Kikötő - Dokkok és kikötő
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Tenger és szigetek (új) Kikötői erdőség (új) Csatornarendszer (új) | Dokkok és kikötő | Lakónegyed (új) Vámház (új) Világítótorony (új) |
500. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2022-03-18 08:53:02
Üzenet elküldve: 2022-03-18 08:53:02
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
*A szürkület beálltával, már a dokkoknál is meggyújtották a lámpásokat, a matrózok pedig behúzódtak már a kocsmákba és fogadókba. A ló patája ütemesen kopácsol először a fatákolmányon, majd letérve a dokkok környékéről, a mocskos utcaköveken. Nem szál le a lóról, bár érzi már az állat is fárad alatta, viszont már hamarosan megpillanthatják a Sellőház fényeit és halovány sziluettjét, ez most minden vágya, de talán a lónak is már.*
-Mindjárt haza érünk, csak tarts ki még egy kicsit. *Biztatja egy kis nyakveregetéssel az állatot.*
-Mindjárt haza érünk, csak tarts ki még egy kicsit. *Biztatja egy kis nyakveregetéssel az állatot.*
499. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2022-03-11 09:40:15
Üzenet elküldve: 2022-03-11 09:40:15
Rang: Játékos
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
*Jócskán sajog már az alfele, mire a kikötőhöz érve már határozottan érzi azt a szúrós aromát, amit a sós víz áraszt magából. A látvány, még ilyen kellemetlen időben is kárpótolja a levegőbe keveredő halszag miatt. Persze maga a környék a legkevésbé sem bizalomgerjesztő, elsőre valóban olyannak tűnik, ahol bárki egy rosszabb napján megkésel vagy kirabol, de a tenger szépségét még ez a gondolat sem tudja elrontani.
Megállítja Szegfűt pár percre, amíg elgondolkodva kémleli a távolt, végül pár rosszabb arcú matróz közeledését látva indul tovább.*
Megállítja Szegfűt pár percre, amíg elgondolkodva kémleli a távolt, végül pár rosszabb arcú matróz közeledését látva indul tovább.*
498. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2022-02-21 08:36:09
Üzenet elküldve: 2022-02-21 08:36:09
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Ismét úton//
*A ló már rutinosan vágtázik, ismeri már az utcákat és a dokkok környékét, hogy felkészüljön időben a fordulókra. ~Talán meg kéne álljak a városban.~ Ugyanis már kifelé jut eszébe, hogy bizony nem ártana néhány olyan kék színű italocska, hogy sikeresebb legyen az út. Már legutóbb is tapasztalta, hogy sokkal gyorsabban pörögnek a gondolatai és ügyesebben kombinál és jegyzetel, így kétségtelen, hogy azt megint be kell szerezze. Hozhatott volna otthonról is, ám akkor ez még nem volt a fejében. Ez pech, ám szerencsére a városban is megtalálhatóak ezek a csodálatos hatású italok. Így fordul rá, immár gyorsan iramban a kikötőből a városba vezető útra.*
*A ló már rutinosan vágtázik, ismeri már az utcákat és a dokkok környékét, hogy felkészüljön időben a fordulókra. ~Talán meg kéne álljak a városban.~ Ugyanis már kifelé jut eszébe, hogy bizony nem ártana néhány olyan kék színű italocska, hogy sikeresebb legyen az út. Már legutóbb is tapasztalta, hogy sokkal gyorsabban pörögnek a gondolatai és ügyesebben kombinál és jegyzetel, így kétségtelen, hogy azt megint be kell szerezze. Hozhatott volna otthonról is, ám akkor ez még nem volt a fejében. Ez pech, ám szerencsére a városban is megtalálhatóak ezek a csodálatos hatású italok. Így fordul rá, immár gyorsan iramban a kikötőből a városba vezető útra.*
497. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2022-02-19 09:22:04
Üzenet elküldve: 2022-02-19 09:22:04
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Jobb később, mint soha//
*Amit a férfi mond, egészen mosolygásra készteti Learont, hiszen már ha csak belegondol, hogy belőle gyémánt lesz, örömmel tölti el kapzsi szívét.*
-Gyémánt! Ebben akár még meg is egyezhetünk. Gyémánttá válni egészen jó lehet, ha mondjuk a fiam ujján lennék egy gyűrűben. *El is raktározza magában ezt, hogy alkalomadtán megkeressen egy ilyen embert, aki képes végrehajtani ezt. Persze csak a biztonság kedvéért, hiszen nem tervez még meghalni.*
-Vagy nem. *Próbál ellenvéleményt megfogalmazni a lánnyal szemben, hogy az kicsit jobban lássa a gyermeknevelés árnyoldalait is.*
-Nekem sok testvérem van és mindegyik másmilyen. Egy gyermek nem az anyja tökéletes mása. Lehet, hogy Lithyen nem akar majd mást az életben, mint nyugodt fizikai munkát végezni valahol a városban nem tudom, mondjuk egy cipőkészítőnél. *Persze már a felvetés is abszurd és hangsúlyán is érezni lehet, hogy csak viccel a kisarkítással.*
-Ha így dönt, akkor nem biztos, hogy akarja látni az anyja testét valakinek a tróntermében. *Vonja meg a vállát miközben szakállát simogatja. Visszagondol arra, hogy a kislány milyen aranyos volt mikor arcszőrzetével babrált és máris melegség tölti el a lelkét.*
-Oh! Ne haragudj, többet nem fordul elő! *Ingatja meg a fejét, hiszen ő csak tréfálni akart a varázslatával, semmit többet.*
-Moderálom magam. *Vigyorodik el, de aztán el is kell komorodnia, méghozzá egészen, Strat beszédétől. Lehet, hogy ő komolytalannak szánta a megjegyzését, a pásztormágusban azonban még nagyon is élénken él a kép, amikor nem tudott varázsolni Relael házában. A kislány egy időre elfeledtette vele, hogy ő sem mindenható, azonban most, hogy másokat kéne megvédenie, már egészen el van bizonytalanodva. Ugyanezt érezte annak idején, mikor alig tudta visszatartani az Abogr-ra rátörő szarvas démonokat és akkor még nem is sejtette, hogy valaki képes megfosztani a varázslás képességétől. Tekintetében szilárdság tükröződik, miközben a nemes lányhoz fordul.*
-Mindenkit megvédek, de kérlek, figyelj arra, hogy ne forduljon elő még egyszer olyan, hogy nem tudok varázsolni. Mágia nélkül csak egy közepes harcos vagyok egy buzogánnyal. *Egy kicsit talán jobb annál, de sosem bízott fegyverforgatói képességeiben. Látta Akheel és Kagant harcolni és tudja, hogy ilyenekhez ő sosem érne fel a mágiája nélkül. Annyira mély nyomot hagyott benne ez az egész, ami most belülről gyötri, hogy már nem is tud mosolyogni a rá váró lányok miatt. Kell neki egy kis idő, hogy újra magához térjen ebből.*
*Amit a férfi mond, egészen mosolygásra készteti Learont, hiszen már ha csak belegondol, hogy belőle gyémánt lesz, örömmel tölti el kapzsi szívét.*
-Gyémánt! Ebben akár még meg is egyezhetünk. Gyémánttá válni egészen jó lehet, ha mondjuk a fiam ujján lennék egy gyűrűben. *El is raktározza magában ezt, hogy alkalomadtán megkeressen egy ilyen embert, aki képes végrehajtani ezt. Persze csak a biztonság kedvéért, hiszen nem tervez még meghalni.*
-Vagy nem. *Próbál ellenvéleményt megfogalmazni a lánnyal szemben, hogy az kicsit jobban lássa a gyermeknevelés árnyoldalait is.*
-Nekem sok testvérem van és mindegyik másmilyen. Egy gyermek nem az anyja tökéletes mása. Lehet, hogy Lithyen nem akar majd mást az életben, mint nyugodt fizikai munkát végezni valahol a városban nem tudom, mondjuk egy cipőkészítőnél. *Persze már a felvetés is abszurd és hangsúlyán is érezni lehet, hogy csak viccel a kisarkítással.*
-Ha így dönt, akkor nem biztos, hogy akarja látni az anyja testét valakinek a tróntermében. *Vonja meg a vállát miközben szakállát simogatja. Visszagondol arra, hogy a kislány milyen aranyos volt mikor arcszőrzetével babrált és máris melegség tölti el a lelkét.*
-Oh! Ne haragudj, többet nem fordul elő! *Ingatja meg a fejét, hiszen ő csak tréfálni akart a varázslatával, semmit többet.*
-Moderálom magam. *Vigyorodik el, de aztán el is kell komorodnia, méghozzá egészen, Strat beszédétől. Lehet, hogy ő komolytalannak szánta a megjegyzését, a pásztormágusban azonban még nagyon is élénken él a kép, amikor nem tudott varázsolni Relael házában. A kislány egy időre elfeledtette vele, hogy ő sem mindenható, azonban most, hogy másokat kéne megvédenie, már egészen el van bizonytalanodva. Ugyanezt érezte annak idején, mikor alig tudta visszatartani az Abogr-ra rátörő szarvas démonokat és akkor még nem is sejtette, hogy valaki képes megfosztani a varázslás képességétől. Tekintetében szilárdság tükröződik, miközben a nemes lányhoz fordul.*
-Mindenkit megvédek, de kérlek, figyelj arra, hogy ne forduljon elő még egyszer olyan, hogy nem tudok varázsolni. Mágia nélkül csak egy közepes harcos vagyok egy buzogánnyal. *Egy kicsit talán jobb annál, de sosem bízott fegyverforgatói képességeiben. Látta Akheel és Kagant harcolni és tudja, hogy ilyenekhez ő sosem érne fel a mágiája nélkül. Annyira mély nyomot hagyott benne ez az egész, ami most belülről gyötri, hogy már nem is tud mosolyogni a rá váró lányok miatt. Kell neki egy kis idő, hogy újra magához térjen ebből.*
496. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2022-02-17 20:58:34
Üzenet elküldve: 2022-02-17 20:58:34
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 946
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 946
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
//Jobb később mint soha//
- Komolyan?
*Strat minduntalan új információkkal lepi meg, s nyűgözi le őt. Nem is tudná pontosan megfogalmazni, hogy miért ragadtatja el ennyire a halál, az ékszerek, és a szépség párosa, mindenesetre láthatóan Relael szívesen elvész ezen gondolatokban.*
- Szeretnék egy ilyet. Igazán különleges ajándék. Majd ha egyszer megkérik a kezemet csak ilyen kővel tehetik meg.
*Mondja, szigorú kijelentését mutatóujjával hadonászva nyomatékosítja, majd egy nevetéssel adja a többiek tudtára, hogy nem gondolta ő ezt komolyan.*
- Jaj, nem szeretnék megöregedni.
*Sóhajtja, homloka ráncolása pedig kifejezi mennyire ellene van a gondolatnak, hogy haja megfakul, bőre megnyúlik, szépsége pedig tovaszáll.*
- Az legfeljebb csak a férfiaknak áll jól, a magam fajta hölgyeknél csak a régi idők visszasírása marad. Lehangoló.
*Bár Relaelnek számtalan terve van az életben, viszont egyik sem tart olyan sok évtizedig, hogy ifjúkori halála ellen bármi komolyabb érve lenne. Az első ősz hajszálnál bizonyosan megmérgezi majd magát.*
- A lányom biztos megértené végső akaratomat.
*Bár ezt nem tudhatja, ámbár reméli, hogy a kislány majd ráhasonlít, mindent meg is fog tenni, hogy ez így legyen. Legalább lesz egy személy aki elválaszthatatlanul kötődik hozzá.*
- Learon!
*Förmed rá a férfira, aki jobb híján azzal szórakoztatja magát, hogy Relaelt ijesztgeti kövek megevésével.*
- Az ilyen trükkök láttán bizony igen komoly gondjaink lesznek egymással.
*Dorgálja meg a férfit, ám hamar elterelődik figyelme Strat óvatossága okán. Érthetőnek, sőt, egyenesen szükségesnek véli mindezt a kikötőben, benne viszont a félelem egészen más formákat öltött az utóbbi időben, ami azt eredményezte, hogy más viszonya van a veszéllyel. Mondhatni kissé vakmerővé változott, holott sosem volt kifejezetten elővigyázatos.*
- Oh milyen kedves. Legyen hát, elfogadom.
*Feleli miután ügyesen sikerült megállnia, hogy kérkedjen azzal miként fogja ő megvédeni magukat a kikötői zsiványoktól. Egyrészt nem akarja felfedni minden esetleges rejtett képességét, másfelől tudja milyen törékeny a férfiak büszkesége.*
- Remélem csak pletyka a gyatra szolgáltatás, és a hölgyek nem csak szépek, de készségesek is lesznek.
*Legjobban viszont abban reménykedik, hogy finom lesz az ital, hiszen ezen hosszú út alatt sajnos majdnem teljesen kijózanodott.*
- Komolyan?
*Strat minduntalan új információkkal lepi meg, s nyűgözi le őt. Nem is tudná pontosan megfogalmazni, hogy miért ragadtatja el ennyire a halál, az ékszerek, és a szépség párosa, mindenesetre láthatóan Relael szívesen elvész ezen gondolatokban.*
- Szeretnék egy ilyet. Igazán különleges ajándék. Majd ha egyszer megkérik a kezemet csak ilyen kővel tehetik meg.
*Mondja, szigorú kijelentését mutatóujjával hadonászva nyomatékosítja, majd egy nevetéssel adja a többiek tudtára, hogy nem gondolta ő ezt komolyan.*
- Jaj, nem szeretnék megöregedni.
*Sóhajtja, homloka ráncolása pedig kifejezi mennyire ellene van a gondolatnak, hogy haja megfakul, bőre megnyúlik, szépsége pedig tovaszáll.*
- Az legfeljebb csak a férfiaknak áll jól, a magam fajta hölgyeknél csak a régi idők visszasírása marad. Lehangoló.
*Bár Relaelnek számtalan terve van az életben, viszont egyik sem tart olyan sok évtizedig, hogy ifjúkori halála ellen bármi komolyabb érve lenne. Az első ősz hajszálnál bizonyosan megmérgezi majd magát.*
- A lányom biztos megértené végső akaratomat.
*Bár ezt nem tudhatja, ámbár reméli, hogy a kislány majd ráhasonlít, mindent meg is fog tenni, hogy ez így legyen. Legalább lesz egy személy aki elválaszthatatlanul kötődik hozzá.*
- Learon!
*Förmed rá a férfira, aki jobb híján azzal szórakoztatja magát, hogy Relaelt ijesztgeti kövek megevésével.*
- Az ilyen trükkök láttán bizony igen komoly gondjaink lesznek egymással.
*Dorgálja meg a férfit, ám hamar elterelődik figyelme Strat óvatossága okán. Érthetőnek, sőt, egyenesen szükségesnek véli mindezt a kikötőben, benne viszont a félelem egészen más formákat öltött az utóbbi időben, ami azt eredményezte, hogy más viszonya van a veszéllyel. Mondhatni kissé vakmerővé változott, holott sosem volt kifejezetten elővigyázatos.*
- Oh milyen kedves. Legyen hát, elfogadom.
*Feleli miután ügyesen sikerült megállnia, hogy kérkedjen azzal miként fogja ő megvédeni magukat a kikötői zsiványoktól. Egyrészt nem akarja felfedni minden esetleges rejtett képességét, másfelől tudja milyen törékeny a férfiak büszkesége.*
- Remélem csak pletyka a gyatra szolgáltatás, és a hölgyek nem csak szépek, de készségesek is lesznek.
*Legjobban viszont abban reménykedik, hogy finom lesz az ital, hiszen ezen hosszú út alatt sajnos majdnem teljesen kijózanodott.*
495. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2022-02-15 18:52:25
Üzenet elküldve: 2022-02-15 18:52:25
![>Hathúros Strat [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11495_1556715870_tunder_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 81
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 81
Játékstílus: Vakmerő
//Jobb később mint soha//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ahogy haladnak, szépen elérhetik lassan a dokkokat és magát a kikötőt is kiérve az erdőségből, közben pedig egészen érdekes eszmefuttatás fültanúja lehet a tündér a nemességről, no meg az élet szépségéről, vagy épp a halál szépségéről.*
-Mennyi inspiráció egy rövidke út alatt, ezt nevezem társaságnak.
*Jegyzi meg komiszan, és mélyebben nem is kíván beleszólni a dologba. Úgy érzi, hogy ketten szépen képviselik az ellentétes oldalt, ő pedig még véletlenül sem fog állást foglalni, nehogy megboruljon ez az egyensúly.*
-Az elmúlás gyönyörűsége.
*Bár egy bárdtól talán ez nem lehet annyira meglepő.*
-Hallottam olyat is, akik halottak hamvaiból készítenek gyémántot és egyéb csecsebecséket, hogy szeretteik magukkal hordhassák őket. Nem is olyan elvetemült gondolat hmm.
*A feje szerencsére már egészen kitisztulni látszik a friss levegő jótékony hatására, úgyhogy rögtön be is kapcsolnak az ösztönei, és igyekszik összébb húzni magát. Relael véleménye nem idegen számára a vidékkel kapcsolatban, vagy talán magával a természettel kapcsolatban, valószínűleg nem olyan fajta szerzet, no meg eleve egy hegyesfülűről beszélünk, azok mindig fenn hordják az orrukat. Egyenesen meg is lepődött volna, ha másként lenne.*
-Remélem pásztormágus uram megvéd minket a kikötői zsebesektől, nem szeretnék késsel a hátamban beesni a Sellőházba.
*Jegyzi meg tréfásan, de valahol igencsak józan ész húzódik meg a szavai mögött. Ő nem egy harcos alkat, és általában csak elkerül minden konfliktust, amit csak tehet. Így viszont hogy két társa is van, kicsit nyugodtabbnak érzi magát.*
-Én állom az első kört, amint odaértünk, hálám jeléül a gyönyörű meginvitálómnak!
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ahogy haladnak, szépen elérhetik lassan a dokkokat és magát a kikötőt is kiérve az erdőségből, közben pedig egészen érdekes eszmefuttatás fültanúja lehet a tündér a nemességről, no meg az élet szépségéről, vagy épp a halál szépségéről.*
-Mennyi inspiráció egy rövidke út alatt, ezt nevezem társaságnak.
*Jegyzi meg komiszan, és mélyebben nem is kíván beleszólni a dologba. Úgy érzi, hogy ketten szépen képviselik az ellentétes oldalt, ő pedig még véletlenül sem fog állást foglalni, nehogy megboruljon ez az egyensúly.*
-Az elmúlás gyönyörűsége.
*Bár egy bárdtól talán ez nem lehet annyira meglepő.*
-Hallottam olyat is, akik halottak hamvaiból készítenek gyémántot és egyéb csecsebecséket, hogy szeretteik magukkal hordhassák őket. Nem is olyan elvetemült gondolat hmm.
*A feje szerencsére már egészen kitisztulni látszik a friss levegő jótékony hatására, úgyhogy rögtön be is kapcsolnak az ösztönei, és igyekszik összébb húzni magát. Relael véleménye nem idegen számára a vidékkel kapcsolatban, vagy talán magával a természettel kapcsolatban, valószínűleg nem olyan fajta szerzet, no meg eleve egy hegyesfülűről beszélünk, azok mindig fenn hordják az orrukat. Egyenesen meg is lepődött volna, ha másként lenne.*
-Remélem pásztormágus uram megvéd minket a kikötői zsebesektől, nem szeretnék késsel a hátamban beesni a Sellőházba.
*Jegyzi meg tréfásan, de valahol igencsak józan ész húzódik meg a szavai mögött. Ő nem egy harcos alkat, és általában csak elkerül minden konfliktust, amit csak tehet. Így viszont hogy két társa is van, kicsit nyugodtabbnak érzi magát.*
-Én állom az első kört, amint odaértünk, hálám jeléül a gyönyörű meginvitálómnak!
494. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2022-02-08 21:18:00
Üzenet elküldve: 2022-02-08 21:18:00
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
//Vérszagra gyűlt éji vad//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Nincs oka rá, hogy bujkáljon, egyszerűen oda sétál az ork. Jól gondolta, mert a férfi tényleg megbénul a félelemtől. Szánalmasan próbál előrángatni egy rozsdás kést, de nem, hogy erre, de még szólásra sincs ideje. Az első ütés betalálásakor éppen csak megnyikkan. Az arca véres péppé változik aztán át a folyamatos erős csapások miatt. Aztán az immáron élettelen test becsapódik a tengerbe, hogy a sötét habok közzé merüljön. Nem sok zsákmány jut ma Utorkhnak. Némi rongyos téli ruha, egy marok kacat, ami inkább szemét. Törött teáskanna füle, egy pár csavar, szóval szemét. A kése is olyan amilyen. A semminél talán jobb, de ezzel még nem lehet nagy mészárlásokba kezdeni. A bornak nem nevezhető italból viszont legalább van egy fél üveggel. A legfinomabb ital lehet ez most a halálból visszatérve. A tűz melege is kitart egészen hajnalig, ha szorgalmasan táplálják. Égetnivaló fadarabok akadnak itt bőven, főleg, hogy a csónakházat is csak fel kéne gyújtani. Apró kis siker volt számára a mai az biztos. Újra él és már ruhája meg céljai is vannak.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Nincs oka rá, hogy bujkáljon, egyszerűen oda sétál az ork. Jól gondolta, mert a férfi tényleg megbénul a félelemtől. Szánalmasan próbál előrángatni egy rozsdás kést, de nem, hogy erre, de még szólásra sincs ideje. Az első ütés betalálásakor éppen csak megnyikkan. Az arca véres péppé változik aztán át a folyamatos erős csapások miatt. Aztán az immáron élettelen test becsapódik a tengerbe, hogy a sötét habok közzé merüljön. Nem sok zsákmány jut ma Utorkhnak. Némi rongyos téli ruha, egy marok kacat, ami inkább szemét. Törött teáskanna füle, egy pár csavar, szóval szemét. A kése is olyan amilyen. A semminél talán jobb, de ezzel még nem lehet nagy mészárlásokba kezdeni. A bornak nem nevezhető italból viszont legalább van egy fél üveggel. A legfinomabb ital lehet ez most a halálból visszatérve. A tűz melege is kitart egészen hajnalig, ha szorgalmasan táplálják. Égetnivaló fadarabok akadnak itt bőven, főleg, hogy a csónakházat is csak fel kéne gyújtani. Apró kis siker volt számára a mai az biztos. Újra él és már ruhája meg céljai is vannak.*
493. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2022-02-06 10:35:09
Üzenet elküldve: 2022-02-06 10:35:09
![>Vaszív Utorkh [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](https://www.lanawin.hu/forum_ic/kepek/noavatar.jpg){kind=avatar}
Rang: Játékos
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Vérszagra gyűlt éji vad//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az éjjeli hideg levegőtől csak úgy gőzölög a hatalmas test, minden lélegzetvétellel szürke ködpamacs száll felfelé és az ork eltűnődve néz utána. Még ez a hideg is balzsamosan hat vaskos bőrére, hisz eddig semmit sem érzett és most mégis itt van. A Sötét Úr feltámasztotta őt, kiemelte a sárból, hogy dicsőséget szerezzen neki. És ő fog is. Ezúttal másképp lesz.
Az apró tűz úgy vonzza magához, mintha nem is zöldbőrű, esetében szürkebőrű, hanem lepke volna. Érzi a savanyú lőre szagát, az ember bűzét. Semmirekellő élet, eltékozolt lehetőség. Azzal, hogy megöli, csak lehetőséget ad neki, hogy esélyt kapjon, egy új, méltóbb életre.
Nem kíván rejtőzködni, hisz úgysem menne. Amíg a csónakházak rejthetik, közelebb merészkedik, majd egyszerűen egyenesen megindul előre a tűz mögött kuporgó felé. A hatalmas termetű ork megjelenése bizonyosan bénítóan hathat a savanyú bortól elnehezült lélekre. Öt-hat öles lépés és ha eléri, óriási ökle egyenesen a semmirekellő arcába csapna hatalmas erővel. Addig ütiné, amíg élet van benne, majd a testet a dokk vizébe dobná. Persze csak azután, hogy minden ruháját elvette tőle és magára vette. Nem túl sok, de a hideg ellen véd és annak, aki eddig a föld alá volt elkaparva, már ez is sok.
Ha marad még a borból, egy hajtásra lehúzza mind és a tűz mellé ül. Az éjjelt itt kívánja eltölteni. Hajnalban majd elindul megkeresni a Fekete Nővért.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az éjjeli hideg levegőtől csak úgy gőzölög a hatalmas test, minden lélegzetvétellel szürke ködpamacs száll felfelé és az ork eltűnődve néz utána. Még ez a hideg is balzsamosan hat vaskos bőrére, hisz eddig semmit sem érzett és most mégis itt van. A Sötét Úr feltámasztotta őt, kiemelte a sárból, hogy dicsőséget szerezzen neki. És ő fog is. Ezúttal másképp lesz.
Az apró tűz úgy vonzza magához, mintha nem is zöldbőrű, esetében szürkebőrű, hanem lepke volna. Érzi a savanyú lőre szagát, az ember bűzét. Semmirekellő élet, eltékozolt lehetőség. Azzal, hogy megöli, csak lehetőséget ad neki, hogy esélyt kapjon, egy új, méltóbb életre.
Nem kíván rejtőzködni, hisz úgysem menne. Amíg a csónakházak rejthetik, közelebb merészkedik, majd egyszerűen egyenesen megindul előre a tűz mögött kuporgó felé. A hatalmas termetű ork megjelenése bizonyosan bénítóan hathat a savanyú bortól elnehezült lélekre. Öt-hat öles lépés és ha eléri, óriási ökle egyenesen a semmirekellő arcába csapna hatalmas erővel. Addig ütiné, amíg élet van benne, majd a testet a dokk vizébe dobná. Persze csak azután, hogy minden ruháját elvette tőle és magára vette. Nem túl sok, de a hideg ellen véd és annak, aki eddig a föld alá volt elkaparva, már ez is sok.
Ha marad még a borból, egy hajtásra lehúzza mind és a tűz mellé ül. Az éjjelt itt kívánja eltölteni. Hajnalban majd elindul megkeresni a Fekete Nővért.*
492. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2022-02-05 20:58:12
Üzenet elküldve: 2022-02-05 20:58:12
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
//Vérszagra gyűlt éji vad//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Sa'Tereth úgy látszik figyel az orkjára, mert rövid keresgélés után siker koronázza a kutatását. Az éjszaka elrejti és zsákmányhoz segíti hozzá. Az egyik rozoga csónakház tövében egy szakadt alak kuporog. Apró kis tűz lobog előtte, kezében pedig üveg palackot tart. Egy a sok nincstelen, egyik napról a másikra élő söpredék közül. Nem valószínű, hogy túl nagy ellenállást tudna kifejteni támadója ellen. Látszólag egyedül van. Ide még a bandák őrjáratai se nagyon jutnak el. Ráadásul, így messziről ránézve valami rozoga apóka lehet. Vastag, mocskos és jócskán viseletes kabátot visel, ami alól ki se nagyon látszik. Szinte tálcán van felkínálva az orknak. Észrevétlenül valószínűleg nem fogja tudni megközelíteni, ez nem az erőssége még a sötét ellenére sem. Viszont elbánni valószínűleg el fog tudni vele.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Sa'Tereth úgy látszik figyel az orkjára, mert rövid keresgélés után siker koronázza a kutatását. Az éjszaka elrejti és zsákmányhoz segíti hozzá. Az egyik rozoga csónakház tövében egy szakadt alak kuporog. Apró kis tűz lobog előtte, kezében pedig üveg palackot tart. Egy a sok nincstelen, egyik napról a másikra élő söpredék közül. Nem valószínű, hogy túl nagy ellenállást tudna kifejteni támadója ellen. Látszólag egyedül van. Ide még a bandák őrjáratai se nagyon jutnak el. Ráadásul, így messziről ránézve valami rozoga apóka lehet. Vastag, mocskos és jócskán viseletes kabátot visel, ami alól ki se nagyon látszik. Szinte tálcán van felkínálva az orknak. Észrevétlenül valószínűleg nem fogja tudni megközelíteni, ez nem az erőssége még a sötét ellenére sem. Viszont elbánni valószínűleg el fog tudni vele.*
491. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2022-02-01 13:12:29
Üzenet elküldve: 2022-02-01 13:12:29
Rang: Játékos
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Vérszagra gyűlt éji vad//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Tetőtől talpig meztelen, rossz bőrben lévő ork jelenik meg a dokkok között éjjel. Nem teljesen ostoba, hogy fényes nappal vágjon neki az útnak. Valamiért feltámadt és bár emlékei nincsenek, láthatatlan erő húzza északra, aminek engedelmeskedni kíván. Nem tudja, hogyan kaphatott új esélyt miután elbukott, de biztos benne, hogy ezt már nem fogja eljátszani. Nincs sok célja, de hagyni akar valamit hátra, elérni a legtöbbet, amit lélektelen életében elérhet és ha ezért ölni és gyilkolni kell, akkor megteszi. Ám egyedül nem sokra képes, kell neki valaki, aki célt ad, aki kijelöli neki az utat, amit járhat. Egy olyan, aki tisztábban lát a sötétben, mint egy ork.
Emlékszik, kik vették körbe amikor meghalt, érezte a kötést, amellyel az oltárhoz kötötték és mivel az oltár elpusztult, már reménye sem volt arra, hogy bizonyíthasson. Ám most itt van és kész bármire, hogy megtegye, amit eddig nem tudott.
A dokkoknál árnyékról árnyékra jár és most nem húzza a vállát súlyos páncél, nincs a kezében pallos, ám ettől még nem veszélytelen. Keres magának egy utcán lévő hajléktalant, egy szerencsétlen flótást, aki becserkészhet, hogy puszta kézzel üsse agyon, elharapja a torkát és szerezzen magának ruhát. Bár orkként jól bírja a hideget, tudja, hogy a végletekig nem tarthat ki pucéran. Az első adandó alkalommal lecsap egy szendergő koldusra vagy óvatlan tengerészre. Ruha kell neki, valami fegyver, egy tőr is megteszi. Ha a Sötét Úr is úgy akarja, szerencséje lesz és egy oktalan lelket rávehet, hogy halálával az ő életét és az újrakezdéssel a sajátját szolgálja.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Tetőtől talpig meztelen, rossz bőrben lévő ork jelenik meg a dokkok között éjjel. Nem teljesen ostoba, hogy fényes nappal vágjon neki az útnak. Valamiért feltámadt és bár emlékei nincsenek, láthatatlan erő húzza északra, aminek engedelmeskedni kíván. Nem tudja, hogyan kaphatott új esélyt miután elbukott, de biztos benne, hogy ezt már nem fogja eljátszani. Nincs sok célja, de hagyni akar valamit hátra, elérni a legtöbbet, amit lélektelen életében elérhet és ha ezért ölni és gyilkolni kell, akkor megteszi. Ám egyedül nem sokra képes, kell neki valaki, aki célt ad, aki kijelöli neki az utat, amit járhat. Egy olyan, aki tisztábban lát a sötétben, mint egy ork.
Emlékszik, kik vették körbe amikor meghalt, érezte a kötést, amellyel az oltárhoz kötötték és mivel az oltár elpusztult, már reménye sem volt arra, hogy bizonyíthasson. Ám most itt van és kész bármire, hogy megtegye, amit eddig nem tudott.
A dokkoknál árnyékról árnyékra jár és most nem húzza a vállát súlyos páncél, nincs a kezében pallos, ám ettől még nem veszélytelen. Keres magának egy utcán lévő hajléktalant, egy szerencsétlen flótást, aki becserkészhet, hogy puszta kézzel üsse agyon, elharapja a torkát és szerezzen magának ruhát. Bár orkként jól bírja a hideget, tudja, hogy a végletekig nem tarthat ki pucéran. Az első adandó alkalommal lecsap egy szendergő koldusra vagy óvatlan tengerészre. Ruha kell neki, valami fegyver, egy tőr is megteszi. Ha a Sötét Úr is úgy akarja, szerencséje lesz és egy oktalan lelket rávehet, hogy halálával az ő életét és az újrakezdéssel a sajátját szolgálja.*
490. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2022-02-01 07:30:15
Üzenet elküldve: 2022-02-01 07:30:15
Rang: Játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
// A szállítmány védelmében //
//zárás//
*Ahogy félrehívja a két általa felbérelt kísérőt, mindjárt az erszényéhez nyúl, mert bizony innen már felgyorsulnak a dolgok és nem szeretné itt tartóztatni őket feleslegesen. Az hogy neki még van elintézendő ügye a nemessel az csak az ő dolga. Le is számol Illidary Manteqrut részére 70 aranyat,
ugyan ezt megteszi Zsonorha Beestingerm felé is, így az ő markába is 70 arany kerül. *
-A ke… kellemetlenségért. *Hiszen csupán ötven aranyban egyeztek meg, azonban ez csak az akadálytalan útért gondolta fizetni, amennyiben jobban igénybe vette volna a képességeiket, úgy fizetett volna még többet is. Hiszen a jó kardforgatókat nem árt megbecsülni, amíg még van belőlük.*
-Vi… vigyázzatok magatokra… csak ó… óvatosan. *Int a lányt cipelő után, hiszen mégiscsak a kikötőben vannak, bár bízik benne, hogy tudnak vigyázni magukra. Ezt követően még segédkezik egy keveset, hogy a nemes el tudjon indulni minden gond nélkül, így megkaphassa ő maga is, ami jár. Ezt követően elindul visszafelé, hiszen van egy megrendelt mesterkardja, amit lassan már át is vehet.*
//zárás//
*Ahogy félrehívja a két általa felbérelt kísérőt, mindjárt az erszényéhez nyúl, mert bizony innen már felgyorsulnak a dolgok és nem szeretné itt tartóztatni őket feleslegesen. Az hogy neki még van elintézendő ügye a nemessel az csak az ő dolga. Le is számol Illidary Manteqrut részére 70 aranyat,
ugyan ezt megteszi Zsonorha Beestingerm felé is, így az ő markába is 70 arany kerül. *-A ke… kellemetlenségért. *Hiszen csupán ötven aranyban egyeztek meg, azonban ez csak az akadálytalan útért gondolta fizetni, amennyiben jobban igénybe vette volna a képességeiket, úgy fizetett volna még többet is. Hiszen a jó kardforgatókat nem árt megbecsülni, amíg még van belőlük.*
-Vi… vigyázzatok magatokra… csak ó… óvatosan. *Int a lányt cipelő után, hiszen mégiscsak a kikötőben vannak, bár bízik benne, hogy tudnak vigyázni magukra. Ezt követően még segédkezik egy keveset, hogy a nemes el tudjon indulni minden gond nélkül, így megkaphassa ő maga is, ami jár. Ezt követően elindul visszafelé, hiszen van egy megrendelt mesterkardja, amit lassan már át is vehet.*
489. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2022-01-31 16:44:05
Üzenet elküldve: 2022-01-31 16:44:05
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
// A szállítmány védelmében //
*Ahogy azt már korábban megjósolták nem telik sok időbe, mire maguk mögött hagyhatják az erdőt. Zsonorha a házakat pásztázza, ami azt eredményezi, hogy csak pár másodperc kihagyással veszi észre, hogy a szekér már nem mozog alatta. Nem is Ő lenne, ha ezúttal bambulás nélkül végig tudta volna ülni ezt a kevéske utat. Amíg a többiek már nagyban a részleteket beszélik meg, addig a vörös megragadja az alkalmat és mintha mi sem történt volna, leugrik a szekérről és becsatlakozik a többiekhez. Mikor odalép pont az összegről beszélnek, mi idő közben úgy látszik feltornázta magát az eredeti árhoz képest. Persze semmi kivetnivalója sincs ezzel szemben, így lelkifurdalás nélkül fogadja el a kenyérre valót.*
-Szinte a számból vették ki a szót. Rám is bármikor számíthat, ámennyiben azt a körülmények engedik. *Komoly arckifejezést vetve a többiekre mondja ki őszintén, majd ezt követően biccent vissza a maszkos felé. Ha minden megvan, akkor lassan Zsonorha is megindul. Egyelőre visszatérne Artheniorba és majd onnan tervezgetne a továbbiakban.*
*Ahogy azt már korábban megjósolták nem telik sok időbe, mire maguk mögött hagyhatják az erdőt. Zsonorha a házakat pásztázza, ami azt eredményezi, hogy csak pár másodperc kihagyással veszi észre, hogy a szekér már nem mozog alatta. Nem is Ő lenne, ha ezúttal bambulás nélkül végig tudta volna ülni ezt a kevéske utat. Amíg a többiek már nagyban a részleteket beszélik meg, addig a vörös megragadja az alkalmat és mintha mi sem történt volna, leugrik a szekérről és becsatlakozik a többiekhez. Mikor odalép pont az összegről beszélnek, mi idő közben úgy látszik feltornázta magát az eredeti árhoz képest. Persze semmi kivetnivalója sincs ezzel szemben, így lelkifurdalás nélkül fogadja el a kenyérre valót.*
-Szinte a számból vették ki a szót. Rám is bármikor számíthat, ámennyiben azt a körülmények engedik. *Komoly arckifejezést vetve a többiekre mondja ki őszintén, majd ezt követően biccent vissza a maszkos felé. Ha minden megvan, akkor lassan Zsonorha is megindul. Egyelőre visszatérne Artheniorba és majd onnan tervezgetne a továbbiakban.*
488. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2022-01-30 09:55:01
Üzenet elküldve: 2022-01-30 09:55:01
Rang: Játékos
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
// A szállítmány védelmében //
* Gyors és probléma mentes a további útja a társaságnak. Amint a házak közé érnek, le pattan a mélységi a kocsiról. Csak Mytryell hangjára lesz figyelmes. *
- Természetesen rám hagyhatod.
* El is indul, hogy le vegye az eszméletlen lányt. De utána az összeg kerül szóba a lovagnál. *
- Nem fogok tiltakozni ellene.
* Ha a pénzügyi dolgokat elintézik akkor illően meghajol a lovag előtt, és száját ismét nyitja a maszk alatt. *
- Örömömre volt önnel üzletelni, ha bármikor szüksége lesz védelemre máskor is, rám számíthat.
* Hajol mélyre, de utána a lánnyal a vállán el is indul. ~ Szerencse, hogy ilyen könnyű vagy Lilly. ~ Jegyzi meg fejben, utána pedig Zsonorha felé biccent, hogy ezzel búcsút intsen formális társától. Azonnal elindul a vissza úton. Túlságosan friss az elmény, hogy ne tudhassa az útvonalat, nem nagyon kell neki bárkitől is útba igazítást kérnie. Nyugodt tempóba halad a vállán a lánnyal, és késztetést érez, hogy mihamarabb le rakhassa a fogadóban. Hisz akár könnyű akár nem, egy eszméletlen lányt ilyen helyen nem szabad hagyni. *
* Gyors és probléma mentes a további útja a társaságnak. Amint a házak közé érnek, le pattan a mélységi a kocsiról. Csak Mytryell hangjára lesz figyelmes. *
- Természetesen rám hagyhatod.
* El is indul, hogy le vegye az eszméletlen lányt. De utána az összeg kerül szóba a lovagnál. *
- Nem fogok tiltakozni ellene.
* Ha a pénzügyi dolgokat elintézik akkor illően meghajol a lovag előtt, és száját ismét nyitja a maszk alatt. *
- Örömömre volt önnel üzletelni, ha bármikor szüksége lesz védelemre máskor is, rám számíthat.
* Hajol mélyre, de utána a lánnyal a vállán el is indul. ~ Szerencse, hogy ilyen könnyű vagy Lilly. ~ Jegyzi meg fejben, utána pedig Zsonorha felé biccent, hogy ezzel búcsút intsen formális társától. Azonnal elindul a vissza úton. Túlságosan friss az elmény, hogy ne tudhassa az útvonalat, nem nagyon kell neki bárkitől is útba igazítást kérnie. Nyugodt tempóba halad a vállán a lánnyal, és késztetést érez, hogy mihamarabb le rakhassa a fogadóban. Hisz akár könnyű akár nem, egy eszméletlen lányt ilyen helyen nem szabad hagyni. *
487. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2022-01-28 08:03:59
Üzenet elküldve: 2022-01-28 08:03:59
Rang: Játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
// A szállítmány védelmében //
*Ahogy ott hagyják az öreg gnómot, minden zajlik a saját medrében. Gyorsítanak is a tempón, hogy minél előbb kiérjenek az erdőből, valamint, hogy az uraság se késse le a hajóját. Amint beérkeznek a házak közé, némi megkönnyebbülést érez, itt már ritkábban adódik konfliktus, na meg azaz egy- két részeges bajkeverő hamar tovább áll, ha fegyvert villantanak. Amint a kocsi begurul a kikötőbe megállnak, hogy elköszönjenek, a fáma ugyanis csak eddig tart, a megmaradt két kísérőhöz fordul, hiszen innen már a lándzsások is elboldogulnak.*
-Me… megérkeztünk. A lá… lányt rá… rád bízhatom? *Bök az állával a kocsi irányába, ahova felrakták, hiszen nemsokára indul vissza Artheniorba valószínűleg üresen.*
-Akkor hát a be... be... beígért fizetség, legyen hetven arany. *Mert hát akadt némi probléma, de nem olyan szerencsére, amire kardot kellett volna rántsanak. Közben elnéz a kocsi felé is, mert még ott neki dolga lesz, csak várja, hogy a két testőr köréje gyűljön az utolsó szóra.*
A hozzászólás írója (Lluthery Mytryell) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.01.28 08:06:55
*Ahogy ott hagyják az öreg gnómot, minden zajlik a saját medrében. Gyorsítanak is a tempón, hogy minél előbb kiérjenek az erdőből, valamint, hogy az uraság se késse le a hajóját. Amint beérkeznek a házak közé, némi megkönnyebbülést érez, itt már ritkábban adódik konfliktus, na meg azaz egy- két részeges bajkeverő hamar tovább áll, ha fegyvert villantanak. Amint a kocsi begurul a kikötőbe megállnak, hogy elköszönjenek, a fáma ugyanis csak eddig tart, a megmaradt két kísérőhöz fordul, hiszen innen már a lándzsások is elboldogulnak.*
-Me… megérkeztünk. A lá… lányt rá… rád bízhatom? *Bök az állával a kocsi irányába, ahova felrakták, hiszen nemsokára indul vissza Artheniorba valószínűleg üresen.*
-Akkor hát a be... be... beígért fizetség, legyen hetven arany. *Mert hát akadt némi probléma, de nem olyan szerencsére, amire kardot kellett volna rántsanak. Közben elnéz a kocsi felé is, mert még ott neki dolga lesz, csak várja, hogy a két testőr köréje gyűljön az utolsó szóra.*
A hozzászólás írója (Lluthery Mytryell) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.01.28 08:06:55
486. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2022-01-26 20:27:47
Üzenet elküldve: 2022-01-26 20:27:47
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
//Látszólagos semmittevés//
* Összeszokott párost alkotnak már. Talán legtöbbet tényleg Reyraával dolgozott együtt eddig a Sellőházban. A mélységi testőr remek társ, még ha kicsit alkalmanként bizarr is. Mellette azért legalább biztonságban érezheti magát. Szükség is van erre ezen a veszélyes környéken. Ki tudja melyik csavargó akar olcsón pont az ő aranyaihoz jutni. Wrexan a szokásos módon hajt, amíg a másik a környéket pásztázza. Az öreg kislány nem halad éppen túl gyorsan, de azért hamarabb túljutnak a kikötőn, mintha gyalog mennének. Wrexant az erdős rész valamiért meg tudja nyugtatni, pedig tudja jól, hogy a veszély talán arra nagyobb, mint itt. A fák sűrűjében könnyedén megbújhatnak a banditák vagy egyéb gonosz lelkek.*
- Milyen volt ez a környék régen? Amikor még a város kezében volt.* Kezdeményez laza beszélgetést a nővel, hiszen az út végéig nem maradhatnak teljesen csöndben. Közben pedig máris az erdei úton tudhatják magukat.*
* Összeszokott párost alkotnak már. Talán legtöbbet tényleg Reyraával dolgozott együtt eddig a Sellőházban. A mélységi testőr remek társ, még ha kicsit alkalmanként bizarr is. Mellette azért legalább biztonságban érezheti magát. Szükség is van erre ezen a veszélyes környéken. Ki tudja melyik csavargó akar olcsón pont az ő aranyaihoz jutni. Wrexan a szokásos módon hajt, amíg a másik a környéket pásztázza. Az öreg kislány nem halad éppen túl gyorsan, de azért hamarabb túljutnak a kikötőn, mintha gyalog mennének. Wrexant az erdős rész valamiért meg tudja nyugtatni, pedig tudja jól, hogy a veszély talán arra nagyobb, mint itt. A fák sűrűjében könnyedén megbújhatnak a banditák vagy egyéb gonosz lelkek.*
- Milyen volt ez a környék régen? Amikor még a város kezében volt.* Kezdeményez laza beszélgetést a nővel, hiszen az út végéig nem maradhatnak teljesen csöndben. Közben pedig máris az erdei úton tudhatják magukat.*
485. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2022-01-25 13:21:48
Üzenet elküldve: 2022-01-25 13:21:48
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Látszólagos semmittevés//
// Indulás //
*Hamar el tudnak indulni, hiszen Wrexan szakértői gyorsasággal intézi el a szekeret, amíg Rey magával és fegyvereivel foglalkozik. Utaztak már ketten, így a mélységi nagyon jól tudja, hogy a fiú tökéletesen tisztában van mind az úttal, mind a hajtás módjával. Örül is annak, hogy nem neki kell figyelnie, merre mennek, nézelődhet kedve szerint, gyanús alakok után kutatva. Fegyvereit persze nem teszi közszemle tárgyaivá, főleg, amíg a nyüzsgő kikötőn haladnak át. Jobb, ha mindenki csak egyszerű vándoroknak vagy olcsó kereskedőknek nézi őket, egy jól felszerelt testőr ugyanis legtöbbször gazdag zsákmányra utalhat. Itt pedig nem ismeretlen a rajtaütésszerű fosztogatás, habár fényes nappal ritkább jelenség.*
// Indulás //
*Hamar el tudnak indulni, hiszen Wrexan szakértői gyorsasággal intézi el a szekeret, amíg Rey magával és fegyvereivel foglalkozik. Utaztak már ketten, így a mélységi nagyon jól tudja, hogy a fiú tökéletesen tisztában van mind az úttal, mind a hajtás módjával. Örül is annak, hogy nem neki kell figyelnie, merre mennek, nézelődhet kedve szerint, gyanús alakok után kutatva. Fegyvereit persze nem teszi közszemle tárgyaivá, főleg, amíg a nyüzsgő kikötőn haladnak át. Jobb, ha mindenki csak egyszerű vándoroknak vagy olcsó kereskedőknek nézi őket, egy jól felszerelt testőr ugyanis legtöbbször gazdag zsákmányra utalhat. Itt pedig nem ismeretlen a rajtaütésszerű fosztogatás, habár fényes nappal ritkább jelenség.*
484. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2022-01-14 12:09:17
Üzenet elküldve: 2022-01-14 12:09:17
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Visszaúton//
*Még megvárja, hogy a szekér beérjen a dokkok közé, csak akkor ugrik le róla, mert minden méter számít, főleg, ha a tündér ilyen nehéz zsákkal utazik. Az is eszébe jut, hogy az a zsák nyilván csak neki olyan nehéz, mert egy megtermett rakodó munkás fél kézzel is felemelné minden nagyobb erőlködés nélkül. Szedi a lábát, most, hogy tudott pihenni a szekéren idefelé mind a két virgácsa, mivel neki bizony keverni valója van, már nagyon izgatott. Attól tart némileg, hogy nem sikerült mindet kellőképpen becsomagolni rongyokba és megrepedt az üveg, ám erre csak akkor fog fény derülni, ha végre kicsomagolhatja.*
*Még megvárja, hogy a szekér beérjen a dokkok közé, csak akkor ugrik le róla, mert minden méter számít, főleg, ha a tündér ilyen nehéz zsákkal utazik. Az is eszébe jut, hogy az a zsák nyilván csak neki olyan nehéz, mert egy megtermett rakodó munkás fél kézzel is felemelné minden nagyobb erőlködés nélkül. Szedi a lábát, most, hogy tudott pihenni a szekéren idefelé mind a két virgácsa, mivel neki bizony keverni valója van, már nagyon izgatott. Attól tart némileg, hogy nem sikerült mindet kellőképpen becsomagolni rongyokba és megrepedt az üveg, ám erre csak akkor fog fény derülni, ha végre kicsomagolhatja.*
483. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2022-01-13 13:57:09
Üzenet elküldve: 2022-01-13 13:57:09
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Úton a városba//
*Elég apró termetű, meg is nézik az utcán, pedig aztán próbálta eltakarni magát, viszont gyors is. Az egyik pillanatban még látod, a másikban már egy utcával arrébb van. Nem igazán bírnák a lábai, ha az egész utat gyalog kéne megtennie, na meg aztán az nem is egy- két nap lenne, inkább egy hét. A legutóbbi utazásából már tanult annyit, hogy a kikötőből bizony elég sűrűn indulnak fel a városba áruval megrakott szekerek és ha a hajtónak csenget néhány aranyat, amit aztán a kocsmában elverhet felérve, megengedi, hogy a súlyt némi tündérrel tovább gyarapítsa. Elől sose szeretett ülni, ott nagyon szem előtt lenne, meg aztán a végén még a hajtónak kedve szottyan őt is eladni valakinek. Jobb a békesség és a rakománytér. Oda is nyomja a hajtó Mesélő (Hydra) kezébe a 2 aranyat, ahogy korábban megállapodtak.*
*Elég apró termetű, meg is nézik az utcán, pedig aztán próbálta eltakarni magát, viszont gyors is. Az egyik pillanatban még látod, a másikban már egy utcával arrébb van. Nem igazán bírnák a lábai, ha az egész utat gyalog kéne megtennie, na meg aztán az nem is egy- két nap lenne, inkább egy hét. A legutóbbi utazásából már tanult annyit, hogy a kikötőből bizony elég sűrűn indulnak fel a városba áruval megrakott szekerek és ha a hajtónak csenget néhány aranyat, amit aztán a kocsmában elverhet felérve, megengedi, hogy a súlyt némi tündérrel tovább gyarapítsa. Elől sose szeretett ülni, ott nagyon szem előtt lenne, meg aztán a végén még a hajtónak kedve szottyan őt is eladni valakinek. Jobb a békesség és a rakománytér. Oda is nyomja a hajtó Mesélő (Hydra) kezébe a 2 aranyat, ahogy korábban megállapodtak.
*
482. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2022-01-06 10:48:38
Üzenet elküldve: 2022-01-06 10:48:38
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
//A pöttöm és az óriás//
*Figyelmesen hallgatja Rorkir szavait a lovakat és főleg a csacsit illetőleg. Először azon tűnődik el, hogy akkor lovat biztos jobban megéri esős időszakban vásárolni, hiszen a víz úgy is lemosná a csalók festékét. Akkor biztos nem fogják tudni ilyen trükkökkel becsapni.
Viszont egy csacsi számára annyiból lenne jobb ötlet, hogy az kicsi. Jobban az ő méreteihez lenne szokva. Meg amúgy sem siet sehová, így az sem lenne probléma, hogy nem olyan erőteljes és gyors, mint egy utazó paripa. A lényeg úgy is annyi, hogy ne kelljen mindig cipekednie és ne fájjon folyton a lába a sok kutyagolástól.*
- Te nagyon kedves vagy.
*Mosolyodik el őszintén a férfi bóknak vett szavaira. Még akkor is, ha nem igen ad benne igazat neki. Hisz otthonról is többek között azért jött el, mert nem sok hasznát látták a szülei. Meggyőződése, hogy a szép arcán kívül nem sok hasznos leledzik benne. De talán egyszer majd kiderül, hogy ebben inkább Rorkirnak van igaza és leledzik benne valami igazán hasznos is.
A romantikus hangulat megjegyzése számára csupán hecc, egy megjegyzés, amivel a kettejük közötti viccelődésnek gondolt szavakat gombolyítja tovább. Hiszen fogalma sincs, hogyan kell viselkedni egy férfival. Sosem engedett egyet sem közel magához. Persze a beszélgetéseik előzményeiben ő ezt nem vallotta be, sőt, éppen az ellenkezőjét állította. Hiszen akárhogy is, azért annyit nagyjából ért, hogy az ő korában kissé már szégyellni való, hogy még senkinek sem adta magát oda. Legalábbis szülei ezt akarták vele elhitetni, s ez igazából sikerült is.
Viszont mindezek mellett azért valahogy most Rorkir mellett valami más, mint a többinél. Az ő társaságát élvezi, a közelségétől pedig a testét valami furcsa bizsergés hatja át, ami különös módon egyáltalán nem zavarja, sőt kellemesnek is mondható.*
- Részemről indulhatunk.
*Bólint rá a férfi szavaira, ahogy gondolataiból visszatér a valóságba. Noha még tudná élvezni a kilátást, de a csípős hideg mellőzésével. Majd talán a tavasz jövetelével visszalátogat ide. Amikor több időt eltölthet a kellemes időjárással karöltve.
De most inkább Rorkirt követi, hogy mihamarabb a kunyhóba érhessenek. Továbbra is szedi a lábait, nem akarja, hogy feltartsa a férfit. Ennek hála elég gyorsan leérnek a toronyból, a kikötőbe érve pedig már megkönnyebbült mosollyal konstatálja Rorkir szavait.*
- Ne aggódj, bírom én.
*Kuncog fel halkan, ami nem is akkora igazság. Persze azt nem állítaná, hogy nem fáradt el, de azért még van benne egy kevéske a további sétához. De ahogy megérkeznek a lóhoz azért nyugodtabb mosollyal szusszan fel. Amikor pedig már a hátán ül, mosolya teljesen elégedetté válik. Ahogy Rorkir is megérkezik mögé a karjára fog, hogy jobban bebiztosítsa magát. Na nem mintha félne attól, hogy az erős karok fogságából mégis lebukna a lóról, ezt inkább csak valami ösztönösségnek mondaná. Azután pedig, ha elindulnak kíváncsian fürkészi a környezetet. Így sokkal egyszerűbb, hogy nem kell odakoncentrálnia arra is, hogy ne maradjon le a férfitól.*
*Figyelmesen hallgatja Rorkir szavait a lovakat és főleg a csacsit illetőleg. Először azon tűnődik el, hogy akkor lovat biztos jobban megéri esős időszakban vásárolni, hiszen a víz úgy is lemosná a csalók festékét. Akkor biztos nem fogják tudni ilyen trükkökkel becsapni.
Viszont egy csacsi számára annyiból lenne jobb ötlet, hogy az kicsi. Jobban az ő méreteihez lenne szokva. Meg amúgy sem siet sehová, így az sem lenne probléma, hogy nem olyan erőteljes és gyors, mint egy utazó paripa. A lényeg úgy is annyi, hogy ne kelljen mindig cipekednie és ne fájjon folyton a lába a sok kutyagolástól.*
- Te nagyon kedves vagy.
*Mosolyodik el őszintén a férfi bóknak vett szavaira. Még akkor is, ha nem igen ad benne igazat neki. Hisz otthonról is többek között azért jött el, mert nem sok hasznát látták a szülei. Meggyőződése, hogy a szép arcán kívül nem sok hasznos leledzik benne. De talán egyszer majd kiderül, hogy ebben inkább Rorkirnak van igaza és leledzik benne valami igazán hasznos is.
A romantikus hangulat megjegyzése számára csupán hecc, egy megjegyzés, amivel a kettejük közötti viccelődésnek gondolt szavakat gombolyítja tovább. Hiszen fogalma sincs, hogyan kell viselkedni egy férfival. Sosem engedett egyet sem közel magához. Persze a beszélgetéseik előzményeiben ő ezt nem vallotta be, sőt, éppen az ellenkezőjét állította. Hiszen akárhogy is, azért annyit nagyjából ért, hogy az ő korában kissé már szégyellni való, hogy még senkinek sem adta magát oda. Legalábbis szülei ezt akarták vele elhitetni, s ez igazából sikerült is.
Viszont mindezek mellett azért valahogy most Rorkir mellett valami más, mint a többinél. Az ő társaságát élvezi, a közelségétől pedig a testét valami furcsa bizsergés hatja át, ami különös módon egyáltalán nem zavarja, sőt kellemesnek is mondható.*
- Részemről indulhatunk.
*Bólint rá a férfi szavaira, ahogy gondolataiból visszatér a valóságba. Noha még tudná élvezni a kilátást, de a csípős hideg mellőzésével. Majd talán a tavasz jövetelével visszalátogat ide. Amikor több időt eltölthet a kellemes időjárással karöltve.
De most inkább Rorkirt követi, hogy mihamarabb a kunyhóba érhessenek. Továbbra is szedi a lábait, nem akarja, hogy feltartsa a férfit. Ennek hála elég gyorsan leérnek a toronyból, a kikötőbe érve pedig már megkönnyebbült mosollyal konstatálja Rorkir szavait.*
- Ne aggódj, bírom én.
*Kuncog fel halkan, ami nem is akkora igazság. Persze azt nem állítaná, hogy nem fáradt el, de azért még van benne egy kevéske a további sétához. De ahogy megérkeznek a lóhoz azért nyugodtabb mosollyal szusszan fel. Amikor pedig már a hátán ül, mosolya teljesen elégedetté válik. Ahogy Rorkir is megérkezik mögé a karjára fog, hogy jobban bebiztosítsa magát. Na nem mintha félne attól, hogy az erős karok fogságából mégis lebukna a lóról, ezt inkább csak valami ösztönösségnek mondaná. Azután pedig, ha elindulnak kíváncsian fürkészi a környezetet. Így sokkal egyszerűbb, hogy nem kell odakoncentrálnia arra is, hogy ne maradjon le a férfitól.*
481. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2022-01-03 09:06:28
Üzenet elküldve: 2022-01-03 09:06:28
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 469
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 469
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//A pöttöm és az óriás//
-Meglehet.
*Feleli egy kedves mosoly társaságában. Bár amíg Rorkir itt van félnivalója aligha akadhat az apró termetű nőnek. Meg aztán a félelem eleve olyan dolog, amit a férfi igen ritkán gyakorol. *
-Festettek hát! Tudod ha valami tarka-barka keverék lovat paripaként akarnak rádsózni kétszer annyi aranyért.
*Szerencsére ő még sosem járt így, de meglepően sokakról hallott, akik igen. *
-Nem hiszem hogy gondot okozna elboldogulni egy csacsival. Több van benned mint amit hiszel Ester.
*Mind a hangja, mind a tekintete egész komoly hatást kelthet, mert az biztos, hogy ő bizony nem viccelődik. A romantikusságra csak Bólint, hisz valóban egész költői a helyszín és a hangulat, bár talán Rorkirnak nem igazán erőssége az ilyesmi. *
-Bizony ám!
*Kacsint a másikra miközben egyre inkább furakodik elméjébe a hozzá simuló test érzése, és egészen érdekes dolgokat kezd el feszegetni ez a bizonyos bizsergés. Közben pedig arra gondol, hogy korábban bizony volt itt dolga egy óriás nővel, de róla azóta sem hallott. *
-Menjünk szerintem, még oda kell érnünk mielőtt nyugodni tér a nap.
*Persze ez inkább amolyan kérdésféle, de a férfi számára egyértelmű a válasz, hisz eleve ezért indultak el a Rumosból. A toronyból hamar le lehet érni, a kikötőből meg egy kisebb köpésnyire lehet a ló. *
-Már nem kell sokat kibírnod ígérem.
*Vigyorog a szebbikre kettejük közül, majd ujjával előre bök, ahol legelészik a tarka kanca. Ha követi őt a pöttöm teremtés akkor természetesen először őt segíti fel a ló határa, maga pedig mögé pattanna, ha nincs semmi akadályozó tényező. Ha minden rendben megy, akkor karjával szorosan karolva a nőt (és persze a gyeplőt) elindulhatnak haza. *
-Meglehet.
*Feleli egy kedves mosoly társaságában. Bár amíg Rorkir itt van félnivalója aligha akadhat az apró termetű nőnek. Meg aztán a félelem eleve olyan dolog, amit a férfi igen ritkán gyakorol. *
-Festettek hát! Tudod ha valami tarka-barka keverék lovat paripaként akarnak rádsózni kétszer annyi aranyért.
*Szerencsére ő még sosem járt így, de meglepően sokakról hallott, akik igen. *
-Nem hiszem hogy gondot okozna elboldogulni egy csacsival. Több van benned mint amit hiszel Ester.
*Mind a hangja, mind a tekintete egész komoly hatást kelthet, mert az biztos, hogy ő bizony nem viccelődik. A romantikusságra csak Bólint, hisz valóban egész költői a helyszín és a hangulat, bár talán Rorkirnak nem igazán erőssége az ilyesmi. *
-Bizony ám!
*Kacsint a másikra miközben egyre inkább furakodik elméjébe a hozzá simuló test érzése, és egészen érdekes dolgokat kezd el feszegetni ez a bizonyos bizsergés. Közben pedig arra gondol, hogy korábban bizony volt itt dolga egy óriás nővel, de róla azóta sem hallott. *
-Menjünk szerintem, még oda kell érnünk mielőtt nyugodni tér a nap.
*Persze ez inkább amolyan kérdésféle, de a férfi számára egyértelmű a válasz, hisz eleve ezért indultak el a Rumosból. A toronyból hamar le lehet érni, a kikötőből meg egy kisebb köpésnyire lehet a ló. *
-Már nem kell sokat kibírnod ígérem.
*Vigyorog a szebbikre kettejük közül, majd ujjával előre bök, ahol legelészik a tarka kanca. Ha követi őt a pöttöm teremtés akkor természetesen először őt segíti fel a ló határa, maga pedig mögé pattanna, ha nincs semmi akadályozó tényező. Ha minden rendben megy, akkor karjával szorosan karolva a nőt (és persze a gyeplőt) elindulhatnak haza. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1180-1199