vagy olyan nincstelent szemelt ki, akiről még a ruhát sem volt érdemes lehúznia. Még halálában sem volt szerencsésebb. A legendája szerint nyúlsültet készült elfogyasztani egy rengetegben (csak az istenek tudják miként sikerült íjvégre kapnia a tapsifülest), épp csak kettőt harapott a húsba amikor bántó reccsenéssel meghasadt felette a tér, és egy tucat, jól megtermett ork nőstény hullott a nyakába, agyonnyomva balsors üldözte hősünket. Mágiaelméletben jártas fők szerint ez Floothas túlvilágian balszerencsés kisugárzásának következménye lehetett, tekintve, hogy efféle mágiaformát jelenleg nem ismer a tudomány.
Nirsnek pedig rögtön a peches északi antihős jut eszébe, ahogy megpillantja a tagbaszakadtakat. Nem mintha itt és most akart volna nekiugrani a mélységinek, de az események ilyetén alakulása fényében ez egyenlő lenne az öngyilkossággal. Tehát csendes derűvel hallgatja végig a sötételf kifakadását, aztán kicsit megcsóválja a fejét.*
- Nem értelek. Adószedő vagy, ahogy állítod, tehát pontosan tudnod kell, hogy a magadfajtát *a hangsúly, elég nagy hangsúly a magadfajtán van* sehol sem szívlelik. Mint ahogy azt sem, ha mindenféle mondvacsinált ürüggyel pénzt sajtoltok ki a népekből.
*Kis keresgélés után 60 aranyar vet oda Wylindhor Valdhorisznek.
Ha ügyes elkapja, ha nem, majd felszedi a földről. Nem is szól többet amíg vissza nem száll a lova nyergébe.*- Bár ez messze nem fenyegetés volt, épp ellenkezőleg, a jóindulat megnyilvánulása, hogy adtam választási lehetőséget, örülök ha nem ijedtél meg. Akkor nem lenne annyira izgalmas. * elmosolyodik* De megvívni nem fogok veled.
*Sokkal érdekesebb dolgokat tartogat a mélységinek. Most pedig, ha nem tartóztatják tovább, folytatja útját.*
A hozzászólás írója (Nirs Thargodrym) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.09.23 19:11:11
273. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-09-23 15:19:00
Üzenet elküldve: 2020-09-23 15:19:00
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Egy vörös alak//
//A barikádnál//
//Dhoris és Nirs figyelmébe//
*Négy nagydarab férfi kel át a kikötő dokkok övezte részén. A kis kompánia igen színesen fest a kikötő szakadt és szürke hangulatában, hiszen a megtermett fickók, akik a patkányok jelét viselik közrefognak egy magas vörös elfet, aki kényelmesen kitekinthet őrzőinek gyűrűjéből bármely irányban. Darelldel nem foglalkoznak a város igaz katonái, csak a célszemélyre fókuszálnak, aki a közrefogás ellenére szabadon mozoghat. Nem lökdösik, vagy szorítják meg a kezeit, csak kísérik.
Nem telik bele sok idő és hamarosan kiérnek a dokkok világából és rátérnek arra az útra, amely a kikötői erdőségbe vezet. Nem kell sokat keresgélni a szemnek, hogy mindenki észre vegye azt a pár darabból összetákolt barikádot, amelyet Dhorisz hozott össze az úton.
Ahogy haladnak előre, már meg is pillanthatják a határőr sötételfet. A kis kompániához ekkor egy alig kilenc éves gyermek szalad oda, és a négytagú őrséggel együtt sétál tovább a barikádok irányába. A gyermek nem szól semmit és az őrök csak egy biccentéssel veszik tudomásul a csatlakozását. Ha Dalaf és Darelld kitekintenek a jövevény érkeztének irányába, akkor figyelmesek lehetnek arra, hogy az út mentét övező fákon a most csatlakozott szakadt kis fiúcskához hasonló gyermekek játszadoznak. Az ágakon lógnak, vagy a fa tövében ücsörögnek, de egy valami még szembetűnő lehet mindenkinek, hogy az összes őket figyeli.
A tempós létek végül meghozzák a várt eredményt és megérkeznek a barikádok közelébe.*
- Hé Dhorisz! *Kiabál oda hozzá az egyik őr, amikor olyan tizenöt méterre lehetnek tőle.*
- Jarhan üdvözletét küldi! Na meg valami mást is. *Nyílik szét az őrzők gyűrűje, hogy ha valaki meg is akarja pillantani Dalaf alakját, akkor megtehesse. Majd az őr a vöröshöz fordul.*
- Na gyerünk! Add oda neki az aranyat. *Mondja teljesen normális hangnemben és utat enged neki.*
//A barikádnál//
//Dhoris és Nirs figyelmébe//
*Négy nagydarab férfi kel át a kikötő dokkok övezte részén. A kis kompánia igen színesen fest a kikötő szakadt és szürke hangulatában, hiszen a megtermett fickók, akik a patkányok jelét viselik közrefognak egy magas vörös elfet, aki kényelmesen kitekinthet őrzőinek gyűrűjéből bármely irányban. Darelldel nem foglalkoznak a város igaz katonái, csak a célszemélyre fókuszálnak, aki a közrefogás ellenére szabadon mozoghat. Nem lökdösik, vagy szorítják meg a kezeit, csak kísérik.
Nem telik bele sok idő és hamarosan kiérnek a dokkok világából és rátérnek arra az útra, amely a kikötői erdőségbe vezet. Nem kell sokat keresgélni a szemnek, hogy mindenki észre vegye azt a pár darabból összetákolt barikádot, amelyet Dhorisz hozott össze az úton.
Ahogy haladnak előre, már meg is pillanthatják a határőr sötételfet. A kis kompániához ekkor egy alig kilenc éves gyermek szalad oda, és a négytagú őrséggel együtt sétál tovább a barikádok irányába. A gyermek nem szól semmit és az őrök csak egy biccentéssel veszik tudomásul a csatlakozását. Ha Dalaf és Darelld kitekintenek a jövevény érkeztének irányába, akkor figyelmesek lehetnek arra, hogy az út mentét övező fákon a most csatlakozott szakadt kis fiúcskához hasonló gyermekek játszadoznak. Az ágakon lógnak, vagy a fa tövében ücsörögnek, de egy valami még szembetűnő lehet mindenkinek, hogy az összes őket figyeli.
A tempós létek végül meghozzák a várt eredményt és megérkeznek a barikádok közelébe.*
- Hé Dhorisz! *Kiabál oda hozzá az egyik őr, amikor olyan tizenöt méterre lehetnek tőle.*
- Jarhan üdvözletét küldi! Na meg valami mást is. *Nyílik szét az őrzők gyűrűje, hogy ha valaki meg is akarja pillantani Dalaf alakját, akkor megtehesse. Majd az őr a vöröshöz fordul.*
- Na gyerünk! Add oda neki az aranyat. *Mondja teljesen normális hangnemben és utat enged neki.*
272. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-09-23 15:01:44
Üzenet elküldve: 2020-09-23 15:01:44
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Egy vörös alak//
//A barikádnál//
* Az elválás nem éppen úgy történt, ahogyan azt elképzelték. A Patkánynak nagyon nem tetszik az, hogy kíséretet kapott az elf, de azért nem áll az útjukba. Darelld csak remélni meri, hogy nem lesz baj addig, amíg ő távol van Dalaffal. Átkelnek a kikötőn amíg végül elérik a barikádot. Amíg nem történik semmi, addig ő csak áll és vár, persze szeme a folyamatosan pásztázza a körülötte lévőket. Dalaf biztonsága az első most. Reméli, hogy minden probléma nélkül fog lezajlani, mert már nagyon menne vissza a Sellőbe.*
//A barikádnál//
* Az elválás nem éppen úgy történt, ahogyan azt elképzelték. A Patkánynak nagyon nem tetszik az, hogy kíséretet kapott az elf, de azért nem áll az útjukba. Darelld csak remélni meri, hogy nem lesz baj addig, amíg ő távol van Dalaffal. Átkelnek a kikötőn amíg végül elérik a barikádot. Amíg nem történik semmi, addig ő csak áll és vár, persze szeme a folyamatosan pásztázza a körülötte lévőket. Dalaf biztonsága az első most. Reméli, hogy minden probléma nélkül fog lezajlani, mert már nagyon menne vissza a Sellőbe.*
271. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-09-22 21:42:36
Üzenet elküldve: 2020-09-22 21:42:36
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//A barikádnál//
*A beszélgetés inkább olyan irányba kezd elmenni, mintha régtől fogva jó barátok lennének, s csak úgy egymásnak mesélgetnének különféle történeteket. Már csupán a tábortűz hiányzik, meg az, hogy este legyen, s máris barátságos kis hangulata lenne ennek. Bár az igazat megvallva Dhorisznak egyelőre nem dereng, hogy ezt miért is osztják meg vele. Ettől függetlenül türelmesen végighallgatja a férfit. Az adófizetésre nem tud mit mondani, neki nem rémlik, hogy korábban lett volna itt ilyesmi. De hát végre csak kibújik a szög a zsákból. Az idegen útonállást feltételez a mélységiről.*
- Téved, uram.* Mondja udvariasan és türelmesen.*
- Hivatalosan vagyok itt, mint vámszedő. Akár hiszi, akár nem.* Ennyivel elintézettnek tekinti az ügyet. Különben meg nem tartozik részletes elszámolással az idegen lovasnak. Akármit is hisz emberünk, az adófizetés szempontjából teljesen lényegtelen. Érdeklődve felhúzza szemöldökeit a pénzen kívüli ajánlatra. Nem gondol ő semmire, de úgy érzi, jobb lesz, ha nem kellemes dologra számít. Felőle egyébként Arthenior főtanácsosa is küldhette volna ezt a fickót, az nem jelent kivételt. Nem tetszik neki az ajánlat, immáron másodízben fenyegetik meg. De ez nem rettenti el, s teljesen nyugodt a hangja, amikor megszólal:*
- Fejet hajthatunk, hmm. Mondja, uram, mit ártottam én magának, hogy így megfenyeget engem? Én úgy hiszem, semmit, de világosítson fel, ha tévedek. Tudja mit, nem is kell válaszolnia, ha nem akar. És még a pénzt is visszavenné, hmm, hmm. Hát tudja mit, vegye vissza. Próbáljon szerencsét. De ne feledje, ahhoz nekem is lesz néhány szavam.
*Ugyanolyan stílussal beszél, mint a lovas tette. Nyugodtan, de mégis határozottan. Igazán nem riasztja vissza, hogy megfenyegették. De igazán nem állhatja meg, hogy folytatás nélkül hagyja előző szavait:*
- Tudja, még valamit nem értek. Ennyire nehéz volna adót fizetni, hogy fenyegetésekhez kell fordulni? Ennyire mély lelki sérelmet okoz ez az egész? Mit kell rögtön a véres oldalát nézni az ügynek? Vagy a Vashegyen ez a módi? Csak hogy tudja, nekem aztán édes mindegy, csak nem értem, miért nem lehet egyszerűen adót fizetni fenyegetőzés nélkül. És mondok magának még valamit. Ha azt hiszi, hogy én megijedtem attól, amit mondott, hát téved. De különben meg azt hisz, amit akar, igazán nem rám tartozik. És tudjon róla, hogy ha oda kerül a sor, késlekedés nélkül rendelkezésére állok, ha meg akar velem vívni.
*Ő most jelenleg háttal van a kikötőnek, így csak fülei tudatják vele, hogy új érkező van. Jelenleg azonban nem tud vele foglalkozni, előbb ezt szeretné lezárni.*
*A beszélgetés inkább olyan irányba kezd elmenni, mintha régtől fogva jó barátok lennének, s csak úgy egymásnak mesélgetnének különféle történeteket. Már csupán a tábortűz hiányzik, meg az, hogy este legyen, s máris barátságos kis hangulata lenne ennek. Bár az igazat megvallva Dhorisznak egyelőre nem dereng, hogy ezt miért is osztják meg vele. Ettől függetlenül türelmesen végighallgatja a férfit. Az adófizetésre nem tud mit mondani, neki nem rémlik, hogy korábban lett volna itt ilyesmi. De hát végre csak kibújik a szög a zsákból. Az idegen útonállást feltételez a mélységiről.*
- Téved, uram.* Mondja udvariasan és türelmesen.*
- Hivatalosan vagyok itt, mint vámszedő. Akár hiszi, akár nem.* Ennyivel elintézettnek tekinti az ügyet. Különben meg nem tartozik részletes elszámolással az idegen lovasnak. Akármit is hisz emberünk, az adófizetés szempontjából teljesen lényegtelen. Érdeklődve felhúzza szemöldökeit a pénzen kívüli ajánlatra. Nem gondol ő semmire, de úgy érzi, jobb lesz, ha nem kellemes dologra számít. Felőle egyébként Arthenior főtanácsosa is küldhette volna ezt a fickót, az nem jelent kivételt. Nem tetszik neki az ajánlat, immáron másodízben fenyegetik meg. De ez nem rettenti el, s teljesen nyugodt a hangja, amikor megszólal:*
- Fejet hajthatunk, hmm. Mondja, uram, mit ártottam én magának, hogy így megfenyeget engem? Én úgy hiszem, semmit, de világosítson fel, ha tévedek. Tudja mit, nem is kell válaszolnia, ha nem akar. És még a pénzt is visszavenné, hmm, hmm. Hát tudja mit, vegye vissza. Próbáljon szerencsét. De ne feledje, ahhoz nekem is lesz néhány szavam.
*Ugyanolyan stílussal beszél, mint a lovas tette. Nyugodtan, de mégis határozottan. Igazán nem riasztja vissza, hogy megfenyegették. De igazán nem állhatja meg, hogy folytatás nélkül hagyja előző szavait:*
- Tudja, még valamit nem értek. Ennyire nehéz volna adót fizetni, hogy fenyegetésekhez kell fordulni? Ennyire mély lelki sérelmet okoz ez az egész? Mit kell rögtön a véres oldalát nézni az ügynek? Vagy a Vashegyen ez a módi? Csak hogy tudja, nekem aztán édes mindegy, csak nem értem, miért nem lehet egyszerűen adót fizetni fenyegetőzés nélkül. És mondok magának még valamit. Ha azt hiszi, hogy én megijedtem attól, amit mondott, hát téved. De különben meg azt hisz, amit akar, igazán nem rám tartozik. És tudjon róla, hogy ha oda kerül a sor, késlekedés nélkül rendelkezésére állok, ha meg akar velem vívni.
*Ő most jelenleg háttal van a kikötőnek, így csak fülei tudatják vele, hogy új érkező van. Jelenleg azonban nem tud vele foglalkozni, előbb ezt szeretné lezárni.*
270. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-09-22 20:04:58
Üzenet elküldve: 2020-09-22 20:04:58
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//A barikádnál//
*Nem lepi meg, hogy a mélységi nem berzenkedik az önként felajánlott, megemelt összeg ellen. Ennyit már a móka is megér. Mit számít tíz arany? Egy cseléd ugyan akár egy egész hatot is gürcöl keményen ennyi pénzért, tehát minden relatív. De Nirs most nincs olyan hangulatban, hogy ezen filozofálgasson. Különben is, egész kellemesen eldiskurálgatnak. A mélységi is egész nyájas hangot ütött meg, úgy illik, hogy ezt viszonozza. Leugrik a nyeregből és egy karnyújtásnyi távolságra megáll a sötételf előtt.*
- Jarhan? *biggyeszti le a száját* Ez a név nem mond semmit, a Patkányok annál inkább. Az a pletyka járja mifelénk, hogy egy ízben a kancellárunkat a kötelesség a kikötőbe szólította és összetalálkozott ezekkel a... mmm... kikötői őrökkel. Úgy hallottam, hogy igen feldúltan érkezett haza, mert leráncigálták róla kedvenc kaftánját.
*Ez valóban így történt annyi kis különbséggel, hogy azok a haramiák a Vihar Fiainak címezték magukat. De nem lehet vádolni Nirst azért, mert nem ismer minden zsiványbandát a kikötőben.*
- Talán már akkor is adót kellett fizetni az áthaladásért. *megrántja a vállát* Nem tudom. Azt viszont igen, hogy a kancellár nem az a hősködős típus és állítólag a bőre alatt is arany van. Ha ilyen helyzetbe kerül, úgy hiszem fizetett volna. Hogy így alakult a dolga... szóval nekem úgy tűnik, hogy közönséges útonállás áldozata lett. Ha pedig így van, akkor úgy fest, hogy ugyanezt a szerepet szánod nekem.
*Nirsnek persze teljesen mindegy, hogy a kikötőben miféle szerzetek sápolják a jó népet, tulajdonképpen még akkor is, ha ő maga is az áldozatok közé tartozik. Viszont most az Ő akaratának teljesítésében akadályozza a mélységi. És bármit is tartsanak egyesek a Thargodrym fiúról, Nirs alapvetően nem gonosz. A sötételfnek is hajlandó egy esélyt adni.*
- Akárhogy is, az aranyaim mellett választási lehetőséget is kínálok neked. Waldran és Kaganeae Thargodar, a Vashegy urainak akaratából kell átjutnom a kikötőn.
*Ebből persze egy szó sem igaz, de a sötételfnek sem kell tudnia mindent.*
- Te és Jarhan fejet hajthattok a Vashegy hatalma előtt és békével tovább engedhetsz utamon. Ez esetben barátsággal válunk el egymástól. A másik eshetőség, hogy ragaszkodsz az adóhoz. Akkor meg is kapod, mivel sietős az utam. De szavam adom rá, hogy ha bevégeztem a dolgom, megkereslek és visszaveszem a pénzt. És még mást is.
*Közben egy másik alak is felcsatalkozik hozzájuk, Nirs csak szeme sarkából méri végig az elfet. Kicsit még el is csodálkozik. Vörös hajút még nem látott a fajtájából. Mondandója végén sem kapkod fegyvere után, semmi fenyegetőt nem tesz, a hangja is nyugodt, színtelen. De talán mégis érezni belőle, hogy komolyan beszél. Kezét pénzes erszényére helyezi és várakozón pillant a mélységire.*
- Nos? Hogyan legyen?
*Nem lepi meg, hogy a mélységi nem berzenkedik az önként felajánlott, megemelt összeg ellen. Ennyit már a móka is megér. Mit számít tíz arany? Egy cseléd ugyan akár egy egész hatot is gürcöl keményen ennyi pénzért, tehát minden relatív. De Nirs most nincs olyan hangulatban, hogy ezen filozofálgasson. Különben is, egész kellemesen eldiskurálgatnak. A mélységi is egész nyájas hangot ütött meg, úgy illik, hogy ezt viszonozza. Leugrik a nyeregből és egy karnyújtásnyi távolságra megáll a sötételf előtt.*
- Jarhan? *biggyeszti le a száját* Ez a név nem mond semmit, a Patkányok annál inkább. Az a pletyka járja mifelénk, hogy egy ízben a kancellárunkat a kötelesség a kikötőbe szólította és összetalálkozott ezekkel a... mmm... kikötői őrökkel. Úgy hallottam, hogy igen feldúltan érkezett haza, mert leráncigálták róla kedvenc kaftánját.
*Ez valóban így történt annyi kis különbséggel, hogy azok a haramiák a Vihar Fiainak címezték magukat. De nem lehet vádolni Nirst azért, mert nem ismer minden zsiványbandát a kikötőben.*
- Talán már akkor is adót kellett fizetni az áthaladásért. *megrántja a vállát* Nem tudom. Azt viszont igen, hogy a kancellár nem az a hősködős típus és állítólag a bőre alatt is arany van. Ha ilyen helyzetbe kerül, úgy hiszem fizetett volna. Hogy így alakult a dolga... szóval nekem úgy tűnik, hogy közönséges útonállás áldozata lett. Ha pedig így van, akkor úgy fest, hogy ugyanezt a szerepet szánod nekem.
*Nirsnek persze teljesen mindegy, hogy a kikötőben miféle szerzetek sápolják a jó népet, tulajdonképpen még akkor is, ha ő maga is az áldozatok közé tartozik. Viszont most az Ő akaratának teljesítésében akadályozza a mélységi. És bármit is tartsanak egyesek a Thargodrym fiúról, Nirs alapvetően nem gonosz. A sötételfnek is hajlandó egy esélyt adni.*
- Akárhogy is, az aranyaim mellett választási lehetőséget is kínálok neked. Waldran és Kaganeae Thargodar, a Vashegy urainak akaratából kell átjutnom a kikötőn.
*Ebből persze egy szó sem igaz, de a sötételfnek sem kell tudnia mindent.*
- Te és Jarhan fejet hajthattok a Vashegy hatalma előtt és békével tovább engedhetsz utamon. Ez esetben barátsággal válunk el egymástól. A másik eshetőség, hogy ragaszkodsz az adóhoz. Akkor meg is kapod, mivel sietős az utam. De szavam adom rá, hogy ha bevégeztem a dolgom, megkereslek és visszaveszem a pénzt. És még mást is.
*Közben egy másik alak is felcsatalkozik hozzájuk, Nirs csak szeme sarkából méri végig az elfet. Kicsit még el is csodálkozik. Vörös hajút még nem látott a fajtájából. Mondandója végén sem kapkod fegyvere után, semmi fenyegetőt nem tesz, a hangja is nyugodt, színtelen. De talán mégis érezni belőle, hogy komolyan beszél. Kezét pénzes erszényére helyezi és várakozón pillant a mélységire.*
- Nos? Hogyan legyen?
269. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-09-22 18:12:27
Üzenet elküldve: 2020-09-22 18:12:27
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 162
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 162
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Egy vörös alak//
//A barikádnál//
*A férfi végül sokkal bizalomgerjesztőbb körülmények között lépett ki a Sellőház falai közül és noha, már most újból megérkezni látszik a bizalmatlanságot keltő dokkokhoz, a mellkasát még mindig kellemetlen érzés járja át az összes körülmény végett. Hiszen jócskán sebet szúr folyamatost az a pár behajtó a büszkeségén. Esélyt vesztett egy remek munka megszerzéséhez és igazából teljesen tanácstalan, hogyan is mulaszthatná azt a fajta szégyennel kevert stressz érzését amiről azt hitte, már képtelen lenne érezni. Ha végre eljutnak ahhoz a többször említett Dhoriszhoz és ennek hangot is adnak a körülötte lévők, akkor megvárja míg bárki a kommunikáció legapróbb formátumát is gyakorolni kezdi, majd a pénze után kezd keresgélni és várakozóan pillant a többségre, hogy is működik ez az átadás. Igyekszik nyugodtnak és magabiztosnak tűnni, de ha valaki elég szemfüles könnyen észre veheti a férfiban szinte ifjúkhoz illő zavar uralkodik, ami a legkevésbé sem illik Dalafhoz. *
//A barikádnál//
*A férfi végül sokkal bizalomgerjesztőbb körülmények között lépett ki a Sellőház falai közül és noha, már most újból megérkezni látszik a bizalmatlanságot keltő dokkokhoz, a mellkasát még mindig kellemetlen érzés járja át az összes körülmény végett. Hiszen jócskán sebet szúr folyamatost az a pár behajtó a büszkeségén. Esélyt vesztett egy remek munka megszerzéséhez és igazából teljesen tanácstalan, hogyan is mulaszthatná azt a fajta szégyennel kevert stressz érzését amiről azt hitte, már képtelen lenne érezni. Ha végre eljutnak ahhoz a többször említett Dhoriszhoz és ennek hangot is adnak a körülötte lévők, akkor megvárja míg bárki a kommunikáció legapróbb formátumát is gyakorolni kezdi, majd a pénze után kezd keresgélni és várakozóan pillant a többségre, hogy is működik ez az átadás. Igyekszik nyugodtnak és magabiztosnak tűnni, de ha valaki elég szemfüles könnyen észre veheti a férfiban szinte ifjúkhoz illő zavar uralkodik, ami a legkevésbé sem illik Dalafhoz. *
268. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-09-22 07:17:11
Üzenet elküldve: 2020-09-22 07:17:11
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//A barikádnál//
*Az idegen lovas szórakozottnak tűnik, kérdésére a mélységi nem is válaszol, csak bólint. Nem tudja mire vélni a fejcsóválást, de különösebben nem számít neki, milyen bosszúságot okozhat ezzel. Vagy milyen más érzést válthat ki vele. Ő bárkit átenged, miután kifizették az adót. Egyébként Dhorisz szükségesnek érzi azt, hogy magabiztos legyen, különben megette a fene a melót, ha szerény, kiskutyás nézéssel próbálna adót szedni. Úgy elhajtanák onnan, mint a macskát a házból. Lényegét tekintve viszont egészen együttműködőnek fest az idegen, mert akadékoskodás nélkül hajlik a fizetésre. Ámde a folytatás meglehetősen váratlanul éri, s igencsak meglepődik azon, hogy a férfi tulajdonképpen burkoltan azt fejezi ki, hogy többet fizetne. ~Na, ilyen sem volt még! Maga ajánlja fel, hogy többet fizessen, ez aztán az üzlet!~ Ezért hát gondolkodás nélkül válaszol:*
- Ám legyen, fizessen 60 aranyat az átjutásért.* Bár az nem világos számára, hogy miként kalkulálta ki ezt a férfi. A mélységi a páratlan említésére kapásból 30 arannyal megemelné a ló árát, tehát összesen 80 aranyat kéne fizetni. De igazából részben mindegy, a 60 arany is igazán szép összeg. ~Jól indul a mai nap.~ Könyveli el magában elégedettséggel. Fizetés előtt azonban olyan kérdést kap, amit már párszor itteni munkája óta. Erre komolyan elgondolkozik azon, hogy a legközelebbi adószedésnél rögtön azzal fogja kezdeni, hogy kinél is dolgozik.*
- Elárulnám, hogyne.* Felel készségesen.*
- A kikötői őrség vezetője, Jarhan bízott meg ezzel a feladattal. Ismertebb nevén patkányoknak hívják őket.* A plusz információt csak tájékoztatás jelleggel fűzi hozzá, hátha úgy jobban tudja az idegen, hogy kiről is beszél.*
*Az idegen lovas szórakozottnak tűnik, kérdésére a mélységi nem is válaszol, csak bólint. Nem tudja mire vélni a fejcsóválást, de különösebben nem számít neki, milyen bosszúságot okozhat ezzel. Vagy milyen más érzést válthat ki vele. Ő bárkit átenged, miután kifizették az adót. Egyébként Dhorisz szükségesnek érzi azt, hogy magabiztos legyen, különben megette a fene a melót, ha szerény, kiskutyás nézéssel próbálna adót szedni. Úgy elhajtanák onnan, mint a macskát a házból. Lényegét tekintve viszont egészen együttműködőnek fest az idegen, mert akadékoskodás nélkül hajlik a fizetésre. Ámde a folytatás meglehetősen váratlanul éri, s igencsak meglepődik azon, hogy a férfi tulajdonképpen burkoltan azt fejezi ki, hogy többet fizetne. ~Na, ilyen sem volt még! Maga ajánlja fel, hogy többet fizessen, ez aztán az üzlet!~ Ezért hát gondolkodás nélkül válaszol:*
- Ám legyen, fizessen 60 aranyat az átjutásért.* Bár az nem világos számára, hogy miként kalkulálta ki ezt a férfi. A mélységi a páratlan említésére kapásból 30 arannyal megemelné a ló árát, tehát összesen 80 aranyat kéne fizetni. De igazából részben mindegy, a 60 arany is igazán szép összeg. ~Jól indul a mai nap.~ Könyveli el magában elégedettséggel. Fizetés előtt azonban olyan kérdést kap, amit már párszor itteni munkája óta. Erre komolyan elgondolkozik azon, hogy a legközelebbi adószedésnél rögtön azzal fogja kezdeni, hogy kinél is dolgozik.*
- Elárulnám, hogyne.* Felel készségesen.*
- A kikötői őrség vezetője, Jarhan bízott meg ezzel a feladattal. Ismertebb nevén patkányoknak hívják őket.* A plusz információt csak tájékoztatás jelleggel fűzi hozzá, hátha úgy jobban tudja az idegen, hogy kiről is beszél.*
267. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-09-21 23:36:46
Üzenet elküldve: 2020-09-21 23:36:46
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//A barikádnál//
- Kell? *kérdez vissza szórakozottnak tűnő szelídséggel, aztán megcsóválja a fejét. Lehet ez a gesztus a bosszankodás kifejeződése amiatt, hogy néhány aranytól szabadítják meg, vagy akár a nemtetszés jele. De ennyi erővel körül is nézhetett, rejtőzködő fegyveresek, íjászok után fürkészve. Vagy egyedül van a mélységi, vagy a társai jól álcázzák magukat. Mindegy is.*
- Ha kell, hát kell. *sóhajt egyet és leugrik a nyeregből. Mostanra már úgy sejti, hogy közönséges útonállóval akadt össze. Úgy okoskodik, hogy ha valaki hatalmasság utasítására cselekedne, ezt rögtön az elején az orrára kötötte volna, hogy elejét vegye a felesleges kérdéseknek, felháborodásnak, akadékoskodásnak. De a sötételf csak pénzt követel, egyébként meglehetős magabiztossággal. Vagy oka van erre, vagy blöfföl.*
- Harminc arany azért, hogy engem átengedj és húsz a lovam után? *ismét megcsóválja a fejét, de most minden mögöttes szándék nélkül* Attól tartok, hogy ez nem fog menni. Talán nem látszik rajta, de páratlan jószág ez.
*A lova felé int.*
- Kitartóbb, mint egy troll, okosabb, mint sok ember és... *elhúzza a száját* hűséges. Beláthatod, nem alázhatom meg azzal, hogy kevesebbet fizessek utána, mint magamért. Tehát az összesen hatvan arany lesz, nemde?
*Kedves mosolyra húzza a száját, de a szemében nem tükröződik ez a jókedv. Megrebben a bal keze, mintha a pénzes szütyője után nyúlna.*
- De mielőtt fizetnék, árulj el nekem valamit! Ki adta parancsba a vámszedést?
- Kell? *kérdez vissza szórakozottnak tűnő szelídséggel, aztán megcsóválja a fejét. Lehet ez a gesztus a bosszankodás kifejeződése amiatt, hogy néhány aranytól szabadítják meg, vagy akár a nemtetszés jele. De ennyi erővel körül is nézhetett, rejtőzködő fegyveresek, íjászok után fürkészve. Vagy egyedül van a mélységi, vagy a társai jól álcázzák magukat. Mindegy is.*
- Ha kell, hát kell. *sóhajt egyet és leugrik a nyeregből. Mostanra már úgy sejti, hogy közönséges útonállóval akadt össze. Úgy okoskodik, hogy ha valaki hatalmasság utasítására cselekedne, ezt rögtön az elején az orrára kötötte volna, hogy elejét vegye a felesleges kérdéseknek, felháborodásnak, akadékoskodásnak. De a sötételf csak pénzt követel, egyébként meglehetős magabiztossággal. Vagy oka van erre, vagy blöfföl.*
- Harminc arany azért, hogy engem átengedj és húsz a lovam után? *ismét megcsóválja a fejét, de most minden mögöttes szándék nélkül* Attól tartok, hogy ez nem fog menni. Talán nem látszik rajta, de páratlan jószág ez.
*A lova felé int.*
- Kitartóbb, mint egy troll, okosabb, mint sok ember és... *elhúzza a száját* hűséges. Beláthatod, nem alázhatom meg azzal, hogy kevesebbet fizessek utána, mint magamért. Tehát az összesen hatvan arany lesz, nemde?
*Kedves mosolyra húzza a száját, de a szemében nem tükröződik ez a jókedv. Megrebben a bal keze, mintha a pénzes szütyője után nyúlna.*
- De mielőtt fizetnék, árulj el nekem valamit! Ki adta parancsba a vámszedést?
266. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-09-21 21:57:28
Üzenet elküldve: 2020-09-21 21:57:28
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//A barikádnál//
*A tenger hullámainak moraja az egyetlen hang a munkásokon kívül, ami megtöri a kikötő éledező csöndjét. Sokáig ez az egyetlen. Dhorisz időnként mindkét oldalra elnéz, a vidéket vizslatja, nehogy bárki is elhaladhasson fizetés nélkül. Tulajdonképpen jó kis meló ez. Állandó is, fizetés is származik belőle. Amikor pedig nem oldalra tekintget, akkor csak az erdőség irányából húzódó utat figyeli. Jó idő múlva egészen más hang hallatszik. Paták dobogása. S lám, hamarost fel is tűnik egy szép szál legény, ki lóháton utazik. De most mintha megállna valami miatt. A mélységi kíváncsiságát felkelti a dolog, s fel is áll, hogy jobban lásson. Igen ám, de túl sokat nem tud megfigyelni. Mindössze annyit, hogy valamiért megállt a lovas. ~Hmm, 30 arany a lovasra és még 15... vagy inkább 20 a lóra. Jó üzlet lesz ez.~ Még nem volt rá példa, hogy sokat variált volna az árakon. Annyi bizonyos viszont, hogy állatra, csomagra, de még szekérre is kivet adót minden gond nélkül. Most nyilván elég csak a lóra. Az továbbra sem derül ki, hogy mi a fészkes fenét vesztegel a lovas távolabb, s talán már nem is derül rá fény sosem. Na, lényeg a lényeg, nekiindul, s amint odaér, köszöntés nélkül tér a tárgyra.*
- Üdvözlöm.* Vág bele a mélységi, megtartva az udvariassági formulát.*
- Kérem alássan, itt pénz folyik. Ide a zsebembe.* Meg is paskolja zsebét, nyomatékosítva kijelentését.*
- Mégpedig abból az egyszerű okból, hogy itt adót kell fizetni, ha át akar haladni. 30 aranyat kérek, és mivel lóval érkezett, ezért még 20 arany lesz az átjutás díja. Ez összesen 50 aranyat jelent.
*Tegnapi tapasztalatai alapján rögtön arra számít, hogy az idegen kifejti majd nemtetszését erről.*
*A tenger hullámainak moraja az egyetlen hang a munkásokon kívül, ami megtöri a kikötő éledező csöndjét. Sokáig ez az egyetlen. Dhorisz időnként mindkét oldalra elnéz, a vidéket vizslatja, nehogy bárki is elhaladhasson fizetés nélkül. Tulajdonképpen jó kis meló ez. Állandó is, fizetés is származik belőle. Amikor pedig nem oldalra tekintget, akkor csak az erdőség irányából húzódó utat figyeli. Jó idő múlva egészen más hang hallatszik. Paták dobogása. S lám, hamarost fel is tűnik egy szép szál legény, ki lóháton utazik. De most mintha megállna valami miatt. A mélységi kíváncsiságát felkelti a dolog, s fel is áll, hogy jobban lásson. Igen ám, de túl sokat nem tud megfigyelni. Mindössze annyit, hogy valamiért megállt a lovas. ~Hmm, 30 arany a lovasra és még 15... vagy inkább 20 a lóra. Jó üzlet lesz ez.~ Még nem volt rá példa, hogy sokat variált volna az árakon. Annyi bizonyos viszont, hogy állatra, csomagra, de még szekérre is kivet adót minden gond nélkül. Most nyilván elég csak a lóra. Az továbbra sem derül ki, hogy mi a fészkes fenét vesztegel a lovas távolabb, s talán már nem is derül rá fény sosem. Na, lényeg a lényeg, nekiindul, s amint odaér, köszöntés nélkül tér a tárgyra.*
- Üdvözlöm.* Vág bele a mélységi, megtartva az udvariassági formulát.*
- Kérem alássan, itt pénz folyik. Ide a zsebembe.* Meg is paskolja zsebét, nyomatékosítva kijelentését.*
- Mégpedig abból az egyszerű okból, hogy itt adót kell fizetni, ha át akar haladni. 30 aranyat kérek, és mivel lóval érkezett, ezért még 20 arany lesz az átjutás díja. Ez összesen 50 aranyat jelent.
*Tegnapi tapasztalatai alapján rögtön arra számít, hogy az idegen kifejti majd nemtetszését erről.*
265. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-09-21 20:23:44
Üzenet elküldve: 2020-09-21 20:23:44
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
*Ahogy az erdő fái és állatai, úgy a kikötőben nyüzsgő emberek, elfek és egyéb fajzatok sem érdeklik. Épp csak annyira lassít a tempón, hogy lehetőség szerint senkit se gázoljon le. Nem holmi féltő óvatosság vezérli, egyszerűen csak nincs kedve a civakodáshoz, összetűzéshez. Nincs vesztegetni való ideje. Így aránylag hamar jut át a dokkok mentén és ahogy a kikötőt maga mögött hagyja és előtte már a Vérkert terül el, valami különös érzés környékezi meg. Valami, amit még sohasem tapasztalt. Kicsit durván ránt a kantáron, lova pedig horkan egyet és idegesen rángatózó bőrrel torpan meg. Nirs viszont nem lenne a nomád tharg nép büszke sarja ha nem értene a lovakhoz és ne tudná megnyugtatni. Kicsit előrehajolva paskolgatja az állat nyakát és annak feje felett, összehúzott szemöldökkel mered a Vérkert irányába. Aztán mintha álmot látna. Egy alak, egy emberforma árny áll kavargó, sötét ködben. Háttal van neki, arccal egy szobor felé fordulva. Hirtelen az égnek löki mindkét karját, felveti a fejét és megremeg a homály. Vakító fény támad, a szobor felfénylik, megremeg és fényesen izzó szilánkokká robban, teljes némaságban. Az alak leereszti karjait, pár pillanatig mozdulatlanul áll, aztán lassan oldalt fordul, fejét Nirs felé fordítja és egyenesen ránéz. Csak egy folt, egy ismeretlen jelenés, az arcát sem látja. A következő pillanatban a tharg fiú ismét lova nyergében ül, keze dermedten pihen a ló nyakán. Tudja, hogy kit látott és azt, hogy a másik is érzi a közelségét. Kiegyenesedik a nyeregben és elmosolyodik. De ez minden, csak nem kedves vagy barátságos.*
- Hát... ne várakoztassuk ezt a gáncs nélküli lovagot. *somolyog az orra alatt, és ügetésbe kapva lovát indul meg a Vérkert felé.*
//A barikádnál//
*Sa'Tereth azonban másképp akarja. Úgy látja jónak, hogy még ne jusson el a Vérkertig. Ennek kézzel fogható jele pedig egy hevenyészett, de a célnak megfelelő úttorlasz, amit ura akaratának is felfoghat. De arcátlan haramiák művének is. Akárhogyan, itt meg kell állnia. Megállítja lovát a barikád előtt, kifejezéstelen arccal néz végig az akadályon és az ott strázsáló mélységin.*
- Mi folyik itt? *emeli vérrel mázolt képét a sötételfre. Tulajdonképpen valóban kíváncsi, ez valami újdonság lehet. Kellemetlen újdonság.*
A hozzászólás írója (Nirs Thargodrym) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.09.21 20:48:06
- Hát... ne várakoztassuk ezt a gáncs nélküli lovagot. *somolyog az orra alatt, és ügetésbe kapva lovát indul meg a Vérkert felé.*
//A barikádnál//
*Sa'Tereth azonban másképp akarja. Úgy látja jónak, hogy még ne jusson el a Vérkertig. Ennek kézzel fogható jele pedig egy hevenyészett, de a célnak megfelelő úttorlasz, amit ura akaratának is felfoghat. De arcátlan haramiák művének is. Akárhogyan, itt meg kell állnia. Megállítja lovát a barikád előtt, kifejezéstelen arccal néz végig az akadályon és az ott strázsáló mélységin.*
- Mi folyik itt? *emeli vérrel mázolt képét a sötételfre. Tulajdonképpen valóban kíváncsi, ez valami újdonság lehet. Kellemetlen újdonság.*
A hozzászólás írója (Nirs Thargodrym) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.09.21 20:48:06
264. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-09-21 12:39:48
Üzenet elküldve: 2020-09-21 12:39:48
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
*Csípős a reggel a kikötőben, a nap még közel jár a keleti látóhatárhoz. Fénye azonban kétség kívül már most erős, bár közeledik a hideg. A tenger fölött sűrű, átláthatatlan köd terpeszkedik, maga a víz pedig ontja magából a jellegzetes sós szagát. Dhorisz kissé álmos tekintettel érkezik érintetlen barikádjához. Nem fáradt már annyira, de még nyomokban felfedezni arcán és szemeiben az álmosság egyértelmű jeleit. Reggel van még, nem érzi hát szükségét, hogy máris vigyázzállásba vágja magát. Úgy ül az úton keresztben fekvő fatörzsre, hogy mindkét irányba tökéletesen láthasson. Mostanság nem számít túl nagy forgalomra, hiszen még a kikötő is ébredező félben van. Lézeng a deszkákon ugyan néhány munkás, de egyébként jelentősebb mozgás nincs.*
263. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-09-19 22:18:28
Üzenet elküldve: 2020-09-19 22:18:28
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//A barikádnál//
//Zárás//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A sápatag férfi meglehetősen összerezzen a mélységi tekintetétől, pedig félnivalója nincs, hiszen ő nem ártott semmit. Gond nélkül kifizeti az adót, mire magában felmerül a kérdés: ~Ennyi az egész. Mi olyan kurva nehéz ebben egyeseknek?~ De végül is teljesen mindegy már, a lényeg, hogy ím 90 arannyal gazdagodott. Zsebre is teszi, majd egy "köszönöm" kíséretében int a sápadtnak, hogy mehet. Azt mondjuk nem igazán érti, hogy az imént oly dühös bicegő férfi most mit bambul, de végül ő is távozóra fogja. A mélységi ügyet sem vet a megjegyzésre - szóval legalábbis. Merthogy arcizma bizony erősen megrándul. Amint távoznak az alakok, neki is lát, hogy helyreállítsa a szétrombolt barikádját.*
- Faszomat, hogy ezt sem képes megcsinálni.* Motyogja orra elé, gondolva a bicegőre.*
- De szívesen kiszabtam volna rá még 50 arany adót, amolyan kártérítési költség gyanánt.* Néhány perc múlva már ismét úgy áll a kezdetleges építmény, mint amikor először megcsinálta. Egy-egy láda egymásra pakolva, majd a két kettes blokk rövidebb oldalával illeszkedik össze. Hogy mérgét levezesse, hirtelen elhatározásból a világítótorony irányába távozik. Most itt meri hagyni a barikádot, csendes minden. Amúgy is csak néhány pillanatra távozik. Annyi elég neki, hogy kicsit lehiggadjon.*
//Zárás//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A sápatag férfi meglehetősen összerezzen a mélységi tekintetétől, pedig félnivalója nincs, hiszen ő nem ártott semmit. Gond nélkül kifizeti az adót, mire magában felmerül a kérdés: ~Ennyi az egész. Mi olyan kurva nehéz ebben egyeseknek?~ De végül is teljesen mindegy már, a lényeg, hogy ím 90 arannyal gazdagodott. Zsebre is teszi, majd egy "köszönöm" kíséretében int a sápadtnak, hogy mehet. Azt mondjuk nem igazán érti, hogy az imént oly dühös bicegő férfi most mit bambul, de végül ő is távozóra fogja. A mélységi ügyet sem vet a megjegyzésre - szóval legalábbis. Merthogy arcizma bizony erősen megrándul. Amint távoznak az alakok, neki is lát, hogy helyreállítsa a szétrombolt barikádját.*
- Faszomat, hogy ezt sem képes megcsinálni.* Motyogja orra elé, gondolva a bicegőre.*
- De szívesen kiszabtam volna rá még 50 arany adót, amolyan kártérítési költség gyanánt.* Néhány perc múlva már ismét úgy áll a kezdetleges építmény, mint amikor először megcsinálta. Egy-egy láda egymásra pakolva, majd a két kettes blokk rövidebb oldalával illeszkedik össze. Hogy mérgét levezesse, hirtelen elhatározásból a világítótorony irányába távozik. Most itt meri hagyni a barikádot, csendes minden. Amúgy is csak néhány pillanatra távozik. Annyi elég neki, hogy kicsit lehiggadjon.*
262. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-09-19 16:05:55
Üzenet elküldve: 2020-09-19 16:05:55
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A barikádnál//
//Zárás//
*Egy kis ideig elbambultan állt, nem nagyon vett tudomást a körülötte folyó dolgokról de mikor újra magához tér már látja hogy szabad ellőtte az út.* -Köszönöm. Egyébként igazán feltakaríthatna itt. *Szól a mélységihez és közben átlépi a leborult ládákat. Gyorsuló léptekkel távozik a helyről mielőtt újabb szóváltásba kerülne. Hátra fordul kék köpenyes barátjához és így szól* -Ön nem jön?
//Zárás//
*Egy kis ideig elbambultan állt, nem nagyon vett tudomást a körülötte folyó dolgokról de mikor újra magához tér már látja hogy szabad ellőtte az út.* -Köszönöm. Egyébként igazán feltakaríthatna itt. *Szól a mélységihez és közben átlépi a leborult ládákat. Gyorsuló léptekkel távozik a helyről mielőtt újabb szóváltásba kerülne. Hátra fordul kék köpenyes barátjához és így szól* -Ön nem jön?
261. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-09-19 14:28:31
Üzenet elküldve: 2020-09-19 14:28:31
Rang: Játékos
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//A barikádnál//
// Zárás //
* Végre ennek az egésznek vége lesz. Amint a pénz a nő markához ér máris készségesebbé válik a mélységi. Nem kell ám kétszer mondani neki, hogy menjen. Felőle aztán meg is gebedhet az a sánta ipse ott ahol van. Több időt nem fecsérel el rá. Ha akarna is valamit jóval lassabb, mint az egészséges Elgroon, így aztán nem sok esélye van arra, hogy bármilyen további bonyodalom is legyen kettejük között. Így aztán a félvér gyors léptekkel hagyja hátra a bűnös kikötőt.*
// Zárás //
* Végre ennek az egésznek vége lesz. Amint a pénz a nő markához ér máris készségesebbé válik a mélységi. Nem kell ám kétszer mondani neki, hogy menjen. Felőle aztán meg is gebedhet az a sánta ipse ott ahol van. Több időt nem fecsérel el rá. Ha akarna is valamit jóval lassabb, mint az egészséges Elgroon, így aztán nem sok esélye van arra, hogy bármilyen további bonyodalom is legyen kettejük között. Így aztán a félvér gyors léptekkel hagyja hátra a bűnös kikötőt.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1180-1199