Kikötő - Dokkok és kikötő
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Tenger és szigetek (új) Kikötői erdőség (új) Csatornarendszer (új) | Dokkok és kikötő | Lakónegyed (új) Vámház (új) Világítótorony (új) |
1020. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2025-03-06 12:20:02
Üzenet elküldve: 2025-03-06 12:20:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Zászló a szélben//
* A fenyegetődzésre csak felnevet, mert nem nézné ki a lányból, bár egyszer már megtapasztalta saját bőrén, hogy milyen veszedelmes tud lenni egy némber. Meralanának talán a komédiás szakma jobban állna, mert folyton csak nevetésre készteti az embert. Most éppen Pestissel csinálnak ketten egy attrakciót. A holló nem kedveli annyira a felé közeledő kezeket. Ezt hamar megtasztalja a finom kezek gazdája is. A madár ezután azért bízva a kalóz védelmében, gyorsan fel is rebben a vállára és onnan károgja le az ellenséget. Eddig tart a jókedv, mert hidegzuhanyként éri az, hogy neki fel kéne lovagolnia a városba. A hiányozna neki, az meg pláne, hogy egy nő mögött üljön megalázva. Azt már nem, azt a kapitányi becsülete nem engedi. Nem mintha most lenne hajója, hogy kapitánykodjon, de akkor is. Egy kapitány még hajó nélkül is kapitány.*
- Bogaram! Nem hallottatok még a hajóval történő utazásról?* Vág vissza, bár az biztos, hogy drágább mulatság, de hát van ott arany, ha telik hajóra. Mondjuk érthető a lány aggodalma, hogy két nap alatt simán felszívódnak a férfi, de sajnos nincs olyan szerencséje. A dolgok itt nehezen mennek most lent, bár azért még nem kell félteni. Fél szeme van és nem félesze. Valahogy az ilyen alakok mindig jól tudnak alkalmazkodni, mint a patkányok, jelenleg még a szaga is hasonló lehet. Van neki azért egy sanda gyanúja, hogy nem kerek a történet teljesen, mert nagyon akarja a lány, hogy menjen. Nem hiába ajánlotta fel magát is.*
- Jól van! Két nap múlva ott leszek a város főterén. Majd felmegyek a komppal.* Itt tart egy kis hatásszünetet mielőtt megkeményítené a hangját.*
- DE, ha átcseszel a palánkon, akkor átrendezem a csinos kis arcoskádat.* Emeli fel a kampóját az arca elé. Abban biztos lehet a lány, hogy ezt be is váltja a férfi. Mondjuk ezt már akkor tudhatta, amikor lejött a kikötőbe.*
- Most megyek, el kell pár dolgot itt lent még intéznem.* Azzal, ha nem marasztalják tovább, akkor ki is megy a helyről.*
//Zászló a szélben//
* A fenyegetődzésre csak felnevet, mert nem nézné ki a lányból, bár egyszer már megtapasztalta saját bőrén, hogy milyen veszedelmes tud lenni egy némber. Meralanának talán a komédiás szakma jobban állna, mert folyton csak nevetésre készteti az embert. Most éppen Pestissel csinálnak ketten egy attrakciót. A holló nem kedveli annyira a felé közeledő kezeket. Ezt hamar megtasztalja a finom kezek gazdája is. A madár ezután azért bízva a kalóz védelmében, gyorsan fel is rebben a vállára és onnan károgja le az ellenséget. Eddig tart a jókedv, mert hidegzuhanyként éri az, hogy neki fel kéne lovagolnia a városba. A hiányozna neki, az meg pláne, hogy egy nő mögött üljön megalázva. Azt már nem, azt a kapitányi becsülete nem engedi. Nem mintha most lenne hajója, hogy kapitánykodjon, de akkor is. Egy kapitány még hajó nélkül is kapitány.*
- Bogaram! Nem hallottatok még a hajóval történő utazásról?* Vág vissza, bár az biztos, hogy drágább mulatság, de hát van ott arany, ha telik hajóra. Mondjuk érthető a lány aggodalma, hogy két nap alatt simán felszívódnak a férfi, de sajnos nincs olyan szerencséje. A dolgok itt nehezen mennek most lent, bár azért még nem kell félteni. Fél szeme van és nem félesze. Valahogy az ilyen alakok mindig jól tudnak alkalmazkodni, mint a patkányok, jelenleg még a szaga is hasonló lehet. Van neki azért egy sanda gyanúja, hogy nem kerek a történet teljesen, mert nagyon akarja a lány, hogy menjen. Nem hiába ajánlotta fel magát is.*
- Jól van! Két nap múlva ott leszek a város főterén. Majd felmegyek a komppal.* Itt tart egy kis hatásszünetet mielőtt megkeményítené a hangját.*
- DE, ha átcseszel a palánkon, akkor átrendezem a csinos kis arcoskádat.* Emeli fel a kampóját az arca elé. Abban biztos lehet a lány, hogy ezt be is váltja a férfi. Mondjuk ezt már akkor tudhatta, amikor lejött a kikötőbe.*
- Most megyek, el kell pár dolgot itt lent még intéznem.* Azzal, ha nem marasztalják tovább, akkor ki is megy a helyről.*
1019. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2025-03-05 19:57:54
Üzenet elküldve: 2025-03-05 19:57:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Zászló a szélben//
- Pfujj, nem! Csak az ízlésem lett ezerszer jobb. Ha ettől bármi baja lesz a torkomnak, esküszöm, kinyomom a másik szemed is! *Ő szeretne nem viccelni, de nyilván nem hangzik túl hihetőnek a fenyegetés a szájából. Régen sem a megfélemlítéshez értett, hanem a megtévesztéshez, de most az álcája is kezd lebomlani, annyira rosszul esett neki az a förtelmes lötty.
A csőrös károgására morcosan forgatja a szemeit. A legnagyobb baj az, hogy Pestissel nem kezdhet el ugyanúgy vitatkozni a nevét illetően, helyette odanyúl, hogy a fejét megfogva elhallgattassa a pimasz madarat, de nyilván rossz vége lesz.*
- Aú! *Rántja el a kezét, ahogy a mozdulatra hirtelen megcsípi őt, még mielőtt elérhetné. Mondjuk megérdemli, mégis mit várt? Az a szerencse, hogy nem vérzik.
Miután verséget szenvedett egy varjútól vagy hollótól vagy mi a fenétől, újra a kalóznak szenteli a figyelmét, és kissé értetlenül húzza fel a szemöldökét a hisztizésére. Azt hitte, hogy az a nők dolga. Nevethetnékje támad attól, hogy Svornt esetleg fél a lovaktól, de udvariasan visszatartja, és nem vág közbe. Illetve már nyitná válaszra a száját abban a rövid hatásszünetben, de kisvártatva érkezik az újabb, már-már ijedt kérdés.*
- Drága, iszákos barátom! Ha odafigyeltél volna rám az elején, akkor most tudnád, hogy hajóÉRT megyünk, nem vele. Hazahoznod kell majd Wegtoren-ből, odafelé karavánnal megyünk, szárazföldön. *Közli a rossz hírt a (hozzá képest) vén tengeri medvével, s közben lágyan mosolyog. Valamiért élvezi, hogy Svornt-nak nem lesz annyira kényelmes az út. Hát dolgozzon is meg a pénzéért.*
- Amúgy is, ha én most visszamegyek Arthenior-ba Nestar úrért, hogy lerángassam ide, az legalább két nap. Mi a garancia rá, hogy nem fogsz felszívódni? Ezt a lehetőséget nem cseszhetem el. *Magas lovon ül a kisasszony a képzeletében is, de ha a férfi olvas a sorok között, akkor rájöhet, hogy valójában Merlana az, akinek szüksége van rá, és nem fordítva.*
//Zászló a szélben//
- Pfujj, nem! Csak az ízlésem lett ezerszer jobb. Ha ettől bármi baja lesz a torkomnak, esküszöm, kinyomom a másik szemed is! *Ő szeretne nem viccelni, de nyilván nem hangzik túl hihetőnek a fenyegetés a szájából. Régen sem a megfélemlítéshez értett, hanem a megtévesztéshez, de most az álcája is kezd lebomlani, annyira rosszul esett neki az a förtelmes lötty.
A csőrös károgására morcosan forgatja a szemeit. A legnagyobb baj az, hogy Pestissel nem kezdhet el ugyanúgy vitatkozni a nevét illetően, helyette odanyúl, hogy a fejét megfogva elhallgattassa a pimasz madarat, de nyilván rossz vége lesz.*
- Aú! *Rántja el a kezét, ahogy a mozdulatra hirtelen megcsípi őt, még mielőtt elérhetné. Mondjuk megérdemli, mégis mit várt? Az a szerencse, hogy nem vérzik.
Miután verséget szenvedett egy varjútól vagy hollótól vagy mi a fenétől, újra a kalóznak szenteli a figyelmét, és kissé értetlenül húzza fel a szemöldökét a hisztizésére. Azt hitte, hogy az a nők dolga. Nevethetnékje támad attól, hogy Svornt esetleg fél a lovaktól, de udvariasan visszatartja, és nem vág közbe. Illetve már nyitná válaszra a száját abban a rövid hatásszünetben, de kisvártatva érkezik az újabb, már-már ijedt kérdés.*
- Drága, iszákos barátom! Ha odafigyeltél volna rám az elején, akkor most tudnád, hogy hajóÉRT megyünk, nem vele. Hazahoznod kell majd Wegtoren-ből, odafelé karavánnal megyünk, szárazföldön. *Közli a rossz hírt a (hozzá képest) vén tengeri medvével, s közben lágyan mosolyog. Valamiért élvezi, hogy Svornt-nak nem lesz annyira kényelmes az út. Hát dolgozzon is meg a pénzéért.*
- Amúgy is, ha én most visszamegyek Arthenior-ba Nestar úrért, hogy lerángassam ide, az legalább két nap. Mi a garancia rá, hogy nem fogsz felszívódni? Ezt a lehetőséget nem cseszhetem el. *Magas lovon ül a kisasszony a képzeletében is, de ha a férfi olvas a sorok között, akkor rájöhet, hogy valójában Merlana az, akinek szüksége van rá, és nem fordítva.*
1018. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2025-03-05 13:34:22
Üzenet elküldve: 2025-03-05 13:34:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Zászló a szélben//
* Kedvére van a másik szenvedésének a látványa, ami teljes mértékben kiül a férfi arcára.*
- Mi baj? Csak nem elpuhultál a városi életben bogaram?* Viccelődik vele, mielőtt jót húz az italból. A kalóz még talán akkor is meginná, ha tényleg patkányméreg lenne benne. A paktum megkötetett, így rátérhetnek a lényegi részekre. A lány próbálná rávenni, hogy rendesen ejtse ki a nevét. Ahogy újra kimondja a Náricc szót az eddig szótlan Pestit ránéz és rekedtes hangján megszólal.*
- Nááricc!* Már károg is mellé párat grátiszba. Eddig ezt a szót hallotta a legtöbbet a beszélgetés során. Biztosan megtetszett neki. Még elkárogja párszor, mielőtt újra az érme felé venné az irányt. Svornt persze csak röhög az egészen.*
- Jaja, majd igyekszem.* Nem fog, talán majd, ha egyszer olyat tesz Merlana, akkor lehet elgondolkodik rajta, de egyelőre jó mókának tartja húzni a másik agyát. Na, de végre abba marad a viccelődés, vagy talán mégsem, mert amit most előad a lány, az a legkevésbé sem tetszetős a számára.*
- Hogy én egy gebe hátára szálljak?! A sirályok lakmározzanak a testemből, ha ezt megteszem. Miért kéne nekem felmenni a városba? Hozd le ide azt a méregkeverőt. Úgyis hajóval megyünk Wegtorenbe.* Tart szünetet, majd rögvest visszakérdez gyanúsan.*
- Hajóval megyünk, ugye?* Viszolyog a gondolattól, hogy ő lovagolgasson. Vízre született, az anyja is vízbe akarta fojtani és nem holmi ló alá dobni.*
//Zászló a szélben//
* Kedvére van a másik szenvedésének a látványa, ami teljes mértékben kiül a férfi arcára.*
- Mi baj? Csak nem elpuhultál a városi életben bogaram?* Viccelődik vele, mielőtt jót húz az italból. A kalóz még talán akkor is meginná, ha tényleg patkányméreg lenne benne. A paktum megkötetett, így rátérhetnek a lényegi részekre. A lány próbálná rávenni, hogy rendesen ejtse ki a nevét. Ahogy újra kimondja a Náricc szót az eddig szótlan Pestit ránéz és rekedtes hangján megszólal.*
- Nááricc!* Már károg is mellé párat grátiszba. Eddig ezt a szót hallotta a legtöbbet a beszélgetés során. Biztosan megtetszett neki. Még elkárogja párszor, mielőtt újra az érme felé venné az irányt. Svornt persze csak röhög az egészen.*
- Jaja, majd igyekszem.* Nem fog, talán majd, ha egyszer olyat tesz Merlana, akkor lehet elgondolkodik rajta, de egyelőre jó mókának tartja húzni a másik agyát. Na, de végre abba marad a viccelődés, vagy talán mégsem, mert amit most előad a lány, az a legkevésbé sem tetszetős a számára.*
- Hogy én egy gebe hátára szálljak?! A sirályok lakmározzanak a testemből, ha ezt megteszem. Miért kéne nekem felmenni a városba? Hozd le ide azt a méregkeverőt. Úgyis hajóval megyünk Wegtorenbe.* Tart szünetet, majd rögvest visszakérdez gyanúsan.*
- Hajóval megyünk, ugye?* Viszolyog a gondolattól, hogy ő lovagolgasson. Vízre született, az anyja is vízbe akarta fojtani és nem holmi ló alá dobni.*
1017. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2025-03-04 18:39:25
Üzenet elküldve: 2025-03-04 18:39:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Zászló a szélben//
*Nyilván ő egy percig sem kételkedett abban, hogy nem sikerül majd meggyőznie a férfit. Na, ez az igazi hazugság, nem pedig azok, amikkel Svornt annakidején valóban átejtette.
Válaszolni azonban már képtelen a költői kérdésre. Már csak azért is jól meghúzza a flaskát, és az első pillanatokban úgy tűnik, hogy semmi baj nem fog történni. Még vissza is tudja tenni az üvegcsét a másik elé, mielőtt aztán hirtelen köhögőroham tör rá. A borzalmas, ázott csizmára hasonlító, undorító utóíztől hányingere támad, és a torkát is úgy kezdi csípni a lötty, hogy még a könnyei is elkezdenek patakokban folyni tőle.*
- B-Baszd meg…! *Nyöszörgi finoman és nőiesen, miközben látványosan szenved, és akkorákat köhög, hogy majd belefullad. Néhány percig el is tart a kínlódása, mire könnyektől vörös szemekkel újra képes felnézni a kalózra, akinek csak azt az álnok, gúnyos vigyorát látja, miközben ő játszi könnyedséggel iszik ugyanabból az üvegből, mindenféle utóhatás nélkül.*
- Mi a szent szar van ebben? Patkányméreg? *Néhányat még mindig kell köhögnie, egyetlen mondatot sem tud elmondani anélkül, hogy ne irritálná a torkát újra az erős alkohol. Most örül csak igazán annak, hogy ezúttal nem fűzőben van, mert akkor lehet, hogy tényleg megfulladt volna.*
- Először is… megtanulod a nevemet! *Hangzik tőle erőtlenül, és egyáltalán nem főnökösen. Most inkább egy csapzott macskára hasonlít, de legalább vigyorog.*
- Nem Náricc, hanem Naerice. *Pislog rá párat, aztán letörli az újabb könnycseppeket az arcáról.* Jó, ez csak a vicc volt. Szóval, na. Az lesz, hogy Arthenior-ba utazunk, méghozzá holnap reggel. Van lovad, vagy kénytelenek leszünk az enyémen utazni ketten? *Tisztában van vele, hogy az alku részeként a testét is felajánlotta a férfinek, de azért nem örülne neki, ha az egész utat hozzábújva kellene eltöltenie.*
- A városban keresünk neked szállást, aztán találkozni fogunk Nestar Erefiz úrral. Bemutatlak neki, és ha minden igaz, utána napokon belül indulunk Wegtoren-be, ahonnan a hajót már neked kell hazahoznod. Nem bonyolult, igaz? *Eddigre már nagyjából ő is összeszedte magát, és képes összeszedetten beszélni.*
- Már csak azt nem tudom, hogy én hol alszom ma éjszaka…
//Zászló a szélben//
*Nyilván ő egy percig sem kételkedett abban, hogy nem sikerül majd meggyőznie a férfit. Na, ez az igazi hazugság, nem pedig azok, amikkel Svornt annakidején valóban átejtette.
Válaszolni azonban már képtelen a költői kérdésre. Már csak azért is jól meghúzza a flaskát, és az első pillanatokban úgy tűnik, hogy semmi baj nem fog történni. Még vissza is tudja tenni az üvegcsét a másik elé, mielőtt aztán hirtelen köhögőroham tör rá. A borzalmas, ázott csizmára hasonlító, undorító utóíztől hányingere támad, és a torkát is úgy kezdi csípni a lötty, hogy még a könnyei is elkezdenek patakokban folyni tőle.*
- B-Baszd meg…! *Nyöszörgi finoman és nőiesen, miközben látványosan szenved, és akkorákat köhög, hogy majd belefullad. Néhány percig el is tart a kínlódása, mire könnyektől vörös szemekkel újra képes felnézni a kalózra, akinek csak azt az álnok, gúnyos vigyorát látja, miközben ő játszi könnyedséggel iszik ugyanabból az üvegből, mindenféle utóhatás nélkül.*
- Mi a szent szar van ebben? Patkányméreg? *Néhányat még mindig kell köhögnie, egyetlen mondatot sem tud elmondani anélkül, hogy ne irritálná a torkát újra az erős alkohol. Most örül csak igazán annak, hogy ezúttal nem fűzőben van, mert akkor lehet, hogy tényleg megfulladt volna.*
- Először is… megtanulod a nevemet! *Hangzik tőle erőtlenül, és egyáltalán nem főnökösen. Most inkább egy csapzott macskára hasonlít, de legalább vigyorog.*
- Nem Náricc, hanem Naerice. *Pislog rá párat, aztán letörli az újabb könnycseppeket az arcáról.* Jó, ez csak a vicc volt. Szóval, na. Az lesz, hogy Arthenior-ba utazunk, méghozzá holnap reggel. Van lovad, vagy kénytelenek leszünk az enyémen utazni ketten? *Tisztában van vele, hogy az alku részeként a testét is felajánlotta a férfinek, de azért nem örülne neki, ha az egész utat hozzábújva kellene eltöltenie.*
- A városban keresünk neked szállást, aztán találkozni fogunk Nestar Erefiz úrral. Bemutatlak neki, és ha minden igaz, utána napokon belül indulunk Wegtoren-be, ahonnan a hajót már neked kell hazahoznod. Nem bonyolult, igaz? *Eddigre már nagyjából ő is összeszedte magát, és képes összeszedetten beszélni.*
- Már csak azt nem tudom, hogy én hol alszom ma éjszaka…
1016. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2025-03-04 10:48:14
Üzenet elküldve: 2025-03-04 10:48:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Zászló a szélben//
* Ha döcögősen is, de lassan csak zöldágra vergődnek. A kalóznak tetszik a lány elhatározása, de leginkább az aranyak gondolata az, ami mozgatja. Nem rossz ki lány ez a Merlana, de már változott annyit az ízlése, hogy jobban kedveli az valamivel érettebb nőket. Nagylánynak hiszi magát, de még mindig éretlen, na persze vagy tíz év és igazán ördögi bestiává fog válni. Ettől függetlenül nem veti meg a friss gyönge húst se, de az aranyak azok tudják csak igazán csillapítani az éhségét. Olyan, mint az az ostoba madár. A fényes dologra hajt. Szépen előadja azért magát, mire a Merlana éles nyelvét tovább élezi rajta. A férfi csak látványosan elfintorodik rajta. Megegyeztek, így előkerül az ikonikus laposüvege, amit odanyújt.*
- Sa'Terethre, csak igyál már végre!* Még mindig látszik, hogy mennyire éretlen a lány, hiába érettebb, mint a korosztálya. Még van benne egy falatnyi gyermek, de majd kiöli ezt belőle a rideg üzlet. Svorntnak is megvan már a maga kis terve. Wegtorenből be lehet sok finom egzotikus portékát, amit fű alatt szépen el lehet passzolni. Ismeretség ide vagy oda ebben a világban mindenki kihasználja a másikat. Persze isznak az egyezségre, csak az apró betűt senki nem közli a másikkal. Már előre sajnálja azt a szerencsétlen alkimista fickót, valószínűleg ő lesz a legjobban kihasználva.*
- Miért én vágtalak már át?* Persze, hogy vágta át, de ki emlékszik már rá. Ha iszik a lány, akkor egy igazán fertelmes szesz ízét érezheti a szájában, mintha a avas, büdös bőrcsizmákból főzték volna. Gonosz vigyorát rögtön megvillantja majd a kapitány, ha látja elborzadni a másik arcát. Azután átveszi és jót húz belőle.*
- Egészségedre!* Megtörli kezével a száját mielőtt újra szólna.*
- És? Mi legyen főnök?* Jól megnyomja a főnök szót. Neki mindegy igazából, csak legyen meg a hajó. Ő elvezeti, bár biztos kiakad, ha meglátja, hogy mennyi legénységgel, milyen hajót kell neki elkormányoznia.*
//Zászló a szélben//
* Ha döcögősen is, de lassan csak zöldágra vergődnek. A kalóznak tetszik a lány elhatározása, de leginkább az aranyak gondolata az, ami mozgatja. Nem rossz ki lány ez a Merlana, de már változott annyit az ízlése, hogy jobban kedveli az valamivel érettebb nőket. Nagylánynak hiszi magát, de még mindig éretlen, na persze vagy tíz év és igazán ördögi bestiává fog válni. Ettől függetlenül nem veti meg a friss gyönge húst se, de az aranyak azok tudják csak igazán csillapítani az éhségét. Olyan, mint az az ostoba madár. A fényes dologra hajt. Szépen előadja azért magát, mire a Merlana éles nyelvét tovább élezi rajta. A férfi csak látványosan elfintorodik rajta. Megegyeztek, így előkerül az ikonikus laposüvege, amit odanyújt.*
- Sa'Terethre, csak igyál már végre!* Még mindig látszik, hogy mennyire éretlen a lány, hiába érettebb, mint a korosztálya. Még van benne egy falatnyi gyermek, de majd kiöli ezt belőle a rideg üzlet. Svorntnak is megvan már a maga kis terve. Wegtorenből be lehet sok finom egzotikus portékát, amit fű alatt szépen el lehet passzolni. Ismeretség ide vagy oda ebben a világban mindenki kihasználja a másikat. Persze isznak az egyezségre, csak az apró betűt senki nem közli a másikkal. Már előre sajnálja azt a szerencsétlen alkimista fickót, valószínűleg ő lesz a legjobban kihasználva.*
- Miért én vágtalak már át?* Persze, hogy vágta át, de ki emlékszik már rá. Ha iszik a lány, akkor egy igazán fertelmes szesz ízét érezheti a szájában, mintha a avas, büdös bőrcsizmákból főzték volna. Gonosz vigyorát rögtön megvillantja majd a kapitány, ha látja elborzadni a másik arcát. Azután átveszi és jót húz belőle.*
- Egészségedre!* Megtörli kezével a száját mielőtt újra szólna.*
- És? Mi legyen főnök?* Jól megnyomja a főnök szót. Neki mindegy igazából, csak legyen meg a hajó. Ő elvezeti, bár biztos kiakad, ha meglátja, hogy mennyi legénységgel, milyen hajót kell neki elkormányoznia.*
1015. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2025-03-02 09:33:40
Üzenet elküldve: 2025-03-02 09:33:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
*Szürkül. Nem tudná megmondani, hogy meddig ült mozdulatlanul a szirt szélén, hogy a fonatból kilógó néhány kósza tincse hányszor tapadt rá az arcára, a sóillatú tengeri széltől. Maga mellett fogja az éles követ, s támaszkodik, mit sem törődve az időjárás viszontagságaival, a mögüle érkező unalmukban gyakorlatozó őrök kardjainak élesen csilingelő hangjával. Ha érzi is a hideget sem foglalkoztatja, az arany szemek csak üvegesen merednek előre és pásztázzák az alatta elterülő koszfészek mögötti tengert. Végeláthatatlan, sötét és mély, félelmetes egyben varázslatos. Felhallani a morajlást, a köveknek csapódó nehéz hullámokat. Egészen addig nem mozdul, míg a határvonal, amit látni vél a tenger és az égbolt között, nem kezd el teljesen összemosódni.
Lassan áll fel, majd behunyja a szemeit egy utolsó pillanatig, hogy mélyet szippantson a levegőből, lejut egészen a tüdejébe, megtölti az egészet, tiszta, mégis nehéz, de nem érzi benne a lenti penetráns szagot, a rohadást, a koszt, a gyászt…
Pontosan kimért mozdulat, mások szemeiben mégis ostoba, önveszélyes pördülésnek látszódhat, ahogy a mélységtől csak egy fél lépés távaltnyira fordul sarkon hirtelen, majd indul vissza a halszagú fertőbe a tekintetére fagyott közönnyel.
Megszokott az útvonal, ha nem nézne a lába elé is tudná, hogy mikor kell ugrania, mikor kell nagyobbat lépnie, vagy éppen mikor válik csúszósabbá a bakancsa alatt görgő kavicstömeg, ahonnan felsegítette a félvért, mert amaz nem tudhatta úgy, mint ő, aki begyakorolt módon jut le a dokkokhoz. Szinte gondolat nélkül vág át az egészen, hogy a már beállt sötétséget szelje keresztül, mígnem a partszakaszra ér ahol a máskor szemeinek kedves naplementének még csak az emléke sem színezi az eget. Az ócska, partra vetett ladikon simít végig tenyerével, amin egykor ült valakivel, aki már akkor megmutathatta volna, hogy rossz helyre jött, hogy nem ez kellett volna legyen az úti cél, mégis itt érte utol minden; minden ami elől soha nem is tudott elszökni igazán. A nadrágja oldalzsebébe mélyesztett bársonyszütyőhöz nyúl, alig lát valamit, a holdak fénye mégis megcsillan a bronzon, amit kivesz belőle, ami bár elnyelné a fényt. Nem takarította meg, rászáradt az általa kevert kotyvalék, a méreg, mintha soha le nem kopó tinta volna, pedig csak egy határozott mozdulatra lett volna szüksége egy nedves ronggyal, hogy eltüntesse róla a szenet és az utolsó lelket, amit néhány szúrással űzött ki a testből.
Hogy szimbólum, önmaga meggyőzése, hazugság, magának tett ígéret, nem gondolja át, csak mozdul a keze és messzire hajítva tünteti el örökre; legyen a tengeré, vigye el tőle a felelősséget, az emléket, azt az életet, amit soha nem akart élni, mégis megszámlálhatatlan esztendeig tette.*
Lassan áll fel, majd behunyja a szemeit egy utolsó pillanatig, hogy mélyet szippantson a levegőből, lejut egészen a tüdejébe, megtölti az egészet, tiszta, mégis nehéz, de nem érzi benne a lenti penetráns szagot, a rohadást, a koszt, a gyászt…
Pontosan kimért mozdulat, mások szemeiben mégis ostoba, önveszélyes pördülésnek látszódhat, ahogy a mélységtől csak egy fél lépés távaltnyira fordul sarkon hirtelen, majd indul vissza a halszagú fertőbe a tekintetére fagyott közönnyel.
Megszokott az útvonal, ha nem nézne a lába elé is tudná, hogy mikor kell ugrania, mikor kell nagyobbat lépnie, vagy éppen mikor válik csúszósabbá a bakancsa alatt görgő kavicstömeg, ahonnan felsegítette a félvért, mert amaz nem tudhatta úgy, mint ő, aki begyakorolt módon jut le a dokkokhoz. Szinte gondolat nélkül vág át az egészen, hogy a már beállt sötétséget szelje keresztül, mígnem a partszakaszra ér ahol a máskor szemeinek kedves naplementének még csak az emléke sem színezi az eget. Az ócska, partra vetett ladikon simít végig tenyerével, amin egykor ült valakivel, aki már akkor megmutathatta volna, hogy rossz helyre jött, hogy nem ez kellett volna legyen az úti cél, mégis itt érte utol minden; minden ami elől soha nem is tudott elszökni igazán. A nadrágja oldalzsebébe mélyesztett bársonyszütyőhöz nyúl, alig lát valamit, a holdak fénye mégis megcsillan a bronzon, amit kivesz belőle, ami bár elnyelné a fényt. Nem takarította meg, rászáradt az általa kevert kotyvalék, a méreg, mintha soha le nem kopó tinta volna, pedig csak egy határozott mozdulatra lett volna szüksége egy nedves ronggyal, hogy eltüntesse róla a szenet és az utolsó lelket, amit néhány szúrással űzött ki a testből.
Hogy szimbólum, önmaga meggyőzése, hazugság, magának tett ígéret, nem gondolja át, csak mozdul a keze és messzire hajítva tünteti el örökre; legyen a tengeré, vigye el tőle a felelősséget, az emléket, azt az életet, amit soha nem akart élni, mégis megszámlálhatatlan esztendeig tette.*
1014. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2025-03-01 16:41:50
Üzenet elküldve: 2025-03-01 16:41:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Új utakon//
*Valahogy könnyebb a lelke, ahogy felnyergeli a hűséges, pej hátast. A láblógatás neki sosem ment hosszú ideig, noha a Relael társasága rendszerint feledtette vele a nagy terveket. Ez ellen persze nem szívesen tenne, de utólag mindig bosszús magára, amiért ily könnyen csábul.
Nem telik el jó fertályóra, már a kőépületek között koppan a ló patája. Nem bajlódik azzal, hogy kantáron vezesse a lovat; az utóbbi esztendőkben meglepően jól kikupálódott a lovaglás művészetében. Könnyedén tartja a hátast lábai között, miközben jobbja a wegtoreni mesterkard markolatán pihen. Hátán hosszú lándzsa, alatta pedig pajzs.
Háta mögött hagyja a tenger megkapó látványát, a szűk, macskaköves utcákat, a fogadót. Most, hogy teendője akadt, kedélye is kellemes; még egy halk dudorászást is megenged magának, felidézve emlékeiből egy régi, wegtoreni dalocskát. Egy nomádról szól, ki hercegkisasszonyt rabolt.*
*Valahogy könnyebb a lelke, ahogy felnyergeli a hűséges, pej hátast. A láblógatás neki sosem ment hosszú ideig, noha a Relael társasága rendszerint feledtette vele a nagy terveket. Ez ellen persze nem szívesen tenne, de utólag mindig bosszús magára, amiért ily könnyen csábul.
Nem telik el jó fertályóra, már a kőépületek között koppan a ló patája. Nem bajlódik azzal, hogy kantáron vezesse a lovat; az utóbbi esztendőkben meglepően jól kikupálódott a lovaglás művészetében. Könnyedén tartja a hátast lábai között, miközben jobbja a wegtoreni mesterkard markolatán pihen. Hátán hosszú lándzsa, alatta pedig pajzs.
Háta mögött hagyja a tenger megkapó látványát, a szűk, macskaköves utcákat, a fogadót. Most, hogy teendője akadt, kedélye is kellemes; még egy halk dudorászást is megenged magának, felidézve emlékeiből egy régi, wegtoreni dalocskát. Egy nomádról szól, ki hercegkisasszonyt rabolt.*
1013. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2025-02-26 19:09:38
Üzenet elküldve: 2025-02-26 19:09:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Zászló a szélben//
*Nem is számított másra, minthogy Svornt egyet fog érteni vele. A Kikötő nagyon más világ. Itt csak úgy, magától senkit nem érdekel mások sorsa, még a védtelen gyermekeké sem. A legtöbben a környéken egy olyan mókuskerékben szenvednek, melyből képtelenek kitörni. Képtelenek a saját problémájukat is megoldani, nemhogy másokét is a vállukra vegyék. Így jött rá ő is annakidején arra, hogy csak akkor élhet túl, ha nem kér, hanem követel, ha nem várja a segítséget, hanem megszerzi magának. Egyetlen egyszer történt az életében olyan, hogy azt hitte, erőfeszítés nélkül nyújtja felé a segítő karját valaki. Ő nem volt más, mint az Arctalan. Így került majdnem a karmai közé, de szerencsére most már elég távol van tőle.*
- Mondom Merlana. *Vigyorodik el játékosan, de ez nem annak szól, hogy a kalóz továbbra is képtelen kiejteni a nevét, pedig a fogai a szemével és a kezével ellentétben talán még megvannak. Annak örül, hogy az ajánlatának kiegészítésével úgy tűnik, sokkalta jobban sikerült felkeltenie a férfi érdeklődését.*
- Így vagy úgy, de elérem, amit akarok. *Mosolya lágyul, majd tekintete valamelyest elkalandozik újra a madár irányába, aki továbbra is irigylésre méltó pofátlansággal szarja le gazdája és társasága fecsegését, ő csak játszik tovább a kincsével. Akkor kapja vissza a fejét kissé ijedten, mikor hallja a kampót csattanni a fában. Most lesz rajta egy lyuk. Mondjuk annak az asztalnak mondjuk már úgyis mindegy.*
~Dehogy változtál…~ *Ezt nem mondja ki, csak kékjeivel kíváncsian pislogva hallgatja, ahogy Svornt megpróbálja meggyőzni magát arról, hogy miért kellene elleállnia az ösztöneinek.*
- Gondolom azért, mert hagytad. Ha meg mégsem, akkor legalább megtanultad belőle, hogy nem szabad alábecsülni a nőket. *Fiatal még ő ahhoz, hogy az életről osztogasson tanácsokat, de akkor is megteszi, főleg, hogy ismét nyeregben érzi magát.
Szerencsétlen Pestis játékát végül saját gazdája teszi tönkre, de a lányt ez most egy csöppet sem zavarja. Ő most boldog, mert úgy látszik, tényleg sikerült elérnie, amit akart.*
- Ez akkor most azt jelenti, hogy áll az alku? *Nézi a flaskát, amit jól ismer. Általában eszébe sem jutna elsőnek inni valamiből, amit elé tolnak, de ez most más. Ha nem tenné meg, azzal egész biztosan elveszítené Svornt bizalmát. Hát… valamiben meg kell hallni. Úgyhogy fogja az üvegcsét, és jól meghúzza, aztán visszateszi a férfi felé.*
- Én még soha nem vágtalak át. Most sem foglak. ~Vagy, ha igen, nem fogsz rájönni…~ *Válik magabiztossá, ami mostanában sokszor a vesztét jelentette, de van, amiből nem tanul az ember.*
//Zászló a szélben//
*Nem is számított másra, minthogy Svornt egyet fog érteni vele. A Kikötő nagyon más világ. Itt csak úgy, magától senkit nem érdekel mások sorsa, még a védtelen gyermekeké sem. A legtöbben a környéken egy olyan mókuskerékben szenvednek, melyből képtelenek kitörni. Képtelenek a saját problémájukat is megoldani, nemhogy másokét is a vállukra vegyék. Így jött rá ő is annakidején arra, hogy csak akkor élhet túl, ha nem kér, hanem követel, ha nem várja a segítséget, hanem megszerzi magának. Egyetlen egyszer történt az életében olyan, hogy azt hitte, erőfeszítés nélkül nyújtja felé a segítő karját valaki. Ő nem volt más, mint az Arctalan. Így került majdnem a karmai közé, de szerencsére most már elég távol van tőle.*
- Mondom Merlana. *Vigyorodik el játékosan, de ez nem annak szól, hogy a kalóz továbbra is képtelen kiejteni a nevét, pedig a fogai a szemével és a kezével ellentétben talán még megvannak. Annak örül, hogy az ajánlatának kiegészítésével úgy tűnik, sokkalta jobban sikerült felkeltenie a férfi érdeklődését.*
- Így vagy úgy, de elérem, amit akarok. *Mosolya lágyul, majd tekintete valamelyest elkalandozik újra a madár irányába, aki továbbra is irigylésre méltó pofátlansággal szarja le gazdája és társasága fecsegését, ő csak játszik tovább a kincsével. Akkor kapja vissza a fejét kissé ijedten, mikor hallja a kampót csattanni a fában. Most lesz rajta egy lyuk. Mondjuk annak az asztalnak mondjuk már úgyis mindegy.*
~Dehogy változtál…~ *Ezt nem mondja ki, csak kékjeivel kíváncsian pislogva hallgatja, ahogy Svornt megpróbálja meggyőzni magát arról, hogy miért kellene elleállnia az ösztöneinek.*
- Gondolom azért, mert hagytad. Ha meg mégsem, akkor legalább megtanultad belőle, hogy nem szabad alábecsülni a nőket. *Fiatal még ő ahhoz, hogy az életről osztogasson tanácsokat, de akkor is megteszi, főleg, hogy ismét nyeregben érzi magát.
Szerencsétlen Pestis játékát végül saját gazdája teszi tönkre, de a lányt ez most egy csöppet sem zavarja. Ő most boldog, mert úgy látszik, tényleg sikerült elérnie, amit akart.*
- Ez akkor most azt jelenti, hogy áll az alku? *Nézi a flaskát, amit jól ismer. Általában eszébe sem jutna elsőnek inni valamiből, amit elé tolnak, de ez most más. Ha nem tenné meg, azzal egész biztosan elveszítené Svornt bizalmát. Hát… valamiben meg kell hallni. Úgyhogy fogja az üvegcsét, és jól meghúzza, aztán visszateszi a férfi felé.*
- Én még soha nem vágtalak át. Most sem foglak. ~Vagy, ha igen, nem fogsz rájönni…~ *Válik magabiztossá, ami mostanában sokszor a vesztét jelentette, de van, amiből nem tanul az ember.*
1012. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2025-02-26 16:44:01
Üzenet elküldve: 2025-02-26 16:44:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
* Sikeresnek mondhat gyűjtést tudhat maga mögött. Néhány a könyv szerint is értékes gombát sikerült begyűjteni, amiket aztán nedves vászonba csomagol gyengéden, hogy ne száradjanak ki, de az sem lenne hátrány, ha nem törnének nagyon össze. Az idő telik veszettül ám, így mire végez arra eszmél fel, hogy lassan kezd késő délutánba fordulni az idő. Sietve felszedelődzködik és aztán távozik a kikötő irányába. A sós levegő illata már hiányzott neki. Nagyot szippant belőle. Egy pillanatig még elréved a kék horizont irányába és csak hallgatja a felette köröző sirályok hangját. Citromhab is nosztalgikus emlékeket élhet át. Vidáman felröhög és ösztönösen a Sellőház felé indulna, de ma nem oda mennek. Nem fog oda menni, jelenleg nincs értelme. Az éjszakát egy régi ismerősnél fogja tölteni, akit még a sellős évek alatt segített ki egyszer. Szállás éjszakára, szerény vacsora és egy jó beszélgetés. Ennyit kap, de ennyi elég is neki. Kicsit informálódik a hely jelenlegi állapotáról, aztán aludni tér. Másnap korán ébred fel, hogy össze tudjon készülni. Megreggelizik, meg köszöni az ellátást és aztán távozik a barlangrendszerek irányába. Feltett szándéka, hogy körbenézz arra is, hátha megtudja örvendeztetni leendő vásárlóját. Itt élt jó darabig, de arra valahogy soha nem jutott el. Nem is volt igazán dolga ott, így hát ez nem is csoda.*
1011. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2025-02-25 19:32:15
Üzenet elküldve: 2025-02-25 19:32:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Zászló a szélben//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Ez mondjuk igaz.* Ért egyet a lánnyal. Valóban csak olyan kölykökkel foglalkozott, akik pofátlanul élelmesek voltak. Valószínűleg ez nem csak nála működött így. A fiatalok meglepően hatékonyak tudnak lenni bizonyos feladatok elvégzésében. Egy ideje már nem foglalkozik ilyesmivel. Örül, ha magának is megkeresi a betevőre valót. Ironikus, hogy pont az egyik ilyen suhanc keresi fel ennyi év után. Egy röpke ideig a nosztalgia kellemes emlékeket ébreszt benne, meg valószínűleg a lányban is. Az a szemtelen vigyor az is ezt sejteti. Múló állapot, a komor hangulat hamar rajtuk üt újfent. Az üzleti ügyek komplikáltak. Csábító az ajánlat, de valahogy nem tetszik neki a dolog. Habozik, pedig csábító az ajánlat, talán túlságosan is. Szüksége is lenne a munkára is, de ahogy látja a lánynak is nagy szüksége lenne rá. Egyelőre csak hümmög, de nem szól semmit. Végül a leányzó megfűszerezi az ajánlatát, amibe saját magát is belekeveri. Mohón felcsillan egy pillanatra a kalóz egyetlen szeme. Ez pont olyan, mint a régen ismert zabolátlan Svornt, de a pillanat hamar elmúlik.*
- Ha! Te nem változtál semmit Náricc.* Ejti ki a nevet jócskán megnyomva. Régen is kedvelt szórakozása volt.*
- Még mindig elég akaratos vagy, meg bevállalós.* Ezt tiszteli a férfi, csak nehezen megy le a torkán, hogy egy nő, vagyis inkább egy lány legyen a munkaadója.*
- Régen egy ilyen ajánlatért birokra keltem volna egy hadihajóval is. Azóta megváltoztam.* Odacsapja a kampóját az asztalhoz.* Látod ezt?* Emeli a kampót a szemfedőjéhez.* Egy némber vette el a szemem világát, meg a kezem megcsonkításából is jócskán kivette a részét. Gondolod, hogy két hosszú combért bármi hülyeséget elvállalok?* Ráncolja össze a szemöldökét. Megrendült a bizalma a nők irányába, de talán ez nem is csoda.*
- A picsába! Erre tuti rá fog menni a másik felem is.* Csap az asztalra, amire madara ijedten röppen arrébb, hogy aztán szemrehányóan rákárogjon. Éppen maradt kezével a kabátja belsőzsebében kezd el turkálni. Egy ezüstszínben játszó kis laposüveg kerül elő. Ismerős darab lehet ez még a lánynak is. Tengerész szokás, hogy itallal pecsételik meg az üzletkötéseket. Kérdő pillantást vett a másik felé várva, hogy mondjon rá valamit, ha akar. Ha a szándék komoly, akkor felé taszítja majd a flaskát, hogy elsőnek ihasson belőle.*
//Zászló a szélben//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Ez mondjuk igaz.* Ért egyet a lánnyal. Valóban csak olyan kölykökkel foglalkozott, akik pofátlanul élelmesek voltak. Valószínűleg ez nem csak nála működött így. A fiatalok meglepően hatékonyak tudnak lenni bizonyos feladatok elvégzésében. Egy ideje már nem foglalkozik ilyesmivel. Örül, ha magának is megkeresi a betevőre valót. Ironikus, hogy pont az egyik ilyen suhanc keresi fel ennyi év után. Egy röpke ideig a nosztalgia kellemes emlékeket ébreszt benne, meg valószínűleg a lányban is. Az a szemtelen vigyor az is ezt sejteti. Múló állapot, a komor hangulat hamar rajtuk üt újfent. Az üzleti ügyek komplikáltak. Csábító az ajánlat, de valahogy nem tetszik neki a dolog. Habozik, pedig csábító az ajánlat, talán túlságosan is. Szüksége is lenne a munkára is, de ahogy látja a lánynak is nagy szüksége lenne rá. Egyelőre csak hümmög, de nem szól semmit. Végül a leányzó megfűszerezi az ajánlatát, amibe saját magát is belekeveri. Mohón felcsillan egy pillanatra a kalóz egyetlen szeme. Ez pont olyan, mint a régen ismert zabolátlan Svornt, de a pillanat hamar elmúlik.*
- Ha! Te nem változtál semmit Náricc.* Ejti ki a nevet jócskán megnyomva. Régen is kedvelt szórakozása volt.*
- Még mindig elég akaratos vagy, meg bevállalós.* Ezt tiszteli a férfi, csak nehezen megy le a torkán, hogy egy nő, vagyis inkább egy lány legyen a munkaadója.*
- Régen egy ilyen ajánlatért birokra keltem volna egy hadihajóval is. Azóta megváltoztam.* Odacsapja a kampóját az asztalhoz.* Látod ezt?* Emeli a kampót a szemfedőjéhez.* Egy némber vette el a szemem világát, meg a kezem megcsonkításából is jócskán kivette a részét. Gondolod, hogy két hosszú combért bármi hülyeséget elvállalok?* Ráncolja össze a szemöldökét. Megrendült a bizalma a nők irányába, de talán ez nem is csoda.*
- A picsába! Erre tuti rá fog menni a másik felem is.* Csap az asztalra, amire madara ijedten röppen arrébb, hogy aztán szemrehányóan rákárogjon. Éppen maradt kezével a kabátja belsőzsebében kezd el turkálni. Egy ezüstszínben játszó kis laposüveg kerül elő. Ismerős darab lehet ez még a lánynak is. Tengerész szokás, hogy itallal pecsételik meg az üzletkötéseket. Kérdő pillantást vett a másik felé várva, hogy mondjon rá valamit, ha akar. Ha a szándék komoly, akkor felé taszítja majd a flaskát, hogy elsőnek ihasson belőle.*
1010. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2025-02-24 19:15:19
Üzenet elküldve: 2025-02-24 19:15:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Zászló a szélben//
*Egyszerűbb lett volna talán a dolga, ha rögtön bemutatkozással kezdi a találkozót, de ki gondolta volna, hogy régi ismerőse annyira nem emlékszik rá, hogy még az arcáról sem ismeri fel őt. Mindenesetre magában igencsak jót szórakozik azon, ahogy a férfi megvilágosodik, de az arcán csak azt látni, hogy mosolya egyre szélesebbé válik. Az első kérdésre nem is válaszol, hisz egyértelmű, hogy él és virul, hisz még most is életvidáman képes idegesíteni Svornt-ot.*
- Persze, hogy az voltam, valahogy túl kellett élnem, és ha nem vagyok rámenős, biztos, hogy nem foglalkoztál volna velem. *Ad egyszerű magyarázatot arra, hogy miért akaszkodott rá fiatalként azokra, akikben lehetőséget látott arra, hogy ételt vagy aranyat csikarjon ki belőlük.
A múlt emlékeinek homályába veszett történet felelevenítésére azért szégyenkezve pirul el, hisz ma már ennyire alja dologra biztosan nem vetemedne, de a régmúlt az más volt, ő is más volt, így nem ítélkezik fiatalabb énje felett.*
- Igen. Megérdemelte, és ígértél nekem érte egy jó meleg, óriási cipót. Nagyon finom volt. *Meg is jelenik pár pillanatra az a vad, mégis gyermeki vigyor az arcán, amit már Svornt is biztosan felismer, de aztán a lány visszaerőlteti magára a komolyabb, felnőttes arcát.*
- Azért te, mert te jutottál eszembe. Hogy miért kéne? Nem „kell”, csak egy lehetőség, ha pénzt akarsz. *Mondja, de valamiért úgy érzi, hogy ez még mindig nem lesz elég ahhoz, hogy meggyőzze a -hozzá képest- vén kalózt.*
- Segíts nekem ebben, és lehet szó arról, amit az elején akartál. *Kanyarodik vissza a találkozásuk első pillanatára, amikor úgy tűnt, hogy Svornt már az első pillantásával megpróbálta képzeletben levetkőztetni őt. Ezt készül most kihasználni.*
- Ezt megígérhetem, aztán, ha lesz pénzünk is belőle, akkor majd legfeljebb végighallgatom a vallomásodat arról, hogy igazam volt. *Vigyorodik el játékosan, kíváncsian várva, hogy változott-e valamit a másik véleménye.*
//Zászló a szélben//
*Egyszerűbb lett volna talán a dolga, ha rögtön bemutatkozással kezdi a találkozót, de ki gondolta volna, hogy régi ismerőse annyira nem emlékszik rá, hogy még az arcáról sem ismeri fel őt. Mindenesetre magában igencsak jót szórakozik azon, ahogy a férfi megvilágosodik, de az arcán csak azt látni, hogy mosolya egyre szélesebbé válik. Az első kérdésre nem is válaszol, hisz egyértelmű, hogy él és virul, hisz még most is életvidáman képes idegesíteni Svornt-ot.*
- Persze, hogy az voltam, valahogy túl kellett élnem, és ha nem vagyok rámenős, biztos, hogy nem foglalkoztál volna velem. *Ad egyszerű magyarázatot arra, hogy miért akaszkodott rá fiatalként azokra, akikben lehetőséget látott arra, hogy ételt vagy aranyat csikarjon ki belőlük.
A múlt emlékeinek homályába veszett történet felelevenítésére azért szégyenkezve pirul el, hisz ma már ennyire alja dologra biztosan nem vetemedne, de a régmúlt az más volt, ő is más volt, így nem ítélkezik fiatalabb énje felett.*
- Igen. Megérdemelte, és ígértél nekem érte egy jó meleg, óriási cipót. Nagyon finom volt. *Meg is jelenik pár pillanatra az a vad, mégis gyermeki vigyor az arcán, amit már Svornt is biztosan felismer, de aztán a lány visszaerőlteti magára a komolyabb, felnőttes arcát.*
- Azért te, mert te jutottál eszembe. Hogy miért kéne? Nem „kell”, csak egy lehetőség, ha pénzt akarsz. *Mondja, de valamiért úgy érzi, hogy ez még mindig nem lesz elég ahhoz, hogy meggyőzze a -hozzá képest- vén kalózt.*
- Segíts nekem ebben, és lehet szó arról, amit az elején akartál. *Kanyarodik vissza a találkozásuk első pillanatára, amikor úgy tűnt, hogy Svornt már az első pillantásával megpróbálta képzeletben levetkőztetni őt. Ezt készül most kihasználni.*
- Ezt megígérhetem, aztán, ha lesz pénzünk is belőle, akkor majd legfeljebb végighallgatom a vallomásodat arról, hogy igazam volt. *Vigyorodik el játékosan, kíváncsian várva, hogy változott-e valamit a másik véleménye.*
1009. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2025-02-23 19:04:33
Üzenet elküldve: 2025-02-23 19:04:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Zászló a szélben//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Igazából nem nagyon tudja meghatni az, hogy mi hogyan esik a lánynak. Svornt is egy a kikötői csőcselék közül, ahogy a városiak mondanák. Majd pont fog mások érzéseivel foglalkozni. Viszont legalább végre kiderül, hogy ki is ez a fruska. Mondjuk ezt is bőre eresztve kapja meg, de legalább kibökték.*
- Naerice.* Ízlelgeti a nevet, miközben felidézi a névhez tartozó emlékeket. Így már sokkal könnyebb dolga van. Egy koszos kis pofi emléke dereng fel előtte. Igen, határozottam kezd már emlékezni a sovány kis éhenkórász bakfisra.*
- Heee!* Méri fel megint, mielőtt meg tudna szólalni.*
- Ha! már emlékszem! Még életben vagy?* Teszi fel a költői kérdést, de nem vár választ.*
- Amilyen akaratos kis levakarhatatlan csitri voltál, mondjuk ezen nem lepődtem meg.* Most már valamivel barátságosabb a hangja. Valóban megcsinált neki pár munkát a lányt. Eszébe is jut az egyik legkomolytalanabb melója, amit adott neki. Ez nevetésre is késztetti.*
- Te voltál, aki egy cipóért megdobálta szarral azt a beképzelt wegtoreni kereskedőt. Nem hittük, hogy megmered tenni.* A komoly kérdésre a választ így szépen el is odázza, de nincs elfelejtve, csak húzza az időt. A kirakós hiányzó darabkái kezdenek már a helyükre kerülni, de azért akadnak aggályai bőven. Az arca meg is komorodik.*
- Miért pont én? Miért kéne egy kereskedő hajót vezetnem? Én inkább sarcolni szoktam őket.*Aranyat ígérnek neki, de már jól tudja meglett tengeri róka révén, hogy az aranyak nem gördülnek csak úgy az ember orra elé. Azért a kísértés elég nagy. Olyan rég nem volt már hajókormány a kezében. Ezt leplezni se tudná, meg túlságosan is jól ismeri már Merlana. Ettől még nagyon rossz előérzete van a dologgal kapcsolatban. Pestis az egyetlen gondtalan jelenleg az asztalnál. A pénzérmével való játék kellemes elfoglaltságnak bizonyul számára. Érdekli is őt, hogy a nagyok miről hadoválnak.*
//Zászló a szélben//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Igazából nem nagyon tudja meghatni az, hogy mi hogyan esik a lánynak. Svornt is egy a kikötői csőcselék közül, ahogy a városiak mondanák. Majd pont fog mások érzéseivel foglalkozni. Viszont legalább végre kiderül, hogy ki is ez a fruska. Mondjuk ezt is bőre eresztve kapja meg, de legalább kibökték.*
- Naerice.* Ízlelgeti a nevet, miközben felidézi a névhez tartozó emlékeket. Így már sokkal könnyebb dolga van. Egy koszos kis pofi emléke dereng fel előtte. Igen, határozottam kezd már emlékezni a sovány kis éhenkórász bakfisra.*
- Heee!* Méri fel megint, mielőtt meg tudna szólalni.*
- Ha! már emlékszem! Még életben vagy?* Teszi fel a költői kérdést, de nem vár választ.*
- Amilyen akaratos kis levakarhatatlan csitri voltál, mondjuk ezen nem lepődtem meg.* Most már valamivel barátságosabb a hangja. Valóban megcsinált neki pár munkát a lányt. Eszébe is jut az egyik legkomolytalanabb melója, amit adott neki. Ez nevetésre is késztetti.*
- Te voltál, aki egy cipóért megdobálta szarral azt a beképzelt wegtoreni kereskedőt. Nem hittük, hogy megmered tenni.* A komoly kérdésre a választ így szépen el is odázza, de nincs elfelejtve, csak húzza az időt. A kirakós hiányzó darabkái kezdenek már a helyükre kerülni, de azért akadnak aggályai bőven. Az arca meg is komorodik.*
- Miért pont én? Miért kéne egy kereskedő hajót vezetnem? Én inkább sarcolni szoktam őket.*Aranyat ígérnek neki, de már jól tudja meglett tengeri róka révén, hogy az aranyak nem gördülnek csak úgy az ember orra elé. Azért a kísértés elég nagy. Olyan rég nem volt már hajókormány a kezében. Ezt leplezni se tudná, meg túlságosan is jól ismeri már Merlana. Ettől még nagyon rossz előérzete van a dologgal kapcsolatban. Pestis az egyetlen gondtalan jelenleg az asztalnál. A pénzérmével való játék kellemes elfoglaltságnak bizonyul számára. Érdekli is őt, hogy a nagyok miről hadoválnak.*
1008. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2025-02-22 20:12:38
Üzenet elküldve: 2025-02-22 20:12:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Zászló a szélben//
//Álca próba – sikeres//
*Békés nap a kikötőben? Ugyan már! Ha Merlana hallaná a szakállas gondolatait, minden bizonnyal jóízűen nevetne fel. Ezen a helyen soha sincs béke. Abban viszont igaza van, hogy védtelen nőként egyáltalán nem érzi magát komfortosan, hiába lógnak fegyverek az övéről. A legutóbbi látogatása óta főleg nem, és most sem jókedvében mászkál errefelé, csak sajnos az összes régi ismerőse itt lelhető fel, köztük azok is, melyek már meg sem ismerik ugyebár.
Magyarázhat itt összevissza, ha csak sörszagú leheletet és bamba, ellenszenves pillantásokat kap cserébe. Ennél még az is jobb lenne, ha megcsípné az a madár. Azon sem lepődik meg, hogy miután rákérdezett, Svornt bevallja, hogy halvány, lila, alkoholpárás gőze sincs arról, hogy mégis ki ül vele szemben. Hát akkor miért nem ezt mondja? Francért kell így ellenségeskedni, ha igazából ő nem tudja, merre van az előre. Rettentő mérges emiatt, de elnyomja magában az érzéseket, s apró jelét sem mutatva ennek, magabiztosan állja a kalóz tekintetét.*
- Hát kérlek, ez végtelenül rosszul esik. *El is játssza, hogy vérig van sértve, de csak néhány pillanatig, utána visszaköltözik a lágy mosoly az arcára.*
- Bár szerintem nem változtam annyit, csak nőttem egy kicsit, és már nem sáros a csizmám, de megértem, hogy öt-hat év után nem emlékszel rám. Vagy inkább nem csodálom, amennyit te képes vagy vedelni csoda, hogy a tegnapra emlékszel. Naerice. Mindig a vezetéknevemen szólítottál, még akkor is, mikor megfenyegettelek, hogy feldugom a hajód árbocrúdját a fenekedbe miatta. *Kuncog is röviden az emlékek felidézése közben, de aztán újra előre hajol, hogy az az egy szem jól láthassa mozgó ajkait.*
- Soha nem vettél komolyan, de örülnék, ha most az egyszer mégis megtennéd! Nem csacsogok a részletekről, ha untatlak. A lényeg: azt akarom, hogy utazz velem és a társaimmal Wegtoren-be, vezesd a hajónkat, aztán élvezd a munka gyümölcsét! *Nehezen ugyan, de lassan talán sikerül megtalálnia a közös hangot Svornt-tal, főleg, ha végre leesik neki, hogy kivel beszél.*
//Zászló a szélben//
//Álca próba – sikeres//
*Békés nap a kikötőben? Ugyan már! Ha Merlana hallaná a szakállas gondolatait, minden bizonnyal jóízűen nevetne fel. Ezen a helyen soha sincs béke. Abban viszont igaza van, hogy védtelen nőként egyáltalán nem érzi magát komfortosan, hiába lógnak fegyverek az övéről. A legutóbbi látogatása óta főleg nem, és most sem jókedvében mászkál errefelé, csak sajnos az összes régi ismerőse itt lelhető fel, köztük azok is, melyek már meg sem ismerik ugyebár.
Magyarázhat itt összevissza, ha csak sörszagú leheletet és bamba, ellenszenves pillantásokat kap cserébe. Ennél még az is jobb lenne, ha megcsípné az a madár. Azon sem lepődik meg, hogy miután rákérdezett, Svornt bevallja, hogy halvány, lila, alkoholpárás gőze sincs arról, hogy mégis ki ül vele szemben. Hát akkor miért nem ezt mondja? Francért kell így ellenségeskedni, ha igazából ő nem tudja, merre van az előre. Rettentő mérges emiatt, de elnyomja magában az érzéseket, s apró jelét sem mutatva ennek, magabiztosan állja a kalóz tekintetét.*
- Hát kérlek, ez végtelenül rosszul esik. *El is játssza, hogy vérig van sértve, de csak néhány pillanatig, utána visszaköltözik a lágy mosoly az arcára.*
- Bár szerintem nem változtam annyit, csak nőttem egy kicsit, és már nem sáros a csizmám, de megértem, hogy öt-hat év után nem emlékszel rám. Vagy inkább nem csodálom, amennyit te képes vagy vedelni csoda, hogy a tegnapra emlékszel. Naerice. Mindig a vezetéknevemen szólítottál, még akkor is, mikor megfenyegettelek, hogy feldugom a hajód árbocrúdját a fenekedbe miatta. *Kuncog is röviden az emlékek felidézése közben, de aztán újra előre hajol, hogy az az egy szem jól láthassa mozgó ajkait.*
- Soha nem vettél komolyan, de örülnék, ha most az egyszer mégis megtennéd! Nem csacsogok a részletekről, ha untatlak. A lényeg: azt akarom, hogy utazz velem és a társaimmal Wegtoren-be, vezesd a hajónkat, aztán élvezd a munka gyümölcsét! *Nehezen ugyan, de lassan talán sikerül megtalálnia a közös hangot Svornt-tal, főleg, ha végre leesik neki, hogy kivel beszél.*
1007. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2025-02-22 08:09:07
Üzenet elküldve: 2025-02-22 08:09:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Idegen tollak – zárás//
*Nem szokatlan a mozdulat, ahogy a kapitány távozásra inti a félvért, a felé intézett szavak pedig nem kavarják fel jobban a már amúgy is benne hömpölygő katyvaszt. Ha minden sérelemre ugrana, nem lett volna képes aranyhoz jutni soha, egyet nyelve tette a dolgát, mert az van megírva, az a szerepe. Tudja, hogy minek tartják, de sosem érdekelte, sosem annyira, hogy megakadályozza bármiben. Nem hozhat lobbanást néhány pajzsként használatos nem kívánatos szó, vagy tett, mindenki azzal érvényesül, amivel tud, mindenki az, ami. Nem kell simogatni a lelkét, nem igényli, sosem tették, honnan tudná, hogy milyen az, ha nem utasítást kap? Maradjon? Marad. Aki egyedüliként mozdítja ki a megszokottból, az is a dolgát teszi lassan, a dobozzal a kezében. Hogy mi járja át belül, arról fogalma sincs, hogy a megfeszült izmok, amikből alig láthat valamit, mit tennének is csak sejti, de végül meg fogja lépni, amit kértek tőle, mert mind megteszik; ebben a kabinban egy szó van, az a kapitányé. Hogy elveszi-e tőle végleg, bizonytalanul szorítja a torkát. Hogy mennyi köze van a távozásnak ahhoz, hogy kért sem számít, jusson ki és felejtse el a hónapok alatt a tengeren őt a kapitány, ha egyáltalán lesz még érkezése a felejtésre.
Nézi a távolodó alakot, a felé visszaforduló szürkék eltompítják a zajt, ami eddig zaklatta, szavakat hall, talán egyszer olyanokat, amik érnek is valamit, amiket minden ködössége ellenére, mintha meg lehetne fogni, ami ad egy szemernyi értelmet. Bólint egyet, szemeivel átadva a köszönetét. Köszöni, hogy megy, hogy teszi a dolgát, hogy nem ront el mindent, amitől nem is tudhat, hogy elronthat. Lép egyet, az asztallapba markol, mikor kiejti a továbbiakat, kár rugdalni azt a követ, ami tényként szilárdult meg a kapitány gondolatai között; nincs vége. De Venshar sem mozdul már, hagyja elmenni, csak miután kilépett a félelf a kabinból méri újra végig a nő sebhelyes arcát.*
- Nem tudsz nem a növényeidről beszélni, mi? *Nevet fel, mint aki nem tudta értelmezni a szavakat a jelekkel egybefonódva. Nem ostoba ő, csak vénül, sokat tapasztalt, de nem engedné el egykönnyen a legvakmerőbb ebét, aki végül sosem harap a kezébe. Hiszi, hogy nem fog.
A hajóról a mólóra lépve néz fel az égre, áttöri a nemrég még feketéllő felhőket a nap néhány sugara, ott van mögötte, ha sokszor nem is látszik. A megkönnyebbülést jelző sóhaj, ami kiszökik az ajkai közül, csak neki jelez, nem hallja körötte senki. Sok emlékeztetője van a hajnalnak a bőrén, a ruházatán, a kardján, mégis csak a szürkék villannak be egy pillanatra, de azt is kifújja a következő levegővétel után. Sosem vágyott még így a négy kőfal közé bezárva lenni, de most afelé igyekszik, lemossa magáról az összes mocskot, hogy aztán kard helyett végre ecsetet foghasson.*
*Nem szokatlan a mozdulat, ahogy a kapitány távozásra inti a félvért, a felé intézett szavak pedig nem kavarják fel jobban a már amúgy is benne hömpölygő katyvaszt. Ha minden sérelemre ugrana, nem lett volna képes aranyhoz jutni soha, egyet nyelve tette a dolgát, mert az van megírva, az a szerepe. Tudja, hogy minek tartják, de sosem érdekelte, sosem annyira, hogy megakadályozza bármiben. Nem hozhat lobbanást néhány pajzsként használatos nem kívánatos szó, vagy tett, mindenki azzal érvényesül, amivel tud, mindenki az, ami. Nem kell simogatni a lelkét, nem igényli, sosem tették, honnan tudná, hogy milyen az, ha nem utasítást kap? Maradjon? Marad. Aki egyedüliként mozdítja ki a megszokottból, az is a dolgát teszi lassan, a dobozzal a kezében. Hogy mi járja át belül, arról fogalma sincs, hogy a megfeszült izmok, amikből alig láthat valamit, mit tennének is csak sejti, de végül meg fogja lépni, amit kértek tőle, mert mind megteszik; ebben a kabinban egy szó van, az a kapitányé. Hogy elveszi-e tőle végleg, bizonytalanul szorítja a torkát. Hogy mennyi köze van a távozásnak ahhoz, hogy kért sem számít, jusson ki és felejtse el a hónapok alatt a tengeren őt a kapitány, ha egyáltalán lesz még érkezése a felejtésre.
Nézi a távolodó alakot, a felé visszaforduló szürkék eltompítják a zajt, ami eddig zaklatta, szavakat hall, talán egyszer olyanokat, amik érnek is valamit, amiket minden ködössége ellenére, mintha meg lehetne fogni, ami ad egy szemernyi értelmet. Bólint egyet, szemeivel átadva a köszönetét. Köszöni, hogy megy, hogy teszi a dolgát, hogy nem ront el mindent, amitől nem is tudhat, hogy elronthat. Lép egyet, az asztallapba markol, mikor kiejti a továbbiakat, kár rugdalni azt a követ, ami tényként szilárdult meg a kapitány gondolatai között; nincs vége. De Venshar sem mozdul már, hagyja elmenni, csak miután kilépett a félelf a kabinból méri újra végig a nő sebhelyes arcát.*
- Nem tudsz nem a növényeidről beszélni, mi? *Nevet fel, mint aki nem tudta értelmezni a szavakat a jelekkel egybefonódva. Nem ostoba ő, csak vénül, sokat tapasztalt, de nem engedné el egykönnyen a legvakmerőbb ebét, aki végül sosem harap a kezébe. Hiszi, hogy nem fog.
A hajóról a mólóra lépve néz fel az égre, áttöri a nemrég még feketéllő felhőket a nap néhány sugara, ott van mögötte, ha sokszor nem is látszik. A megkönnyebbülést jelző sóhaj, ami kiszökik az ajkai közül, csak neki jelez, nem hallja körötte senki. Sok emlékeztetője van a hajnalnak a bőrén, a ruházatán, a kardján, mégis csak a szürkék villannak be egy pillanatra, de azt is kifújja a következő levegővétel után. Sosem vágyott még így a négy kőfal közé bezárva lenni, de most afelé igyekszik, lemossa magáról az összes mocskot, hogy aztán kard helyett végre ecsetet foghasson.*
1006. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2025-02-21 15:44:52
Üzenet elküldve: 2025-02-21 15:44:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 375
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 375
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Idegen tollak//
*Halkan cseppen a kabin csendjében a kabátjáról az esővíz. Átázott a hátán az anyag, kihűlt a kinti zord időben, mégsem érzi még a vérten át a hidegét, egyedül a kezét, a tarkóját borzolja hűvösen a fedélzet felől bevágó huzat. Mozdulatlan az alakja, arany csörren az asztal szélére dobott erszényben szavak helyett, de hiába csilingelnek benne az érmék, a kapitány mégsem nevet már, ha a vigyorát meg is tartja. Egykedvű a visszavett közönye, amivel a férfit nézi maga előtt, nem a ládát, ahogyan a tollakra csukja a fedelét, hanem az arcot, mintha nem jegyezte volna már meg minden egyes vonását részletesen. Az arcot, a szemeket, a testalkatot, a hangot, az összes ismertetőjelét, az összes tetoválást, bőr alá festett vonalat, hegeket, foltokat, amiket csak felsőruha híján látott belőle. Szótlanul mered még a kapitányra, amikor az a kezébe nyomja a tollakkal teli dobozt; úgy mozdul érte, mintha valami gépezet lenne, szólni azonban nem szól, a tekintete sem az asztalon megforgatott tőrre, hanem az elforduló tarkóra mered továbbra is. Hogyha hátulról találkozna vele egy sötétebb, kieső szegletében a világnak, akkor is pontosan emlékezne rá, hogy kihez tartozik.
A karja alá tolja a ládát, a bordáinak szorítva a szélét, maga mellé engedve a másik kezét. A váll fölött villanó arcátlan, elhessentő mozdulatra elsötétül a szeme önérzetes dühében, de csak a tüdejéből kifújt levegő talál utat válaszul a kabinéba, ha lassabban is, mint szokott. Odavetett szavak, utasítás, mint egy kutyának, türelmetlen hátrapillantás, mint egy kutyára.. Némán ismételt, arany súlyú, értelmetlen kérések a térben, pedig mennyivel egyszerűbb lenne élével vágni a kopasz koponya vonala alá a töményfából készült ládát..
Lassan enged, s fordul odébb a hosszúéletű alakja felé a tekintete a kapitányéról.*
- Ha vérfűre lenne szükséged, menj a földekre. *Szólal meg nyugodtan.* - Ott mindig találsz.
*Rezzenéstelen az arca, amivel a másikét nézi az ajtó mellől. Hogy a nő mit hall ki a szavakból, mit nem, megérti-e vagy sem, nem tudhatja. Ha a tömör doboz mozdulatlan marad is végül a karja alatt, ha teszi is, amit kérnek tőle, akkor sem megy el szó nélkül. Nem vár választ; hűvösen fordítja vissza a szemét a férfire.* - Ne fizess rá haszonleső kereskedőknek.
*Teszi még hozzá, bár már nem az elfet nézi közben, elsősorban neki címzi a megjegyzést. Asztalon, figyelmeztetésként pörgetni tőröket mégis bárki tud. Egyetlen utolsó pillantást vet még a kapitány előtt álló nőre, mielőtt elfordulva kilépne a fedélzetet ostromló szürke esőbe.*
*Halkan cseppen a kabin csendjében a kabátjáról az esővíz. Átázott a hátán az anyag, kihűlt a kinti zord időben, mégsem érzi még a vérten át a hidegét, egyedül a kezét, a tarkóját borzolja hűvösen a fedélzet felől bevágó huzat. Mozdulatlan az alakja, arany csörren az asztal szélére dobott erszényben szavak helyett, de hiába csilingelnek benne az érmék, a kapitány mégsem nevet már, ha a vigyorát meg is tartja. Egykedvű a visszavett közönye, amivel a férfit nézi maga előtt, nem a ládát, ahogyan a tollakra csukja a fedelét, hanem az arcot, mintha nem jegyezte volna már meg minden egyes vonását részletesen. Az arcot, a szemeket, a testalkatot, a hangot, az összes ismertetőjelét, az összes tetoválást, bőr alá festett vonalat, hegeket, foltokat, amiket csak felsőruha híján látott belőle. Szótlanul mered még a kapitányra, amikor az a kezébe nyomja a tollakkal teli dobozt; úgy mozdul érte, mintha valami gépezet lenne, szólni azonban nem szól, a tekintete sem az asztalon megforgatott tőrre, hanem az elforduló tarkóra mered továbbra is. Hogyha hátulról találkozna vele egy sötétebb, kieső szegletében a világnak, akkor is pontosan emlékezne rá, hogy kihez tartozik.
A karja alá tolja a ládát, a bordáinak szorítva a szélét, maga mellé engedve a másik kezét. A váll fölött villanó arcátlan, elhessentő mozdulatra elsötétül a szeme önérzetes dühében, de csak a tüdejéből kifújt levegő talál utat válaszul a kabinéba, ha lassabban is, mint szokott. Odavetett szavak, utasítás, mint egy kutyának, türelmetlen hátrapillantás, mint egy kutyára.. Némán ismételt, arany súlyú, értelmetlen kérések a térben, pedig mennyivel egyszerűbb lenne élével vágni a kopasz koponya vonala alá a töményfából készült ládát..
Lassan enged, s fordul odébb a hosszúéletű alakja felé a tekintete a kapitányéról.*
- Ha vérfűre lenne szükséged, menj a földekre. *Szólal meg nyugodtan.* - Ott mindig találsz.
*Rezzenéstelen az arca, amivel a másikét nézi az ajtó mellől. Hogy a nő mit hall ki a szavakból, mit nem, megérti-e vagy sem, nem tudhatja. Ha a tömör doboz mozdulatlan marad is végül a karja alatt, ha teszi is, amit kérnek tőle, akkor sem megy el szó nélkül. Nem vár választ; hűvösen fordítja vissza a szemét a férfire.* - Ne fizess rá haszonleső kereskedőknek.
*Teszi még hozzá, bár már nem az elfet nézi közben, elsősorban neki címzi a megjegyzést. Asztalon, figyelmeztetésként pörgetni tőröket mégis bárki tud. Egyetlen utolsó pillantást vet még a kapitány előtt álló nőre, mielőtt elfordulva kilépne a fedélzetet ostromló szürke esőbe.*
1005. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2025-02-21 10:29:58
Üzenet elküldve: 2025-02-21 10:29:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Zászló a szélben//
* A holló visszakapja játékát, aminek kifejezetten örül. Nem úgy, mint a kalóz a lányak, aki csak úgy besétált a békés napjába. El is éri türelmének a határát, amire agresszívan reagál is a férfi. Azért meglepődik Svornt, mert az ilyen kislányok általában sikoltoznak vagy elmenekülnek, sőt igazából nem is nagyon jönnek ilyen helyre. Meglepődése azért még nem elég ahhoz, hogy csillapítsa haragját. A lány megint úgy kezd el beszélni hozzá, mint valami régi jó cimborához. Egy rakat olyan információt zúdít a nyakába, amire már tényleg nincsenek felkészülve a rumban áztatott agytekervényei. Hajó, börtön, alkimista és egy ismerős arc vonásai. Szeme a plafon felé vándorol, de igazából csak próbál befelé figyelni. Ebből az információ katyvaszból igyekszik feldolgozni valamit. A látvány talán vicces is lehetne, ahogy ott mélázik, de valószínűleg annyira mégsem vicces ez, legalábbis Merlanának nem. De legalább végre feltesz egy rendes kérdést, ami amúgyis kapitányunk következő kérdése is lenne.*
– Nem... Ismerős az arcod, de nem tudom, honnan.* Talán egy fokkal már barátságosabb a hangja, elvégre aranyak szagát érzi ebben nagy káoszban kibontakozni. Talán nem meglepő, hogy nem feltétlen emlékszik a lányra. Megannyi suhanccal volt dolga már, akik dolgoztak neki valamilyen formában. Tolvajok, örömlányok, matrózok és még sorolhatná. Ennyi idő elteltével pedig már nem is számítanak. Annyi bizonyos, hogy az utóbbi időben a kikötőben kicsit megváltoztak az értékrendek. A Vihar Fiai kiszorultak a helyről, ami nem volt előnyős a kalóz számára, így most sokkal nehezebb a dolga.*
//Zászló a szélben//
* A holló visszakapja játékát, aminek kifejezetten örül. Nem úgy, mint a kalóz a lányak, aki csak úgy besétált a békés napjába. El is éri türelmének a határát, amire agresszívan reagál is a férfi. Azért meglepődik Svornt, mert az ilyen kislányok általában sikoltoznak vagy elmenekülnek, sőt igazából nem is nagyon jönnek ilyen helyre. Meglepődése azért még nem elég ahhoz, hogy csillapítsa haragját. A lány megint úgy kezd el beszélni hozzá, mint valami régi jó cimborához. Egy rakat olyan információt zúdít a nyakába, amire már tényleg nincsenek felkészülve a rumban áztatott agytekervényei. Hajó, börtön, alkimista és egy ismerős arc vonásai. Szeme a plafon felé vándorol, de igazából csak próbál befelé figyelni. Ebből az információ katyvaszból igyekszik feldolgozni valamit. A látvány talán vicces is lehetne, ahogy ott mélázik, de valószínűleg annyira mégsem vicces ez, legalábbis Merlanának nem. De legalább végre feltesz egy rendes kérdést, ami amúgyis kapitányunk következő kérdése is lenne.*
– Nem... Ismerős az arcod, de nem tudom, honnan.* Talán egy fokkal már barátságosabb a hangja, elvégre aranyak szagát érzi ebben nagy káoszban kibontakozni. Talán nem meglepő, hogy nem feltétlen emlékszik a lányra. Megannyi suhanccal volt dolga már, akik dolgoztak neki valamilyen formában. Tolvajok, örömlányok, matrózok és még sorolhatná. Ennyi idő elteltével pedig már nem is számítanak. Annyi bizonyos, hogy az utóbbi időben a kikötőben kicsit megváltoztak az értékrendek. A Vihar Fiai kiszorultak a helyről, ami nem volt előnyős a kalóz számára, így most sokkal nehezebb a dolga.*
1004. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2025-02-20 18:44:26
Üzenet elküldve: 2025-02-20 18:44:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Zászló a szélben//
- Hát pont erről beszélek! *Csattan fel a hangja duzzogva. Az érmét hagyja, hadd legyen újra a madáré, neki nem kell, egyelőre indulatosan dől hátra újra a székén.*
~Na jó, ez így nem lesz jó...~ *Vesz egy nagy levegőt. Muszáj lesz megnyugodnia, ezúttal nem szúrhatja el. Egy pillanatra megfordul a fejében az is, hogy talán rossz helyre jött, de ha így is van, most már ezt a helyzetet kell megoldania.
Megnyugodnia nem sikerül, csak színleli a magabiztosságot, mikor a kalóz rámordul. Állja a tekintetét, pedig legszívesebben elfordítaná a fejét. Nem teszi. A kékek bátran fürkészik a másik árva íriszét.
Kifelejtette az egyenletből azt a változót, hogy Svornt talán fel sem ismeri őt. Régi ismerősként tekint rá, és meg van róla győződve, hogy ő is ugyanígy tekint rá. Mikor végre újra szóhoz jut, villámgyorsan összeszedi a gondolatait, fúj egyet, és szóra nyitja az ajkait.*
- Na jó, figyelj rám! Hazudtam én neked valaha? Na jó, talán egyszer vagy kétszer, de most őszinte leszek veled. *Amúgy is el akarta mondani az egész történetet, de most már rájött, hogy nem lehet előre megnézni, hogy meg fog-e nyerni egy csatát.*
- A börtön után Arthenior-ba utaztam, hogy új életet kezdjek. Megismertem ott valakit. A neve Nestar Erefiz, alkimista. Bájitalokkal kereskedik, én pedig az üzlettársa lettem. Hamarosan Wegtoren-be utazunk, hogy egy folyami hajót vásároljunk, aminek segítségével fellendíthetjük az üzletet. Az egyetlen bökkenő, hogy nincs, aki vezesse a hajónkat. Itt jössz te a képbe. A kormány remekül áll a kezedben, és állandóan arany közelében is lehetnél. Ahogy látom, rád is férne, hát nézz magadra!
*Pislog párat, majd tovább tűnődve gyanúsan néz régi ismerősére, miközben megpróbálja megsimogatni a holló fejét, de kénytelen elrántani a kezét, mielőtt az megcsípi.*
- Te, Svornt… Megismersz te engem egyáltalán? *Most tűnik fel csak neki, hogy a férfi egyáltalán nem úgy bánik vele, ahogy szokott. Persze, sok minden lehet az oka, de jobb elkerülni a félreértéseket.*
//Zászló a szélben//
- Hát pont erről beszélek! *Csattan fel a hangja duzzogva. Az érmét hagyja, hadd legyen újra a madáré, neki nem kell, egyelőre indulatosan dől hátra újra a székén.*
~Na jó, ez így nem lesz jó...~ *Vesz egy nagy levegőt. Muszáj lesz megnyugodnia, ezúttal nem szúrhatja el. Egy pillanatra megfordul a fejében az is, hogy talán rossz helyre jött, de ha így is van, most már ezt a helyzetet kell megoldania.
Megnyugodnia nem sikerül, csak színleli a magabiztosságot, mikor a kalóz rámordul. Állja a tekintetét, pedig legszívesebben elfordítaná a fejét. Nem teszi. A kékek bátran fürkészik a másik árva íriszét.
Kifelejtette az egyenletből azt a változót, hogy Svornt talán fel sem ismeri őt. Régi ismerősként tekint rá, és meg van róla győződve, hogy ő is ugyanígy tekint rá. Mikor végre újra szóhoz jut, villámgyorsan összeszedi a gondolatait, fúj egyet, és szóra nyitja az ajkait.*
- Na jó, figyelj rám! Hazudtam én neked valaha? Na jó, talán egyszer vagy kétszer, de most őszinte leszek veled. *Amúgy is el akarta mondani az egész történetet, de most már rájött, hogy nem lehet előre megnézni, hogy meg fog-e nyerni egy csatát.*
- A börtön után Arthenior-ba utaztam, hogy új életet kezdjek. Megismertem ott valakit. A neve Nestar Erefiz, alkimista. Bájitalokkal kereskedik, én pedig az üzlettársa lettem. Hamarosan Wegtoren-be utazunk, hogy egy folyami hajót vásároljunk, aminek segítségével fellendíthetjük az üzletet. Az egyetlen bökkenő, hogy nincs, aki vezesse a hajónkat. Itt jössz te a képbe. A kormány remekül áll a kezedben, és állandóan arany közelében is lehetnél. Ahogy látom, rád is férne, hát nézz magadra!
*Pislog párat, majd tovább tűnődve gyanúsan néz régi ismerősére, miközben megpróbálja megsimogatni a holló fejét, de kénytelen elrántani a kezét, mielőtt az megcsípi.*
- Te, Svornt… Megismersz te engem egyáltalán? *Most tűnik fel csak neki, hogy a férfi egyáltalán nem úgy bánik vele, ahogy szokott. Persze, sok minden lehet az oka, de jobb elkerülni a félreértéseket.*
1003. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2025-02-20 11:08:00
Üzenet elküldve: 2025-02-20 11:08:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Zászló a szélben//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Elfojt egy keserű félmosolyt, mert nem mondott volna nemet egy kis vakarászásra. Leült vele szemben, de értelmes mondatott még mindig nem tud kibökni. Egykedvű pofával hallgatja a kincsekről szóló monológját.*
- A kincsek a kereskedők gályáinak rakterében van.* Bök rá kampós kezével az egyik útvonalra, amik nosztalgikus emlékeket ébresztenek benne. A lány közben lecsap drága madarának játékára, mire az neheztelően rákárog megint. Apró lábaival szökdel párat az érme után pislogva. A kalózt is kezdi idegesíteni ez a fruska. Csábító, de egyáltalán nem túlságosan hihető ajánlattal áll elő. Nem létező szeme is forog valahol ez hallgatva, majd a kampós kéz felemelkedik és rácsapódik az asztalra, amibe az élével barázdát húz. Kár, hogy nem fémes, mert akkor csuda jó hangja lenne.*
- Ne szórakozz velem asszony, mert kezdem elveszíteni a türelmem. Mégis kinek képzeled te magad, hogy csak úgy idejössz és ilyen ostobaságokat hordsz itt össze nekem.* Törnek elő a savanyú sörszagot árasztó szavak sárgás fogai közül. A fehércselédekkel mindig is ez volt a baj. Sokat és komplikáltan beszélnek és beszélnek és beszélnek. Közben meg ígérgetnek, aztán meg azt veszed észre, hogy oda a fél szemed, a segged meg kampóval törlöd ki. Nem az, hogy nem érdekelnék a csengő aranyak, mert azok mindig érdeklik az ő fajtáját, hanem csak, amit ilyen mézesmázasan megígérnek, na annak sosincs jó vége. A különösen bosszantó meg az, hogy ez a liba úgy beszél vele, mintha régi jó ismerősök lennének, de Svonrtnak még csak név sem párosul az egyébbként ismerős pofás kis pofikához.*
//Zászló a szélben//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Elfojt egy keserű félmosolyt, mert nem mondott volna nemet egy kis vakarászásra. Leült vele szemben, de értelmes mondatott még mindig nem tud kibökni. Egykedvű pofával hallgatja a kincsekről szóló monológját.*
- A kincsek a kereskedők gályáinak rakterében van.* Bök rá kampós kezével az egyik útvonalra, amik nosztalgikus emlékeket ébresztenek benne. A lány közben lecsap drága madarának játékára, mire az neheztelően rákárog megint. Apró lábaival szökdel párat az érme után pislogva. A kalózt is kezdi idegesíteni ez a fruska. Csábító, de egyáltalán nem túlságosan hihető ajánlattal áll elő. Nem létező szeme is forog valahol ez hallgatva, majd a kampós kéz felemelkedik és rácsapódik az asztalra, amibe az élével barázdát húz. Kár, hogy nem fémes, mert akkor csuda jó hangja lenne.*
- Ne szórakozz velem asszony, mert kezdem elveszíteni a türelmem. Mégis kinek képzeled te magad, hogy csak úgy idejössz és ilyen ostobaságokat hordsz itt össze nekem.* Törnek elő a savanyú sörszagot árasztó szavak sárgás fogai közül. A fehércselédekkel mindig is ez volt a baj. Sokat és komplikáltan beszélnek és beszélnek és beszélnek. Közben meg ígérgetnek, aztán meg azt veszed észre, hogy oda a fél szemed, a segged meg kampóval törlöd ki. Nem az, hogy nem érdekelnék a csengő aranyak, mert azok mindig érdeklik az ő fajtáját, hanem csak, amit ilyen mézesmázasan megígérnek, na annak sosincs jó vége. A különösen bosszantó meg az, hogy ez a liba úgy beszél vele, mintha régi jó ismerősök lennének, de Svonrtnak még csak név sem párosul az egyébbként ismerős pofás kis pofikához.*
1002. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2025-02-19 19:21:51
Üzenet elküldve: 2025-02-19 19:21:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Zászló a szélben//
*Tekintete néhány pillanatra összefonódik a fekete madáréval. Tudja ő is, hogy okosak ezek az állatok, most is látszik az értelem a gomb szemeiben. Na, meg a gyilkos ösztön. Jelentsen a károgása bármit, az elég hátborzongatóan hangzik ahhoz, hogy a hideg a ruhája ujja alatt végigfusson a karjain. Hiába, groteszk ez az egész helyzet. A kocsma, az, hogy ő itt van, a holló, és egykori ismerősének állapota is mind-mind nyomasztóak, de a legijesztőbb mégis az, hogy mindeközben otthon érzi magát.*
- Nem, kösz! Most jól vagyok. *Lágyan elmosolyodik, majd most már helyet foglal az asztalnál ő is. Svornt-tal szemben ül le, hogy jól láthassa azt az egyetlen, árva, megmaradt szemét. Számított az elutasításra, de nem fogja feladni az első akadálynál. Már csak azért sem, mert azt is jól tudja, hogy ez az akadály egy fal, amit a férfi nem ellene, hanem a világ ellen húzott fel maga köré. Mielőtt újra szólna, a térképre pillant, melyet oly' bőszen tanulmányozott a másik, mielőtt megzavarta volna.*
- Kincset keresel? Lehet, hogy tudom, hol van elrejtve. *Büszkén húzza ki magát, és teszi karba a kezeit a mellkasa előtt. Figyeli a kalóz minden rezdülését, mozzanatát, hisz azok sokszor árulkodóbbak, mint maguk a szavak.
Az érme közben a holló játékának köszönhetően újra fémes hanggal gurul végig az asztalon, de Merlana ezúttal lecsap rá. Maga elé emeli a fényben halványan megcsillanó pénzt, megnézi magának, majd újra Svornt-ra pillant.*
- Mi lenne, ha nem kéretnéd magad? Még a madarad is arannyal játszik, nyilván pénzt akarsz. *Hagyja, hogy Pestis újra kikapja a kezéből a kincset.*
- Ha segítesz nekem, talán meggazdagodhatsz. Nem ígérem, hogy fürödni fogsz az aranyban, de, elnézve téged, szerintem most a kevésnek is örülnél. Szükségem van valakire, aki el tud vezetni egy hajót. Nem akkorát, mint a Szajha, kisebbet. *Egyelőre nem fejti ki jobban a dolgot, majd válaszol a kérdésekre, ha lesznek. Egyelőre arra kíváncsi, hogy sikerült-e felkeltenie a hollós érdeklődését.*
//Zászló a szélben//
*Tekintete néhány pillanatra összefonódik a fekete madáréval. Tudja ő is, hogy okosak ezek az állatok, most is látszik az értelem a gomb szemeiben. Na, meg a gyilkos ösztön. Jelentsen a károgása bármit, az elég hátborzongatóan hangzik ahhoz, hogy a hideg a ruhája ujja alatt végigfusson a karjain. Hiába, groteszk ez az egész helyzet. A kocsma, az, hogy ő itt van, a holló, és egykori ismerősének állapota is mind-mind nyomasztóak, de a legijesztőbb mégis az, hogy mindeközben otthon érzi magát.*
- Nem, kösz! Most jól vagyok. *Lágyan elmosolyodik, majd most már helyet foglal az asztalnál ő is. Svornt-tal szemben ül le, hogy jól láthassa azt az egyetlen, árva, megmaradt szemét. Számított az elutasításra, de nem fogja feladni az első akadálynál. Már csak azért sem, mert azt is jól tudja, hogy ez az akadály egy fal, amit a férfi nem ellene, hanem a világ ellen húzott fel maga köré. Mielőtt újra szólna, a térképre pillant, melyet oly' bőszen tanulmányozott a másik, mielőtt megzavarta volna.*
- Kincset keresel? Lehet, hogy tudom, hol van elrejtve. *Büszkén húzza ki magát, és teszi karba a kezeit a mellkasa előtt. Figyeli a kalóz minden rezdülését, mozzanatát, hisz azok sokszor árulkodóbbak, mint maguk a szavak.
Az érme közben a holló játékának köszönhetően újra fémes hanggal gurul végig az asztalon, de Merlana ezúttal lecsap rá. Maga elé emeli a fényben halványan megcsillanó pénzt, megnézi magának, majd újra Svornt-ra pillant.*
- Mi lenne, ha nem kéretnéd magad? Még a madarad is arannyal játszik, nyilván pénzt akarsz. *Hagyja, hogy Pestis újra kikapja a kezéből a kincset.*
- Ha segítesz nekem, talán meggazdagodhatsz. Nem ígérem, hogy fürödni fogsz az aranyban, de, elnézve téged, szerintem most a kevésnek is örülnél. Szükségem van valakire, aki el tud vezetni egy hajót. Nem akkorát, mint a Szajha, kisebbet. *Egyelőre nem fejti ki jobban a dolgot, majd válaszol a kérdésekre, ha lesznek. Egyelőre arra kíváncsi, hogy sikerült-e felkeltenie a hollós érdeklődését.*
1001. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2025-02-19 11:27:25
Üzenet elküldve: 2025-02-19 11:27:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Zászló a szélben//
* Pestis hamarabb feleszmél az érkező "ismerősre", mint a férfi. Ezek a madarak okosabbak, mint egyesek gondolnák. Abba is hagyja az érmével való játszadozást és rámered a nőre, majd egy határozott károgással üdvözli, vagy nem üdvözli, egy madár fejébe ki lát bele? Annyi bizonyos, hogy fényes dolgokat keres Merlanán. Az ex kapitány is felnéz, így pont elkapja a köszöntést. Ismerős arc néz le rá, de ha kivájnák a másik szemét se tudná megmondani, hogy ki háborgatja. Ismerősökből híján van itt a kikötőben, mármint az olyan fajtából, ami akar is tőle valamit. Legszívesebben megjátszaná, hogy nem érdekli a dolog, de akkor hazudna, mert nagyon is.*
- Akkor rossz embert keresel. Nem hiszem, hogy túl sok mindenben segíthetnék, kivéve, ha nem azért jöttél mert viszek ott a combjaid közt.* Még egy kellemetlen felröhögést is produkál a saját otromba viccéhez. Kikötői csőcselék, talán az lett volna a fura, ha nem tesz ilyen fajta megjegyzést egy nőnek. Ha ennyi visszatántorít valakit, akkor a szándék se volt komoly. Közben persze agyában lázasan kutat mindenféle nőszemély után, de az évek alatt annyi örömlány, tolvaj meg egyéb népséggel volt dolga, hogy hamar feladja. Nyilván nem fog többet beszélni, majd elmondja mit akar, vagy nem. Az egyetlen szeme viszont mohón megvillant, pont a madáré. Ez még ennyi idő után sem változott.*
//Zászló a szélben//
* Pestis hamarabb feleszmél az érkező "ismerősre", mint a férfi. Ezek a madarak okosabbak, mint egyesek gondolnák. Abba is hagyja az érmével való játszadozást és rámered a nőre, majd egy határozott károgással üdvözli, vagy nem üdvözli, egy madár fejébe ki lát bele? Annyi bizonyos, hogy fényes dolgokat keres Merlanán. Az ex kapitány is felnéz, így pont elkapja a köszöntést. Ismerős arc néz le rá, de ha kivájnák a másik szemét se tudná megmondani, hogy ki háborgatja. Ismerősökből híján van itt a kikötőben, mármint az olyan fajtából, ami akar is tőle valamit. Legszívesebben megjátszaná, hogy nem érdekli a dolog, de akkor hazudna, mert nagyon is.*
- Akkor rossz embert keresel. Nem hiszem, hogy túl sok mindenben segíthetnék, kivéve, ha nem azért jöttél mert viszek ott a combjaid közt.* Még egy kellemetlen felröhögést is produkál a saját otromba viccéhez. Kikötői csőcselék, talán az lett volna a fura, ha nem tesz ilyen fajta megjegyzést egy nőnek. Ha ennyi visszatántorít valakit, akkor a szándék se volt komoly. Közben persze agyában lázasan kutat mindenféle nőszemély után, de az évek alatt annyi örömlány, tolvaj meg egyéb népséggel volt dolga, hogy hamar feladja. Nyilván nem fog többet beszélni, majd elmondja mit akar, vagy nem. Az egyetlen szeme viszont mohón megvillant, pont a madáré. Ez még ennyi idő után sem változott.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1180-1199