// Kémkedés //
- Őszintén szólva, senkinek sincs róla fogalma. Sok a találgatás ám... Felröppentek olyanok, hogy hallucinogén növények, vagy ereklyék, fegyverek, igazából minden felmerült, de senkinek sincs konkrét ötlete. Szerintem kibélelték belülről a ládákat és hordókat, hogy még véletlenül se halljunk onnan zörejeket. *mutat az egyik masszív ládára, ami a sarokban pihen* Semeddig... *sóhajt lemondóan* El sem tudod képzelni, hányszor beszéltünk már arról, hogy fellázadunk, és elfoglaljuk a hajót. *pillant végig ábrándosan a deszkákon* Persze, ezt azért ne add tovább senkinek, bár nem spiclinek ismertelek amúgy sem. *röhög* Na szóval, ezzel egy a baj, hogy senki sem akar meghalni, vagy egy életre szóló sebet szerezni. Mert ha Mi fellázadunk, akkor a kapitány talpnyalói is fegyvert fognak majd, márpedig ennek a vérontásnak lesznek áldozatai. Így az utolsó pillanatban mindenki meggondolja magát, s tűri tovább ezt a sok szemetet, ami itt van. *felemeli a hordót, megindul, s szavait halkabbra veszi* Te miért jöttél vissza amúgy pont ide? Te sem találsz mást, vagy ennyire hiányoztunk? *kacag fel, mikor véletlenül meglöki őt az egyik munkás, aki a hölgyemény láttán felkapja a fejét*
- Nézzenek oda! Bocs a kijelentésért, de öléggé örülök, hogy végre láthatok egy nőneműt is megen, Asmika!
*Elkezd röhögni az őszülő félben levő férfi, aki szintén ismerős lehet Asmä számára, hiszen az öreg nőcsábász nála is bepróbálkozhatott párszor, ennek ellenére nagyon jószívű ember, kinek arcán látszik az öröm, hogy újra láthatja a hölgyeményt. Nem is időzik sokat, hiszen nemrég kapott egy szép adag megszidást, így a kis mondata után már robog is tovább egy ládáért.*
- Ne higgy neki... *pillant hátra* Múlt héten nagyon csúnyán elverték, mert eltört egy ládát, amiben azok a cuccok voltak. Csak egy perc kellett volna, és rájön, hogy mi van bennünk... De a fedélzeten csúszott ki a kezéből, miközben segített az egyiknek felcipelni. Gondolhatod, milyen balhé lett belőle, hiszen elvileg ő nem is hordhatná ezeket. Fent voltak a talpnyalók, így rögtön elvitték a ládát onnan, és senki nem látott semmit. De amit az öreg kapott... Na, az már durva volt...