// Goprianka átka - Úton a Rejtelmes Sziget felé //
*Bár azt gondolta, hogy idegrendszere eléggé edzett már, most mégis úgy tűnik, hogy ez a sokfajta érzelmi hatás, ami az elmúlt pár órában érte kikezdi a gondosan felépített falat, ami lassanként fog leomlani, felfedve a börtönében megbújó törékeny kis lelket. Szíve olyan hevesen döngeti sóhajoktól hullámzó mellkasát, hogy félő felszakítja azt, s kiugrik, hogy meneküljön a szenvedő tehetetlenség érzésétől, mely fájón ostromolja Nanaia minden gondolatát, érzéseit. Arca kipirult, hideg verejték áztatja, s nehezére esik a koncentrálás, mintha valami át akarná venni az uralmat teste felett. Nem tudja, hogy a vírus avagy a kimerültség az oka, de érzi, hogy emészti belülről valami, amelybe egyszerűen beleőrül, ha nem csinál valamit. Míg ő önnön magával viaskodik a többiek is hangot adnak véleményüknek, Nanaia egészen elképed őszinte kinyílásukon, de ez már vajmi keveset jelent számára, összeszorított ajkai közt fújja ki a levegőt egy bizonyos 'pff' hang kíséretében, s ölbe fonja karjait. Nem kíván különösebben hozzáfűzni semmit Mindirra mondandójához, részben egyet ért vele, más részről pedig szerinte tökéletesen elegendőek lennének hárman is, utasítást teljesíteni Gorduzar és ő is tudnának, de hogy újabb két kalóznak szavazzon bizalmat, körülbelül annyira tűnik jó ötletnek, mint egy zsebtolvajra bízni legféltettebb vagyontárgyát. De a többség szava dönt. Miután mindenki elmondta a mondandóját, s rá éppen senki semmilyen feladatot nem osztott, s olybá tűnik a vörös kis kalózlány egyedül is boldogul, karon ragadja Gorduzart és fojtott hangon szól hozzá, kissé talán hisztérikusan, de mindenképpen elégedetlenül.*
- Mi bajom lehetne azon kívül, hogy egy nyomorult zombivá fogok válni?! Hozzátéve azt, hogy neked minduntalan azon jár az eszed, hogy miként tegyél minél előbb magadévá! Értem én, hogy tetszem neked, azt is értem, hogy nyers modorod van, így fejezed ki magad. Rendben. De értsd meg, most nem a szerelmet vagy a testi vágyainkat hajkurásszuk, hanem a gyógyulást!
*Miután mindezt egy levegő vétel alatt elhadarta, kissé megtört tekintettel fürkészi szótlanul a férfi arcát, majd teljes zavarodottságát bizonyítván szorosan magához öleli és mellkasába temeti arcát. Hosszú másodpercekig marad így, ez most nem a csábítás része, csak saját lelki megnyugvása érdekében érzi szükségesnek. Mélyeket sóhajtva beszívja a férfi illatát, s ha sikerül rendezni végre önmagában a dolgokat és Gorduzar sem tesz vagy mondd semmilyen fejtörést okozó dolgot, akkor szó nélkül andalog oda Mindirrához, hogy útmutatást kérjen.*
- Benne vagyok, hogy segítenek, de ne ők irányítsanak mindent! Nem bízom bennük, s benned is csak addig, míg közös érdekünk van erre, de gondolom az érzés kölcsönös. Használjuk fel őket, vagy amit tudnak. Bár a lány gyengébb jellemnek tűnik nem hiszem, hogy Gorduzar befolyásolni tudná... De neked sikered lehet a férfinál, még szórakozhatsz is! Én meg addig próbálom másként hasznosítani magam, mit csináljak?