Kikötő - Dokkok és kikötő
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Tenger és szigetek (új) Kikötői erdőség (új) Csatornarendszer (új) | Dokkok és kikötő | Lakónegyed (új) Vámház (új) Világítótorony (új) |  |
3700. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-10-02 13:11:03
Üzenet elküldve: 2017-10-02 13:11:03
ÚJ
![>Vaszív Utorkh [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](https://www.lanawin.hu/forum_ic/kepek/noavatar.jpg){kind=avatar}
Rang: Játékos
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Úton a Vérkertbe//
*Akár magányosan, akár az ork nősténnyel az oldalán, de eléri a dokkokat, ahol kíváncsisága egy kitérő felé tereli még a Vérkert előtt. A raktárak és épületek felett messziről látni a világítótornyot, mint valami vádló ujjat, mely az ég felé mutat a közönyös istenek felé.
A hasonlat a Véristenre tereli gondolatait, s hacsak az ork - már, ha vele van - nem töri meg a csendet, akkor azok az elkövetkező események körül forognak. Ha egy isten szolgálatába áll, a támogatók mellett ellenségekre is szert tesz. Hisz kevés dolog van, amely több háborút és halált gerjeszt, mint a vallás.
Ahogy a dokkok között vezeti a gebét a világítótorony felé, igyekszik szépen sorba rendezni gondolatait és azt a kevés információt, amit sikerült összekaparnia megérkezése óta. De végül arra a következtetésre jut, hogy más út nem nagyon akad számára. A fajtáját kevés helyen látják szívesen, s neki nincs kedve hosszú-hosszú ideig várni, hogy a tökéletes alkalom sült galambként repüljön a szájába. A pillanatot meg kell ragadni, teli pofával ráharapni és nem engedni, viszont tudni kell azt is, mikor kell elengedni a prédát, nehogy magával rántsa a halálba.*
*Akár magányosan, akár az ork nősténnyel az oldalán, de eléri a dokkokat, ahol kíváncsisága egy kitérő felé tereli még a Vérkert előtt. A raktárak és épületek felett messziről látni a világítótornyot, mint valami vádló ujjat, mely az ég felé mutat a közönyös istenek felé.
A hasonlat a Véristenre tereli gondolatait, s hacsak az ork - már, ha vele van - nem töri meg a csendet, akkor azok az elkövetkező események körül forognak. Ha egy isten szolgálatába áll, a támogatók mellett ellenségekre is szert tesz. Hisz kevés dolog van, amely több háborút és halált gerjeszt, mint a vallás.
Ahogy a dokkok között vezeti a gebét a világítótorony felé, igyekszik szépen sorba rendezni gondolatait és azt a kevés információt, amit sikerült összekaparnia megérkezése óta. De végül arra a következtetésre jut, hogy más út nem nagyon akad számára. A fajtáját kevés helyen látják szívesen, s neki nincs kedve hosszú-hosszú ideig várni, hogy a tökéletes alkalom sült galambként repüljön a szájába. A pillanatot meg kell ragadni, teli pofával ráharapni és nem engedni, viszont tudni kell azt is, mikor kell elengedni a prédát, nehogy magával rántsa a halálba.*
3699. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-09-30 19:40:14
Üzenet elküldve: 2017-09-30 19:40:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Halottszemle//
*A lelke mélyén vágyott vissza, annyi kellemes, izgalmas emlék köti ide. Volt idő mikor maga is állandó lakója volt a kikötőnek, jól kiépített kapcsolatokkal. Valamikor régen, még a háború előtt. Sok minden nem változott, a szag például ilyen.
Rutinos kis szélhámosként elméje máris szövögeti azokat a hihető hazugságokat melyekkel nyerészkedhetne, holott a mostani alkalom merőben más, mint minden eddigi.
Ismerőst nem vél felfedezni a járókelők körében, otthonosan tekinget körbe, mint hosszú útról hazatérő gazda, ki szemrevételezi sajátját. Vajon él még az az öreg özvegyasszony, ki mosott rá? És mi lett a régi riválisokkal? Az árvaházbéli szedett-vedett, rongyos kis tolvajcsapattal? És a mindenki által rettegett, Sírásóként emlegetett vezérükkel? És számít ez még?
Gyorsan talál nemleges választ, és zárkózik fel Alyo mellé, hogy végre a jelen problémáit is számba vegye.*
-Merre tartunk?
*A lelke mélyén vágyott vissza, annyi kellemes, izgalmas emlék köti ide. Volt idő mikor maga is állandó lakója volt a kikötőnek, jól kiépített kapcsolatokkal. Valamikor régen, még a háború előtt. Sok minden nem változott, a szag például ilyen.
Rutinos kis szélhámosként elméje máris szövögeti azokat a hihető hazugságokat melyekkel nyerészkedhetne, holott a mostani alkalom merőben más, mint minden eddigi.
Ismerőst nem vél felfedezni a járókelők körében, otthonosan tekinget körbe, mint hosszú útról hazatérő gazda, ki szemrevételezi sajátját. Vajon él még az az öreg özvegyasszony, ki mosott rá? És mi lett a régi riválisokkal? Az árvaházbéli szedett-vedett, rongyos kis tolvajcsapattal? És a mindenki által rettegett, Sírásóként emlegetett vezérükkel? És számít ez még?
Gyorsan talál nemleges választ, és zárkózik fel Alyo mellé, hogy végre a jelen problémáit is számba vegye.*
-Merre tartunk?
3698. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-09-30 18:18:48
Üzenet elküldve: 2017-09-30 18:18:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Halottszemle//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Igazából nem vágyott vissza a kikötőbe, de az ott történtek fényében ez teljesen érthető is. Vérdíj van a fején, illetve egy sudár nő fején. Csak ő ugye tudja magáról, hogy ő az az állítólagosan sudár nő, és tudja ezt az is, aki megúszta a kocsmai csetepatét, meg az utcai csihipuhit is, és amilyen remek napja van, tutira bele fognak futni valakibe, aki egyből beazonosítja. Következésképpen gyorsan kell haladni, és minél kevesebb feltűnést kelteni.
Meg nem szabad fanyalogni a kikötő jellegzetes bűzén, amitől Alyo gyomra újfent felfordul. Nagyokat nyel, hogy lent tudja tartani a gyomra tartalmát, ami most csak némi savra korlátozódik, amit azért érez a nyelőcsöve alján bugyogni.
Legutóbbi ittjártakor nem nézett különösebben körül, odafelé Aoneer hátának simult, visszafelé pedig zuhogott a hideg eső, meg ugye Aoneer fojtogatásának hála kicsit el is ájult, úgyhogy csak az elmesélésből tudja, hogy Laor volt az, aki kimenekítette. Most sem kíváncsi különösebben a helyre, elég neki az orrába beivódó szag, sőt sok is.
Mivel Jaz nem akart dumálni, ezért csendben haladnak, már legalábbis Alyo nem töri meg a csendet, bár amúgy se nagyon lett volna bármi mondandója...*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Igazából nem vágyott vissza a kikötőbe, de az ott történtek fényében ez teljesen érthető is. Vérdíj van a fején, illetve egy sudár nő fején. Csak ő ugye tudja magáról, hogy ő az az állítólagosan sudár nő, és tudja ezt az is, aki megúszta a kocsmai csetepatét, meg az utcai csihipuhit is, és amilyen remek napja van, tutira bele fognak futni valakibe, aki egyből beazonosítja. Következésképpen gyorsan kell haladni, és minél kevesebb feltűnést kelteni.
Meg nem szabad fanyalogni a kikötő jellegzetes bűzén, amitől Alyo gyomra újfent felfordul. Nagyokat nyel, hogy lent tudja tartani a gyomra tartalmát, ami most csak némi savra korlátozódik, amit azért érez a nyelőcsöve alján bugyogni.
Legutóbbi ittjártakor nem nézett különösebben körül, odafelé Aoneer hátának simult, visszafelé pedig zuhogott a hideg eső, meg ugye Aoneer fojtogatásának hála kicsit el is ájult, úgyhogy csak az elmesélésből tudja, hogy Laor volt az, aki kimenekítette. Most sem kíváncsi különösebben a helyre, elég neki az orrába beivódó szag, sőt sok is.
Mivel Jaz nem akart dumálni, ezért csendben haladnak, már legalábbis Alyo nem töri meg a csendet, bár amúgy se nagyon lett volna bármi mondandója...*
3697. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-09-26 08:38:19
Üzenet elküldve: 2017-09-26 08:38:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Rovéna O'mera//
*Egyre rokonszenvesebb neki ez a széplány, aki mint tőle már megszokott, egyből a lényegre tér. ~Nincs körítés, se csacsogás, ez tetszik...~*-Az az igazság, hogy nem mostanában jártam itt, de még kiismerem magam valamennyire. Emlékszem egy helyre, ahová a régi mesterem vitt egyszer. Nem könnyű megtalálni és nem ijedős kislányoknak való hely. De pénzt nem kell fizetni érte, és ha ügyesek vagyunk, talán mások észre sem vesznek, hogy ott vagyunk. Egy barlang tökéletes hely, hogy fedél legyen a fejünk felett.*Miközben beszél, figyelmes lesz az idegen kezén mászkáló nyálkás állatra. Elfintorodik kissé és még valószínűbbnek tartja, hogy a lány egy cseppet sem épelméjű. De végre bemutatkozik.* -Én Assentria vagyok, de szólíts csak Triának.*nyújt kezet a nő felé, bár rövid karjai alig érnek fel a hátas hasáig, így a lánynak le kell kissé hajolnia, ha viszonozná a gesztust és kezet rázna vele.*-Nos, ezen már túl vagyunk. Akár indulhatnánk! *Mutat a sziklák felé abba az irányba, amit helyesnek vél. Ha az ember lány még nem szállt le a lóról, akkor meg fogja a kantárt és vezetni kezdi a lovat. Egy kis idő után megáll, és hátra fordul, hogy szembe nézzen Khaennával.* - Szerintem a pacidnak, így sem lesz könnyű, talán vezethetnéd te, mielőtt kiakad az éles szikláktól a patái alatt és széttapos.* jegyzi meg kissé gúnyosan.*
*Egyre rokonszenvesebb neki ez a széplány, aki mint tőle már megszokott, egyből a lényegre tér. ~Nincs körítés, se csacsogás, ez tetszik...~*-Az az igazság, hogy nem mostanában jártam itt, de még kiismerem magam valamennyire. Emlékszem egy helyre, ahová a régi mesterem vitt egyszer. Nem könnyű megtalálni és nem ijedős kislányoknak való hely. De pénzt nem kell fizetni érte, és ha ügyesek vagyunk, talán mások észre sem vesznek, hogy ott vagyunk. Egy barlang tökéletes hely, hogy fedél legyen a fejünk felett.*Miközben beszél, figyelmes lesz az idegen kezén mászkáló nyálkás állatra. Elfintorodik kissé és még valószínűbbnek tartja, hogy a lány egy cseppet sem épelméjű. De végre bemutatkozik.* -Én Assentria vagyok, de szólíts csak Triának.*nyújt kezet a nő felé, bár rövid karjai alig érnek fel a hátas hasáig, így a lánynak le kell kissé hajolnia, ha viszonozná a gesztust és kezet rázna vele.*-Nos, ezen már túl vagyunk. Akár indulhatnánk! *Mutat a sziklák felé abba az irányba, amit helyesnek vél. Ha az ember lány még nem szállt le a lóról, akkor meg fogja a kantárt és vezetni kezdi a lovat. Egy kis idő után megáll, és hátra fordul, hogy szembe nézzen Khaennával.* - Szerintem a pacidnak, így sem lesz könnyű, talán vezethetnéd te, mielőtt kiakad az éles szikláktól a patái alatt és széttapos.* jegyzi meg kissé gúnyosan.*
3696. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-09-25 14:02:10
Üzenet elküldve: 2017-09-25 14:02:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Assentria//
*Úgy tűnik, gyanakvása ezúttal nem volt alaptalan. Rövid beszélgetésük után a másik fél gyorsan elfelejti elveszettségét és kétségbeesését is. ~Még hogy elvesztett család...~ *elmosolyodik ezen az egyébként egészen hűre sikerült előadáson. Még meg is sajnálta. Kár, hogy a kétkedése túltesz sajnálatának mértékén. Bár jelenleg hasznára vált ez a bizalmatlanság. És talán így ezzel a lánnyal is jól járhat.*
-Ez már mindjárt jobban tetszik! *mosolyodik el újra. Igaz is. Így talán többre mehet vele, mint egy családjától elkószált, picsogó kislánnyal. Bár tény, hogy utóbbi jóval megbízhatóbb, de aligha segíthetnének sokat egymáson.*
-És mennyire ismered a környéket? Elkelne valami átmeneti fedél, ahol az ilyen nincstelenek héderelhetnek. Persze csak míg nem jutunk némi pénzhez. *Vázolja fel eredeti tervét is. Elvégre már az is elég kellemetlen, hogy nincs egy árva vasa sem, ha még el is ázik, az nem javít a helyzeten. Nagy igényei így nincsenek is. Egy árván ásító barlang nyílás, lepukkant, elhagyatott épület, bármivel ki tud egyezni.
Amíg a válaszra vár, a karján mászó csigát nemes egyszerűséggel leveszi onnan, és a nyálas állatka lakhelyéül szolgáló, fűvel és levelekkel bélelt, apró táskába teszi, mely jelenleg lovára erősítve lóg. Itt valahogy nagyobb biztonságban tudja a kis csápost.*
-Ha úgy döntesz, velem folytatod az utad, mondd, hogy szólíthatlak? Az én nevem Khaenna. *Mond csak úgy találomra egy nevet. Ezúttal nem hazudni akar, azt viszont nem szándékozik elárulni, hogy még a saját nevére sem emlékszik. Az gyengének és elesettnek mutatná. Ameddig nem jön rá, hogy is hívják valójában, addig pedig ez is megteszi.
~Most már tényleg időszerű volna tábort ütni valahol. Kezdek éhes lenni.~ *türelmetlenkedik magában. Ideje lenne tűzre tenni a nyulat, amit valaki más hevenyészett csapdájából nyúlt le nem régen a közeli erdőségben. A csapdát is elhozta, noha nem egy bonyolult szerkezet, de jól jöhet még. Főleg, hogy egy vézna nyúl kettőjüknek nem tart ki túl sokáig. Már ha tényleg társul hozzá ez a leány. Hát ez van. Nem árul ő zsákbamacskát, tényleg nincs kajája.*
*Úgy tűnik, gyanakvása ezúttal nem volt alaptalan. Rövid beszélgetésük után a másik fél gyorsan elfelejti elveszettségét és kétségbeesését is. ~Még hogy elvesztett család...~ *elmosolyodik ezen az egyébként egészen hűre sikerült előadáson. Még meg is sajnálta. Kár, hogy a kétkedése túltesz sajnálatának mértékén. Bár jelenleg hasznára vált ez a bizalmatlanság. És talán így ezzel a lánnyal is jól járhat.*
-Ez már mindjárt jobban tetszik! *mosolyodik el újra. Igaz is. Így talán többre mehet vele, mint egy családjától elkószált, picsogó kislánnyal. Bár tény, hogy utóbbi jóval megbízhatóbb, de aligha segíthetnének sokat egymáson.*
-És mennyire ismered a környéket? Elkelne valami átmeneti fedél, ahol az ilyen nincstelenek héderelhetnek. Persze csak míg nem jutunk némi pénzhez. *Vázolja fel eredeti tervét is. Elvégre már az is elég kellemetlen, hogy nincs egy árva vasa sem, ha még el is ázik, az nem javít a helyzeten. Nagy igényei így nincsenek is. Egy árván ásító barlang nyílás, lepukkant, elhagyatott épület, bármivel ki tud egyezni.
Amíg a válaszra vár, a karján mászó csigát nemes egyszerűséggel leveszi onnan, és a nyálas állatka lakhelyéül szolgáló, fűvel és levelekkel bélelt, apró táskába teszi, mely jelenleg lovára erősítve lóg. Itt valahogy nagyobb biztonságban tudja a kis csápost.*
-Ha úgy döntesz, velem folytatod az utad, mondd, hogy szólíthatlak? Az én nevem Khaenna. *Mond csak úgy találomra egy nevet. Ezúttal nem hazudni akar, azt viszont nem szándékozik elárulni, hogy még a saját nevére sem emlékszik. Az gyengének és elesettnek mutatná. Ameddig nem jön rá, hogy is hívják valójában, addig pedig ez is megteszi.
~Most már tényleg időszerű volna tábort ütni valahol. Kezdek éhes lenni.~ *türelmetlenkedik magában. Ideje lenne tűzre tenni a nyulat, amit valaki más hevenyészett csapdájából nyúlt le nem régen a közeli erdőségben. A csapdát is elhozta, noha nem egy bonyolult szerkezet, de jól jöhet még. Főleg, hogy egy vézna nyúl kettőjüknek nem tart ki túl sokáig. Már ha tényleg társul hozzá ez a leány. Hát ez van. Nem árul ő zsákbamacskát, tényleg nincs kajája.*
3695. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-09-24 11:16:47
Üzenet elküldve: 2017-09-24 11:16:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Rovéna O'mera//
*Amint a lány megszólal, abbamarad a zokogás. Finoman megtörölgeti arcát. A gyenge kislány álarcát még nem vetkőzi le, de a kétségbeesés láthatóan alábbhagy. ~Na tessék, ilyen az én formám...~mérgelődik magában, hogy pont egy ilyen némbert sikerült kifognia. ~Pedig olyan jó prédának tűnt...~ Amikor a lovon ülő ember lány a pénzéről és nincstelenségéről kezd hadoválni és tovább indul, Assentria sóhajt egyet. Már épp menni készül, amikor az idegen ismét megáll és kérdezősködni kezd. Gyanakvó pillantásokkal méregeti és nem tudja eldönteni, hogy épelméjű személlyel van-e dolga. ~Most vagy ennyire ostoba vagy ilyen okos.~ Úgy dönt, hogy a hallgatás a legjobb választás és csak némán bólint. ~Végül is jártam már erre többször is, ismerem a környéket. És ha azt hiszi, hogy innen származom, abból még előnyöm is lehet. Ha mást nem is nyerek, legalább nem kell egyedül utaznom. Hogyha idegesít, maximum kiiktatom.~ Ekkor meglát valamit a lány szemében. Csínyt, kegyetlenséget vagy ravaszságot talán. Nem tudja pontosan megfogalmazni, de szimpatikusnak és izgalmasnak találja. Talán Assentria szótlansága árulja el, hogy többet várt, talán csak a józan ész. Mindenképpen megdöbbentő az idegen őszintesége.*-Szívesen veled tartok, köszönöm. És egyetértek, ketten biztosan többre juthatunk.* Assentria szemeiben ravaszság tükröződik. Az ártalmatlanság szinte teljesen felszívódik. Kíváncsian várja, hogy mit szól hozzá az ember lány. Ha megijed, akkor úgy sincsen értelme társulni.*
*Amint a lány megszólal, abbamarad a zokogás. Finoman megtörölgeti arcát. A gyenge kislány álarcát még nem vetkőzi le, de a kétségbeesés láthatóan alábbhagy. ~Na tessék, ilyen az én formám...~mérgelődik magában, hogy pont egy ilyen némbert sikerült kifognia. ~Pedig olyan jó prédának tűnt...~ Amikor a lovon ülő ember lány a pénzéről és nincstelenségéről kezd hadoválni és tovább indul, Assentria sóhajt egyet. Már épp menni készül, amikor az idegen ismét megáll és kérdezősködni kezd. Gyanakvó pillantásokkal méregeti és nem tudja eldönteni, hogy épelméjű személlyel van-e dolga. ~Most vagy ennyire ostoba vagy ilyen okos.~ Úgy dönt, hogy a hallgatás a legjobb választás és csak némán bólint. ~Végül is jártam már erre többször is, ismerem a környéket. És ha azt hiszi, hogy innen származom, abból még előnyöm is lehet. Ha mást nem is nyerek, legalább nem kell egyedül utaznom. Hogyha idegesít, maximum kiiktatom.~ Ekkor meglát valamit a lány szemében. Csínyt, kegyetlenséget vagy ravaszságot talán. Nem tudja pontosan megfogalmazni, de szimpatikusnak és izgalmasnak találja. Talán Assentria szótlansága árulja el, hogy többet várt, talán csak a józan ész. Mindenképpen megdöbbentő az idegen őszintesége.*-Szívesen veled tartok, köszönöm. És egyetértek, ketten biztosan többre juthatunk.* Assentria szemeiben ravaszság tükröződik. Az ártalmatlanság szinte teljesen felszívódik. Kíváncsian várja, hogy mit szól hozzá az ember lány. Ha megijed, akkor úgy sincsen értelme társulni.*
3694. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-09-23 23:46:40
Üzenet elküldve: 2017-09-23 23:46:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 484
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 484
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
*Jobb előbb, mint később, ahogy a mondás tartja. Az erdőséget maguk mögött hagyva sokadik alkalommal érkezik meg a kikötőbe. Illetve érkeznek, mert még mindig a fura bácsival utazik a szekéren, aki hamarosan meg is áll, hogy Nori leszállhasson róla.*
- Köszönöm.
*Nem viszi túlzásba a hálálkodást, egy halk mormogással köszöni meg a fuvart, amit az öreg talán nem is értett meg, ha nem figyelt eléggé. Mindegy is, talán soha többé nem találkoznak már egymással, szóval lényegtelen, hogy Nori szimpatikus volt-e a kocsis számára vagy sem.
Futni kezd a lakónegyed irányába, hogy a lassan három napnyi késését ne hosszabbítsa meg még inkább. Na nem, mintha az az órácska számítana. Clion és a nyamvadt elf hibája az egész! De inkább Clioné, mert az elftől is őt kellett megmenteni. Morgolódik magában, miközben szinte árnyékként suhanva rohan korom fekete ruhájában át a sikátorokon.*
- Köszönöm.
*Nem viszi túlzásba a hálálkodást, egy halk mormogással köszöni meg a fuvart, amit az öreg talán nem is értett meg, ha nem figyelt eléggé. Mindegy is, talán soha többé nem találkoznak már egymással, szóval lényegtelen, hogy Nori szimpatikus volt-e a kocsis számára vagy sem.
Futni kezd a lakónegyed irányába, hogy a lassan három napnyi késését ne hosszabbítsa meg még inkább. Na nem, mintha az az órácska számítana. Clion és a nyamvadt elf hibája az egész! De inkább Clioné, mert az elftől is őt kellett megmenteni. Morgolódik magában, miközben szinte árnyékként suhanva rohan korom fekete ruhájában át a sikátorokon.*
3693. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-09-23 13:21:30
Üzenet elküldve: 2017-09-23 13:21:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Assentria//
*Végigméri az előtte állót, meglehet, hogy kétszer is. ~Na, ennyit arról a bizonyos feltűnésmentes közlekedésről.~ Mond le magában dugába dőlt terveiről. Ahogy végignéz a különös szerzeten lova hátáról, elgondolkozik azon, mégis mit vár tőle ez a könnyező leány. Mit adhatna ő? Azt mondjuk már régen tudja, hogy nem bízhat meg senkiben, noha erre aligha emlékszik. Ám ha lehet, múltjának homálya még gyanakvóbbá teszi az emberekkel szemben. Talán azért is jön ki olyan jól a csigával. Kapcsolatuk nem rejtegethet túl sok csalódást vagy árulást.*
-Sajnálom, nekem sincs hová mennem. Nem vagyok idevalósi. *Végül is, ezzel még csak nem is hazudik. Bár ha innen származna, akkor se lenne róla fogalma sem.*
-Mellesleg, pénzem sincs. Nem járnál jól velem. *Egy újabb valós kijelentés. ~Ez az, te vagy az igazság bajnoka! Csodás. Csak így tovább!~ Gúnyolódik saját szavain, szerencsére csak némán, magában. Ezzel azonban lezártnak is tekinti a kis beszélgetésüket, és megnógatva hátasát, tovább is indul. Mióta nem tud magáról semmit, kerüli a társaságot. Vagy ez előtte is így volt? Vajon régen is hagyott magára így másokat? Franc az egészbe! Végül is, mit árthat neki egy kislány?
Noha erre a kérdésre több válasza is lenne, mégis csak megállítja lovát.*
-Te innen származol? Hmm... tényleg elkeveredtél a családodtól? *pillant rajta végig újra, nem is leplezve gyanakvását. Nem mintha lenne olyan lény a földön, mely nem ébresztene benne kétségeket.*
-Pénzem az tényleg nincsen. Igazából élelmem se. De együtt talán könnyebben hozzájuthatnánk mindkettőhöz, nem gondolod? *Ajkaira apró, sunyi mosoly ül ki, legújabb ötletének hála. Többen mégis csak könnyebben megúsznának mindenféle... kevésbé törvénytisztelő húzást, mint egyedül.*
-Sajnálom, ha többet vártál. Tőlem csak ennyire telik. *mondja egy vállrándítással, ha esetleg az előbbi ajánlata kissé ijesztőnek bizonyul.*
*Végigméri az előtte állót, meglehet, hogy kétszer is. ~Na, ennyit arról a bizonyos feltűnésmentes közlekedésről.~ Mond le magában dugába dőlt terveiről. Ahogy végignéz a különös szerzeten lova hátáról, elgondolkozik azon, mégis mit vár tőle ez a könnyező leány. Mit adhatna ő? Azt mondjuk már régen tudja, hogy nem bízhat meg senkiben, noha erre aligha emlékszik. Ám ha lehet, múltjának homálya még gyanakvóbbá teszi az emberekkel szemben. Talán azért is jön ki olyan jól a csigával. Kapcsolatuk nem rejtegethet túl sok csalódást vagy árulást.*
-Sajnálom, nekem sincs hová mennem. Nem vagyok idevalósi. *Végül is, ezzel még csak nem is hazudik. Bár ha innen származna, akkor se lenne róla fogalma sem.*
-Mellesleg, pénzem sincs. Nem járnál jól velem. *Egy újabb valós kijelentés. ~Ez az, te vagy az igazság bajnoka! Csodás. Csak így tovább!~ Gúnyolódik saját szavain, szerencsére csak némán, magában. Ezzel azonban lezártnak is tekinti a kis beszélgetésüket, és megnógatva hátasát, tovább is indul. Mióta nem tud magáról semmit, kerüli a társaságot. Vagy ez előtte is így volt? Vajon régen is hagyott magára így másokat? Franc az egészbe! Végül is, mit árthat neki egy kislány?
Noha erre a kérdésre több válasza is lenne, mégis csak megállítja lovát.*
-Te innen származol? Hmm... tényleg elkeveredtél a családodtól? *pillant rajta végig újra, nem is leplezve gyanakvását. Nem mintha lenne olyan lény a földön, mely nem ébresztene benne kétségeket.*
-Pénzem az tényleg nincsen. Igazából élelmem se. De együtt talán könnyebben hozzájuthatnánk mindkettőhöz, nem gondolod? *Ajkaira apró, sunyi mosoly ül ki, legújabb ötletének hála. Többen mégis csak könnyebben megúsznának mindenféle... kevésbé törvénytisztelő húzást, mint egyedül.*
-Sajnálom, ha többet vártál. Tőlem csak ennyire telik. *mondja egy vállrándítással, ha esetleg az előbbi ajánlata kissé ijesztőnek bizonyul.*
3692. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-09-23 12:32:15
Üzenet elküldve: 2017-09-23 12:32:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Rovéna O'mera//
*Amint nagy magányában sétálgat, meglát egy lovon ülő csodaszép lányt. Kissé irigykedve néz rá majd elmosolyodik. ~Olyan kis ártatlan, el kéne neki egy kis útbaigazítás...~ Széles mosoly terül szét arcán és gondolataiba tintát nem tűrő gondolatok keringenek, hogy miként bánna el szegény teremtéssel. Arcát elrejti a nyakában hordott bő sál alá, csuklyának használva azt. Kihasználva apró, kislányos termetét, kissé meggörnyedve közelít a lány felé. Mire oda ér, könnyeket csal a szemeibe és remegő szájjal kukucskál ki a csuklya alól fel a lovon ülő irányába.*-Kérem, segítsen! Elvesztettem a családomat! Nincsen hová mennem! *Kezeit könyörgőn összekulcsolja és várja a reakciót.*
*Amint nagy magányában sétálgat, meglát egy lovon ülő csodaszép lányt. Kissé irigykedve néz rá majd elmosolyodik. ~Olyan kis ártatlan, el kéne neki egy kis útbaigazítás...~ Széles mosoly terül szét arcán és gondolataiba tintát nem tűrő gondolatok keringenek, hogy miként bánna el szegény teremtéssel. Arcát elrejti a nyakában hordott bő sál alá, csuklyának használva azt. Kihasználva apró, kislányos termetét, kissé meggörnyedve közelít a lány felé. Mire oda ér, könnyeket csal a szemeibe és remegő szájjal kukucskál ki a csuklya alól fel a lovon ülő irányába.*-Kérem, segítsen! Elvesztettem a családomat! Nincsen hová mennem! *Kezeit könyörgőn összekulcsolja és várja a reakciót.*
3691. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-09-23 00:08:21
Üzenet elküldve: 2017-09-23 00:08:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Visszatér a dokkokhoz. Ivott és evett, de a számításait nem találta meg, bár meg kell hagyni, hogy nem is tett meg mindent érte. Kicsit csalódott a helyben, mert arra számított, hogy sikerül majd valamiféle üzletet nyélbe ütnie, de legalább információkat szerezni a helyszínben uralkodó erőviszonyokról. Ez nem sikerült, szinte semmit sem tudott meg azon kívül, hogy mindenki a saját szekerét tolja és a saját pecsenyéjét sütögeti. Pedig akarat volna, nem úgy tűnik, hogy a kikötő túltelített volna, akad még hely az erőszakos terjeszkedésre.
Míg visszaért a dokkokhoz, végiggondolta az egészet és arra a következtetésre jutott, hogy jobban teszi, ha visszatér a városba és a végéről igyekszik felgombolyítani a fonalat, nem pedig a forrásnál keresni a válaszokat.
Ezekkel a gondolatokkal vaskos homloka mögött tér rá a kikötőt szegélyező erdőségbe vezető útra, hogy az egyszer már megtett utat visszafelé is végigjárja. Nincs ezzel baj, nem vette el a kedvét semmitől, csak így hosszabb időbe telik majd megtalálni a megfelelő személyeket. Nem akar ő az élre állni, elég neki a katona, a lesújtó ököl szerepe, amíg megmelegedik, visszaszerzi régi formáját. Elszántan léptet be a fák közé a gebével és lassan elnyeli a rengeteg.*
Míg visszaért a dokkokhoz, végiggondolta az egészet és arra a következtetésre jutott, hogy jobban teszi, ha visszatér a városba és a végéről igyekszik felgombolyítani a fonalat, nem pedig a forrásnál keresni a válaszokat.
Ezekkel a gondolatokkal vaskos homloka mögött tér rá a kikötőt szegélyező erdőségbe vezető útra, hogy az egyszer már megtett utat visszafelé is végigjárja. Nincs ezzel baj, nem vette el a kedvét semmitől, csak így hosszabb időbe telik majd megtalálni a megfelelő személyeket. Nem akar ő az élre állni, elég neki a katona, a lesújtó ököl szerepe, amíg megmelegedik, visszaszerzi régi formáját. Elszántan léptet be a fák közé a gebével és lassan elnyeli a rengeteg.*
3690. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-09-21 17:52:37
Üzenet elküldve: 2017-09-21 17:52:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Elkóborolt emlékek//
*Már kezdi unni. Hogy mit? Egy jó ideje már bóklászik a kikötő területén. Hol lóháton, hol gyalogosan, maga mellett vezetve a hátast. Jön és megy, mint egér a padláson, látszólag teljesen céltalanul. Pedig van neki célja, a probléma pusztán annyi, hogy ő sem tudja a pontos hollétét. Valójában még csak a mi vagy kilétét sem. Így viszont bonyodalmas dolog bármit vagy bárkit is megtalálni. Magunkat megtalálni... na azt meg végképp nem egyszerű feladat.
Ha viszont már ide került valahogy, úgy dönt, igyekszik nem belekeveredni semmibe. Az hiányozna még! Ezért próbál nem kelteni túl nagy feltűnést, nem eltévedni a sikátorokban, vagy nem betévedni olyan sikátorokba, ahova az ottaniak szerint nem volna ildomos.
Ahogy jár-kel, valahogy sehogy sem akad rá arra, ami bármi támpontod adna neki, hogy merre tovább. Kezdi elveszteni a jókedvét, mondhatni, egyre morcosabbá válik. Amikor valami nyugodalmasabbnak tűnő helyre ér, ahonnan ráadásul még egészen jól szét is láthat, megállítja lovát, és körbenéz a nyeregből.*
-Őszintén szólva, fogalmam sincs, merre kellene mennünk, tudod? Itt mindenhol minden ugyanolyan. Dokkok, meg hajók, ladikok meg sikátorok. Ki tud ezen kiigazodni? Te sem tudsz, csápos? *Pillant le a karján csúszó csigára, mintha azt várná, hátha megszólal, és útbaigazítja. Annak azonban ilyesmi nem áll szándékában. Már ha egyáltalán van egy csigának szándéka. Ha van is, ez a példány itt úgy dönt, hátat fordít útitársnőjének, és épp az ellenkező irányba tekintget, mint amerről beszélnek hozzá. Rovéna ezt mindjárt úgy is veszi, hogy a nyálas lényecske tiltakozik bármiféle válaszadás ellen. Kedvetlenül elhúzza a száját, majd amolyan békítően újra megpróbálkozik a haslábúval társalogni.*
-Tudom, tudom. Igazán szólíthatnálak a neveden is. Biztos van neved. De mondtam már neked, hogy nem tudom. Az pedig mégis milyen volna, ha másként neveznélek, mint ahogy hívnak? Csak nem adhatok neked új nevet! Egyszer pedig biztos eszembe jut, úgyis. Addig viszont lehetnél kicsit elnézőbb, de tényleg. Jó? Ígérem, kárpótollak ezért valami finomsággal. Vagy szerzek melléd egy csigalányt! Megegyeztünk? *És mondják, hogy a hallgatás az beleegyezés. Így van ez általában náluk is. Mivel ellenvetés nem érkezik az állatkától, a nő úgy veszi, hogy az alku meg van kötve. Így aztán már is jobban érzi magát, ha már rövid csevegésükből ilyen egyetértő döntés született. Ideje lesz nagyobb célokra koncentrálni.*
-Nem tetszik nekem valahogy ez a hely. Jobb lesz innen továbbállnunk, és valami menedék vagy fedél után néznünk. *Állapítja meg, és azzal újra meg is indítja lovát.
Amint kivergődik a szűk utcák és mólók közül, feltűnnek neki az ősöreg sziklák, part menti képződmények, és rögtön meglátja bennük a lehetőséget. Pénze arra úgy sincs, hogy legalább egy koszos kis kvártélyt kivegyen ezen a helyen, így marad az, amit a természet már felépített. Ez sem ígérkezik veszélytelenebb vállalkozásnak, és minőségében sem valószínű, hogy jobb, kényelmesebb alvóhelyet kínál az ilyen kósza lelkeknek, de ne legyünk olyan borúlátóak. Mindennek megvan a maga szépsége. Ennek is. Valami akad, biztosan. Ha az ember lánya nagyon törekszik rá, biztosan megtalálja benne. És ha már törekvés, Rovéna sem töpreng hosszasan a dolgon. Elindul a szürke kőóriások irányába. Elvégre úgyis valami szirtet, vagy mit keresnek. Talán. Bár ki tudja, hogy ha megtalálják, előrébb jut -e? Ha viszont nem keresnek semmit, biztosan nem. Szóval egy szirtet keresnek. Mert ha nem keresnének semmit, muszáj lenne szegény csigát továbbra is csápos, nyálas és hasonló ismertetőjegyei alapján szólítani. És hogy őt vajon hogy szólították egykor, az talán örökre a múlt homályába veszne.*
*Már kezdi unni. Hogy mit? Egy jó ideje már bóklászik a kikötő területén. Hol lóháton, hol gyalogosan, maga mellett vezetve a hátast. Jön és megy, mint egér a padláson, látszólag teljesen céltalanul. Pedig van neki célja, a probléma pusztán annyi, hogy ő sem tudja a pontos hollétét. Valójában még csak a mi vagy kilétét sem. Így viszont bonyodalmas dolog bármit vagy bárkit is megtalálni. Magunkat megtalálni... na azt meg végképp nem egyszerű feladat.
Ha viszont már ide került valahogy, úgy dönt, igyekszik nem belekeveredni semmibe. Az hiányozna még! Ezért próbál nem kelteni túl nagy feltűnést, nem eltévedni a sikátorokban, vagy nem betévedni olyan sikátorokba, ahova az ottaniak szerint nem volna ildomos.
Ahogy jár-kel, valahogy sehogy sem akad rá arra, ami bármi támpontod adna neki, hogy merre tovább. Kezdi elveszteni a jókedvét, mondhatni, egyre morcosabbá válik. Amikor valami nyugodalmasabbnak tűnő helyre ér, ahonnan ráadásul még egészen jól szét is láthat, megállítja lovát, és körbenéz a nyeregből.*
-Őszintén szólva, fogalmam sincs, merre kellene mennünk, tudod? Itt mindenhol minden ugyanolyan. Dokkok, meg hajók, ladikok meg sikátorok. Ki tud ezen kiigazodni? Te sem tudsz, csápos? *Pillant le a karján csúszó csigára, mintha azt várná, hátha megszólal, és útbaigazítja. Annak azonban ilyesmi nem áll szándékában. Már ha egyáltalán van egy csigának szándéka. Ha van is, ez a példány itt úgy dönt, hátat fordít útitársnőjének, és épp az ellenkező irányba tekintget, mint amerről beszélnek hozzá. Rovéna ezt mindjárt úgy is veszi, hogy a nyálas lényecske tiltakozik bármiféle válaszadás ellen. Kedvetlenül elhúzza a száját, majd amolyan békítően újra megpróbálkozik a haslábúval társalogni.*
-Tudom, tudom. Igazán szólíthatnálak a neveden is. Biztos van neved. De mondtam már neked, hogy nem tudom. Az pedig mégis milyen volna, ha másként neveznélek, mint ahogy hívnak? Csak nem adhatok neked új nevet! Egyszer pedig biztos eszembe jut, úgyis. Addig viszont lehetnél kicsit elnézőbb, de tényleg. Jó? Ígérem, kárpótollak ezért valami finomsággal. Vagy szerzek melléd egy csigalányt! Megegyeztünk? *És mondják, hogy a hallgatás az beleegyezés. Így van ez általában náluk is. Mivel ellenvetés nem érkezik az állatkától, a nő úgy veszi, hogy az alku meg van kötve. Így aztán már is jobban érzi magát, ha már rövid csevegésükből ilyen egyetértő döntés született. Ideje lesz nagyobb célokra koncentrálni.*
-Nem tetszik nekem valahogy ez a hely. Jobb lesz innen továbbállnunk, és valami menedék vagy fedél után néznünk. *Állapítja meg, és azzal újra meg is indítja lovát.
Amint kivergődik a szűk utcák és mólók közül, feltűnnek neki az ősöreg sziklák, part menti képződmények, és rögtön meglátja bennük a lehetőséget. Pénze arra úgy sincs, hogy legalább egy koszos kis kvártélyt kivegyen ezen a helyen, így marad az, amit a természet már felépített. Ez sem ígérkezik veszélytelenebb vállalkozásnak, és minőségében sem valószínű, hogy jobb, kényelmesebb alvóhelyet kínál az ilyen kósza lelkeknek, de ne legyünk olyan borúlátóak. Mindennek megvan a maga szépsége. Ennek is. Valami akad, biztosan. Ha az ember lánya nagyon törekszik rá, biztosan megtalálja benne. És ha már törekvés, Rovéna sem töpreng hosszasan a dolgon. Elindul a szürke kőóriások irányába. Elvégre úgyis valami szirtet, vagy mit keresnek. Talán. Bár ki tudja, hogy ha megtalálják, előrébb jut -e? Ha viszont nem keresnek semmit, biztosan nem. Szóval egy szirtet keresnek. Mert ha nem keresnének semmit, muszáj lenne szegény csigát továbbra is csápos, nyálas és hasonló ismertetőjegyei alapján szólítani. És hogy őt vajon hogy szólították egykor, az talán örökre a múlt homályába veszne.*
3689. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-09-20 17:04:32
Üzenet elküldve: 2017-09-20 17:04:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Nem csak Norinak új a jelenlegi felállás. Minden lényt, akivel valaha találkozott egy megkeseredett, mihaszna kis féregnek tartotta, akinek az élethez sincs joga, nemhogy ahhoz, hogy esetleg szolgálja őt. Ám minden megváltozott a szegénynegyedi kis találka óta. Megismerkedett egy eredarral, a démoni lények talán legszánalmasabb fajával, és persze Norival, a megtört lelkű, befolyásolható kislánnyal, aki most itt lohol a nyomában, mert eskü kötelezi rá. Milyen romantikus, talán még meg is halna a tündérért...*
-A viszonyítás más.
*Veti hátra a válla felett. Nem fog magyarázkodni, mert semmi szükség rá. Ha a lány nem érti, mire gondol, az az ő baja, most már kérdés nélkül el kell fogadnia mindent, amit Idya mond, akár egyetért vele, akár nem. Az mondjuk meglepő, hogy nem látott még feketét. Neki nem egyszer volt már hozzá szerencséje, de nem tagadhatja, hogy a színpompás, csicsás mintázatok sokkal elterjedtebbek. A természet ízléstelensége a giccses, vihorászó kislányok hátán. Undorító. Még szerencse, hogy ő nem egy virágzó rétet kapott a hátára, saját kezűleg tépte volna ki mindkét szárnyát tövestül.*
-Az óriásoknál sok mindenki többet ér. *Grimaszol.* A tündérek a gyerekesen naiv, idegesítően optimista jellemük ellenére meglepően sok jó tulajdonsággal is meg vannak áldva. Messze az egyik legértelmesebb faj, úgyhogy nem is igaz lenne okod kevesebbre tartani engem. Most már tudod, miért vagyok olyan, amilyen.
*A szokásos vállrándítással zárja a monológot. Kivételesnek tartja magát, mint azt már sokan tudhatják, de elismeri, hogy talán faji mivolta is hozzásegítette ehhez. Tündérként sokkal jobban megbíznak benne az emberek, és az ijesztő külső ellenére is a megtestesült ártatlanságot látják benne, ami neki kapóra jön.*
-Édes, hogy aggódsz, de nincs semmi okod rá. Másokat a harag, szerelem, bosszú fűt belülről, de bennem nincs semmi. *Vigyorodik el.* A vérem jeges patakként élteti a testemet. Bájos, ugye?
*Valójában fogalma sincs, miért olyan hűvös a bőre. Számára ez a halált jeleni, ő képviseli az elmúlást, a hideg éjszakákat, minden sötétet és gonoszt. Illik is a repertoárba.*
-Talán nem véletlenül olyan, mintha halottat érintenél. Ugyan nem haltam meg, de soha nem is éltem igazán. Ez a legszebb benne, nincs mit veszítenem.
*Furcsa egy életfelfogás. Idya a tökéletesség, a rideg realitás megtestesítője, mégsem féli a halált. Nagy veszteség lenne a világ számára, ha már ő sem tisztítaná meg a rengeteg kósza birkától, de azt csak szórakozásból, nem kötelességből teszi.*
-Örülök, hogy ezt sikerült belátnod. Sa'Tereth azt sem tudja, hogy létezel, de ezzel nincs is semmi gond. Én méltányolni fogom minden tettedet. Ha rendesen viselkedsz, alázatos és engedelmes vagy, megjutalmazlak. Ha ellenszegülsz, kivéreztetlek.
*Nem fenyegetés, sokkal inkább ígéret.*
-A lakónegyed egyik elhagyott részén van egy kis fészerszerű épület. Ott húztam meg magam, aztán néhány napja Aregeor is befészkelte magát. Mostantól az lesz a te menedéked is.
*Lefordul a következő sarkon. Már nincsenek messze.*
*Nem csak Norinak új a jelenlegi felállás. Minden lényt, akivel valaha találkozott egy megkeseredett, mihaszna kis féregnek tartotta, akinek az élethez sincs joga, nemhogy ahhoz, hogy esetleg szolgálja őt. Ám minden megváltozott a szegénynegyedi kis találka óta. Megismerkedett egy eredarral, a démoni lények talán legszánalmasabb fajával, és persze Norival, a megtört lelkű, befolyásolható kislánnyal, aki most itt lohol a nyomában, mert eskü kötelezi rá. Milyen romantikus, talán még meg is halna a tündérért...*
-A viszonyítás más.
*Veti hátra a válla felett. Nem fog magyarázkodni, mert semmi szükség rá. Ha a lány nem érti, mire gondol, az az ő baja, most már kérdés nélkül el kell fogadnia mindent, amit Idya mond, akár egyetért vele, akár nem. Az mondjuk meglepő, hogy nem látott még feketét. Neki nem egyszer volt már hozzá szerencséje, de nem tagadhatja, hogy a színpompás, csicsás mintázatok sokkal elterjedtebbek. A természet ízléstelensége a giccses, vihorászó kislányok hátán. Undorító. Még szerencse, hogy ő nem egy virágzó rétet kapott a hátára, saját kezűleg tépte volna ki mindkét szárnyát tövestül.*
-Az óriásoknál sok mindenki többet ér. *Grimaszol.* A tündérek a gyerekesen naiv, idegesítően optimista jellemük ellenére meglepően sok jó tulajdonsággal is meg vannak áldva. Messze az egyik legértelmesebb faj, úgyhogy nem is igaz lenne okod kevesebbre tartani engem. Most már tudod, miért vagyok olyan, amilyen.
*A szokásos vállrándítással zárja a monológot. Kivételesnek tartja magát, mint azt már sokan tudhatják, de elismeri, hogy talán faji mivolta is hozzásegítette ehhez. Tündérként sokkal jobban megbíznak benne az emberek, és az ijesztő külső ellenére is a megtestesült ártatlanságot látják benne, ami neki kapóra jön.*
-Édes, hogy aggódsz, de nincs semmi okod rá. Másokat a harag, szerelem, bosszú fűt belülről, de bennem nincs semmi. *Vigyorodik el.* A vérem jeges patakként élteti a testemet. Bájos, ugye?
*Valójában fogalma sincs, miért olyan hűvös a bőre. Számára ez a halált jeleni, ő képviseli az elmúlást, a hideg éjszakákat, minden sötétet és gonoszt. Illik is a repertoárba.*
-Talán nem véletlenül olyan, mintha halottat érintenél. Ugyan nem haltam meg, de soha nem is éltem igazán. Ez a legszebb benne, nincs mit veszítenem.
*Furcsa egy életfelfogás. Idya a tökéletesség, a rideg realitás megtestesítője, mégsem féli a halált. Nagy veszteség lenne a világ számára, ha már ő sem tisztítaná meg a rengeteg kósza birkától, de azt csak szórakozásból, nem kötelességből teszi.*
-Örülök, hogy ezt sikerült belátnod. Sa'Tereth azt sem tudja, hogy létezel, de ezzel nincs is semmi gond. Én méltányolni fogom minden tettedet. Ha rendesen viselkedsz, alázatos és engedelmes vagy, megjutalmazlak. Ha ellenszegülsz, kivéreztetlek.
*Nem fenyegetés, sokkal inkább ígéret.*
-A lakónegyed egyik elhagyott részén van egy kis fészerszerű épület. Ott húztam meg magam, aztán néhány napja Aregeor is befészkelte magát. Mostantól az lesz a te menedéked is.
*Lefordul a következő sarkon. Már nincsenek messze.*
3688. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-09-18 23:53:16
Üzenet elküldve: 2017-09-18 23:53:16
ÚJ
![>Bölény Grindwullf [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/2638_orias_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
// Napnyugtakor árus keresőben //
*Most hogy letudták az alkut biccent, s amennyiben lekísérik a hajó fedélzetéről, úgy távozik is, újdonsült felszerelésével a hóna alatt. A lóra felpakolja az új, nagyobb pajzsot, meg a buzogányt, a régi, kisebb pajzsot is ott hagyja rajta, hisz ezért van neki Vérkertes lova, hogy cipelje helyette a cókmókot. Ami azt illeti a ketté szedett lándzsát, és a brigantint is a lóra rakja, meg a sisakot. Ő nem szokott tökig páncélban utazni. Káros az egészségre a sebesség hiány. Oldalán ott a harci kalapács, ha nagyon kéne. De inkább ne kelljen.
Lassan, de biztosan megindul észak felé, hogy felkutassa legújabb társát, Adakvert. Aki már nagyon várhatja, szóval jobb lesz ha siet.*
*Most hogy letudták az alkut biccent, s amennyiben lekísérik a hajó fedélzetéről, úgy távozik is, újdonsült felszerelésével a hóna alatt. A lóra felpakolja az új, nagyobb pajzsot, meg a buzogányt, a régi, kisebb pajzsot is ott hagyja rajta, hisz ezért van neki Vérkertes lova, hogy cipelje helyette a cókmókot. Ami azt illeti a ketté szedett lándzsát, és a brigantint is a lóra rakja, meg a sisakot. Ő nem szokott tökig páncélban utazni. Káros az egészségre a sebesség hiány. Oldalán ott a harci kalapács, ha nagyon kéne. De inkább ne kelljen.
Lassan, de biztosan megindul észak felé, hogy felkutassa legújabb társát, Adakvert. Aki már nagyon várhatja, szóval jobb lesz ha siet.*
3687. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-09-18 12:29:58
Üzenet elküldve: 2017-09-18 12:29:58
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
// Napnyugtakor árus keresőben //
*Bölény kicsit vonakodva, de átadja a pénzt az elfnek, aki el is süllyeszti ruhájának egyik zsebében.*
-Meglátom, mit tehetek. *Feleli semlegesen.* Néhány hatonta cserélődik a teljes árukészlet, a ritkaságokat a hónap végén érdemes keresni.
*Ennyivel szolgálhat jelenleg, de ez is elég informatív az óriásnak, ha képes kihámozni a kérdésére adott választ.*
-Akkor meg is vagyunk!
*Hallatszik a nő türelmetlen hangja hátulról. Elege lehet már az egy helyben ácsorgásból, csak úgy az orknak is, aki egyetértően morran.*
*Bölény kicsit vonakodva, de átadja a pénzt az elfnek, aki el is süllyeszti ruhájának egyik zsebében.*
-Meglátom, mit tehetek. *Feleli semlegesen.* Néhány hatonta cserélődik a teljes árukészlet, a ritkaságokat a hónap végén érdemes keresni.
*Ennyivel szolgálhat jelenleg, de ez is elég informatív az óriásnak, ha képes kihámozni a kérdésére adott választ.*
-Akkor meg is vagyunk!
*Hallatszik a nő türelmetlen hangja hátulról. Elege lehet már az egy helyben ácsorgásból, csak úgy az orknak is, aki egyetértően morran.*
3686. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-09-17 22:06:16
Üzenet elküldve: 2017-09-17 22:06:16
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Szelíd
//Vérkertészkedés//
//Közjáték//
*Két vágtató, felfegyverzett lovas feltűnése a Kikötő közelében nem történhet meg anélkül, hogy arra valakik fel ne kapják a fejüket. Most is fél tucat szempár követi a nem is olyan távol elhaladó alakokat. Sebhelyes, fegyverhez szokott kezek szorulnak meg lovak kantárján. Néhányan összenéznek, vállukat vonogatják, aztán mindenki a sötételf felé fordul, aki csak mereszti a szemét az egyre távolodók után. A csend kezd feszült lenni.*
-Na? Megnézzük őket, vagy...? *Így a legkevésbé türelmes. A sötételf még vár egy kicsit, talán még fontolgatja a választ, vagy csak a drámai hatást akarja fokozni, aztán megrázza a fejét.*
-Visszamegyünk jelenteni.
*Nem szállnak lóra, ballagva vezetik őket a Kikötő zsivajába.*
//Közjáték//
*Két vágtató, felfegyverzett lovas feltűnése a Kikötő közelében nem történhet meg anélkül, hogy arra valakik fel ne kapják a fejüket. Most is fél tucat szempár követi a nem is olyan távol elhaladó alakokat. Sebhelyes, fegyverhez szokott kezek szorulnak meg lovak kantárján. Néhányan összenéznek, vállukat vonogatják, aztán mindenki a sötételf felé fordul, aki csak mereszti a szemét az egyre távolodók után. A csend kezd feszült lenni.*
-Na? Megnézzük őket, vagy...? *Így a legkevésbé türelmes. A sötételf még vár egy kicsit, talán még fontolgatja a választ, vagy csak a drámai hatást akarja fokozni, aztán megrázza a fejét.*
-Visszamegyünk jelenteni.
*Nem szállnak lóra, ballagva vezetik őket a Kikötő zsivajába.*
3685. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-09-17 21:25:40
Üzenet elküldve: 2017-09-17 21:25:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Vérkertészkedés//
*Úgy látszik, hogy ezúttal sikerült kihúznia a gyufát. Mégis muszáj valahol elégedettnek lennie, hiszen Kagan haragja még mindig jobb Sa'Tereth dühénél, bár lehet, hogy a későbbiekben ezt a véleményét kénytelen lesz felülvizsgálni. Tehát ezúttal hallgat és igyekszik olyan vágtára fogni a lovát, amivel lépést tarthat a Hadúrral, de botcsinálta lovas ellenére le sem pottyan a hátasról. Azért is jó ez a nagy iram, mert így csak a lovaglásra tud koncentrálni és nem kell máson gondolkodnia. Például a lovagon, akinek halála nem kis részben a lelkén szárad. Nagyon meggyászolni persze nem fogja, elvégre haragban voltak, de ha Alyo megtudja, - és valahogy biztos megtudja - hogy mi történt, akkor még lesznek kellemetlen pillanatai.
De ez még a jövő zenéje, most csak két lovas viharzik át a kikötőn.*
*Úgy látszik, hogy ezúttal sikerült kihúznia a gyufát. Mégis muszáj valahol elégedettnek lennie, hiszen Kagan haragja még mindig jobb Sa'Tereth dühénél, bár lehet, hogy a későbbiekben ezt a véleményét kénytelen lesz felülvizsgálni. Tehát ezúttal hallgat és igyekszik olyan vágtára fogni a lovát, amivel lépést tarthat a Hadúrral, de botcsinálta lovas ellenére le sem pottyan a hátasról. Azért is jó ez a nagy iram, mert így csak a lovaglásra tud koncentrálni és nem kell máson gondolkodnia. Például a lovagon, akinek halála nem kis részben a lelkén szárad. Nagyon meggyászolni persze nem fogja, elvégre haragban voltak, de ha Alyo megtudja, - és valahogy biztos megtudja - hogy mi történt, akkor még lesznek kellemetlen pillanatai.
De ez még a jövő zenéje, most csak két lovas viharzik át a kikötőn.*
3684. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-09-17 21:12:33
Üzenet elküldve: 2017-09-17 21:12:33
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//Vérkertészkedés//
*Finom szólva is őrjöng, de ez csak részben szól Laornak, vagy éppen Aoneernek.*
- Ne. Szólj. Hozzám. *fröcsögi, miközben vágtára fogja a lovát, magával hajtva a gwuffot is. Egyáltalán nem így tervezte a dolgot. Nem szólal meg, csak a környezetet figyeli és magában dühöng, míg el nem hagyják a Kikötő átkos vidékét. Nagyon elege van. Mindenkiből.*
*Észak felé hagyják el a kikötőt, meglehetősen sebesen, és nem csak azért, mert Kagan minél nagyobb távot akar maga és a Vérkert között, hanem mert fogy az idejük. Nagyon fogy.*
*Finom szólva is őrjöng, de ez csak részben szól Laornak, vagy éppen Aoneernek.*
- Ne. Szólj. Hozzám. *fröcsögi, miközben vágtára fogja a lovát, magával hajtva a gwuffot is. Egyáltalán nem így tervezte a dolgot. Nem szólal meg, csak a környezetet figyeli és magában dühöng, míg el nem hagyják a Kikötő átkos vidékét. Nagyon elege van. Mindenkiből.*
*Észak felé hagyják el a kikötőt, meglehetősen sebesen, és nem csak azért, mert Kagan minél nagyobb távot akar maga és a Vérkert között, hanem mert fogy az idejük. Nagyon fogy.*
3683. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-09-17 16:05:15
Üzenet elküldve: 2017-09-17 16:05:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
// Napnyugtakor árus keresőben //
*Megfordul a fejében a gondolat, hogy a kezében tartott buzogánnyal fejbe gyűrje az elfet, egy könyök csapással kifektesse az orkot, aztán a maradék kettőt valahogy agyon verje a raktérben, és távozzon a felszereléssel, fizetés nélkül. Természetesen magával hurcolva minden mozdítható értékes tárgyat. De ahogy mögötte az ork, úgy ő is bajt szimatol. Ha a buzogánnyal nem talál az első ütés, márpedig erre sajnos van esély, akkor bizony megbicsaklik az egész terv, és ha ki is fekteti az orkot, hárommal már nem biztos hogy elbír, főleg úgy hogy a hegyes fülü mocskosul gyors ám.*
~ Egyedű' nem gyünne össze ~
*Még ha Bögre itt lenne, és fedezné a számszeríjjal, akkor már talán ledarálnák őket. De persze még akkor is ott a kérdő jel ugye, hogy mennyi van még ezekből. Nagyon valószínű hogy nem négyen vannak.
Egy nagyon hosszú pillanatig farkas szemet néz a szőke fickóval, és ez alatt a hosszú másodperc alatt minden jelenlévő belegondolhat abba milyen brutális vérontást rendezhetnének itt, ők öten.
De hagyja elmúlni a pillanatot, a buzogány vissza csúszik az övébe.*
-Ha nem, há' nem.*Ránt vállat, s pénzes szütyőkéje után nyúl, hogy megfizesse az árat. A számokkal erősen hadilábon áll, de talán ezúttal szerencséje lesz. Gyakorolja egy ideje a pénzezést. Át dob560 aranyat Mesélő (Landa)-nak
.*
-Aztá' mond csa', be tudnáto' szerezni nyers Tretil bőrt?*Kérdi, miközben vissza szíjazza erszényét a helyére.
Mindig érdeklik a jövőbeli üzleti kilátások. Nem biztos, hogy most vásárolt utoljára a Viharosoktól. Persze ez abban az esetben igaz, ha a válasz kedvező.*
*Megfordul a fejében a gondolat, hogy a kezében tartott buzogánnyal fejbe gyűrje az elfet, egy könyök csapással kifektesse az orkot, aztán a maradék kettőt valahogy agyon verje a raktérben, és távozzon a felszereléssel, fizetés nélkül. Természetesen magával hurcolva minden mozdítható értékes tárgyat. De ahogy mögötte az ork, úgy ő is bajt szimatol. Ha a buzogánnyal nem talál az első ütés, márpedig erre sajnos van esély, akkor bizony megbicsaklik az egész terv, és ha ki is fekteti az orkot, hárommal már nem biztos hogy elbír, főleg úgy hogy a hegyes fülü mocskosul gyors ám.*
~ Egyedű' nem gyünne össze ~
*Még ha Bögre itt lenne, és fedezné a számszeríjjal, akkor már talán ledarálnák őket. De persze még akkor is ott a kérdő jel ugye, hogy mennyi van még ezekből. Nagyon valószínű hogy nem négyen vannak.
Egy nagyon hosszú pillanatig farkas szemet néz a szőke fickóval, és ez alatt a hosszú másodperc alatt minden jelenlévő belegondolhat abba milyen brutális vérontást rendezhetnének itt, ők öten.
De hagyja elmúlni a pillanatot, a buzogány vissza csúszik az övébe.*
-Ha nem, há' nem.*Ránt vállat, s pénzes szütyőkéje után nyúl, hogy megfizesse az árat. A számokkal erősen hadilábon áll, de talán ezúttal szerencséje lesz. Gyakorolja egy ideje a pénzezést. Át dob560 aranyat Mesélő (Landa)-nak
.*-Aztá' mond csa', be tudnáto' szerezni nyers Tretil bőrt?*Kérdi, miközben vissza szíjazza erszényét a helyére.
Mindig érdeklik a jövőbeli üzleti kilátások. Nem biztos, hogy most vásárolt utoljára a Viharosoktól. Persze ez abban az esetben igaz, ha a válasz kedvező.*
3682. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-09-17 13:52:00
Üzenet elküldve: 2017-09-17 13:52:00
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
// Napnyugtakor árus keresőben //
*Bölény visszatér a fa pajzshoz, így a vasat már meg sem mutatják neki. Elpakolja a pajzsot, és visszasétál a falhoz döntött felszereléshez. Az árakat már ismertette, úgyhogy amint az óriás fizet, nyélbe üthetik az üzletet, és mindenki mehet a dolgára.*
-Minek nézel te engem? *Horkan fel az elf.* Nem vagyok én uzsorás, nem veszek akármit akárkitől. Ha érdekelnek a fegyverek, akkor fizesd ki. Ha nem, távozz!
*Az ork felkapja a fejét mögöttük. Bajt szimatol.*
*Bölény visszatér a fa pajzshoz, így a vasat már meg sem mutatják neki. Elpakolja a pajzsot, és visszasétál a falhoz döntött felszereléshez. Az árakat már ismertette, úgyhogy amint az óriás fizet, nyélbe üthetik az üzletet, és mindenki mehet a dolgára.*
-Minek nézel te engem? *Horkan fel az elf.* Nem vagyok én uzsorás, nem veszek akármit akárkitől. Ha érdekelnek a fegyverek, akkor fizesd ki. Ha nem, távozz!
*Az ork felkapja a fejét mögöttük. Bajt szimatol.*
3681. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-09-17 01:01:57
Üzenet elküldve: 2017-09-17 01:01:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
// Napnyugtakor árus keresőben //
*A szőke sértettsége nem érdekli, sokkal inkább az áru készlete. Viszont a pajzs felhozatal további része nem nyeri el a tetszését. Megszemléli ugyan őket, s emlékezetében elraktározza, hogy itt tud venni ilyet, ha nagyon kéne, valamiért, valamikor, valami őrült pillanatában. De nem most.
Egyik sem olyan amilyet ő keres.*
-Jó lösz a fa'*Jelenti ki végül, s vissza slattyog az említett eszközhöz hogy újra kézbe vegye, csak a mihez tartás végett.
Meg amúgy is, mivel az alkarja megy majd bele, a fa deszka réteget átütő nyíl fejek esetleg őt is megsebezhetik, ami nem jó, mondjuk ott a fémgomb, ami nyújt némi védelmet. Jelenleg az a terve, hogy kicsit fejleszt rajta s a középvonalra felszereltet még egy réteget, vagy megvasaltatja valami falu patkoló kovácsával középen, hogy az alkarja védve legyen. Mondjuk azzal számol, hogy ahhoz hogy benne kár keletkezzen, először is a nyílnak jó ponton kell eltalálni a pajzsot, át kell ütnie teljes szélességében a fát, utána az ő alkar védőjét, ami ugyan bőr, de akkor is fog valamit, és csak utána futhat bele a húsba. Ha ez meg is történik, nem lesz olyan mint amikor pajzs nélkül kapta be őket északon.*
~ Anná' csak jobb lehet ~
-Van egy törpe buzogányo'.*Mondja, s előveszi a fegyvert bemutatás céljából.*
-Jó a súlyozása, törpe' munka, a Vérketbő' va.*Teszi hozzá még egy fél vigyorral. Nem fejti ki bővebben.*
-Beszámíto?*Pillant az elfre.*
*A szőke sértettsége nem érdekli, sokkal inkább az áru készlete. Viszont a pajzs felhozatal további része nem nyeri el a tetszését. Megszemléli ugyan őket, s emlékezetében elraktározza, hogy itt tud venni ilyet, ha nagyon kéne, valamiért, valamikor, valami őrült pillanatában. De nem most.
Egyik sem olyan amilyet ő keres.*
-Jó lösz a fa'*Jelenti ki végül, s vissza slattyog az említett eszközhöz hogy újra kézbe vegye, csak a mihez tartás végett.
Meg amúgy is, mivel az alkarja megy majd bele, a fa deszka réteget átütő nyíl fejek esetleg őt is megsebezhetik, ami nem jó, mondjuk ott a fémgomb, ami nyújt némi védelmet. Jelenleg az a terve, hogy kicsit fejleszt rajta s a középvonalra felszereltet még egy réteget, vagy megvasaltatja valami falu patkoló kovácsával középen, hogy az alkarja védve legyen. Mondjuk azzal számol, hogy ahhoz hogy benne kár keletkezzen, először is a nyílnak jó ponton kell eltalálni a pajzsot, át kell ütnie teljes szélességében a fát, utána az ő alkar védőjét, ami ugyan bőr, de akkor is fog valamit, és csak utána futhat bele a húsba. Ha ez meg is történik, nem lesz olyan mint amikor pajzs nélkül kapta be őket északon.*
~ Anná' csak jobb lehet ~
-Van egy törpe buzogányo'.*Mondja, s előveszi a fegyvert bemutatás céljából.*
-Jó a súlyozása, törpe' munka, a Vérketbő' va.*Teszi hozzá még egy fél vigyorral. Nem fejti ki bővebben.*
-Beszámíto?*Pillant az elfre.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5238-5257