Kikötő - Dokkok és kikötő
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Tenger és szigetek (új) Kikötői erdőség (új) Csatornarendszer (új) | Dokkok és kikötő | Lakónegyed (új) Vámház (új) Világítótorony (új) |  |
4400. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2019-12-25 16:40:59
Üzenet elküldve: 2019-12-25 16:40:59
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
//Tengeri expedíció//
//Toborzás//
*Svornt felsétál a hajóra hogy körbenézze. Tapasztalt hajósnak sok mindent elmond egy ilyen szépség első látásra is, mégis van benne számára valami különös. Megmagyarázhatatlanul furcsa. Még a fedélzet, és a hajótat pont olyan amilyennek képzelné az ember. Kiváló csomók, és kötelek. Egy igazán tisztességgel összepakolt felszerelés. Egy-két dobószigony az árbochoz, és a fedélzeti korláthoz rögzítve. Nem egy vaskos fegyverzet, de ha más-nem megteszi. Ha a fedélközbe is letekint az egykori kapitány ott érdekesebb dolgokat találhat. Egy ilyen kis hajóban nyilvánvaló, hogy kabinok nélküli a hálótér, csak függőágyak, és néhány pléd ami alvásra szolgál, de a hajó hálókörlete akkor is kicsi. Még a az eredeti méretekhez képest is apró. A gyér megvilágítás mellett, a barna deszkák között, az ágyakon túl egy fémpántokkal erősített ajtó fénylik fel. A Professzor a parton vár. Csak a Kapitányon áll, vagy bukik, hogy bemegy-e rajta, és megnézi magának a titkos szobát, és minden bizonnyal egy teljes emeletet, mert még bőséggel kell lennie helynek a hajó gyomrában. A beszélgetésük második fele, még várat magára.*
//Toborzás//
*Svornt felsétál a hajóra hogy körbenézze. Tapasztalt hajósnak sok mindent elmond egy ilyen szépség első látásra is, mégis van benne számára valami különös. Megmagyarázhatatlanul furcsa. Még a fedélzet, és a hajótat pont olyan amilyennek képzelné az ember. Kiváló csomók, és kötelek. Egy igazán tisztességgel összepakolt felszerelés. Egy-két dobószigony az árbochoz, és a fedélzeti korláthoz rögzítve. Nem egy vaskos fegyverzet, de ha más-nem megteszi. Ha a fedélközbe is letekint az egykori kapitány ott érdekesebb dolgokat találhat. Egy ilyen kis hajóban nyilvánvaló, hogy kabinok nélküli a hálótér, csak függőágyak, és néhány pléd ami alvásra szolgál, de a hajó hálókörlete akkor is kicsi. Még a az eredeti méretekhez képest is apró. A gyér megvilágítás mellett, a barna deszkák között, az ágyakon túl egy fémpántokkal erősített ajtó fénylik fel. A Professzor a parton vár. Csak a Kapitányon áll, vagy bukik, hogy bemegy-e rajta, és megnézi magának a titkos szobát, és minden bizonnyal egy teljes emeletet, mert még bőséggel kell lennie helynek a hajó gyomrában. A beszélgetésük második fele, még várat magára.*
4399. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2019-12-18 22:02:40
Üzenet elküldve: 2019-12-18 22:02:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Tengeri expedíció//
//Toborzás//
* Svornt jól beszélhetett, mert az öregtől kap egy dicséretet és ahogy látja a másik is sokkal nyugodtabbá vált. Bölcsnek tartja, hogy az elffel tartott, mert nem túl barátságos a környék még neki se, pedig ő is elégé rossz arcúnak tűnhet. Az öreg tudósnak nagy felelőtlenség lett volna egyedül nekivágnia az útnak. Nemsokára a kikötőmester bódéja előtt kötnek ki. Társa bemegy elintézni a formaságokat és addig kint várakozik türelmesen. A szokásos pocsék hideg idő ellenére elég jó kedve van most. Az eljövendő munkája okozza ezt neki. Feltűnően sokáig kell várakoznia. Már azon gondolkodik, hogy bemegy ő is a bódéba, mikor a Prof végre újra megjelenik. Int neki és ő némán követi. Hamar megérkeznek a hajóhoz. Nem semmi egy hajó azt meg kell hagynia.*
- Ej, de jó kis pofás darab ez. Kitett magáért azt meg kell hagyni. Pont egy ilyen kaliberű hajóra van szükségünk egy ilyen útra.* Mivel szabad a pálya, ezért felsétál rá, hogy körbenézze. Érdekelné, hogy akad-e rajta valamiféle fegyverzet. Na meg vett egy pillantást a az alap dolgokra is. Kötelek, vitorla vásznak stb. A kormánykerékhez is odasétál és ráfog a kezével a finoman megmunkált fára. Egy pillanatig hódol a hangulatnak és aztán visszatér a feladatához. Rákérdez azokra a dolgokra, amik a másik erszényét könnyítik meg.*
- Így a hajó jónak tűnik. Viszont élelmiszer és víz területén érdemes lehet felszerelkezni, ha ez még nem történt volna meg. Na meg rumból. És most ne a részegeskedésre gondoljon. A tengeren az a legolcsóbb fertőtlenítő és morálnövelő szer.* Nyilván a raktérbe még nem mentek le, hogy ezen adatokat tudhassa. Ha már van az jó ha meg nincs, akkor mindenképpen be kell szerezni. A fegyverzettet is szóba hozza, de ez attól függ, hogy a hajó mennyire van felszerelve. Ahogy ezt befejezi a másik szemüvegéről valami eszébe jut.*
- Talán érdemes lenne beszerezni néhány olcsó üvegtárgyat is. Ha tényleg primitív népek élnek arrafelé, akkor talán jó néven vennék, ha ajándékba kapnának pár színes üveg gyöngyöt meg ilyesmit.* Mondja el a véleményét a dologról. Aztán a Prof majd eldönti, hogy mihez kezd vele.*
//Toborzás//
* Svornt jól beszélhetett, mert az öregtől kap egy dicséretet és ahogy látja a másik is sokkal nyugodtabbá vált. Bölcsnek tartja, hogy az elffel tartott, mert nem túl barátságos a környék még neki se, pedig ő is elégé rossz arcúnak tűnhet. Az öreg tudósnak nagy felelőtlenség lett volna egyedül nekivágnia az útnak. Nemsokára a kikötőmester bódéja előtt kötnek ki. Társa bemegy elintézni a formaságokat és addig kint várakozik türelmesen. A szokásos pocsék hideg idő ellenére elég jó kedve van most. Az eljövendő munkája okozza ezt neki. Feltűnően sokáig kell várakoznia. Már azon gondolkodik, hogy bemegy ő is a bódéba, mikor a Prof végre újra megjelenik. Int neki és ő némán követi. Hamar megérkeznek a hajóhoz. Nem semmi egy hajó azt meg kell hagynia.*
- Ej, de jó kis pofás darab ez. Kitett magáért azt meg kell hagyni. Pont egy ilyen kaliberű hajóra van szükségünk egy ilyen útra.* Mivel szabad a pálya, ezért felsétál rá, hogy körbenézze. Érdekelné, hogy akad-e rajta valamiféle fegyverzet. Na meg vett egy pillantást a az alap dolgokra is. Kötelek, vitorla vásznak stb. A kormánykerékhez is odasétál és ráfog a kezével a finoman megmunkált fára. Egy pillanatig hódol a hangulatnak és aztán visszatér a feladatához. Rákérdez azokra a dolgokra, amik a másik erszényét könnyítik meg.*
- Így a hajó jónak tűnik. Viszont élelmiszer és víz területén érdemes lehet felszerelkezni, ha ez még nem történt volna meg. Na meg rumból. És most ne a részegeskedésre gondoljon. A tengeren az a legolcsóbb fertőtlenítő és morálnövelő szer.* Nyilván a raktérbe még nem mentek le, hogy ezen adatokat tudhassa. Ha már van az jó ha meg nincs, akkor mindenképpen be kell szerezni. A fegyverzettet is szóba hozza, de ez attól függ, hogy a hajó mennyire van felszerelve. Ahogy ezt befejezi a másik szemüvegéről valami eszébe jut.*
- Talán érdemes lenne beszerezni néhány olcsó üvegtárgyat is. Ha tényleg primitív népek élnek arrafelé, akkor talán jó néven vennék, ha ajándékba kapnának pár színes üveg gyöngyöt meg ilyesmit.* Mondja el a véleményét a dologról. Aztán a Prof majd eldönti, hogy mihez kezd vele.*
4398. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2019-12-18 10:18:01
Üzenet elküldve: 2019-12-18 10:18:01
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
//Tengeri expedíció//
//Toborzás//
*Svornt megnyugtatja kicsit az öreget, és ez látszik is az elfen, sőt! Hangot is ad neki.*
-Na jól van ezt jó hallani.
*Mondja bölcs hangján, miközben a tempósabb ütem, át is repítette már őket a lakónegyeden, egészen a dokkokig. A távolban egyre felsejlő hajók, éjszakai sziluettjei úgy ágaskodnak fölfelé, mintha azok tartanák az eget. A kikötő, ilyenkor kissé ijesztő. Persze, nem egy olyan tapasztalt tengerésznek, mint az egykori kapitány, de ő is érzi, hogy ilyenkor nem volna ildomos, hogy egy ilyen öreg egyedül mászkáljon. A kikötőmester, egy kis fabódéban alszik, egészen a dokkoknál. Már látni is a gennysárgán világító apró gyertyácskát az ablakban.*
-Egy perc, és jövök. Fizetek, és megkeressük, együtt a hajót.
*Mondja, majd bemegy a kis bódéba. Meglehetősen, sokat tartózkodik, bent, mialatt Svornt semmi különöset nem tapasztal. A hideg tengeri szél csontig hatolásán kívül ugye. Visszatértében a Prof, csak kezével int egyet, és egy rövidebb séta alatt, el is érnek a halászhajók között megbújó sötétbarna kis Fregatthoz. Egy jó öt-tíz fős legénység bizonyára elférne rajta. Megállapítja elsőre a hajós, hogy a járgány igazi mestermű.*
-Hát ez a teknő visz minket át a ködön.
*Mondja a szemüvege mögül az öreg.*
-Már fel van készítve az indulásra. Nézz körbe mi hiányzik. Nem hinném, hogy van itt a kikötőben, olyan amit ne tudnék megszerezni, holnapig.
*És azzal, felmutat a hajóra. Szabad az út.*
//Toborzás//
*Svornt megnyugtatja kicsit az öreget, és ez látszik is az elfen, sőt! Hangot is ad neki.*
-Na jól van ezt jó hallani.
*Mondja bölcs hangján, miközben a tempósabb ütem, át is repítette már őket a lakónegyeden, egészen a dokkokig. A távolban egyre felsejlő hajók, éjszakai sziluettjei úgy ágaskodnak fölfelé, mintha azok tartanák az eget. A kikötő, ilyenkor kissé ijesztő. Persze, nem egy olyan tapasztalt tengerésznek, mint az egykori kapitány, de ő is érzi, hogy ilyenkor nem volna ildomos, hogy egy ilyen öreg egyedül mászkáljon. A kikötőmester, egy kis fabódéban alszik, egészen a dokkoknál. Már látni is a gennysárgán világító apró gyertyácskát az ablakban.*
-Egy perc, és jövök. Fizetek, és megkeressük, együtt a hajót.
*Mondja, majd bemegy a kis bódéba. Meglehetősen, sokat tartózkodik, bent, mialatt Svornt semmi különöset nem tapasztal. A hideg tengeri szél csontig hatolásán kívül ugye. Visszatértében a Prof, csak kezével int egyet, és egy rövidebb séta alatt, el is érnek a halászhajók között megbújó sötétbarna kis Fregatthoz. Egy jó öt-tíz fős legénység bizonyára elférne rajta. Megállapítja elsőre a hajós, hogy a járgány igazi mestermű.*
-Hát ez a teknő visz minket át a ködön.
*Mondja a szemüvege mögül az öreg.*
-Már fel van készítve az indulásra. Nézz körbe mi hiányzik. Nem hinném, hogy van itt a kikötőben, olyan amit ne tudnék megszerezni, holnapig.
*És azzal, felmutat a hajóra. Szabad az út.*
4397. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2019-12-14 18:43:42
Üzenet elküldve: 2019-12-14 18:43:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
//Vásári menet//
* Cassy meglepődik mikor a szár a kezében landol, de aztán mégse visszakozik. Nem buta lány, mert hamar megtanulja az alapokat. Eleinte nagyon úgy néz ki, hogy a félelme hátráltatja, de miután az tova száll már jóval lazábban veszi a dolgokat. Persze itt-ott besegít a fiú néha egy kis igazítással, de nem vészes a dolog. Persze volt olyan helyzet, mikor félő volt, hogy letérnek az útról, de azért ilyesmi nem eset meg. Fel se tűnik neki, hogy milyen gyorsan áthajtanak az erdőn. Mikor beérnek a kikötőbe Cassy visszaadja a szárat és innentől Wrexan vezet tovább.*
- Nem volt rossz. Kicsit legyél határozottabb a szárak húzása terén és jó is lesz.* Dicséri meg a diákját. Jó maga is elfogad egy almát és miután megköszönte elkezdi rágcsálni. A szőke lány felajánlja, hogy majd megtanítja őt játszani később, amit rögvest el is fogad.*
- Nem baj. Majd biztosan lesz rá időnk még. Nagyon szívesen játszanék pár menetet majd.* Mondja a lánynak. Közben vett egy pár futó pillantást a fehér kabátos kis szőrmókra is. Már nem kell sok és újra visszatérnek a Sellőbe.*
* Cassy meglepődik mikor a szár a kezében landol, de aztán mégse visszakozik. Nem buta lány, mert hamar megtanulja az alapokat. Eleinte nagyon úgy néz ki, hogy a félelme hátráltatja, de miután az tova száll már jóval lazábban veszi a dolgokat. Persze itt-ott besegít a fiú néha egy kis igazítással, de nem vészes a dolog. Persze volt olyan helyzet, mikor félő volt, hogy letérnek az útról, de azért ilyesmi nem eset meg. Fel se tűnik neki, hogy milyen gyorsan áthajtanak az erdőn. Mikor beérnek a kikötőbe Cassy visszaadja a szárat és innentől Wrexan vezet tovább.*
- Nem volt rossz. Kicsit legyél határozottabb a szárak húzása terén és jó is lesz.* Dicséri meg a diákját. Jó maga is elfogad egy almát és miután megköszönte elkezdi rágcsálni. A szőke lány felajánlja, hogy majd megtanítja őt játszani később, amit rögvest el is fogad.*
- Nem baj. Majd biztosan lesz rá időnk még. Nagyon szívesen játszanék pár menetet majd.* Mondja a lánynak. Közben vett egy pár futó pillantást a fehér kabátos kis szőrmókra is. Már nem kell sok és újra visszatérnek a Sellőbe.*
4396. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2019-12-14 18:22:38
Üzenet elküldve: 2019-12-14 18:22:38
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Vásári menet//
*Szekérrel és lóval sokkalta kellemesebb a hazaút, s nem kicsit rövidebb is, ugyanis Rey alig eszmél fel az erdei világ vizslatásából, már a kikötő megszokott bűzében és forgatagában találja magát. Most Cassy vezet, eleinte mintha megszeppenne Wrexan hirtelen döntésétől, de a szekér haladásában nem igazán érezhető változás. A mélységi szerint sem nagy dolog ez az irányítás, nem buta állat a ló, magától is az úton maradna. Bár azért becsúszik néhány kis hiba, egyszer-kétszer zötykölődik a kocsi, éreztetve, hogy az elfnek nem sikerült a kijelölt ösvényen tartani az állatot. Erre a komikus szituációra Rey még egy mosolyt is elnyom magában, de csak úgy, hogy ne lássák.*
~Én annak örülök, hogy visszaértünk.~
*Fut át az agyán, mert akármennyire is taszító lehet egy városinak a kikötő sajátos, só és halszagú kétes forgataga, ő ezerszer szívesebben tartózkodik itt, mint Artheniorban. Persze az út kellemes volt, a társaság is megfelelő, szóval igazán nincs oka panaszkodni. Ráadásul egy plusz lélekkel is bővült kis csapatuk, ami most Rey combjain ágaskodik, kissé megijedve a hirtelen sok járókelőtől. Sok-sok éve már, hogy a mélységi utoljára vett magának valamit, ami nem létszükséglet, vagy fegyver. Kissé talán még bűntudata is van, hiszen a puritán élet híve, és ami nem feltétlenül szolgálja megélhetését vagy túlélését, az csak pénzkidobás, világi hívság.*
*Szekérrel és lóval sokkalta kellemesebb a hazaút, s nem kicsit rövidebb is, ugyanis Rey alig eszmél fel az erdei világ vizslatásából, már a kikötő megszokott bűzében és forgatagában találja magát. Most Cassy vezet, eleinte mintha megszeppenne Wrexan hirtelen döntésétől, de a szekér haladásában nem igazán érezhető változás. A mélységi szerint sem nagy dolog ez az irányítás, nem buta állat a ló, magától is az úton maradna. Bár azért becsúszik néhány kis hiba, egyszer-kétszer zötykölődik a kocsi, éreztetve, hogy az elfnek nem sikerült a kijelölt ösvényen tartani az állatot. Erre a komikus szituációra Rey még egy mosolyt is elnyom magában, de csak úgy, hogy ne lássák.*
~Én annak örülök, hogy visszaértünk.~
*Fut át az agyán, mert akármennyire is taszító lehet egy városinak a kikötő sajátos, só és halszagú kétes forgataga, ő ezerszer szívesebben tartózkodik itt, mint Artheniorban. Persze az út kellemes volt, a társaság is megfelelő, szóval igazán nincs oka panaszkodni. Ráadásul egy plusz lélekkel is bővült kis csapatuk, ami most Rey combjain ágaskodik, kissé megijedve a hirtelen sok járókelőtől. Sok-sok éve már, hogy a mélységi utoljára vett magának valamit, ami nem létszükséglet, vagy fegyver. Kissé talán még bűntudata is van, hiszen a puritán élet híve, és ami nem feltétlenül szolgálja megélhetését vagy túlélését, az csak pénzkidobás, világi hívság.*
4395. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2019-12-13 09:10:57
Üzenet elküldve: 2019-12-13 09:10:57
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Egy új kezdet//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Napsütéses hajnalra ébred, a madarak nyugodtan csicsereghetnének a fákon, ha nem éppen valami irtózatosan büdös, halbeles, sirályszaros esszencia csapná jó erősen pofán. Kinyitja a szemeit és megpróbál felkelni, de a feje ekkor borzalmasan kezd hasogatni, nyelve pedig víz után bizsereg. Baljával még mindig a földre támaszkodik, jobbja viszont a salygó halánték felé kap, úriasan hátrasimítva kesze - kusza, rakoncátlan és mocsokban hempergett haját. Ha ez a ceremónia célba ért, itt az ideje tesztelni, hogy a nyelve vajon megvan e.*
-Mi a Teysus cirványosra vert fasza történt velem? *Csúszik ki a cifra kérdés, ami arra a következtetésre engedi jutni a hosszúéletűt, hogy bizony a nyelvével, hangszálaival és mindenével, ami csak beszélni tud, semmi baj nincsen. Na most jöhet a soron következő, igen fontos dolog: távolról sem diszkréten megigazítja a nadrágban szűkösködő férfiasságát, majd lassan felhúzza térdeit, feltápászkodik és ha kissé szédülve is, de feláll. ~ Mitől lettem ilyen? Ördögvigyor, vagy a rum? ~ Erre lehet, hogy sosem kap majd választ. Egyáltalán nem emlékszik semmire a tegnapi estéből, így egyszerűen csak elindul valamerre. Arra fog tartani, melyfelé lába menni kíván és semmi több. Bár lehet, hogy érdemes lenne megkeresni a poggyászát.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Napsütéses hajnalra ébred, a madarak nyugodtan csicsereghetnének a fákon, ha nem éppen valami irtózatosan büdös, halbeles, sirályszaros esszencia csapná jó erősen pofán. Kinyitja a szemeit és megpróbál felkelni, de a feje ekkor borzalmasan kezd hasogatni, nyelve pedig víz után bizsereg. Baljával még mindig a földre támaszkodik, jobbja viszont a salygó halánték felé kap, úriasan hátrasimítva kesze - kusza, rakoncátlan és mocsokban hempergett haját. Ha ez a ceremónia célba ért, itt az ideje tesztelni, hogy a nyelve vajon megvan e.*
-Mi a Teysus cirványosra vert fasza történt velem? *Csúszik ki a cifra kérdés, ami arra a következtetésre engedi jutni a hosszúéletűt, hogy bizony a nyelvével, hangszálaival és mindenével, ami csak beszélni tud, semmi baj nincsen. Na most jöhet a soron következő, igen fontos dolog: távolról sem diszkréten megigazítja a nadrágban szűkösködő férfiasságát, majd lassan felhúzza térdeit, feltápászkodik és ha kissé szédülve is, de feláll. ~ Mitől lettem ilyen? Ördögvigyor, vagy a rum? ~ Erre lehet, hogy sosem kap majd választ. Egyáltalán nem emlékszik semmire a tegnapi estéből, így egyszerűen csak elindul valamerre. Arra fog tartani, melyfelé lába menni kíván és semmi több. Bár lehet, hogy érdemes lenne megkeresni a poggyászát.*
4394. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2019-12-11 09:48:30
Üzenet elküldve: 2019-12-11 09:48:30
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Vásári menet//
*Megnyugszik, hogy mindketten elfogadják a válaszát, jó érzés tölti el, hogy viszonozhatta a szívességet. Mikor a gyeplő a kezében terem, megdermed és elkerekednek a szemei.*
- M-m-mármint most azonnal?
*Hirtelen nagy felelősség súlyát érzi a vállán, a gyeplő végén mozgó ló egyszeriben nagyon közelivé és félelmetessé válik, s máris attól tart, hogy ha valamit nem csinál jól, beborulnak az árokba a sok értékes holmival és még értékesebb utastársaival. Wrexan nyugodt és türelmes hangjára kezd aztán figyelni, ami leszorítja az éledező pánikot. Igyekszik nagyon koncentrálni, hogy megértse, amit mond. A görcsösen szorított gyeplőn aztán lazulni kezd a fogása, de bizony igényli a helyreigazítást. Mikor az irányítást rábízza a fiú, lassan kifújja a levegőt, mint aki nagy elhatározásra készül. Utána óvatosan meghúzza a jobboldali szárat. Olyan finoman csinálja, hogy nincs igazán hatása, a ló követi a nyomvonalat és kényelmesebb tempóra lassít.*
- Úgy látom, ez magától is megy neki.
*Nevet kényszeredetten.*
- Azt hiszem, nem vagyok ehhez elég erélyes.
*Vált mosolya szelídebbé, de a biztatásra próbálkozik tovább. Úgy érzi, hasznos, ha ért ilyesmihez is, sose tudni, mikor lesz rá szüksége. Talán legközelebb is eljöhet a városba beszerzőkörútra például. Egyszer alaposan letérnek az útról, és csak segítséggel talál vissza. Apránként azért ráérez az alapokra, bár egyedül még nem merne hajtani talán, ha nem muszáj. Közben beérnek a kikötőbe, és úgy véli, hogy biztonságosabb mindenkinek, ha visszaadja Wrexan kezébe az irányítást. Megkönnyebbül.*
- Köszönöm, ez nagy élmény volt! Huh, de azért örülök, hogy itt vagytok.
*Dörgöli meg a homlokát nevetve hol Reyre, hol a fiúra nézve. Előkotorja a gyümölcsöket, amit meghagytak a visszaútra.*
- Almát?
*Cassy biztosan eszik egyet, és hagy a lónak is betanulása türelmes elviseléséért cserébe. Aztán Wrexanhoz fordul.*
- Sajnos nincs már sok időnk. Szeretném megmutatni a negyvenes játékot neked, amint lesz adandó alkalom rá. És ki is próbálhatjuk majd, ha van kedved.
*Megnyugszik, hogy mindketten elfogadják a válaszát, jó érzés tölti el, hogy viszonozhatta a szívességet. Mikor a gyeplő a kezében terem, megdermed és elkerekednek a szemei.*
- M-m-mármint most azonnal?
*Hirtelen nagy felelősség súlyát érzi a vállán, a gyeplő végén mozgó ló egyszeriben nagyon közelivé és félelmetessé válik, s máris attól tart, hogy ha valamit nem csinál jól, beborulnak az árokba a sok értékes holmival és még értékesebb utastársaival. Wrexan nyugodt és türelmes hangjára kezd aztán figyelni, ami leszorítja az éledező pánikot. Igyekszik nagyon koncentrálni, hogy megértse, amit mond. A görcsösen szorított gyeplőn aztán lazulni kezd a fogása, de bizony igényli a helyreigazítást. Mikor az irányítást rábízza a fiú, lassan kifújja a levegőt, mint aki nagy elhatározásra készül. Utána óvatosan meghúzza a jobboldali szárat. Olyan finoman csinálja, hogy nincs igazán hatása, a ló követi a nyomvonalat és kényelmesebb tempóra lassít.*
- Úgy látom, ez magától is megy neki.
*Nevet kényszeredetten.*
- Azt hiszem, nem vagyok ehhez elég erélyes.
*Vált mosolya szelídebbé, de a biztatásra próbálkozik tovább. Úgy érzi, hasznos, ha ért ilyesmihez is, sose tudni, mikor lesz rá szüksége. Talán legközelebb is eljöhet a városba beszerzőkörútra például. Egyszer alaposan letérnek az útról, és csak segítséggel talál vissza. Apránként azért ráérez az alapokra, bár egyedül még nem merne hajtani talán, ha nem muszáj. Közben beérnek a kikötőbe, és úgy véli, hogy biztonságosabb mindenkinek, ha visszaadja Wrexan kezébe az irányítást. Megkönnyebbül.*
- Köszönöm, ez nagy élmény volt! Huh, de azért örülök, hogy itt vagytok.
*Dörgöli meg a homlokát nevetve hol Reyre, hol a fiúra nézve. Előkotorja a gyümölcsöket, amit meghagytak a visszaútra.*
- Almát?
*Cassy biztosan eszik egyet, és hagy a lónak is betanulása türelmes elviseléséért cserébe. Aztán Wrexanhoz fordul.*
- Sajnos nincs már sok időnk. Szeretném megmutatni a negyvenes játékot neked, amint lesz adandó alkalom rá. És ki is próbálhatjuk majd, ha van kedved.
4393. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2019-12-08 22:58:27
Üzenet elküldve: 2019-12-08 22:58:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
*Nem tölt a kikötőben túl sok időt, így hogy Rath lerázta.*
~A mocskos patkány.~
*Gondolja magában, miközben már az erdő felé veszi az irányt, Vissza Artheniorba. Zsákban cipeli holmiját, mint minden utazó, és hát nem is tűnik ki a tömegből, ha csak nem azzal, hogy kissé kicsi. Matróz kinézete, itt annyira megszokott, hogy egy egész pillanatig rosszul is érzi magát, hogy nem rí ki a tömegből ahogy megszokta. Dehát, mit csináljon. Kereskedő. Az a dolga, hogy feltűnő, megnyerő legyen nemde? Bár lassan, ahogy a fásabb részekhez ér, jobban szedi a lábát. Hamar át szeretne érni az erdőn.*
~A mocskos patkány.~
*Gondolja magában, miközben már az erdő felé veszi az irányt, Vissza Artheniorba. Zsákban cipeli holmiját, mint minden utazó, és hát nem is tűnik ki a tömegből, ha csak nem azzal, hogy kissé kicsi. Matróz kinézete, itt annyira megszokott, hogy egy egész pillanatig rosszul is érzi magát, hogy nem rí ki a tömegből ahogy megszokta. Dehát, mit csináljon. Kereskedő. Az a dolga, hogy feltűnő, megnyerő legyen nemde? Bár lassan, ahogy a fásabb részekhez ér, jobban szedi a lábát. Hamar át szeretne érni az erdőn.*
4392. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2019-12-08 00:07:09
Üzenet elküldve: 2019-12-08 00:07:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Az út alatt nem csak a lábuk jár hanem a szájuk is. A bátorságtól erőt kapott fiúcska, immáron igen hetykén és gyorsan beszél, most, hogy Lazyar segít neki vinni a dobozt. Mondjuk, ő se sokkal erősebb, de egy tíz éves fiúnak azért még tud segíteni. Na de a meglepően lepcses szájú szőke fiú elmeséli neki, hogy mi ez az egész*
-Szóval képzeld el! Az öreg anyó egy matrózház tulaja, és vénségére össze keveredik egy ilyen, öreg hajósbácsival, és összeházasodnak.
*Az izgatott mesélést, a végére kicsit undorodó hangnemmel színesíti, amit Lazyar nem is hagy intő szó nélkül.*
-És mi van abba. Ők is csak szeretik egymást. Neked nincs szerelmed?
*Az egyre piruló fiúcska érezhetően témát terel*
-De ők öregek?
*Lazyar, mégiscsak akar valami tanulságot vinni a történetbe, legyen valami nevelő célzata.*
-És ők nem lehetnek boldogok?
*Kérdi anyai mosollyal lágy hangján. Ezen látszik, hogy a fiú elgondolkozik, majd egy akkorát bólint, hogy aki nem jártas az emberi anatómiában, meg lenne róla győzödve, hogy a menetszél leviszi a fejét. Ennek empirikus cáfolata, hogy a fejes gyerek, immáron vidámabban folytatja a maga mondókáját.*
-De és nagyon boldogok is voltak, bizony. És akkor a néni beteg lett, de nem mutatta. Csak mi tudtuk. -arra várt, hogy a bácsi tengerre menjen a hajóval. Megvárta. Igen megvárta, hogy a bácsi elmenjen, és ne lássa meghalni. Pedig nagyon beteg volt, de ő megvárta... Vagy lehet ezzel várni?
*Kérdezi az egyre elszomorodó gyermek a rövid pillanatokra fogadott anyukáját.*
-Lehet.
*Jön a kegyes hazugság amire a kis embergyerek szinte szívderítő válasza érkezik.*
-Akkor én szerencsés vagyok mert a kislány aki tetszik egy elf, szóval sokáig várhatok, mert ő sokáig él ugye?
*Ráér ezzel még a gyerek, és olyan leven, hogy Lazyarnak megesik rajta a szíve.*
-Igen.
*Válaszolja röviden mosolyogva, majd nem fejti tovább a témát, mert a gyermek már mind a két kezével mutogat egy éppen köteleket eresztő hajóra.*
-Azon van a bácsi. Tényleg megbeszéled vele, hogy véletlen volt?
*Kérdezi a gyermek, majd egy kedves bólintás után, örömében szinte ugrálva mondja.*
-Jó akkor megkeresem neked, és ide hívom.
*S azzal eltűnik az emberforgatagban. Néhány perc múlva visszatér, szomorú arccal, de valami furcsa igazsággal a szemében. Mint a kéken égő tűz.*
-A bácsi is megvárta. Meghalt a nénivel. Akkor ezek a dolgok kié?
*Finoman megcirógatja a lágy kéz a szomorú arcot.*
-Szerintem a tiéd.
*Mondja kedvesen. A fiú megörülve élete első tulajdonának hamar el is határozza, hogy akkor hazaviszi. Még egy lenge mozdulattal mutatja, a már tökéletesen látható világítótornyot, amit eddig a lány a magasodó épületektől nem tudott kivenni, és elrobog dobozostul, a lány meg folytatja útját.*
-Szóval képzeld el! Az öreg anyó egy matrózház tulaja, és vénségére össze keveredik egy ilyen, öreg hajósbácsival, és összeházasodnak.
*Az izgatott mesélést, a végére kicsit undorodó hangnemmel színesíti, amit Lazyar nem is hagy intő szó nélkül.*
-És mi van abba. Ők is csak szeretik egymást. Neked nincs szerelmed?
*Az egyre piruló fiúcska érezhetően témát terel*
-De ők öregek?
*Lazyar, mégiscsak akar valami tanulságot vinni a történetbe, legyen valami nevelő célzata.*
-És ők nem lehetnek boldogok?
*Kérdi anyai mosollyal lágy hangján. Ezen látszik, hogy a fiú elgondolkozik, majd egy akkorát bólint, hogy aki nem jártas az emberi anatómiában, meg lenne róla győzödve, hogy a menetszél leviszi a fejét. Ennek empirikus cáfolata, hogy a fejes gyerek, immáron vidámabban folytatja a maga mondókáját.*
-De és nagyon boldogok is voltak, bizony. És akkor a néni beteg lett, de nem mutatta. Csak mi tudtuk. -arra várt, hogy a bácsi tengerre menjen a hajóval. Megvárta. Igen megvárta, hogy a bácsi elmenjen, és ne lássa meghalni. Pedig nagyon beteg volt, de ő megvárta... Vagy lehet ezzel várni?
*Kérdezi az egyre elszomorodó gyermek a rövid pillanatokra fogadott anyukáját.*
-Lehet.
*Jön a kegyes hazugság amire a kis embergyerek szinte szívderítő válasza érkezik.*
-Akkor én szerencsés vagyok mert a kislány aki tetszik egy elf, szóval sokáig várhatok, mert ő sokáig él ugye?
*Ráér ezzel még a gyerek, és olyan leven, hogy Lazyarnak megesik rajta a szíve.*
-Igen.
*Válaszolja röviden mosolyogva, majd nem fejti tovább a témát, mert a gyermek már mind a két kezével mutogat egy éppen köteleket eresztő hajóra.*
-Azon van a bácsi. Tényleg megbeszéled vele, hogy véletlen volt?
*Kérdezi a gyermek, majd egy kedves bólintás után, örömében szinte ugrálva mondja.*
-Jó akkor megkeresem neked, és ide hívom.
*S azzal eltűnik az emberforgatagban. Néhány perc múlva visszatér, szomorú arccal, de valami furcsa igazsággal a szemében. Mint a kéken égő tűz.*
-A bácsi is megvárta. Meghalt a nénivel. Akkor ezek a dolgok kié?
*Finoman megcirógatja a lágy kéz a szomorú arcot.*
-Szerintem a tiéd.
*Mondja kedvesen. A fiú megörülve élete első tulajdonának hamar el is határozza, hogy akkor hazaviszi. Még egy lenge mozdulattal mutatja, a már tökéletesen látható világítótornyot, amit eddig a lány a magasodó épületektől nem tudott kivenni, és elrobog dobozostul, a lány meg folytatja útját.*
4391. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2019-12-02 20:15:39
Üzenet elküldve: 2019-12-02 20:15:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
* Az erdő fái között megbékél és aztán vissza indul a kikötőbe. Beérve érdekes híreket hall. Legénységet toboroznak valakik. ~ Hát kapitányként ez elég nagy visszalépés, de jobb, mint a többi lehetőség.~ El is határozza, hogy mihamarabb felkeresi azon egyént, akinek ember kell. A hajózás mégis csak közelebb áll hozzá, mint a szárazföldön lévő botladozás. Már indulna is, de megtorpan. ~ Egy kis edzést még beiktatok előtte. Az a némber is jól megdolgozott, nem fog megártani egy kis levezetés.~ Ezt jól lebeszélte magával, így hát elindul a világítótorony felé.*
4390. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2019-12-02 16:05:41
Üzenet elküldve: 2019-12-02 16:05:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
*A sós tenger és a kikötői mocsok szaga. Ez még a békeidőkben is jellemezte a helyet. Ezért is volt jó helye itt egy Zopal-féle orknak. Azt, gondolhatná más, hogy nem változott semmi az ő tekintete viszont látja a különbséget. A tekinteteket, a jeleket. Itt nincs törvény csak az erő. Ha óvatlan a sötét hullámok őt is elsodorják. Lehet nem volt bölcs döntés ide jönni, de már mindegy. Talán tényleg nem lesz gond azzal a munkával. Bár a jutalomról nem nagyon volt szó. Hogy ez a munka jellege vagy elővigyázatosságból van-e az majd kiderül. Zopal megállás nélkül halad az útja felé.*
4389. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2019-12-02 16:03:08
Üzenet elküldve: 2019-12-02 16:03:08
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Megfontolt
*Beérkezik a Kikötőbe. Emlékezik a szerzetesre és arra, hogy Komblard a tengerbe akarta dobni és valójában fél attól, hogy újra találkozni fog a férfivel és az még inkább bizalomvesztésre ítéli Frädricust, hogy esetlegesen megismeri és a Silton, vagy hogy is hívták, betartja az ígéretét. Emiatt siet, szinze vágtázik a pallókon és a ronda utcákon keresztül, hogy a May szavai szerint, a térség egyetlen biztonságos épületének tartott Sellőházban lehessen, még azelőtt, hogy a halovány fényű nap lekúszik a horizont alá, átadva helyét az éjszakának.*
4388. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2019-11-21 18:31:51
Üzenet elküldve: 2019-11-21 18:31:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//Menjünk végre haza//
*Mikor kiértnek a fák sűrűjéből, már érzi, hogy nemsokára leszállhat ebből a kényelmetlen nyeregből és átmozgathatja a combjait. Az ismerős szag is megcsapja, szerencsére ezek az orrfacsaró illatok a Sellőház közvetlen környezetében már nem terjengnek ennyire szabadon és vidáman. Nem tudja, mi okozza a dolgot, csak egyet sejt, neki attól bizonyára felfordulna a gyomra.*
-Szóval nem törpék. *Jegyzi és próbálja elterelni a figyelmét az utazásról.*
-De miért jó nekik, hogy oda fel építkeztek? *Vannak dolgok, amiket a saját eszével logikátlannak talál, de sejti, hogy egy egész város, sőt nép, nem tévedhet egyszerre. A magyarázatra nem tud mit mondani, ha a mélységinek ez fontos, akkor ezen a néhány percnyi kitérőn neki sem fog múlni semmi, sőt, a hátsója talán még hálás is lesz a pihenőért.*
-Akkor nem állhatok melletted? *Esik le neki, hogy valószínűleg a lóra lesz bízva megőrzésre.*
-De nézhetem? *Bár úgy sejti, lehet, hogy jobb lenne, ha nem tudná mi is az a „buta szokás”. Ennek ellenére kíváncsi természet és még a saját kárából sem tanul sokszor. ~Vajon a varázsitalokkal minden rendben? ~ Hallja, hogy néha furcsán koccannak össze a fiolák, pedig nem igen szabadna nekik, talán kicsúszott egy a gondos csomagolás ellenére és talán már szét is tört. Ekkor erősödik fel benne a késztetés és bizonyos most már, hogy rájuk pillant, ha megállnak.*
*Mikor kiértnek a fák sűrűjéből, már érzi, hogy nemsokára leszállhat ebből a kényelmetlen nyeregből és átmozgathatja a combjait. Az ismerős szag is megcsapja, szerencsére ezek az orrfacsaró illatok a Sellőház közvetlen környezetében már nem terjengnek ennyire szabadon és vidáman. Nem tudja, mi okozza a dolgot, csak egyet sejt, neki attól bizonyára felfordulna a gyomra.*
-Szóval nem törpék. *Jegyzi és próbálja elterelni a figyelmét az utazásról.*
-De miért jó nekik, hogy oda fel építkeztek? *Vannak dolgok, amiket a saját eszével logikátlannak talál, de sejti, hogy egy egész város, sőt nép, nem tévedhet egyszerre. A magyarázatra nem tud mit mondani, ha a mélységinek ez fontos, akkor ezen a néhány percnyi kitérőn neki sem fog múlni semmi, sőt, a hátsója talán még hálás is lesz a pihenőért.*
-Akkor nem állhatok melletted? *Esik le neki, hogy valószínűleg a lóra lesz bízva megőrzésre.*
-De nézhetem? *Bár úgy sejti, lehet, hogy jobb lenne, ha nem tudná mi is az a „buta szokás”. Ennek ellenére kíváncsi természet és még a saját kárából sem tanul sokszor. ~Vajon a varázsitalokkal minden rendben? ~ Hallja, hogy néha furcsán koccannak össze a fiolák, pedig nem igen szabadna nekik, talán kicsúszott egy a gondos csomagolás ellenére és talán már szét is tört. Ekkor erősödik fel benne a késztetés és bizonyos most már, hogy rájuk pillant, ha megállnak.*
4387. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2019-11-21 17:02:16
Üzenet elküldve: 2019-11-21 17:02:16
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Menjünk végre haza//
*Ahogy közelednek a város felé, egyre ritkásabbak a fák, és látszanak a külső kerületek romos épületei. A kikötő is belátható immár, az utak is lassan a sárról a nedves kövezett utakra cserélődnek. Az eső nem igazán mosta ki a halászok által hozott szagokat, de ezen „illatok” is a kikötő jellegzetességéhez tartoznak. A hajók és a raktárépületek sora megnyugvással tölti el Dreyiát, majd válaszol Madynek a kérdéseire.*
- Zártnak zárt közösség, egy magasabb sziklákkal tarkított dombtetőre építették fel a városukat. Persze a thargok nem törpék, csak élnek köztük páran. Emberek ők, bár akad még elf is ahogy tapasztaltam. De a thargoknál élő törpe ikrekhez fordultam a kérésemmel. De az ott élők nagyrészt emberek.
*Amikor a vérkertre kerül a sor, felsóhajt.*
- Csak egy buta szokás, amit mindig megejtek ott, ha hazatérek. De ha gond, akkor majd egyedül megyek oda. Nem szeretném, ha félnél ott bármitől. Igaz a hely ijesztő, de nem annyira. A ló körülbelül háromméternyire lesz tőlem, nem hagyom szanaszét, hogy ellophassák, így te se leszel távol tőlem ott. De ott kicsit lazíthatsz is ha szeretnél. Aztán mehetünk végre a Sellőbe enni és pihenni.
*Indul meg a célja felé lóháton, koránt sem sietve hisz már a városban vannak.*
*Ahogy közelednek a város felé, egyre ritkásabbak a fák, és látszanak a külső kerületek romos épületei. A kikötő is belátható immár, az utak is lassan a sárról a nedves kövezett utakra cserélődnek. Az eső nem igazán mosta ki a halászok által hozott szagokat, de ezen „illatok” is a kikötő jellegzetességéhez tartoznak. A hajók és a raktárépületek sora megnyugvással tölti el Dreyiát, majd válaszol Madynek a kérdéseire.*
- Zártnak zárt közösség, egy magasabb sziklákkal tarkított dombtetőre építették fel a városukat. Persze a thargok nem törpék, csak élnek köztük páran. Emberek ők, bár akad még elf is ahogy tapasztaltam. De a thargoknál élő törpe ikrekhez fordultam a kérésemmel. De az ott élők nagyrészt emberek.
*Amikor a vérkertre kerül a sor, felsóhajt.*
- Csak egy buta szokás, amit mindig megejtek ott, ha hazatérek. De ha gond, akkor majd egyedül megyek oda. Nem szeretném, ha félnél ott bármitől. Igaz a hely ijesztő, de nem annyira. A ló körülbelül háromméternyire lesz tőlem, nem hagyom szanaszét, hogy ellophassák, így te se leszel távol tőlem ott. De ott kicsit lazíthatsz is ha szeretnél. Aztán mehetünk végre a Sellőbe enni és pihenni.
*Indul meg a célja felé lóháton, koránt sem sietve hisz már a városban vannak.*
4386. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2019-11-18 01:32:33
Üzenet elküldve: 2019-11-18 01:32:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Kiér a kikötőbe, és már úgy van vele, ahogy eddig is kellett volna.*
~Franc egye az egészet.~
*Mondja majd próbálja lerázni magáról a dolgot. Nem a legjobb hely ez most ez elrévedős gondolkodásra. Mind e mellet, ha a két év északi egyetemi idő alatt nem jutott beljebb a rendszerével, nem most fogja megváltani a világot. Itt messze több a rosszarcú, tökönrúgnivaló gazfickó mint azt most Layar el szeretné viselni, és az agya amúgy sem úgy szuperál ahogy kell. Elhomályosítja nehezen összeszedett gondolatait a tény, hogy végre a bűn tanyájára ért, és egy két jó tipp alapján tudja is hova kell mennie. Célirányosan halad, tudott útvonal alapján, miközben magára varázsolja tarisznyájából a barna zekéjét, ami szinte teljesen lefedi ruháját.*
~Itt fele olyan gazdagnak szeretnék látszani mint a Csorosznya előtt.~
*Réved vissza az árvaházra, és a logikával nem lehet vitatkozni.*
~Franc egye az egészet.~
*Mondja majd próbálja lerázni magáról a dolgot. Nem a legjobb hely ez most ez elrévedős gondolkodásra. Mind e mellet, ha a két év északi egyetemi idő alatt nem jutott beljebb a rendszerével, nem most fogja megváltani a világot. Itt messze több a rosszarcú, tökönrúgnivaló gazfickó mint azt most Layar el szeretné viselni, és az agya amúgy sem úgy szuperál ahogy kell. Elhomályosítja nehezen összeszedett gondolatait a tény, hogy végre a bűn tanyájára ért, és egy két jó tipp alapján tudja is hova kell mennie. Célirányosan halad, tudott útvonal alapján, miközben magára varázsolja tarisznyájából a barna zekéjét, ami szinte teljesen lefedi ruháját.*
~Itt fele olyan gazdagnak szeretnék látszani mint a Csorosznya előtt.~
*Réved vissza az árvaházra, és a logikával nem lehet vitatkozni.*
4385. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2019-11-16 18:15:48
Üzenet elküldve: 2019-11-16 18:15:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Eooghantar, Yeza//
- Ó, a csudába *húzza el a száját a kötő kapcsán, de egyelőre nem szándékozik leleplezni Eooghant. Nem tudja, miért rejtegeti annyira azt a kötőt, bár valószínűsíti, hogy leginkább ürügyként, hogy visszacsalja magával a szobába.* - De azért vigyázz. Így, hogy tele van mindkét kezed. Ha bokáig csúszik a gatyád egy rossz mozdulattól, még a végén eltaknyolsz, bárd uram *jegyzi meg kicsit csípősen, de a pokrócos húzás után ennyi jár.* - Kár lenne azért az üveg borért. *Azt már inkább hozzá se teszi, hogy a csípős alkony se vetne rá túl jó fényt ez esetben a még utcán lődörgő fehérnépek előtt.
Mindenesetre hallgat az instrukcióra és nem áll neki a lóval bajlódni. Így legalább alkalma lesz egy kicsit körülnézni. A házak közül kiérve valóban meg is pillantja leendő úti céljukat. Nem lesz rövid séta, de nem is vállalhatatlanul hosszú. Ahogy haladnak, Yeza önkéntelenül is szorosan magához fogja a ráadás pokrócot. A dokkok környéke meg a nagy tengeri hajók nagyon idegenek neki.*
- És miért vigyáznak annyira a világítótoronyra? Kinek lenne érdeke megakasztani a kikötői hajóforgalmat? *érdeklődik út közben és alaposan végigméri a kipányvázott hajókat. Érdekesek és félelmetesek is egyben a számára. Furcsa abba belegondolnia, hogy az itteniek mindennapi életének ennyire része a tenger. Ez a hatalmas, végeláthatatlan víztömeg, amitől borsózik a háta. Belegondolni is iszonytató, hogy emberek ilyen fa tákolmányokon kelnek útra a feneketlen mélység tetején imbolyogva.*
- Azt hallottam, hogy délre szigetek vannak *szűkíti a szemét a látóhatár felé.* - Voltál már arra? Miféle helyek azok? Az apád kereskedik az ottaniakkal is? Vagy csak a négy város között?
- Ó, a csudába *húzza el a száját a kötő kapcsán, de egyelőre nem szándékozik leleplezni Eooghant. Nem tudja, miért rejtegeti annyira azt a kötőt, bár valószínűsíti, hogy leginkább ürügyként, hogy visszacsalja magával a szobába.* - De azért vigyázz. Így, hogy tele van mindkét kezed. Ha bokáig csúszik a gatyád egy rossz mozdulattól, még a végén eltaknyolsz, bárd uram *jegyzi meg kicsit csípősen, de a pokrócos húzás után ennyi jár.* - Kár lenne azért az üveg borért. *Azt már inkább hozzá se teszi, hogy a csípős alkony se vetne rá túl jó fényt ez esetben a még utcán lődörgő fehérnépek előtt.
Mindenesetre hallgat az instrukcióra és nem áll neki a lóval bajlódni. Így legalább alkalma lesz egy kicsit körülnézni. A házak közül kiérve valóban meg is pillantja leendő úti céljukat. Nem lesz rövid séta, de nem is vállalhatatlanul hosszú. Ahogy haladnak, Yeza önkéntelenül is szorosan magához fogja a ráadás pokrócot. A dokkok környéke meg a nagy tengeri hajók nagyon idegenek neki.*
- És miért vigyáznak annyira a világítótoronyra? Kinek lenne érdeke megakasztani a kikötői hajóforgalmat? *érdeklődik út közben és alaposan végigméri a kipányvázott hajókat. Érdekesek és félelmetesek is egyben a számára. Furcsa abba belegondolnia, hogy az itteniek mindennapi életének ennyire része a tenger. Ez a hatalmas, végeláthatatlan víztömeg, amitől borsózik a háta. Belegondolni is iszonytató, hogy emberek ilyen fa tákolmányokon kelnek útra a feneketlen mélység tetején imbolyogva.*
- Azt hallottam, hogy délre szigetek vannak *szűkíti a szemét a látóhatár felé.* - Voltál már arra? Miféle helyek azok? Az apád kereskedik az ottaniakkal is? Vagy csak a négy város között?
4384. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2019-11-11 14:08:02
Üzenet elküldve: 2019-11-11 14:08:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
* A világító toronyhoz igyekszik, hogy kiszellőztesse a fejét. Végül a dokkoknál köt ki és ha már ott van léül annak a szélére és a vizet bámulja. A messzeségben vitorlák látszanak. Valaha neki is volt egy saját vitorlája és ez neki nagyon is hiányzik most. Felkap egy deszkadarabot és a vízbe dobja. Aztán csak bámulja, ahogyan az ringatózik a vízen.*
– És még csak reggel van. Mi lesz még ma.* Sóhajtozik fáradtan. Egy darabig még biztosan ücsörög ott és nézelődik. A régi emlékekbe temetkezve gyorsan telik az idő.*
– És még csak reggel van. Mi lesz még ma.* Sóhajtozik fáradtan. Egy darabig még biztosan ücsörög ott és nézelődik. A régi emlékekbe temetkezve gyorsan telik az idő.*
4383. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2019-11-09 16:32:05
Üzenet elküldve: 2019-11-09 16:32:05
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Építészek//
*Újra elhagynak egy erdőt és lassacskán megpillantják a kikötőt. A levegőnek egyértelműen más illata van, mint beljebb, távol a tengertől. A levegőt kicsit mintha sósnak érezné.*
-A Rumos Rókalyuk néhány estére megfelel.
*Mondja Elgnek. A dokkoknál ő is csodálkozik a tenger szépségén. Néhány szigetet is lát a távolban, ami még csodálatosabbá teszi az egész tájképet. A nézelődés után elindulnak a Rumos Rókalyukhoz. *
*Újra elhagynak egy erdőt és lassacskán megpillantják a kikötőt. A levegőnek egyértelműen más illata van, mint beljebb, távol a tengertől. A levegőt kicsit mintha sósnak érezné.*
-A Rumos Rókalyuk néhány estére megfelel.
*Mondja Elgnek. A dokkoknál ő is csodálkozik a tenger szépségén. Néhány szigetet is lát a távolban, ami még csodálatosabbá teszi az egész tájképet. A nézelődés után elindulnak a Rumos Rókalyukhoz. *
4382. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2019-11-09 13:15:46
Üzenet elküldve: 2019-11-09 13:15:46
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
//Sok hűhó...//
*Szép, kétárbocos hajócska ível be a Kikötő dokkjaiba, a csípős őszi szél és a napfelkelte látványa azonban még játszadozik a nagyra tervezett bárkával és annak legénységével. Még nem kötött ki, viszont percről perce, egyre jobban közeledik a kívánt célponthoz. A vitorla, melyen Wegtoren címere lelhető fel, lassan leeresztődik, hogy a súlyos ponyva a földön, pontosabban a pallón landolhasson majd, kötelek sűrűjének rabságában. Ha ez mind nem lenne elég, a hajó személyeket számít: olyanokat, akiknek a Tűz Városa nem volt ínyére. Hogy mi lehetett az indokuk? Mindenkinek más és más: valakit kitoloncoltak, akadnak olyanok, akik egyszerűen szerencsét próbálnak és az sem ritka, hogy pár, kétes és kevésbé problémás külsejű alak, munka utan néz, vagy egy saját életcél érdekében kutatta fel az artheniori kikötőt. Amint végeztek a hajó kikötésével, s a palló is lekerült, a szarvasbőr csizmák ritmusos kopogása kezd el hallatszódni onnan, s az, aki őket viseli, feltehetően a harmadik indok miatt érkezett. Hátracsapott karok, peckes járás, de ugyanakkor komoly tekintet, a mélybarna szemekben valami ismeretlen, belső hangulattal, amire talán a közös nyelven még nem született szó. Igen, ez az illető, a prémszegélyes, barna kabátban és a zöld ingben, hasonló színű mellényben nem más, mint egy lihanechi hosszúéletű. Fegyverei oldalán lógnak, nagyon ügyel rájuk, s ahogyan egyre lejjebb halad a meredek pallón, a hátán cipelt zsák súlya annál inkább tűnik nehezebbnek. Lassan végez is, s a lábbelik elérik a mocskos talajt, gazdájukat cseppet zavarja is ez. Szabad, bal kezével beletúr a hátrafésült, sötétbarna hajába, majd hideg izzadtságtól terhes kezével int a hajón maradottak, s a pallón nála később lemasírozók felé.*
-Sok szerencsét! *Mosolyog fehér fogaival rájuk, azzal tekintetét előre szegezi, de mind a szagok, mind a hangok, a látványról nem is beszélve, annak örül, hogy ez csupán a "Kikötő", legalábbis ez számára megnyugtatás most, s szívből reméli, hogy az utóbbi időkben terhelt, de lassan helyreálló város nem fog hasonló képet mutatni neki. Nagy levegőt vesz és mikor eléggé eltávolodott a mólótól, de még a dokkoknál tartózkodik, lassan, maga elé beszélve jelenti ki, annak ellenére, hogy rendes hangon beszél.*
-Szervusz Arthenior! *Köszönti a várost, már így előre, s egy gyors súlyigazítást követően, annak elosztása és a zsák elrendezése után, ha harmatnyi erőnléte miatt nem is gyorsan, de megpróbálva tempósan haladva vágna neki az ismeretlennek. Egyaránt elkerüli a házak sűrűjét, részeg tengerészeket, utcakölyköket, kóbor kutyákat és macskákat, a tenger által partra vetett, rothadó hínárcsomókról és halbensőségekről nem is beszélve. Ő egyenesen megy, nem foglalkozva azzal, hogyha valaki nekimegy, igaz, leginkább csak derekát érik el azok a törpe kis gyerekek. Hidegen hagyja, ha egy öreg néne koldul tőle, mondván, nincsen falatra valója és még az utcán is húzza meg magát, majf mikor a hosszúéletű levegőnek nézve elsétál mellette, bosszúsan bemegy a viskójába, melynek a tövében tette ezt meg, közben szitkozódva az elfre. A magasra nőtt, ifjú férfi viszont nem törődik ezekkel, neki csak az erdő van a látómezejébe, s ha átvergődi majd magát a rengetegen, elérheti akár célját is, a Levegő Városát. A felkészülten és céljaival tisztában lévő elf nem más, mint Raenerold Fandaron Lachornus.*
*Szép, kétárbocos hajócska ível be a Kikötő dokkjaiba, a csípős őszi szél és a napfelkelte látványa azonban még játszadozik a nagyra tervezett bárkával és annak legénységével. Még nem kötött ki, viszont percről perce, egyre jobban közeledik a kívánt célponthoz. A vitorla, melyen Wegtoren címere lelhető fel, lassan leeresztődik, hogy a súlyos ponyva a földön, pontosabban a pallón landolhasson majd, kötelek sűrűjének rabságában. Ha ez mind nem lenne elég, a hajó személyeket számít: olyanokat, akiknek a Tűz Városa nem volt ínyére. Hogy mi lehetett az indokuk? Mindenkinek más és más: valakit kitoloncoltak, akadnak olyanok, akik egyszerűen szerencsét próbálnak és az sem ritka, hogy pár, kétes és kevésbé problémás külsejű alak, munka utan néz, vagy egy saját életcél érdekében kutatta fel az artheniori kikötőt. Amint végeztek a hajó kikötésével, s a palló is lekerült, a szarvasbőr csizmák ritmusos kopogása kezd el hallatszódni onnan, s az, aki őket viseli, feltehetően a harmadik indok miatt érkezett. Hátracsapott karok, peckes járás, de ugyanakkor komoly tekintet, a mélybarna szemekben valami ismeretlen, belső hangulattal, amire talán a közös nyelven még nem született szó. Igen, ez az illető, a prémszegélyes, barna kabátban és a zöld ingben, hasonló színű mellényben nem más, mint egy lihanechi hosszúéletű. Fegyverei oldalán lógnak, nagyon ügyel rájuk, s ahogyan egyre lejjebb halad a meredek pallón, a hátán cipelt zsák súlya annál inkább tűnik nehezebbnek. Lassan végez is, s a lábbelik elérik a mocskos talajt, gazdájukat cseppet zavarja is ez. Szabad, bal kezével beletúr a hátrafésült, sötétbarna hajába, majd hideg izzadtságtól terhes kezével int a hajón maradottak, s a pallón nála később lemasírozók felé.*
-Sok szerencsét! *Mosolyog fehér fogaival rájuk, azzal tekintetét előre szegezi, de mind a szagok, mind a hangok, a látványról nem is beszélve, annak örül, hogy ez csupán a "Kikötő", legalábbis ez számára megnyugtatás most, s szívből reméli, hogy az utóbbi időkben terhelt, de lassan helyreálló város nem fog hasonló képet mutatni neki. Nagy levegőt vesz és mikor eléggé eltávolodott a mólótól, de még a dokkoknál tartózkodik, lassan, maga elé beszélve jelenti ki, annak ellenére, hogy rendes hangon beszél.*
-Szervusz Arthenior! *Köszönti a várost, már így előre, s egy gyors súlyigazítást követően, annak elosztása és a zsák elrendezése után, ha harmatnyi erőnléte miatt nem is gyorsan, de megpróbálva tempósan haladva vágna neki az ismeretlennek. Egyaránt elkerüli a házak sűrűjét, részeg tengerészeket, utcakölyköket, kóbor kutyákat és macskákat, a tenger által partra vetett, rothadó hínárcsomókról és halbensőségekről nem is beszélve. Ő egyenesen megy, nem foglalkozva azzal, hogyha valaki nekimegy, igaz, leginkább csak derekát érik el azok a törpe kis gyerekek. Hidegen hagyja, ha egy öreg néne koldul tőle, mondván, nincsen falatra valója és még az utcán is húzza meg magát, majf mikor a hosszúéletű levegőnek nézve elsétál mellette, bosszúsan bemegy a viskójába, melynek a tövében tette ezt meg, közben szitkozódva az elfre. A magasra nőtt, ifjú férfi viszont nem törődik ezekkel, neki csak az erdő van a látómezejébe, s ha átvergődi majd magát a rengetegen, elérheti akár célját is, a Levegő Városát. A felkészülten és céljaival tisztában lévő elf nem más, mint Raenerold Fandaron Lachornus.*
4381. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2019-11-07 20:01:35
Üzenet elküldve: 2019-11-07 20:01:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Építészek//
* Hrun megemlíti a vadállatokat, amire Elgroon kicsit berezel. Reméli, hogy nem fognak összefutni velük. Keze akaratlanul is a tőre felé vándorol. Most hálás csak igazán, amiért csatlakozott az óriáshoz. Kinézi a férfiból, hogy elbánik néhány bestiával könnyedén. Szerencsére, eddig nem botlottak bele egybe sem. Az erdő lassan ritkulni kezd és végre megpillanthatják a cél állomásukat.*
– Jó kis út volt talán megpihenhetnénk egy fogadóban. Remélem akad a környéken egy.* Mondja a társának. Közben lassan beérnek a dokkokhoz. A tengert megáll egy pillanatra megcsodálni a művész. Aztán követi tovább az óriást. Meg kell hagyni, hogy nem egy kétes alakot pillant meg. Nem szívesen császkált volna itt helyismeret nélkül teljesen egyedül.*
* Hrun megemlíti a vadállatokat, amire Elgroon kicsit berezel. Reméli, hogy nem fognak összefutni velük. Keze akaratlanul is a tőre felé vándorol. Most hálás csak igazán, amiért csatlakozott az óriáshoz. Kinézi a férfiból, hogy elbánik néhány bestiával könnyedén. Szerencsére, eddig nem botlottak bele egybe sem. Az erdő lassan ritkulni kezd és végre megpillanthatják a cél állomásukat.*
– Jó kis út volt talán megpihenhetnénk egy fogadóban. Remélem akad a környéken egy.* Mondja a társának. Közben lassan beérnek a dokkokhoz. A tengert megáll egy pillanatra megcsodálni a művész. Aztán követi tovább az óriást. Meg kell hagyni, hogy nem egy kétes alakot pillant meg. Nem szívesen császkált volna itt helyismeret nélkül teljesen egyedül.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5256-5275