Kikötő - Dokkok és kikötő
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Tenger és szigetek (új) Kikötői erdőség (új) Csatornarendszer (új) | Dokkok és kikötő | Lakónegyed (új) Vámház (új) Világítótorony (új) |
1060. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2025-08-12 13:10:46
Üzenet elküldve: 2025-08-12 13:10:46
Rang: Játékos
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A csapkodó hal//
*Amaziana azért közel sem most jött ki a tinédzser korból, de van arra lehetőség, hogy a férfi idősebb. Az elfeknél amúgy is nehéz megmondani ki hány éves lehet. Többnyire jól tartják magukat, aztán egyszer csak egy szép szombati napon hirtelen aggnak számítanak és egy perc leforgása alatt összeaszalódik a bőrük és a férfiaknál eltűnik a reggeli fa. Ha már szóba került így a kor, a nő jobban elkezdi fürkészni társaságát, felmérve a lehetőségét annak, hogy középkorú már a nemes. ~Nem viselkedik úgy, mintha az lenne~ gondolja magában, de aztán uraknál sosem tudni, elég furcsa figurák. Hetven éveseket is látott már, akiknek sosem jött meg az eszük*
- A nagyobb tapasztalat nem mindig előny. Főleg nem ebben a kérdésben. Igazából ezzel, csak megerősítette, hogy több esélyem van túlélni magát, mint önnek engem. Ha, és hangsúlyozom, ha én lennék a fiatalabb. Persze, ezt sosem fogjuk megtudni. Bármennyire is pletykás alkat, amire már rájöttem.
*Mikor a férfi arról kezd beszélni, hogy hát ő nem is tudja mi történhetett a birtokkal és hogyan zajlott a menekülés, a nő megrázza a fejét*
- Látja? Maga pletykás. Pont, mint egy öregasszony. *Amaziana ezúttal inkább megtartaná magának a történetét. Nem kell, hogy mindenki tudja a részleteket. A Sellőházban már így is kifecsegte, mint egy bolond, mikor összeomolva és csupa sokkban megérkezett a helyre. Persze arról az élményről sem tervez dalolni az új munkaadójának. Bár egy pillanatig szivesen megtenné, csakhogy megnézze az etikett bolond másik reakcióját, aki konkrétan azon aggódik nehogy folt essen a nő becsületén. ~Oh, ha tudnád~*
- Először is, most inkább nem sértődöm meg azon, hogy velem együtt egy lovon mutatkozni megsértené ön szerint a jó ízlést. Feltételezem az ön gondja itt inkább a pletykák. Azok orvosolásához pedig, csak annyi jut eszembe, hogy adjon egy vizes kendőt a fejemre vagy valami kötszert rám és játsszuk el, hogy szörnyen sérült hölgy vagyok, akit megmentett. Az én becsületem higgye el kibírt már rosszabbat is, minthogy meg kellett fognom egy férfi derekát. Ha nem ott tartja a családi ékszereit, akkor furcsa volna furcsává tenni. Nem tartom az efféle praktikus utazási érintést nagy dolognak. Ha ma igen, akkor megkötözhetem mint egy foglyot, szépen a ló hátuljára, aztán lovaglok én a nyeregben. Maga pedig kicsit kék- zöld lesz az utazástól. *Az elf nyilvánvalóan viccel. Vagy nem. * Egyébként a másik komolyabb ötletem az, hogy tegyen engem láthatatlanná, ha képes olyasmire. Bevallom nem tudom hogyan működik az efféle sámánkodás, amit az előbb is művelt. A lopáshoz sem nagyon értek, de egyébként az is opció. Biztos van erre valakinek lova, hiába nem eladó. Lehet... Tehetnénk ajánlatot. Csak annak elfogadására nem látok olyan sok esélyt.
*Amaziana azért közel sem most jött ki a tinédzser korból, de van arra lehetőség, hogy a férfi idősebb. Az elfeknél amúgy is nehéz megmondani ki hány éves lehet. Többnyire jól tartják magukat, aztán egyszer csak egy szép szombati napon hirtelen aggnak számítanak és egy perc leforgása alatt összeaszalódik a bőrük és a férfiaknál eltűnik a reggeli fa. Ha már szóba került így a kor, a nő jobban elkezdi fürkészni társaságát, felmérve a lehetőségét annak, hogy középkorú már a nemes. ~Nem viselkedik úgy, mintha az lenne~ gondolja magában, de aztán uraknál sosem tudni, elég furcsa figurák. Hetven éveseket is látott már, akiknek sosem jött meg az eszük*
- A nagyobb tapasztalat nem mindig előny. Főleg nem ebben a kérdésben. Igazából ezzel, csak megerősítette, hogy több esélyem van túlélni magát, mint önnek engem. Ha, és hangsúlyozom, ha én lennék a fiatalabb. Persze, ezt sosem fogjuk megtudni. Bármennyire is pletykás alkat, amire már rájöttem.
*Mikor a férfi arról kezd beszélni, hogy hát ő nem is tudja mi történhetett a birtokkal és hogyan zajlott a menekülés, a nő megrázza a fejét*
- Látja? Maga pletykás. Pont, mint egy öregasszony. *Amaziana ezúttal inkább megtartaná magának a történetét. Nem kell, hogy mindenki tudja a részleteket. A Sellőházban már így is kifecsegte, mint egy bolond, mikor összeomolva és csupa sokkban megérkezett a helyre. Persze arról az élményről sem tervez dalolni az új munkaadójának. Bár egy pillanatig szivesen megtenné, csakhogy megnézze az etikett bolond másik reakcióját, aki konkrétan azon aggódik nehogy folt essen a nő becsületén. ~Oh, ha tudnád~*
- Először is, most inkább nem sértődöm meg azon, hogy velem együtt egy lovon mutatkozni megsértené ön szerint a jó ízlést. Feltételezem az ön gondja itt inkább a pletykák. Azok orvosolásához pedig, csak annyi jut eszembe, hogy adjon egy vizes kendőt a fejemre vagy valami kötszert rám és játsszuk el, hogy szörnyen sérült hölgy vagyok, akit megmentett. Az én becsületem higgye el kibírt már rosszabbat is, minthogy meg kellett fognom egy férfi derekát. Ha nem ott tartja a családi ékszereit, akkor furcsa volna furcsává tenni. Nem tartom az efféle praktikus utazási érintést nagy dolognak. Ha ma igen, akkor megkötözhetem mint egy foglyot, szépen a ló hátuljára, aztán lovaglok én a nyeregben. Maga pedig kicsit kék- zöld lesz az utazástól. *Az elf nyilvánvalóan viccel. Vagy nem. * Egyébként a másik komolyabb ötletem az, hogy tegyen engem láthatatlanná, ha képes olyasmire. Bevallom nem tudom hogyan működik az efféle sámánkodás, amit az előbb is művelt. A lopáshoz sem nagyon értek, de egyébként az is opció. Biztos van erre valakinek lova, hiába nem eladó. Lehet... Tehetnénk ajánlatot. Csak annak elfogadására nem látok olyan sok esélyt.
1059. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2025-08-12 01:20:03
Üzenet elküldve: 2025-08-12 01:20:03
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//A csapkodó hal//
- Egyáltalán nem haragszom. * Válaszol nyugodtan, mosolyogva. Továbbra is lenyűgözi őt a másik esze, és az a magabiztosság, amivel bizonyítja az igazát. Persze Drameilotennek eszébe jut az is, hogy az igazi bölcs nem az, aki úgy gondolja, hogy mindent tud, hanem az, aki tudja, hogy nem tud semmit. *
- És ismételten elnézését kell kérnem a tapintatlanságomért. Remélem, hogy lesz alkalmunk mindketten öreg, agg korban visszaemlékezni erre a beszélgetésre, és sokáig fogunk azon versenyezni, hogy ki él tovább. Bár, figyelmeztetem, ebben talán nagyobb tapasztalatom van. * Apró poén, ami a korkülönbségre utal, ami vélhetően kettejük között van. Fiatalabbnak nézi fajtársát, de természetesen szorult belé annyi modor, hogy nem kérdez rá. Annyi már nem, hogy ne bocsátkozzon feltételezésekbe, és ne tegyen ezen alapuló kijelentéseket. *
- Azt hiszem akkor oda kell néznem, hogy hova lépek. Különben még a végén munkaadó nélkül marad. * Csóválja a fejét, és végig nézi, ahogy a lány megtisztítja magát. Határozottan lenyűgözi őt a dolog, el is raktározza elméjébe, hogy ezek a fajta zuzmók milyen hasznosak tudnak lenni. Na nem azért, mert neki szüksége lenne rá, amit kell, azt Teysus segítségével elintézi, de akár még úgy hozhatja a sors, hogy a mágia sem elég. És egyébként is, szeret új dolgokat tanulni. *
- Ugyan kérem, csak annyit tudtam, hogy milyen borzalmas körülmények között égett le a birtok, arról még nem mesélt, hogy hogyan menekült meg onnan, és került a kikötőbe. Persze nem is kérem, hogy meséljen róla * emeli fel a kezét gyorsan, hogy elejét vegye az ilyesfajta beszámolóknak * csupán arra próbálok rávilágítani, hogy ugyan olyan jogosan feltételezhettem, hogy állattal menekült, mint azt, hogy anélkül.
* Persze hiába emelgeti a kezét, hiszen a nő háttal van neki, de ez egy olyan kényszercselekedet, amit most nem állít meg. Más lenne egy modoros úr, vagy úrhölgy társaságában persze. *
- Viszont attól tartok, hogy a kikötőben ritkán árulnak ilyesmit, a legközelebbi talán a tharg piac, ahol vehetnénk állatot, ám az sincs túlzottan közel. Rosszul nézném, hogy egy ilyen tanult hölgy sétáljon mellettem, miközben én a nyeregben ülök, viszont azt sem ajánlhatom fel, hogy én sétálok, amíg magácska lovagol. Addig persze véletlenül sem mennék el, hogy felajánlanám, osztozzunk a nyergen, mivel nem akarom megsérteni a jó ízlést, és kegyed becsületét. Viszont itt elfogytak az ötleteim is, szóval szeretnék az ön eszére hagyatkozni, kedves Amaziana. Mégis hogyan orvosoljuk ezt a problémát?
- Egyáltalán nem haragszom. * Válaszol nyugodtan, mosolyogva. Továbbra is lenyűgözi őt a másik esze, és az a magabiztosság, amivel bizonyítja az igazát. Persze Drameilotennek eszébe jut az is, hogy az igazi bölcs nem az, aki úgy gondolja, hogy mindent tud, hanem az, aki tudja, hogy nem tud semmit. *
- És ismételten elnézését kell kérnem a tapintatlanságomért. Remélem, hogy lesz alkalmunk mindketten öreg, agg korban visszaemlékezni erre a beszélgetésre, és sokáig fogunk azon versenyezni, hogy ki él tovább. Bár, figyelmeztetem, ebben talán nagyobb tapasztalatom van. * Apró poén, ami a korkülönbségre utal, ami vélhetően kettejük között van. Fiatalabbnak nézi fajtársát, de természetesen szorult belé annyi modor, hogy nem kérdez rá. Annyi már nem, hogy ne bocsátkozzon feltételezésekbe, és ne tegyen ezen alapuló kijelentéseket. *
- Azt hiszem akkor oda kell néznem, hogy hova lépek. Különben még a végén munkaadó nélkül marad. * Csóválja a fejét, és végig nézi, ahogy a lány megtisztítja magát. Határozottan lenyűgözi őt a dolog, el is raktározza elméjébe, hogy ezek a fajta zuzmók milyen hasznosak tudnak lenni. Na nem azért, mert neki szüksége lenne rá, amit kell, azt Teysus segítségével elintézi, de akár még úgy hozhatja a sors, hogy a mágia sem elég. És egyébként is, szeret új dolgokat tanulni. *
- Ugyan kérem, csak annyit tudtam, hogy milyen borzalmas körülmények között égett le a birtok, arról még nem mesélt, hogy hogyan menekült meg onnan, és került a kikötőbe. Persze nem is kérem, hogy meséljen róla * emeli fel a kezét gyorsan, hogy elejét vegye az ilyesfajta beszámolóknak * csupán arra próbálok rávilágítani, hogy ugyan olyan jogosan feltételezhettem, hogy állattal menekült, mint azt, hogy anélkül.
* Persze hiába emelgeti a kezét, hiszen a nő háttal van neki, de ez egy olyan kényszercselekedet, amit most nem állít meg. Más lenne egy modoros úr, vagy úrhölgy társaságában persze. *
- Viszont attól tartok, hogy a kikötőben ritkán árulnak ilyesmit, a legközelebbi talán a tharg piac, ahol vehetnénk állatot, ám az sincs túlzottan közel. Rosszul nézném, hogy egy ilyen tanult hölgy sétáljon mellettem, miközben én a nyeregben ülök, viszont azt sem ajánlhatom fel, hogy én sétálok, amíg magácska lovagol. Addig persze véletlenül sem mennék el, hogy felajánlanám, osztozzunk a nyergen, mivel nem akarom megsérteni a jó ízlést, és kegyed becsületét. Viszont itt elfogytak az ötleteim is, szóval szeretnék az ön eszére hagyatkozni, kedves Amaziana. Mégis hogyan orvosoljuk ezt a problémát?
1058. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2025-08-11 22:51:03
Üzenet elküldve: 2025-08-11 22:51:03
Rang: Játékos
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A csapkodó hal//
*Az elf nő egy felhúzott szemöldökkel az arcán hallgatja a gazdag szavait*
- Ne haragudjon meg, de a nyugalom koncepciója mindenki életében mást jelent. Amint már előbb is kifejtettem én itt roppant nyugodtan éreztem magamat. Nem vagyok én egy stresszre hajlamos személy, ha éppen nem gyújtják fel a házam. Viszont mivel tudom , hogy a kényelem nem örök áldás, így újra is tudom azt magamnak teremteni. Úgyhogy úgy gondolom én tovább fogok élni, mint maga. Pontosan azért mert alkalmazkodó vagyok. Viszont egy nemes? Egy nemes egyszer lép rosszat és vége az egésznek. Nem fog tudni alkalmazkodni. Legalábbis legtöbbször. *A nő ekkor közelebb lép a tengerhez és kissé lehajol a mólóról. Kezébe egy csúszós vízi növény kerül, egy valamiféle zuzmó, melyről olvasottságának köszönhetően jól tudja, hogy tisztító hatású. Alaposan lemossa kezeit, arcát és lábát az iménti ülés után, és még bőre is puhább lesz az eddigieknél. Látott ő már varázslatot, és tudja is milyen drága kiváltság azt tanulni, így nem annyira ámuldozik a férfi trükkjétől, inkább próbálja neki megmutatni, hogy nagyobb fáradalmak nélkül is lehet.*
- Ön szerint nekem tényleg van lovam, ha leégett az egész birtok, ahol laktam? *Hátra sem néz miközben felteszi ezt a kérdést. Haját fésülgeti ujjaival. Bár nem igazán csapzott tekintve, hogy egy napja még tökéletesre varázsolták a Sellőházban* Tovább mehetünk egyébként, ha ennyire szeretné. Talán találunk eladó lovat is. Igazából nem ártana nekem egy ló. Van rá egy kevés pénzem.
*Az elf nő egy felhúzott szemöldökkel az arcán hallgatja a gazdag szavait*
- Ne haragudjon meg, de a nyugalom koncepciója mindenki életében mást jelent. Amint már előbb is kifejtettem én itt roppant nyugodtan éreztem magamat. Nem vagyok én egy stresszre hajlamos személy, ha éppen nem gyújtják fel a házam. Viszont mivel tudom , hogy a kényelem nem örök áldás, így újra is tudom azt magamnak teremteni. Úgyhogy úgy gondolom én tovább fogok élni, mint maga. Pontosan azért mert alkalmazkodó vagyok. Viszont egy nemes? Egy nemes egyszer lép rosszat és vége az egésznek. Nem fog tudni alkalmazkodni. Legalábbis legtöbbször. *A nő ekkor közelebb lép a tengerhez és kissé lehajol a mólóról. Kezébe egy csúszós vízi növény kerül, egy valamiféle zuzmó, melyről olvasottságának köszönhetően jól tudja, hogy tisztító hatású. Alaposan lemossa kezeit, arcát és lábát az iménti ülés után, és még bőre is puhább lesz az eddigieknél. Látott ő már varázslatot, és tudja is milyen drága kiváltság azt tanulni, így nem annyira ámuldozik a férfi trükkjétől, inkább próbálja neki megmutatni, hogy nagyobb fáradalmak nélkül is lehet.*
- Ön szerint nekem tényleg van lovam, ha leégett az egész birtok, ahol laktam? *Hátra sem néz miközben felteszi ezt a kérdést. Haját fésülgeti ujjaival. Bár nem igazán csapzott tekintve, hogy egy napja még tökéletesre varázsolták a Sellőházban* Tovább mehetünk egyébként, ha ennyire szeretné. Talán találunk eladó lovat is. Igazából nem ártana nekem egy ló. Van rá egy kevés pénzem.
1057. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2025-08-10 23:30:00
Üzenet elküldve: 2025-08-10 23:30:00
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//A csapkodó hal//
- Oh, dehát a rövid élet azoknak a sorsa, akik nem élvezik az otthon békéjét, és a kifinomult csendet. Egyet se féljen, vén agg leszek hamar, miközben az ilyen lángoló elmék, mint az öné, fáradhatatlanul szomjazva a tudást, egyre veszélyesebb és kalandosabb helyzetekbe sodorják magukat. Kérem ne sértődjön meg, de ha fogadnom kellene, hogy melyikünk él hosszabb, de unalmasabb életet, magamra tenném az aranyat. * Nevet jóízűen, megengedve magának egy tréfát, de hamar arcára fagy a mosoly. Nem irtózik kifejezetten a pókszabásúaktól, se a rovaroktól vagy rágcsálóktól, ellenben szereti a rendet és a tisztaságot. Nem csap az állat felé, mert nehéz megállapítani ilyen közelségből, hogy mérges, vagy méregtelen nyolclábúról van szó. Helyette hátrébb lép, és egy kendőt vesz elő, azzal próbálja meg óvatosan eltávolítani a hívatlan társukat. Amennyiben ez sikerül, bosszúsan néz körbe magán, és fajtársán. A másikkal semmit nem tud tenni, magán azonban javíthat, hiszen sikerült összekoszolja térdét, és kesztyűjét a koszos pokróccal és a móló talajától. Végigsimít magán, és mágiával próbál kinézetén segíteni. Ha sikerül, akkor makulátlanná varázsolja ruházatát, és elégedetten csettint. *
- Mondja kérem, biztos nem kívánja egy rendezettebb helyen folytatni a beszélgetést? * Teszi fel ismételten a kérdést, láthatóan most, hogy a pániknak látszólag vége, sokkal szívesebben távozna innen. Na persze, a kikötőben nehéz egy jóravaló helyet találni. *
- Annak viszont nagyon örülök, hogy elfogadja az állást. Viszont, ha nem veszi tolakodásnak... rendelkezik lóval? * Kérdezi, és igyekszik ellépni az állatok útjából, hogy elkerüljék őt. Ha nem muszáj, nem kívánja kioltani az életüket, de ha hajthatatlan módon próbálják megközelíteni, kénytelen lesz néhányra rálépni, hogy jelezze a többi számára, nem biztos, hogy ez a biztonság felé vezető út. *
- Mert én csak egy hátassal érkeztem, és a város közelében van a birtokom. Nem szívesen sétáltatnám végig egy ilyen hosszú úton.
A varázsló végigsimít ruháján, melynek hatására döntése alapján róla és felszereléséről minden nem mágikus szennyeződés eltűnik, haja és szakálla rendezett formát ölt VAGY nem mágikus ruházata elnyűtté, kopottá, szakadottá válik.
- Oh, dehát a rövid élet azoknak a sorsa, akik nem élvezik az otthon békéjét, és a kifinomult csendet. Egyet se féljen, vén agg leszek hamar, miközben az ilyen lángoló elmék, mint az öné, fáradhatatlanul szomjazva a tudást, egyre veszélyesebb és kalandosabb helyzetekbe sodorják magukat. Kérem ne sértődjön meg, de ha fogadnom kellene, hogy melyikünk él hosszabb, de unalmasabb életet, magamra tenném az aranyat. * Nevet jóízűen, megengedve magának egy tréfát, de hamar arcára fagy a mosoly. Nem irtózik kifejezetten a pókszabásúaktól, se a rovaroktól vagy rágcsálóktól, ellenben szereti a rendet és a tisztaságot. Nem csap az állat felé, mert nehéz megállapítani ilyen közelségből, hogy mérges, vagy méregtelen nyolclábúról van szó. Helyette hátrébb lép, és egy kendőt vesz elő, azzal próbálja meg óvatosan eltávolítani a hívatlan társukat. Amennyiben ez sikerül, bosszúsan néz körbe magán, és fajtársán. A másikkal semmit nem tud tenni, magán azonban javíthat, hiszen sikerült összekoszolja térdét, és kesztyűjét a koszos pokróccal és a móló talajától. Végigsimít magán, és mágiával próbál kinézetén segíteni. Ha sikerül, akkor makulátlanná varázsolja ruházatát, és elégedetten csettint. *
- Mondja kérem, biztos nem kívánja egy rendezettebb helyen folytatni a beszélgetést? * Teszi fel ismételten a kérdést, láthatóan most, hogy a pániknak látszólag vége, sokkal szívesebben távozna innen. Na persze, a kikötőben nehéz egy jóravaló helyet találni. *
- Annak viszont nagyon örülök, hogy elfogadja az állást. Viszont, ha nem veszi tolakodásnak... rendelkezik lóval? * Kérdezi, és igyekszik ellépni az állatok útjából, hogy elkerüljék őt. Ha nem muszáj, nem kívánja kioltani az életüket, de ha hajthatatlan módon próbálják megközelíteni, kénytelen lesz néhányra rálépni, hogy jelezze a többi számára, nem biztos, hogy ez a biztonság felé vezető út. *
- Mert én csak egy hátassal érkeztem, és a város közelében van a birtokom. Nem szívesen sétáltatnám végig egy ilyen hosszú úton.
A varázsló végigsimít ruháján, melynek hatására döntése alapján róla és felszereléséről minden nem mágikus szennyeződés eltűnik, haja és szakálla rendezett formát ölt VAGY nem mágikus ruházata elnyűtté, kopottá, szakadottá válik.
1056. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2025-08-10 23:14:32
Üzenet elküldve: 2025-08-10 23:14:32
Rang: Játékos
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A csapkodó hal//
-Kaphat egy példányt a munkámból, de azt nem tudom megígérni, hogy meg is éli a napját. Hiszen egy jó élettörténetet vén korban illik megírni. Fiatalon az csupán bölcstelen hiúság volna. Talán írhatunk bele részleteket ifjúként, később azt mindig ki lehet egészíteni, de befejezni? Befejezni egészen más tészta.
*A könyvtár újból szóba kerül az élettörténet kibeszélése után. A nő szeme pedig úgy csillan fel, mint egy kisgyermeké az édesség említéséré, látszólag a férfi tekintete sem különbözik nagyon, két éhes keselyű repdes a fejükben látott könyvek teteme felett. Tetem, hiszen ha tényleg annyi van, valószínűleg nem éppen olvassa őket senki. Na de, itt még feléleszthetik a holtakat! Csak aztán nehogy azok öljék meg őket. A nő, még mindig a sötét, hátborzongató és kietlen mólón ülve, gondtalanul felkuncog a képen, hogy agyevő könyvek áldozatául esne. Nagyon jól érzi magát ő itt a vizes, saras, pókos koszban. Még mindig rajta van az a lopott pokróc is, ha jobban belegondolna. Hirtelen egy hatalmas pók szalad végig a combján, át a nemes férfi testéig, sötételfeket megszégyenítő gyorsasággal. Mire a férfi egyet is pislant, a kis általa ide szállított dög, mert az arcán is van. ~De szép pók~ Amaziánát nem nagyon rázza meg, eszébe is jut, hogy még nem reagált nagyon az utolsó pár pontjukra, így ő zavartalanul folytatja a diskurzust, akkor is, ha a másik rendkívül zavart állapotba kerülne*
- Szóval nagy az a könyvtár. Hát ez zseniális! *Ahogy a nő mindenféléről elkezd locsogni a könyvtárral kapcsolatban, a férfi felé egyre több pókica kezd futni az anyag darabról. Ezt a vérbeli úrinő már észre sem veszi. Nem rajta mászkálnak*
- Egyébként ne értse félre örülök, hogy nem bordélyházat üzemeltet az olvasástól izgulóknak, de valójában jobb ha tudja, hogy engem nehéz elriasztani. Elfogadom az állást. *~Oh, ott egy patkány! Milyen elhízott!~*
-Kaphat egy példányt a munkámból, de azt nem tudom megígérni, hogy meg is éli a napját. Hiszen egy jó élettörténetet vén korban illik megírni. Fiatalon az csupán bölcstelen hiúság volna. Talán írhatunk bele részleteket ifjúként, később azt mindig ki lehet egészíteni, de befejezni? Befejezni egészen más tészta.
*A könyvtár újból szóba kerül az élettörténet kibeszélése után. A nő szeme pedig úgy csillan fel, mint egy kisgyermeké az édesség említéséré, látszólag a férfi tekintete sem különbözik nagyon, két éhes keselyű repdes a fejükben látott könyvek teteme felett. Tetem, hiszen ha tényleg annyi van, valószínűleg nem éppen olvassa őket senki. Na de, itt még feléleszthetik a holtakat! Csak aztán nehogy azok öljék meg őket. A nő, még mindig a sötét, hátborzongató és kietlen mólón ülve, gondtalanul felkuncog a képen, hogy agyevő könyvek áldozatául esne. Nagyon jól érzi magát ő itt a vizes, saras, pókos koszban. Még mindig rajta van az a lopott pokróc is, ha jobban belegondolna. Hirtelen egy hatalmas pók szalad végig a combján, át a nemes férfi testéig, sötételfeket megszégyenítő gyorsasággal. Mire a férfi egyet is pislant, a kis általa ide szállított dög, mert az arcán is van. ~De szép pók~ Amaziánát nem nagyon rázza meg, eszébe is jut, hogy még nem reagált nagyon az utolsó pár pontjukra, így ő zavartalanul folytatja a diskurzust, akkor is, ha a másik rendkívül zavart állapotba kerülne*
- Szóval nagy az a könyvtár. Hát ez zseniális! *Ahogy a nő mindenféléről elkezd locsogni a könyvtárral kapcsolatban, a férfi felé egyre több pókica kezd futni az anyag darabról. Ezt a vérbeli úrinő már észre sem veszi. Nem rajta mászkálnak*
- Egyébként ne értse félre örülök, hogy nem bordélyházat üzemeltet az olvasástól izgulóknak, de valójában jobb ha tudja, hogy engem nehéz elriasztani. Elfogadom az állást. *~Oh, ott egy patkány! Milyen elhízott!~*
1055. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2025-08-09 23:59:12
Üzenet elküldve: 2025-08-09 23:59:12
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//A csapkodó hal//
* A nemesi papírját olyan szemmel nézi a lány, mintha a legkonokabb bankár lenne, aki biztosra akar menni, hogy a hitelére van fedezet. Nem idegen Drameiloten számára a helyzet, úgyhogy hagyja, hogy olyan alaposan vizsgálja át fajtársa, amennyire csak szeretné. Csak akkor teszi el, amikor biztos benne, hogy végzett. *
- Én is örülök, mindig élvezem, ha valami újat tanulhatok, vagy olyan gondolatmenetet ismerhetek meg, ami tovább építheti a saját gondolataim. * Mosolyog barátságosan, és igyekszik nem arra gondolni, hogy még mindig a dokkon vannak, ahol ő térdel, az igen meggyőző halutánzóval. *
- Oh, biztos vagyok benne, hogy ilyen elmével, és ennyi elszántsággal, lesznek ott bőven jelentőségteljesebb dolgok. De kérem, ha megírja az önéletrajzát, akkor egy dedikált példányt juttasson el belőle számomra. A könyvtáram kitüntetett darabja lesz. Apropó könyvtár! * Jut eszébe a dolog, amit előbb elfelejtett. * Hiszen nem válaszoltam meg az előző kérdését. A könyvtáram a legtágasabb szoba a házamban, de sajnálatos módon nem tudom számosságát a benne lévő iratoknak, feljegyzéseknek, és könyveknek. Sajnos attól tartok, ha kíváncsi rá, kénytelen lesz személyesen megnézni.
* Bár úgy tűnhet, mintha csapdába akarná csalni, valóban nem tartja számon, hogy a könyvtára ugyan mekkora is lehet. Mindig bekerül egy új szekrény, mindig van hely egy újabb szerzeménynek, de most már az ő kíváncsiságát is felkeltette, úgyhogy ha hazamegy, gondja lesz rá, hogy számot vegyen. *
- Biztosíthatom róla, hogy igaz. * Mondja halkan, szinte reflexszerűen. * És sajnálatos is. Természetesen a hölgy nem volt a szeretőm, hiszen az illetlenség lenne. Nem szeretek visszaélni kiszolgáltatott nők helyzetével, és nem is célom, hogy a jövőben elkezdjem. Biztosíthatom róla, hogy a birtokon minden hajadon lány úgy gondoskodik a szemérméről, ahogy szeretne, és semmilyen helyzetbe nincsenek belekényszerítve. Külön házban lakhatnak, de persze ha szerelem van kibontakozóban két dolgozó között, annak sem álljuk útját. Nem kolostor vagyunk, de nem is bordélyház. * Foglalja össze a lehető legtapintatosabb módon azt, hogy nem azért ajánlotta a munkát, hogy bejusson a másik combjai közé. *
* A nemesi papírját olyan szemmel nézi a lány, mintha a legkonokabb bankár lenne, aki biztosra akar menni, hogy a hitelére van fedezet. Nem idegen Drameiloten számára a helyzet, úgyhogy hagyja, hogy olyan alaposan vizsgálja át fajtársa, amennyire csak szeretné. Csak akkor teszi el, amikor biztos benne, hogy végzett. *
- Én is örülök, mindig élvezem, ha valami újat tanulhatok, vagy olyan gondolatmenetet ismerhetek meg, ami tovább építheti a saját gondolataim. * Mosolyog barátságosan, és igyekszik nem arra gondolni, hogy még mindig a dokkon vannak, ahol ő térdel, az igen meggyőző halutánzóval. *
- Oh, biztos vagyok benne, hogy ilyen elmével, és ennyi elszántsággal, lesznek ott bőven jelentőségteljesebb dolgok. De kérem, ha megírja az önéletrajzát, akkor egy dedikált példányt juttasson el belőle számomra. A könyvtáram kitüntetett darabja lesz. Apropó könyvtár! * Jut eszébe a dolog, amit előbb elfelejtett. * Hiszen nem válaszoltam meg az előző kérdését. A könyvtáram a legtágasabb szoba a házamban, de sajnálatos módon nem tudom számosságát a benne lévő iratoknak, feljegyzéseknek, és könyveknek. Sajnos attól tartok, ha kíváncsi rá, kénytelen lesz személyesen megnézni.
* Bár úgy tűnhet, mintha csapdába akarná csalni, valóban nem tartja számon, hogy a könyvtára ugyan mekkora is lehet. Mindig bekerül egy új szekrény, mindig van hely egy újabb szerzeménynek, de most már az ő kíváncsiságát is felkeltette, úgyhogy ha hazamegy, gondja lesz rá, hogy számot vegyen. *
- Biztosíthatom róla, hogy igaz. * Mondja halkan, szinte reflexszerűen. * És sajnálatos is. Természetesen a hölgy nem volt a szeretőm, hiszen az illetlenség lenne. Nem szeretek visszaélni kiszolgáltatott nők helyzetével, és nem is célom, hogy a jövőben elkezdjem. Biztosíthatom róla, hogy a birtokon minden hajadon lány úgy gondoskodik a szemérméről, ahogy szeretne, és semmilyen helyzetbe nincsenek belekényszerítve. Külön házban lakhatnak, de persze ha szerelem van kibontakozóban két dolgozó között, annak sem álljuk útját. Nem kolostor vagyunk, de nem is bordélyház. * Foglalja össze a lehető legtapintatosabb módon azt, hogy nem azért ajánlotta a munkát, hogy bejusson a másik combjai közé. *
1054. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2025-08-09 23:34:18
Üzenet elküldve: 2025-08-09 23:34:18
Rang: Játékos
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A csapkodó hal//
*Ahogy az elf vizslatja az elé helyezett nemesi papírt, halkan hümmög, keresve bármiféle hamisítás jelét. Alaposan végigfutja az aláírások stílusát, a tinta színét, a papír minőségét. ~Lehet nagyon ügyes szélhámos. A ruhák, a gyűrű, a papír, lehet mind előre kitervelt munka. Viszont... azt nem lehet hamisítani, ahogy egy nemes parádézik büszkén a címe alatt. Ez a férfi igazat beszél, látszik abból, ahogy tartja magát az első perctől~*
- Nos, örülök, hogy biztosan valami még sosem látottat tudtam szolgáltatni egy nemes szemének. Beleírom majd élettörténetembe ezt a pillanatot. Vagy lehet mégsem, nem biztos, hogy lesz rá hely a jelentőségteljesebb események mellett *mondja a nő egy csipetnyi humorral a hangjában, finoman, lágyan, szinte udvarias csomagolásba tüntetve az efféle szurkálódást. Ez a fajta humor most nem viszi le a kedvét, a gonoszkodás úgy néz ki más kategória, a szomorú időkhöz is passzol*
~Csúnya lázadás lehetett, már másodjára emlegeti. Örülök, hogy akkor még nem voltam a városban~
- Szép gesztusokkal teli történet, amennyiben igaz. Figyelmes. Talán a szeretője volt a hölgy, hogy ennyire gondját viselte hslala után is? *A kérdés elég tapintatlan, sőt kotnyelesnek is nevezhető, de Amaziana jelenleg próbálja felmérni új állása mivoltát. Meg kell jegyezni, hogy a fiatal nők felvétele talán egy kicsikét gyanús húzás. Amaziana pedig jobban szeretné előre tudni, hogy az uraság ágyának melegen tartása is része e ennek a valószínűleg jól fizetett feladatkörnek*
*Amint a beszélgetés tovább halad és a férfi valódi empátiát mutat az Amaziana múltjában történtek iránt, a nő most először nem piszkálja a férfi szavait. Szimplán meglepődik, de jólesően rögtön elfogadja azokat. Lassú csend telepedik a móló ezen szegletére, szinte köd vonja be körülöttük a tájat*
- Megbocsátok. Köszönöm!
*Ahogy az elf vizslatja az elé helyezett nemesi papírt, halkan hümmög, keresve bármiféle hamisítás jelét. Alaposan végigfutja az aláírások stílusát, a tinta színét, a papír minőségét. ~Lehet nagyon ügyes szélhámos. A ruhák, a gyűrű, a papír, lehet mind előre kitervelt munka. Viszont... azt nem lehet hamisítani, ahogy egy nemes parádézik büszkén a címe alatt. Ez a férfi igazat beszél, látszik abból, ahogy tartja magát az első perctől~*
- Nos, örülök, hogy biztosan valami még sosem látottat tudtam szolgáltatni egy nemes szemének. Beleírom majd élettörténetembe ezt a pillanatot. Vagy lehet mégsem, nem biztos, hogy lesz rá hely a jelentőségteljesebb események mellett *mondja a nő egy csipetnyi humorral a hangjában, finoman, lágyan, szinte udvarias csomagolásba tüntetve az efféle szurkálódást. Ez a fajta humor most nem viszi le a kedvét, a gonoszkodás úgy néz ki más kategória, a szomorú időkhöz is passzol*
~Csúnya lázadás lehetett, már másodjára emlegeti. Örülök, hogy akkor még nem voltam a városban~
- Szép gesztusokkal teli történet, amennyiben igaz. Figyelmes. Talán a szeretője volt a hölgy, hogy ennyire gondját viselte hslala után is? *A kérdés elég tapintatlan, sőt kotnyelesnek is nevezhető, de Amaziana jelenleg próbálja felmérni új állása mivoltát. Meg kell jegyezni, hogy a fiatal nők felvétele talán egy kicsikét gyanús húzás. Amaziana pedig jobban szeretné előre tudni, hogy az uraság ágyának melegen tartása is része e ennek a valószínűleg jól fizetett feladatkörnek*
*Amint a beszélgetés tovább halad és a férfi valódi empátiát mutat az Amaziana múltjában történtek iránt, a nő most először nem piszkálja a férfi szavait. Szimplán meglepődik, de jólesően rögtön elfogadja azokat. Lassú csend telepedik a móló ezen szegletére, szinte köd vonja be körülöttük a tájat*
- Megbocsátok. Köszönöm!
1053. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2025-08-09 21:59:09
Üzenet elküldve: 2025-08-09 21:59:09
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
*Döntött hát. Amerre a lába vitte, amerre a szél sodorta, amerre Eeyr igazgatta útját arra ment, s hamar a dokkoknál találja magát. Orrába a hal, az olcsó sör és a sós tengervíz egyvelegének bűze telik, mégsem grimaszol, mégsem húzza a száját, valahogy egész élettel teli szag ez. A kikötőre mindig is úgy gondolt, hogy nem sok kellene hozzá, hogy sokkal nagyobb legyen, és a nagy hegytől keletre a szíve legyen mindennek ami csak él és mozog, de valahogy ez sosem történt meg. Helyette Patkányok vannak itt, meg a Vihar Fiai, legalábbis egy időben ez volt a felállás, a híres-neves Sellőház, és a legborzalmasabb szentségtörés, a Vérkert maga, a fekete mételyként a földed rothasztó vér oltárával együtt. Talán korábbi kudarcai, talán a tehetetlenség, talán ezek együtt sarkallták arra, hogy Eeyr nevében útra keljen, s végül itt kössön ki. ~Milyen érdekes, korábban nem is tudtam, hogy mindvégig ide terveztem jönni, de valahogy a lábam mégis erre hozott. Ez az istennő hatalma!~ Mormogja magában, és csöndben imádkozik, ahogy lélekben felkészül arra, ami vár rá a vérkertben, már ha erre fel lehet egyáltalán készülni.*
1052. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2025-08-09 01:04:59
Üzenet elküldve: 2025-08-09 01:04:59
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//A csapkodó hal//
* Szinte látja, ahogy a gondolatok cikáznak a nő fejében, és ez még inkább megerősíti abban, hogy nem tévedett az ajánlattal. Ha egyből rávágta volna, hogy benne van, ha nem tétlenkedik, és nem gondolja át, akkor a nemes csalódott lenne, azonban erre semmi oka. Úgy tűnik, hogy tényleg olyan valakivel van dolga, aki szereti, és tudja is használni az eszét. *
- Azt mondtam. * Válaszol, bár kicsit sértődött, hogy nem viszonozták a bemutatkozását, de azért ennek nem adja igazán jelét. A jó modor tanulható dolog, ezzel a hibával még meg tud birkózni. A gyanúsítgatás viszont már ismerősebb a számára, megint csak olyan dolog, amit az eszesek csinálnak, számolnak a változókkal, és nem hisznek el csak úgy mindent. Szinte hallja, ahogy egykori tanára oktatta arra, hogy kérdőjelezzen meg mindent, ne higgyen el semmit, amíg bizonyosságot nem nyer. A legjobban gyűlölt feladványa az volt, amikor be kellett bizonyítsa, hogy a fa fából van. *
- Van egy nemesi levelem, még a lázadás előttről. * A régi szokások nehezen halnak, és ez a papíros mindig vele van, akkor is vele volt, amikor a címek megszűntek, és azóta is mindig magánál hordja. Elő is veszi, és megmutatja a másiknak, miközben a szemét figyeli, hogy valóban olvas, vagy csak ránéz a papírra. *
- Ezen kívül a pecsétgyűrűmmel szolgálhatok még, amin a családi címer található. Ha ezek, és az adott szavam nem elegek, akkor sajnos nem tudok többet segíteni, hiszen egyedül érkeztem, nem kísérettel. * Mondja őszintén, vannak olyan kényes ügyek, amiket jobb magányosan intézni. *
- Az előző előtti házvezetőnőm, Eeyr nyugasztalja, meghalt a lázadásban. Az anyja vette át a helyét, de M'rosh néni már öreg volt, mind tudtuk, hogy nem sokáig lesz velünk, viszont nem akartam addig, amíg él, mást választani a lánya helyére. Épp elég nehezen dolgozta fel mindazt, ami történt. * Meséli halkan, mert nem volt könnyű egyikőjüknek sem átélni azokat a dolgokat. Még úgy sem, hogy a városon kívül esik a birtoka. *
- Örvendek, drága Amaziana. * Bókol, de kézcsókkal nem fárasztja magát, se a helyzet, se a nő rangja nem kívánja meg az efféle modoroskodást. *
- Tudom, hogy milyen nehéz súlyként telepedik a gyász az azt megélők mellkasára, és nem szeretném azzal áltatni magam, hogy tudom a tökéletes választ a feldolgozására. Csak remélni tudom, hogy magácska megtalálja. Kérem bocsásson meg a korábbiakért, nem akartam sem megsérteni, sem megbántani.
* Szinte látja, ahogy a gondolatok cikáznak a nő fejében, és ez még inkább megerősíti abban, hogy nem tévedett az ajánlattal. Ha egyből rávágta volna, hogy benne van, ha nem tétlenkedik, és nem gondolja át, akkor a nemes csalódott lenne, azonban erre semmi oka. Úgy tűnik, hogy tényleg olyan valakivel van dolga, aki szereti, és tudja is használni az eszét. *
- Azt mondtam. * Válaszol, bár kicsit sértődött, hogy nem viszonozták a bemutatkozását, de azért ennek nem adja igazán jelét. A jó modor tanulható dolog, ezzel a hibával még meg tud birkózni. A gyanúsítgatás viszont már ismerősebb a számára, megint csak olyan dolog, amit az eszesek csinálnak, számolnak a változókkal, és nem hisznek el csak úgy mindent. Szinte hallja, ahogy egykori tanára oktatta arra, hogy kérdőjelezzen meg mindent, ne higgyen el semmit, amíg bizonyosságot nem nyer. A legjobban gyűlölt feladványa az volt, amikor be kellett bizonyítsa, hogy a fa fából van. *
- Van egy nemesi levelem, még a lázadás előttről. * A régi szokások nehezen halnak, és ez a papíros mindig vele van, akkor is vele volt, amikor a címek megszűntek, és azóta is mindig magánál hordja. Elő is veszi, és megmutatja a másiknak, miközben a szemét figyeli, hogy valóban olvas, vagy csak ránéz a papírra. *
- Ezen kívül a pecsétgyűrűmmel szolgálhatok még, amin a családi címer található. Ha ezek, és az adott szavam nem elegek, akkor sajnos nem tudok többet segíteni, hiszen egyedül érkeztem, nem kísérettel. * Mondja őszintén, vannak olyan kényes ügyek, amiket jobb magányosan intézni. *
- Az előző előtti házvezetőnőm, Eeyr nyugasztalja, meghalt a lázadásban. Az anyja vette át a helyét, de M'rosh néni már öreg volt, mind tudtuk, hogy nem sokáig lesz velünk, viszont nem akartam addig, amíg él, mást választani a lánya helyére. Épp elég nehezen dolgozta fel mindazt, ami történt. * Meséli halkan, mert nem volt könnyű egyikőjüknek sem átélni azokat a dolgokat. Még úgy sem, hogy a városon kívül esik a birtoka. *
- Örvendek, drága Amaziana. * Bókol, de kézcsókkal nem fárasztja magát, se a helyzet, se a nő rangja nem kívánja meg az efféle modoroskodást. *
- Tudom, hogy milyen nehéz súlyként telepedik a gyász az azt megélők mellkasára, és nem szeretném azzal áltatni magam, hogy tudom a tökéletes választ a feldolgozására. Csak remélni tudom, hogy magácska megtalálja. Kérem bocsásson meg a korábbiakért, nem akartam sem megsérteni, sem megbántani.
1051. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2025-08-09 00:45:53
Üzenet elküldve: 2025-08-09 00:45:53
Rang: Játékos
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A csapkodó hal//
*A nő valójában kicsit majdnem leesik a mólóról, amikor a férfi ezúttal elkezd beszélni. A szemei akkorára nyílnak, mint két bazi nagy kagyló. A gondolatai pedig csak úgy pörögni kezdenek elméjében. ~Hogy mi csodát akar? Most tényleg állást ajánlott nekem? Csak így? A semmiből? Ez biztosan egy csapda. Megtudta, hogy jóformán nincs senkim és meg akar ölni a legközelebbi romos házban vagy elad rabszolgának. Netalán megtart egynek~ De mi van ha mégsem? Mi van ha a férfi igazat mond? ~Az elképesztő lenne. Sőt, túl hihetetlen. Létezhet, hogy meggyőztem valakit az eszemmel? Mondjuk nem ez lenne az első alkalom. Talán, ha egyszer már sikerült...~ a nő elkezdi végig mérni a férfi ruházatát. Alaposan megfigyeli a posztót, az öltéseket, a díszítések nyomát. Meg kell hagyni, elég drágának tűnik. A francba! Nehéz lenne ilyen öltözetet, csak úgy feltűnés nélkül összelopni. Mi van, ha igaz? Mi van, ha nem? ~Talán megölt egy nemest idefelé jöhet~ A férfi hirtelen tovább locsog*
- Azt mondta Sayqueves? ~Hallottam már ezt a nevet valahol~ *Amaziana hirtelen erősen gondolkozni kezd hol hallotta már ezt a nevet ezelőtt. ~Azt a rohadt!~ esik le neki. ~Ha ez a férfi tényleg Sayqueves akkor rohadt gazdag. És kénye-kedvére vehet fel annyi házvezetőnőt amennyit csak akar~ A fogadott apja híres tudósnak számított, rengeteget mesélt neki az efféle családokról. Mocskosul gazdag család.*
- Van erről valamiféle papírja? Amivel tudja bizonyítani, hogy az akinek mondja magát? Meg aztán mit csinált az előző házvezetőnőjével? Biztosan van oka, hogy nem dolgozik magának senki. *A nő próbál óvatos lenni, de aztán egy felismerés csapja fején. ~Talán nem igazán vagyok abban a helyzetben, hogy válogassak. A Sellőháznál sokkal rosszabb semmi sem lehet~ vallja be magának. ~Jó, ne tűnjek azért túl kétségbeesettnek~ határozza el magát*
- Tegyük fel, hogy fontolgatom az ajánlatot. Mekkora is az a könyvtár? *Tényleg valódi kíváncsisággal kérdezi. A gondolat, hogy rengeteg új könyvet a saját kezei alá tudhatná, igazán megmozgatja a fantáziáját. Még az ajkát is beharapja, ahogy belegondol. *
- Oh! Egyébként Amaziana Urstik. *Kicsit későn jut eszébe megrázni a másik kezét, de kézfogása nem bénácska. Sokszor fogott már kezet a múltban, ismeri a jelentőségét*
*Amikor a másik elf az elutasításról kezd el beszélni, Amaz szája egy kicsi görbe mosolyra görbül. Rég volt már, hogy valaki új ismerte el és élvezte a nő intelligenciáját. Imponál neki, hogy ennyire ragaszkodnak a további diskurzushoz. Főleg azok után, hogy először mennyire bolondnak nézték őt. Egy pillanatra még fel is kacag a nő, amikor megengedik neki, hogy kedve szerint ordíthasson. De aztán mintha a jókedv bűn volna, úgy is száll el a hangulata. A mosolya, vagyis hát inkább a szája, ezúttal gyorsan lefelé görbül. Eszébe jutott mennyi szerette meghalt nem olyan rég. A jókedv még túl korai, nem fenntartható állapot. Különben azt reagálta volna, hogy nem, most már eleget ordibált, de hát nem mondhatja ezt, mert belül azt érzi lehet soha nem lesz elég kiáltás, hogy újra szabadnak és súlytalannak érezze a mellkasát, vagy önmagát*
*A nő valójában kicsit majdnem leesik a mólóról, amikor a férfi ezúttal elkezd beszélni. A szemei akkorára nyílnak, mint két bazi nagy kagyló. A gondolatai pedig csak úgy pörögni kezdenek elméjében. ~Hogy mi csodát akar? Most tényleg állást ajánlott nekem? Csak így? A semmiből? Ez biztosan egy csapda. Megtudta, hogy jóformán nincs senkim és meg akar ölni a legközelebbi romos házban vagy elad rabszolgának. Netalán megtart egynek~ De mi van ha mégsem? Mi van ha a férfi igazat mond? ~Az elképesztő lenne. Sőt, túl hihetetlen. Létezhet, hogy meggyőztem valakit az eszemmel? Mondjuk nem ez lenne az első alkalom. Talán, ha egyszer már sikerült...~ a nő elkezdi végig mérni a férfi ruházatát. Alaposan megfigyeli a posztót, az öltéseket, a díszítések nyomát. Meg kell hagyni, elég drágának tűnik. A francba! Nehéz lenne ilyen öltözetet, csak úgy feltűnés nélkül összelopni. Mi van, ha igaz? Mi van, ha nem? ~Talán megölt egy nemest idefelé jöhet~ A férfi hirtelen tovább locsog*
- Azt mondta Sayqueves? ~Hallottam már ezt a nevet valahol~ *Amaziana hirtelen erősen gondolkozni kezd hol hallotta már ezt a nevet ezelőtt. ~Azt a rohadt!~ esik le neki. ~Ha ez a férfi tényleg Sayqueves akkor rohadt gazdag. És kénye-kedvére vehet fel annyi házvezetőnőt amennyit csak akar~ A fogadott apja híres tudósnak számított, rengeteget mesélt neki az efféle családokról. Mocskosul gazdag család.*
- Van erről valamiféle papírja? Amivel tudja bizonyítani, hogy az akinek mondja magát? Meg aztán mit csinált az előző házvezetőnőjével? Biztosan van oka, hogy nem dolgozik magának senki. *A nő próbál óvatos lenni, de aztán egy felismerés csapja fején. ~Talán nem igazán vagyok abban a helyzetben, hogy válogassak. A Sellőháznál sokkal rosszabb semmi sem lehet~ vallja be magának. ~Jó, ne tűnjek azért túl kétségbeesettnek~ határozza el magát*
- Tegyük fel, hogy fontolgatom az ajánlatot. Mekkora is az a könyvtár? *Tényleg valódi kíváncsisággal kérdezi. A gondolat, hogy rengeteg új könyvet a saját kezei alá tudhatná, igazán megmozgatja a fantáziáját. Még az ajkát is beharapja, ahogy belegondol. *
- Oh! Egyébként Amaziana Urstik. *Kicsit későn jut eszébe megrázni a másik kezét, de kézfogása nem bénácska. Sokszor fogott már kezet a múltban, ismeri a jelentőségét*
*Amikor a másik elf az elutasításról kezd el beszélni, Amaz szája egy kicsi görbe mosolyra görbül. Rég volt már, hogy valaki új ismerte el és élvezte a nő intelligenciáját. Imponál neki, hogy ennyire ragaszkodnak a további diskurzushoz. Főleg azok után, hogy először mennyire bolondnak nézték őt. Egy pillanatra még fel is kacag a nő, amikor megengedik neki, hogy kedve szerint ordíthasson. De aztán mintha a jókedv bűn volna, úgy is száll el a hangulata. A mosolya, vagyis hát inkább a szája, ezúttal gyorsan lefelé görbül. Eszébe jutott mennyi szerette meghalt nem olyan rég. A jókedv még túl korai, nem fenntartható állapot. Különben azt reagálta volna, hogy nem, most már eleget ordibált, de hát nem mondhatja ezt, mert belül azt érzi lehet soha nem lesz elég kiáltás, hogy újra szabadnak és súlytalannak érezze a mellkasát, vagy önmagát*
1050. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2025-08-08 21:10:45
Üzenet elküldve: 2025-08-08 21:10:45
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//A csapkodó hal//
* Hallgatva a lány érveit, el kell ismernie magában, hogy igencsak megnyerő, ahogy előadja a gondolatmenetét. Sőt, sokkal értelmesebb, mint amit kinézett volna a lányból. Eddigi analitikus tekintete érdeklődővé, és sokkal kedvesebbé válik, ahogy a monológot végighallgatja. *
- Mondja kérem, nem kíván házvezetőnő lenni? A birtokomon pont megüresedett a pozíció, és aki ilyen logikus érvekkel tudja megvédeni azt, hogy miért ordibál a földön fekve egy mólón, annak szívesen ásatok egy kis tavat, egy kis stéggel. * Teszi fel a kérdést, teljesen más hangnemben, mint korábban. Inkább elismerés hangzik ki a szavai mögül, mint gúny, vagy lenézés. *
- Elnézést kérek, hiszen még be sem mutatkoztam. Drameiloten Sayqueves, Artheniorból. * Kap észbe, és nyújtja a kezét, amennyiben fajtársa hajlandó ezt viszonozni. *
- Persze, lehetséges, hogy tolakodásnak veszi a hirtelen felajánlást, ez esetben pedig mélységesen kérem az elnézését, de szeretném biztosítani róla, hogy szándékaim komolyak, rosszindulat vagy ártó szándék nélkül. Úgy gondolom, hogy egy ilyen eszes asszony nagyon sok segítségemre lenne. És természetesen szabad bejárást kapna a könyvtáramba is. * Próbálkozik érvelni a nő analitikus énjére, mert az eddigiek alapján úgy érzi, hogy az lehet az erősebb, mint az érzelmi. *
- De ha el is utasítja a dolgot, mindenképpen meginnék önnel egy pohár bort, és folytatnám az eszmecserét egy ennél sokkal kényelmesebb, és kellemesebb helyen. Természetesen csak akkor, ha már kellően kitombolta magát, és úgy érzi, hogy összeszedett. A továbbiakban, ha ordítani szeretne, nem fogom útját állni. * Persze olyan messzire nem menne el, hogy maga is csatlakozik hozzá, ahhoz túl erősen folyik benne a nemesi vér. Bár apja mindig azt mondta, hogy süket és néma legyen, ki alattvalókkal békében akar élni, Drameiloten teljesen máshogy látja a világot. Szerinte arany elmének gyöngy a gondolatja. *
* Hallgatva a lány érveit, el kell ismernie magában, hogy igencsak megnyerő, ahogy előadja a gondolatmenetét. Sőt, sokkal értelmesebb, mint amit kinézett volna a lányból. Eddigi analitikus tekintete érdeklődővé, és sokkal kedvesebbé válik, ahogy a monológot végighallgatja. *
- Mondja kérem, nem kíván házvezetőnő lenni? A birtokomon pont megüresedett a pozíció, és aki ilyen logikus érvekkel tudja megvédeni azt, hogy miért ordibál a földön fekve egy mólón, annak szívesen ásatok egy kis tavat, egy kis stéggel. * Teszi fel a kérdést, teljesen más hangnemben, mint korábban. Inkább elismerés hangzik ki a szavai mögül, mint gúny, vagy lenézés. *
- Elnézést kérek, hiszen még be sem mutatkoztam. Drameiloten Sayqueves, Artheniorból. * Kap észbe, és nyújtja a kezét, amennyiben fajtársa hajlandó ezt viszonozni. *
- Persze, lehetséges, hogy tolakodásnak veszi a hirtelen felajánlást, ez esetben pedig mélységesen kérem az elnézését, de szeretném biztosítani róla, hogy szándékaim komolyak, rosszindulat vagy ártó szándék nélkül. Úgy gondolom, hogy egy ilyen eszes asszony nagyon sok segítségemre lenne. És természetesen szabad bejárást kapna a könyvtáramba is. * Próbálkozik érvelni a nő analitikus énjére, mert az eddigiek alapján úgy érzi, hogy az lehet az erősebb, mint az érzelmi. *
- De ha el is utasítja a dolgot, mindenképpen meginnék önnel egy pohár bort, és folytatnám az eszmecserét egy ennél sokkal kényelmesebb, és kellemesebb helyen. Természetesen csak akkor, ha már kellően kitombolta magát, és úgy érzi, hogy összeszedett. A továbbiakban, ha ordítani szeretne, nem fogom útját állni. * Persze olyan messzire nem menne el, hogy maga is csatlakozik hozzá, ahhoz túl erősen folyik benne a nemesi vér. Bár apja mindig azt mondta, hogy süket és néma legyen, ki alattvalókkal békében akar élni, Drameiloten teljesen máshogy látja a világot. Szerinte arany elmének gyöngy a gondolatja. *
1049. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2025-08-08 20:40:13
Üzenet elküldve: 2025-08-08 20:40:13
Rang: Játékos
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A csapkodó hal//
-Maga most hisztisnek nevezett? *Tör elő a nőből a kérdés* Nagyot téved, uram. A hisztéria irányíthatatlan viselkedés. Én teljesen tudatában voltam a körülöttem lévő dolgoknak és szánt szándékkal ki is tudok belőle törni, majd vissza. Ez egy irányított módszer. Próbált már kiabálni az égnek? Azt sokan csinálják. Én a földnek kiabálok. És ne haragudjon meg, de a hiszti nevetséges, többnyire kicsi dolgok végett történő cselekedet. Nekem nemrégiben meghalt tűzben a vőlegényem, a fogadott apám és a barátaim. *A nő fájdalmasan csak suttogni képes az utolsó szavakat* Úgyhogy bocsásson meg, de megrohadhat, ha úgy gondolja ezek után nem jár nekem pár perc ordítás. És ha azt kérdezné miért nem otthon csinálom, arra is van válaszom, mert leégett a kurva házam is! Szóval elmondom még egyszer, ne haragudjon, de ezek után kicsit ingerült vagyok! Ha férfi lennék gondolom akkor már nem hisztériának nevezné, hanem jogos haragnak, de persze tudom mit fog mondani. Egy férfi biztosan cselekedne, bosszút állna, bíróságra mennek, bármi hasonló. Már építkezésen dolgozna! Megnyugodhat, tegnap voltam dolgozni is. Nemsokára pedig keresek jobb állást. Nem mintha a kikötőben járó személyek annyira elrontanák a hírnevemet. Meg aztán az én szakmámban amúgy is mindenkiről az járja, hogy bolond. ~Faszfej~
- Azt hiszem rosszul közelíti meg az elméletet. Manapság nem 5 fős csoportokban élünk a vadonban. Nem kell minden személy kedvéhez ragaszkodni. Elég, ha a csoport egy része tudsz maradni. Lehetetlenség és lelkileg rendkívül rossz döntés mindenkinek megfelelni akarni az egész városban, néha tudatosítanunk kell, hogy feleslegesen félünk annyira. A rossz személyiségű csaposoknak is van munkájuk. A maguknak való tudósokat sem eszik meg a farkasok. Ez a büntető jellegű gondolkozása például nem segít egy egyénen, ha állandóan ezt használja magával szemben is. Mit érek én azzal, ha nem engedem magamnak az érzelmeket és állandóan hisztisnek nevezem magamat miatta? Vagy gyengének? Vagy bolondnak? Nem gondolja, hogy a túllépés sokkal jobb stratégia? Az időnkénti megengedés? Pontosan azért kell a módszerem, hogy ne legyek összeomolva még hosszú évekig, illedelmesen, de még mindig látszólag. Ez egy gyorsabb és erőteljesebb elengedés. Nyilvánvalóan mikor elmegyek állásinterjúra ott nem fetrengek a földön. De az itteni emberek, nekem, jelenleg, nem fontosak. Ez az elmélet lényege. A kontroll részleges elengedése a megfelelő pillanatban. Higgye el sokkal jobb stratégia bolondnak tűnni, mintsem sírva végigsétálni illedelmesen egy ilyen környéken. Nekem pedig választanom kellett.
-Maga most hisztisnek nevezett? *Tör elő a nőből a kérdés* Nagyot téved, uram. A hisztéria irányíthatatlan viselkedés. Én teljesen tudatában voltam a körülöttem lévő dolgoknak és szánt szándékkal ki is tudok belőle törni, majd vissza. Ez egy irányított módszer. Próbált már kiabálni az égnek? Azt sokan csinálják. Én a földnek kiabálok. És ne haragudjon meg, de a hiszti nevetséges, többnyire kicsi dolgok végett történő cselekedet. Nekem nemrégiben meghalt tűzben a vőlegényem, a fogadott apám és a barátaim. *A nő fájdalmasan csak suttogni képes az utolsó szavakat* Úgyhogy bocsásson meg, de megrohadhat, ha úgy gondolja ezek után nem jár nekem pár perc ordítás. És ha azt kérdezné miért nem otthon csinálom, arra is van válaszom, mert leégett a kurva házam is! Szóval elmondom még egyszer, ne haragudjon, de ezek után kicsit ingerült vagyok! Ha férfi lennék gondolom akkor már nem hisztériának nevezné, hanem jogos haragnak, de persze tudom mit fog mondani. Egy férfi biztosan cselekedne, bosszút állna, bíróságra mennek, bármi hasonló. Már építkezésen dolgozna! Megnyugodhat, tegnap voltam dolgozni is. Nemsokára pedig keresek jobb állást. Nem mintha a kikötőben járó személyek annyira elrontanák a hírnevemet. Meg aztán az én szakmámban amúgy is mindenkiről az járja, hogy bolond. ~Faszfej~
- Azt hiszem rosszul közelíti meg az elméletet. Manapság nem 5 fős csoportokban élünk a vadonban. Nem kell minden személy kedvéhez ragaszkodni. Elég, ha a csoport egy része tudsz maradni. Lehetetlenség és lelkileg rendkívül rossz döntés mindenkinek megfelelni akarni az egész városban, néha tudatosítanunk kell, hogy feleslegesen félünk annyira. A rossz személyiségű csaposoknak is van munkájuk. A maguknak való tudósokat sem eszik meg a farkasok. Ez a büntető jellegű gondolkozása például nem segít egy egyénen, ha állandóan ezt használja magával szemben is. Mit érek én azzal, ha nem engedem magamnak az érzelmeket és állandóan hisztisnek nevezem magamat miatta? Vagy gyengének? Vagy bolondnak? Nem gondolja, hogy a túllépés sokkal jobb stratégia? Az időnkénti megengedés? Pontosan azért kell a módszerem, hogy ne legyek összeomolva még hosszú évekig, illedelmesen, de még mindig látszólag. Ez egy gyorsabb és erőteljesebb elengedés. Nyilvánvalóan mikor elmegyek állásinterjúra ott nem fetrengek a földön. De az itteni emberek, nekem, jelenleg, nem fontosak. Ez az elmélet lényege. A kontroll részleges elengedése a megfelelő pillanatban. Higgye el sokkal jobb stratégia bolondnak tűnni, mintsem sírva végigsétálni illedelmesen egy ilyen környéken. Nekem pedig választanom kellett.
1048. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2025-08-08 19:58:27
Üzenet elküldve: 2025-08-08 19:58:27
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//A csapkodó hal//
* Úgy tűnik, hogy az elf terve beválik, és fajtársa egész hosszú időre zökken ki a korábbi elmeállapotból. A férfi megállja, hogy mosoly húzódjon a szájára, és továbbra is a korábbi, nyugodt stílusban válaszol, miközben szemei elemzően fúrnak bele a másik tekintetébe. *
- Na és kérem, hogyan hívná egy egyszerű szóval ezt, amit most leírt, és felsorolt? Ha mondjuk egy fiatal gyermek csinálná, akkor miképp jellemezné ezt a viselkedést? * Teszi fel a kérdést, és próbálja nem kimondani, hogy ha egy fiatalabb személy csinálná, akkor egész egyszerűen azt mondanák rá, hisztirohamot kapott. Bízik benne, hogy ha rávezeti a nőt, vagy éppen felhúzza azzal, hogy megpróbálja rávezetni, mindkét eshetőségben javít a jelenlegi állapotokon. *
- Egyébként érdekes amit mond, viszont úgy gondolom, hogy alapjaiban téves. Ha valakit kivetnek a kikötői erdősségbe, ugyan úgy megeszi őt a farkas. A közösség, ami megvéd, csak akkor ad védelmet, hogyha mindent megtesz azért, hogy annak a közösségnek a része legyen. És mint mondta, ezek a társadalmi nyomások pont erre szolgálnak, hogy megtartsuk a saját védelmünket, hogy részesei maradjunk ezeknek a közösségeknek. Hiába élünk modernebb időket, ha valakit száműznek, mert élhetetlen a viselkedése, az magára fog maradni, és meg fog halni. Ez ilyen egyszerű, csak azokat tartjuk meg magunk körül, akiket hasznosnak ítélünk. Csak belekényelmesedtünk abba a világba, hogy állandóan látjuk az utcagyerekeket, és azt gondoljuk, hogy teljes mértékben élhető az, amit csinálnak. Azt nem látjuk, hogy hány ilyen utcagyerek hal meg a sikátorok mélyén, és eszik meg őket a patkányok. Hogy mennyi magára hagyott embert dobnak a kikötő vizébe, hagyva, hogy elvigye a sodrás. Szóval én úgy gondolom, hogy célszerű, és fontos megfelelni ezeknek az elvárásoknak, ezt jól látja. És azt javaslom, hogy ön is tegyen így, a saját érdekében. * Próbálja jobb belátásra bírni a nőt, és nem túlzottan kioktató hangnemben beszélni, inkább mintha egy baráti társalgás lenne. Még ha nehéz is ilyen légkört teremteni a kikötő egyik mólóján. *
* Úgy tűnik, hogy az elf terve beválik, és fajtársa egész hosszú időre zökken ki a korábbi elmeállapotból. A férfi megállja, hogy mosoly húzódjon a szájára, és továbbra is a korábbi, nyugodt stílusban válaszol, miközben szemei elemzően fúrnak bele a másik tekintetébe. *
- Na és kérem, hogyan hívná egy egyszerű szóval ezt, amit most leírt, és felsorolt? Ha mondjuk egy fiatal gyermek csinálná, akkor miképp jellemezné ezt a viselkedést? * Teszi fel a kérdést, és próbálja nem kimondani, hogy ha egy fiatalabb személy csinálná, akkor egész egyszerűen azt mondanák rá, hisztirohamot kapott. Bízik benne, hogy ha rávezeti a nőt, vagy éppen felhúzza azzal, hogy megpróbálja rávezetni, mindkét eshetőségben javít a jelenlegi állapotokon. *
- Egyébként érdekes amit mond, viszont úgy gondolom, hogy alapjaiban téves. Ha valakit kivetnek a kikötői erdősségbe, ugyan úgy megeszi őt a farkas. A közösség, ami megvéd, csak akkor ad védelmet, hogyha mindent megtesz azért, hogy annak a közösségnek a része legyen. És mint mondta, ezek a társadalmi nyomások pont erre szolgálnak, hogy megtartsuk a saját védelmünket, hogy részesei maradjunk ezeknek a közösségeknek. Hiába élünk modernebb időket, ha valakit száműznek, mert élhetetlen a viselkedése, az magára fog maradni, és meg fog halni. Ez ilyen egyszerű, csak azokat tartjuk meg magunk körül, akiket hasznosnak ítélünk. Csak belekényelmesedtünk abba a világba, hogy állandóan látjuk az utcagyerekeket, és azt gondoljuk, hogy teljes mértékben élhető az, amit csinálnak. Azt nem látjuk, hogy hány ilyen utcagyerek hal meg a sikátorok mélyén, és eszik meg őket a patkányok. Hogy mennyi magára hagyott embert dobnak a kikötő vizébe, hagyva, hogy elvigye a sodrás. Szóval én úgy gondolom, hogy célszerű, és fontos megfelelni ezeknek az elvárásoknak, ezt jól látja. És azt javaslom, hogy ön is tegyen így, a saját érdekében. * Próbálja jobb belátásra bírni a nőt, és nem túlzottan kioktató hangnemben beszélni, inkább mintha egy baráti társalgás lenne. Még ha nehéz is ilyen légkört teremteni a kikötő egyik mólóján. *
1047. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2025-08-08 17:29:31
Üzenet elküldve: 2025-08-08 17:29:31
Rang: Játékos
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A csapkodó hal//
*A nő élete előző évei során milliószor találkozott azzal a hangnemmel, amit a férfi megüt vele szemben. Rögtön felismeri. Először végig hallgatja a másik minden mondandóját, kicsi jegyzeteket hagyva az elméjében a hallottakról, majd mikor a másik befejezi kérdéseit, Amaziana lassan felhúzza magát ülő pozícióba*
- Maga lenéz engem! *Rivall a másikra sértetten, miközben letörölgeti magát. A körülöttük gyülekező tömeg egy nagy része el is veszíti érdeklődését, ahogyan eltűnik a műsor izgalma*
- Nézze, maga biztosan azok a férfiak közé tartozik, akire hat az úgynevezett társadalmi nyomás. Biztosan rendelkezik magas megfelelési kényszerrel. Talán némi hőskomplexussal is. Nehezen fogja megérteni az efféle specifikus módszerek lényegét, de figyeljen jól, mert megpróbálom elmagyarázni. Az agy, hipotéziseim szerint a következőképpen működik, hiába élünk modernebb időket, még mindig a régi sémák alapján működik. Elhiszi, hogy összedől a világ, ha elveszítjük a csoportunk bármelyik tagjának elismerését, mert leegyszerűsítve a régi időkben megevett volna egy farkas, amint egyedül maradsz. Manapság ez nem igaz, viszont még mindig állandóan aggódunk azon ösztönösen, hogy mások mit gondolnak rólunk, hiába van körülöttünk már sokkal több személy, mint akiknek megtudunk felelni, szóval felgyülemlik ez a sok stressz, és teljes érzelmi kikerülés és idegrendszeri túlterheltség lép fel. Tudatosan kell elérni egy olyan állapotot, ahol ezt a gondolkodást kiküszöböljük. Magunkat kell középpontba tenni és kitalálni hogyan engedjük el a már felgyülemlett stresszt. A tapasztalataim és egyes könyvek alapján a földhöz közel feküdni rendkívül nyugtató, a kiabálással pedig végre megengedjük magunknak, hogy ne a társadalom szabályai szerint játszunk. Levezetés. Megkönnyebbülés. Elengedés. Ezt csináltam éppen. Ráadásul néha ha megengedünk magunknak egy összeomlást utána tisztábban láthatunk. Miután kimondjuk és tudatosítjuk problémáinkat, néha kisebbnek tűnnek vagy legalábbis túlélhetőnek. Ez lett volna a kurva cél. Egyébként a káromkodás is nyugtató hatású. *A nő lelkes szemekkel magyarázott végig. Nyilvánvalóan szándékosan vette elő komplex, átfogó tudását és szókincsét, miután úgy érezte a férfi azt hiszi ő itt a műveltebb személy. Ki hitte volna? Egy tudóst mindig a tudás fogja elméje utolsó ép sejtjeihez kötni. Ez olyan, mint egy reflex, kikapcsolhatatlan. Ez valójában a nő léte és eleme, a tudás, az ésszerűség. Még az ilyen remegő kezű időkben is. Amaziana lelkes tekintete lassan üresre vált és nagyot sóhajt ott a mólón ülve*
*A nő élete előző évei során milliószor találkozott azzal a hangnemmel, amit a férfi megüt vele szemben. Rögtön felismeri. Először végig hallgatja a másik minden mondandóját, kicsi jegyzeteket hagyva az elméjében a hallottakról, majd mikor a másik befejezi kérdéseit, Amaziana lassan felhúzza magát ülő pozícióba*
- Maga lenéz engem! *Rivall a másikra sértetten, miközben letörölgeti magát. A körülöttük gyülekező tömeg egy nagy része el is veszíti érdeklődését, ahogyan eltűnik a műsor izgalma*
- Nézze, maga biztosan azok a férfiak közé tartozik, akire hat az úgynevezett társadalmi nyomás. Biztosan rendelkezik magas megfelelési kényszerrel. Talán némi hőskomplexussal is. Nehezen fogja megérteni az efféle specifikus módszerek lényegét, de figyeljen jól, mert megpróbálom elmagyarázni. Az agy, hipotéziseim szerint a következőképpen működik, hiába élünk modernebb időket, még mindig a régi sémák alapján működik. Elhiszi, hogy összedől a világ, ha elveszítjük a csoportunk bármelyik tagjának elismerését, mert leegyszerűsítve a régi időkben megevett volna egy farkas, amint egyedül maradsz. Manapság ez nem igaz, viszont még mindig állandóan aggódunk azon ösztönösen, hogy mások mit gondolnak rólunk, hiába van körülöttünk már sokkal több személy, mint akiknek megtudunk felelni, szóval felgyülemlik ez a sok stressz, és teljes érzelmi kikerülés és idegrendszeri túlterheltség lép fel. Tudatosan kell elérni egy olyan állapotot, ahol ezt a gondolkodást kiküszöböljük. Magunkat kell középpontba tenni és kitalálni hogyan engedjük el a már felgyülemlett stresszt. A tapasztalataim és egyes könyvek alapján a földhöz közel feküdni rendkívül nyugtató, a kiabálással pedig végre megengedjük magunknak, hogy ne a társadalom szabályai szerint játszunk. Levezetés. Megkönnyebbülés. Elengedés. Ezt csináltam éppen. Ráadásul néha ha megengedünk magunknak egy összeomlást utána tisztábban láthatunk. Miután kimondjuk és tudatosítjuk problémáinkat, néha kisebbnek tűnnek vagy legalábbis túlélhetőnek. Ez lett volna a kurva cél. Egyébként a káromkodás is nyugtató hatású. *A nő lelkes szemekkel magyarázott végig. Nyilvánvalóan szándékosan vette elő komplex, átfogó tudását és szókincsét, miután úgy érezte a férfi azt hiszi ő itt a műveltebb személy. Ki hitte volna? Egy tudóst mindig a tudás fogja elméje utolsó ép sejtjeihez kötni. Ez olyan, mint egy reflex, kikapcsolhatatlan. Ez valójában a nő léte és eleme, a tudás, az ésszerűség. Még az ilyen remegő kezű időkben is. Amaziana lelkes tekintete lassan üresre vált és nagyot sóhajt ott a mólón ülve*
1046. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2025-08-08 16:25:46
Üzenet elküldve: 2025-08-08 16:25:46
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//A csapkodó hal//
* A férfit nem lepi meg, hogy nem sikerül elsőre lecsillapítania a lányt. Sőt, számított is rá, aki a hisztéria ilyen jellegű tüneteit mutatja, azt nehéz lehet ebből kizökkenteni. Természetesen Drameiloten sokat olvasott személy, de nem szabad elfelejteni, hogy nem orvos. Éppen ezért csak abból tud dolgozni, amire visszaemlékszik. A női hisztéria kezelésére több minden is az eszébe jut, hiszen nem csak három, de négy könyvet is olvasott a témakörben, de mindegyik megoldás olyan, amit nem szívesen csinálna itt a kikötő közepén. Főleg nem egy ismeretlennel. *
- Na de kérem, hát pánikrohama van. * Válaszol nyugodt hangon, és sikerül visszafogja magát, és nem kikérni a hangnemet. *
- Nos, ha ilyen jól emlékszik rá, hogy milyen módon lehet a pánikbetegséget kezelni, akkor kérem, elárulná, hogy ön hogy kezelné? * Teszi fel a következő kérdést, és közben természetesen hagyja, hogy a földön vergődő ismeretlen megszabaduljon a pokróctól, hogyha szeretne. *
- Senki sem állítja, hogy bolond, hogyha nem viselkedik bolond módjára, én pedig végképp nem. Esetleg elárulná, hogy milyen módon nyugtatja meg ez a fajta viselkedés? * Próbál érdeklődni, és így kizökkenteni a másikat a sérült elmeállapotból. A legfontosabb, hogy saját hidegvérét megőrzi, miközben metsző pillantásokkal méreget mindenkit, aki megpróbál köréjük állni, és tömeget alkotni. Néhányuknál ez beválik, de sajnos egyre többet figyelik a jelenetet. *
* A férfit nem lepi meg, hogy nem sikerül elsőre lecsillapítania a lányt. Sőt, számított is rá, aki a hisztéria ilyen jellegű tüneteit mutatja, azt nehéz lehet ebből kizökkenteni. Természetesen Drameiloten sokat olvasott személy, de nem szabad elfelejteni, hogy nem orvos. Éppen ezért csak abból tud dolgozni, amire visszaemlékszik. A női hisztéria kezelésére több minden is az eszébe jut, hiszen nem csak három, de négy könyvet is olvasott a témakörben, de mindegyik megoldás olyan, amit nem szívesen csinálna itt a kikötő közepén. Főleg nem egy ismeretlennel. *
- Na de kérem, hát pánikrohama van. * Válaszol nyugodt hangon, és sikerül visszafogja magát, és nem kikérni a hangnemet. *
- Nos, ha ilyen jól emlékszik rá, hogy milyen módon lehet a pánikbetegséget kezelni, akkor kérem, elárulná, hogy ön hogy kezelné? * Teszi fel a következő kérdést, és közben természetesen hagyja, hogy a földön vergődő ismeretlen megszabaduljon a pokróctól, hogyha szeretne. *
- Senki sem állítja, hogy bolond, hogyha nem viselkedik bolond módjára, én pedig végképp nem. Esetleg elárulná, hogy milyen módon nyugtatja meg ez a fajta viselkedés? * Próbál érdeklődni, és így kizökkenteni a másikat a sérült elmeállapotból. A legfontosabb, hogy saját hidegvérét megőrzi, miközben metsző pillantásokkal méreget mindenkit, aki megpróbál köréjük állni, és tömeget alkotni. Néhányuknál ez beválik, de sajnos egyre többet figyelik a jelenetet. *
1045. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2025-08-08 15:42:23
Üzenet elküldve: 2025-08-08 15:42:23
Rang: Játékos
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A csapkodó hal//
*Amaziana alapvetően nem egy hálátlan személy, de amikor éppen a mentális összeomlását próbálja kezelni és egy remek segítő gyakorlat közepén van, elvileg, akkor nem igen vágyik koszos, pókokkal tarkított pokrócokra a testén*
- Ne bánjon velem, úgy mintha pánikrohamom lenne! Felismerem a kezelési útmutatót, amit követni próbál *A nő hangja hirtelen meglepően normálisan hangzik, egy kicsit talán fel is emeli a fejét, majd vissza is teszi azt és ordít tovább. Legalább már nem csapkod, csak lélekben. Úgy néz ki, hogy a túlélési ösztönei némiképpen lekorlátozódtak mióta sokkot kapott, így a rosszabb ötletekből a még rosszabbakba ugrál. Fel sem méri milyen ork orgyilkossal beszélgethet éppen, nem tervez arrébb menni a földről és nem is próbálja meg magát legalább kicsit is kimenteni a szituációból, hogy nem, ő biztosan nem kiáltozott itt, mint egy bolond, csak folytatja. A lenyugvás még jó messze áll*
- Egyébként nem vagyok bolond, vagy lehet, de, de az mindegy, nem úgy ahogy hiszi. Ez egy tudományos módszer a lenyugvásra és ez a móló általában elég üres. *Újabb ordítás következik* Tudja mit? Csak öljön meg. Aztán számolgassa a hülye léceiből hányra folyt ki a vérem *A nő kezei egyébként remegnek a stressztől, az egész teste szinte ugrásra kész, mint egy túlfeszített hal. Elég furcsán működik most. Még a szokásoshoz képest is. Mindig is az volt a baj a nővel, hogy addig tudta rendben tartani a dolgokat míg elterelődött az atya. Aztán... most is amikor eszébe jut minden, akkor ismét ordít, lehet már kicsikét sír is. Mintha a tenger hullámaival együtt jönnének a felismerés hullámai is. Pár pillanatnyi nyugalom, félig épelméjűség, aztán a fájdalom és az elfogadhatatlan tudat, hogy mik történtek*
*Amaziana alapvetően nem egy hálátlan személy, de amikor éppen a mentális összeomlását próbálja kezelni és egy remek segítő gyakorlat közepén van, elvileg, akkor nem igen vágyik koszos, pókokkal tarkított pokrócokra a testén*
- Ne bánjon velem, úgy mintha pánikrohamom lenne! Felismerem a kezelési útmutatót, amit követni próbál *A nő hangja hirtelen meglepően normálisan hangzik, egy kicsit talán fel is emeli a fejét, majd vissza is teszi azt és ordít tovább. Legalább már nem csapkod, csak lélekben. Úgy néz ki, hogy a túlélési ösztönei némiképpen lekorlátozódtak mióta sokkot kapott, így a rosszabb ötletekből a még rosszabbakba ugrál. Fel sem méri milyen ork orgyilkossal beszélgethet éppen, nem tervez arrébb menni a földről és nem is próbálja meg magát legalább kicsit is kimenteni a szituációból, hogy nem, ő biztosan nem kiáltozott itt, mint egy bolond, csak folytatja. A lenyugvás még jó messze áll*
- Egyébként nem vagyok bolond, vagy lehet, de, de az mindegy, nem úgy ahogy hiszi. Ez egy tudományos módszer a lenyugvásra és ez a móló általában elég üres. *Újabb ordítás következik* Tudja mit? Csak öljön meg. Aztán számolgassa a hülye léceiből hányra folyt ki a vérem *A nő kezei egyébként remegnek a stressztől, az egész teste szinte ugrásra kész, mint egy túlfeszített hal. Elég furcsán működik most. Még a szokásoshoz képest is. Mindig is az volt a baj a nővel, hogy addig tudta rendben tartani a dolgokat míg elterelődött az atya. Aztán... most is amikor eszébe jut minden, akkor ismét ordít, lehet már kicsikét sír is. Mintha a tenger hullámaival együtt jönnének a felismerés hullámai is. Pár pillanatnyi nyugalom, félig épelméjűség, aztán a fájdalom és az elfogadhatatlan tudat, hogy mik történtek*
1044. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2025-08-08 14:28:15
Üzenet elküldve: 2025-08-08 14:28:15
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//A csapkodó hal//
* Hogy Drameiloten mit keres a kikötőben, annak több oka is lehet, persze egyiket se ismerné el. Egyesek szerint a gazdagságához van köze, mások szerint igazából titkos üzleteket köt, amikkel elősegítette többek között a lázadást is. Megint mások azt se tudják, hogy ki az a Drameiloten, őket kár kérdezni ilyesmiről. Vannak, akik úgy vélik, hogy az elf rendes ember, mert mindig köszön az utcán, és ki nem néznék belőle, hogy bármiféle piszkos ügyletekben lenne része. Persze az igazságot most se fogjuk megtudni, hiszen úgy tűnik, bármi miatt is jött, már végzett vele. Mi sem támasztja ezt alá jobban annál, hogy éppen elfelé igyekszik, és nem befelé. Ekkor látja meg a legnagyobb partra vetett halat eddigi élete során. Tüzetesebben megnézve viszont feltűnik neki, hogy nem is pikkelyes, hosszú haja van, és valami elmebeteg tekintete. Ahogy még jobban megnézi, azt is megállapítja, hogy valószínűleg nő lehet, vagy egy igen szerencsétlenül sikerült férfi, gömbölyded idomaival. Természetesen első gondolata az, mint mindenki másnak, hogy elfordítja a tekintetét, és magára hagyja szerencsétlen párát. De azért erőteljesen dolgozik benne a lelkiismeret, és Eeyr tanai, éppen ezért erőt vesz magán, és felkap egy vászonpokrócot, ami csak úgy az egyik ládán hever, vélhetően azért, hogy ne érje a víz és az eső. Így siet oda a pánikrohamban szenvedő elf nőhöz, és egy laza mozdulattal ráteríti, hogy eltakarja a kíváncsi szemek elől, mielőtt a túlzott vergődés következtében előbuggyanna valami, amivel még többet veszít szemérmességéből a lány. *
- Nincs semmi baj, nincs semmi baj, csitt csitt. * Próbálja csitítgatni, és reméli, hogy nem fog pánikszerűen felé kapni, megveszekedett módra karmolni, ütni-verni ahol éri, bár erre is fel van persze készülve. Amennyiben semmi ilyesmi nem történik, úgy tovább próbálja csillapítani a helyzetet. *
- Drága leány, nyugodj meg, csitt csitt. Meg tudod mondani nekem, hogy hány pallólapot számol a móló? Nagyon szeretném tudni, örülnék neki, ha megszámolnád. Csitt, csitt. * Ha lehetősége van rá, akkor megpróbálja barátságosan, és nyugtatóan simogatni is a hátát a másiknak. *
* Hogy Drameiloten mit keres a kikötőben, annak több oka is lehet, persze egyiket se ismerné el. Egyesek szerint a gazdagságához van köze, mások szerint igazából titkos üzleteket köt, amikkel elősegítette többek között a lázadást is. Megint mások azt se tudják, hogy ki az a Drameiloten, őket kár kérdezni ilyesmiről. Vannak, akik úgy vélik, hogy az elf rendes ember, mert mindig köszön az utcán, és ki nem néznék belőle, hogy bármiféle piszkos ügyletekben lenne része. Persze az igazságot most se fogjuk megtudni, hiszen úgy tűnik, bármi miatt is jött, már végzett vele. Mi sem támasztja ezt alá jobban annál, hogy éppen elfelé igyekszik, és nem befelé. Ekkor látja meg a legnagyobb partra vetett halat eddigi élete során. Tüzetesebben megnézve viszont feltűnik neki, hogy nem is pikkelyes, hosszú haja van, és valami elmebeteg tekintete. Ahogy még jobban megnézi, azt is megállapítja, hogy valószínűleg nő lehet, vagy egy igen szerencsétlenül sikerült férfi, gömbölyded idomaival. Természetesen első gondolata az, mint mindenki másnak, hogy elfordítja a tekintetét, és magára hagyja szerencsétlen párát. De azért erőteljesen dolgozik benne a lelkiismeret, és Eeyr tanai, éppen ezért erőt vesz magán, és felkap egy vászonpokrócot, ami csak úgy az egyik ládán hever, vélhetően azért, hogy ne érje a víz és az eső. Így siet oda a pánikrohamban szenvedő elf nőhöz, és egy laza mozdulattal ráteríti, hogy eltakarja a kíváncsi szemek elől, mielőtt a túlzott vergődés következtében előbuggyanna valami, amivel még többet veszít szemérmességéből a lány. *
- Nincs semmi baj, nincs semmi baj, csitt csitt. * Próbálja csitítgatni, és reméli, hogy nem fog pánikszerűen felé kapni, megveszekedett módra karmolni, ütni-verni ahol éri, bár erre is fel van persze készülve. Amennyiben semmi ilyesmi nem történik, úgy tovább próbálja csillapítani a helyzetet. *
- Drága leány, nyugodj meg, csitt csitt. Meg tudod mondani nekem, hogy hány pallólapot számol a móló? Nagyon szeretném tudni, örülnék neki, ha megszámolnád. Csitt, csitt. * Ha lehetősége van rá, akkor megpróbálja barátságosan, és nyugtatóan simogatni is a hátát a másiknak. *
1043. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2025-08-08 14:08:01
Üzenet elküldve: 2025-08-08 14:08:01
Rang: Játékos
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A csapkodó hal//
*Azok, akik a dokkok közé keverednek most, érdekes látványt pillanthatnak meg. Az egyik mólón fekve, valami nagy, de vézna dolog fekszik, kiterülve, teste végét szinte próbálja elmosni a víz. Miféle kivetett vergődő hal lehet ez? Talán egy sellő? Halott prostituált? Egyik válasz sem esik messze az igazságtól. Amaziana Urstik fekszik hassal egy magányosabb móló tetején, szájából furcsa istentelen hangok távoznak. Szinte ritmusra kiáltozik. A! A! A! A teste talán éppen hallá próbál változni tényleg, tekintve hogyan csapkod ott a földön. Annyi legyen azért elmondva a nő tisztessége megőrzése érdekében, bár nem mintha abból sok lenne, hogy nem a szép ruhájában fetreng azért a mólón. Annyi hiúsága még maradt, hogy azt össze nem koszolná. Viszont, tulajdonképpen mit is csinál? Várja, hogy elnyelje a föld? Hogy kapjon valami jelet és kicsapjon a tenger, őt meg jól neki egy sziklának? Senki sem hinné el, hogy tulajdonképpen amit most ez a nő csinál az saját mentális egészsége megőrzése érdekében van. Azt mondják a földön fekvés nyugtatja az idegeket. A kiáltozás pedig segít kitisztítani az elmét. Az olyan furcsa, összeomlott szerzetek pedig, mint ez az Amaz, azok bárhol nekiállnak az ilyen tudományos bolondságoknak. Az utóbbi idők sokkja, csak mostanában kezdi elhagyni a testét és a fejében igencsak furcsa dolgok történnek. Egyik pillanatban belevetné magát a hullámok habjai közé, a következőben bárkit behajítana oda. Nem mintha képes lenne valójában bárkit is felemelni*
- Mit csinálok? Mit csinálok?! Mit csinálok... Miért nem hát ez a szar! Mit csináltam, a rohadt kurva élet, hogy pontosan az... *a nő hangja dühös motyogása végére elcsuklik, ismét felváltja a ritmikus kiáltozás és törés- zúzási kísérletek, ott fekvő pozíciójában. A ritmus talán ezúttal még kicsit új is. Igazán izgalmas, nem igaz? Szép kis összeomlás*
*Azok, akik a dokkok közé keverednek most, érdekes látványt pillanthatnak meg. Az egyik mólón fekve, valami nagy, de vézna dolog fekszik, kiterülve, teste végét szinte próbálja elmosni a víz. Miféle kivetett vergődő hal lehet ez? Talán egy sellő? Halott prostituált? Egyik válasz sem esik messze az igazságtól. Amaziana Urstik fekszik hassal egy magányosabb móló tetején, szájából furcsa istentelen hangok távoznak. Szinte ritmusra kiáltozik. A! A! A! A teste talán éppen hallá próbál változni tényleg, tekintve hogyan csapkod ott a földön. Annyi legyen azért elmondva a nő tisztessége megőrzése érdekében, bár nem mintha abból sok lenne, hogy nem a szép ruhájában fetreng azért a mólón. Annyi hiúsága még maradt, hogy azt össze nem koszolná. Viszont, tulajdonképpen mit is csinál? Várja, hogy elnyelje a föld? Hogy kapjon valami jelet és kicsapjon a tenger, őt meg jól neki egy sziklának? Senki sem hinné el, hogy tulajdonképpen amit most ez a nő csinál az saját mentális egészsége megőrzése érdekében van. Azt mondják a földön fekvés nyugtatja az idegeket. A kiáltozás pedig segít kitisztítani az elmét. Az olyan furcsa, összeomlott szerzetek pedig, mint ez az Amaz, azok bárhol nekiállnak az ilyen tudományos bolondságoknak. Az utóbbi idők sokkja, csak mostanában kezdi elhagyni a testét és a fejében igencsak furcsa dolgok történnek. Egyik pillanatban belevetné magát a hullámok habjai közé, a következőben bárkit behajítana oda. Nem mintha képes lenne valójában bárkit is felemelni*
- Mit csinálok? Mit csinálok?! Mit csinálok... Miért nem hát ez a szar! Mit csináltam, a rohadt kurva élet, hogy pontosan az... *a nő hangja dühös motyogása végére elcsuklik, ismét felváltja a ritmikus kiáltozás és törés- zúzási kísérletek, ott fekvő pozíciójában. A ritmus talán ezúttal még kicsit új is. Igazán izgalmas, nem igaz? Szép kis összeomlás*
1042. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2025-08-07 00:59:02
Üzenet elküldve: 2025-08-07 00:59:02
Rang: Játékos
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
*~ Ahh, kussolj már! ~
Hiába könyörög a fattyú, a sirály bizony nem marad csendben egy percig sem. Ilyen időben még a kakas sem kukorékol, ezek a fehér repülő patkányok viszont nem tisztelik a kora hajnal jelentését.
Dennon feje majd széthasad, ennek kiváló szemléltetője az az üres üveg, ami órákkal ezelőtt még tele volt. Úgy gondolta kiváló ötlet a dokkok közt meghúznia magát egy félreeső kis részen, messze a zsebmetszőktől és egyéb kétes alakoktól, hogy aztán alkohollal tompítsa rossz fogának fájdalmát.
Így, másnaposan úgy néz ki mint egy lecsúszott haramia. Mondjuk, az is. Lassan, lustán, kínkeservesen feltápászkodik, térdén megtámaszkodva, és ilyen összegörnyedt pózban tesz pár esetlen lépést. Mint egy medve, akit gyomorszájon vágtak.
Pár lépés, és már ki is jön a tegnapi (vagy mai?) pia, a tudományos nyelvben ezt hívják búvárpiának; lemegy, körbenéz, azt' visszajön.*
- Eeeh...
*Álmosan nyúl arcához: nem tudja, hogy szemeiből a csipát, vagy szájáról a maradékot törölje le előbb. A sorrend maradjon szakmai titok.
Végül összeszedi minden erejét, és megindul a lakónegyed felé, és reméli, hogy mire emberek közé kerül, kicsit józanabbnak látszik, mint amilyen valójában.*
Hiába könyörög a fattyú, a sirály bizony nem marad csendben egy percig sem. Ilyen időben még a kakas sem kukorékol, ezek a fehér repülő patkányok viszont nem tisztelik a kora hajnal jelentését.
Dennon feje majd széthasad, ennek kiváló szemléltetője az az üres üveg, ami órákkal ezelőtt még tele volt. Úgy gondolta kiváló ötlet a dokkok közt meghúznia magát egy félreeső kis részen, messze a zsebmetszőktől és egyéb kétes alakoktól, hogy aztán alkohollal tompítsa rossz fogának fájdalmát.
Így, másnaposan úgy néz ki mint egy lecsúszott haramia. Mondjuk, az is. Lassan, lustán, kínkeservesen feltápászkodik, térdén megtámaszkodva, és ilyen összegörnyedt pózban tesz pár esetlen lépést. Mint egy medve, akit gyomorszájon vágtak.
Pár lépés, és már ki is jön a tegnapi (vagy mai?) pia, a tudományos nyelvben ezt hívják búvárpiának; lemegy, körbenéz, azt' visszajön.*
- Eeeh...
*Álmosan nyúl arcához: nem tudja, hogy szemeiből a csipát, vagy szájáról a maradékot törölje le előbb. A sorrend maradjon szakmai titok.
Végül összeszedi minden erejét, és megindul a lakónegyed felé, és reméli, hogy mire emberek közé kerül, kicsit józanabbnak látszik, mint amilyen valójában.*
1041. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2025-07-31 17:46:57
Üzenet elküldve: 2025-07-31 17:46:57
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
*Megnyugodhat hát. A Vérkert nem ment sehová, és az oltár is egyben van. Bár, ahogy megérintette, érezte, hogy mások is jártak itt, de ezek szerint nem azért, hogy bántsák az obszidiántömböt. Mindenesetre elégedetten távozhat, hisz mint minden alkalommal, most is erősebben hagyhatja maga mögött a mocsaras területet. Legalábbis ő minden alkalommal így érzi, miután tiszteletét tette a sötét nagyúr előtt.
A világítótornyot végül nem látogatja meg, túl sok most az emlék, mely oda köti. Nem akarja felidézni őket. Újra keresztül vág hát a dokkokon, és elérve a Kikötő határát felpattan Árnyék hátára. Ha sietősre veszi a tempót, talán még napnyugta előtt visszaérhet a városba. Amit remélhetőleg azóta nem égettek porig az orkok, ahogy azt a múltbéli látomásában látta.*
A világítótornyot végül nem látogatja meg, túl sok most az emlék, mely oda köti. Nem akarja felidézni őket. Újra keresztül vág hát a dokkokon, és elérve a Kikötő határát felpattan Árnyék hátára. Ha sietősre veszi a tempót, talán még napnyugta előtt visszaérhet a városba. Amit remélhetőleg azóta nem égettek porig az orkok, ahogy azt a múltbéli látomásában látta.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1180-1199