Kikötő - Dokkok és kikötő
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Tenger és szigetek (új) Kikötői erdőség (új) Csatornarendszer (új) | Dokkok és kikötő | Lakónegyed (új) Vámház (új) Világítótorony (új) |  |
2560. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-11-17 09:28:10
Üzenet elküldve: 2015-11-17 09:28:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
//Egy lidérces este után//
*Eltart neki egy darabig mire meg is találja a házat, a dokkoknál könnyű elkeveredni, így mire belép az ajtaján a gnóm már odabent matat. Meg is lepődik, meg nem is. Nem gondolta volna hogy visszamerészkedik, de persze kinézi belőle hogy van elég esze ahhoz hogy kihasználja a lehetőséget.*
- Találtál valamit?
*Ez a kérdés persze adja magát. Így hogy nem egyedül van, ő nem áll neki pofátlanul átkutatni mindent, rangján aluli lenne, legalábbis ha más is látná. Ha egyedül lenne felforgatná az egész házat, de így csak komótosan körbesétál és nézelődik. Ha lát valami kifejezetten érdekeset vagy olyat ami elüt a képtől azt persze megvizsgálja, de a falakat nem áll neki végigkopogtatni. Kevésbé aranyak és kincsek, mint inkább valamiféle nyom után kutat. Mi volt az értelme ennek az egésznek? Hogyan tovább? Ha tényleg a Dwirinthalen boszorkány műve lenne ez az egész fura helyzet, akkor tovább irányítja majd. Vagy tényleg csak szerencsétlen véletlen lenne minden? Semmi köze a szukának az egészhez? Talán itt kiderül. Persze ha találnának egy erszényt tele arannyal, azt sem utasítaná vissza, de apróságok, esetlegesen eladható értékek kevésbé érdeklik.*
*Eltart neki egy darabig mire meg is találja a házat, a dokkoknál könnyű elkeveredni, így mire belép az ajtaján a gnóm már odabent matat. Meg is lepődik, meg nem is. Nem gondolta volna hogy visszamerészkedik, de persze kinézi belőle hogy van elég esze ahhoz hogy kihasználja a lehetőséget.*
- Találtál valamit?
*Ez a kérdés persze adja magát. Így hogy nem egyedül van, ő nem áll neki pofátlanul átkutatni mindent, rangján aluli lenne, legalábbis ha más is látná. Ha egyedül lenne felforgatná az egész házat, de így csak komótosan körbesétál és nézelődik. Ha lát valami kifejezetten érdekeset vagy olyat ami elüt a képtől azt persze megvizsgálja, de a falakat nem áll neki végigkopogtatni. Kevésbé aranyak és kincsek, mint inkább valamiféle nyom után kutat. Mi volt az értelme ennek az egésznek? Hogyan tovább? Ha tényleg a Dwirinthalen boszorkány műve lenne ez az egész fura helyzet, akkor tovább irányítja majd. Vagy tényleg csak szerencsétlen véletlen lenne minden? Semmi köze a szukának az egészhez? Talán itt kiderül. Persze ha találnának egy erszényt tele arannyal, azt sem utasítaná vissza, de apróságok, esetlegesen eladható értékek kevésbé érdeklik.*
2559. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-11-16 08:44:22
Üzenet elküldve: 2015-11-16 08:44:22
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Az éj leple alatt érkezik a dokkokhoz. Ezúttal a szokásos acélvértezete helyett bőrvérteket és bőrvédőket visel a testén, ezeket fekete köpennyel takarja el mely lobog mögötte a szél fújásában. Fejét csukja fedi így a sötétben még megismerni is nehéz. Fegyverként hosszúkardja az oldalán és tőre az övében most is vele vannak. Elvállalt egy újabb feladatot még vagy két napja ami úgy szólt, hogy ezen a hajnalon át kell vennie egy csomagot és biztonságban el kell juttatnia a célszemélynek. Az utóbbi időben sem háború sem komolyabb bevetés nem volt amiben tudását felhasználva dolgozhatott volna így kénytelen alkalmi munkákból élni melyek azért olykor igen jól fizetnek. Egy gazdag kereskedő bízta meg, hogy egy fontos levelet még a hajnalban beérkező egyik hajóról el kell neki juttatnia a gazdag negyedbe a reggel felvirradtára annak sürgős mivolta miatt. Kapott egy darab bőrt amin egy fehér madár van ábrázolva, ezt a címert kell keresnie a dokkoknál, hogy eljuthasson a bizonyos levélig. Hatalmas a forgatag, áruk jönnek, mennek, gazdát cserélnek amerre a szem ellát. Szemei körbejárnak hátha meglátja a fehér madárjelet valahol. Hiába olyan magas és legalább egy fejjel kiemelkedik a forgatagból még így is elég nehéz eligazodni a zsúfolt áruk, matrózok és kereskedők gyűrűjében. Úgy fél óra keresgélés és kérdezősködés után az egyik matróz felismeri a fehér madáralakot ábrázoló jelet. Az egyik szakállas kereskedő féle ember felé mutat, hogy őt kellene keresni. Gwan oda is lép a szakállas férfihoz.*
- A futár vagyok Berthelon küldeményéért. *mondja röviden tömören mindenféle mellébeszélés nélkül. A szakállas fickó felnéz a magas zsoldosra és kardot ránt legalább három társával együtt. Gwan keze kardja markolatán várakozik a bevetésre de négy fegyveres ellenében nem őrült meg harcba szállni. Bármilyen nagy és erős is és bármilyen jól forgatja kardját tudja, hogy ezen a helyen gondolkodás nélkül megölik ha valami elszúr.*
- Van még itt valami. *ezekkel a szavakkal kinyitja bal kezét és a kis fehér madár jelű bőrdarabot mutatja a szakállas férfinak.*
- Miért nem ezzel kezdted bátyuska? *mosolyodik el a vélhetően rangosabb matróz. Ezzel a mosollyal ő is és a társai is elteszik a kardot.*
- Bizony megöltelek volna ha nincs nálad a jel. Máskor ki ne ejtsd a megrendelőd nevét mert azonnal hátba döflek. *mormogja némi szigorral a hangjában, majd mint ha mi sem történt volna hátba veregeti a zsoldost és egy nyugodtabb helyre félrevonja. Emberei velük tartanak az átadás idejére. A szakállas egy díszes pecsétes levelet vesz elő a zakójából majd a zsoldos kezébe nyomja.*
- Fogd és menj feltűnés nélkül. Ha valaki megállít azonnal szúrd le. *nem tréfál a matróz az egyszer biztos. Gwan gyorsan elteszi a borítékot és biccent a matróznak, hogy megértette az instrukciókat. Felteszi a csuklyáját amit levett mikor megtalálta a keresett matrózt. A levél bizonyára fontos és bizalmas jellegű így feltűnés nélkül távozik a helyszínről és elindul kézbesíteni az értékes szállítmányt még a reggel felvirradtára.*
*Az éj leple alatt érkezik a dokkokhoz. Ezúttal a szokásos acélvértezete helyett bőrvérteket és bőrvédőket visel a testén, ezeket fekete köpennyel takarja el mely lobog mögötte a szél fújásában. Fejét csukja fedi így a sötétben még megismerni is nehéz. Fegyverként hosszúkardja az oldalán és tőre az övében most is vele vannak. Elvállalt egy újabb feladatot még vagy két napja ami úgy szólt, hogy ezen a hajnalon át kell vennie egy csomagot és biztonságban el kell juttatnia a célszemélynek. Az utóbbi időben sem háború sem komolyabb bevetés nem volt amiben tudását felhasználva dolgozhatott volna így kénytelen alkalmi munkákból élni melyek azért olykor igen jól fizetnek. Egy gazdag kereskedő bízta meg, hogy egy fontos levelet még a hajnalban beérkező egyik hajóról el kell neki juttatnia a gazdag negyedbe a reggel felvirradtára annak sürgős mivolta miatt. Kapott egy darab bőrt amin egy fehér madár van ábrázolva, ezt a címert kell keresnie a dokkoknál, hogy eljuthasson a bizonyos levélig. Hatalmas a forgatag, áruk jönnek, mennek, gazdát cserélnek amerre a szem ellát. Szemei körbejárnak hátha meglátja a fehér madárjelet valahol. Hiába olyan magas és legalább egy fejjel kiemelkedik a forgatagból még így is elég nehéz eligazodni a zsúfolt áruk, matrózok és kereskedők gyűrűjében. Úgy fél óra keresgélés és kérdezősködés után az egyik matróz felismeri a fehér madáralakot ábrázoló jelet. Az egyik szakállas kereskedő féle ember felé mutat, hogy őt kellene keresni. Gwan oda is lép a szakállas férfihoz.*
- A futár vagyok Berthelon küldeményéért. *mondja röviden tömören mindenféle mellébeszélés nélkül. A szakállas fickó felnéz a magas zsoldosra és kardot ránt legalább három társával együtt. Gwan keze kardja markolatán várakozik a bevetésre de négy fegyveres ellenében nem őrült meg harcba szállni. Bármilyen nagy és erős is és bármilyen jól forgatja kardját tudja, hogy ezen a helyen gondolkodás nélkül megölik ha valami elszúr.*
- Van még itt valami. *ezekkel a szavakkal kinyitja bal kezét és a kis fehér madár jelű bőrdarabot mutatja a szakállas férfinak.*
- Miért nem ezzel kezdted bátyuska? *mosolyodik el a vélhetően rangosabb matróz. Ezzel a mosollyal ő is és a társai is elteszik a kardot.*
- Bizony megöltelek volna ha nincs nálad a jel. Máskor ki ne ejtsd a megrendelőd nevét mert azonnal hátba döflek. *mormogja némi szigorral a hangjában, majd mint ha mi sem történt volna hátba veregeti a zsoldost és egy nyugodtabb helyre félrevonja. Emberei velük tartanak az átadás idejére. A szakállas egy díszes pecsétes levelet vesz elő a zakójából majd a zsoldos kezébe nyomja.*
- Fogd és menj feltűnés nélkül. Ha valaki megállít azonnal szúrd le. *nem tréfál a matróz az egyszer biztos. Gwan gyorsan elteszi a borítékot és biccent a matróznak, hogy megértette az instrukciókat. Felteszi a csuklyáját amit levett mikor megtalálta a keresett matrózt. A levél bizonyára fontos és bizalmas jellegű így feltűnés nélkül távozik a helyszínről és elindul kézbesíteni az értékes szállítmányt még a reggel felvirradtára.*
2558. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-11-14 10:34:44
Üzenet elküldve: 2015-11-14 10:34:44
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
*Áh, civilizáció. A dokkok azt mutatják, hogy egészen kicsit (nagyon) elkallódott Artheniortól. Na, ezt jól megcsinálta. Elment egyet vadászni, erre meg lassan két héttel később kibukkan a kikötőnél. Ennél szerencsétlenebb pasast kevesen ismerhetnek.
Innentől már lényegében tudja az utat. Csak a folyót kell megtalálnia, és zöld útja van vissza a városba. Hagyja az egész gyógynövényes dolgot a fenébe, inkább bekocog majd a barakkba, és lő párat.*
Innentől már lényegében tudja az utat. Csak a folyót kell megtalálnia, és zöld útja van vissza a városba. Hagyja az egész gyógynövényes dolgot a fenébe, inkább bekocog majd a barakkba, és lő párat.*
2557. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-11-14 10:33:19
Üzenet elküldve: 2015-11-14 10:33:19
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Egy lidérces este után//
*Megérkezik a viskóhoz, ami még ódonabb és ápolatlanabb, mint mikor itt járt. Beomlani remélhetőleg nem fog, így bemerészkedik és alaposabban megpróbál körbenézni. Odabenn nehéz elhinnie, hogy éltek is itt, mert nem tűnik otthonosan belakottnak a hely és a takarítással is jócskán lemaradtak még ha egy hatodon egyszer is megcsinálták volna. Előbb a ládához megy, amibe a kincsei voltak a nőnek, hogy újra szemügyre vehesse, mi van benne és mit tudna eladni belőle valamennyiért, esetleg a tartó mennyit ér, majd a ház többi részét kutatja át, az ágy alatt, egy deszka ami kicsit üregesen cseng, akkor azt megpróbálja felfeszegetni, hogy rejt e valamit alatta az üresség. Megkeresi a konyha részt is, ahol az edényeket és evőeszközök után kutat, talán abból is valami hasznot húzhat, majd az asztalok szekrények és minden ami nyitható abba belenéz és átnézi. Ha vannak képek a falon leveszi megnézegeti és persze a falat megvizsgálja, bár kétli, hogy bármi is lenne ott, de inkább alaposan át kutat mindent, mint hogy üres kézzel távozzon a tudattal, hogy nem nézett meg mindent. Ha a mélységi is ott van csak köszönti és úgy nézelődik tovább, nem zavartatja magát.*
*Megérkezik a viskóhoz, ami még ódonabb és ápolatlanabb, mint mikor itt járt. Beomlani remélhetőleg nem fog, így bemerészkedik és alaposabban megpróbál körbenézni. Odabenn nehéz elhinnie, hogy éltek is itt, mert nem tűnik otthonosan belakottnak a hely és a takarítással is jócskán lemaradtak még ha egy hatodon egyszer is megcsinálták volna. Előbb a ládához megy, amibe a kincsei voltak a nőnek, hogy újra szemügyre vehesse, mi van benne és mit tudna eladni belőle valamennyiért, esetleg a tartó mennyit ér, majd a ház többi részét kutatja át, az ágy alatt, egy deszka ami kicsit üregesen cseng, akkor azt megpróbálja felfeszegetni, hogy rejt e valamit alatta az üresség. Megkeresi a konyha részt is, ahol az edényeket és evőeszközök után kutat, talán abból is valami hasznot húzhat, majd az asztalok szekrények és minden ami nyitható abba belenéz és átnézi. Ha vannak képek a falon leveszi megnézegeti és persze a falat megvizsgálja, bár kétli, hogy bármi is lenne ott, de inkább alaposan át kutat mindent, mint hogy üres kézzel távozzon a tudattal, hogy nem nézett meg mindent. Ha a mélységi is ott van csak köszönti és úgy nézelődik tovább, nem zavartatja magát.*
2556. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-11-13 18:52:35
Üzenet elküldve: 2015-11-13 18:52:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Mindenki visít, hogy a másik visít. Szemeit csak forgatja, de már nem szól semmit. De persze ezek csak tovább szaporítják a szót. Vöröske visszaszólalására csak megvonja a vállát.*
- Jah, igazad van. Amúgy is minek azok.
*Fanyalog. Rumlopó elképzelésén viszont hangosan kezd el röhögni. Elképzeli, ahogy az a mágus a botjával támadja meg. Persze a másiknak ez megint elképzelhetetlen.*
- Persze, ha olyan nagyszerű lennél, akkor egy: miért kaptál ki a harci tornán, kettő: hogy kerülsz közénk, csalfa, béna, ostoba halottak közé? *Teszi kezét csípőre, szemöldökét felvonva.*
- Szállj le a magas lóról, te elkényeztett csitri. Nem vagy te itt jobb senkinél. *S hogy szavanak adjon némi nyomatékot az összegyűlt nyálát egyszerűen csak maga mellé uríti ki, hallva, hogy toccsan a kövön. Persze ekkkor kell a másiknak is belé kapaszkodnia.*
- Oh, hogy szomorodj meg! *Rikítja, de azért segít neki felállni. S Vöröske már össze vissza is beszél.*
- Miről beszélsz te *Nevet fel epésen.* - Klán? Milyen klán? Inkább egy szedett vedett bagázs, kinek nincs jobb dolga, mint hogy egymást idegesítse. *Húzza el a száját újra. Gyomra még mindig kavarog, s érzi, hogy szomjas. De kivételesen nem rumra szomjazik. Hanem vízre. Sok-sok vízre, amivel ezt a napot túlélheti. Vagy legalább az alvilágot. Ekkor lódul meg Vöröske, valamit magyarázva, hogy vannak itt ismerősei.
~Na persze, ha lettek volna, most nem egy barlangba tespedne a hatalmas hátsója.~
S persze a görény is ekkor lódul meg. De erre alig figyel, hiszen azon mélázik, amit monddott a kis csitri. Talán igaza is lehet. Arca hirtelen válik komorrá. Meglehet, hogy nem is a legjobb, hogy az alvilágba került. Nagyot nyelve néz körbe. Ő tudja, amit a másik kettő nem: több az ellensége a túlvilgon, mint a jóakarója. Abból tán csak egy van, a Kapitány. S ha ő tényleg itt van... Akkor őt kell megkeresni. S félő, ha ő nem jutott vissza a halálból, akkor ők hogy fognak?
Szemeit forgatja, ahogy az egyik sipítozó nőt figyeli a másik bénát meg látja. Elindul ő is a Kikötő irányába. De nem azért, hogy a Vöröske barátját találja meg. Neki fontosabb a Kapitány, s mint érzéketlen lény: önző. Kissé terpeszben indul meg, szinte térdemelésbe. Dühös, csak nem tudja miért. Kezeit némileg széttárja, kezeit ökölbe szorítja.*
- Gyertek már ti idióták. *Halad el a hasraesett Vöröske mellett.*
*Mindenki visít, hogy a másik visít. Szemeit csak forgatja, de már nem szól semmit. De persze ezek csak tovább szaporítják a szót. Vöröske visszaszólalására csak megvonja a vállát.*
- Jah, igazad van. Amúgy is minek azok.
*Fanyalog. Rumlopó elképzelésén viszont hangosan kezd el röhögni. Elképzeli, ahogy az a mágus a botjával támadja meg. Persze a másiknak ez megint elképzelhetetlen.*
- Persze, ha olyan nagyszerű lennél, akkor egy: miért kaptál ki a harci tornán, kettő: hogy kerülsz közénk, csalfa, béna, ostoba halottak közé? *Teszi kezét csípőre, szemöldökét felvonva.*
- Szállj le a magas lóról, te elkényeztett csitri. Nem vagy te itt jobb senkinél. *S hogy szavanak adjon némi nyomatékot az összegyűlt nyálát egyszerűen csak maga mellé uríti ki, hallva, hogy toccsan a kövön. Persze ekkkor kell a másiknak is belé kapaszkodnia.*
- Oh, hogy szomorodj meg! *Rikítja, de azért segít neki felállni. S Vöröske már össze vissza is beszél.*
- Miről beszélsz te *Nevet fel epésen.* - Klán? Milyen klán? Inkább egy szedett vedett bagázs, kinek nincs jobb dolga, mint hogy egymást idegesítse. *Húzza el a száját újra. Gyomra még mindig kavarog, s érzi, hogy szomjas. De kivételesen nem rumra szomjazik. Hanem vízre. Sok-sok vízre, amivel ezt a napot túlélheti. Vagy legalább az alvilágot. Ekkor lódul meg Vöröske, valamit magyarázva, hogy vannak itt ismerősei.
~Na persze, ha lettek volna, most nem egy barlangba tespedne a hatalmas hátsója.~
S persze a görény is ekkor lódul meg. De erre alig figyel, hiszen azon mélázik, amit monddott a kis csitri. Talán igaza is lehet. Arca hirtelen válik komorrá. Meglehet, hogy nem is a legjobb, hogy az alvilágba került. Nagyot nyelve néz körbe. Ő tudja, amit a másik kettő nem: több az ellensége a túlvilgon, mint a jóakarója. Abból tán csak egy van, a Kapitány. S ha ő tényleg itt van... Akkor őt kell megkeresni. S félő, ha ő nem jutott vissza a halálból, akkor ők hogy fognak?
Szemeit forgatja, ahogy az egyik sipítozó nőt figyeli a másik bénát meg látja. Elindul ő is a Kikötő irányába. De nem azért, hogy a Vöröske barátját találja meg. Neki fontosabb a Kapitány, s mint érzéketlen lény: önző. Kissé terpeszben indul meg, szinte térdemelésbe. Dühös, csak nem tudja miért. Kezeit némileg széttárja, kezeit ökölbe szorítja.*
- Gyertek már ti idióták. *Halad el a hasraesett Vöröske mellett.*
2555. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-11-13 14:59:04
Üzenet elküldve: 2015-11-13 14:59:04
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Néhány nappal később//
* Nos, Ymra egyelőre ló nélkül járkál továbbra is a Kikötőben. Eltöltött itt néhány napot, de jó volna továbbállni.
Éjszaka merészkedik a Dokkok irányába, hol mindig nagy a forgatag, kétes eredetű áruk is gazdát cserélnek. A nagy ládák árnyékában könnyedén virágzik a feketepiac. Rongyos alakok is megfordulnak itt, talán lopni is próbálnak.
Ymrát egy félszemű, fogatlan alak követi halkan, abban a tudatban talán, hogy az íjászleány nem fedezte föl.
Ravaszabb és szemfülesebb azonban, mint elsőre látszik, hisz az erdőben a legkisebb rezdülésnek is jelentése van, egyetlen mozdulatra tud ugrani és célozni. Ezúttal azonban igyekszik elkerülni a konfliktust, hisz soha nem lehet tudni, hogy kinek a védelmére kelnének a nem éppen erkölcsös magatartásukról ismert kereskedők. Egyszer jobbra, egyszer balra kanyarodik, és annak hála, hogy apja és bátyja voltak tanítói, könnyen eltűnik a tömegben az alak (egy) szeme elől.
Nincs ínyére továbbra is itt kóborolni, inkább elindul kifelé a Kikötőnek a környékéről, hogy azon kívül talán érdekesebb, értelmesebb események közé csöppenhet vagy talán valamiféle munkát vállalhat. Őrjítő egy idő után a céltalan bóklászás, még ha egy vándornak erről is szól az élet. Ő valójában vadász, akit mostanában a kalandok elkerülnek, kellemetlen események és lények viszont annál inkább rátalálnak.*
* Nos, Ymra egyelőre ló nélkül járkál továbbra is a Kikötőben. Eltöltött itt néhány napot, de jó volna továbbállni.
Éjszaka merészkedik a Dokkok irányába, hol mindig nagy a forgatag, kétes eredetű áruk is gazdát cserélnek. A nagy ládák árnyékában könnyedén virágzik a feketepiac. Rongyos alakok is megfordulnak itt, talán lopni is próbálnak.
Ymrát egy félszemű, fogatlan alak követi halkan, abban a tudatban talán, hogy az íjászleány nem fedezte föl.
Ravaszabb és szemfülesebb azonban, mint elsőre látszik, hisz az erdőben a legkisebb rezdülésnek is jelentése van, egyetlen mozdulatra tud ugrani és célozni. Ezúttal azonban igyekszik elkerülni a konfliktust, hisz soha nem lehet tudni, hogy kinek a védelmére kelnének a nem éppen erkölcsös magatartásukról ismert kereskedők. Egyszer jobbra, egyszer balra kanyarodik, és annak hála, hogy apja és bátyja voltak tanítói, könnyen eltűnik a tömegben az alak (egy) szeme elől.
Nincs ínyére továbbra is itt kóborolni, inkább elindul kifelé a Kikötőnek a környékéről, hogy azon kívül talán érdekesebb, értelmesebb események közé csöppenhet vagy talán valamiféle munkát vállalhat. Őrjítő egy idő után a céltalan bóklászás, még ha egy vándornak erről is szól az élet. Ő valójában vadász, akit mostanában a kalandok elkerülnek, kellemetlen események és lények viszont annál inkább rátalálnak.*
2554. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-11-13 13:23:51
Üzenet elküldve: 2015-11-13 13:23:51
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*A mágustoronyból visszafelé egy újabb megbízást kapott. Meg kell keresnie Joaar kapitányt a cingárpocok hajó kapitányát. Megbízója jelenlétében is jót kacagott a hajónevén és ez a hangulata elkísérte egészen a kikötőig. Kisebb keresgélés után az egyik matróz rámutatott egy hajóra, hogy az a cingárpocok. Megközelíti a hajót majd a pallón felmegy a hajó fedélzetére. A fedélzeten négy öt matrózt pillant meg akik a sárga földig lerészegedve horkolnak a padlón. Odalép az egyik alvó tengerészhez és lábával óvatosan "felrugdossa" álmából.*
- Hé te, hol van Joaar kapitány? *kérdi a kómásan ébredező matrózt. láthatóan nincs tisztában azzal, hogy hol van de talán még választ ki lehet csikarni belőle.*
- Hol van a kapitányod? *kérdi ismét kissé megrázogatva a férfit. Semmi választ nem kap csupán széles mosolyt majd egy újabb mámoros ájulás által teljesen elveszíti a kapcsolatát a való világgal.*
- Hogyaza!! *emeli fel hangját kissé dühösen majd úgy látva a helyzetet maga keresi meg a hajó kapitányát ezen a nem túl nagy kereskedőgályán. A raktér másik irányában egy ajtót vél felfedezni. Bekopogtat majd be is nyit. Bingó ez a kapitány szobája az már nem kérdés. Néhány hajózási eszköz hever a szobában lévő íróasztalon, a földön pedig üres rumosüvegek hevernek szereszét. A kapitányt kisebb keresgélés után az íróasztal mögött találta meg, felismerhetőségét kalapja tette egyértelművé.*
- Joaar kapitány? *szólítja meg a földön heverő férfit akit szintén megpróbál felrázni de mindhiába. Valami nagyon jó szállítmányuk lehetett ha így sikerült leinniuk magukat a sárga földig. A csomagot szerencsére előre kifizette a megbízója így az ökölnyi dobozkát a kapitány ölébe teszi, hogy ha felébred akkor megtalálja. Ezzel a mozdulattal letudottnak tekinti a munkát s az alkohol bűzös levegőt sem szimatolva tovább elhagyja a hajó fedélzetét és következő megbízatására indul.*
*A mágustoronyból visszafelé egy újabb megbízást kapott. Meg kell keresnie Joaar kapitányt a cingárpocok hajó kapitányát. Megbízója jelenlétében is jót kacagott a hajónevén és ez a hangulata elkísérte egészen a kikötőig. Kisebb keresgélés után az egyik matróz rámutatott egy hajóra, hogy az a cingárpocok. Megközelíti a hajót majd a pallón felmegy a hajó fedélzetére. A fedélzeten négy öt matrózt pillant meg akik a sárga földig lerészegedve horkolnak a padlón. Odalép az egyik alvó tengerészhez és lábával óvatosan "felrugdossa" álmából.*
- Hé te, hol van Joaar kapitány? *kérdi a kómásan ébredező matrózt. láthatóan nincs tisztában azzal, hogy hol van de talán még választ ki lehet csikarni belőle.*
- Hol van a kapitányod? *kérdi ismét kissé megrázogatva a férfit. Semmi választ nem kap csupán széles mosolyt majd egy újabb mámoros ájulás által teljesen elveszíti a kapcsolatát a való világgal.*
- Hogyaza!! *emeli fel hangját kissé dühösen majd úgy látva a helyzetet maga keresi meg a hajó kapitányát ezen a nem túl nagy kereskedőgályán. A raktér másik irányában egy ajtót vél felfedezni. Bekopogtat majd be is nyit. Bingó ez a kapitány szobája az már nem kérdés. Néhány hajózási eszköz hever a szobában lévő íróasztalon, a földön pedig üres rumosüvegek hevernek szereszét. A kapitányt kisebb keresgélés után az íróasztal mögött találta meg, felismerhetőségét kalapja tette egyértelművé.*
- Joaar kapitány? *szólítja meg a földön heverő férfit akit szintén megpróbál felrázni de mindhiába. Valami nagyon jó szállítmányuk lehetett ha így sikerült leinniuk magukat a sárga földig. A csomagot szerencsére előre kifizette a megbízója így az ökölnyi dobozkát a kapitány ölébe teszi, hogy ha felébred akkor megtalálja. Ezzel a mozdulattal letudottnak tekinti a munkát s az alkohol bűzös levegőt sem szimatolva tovább elhagyja a hajó fedélzetét és következő megbízatására indul.*
2553. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-11-13 09:51:03
Üzenet elküldve: 2015-11-13 09:51:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Félrehúzza a száját, amikor ezen visongatni kezdenek, még pedig pont azt visítják, hogy ne visítsanak. Megrázza a fejét, ettől egy kósza vörös tincs keveredik a szeme és szája elé. Minthogy éppen támaszkodik, így nem kívánt megmozdulni, csak néhány fújással igyekszik eltüntetni látóteréből, kevésbé sikeresen.*
- Érzések? *Röhög fel cinikusan Nad kérdése után.* Neked az életben sem voltak olyanjaid. *Legyinti le a dolgot.*
- Úgy, szóval az én hibám, mi? *Kérdezi ingerülten, de egy pillanatra elmereng. Igazából, nem is hülyeség, amit mond.* Legadon. *Puffog az orra alatt és ökölbe szorul a keze.* Vagy ő volt, vagy Taran. *Köti az ebet a karóhoz, hiába kételkedik benne Neri.* Ő tudta ki vagyok, lehet kivárta a megfelelő pillanatot és beárult. Engem nyilvánvalóan lefoghattak többen is, titeket meg leterítettek egy íjjal. Mert ilyen bénák vagyok. *Mosolyodik el.* Valamiféle dulakodás biztos volt, mert sebes a hátam.
*A széles hátsó megjegyzésre a háta mögé néz és öntelten megrázza a vállát.*
- Csak szép kerek. *Mondja egyszerűen. Külsejére mondhatnak bármit ezek ketten, ő tudja magáról, hogy tökéletesebb lényt ritkán alkot a természet, így Neri civódásán is csak gúnyosan felhorkant.*
- Ja, persze. Tökéletes a testetek. Mint egy férfinek. Úgysem válogattok, így a nők között sikeresek lettetek volna. Ha éltek, persze. De ez már lényegtelen. *Hiszen megdöglöttek, mint az állatok. ÉS ebben a poros, halszagú valamiben végezték.*
- Hópihe? *Vonja meg a szemöldökét. Valóban eltűnt a nő, pedig legutóbbi emlékei szerint még ő adta rá a ruháját, majd velük tartott a további mulatozásban.*
- Én mondom nektek, hogy ezek összeesküdtek. Mind. Az egész klán. *Jelenti ki, mint aki az évszázad felfedezését hirdetné ki.* Féltékenységből, vagy gyávaságból, de biztos vagyok benne, hogy mindnek benne volt a keze. *Na persze kérdésként felmerül benne, hogy Bressel mi lett. Hiszen, ha valakiről, akkor róla tudja, hogy nem ártana neki, így vélhetőleg ő is itt van valahol az alvilágban, minthogy Dynti egészen biztos benne, hogy ő próbálta megvédeni. S, ha már Bress.*
- Várjunk csak. *Emeli meg az ujját.* Talán… talán, a halott ismerőseink tudnak segíteni. *Néz körbe gyanúsan.*
- Sins! Ó te drága Sins. *Ragyog fel a szeme.* A szemeim előtt szúrtak le, de most megtalállak és kijutunk innen. *Beszél a levegőhöz, egy pillanatra fittyet hányva arra, hogy kik vannak vele.* Meg kell találnunk azt a tökéletes testét és a kopasz kis fejét, ő majd segíteni fog. *Mondja a többieknek és immár sokkal céltudatosabban indul meg a Kiköt felé. Ha valahol, hát akkor ott megtalálja a fickót.
Ekkor éri Neri visítása és az előtte elfutó görény képe. Maga sem tudja mi üt belé, de teste önkényesen is cselekszik és egy nagy ugrással vetődik a földre, hogy elkapja az állatot. Csak, hogy hamarabb ér földet, minthogy az állatot elkaphatná. Ennek pedig az a vége, hogy álla koppan a földön és ráharap a nyelvére. A vér íze hamar szétárad a szájában, szerencsére nem harapta le, de a vérzést ez nem állítja meg. Nagy, vörös nyálcseppekkel adományozza meg a földet.*
- A johadt éjetbe. *Köpköd.* Mijé így kell Finfnek újjalátnija? Utájom eft a femét kif dögöt. *Utal agörényre.*
*Félrehúzza a száját, amikor ezen visongatni kezdenek, még pedig pont azt visítják, hogy ne visítsanak. Megrázza a fejét, ettől egy kósza vörös tincs keveredik a szeme és szája elé. Minthogy éppen támaszkodik, így nem kívánt megmozdulni, csak néhány fújással igyekszik eltüntetni látóteréből, kevésbé sikeresen.*
- Érzések? *Röhög fel cinikusan Nad kérdése után.* Neked az életben sem voltak olyanjaid. *Legyinti le a dolgot.*
- Úgy, szóval az én hibám, mi? *Kérdezi ingerülten, de egy pillanatra elmereng. Igazából, nem is hülyeség, amit mond.* Legadon. *Puffog az orra alatt és ökölbe szorul a keze.* Vagy ő volt, vagy Taran. *Köti az ebet a karóhoz, hiába kételkedik benne Neri.* Ő tudta ki vagyok, lehet kivárta a megfelelő pillanatot és beárult. Engem nyilvánvalóan lefoghattak többen is, titeket meg leterítettek egy íjjal. Mert ilyen bénák vagyok. *Mosolyodik el.* Valamiféle dulakodás biztos volt, mert sebes a hátam.
*A széles hátsó megjegyzésre a háta mögé néz és öntelten megrázza a vállát.*
- Csak szép kerek. *Mondja egyszerűen. Külsejére mondhatnak bármit ezek ketten, ő tudja magáról, hogy tökéletesebb lényt ritkán alkot a természet, így Neri civódásán is csak gúnyosan felhorkant.*
- Ja, persze. Tökéletes a testetek. Mint egy férfinek. Úgysem válogattok, így a nők között sikeresek lettetek volna. Ha éltek, persze. De ez már lényegtelen. *Hiszen megdöglöttek, mint az állatok. ÉS ebben a poros, halszagú valamiben végezték.*
- Hópihe? *Vonja meg a szemöldökét. Valóban eltűnt a nő, pedig legutóbbi emlékei szerint még ő adta rá a ruháját, majd velük tartott a további mulatozásban.*
- Én mondom nektek, hogy ezek összeesküdtek. Mind. Az egész klán. *Jelenti ki, mint aki az évszázad felfedezését hirdetné ki.* Féltékenységből, vagy gyávaságból, de biztos vagyok benne, hogy mindnek benne volt a keze. *Na persze kérdésként felmerül benne, hogy Bressel mi lett. Hiszen, ha valakiről, akkor róla tudja, hogy nem ártana neki, így vélhetőleg ő is itt van valahol az alvilágban, minthogy Dynti egészen biztos benne, hogy ő próbálta megvédeni. S, ha már Bress.*
- Várjunk csak. *Emeli meg az ujját.* Talán… talán, a halott ismerőseink tudnak segíteni. *Néz körbe gyanúsan.*
- Sins! Ó te drága Sins. *Ragyog fel a szeme.* A szemeim előtt szúrtak le, de most megtalállak és kijutunk innen. *Beszél a levegőhöz, egy pillanatra fittyet hányva arra, hogy kik vannak vele.* Meg kell találnunk azt a tökéletes testét és a kopasz kis fejét, ő majd segíteni fog. *Mondja a többieknek és immár sokkal céltudatosabban indul meg a Kiköt felé. Ha valahol, hát akkor ott megtalálja a fickót.
Ekkor éri Neri visítása és az előtte elfutó görény képe. Maga sem tudja mi üt belé, de teste önkényesen is cselekszik és egy nagy ugrással vetődik a földre, hogy elkapja az állatot. Csak, hogy hamarabb ér földet, minthogy az állatot elkaphatná. Ennek pedig az a vége, hogy álla koppan a földön és ráharap a nyelvére. A vér íze hamar szétárad a szájában, szerencsére nem harapta le, de a vérzést ez nem állítja meg. Nagy, vörös nyálcseppekkel adományozza meg a földet.*
- A johadt éjetbe. *Köpköd.* Mijé így kell Finfnek újjalátnija? Utájom eft a femét kif dögöt. *Utal agörényre.*
2552. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-11-12 21:07:50
Üzenet elküldve: 2015-11-12 21:07:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 285
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 285
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
// A hozzászólás 16+-os jelentet tartalmaz//
* Mindkettő csak a magáét hajtsa, azt se tudják, hogy kiabálják túl a másikat. Legszívesebben mindegyiket megküldené egy-egy nyílvesszővel, hogy elhallgassanak. De minek, hisz már úgyis halottak. Mindhárman. Feleslegesen pocsékolná csak a nyílvesszőt. *
- Ne visítsatok már, mint a vadmalacok! Széthasad a fejem. Hogy egy percre nem tudjátok befogni a szátokat!
* Próbálkozik túl kiabálni a két némbert.*
- Ti is a kínjaitok, szerintem abba dögöltettek bele. Taran? És ugyan mivel a mágusbotjával küldött volna ide? Tud valamit akkor az ipse. Halálra …. Na ez nem fog jól mutatni az ajánlóleveledben, vagy az életrajzodban. Ha lesz olyan egyáltalán, aki megírja azt.
* Ha már ezek ketten feltolták magukat, akkor ideje lesz neki is kiegyenesedni. Lassan húzza lábait maga alá, s ha már ott van a Kócos, úgy megragadja annak csuklóját, hogy valami biztosba is kapaszkodjon. Másik kezével annak szoknyáját ragadja meg, melyet legutolsó emlékei szerint ő maga adott vissza rá. *
- Segíts már, te anyaszomorító!
* Ripakodik rá, a Kócosra. Kicsit imbolyog, de azért csak sikerül megállnia a lábán. *
- Tökéletes test? Bah.. nézd meg az enyém, az tökéletes.
* Igazítja helyére domborulatait, a kissé mocskos, hányás szagú ruhába. *
- S ha ez itt…
* Bök Nad felé.*
- … kicsit még hízik, akkor lesz olyan tökéletes, mint én. Amúgy meg, valld e, hogy csak irigykedsz.
* Bólint egy határozottat, majd elgondolkodik egy percet.*
- Amúgy meg, mióta lettél te a Főnök?
* Ráncolja össze a szemöldökét. *
- Négyen? Valóban, hiányzik az Északi boszorka, a titok nyitja. Az aljas, tudtam én már az elejétől kezdve tudtam, a szeme se állt jól. De megkeresem, s élete végig kísérteni fogom.
* Húzza ki magát teljesen, s még ránt egyet a ruháján, nem mintha sokat segítene rajta. *
- Te Görény állj meg! Nem hallod, hogy állj meg!
* Kiáltja el magát. A két lökött liba már néhány lépéssel előrébb járnak, ahogy a csíkos bundájú is. A lábuk alatt futkorászik, s négyük közül úgy tűnik, benne van a legtöbb élet. *
- Kifeszítelek, ha nem állsz meg!
* Lódul meg a többiek után, csak a lendület nagy, s az elképzelés volt tökéletes. A produkció kevésbé sikeres, így a falnak dől, hogy megtartsa magát. Kezét a távolodók irányába emeli.*
- Fogjátok meg! Várj..atok meg!
* Kiált erőtlenül utánuk, mint akit elhagyott minden remény. *
// A hozzászólás 16+-os jelentet tartalmaz//
* Mindkettő csak a magáét hajtsa, azt se tudják, hogy kiabálják túl a másikat. Legszívesebben mindegyiket megküldené egy-egy nyílvesszővel, hogy elhallgassanak. De minek, hisz már úgyis halottak. Mindhárman. Feleslegesen pocsékolná csak a nyílvesszőt. *
- Ne visítsatok már, mint a vadmalacok! Széthasad a fejem. Hogy egy percre nem tudjátok befogni a szátokat!
* Próbálkozik túl kiabálni a két némbert.*
- Ti is a kínjaitok, szerintem abba dögöltettek bele. Taran? És ugyan mivel a mágusbotjával küldött volna ide? Tud valamit akkor az ipse. Halálra …. Na ez nem fog jól mutatni az ajánlóleveledben, vagy az életrajzodban. Ha lesz olyan egyáltalán, aki megírja azt.
* Ha már ezek ketten feltolták magukat, akkor ideje lesz neki is kiegyenesedni. Lassan húzza lábait maga alá, s ha már ott van a Kócos, úgy megragadja annak csuklóját, hogy valami biztosba is kapaszkodjon. Másik kezével annak szoknyáját ragadja meg, melyet legutolsó emlékei szerint ő maga adott vissza rá. *
- Segíts már, te anyaszomorító!
* Ripakodik rá, a Kócosra. Kicsit imbolyog, de azért csak sikerül megállnia a lábán. *
- Tökéletes test? Bah.. nézd meg az enyém, az tökéletes.
* Igazítja helyére domborulatait, a kissé mocskos, hányás szagú ruhába. *
- S ha ez itt…
* Bök Nad felé.*
- … kicsit még hízik, akkor lesz olyan tökéletes, mint én. Amúgy meg, valld e, hogy csak irigykedsz.
* Bólint egy határozottat, majd elgondolkodik egy percet.*
- Amúgy meg, mióta lettél te a Főnök?
* Ráncolja össze a szemöldökét. *
- Négyen? Valóban, hiányzik az Északi boszorka, a titok nyitja. Az aljas, tudtam én már az elejétől kezdve tudtam, a szeme se állt jól. De megkeresem, s élete végig kísérteni fogom.
* Húzza ki magát teljesen, s még ránt egyet a ruháján, nem mintha sokat segítene rajta. *
- Te Görény állj meg! Nem hallod, hogy állj meg!
* Kiáltja el magát. A két lökött liba már néhány lépéssel előrébb járnak, ahogy a csíkos bundájú is. A lábuk alatt futkorászik, s négyük közül úgy tűnik, benne van a legtöbb élet. *
- Kifeszítelek, ha nem állsz meg!
* Lódul meg a többiek után, csak a lendület nagy, s az elképzelés volt tökéletes. A produkció kevésbé sikeres, így a falnak dől, hogy megtartsa magát. Kezét a távolodók irányába emeli.*
- Fogjátok meg! Várj..atok meg!
* Kiált erőtlenül utánuk, mint akit elhagyott minden remény. *
2551. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-11-11 16:47:06
Üzenet elküldve: 2015-11-11 16:47:06
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Szelíd
//Egy lidérces este után//
*A fura éjszaka után Shelquatin Syn úgy dönt visszamegy volt megbízójuk házához körbenézni. Kisseb vagy nagyobb meglepetésére Syma Crafynel is hasonlóan tesz. Ám amikor újra szemük elé tárul a kis viskó mintha sokkal ódonabb és ápolatlanabb lenne mint amikor itt jártak. Amennyiben bemennek a házba ha bemennek, azt vehetik észre minden úgy van ahogy hagyták kivéve egy érzés amit most még inkább éreznek ahogyan körbenéznek. Ez az érzés nem más mint annak a gondolatnak az elviselése hogy valaki itt lakot, se takarítva se belakva nincs a ház. Teljesen elhatalmasodik rajtuk az üresség ahogyan bent állnak a kis viskóban.*
*A fura éjszaka után Shelquatin Syn úgy dönt visszamegy volt megbízójuk házához körbenézni. Kisseb vagy nagyobb meglepetésére Syma Crafynel is hasonlóan tesz. Ám amikor újra szemük elé tárul a kis viskó mintha sokkal ódonabb és ápolatlanabb lenne mint amikor itt jártak. Amennyiben bemennek a házba ha bemennek, azt vehetik észre minden úgy van ahogy hagyták kivéve egy érzés amit most még inkább éreznek ahogyan körbenéznek. Ez az érzés nem más mint annak a gondolatnak az elviselése hogy valaki itt lakot, se takarítva se belakva nincs a ház. Teljesen elhatalmasodik rajtuk az üresség ahogyan bent állnak a kis viskóban.*
2550. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-11-10 10:36:53
Üzenet elküldve: 2015-11-10 10:36:53
ÚJ
![>Ambrud Omal [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/1490_ember-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Quinn Vesslor//
*A hullámos kard hegye a hajó fájába fúródik és meg is áll benne, már akkor se tudná kihúzni, ha lenne elég ereje, hogy próbát tehessen vele. Keze lecsúszik nyakáról így pedig még több, vértől sikerül megszabadulnia mielőtt ellenfele megadhatná a kegyeletdöfést.
Felszisszen. Szeme lassan elfehéredik, egyre kevesebb fény munkál bennük. Érzi amint lábaiból kihal az élet, nem mozdulnak, nem reagálnak. Nem akarnak működni. És a hideg halál mintha lassan kúszna felfelé, a testén. Aztán felveszik. Viszik, és életében még utoljára fejét a tenger felé fordítják. A hullámok gyorsan elnyelik a testet. A kék ruha hamar lehúzza, miközben vérének maradéka vörös oszlopként tör a felszín felé. Szeme előtt pedig ismét megjelenik a tengeri leány, akinek oly régóta követte a hangját. Nem tudni vízió e vagy valóság, de számára valóságos. Érzi ahogy a finom karok végigsimítják bőrét. A fájdalom lassan múlni kezd. És már együtt süllyednek lefelé egy szebb világba. Hazaérkezett...
Az erszényében hordott 326 arany most Quinn Vesslor kezébe kerül.
Továbbá ha még kutatni támad kedve akkor találhat egy naplót, melyben csempészeti trükkök, biztonságos útvonalak és egyéb nyalánkságok találhatók magyarul az a kevéske tudás amivel meg lehet lógni a folyó őrei elől. Emellett egy díszes, ugyanakkor kulcsra zárt ládika a kabinban, melyről tíz, húsz perces, hangos munkával le lehetne verni a lakatot, de súlyánál fogva nehéz lenne vele együtt menekülni, és elrejteni se lehet sehova. A tartalma, melyről a támadó nem tud, viszont annál érdekesebb. Gyöngyök, kristályok ékszerek. Csupa olyan holmi amire még vevőt is nehéz találni, mert annak is égetné a tenyerét.
Az orgyilkos jobban tenné ha gyorsan elhagyná a helyszínt. A kikötő őrei ugyan nem feszülnek bele a munkába, de Quinn akkor is felettébb nagy perpatvart hozott össze itt a horgonyzó hajók között. Ha a hanghatás idefordított pár tekintetet, a vér pedig árulkodó jelet festett Ambrud szürke vitorláira. Ráadásként magát a gyilkost sem kerülhette el a vörös jel. Döntenie kell ha nem akarja tovább kísérteni a sorsot. Vagy elvágja a köteleket és megszökik a hajóval együtt, vagy kirohan és eltűnik a kikötő szürke tömegében.*
A hozzászólás írója (Ambrud Omal) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.11.10 10:39:41
*A hullámos kard hegye a hajó fájába fúródik és meg is áll benne, már akkor se tudná kihúzni, ha lenne elég ereje, hogy próbát tehessen vele. Keze lecsúszik nyakáról így pedig még több, vértől sikerül megszabadulnia mielőtt ellenfele megadhatná a kegyeletdöfést.
Felszisszen. Szeme lassan elfehéredik, egyre kevesebb fény munkál bennük. Érzi amint lábaiból kihal az élet, nem mozdulnak, nem reagálnak. Nem akarnak működni. És a hideg halál mintha lassan kúszna felfelé, a testén. Aztán felveszik. Viszik, és életében még utoljára fejét a tenger felé fordítják. A hullámok gyorsan elnyelik a testet. A kék ruha hamar lehúzza, miközben vérének maradéka vörös oszlopként tör a felszín felé. Szeme előtt pedig ismét megjelenik a tengeri leány, akinek oly régóta követte a hangját. Nem tudni vízió e vagy valóság, de számára valóságos. Érzi ahogy a finom karok végigsimítják bőrét. A fájdalom lassan múlni kezd. És már együtt süllyednek lefelé egy szebb világba. Hazaérkezett...
Az erszényében hordott 326 arany most Quinn Vesslor kezébe kerül.
Továbbá ha még kutatni támad kedve akkor találhat egy naplót, melyben csempészeti trükkök, biztonságos útvonalak és egyéb nyalánkságok találhatók magyarul az a kevéske tudás amivel meg lehet lógni a folyó őrei elől. Emellett egy díszes, ugyanakkor kulcsra zárt ládika a kabinban, melyről tíz, húsz perces, hangos munkával le lehetne verni a lakatot, de súlyánál fogva nehéz lenne vele együtt menekülni, és elrejteni se lehet sehova. A tartalma, melyről a támadó nem tud, viszont annál érdekesebb. Gyöngyök, kristályok ékszerek. Csupa olyan holmi amire még vevőt is nehéz találni, mert annak is égetné a tenyerét. Az orgyilkos jobban tenné ha gyorsan elhagyná a helyszínt. A kikötő őrei ugyan nem feszülnek bele a munkába, de Quinn akkor is felettébb nagy perpatvart hozott össze itt a horgonyzó hajók között. Ha a hanghatás idefordított pár tekintetet, a vér pedig árulkodó jelet festett Ambrud szürke vitorláira. Ráadásként magát a gyilkost sem kerülhette el a vörös jel. Döntenie kell ha nem akarja tovább kísérteni a sorsot. Vagy elvágja a köteleket és megszökik a hajóval együtt, vagy kirohan és eltűnik a kikötő szürke tömegében.*
A hozzászólás írója (Ambrud Omal) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.11.10 10:39:41
2549. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-11-10 09:58:56
Üzenet elküldve: 2015-11-10 09:58:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Úton elfelé//
*Nem akadékoskodik kérdésekkel. Csinálja, amit Balarick mond. Nem nehéz észrevenni, hogy fontos neki ez a dolog, hogy tegye le a kezét. Hát le is teszi, mi több, mostantól figyelni fog rá, hogy szorosan az oldala mellett tartsa, ha már ilyen fontos dolog. A figyelés viszont nem túl kezes dolog. Vagy erre vagy arra megy. Egyszerre több dolognál sokszor megmakacsolja magát. Márpedig Balarick nagyon fontos dolgokat mond. Xurra nagyokat bólint, de az arca torzulásából (amit akkor csinál, ha erősen kell gondolkodnia valamin) látszik, hogy nem igazán érti a hallottakat.
Talán ezért is kezd Balarick bővebb magyarázatba. A fejtegetés első része nagyon tetszik neki, mert olyan dolgokra világít rá, amire magától sose gondolt volna. Pislogás nélkül... Az tényleg ijesztő. Olyan borzongatóan, érdekesen ijesztő. Muszáj lesz kipróbálnia!
Az ez után következő részt viszont nem nagyon tudja hová tenni. Miért ne akarna ő beszélgetni? Általában pont fordítva szokott lenni. A legtöbbeknek inkább azzal van a baja, hogy a kis kormos bármiről és bármeddig képes csacsogni. Még partnernek se kell lenni benne. Saját gondolataira válaszolgat és minél tovább csinálja, annál érdekesebb dolgokig jut el. Nem mellesleg annál idegesítőbb az ezt elszenvedő számára. Persze nem mindig van ám ilyen szómenése. Egészen sokáig el tud lenni egyetlen mukk nélkül is.*
- Majd mindent úgy csinálok, mint te *egyszerűsíti le a dolgot, mert mi tagadás, nem minden tényezőjét érti még. De majd biztos belejön, ha már látja majd, hogyan kell.
Fürgén szedi a lábát Balarick után, bár ahogy a félkész kecskére pillant, kicsit tétovázik. Idegesen tördeli az ujjait, mert ez ugye így nem jó. Minden zsigere ezt súgja, de nem akar lemaradni meg elveszni, úgyhogy ha kelletlenül is, de maga mögött hagyja a befejezetlen jószágot és a félvér után ered.*
*Nem akadékoskodik kérdésekkel. Csinálja, amit Balarick mond. Nem nehéz észrevenni, hogy fontos neki ez a dolog, hogy tegye le a kezét. Hát le is teszi, mi több, mostantól figyelni fog rá, hogy szorosan az oldala mellett tartsa, ha már ilyen fontos dolog. A figyelés viszont nem túl kezes dolog. Vagy erre vagy arra megy. Egyszerre több dolognál sokszor megmakacsolja magát. Márpedig Balarick nagyon fontos dolgokat mond. Xurra nagyokat bólint, de az arca torzulásából (amit akkor csinál, ha erősen kell gondolkodnia valamin) látszik, hogy nem igazán érti a hallottakat.
Talán ezért is kezd Balarick bővebb magyarázatba. A fejtegetés első része nagyon tetszik neki, mert olyan dolgokra világít rá, amire magától sose gondolt volna. Pislogás nélkül... Az tényleg ijesztő. Olyan borzongatóan, érdekesen ijesztő. Muszáj lesz kipróbálnia!
Az ez után következő részt viszont nem nagyon tudja hová tenni. Miért ne akarna ő beszélgetni? Általában pont fordítva szokott lenni. A legtöbbeknek inkább azzal van a baja, hogy a kis kormos bármiről és bármeddig képes csacsogni. Még partnernek se kell lenni benne. Saját gondolataira válaszolgat és minél tovább csinálja, annál érdekesebb dolgokig jut el. Nem mellesleg annál idegesítőbb az ezt elszenvedő számára. Persze nem mindig van ám ilyen szómenése. Egészen sokáig el tud lenni egyetlen mukk nélkül is.*
- Majd mindent úgy csinálok, mint te *egyszerűsíti le a dolgot, mert mi tagadás, nem minden tényezőjét érti még. De majd biztos belejön, ha már látja majd, hogyan kell.
Fürgén szedi a lábát Balarick után, bár ahogy a félkész kecskére pillant, kicsit tétovázik. Idegesen tördeli az ujjait, mert ez ugye így nem jó. Minden zsigere ezt súgja, de nem akar lemaradni meg elveszni, úgyhogy ha kelletlenül is, de maga mögött hagyja a befejezetlen jószágot és a félvér után ered.*
2548. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-11-10 08:37:44
Üzenet elküldve: 2015-11-10 08:37:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Révészen//
*Tény, hogy a legtöbb hajónk van már piszkos múltja, némelyiket a kikötőben Leon is felismerte. Sötétebb körökben mozgó kereskedők is gyakran vásárolnak leharcolt, kiöregedett kalózhajókat, főleg, mióta egyre kevésbé boztonságos kereseti forrás ez a városőrök és minden biztonsági intézkedések miatt. A kijelentésre, hogy kik is a rablók, egy pillanatra felnevet.*
-Hát igen, de a pénzesek írják a szabályokat, nem mi! *Erre iszik is, hiszen nem lehet enélkül hagyni ilyen horderejű szavakat. Sose fogja senki kideríteni, hogy milyen rum is ez. Neki személy szerint nem ízlik, fel is van vizezve, és több ismertebb ital íze is vegyül benne, valószínűleg a maradékot önthették egybe, mikor már kezdtek üresedni a hordók. Mikor a Rőt kérdőn pillant felé, meglobogtatja a papírt.*
-A mennyasszonyom írta, hogy ne agfódjak, és a Rumosb ment! *Nem szeretné a témát jobban kifejteni, hiszen nem tartozik a tengeri medvére, de persze, ha kérdez, akkor örömmel válaszol, legalább addig is lesz beszédtémájuk. Kezét nyújtja közben felé.*
-Ha szeretnéd, megtöltöm a kulacsod rummal, nem örülnék, ha felprédálnád a kikötőt! *Tudja ő, hogy milyen, ha nincs valakinél elég alkohol, no meg ha már kaptak egy társat, ne ölesse meg magát, ha éppen kiborul. Leont például egyszer majdnem lecsukták, amikor megvert pár matrózt egy üveg rumért. Veszélyes hely ez a kikötő, teli van városőrrel...*
*Tény, hogy a legtöbb hajónk van már piszkos múltja, némelyiket a kikötőben Leon is felismerte. Sötétebb körökben mozgó kereskedők is gyakran vásárolnak leharcolt, kiöregedett kalózhajókat, főleg, mióta egyre kevésbé boztonságos kereseti forrás ez a városőrök és minden biztonsági intézkedések miatt. A kijelentésre, hogy kik is a rablók, egy pillanatra felnevet.*
-Hát igen, de a pénzesek írják a szabályokat, nem mi! *Erre iszik is, hiszen nem lehet enélkül hagyni ilyen horderejű szavakat. Sose fogja senki kideríteni, hogy milyen rum is ez. Neki személy szerint nem ízlik, fel is van vizezve, és több ismertebb ital íze is vegyül benne, valószínűleg a maradékot önthették egybe, mikor már kezdtek üresedni a hordók. Mikor a Rőt kérdőn pillant felé, meglobogtatja a papírt.*
-A mennyasszonyom írta, hogy ne agfódjak, és a Rumosb ment! *Nem szeretné a témát jobban kifejteni, hiszen nem tartozik a tengeri medvére, de persze, ha kérdez, akkor örömmel válaszol, legalább addig is lesz beszédtémájuk. Kezét nyújtja közben felé.*
-Ha szeretnéd, megtöltöm a kulacsod rummal, nem örülnék, ha felprédálnád a kikötőt! *Tudja ő, hogy milyen, ha nincs valakinél elég alkohol, no meg ha már kaptak egy társat, ne ölesse meg magát, ha éppen kiborul. Leont például egyszer majdnem lecsukták, amikor megvert pár matrózt egy üveg rumért. Veszélyes hely ez a kikötő, teli van városőrrel...*
2547. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-11-10 07:53:36
Üzenet elküldve: 2015-11-10 07:53:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ambrud Omal//
*Úgy tűnik, Quinnek szerencséje volt, de áldozata még éppen időben rántotta el a fejét ahhoz, hogy a sérülésnek köszönhetően vergődjön egy darabig.*
~Szegény pára, pedig mennyivel könnyebb lett volna, ha simán torkon szúrlak.~
*Mikor a férfi elkiáltja magát maradék erejéből, Quinn körbenéz, de aggodalomra okot adó kikötőőrt a közelben nem lát. Mikor a férfi ráront, könnyen ugrik félre, majd elgáncsolja az amúgy is tántorgó félhalottat. Ha hasra esik, még a gerincébe szúr egy utolsót a mellkas magasságában, hogy többet ne tudjon felkelni.
Ha lassan elhallgat a férfi, amiről az elvérzés is már önmagában gondoskodik, Quinn fel fordítja és megszabadítja az erszényétől. Majd mielőtt eltüntetné, átkutatja a kabinját is, hátha találhat még valami értékeset, vagy még egy kis aranyat.
Ha végzett, és minden zsákmányt magához vett, a hullát egyszerűen behajítja a vízbe.*
~A cápák majd elintézik.~
*Úgy tűnik, Quinnek szerencséje volt, de áldozata még éppen időben rántotta el a fejét ahhoz, hogy a sérülésnek köszönhetően vergődjön egy darabig.*
~Szegény pára, pedig mennyivel könnyebb lett volna, ha simán torkon szúrlak.~
*Mikor a férfi elkiáltja magát maradék erejéből, Quinn körbenéz, de aggodalomra okot adó kikötőőrt a közelben nem lát. Mikor a férfi ráront, könnyen ugrik félre, majd elgáncsolja az amúgy is tántorgó félhalottat. Ha hasra esik, még a gerincébe szúr egy utolsót a mellkas magasságában, hogy többet ne tudjon felkelni.
Ha lassan elhallgat a férfi, amiről az elvérzés is már önmagában gondoskodik, Quinn fel fordítja és megszabadítja az erszényétől. Majd mielőtt eltüntetné, átkutatja a kabinját is, hátha találhat még valami értékeset, vagy még egy kis aranyat.
Ha végzett, és minden zsákmányt magához vett, a hullát egyszerűen behajítja a vízbe.*
~A cápák majd elintézik.~
2546. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-11-09 22:56:43
Üzenet elküldve: 2015-11-09 22:56:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Úton elfelé//
*Ilyen ez a mustra, bizony: ösztönös, féltő s maga sem tudja, hogy tulajdonképpen nem is egy utolsó apafigura. Ezzel a sötét színnel meggyűlik a baja, de a ruha kopását még meg bírja állapítani. Igen, egyértelműen megérett a helyzet arra, hogy kicsit szocializáltabb formába öntse a kölyköt. Amikor pedig a kölyök az ég felé néz és sóhajt... Balarick szemein át utat tör a kép egy távoli sarokba, ahonnét lehámlik a feledés tapétája s felmerül alatta egy régi kép. Egy kép, amin hullanak a falevelek s egy Xurra korabeli csenevész lányka az égre kacagva, fehér ruhácskában, kék masnikkal a hajában és a cipőcskéjén csak forog és forog. Valaminek nagyon örül, hatalmas barna szemeit szorosan lehunyja s egyre vadabbul kacag és táncol. Balarick távolabbról nézi, nézi a lányt és szíve helyén bizseregni kezd valami. Bizsereg, majd hidegen belenyilall. A hulló falevelek nagy kupacokban, kupaclabirintusban ölelik körbe a lányt s eltakarják a régi kiásott, ám azóta beposványosodott kút félig letakart mélyedését. Az emlékkép kiélesedik egy pillanatra, lelassul a lány forgó-kacagó tánca és eltűnik egy levélkupac mögött. Balarick halántéka úgy megsajdul, mint egy jeges kiáltás a szélbe. Ösztönösen odakap és felszisszen. De egy szívdobbanással később megrázza magát.*
- Ezt hagyd abba *jelenti ki s finom legyintéssel megérinti a lányka egyik mancsát, hogy amaz engedje le karjait. Aztán nemcsak szemén, hanem orrán át is átszivárog némi észlelés.*
- Úton odafelé mesélek majd pár dolgot, hogy mit szokás a városban. ~ El sem hiszem, hogy milyen vadócként tengődtél a romok között idáig. ~ A város neve Arthenior. Ott sokkal több felnőtt lesz és épület. Az utcákban több lesz az árnyék és többen akarnak majd... *Hogyan is fejezze be? Kihasználni? Megbecsteleníteni? Eladni? Tolvajjá tenni? Megzsarolni?*
- észrevenni. *fejezi be végül, igyekezvén olyan hangsúlyt használni erre, ami egyszerre fejezi ki az összes rosszat, ami egy ekkora gyerekkel történhet. Bár relatív, hogy mi a rossz? A cselédsors főnyeremény a romok után. A kút posványos mélye viszont egyértelműen olyasmi, ami nem gyermeknek való.*
- Ha észrevesznek, az, nos, az általában nem jó. A te korodban. Az olyan, mint amikor figyelnek, pislogás nélkül, pedig te nem akarod. Amikor kicsikarják belőled a szavakat, pedig nem akarsz beszélgetni. Ha észrevesznek, akkor jobb neked azonnal elbújni. A tömegbe olvadni. Ezért kell megtanulnod pár dolgot arról, hogyan viselkedj a városban.
*felegyenesedik, hiszen eddig félig lehajolva mered a gyermekre. Megköszörüli torkát.*
- Teringettét, de kiszáradt a szám *morogja, majd sóhajt és int, hogy induljanak az ösvény felé. Bizonyára megsorozza a kölyök jópár kérdéssel, de hát valamivel úgyis tölteniük kell a gyaloglás monoton perceit.*
*Ilyen ez a mustra, bizony: ösztönös, féltő s maga sem tudja, hogy tulajdonképpen nem is egy utolsó apafigura. Ezzel a sötét színnel meggyűlik a baja, de a ruha kopását még meg bírja állapítani. Igen, egyértelműen megérett a helyzet arra, hogy kicsit szocializáltabb formába öntse a kölyköt. Amikor pedig a kölyök az ég felé néz és sóhajt... Balarick szemein át utat tör a kép egy távoli sarokba, ahonnét lehámlik a feledés tapétája s felmerül alatta egy régi kép. Egy kép, amin hullanak a falevelek s egy Xurra korabeli csenevész lányka az égre kacagva, fehér ruhácskában, kék masnikkal a hajában és a cipőcskéjén csak forog és forog. Valaminek nagyon örül, hatalmas barna szemeit szorosan lehunyja s egyre vadabbul kacag és táncol. Balarick távolabbról nézi, nézi a lányt és szíve helyén bizseregni kezd valami. Bizsereg, majd hidegen belenyilall. A hulló falevelek nagy kupacokban, kupaclabirintusban ölelik körbe a lányt s eltakarják a régi kiásott, ám azóta beposványosodott kút félig letakart mélyedését. Az emlékkép kiélesedik egy pillanatra, lelassul a lány forgó-kacagó tánca és eltűnik egy levélkupac mögött. Balarick halántéka úgy megsajdul, mint egy jeges kiáltás a szélbe. Ösztönösen odakap és felszisszen. De egy szívdobbanással később megrázza magát.*
- Ezt hagyd abba *jelenti ki s finom legyintéssel megérinti a lányka egyik mancsát, hogy amaz engedje le karjait. Aztán nemcsak szemén, hanem orrán át is átszivárog némi észlelés.*
- Úton odafelé mesélek majd pár dolgot, hogy mit szokás a városban. ~ El sem hiszem, hogy milyen vadócként tengődtél a romok között idáig. ~ A város neve Arthenior. Ott sokkal több felnőtt lesz és épület. Az utcákban több lesz az árnyék és többen akarnak majd... *Hogyan is fejezze be? Kihasználni? Megbecsteleníteni? Eladni? Tolvajjá tenni? Megzsarolni?*
- észrevenni. *fejezi be végül, igyekezvén olyan hangsúlyt használni erre, ami egyszerre fejezi ki az összes rosszat, ami egy ekkora gyerekkel történhet. Bár relatív, hogy mi a rossz? A cselédsors főnyeremény a romok után. A kút posványos mélye viszont egyértelműen olyasmi, ami nem gyermeknek való.*
- Ha észrevesznek, az, nos, az általában nem jó. A te korodban. Az olyan, mint amikor figyelnek, pislogás nélkül, pedig te nem akarod. Amikor kicsikarják belőled a szavakat, pedig nem akarsz beszélgetni. Ha észrevesznek, akkor jobb neked azonnal elbújni. A tömegbe olvadni. Ezért kell megtanulnod pár dolgot arról, hogyan viselkedj a városban.
*felegyenesedik, hiszen eddig félig lehajolva mered a gyermekre. Megköszörüli torkát.*
- Teringettét, de kiszáradt a szám *morogja, majd sóhajt és int, hogy induljanak az ösvény felé. Bizonyára megsorozza a kölyök jópár kérdéssel, de hát valamivel úgyis tölteniük kell a gyaloglás monoton perceit.*
2545. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-11-09 22:29:23
Üzenet elküldve: 2015-11-09 22:29:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Úton elfelé//
*A dolgok nagyszerűen alakulnak. Épp, mikor a Kikötőre már kezdene túl nagy teherként nehezedni az ő felülmúlhatatlan neve (értsd: fogyatkozni a rongálatlan, szabad felület), Balarick úgy határoz, hogy nekivágnak végre a nagy útnak. Mármint az igazán nagynak, nem annak a jelentősnek, de rövidkének, ami kihozta a kis szurtost az árvaház romjai közül.
Xurra szinte vigyázzba vágja magát a mustrára, aminek már nagyon jól ismeri a folyamatát meg a végkimenetelét is. Balarick hunyorogva nézi meg a képes felét meg a mancsait. Néha megnyálazza az ingujját és megdörgöli itt-ott, aztán tűnődve nézi az inge anyagát, hogy szedett-e le koszt vagy az a kölyök eredendő színe vagy esetleg egy régebbi folt a ruhadarabon. Xurra sokszor elcsalja a mosakodást, de most kivételesen nem. Két teli tüdő buborékot bugyborékolt el a mosdótálba hajolva, és ha az nem viszi le a koszt, akkor semmi. Mert a szappanról ugye szó se lehet! Az gonosz dolog! Meg semmi értelme sincs. Csípi a szemét és rossz íze is van. De azért mindig áztat le belőle valamennyit, mert tudja, hogy Balarick úgy szereti, ha fogy, meg fehér tőle a víz.*
- Melyikbe? Mindegyikbe? És ott is olyan lesz, mint itt? Vagy másmilyen? Miért lesz másmilyen? *hadarja el egy szuszra, aztán arról a tényezőről teljes mértékben meg is feledkezik, hogy választ is várjon a kérdéseire. Csak széttárja a karjait, az ég felé fordítja az arcát és hatalmasat sóhajt, mint aki most ért fel a világmindenség csúcsára. De egy dolgot bizonyosan világossá tesz Balarick számára: azt, hogy hónaljban egyáltalán nem szappanillatú.*
*A dolgok nagyszerűen alakulnak. Épp, mikor a Kikötőre már kezdene túl nagy teherként nehezedni az ő felülmúlhatatlan neve (értsd: fogyatkozni a rongálatlan, szabad felület), Balarick úgy határoz, hogy nekivágnak végre a nagy útnak. Mármint az igazán nagynak, nem annak a jelentősnek, de rövidkének, ami kihozta a kis szurtost az árvaház romjai közül.
Xurra szinte vigyázzba vágja magát a mustrára, aminek már nagyon jól ismeri a folyamatát meg a végkimenetelét is. Balarick hunyorogva nézi meg a képes felét meg a mancsait. Néha megnyálazza az ingujját és megdörgöli itt-ott, aztán tűnődve nézi az inge anyagát, hogy szedett-e le koszt vagy az a kölyök eredendő színe vagy esetleg egy régebbi folt a ruhadarabon. Xurra sokszor elcsalja a mosakodást, de most kivételesen nem. Két teli tüdő buborékot bugyborékolt el a mosdótálba hajolva, és ha az nem viszi le a koszt, akkor semmi. Mert a szappanról ugye szó se lehet! Az gonosz dolog! Meg semmi értelme sincs. Csípi a szemét és rossz íze is van. De azért mindig áztat le belőle valamennyit, mert tudja, hogy Balarick úgy szereti, ha fogy, meg fehér tőle a víz.*
- Melyikbe? Mindegyikbe? És ott is olyan lesz, mint itt? Vagy másmilyen? Miért lesz másmilyen? *hadarja el egy szuszra, aztán arról a tényezőről teljes mértékben meg is feledkezik, hogy választ is várjon a kérdéseire. Csak széttárja a karjait, az ég felé fordítja az arcát és hatalmasat sóhajt, mint aki most ért fel a világmindenség csúcsára. De egy dolgot bizonyosan világossá tesz Balarick számára: azt, hogy hónaljban egyáltalán nem szappanillatú.*
2544. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-11-09 21:26:33
Üzenet elküldve: 2015-11-09 21:26:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Úton elfelé//
*A dokkok környezete tehát pár napig elszenvedte ama pár betű - s legfőképp egy bizonyos betűsorrend - feltűnését úton-útfélen, kellemes és kellemetlen helyeken is. Balarick nem tartotta magát tanárnak s egyelőre az összeszokás idejét múlatja a kölyökkel. Maga is meglepődött, amikor arra ébredt, hogy még mindig nem idegesti a kis vakarcs. Valahogy van Xurrában valami megfoghatatlan (nah, nem azért, mert olyan izgága) őszinte ártatlanság, ami teljesen lefegyverzi. Mindemellett viszont ideje állandó munkát és egy jobb szállást is találnia magának, pontosabban maguknak. Eltökélte, hogy ha a városba jön, akkor felépít magának egy teljesen új életet, amiből nem fog hiányozni semmi. Nos, egy dolog már biztosan akad benne, olyan, amire utolsó utáni dologként sem gondolt, hogy beszerezze: egy sötételf kölyök, akinek tulajdonképpen gyámja lett.
A szokásos reggeli elköltése után Balarick összepakolt mindent szállásukon s a kölyöknek is szólt, hogy szedje magát, már, ha maradt még bármi kincse és nem hagyta szerteszét vagy cserélte el egy-egy darab szénre, hogy összefirkálhassa a köveket.*
- Elmegyünk a városba. *közli egyszerűen, s vállán átveti zsákját s indul is arra, amerre tudja, hogy van az út. Előtte volt annyi esze, hogy megkérdezte, merre is vegye jobbját a bal után. Amíg haladnak (mert vélhetően Xurra hajlandó jönni vele, mi oka volna éppen most dackorszakot nyitni?), szemügyre veszi a leányzót: az, hogy szutykos-e nem bírja megállapítani. Magán még csak-csak látja, ha bekoszolódik bőre, de a másikon legfeljebb a mészkő morzsaléka lehetne jelzésértékű. A ruhája a másiknak kissé lerongyolódottabb a kelleténél. Lehetséges, hogy utazásuk végén kerít neki valami rendes rongyot. A dokkoknál nincs ilyesmi biznisze, majd a városban, legalább addig sem szakítja meg térdekli szét.*
*A dokkok környezete tehát pár napig elszenvedte ama pár betű - s legfőképp egy bizonyos betűsorrend - feltűnését úton-útfélen, kellemes és kellemetlen helyeken is. Balarick nem tartotta magát tanárnak s egyelőre az összeszokás idejét múlatja a kölyökkel. Maga is meglepődött, amikor arra ébredt, hogy még mindig nem idegesti a kis vakarcs. Valahogy van Xurrában valami megfoghatatlan (nah, nem azért, mert olyan izgága) őszinte ártatlanság, ami teljesen lefegyverzi. Mindemellett viszont ideje állandó munkát és egy jobb szállást is találnia magának, pontosabban maguknak. Eltökélte, hogy ha a városba jön, akkor felépít magának egy teljesen új életet, amiből nem fog hiányozni semmi. Nos, egy dolog már biztosan akad benne, olyan, amire utolsó utáni dologként sem gondolt, hogy beszerezze: egy sötételf kölyök, akinek tulajdonképpen gyámja lett.
A szokásos reggeli elköltése után Balarick összepakolt mindent szállásukon s a kölyöknek is szólt, hogy szedje magát, már, ha maradt még bármi kincse és nem hagyta szerteszét vagy cserélte el egy-egy darab szénre, hogy összefirkálhassa a köveket.*
- Elmegyünk a városba. *közli egyszerűen, s vállán átveti zsákját s indul is arra, amerre tudja, hogy van az út. Előtte volt annyi esze, hogy megkérdezte, merre is vegye jobbját a bal után. Amíg haladnak (mert vélhetően Xurra hajlandó jönni vele, mi oka volna éppen most dackorszakot nyitni?), szemügyre veszi a leányzót: az, hogy szutykos-e nem bírja megállapítani. Magán még csak-csak látja, ha bekoszolódik bőre, de a másikon legfeljebb a mészkő morzsaléka lehetne jelzésértékű. A ruhája a másiknak kissé lerongyolódottabb a kelleténél. Lehetséges, hogy utazásuk végén kerít neki valami rendes rongyot. A dokkoknál nincs ilyesmi biznisze, majd a városban, legalább addig sem szakítja meg térdekli szét.*
2543. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-11-09 20:27:36
Üzenet elküldve: 2015-11-09 20:27:36
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
*Anuz már magabiztosan lép be ismét a kikötőbe. Nagy levegőt vesz és körbenéz. Az ide-oda szaladgáló matrózok, munkások, a portékáikat kínáló kereskedők és a különböző társaságokba tömörült embereken kívül nem lát semmilyen érdekességet. Elgondolkozva tekint le a földre, majd óvatosan odakullog az egyik ház falához. Neki dőlve egyik lábát a falnak támasztja. Kapucnija miatt sose látszik tisztán oldalról az arca, ezért a mellette lévő emberek nem tudtak vele szemkontaktust teremteni. Belenyúl erszényébe és elkezdi számolgatni megmaradt aranyát. ~Ennyinek elégnek kell lennie, de vajon milyen lesz a hajó?~ Elmélkedik magában, mert úgy döntött utazik egyet hátha megismer új embereket. Gardurral való találkozása megindította benne a rég elveszett szociális társaság hiányérzetét. Már nem csak kalandra de barátokra is vágyik. Feldobja erszényét majd el is kapja. Elrugaszkodik a faltól, majd elindul a jegyárus felé. ~Nem is került sokba a jegy.~ Lassan fellépked a fapallón majd belép a Morajló Merinára.*
2542. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-11-09 16:34:36
Üzenet elküldve: 2015-11-09 16:34:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Összeszokás nappali fényben//
*Xurra egy jókora sült hal fején rágódva, cuppogva és szörcsögve kerül elő. Azt nem tudni, hogy honnan szerezte, hogy elkuncsorogta-e valakitől vagy megverekedett érte a sütöde melletti szemétkupacnál a kóbor ebekkel, ahogy az se derül ki, hogy a halnak voltak-e egyéb részei is, amikor hozzá került.
Mindenesetre ő olyan élvezetes átéléssel szürcsög rajta, mint a bársonyban születettek a savanykás szósszal cseppentett osztrigán.
Rendhagyó reggelije közben se akad meg egy nyugvóponton sem. A nyakát nyújtogatja bárminemű beszédfoszlány, zaj vagy történés felé, az eszébe szökő dallamokra ficereg hümmögve, vagy a hal csontvázát úsztatja a levegőben.
Ha Balarick jó megfigyelő, mostanra már rájöhetett, hogy az egyetlen valamirevaló módszer a túlmozgások és a hosszú távon idegesítővé sűrűsödő hangok kiküszöbölésére, ha beszél Xurrához. Mert azt a kis szurtos úgy figyeli, mintha valami révületben lenne. Méghozzá a témától teljesen függetlenül.
Az azért sejthető, hogy mindebben leginkább az újdonság feletti izgalom a főkolompos, ami egyelőre kitart. A kölykök energiái se kifogyhatatlanok, hiába tűnik úgy néhanapján.
Hogy hajnal (vagy éjszaka) óta tevékenyen töltötte az idejét, az Balaricknak is feltűnhet, ahogy kicsit jobban kinyílik a szeme az álmatag reggelen. Házfalak, lerakodott ládák, részeg delíriumban hortyogó matrózok ruhái viselik magukon a hihetetlenül ronda kézírással rótt feliratot: XURRA XHUL. Még egy nem messze kikötött kecske is, de azon mondjuk csak egy XU éktelenkedik.*
//Összeszokás nappali fényben//
*Xurra egy jókora sült hal fején rágódva, cuppogva és szörcsögve kerül elő. Azt nem tudni, hogy honnan szerezte, hogy elkuncsorogta-e valakitől vagy megverekedett érte a sütöde melletti szemétkupacnál a kóbor ebekkel, ahogy az se derül ki, hogy a halnak voltak-e egyéb részei is, amikor hozzá került.
Mindenesetre ő olyan élvezetes átéléssel szürcsög rajta, mint a bársonyban születettek a savanykás szósszal cseppentett osztrigán.
Rendhagyó reggelije közben se akad meg egy nyugvóponton sem. A nyakát nyújtogatja bárminemű beszédfoszlány, zaj vagy történés felé, az eszébe szökő dallamokra ficereg hümmögve, vagy a hal csontvázát úsztatja a levegőben.
Ha Balarick jó megfigyelő, mostanra már rájöhetett, hogy az egyetlen valamirevaló módszer a túlmozgások és a hosszú távon idegesítővé sűrűsödő hangok kiküszöbölésére, ha beszél Xurrához. Mert azt a kis szurtos úgy figyeli, mintha valami révületben lenne. Méghozzá a témától teljesen függetlenül.
Az azért sejthető, hogy mindebben leginkább az újdonság feletti izgalom a főkolompos, ami egyelőre kitart. A kölykök energiái se kifogyhatatlanok, hiába tűnik úgy néhanapján.
Hogy hajnal (vagy éjszaka) óta tevékenyen töltötte az idejét, az Balaricknak is feltűnhet, ahogy kicsit jobban kinyílik a szeme az álmatag reggelen. Házfalak, lerakodott ládák, részeg delíriumban hortyogó matrózok ruhái viselik magukon a hihetetlenül ronda kézírással rótt feliratot: XURRA XHUL. Még egy nem messze kikötött kecske is, de azon mondjuk csak egy XU éktelenkedik.*
2541. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-11-09 14:41:52
Üzenet elküldve: 2015-11-09 14:41:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Révészen//
*A Rőt elismerően hümmög. A kétezer arany szép ár, még akkor is ha a hajó nem a legtisztább a környéken. Bár már az a hajó is ritka aminek nem lenne valami múltbéli sáros dolga ami miatt az ára már nem az eredeti. Aki meg hajót épített, az valószínűleg nem kalózkodás céljából. Erre leginkább a kereskedők vetemednek. Azoknak van rá pénzük és vissza is térül jobb esetben a hajó ára pár szállítmány után. Főleg ha valamit csempésznek is a halas hordókban.*
-Ennél kisebbre? Heh! Nem is mi vagyunk a rablók, hanem azok!
*Thadior is beleiszik poharába. Egy nagyobb kortyot vesz a szájába majd szép lassan lenyeli. Ízlelgeti a rumot. Próbálja kitalálni magában, hogy milyen fajta, vagy, hogy honnan származik. Helyi főzés-e, vagy hozták valami szigetről. Persze úgy se fogja kitalálni, annyira nem szakavatott a rumokban. Ő csak issza. A maradék rumot is kiüríti poharából, majd azt, az egyik közeli asztalra rakja.
Félszemmel Leonra tekint, látja, hogy valami levelet olvas. Mikor végzett az olvasással, Thadior kérdően biccent felé a fejével. Amolyan "Na mi a helyzet?" arckifejezéssel. Lehet valami fontos és ha már itt jár nem akar lemaradni ilyesmikről. Ha meg nem tartozik rá Leon úgy se köti az orrára, amúgy se érdekli más magánélete.*
*A Rőt elismerően hümmög. A kétezer arany szép ár, még akkor is ha a hajó nem a legtisztább a környéken. Bár már az a hajó is ritka aminek nem lenne valami múltbéli sáros dolga ami miatt az ára már nem az eredeti. Aki meg hajót épített, az valószínűleg nem kalózkodás céljából. Erre leginkább a kereskedők vetemednek. Azoknak van rá pénzük és vissza is térül jobb esetben a hajó ára pár szállítmány után. Főleg ha valamit csempésznek is a halas hordókban.*
-Ennél kisebbre? Heh! Nem is mi vagyunk a rablók, hanem azok!
*Thadior is beleiszik poharába. Egy nagyobb kortyot vesz a szájába majd szép lassan lenyeli. Ízlelgeti a rumot. Próbálja kitalálni magában, hogy milyen fajta, vagy, hogy honnan származik. Helyi főzés-e, vagy hozták valami szigetről. Persze úgy se fogja kitalálni, annyira nem szakavatott a rumokban. Ő csak issza. A maradék rumot is kiüríti poharából, majd azt, az egyik közeli asztalra rakja.
Félszemmel Leonra tekint, látja, hogy valami levelet olvas. Mikor végzett az olvasással, Thadior kérdően biccent felé a fejével. Amolyan "Na mi a helyzet?" arckifejezéssel. Lehet valami fontos és ha már itt jár nem akar lemaradni ilyesmikről. Ha meg nem tartozik rá Leon úgy se köti az orrára, amúgy se érdekli más magánélete.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260