Kikötő - Dokkok és kikötő
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Tenger és szigetek (új) Kikötői erdőség (új) Csatornarendszer (új) | Dokkok és kikötő | Lakónegyed (új) Vámház (új) Világítótorony (új) |
1100. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2025-12-02 17:03:40
Üzenet elküldve: 2025-12-02 17:03:40
Rang: Játékos
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A sziget szellemei//
*Nehezen lehetne azzal vádolni a félvért, hogy a helyzet magaslatán állna, de a szórakozott elf mellett most egészen összeszedettnek érzi magát. Először nem is tudja eldönteni, hogy a férfi épp viccelni próbál-e a kis matrózos megjegyzésével, így kissé zavartan elmosolyodik, és egy-két ütemnyi erőltetett kuncogást előcsal belőle a kacagás. Kezd elbizonytalanodni abban, hogy a megfelelő embert szólította le, de ahogy egy sietős pillantást lopva vet a felhozatalra, nos... Legalább a hosszúéltű nem néz ki úgy, mint aki a következő pillanatban tőrt szorít majd a combjához néhány arany reményében. Na meg hamar világossá válik, hogy végül is a másik is ugyanazt a hajót keresi.
Pillantásai követik az irányt, melyet a hosszú ujj mutat, s jól megnézi magának a kinézett hajót.*
- Áh! És valóban ott a neve *szólal meg végül hunyorogva* - "Torkos Jyzellie" *olvassa fel hangosan, de meglepő módon nem jön zavarba ettől. Akárhogy forgatja a fejében ugyanis, csak az jut eszébe, bizonyára nagyon sokat szerethet nassolni.*
- Igen, magam is oda tartok *mosolyodik el illedelmesen, s egyelőre még nem sikerül eldöntenie, örömteli-e, hogy rálelt egy útitársra, netán egy ponton a háta közepére fogja kívánni a fecsegő férfit.*
- Mylael Bael'neor *nyújtja kezét, miközben kurtán bemutatkozik majd végül - semmiképpen sem feltűnően - magában felsóhajtva úgy dönt, él az egyetlen lehetőségével. Az egyetlen látszólag veszélytelennel* - Ketten talán hamarabb horogra akasztjuk. *egyezik ezzel bele a felvetésbe egy kósza mosollyal, szürkés pillantásai pedig ismét a dokkok felé vetődnek, hogy a felbukkanó vitorlásokat figyelje*
- Talán tehetnénk egy kört *mutat ujjával végig a partvonalon* hátha úgy hamarabb megtaláljuk *lép egyet előre bizonytalanul, várva mit szól hozzá a másik, s ha Valuryen is egyetért, már ráérősen útnak is indul az egyik irányba*
- Ismeri netán ezt a bizonyos Jorvan Drayke kapitányt? Utazott már korábban ezzel a hajóval?
*Nehezen lehetne azzal vádolni a félvért, hogy a helyzet magaslatán állna, de a szórakozott elf mellett most egészen összeszedettnek érzi magát. Először nem is tudja eldönteni, hogy a férfi épp viccelni próbál-e a kis matrózos megjegyzésével, így kissé zavartan elmosolyodik, és egy-két ütemnyi erőltetett kuncogást előcsal belőle a kacagás. Kezd elbizonytalanodni abban, hogy a megfelelő embert szólította le, de ahogy egy sietős pillantást lopva vet a felhozatalra, nos... Legalább a hosszúéltű nem néz ki úgy, mint aki a következő pillanatban tőrt szorít majd a combjához néhány arany reményében. Na meg hamar világossá válik, hogy végül is a másik is ugyanazt a hajót keresi.
Pillantásai követik az irányt, melyet a hosszú ujj mutat, s jól megnézi magának a kinézett hajót.*
- Áh! És valóban ott a neve *szólal meg végül hunyorogva* - "Torkos Jyzellie" *olvassa fel hangosan, de meglepő módon nem jön zavarba ettől. Akárhogy forgatja a fejében ugyanis, csak az jut eszébe, bizonyára nagyon sokat szerethet nassolni.*
- Igen, magam is oda tartok *mosolyodik el illedelmesen, s egyelőre még nem sikerül eldöntenie, örömteli-e, hogy rálelt egy útitársra, netán egy ponton a háta közepére fogja kívánni a fecsegő férfit.*
- Mylael Bael'neor *nyújtja kezét, miközben kurtán bemutatkozik majd végül - semmiképpen sem feltűnően - magában felsóhajtva úgy dönt, él az egyetlen lehetőségével. Az egyetlen látszólag veszélytelennel* - Ketten talán hamarabb horogra akasztjuk. *egyezik ezzel bele a felvetésbe egy kósza mosollyal, szürkés pillantásai pedig ismét a dokkok felé vetődnek, hogy a felbukkanó vitorlásokat figyelje*
- Talán tehetnénk egy kört *mutat ujjával végig a partvonalon* hátha úgy hamarabb megtaláljuk *lép egyet előre bizonytalanul, várva mit szól hozzá a másik, s ha Valuryen is egyetért, már ráérősen útnak is indul az egyik irányba*
- Ismeri netán ezt a bizonyos Jorvan Drayke kapitányt? Utazott már korábban ezzel a hajóval?
1099. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2025-12-01 20:35:51
Üzenet elküldve: 2025-12-01 20:35:51
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//A sziget szellemei//
*Valuryen sokáig csak nézegeti a hajókat, miután igyekezett egy aprócska bókkal felvidítani a ismeretlen hölgyet. A hölgy azonban megszólítja őt, igencsak erélyes hangnemmel, legalábbis az elfnek így hat. Odafordul hozzá mosolyogva, s hamar kiderül, hogy nem saját magáról beszélt az imént.*
-Áh! Vagy úgy. Semmi gond.
*Feleli, hisz mégiscsak elnézést kért tőle, úgy illik hogy megbocsásson, bár nem igazán érti, hogy miért kellene neki, de sosem volt az a haragtartó fajta.*
-A matrózt? Sose láttam korábban.
*Feleli csípőből, ám rögtön rájön, hogy valószínűleg nem erre gondolhatott a másik.*
-Ja hogy a Csukát!
*Hangosan felkacag, talán kicsit túl harsányan is.*
-Bocsásson meg, három napja úton vagyok, azt sem tudom hol a fejem. Nem tudom melyik lehet az, ezidáig a nevére sem emlékeztem, csak arra hogy két szó, és ugyanazzal a betűvel kezdődik. Próbálkoztam én a fejemben mindenfélével, hogy Arató Alkony, meg Bús Bika de a Csintalan Csuka nem jutott eszembe!
*Fecsegi, és közben maga is jól megnézi magának a vöröskét.*
-Szerintem árulkodó lehet az oldalukon az a festés, nézze csak.
*Hosszú ujjával az egyik hajóra mutat, ami éppen nem a Csintalan Csuka, de valami ocsmány festékkel ott ragyog rajta egy valószínűsíthetőleg sellőházi kurtizán neve.*
-Ön is a szigetekre? Milyen kicsi a világ! Valuryen vagyok, örvendek! Valuryen Meloar'c, szolgálatára. Van kedve társulni velem, amíg meglesz ez a pimasz kis hal?
*Kérdezi, és Mylaelnek azt láthatja, hogy az elf akármilyen szeleburdinak tűnik, mintha valahogy mégsem lenne teljesen bolond. Csak egy kicsit.*
*Valuryen sokáig csak nézegeti a hajókat, miután igyekezett egy aprócska bókkal felvidítani a ismeretlen hölgyet. A hölgy azonban megszólítja őt, igencsak erélyes hangnemmel, legalábbis az elfnek így hat. Odafordul hozzá mosolyogva, s hamar kiderül, hogy nem saját magáról beszélt az imént.*
-Áh! Vagy úgy. Semmi gond.
*Feleli, hisz mégiscsak elnézést kért tőle, úgy illik hogy megbocsásson, bár nem igazán érti, hogy miért kellene neki, de sosem volt az a haragtartó fajta.*
-A matrózt? Sose láttam korábban.
*Feleli csípőből, ám rögtön rájön, hogy valószínűleg nem erre gondolhatott a másik.*
-Ja hogy a Csukát!
*Hangosan felkacag, talán kicsit túl harsányan is.*
-Bocsásson meg, három napja úton vagyok, azt sem tudom hol a fejem. Nem tudom melyik lehet az, ezidáig a nevére sem emlékeztem, csak arra hogy két szó, és ugyanazzal a betűvel kezdődik. Próbálkoztam én a fejemben mindenfélével, hogy Arató Alkony, meg Bús Bika de a Csintalan Csuka nem jutott eszembe!
*Fecsegi, és közben maga is jól megnézi magának a vöröskét.*
-Szerintem árulkodó lehet az oldalukon az a festés, nézze csak.
*Hosszú ujjával az egyik hajóra mutat, ami éppen nem a Csintalan Csuka, de valami ocsmány festékkel ott ragyog rajta egy valószínűsíthetőleg sellőházi kurtizán neve.*
-Ön is a szigetekre? Milyen kicsi a világ! Valuryen vagyok, örvendek! Valuryen Meloar'c, szolgálatára. Van kedve társulni velem, amíg meglesz ez a pimasz kis hal?
*Kérdezi, és Mylaelnek azt láthatja, hogy az elf akármilyen szeleburdinak tűnik, mintha valahogy mégsem lenne teljesen bolond. Csak egy kicsit.*
1098. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2025-12-01 19:01:38
Üzenet elküldve: 2025-12-01 19:01:38
Rang: Játékos
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A sziget szellemei//
*Az idősebb matrózforma férfi, akit a félvér az imént megszólított, csak elgondolkodva vakarja a tarkóját majd bocsánatkérően rázza meg a fejét.*
- Há' Kisasszony az igazat megvallva...
*Szerencsétlen még befejezni sem tudja, na nem mintha Mylael ennyiből ne jönne rá, hogy talán felesleges is. A semmiből bukkan fel egy alak, s a szavai olyan váratlanul érik, a vörös egy darabig csak pislog rá, nem is teljesen biztos benne, hogy jól hallotta.*
~ Mi a...? ~
*A szél megint az arcába kócol néhány tincset, melyet most kissé zavartan tűr füle mögé, majd lassan felnéz a másfél fejjel magasabb alakra.*
- Én? *Hogy ő? Csinos? Meg butaságokat beszél? Utóbbi vádra fel is fortyanna talán, ha kicsit összeszedettebb lenne. Mire sietve rendeződnének a kavargó gondolatai a hosszúéltű már arrébb is lép, Myla pedig egy torokköszörüléssel vet véget magában a váratlan közjátéknak, hogy figyelmét ismét a matróznak szentelhesse. Puszta illedelemből, hiszen tudja, hogy a fickó nem rendelkezik a számára fontos információkkal, így ez a kurta csevely valójában teljes időpocsékolás.
Búcsúzva tőle pillantásai megakadnak az elfen, aki most mintha hozzá hasonló bizonytalansággal méregetné a hajókat. Egy darabig óvatos kíváncsisággal figyeli, hogyan ingázik a férfi pillantása egyik vitorlástól a másikig, végül egy sóhajjal erőt véve magát lép közelebb hozzá.*
- Elnézést! *kezdi, hangja jóval bátrabb és határozottabb, mint amennyire annak érzi magát* - Az imént *bök az előbbi jelenet helyszínére* - Én nem magamról beszéltem.
*Alkalma adódik jobban megszemlélni most a férfit, s lopva végig is pillant rajta. Biztos benne, hogy nem helybéli. A ruházata, a hajviselete, na meg a korábbi beszéde is olyan, amely inkább az északibb városok nagypolgári - netán nemesi - eleganciáját idézik. Minden apró részletében érezni, hogy idegen, és valószínűleg nem gyakran jár itt a kikötő zord miliőjében.
Erre a pillanatnyi csönd telepszik közéjük, mindössze a tenger morajlása és a sirályok rikoltása hallatszik, de módszeresen kisimítva a gyűrött papírosát végül is neki szegezi a kérdését.*
- A Csintalan Csukát keresem, erről beszéltem a matrózzal. Nem ismeri egészen véletlenül?
*Az idősebb matrózforma férfi, akit a félvér az imént megszólított, csak elgondolkodva vakarja a tarkóját majd bocsánatkérően rázza meg a fejét.*
- Há' Kisasszony az igazat megvallva...
*Szerencsétlen még befejezni sem tudja, na nem mintha Mylael ennyiből ne jönne rá, hogy talán felesleges is. A semmiből bukkan fel egy alak, s a szavai olyan váratlanul érik, a vörös egy darabig csak pislog rá, nem is teljesen biztos benne, hogy jól hallotta.*
~ Mi a...? ~
*A szél megint az arcába kócol néhány tincset, melyet most kissé zavartan tűr füle mögé, majd lassan felnéz a másfél fejjel magasabb alakra.*
- Én? *Hogy ő? Csinos? Meg butaságokat beszél? Utóbbi vádra fel is fortyanna talán, ha kicsit összeszedettebb lenne. Mire sietve rendeződnének a kavargó gondolatai a hosszúéltű már arrébb is lép, Myla pedig egy torokköszörüléssel vet véget magában a váratlan közjátéknak, hogy figyelmét ismét a matróznak szentelhesse. Puszta illedelemből, hiszen tudja, hogy a fickó nem rendelkezik a számára fontos információkkal, így ez a kurta csevely valójában teljes időpocsékolás.
Búcsúzva tőle pillantásai megakadnak az elfen, aki most mintha hozzá hasonló bizonytalansággal méregetné a hajókat. Egy darabig óvatos kíváncsisággal figyeli, hogyan ingázik a férfi pillantása egyik vitorlástól a másikig, végül egy sóhajjal erőt véve magát lép közelebb hozzá.*
- Elnézést! *kezdi, hangja jóval bátrabb és határozottabb, mint amennyire annak érzi magát* - Az imént *bök az előbbi jelenet helyszínére* - Én nem magamról beszéltem.
*Alkalma adódik jobban megszemlélni most a férfit, s lopva végig is pillant rajta. Biztos benne, hogy nem helybéli. A ruházata, a hajviselete, na meg a korábbi beszéde is olyan, amely inkább az északibb városok nagypolgári - netán nemesi - eleganciáját idézik. Minden apró részletében érezni, hogy idegen, és valószínűleg nem gyakran jár itt a kikötő zord miliőjében.
Erre a pillanatnyi csönd telepszik közéjük, mindössze a tenger morajlása és a sirályok rikoltása hallatszik, de módszeresen kisimítva a gyűrött papírosát végül is neki szegezi a kérdését.*
- A Csintalan Csukát keresem, erről beszéltem a matrózzal. Nem ismeri egészen véletlenül?
1097. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2025-11-30 21:12:32
Üzenet elküldve: 2025-11-30 21:12:32
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//A sziget szellemei//
*Szerencsére közel már a dokkok és maga a kikötő is, kellemesen marja orrát a sós levegő, úgyhogy tudja, hogy jó helyen jár. Akkor jól megjegyezte magának a helyet, mikor abban a valahány varjú fogadóba húzódott be az eső elől. Most már sokkal rutinosabban közelíti meg a hajókat, s úgy összességében azt a területet, ahol a be és kirakodási munkálatok folynak. Emlékszik a hajó nevére, de már nem pontosan. Ez egyáltalán nem zavarja őt, úgy reméli, hogy ha meglátja akkor majd az emlékei kisegítik őt, és be fog ugrani. Csak egy pillanatig áll meg, hogy szétnézzen és szemével igyekezzen valami kapaszkodót találni, ekkor látja meg a vörös szépséget, aki talán a Selyemrév utcáin nem is keltene semmiféle feltűnést, itt azonban más a közeg. Ez, és az a nagy heg az arcán éppen eléggé felkelti Valuryen kíváncsiságát, hogy nyurga léptekkel megközelítse az idegent. A szavait, amit az éppen arra járó alaknak intéz csak félig hallja és azokat is rosszul, de úgy érzi, hogy férfiúi kötelessége, hogy ne hagyja efféle kételyek között a hölgyet.*
-Na de kérem. Ön egyáltalán nem csintalan. Sőt, igazán csinos! Ne beszéljen butaságokat magáról, a szavaknak ereje van, úgy bizony.
*Mondja végül kedves, bölcselkedő mosollyal az arcán. Az, hogy ki milyen szakmát választ egyáltalán nem tartozik az elfre, úgyhogy abban a részében nem kíván okoskodni, bár szíve szerint megmondaná neki, hogy az sem szép dolog, hogy szukának nevezi magát. Indulna is tovább, ha tudná, hogy melyik hajót is keresi, úgyhogy egy pár pillanatig csak bambán kezdi bámulni ugyanazokat a hajókat, amiket valószínűleg percekkel korábban a vöröshajú fél-elf is tett.*
*Szerencsére közel már a dokkok és maga a kikötő is, kellemesen marja orrát a sós levegő, úgyhogy tudja, hogy jó helyen jár. Akkor jól megjegyezte magának a helyet, mikor abban a valahány varjú fogadóba húzódott be az eső elől. Most már sokkal rutinosabban közelíti meg a hajókat, s úgy összességében azt a területet, ahol a be és kirakodási munkálatok folynak. Emlékszik a hajó nevére, de már nem pontosan. Ez egyáltalán nem zavarja őt, úgy reméli, hogy ha meglátja akkor majd az emlékei kisegítik őt, és be fog ugrani. Csak egy pillanatig áll meg, hogy szétnézzen és szemével igyekezzen valami kapaszkodót találni, ekkor látja meg a vörös szépséget, aki talán a Selyemrév utcáin nem is keltene semmiféle feltűnést, itt azonban más a közeg. Ez, és az a nagy heg az arcán éppen eléggé felkelti Valuryen kíváncsiságát, hogy nyurga léptekkel megközelítse az idegent. A szavait, amit az éppen arra járó alaknak intéz csak félig hallja és azokat is rosszul, de úgy érzi, hogy férfiúi kötelessége, hogy ne hagyja efféle kételyek között a hölgyet.*
-Na de kérem. Ön egyáltalán nem csintalan. Sőt, igazán csinos! Ne beszéljen butaságokat magáról, a szavaknak ereje van, úgy bizony.
*Mondja végül kedves, bölcselkedő mosollyal az arcán. Az, hogy ki milyen szakmát választ egyáltalán nem tartozik az elfre, úgyhogy abban a részében nem kíván okoskodni, bár szíve szerint megmondaná neki, hogy az sem szép dolog, hogy szukának nevezi magát. Indulna is tovább, ha tudná, hogy melyik hajót is keresi, úgyhogy egy pár pillanatig csak bambán kezdi bámulni ugyanazokat a hajókat, amiket valószínűleg percekkel korábban a vöröshajú fél-elf is tett.*
1096. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2025-11-30 19:38:53
Üzenet elküldve: 2025-11-30 19:38:53
Rang: Játékos
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A sziget szellemei//
*A szekér lassan lejtmenetbe fordul, ahogy az erdei ösvény véget ér, s már messziről hallatszik a sirályok rikoltása. Hamarosan a kikötő épületei is kibontakoznak az enyhe ködben, és a távolban pedig mintha már szürkéskéken csillanna a tenger.
A szekér megáll, a lovak gőzölgő lehelete gomolyogva száll fel a hidegben.*
- Itt a vége, kisasszony. *szól hátra a fuvaros majd óvatos figyelmeztetéssel hozzáteszi* - Tartsa nyitva a szemét.
*Mylael nehézkesen lekecmeredik a szekérről, csizmája hangosan koppan a nedves, simára koptatott köveken. A tengeri szél rögvest belekap rézvörös fonatába és köpenyébe, arcából kiseperve tincseit köszöni meg a férfi segítségét, aztán máris bizonytalanul fordul, hogy körbenézhessen. A Kikötő nyüzsgő, zajos világa tárul elé: látja a rakomány felett veszekedő matrózokat, a fel-felkiáltó vámtiszteket, s bizony látja a raktárok árnyékában álldogáló kétes alakokat is, akiket alaposan megfigyel a tanácsra hallgatva. Inkább nem megy a közelükbe, ha nem feltétlenül muszáj. Tudja, hogy a Kikötő nem veszélytelen hely, főleg egy városi leánynak, aki teljesen idegen ettől a miliőtől, és ez nem mellesleg messziről meg is látszik rajta.
A dokkok felé nézve apró halászhajók himbálóznak a hullámokon, köztük néhány nagyobb vitorlás is, azon morfondírozik vajon melyik lehet az övé. Egy darabig még nézelődik, mintha ezt apróbb jelekből akár egyedül is kitalálhatná, de végül inkább csak leszólítja az első, nem haramiának kinéző alakot, akit talál.*
- Ne haragudjon! Nem tudja esetleg merre találom a ... *zsebében kezd el matatni, sietve elő is kap egy cetlit* - A "Csintalan Csuka" nevű hajót? Ha minden igaz egy bizonyos Jorvan Drayke a kapitánya...
*A szekér lassan lejtmenetbe fordul, ahogy az erdei ösvény véget ér, s már messziről hallatszik a sirályok rikoltása. Hamarosan a kikötő épületei is kibontakoznak az enyhe ködben, és a távolban pedig mintha már szürkéskéken csillanna a tenger.
A szekér megáll, a lovak gőzölgő lehelete gomolyogva száll fel a hidegben.*
- Itt a vége, kisasszony. *szól hátra a fuvaros majd óvatos figyelmeztetéssel hozzáteszi* - Tartsa nyitva a szemét.
*Mylael nehézkesen lekecmeredik a szekérről, csizmája hangosan koppan a nedves, simára koptatott köveken. A tengeri szél rögvest belekap rézvörös fonatába és köpenyébe, arcából kiseperve tincseit köszöni meg a férfi segítségét, aztán máris bizonytalanul fordul, hogy körbenézhessen. A Kikötő nyüzsgő, zajos világa tárul elé: látja a rakomány felett veszekedő matrózokat, a fel-felkiáltó vámtiszteket, s bizony látja a raktárok árnyékában álldogáló kétes alakokat is, akiket alaposan megfigyel a tanácsra hallgatva. Inkább nem megy a közelükbe, ha nem feltétlenül muszáj. Tudja, hogy a Kikötő nem veszélytelen hely, főleg egy városi leánynak, aki teljesen idegen ettől a miliőtől, és ez nem mellesleg messziről meg is látszik rajta.
A dokkok felé nézve apró halászhajók himbálóznak a hullámokon, köztük néhány nagyobb vitorlás is, azon morfondírozik vajon melyik lehet az övé. Egy darabig még nézelődik, mintha ezt apróbb jelekből akár egyedül is kitalálhatná, de végül inkább csak leszólítja az első, nem haramiának kinéző alakot, akit talál.*
- Ne haragudjon! Nem tudja esetleg merre találom a ... *zsebében kezd el matatni, sietve elő is kap egy cetlit* - A "Csintalan Csuka" nevű hajót? Ha minden igaz egy bizonyos Jorvan Drayke a kapitánya...
1095. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2025-10-31 21:16:20
Üzenet elküldve: 2025-10-31 21:16:20
Rang: Játékos
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Csecsebecse//
* Az ormótlan bakancsa végül nem taposta el az értéket, ezzel egy kifilézést megúszott. De persze, a humorosnak szánt szavai gyorsan megbotránkoztató szavakat váltott ki. Amire már nehezen talál Markondenten szavakat. Csak annyit tud zavarában kinyögni, hogy: *
- Mármint szajha, nem... * Makogja. *
- De, ilyen szép lányon csak megakad a szemem. Meg ugye a filézés előtt a pikkelyt kell lepucolni. Rajtam meg ezek vannak. * Magyarázza, a már félre értett szavakat. *
- Amúgy puszta kíváncsiságból, merre van az a Sellőház? * Kérdezi meg mindenféle rutin hiányában a vidéki férfi. Mert, nem igazán gondolja, hogy ez baj lehet. Bár, ahogy jobban megismeri a "Szép hölgyet" itt bármely szavának bármely hangja baj lehet.
Vagy, pont nem. Ez majd kiderül a közeljövőben.
Azonban, a szavaival időt nyer, így nem azonnal filézik ki és (per vagy) hordják le az utcán fényes nappal. *
- Nem szeretnélek morcossá tenni. * Jegyzi meg a korábbi bárgyú vigyorral a képén. Bár kitudja. A vadmacska is szép a maga környezetében, talán az ismeretlen lány is még szebb véresen a fogai között egy kiharapott ádámcsutkával.
Furán bizarr ez a kép, így az ifjú zsoldos inkább a békés ismeretlent választja, a mérges és vad helyett. Nyugodt hangon társalog tovább és kerül mindent, ami agressziót szülhet. *
- Aha. Szóval, arra még nagyobb település van. * Mereng el egy pillanatra Markon. *
- Ahol én laktam, tizennégy ház volt egy település. És azok sokkal kisebb házak voltak ezeknél. Ez itt attól azért több. * Mondja végül. Ezzel fel is fedi, hogy honnan indult szerencsét, vagy éppen szerencsétlenséget találni. *
- Szép nagy ez a lepra telep. * Mondja végül kicsik körbenézve. És persze fura hogy itt az épületek kitakarnak más épületeket és nem lehet belátni az egészet. Vajon, itt is ismer, mindenki mindenkit? Kalandozik el a gondolattal a fiatal zsoldos. Az udvarias meghajlásra nem igazán mondták miképpen kell reagálnia, így rögtönöz egy hasonló, de sokkal esetlenebb meghajlást. *
- Köszönöm. * Teszi hozzá, majd karon ragadják és elindulnak egy számára ismeretlen irányba. Bár itt bármelyik irány ismeretlen lenne, de ez pusztán csak megjegyzés. *
- Markon. * Próbálja kijavítani Nelira-t, de gyanítja teljesen feleslegesen teszi. *
- Hét Varjú? Felénk nem igazán kedvelik a varjakat. * Mondja csak úgy halkan megjegyezve. *
- Honnan kapta a hely a nevét? * Kérdezi óvatosan az ifjú zsoldos, mert kifejezetten szereti, ha az értékei nála vannak és nem másnál. Ez amolyan, rossz megrögzött falusi szokás. *
- Fegyveres kísérő voltam egy gabona szállítmány mellett. És hát, kíváncsi vagyok, hogy harcosként itt megtalálom-e a számításaimat, vagy sem. * Meséli a zsoldos a terveit. *
- Viszont az érdekelne, hogy egy ilyen szép lány, miért pont itt keresi a boldogulását?
* Az ormótlan bakancsa végül nem taposta el az értéket, ezzel egy kifilézést megúszott. De persze, a humorosnak szánt szavai gyorsan megbotránkoztató szavakat váltott ki. Amire már nehezen talál Markondenten szavakat. Csak annyit tud zavarában kinyögni, hogy: *
- Mármint szajha, nem... * Makogja. *
- De, ilyen szép lányon csak megakad a szemem. Meg ugye a filézés előtt a pikkelyt kell lepucolni. Rajtam meg ezek vannak. * Magyarázza, a már félre értett szavakat. *
- Amúgy puszta kíváncsiságból, merre van az a Sellőház? * Kérdezi meg mindenféle rutin hiányában a vidéki férfi. Mert, nem igazán gondolja, hogy ez baj lehet. Bár, ahogy jobban megismeri a "Szép hölgyet" itt bármely szavának bármely hangja baj lehet.
Vagy, pont nem. Ez majd kiderül a közeljövőben.
Azonban, a szavaival időt nyer, így nem azonnal filézik ki és (per vagy) hordják le az utcán fényes nappal. *
- Nem szeretnélek morcossá tenni. * Jegyzi meg a korábbi bárgyú vigyorral a képén. Bár kitudja. A vadmacska is szép a maga környezetében, talán az ismeretlen lány is még szebb véresen a fogai között egy kiharapott ádámcsutkával.
Furán bizarr ez a kép, így az ifjú zsoldos inkább a békés ismeretlent választja, a mérges és vad helyett. Nyugodt hangon társalog tovább és kerül mindent, ami agressziót szülhet. *
- Aha. Szóval, arra még nagyobb település van. * Mereng el egy pillanatra Markon. *
- Ahol én laktam, tizennégy ház volt egy település. És azok sokkal kisebb házak voltak ezeknél. Ez itt attól azért több. * Mondja végül. Ezzel fel is fedi, hogy honnan indult szerencsét, vagy éppen szerencsétlenséget találni. *
- Szép nagy ez a lepra telep. * Mondja végül kicsik körbenézve. És persze fura hogy itt az épületek kitakarnak más épületeket és nem lehet belátni az egészet. Vajon, itt is ismer, mindenki mindenkit? Kalandozik el a gondolattal a fiatal zsoldos. Az udvarias meghajlásra nem igazán mondták miképpen kell reagálnia, így rögtönöz egy hasonló, de sokkal esetlenebb meghajlást. *
- Köszönöm. * Teszi hozzá, majd karon ragadják és elindulnak egy számára ismeretlen irányba. Bár itt bármelyik irány ismeretlen lenne, de ez pusztán csak megjegyzés. *
- Markon. * Próbálja kijavítani Nelira-t, de gyanítja teljesen feleslegesen teszi. *
- Hét Varjú? Felénk nem igazán kedvelik a varjakat. * Mondja csak úgy halkan megjegyezve. *
- Honnan kapta a hely a nevét? * Kérdezi óvatosan az ifjú zsoldos, mert kifejezetten szereti, ha az értékei nála vannak és nem másnál. Ez amolyan, rossz megrögzött falusi szokás. *
- Fegyveres kísérő voltam egy gabona szállítmány mellett. És hát, kíváncsi vagyok, hogy harcosként itt megtalálom-e a számításaimat, vagy sem. * Meséli a zsoldos a terveit. *
- Viszont az érdekelne, hogy egy ilyen szép lány, miért pont itt keresi a boldogulását?
1094. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2025-10-31 20:29:52
Üzenet elküldve: 2025-10-31 20:29:52
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Csecsebecse//
*Bosszúsabb is lenne, hogyha egy férfi, aki meglátja alabástrom bőrét kivillanni a szoknyája rejtekéből, az nem dermed le. Adottságai igen sokszor húzzák ki a csávából, de persze van, hogy épp az idézi elő a bajokat. De most elérte, amit akart; nem léptek rá a kedvenc ékszerére és így nem kell eltüntetnie egy hullát. Be kell vallani, igen nehéz lenne elcipelnie egy sikátorba, s úgy lehet kérdéseket tennének fel neki, aztán pedig megint villantania kellene, hogy békén hagyják. Ördögi kör ez, Nelira sorsa igen nehéz. Fel is sóhajt, persze nem tudhatja a férfi, hogy miért. Megbeszélte magával csupán, hogy talán ma nem kell hadakoznia.*
- Miért kell mindenkinek a farkát kínálgatnia, ahogy meglát? Úgy nézek ki, mint egy szajha? Hát menjél a Sellőházba, ott találsz magadnak.
*Vigyorogva beszél, természetesen nem sértődik meg azon, ami amolyan mindennapos. S bár lehet, hogy félreértette a félreérthetetlent, de szórakozni mindig is szeretett, s ha már így felvágták a nyelvét az ifjúnak, hát jóval kezdett. Vagy pont nem. De aztán valahogy mégis az ékszeréről kezdenek beszélgetni a férfiék helyett. Meg is döbben, hogy más vizekre eveztek.*
- Én is örülök, hogy azokkal a nagy lábaiddal nem törted össze a követ. Tényleg, nagyon morcos lettem volna. *Ismét sóhajt, majd csípőre teszi a jobbját.*
- Milyen városban? A város az arra van… *Bök egyet Arthenior irányába, bár meglehet, hogy az csak az erdőség, amit mutat, mit tudja ő, hogy merre kanyarog az út. Arra kell indulni.* - Ez csak egy lepratelep. Üdvözöllek, a Kikötőben! *Tárja szét végül kezeit, színpadiasan meghajolva.*
- Melyik tanyáról jöttél, hogy már a dokkok deszkáit is városnak hiszed? *Felkacag, majd belekarol a másikba, akinek már most elfelejtette a nevét.*
- Úgy jó lesz, hogy szép hölgy. *Nevetgél, majd megpróbálkozik magával húzni az ismeretlent. Miért is ne akarna némi bevételt élete nőjének? Minden vendég aranya őt szolgálja majd. A borravaló pedig Nelirát.*
- Csak vicceltem, Nelira vagyok. Örvendek Makaron. *Mondja rosszul a nevet, de hát ő már csak ilyen. Majd, ha fontos lesz, megtanulja.*
- Amúgy tudok, odaviszlek. Hét Varjú Taverna! Nem találsz itt jobbat. Illetve, hát amit említettem a Sellőház elméletileg nem rossz, de oda kurvázni járnak inkább. *Fecseg, miközben viszi magával az újdonsült arannyal -talán- teli erszényét.*
- Minek jöttél pont ide? Eltévedtél, mi?
A hozzászólás írója (Nelira Dykai) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.10.31 20:33:11
*Bosszúsabb is lenne, hogyha egy férfi, aki meglátja alabástrom bőrét kivillanni a szoknyája rejtekéből, az nem dermed le. Adottságai igen sokszor húzzák ki a csávából, de persze van, hogy épp az idézi elő a bajokat. De most elérte, amit akart; nem léptek rá a kedvenc ékszerére és így nem kell eltüntetnie egy hullát. Be kell vallani, igen nehéz lenne elcipelnie egy sikátorba, s úgy lehet kérdéseket tennének fel neki, aztán pedig megint villantania kellene, hogy békén hagyják. Ördögi kör ez, Nelira sorsa igen nehéz. Fel is sóhajt, persze nem tudhatja a férfi, hogy miért. Megbeszélte magával csupán, hogy talán ma nem kell hadakoznia.*
- Miért kell mindenkinek a farkát kínálgatnia, ahogy meglát? Úgy nézek ki, mint egy szajha? Hát menjél a Sellőházba, ott találsz magadnak.
*Vigyorogva beszél, természetesen nem sértődik meg azon, ami amolyan mindennapos. S bár lehet, hogy félreértette a félreérthetetlent, de szórakozni mindig is szeretett, s ha már így felvágták a nyelvét az ifjúnak, hát jóval kezdett. Vagy pont nem. De aztán valahogy mégis az ékszeréről kezdenek beszélgetni a férfiék helyett. Meg is döbben, hogy más vizekre eveztek.*
- Én is örülök, hogy azokkal a nagy lábaiddal nem törted össze a követ. Tényleg, nagyon morcos lettem volna. *Ismét sóhajt, majd csípőre teszi a jobbját.*
- Milyen városban? A város az arra van… *Bök egyet Arthenior irányába, bár meglehet, hogy az csak az erdőség, amit mutat, mit tudja ő, hogy merre kanyarog az út. Arra kell indulni.* - Ez csak egy lepratelep. Üdvözöllek, a Kikötőben! *Tárja szét végül kezeit, színpadiasan meghajolva.*
- Melyik tanyáról jöttél, hogy már a dokkok deszkáit is városnak hiszed? *Felkacag, majd belekarol a másikba, akinek már most elfelejtette a nevét.*
- Úgy jó lesz, hogy szép hölgy. *Nevetgél, majd megpróbálkozik magával húzni az ismeretlent. Miért is ne akarna némi bevételt élete nőjének? Minden vendég aranya őt szolgálja majd. A borravaló pedig Nelirát.*
- Csak vicceltem, Nelira vagyok. Örvendek Makaron. *Mondja rosszul a nevet, de hát ő már csak ilyen. Majd, ha fontos lesz, megtanulja.*
- Amúgy tudok, odaviszlek. Hét Varjú Taverna! Nem találsz itt jobbat. Illetve, hát amit említettem a Sellőház elméletileg nem rossz, de oda kurvázni járnak inkább. *Fecseg, miközben viszi magával az újdonsült arannyal -talán- teli erszényét.*
- Minek jöttél pont ide? Eltévedtél, mi?
A hozzászólás írója (Nelira Dykai) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.10.31 20:33:11
1093. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2025-10-31 20:05:36
Üzenet elküldve: 2025-10-31 20:05:36
Rang: Játékos
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Csecsebecse//
* A nagy városban a nézelődést egy igen meglepő vékony, de erős hang töri meg. Az ifjú gazdátlan zsoldost meglepi ez a váratlan fordulat. Még a lába is ledermed és nem lép tovább.
A jelenség egy törékenynek tűnő lány, aki nem rest combot és tőrt villantani. Az előbbire egy bamba vigyor jelenik meg a képén és nem a tőrt figyeli, hanem a szoknyából előbújó fehér combot. *
- Hát, ennyi pikkelyt levágni a vértemről eléggé melós tevékenység. Van egyszerűbb módja is, hogy a húsom hoz juss. * Vág vissza a rá rikoltónak. Aki, nem is igazán vele foglalkozik, hanem a földön egy apró ékszerre figyel, majd villám gyorsan fel is veszi. Majd, egy láncra akasztva a mellei közé kerül, aminek formái láttán az ifjú ismét ösztönösen bárgyú vigyor maszkja mögé bújik. Talán, el is pirul. De semmilyen ellenséges mozdulatot nem tesz. Sőt, megadóan a kezét is enyhén felemeli és nyugalomra inti a másikat. Hagyja, hogy a fenyegető penge egy combvillantással együtemben eltűnjön a lány szoknyája alá. *
- Nagy érték lehet számodra ez az ékszer. Örülök, hogy megúszta. * Töri meg a csendet Markon. *
- Tudsz a környéken egy helyet, ahol majd megszállhatok? * Teszi fel bizonytalanul a kérdést az ifjú zsoldos. *
- Még új vagyok a városban, nem igazán tudom mi merre található. * Folytatja. *
- A nevem Markondenten Landiran. Téged, hogy szólíthatlak szép hölgy? * Teszi fel a legudvariasabban a férfi, aki még nem igazán tudja milyen a városi illem és a helyi szokások. Meg ugye itt biztosan nem kezdheti azzal, hogy de kívánatosan szép fehérnép vagy, megsimogatnálak egy szalmakazalban. Mert ugye. Hol is találna itt egy szalmakazlat a kikötőben. Ez persze csak ez egyik ok, ami miatt inkább megválogatja a szavait. A másik, hogy szüksége van az útba igazításra. *
* A nagy városban a nézelődést egy igen meglepő vékony, de erős hang töri meg. Az ifjú gazdátlan zsoldost meglepi ez a váratlan fordulat. Még a lába is ledermed és nem lép tovább.
A jelenség egy törékenynek tűnő lány, aki nem rest combot és tőrt villantani. Az előbbire egy bamba vigyor jelenik meg a képén és nem a tőrt figyeli, hanem a szoknyából előbújó fehér combot. *
- Hát, ennyi pikkelyt levágni a vértemről eléggé melós tevékenység. Van egyszerűbb módja is, hogy a húsom hoz juss. * Vág vissza a rá rikoltónak. Aki, nem is igazán vele foglalkozik, hanem a földön egy apró ékszerre figyel, majd villám gyorsan fel is veszi. Majd, egy láncra akasztva a mellei közé kerül, aminek formái láttán az ifjú ismét ösztönösen bárgyú vigyor maszkja mögé bújik. Talán, el is pirul. De semmilyen ellenséges mozdulatot nem tesz. Sőt, megadóan a kezét is enyhén felemeli és nyugalomra inti a másikat. Hagyja, hogy a fenyegető penge egy combvillantással együtemben eltűnjön a lány szoknyája alá. *
- Nagy érték lehet számodra ez az ékszer. Örülök, hogy megúszta. * Töri meg a csendet Markon. *
- Tudsz a környéken egy helyet, ahol majd megszállhatok? * Teszi fel bizonytalanul a kérdést az ifjú zsoldos. *
- Még új vagyok a városban, nem igazán tudom mi merre található. * Folytatja. *
- A nevem Markondenten Landiran. Téged, hogy szólíthatlak szép hölgy? * Teszi fel a legudvariasabban a férfi, aki még nem igazán tudja milyen a városi illem és a helyi szokások. Meg ugye itt biztosan nem kezdheti azzal, hogy de kívánatosan szép fehérnép vagy, megsimogatnálak egy szalmakazalban. Mert ugye. Hol is találna itt egy szalmakazlat a kikötőben. Ez persze csak ez egyik ok, ami miatt inkább megválogatja a szavait. A másik, hogy szüksége van az útba igazításra. *
1092. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2025-10-31 19:18:28
Üzenet elküldve: 2025-10-31 19:18:28
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Csecsebecse//
*Nagy a gondja. Idegesen járkál fel, s alá, hiszen a nyakában lévő tűzköves függője, ami vékony ezüstláncon csüng, néhány perce még megvolt, most pedig hűlt helye. Talán nem kellett volna a haját dobálnia, mikor meglátta azt a kellemes idomokkal megáldott nőcskét a dokkoknál, és akkor nem szakajtja ki a saját nyakából. Mérges. Nem magára persze, hanem arra, hogy miért kell mindig valami szépbe botlania. Ha nem lett volna a nőnek olyan hetyke melle, ami majd kiesett a férfias szabású, jócskán kigombolt ingből, akkor nem terelődött volna el a figyelme. Fene ezekbe a némberekbe, fene Relaelbe is, aki már ki tudja mióta váratja.
Annyira a poros földet nézi, hogy a körötte elhaladókra oda sem figyel. Szerencsés e tett, hiszen végre megpillantja egy repedésben a szépséges ékszerét. Felrikkantana örömében, de ekkor látja meg, hogy egy férfilábbeli szeretné eltiporni. Nem történhetne túl nagy baj, csak mert valaki átsétál rajta, na de ha valahogy megérzi a talpa alatt a keménységét - ami jószerivel lehetetlen, de ez nem számít -, akkor még a végén felkapja előle és elszalad. Márpedig egyetlen fontos hagyatéka ez valakitől, aki hajdanán fontosabb volt számára bárkinél. Így hát nem felrikkant, sokkal inkább haragosan kiált fel.*
- Vigyázzál, baszd meg, ha rálépsz, kifilézlek! *Félre is húzza hosszú szoknyáját, hogy annak hosszanti vágásának rejtekéből felvillanjon a combjára erősített tőre, amit nem is rest előkapni. Oda is libben, s lehajol, hogy megkaparintsa azt, ami az övé.*
- Na azért!
*Mintha soha nem is lett volna haragos, felpillant az ismeretlenre, majd egy bájos mosoly kíséretében visszateszi a helyére a tőrt. Illetve tenné, de még nem lehet biztos abban, hogy az ifjú nem támadja meg a csecsebecséért. Ez mégiscsak a kikötő. Kevesebbért és értéktelenebbért is téptek már ki szíveket állítólag. Így a smaragdzöld tekintetét belefúrva a másik lélektükreibe várja, hogy mit is lép.*
*Nagy a gondja. Idegesen járkál fel, s alá, hiszen a nyakában lévő tűzköves függője, ami vékony ezüstláncon csüng, néhány perce még megvolt, most pedig hűlt helye. Talán nem kellett volna a haját dobálnia, mikor meglátta azt a kellemes idomokkal megáldott nőcskét a dokkoknál, és akkor nem szakajtja ki a saját nyakából. Mérges. Nem magára persze, hanem arra, hogy miért kell mindig valami szépbe botlania. Ha nem lett volna a nőnek olyan hetyke melle, ami majd kiesett a férfias szabású, jócskán kigombolt ingből, akkor nem terelődött volna el a figyelme. Fene ezekbe a némberekbe, fene Relaelbe is, aki már ki tudja mióta váratja.
Annyira a poros földet nézi, hogy a körötte elhaladókra oda sem figyel. Szerencsés e tett, hiszen végre megpillantja egy repedésben a szépséges ékszerét. Felrikkantana örömében, de ekkor látja meg, hogy egy férfilábbeli szeretné eltiporni. Nem történhetne túl nagy baj, csak mert valaki átsétál rajta, na de ha valahogy megérzi a talpa alatt a keménységét - ami jószerivel lehetetlen, de ez nem számít -, akkor még a végén felkapja előle és elszalad. Márpedig egyetlen fontos hagyatéka ez valakitől, aki hajdanán fontosabb volt számára bárkinél. Így hát nem felrikkant, sokkal inkább haragosan kiált fel.*
- Vigyázzál, baszd meg, ha rálépsz, kifilézlek! *Félre is húzza hosszú szoknyáját, hogy annak hosszanti vágásának rejtekéből felvillanjon a combjára erősített tőre, amit nem is rest előkapni. Oda is libben, s lehajol, hogy megkaparintsa azt, ami az övé.*
- Na azért!
*Mintha soha nem is lett volna haragos, felpillant az ismeretlenre, majd egy bájos mosoly kíséretében visszateszi a helyére a tőrt. Illetve tenné, de még nem lehet biztos abban, hogy az ifjú nem támadja meg a csecsebecséért. Ez mégiscsak a kikötő. Kevesebbért és értéktelenebbért is téptek már ki szíveket állítólag. Így a smaragdzöld tekintetét belefúrva a másik lélektükreibe várja, hogy mit is lép.*
1091. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2025-10-31 18:53:55
Üzenet elküldve: 2025-10-31 18:53:55
Rang: Játékos
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
* Az ifjú, földművesből lett harcos elindul hát a városrész utcáin. A kikötő szokatlan az ő szárazföldi múltjából nézve. Még a tenger sós szaga és a rothadó hínár szaga is újdonság neki. A mólókhoz kikötött hajó csodák is újak nekik és szokatlan még neki ez a látvány. Nézi, ahogy békésen ringanak ezek a hatalmas faszerkezetek a víz felszínén, ez szinte hihetetlen számára, de mégis ez a valóság.
A hal szaga viszont nem olyan, ami elnyerte a tetszését. Márpedig a halászhajók közelében erősebb ez a fertelmes szag. Így a végtelen horizontig érő víz látványát, dokkok sivár látványára cseréli. És elindul a város szíve felé, hogy jobban megismerje a várost, ahol egy ideig a harcos szerencséjét tervezi keresni. *
A hal szaga viszont nem olyan, ami elnyerte a tetszését. Márpedig a halászhajók közelében erősebb ez a fertelmes szag. Így a végtelen horizontig érő víz látványát, dokkok sivár látványára cseréli. És elindul a város szíve felé, hogy jobban megismerje a várost, ahol egy ideig a harcos szerencséjét tervezi keresni. *
1090. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2025-10-20 20:44:17
Üzenet elküldve: 2025-10-20 20:44:17
Rang: Játékos
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
*Miután elég időt töltött azzal, hogy bámul a távolba a Világítótoronynál és megkérdőjelezi az elhatározását, sóhajt egy nagyot és elindul vissza.
Az élet nem könnyű, sose volt az. És miért épp most változna ez meg, amikor arra a döntésre jutott, hogy felvállalja az ork vérét és az "övéihez" áll? Ja, hogy a neheze még csak most jön, és kétséges a végső győzelem? Aki élete nagy részében az öklével küzdött a napi betevőért, az ezen ne akadjon fenn!
Megy hát, vissza amerről nem is olyan rég jött, követi Akaaruush Twarshagwit, habár utolérni nem fogja. A másik ork sokkal jobban hozzá vad edződve ezekhez a menetelésekhez, mint ő.*
Az élet nem könnyű, sose volt az. És miért épp most változna ez meg, amikor arra a döntésre jutott, hogy felvállalja az ork vérét és az "övéihez" áll? Ja, hogy a neheze még csak most jön, és kétséges a végső győzelem? Aki élete nagy részében az öklével küzdött a napi betevőért, az ezen ne akadjon fenn!
Megy hát, vissza amerről nem is olyan rég jött, követi Akaaruush Twarshagwit, habár utolérni nem fogja. A másik ork sokkal jobban hozzá vad edződve ezekhez a menetelésekhez, mint ő.*
1089. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2025-10-18 07:51:39
Üzenet elküldve: 2025-10-18 07:51:39
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*A nyugodt, zöldebb tér után a dokkokhoz érkezik. A dokkok még mindig munkásoktól nyüzsög. Még egy-két hajó ki is köt, hogy az éj leszállta előtt még kipakolhassák áruikat. Nosztalgiázva sétál végig, fél szemmel figyelve a matrózokat. Lépteit habár megpróbálja lassítani, tudata mégis gyorsaságra ösztönzi. Minél hamarabb vissza akar érni az erődbe. Ott érzi csak igazán jól magát, a többi ork közelében. Még ideje sem nagyon volt a kompániája tagjaival megismerkedni. Pedig egy nagyon fontos tettet hajtottak végre. Egy rövid beszédet adott nekik csak és ennyi. Még a következő dolguk előtt azért szeretne legalább egy italt megosztani velük. Ezért is siet vissza.
~Haza?~
Mondhatja az erődöt otthonának? Vagy inkább az az otthona ahol az orkok vannak? Ez majd idővel kiderül.*
~Haza?~
Mondhatja az erődöt otthonának? Vagy inkább az az otthona ahol az orkok vannak? Ez majd idővel kiderül.*
1088. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2025-10-17 09:25:57
Üzenet elküldve: 2025-10-17 09:25:57
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Első nap//
*A Kikötő nem nyerte el komolyabban a tetszését, de azt sem mondaná, hogy olyan rossz. Mivel még nem élt itt, így badarság volna már most leírnia a helyet. Persze az első benyomás mindig fontos és abban nem jeleskedett nála a Kikötő. Viszont az ő véleménye egyáltalán nem számít sokat. Mert egy személy nem fogja ezrek véleményét megváltoztatni, pláne ha az a személy egy ork. Az idegen megmutatja, hogy merre tudja elérni Arthenior. A bánatával nem tud mit kezdeni. Fogalma sincs, hogy mit tudna tenni. A megoldást végül maga az ork mondja. Gyanúval teli tekintettel néz a férfira. Ezt el nem rejti, viszont egy italt elfogadna.*
-Legyen.
*Megy bele, habár azért nem fog feltételek nélkül megbízni a másikban.*
-De figyelek. Meg ne próbálj semmilyen bolondságot, mert a kezed elvesztése lesz a legjobb dolog ami történhet veled.
*Fenyegeti meg a másikat.*
-Ez igaz azokra is akik segítenének neked.
*Komoly, fenyegető tekintettel néz Dagurzakhra.*
-Mutasd az utat.
*Mondja és hagyja, hogy a férfi gyalogoljon elől. Így legalább a hátba szúrást meg tudja előzni. Legalább is Dagurzakhtól. Attól még továbbra is figyelni kell a hátát.*
//Első nap//
*A Kikötő nem nyerte el komolyabban a tetszését, de azt sem mondaná, hogy olyan rossz. Mivel még nem élt itt, így badarság volna már most leírnia a helyet. Persze az első benyomás mindig fontos és abban nem jeleskedett nála a Kikötő. Viszont az ő véleménye egyáltalán nem számít sokat. Mert egy személy nem fogja ezrek véleményét megváltoztatni, pláne ha az a személy egy ork. Az idegen megmutatja, hogy merre tudja elérni Arthenior. A bánatával nem tud mit kezdeni. Fogalma sincs, hogy mit tudna tenni. A megoldást végül maga az ork mondja. Gyanúval teli tekintettel néz a férfira. Ezt el nem rejti, viszont egy italt elfogadna.*
-Legyen.
*Megy bele, habár azért nem fog feltételek nélkül megbízni a másikban.*
-De figyelek. Meg ne próbálj semmilyen bolondságot, mert a kezed elvesztése lesz a legjobb dolog ami történhet veled.
*Fenyegeti meg a másikat.*
-Ez igaz azokra is akik segítenének neked.
*Komoly, fenyegető tekintettel néz Dagurzakhra.*
-Mutasd az utat.
*Mondja és hagyja, hogy a férfi gyalogoljon elől. Így legalább a hátba szúrást meg tudja előzni. Legalább is Dagurzakhtól. Attól még továbbra is figyelni kell a hátát.*
1087. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2025-10-15 14:32:49
Üzenet elküldve: 2025-10-15 14:32:49
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Első nap//
*Nemcsak Akaaruush ruházata árulkodik arról, hogy most jár itt először, hanem az is, ahogy megállt. Nem a nosztalgikus álldogálás volt az, olyan amikor valaki valamilyen szép emlékére emlékszik vissza, hogy mik is történtek vele gyerekkorában. Amit Dagurzakh látott Akaruushon az az volt, hogy fogalma sincs, hogy merre menjen és nem az emlékek miatt, hanem mert soha nem járt itt. Sokat nem kell találgatnia, hogy tudja, hogy Wegtorenből érkezett. Máshonnan nem igen járnak hajók.*
-Pontosan. Ennyire egyértelmű.
*Már felajánlaná neki, hogy körbe vezeti, de a férfi céltudatossága megelőzi ebben.*
-El sem akarsz tölteni egy pár órácskát ebben ezen a nagyszerű helyen?
*Tárja szét karjait, marasztalásra bírva az idegent. Ahogy körbenéz viszont tudja, hogy sok esélye nincs erre. A Kikötő nem a legszebb helyek egyike.*
-Jól van.
*Sóhajt egy nagyot.*
-Arra van Arthenior.
*Mutat az erdőség irányába.*
-Viszont ha szívesen meginnál egy italt, akkor állok szolgálatodra. Most érkeztél, biztos szomjas vagy, nem?
*Próbálkozik megtartani a társaságot magának, még ha csak egy pár órára is.*
//Első nap//
*Nemcsak Akaaruush ruházata árulkodik arról, hogy most jár itt először, hanem az is, ahogy megállt. Nem a nosztalgikus álldogálás volt az, olyan amikor valaki valamilyen szép emlékére emlékszik vissza, hogy mik is történtek vele gyerekkorában. Amit Dagurzakh látott Akaruushon az az volt, hogy fogalma sincs, hogy merre menjen és nem az emlékek miatt, hanem mert soha nem járt itt. Sokat nem kell találgatnia, hogy tudja, hogy Wegtorenből érkezett. Máshonnan nem igen járnak hajók.*
-Pontosan. Ennyire egyértelmű.
*Már felajánlaná neki, hogy körbe vezeti, de a férfi céltudatossága megelőzi ebben.*
-El sem akarsz tölteni egy pár órácskát ebben ezen a nagyszerű helyen?
*Tárja szét karjait, marasztalásra bírva az idegent. Ahogy körbenéz viszont tudja, hogy sok esélye nincs erre. A Kikötő nem a legszebb helyek egyike.*
-Jól van.
*Sóhajt egy nagyot.*
-Arra van Arthenior.
*Mutat az erdőség irányába.*
-Viszont ha szívesen meginnál egy italt, akkor állok szolgálatodra. Most érkeztél, biztos szomjas vagy, nem?
*Próbálkozik megtartani a társaságot magának, még ha csak egy pár órára is.*
1086. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2025-10-15 13:55:17
Üzenet elküldve: 2025-10-15 13:55:17
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Első nap//
*Áhítattal kevert undorral nézi a Kikötőt. Elvárásaitól messze elmarad, csak a jövő lehetőségei azok amelyek megnyugtatják. Azt is tudja, hogy sok időt nem fog itt tölteni. Már majdnem indulna is, mikor egy ismeretlen fickó közelíti meg. Végig néz rajta. Szürke bőrű ork áll meg előtte. Ilyen fogadtatásra aztán tényleg nem számított. Hogy pont egy fajtársával fusson össze. Arra viszont emlékszik, hogy mit mondtak, mikor még hajóra szált.
~A Kikötő a tolvajok otthona. Jobb ha vigyázok az erszényemre.~
Ahogy az ismeretlen megközelítette, nem kell tartania, hogy tolvaj volna. Ellenben elterelésnek még jó lehet. Főleg ha egy mocskos pofájú kölyök akarná kirabolni. Gyanakodva néz maga köré. Senkit nem lát, de ez nem is jelentheti azt, hogy nincsenek itt olyan árva kölykök, akiknek ez az egyetlen megélhetésük.*
-Üdvözletem. Ennyire egyértelmű?
*Kérdezi vissza.*
-Tudod merre van Arthenior?
*Az r betűt kicsit erősebben ejti ki. Még meg kell tanulnia kiejteni a város nevét.*
//Első nap//
*Áhítattal kevert undorral nézi a Kikötőt. Elvárásaitól messze elmarad, csak a jövő lehetőségei azok amelyek megnyugtatják. Azt is tudja, hogy sok időt nem fog itt tölteni. Már majdnem indulna is, mikor egy ismeretlen fickó közelíti meg. Végig néz rajta. Szürke bőrű ork áll meg előtte. Ilyen fogadtatásra aztán tényleg nem számított. Hogy pont egy fajtársával fusson össze. Arra viszont emlékszik, hogy mit mondtak, mikor még hajóra szált.
~A Kikötő a tolvajok otthona. Jobb ha vigyázok az erszényemre.~
Ahogy az ismeretlen megközelítette, nem kell tartania, hogy tolvaj volna. Ellenben elterelésnek még jó lehet. Főleg ha egy mocskos pofájú kölyök akarná kirabolni. Gyanakodva néz maga köré. Senkit nem lát, de ez nem is jelentheti azt, hogy nincsenek itt olyan árva kölykök, akiknek ez az egyetlen megélhetésük.*
-Üdvözletem. Ennyire egyértelmű?
*Kérdezi vissza.*
-Tudod merre van Arthenior?
*Az r betűt kicsit erősebben ejti ki. Még meg kell tanulnia kiejteni a város nevét.*
1085. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2025-10-15 13:41:01
Üzenet elküldve: 2025-10-15 13:41:01
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Első nap//
*Dagurzakh céltalanul lófrál a dokkok között. Munkát keresne, ha volna rá kedve, de nincsen. Az utóbbi napokban annyi helyen besegített és ebből annyi aranyat szerzett, hogy egy nap pihenőt megengedhet magának. Persze ha valaki megkéri, hogy lőjön le valakit aranyért, annak nem mondana nemet, de erre kevés az esély. Helyette inkább nagy jó kedvel figyeli a dolgozókat. Ahogy a nehéz ládákat cipelik fel a hajóra, vagy éppen pakolnak le onnan. Az egyik hajón megáll a tekintete.
~Na. Mit látnak szemeim? Egy másik ork.~
Érdeklődve figyeli, ahogy a termetes ork segít lepakolni az árut. Azt nem tudja, hogy utas igazából Akaaruush, de ennek a ténynek a kiderüléséig sem kell sokat várnia. A férfi dolga végeztével elhagyja a dokkokat. Így nincsen útban a matrózoknak. Eddig Dagurzakh egy raktárépületnek dőlve figyelte az eseménytelen eseményeket, de most odamegy az egyetlen fajtársához, aki most a dokkoknál lát.*
-Halihó pajtás. Most vagy itt először?
*Kérdezi nyájas hangon, már amennyire nyájasan tud hangzani.*
//Első nap//
*Dagurzakh céltalanul lófrál a dokkok között. Munkát keresne, ha volna rá kedve, de nincsen. Az utóbbi napokban annyi helyen besegített és ebből annyi aranyat szerzett, hogy egy nap pihenőt megengedhet magának. Persze ha valaki megkéri, hogy lőjön le valakit aranyért, annak nem mondana nemet, de erre kevés az esély. Helyette inkább nagy jó kedvel figyeli a dolgozókat. Ahogy a nehéz ládákat cipelik fel a hajóra, vagy éppen pakolnak le onnan. Az egyik hajón megáll a tekintete.
~Na. Mit látnak szemeim? Egy másik ork.~
Érdeklődve figyeli, ahogy a termetes ork segít lepakolni az árut. Azt nem tudja, hogy utas igazából Akaaruush, de ennek a ténynek a kiderüléséig sem kell sokat várnia. A férfi dolga végeztével elhagyja a dokkokat. Így nincsen útban a matrózoknak. Eddig Dagurzakh egy raktárépületnek dőlve figyelte az eseménytelen eseményeket, de most odamegy az egyetlen fajtársához, aki most a dokkoknál lát.*
-Halihó pajtás. Most vagy itt először?
*Kérdezi nyájas hangon, már amennyire nyájasan tud hangzani.*
1084. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2025-10-15 09:29:33
Üzenet elküldve: 2025-10-15 09:29:33
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Világítótoronyhoz//
*Ismerős környék, ismerős illatok. Az erdő illatát felváltja a tenger sós, erős aromája. Emlékszik, hogy ő hogyan fogadta ezt az illatot. Fanyarú arccal. A sós levegőhöz nem volt akkor még hozzá szokva, de mára ez teljesen eltűnt. Sőt, egyenesen megkedvelte. Talán még az egészségének is jót tett, habár nem ért az ilyesmikhez. Ismerős arcokkal fut össze, ahogy követi Akaaruusht és Gobát a céljukhoz, ami a jelek szerint a Világítótorony.
~Mit akar erre?~
Még emlékszik arra a napra mikor találkoztak Akaaruushhal. Akkor nem töltöttek sok időt együtt, egy pohár italt ittak és ennyi.
~Vagy volt az kettő is? Ki emlékszik már rá?~
Vonja meg vállát és követi a duót.*
*Ismerős környék, ismerős illatok. Az erdő illatát felváltja a tenger sós, erős aromája. Emlékszik, hogy ő hogyan fogadta ezt az illatot. Fanyarú arccal. A sós levegőhöz nem volt akkor még hozzá szokva, de mára ez teljesen eltűnt. Sőt, egyenesen megkedvelte. Talán még az egészségének is jót tett, habár nem ért az ilyesmikhez. Ismerős arcokkal fut össze, ahogy követi Akaaruusht és Gobát a céljukhoz, ami a jelek szerint a Világítótorony.
~Mit akar erre?~
Még emlékszik arra a napra mikor találkoztak Akaaruushhal. Akkor nem töltöttek sok időt együtt, egy pohár italt ittak és ennyi.
~Vagy volt az kettő is? Ki emlékszik már rá?~
Vonja meg vállát és követi a duót.*
1083. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2025-10-14 19:15:44
Üzenet elküldve: 2025-10-14 19:15:44
Rang: Játékos
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//A Világítótoronyhoz//
*Akaaruush Twarshagwi nyomában, de már erőteljesen lemaradva érkezik meg ő is a Kikötőbe. Rá kellett jönnie, hogy a városi cipője nem lesz jó, ha huzamosabb ideig ilyen utakon kell menetelni, meg a puszta füves-gazon terepén. És ha még egyszer az erdőségbe is beveszik magukat, akkor aztán ennek a lábbelinek reszeltek.
Sajnos az a helyzet, hogy szinte semmi pénze nem maradt, így akármennyire is jó lenne bevásárolni mindenféle praktikus holmiból, de ez most nem fog működni. Persze, lophatna némi pénzt. Leüthetne a részeg matrózt, behajíthatná a vízbe és elkölthetné a nyomorúságos vagyonát. De a mostani helyzetben nem akarja nagyon felhívni magára a figyelmet. Mindig is szívós volt, most is ki fogja bírni valahogy a dolgokat. Ennél volt már sokkal rosszabb helyzetben is, sokkal kiszolgáltatottabban, gyengébben. Most jó erőben van, fegyverrel az oldalán, többé-kevésbé épen (azért látszanak még az arcán a legutóbbi mérkőzése nyomai).
Kíváncsi, hogy végül is mi végre jött ide Akaaruush Twarshagwi, úgyhogy megszaporázza a lépteit, és igyekszik utolérni az orkot.*
*Akaaruush Twarshagwi nyomában, de már erőteljesen lemaradva érkezik meg ő is a Kikötőbe. Rá kellett jönnie, hogy a városi cipője nem lesz jó, ha huzamosabb ideig ilyen utakon kell menetelni, meg a puszta füves-gazon terepén. És ha még egyszer az erdőségbe is beveszik magukat, akkor aztán ennek a lábbelinek reszeltek.
Sajnos az a helyzet, hogy szinte semmi pénze nem maradt, így akármennyire is jó lenne bevásárolni mindenféle praktikus holmiból, de ez most nem fog működni. Persze, lophatna némi pénzt. Leüthetne a részeg matrózt, behajíthatná a vízbe és elkölthetné a nyomorúságos vagyonát. De a mostani helyzetben nem akarja nagyon felhívni magára a figyelmet. Mindig is szívós volt, most is ki fogja bírni valahogy a dolgokat. Ennél volt már sokkal rosszabb helyzetben is, sokkal kiszolgáltatottabban, gyengébben. Most jó erőben van, fegyverrel az oldalán, többé-kevésbé épen (azért látszanak még az arcán a legutóbbi mérkőzése nyomai).
Kíváncsi, hogy végül is mi végre jött ide Akaaruush Twarshagwi, úgyhogy megszaporázza a lépteit, és igyekszik utolérni az orkot.*
1082. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2025-10-14 17:01:35
Üzenet elküldve: 2025-10-14 17:01:35
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Első nap//
*A hajó keményen és bátran áll ellen a tenger szeszéjeinek. Persze ide-oda billeg, de ez semmit sem jelent. Teljesen azért nem lehet merev a hajó, mert akkor a hullámok összetörnék. Azzal, hogy követi az tajtékzó hullámok útját csak az ő életüket védi. Az emberi leleményesség egy csodálatos példáján utazik. Még dühösnek is mondható, hogy nem az orkok, azok akik ilyen remek hajókat képesek építeni. De végül is, ők a harcmezőn sokkal erősebbek, szóval így kiegyenlítettek az erőviszonyok. A hölgy, mert a matrózok szerint a hajó egy nő, óvatosan közelíti meg a dokkokat, vigyázva, hogy ne ütközzön. A matrózok és a kapitány együttes csapatmunkájának az eredményeképpen, amit csodálattal bámul, biztonságban kikötnek. Az utazásért hálából segíti kipakolni az árukat. A hajó körül nem tud segíteni, hiszen hozzá nem értésével csak púp lenne a legénység hátán, de az erejének nagy hasznát veszik a kipakoláskor. A segítségével alig egy óra alatt végeznek. Elköszön a legénységtől és beljebb merészkedik a Kikötőbe. Be kell, hogy vallja, nem erre számított. Sokkal romosabb és igénytelenebb, mint ahogy gondolta. Nem csak az épületek, maguk az emberek is annak tűnnek. Csak néhány gazdagabb és jól öltözött alakot látni. Ez viszont nem szegi kedvét Akaaruushnak.
~Ez még csak a Kikötő. Még rengeteg minden vár rám.~*
//Első nap//
*A hajó keményen és bátran áll ellen a tenger szeszéjeinek. Persze ide-oda billeg, de ez semmit sem jelent. Teljesen azért nem lehet merev a hajó, mert akkor a hullámok összetörnék. Azzal, hogy követi az tajtékzó hullámok útját csak az ő életüket védi. Az emberi leleményesség egy csodálatos példáján utazik. Még dühösnek is mondható, hogy nem az orkok, azok akik ilyen remek hajókat képesek építeni. De végül is, ők a harcmezőn sokkal erősebbek, szóval így kiegyenlítettek az erőviszonyok. A hölgy, mert a matrózok szerint a hajó egy nő, óvatosan közelíti meg a dokkokat, vigyázva, hogy ne ütközzön. A matrózok és a kapitány együttes csapatmunkájának az eredményeképpen, amit csodálattal bámul, biztonságban kikötnek. Az utazásért hálából segíti kipakolni az árukat. A hajó körül nem tud segíteni, hiszen hozzá nem értésével csak púp lenne a legénység hátán, de az erejének nagy hasznát veszik a kipakoláskor. A segítségével alig egy óra alatt végeznek. Elköszön a legénységtől és beljebb merészkedik a Kikötőbe. Be kell, hogy vallja, nem erre számított. Sokkal romosabb és igénytelenebb, mint ahogy gondolta. Nem csak az épületek, maguk az emberek is annak tűnnek. Csak néhány gazdagabb és jól öltözött alakot látni. Ez viszont nem szegi kedvét Akaaruushnak.
~Ez még csak a Kikötő. Még rengeteg minden vár rám.~*
1081. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2025-10-14 16:36:22
Üzenet elküldve: 2025-10-14 16:36:22
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Világítótoronyhoz//
*Végre megérkezett a céljához. Senki sem küldte, saját maga érkezett. A jövőben talán még hasznos információkra tehet szert, habár túl sokáig nem akar maradni.
Az erdő egyre gyérebb és a levegő is sóssá válik. Ismerős illatok és érzések. Mikor elsőnek meglátta a Kikötőt nem tudta mit gondoljon és ez még most is tart. Sokkal fényűzőbb, nagyobb településre számított, de az utcáit róva rá kellett jönnie, hogy amit ő képzelt az nem igaz. Mondjuk azt már a hajóról is látta. Tulajdonképpen csalódásként érte meg az idejövetelt, viszont a jövő lehetőségei mégis reménnyel és örömmel telítették meg, ami még most is tart és erősen érzi is még. Főleg fajtársai megtalálása az ami örömmel telíti meg, habár a jövő miatt aggódik.*
*Végre megérkezett a céljához. Senki sem küldte, saját maga érkezett. A jövőben talán még hasznos információkra tehet szert, habár túl sokáig nem akar maradni.
Az erdő egyre gyérebb és a levegő is sóssá válik. Ismerős illatok és érzések. Mikor elsőnek meglátta a Kikötőt nem tudta mit gondoljon és ez még most is tart. Sokkal fényűzőbb, nagyobb településre számított, de az utcáit róva rá kellett jönnie, hogy amit ő képzelt az nem igaz. Mondjuk azt már a hajóról is látta. Tulajdonképpen csalódásként érte meg az idejövetelt, viszont a jövő lehetőségei mégis reménnyel és örömmel telítették meg, ami még most is tart és erősen érzi is még. Főleg fajtársai megtalálása az ami örömmel telíti meg, habár a jövő miatt aggódik.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1180-1199