Kikötő - Dokkok és kikötő
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Tenger és szigetek (új) Kikötői erdőség (új) Csatornarendszer (új) | Dokkok és kikötő | Lakónegyed (új) Vámház (új) Világítótorony (új) |  |
1440. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-02-23 22:19:05
Üzenet elküldve: 2015-02-23 22:19:05
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Kárhozottak – Beszerzőkörút//
*Aprócska sóhaj szökik ki az ajkain, amint a szirtek magaslatairól elpillantva a kikötő felé konstatálja, bizony naiv ábránd volt azt gondolni, hogy még sötétedés előtt visszaérhet a barlangba. Mindenesetre most már nem fordul meg, hanem szaporán szedegetve a lábait siet a hatalmas hajók birodalmába, melyet a tengerpartról azért jobb szeretett figyelni – semmint meglátogatni -, mikor még a szűkös viskójában éldegélt.
Kivételesen a hűvös levegő is jót tesz neki, legalábbis a hőemelkedéstől felforrósodott bőrének, abba viszont már nem gondol bele, hogy ez hosszú távon csak rontani fog a helyzetén, tekintve, téli ruhákkal sem igazán gazdálkodhat. Továbbra is elnyűtt, szakadt gúnyái lógnak rajta, azzal a különbséggel, hogy most derekán egy kis szütyőke is függ, benne a kétszáz arannyal. Valóban jól fognak jönni azok a takarók és köpenyek, csak győzzön odaérni a Kikötőbe...
Beletelik egy órába, míg megérkezik a számára szinte teljesen ismeretlen környékre, és egy fél órát még eltéblábol, mire végre rászánja magát, hogy megkérdezzen valakit, hol lehet szárított húst, esetleg takarót és zöldségeket vásárolni. Szerencséjére egy kedves nénit talált meg, aki hamarost elnavigálja a dokkokhoz, ahol aztán csak úgy ámul a siheder, hogy mennyi mindent lehet kapni. S ki tudja milyen okból, eszébe ötlik, hogy itt talán Rinannak is találhat megfelelő békítő ajándékot, noha a saját kezei által készített dolgokat jobban preferálja, ám nem zárkózik el a lehetőségtől, hogy a megannyi árus segítségével leljen a tökéletes darabra.
Így hát, mintha teljesen kitörlődött volna az elméjéből Nadae utasítása, és a jól begyakorolt bevásárló lista, kezd el bolyongani a kofák között, hátha talál valami tetszetőset.
Akad sok minden a kis hajószobrocskáktól kezdve holmi bizarr állati maradványokon át a díszes kelmékig, de egyik sem tűnik olyasminek, amiért hanyatt vágódna a hosszú életű, legalábbis, amíg meg nem pillant egy nagyobb, tökéletes gömbre formált obszidiánt. Azonnal a férfi átható lélektükrei jutnak róla az eszébe, s mivel az ő tetszését teljes mértékben elnyeri a faragvány, úgy biztos benne, hogy Rinan is imádni fogja, szóval buzgón tolakodik az árushoz, hogy megvehesse az árut.*
- J-jó napot! Ezt a gömböt szeretném. *Szólal meg udvariasan, miután többektől hallotta, hogy így kell, és most már azt is tudja, hogy a sárgás tallérokat cserébe kell adni a kiszemelt darabért. Arról ugyan fogalma sincs, hogy mi mennyibe kerül, de ahelyett, hogy előre megérdeklődné, leszedi az oldaláról az erszényt, és a férfinek nyújtja.* Ez elég cserébe? *Kérdezi izgatottan, hiszen nagyon szeretné az ásványt, amit továbbra is a lehető legtökéletesebb ajándéknak tart. Persze az árus hamar rádöbben, hogy ezt a kölyköt vagy nagyon fejbe kólintották, vagy egyszerűen tudatlan, mindenesetre szakavatott ábrázattal átszámolja a pénzt, majd az utolsó darabnál megszólal.*
- Na, hát ez pont elég is rá, nagyon különös ez a kő ám! Egyenesen a Föld városából való, igazi mesterkezű törpék bányászták, majd pedig gnómok csiszolták ilyen szépre! Hát nem elkápráztató? Szerencse, hogy épp annyi volt nálad, amennyibe kerül, na, vigyed! Ha a párnád mellé teszed éjjelre, akkor megóv a rossz szellemektől! *Teszi hozzá, hogy egy apró kétség se maradjon a fiúban, amiért kicsengetett 200 aranyat a kofának (Mesélő (BlackJack))
, noha nem úgy néz ki Williän, mint akit nagyon győzködni kell. Szinte már-már remegve emeli le az állványról az obszidiánt, majd gondosan ölelve a mellkasához mosolyog a férfire, mielőtt tovább indulna, hogy beszerezze a hátralevő dolgokat, és ekkor eszébe jut, hogy csere nélkül nem fog semmit kapni, márpedig nála egy árva aranytallér sem maradt.
Eleinte töprengő ábrázattal, a földre összpontosítva tekintetét tűnődik, hogyan oldhatná meg ezt a kis kellemetlenséget, amikor viszont rádöbben, hogy üres kézzel kell visszatérnie a barlangba, kezdi leverni a víz, s nem csak a betegsége végett.
Bizonytalanul emeli meg türkiz lélektükreit, hogy elpillantson a szirtek irányába, s jó néhányszor átgondolja, ne éjszakázzon-e valahol máshol, de aztán arra gondol, hogy Rinan végre meg fog neki bocsátani, és ez elűz mindenfajta kellemetlen gondolatot az elméjéből, így ismét mosolygósan indul visszafelé.*
*Aprócska sóhaj szökik ki az ajkain, amint a szirtek magaslatairól elpillantva a kikötő felé konstatálja, bizony naiv ábránd volt azt gondolni, hogy még sötétedés előtt visszaérhet a barlangba. Mindenesetre most már nem fordul meg, hanem szaporán szedegetve a lábait siet a hatalmas hajók birodalmába, melyet a tengerpartról azért jobb szeretett figyelni – semmint meglátogatni -, mikor még a szűkös viskójában éldegélt.
Kivételesen a hűvös levegő is jót tesz neki, legalábbis a hőemelkedéstől felforrósodott bőrének, abba viszont már nem gondol bele, hogy ez hosszú távon csak rontani fog a helyzetén, tekintve, téli ruhákkal sem igazán gazdálkodhat. Továbbra is elnyűtt, szakadt gúnyái lógnak rajta, azzal a különbséggel, hogy most derekán egy kis szütyőke is függ, benne a kétszáz arannyal. Valóban jól fognak jönni azok a takarók és köpenyek, csak győzzön odaérni a Kikötőbe...
Beletelik egy órába, míg megérkezik a számára szinte teljesen ismeretlen környékre, és egy fél órát még eltéblábol, mire végre rászánja magát, hogy megkérdezzen valakit, hol lehet szárított húst, esetleg takarót és zöldségeket vásárolni. Szerencséjére egy kedves nénit talált meg, aki hamarost elnavigálja a dokkokhoz, ahol aztán csak úgy ámul a siheder, hogy mennyi mindent lehet kapni. S ki tudja milyen okból, eszébe ötlik, hogy itt talán Rinannak is találhat megfelelő békítő ajándékot, noha a saját kezei által készített dolgokat jobban preferálja, ám nem zárkózik el a lehetőségtől, hogy a megannyi árus segítségével leljen a tökéletes darabra.
Így hát, mintha teljesen kitörlődött volna az elméjéből Nadae utasítása, és a jól begyakorolt bevásárló lista, kezd el bolyongani a kofák között, hátha talál valami tetszetőset.
Akad sok minden a kis hajószobrocskáktól kezdve holmi bizarr állati maradványokon át a díszes kelmékig, de egyik sem tűnik olyasminek, amiért hanyatt vágódna a hosszú életű, legalábbis, amíg meg nem pillant egy nagyobb, tökéletes gömbre formált obszidiánt. Azonnal a férfi átható lélektükrei jutnak róla az eszébe, s mivel az ő tetszését teljes mértékben elnyeri a faragvány, úgy biztos benne, hogy Rinan is imádni fogja, szóval buzgón tolakodik az árushoz, hogy megvehesse az árut.*
- J-jó napot! Ezt a gömböt szeretném. *Szólal meg udvariasan, miután többektől hallotta, hogy így kell, és most már azt is tudja, hogy a sárgás tallérokat cserébe kell adni a kiszemelt darabért. Arról ugyan fogalma sincs, hogy mi mennyibe kerül, de ahelyett, hogy előre megérdeklődné, leszedi az oldaláról az erszényt, és a férfinek nyújtja.* Ez elég cserébe? *Kérdezi izgatottan, hiszen nagyon szeretné az ásványt, amit továbbra is a lehető legtökéletesebb ajándéknak tart. Persze az árus hamar rádöbben, hogy ezt a kölyköt vagy nagyon fejbe kólintották, vagy egyszerűen tudatlan, mindenesetre szakavatott ábrázattal átszámolja a pénzt, majd az utolsó darabnál megszólal.*
- Na, hát ez pont elég is rá, nagyon különös ez a kő ám! Egyenesen a Föld városából való, igazi mesterkezű törpék bányászták, majd pedig gnómok csiszolták ilyen szépre! Hát nem elkápráztató? Szerencse, hogy épp annyi volt nálad, amennyibe kerül, na, vigyed! Ha a párnád mellé teszed éjjelre, akkor megóv a rossz szellemektől! *Teszi hozzá, hogy egy apró kétség se maradjon a fiúban, amiért kicsengetett 200 aranyat a kofának (Mesélő (BlackJack))
, noha nem úgy néz ki Williän, mint akit nagyon győzködni kell. Szinte már-már remegve emeli le az állványról az obszidiánt, majd gondosan ölelve a mellkasához mosolyog a férfire, mielőtt tovább indulna, hogy beszerezze a hátralevő dolgokat, és ekkor eszébe jut, hogy csere nélkül nem fog semmit kapni, márpedig nála egy árva aranytallér sem maradt.Eleinte töprengő ábrázattal, a földre összpontosítva tekintetét tűnődik, hogyan oldhatná meg ezt a kis kellemetlenséget, amikor viszont rádöbben, hogy üres kézzel kell visszatérnie a barlangba, kezdi leverni a víz, s nem csak a betegsége végett.
Bizonytalanul emeli meg türkiz lélektükreit, hogy elpillantson a szirtek irányába, s jó néhányszor átgondolja, ne éjszakázzon-e valahol máshol, de aztán arra gondol, hogy Rinan végre meg fog neki bocsátani, és ez elűz mindenfajta kellemetlen gondolatot az elméjéből, így ismét mosolygósan indul visszafelé.*
1439. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-02-21 15:52:36
Üzenet elküldve: 2015-02-21 15:52:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
* Nem telik el egy perc, s már a himbálódzó hajók mellett sétál. De eltelik vagy egy hat, s újra itt van. Nem sokkal tovább maradt itt a kikötőben, mint amennyit ideig jött, hiszen már megy is vissza "Artheniorba". A mágiatanulás valóban nem volt sikeres - mint ahogyan azt a templombéli mágus is mondta, de legalább már annyit tud, amennyit tud. Most pont az ellenkező irányba tart, mint amerre a Mágustorony van. Lassacskán ismét átveszi a sürgő-forgó kikötő hangulatát a természet szinte hangtalan világa. *
1438. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-02-20 14:03:01
Üzenet elküldve: 2015-02-20 14:03:01
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*A beláthatatlan tenger felől hűvös, sós szél száll a part felé. Felborzolja a víz hátát, s morajló hullámokat vág a kikötőt határoló sziklák falának. Egy-egy nagyobb hullámverés a habzó vizet egy pár barna bakancsnak vágja, mely a part legszélén mered a hajó rengeteg felé.
A bakancs tulajdonosa egy nőstény ork. Kinézetére enyhe szó lenne az, hogy barbár.
Majd két méteres magasságával pillérként áll a partoldalon, hatalmas kesztyűs kezeit keresztbe téve a melle alatt. Sötét barna íriszei haragosan nézik a kékséget. Ez amolyan megszokott arca. Időnként nyelvével végig simít agyarain, gondolataiba mélyedvén, rossz szokásként csinálja ezt. Barna fonatait meg-meglebbenti a sós szél. Pallosa szokásosan a hátára szíjazva pihen, de még így is feltűnő és gyilkos látványt nyújt.
Nemrégiben érkezett. Az egyik kereskedő hajón volt besegítő néhány hónapig. Ennyi elég is volt belőle. A matrózok gyengék, szerencsétlenek és folyamatosan piásak. Még egy jó agyabugyálást sem élvezhetett, olyan hamar összeestek ezek a gyenge fiúk. A dobozok rakodása meg nem a legszórakoztatóbb dolog a világon.
Töpreng. Többek közt azon, hogy, hogy legyen tovább. Zsoldosnak kéne állnia, általában ez a legjobb döntés, ha a városban van. Máshoz úgysem ért.
Tesz pár lépést a partszakaszon egy cölöp irányába, amihez egy gigantikus utasszállító ladikot kötöttek. Neki dől, fenekét szépen a tetejéhez igazítja, karjait nem engedi le. Sóhajtva hajtja le a fejét, élvezi, hogy a tarkóját cirógatja a hideg szél.
Kis vártatva ritmusos csörgésre lesz figyelmes. Egy strázsa. Acél bakancsai kopognak az úton. Rosszalló tekintetet vet a nőstényre. Yüger állja a tekintetét, néhány pillanatig egyikük sem mozdul, csak a szél játszik a nő pár kabalájával. Majd a városőr tovább áll. Ekkor az ork izmai is elengednek, s a kikötői forgatagot kezdi kémlelni. Netán akad tenni való.*
A bakancs tulajdonosa egy nőstény ork. Kinézetére enyhe szó lenne az, hogy barbár.
Majd két méteres magasságával pillérként áll a partoldalon, hatalmas kesztyűs kezeit keresztbe téve a melle alatt. Sötét barna íriszei haragosan nézik a kékséget. Ez amolyan megszokott arca. Időnként nyelvével végig simít agyarain, gondolataiba mélyedvén, rossz szokásként csinálja ezt. Barna fonatait meg-meglebbenti a sós szél. Pallosa szokásosan a hátára szíjazva pihen, de még így is feltűnő és gyilkos látványt nyújt.
Nemrégiben érkezett. Az egyik kereskedő hajón volt besegítő néhány hónapig. Ennyi elég is volt belőle. A matrózok gyengék, szerencsétlenek és folyamatosan piásak. Még egy jó agyabugyálást sem élvezhetett, olyan hamar összeestek ezek a gyenge fiúk. A dobozok rakodása meg nem a legszórakoztatóbb dolog a világon.
Töpreng. Többek közt azon, hogy, hogy legyen tovább. Zsoldosnak kéne állnia, általában ez a legjobb döntés, ha a városban van. Máshoz úgysem ért.
Tesz pár lépést a partszakaszon egy cölöp irányába, amihez egy gigantikus utasszállító ladikot kötöttek. Neki dől, fenekét szépen a tetejéhez igazítja, karjait nem engedi le. Sóhajtva hajtja le a fejét, élvezi, hogy a tarkóját cirógatja a hideg szél.
Kis vártatva ritmusos csörgésre lesz figyelmes. Egy strázsa. Acél bakancsai kopognak az úton. Rosszalló tekintetet vet a nőstényre. Yüger állja a tekintetét, néhány pillanatig egyikük sem mozdul, csak a szél játszik a nő pár kabalájával. Majd a városőr tovább áll. Ekkor az ork izmai is elengednek, s a kikötői forgatagot kezdi kémlelni. Netán akad tenni való.*
1437. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-02-19 19:40:09
Üzenet elküldve: 2015-02-19 19:40:09
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Thyseynn Aloryen, Kikötő//
*Csupán egy halovány mosoly jelenik meg Múgen arcán a fickótól kapott válasz hallatán. Koszfészek, ismételgeti magában a szót, ízlelgeti picit, de az ég tudja miért, nem valami kellemetlen dolog jut eszébe erről. Halkan hümment egyet egyetértése jeléül, és követi a fickót. Mélyet szippant a kinti levegőből, na nem azért, mert annyira hiányzott már neki, hiszen alig pár perce lépett csak be az ajtón, hanem inkább csak megszokásból. Hagyja, hogy a másik férfi menjen előtte, ő pedig kitartóan követi, néha-néha hümmög ha lát valami érdekeset, de egyelőre nem szól semmit. Inkább a madarat stíröli a fickó vállán és grimaszokat vág neki.*
~Vicces kis jószág, meg kell hagyni. Bár lehet kikaparná ezt az egy szememet is, ha amaz szólna neki. Mi is a neve, mit mondott?~
*Jobb keze kisujjával fülét piszkálja, beletúr. Ám egy idő után mégis megszólal. Nem feltétlenül azért, mert zavarná a nagy csend, inkább a kíváncsiság az, ami hajtja.*
- Kikhez megyünk? Taug említette, hogy van egy kompánia, akik lehet épp hozzám hasonló figurát keresnének...
*Csupán egy halovány mosoly jelenik meg Múgen arcán a fickótól kapott válasz hallatán. Koszfészek, ismételgeti magában a szót, ízlelgeti picit, de az ég tudja miért, nem valami kellemetlen dolog jut eszébe erről. Halkan hümment egyet egyetértése jeléül, és követi a fickót. Mélyet szippant a kinti levegőből, na nem azért, mert annyira hiányzott már neki, hiszen alig pár perce lépett csak be az ajtón, hanem inkább csak megszokásból. Hagyja, hogy a másik férfi menjen előtte, ő pedig kitartóan követi, néha-néha hümmög ha lát valami érdekeset, de egyelőre nem szól semmit. Inkább a madarat stíröli a fickó vállán és grimaszokat vág neki.*
~Vicces kis jószág, meg kell hagyni. Bár lehet kikaparná ezt az egy szememet is, ha amaz szólna neki. Mi is a neve, mit mondott?~
*Jobb keze kisujjával fülét piszkálja, beletúr. Ám egy idő után mégis megszólal. Nem feltétlenül azért, mert zavarná a nagy csend, inkább a kíváncsiság az, ami hajtja.*
- Kikhez megyünk? Taug említette, hogy van egy kompánia, akik lehet épp hozzám hasonló figurát keresnének...
1436. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-02-19 17:28:34
Üzenet elküldve: 2015-02-19 17:28:34
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Tanriel//
*Úgy tűnik, a "nem rágok meg semmit" poén balul sült el, a válaszból ítélve a hölgy szó szerint értette a rágicsálást. Na mindegy is, ilyen emberekkel is lehet találkozni a nagyvilágban. Nem mindenki érti a humort elsőre, ezt pedig ő egy ideje -némi rosszallás és fejcsóválás közepette-, megtanulta.
Éppen csapna a húrok közé, hogy egy régi dalát zengje, ami már olyan sok nőstény szívét elrabolta, mikor a Tanriel nevű elkezd fulladozni. Önkéntelenül is elhúzza a fejét, nehogy egy célt tévesztett tüdőcafat véletlenül eltalálja. ~Hát ettől se akarok semmit... Még a végén rám köpne egy hordónyi nyálat miközben nyomjuk a szekér hátuljában... ~
Ezután kapja meg az engedélyt az énekre, de így, hogy az udvarlós dal elveszítette varázsát és jövendőbéli hatását, bővíteni kell a repertoárt. Töri a fejét, dalról dalra cikáznak gondolatai, de az ihletet egyenesen Tanriel adja számára. ~Végül is.~ Gondolja, majd megpengeti húrjait. Először csak halkan, majd egyre hangosabban, a végén egy pörgős, ütemes ritmust alkotva, miközben a szöveget dorombolgatja.*
- Messzi földről érkeztem, ó, de mennyire!
Hajó hozta ülepem, ilyen messzire!
Egy szekér majdnem elcsapott,
Hajtója pedig magához fogadott.
Lőn egy rút domb arra felfelé,
Azon meg van egy erődféleség!
Oda tartok, s remélem te is!
Mert sétálni kedvem az biz' nincs!
*Miután végzett, leengedi a lantot, és kifújja magát. Kedves mosolyt villant a lány felé, majd ajkai újra szóra formálódnak. Ezúttal nem rímekre.*
- Remélem meggyőztelek az úti célod illetően.
*Úgy tűnik, a "nem rágok meg semmit" poén balul sült el, a válaszból ítélve a hölgy szó szerint értette a rágicsálást. Na mindegy is, ilyen emberekkel is lehet találkozni a nagyvilágban. Nem mindenki érti a humort elsőre, ezt pedig ő egy ideje -némi rosszallás és fejcsóválás közepette-, megtanulta.
Éppen csapna a húrok közé, hogy egy régi dalát zengje, ami már olyan sok nőstény szívét elrabolta, mikor a Tanriel nevű elkezd fulladozni. Önkéntelenül is elhúzza a fejét, nehogy egy célt tévesztett tüdőcafat véletlenül eltalálja. ~Hát ettől se akarok semmit... Még a végén rám köpne egy hordónyi nyálat miközben nyomjuk a szekér hátuljában... ~
Ezután kapja meg az engedélyt az énekre, de így, hogy az udvarlós dal elveszítette varázsát és jövendőbéli hatását, bővíteni kell a repertoárt. Töri a fejét, dalról dalra cikáznak gondolatai, de az ihletet egyenesen Tanriel adja számára. ~Végül is.~ Gondolja, majd megpengeti húrjait. Először csak halkan, majd egyre hangosabban, a végén egy pörgős, ütemes ritmust alkotva, miközben a szöveget dorombolgatja.*
- Messzi földről érkeztem, ó, de mennyire!
Hajó hozta ülepem, ilyen messzire!
Egy szekér majdnem elcsapott,
Hajtója pedig magához fogadott.
Lőn egy rút domb arra felfelé,
Azon meg van egy erődféleség!
Oda tartok, s remélem te is!
Mert sétálni kedvem az biz' nincs!
*Miután végzett, leengedi a lantot, és kifújja magát. Kedves mosolyt villant a lány felé, majd ajkai újra szóra formálódnak. Ezúttal nem rímekre.*
- Remélem meggyőztelek az úti célod illetően.
1435. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-02-16 18:38:13
Üzenet elküldve: 2015-02-16 18:38:13
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Jeges veszedelem//
*Szó nélkül hagyja faképnél megbízóját, minél hamarabb neki akar állni az új munkája végrehajtásának. A keresett személy arca a fejébe vésődött, úgy érzi, bárhol felismerné az érdekes külsejű egyént. Háta mögött hagyva a dohos kocsmát, immár a kikötőben sétálgat, a Morajló Merina irányába. Jól tudja, miféle hely az, járt már ott gyerekkorában. A halászok nem egyszer vitték ide, kikapcsolódás reményében, ha éppen volt elég pénz a zsebben. Azt is tudja, hogy nem juthat fel ingyen a hajóra. Eléggé giccses, úrias hely, így elvárják, hogy aki oda betér, meg is fizesse. A jegy nem olcsó a hajóra, de ha sikeres lesz a küldetés, hősünknek bőven megéri. Kifizeti nehézkesen a díjat, s a hajó felé veszi az irányt. Nem sokkal később már fent is van a csillogó-villogó paradicsomban.*
*Szó nélkül hagyja faképnél megbízóját, minél hamarabb neki akar állni az új munkája végrehajtásának. A keresett személy arca a fejébe vésődött, úgy érzi, bárhol felismerné az érdekes külsejű egyént. Háta mögött hagyva a dohos kocsmát, immár a kikötőben sétálgat, a Morajló Merina irányába. Jól tudja, miféle hely az, járt már ott gyerekkorában. A halászok nem egyszer vitték ide, kikapcsolódás reményében, ha éppen volt elég pénz a zsebben. Azt is tudja, hogy nem juthat fel ingyen a hajóra. Eléggé giccses, úrias hely, így elvárják, hogy aki oda betér, meg is fizesse. A jegy nem olcsó a hajóra, de ha sikeres lesz a küldetés, hősünknek bőven megéri. Kifizeti nehézkesen a díjat, s a hajó felé veszi az irányt. Nem sokkal később már fent is van a csillogó-villogó paradicsomban.*
1434. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-02-15 19:09:53
Üzenet elküldve: 2015-02-15 19:09:53
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
* Leért a Kikötőbe. Hosszú utat tett meg a vállára hajított írhával de még most sem biztos miként keressen egy igazi szakembert aki ért az írha kikészítéséhez. Persze biztosan van a kikötőben egy jó munkás csak nem igazán ismeri még a helyet.
Lassan sétál el a fontosabb utcák előtt de mindenki furcsán fintorogva néz rá. Talán ekkor ébred rá, hogy a farkasnyúzás majd pedig belezés szaga na meg imitt-amott, néhány pecsét is rajta maradt öltözékén. Sejtette ő, hogy még nagy haszna lesz a tanult varázslatnak. Végig simít ruháján amint azt még fent a Mágustoronyban tanulta és reménykedik benne, hogy az apró varázslat sikerrel jár.
Egy nagy ajtó előtt meg is találja a keresett cégért. Végre valaki aki ért ahhoz amit ő szeretne megcsináltatni. Belép az ajtón, kíváncsian néz szét bent a különbnél különb bőrök között majd amint meglátja a mestert kiteríti elé a frissen nyúzott farkasbundát.*
- Ezt kellene elkészíten. Egyszerű takaró lesz belőle. *mondja a mesternek aki kíváncsian simít bele az írhába majd meg is fordítja, hogy a visszáját is szemügyre vehessen.*
- Egy hét múlva készen lesz, akkor jöhetsz érte. *mondja majd egy pergamenre mutat amin ott van az ár amibe különböző írhák kikészítése kerül.*
- Elég ha akkor fizeted. *mondja majd hozzáteszi *A negyszereséért pedig akár meg is veszem tőled.
* Zora csak a fejét rázza meg jelezve, hogy nem eladó.*
- Viszlát. *köszön majd kilép az ajtón.*
A varázsló végigsimít ruháján, melynek hatására róla és felszereléséről minden nem mágikus szennyeződés eltűnik, haja és szakálla rendezett formát ölt.
Lassan sétál el a fontosabb utcák előtt de mindenki furcsán fintorogva néz rá. Talán ekkor ébred rá, hogy a farkasnyúzás majd pedig belezés szaga na meg imitt-amott, néhány pecsét is rajta maradt öltözékén. Sejtette ő, hogy még nagy haszna lesz a tanult varázslatnak. Végig simít ruháján amint azt még fent a Mágustoronyban tanulta és reménykedik benne, hogy az apró varázslat sikerrel jár.
Egy nagy ajtó előtt meg is találja a keresett cégért. Végre valaki aki ért ahhoz amit ő szeretne megcsináltatni. Belép az ajtón, kíváncsian néz szét bent a különbnél különb bőrök között majd amint meglátja a mestert kiteríti elé a frissen nyúzott farkasbundát.*
- Ezt kellene elkészíten. Egyszerű takaró lesz belőle. *mondja a mesternek aki kíváncsian simít bele az írhába majd meg is fordítja, hogy a visszáját is szemügyre vehessen.*
- Egy hét múlva készen lesz, akkor jöhetsz érte. *mondja majd egy pergamenre mutat amin ott van az ár amibe különböző írhák kikészítése kerül.*
- Elég ha akkor fizeted. *mondja majd hozzáteszi *A negyszereséért pedig akár meg is veszem tőled.
* Zora csak a fejét rázza meg jelezve, hogy nem eladó.*
- Viszlát. *köszön majd kilép az ajtón.*
A varázsló végigsimít ruháján, melynek hatására róla és felszereléséről minden nem mágikus szennyeződés eltűnik, haja és szakálla rendezett formát ölt.
1433. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-02-15 14:32:24
Üzenet elküldve: 2015-02-15 14:32:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
// Az átok//
*Már messziről érzi a kikötő szagát és hallja zsinatát. Jól tudja hogy a gyűrűben lakó Hölgy miatt bajba fog kerülni vagy legalábbis bolondnak nézik. Az idő is megváltozott, kisütött a nap. Szemét bántja az erős fény mely visszaverődik a hóról. Egy hajó ép most fut be az egyik dokkba. A matrózok minden elképzelhető módon jönnek le a fedélzetről. Még mindig feldagadt ujjára tekint.*
~Vajon mikor öl meg a Hölgy? Mennyi időt nyerhettem? Hol találok egy öreg embert aki ismeri a múltban történteket.~
*Egy lemondó sóhajtással fejezi be merengését, majd a feladatára koncentrálva megindul a ládák közötti labirintusba hogy valahol ehessen egy pár falatot és találjon egy öreget aki segíthetne neki.*
*Már messziről érzi a kikötő szagát és hallja zsinatát. Jól tudja hogy a gyűrűben lakó Hölgy miatt bajba fog kerülni vagy legalábbis bolondnak nézik. Az idő is megváltozott, kisütött a nap. Szemét bántja az erős fény mely visszaverődik a hóról. Egy hajó ép most fut be az egyik dokkba. A matrózok minden elképzelhető módon jönnek le a fedélzetről. Még mindig feldagadt ujjára tekint.*
~Vajon mikor öl meg a Hölgy? Mennyi időt nyerhettem? Hol találok egy öreg embert aki ismeri a múltban történteket.~
*Egy lemondó sóhajtással fejezi be merengését, majd a feladatára koncentrálva megindul a ládák közötti labirintusba hogy valahol ehessen egy pár falatot és találjon egy öreget aki segíthetne neki.*
1432. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-02-14 14:50:20
Üzenet elküldve: 2015-02-14 14:50:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
* A kitűzött cél, hogy keressen egy fogadót, vagy akármit, egyéb hiányában legalább egy düledező kuckót, hogy megpihenhessen az éjjel. Kicsit még hamar is érkezett, hiszen igaz, már felgyúltak a fáklyák a fontosabb kivilágítani való helyeken, de az urcákon még folyik az élet, valamint a nap sem ment le teljesen.
~ Vajon itt van valami piac szerűség? ~ Bizonyára vannak, akik itt a kikötőben árulják a halakat, de mivel nem nagy dolog a halak fogása, így nem valószínű, hogy helyben eladnák, helyette bizonyára a többség Artheniorba viszi.
Megvonja vállát, miközben megnézi az összes hajót, addig nézi a másik oldalt is, hátha lesz valami fogadó is. Nem kell csalódnia - néhány percen belül észreveszi a Rumos Rókalyukat. Olvasni igaz nem tud - legalábbis ezeket a betűket nem tudja elolvasni, de arra következtet a hangokból, fényekből, meg az egész épület felépítéséből, hogy ez eg fogadó. Így hát belép az épületbe. *
~ Vajon itt van valami piac szerűség? ~ Bizonyára vannak, akik itt a kikötőben árulják a halakat, de mivel nem nagy dolog a halak fogása, így nem valószínű, hogy helyben eladnák, helyette bizonyára a többség Artheniorba viszi.
Megvonja vállát, miközben megnézi az összes hajót, addig nézi a másik oldalt is, hátha lesz valami fogadó is. Nem kell csalódnia - néhány percen belül észreveszi a Rumos Rókalyukat. Olvasni igaz nem tud - legalábbis ezeket a betűket nem tudja elolvasni, de arra következtet a hangokból, fényekből, meg az egész épület felépítéséből, hogy ez eg fogadó. Így hát belép az épületbe. *
1431. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-02-14 01:13:06
Üzenet elküldve: 2015-02-14 01:13:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
* A folyó csobogása egyre inkább elhalkul, ahogyan távolodik tőle, s ahelyett a város zaja lesz előtérben.
A zaj még csak nem is olyan érdekes - már szinte megszokta a múltkori városséta után, de a rengeteg hajó elképeztő látványt nyújt Rannak. Múltkor a városban lefagyott a rengeteg ember láttán, hát most a hajókat megpillantva valóban földbegyökerezik a lába. Nem hogy hajót nem látott még ezelőtt (csak nagyon ritkán, vagy rajzokon), de hogy ennyit egy helyen! Van még mit tapasztalnia a fiatal gnómnak. Talán egyszer majd visszatér falujába, hogy elmondja a következő generációnak, hogy mi minden van a nagyvilágban, talán itt marad és az ittenieknek meséli el, mi van a hegyek között, mivel abból ítélve, hogy ez számára nem természetes, arra következtet, hogy az ittenieknek sem természetes az, ami náluk van. Tovább halad a sziklaszirtek felé, néha egy-egy embertől megérdeklődve, hogy merre találhatja a tornyot. *
A zaj még csak nem is olyan érdekes - már szinte megszokta a múltkori városséta után, de a rengeteg hajó elképeztő látványt nyújt Rannak. Múltkor a városban lefagyott a rengeteg ember láttán, hát most a hajókat megpillantva valóban földbegyökerezik a lába. Nem hogy hajót nem látott még ezelőtt (csak nagyon ritkán, vagy rajzokon), de hogy ennyit egy helyen! Van még mit tapasztalnia a fiatal gnómnak. Talán egyszer majd visszatér falujába, hogy elmondja a következő generációnak, hogy mi minden van a nagyvilágban, talán itt marad és az ittenieknek meséli el, mi van a hegyek között, mivel abból ítélve, hogy ez számára nem természetes, arra következtet, hogy az ittenieknek sem természetes az, ami náluk van. Tovább halad a sziklaszirtek felé, néha egy-egy embertől megérdeklődve, hogy merre találhatja a tornyot. *
1430. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-02-11 21:27:48
Üzenet elküldve: 2015-02-11 21:27:48
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 192
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 192
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//A Visszatérés//
//Kikötő//
*A sötétség leple már jócskán leszáll a kikötőre, mikor a nagyjából száz méter hosszú teherhajó megérkezik, és biztonságosan kiköt. A matrózok serényen végzik a munkájukat, pakolják a ketreceket, kézről-kézre adogatják a ládákat minél gyorsabban, hogy aztán a Rumosba mulathassák az időt. Mind közül egy lóg ki a sorból, egyetlen egy, aki a ládák és konténerek takarásából lassacskán, észrevétlenül, mint egy árnyék slisszan le a hajóról.*
~Igen! Végre itthon.~ *szagol bele a különös matróz a levegőbe, majd egyszer csak ledobja magáról az álruhát. Bress mindig is könnyen vegyült el ha a szükség úgy hozta, és ez most sem volt másképpen. Szerencséje, hogy a szigetre tévedt ez a hajó, és fel tudott rá jutni, különben lehet, hogy soha nem jutott volna haza arról az istenverte átkozott szigetről. Pusztán egy tengerész életét kellett kioltani ezért, akinek a helyébe lépett, de ez igazából szóra sem érdemes.*
//Dokkok//
*Lantja a hátán himbálózik, ő pedig zsebre dugott kézzel bandukol a dokkok titkos járatai között, egyre csak befelé és mélyebbre haladva a veszélyes környéken. Mármint egyeseknek az lehet, de Bress-nek olyan, mint aki otthon sétálgat a kertjében. A bárd kicsit változtatott külsőjén kedve szerint, és öltözékén is, ami sokkalta egyszerűbb, mint régi csicsás ruhái. Így némelyik éppen üzletet nyélbe ütő gazfickó előbb összeszűkült szemekkel nézi a közeledő bárdot, majd mikor felismerik, intenek, vagy halkan köszönnek neki. Úgy tűnik Bress hírneve és ismeretsége az alvilági körökben mit sem változott.*
-Üdv Csezzan! *lép oda az egyik kalózhoz, akinek emberei éppen rumot és pálinkát rakodnak egyik dobozból a másikba. Természetesen törvénytelenül, de itt mélyen a sötétségben a törvény nem létezik.*
-A francba is Bress! A frászt hozod rám! *mondja a kalóz, majd végigméri az érkezőt.* -Látom végre stílust váltottál, és nem úgy nézel ki, mint egy bohóc. *vigyorodik el a fogatlan Csezzan.*
-Örülök, hogy tetszem. Az öreget keresem. Láttad mostanában. *kérdezi Bress, mire a kalóz az ajkaiba harap.* -Héj a pokolba is ti hülyék vigyázzatok a cuccra! Még összetöritek nekem! *ront rá az embereire, akik óvatosabban kezdik rakosgatni az üvegeket.*
-Úgy tudom, Jeremiasz gyengélkedik mostanság. Én már jó ideje nem láttam. De miért kérded tőlem? Te nem tudod? *értetlenkedik Csezzan, mire Bress kiugrik zsebéből, és karba teszi kezeit.*
-Egy jó ideje távol voltam, és csak most érkeztem vissza. De azért kösz, majd megkeresem az öreget. *emeli meg egyik kezét, majd hátat fordít.*
-További jó munkát.
-Szevasz Bress! Igyekezzetek már...*ostorozza tovább Csezzan az embereit. Bress remélte, hogy itt lesz az öreg, azonban csalódnia kell. De mindegy is, most már úgyis híre megy, hogy Bress ismét feltűnt a városban. Innentől kezdve már csak várni kell, hogy az öreg jelentkezzen. Túl régóta ismeri már a vén csirkefogót ahhoz, hogy tévedjen. Ezért nem is töri össze magát, hanem az éjszaka hátralévő részét pihenéssel tölti, ami rá is fér a bárdra. Holnap pedig talán megiszik valamit a Rumosban.*
//Kikötő//
*A sötétség leple már jócskán leszáll a kikötőre, mikor a nagyjából száz méter hosszú teherhajó megérkezik, és biztonságosan kiköt. A matrózok serényen végzik a munkájukat, pakolják a ketreceket, kézről-kézre adogatják a ládákat minél gyorsabban, hogy aztán a Rumosba mulathassák az időt. Mind közül egy lóg ki a sorból, egyetlen egy, aki a ládák és konténerek takarásából lassacskán, észrevétlenül, mint egy árnyék slisszan le a hajóról.*
~Igen! Végre itthon.~ *szagol bele a különös matróz a levegőbe, majd egyszer csak ledobja magáról az álruhát. Bress mindig is könnyen vegyült el ha a szükség úgy hozta, és ez most sem volt másképpen. Szerencséje, hogy a szigetre tévedt ez a hajó, és fel tudott rá jutni, különben lehet, hogy soha nem jutott volna haza arról az istenverte átkozott szigetről. Pusztán egy tengerész életét kellett kioltani ezért, akinek a helyébe lépett, de ez igazából szóra sem érdemes.*
//Dokkok//
*Lantja a hátán himbálózik, ő pedig zsebre dugott kézzel bandukol a dokkok titkos járatai között, egyre csak befelé és mélyebbre haladva a veszélyes környéken. Mármint egyeseknek az lehet, de Bress-nek olyan, mint aki otthon sétálgat a kertjében. A bárd kicsit változtatott külsőjén kedve szerint, és öltözékén is, ami sokkalta egyszerűbb, mint régi csicsás ruhái. Így némelyik éppen üzletet nyélbe ütő gazfickó előbb összeszűkült szemekkel nézi a közeledő bárdot, majd mikor felismerik, intenek, vagy halkan köszönnek neki. Úgy tűnik Bress hírneve és ismeretsége az alvilági körökben mit sem változott.*
-Üdv Csezzan! *lép oda az egyik kalózhoz, akinek emberei éppen rumot és pálinkát rakodnak egyik dobozból a másikba. Természetesen törvénytelenül, de itt mélyen a sötétségben a törvény nem létezik.*
-A francba is Bress! A frászt hozod rám! *mondja a kalóz, majd végigméri az érkezőt.* -Látom végre stílust váltottál, és nem úgy nézel ki, mint egy bohóc. *vigyorodik el a fogatlan Csezzan.*
-Örülök, hogy tetszem. Az öreget keresem. Láttad mostanában. *kérdezi Bress, mire a kalóz az ajkaiba harap.* -Héj a pokolba is ti hülyék vigyázzatok a cuccra! Még összetöritek nekem! *ront rá az embereire, akik óvatosabban kezdik rakosgatni az üvegeket.*
-Úgy tudom, Jeremiasz gyengélkedik mostanság. Én már jó ideje nem láttam. De miért kérded tőlem? Te nem tudod? *értetlenkedik Csezzan, mire Bress kiugrik zsebéből, és karba teszi kezeit.*
-Egy jó ideje távol voltam, és csak most érkeztem vissza. De azért kösz, majd megkeresem az öreget. *emeli meg egyik kezét, majd hátat fordít.*
-További jó munkát.
-Szevasz Bress! Igyekezzetek már...*ostorozza tovább Csezzan az embereit. Bress remélte, hogy itt lesz az öreg, azonban csalódnia kell. De mindegy is, most már úgyis híre megy, hogy Bress ismét feltűnt a városban. Innentől kezdve már csak várni kell, hogy az öreg jelentkezzen. Túl régóta ismeri már a vén csirkefogót ahhoz, hogy tévedjen. Ezért nem is töri össze magát, hanem az éjszaka hátralévő részét pihenéssel tölti, ami rá is fér a bárdra. Holnap pedig talán megiszik valamit a Rumosban.*
1429. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-02-11 20:34:10
Üzenet elküldve: 2015-02-11 20:34:10
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Alloras//
* A legjobb ruháit ő sem hagyná, hogy csak úgy összekenje bárki is. Bár neki meg van a maga külön véleménye arról, hogy mi szép. Egy olyan csórónak, mint ami volt és mint aminek még mindig tartja magát, noha van azért némi vagyona, a sokszínű és rikítós, flancos ruhák nem szépek. Meg az ehhez hasonlók. A csuklya alól figyelemmel kíséri, miként pattan fel mellé a férfi. Szemét a csuklya árnyékában tartja, amennyire lehet. *
- Tanriel.
- Hát nincs is nagyon mit megrágni ezen a szekéren, semmim sem igazán ehető kategória.
* Ha nagyon rá akarna játszani, akkor most megszívná az orrát, de ezt most kihagyja, nem esik túlzásokba. Inkább egy szívből jövő köhögést ereszt el, de még bőven belül a tüdőm majd felköhögöm kategóriában. *
- A dal az jöhet, ének is.
- Há, amit játszani tudsz, bármi jó nekem. De aká azt is megénekelheted, hogy hová mész, merre rakjam le a szűröd a szekérről, vagy hogy mi a helyzet a környéken. Most jöttem épp hajóval, alig ért le a szekerem róla, már indultam is kifelé ebből a halszagú tömegből.
* A legjobb ruháit ő sem hagyná, hogy csak úgy összekenje bárki is. Bár neki meg van a maga külön véleménye arról, hogy mi szép. Egy olyan csórónak, mint ami volt és mint aminek még mindig tartja magát, noha van azért némi vagyona, a sokszínű és rikítós, flancos ruhák nem szépek. Meg az ehhez hasonlók. A csuklya alól figyelemmel kíséri, miként pattan fel mellé a férfi. Szemét a csuklya árnyékában tartja, amennyire lehet. *
- Tanriel.
- Hát nincs is nagyon mit megrágni ezen a szekéren, semmim sem igazán ehető kategória.
* Ha nagyon rá akarna játszani, akkor most megszívná az orrát, de ezt most kihagyja, nem esik túlzásokba. Inkább egy szívből jövő köhögést ereszt el, de még bőven belül a tüdőm majd felköhögöm kategóriában. *
- A dal az jöhet, ének is.
- Há, amit játszani tudsz, bármi jó nekem. De aká azt is megénekelheted, hogy hová mész, merre rakjam le a szűröd a szekérről, vagy hogy mi a helyzet a környéken. Most jöttem épp hajóval, alig ért le a szekerem róla, már indultam is kifelé ebből a halszagú tömegből.
1428. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-02-11 16:21:12
Üzenet elküldve: 2015-02-11 16:21:12
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Tanriel//
*Igen-igen, jön a sárhullám, amit a félvér egy ijedt ugrással kerül el. Tényleg betojt, nem kell ragozni, hiszen ilyen pompás öltözékből elég nehezen jönne ki egy sárfolt, és mondjuk ki; a barna nem áll neki valami jól.
Végül az idegen beleegyezik a szállításba, amitől Alloras rettenetesen felvidul, és még magában meg is bocsájtja szegény párának az áztatási kísérletet. Néhány lépésből a lány mellett terem, majd egy lendületes ugrással felhuppan a szekérre, pont mellé. A hangból már gyanította, de látásból már biztosan állítható, hogy az illető nő. Egyébként csak vidáman köszöntötte volna, de így, hogy tudja a nemét, udvariasabban kell viselkednie az általa előírt normáknál. ~Trágár dalok nuku... Hurrá, ez annyira mókás út lesz, hogy menten összecsinálom magam.~ Ideges arckifejezéssel forgatja körbe szemét, majd vidám mosollyal Tanriel felé fordul, miután az jó magaviseletre inti őt.*
- Alloras a nevem, szolgálatodra. *a kézcsók, mint mindig, elmarad számára, mivel ő csak egyetlen csókfajtát szeret használni... Talán erre is sor fog kerülni.* - Ígérem, nem rágok meg semmit! *cinikusság letudva.* - Egyedül a lantom hangját fogod hallani, meg a dalom, feltéve ha érdekelnek az ilyenek... Végül is, rengeteg dalt ismerek, ami kocsisoknak szól, de gondolom, az ilyen obszcén dalok messze állnak tőled. Vagy?...
*...vagy nem. Ki tudja? Lehet, hogy ez a lány valójában egy igazi kocsmatöltelék, aki amikor tud, csak a saját hányásában fetreng. De az is lehet, hogy valami kis hercegnő imitáció, és egy kis trágár dal után fog fetrengeni a saját hányásában.
Újra csak ritmus nélkül pengeti a lantot, váltakozva a hangokkal. Magas, mély, magas, mély, és így tovább. Még ebben is felfedezhető valami kellemesség.*
- Ismered a környéket? *kérdi a halk hangok közepette.*
*Igen-igen, jön a sárhullám, amit a félvér egy ijedt ugrással kerül el. Tényleg betojt, nem kell ragozni, hiszen ilyen pompás öltözékből elég nehezen jönne ki egy sárfolt, és mondjuk ki; a barna nem áll neki valami jól.
Végül az idegen beleegyezik a szállításba, amitől Alloras rettenetesen felvidul, és még magában meg is bocsájtja szegény párának az áztatási kísérletet. Néhány lépésből a lány mellett terem, majd egy lendületes ugrással felhuppan a szekérre, pont mellé. A hangból már gyanította, de látásból már biztosan állítható, hogy az illető nő. Egyébként csak vidáman köszöntötte volna, de így, hogy tudja a nemét, udvariasabban kell viselkednie az általa előírt normáknál. ~Trágár dalok nuku... Hurrá, ez annyira mókás út lesz, hogy menten összecsinálom magam.~ Ideges arckifejezéssel forgatja körbe szemét, majd vidám mosollyal Tanriel felé fordul, miután az jó magaviseletre inti őt.*
- Alloras a nevem, szolgálatodra. *a kézcsók, mint mindig, elmarad számára, mivel ő csak egyetlen csókfajtát szeret használni... Talán erre is sor fog kerülni.* - Ígérem, nem rágok meg semmit! *cinikusság letudva.* - Egyedül a lantom hangját fogod hallani, meg a dalom, feltéve ha érdekelnek az ilyenek... Végül is, rengeteg dalt ismerek, ami kocsisoknak szól, de gondolom, az ilyen obszcén dalok messze állnak tőled. Vagy?...
*...vagy nem. Ki tudja? Lehet, hogy ez a lány valójában egy igazi kocsmatöltelék, aki amikor tud, csak a saját hányásában fetreng. De az is lehet, hogy valami kis hercegnő imitáció, és egy kis trágár dal után fog fetrengeni a saját hányásában.
Újra csak ritmus nélkül pengeti a lantot, váltakozva a hangokkal. Magas, mély, magas, mély, és így tovább. Még ebben is felfedezhető valami kellemesség.*
- Ismered a környéket? *kérdi a halk hangok közepette.*
1427. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-02-10 20:30:04
Üzenet elküldve: 2015-02-10 20:30:04
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Alloras Felthygore//
* Némileg egykedvűen halad a szekerével, egyre távolabb a Kikötőtől, lassan. Eléggé lassan, mert mások is vannak itt rajta kívül és olykor nem könnyű a sokféle nép és a magasan pakolt ládák között lavírozni. Egy alakot így is épp csak ki tud kerülni, s már csak a lantos férfi ügyességén múlik, hogy a ruházata is megússza az ő kis mocskosságát. Tovább is megy, mivel nem lett gond, de a férfi utána szól. Így hát megáll, mert viszonylag jó nevelést kapott régen. *
- Hát nagyjából abba az irányba, a Kikötőből elfelé, valamerre.
* Nem tudja pontosan, hogy merre is mutat most a férfi, mert itt a ládahegyek között nem sokat lát még a vidékből. *
- Valameddig elvihetlek, ha jól viseled magad idegen.
* Hangja kissé rekedtesen szól, amiért ő keményen megdolgozott. Egy rekedt szipirtyóval nem sokan foglalkoznak. Ha nagyon fel akar ülni az idegen a szekerére, akkor csak őmellette van hely. A szekér hátulját ponyva fedi, oda fel nem mászhat. Amúgy meg nem igazán erőlteti a dolgot, de ha beszédes a férfi és helybéli, akkor néhány információt ki lehet belőle húzni.*
* Némileg egykedvűen halad a szekerével, egyre távolabb a Kikötőtől, lassan. Eléggé lassan, mert mások is vannak itt rajta kívül és olykor nem könnyű a sokféle nép és a magasan pakolt ládák között lavírozni. Egy alakot így is épp csak ki tud kerülni, s már csak a lantos férfi ügyességén múlik, hogy a ruházata is megússza az ő kis mocskosságát. Tovább is megy, mivel nem lett gond, de a férfi utána szól. Így hát megáll, mert viszonylag jó nevelést kapott régen. *
- Hát nagyjából abba az irányba, a Kikötőből elfelé, valamerre.
* Nem tudja pontosan, hogy merre is mutat most a férfi, mert itt a ládahegyek között nem sokat lát még a vidékből. *
- Valameddig elvihetlek, ha jól viseled magad idegen.
* Hangja kissé rekedtesen szól, amiért ő keményen megdolgozott. Egy rekedt szipirtyóval nem sokan foglalkoznak. Ha nagyon fel akar ülni az idegen a szekerére, akkor csak őmellette van hely. A szekér hátulját ponyva fedi, oda fel nem mászhat. Amúgy meg nem igazán erőlteti a dolgot, de ha beszédes a férfi és helybéli, akkor néhány információt ki lehet belőle húzni.*
1426. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-02-08 09:57:38
Üzenet elküldve: 2015-02-08 09:57:38
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Múgen//
*~Szóval Múgen. Nem valami ijesztő név. Mintha egy tehén köhögne...~ Fut át agyán a gondolat, de mosolyogni nincs kedve a hasonlatán. Ez a baj vele. Túl szellemes fickó, poénjai se az utolsók, de az az ember, aki nem nevet a saját viccein, halott ember. Legalábbis így szól a fáma.
Végignézi, ahogy ivótársa felhörpinti italát, és azt is, ahogy a semmitől ökölbe szorul a keze. ~Be akarsz nekem mosni meh? Akkor még egy szemmel rövdebb leszel.~ Ám amikor ez nem következik be, le kell mondania arról, hogy Qharral kivájatja az utolsó szemét. Végülis lehet, hogy Taugnak nem vakon kéne a hapsi. Sokkal többre mennének egy látó kardforgatóval. Érti ő, hogy vannak vak kardforgatók fenn a hegyekben, a kolostorokban, akik bekötött szemmel vagdosnak darabokra almákat, de ránézésre ez a Múgen nem olyan fickó. Azért ő is biztos veszélyes, de egyelőre valahogy még nem érez természetes félelmet a fickó iránt.
Következőleg egy kérdés szegez neki, és úgy tűnik, már ő is unja ezt a bájcsevejt.*
- Ki ebből a koszfészekből. *mondja, majd el is indul az ajtó felé, remélhetőleg a társával a nyomában.*
//Kikötő//
*Kilép(nek) a kikötőbe, majd onnan a sziklaszirtek felé veszi az irányt. Ha Múgen közben kérdezősködik, vagy beszélgetni szeretne, nem okoz neki csalódást, de részéről a teljes csend is megfelel. Sietős tempóban halad, hamar "haza" akar érni.*
*~Szóval Múgen. Nem valami ijesztő név. Mintha egy tehén köhögne...~ Fut át agyán a gondolat, de mosolyogni nincs kedve a hasonlatán. Ez a baj vele. Túl szellemes fickó, poénjai se az utolsók, de az az ember, aki nem nevet a saját viccein, halott ember. Legalábbis így szól a fáma.
Végignézi, ahogy ivótársa felhörpinti italát, és azt is, ahogy a semmitől ökölbe szorul a keze. ~Be akarsz nekem mosni meh? Akkor még egy szemmel rövdebb leszel.~ Ám amikor ez nem következik be, le kell mondania arról, hogy Qharral kivájatja az utolsó szemét. Végülis lehet, hogy Taugnak nem vakon kéne a hapsi. Sokkal többre mennének egy látó kardforgatóval. Érti ő, hogy vannak vak kardforgatók fenn a hegyekben, a kolostorokban, akik bekötött szemmel vagdosnak darabokra almákat, de ránézésre ez a Múgen nem olyan fickó. Azért ő is biztos veszélyes, de egyelőre valahogy még nem érez természetes félelmet a fickó iránt.
Következőleg egy kérdés szegez neki, és úgy tűnik, már ő is unja ezt a bájcsevejt.*
- Ki ebből a koszfészekből. *mondja, majd el is indul az ajtó felé, remélhetőleg a társával a nyomában.*
//Kikötő//
*Kilép(nek) a kikötőbe, majd onnan a sziklaszirtek felé veszi az irányt. Ha Múgen közben kérdezősködik, vagy beszélgetni szeretne, nem okoz neki csalódást, de részéről a teljes csend is megfelel. Sietős tempóban halad, hamar "haza" akar érni.*
1425. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-02-07 20:48:37
Üzenet elküldve: 2015-02-07 20:48:37
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Tanriel E'mund//
*Egy kicsit megpihen a folytatás előtt. Talán idelent kell éjszakáznia, vagy nem, de a lábai nem bírnak ekkora távot azután, hogy hosszú hetekig egy hajó apró lyukában kellett szorongania. Lassan újra megszokja a jövés-menést, efelől semmi kétség, de a legnagyobb harcos keze is ki tud fáradni, ha napokig maga előtt tartja karját.
Leül egy szedett-vedett ülőhelyre, ami nem kevesebb egy göcsörtös farönknél. Jobb mint a semmi, és így legalább újra gyakorolhatja a lanton való játékot, és egy füst alatt tovább költhesse a dalt, amit a dombon lévő erőd lakóinak szán. Játszik hát egy darabig, míg meg nem unja. Ahol eddig játszott a nyilvánosság előtt, ott a körégyűlt emberseregtől ki sem lehetett látni, de itt... Itt úgy néz ki, mindenki tojik a muzsikára. Csak valami nagydarab alak nézett ki egy ketrec mögül, az se az érdeklődését mutatva, mint inkább "takarodj, vagy letépem a fejed!" érzelmeket sugallva. Ezt inkább meg is fogadja, elég ránézni a férfi karvastagságára, hátha néhány sarokkal arrébb nagyobb nézetségnek örvend.
Hiú remény volt. Itt nincs semmi muszkli-manus, de ugyanolyan hallgatás van. Még egy szekér is elmegy mellette, kis híján a ruhájára fröcskölve egy jó nagy adag sarat. Macska módjára ugrik el a lövés elől, majd bevillan neki, hogy a szekér minden bizonnyal előnyösebb közlekedési eszköz a lábnál.*
- Üdvözletem! *hajol meg túlzóan* - Esetleg utad arra visz? *ezúttal a kopár dombra mutat az erőddel* Tudod, jól esne egy fuvar. Szabad?
*Egy kicsit megpihen a folytatás előtt. Talán idelent kell éjszakáznia, vagy nem, de a lábai nem bírnak ekkora távot azután, hogy hosszú hetekig egy hajó apró lyukában kellett szorongania. Lassan újra megszokja a jövés-menést, efelől semmi kétség, de a legnagyobb harcos keze is ki tud fáradni, ha napokig maga előtt tartja karját.
Leül egy szedett-vedett ülőhelyre, ami nem kevesebb egy göcsörtös farönknél. Jobb mint a semmi, és így legalább újra gyakorolhatja a lanton való játékot, és egy füst alatt tovább költhesse a dalt, amit a dombon lévő erőd lakóinak szán. Játszik hát egy darabig, míg meg nem unja. Ahol eddig játszott a nyilvánosság előtt, ott a körégyűlt emberseregtől ki sem lehetett látni, de itt... Itt úgy néz ki, mindenki tojik a muzsikára. Csak valami nagydarab alak nézett ki egy ketrec mögül, az se az érdeklődését mutatva, mint inkább "takarodj, vagy letépem a fejed!" érzelmeket sugallva. Ezt inkább meg is fogadja, elég ránézni a férfi karvastagságára, hátha néhány sarokkal arrébb nagyobb nézetségnek örvend.
Hiú remény volt. Itt nincs semmi muszkli-manus, de ugyanolyan hallgatás van. Még egy szekér is elmegy mellette, kis híján a ruhájára fröcskölve egy jó nagy adag sarat. Macska módjára ugrik el a lövés elől, majd bevillan neki, hogy a szekér minden bizonnyal előnyösebb közlekedési eszköz a lábnál.*
- Üdvözletem! *hajol meg túlzóan* - Esetleg utad arra visz? *ezúttal a kopár dombra mutat az erőddel* Tudod, jól esne egy fuvar. Szabad?
1424. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-02-07 16:09:49
Üzenet elküldve: 2015-02-07 16:09:49
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
* Ládák magasodnak fölé, ketrecekben más vidékről származó apróbb állatok. Egynémelyeik érdekesnek tűnik, de nem a mostani vastagságú erszényének. Szinte már szánalmasan kilaposodott, pedig ő aztán, nő létére, nagyon okosan költekezik. Mégis muszáj volt bevállalnia az utat a hajóval és nem végigmászni a vidéken a szekerével. Úgyis csak kelmék és szőrmék vannak rajta, arról a vidékről, kis ez meg az, egyebek. Szóval mindenképp keresnie kell valamit, amivel érdemes itt kereskedni. Csak egy kis pénzmagra lenne szüksége. Tanriel nem olyan fából lett faragva, hogy ezt ne tudná megoldani. Hiszen kevés ésszel na meg pár ügyesen megválasztott szóval sok mindent el lehet érni. Végső soron magát is bedobhatja nagyobb mértékben, mert egy kis izgalom is hiányzik már az életéből. Gyerekként sem zavarta, ha nagy volt a vész, mindig meglógott eddig, még ha alaposan meg is járta, végül megúszott minden galibát. Ettől még nem bízta el magát, de másként tekint a világra. Minden problémát meg lehet oldani valahogy, hiszen végül is, minden gomba ehető. Egyszer. Az életet magát úgy sem tudja teljes mértékben befolyásolni. Él, ahogy tud és a lehető legtöbbet és legjobbat hozza ki belőle. Lehetőleg úgy, hogy ő is élvezze annak gyümölcseit és a maga módján boldog legyen. Ennyi. Szekerén ülve a kopottas szürke köpenyes alak lassan halad az áruk és árusok között. Köpenyének csuklyáját annyira húzza le, hogy látni még lásson, de belőle ne sok mutatkozzon meg. Feltűnő szemszínét rejtegeti így. *
1423. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-02-07 15:46:52
Üzenet elküldve: 2015-02-07 15:46:52
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
* Nem csak az út, az utazás ami fontos, hanem mindaz az apróság, amit közben átél, meglát és persze amit meg tud szerezni. Tanriel pedig már csak olyan, hogy minden érdekli. Hajózni mondjuk épp utál. Főleg azért, mert a hajón csak fel s le tud mászkálni, de igazából a hajó halad ővele és nem ő saját magától. Ez pedig idegesíti, pedig tengeri betegség sem szokta zavarni a gyomrát. Az ilyesmikre is meg vannak a maga trükkjei, de most örül annak, hogy szárazat érezhet a lába alatt. Spéci ponyvás szekerével és saját lovával együtt ér partot, hogy a Dokkok és a Kikötő bűze után valami tisztább és lovagolhatóbb helyre érhessen. Apropó Dokkok. Ott majd amúgy is lassan kell át, be kellene szerezni ezt-azt, kérdezősködne is. Régen járt már ebben a városban, ahogy az összes többiben is, leszámítva az épp aktuális utolsót. Hej! Volt ott is pár jó kalandja, adás-vétele. Jó nagy kerülővel jött el északról és egy darabig messziről fogja elkerülni a tóvidéket. Pedig rohadt egy szép hely az. De itt kellemesebb az idő, bár így is hideg van. Több réteg ruha van rajta, és nem mind vastag, legalább így jól melegít és az alakját is semlegesebbé teszi. Kopottas szürke köpenyének sok kis zsebe hasznos, fontos dolgot tartalmaz, némelyiknek jó kis értéke van. Szekerén felpakolva minden mása, de a ponyva azt is elrejti kellően. Ami olyan, azt ki is köti mindig, nehogy bármi is megsérüljön neki. Igazán kár lenne értük. Hamar el kellene passzolnia mindet és újabb üzleteket kötni. De előbb ettől a halbűztől kerüljön kicsit távolabb, hogy kiszimatolhassa az igazán jó fogásokat. Fegyverei rendben és hiánytalanul meg vannak, szekerével is minden rendben, lova is köszöni, jól van. Majd kintebb találhat magának legelni valót, amíg ő is abrakol majd. *
1422. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-02-06 15:17:46
Üzenet elküldve: 2015-02-06 15:17:46
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
*Ruganyos, hosszú léptekkel ér a dokkokhoz, kecses farát úgy riszálva menet közben akarva-akaratlanül, mint valami szajha, amelyik a piacra megy. Ezt ő is észreveszi, és ettől a métertől fogva megpróbál férfiasabban járni. Ámbátor ez a gondolat megihlete egy új dalban, és fejében próbálja összerakni a rímeket magában.
Mosolyog párat, mikor elér a sorok végére, ahol igen obszcén kifejezések szerepelnek, és megjegyzi, hogy ez lesz a bemutatkozó dala, amint elérkezik abba a valamibe azon a domb tetején. Reméli, hogy beengedik éjszakára, ha pedig a szerencse is mellette pártol, akkor néhány éjszakára is egy helyett. Talán kérhetne egy térképet is a Keleti Oldal déli részéről, hiszen soha nem járt itt, Keleten. Úgy gondolta, ez valami egzotikus világ lesz, keleti fűszernövényekkel vagy trópusi fákkal, de az egyetlen különlegesség itt, az a rohadt hideg tél. Amikor a hajón volt, legalább a déli szigetvilágon meleg volt, finom kajákkal, de itt... Most mást nagyon nem ehet, mint a sűrű ködöt. A dokkok legalább szélvédett van, így attól nem kell tartani, hogy befagy a lyuka.
Szemei nem válnak le a célról, és ahogy közeledik felé, egyre inkább tisztul a kép. ELég sivár egy domb az, amin fekszik a tákolmány, de ez nem rettenti el, sőt! Egyre jobban felcsigázza az érdeklődését. Biztos valami horrornagyúr lakik ott.*
Mosolyog párat, mikor elér a sorok végére, ahol igen obszcén kifejezések szerepelnek, és megjegyzi, hogy ez lesz a bemutatkozó dala, amint elérkezik abba a valamibe azon a domb tetején. Reméli, hogy beengedik éjszakára, ha pedig a szerencse is mellette pártol, akkor néhány éjszakára is egy helyett. Talán kérhetne egy térképet is a Keleti Oldal déli részéről, hiszen soha nem járt itt, Keleten. Úgy gondolta, ez valami egzotikus világ lesz, keleti fűszernövényekkel vagy trópusi fákkal, de az egyetlen különlegesség itt, az a rohadt hideg tél. Amikor a hajón volt, legalább a déli szigetvilágon meleg volt, finom kajákkal, de itt... Most mást nagyon nem ehet, mint a sűrű ködöt. A dokkok legalább szélvédett van, így attól nem kell tartani, hogy befagy a lyuka.
Szemei nem válnak le a célról, és ahogy közeledik felé, egyre inkább tisztul a kép. ELég sivár egy domb az, amin fekszik a tákolmány, de ez nem rettenti el, sőt! Egyre jobban felcsigázza az érdeklődését. Biztos valami horrornagyúr lakik ott.*
1421. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-02-06 14:52:36
Üzenet elküldve: 2015-02-06 14:52:36
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
*A kétszintes vitorlás lassan, vontatottan és erőltetetten köt ki, ami Allorast egy mamlasz óriásra emlékezteti, ahogy egy szűk sikátorba próbálja betuszkolni magát. Már két napja kint vesztegeltek a tengeren egy mérföldre a kikötőtől, mivel nem volt elég hely ahhoz, hogy biztonságosan lehúzzák a vasmacskát, majd biztonságban távozzanak. Az utóbbi két napon azonban kezdett fogyni az étel, és már a kobzos dalai sem ösztökélték arra utastársait, hogy ellássák őt finom falatokkal. Szóval tegnapelőtt óta szörnyű világ volt ránehezedve.
Sápadtan, éhesen, nem mellesleg pedig álmosan, ám életerősen pattan le a deszkapallóról, ami a megváltás kapujának bizonyult eme pillanatban. Még piros-sárga kockás kendőjével integet eddigi társainak, akik csak puszta (ámbár annál szőrösebb) kezeikkel integetnek vissza neki, néhányan viszont látást említve. ~Még csak az kéne... Addig jó voltam, amíg volt kaja, de amint elfogyott, hagytak volna meghalni. Rohadjatok meg azon a fatákolmányon mind.~ Azért persze ezt hangosan nem mondja ki, van annyi esze, hiszen nem akarja rommá veretni magát. Tovább kacsázik a mólók kusza hálózatán, mígnem kiér egy tágasabb kis térre, ami meglehetősen tetszik neki. Előtte egy kétszintes épület, Rumos Rókalyuk névvel, amit igen találónak vél az épület állapotából. Minőségileg nem több egy rókalyuknál, és árad belőle a rum szaga. Túl kényes úrfi volt ahhoz mindig is, hogy ilyen koszfészekben verjen tanyát. Szemét ehelyett egy távoli erőd (vagy talán vár?) körvonalai szúrják ki, és mivel ilyen helyeken mindig szívesen látták, most is nagy reményt táplál ezügyben.
Ujjaival megpengeti lantja húrjait, egy mély és egy magas hangot kiadva, mintha hevenyészett indulót játszana magának a hosszú útra. Sötétedésre talán még odaérhet, nem szeretne ilyen helyen aludni a szabad ég alatt.*
A hozzászólás írója (Alloras Felthygore) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.02.06 14:53:08
Sápadtan, éhesen, nem mellesleg pedig álmosan, ám életerősen pattan le a deszkapallóról, ami a megváltás kapujának bizonyult eme pillanatban. Még piros-sárga kockás kendőjével integet eddigi társainak, akik csak puszta (ámbár annál szőrösebb) kezeikkel integetnek vissza neki, néhányan viszont látást említve. ~Még csak az kéne... Addig jó voltam, amíg volt kaja, de amint elfogyott, hagytak volna meghalni. Rohadjatok meg azon a fatákolmányon mind.~ Azért persze ezt hangosan nem mondja ki, van annyi esze, hiszen nem akarja rommá veretni magát. Tovább kacsázik a mólók kusza hálózatán, mígnem kiér egy tágasabb kis térre, ami meglehetősen tetszik neki. Előtte egy kétszintes épület, Rumos Rókalyuk névvel, amit igen találónak vél az épület állapotából. Minőségileg nem több egy rókalyuknál, és árad belőle a rum szaga. Túl kényes úrfi volt ahhoz mindig is, hogy ilyen koszfészekben verjen tanyát. Szemét ehelyett egy távoli erőd (vagy talán vár?) körvonalai szúrják ki, és mivel ilyen helyeken mindig szívesen látták, most is nagy reményt táplál ezügyben.
Ujjaival megpengeti lantja húrjait, egy mély és egy magas hangot kiadva, mintha hevenyészett indulót játszana magának a hosszú útra. Sötétedésre talán még odaérhet, nem szeretne ilyen helyen aludni a szabad ég alatt.*
A hozzászólás írója (Alloras Felthygore) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.02.06 14:53:08
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5239-5258