Kikötő - Dokkok és kikötő
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Tenger és szigetek (új) Kikötői erdőség (új) Csatornarendszer (új) | Dokkok és kikötő | Lakónegyed (új) Vámház (új) Világítótorony (új) |  |
5060. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2022-11-18 09:48:17
Üzenet elküldve: 2022-11-18 09:48:17
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Daesys Vaelyora//
*A két beszélgetés közti néma csendben, akad annyi ideje, hogy megfigyelhesse a másik személy vonásait.*
~Nem tűnik a világ legveszedelmesebb emberének, kisugárzása egyszerre megnyugtató, de mégis rejtélyes. Tán nem lesz vele gondom. Vagyis bizton remélem, hogy a bájos külső mögött nem egy törperabló bújik meg.~
- Elnézést, ha megsértettem a szavaimmal, de felbukkanása, s hirtelen beszélgetése eme jellemzőt juttatta hirtelen az eszembe.
*Reméli, hogy nem sértette meg a hölgy érzéseit vagy éppen büszkeségét, hisz akkor neki lehet az elkövetkezendő percek lesznek az utolsók. Kitudja miféle rangú vagy éppen hivatású egyénnel beszélget éppenséggel. Ám szíve tán egy kis melegséggel telik meg, midőn a lány érdeklődve hallgatja és fogadja hazájából hintett kis darabkáját.*
-Nem mindenkinek. Család és fajta függőek vagyunk. A mi körünkben is több nép él azon térségen. De előfordulnak vörösek, szőkék. A férfiak körében inkább a vörös és a sötét színek dominálnak.
*Még sosem gondolkodott rajta jó maga sem, hogy miképp alakult ki, hogy egy törpének is ennyiféle hajszíne lehet. De bizton állíthatja, hogy személyiségileg is ilyen színes az a társadalom. Gondolatai tovább reppennek, amint a félvér feléje nyúl és tincseit érinti. Nem bizalmatlan, de mélyen azért vigyáz magára. Így bár hagyja, hogy hozzáérjen a másik, de nem rest lépni, ha történne valami.*
- Úgy biza. Először járok a térség területén. De hallva, hogy van egy ennél jobb kikötő, megfontolandó, hogy miért hittem a vándorok szavainak. De mindent meg kell tapasztalni nem de bár?
*Lágy mosoly ül ki apró ajkaira szavai következtében. Örvend, hogy egy kellemesebb társaság találta meg, s nem egy balhé kellős közepén van éppen.*
- Azt véltem felfedezni. Eléggé kétes emberek mászkálnak. No meg ez a ricsaj a rengeteg kufártól. Borzalom.
*Aprót sóhajt, hisz ahogy a lány eláll, ismét felfedezni véli a mocsok és legalja világot szemei előtt.*
*A két beszélgetés közti néma csendben, akad annyi ideje, hogy megfigyelhesse a másik személy vonásait.*
~Nem tűnik a világ legveszedelmesebb emberének, kisugárzása egyszerre megnyugtató, de mégis rejtélyes. Tán nem lesz vele gondom. Vagyis bizton remélem, hogy a bájos külső mögött nem egy törperabló bújik meg.~
- Elnézést, ha megsértettem a szavaimmal, de felbukkanása, s hirtelen beszélgetése eme jellemzőt juttatta hirtelen az eszembe.
*Reméli, hogy nem sértette meg a hölgy érzéseit vagy éppen büszkeségét, hisz akkor neki lehet az elkövetkezendő percek lesznek az utolsók. Kitudja miféle rangú vagy éppen hivatású egyénnel beszélget éppenséggel. Ám szíve tán egy kis melegséggel telik meg, midőn a lány érdeklődve hallgatja és fogadja hazájából hintett kis darabkáját.*
-Nem mindenkinek. Család és fajta függőek vagyunk. A mi körünkben is több nép él azon térségen. De előfordulnak vörösek, szőkék. A férfiak körében inkább a vörös és a sötét színek dominálnak.
*Még sosem gondolkodott rajta jó maga sem, hogy miképp alakult ki, hogy egy törpének is ennyiféle hajszíne lehet. De bizton állíthatja, hogy személyiségileg is ilyen színes az a társadalom. Gondolatai tovább reppennek, amint a félvér feléje nyúl és tincseit érinti. Nem bizalmatlan, de mélyen azért vigyáz magára. Így bár hagyja, hogy hozzáérjen a másik, de nem rest lépni, ha történne valami.*
- Úgy biza. Először járok a térség területén. De hallva, hogy van egy ennél jobb kikötő, megfontolandó, hogy miért hittem a vándorok szavainak. De mindent meg kell tapasztalni nem de bár?
*Lágy mosoly ül ki apró ajkaira szavai következtében. Örvend, hogy egy kellemesebb társaság találta meg, s nem egy balhé kellős közepén van éppen.*
- Azt véltem felfedezni. Eléggé kétes emberek mászkálnak. No meg ez a ricsaj a rengeteg kufártól. Borzalom.
*Aprót sóhajt, hisz ahogy a lány eláll, ismét felfedezni véli a mocsok és legalja világot szemei előtt.*
5059. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2022-11-18 07:56:19
Üzenet elküldve: 2022-11-18 07:56:19
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 187
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 187
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Mylarynhd Droatrys//
- Titokzatos hölgy?
*Meglepődve ismétli el a ráaggatott jelzőt, majd némi ízlelgetést követően mosoly ül ki az arcára. Látszólag tetszik Daesysnek ez a megnevezés.*
- Az lennék?
*Teszi fel a kérdést inkább magának, s kicsit eltöpreng rajta, majd egy biccentéssel nyugtázza gondolatmenetét. Hogy mire jutott, azt már nem kívánja megosztani mással, nem úgy mint Mylaryn a szépséges haj titkát. Daesys figyelmes hallgatóság, el is csodálkozik az állítólagos növény leírásán.*
- Boriszki, aha. Akkor ott mindenkinek olyan a haja mint neked?
*Kérdezi, miközben bátorkodik az aprónép felé nyúlni, hogy ezúttal az ő tincsét csippentse ujjai közé. Persze ez csak egy kísérlet erre, könnyen el lehet tántorítani efelől. Ha közelebbről szemügyre veheti a szálakat, ha nem, Daesys könnyedén lendíti a beszélgetést tovább.*
- Első alkalom?
*Pillant le egy mosollyal arcán a törpére, de mivel ráeszmél, hogy nem fogalmazott elég egyértelműen, ezért még gyorsan hozzáteszi.*
- Mármint ebben a Kikötőben. Azt hallottam a wegtoreni kellemesebb a szemnek meg az orrnak, és sok ott a bordély is.
*Hogy ezt Mylaryn meg tudja erősíteni avagy sem, az másodrendű a számára, Daesys láthatóan csak szeret fecsegni, főleg ha végre nem büdös, kéjenc halászokkal kell beszélgetnie.*
- Jobb amúgy ha itt nem kóricálsz egyedül, gyorsan lecsapnak a hozzád hasonlókra.
*A félvér el is áll Mylaryn látómezejéből, hogy ismételten csodájára járhasson a Kikötő borzalmainak. Láthat ott minden elrettentő dolgot, például az egyik falnak támaszkodó férfit, aki éppen a tivornya után hányja ki gyomra tartalmát, mezítláb, pár cafatban szaladgáló koszos kisgyerekeket, és csontsovány, beteg állatokat.*
- Meg lehet amúgy szokni. Egyébként is addig örüljünk, amíg az emberekből dolgok felül és nem alul távoznak.
- Titokzatos hölgy?
*Meglepődve ismétli el a ráaggatott jelzőt, majd némi ízlelgetést követően mosoly ül ki az arcára. Látszólag tetszik Daesysnek ez a megnevezés.*
- Az lennék?
*Teszi fel a kérdést inkább magának, s kicsit eltöpreng rajta, majd egy biccentéssel nyugtázza gondolatmenetét. Hogy mire jutott, azt már nem kívánja megosztani mással, nem úgy mint Mylaryn a szépséges haj titkát. Daesys figyelmes hallgatóság, el is csodálkozik az állítólagos növény leírásán.*
- Boriszki, aha. Akkor ott mindenkinek olyan a haja mint neked?
*Kérdezi, miközben bátorkodik az aprónép felé nyúlni, hogy ezúttal az ő tincsét csippentse ujjai közé. Persze ez csak egy kísérlet erre, könnyen el lehet tántorítani efelől. Ha közelebbről szemügyre veheti a szálakat, ha nem, Daesys könnyedén lendíti a beszélgetést tovább.*
- Első alkalom?
*Pillant le egy mosollyal arcán a törpére, de mivel ráeszmél, hogy nem fogalmazott elég egyértelműen, ezért még gyorsan hozzáteszi.*
- Mármint ebben a Kikötőben. Azt hallottam a wegtoreni kellemesebb a szemnek meg az orrnak, és sok ott a bordély is.
*Hogy ezt Mylaryn meg tudja erősíteni avagy sem, az másodrendű a számára, Daesys láthatóan csak szeret fecsegni, főleg ha végre nem büdös, kéjenc halászokkal kell beszélgetnie.*
- Jobb amúgy ha itt nem kóricálsz egyedül, gyorsan lecsapnak a hozzád hasonlókra.
*A félvér el is áll Mylaryn látómezejéből, hogy ismételten csodájára járhasson a Kikötő borzalmainak. Láthat ott minden elrettentő dolgot, például az egyik falnak támaszkodó férfit, aki éppen a tivornya után hányja ki gyomra tartalmát, mezítláb, pár cafatban szaladgáló koszos kisgyerekeket, és csontsovány, beteg állatokat.*
- Meg lehet amúgy szokni. Egyébként is addig örüljünk, amíg az emberekből dolgok felül és nem alul távoznak.
5058. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2022-11-17 12:44:44
Üzenet elküldve: 2022-11-17 12:44:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Komótosan caplat, nincs hozzászokva a kard súlyához. Nem vészes darab, de azért keresztül húzni ezt a vackot mindenen... Hálátlan feladat. Nem lépett ki túlságosan, és egy szemhunyásnyit aludt idefelé is, nem émelyeg. Mindenesetre egy kiadós pihenés jót tenne most, s erről karikás szemei is árulkodhatnak.
A sapkát türelmetlenül gyűri le fejéből; itt már nem lesz rá szüksége. Ráadásul utálja is. Eldobni viszont nem fogja. Ha hűvösödik az idő, legalább fázós füleire jó lesz.
Elindul a Lakónegyed felé. Gondolkodnia kell, miként járjon el. Biztos nem viszi ezt itt a Patkányokhoz. Pedig eladhatná a Rumosban... De arra biztos nem megy. Kicsavarnák a kezéből, az egyszer biztos. A Vihar Fiainak éppenséggel eladhatná, de utálja a ravaszdi tengeri kalmárokat. Folyton átvágják. Sóhajtva kel át az emberek sűrűjén, és ha akad még kő szívén, az is legördülni látszik. Itthon van. A tenger sós illatának, na meg a hal és a kikötői népek ismerős bűzének elegye megnyugtatja. Folytatja útját, hogy belevesszen a Lakónegyed hívogató zsákutcáiba.*
A sapkát türelmetlenül gyűri le fejéből; itt már nem lesz rá szüksége. Ráadásul utálja is. Eldobni viszont nem fogja. Ha hűvösödik az idő, legalább fázós füleire jó lesz.
Elindul a Lakónegyed felé. Gondolkodnia kell, miként járjon el. Biztos nem viszi ezt itt a Patkányokhoz. Pedig eladhatná a Rumosban... De arra biztos nem megy. Kicsavarnák a kezéből, az egyszer biztos. A Vihar Fiainak éppenséggel eladhatná, de utálja a ravaszdi tengeri kalmárokat. Folyton átvágják. Sóhajtva kel át az emberek sűrűjén, és ha akad még kő szívén, az is legördülni látszik. Itthon van. A tenger sós illatának, na meg a hal és a kikötői népek ismerős bűzének elegye megnyugtatja. Folytatja útját, hogy belevesszen a Lakónegyed hívogató zsákutcáiba.*
5057. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2022-11-16 11:43:26
Üzenet elküldve: 2022-11-16 11:43:26
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Daesys Vaelyora//
*Leszállása óta szakadatlan hajtja a vágy, hogy minél hamarabb elkerülje eme térséget. A kikötő sűrűjében már-már a gorombaság és kapzsiság üti fel a fejét. Esze mindazonáltal egyfolytában kattog.*
~ Mégis hova a ménkűbe érkeztem én? Tán rossz hajóra szállhattam fel? ~
*Egy lágy sóhaj hagyja el apró kis ajkait, miközben elfújja a szemei elé libbenő hajtincsét.*
~Áldom az eget, hogy termetem lejjebb van, mint eme szerzetek szemmagassága. Hála a mennyeknek, hogy némely annyira ködös a pénz szagától vagy éppen az italok bájától, hogy tekinteteiknek homályában elmosódom.~
*Ballag tovább, sebesen, már amennyire ez alkatától és apró lábaitól kitelik. Reménykedik, hogy a város nem efféle szerzetekkel lesz tele, mert akkor bizton állítja, az Istenekre esküszve, hogy a leghamarabbi ladikkal elhagyja a térség területét, s vissza sem tekint eme rémekre.*
~Vajon több utazó vagy éppen vándor is eme gondolatokkal küzdhetett, mikor megérkezett?~
*Ám ahogy ballag egyre beljebb, szemei kurtán járkálnak fel, s alá, mígnem szó szoros értelmében belebotlik valakibe. Meglepődés ül ki arcára, hiszen nem szoktak általában pontosan előtte megállni. Többnyire észre sem veszik más fajok lényei. A hölgy szavai elérik füleit, s érdeklődve tekint fel rá. A folyamatos csacsogás kissé meglepi, nyitottsága pedig elűzi látóköréből a kikötő szennyét.*
- Örvendek titokzatos hölgy! Köszönöm kedves szavait.
*Aprókat, tán kissé még mindig megszeppenteket pislog miközben figyeli a nála magasabb alakot.*
- Tudja, ahonnét én jöttem, ott a hegyek repedéseiben terem egyfajta növény, melynek a neve boriszki. Kellemetlen a szaga, s kissé szúrós kívül-bévül, de kitűnő a hajak ápolására. Olyan fényhatást ad neki, amely miatt másabb színűnek véli látni.
*Bár nem sejtheti eme kérdések mivoltát, de magából kitelve mindig szívesen megosztja tudását, bárkiről is legyen szó.*
*Leszállása óta szakadatlan hajtja a vágy, hogy minél hamarabb elkerülje eme térséget. A kikötő sűrűjében már-már a gorombaság és kapzsiság üti fel a fejét. Esze mindazonáltal egyfolytában kattog.*
~ Mégis hova a ménkűbe érkeztem én? Tán rossz hajóra szállhattam fel? ~
*Egy lágy sóhaj hagyja el apró kis ajkait, miközben elfújja a szemei elé libbenő hajtincsét.*
~Áldom az eget, hogy termetem lejjebb van, mint eme szerzetek szemmagassága. Hála a mennyeknek, hogy némely annyira ködös a pénz szagától vagy éppen az italok bájától, hogy tekinteteiknek homályában elmosódom.~
*Ballag tovább, sebesen, már amennyire ez alkatától és apró lábaitól kitelik. Reménykedik, hogy a város nem efféle szerzetekkel lesz tele, mert akkor bizton állítja, az Istenekre esküszve, hogy a leghamarabbi ladikkal elhagyja a térség területét, s vissza sem tekint eme rémekre.*
~Vajon több utazó vagy éppen vándor is eme gondolatokkal küzdhetett, mikor megérkezett?~
*Ám ahogy ballag egyre beljebb, szemei kurtán járkálnak fel, s alá, mígnem szó szoros értelmében belebotlik valakibe. Meglepődés ül ki arcára, hiszen nem szoktak általában pontosan előtte megállni. Többnyire észre sem veszik más fajok lényei. A hölgy szavai elérik füleit, s érdeklődve tekint fel rá. A folyamatos csacsogás kissé meglepi, nyitottsága pedig elűzi látóköréből a kikötő szennyét.*
- Örvendek titokzatos hölgy! Köszönöm kedves szavait.
*Aprókat, tán kissé még mindig megszeppenteket pislog miközben figyeli a nála magasabb alakot.*
- Tudja, ahonnét én jöttem, ott a hegyek repedéseiben terem egyfajta növény, melynek a neve boriszki. Kellemetlen a szaga, s kissé szúrós kívül-bévül, de kitűnő a hajak ápolására. Olyan fényhatást ad neki, amely miatt másabb színűnek véli látni.
*Bár nem sejtheti eme kérdések mivoltát, de magából kitelve mindig szívesen megosztja tudását, bárkiről is legyen szó.*
5056. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2022-11-16 08:00:58
Üzenet elküldve: 2022-11-16 08:00:58
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 187
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 187
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Mylarynhd Droatrys//
*Daesys olyan mint a szél, ide-oda libben, helyenként felbukkan, majd tovább suhan. Közben pedig figyel, ami azt illeti a Kikötőben van is mit nézni mindig, többnyire a veszekedő népeket kedveli a dokkok környékén. Ha szerencséje van pár ököl is lendül valaki arcában, bár annyi jó érzés még szorult belé is, hogy a késeléseket nem kedveli.
Most is éppen egy kopott ládán ücsörög, éppen majszolja aktuális zsákmányát, ami egy száraz kenyér sarka, és lustán vizslatja a festménybe illő látképet. Egy hajó érkezik, ez nem szokatlan, egy kicsit mégis mindig érdekesebb. Vajon kik hagyják el a fedélzetet? Milyen árukat pakolnak le?
Emberek. Akad belőlük elég, de egyelőre semmi érdemi.
~ Unalmas. ~
Íriszei egyik arcról másikra vándorolnak, a félvér leány felméri a ruházatokat, igyekszik megítélni kivel lenne érdemes foglalkozni.
~ Ez szakadtabb nálam is. ~
Akadnak riasztó alakok, akikkel még a merész Daesys sem kekeckedne, végül megérkezik az, aki láttán érdeklődés lobban fel benne.
~ De helyes. ~
Oldalra billentett fejjel szemléli az apróságot, akit hasonló hajszínnel áldottak meg az istenek. Egészen úgy érzi, hogy a tehetősebb és alacsonyabb önmagát látja.
~ Egy próbát megérhet. ~
Könnyedén fellendül a ládáról, a maradék falatot elhajítja. Majd a kóbor ebek biztosan lecsapnak rá. Nadrágjának zsebeibe süllyeszti kezeit, látszólag céltalanul lézeng, kerülgeti az embereket és Mylarynt, végül csak megtorpan előtte. Egy mosollyal néz le a törpére.*
- Ni ni, egy okos szerzet.
*Nem tudja, hogy Mylaryn érteni véli, hogy faját illetően gnómnak tippeli, de valójában ez elhanyagolható részlet. Megfogja egy hajtincsét, majd Mylarynéhoz méri. Felsóhajt.*
- A tiéd szebb. Élénkebb. Fested valami kencékkel, vagy természetesen ilyen? Áruld el a titkodat!
*Látszólag égeti a vágy, hogy megtudja a szép, csillogó haj titkát, valójában pedig puhatolózik. Felméri az ismeretlent.*
*Daesys olyan mint a szél, ide-oda libben, helyenként felbukkan, majd tovább suhan. Közben pedig figyel, ami azt illeti a Kikötőben van is mit nézni mindig, többnyire a veszekedő népeket kedveli a dokkok környékén. Ha szerencséje van pár ököl is lendül valaki arcában, bár annyi jó érzés még szorult belé is, hogy a késeléseket nem kedveli.
Most is éppen egy kopott ládán ücsörög, éppen majszolja aktuális zsákmányát, ami egy száraz kenyér sarka, és lustán vizslatja a festménybe illő látképet. Egy hajó érkezik, ez nem szokatlan, egy kicsit mégis mindig érdekesebb. Vajon kik hagyják el a fedélzetet? Milyen árukat pakolnak le?
Emberek. Akad belőlük elég, de egyelőre semmi érdemi.
~ Unalmas. ~
Íriszei egyik arcról másikra vándorolnak, a félvér leány felméri a ruházatokat, igyekszik megítélni kivel lenne érdemes foglalkozni.
~ Ez szakadtabb nálam is. ~
Akadnak riasztó alakok, akikkel még a merész Daesys sem kekeckedne, végül megérkezik az, aki láttán érdeklődés lobban fel benne.
~ De helyes. ~
Oldalra billentett fejjel szemléli az apróságot, akit hasonló hajszínnel áldottak meg az istenek. Egészen úgy érzi, hogy a tehetősebb és alacsonyabb önmagát látja.
~ Egy próbát megérhet. ~
Könnyedén fellendül a ládáról, a maradék falatot elhajítja. Majd a kóbor ebek biztosan lecsapnak rá. Nadrágjának zsebeibe süllyeszti kezeit, látszólag céltalanul lézeng, kerülgeti az embereket és Mylarynt, végül csak megtorpan előtte. Egy mosollyal néz le a törpére.*
- Ni ni, egy okos szerzet.
*Nem tudja, hogy Mylaryn érteni véli, hogy faját illetően gnómnak tippeli, de valójában ez elhanyagolható részlet. Megfogja egy hajtincsét, majd Mylarynéhoz méri. Felsóhajt.*
- A tiéd szebb. Élénkebb. Fested valami kencékkel, vagy természetesen ilyen? Áruld el a titkodat!
*Látszólag égeti a vágy, hogy megtudja a szép, csillogó haj titkát, valójában pedig puhatolózik. Felméri az ismeretlent.*
5055. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2022-11-15 11:41:45
Üzenet elküldve: 2022-11-15 11:41:45
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
// Nyílt //
*Végtelen vizek kék szemei figyelik napok óta a hajót, melynek fedélzetén utazik. Szerencséjére váljék, hogy nem tengeri beteg. Kellemes és megnyugtató érzés lepi el, amikor összekapcsolódhat a hullámok morajlásával. Az égbolton már messziről felfedezni véli a repkedő sirályok érces vijjogását. A távolba tekintve pedig felsínylik a kikötő térsége. Ha jobban fülel hallani lehet, amint a kufárok és egyéb kereskedők hangos ajnározással tukmálják rá az újabb érkezőkre termékeiket.*
~ Remélem mielőbb eltudom kerülni majd eme alakokat ~
* Támaszkodásából felkel, s apró kis holmijait magához veszi. Nem egyebek ezek, mint kövek és füvek. S midőn a hajó eléri a dokkot, apró talpai érintik az új területet. Körbejáratja tekintetét, mely felfedezni véli, hogy igaza volt már a fedélzeten is. Az árusok úgy lepik el a területet, mint patkányok a friss holttesteket.*
~ Szükségszerűen vadásznom kellene mihamarabb egy térképet. Ám félek, hogyha egyet leszólítok, elözönlenek a szavak és ajánlatok áradatai ~
* Így lassan, de alapos körültekintéssel, elhagyta a hajó vonzását és beljebb lépkedett a kikötő kufároktól hangos és bűzös területére.*
*Végtelen vizek kék szemei figyelik napok óta a hajót, melynek fedélzetén utazik. Szerencséjére váljék, hogy nem tengeri beteg. Kellemes és megnyugtató érzés lepi el, amikor összekapcsolódhat a hullámok morajlásával. Az égbolton már messziről felfedezni véli a repkedő sirályok érces vijjogását. A távolba tekintve pedig felsínylik a kikötő térsége. Ha jobban fülel hallani lehet, amint a kufárok és egyéb kereskedők hangos ajnározással tukmálják rá az újabb érkezőkre termékeiket.*
~ Remélem mielőbb eltudom kerülni majd eme alakokat ~
* Támaszkodásából felkel, s apró kis holmijait magához veszi. Nem egyebek ezek, mint kövek és füvek. S midőn a hajó eléri a dokkot, apró talpai érintik az új területet. Körbejáratja tekintetét, mely felfedezni véli, hogy igaza volt már a fedélzeten is. Az árusok úgy lepik el a területet, mint patkányok a friss holttesteket.*
~ Szükségszerűen vadásznom kellene mihamarabb egy térképet. Ám félek, hogyha egyet leszólítok, elözönlenek a szavak és ajánlatok áradatai ~
* Így lassan, de alapos körültekintéssel, elhagyta a hajó vonzását és beljebb lépkedett a kikötő kufároktól hangos és bűzös területére.*
5054. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2022-11-11 20:03:23
Üzenet elküldve: 2022-11-11 20:03:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
*Új nap, új lehetőségek. A szürkebőrű nőstény egy kiadós reggeli után a Kikötő felé veszi az irányt. A környék egészen más arcát mutatja, mint előző éjszaka. Több a munkás, aki most valóban dolgozik, és a koldus; az útszéli tolvajok pedig kevésbé feltűnően mászkálnak napvilágnál.
Maga sem tudja, mit keres. A "király" Artheniort emlegette. ~ Lehet, hogy arra kellene venni az irányt? Időm, mint a tenger... ~ Csak őgyeleg a kikötött hajók között, hátha partra száll valamelyikről egy pénzes alak, aki szintén a levegő városa felé indulna. Sokan vannak, akik nem mondanának nemet a fegyveres kíséretre, habár a legtöbbjük valószínűleg a saját testőreivel utazik. ~ Vagy csatangoljak el a Rókalyuk felé, és rúgjak be rendesen? Pénzem éppen lenne rá, és ünnepelni is van mit... ~
Kiperdül egy láda útjából, ami alatt mintha rakodók is lennének, bár belőlük nem sok látszik. Támasztja az egyik raktárépület falát egy darabig. Betűzgeti a hajókra festett neveket. Sokáig azonban nem bírja a tétlenséget. Nem szólítja meg senki, úgyhogy kapja magát, és útra kel.*
*Új nap, új lehetőségek. A szürkebőrű nőstény egy kiadós reggeli után a Kikötő felé veszi az irányt. A környék egészen más arcát mutatja, mint előző éjszaka. Több a munkás, aki most valóban dolgozik, és a koldus; az útszéli tolvajok pedig kevésbé feltűnően mászkálnak napvilágnál.
Maga sem tudja, mit keres. A "király" Artheniort emlegette. ~ Lehet, hogy arra kellene venni az irányt? Időm, mint a tenger... ~ Csak őgyeleg a kikötött hajók között, hátha partra száll valamelyikről egy pénzes alak, aki szintén a levegő városa felé indulna. Sokan vannak, akik nem mondanának nemet a fegyveres kíséretre, habár a legtöbbjük valószínűleg a saját testőreivel utazik. ~ Vagy csatangoljak el a Rókalyuk felé, és rúgjak be rendesen? Pénzem éppen lenne rá, és ünnepelni is van mit... ~
Kiperdül egy láda útjából, ami alatt mintha rakodók is lennének, bár belőlük nem sok látszik. Támasztja az egyik raktárépület falát egy darabig. Betűzgeti a hajókra festett neveket. Sokáig azonban nem bírja a tétlenséget. Nem szólítja meg senki, úgyhogy kapja magát, és útra kel.*
5053. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2022-11-11 10:48:13
Üzenet elküldve: 2022-11-11 10:48:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 267
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 267
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Vakmerő
//A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz!//
-Na jó! Ideje eltűnni innen a picsába! *Arcába húzott csuklyával, vállán a csatabárddal siet végig az utcákon, miután a háta mögött hagyta a Vérkertet. Nem érdekli őt egy próféta sem, amíg az itt tanyázik benn a Kikötőben. Míg a Patkányok az urak, addig semmi esetre sem.
Arthenior a cél. Bölény azt mondta annak idején, hogy ott van keresnivalójuk. Évek óta nem hallott a pacák felől, feltehetőleg megdöglött már. Az is igaz viszont, hogy ő maga is éveket töltött a föld alá kaparva, úgyhogy miért ne következhetett volna be ugyanez a változás az óriásnál is? Ehh, meg kellett volna kérdezze Vaszívot. Az ork mindig olyan jól tájékozott az ilyen spirituális kérdések terén.
Nem pillant fel, nem nézelődik. Végigsiet a dokkok mentén, a Kikötői erdőséget célozva.*
-El az útból. *Dörmögi az útjába kerülő árusnak, aki mindenáron zsugorított halfejekkel próbálja traktálni. Ő viszont tudja, hogy hiába akasztja a nyakába azokat a vackokat, nem jó az semmire se. Tapasztalat.
A háta mögött hagyja a Kikötőt. Egyelőre. Vissza fog még térni ide, ebben majdhogynem bizonyos. De előbb beveszi Artheniort.*
-Na jó! Ideje eltűnni innen a picsába! *Arcába húzott csuklyával, vállán a csatabárddal siet végig az utcákon, miután a háta mögött hagyta a Vérkertet. Nem érdekli őt egy próféta sem, amíg az itt tanyázik benn a Kikötőben. Míg a Patkányok az urak, addig semmi esetre sem.
Arthenior a cél. Bölény azt mondta annak idején, hogy ott van keresnivalójuk. Évek óta nem hallott a pacák felől, feltehetőleg megdöglött már. Az is igaz viszont, hogy ő maga is éveket töltött a föld alá kaparva, úgyhogy miért ne következhetett volna be ugyanez a változás az óriásnál is? Ehh, meg kellett volna kérdezze Vaszívot. Az ork mindig olyan jól tájékozott az ilyen spirituális kérdések terén.
Nem pillant fel, nem nézelődik. Végigsiet a dokkok mentén, a Kikötői erdőséget célozva.*
-El az útból. *Dörmögi az útjába kerülő árusnak, aki mindenáron zsugorított halfejekkel próbálja traktálni. Ő viszont tudja, hogy hiába akasztja a nyakába azokat a vackokat, nem jó az semmire se. Tapasztalat.
A háta mögött hagyja a Kikötőt. Egyelőre. Vissza fog még térni ide, ebben majdhogynem bizonyos. De előbb beveszi Artheniort.*
5052. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2022-11-02 14:16:57
Üzenet elküldve: 2022-11-02 14:16:57
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Lyniwer Trinasewen//
- De, ez… - kezdi a mondatot miközben értetlenkedve bámul a nőre, majd maga elé, és végül az épületre. – nem a…?
*Rápillant az előzőleg cégérnek hitt faliképre, és alaposabb szemügyre vétel után rájön, hogy ez inkább egy évekkel ezelőtti hirdetmény lehetett, ami a Rumos rókalyukat hivatott népszerűsíteni. Mára, azonban megkopott rajta az egykori felirat és okafogyottá vált a plakett. Így már világos, hogy miért nem hallott bentről különösebb zsivajt.
Tetszik neki, hogy a másik nem nézte teljesen együgyűnek, legalábbis nem mutatta ki. Az, hogy jót szórakozott a férfi viselkedésén és ügyetlenkedésén nem különösebben hozza zavarba. Nincs helyismerete, de úgy tűnik, hogy a csillogó szemű fehérnépnek annál több. Elégedettséggel tölti el, hogy a másik jegyezte meg először, hogy látta őt a hajón, két okból is. Az egyik, hogy ezek szerint nem véletlenül volt neki ismerős a szőkeség. Másodszor pedig, akár hízelgő is lehet számára, hogy feltűnt a nőnek a hajón.*
- Valóban, hát a hajón találkozhattunk korábban. – *Nyugtázza mintegy magának, de elég hallhatóan, hogy a mellette elsétáló nő is hallhassa. Hogy ennek a mondatnak a hatására állt-e meg a másik, vagy egyébként is felajánlotta volna a társaságát, nem tudja. De, nem tudja és nem is akarja leplezni mosolyát az invitálás hallatán.*
- Örülnék, ha veled tarthatnék. Csak egy pillanat.
*Azzal felvesz egy kavicsot az utca porából, és a lakatlan épület falára a Rókalyuk egykori hirdetménye alá karcolja. „Legyen üdvözölve a Mosolylovag a Rumos Rókalyukban, aki mindenkinek áll egy italt!” Ezzel a tettével Almeir eleget is tett korábbi ígéretének.*
- Nem ismerem még jól a várost -*kezdi, miközben felzárkózik a nő mellé* -, ellenben veled, ahogy elnézem. A nevem Almeir.
*Egyelőre elegendőnek tartja, ha csak ennyit árul el magából. Attól még, hogy a nő tisztességgel kifizetett egy hajóutat, és egyelőre segítőkésznek tűnik, még nem feltétlen jár tisztességes úton. Az idő majd erre is fényt derít.*
- De, ez… - kezdi a mondatot miközben értetlenkedve bámul a nőre, majd maga elé, és végül az épületre. – nem a…?
*Rápillant az előzőleg cégérnek hitt faliképre, és alaposabb szemügyre vétel után rájön, hogy ez inkább egy évekkel ezelőtti hirdetmény lehetett, ami a Rumos rókalyukat hivatott népszerűsíteni. Mára, azonban megkopott rajta az egykori felirat és okafogyottá vált a plakett. Így már világos, hogy miért nem hallott bentről különösebb zsivajt.
Tetszik neki, hogy a másik nem nézte teljesen együgyűnek, legalábbis nem mutatta ki. Az, hogy jót szórakozott a férfi viselkedésén és ügyetlenkedésén nem különösebben hozza zavarba. Nincs helyismerete, de úgy tűnik, hogy a csillogó szemű fehérnépnek annál több. Elégedettséggel tölti el, hogy a másik jegyezte meg először, hogy látta őt a hajón, két okból is. Az egyik, hogy ezek szerint nem véletlenül volt neki ismerős a szőkeség. Másodszor pedig, akár hízelgő is lehet számára, hogy feltűnt a nőnek a hajón.*
- Valóban, hát a hajón találkozhattunk korábban. – *Nyugtázza mintegy magának, de elég hallhatóan, hogy a mellette elsétáló nő is hallhassa. Hogy ennek a mondatnak a hatására állt-e meg a másik, vagy egyébként is felajánlotta volna a társaságát, nem tudja. De, nem tudja és nem is akarja leplezni mosolyát az invitálás hallatán.*
- Örülnék, ha veled tarthatnék. Csak egy pillanat.
*Azzal felvesz egy kavicsot az utca porából, és a lakatlan épület falára a Rókalyuk egykori hirdetménye alá karcolja. „Legyen üdvözölve a Mosolylovag a Rumos Rókalyukban, aki mindenkinek áll egy italt!” Ezzel a tettével Almeir eleget is tett korábbi ígéretének.*
- Nem ismerem még jól a várost -*kezdi, miközben felzárkózik a nő mellé* -, ellenben veled, ahogy elnézem. A nevem Almeir.
*Egyelőre elegendőnek tartja, ha csak ennyit árul el magából. Attól még, hogy a nő tisztességgel kifizetett egy hajóutat, és egyelőre segítőkésznek tűnik, még nem feltétlen jár tisztességes úton. Az idő majd erre is fényt derít.*
5051. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2022-11-02 11:23:08
Üzenet elküldve: 2022-11-02 11:23:08
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Almeir Yleon//
//A hozzászólás 16+ elemet tartalmaz!//
*A sós levegő épp megfelelően eltöltötte a tüdejét ahhoz, hogy idejét lássa a tovább indulásra. Ahogy mondani szokás, jóból is megárt a sok, hát még a szarból. Megigazítja a hátára vetett batyut, majd lassan indul is a lakónegyed felé. Már, ha nem lenne éppen szemtanúja, hogy egy fickó körbe kering a dokk egyik kevésbé impozáns épülete körül. Közeledtében igyekszik nem úgy nézni rá, mint egy tökkelütöttre. Ám amikor a férfi előre készül engedni őt az... akárhol is, azért a szemöldökei igencsak felszaladnak a homlokán. Persze udvarias gesztus, meg mifene, csak hát a cél nem egészen az, mint ami a tervében volt. Az sem kizárt, hogy a fickó ilyen édesgetéssel készül elrabolni az ártatlanságát. (Mert hát miért ne lenne neki olyan?) Becsalogatja egy ismeretlen helyre, aztán meg... a többit hagy ne kelljen elmagyaráznia.*
~A sikátor romantikusabb.~
*Sóhajt fel a ki nem mondott gondolatra, miközben biztos, ami biztos alapon egyet hátralép. Itt már eljut odáig is, hogy alaposabban szemügyre vegye a férfit, minek hatására apró láng gyúl a fejében.*
- Jéé, én téged láttalak fent a hajón.
*Csücsörít elgondolkodón, miközben mutatóujjának körmével az állának hegyére vakargat.*
- Tengeri betegségben szenvedsz még a szárazföldön is?
*Mert egyelőre csak ezt tartja épeszű magyarázatnak arra, hogy miért akarja egy romos kecóba invitálni egy vadidegen ipse. Természetesen tisztában van a csábos bájaival, de ekkora hatással még sosem volt férfira.*
- Hát, komám nagyon rendes vagy, de én inkább a Rumosba ülnék be. *Mutat háta mögött a lakónegyed felé, amin keresztül szeretne a lyukba jutni.* Itt azt mondják, hogy pocsék a sör.
*Bök a fejével a franc se tudja milyen épület felé. Természetesen arcán azért csak megjelenik egy szarkasztikus vigyor. Aztán már csak sarkon fordul, hogy tovább haladhasson. Pár lépés után viszont sóhajtva fékezi le lépteit, majd válla fölött hátra pillantva vonja meg a vállait.*
- Ha gondolod mehetünk együtt.
//A hozzászólás 16+ elemet tartalmaz!//
*A sós levegő épp megfelelően eltöltötte a tüdejét ahhoz, hogy idejét lássa a tovább indulásra. Ahogy mondani szokás, jóból is megárt a sok, hát még a szarból. Megigazítja a hátára vetett batyut, majd lassan indul is a lakónegyed felé. Már, ha nem lenne éppen szemtanúja, hogy egy fickó körbe kering a dokk egyik kevésbé impozáns épülete körül. Közeledtében igyekszik nem úgy nézni rá, mint egy tökkelütöttre. Ám amikor a férfi előre készül engedni őt az... akárhol is, azért a szemöldökei igencsak felszaladnak a homlokán. Persze udvarias gesztus, meg mifene, csak hát a cél nem egészen az, mint ami a tervében volt. Az sem kizárt, hogy a fickó ilyen édesgetéssel készül elrabolni az ártatlanságát. (Mert hát miért ne lenne neki olyan?) Becsalogatja egy ismeretlen helyre, aztán meg... a többit hagy ne kelljen elmagyaráznia.*
~A sikátor romantikusabb.~
*Sóhajt fel a ki nem mondott gondolatra, miközben biztos, ami biztos alapon egyet hátralép. Itt már eljut odáig is, hogy alaposabban szemügyre vegye a férfit, minek hatására apró láng gyúl a fejében.*
- Jéé, én téged láttalak fent a hajón.
*Csücsörít elgondolkodón, miközben mutatóujjának körmével az állának hegyére vakargat.*
- Tengeri betegségben szenvedsz még a szárazföldön is?
*Mert egyelőre csak ezt tartja épeszű magyarázatnak arra, hogy miért akarja egy romos kecóba invitálni egy vadidegen ipse. Természetesen tisztában van a csábos bájaival, de ekkora hatással még sosem volt férfira.*
- Hát, komám nagyon rendes vagy, de én inkább a Rumosba ülnék be. *Mutat háta mögött a lakónegyed felé, amin keresztül szeretne a lyukba jutni.* Itt azt mondják, hogy pocsék a sör.
*Bök a fejével a franc se tudja milyen épület felé. Természetesen arcán azért csak megjelenik egy szarkasztikus vigyor. Aztán már csak sarkon fordul, hogy tovább haladhasson. Pár lépés után viszont sóhajtva fékezi le lépteit, majd válla fölött hátra pillantva vonja meg a vállait.*
- Ha gondolod mehetünk együtt.
5050. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2022-11-02 10:21:08
Üzenet elküldve: 2022-11-02 10:21:08
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Lyniwer Trinasewen//
*Megáll a Rumos rókalyuk előtt pár méterrel. Végignéz az épületen és annak sokat látott falain. Pontosan olyan, mint amilyennek elképzelte a hallottak alapján. Az ivó cégérén a rumoshordóból előkandikáló rókafej mutatja, hogy jó helyen jár. Bentről nem szűrődik ki nagy zaj, valószínűleg nem sokan lehetnek bent éppen. Almeir nem is igen várt mást, a hely sem felkapottnak nem mondható, sem pedig a jelen napszak nem az, amikor „zsúfoltabb” szokott lenni az ivó.
Elsétál az épület mellett jobbra is, balra is néhány métert. Körbejárja, tanulmányozza, megismeri. A kopott kövek között itt-ott moha hunyorog elő, és a repedések, mint öregarcon a ráncok mutatják a hely korát. A tető szebb napok is látott, de rogyadozónak semmiképp sem nevezhető a hely, látszik rajta, hogy amennyire kell, és a tulaj erszénye is engedi, azért karban van tartva.
Visszaindul a bejárati ajtó irányába, az épületet balról maga mellett tartva. A tarkóját előbb lágyan, majd a második rohamra kissé erősebben simítja végig a tenger felől érkező szél. Hosszabb hajtincseit megragadva vállain át előre dobja azokat, majd összekuszálva az arcába fújja. Ügyetlenkedve próbálja szemei elől elrendezni a rakoncátlan tincseket, s közben az ajtóhoz érve veszi csak észre, hogy nincs teljesen egyedül.
Szinte egyszerre érnek oda egy idegennel. Almeir épp csak futólag látja, hogy egy nő érkezik ugyanúgy az ajtóhoz. A férfinek csak annyi előnye van, hogy hamarabb tudja kinyitni az ajtót. Legyen az idegen bárki is, ez számára alapvető illem, hogy előre engedje. Bal kezével az ajtó irányába int, jelezve ezzel, hogy nem áll szándékában a nő elé vágni, míg jobb kezével az utolsó lázadozó hajtincseket rendezi vissza a többi közé.*
- Csak Ön után… természetesen.
*Búgja oda rekedtes hangján. Torka órák óta szomjazza már, hogy a tenger sós levegőjét lemossa róla. A nő arcvonásai ismerősnek tűnnek. Még nem lelte meg a választ elméjének emlékszobáiban, hogy honnan. De a tény tagadhatatlan, valahol már látta ezeket a veszélyesen villanó smaragdzöld szemeket.*
*Megáll a Rumos rókalyuk előtt pár méterrel. Végignéz az épületen és annak sokat látott falain. Pontosan olyan, mint amilyennek elképzelte a hallottak alapján. Az ivó cégérén a rumoshordóból előkandikáló rókafej mutatja, hogy jó helyen jár. Bentről nem szűrődik ki nagy zaj, valószínűleg nem sokan lehetnek bent éppen. Almeir nem is igen várt mást, a hely sem felkapottnak nem mondható, sem pedig a jelen napszak nem az, amikor „zsúfoltabb” szokott lenni az ivó.
Elsétál az épület mellett jobbra is, balra is néhány métert. Körbejárja, tanulmányozza, megismeri. A kopott kövek között itt-ott moha hunyorog elő, és a repedések, mint öregarcon a ráncok mutatják a hely korát. A tető szebb napok is látott, de rogyadozónak semmiképp sem nevezhető a hely, látszik rajta, hogy amennyire kell, és a tulaj erszénye is engedi, azért karban van tartva.
Visszaindul a bejárati ajtó irányába, az épületet balról maga mellett tartva. A tarkóját előbb lágyan, majd a második rohamra kissé erősebben simítja végig a tenger felől érkező szél. Hosszabb hajtincseit megragadva vállain át előre dobja azokat, majd összekuszálva az arcába fújja. Ügyetlenkedve próbálja szemei elől elrendezni a rakoncátlan tincseket, s közben az ajtóhoz érve veszi csak észre, hogy nincs teljesen egyedül.
Szinte egyszerre érnek oda egy idegennel. Almeir épp csak futólag látja, hogy egy nő érkezik ugyanúgy az ajtóhoz. A férfinek csak annyi előnye van, hogy hamarabb tudja kinyitni az ajtót. Legyen az idegen bárki is, ez számára alapvető illem, hogy előre engedje. Bal kezével az ajtó irányába int, jelezve ezzel, hogy nem áll szándékában a nő elé vágni, míg jobb kezével az utolsó lázadozó hajtincseket rendezi vissza a többi közé.*
- Csak Ön után… természetesen.
*Búgja oda rekedtes hangján. Torka órák óta szomjazza már, hogy a tenger sós levegőjét lemossa róla. A nő arcvonásai ismerősnek tűnnek. Még nem lelte meg a választ elméjének emlékszobáiban, hogy honnan. De a tény tagadhatatlan, valahol már látta ezeket a veszélyesen villanó smaragdzöld szemeket.*
5049. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2022-11-01 19:51:11
Üzenet elküldve: 2022-11-01 19:51:11
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
~Otthon, bűzös otthon.~
*Fut át agyán a kósza gondolat, ahogy bakancsa koppan a kikötő kövén. Végre szilárd talaj, lassan pedig a füttyögő matrózokat is maga mögött hagyhatja. Bár igaz, ami igaz régen volt már szerencséje ennyit és ilyen erélyesen káromkodni. De egy kis vitával átszőtt hajóút felbecsülhetetlen és örök emlék. Nem? Nem. De pár út alatt már hozzászokott, hogy ezeknek a fickóknak nagyobb a szája, mint a bátorsága, így megtanulta ezekhez igazodva kezelni a helyzetet. A kiabálások és füttyögések még azért elkísérik búcsúként, ahogy maga mögött hagyja a fedélzetet. Arcán komisz vigyorral sandít hátra a fedélzet személyzetére, majd egy búcsú intést követően lassan meg is indítja lépteit.*
- Viszlát fiúk! Remélem a legközelebb is ti lesztek az udvari bolondok!
*Rikkantja vissza, miközben pár lépés múltán megáll, hogy felmérje a környezetet. Nem rég volt, hogy itt járhatott, de nem is tegnap. Már igencsak elbírná viselni, ha valami normális étellel és itallal meg tudná tölteni a gyomrát. Így első útja minden bizonnyal a Rumos felé sodorja majd, ha nem adja le inkább a voksát a Sellőházra. Állítólag az sem kutya hely, csak nem biztos, hogy az ő erszényének megfelelő lesz. Bár épp emiatt talán a csőcselékből is kevesebb jut oda. Először úgy is a lakónegyedig kell eljutnia, majd ott haladtában eldönti, hogy merre tovább. Valószínűleg pedig egyedül fog sörözni, mert ismét egy olyan érkezés, mikor nem vár rá a kutya sem. Na nem mintha lenne bárki is, akinek várnia kéne rá.*
*Fut át agyán a kósza gondolat, ahogy bakancsa koppan a kikötő kövén. Végre szilárd talaj, lassan pedig a füttyögő matrózokat is maga mögött hagyhatja. Bár igaz, ami igaz régen volt már szerencséje ennyit és ilyen erélyesen káromkodni. De egy kis vitával átszőtt hajóút felbecsülhetetlen és örök emlék. Nem? Nem. De pár út alatt már hozzászokott, hogy ezeknek a fickóknak nagyobb a szája, mint a bátorsága, így megtanulta ezekhez igazodva kezelni a helyzetet. A kiabálások és füttyögések még azért elkísérik búcsúként, ahogy maga mögött hagyja a fedélzetet. Arcán komisz vigyorral sandít hátra a fedélzet személyzetére, majd egy búcsú intést követően lassan meg is indítja lépteit.*
- Viszlát fiúk! Remélem a legközelebb is ti lesztek az udvari bolondok!
*Rikkantja vissza, miközben pár lépés múltán megáll, hogy felmérje a környezetet. Nem rég volt, hogy itt járhatott, de nem is tegnap. Már igencsak elbírná viselni, ha valami normális étellel és itallal meg tudná tölteni a gyomrát. Így első útja minden bizonnyal a Rumos felé sodorja majd, ha nem adja le inkább a voksát a Sellőházra. Állítólag az sem kutya hely, csak nem biztos, hogy az ő erszényének megfelelő lesz. Bár épp emiatt talán a csőcselékből is kevesebb jut oda. Először úgy is a lakónegyedig kell eljutnia, majd ott haladtában eldönti, hogy merre tovább. Valószínűleg pedig egyedül fog sörözni, mert ismét egy olyan érkezés, mikor nem vár rá a kutya sem. Na nem mintha lenne bárki is, akinek várnia kéne rá.*
5048. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2022-10-28 18:25:54
Üzenet elküldve: 2022-10-28 18:25:54
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Szertúr, a Mosolylovag//
*Bárki, aki hallja ezt a beszédet, könnyedén pökhendinek tarthatná a vassisakost, de Almeir magában inkább kissé félnótásnak könyveli el. A sisakján lévő festés, ez a rögtönzött kérdőre vonás, és hogy ugráltatni akarja őt anélkül, hogy tudná kivel is beszél egyáltalán, ez mind intő jele annak, ha valaki elméje nem teljesen rendezett. Legalább is Almeir szerint. Egy ötlet születik meg a fejében, és nem átall engedelmeskedni neki.*
- Igen-igen,megyek is jó uram - *mondja, s közben félig meghajolva tesz hátra egy lépést, majd még egyet*-, s bejelentem előre a jöttét. Jól sejtem, hogy miként azt ilyen neves és nemes lovagoknál szokás, az első kört is állni fogja a vendégeknek? Ó, miket beszélek, ez csak természetes! Nagy-nagy örömmel fogadják majd ezt a hírt és Önt is.
*Azzal már három lépésnyire el is távolodott, megfordul és sietős léptékkel a Rumos rókalyuk felé indul. Arcán huncut félmosoly terül szét, melyet szakálla alatt, aligha láthat bárki is.*
- Ne késlekedjék hát jó uram, ne várassa meg szegényeket, akik úgy várják majd érkezését!
*S azzal befordul két nagy rakomány láda, és hordó között, hogy végleg elvesszen a tekergőző szűk utcák labirintusában. Nappalos lányok mellett halad el, akik a tengerről hazatérő magányos matrózoknak adnak pár boldog pillanatot, ha jól megfizeti az ember fia. Almeir-t a lányok kacér pillantásai hidegen hagyják... most. A gyomrában mardosó éhség erősebb, mint egyéb vágyai.
Reméli, hogy a sisakos fickó van olyan gőgös, hogy valóban eljön az ivóba, és már csak azért is fizet mindenkinek, ha már meglesz ígérve. Sajnos arra a kérdésre nem kapott választ a Mosolylovagtól, hogy mit is keresett a dokkoknál, de talán nem is fontos. A lényeg, hogy útjaik keresztezték egymást, s most elválnak. Ki tudja, újra összesodorja-e életük szálait a sors.
Almeir tekintetét a szélben himbálózó cégértábla köti le, ami mutatja, hova is tart éppen. Nem ismeri a helyet, de idetartva a hajón, hallott róla a matrózoktól. Már szájában érzi a vacsora ízét, s az ajtó szinte karnyújtásnyira van, hogy beléphessen rajta.*
*Bárki, aki hallja ezt a beszédet, könnyedén pökhendinek tarthatná a vassisakost, de Almeir magában inkább kissé félnótásnak könyveli el. A sisakján lévő festés, ez a rögtönzött kérdőre vonás, és hogy ugráltatni akarja őt anélkül, hogy tudná kivel is beszél egyáltalán, ez mind intő jele annak, ha valaki elméje nem teljesen rendezett. Legalább is Almeir szerint. Egy ötlet születik meg a fejében, és nem átall engedelmeskedni neki.*
- Igen-igen,megyek is jó uram - *mondja, s közben félig meghajolva tesz hátra egy lépést, majd még egyet*-, s bejelentem előre a jöttét. Jól sejtem, hogy miként azt ilyen neves és nemes lovagoknál szokás, az első kört is állni fogja a vendégeknek? Ó, miket beszélek, ez csak természetes! Nagy-nagy örömmel fogadják majd ezt a hírt és Önt is.
*Azzal már három lépésnyire el is távolodott, megfordul és sietős léptékkel a Rumos rókalyuk felé indul. Arcán huncut félmosoly terül szét, melyet szakálla alatt, aligha láthat bárki is.*
- Ne késlekedjék hát jó uram, ne várassa meg szegényeket, akik úgy várják majd érkezését!
*S azzal befordul két nagy rakomány láda, és hordó között, hogy végleg elvesszen a tekergőző szűk utcák labirintusában. Nappalos lányok mellett halad el, akik a tengerről hazatérő magányos matrózoknak adnak pár boldog pillanatot, ha jól megfizeti az ember fia. Almeir-t a lányok kacér pillantásai hidegen hagyják... most. A gyomrában mardosó éhség erősebb, mint egyéb vágyai.
Reméli, hogy a sisakos fickó van olyan gőgös, hogy valóban eljön az ivóba, és már csak azért is fizet mindenkinek, ha már meglesz ígérve. Sajnos arra a kérdésre nem kapott választ a Mosolylovagtól, hogy mit is keresett a dokkoknál, de talán nem is fontos. A lényeg, hogy útjaik keresztezték egymást, s most elválnak. Ki tudja, újra összesodorja-e életük szálait a sors.
Almeir tekintetét a szélben himbálózó cégértábla köti le, ami mutatja, hova is tart éppen. Nem ismeri a helyet, de idetartva a hajón, hallott róla a matrózoktól. Már szájában érzi a vacsora ízét, s az ajtó szinte karnyújtásnyira van, hogy beléphessen rajta.*
5047. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2022-10-28 16:53:01
Üzenet elküldve: 2022-10-28 16:53:01
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Almeir Yleon//
*Félredönti a fejét, úgy hallgatja töretlen némaságban a férfit. Fogalma sincs, mi az a Rumos Rókalyuk, de ő maga is kedvet kapott hozzá. Ám még az kéne, hogy egy ilyen jelentéktelen ipse mellett lássák betérni oda!*
-Úgy! Úgy, úgy úgy! *Harsogja válasz gyanánt. A kard hamar visszakerül a hüvelybe, ő pedig kissé kedvét szegi. Kihívóra számított, még ha nem is méltóra.*
-Menj hát dolgodra, jóember! De többet ne lássalak meg itt! *Hogy mit ért az "itt" alatt, azt már nem fejti ki. Ami azt illeti, ő maga sem tudja.*
-Hamarosan én magam is arra veszem az irányt! Szeretném, ha bejelentenél engem ebbe a... Rumos Medvelyukba. *Heves torokköszörülések közepette toldja meg a dolgot egy biccentéssel, majd hörögve kicsulázik a sisak alól. Azt még nem tudja, hogy jut majd el oda, de bizonyára megtalálja a helyet.*
-Eredj! Amíg szépen mondom! *Kezével terelgeti a fickót joviálisan, majd folytatja addigi tevékenységét, ami leginkább támaszkodásban merül ki. Kihívóan pásztázni kívánja még egy darabon a népeket, mielőtt továbbállna a szóban forgó ivóba.*
*Félredönti a fejét, úgy hallgatja töretlen némaságban a férfit. Fogalma sincs, mi az a Rumos Rókalyuk, de ő maga is kedvet kapott hozzá. Ám még az kéne, hogy egy ilyen jelentéktelen ipse mellett lássák betérni oda!*
-Úgy! Úgy, úgy úgy! *Harsogja válasz gyanánt. A kard hamar visszakerül a hüvelybe, ő pedig kissé kedvét szegi. Kihívóra számított, még ha nem is méltóra.*
-Menj hát dolgodra, jóember! De többet ne lássalak meg itt! *Hogy mit ért az "itt" alatt, azt már nem fejti ki. Ami azt illeti, ő maga sem tudja.*
-Hamarosan én magam is arra veszem az irányt! Szeretném, ha bejelentenél engem ebbe a... Rumos Medvelyukba. *Heves torokköszörülések közepette toldja meg a dolgot egy biccentéssel, majd hörögve kicsulázik a sisak alól. Azt még nem tudja, hogy jut majd el oda, de bizonyára megtalálja a helyet.*
-Eredj! Amíg szépen mondom! *Kezével terelgeti a fickót joviálisan, majd folytatja addigi tevékenységét, ami leginkább támaszkodásban merül ki. Kihívóan pásztázni kívánja még egy darabon a népeket, mielőtt továbbállna a szóban forgó ivóba.*
5046. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2022-10-28 11:21:51
Üzenet elküldve: 2022-10-28 11:21:51
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Szertúr, a Mosolylovag//
*Almeir már-már a szájában érzi a Rumos rókalyuk „baráti vendégszeretet”-ének ízét, ami olcsó sör és szerény étel formájában öltene testet. Ekkor azonban egy idegen hangja csapódik feléje. Bizonyosan neki címezhették a szavakat, mert hallótávolságon belül nincs itt más rajta kívül. A hang a háta mögül szól, és nyersen kérdőre vonja. Füleit nem kerüli el a jellegzetes acélos csörgés, ami fegyverzetre és vértezetre utalhat. ~Városőrség?... csak az lehet.~
Almeir bal kezével a málháját bal vállán átvetve tartja, míg a jobbját lassan kissé maga mellé emeli nyitott tenyérrel lefelé, hogy a mögötte lévő láthassa, abban nincs semmi. Szépen megfordul, hogy jobban megnézhesse magának a férfit, eközben gyors szemvillanások kíséretében a környezetet pásztázza, hogy bukkan-e még elő valaki, aki az idegent segítheti.
Megfordul, és látja, hogy egy furcsa szerzet ácsorog vele szemben, nyakig vasban. Szinte átkozza magát, hogy ennyire nem figyelt és a férfi mellett elsétált, anélkül, hogy észrevette volna. Ez is csak azt bizonyítja, hogy gondolatai teljesen az étel körül forogtak, és a külvilágra alig figyelt maga körül.*
- Ó, elnézését kérem! Ha valami távol áll tőlem, akkor a tiszteletlenség. – Erőltet magára egy kis jó modort. Hangja száraz és rekedtes, ami szomjúságának köszönhető. - Se nem sietős, se nem sétafikálás ez jó uram, csak a Rumos rókalyukba tartok, amolyan átlagosan jelentéktelenül.
*Nem akarja sem túl, sem pedig alábecsülni a Mosolylovagot. Bár Almeir jobb kedveli a könnyeb páncélokat, azt jól tudja, hogy kis tőrével ebben a fickóban, aligha tudna kárt tenni. Így ha a beszélgetés nem terelődik, kedvező irányba, akkor vagy futni kell, mert hát ebben a páncélban az nehéz lehet a Mosolylovagnak, vagy egyensúlyából kibillentve a vízbe kell löknie. Ahhoz azonban közelebb kell kerülni a vízhez, marad tehát a kedélyes csevegés egyelőre és az esélyek latolgatása.*
- Ha meg nem sértem, mi dolga egy lovagnak, a dokkoknál? Talán keres valakit?
*A válasz kevésbé érdekli, mint amennyire az hangszínéből kiderülhet. Almeir nem ismer senkit errefelé, de úgy ítéli meg, hogy jobb, ha egy kicsit bájcseveg a fegyveressel, abból még talán baj nem lesz.*
*Almeir már-már a szájában érzi a Rumos rókalyuk „baráti vendégszeretet”-ének ízét, ami olcsó sör és szerény étel formájában öltene testet. Ekkor azonban egy idegen hangja csapódik feléje. Bizonyosan neki címezhették a szavakat, mert hallótávolságon belül nincs itt más rajta kívül. A hang a háta mögül szól, és nyersen kérdőre vonja. Füleit nem kerüli el a jellegzetes acélos csörgés, ami fegyverzetre és vértezetre utalhat. ~Városőrség?... csak az lehet.~
Almeir bal kezével a málháját bal vállán átvetve tartja, míg a jobbját lassan kissé maga mellé emeli nyitott tenyérrel lefelé, hogy a mögötte lévő láthassa, abban nincs semmi. Szépen megfordul, hogy jobban megnézhesse magának a férfit, eközben gyors szemvillanások kíséretében a környezetet pásztázza, hogy bukkan-e még elő valaki, aki az idegent segítheti.
Megfordul, és látja, hogy egy furcsa szerzet ácsorog vele szemben, nyakig vasban. Szinte átkozza magát, hogy ennyire nem figyelt és a férfi mellett elsétált, anélkül, hogy észrevette volna. Ez is csak azt bizonyítja, hogy gondolatai teljesen az étel körül forogtak, és a külvilágra alig figyelt maga körül.*
- Ó, elnézését kérem! Ha valami távol áll tőlem, akkor a tiszteletlenség. – Erőltet magára egy kis jó modort. Hangja száraz és rekedtes, ami szomjúságának köszönhető. - Se nem sietős, se nem sétafikálás ez jó uram, csak a Rumos rókalyukba tartok, amolyan átlagosan jelentéktelenül.
*Nem akarja sem túl, sem pedig alábecsülni a Mosolylovagot. Bár Almeir jobb kedveli a könnyeb páncélokat, azt jól tudja, hogy kis tőrével ebben a fickóban, aligha tudna kárt tenni. Így ha a beszélgetés nem terelődik, kedvező irányba, akkor vagy futni kell, mert hát ebben a páncélban az nehéz lehet a Mosolylovagnak, vagy egyensúlyából kibillentve a vízbe kell löknie. Ahhoz azonban közelebb kell kerülni a vízhez, marad tehát a kedélyes csevegés egyelőre és az esélyek latolgatása.*
- Ha meg nem sértem, mi dolga egy lovagnak, a dokkoknál? Talán keres valakit?
*A válasz kevésbé érdekli, mint amennyire az hangszínéből kiderülhet. Almeir nem ismer senkit errefelé, de úgy ítéli meg, hogy jobb, ha egy kicsit bájcseveg a fegyveressel, abból még talán baj nem lesz.*
5045. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2022-10-28 10:39:55
Üzenet elküldve: 2022-10-28 10:39:55
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Almeir Yleon//
*Egy perce sincs, hogy lekacsázott a hajóról, de már hátát egy hatalmas ládának vetve pihen. Bizony, nehéz ez a páncél, hát még ha az ember megállás nélkül viselni kényszerül. Merthogy kényszerül, habár ha a fene fenét eszik sem tudná megmondani, miért is van ez.
Felkapja a fejét. Egy ember megy el előtte, éppen az ő orra előtt. AZ Ő ORRA ELŐTT! Ráadásul málhát cipel, nem is keveset.*
-Megállj, bitang! *Almeir csak a visszhangos süvöltést hallhatja a sisak alól, na meg a kardlap sajátos, fémes zörrenését, ahogy az elhagyja hüvelyét. Rövidesen egy felé nyújtott pengével találhatja szemben magát, mögötte pedig egy mosolyarcot formáló, lehajtott sisakrostéllyal.*
-Hogy mersz csak így itt... Sétafikálni?! *Folytatja fejhangon, majd végül leengedi a kardot. Mégiscsak egy pallosról van szó, fárasztó az efféle művelet vele hosszútávon.*
-Nem adtad meg a tiszteletet a Mosolylovagnak! Ezért akár a véreddel is fizethetsz! *Bemutat egy kackiás meghajlást, vadul suhogtatva jobbjában a kardot. Almeir a szavak nyomán heves szagokat érezhet felszabadulni a sisakrostély alól. Áporodott bűzt és égett hús elegyét.*
-Hová ilyen sietősen, eme kelmékkel?! *Bök a málha felé parancsolóan. Fogalma sincs, hogy hol van, de alighanem ugyanarról a hajóról szálltak le az idegennel. Bölcs dolognak tűnik, ha informálódik egy keveset a helyről, ahová a hajó hozta, mielőtt belevetné magát a kőházak sűrűjébe.*
*Egy perce sincs, hogy lekacsázott a hajóról, de már hátát egy hatalmas ládának vetve pihen. Bizony, nehéz ez a páncél, hát még ha az ember megállás nélkül viselni kényszerül. Merthogy kényszerül, habár ha a fene fenét eszik sem tudná megmondani, miért is van ez.
Felkapja a fejét. Egy ember megy el előtte, éppen az ő orra előtt. AZ Ő ORRA ELŐTT! Ráadásul málhát cipel, nem is keveset.*
-Megállj, bitang! *Almeir csak a visszhangos süvöltést hallhatja a sisak alól, na meg a kardlap sajátos, fémes zörrenését, ahogy az elhagyja hüvelyét. Rövidesen egy felé nyújtott pengével találhatja szemben magát, mögötte pedig egy mosolyarcot formáló, lehajtott sisakrostéllyal.*
-Hogy mersz csak így itt... Sétafikálni?! *Folytatja fejhangon, majd végül leengedi a kardot. Mégiscsak egy pallosról van szó, fárasztó az efféle művelet vele hosszútávon.*
-Nem adtad meg a tiszteletet a Mosolylovagnak! Ezért akár a véreddel is fizethetsz! *Bemutat egy kackiás meghajlást, vadul suhogtatva jobbjában a kardot. Almeir a szavak nyomán heves szagokat érezhet felszabadulni a sisakrostély alól. Áporodott bűzt és égett hús elegyét.*
-Hová ilyen sietősen, eme kelmékkel?! *Bök a málha felé parancsolóan. Fogalma sincs, hogy hol van, de alighanem ugyanarról a hajóról szálltak le az idegennel. Bölcs dolognak tűnik, ha informálódik egy keveset a helyről, ahová a hajó hozta, mielőtt belevetné magát a kőházak sűrűjébe.*
5044. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2022-10-28 08:03:46
Üzenet elküldve: 2022-10-28 08:03:46
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Hajója órák óta befutott már, mégsem hagyta maga mögött még ezt a zajos, nyüzsgő helyet. A tenger szagától terhes, és sirály hordák rikoltásai töltik meg az eget. Van ebben az egészben valami furcsán izgalmas, de egyben ijesztő is számára. Az ember, akit a szárazra teremtettek, mégis annyiszor és annyiszor hágott már a nagy víz hátára ormótlan fa hajóin, hogy annak tajtékjait megszelídítse, és messze hajózhasson. Ő is így tett hát, izgalommal és félelemmel vegyes érzésekkel teli szívével. Hosszú napokig tartó hánykolódása most véget ért, lábai alatt újra szilárd és nem imbolygó talajt tudhat. S talán ezért sem ment még el innen, csak ül a dokknál, néhány rákász csapda tetején és bámul maga elé a nagy vízre. Az emlékeket keresi a horizonton. Vajon azok is utána jönnek-e, gyors-karcsú hajóikon, hogy elérjék? Nem. Halott a láthatár. Csendes és sima. Csak az örök fényes vándor kódorog az égen, lassan úszik tova, hogy a végén alámerüljön a habokba, s helyet ad majd az éjszakának.
Megmarkolja a földön, a lába mellett összegyűjtött málháját, és ellöki magát a ládákról. Hátat fordít tengernek, a hajóknak, halászoknak, matrózoknak és jajongó sirályoknak. Lába megmozdul, és elindul. Lépés után lépés, céltudatosan. ~Mindig csak előre…~
A Rumos rókalyuk felé veszi az irányt. A gyomrában ébredező éhség egyre vehemensebben jelzi, hogy a mai napon még nem sok mindent fogyasztott.*
Megmarkolja a földön, a lába mellett összegyűjtött málháját, és ellöki magát a ládákról. Hátat fordít tengernek, a hajóknak, halászoknak, matrózoknak és jajongó sirályoknak. Lába megmozdul, és elindul. Lépés után lépés, céltudatosan. ~Mindig csak előre…~
A Rumos rókalyuk felé veszi az irányt. A gyomrában ébredező éhség egyre vehemensebben jelzi, hogy a mai napon még nem sok mindent fogyasztott.*
5043. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2022-10-21 13:15:12
Üzenet elküldve: 2022-10-21 13:15:12
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Pirtianesből, szeretettel//
//A hozzászólás 16+-os jeleneteket tartalmaz//
*Wruzto szerint a világ rendje az, hogy az erősek megteszik, amit tudnak, a gyengék meg elviselik, amit kell. Amikor már úgy tűnik, nem fog elvérezni, és még akár profitot is realizálhat az est folyamán, a szopott fasznak megint a rondábbik végére kerül. Négy (nem egy, nem kettő) darab hiéna bukkan elő jóformán a semmiből, hogy akkor ők most hullát fosztanak, éreztetve, hogy amennyiben az agyarasok konkurenciaként kívánnának fellépni, a kiélezett piaci versenyre tekintettel belőlük is kifosztott hulla lesz. Wruzto legszívesebben oltárra fektetné az egész bandát, de az erőviszonyokkal ő is tisztában van. A zabrálást abbahagyja, még mielőtt a tőrét megtalálná.*
- Jó lesz. *morogja, miután egy gyors pillantással végigméri az alanyt. Remélhetőleg tényleg életben marad, míg le nem vágják.*
- Faszt nem. Várjál. *Hiába volt már jobban is, a Vérkert nincs a szomszédban. Ha Znek egyedül cipeli odáig az áldozatot, ki fog fáradni, és nem lesz, aki megvédje a seggüket, ha netalán betámadná őket valaki. Exmatrózunk tehát visszamegy a hordókhoz, magára teríti a kabátját (jobbjával bele is bújik), kissé távolabb övére akasztja a lámpásukat, aztán amennyire az állapota engedi, segít vinni az alélt figurát.*
- Elhiszed, hogy a Vérkertben már várnak ránk? *jegyzi meg morózusan. Ahogy ez a vadászat eddig alakult, azon se lepődne meg, ha egy kibaszott fény oltár fogadná őket, mikor odaérnek...*
A hozzászólás írója (Wruzto Molzichygk) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.10.21 14:32:00
//A hozzászólás 16+-os jeleneteket tartalmaz//
*Wruzto szerint a világ rendje az, hogy az erősek megteszik, amit tudnak, a gyengék meg elviselik, amit kell. Amikor már úgy tűnik, nem fog elvérezni, és még akár profitot is realizálhat az est folyamán, a szopott fasznak megint a rondábbik végére kerül. Négy (nem egy, nem kettő) darab hiéna bukkan elő jóformán a semmiből, hogy akkor ők most hullát fosztanak, éreztetve, hogy amennyiben az agyarasok konkurenciaként kívánnának fellépni, a kiélezett piaci versenyre tekintettel belőlük is kifosztott hulla lesz. Wruzto legszívesebben oltárra fektetné az egész bandát, de az erőviszonyokkal ő is tisztában van. A zabrálást abbahagyja, még mielőtt a tőrét megtalálná.*
- Jó lesz. *morogja, miután egy gyors pillantással végigméri az alanyt. Remélhetőleg tényleg életben marad, míg le nem vágják.*
- Faszt nem. Várjál. *Hiába volt már jobban is, a Vérkert nincs a szomszédban. Ha Znek egyedül cipeli odáig az áldozatot, ki fog fáradni, és nem lesz, aki megvédje a seggüket, ha netalán betámadná őket valaki. Exmatrózunk tehát visszamegy a hordókhoz, magára teríti a kabátját (jobbjával bele is bújik), kissé távolabb övére akasztja a lámpásukat, aztán amennyire az állapota engedi, segít vinni az alélt figurát.*
- Elhiszed, hogy a Vérkertben már várnak ránk? *jegyzi meg morózusan. Ahogy ez a vadászat eddig alakult, azon se lepődne meg, ha egy kibaszott fény oltár fogadná őket, mikor odaérnek...*
A hozzászólás írója (Wruzto Molzichygk) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.10.21 14:32:00
5042. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2022-10-21 08:58:56
Üzenet elküldve: 2022-10-21 08:58:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Pirtianesből, szeretettel//
//A hozzászólás 16+-os jeleneteket tartalmaz//
- Hagyd a picsába. *A Wruztóval töltött este máris nyomokat hagyott Znekke szókincsén. A dögevők túl sokan vannak kettejüknek, ráadásul a lány akkor is kételkedne társa képességeiben, ha nem azon ügyködne éppen, hogy elvérezzen. ~ Ezzel kezdeni kellene valamit... ~ A varázslatból nem látott semmit, vagyis a hasbaakasztós szövegnél és az állandó füstfelhőnél sokkal többet még mindig nem néz belőle. Persze könnyen lehet, hogy téved, elvégre nem lehet véletlen, hogy az volt, aki.*
- Ez jó lesz? *Megpróbálja felnyalábolni az egyik közeli fetrengőt. Igyekszik olyat választani, aki túlélheti az utat a Vérkertig, bár azt már nem várja el tőle, hogy a saját lábán közlekedjen. ~ Így a kölyköt is elvihettük volna, bassza meg. ~ Ha esetleg tiltakozna a kiválasztott, Znek az öklével csendesíti a kedélyeket. A hiénák munkálkodásán felbuzdulva már jó ötletnek tűnik az is, hogy átkutassák a "megmentett" matrózt, persze csak egy kicsit odébb, egy csendesebb helyen.* Gondolom... cipelni nem fogod... *Morog még egyet, aztán a vállán a fickóval elindul a házak közé, a Vérkert irányába.*
//A hozzászólás 16+-os jeleneteket tartalmaz//
- Hagyd a picsába. *A Wruztóval töltött este máris nyomokat hagyott Znekke szókincsén. A dögevők túl sokan vannak kettejüknek, ráadásul a lány akkor is kételkedne társa képességeiben, ha nem azon ügyködne éppen, hogy elvérezzen. ~ Ezzel kezdeni kellene valamit... ~ A varázslatból nem látott semmit, vagyis a hasbaakasztós szövegnél és az állandó füstfelhőnél sokkal többet még mindig nem néz belőle. Persze könnyen lehet, hogy téved, elvégre nem lehet véletlen, hogy az volt, aki.*
- Ez jó lesz? *Megpróbálja felnyalábolni az egyik közeli fetrengőt. Igyekszik olyat választani, aki túlélheti az utat a Vérkertig, bár azt már nem várja el tőle, hogy a saját lábán közlekedjen. ~ Így a kölyköt is elvihettük volna, bassza meg. ~ Ha esetleg tiltakozna a kiválasztott, Znek az öklével csendesíti a kedélyeket. A hiénák munkálkodásán felbuzdulva már jó ötletnek tűnik az is, hogy átkutassák a "megmentett" matrózt, persze csak egy kicsit odébb, egy csendesebb helyen.* Gondolom... cipelni nem fogod... *Morog még egyet, aztán a vállán a fickóval elindul a házak közé, a Vérkert irányába.*
5041. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2022-10-20 20:13:11
Üzenet elküldve: 2022-10-20 20:13:11
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
//Pirtianesből, szeretettel//
* A zavargás elül a bandatagok érkezésével, akik szétkergetik a tömeget. Leállhatnának guberálni, de nem vetemednek ilyesmire, mivel a zsákmány ránézésre is megítélhető. Ellenben vannak akik az ilyen csekélységekre specializálódtak. Ha azt hiszi a sérült ork, hogy csak úgy guberálhat, akkor nagyon téved. Négy alak jelenik meg, akik elkezdik kizsebelni a földön lévőket. Állapotukkal nem túlságosan foglalkoznak, de azt nem fogják hagyni, hogy csak úgy azok ketten sorra járva a testeket az ő zsákmányukat elvigyék. Ha a legközelebbi sérültet megkapják, akkor nem lesz baj, akkor ellenkező esetben számolniuk kell a következményekkel.*
* A zavargás elül a bandatagok érkezésével, akik szétkergetik a tömeget. Leállhatnának guberálni, de nem vetemednek ilyesmire, mivel a zsákmány ránézésre is megítélhető. Ellenben vannak akik az ilyen csekélységekre specializálódtak. Ha azt hiszi a sérült ork, hogy csak úgy guberálhat, akkor nagyon téved. Négy alak jelenik meg, akik elkezdik kizsebelni a földön lévőket. Állapotukkal nem túlságosan foglalkoznak, de azt nem fogják hagyni, hogy csak úgy azok ketten sorra járva a testeket az ő zsákmányukat elvigyék. Ha a legközelebbi sérültet megkapják, akkor nem lesz baj, akkor ellenkező esetben számolniuk kell a következményekkel.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5268-5287