Kikötő - Dokkok és kikötő
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Tenger és szigetek (új) Kikötői erdőség (új) Csatornarendszer (új) | Dokkok és kikötő | Lakónegyed (új) Vámház (új) Világítótorony (új) |
360. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2021-01-15 17:08:21
Üzenet elküldve: 2021-01-15 17:08:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Élni//
* A tőrnek már többé nincs jelentősége. Kicsit furcsa egy jelenet bontakozik ki kettejük között. Hiszen kiderül, hogy vétett a Sellő, mert nem lett volna szabad megszólítania a lányt. Erre is csak jóval később döbben rá, hiszen néhány pillanata még arról beszél, hogy szabad neki bárkivel szóba elegyednie. Nagyot sóhajt, amikor kiderül, hogy ebből most nem lesz baj.*
- Húh! Ez jó. Na vagyis nem. Mármint nekem jó.* Nem akarta még véletlenül sem megbántani azzal, hogy látványosan örül annak, hogy nincs senkije, mert ez valahol kicsit illetlenség. Ezért is próbált meg mentegetőzni. Amíg a fekete tincseket csak lengeti a szél, addig az ő rövidebb haját jól megborzolja. Az időjárás előrejelzésre csak néz egy nagyot. Azt tudja, hogy jártas az ilyesmiben Belu, de mégis furcsa ezt hallani.*
- Ejha! Nem sűrűn hallottam még, hogy valaki így elemezze ki az időjárást. Na persze a nyolc az nyolc év.* Ámuldozik már egy keveset, mielőtt még ő kerülne sorra.*
- Szerencsére annyira nem sok idős mama kereset eddig fel, de azért pár akadt még így is. A munka az munka. Nem lehet mindenki olyan csinos, mint amilyen te is vagy. Nem kell félned nem kényes ez számomra.* Kicsit mintha zavarban lenne a hosszú combú szépség. *
- Aranyos vagy. A te combjaid is elég szemre valóak még most is.* Bókol vissza és aztán széttárja karjait.*
- Egy ölelésre mindig kapható vagyok.
//Élni//
* A tőrnek már többé nincs jelentősége. Kicsit furcsa egy jelenet bontakozik ki kettejük között. Hiszen kiderül, hogy vétett a Sellő, mert nem lett volna szabad megszólítania a lányt. Erre is csak jóval később döbben rá, hiszen néhány pillanata még arról beszél, hogy szabad neki bárkivel szóba elegyednie. Nagyot sóhajt, amikor kiderül, hogy ebből most nem lesz baj.*
- Húh! Ez jó. Na vagyis nem. Mármint nekem jó.* Nem akarta még véletlenül sem megbántani azzal, hogy látványosan örül annak, hogy nincs senkije, mert ez valahol kicsit illetlenség. Ezért is próbált meg mentegetőzni. Amíg a fekete tincseket csak lengeti a szél, addig az ő rövidebb haját jól megborzolja. Az időjárás előrejelzésre csak néz egy nagyot. Azt tudja, hogy jártas az ilyesmiben Belu, de mégis furcsa ezt hallani.*
- Ejha! Nem sűrűn hallottam még, hogy valaki így elemezze ki az időjárást. Na persze a nyolc az nyolc év.* Ámuldozik már egy keveset, mielőtt még ő kerülne sorra.*
- Szerencsére annyira nem sok idős mama kereset eddig fel, de azért pár akadt még így is. A munka az munka. Nem lehet mindenki olyan csinos, mint amilyen te is vagy. Nem kell félned nem kényes ez számomra.* Kicsit mintha zavarban lenne a hosszú combú szépség. *
- Aranyos vagy. A te combjaid is elég szemre valóak még most is.* Bókol vissza és aztán széttárja karjait.*
- Egy ölelésre mindig kapható vagyok.
359. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2021-01-14 20:17:33
Üzenet elküldve: 2021-01-14 20:17:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Élni//
*Szerencsére a tőr nem okoz gondot kettejük között, könnyedén átsiklanak felette. Ám valami más azért mégis a felhőtlenségük útja előtt, gyorsan megtorpan. A bizonytalanságuk az, és mint bármely idétlen gyermek, két felnőtt létükre azon gondolkodnak mennyire is helyes e beszélniük vagy sem. Rendkívül idétlen helyzet, ám Bel számára valahogy mégis kedves, hogy legalább egy ismerőst láthat. Ám azon csakhamar elneveti magát mennyire is suta még most is a hatalmas férfi egy része. *
- Nyugodj meg, Rendor! Nincs velem senki, rám a kutya se féltékeny. Nem baj, hogy idejöttél. *A korom fekete haját meglengeti a szél, Bel ajkaira pedig ismételten mosoly ül, majd az égre tekint két barna szeme. Közben gyorsan füle mögé tűri elszabadult tincseit, aztán ismét a Sellő szemeibe pillant*
- Csak az hiányzik, hogy megint vihar legyen! Egyben, már nemrég megáztam. Bár kétlem, hogy az legyen, a tenger túl nyugodt hozzá, még a horizont felöl is hozzá. A kérdésedre válaszolva pedig, a tengert néztem. Ahogy az utóbbi nyolc évben, minden áldott nap. Na és neked... Milyen a többi kuncsaftod? Remélem nem kapsz túl sok idős hölgyet, sajnálnálak tőlük. Meg aztán el sem tudom képzelni, ahogy a vendégtéren kapod le őket. Baj, hogy erről beszélek? Lehet más is a téma, egyszerűen, csak elgondolkoztam rajta. Egy kissé furcsa látni téged, nem tudom mit mondjak vagy meg e öleljelek. Viszont! Talán bókolnom kéne valamit, úgyis mindig azt mondom, azokkal könnyen lelehet venni bárkit a lábáról. Szóval... Még mindig hihetetlenüll nagy vagy.
Sőt mintha a Sellőben még vékonyabb lett volna a vállad. Egyszóval jól nézel ki, suta férfi.
A hozzászólás írója (Beluntina Wheastys) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.01.14 20:35:58
//Élni//
*Szerencsére a tőr nem okoz gondot kettejük között, könnyedén átsiklanak felette. Ám valami más azért mégis a felhőtlenségük útja előtt, gyorsan megtorpan. A bizonytalanságuk az, és mint bármely idétlen gyermek, két felnőtt létükre azon gondolkodnak mennyire is helyes e beszélniük vagy sem. Rendkívül idétlen helyzet, ám Bel számára valahogy mégis kedves, hogy legalább egy ismerőst láthat. Ám azon csakhamar elneveti magát mennyire is suta még most is a hatalmas férfi egy része. *
- Nyugodj meg, Rendor! Nincs velem senki, rám a kutya se féltékeny. Nem baj, hogy idejöttél. *A korom fekete haját meglengeti a szél, Bel ajkaira pedig ismételten mosoly ül, majd az égre tekint két barna szeme. Közben gyorsan füle mögé tűri elszabadult tincseit, aztán ismét a Sellő szemeibe pillant*
- Csak az hiányzik, hogy megint vihar legyen! Egyben, már nemrég megáztam. Bár kétlem, hogy az legyen, a tenger túl nyugodt hozzá, még a horizont felöl is hozzá. A kérdésedre válaszolva pedig, a tengert néztem. Ahogy az utóbbi nyolc évben, minden áldott nap. Na és neked... Milyen a többi kuncsaftod? Remélem nem kapsz túl sok idős hölgyet, sajnálnálak tőlük. Meg aztán el sem tudom képzelni, ahogy a vendégtéren kapod le őket. Baj, hogy erről beszélek? Lehet más is a téma, egyszerűen, csak elgondolkoztam rajta. Egy kissé furcsa látni téged, nem tudom mit mondjak vagy meg e öleljelek. Viszont! Talán bókolnom kéne valamit, úgyis mindig azt mondom, azokkal könnyen lelehet venni bárkit a lábáról. Szóval... Még mindig hihetetlenüll nagy vagy.
Sőt mintha a Sellőben még vékonyabb lett volna a vállad. Egyszóval jól nézel ki, suta férfi.
A hozzászólás írója (Beluntina Wheastys) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.01.14 20:35:58
358. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2021-01-14 19:49:22
Üzenet elküldve: 2021-01-14 19:49:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Élni//
* Talán nem volt túlságosan jó ötlet hirtelen megrohamozni kedves ismerősét, akivel még igazából csak egyszer találkozott. Tőrt ránt a combos fekete, amivel rendesen meglepi a Sellőt. Meg is torpan rögtön. Szerencséjére ez a feszült jelenet csak pár pillanatig tart, mert felismerik, de még mennyire.*
- Meglep, hogy emlékszel rám.* Mosolyog rá a tőrre meg csak legyint.*
- Ugyan! Fő az óvatosság. Veszélyes ez a környék, még ha néha nem is tűnik annak.* Nyugtatja meg a lányt. Szívesen megölelné ő is, csak hát most nem fizettek érte, így nem szabad. Nem a pénz miatt, hanem azért, mert nem tudhatja, hogy mit szólna hozzá Belu. Hiszen lehet, hogy itt van a közelben a barátja vagy éppen a férje. Ami a Sellőházban történik az ott is marad.*
- Én csak úgy bóklászom itt. Ha gondolkodnom kell, akkor ki szoktam jönni ide. Szeretem a pezsgést, ami itt van. Amúgy meg nem tilos beszélgetnem korábbi vendéggel sem. Ha azoknak nincs ellenére természetesen. Ugye nincs?* Most esik le neki, hogy igazából lehet nem lett volna szabad neki megszólítania.*
- Ha te illegális vagy, akkor remélem nem baj, hogy most én is olyat tettem. Igazából nem lett volna szabad megszólítanom téged. Fordítva lett volna a helyes.* Körbe pillant gyorsan.* Egyedül vagy?* Ha igenlő választ kap, akkor kérdez még egyet.*
- Hát te mit csinálsz itt egyedül?
//Élni//
* Talán nem volt túlságosan jó ötlet hirtelen megrohamozni kedves ismerősét, akivel még igazából csak egyszer találkozott. Tőrt ránt a combos fekete, amivel rendesen meglepi a Sellőt. Meg is torpan rögtön. Szerencséjére ez a feszült jelenet csak pár pillanatig tart, mert felismerik, de még mennyire.*
- Meglep, hogy emlékszel rám.* Mosolyog rá a tőrre meg csak legyint.*
- Ugyan! Fő az óvatosság. Veszélyes ez a környék, még ha néha nem is tűnik annak.* Nyugtatja meg a lányt. Szívesen megölelné ő is, csak hát most nem fizettek érte, így nem szabad. Nem a pénz miatt, hanem azért, mert nem tudhatja, hogy mit szólna hozzá Belu. Hiszen lehet, hogy itt van a közelben a barátja vagy éppen a férje. Ami a Sellőházban történik az ott is marad.*
- Én csak úgy bóklászom itt. Ha gondolkodnom kell, akkor ki szoktam jönni ide. Szeretem a pezsgést, ami itt van. Amúgy meg nem tilos beszélgetnem korábbi vendéggel sem. Ha azoknak nincs ellenére természetesen. Ugye nincs?* Most esik le neki, hogy igazából lehet nem lett volna szabad neki megszólítania.*
- Ha te illegális vagy, akkor remélem nem baj, hogy most én is olyat tettem. Igazából nem lett volna szabad megszólítanom téged. Fordítva lett volna a helyes.* Körbe pillant gyorsan.* Egyedül vagy?* Ha igenlő választ kap, akkor kérdez még egyet.*
- Hát te mit csinálsz itt egyedül?
357. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2021-01-14 19:30:26
Üzenet elküldve: 2021-01-14 19:30:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Élni//
*Beluntinát teljesen megbabonázza a tenger. Gondolataival pedig messze száguld a földről, melyen áll, így hát mikor valaki a nevén szólítja ösztönösen rántja elő tőrét és a szíve egy pillanatig azért megugrik ijedtében. Amikor végtére is felnéz kire is fog fegyvert, gyorsan leengedi azt és széles mosoly terül el az arcán. *
- Rendor! Szia! Ne haragudj a tőrért, azt hittem bandita vagy! Mit keresel itt? *Noha a másik fejében most átfut a gondolat, hogy talán elfelejtették ki is a férfi, de a tengeri nimfa, nem éppen tudná a Sellőt. Persze ezt nem kell tudnia Rendornak, csak túl sok lenne az önbizalma, ha megtudná mennyire is élvezetes emlékként maradt meg a nő fejében. Sőt valószínűleg a legjobbként is. Hiszen általában a férfiakat vagy csendben gyűlöli vagy erőszakosabban. A maradék pedig vele nem beszél, így aztán kimondottan örül, hogy idejöttek hozzá. Még akkor is, ha kissé kényelmetlenül ácsorog, hiszen nem hiszi, hogy illendő lenne itt és most megölelni a Sellőt, pedig valami rá nagyon nem jellemző késztetést érez a dologra. *
- Egyáltalán, hogy- hogy idejöttél? Azt hittem a szakmádban szigorúan tilos egykori vendéggel, helyen kívül beszélni. Bár nem igazán érdekel, így is illegális alak vagyok *somolyog egy kicsit orra alatt és valószínűleg, ha észlelné mennyit is beszél, így hirtelen, egy jókora tockost lekeverne magának, hiszen ő nyolc éve nem viselkedik így. Legalábbis azt hitte nem. A szárazföld kiforgat magából bárkit. *
//Élni//
*Beluntinát teljesen megbabonázza a tenger. Gondolataival pedig messze száguld a földről, melyen áll, így hát mikor valaki a nevén szólítja ösztönösen rántja elő tőrét és a szíve egy pillanatig azért megugrik ijedtében. Amikor végtére is felnéz kire is fog fegyvert, gyorsan leengedi azt és széles mosoly terül el az arcán. *
- Rendor! Szia! Ne haragudj a tőrért, azt hittem bandita vagy! Mit keresel itt? *Noha a másik fejében most átfut a gondolat, hogy talán elfelejtették ki is a férfi, de a tengeri nimfa, nem éppen tudná a Sellőt. Persze ezt nem kell tudnia Rendornak, csak túl sok lenne az önbizalma, ha megtudná mennyire is élvezetes emlékként maradt meg a nő fejében. Sőt valószínűleg a legjobbként is. Hiszen általában a férfiakat vagy csendben gyűlöli vagy erőszakosabban. A maradék pedig vele nem beszél, így aztán kimondottan örül, hogy idejöttek hozzá. Még akkor is, ha kissé kényelmetlenül ácsorog, hiszen nem hiszi, hogy illendő lenne itt és most megölelni a Sellőt, pedig valami rá nagyon nem jellemző késztetést érez a dologra. *
- Egyáltalán, hogy- hogy idejöttél? Azt hittem a szakmádban szigorúan tilos egykori vendéggel, helyen kívül beszélni. Bár nem igazán érdekel, így is illegális alak vagyok *somolyog egy kicsit orra alatt és valószínűleg, ha észlelné mennyit is beszél, így hirtelen, egy jókora tockost lekeverne magának, hiszen ő nyolc éve nem viselkedik így. Legalábbis azt hitte nem. A szárazföld kiforgat magából bárkit. *
356. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2021-01-14 19:07:46
Üzenet elküldve: 2021-01-14 19:07:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Élni//
* Rendor visszatért a kikötőbe és most csak úgy tengődik. Korábban választ kapott kérdésére, ami akkor jól hangzott, de most már közel sem tűnik olyan egyszerűnek. Sokat gondolkodott azon, hogy merre találhatna olyan nőt, akivel tartósabban is tudna együtt lenni, hogy megoldja problémáját. Sokat szokott sétálni a kikötőben, mert az itt zajló élet segít neki gondolkodni. Évekig élt a csendben, amit nagyra is értékel, de az élettel telt zsivajt gyakorta többre nézi mostanság. A tenger itt nem kopár, hiszen kis halász csónakok meg hajók jönnek mennek. A sirályok vijjognak, a kereskedők kiabálnak, amit már csak a gyerekek tudnak felül múlni. Énekhang csapja meg fülét, ami egyben csábítja is a sellőt oda. Valakik nagyon jól érzik magukat. Le is ül egy üres hordóra és nézni kezdi őket szórakozottan. A vigadozás kedvére való még, ha ő most nem is vehet benne részt. Amúgy sem tud táncolni, na meg az sincs akivel ezt megtehetné. Viszont nézni még nézheti. Ahogy bámulja a libegő párok ismerős arcot pillant meg egy pillanatra. Meg is rázza a fejét és pislogva néz oda megint, de most nem lát senkit.*
~ Fú, de fura volt ez. ~
* Már legyintene, hogy csak bolond, amikor megint megpillantja az ismerős arcot. A táncolók fedik fel néha az arcot. Fel is áll és úgy helyezkedik, hogy átlásson köztük.*
- Nini!* Csúszik ki száján a meglepődés. Hiszen már tudja kit lát. Ezt az arcot el sem felejthetné. Na, de ha mégis, akkor ott vannak azok a combok, amiket soha. Gyorsan indul meg felé, csakhogy körbe kell mennie, mert a táncolókon nem fog átvágni. Oldalról közelíti meg. Amikor már hallótávolságon belül van az éjsötét hajú nő, akkor szól oda kissé megemelve hangját, hogy hallja a zenén túl is.*
- Beluntina te vagy az?* Mire talán oda fordul a nő a hang irányába, addigra már oda is ér.*
- Tényleg te vagy az. Fú de régen láttalak! Megismersz még engem?* Reméli, hogy dereng neki valami, mert akkor nagy beégés lesz ebből a találkozásból. Mondjuk nem hibáztatná, ha egy egyszerű sellőre nem túlságosan emlékezne így hirtelen.*
//Élni//
* Rendor visszatért a kikötőbe és most csak úgy tengődik. Korábban választ kapott kérdésére, ami akkor jól hangzott, de most már közel sem tűnik olyan egyszerűnek. Sokat gondolkodott azon, hogy merre találhatna olyan nőt, akivel tartósabban is tudna együtt lenni, hogy megoldja problémáját. Sokat szokott sétálni a kikötőben, mert az itt zajló élet segít neki gondolkodni. Évekig élt a csendben, amit nagyra is értékel, de az élettel telt zsivajt gyakorta többre nézi mostanság. A tenger itt nem kopár, hiszen kis halász csónakok meg hajók jönnek mennek. A sirályok vijjognak, a kereskedők kiabálnak, amit már csak a gyerekek tudnak felül múlni. Énekhang csapja meg fülét, ami egyben csábítja is a sellőt oda. Valakik nagyon jól érzik magukat. Le is ül egy üres hordóra és nézni kezdi őket szórakozottan. A vigadozás kedvére való még, ha ő most nem is vehet benne részt. Amúgy sem tud táncolni, na meg az sincs akivel ezt megtehetné. Viszont nézni még nézheti. Ahogy bámulja a libegő párok ismerős arcot pillant meg egy pillanatra. Meg is rázza a fejét és pislogva néz oda megint, de most nem lát senkit.*
~ Fú, de fura volt ez. ~
* Már legyintene, hogy csak bolond, amikor megint megpillantja az ismerős arcot. A táncolók fedik fel néha az arcot. Fel is áll és úgy helyezkedik, hogy átlásson köztük.*
- Nini!* Csúszik ki száján a meglepődés. Hiszen már tudja kit lát. Ezt az arcot el sem felejthetné. Na, de ha mégis, akkor ott vannak azok a combok, amiket soha. Gyorsan indul meg felé, csakhogy körbe kell mennie, mert a táncolókon nem fog átvágni. Oldalról közelíti meg. Amikor már hallótávolságon belül van az éjsötét hajú nő, akkor szól oda kissé megemelve hangját, hogy hallja a zenén túl is.*
- Beluntina te vagy az?* Mire talán oda fordul a nő a hang irányába, addigra már oda is ér.*
- Tényleg te vagy az. Fú de régen láttalak! Megismersz még engem?* Reméli, hogy dereng neki valami, mert akkor nagy beégés lesz ebből a találkozásból. Mondjuk nem hibáztatná, ha egy egyszerű sellőre nem túlságosan emlékezne így hirtelen.*
355. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2021-01-14 18:38:23
Üzenet elküldve: 2021-01-14 18:38:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Élni//
*Beluntina, ködfelleg fedte szemei dacosan merednek a távolba. A nő életében sokadjára a ringó, zabolázatlan tengert figyeli, és annyi év után még mindig a szívében érzi annak ritmusát. Hiányzik neki az érzés, hogy valamit helyesnek érezzen, élete minden egyes pillanatában. Valamelyest még azok a részeg kalózok is hiányoznak neki, de legfőképpen az erő, amit a víz adott neki. Amióta lábai a homokra léptek, újra leánynak érzi magát. Újra érzi szívében az élet megannyi érzését, ami mintha minden második pillanatban megfojtaná. Az azok között lévőeket pedig még nem igazán tudta megfejteni. Voltaképpen magányos. Örült volna, ha az a fél-elf, csak egy kicsit is marasztalja maga mellett. Bár végül is szőke volt, egy szőkétől nem lehet mit várni. Talán vesz magának egy macskát, egészen megkedvelte azt a féltékeny hiúzt is. Egyedül az a gond, hogy a macskák nem szeretik a vizet. Inkább kutyát vesz. Vagy semmit, mert az élete túl kiszámíthatatlan, hogy bármiről is gondoskodjon. Inkább úgy érzi róla kéne valakinek gondoskodnia. Bár ez, így belegondolva eléggé szánalmas. Ráadásul még mindig nincs rumja. ~Mit is kezdjek magammal, hogy „éljem az életem”? ~ morfondírozik el hirtelen a Sellő szavain, amiket nem érzi, úgy, hogy egy csepernyit is teljesített volna valaha is. Nem, olyan mesze pár fiatal épp énekel és táncol, Bel pedig irigy mosollyal nézi őket. Leányként imádott táncolni, viszont azt sosem jó egyedül. *
//Élni//
*Beluntina, ködfelleg fedte szemei dacosan merednek a távolba. A nő életében sokadjára a ringó, zabolázatlan tengert figyeli, és annyi év után még mindig a szívében érzi annak ritmusát. Hiányzik neki az érzés, hogy valamit helyesnek érezzen, élete minden egyes pillanatában. Valamelyest még azok a részeg kalózok is hiányoznak neki, de legfőképpen az erő, amit a víz adott neki. Amióta lábai a homokra léptek, újra leánynak érzi magát. Újra érzi szívében az élet megannyi érzését, ami mintha minden második pillanatban megfojtaná. Az azok között lévőeket pedig még nem igazán tudta megfejteni. Voltaképpen magányos. Örült volna, ha az a fél-elf, csak egy kicsit is marasztalja maga mellett. Bár végül is szőke volt, egy szőkétől nem lehet mit várni. Talán vesz magának egy macskát, egészen megkedvelte azt a féltékeny hiúzt is. Egyedül az a gond, hogy a macskák nem szeretik a vizet. Inkább kutyát vesz. Vagy semmit, mert az élete túl kiszámíthatatlan, hogy bármiről is gondoskodjon. Inkább úgy érzi róla kéne valakinek gondoskodnia. Bár ez, így belegondolva eléggé szánalmas. Ráadásul még mindig nincs rumja. ~Mit is kezdjek magammal, hogy „éljem az életem”? ~ morfondírozik el hirtelen a Sellő szavain, amiket nem érzi, úgy, hogy egy csepernyit is teljesített volna valaha is. Nem, olyan mesze pár fiatal épp énekel és táncol, Bel pedig irigy mosollyal nézi őket. Leányként imádott táncolni, viszont azt sosem jó egyedül. *
354. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-12-25 18:33:34
Üzenet elküldve: 2020-12-25 18:33:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
*Ezekben az időkben későn virrad és korán sötétedik. A nappal rövidke óráiban is gyakran borongós az ég. Így van ez ma is. Komor, piszkosszürke fellegek borítják az eget. Olykor rákezd az eső, aztán abbamarad, aztán később megint nekiáll cseperegni. A dokkok környékén se nagyon hallani vidám gajdolást. Ilyen időben a matrózok is inkább csak mogorván szorongatják az üveg nyakát. Jobb vigyázni velük ilyen kedvükben. Nolenar nem keresi a bajt. Léptei határozottan viszik, de azért messzebb kerüli a problémáikra bűnbakot kereső kétes alakokat. A Kikötőben mindig élesek a kések, de a rosszkedvű aljanépé talán mind közül a leggyorsabban jár el.
Ezúttal Nolenar nem áll le a raktárfelügyelőkkel diskurálni és nem kanyarodik be a kikötőmester portája felé sem. Bjuvalhoz igyekszik. A gnóm mester a legjobb hajóács, akit a Velasco'rra valaha ismert. A Fekete Szhyllát is ő építette át, amikor sok éve az a vihar megroppantotta a Fog-zátony szikláinál.
Már odakint érezni a sült illatát és hallani a Bjuvaléknál szokásos gyerekzsivajt. Öt poronty egy kétszintes úrilakot is megtöltene visongással, nemhogy a hajóács szerény hajlékát. Nolen épp csak hátrahajtja csuklyáját, s emelné a kezét a kopogáshoz, amikor Bjuval feltépi az ajtót és kidugja kopasz üstökét.*
- Elhoztad? *kérdi máris választ sürgető hangon.*
- El *mondja Nolen és féloldalas vigyort villant. A holmi gyorsan gazdát cserél, mintha nap mint nap gyakorolnák az ilyesmit, akár a sikátorok kétes üzelmeiben utazó alakok.*
- Ne pusmogjatok má' az ajtóba'! Kimegy az összes meleg a házból! *szitkozódik bentről egy női hang.*
- Ne kárálj, asszony! Nézzenek oda! Még be se eresztettem a vendéget, de má' pörlekedik vele.
- Ne is hallgass rá, Gwella *kurjant.* - Csak azért morog, mert fél, hogy egyszer beadod a derekad és hozzám költözöl!
- Még fizetnék is érte, ha vinnéd *dünnyögi Bjuval a bajsza alatt.* - Majd akkor nézem meg a képed, te szájhős, ha egyszer tényleg a nyakadon marad!
*Az előtérül szolgáló szűk folyosón ketten is alig férni meg, de ez egy pillanaton belül még szűkösebbre fordul, amikor a gyereksereglet megrohamozza az érkezőt.*
- Nolenar bácsi! *visongják egymásra licitálva és közben már most csaknem szétszedik a köpenyéből alig kivetkőző Velasco'rrát.*
- Ejj, hát micsoda legénység ez? *toppant Nolen a csizmájával.* - Áthúzatom az ilyen gazokat a hajó alatt. Arrr! Kapitány a fedélzeten! Matrózok, vi-gyázz! *A sipítozás kuncogássá halkul, ahogy az aprónép díszsorba vágja magát a fal mellett. Csak a legkisebb, a vörös loknis kicsi lány pislog tanácstalanul a folyosó közepén.*
- Én húzatom át az egész mólósor alatt Nolenar bácsit, ha megint édességet hozott nektek *les ki a konyhából az ujját ingatva a fitos orrú házasszonya.*
- Én? Soha! *Nolen a mellkasára tett kézzel rázza a fejét, méghozzá nagyon ártatlan képet vágva. Aztán ahogy Gwella visszafordul a konyhába, az ártatlan kifejezés átfordul cinkos mosolyba és a kölykök kezébe nyomja az aszalt gyümölccsel teli kis csomagot. A csimoták lelkes zsivajjal szaladnak el vele, a nyomukban pedig a rőt loknis kislány totyog sietősen. Ő még nem ért a dologból sokat, inkább csak sodródik az árral, de azért virgonc gügyögéssel csatlakozik a többiekhez.*
- Egy flaska diólikőr a ház asszonyának *nyújtja át az üveget Gwellának.* - Anyám küldi neked. A nénikéje ánizsos receptje szerint készült. A kedvenced. Gwella! Te egyre csak szépülsz *öleli meg a nőt.* - Bjuval viszont csak kopaszodik. Mégis mit eszel rajta?
*Mielőtt Gwella válaszolhatna, a gnóm hajóács arrébb túrja Nolent, hogy átölelje a feleségét egy cuppanós csókot nyomva az apró szeplős arcára.*
- Tudod, Nolen, én tarkóig érő homlokkal is szívtipró vagyok. És ha kétségeid volnának, hallgasd csak ezt a ricsajos siserehadat!
- Szívtipró, hm? Vagy csak szerencsés egy áldott jólelkű asszonnyal!
*Mire túlságosan belemelegednének, Gwella mindkettőjüket kihajtja a konyhából, mert csak láb alatt vannak az egymásra licitálásukkal. Szóval mielőtt asztalhoz ülnének, Nolen még bőven tud váltani néhány komolyabb szót is a hajóáccsal.*
Ezúttal Nolenar nem áll le a raktárfelügyelőkkel diskurálni és nem kanyarodik be a kikötőmester portája felé sem. Bjuvalhoz igyekszik. A gnóm mester a legjobb hajóács, akit a Velasco'rra valaha ismert. A Fekete Szhyllát is ő építette át, amikor sok éve az a vihar megroppantotta a Fog-zátony szikláinál.
Már odakint érezni a sült illatát és hallani a Bjuvaléknál szokásos gyerekzsivajt. Öt poronty egy kétszintes úrilakot is megtöltene visongással, nemhogy a hajóács szerény hajlékát. Nolen épp csak hátrahajtja csuklyáját, s emelné a kezét a kopogáshoz, amikor Bjuval feltépi az ajtót és kidugja kopasz üstökét.*
- Elhoztad? *kérdi máris választ sürgető hangon.*
- El *mondja Nolen és féloldalas vigyort villant. A holmi gyorsan gazdát cserél, mintha nap mint nap gyakorolnák az ilyesmit, akár a sikátorok kétes üzelmeiben utazó alakok.*
- Ne pusmogjatok má' az ajtóba'! Kimegy az összes meleg a házból! *szitkozódik bentről egy női hang.*
- Ne kárálj, asszony! Nézzenek oda! Még be se eresztettem a vendéget, de má' pörlekedik vele.
- Ne is hallgass rá, Gwella *kurjant.* - Csak azért morog, mert fél, hogy egyszer beadod a derekad és hozzám költözöl!
- Még fizetnék is érte, ha vinnéd *dünnyögi Bjuval a bajsza alatt.* - Majd akkor nézem meg a képed, te szájhős, ha egyszer tényleg a nyakadon marad!
*Az előtérül szolgáló szűk folyosón ketten is alig férni meg, de ez egy pillanaton belül még szűkösebbre fordul, amikor a gyereksereglet megrohamozza az érkezőt.*
- Nolenar bácsi! *visongják egymásra licitálva és közben már most csaknem szétszedik a köpenyéből alig kivetkőző Velasco'rrát.*
- Ejj, hát micsoda legénység ez? *toppant Nolen a csizmájával.* - Áthúzatom az ilyen gazokat a hajó alatt. Arrr! Kapitány a fedélzeten! Matrózok, vi-gyázz! *A sipítozás kuncogássá halkul, ahogy az aprónép díszsorba vágja magát a fal mellett. Csak a legkisebb, a vörös loknis kicsi lány pislog tanácstalanul a folyosó közepén.*
- Én húzatom át az egész mólósor alatt Nolenar bácsit, ha megint édességet hozott nektek *les ki a konyhából az ujját ingatva a fitos orrú házasszonya.*
- Én? Soha! *Nolen a mellkasára tett kézzel rázza a fejét, méghozzá nagyon ártatlan képet vágva. Aztán ahogy Gwella visszafordul a konyhába, az ártatlan kifejezés átfordul cinkos mosolyba és a kölykök kezébe nyomja az aszalt gyümölccsel teli kis csomagot. A csimoták lelkes zsivajjal szaladnak el vele, a nyomukban pedig a rőt loknis kislány totyog sietősen. Ő még nem ért a dologból sokat, inkább csak sodródik az árral, de azért virgonc gügyögéssel csatlakozik a többiekhez.*
- Egy flaska diólikőr a ház asszonyának *nyújtja át az üveget Gwellának.* - Anyám küldi neked. A nénikéje ánizsos receptje szerint készült. A kedvenced. Gwella! Te egyre csak szépülsz *öleli meg a nőt.* - Bjuval viszont csak kopaszodik. Mégis mit eszel rajta?
*Mielőtt Gwella válaszolhatna, a gnóm hajóács arrébb túrja Nolent, hogy átölelje a feleségét egy cuppanós csókot nyomva az apró szeplős arcára.*
- Tudod, Nolen, én tarkóig érő homlokkal is szívtipró vagyok. És ha kétségeid volnának, hallgasd csak ezt a ricsajos siserehadat!
- Szívtipró, hm? Vagy csak szerencsés egy áldott jólelkű asszonnyal!
*Mire túlságosan belemelegednének, Gwella mindkettőjüket kihajtja a konyhából, mert csak láb alatt vannak az egymásra licitálásukkal. Szóval mielőtt asztalhoz ülnének, Nolen még bőven tud váltani néhány komolyabb szót is a hajóáccsal.*
353. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-12-14 17:45:49
Üzenet elküldve: 2020-12-14 17:45:49
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Lóháton Artheniorba//
//Maydeleine//
*Hamar kiérnek a tengerészektől és kereskedőktől nyüzsgő partra, s Yath ismét megcsodálja a végtelen tenger csillogó, lágyan hullámzó vizét. A horizonton fel-feltűnnek újabb vitorlák, s bár alig érzékelhetően, de látszik, hogy közelednek. Más hajók pedig épp most futnak ki, vagy csak készülődnek, hogy az elkövetkező órában távozhassanak. Yath távol nőtt fel a tengertől, így minden alkalommal rácsodálkozik új otthona eme szépségére.
Időközben May mellé ér, s átveszi a nő tempóját, hogy zavartalanul tudják megbeszélni a dolgokat.*
-Mi a...
*Ereszti ki a még pont időben elharapott szavakat a száján, talán kicsit hangosabban a kelleténél, ahogy észreveszi a mozgolódást May táskájában. Soha nem látott még sárkánylegyet, így abszolút nem tudja hova tenni a furcsa élőlényt.*
-Hát ez meg miféle szerzet?
*Kérdez ezúttal már rendes hangnemben, s amint megkapja a választ, hümmögve bólint. Nem hallott még erről a fajról, majd ha megállnak valahol, talán lehetősége nyílik jobban megszemlélni a kis teremtményt.*
-Értem. Természetesen még fogok tenni minden tőlem telhetőt, hogy valakinek a bizalmába férkőzzek. Pontosan mit kell majd beszereznem?
*May már az irodában megemlítette, hogy a jó üzlet érdekében van szüksége Yathra, s a cél, hogy megnyerje valakinek a bizalmát. A részletekre viszont nem tért ki, így az elf igyekszik tapogatózni, s részletesebb információkra szert tenni.*
-Érthető. Ne aggódj, bármilyen szerepet magamra tudok ölteni, s az improvizálás is a véremben van. Akár játszhatok úgy is, hogy az illetőnek meg se forduljon a fejében, hogy bármi közöm van a sellőléthez.
*Yath volt már minden, amit éppen a különleges kénnyel-kedvvel érkező urak megkívántak.*
//Maydeleine//
*Hamar kiérnek a tengerészektől és kereskedőktől nyüzsgő partra, s Yath ismét megcsodálja a végtelen tenger csillogó, lágyan hullámzó vizét. A horizonton fel-feltűnnek újabb vitorlák, s bár alig érzékelhetően, de látszik, hogy közelednek. Más hajók pedig épp most futnak ki, vagy csak készülődnek, hogy az elkövetkező órában távozhassanak. Yath távol nőtt fel a tengertől, így minden alkalommal rácsodálkozik új otthona eme szépségére.
Időközben May mellé ér, s átveszi a nő tempóját, hogy zavartalanul tudják megbeszélni a dolgokat.*
-Mi a...
*Ereszti ki a még pont időben elharapott szavakat a száján, talán kicsit hangosabban a kelleténél, ahogy észreveszi a mozgolódást May táskájában. Soha nem látott még sárkánylegyet, így abszolút nem tudja hova tenni a furcsa élőlényt.*
-Hát ez meg miféle szerzet?
*Kérdez ezúttal már rendes hangnemben, s amint megkapja a választ, hümmögve bólint. Nem hallott még erről a fajról, majd ha megállnak valahol, talán lehetősége nyílik jobban megszemlélni a kis teremtményt.*
-Értem. Természetesen még fogok tenni minden tőlem telhetőt, hogy valakinek a bizalmába férkőzzek. Pontosan mit kell majd beszereznem?
*May már az irodában megemlítette, hogy a jó üzlet érdekében van szüksége Yathra, s a cél, hogy megnyerje valakinek a bizalmát. A részletekre viszont nem tért ki, így az elf igyekszik tapogatózni, s részletesebb információkra szert tenni.*
-Érthető. Ne aggódj, bármilyen szerepet magamra tudok ölteni, s az improvizálás is a véremben van. Akár játszhatok úgy is, hogy az illetőnek meg se forduljon a fejében, hogy bármi közöm van a sellőléthez.
*Yath volt már minden, amit éppen a különleges kénnyel-kedvvel érkező urak megkívántak.*
352. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-12-13 22:31:21
Üzenet elküldve: 2020-12-13 22:31:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
// Anaverine, Graril, Arja //
// Északnak //
- Aham! *mondja a férjhez menős dologra. ~Még jó hogy nem akar férjhez menni! Alig lehetek nála idősebb!~ gondolja.*
- Értem. *teszi hozzá együttérzően. A lány tehát elszökhetett otthonról, valami nem túl messzi kis szigetről, itt délen, és most itt van, egyedül a Kikötőben.*
- Nekem is hiányzott a Kalmár! *vallja be Grarilt hallgatva.*
- Két hata csak halat eszem! *nevet fel.*
- A Világítótoronynál voltam. Kardforgatást tanultam az őröktől! *néz huncutul a harcosra.*
- De itt... nem hiszem, hogy túl biztonságos lenne neked. *fordul vissza aztán a lányhoz. Azon gondolkodik, egy cseppet habozva, mivel igazán nem látszik valami hazudozónak, vagy tolvajnak, hogy rá kéne talán bírnia, tartson velük inkább északra, minthogy itt maradjon a Kikötőben.*
- Kicsoda, Graril? Ó, nem! *mosolyodik el.*
- Én sem akarok még férjhez menni senkihez ilyen fiatalon! *neveti el magát még a férjhez menés gondolatára is.*
- Ő fegyveres kísérő a Wegtoren Aranya Kereskedőháznál. Artheniorban. Csak jó barátok vagyunk. A Kereskedőházé a Wegtoreni Kalmár Fogadó is. És én is a Kereskedőház szolgálatában állok. *mondja elkomolyodva. Aztán Graril maga kérdez rá szerencsére a dologra.*
- Szóval Te is hazafelé jössz? *örül meg a férfi szavainak, megbizonyosodva arról, hogy a harcos is Artheniorba tart.*
- Tehát, velünk tartasz, Ana? *kérdezi meg a lányt vidáman, hogy jól meggondolta-e a dolgot. Mert akkor valamelyikük fel kell vegye maga mögé a nyeregbe.*
- Nincsen lovad, ugye? *kérdezi meg azért, hátha lóval szökött a lány, és valahol itt van kikötve a hátasa. De ha nemleges választ kap, akkor a kezét nyújtja, szabaddá téve a kengyelt, hogy a lány fellendülhessen mögé.*
- Gyere! Colonelen elférünk ketten is! Gyalogosan nem tudsz velünk tartani! *Ha esetleg Ana ódzkodik a dologtól, akkor pedig leszáll, és úgy segít neki, és csak akkor száll fel maga is, ha úgy látja, minden rendben lesz. Ha így van, akkor pedig most már tényleg a Kikötőből északra menő útnak fordítja a hátasát.*
- Ennyire látszik még mindig? *válaszol azért Grarilnak.*
- Pedig megittam egy gyógyító bájitalt. Előtte sokkal rondább volt... *meséli, ahogy elindulnak.*
- Kapaszkodj jól belém! *mondja Anának, ahogy ügetésre vált, miközben kifordulnak az északi erdei ösvényre, feltéve, ha a lány valóban felült mögé.*
- És nem hiányolnak majd otthon? *kérdezi meg közben.*
- Neked vannak bátyáid? *kérdezi, ha már ő nem szolgálhatott eggyel.*
// Északnak //
- Aham! *mondja a férjhez menős dologra. ~Még jó hogy nem akar férjhez menni! Alig lehetek nála idősebb!~ gondolja.*
- Értem. *teszi hozzá együttérzően. A lány tehát elszökhetett otthonról, valami nem túl messzi kis szigetről, itt délen, és most itt van, egyedül a Kikötőben.*
- Nekem is hiányzott a Kalmár! *vallja be Grarilt hallgatva.*
- Két hata csak halat eszem! *nevet fel.*
- A Világítótoronynál voltam. Kardforgatást tanultam az őröktől! *néz huncutul a harcosra.*
- De itt... nem hiszem, hogy túl biztonságos lenne neked. *fordul vissza aztán a lányhoz. Azon gondolkodik, egy cseppet habozva, mivel igazán nem látszik valami hazudozónak, vagy tolvajnak, hogy rá kéne talán bírnia, tartson velük inkább északra, minthogy itt maradjon a Kikötőben.*
- Kicsoda, Graril? Ó, nem! *mosolyodik el.*
- Én sem akarok még férjhez menni senkihez ilyen fiatalon! *neveti el magát még a férjhez menés gondolatára is.*
- Ő fegyveres kísérő a Wegtoren Aranya Kereskedőháznál. Artheniorban. Csak jó barátok vagyunk. A Kereskedőházé a Wegtoreni Kalmár Fogadó is. És én is a Kereskedőház szolgálatában állok. *mondja elkomolyodva. Aztán Graril maga kérdez rá szerencsére a dologra.*
- Szóval Te is hazafelé jössz? *örül meg a férfi szavainak, megbizonyosodva arról, hogy a harcos is Artheniorba tart.*
- Tehát, velünk tartasz, Ana? *kérdezi meg a lányt vidáman, hogy jól meggondolta-e a dolgot. Mert akkor valamelyikük fel kell vegye maga mögé a nyeregbe.*
- Nincsen lovad, ugye? *kérdezi meg azért, hátha lóval szökött a lány, és valahol itt van kikötve a hátasa. De ha nemleges választ kap, akkor a kezét nyújtja, szabaddá téve a kengyelt, hogy a lány fellendülhessen mögé.*
- Gyere! Colonelen elférünk ketten is! Gyalogosan nem tudsz velünk tartani! *Ha esetleg Ana ódzkodik a dologtól, akkor pedig leszáll, és úgy segít neki, és csak akkor száll fel maga is, ha úgy látja, minden rendben lesz. Ha így van, akkor pedig most már tényleg a Kikötőből északra menő útnak fordítja a hátasát.*
- Ennyire látszik még mindig? *válaszol azért Grarilnak.*
- Pedig megittam egy gyógyító bájitalt. Előtte sokkal rondább volt... *meséli, ahogy elindulnak.*
- Kapaszkodj jól belém! *mondja Anának, ahogy ügetésre vált, miközben kifordulnak az északi erdei ösvényre, feltéve, ha a lány valóban felült mögé.*
- És nem hiányolnak majd otthon? *kérdezi meg közben.*
- Neked vannak bátyáid? *kérdezi, ha már ő nem szolgálhatott eggyel.*
351. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-12-13 21:03:51
Üzenet elküldve: 2020-12-13 21:03:51
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Graril, Arja//
*Nem ilyen zajos belépőre számított. Ló, lány, de most még egy ismeretlen alak is... Ráadásul amúgy is alacsony, de most tényleg kénytelen nyakát tekintgetve felbámulni a lovasokra. Viszont ösztönei, úgy látszik, nem hagyták cserben, hiszen a másik lány kedvesen szólítja meg. *
- Most épp onnan jöttem *mutat egy távolabb állomásozó hajó felé, melynek pakolása már majdnem teljesen befejeződött. *
- Nem jöttem olyan messziről, de kicsi, jelentéktelen, és szárazföldön képtelenség bárhova is eljutni onnan. Úgyhogy az ember lányát inkább helyben férjhez adják. Nem akartam férjhez menni, szóval most itt vagyok.
* Egy vállrándítás és egy ajakharapás fürge kombinációjával zárja szavait, aztán az újonnan csatlakozott ismeretlenre pillant zavartan, majd a lányra, majd vissza az ismeretlenre. *
- Persze, azért az lehet jó dolog is esetleg. Mármint, ha ő a férjed... Vagy a bátyád vagy ilyesmi.
* Próbálja zavartan menteni a menthetőt, majdnem lemaradva a diszkrét invitálásról. *
- Nos, a nevem Anaverine, de megteszi az Ana is. És szívesen tartanék veletek.
* Ezzel tanácstalanul megáll a lovak között. Nem gondolta ezt át teljesen. De egyelőre nem bántják, és ez is valami. *
*Nem ilyen zajos belépőre számított. Ló, lány, de most még egy ismeretlen alak is... Ráadásul amúgy is alacsony, de most tényleg kénytelen nyakát tekintgetve felbámulni a lovasokra. Viszont ösztönei, úgy látszik, nem hagyták cserben, hiszen a másik lány kedvesen szólítja meg. *
- Most épp onnan jöttem *mutat egy távolabb állomásozó hajó felé, melynek pakolása már majdnem teljesen befejeződött. *
- Nem jöttem olyan messziről, de kicsi, jelentéktelen, és szárazföldön képtelenség bárhova is eljutni onnan. Úgyhogy az ember lányát inkább helyben férjhez adják. Nem akartam férjhez menni, szóval most itt vagyok.
* Egy vállrándítás és egy ajakharapás fürge kombinációjával zárja szavait, aztán az újonnan csatlakozott ismeretlenre pillant zavartan, majd a lányra, majd vissza az ismeretlenre. *
- Persze, azért az lehet jó dolog is esetleg. Mármint, ha ő a férjed... Vagy a bátyád vagy ilyesmi.
* Próbálja zavartan menteni a menthetőt, majdnem lemaradva a diszkrét invitálásról. *
- Nos, a nevem Anaverine, de megteszi az Ana is. És szívesen tartanék veletek.
* Ezzel tanácstalanul megáll a lovak között. Nem gondolta ezt át teljesen. De egyelőre nem bántják, és ez is valami. *
350. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-12-13 20:54:55
Üzenet elküldve: 2020-12-13 20:54:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Anaverine és Arja //
// Északnak //
*A férfi rátekint a zsákvászon köpenyére.*
-Hosszú történet, fogalmazzunk úgy, hogy sikerült legyőzni a belső démonaimat, és ez annak a jele, hogy mindig tartsam magam alázatba.*Mondja röviden a férfi. A lány kíváncsiskodására kicsit zavart lesz.*
-Van egy ö... régi barátom a közelben, őt látogattam meg.* Zárja rövidre a témát a harcos.*
-Igen, Yeza állandóan csak téged keres. Lesz nagy öröm, ha meglát.* Azért a férfi tekintetét nem kerülik ki a lány sérülései.*
-Valaki jól elintézett, de majd út közben elmondod. A kisasszony is velünk tart?* Kérdezi Graril, a barna hajú lánytól.*
// Északnak //
*A férfi rátekint a zsákvászon köpenyére.*
-Hosszú történet, fogalmazzunk úgy, hogy sikerült legyőzni a belső démonaimat, és ez annak a jele, hogy mindig tartsam magam alázatba.*Mondja röviden a férfi. A lány kíváncsiskodására kicsit zavart lesz.*
-Van egy ö... régi barátom a közelben, őt látogattam meg.* Zárja rövidre a témát a harcos.*
-Igen, Yeza állandóan csak téged keres. Lesz nagy öröm, ha meglát.* Azért a férfi tekintetét nem kerülik ki a lány sérülései.*
-Valaki jól elintézett, de majd út közben elmondod. A kisasszony is velünk tart?* Kérdezi Graril, a barna hajú lánytól.*
349. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-12-13 20:10:36
Üzenet elküldve: 2020-12-13 20:10:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
// Anaverine, Graril, Arja //
// Északnak //
- Semmi baj! *igyekszik megállítani egy pillanatra Colonelt, akinek nem nagyon tetszik a dolog, de egy erőteljes húzás a kantárszáron jobb belátásra bírja. ~Nem volt még itt korábban?~ ráncolja azért egy kicsit a homlokát a hallottakra, és hajol előre önkéntelenül, hogy hallja az utolsó, egészen halkan kimondott szavakat.*
- Elveszettnek? *csodálkozik, visszatérve az előbbi testtartásába, majd jön hirtelen zavarba. A lány nyilván nem véletlen mondta olyan halkan az utolsó néhány szót, ő meg itt hangoskodik.*
- Hát honnan jöttél? Nem idevalósi vagy? *kérdezi kedvesen, a szokásos Arja-féle őszinte kíváncsisággal.
Ekkor köszön rá egy nagyon is ismerős hang.*
- Graril!! *fordul a hang irányába nagyon gyorsan.*
- Mit keresel Te itt??! És *bámulja meg a férfit* - mi ez a furcsa köpeny rajtad??
- Ideges? *hökken meg azért a feddő szavakra.*
- Hát én már éppen indulok vissza, Artheniorba. *von vállat, de azért jól esik neki, hogy úgy látszik, hiányolták a Kalmárban.*
- Hogy ő? Azt nem tudom! Éppen csak most ismertem meg. *fordul vissza kíváncsian újra a barna lányhoz.*
A hozzászólás írója (Szürke Arja) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.12.13 20:24:38
// Északnak //
- Semmi baj! *igyekszik megállítani egy pillanatra Colonelt, akinek nem nagyon tetszik a dolog, de egy erőteljes húzás a kantárszáron jobb belátásra bírja. ~Nem volt még itt korábban?~ ráncolja azért egy kicsit a homlokát a hallottakra, és hajol előre önkéntelenül, hogy hallja az utolsó, egészen halkan kimondott szavakat.*
- Elveszettnek? *csodálkozik, visszatérve az előbbi testtartásába, majd jön hirtelen zavarba. A lány nyilván nem véletlen mondta olyan halkan az utolsó néhány szót, ő meg itt hangoskodik.*
- Hát honnan jöttél? Nem idevalósi vagy? *kérdezi kedvesen, a szokásos Arja-féle őszinte kíváncsisággal.
Ekkor köszön rá egy nagyon is ismerős hang.*
- Graril!! *fordul a hang irányába nagyon gyorsan.*
- Mit keresel Te itt??! És *bámulja meg a férfit* - mi ez a furcsa köpeny rajtad??
- Ideges? *hökken meg azért a feddő szavakra.*
- Hát én már éppen indulok vissza, Artheniorba. *von vállat, de azért jól esik neki, hogy úgy látszik, hiányolták a Kalmárban.*
- Hogy ő? Azt nem tudom! Éppen csak most ismertem meg. *fordul vissza kíváncsian újra a barna lányhoz.*
A hozzászólás írója (Szürke Arja) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.12.13 20:24:38
348. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-12-13 19:49:12
Üzenet elküldve: 2020-12-13 19:49:12
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Mire a bámulást megbocsátja magának, kis híján lógázolás áldozatává válik. Méltatlan halál lenne, és láthatóan sem az állat, sem a gazdája nem húzná szívesen ilyesmivel saját idejét. Elgémberedett tagjai és a pallók szűkössége ellenére azért valamennyit ő is hárít, miközben kimakogja az első szót, ami eszébe jut:*
- Bocsánat.
*És mivel ha már egyszer belelendült, mindig beszédessé válik, gyorsan folytatja is a lányhoz intézve szavait:*
- nem akartalak feltartani.. És megbámulni sem. Csak tudod, nem voltam még itt korábban, és egy kicsit... *hangját lehalkítja, mert ezt a bizalmas információt nem osztaná meg a teljes kikötőszemélyzettel, és szinte suttogva fejezi be:*
- egy kicsit elveszettnek érzem most magam.
- Bocsánat.
*És mivel ha már egyszer belelendült, mindig beszédessé válik, gyorsan folytatja is a lányhoz intézve szavait:*
- nem akartalak feltartani.. És megbámulni sem. Csak tudod, nem voltam még itt korábban, és egy kicsit... *hangját lehalkítja, mert ezt a bizalmas információt nem osztaná meg a teljes kikötőszemélyzettel, és szinte suttogva fejezi be:*
- egy kicsit elveszettnek érzem most magam.
347. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-12-13 19:43:36
Üzenet elküldve: 2020-12-13 19:43:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Anaverine és Arja //
// Északnak //
*A ló prüszkölve halad tovább a dokkoknál. A sós illatú levegő lehet ezt váltja ki egyes hátasoknál. A férfi kicsit szaporábbra fogja a lovat, elvégre szeretne hamar a városba érni. Az orra alatt még egy kis nótát is dúdol, amikor egy ismerős hangot hall. Oda is lép hátasával, amikor megálltja, hogy az eltűntnek hitt Arja az.*
-Szia Arja! Merre csavarogtál? A Kalmárban már mindenki teljesen ideges miattad.* Aztán az ismeretlen lányra pillant.*
-Ő ki?* Kérdezi a férfi. Legszívesebben leszállna a lóról, és jól megölelni a csavargó Arját, de idegenek előtt nem szereti ennyi kinyilvánítani az érzelmeit.*
// Északnak //
*A ló prüszkölve halad tovább a dokkoknál. A sós illatú levegő lehet ezt váltja ki egyes hátasoknál. A férfi kicsit szaporábbra fogja a lovat, elvégre szeretne hamar a városba érni. Az orra alatt még egy kis nótát is dúdol, amikor egy ismerős hangot hall. Oda is lép hátasával, amikor megálltja, hogy az eltűntnek hitt Arja az.*
-Szia Arja! Merre csavarogtál? A Kalmárban már mindenki teljesen ideges miattad.* Aztán az ismeretlen lányra pillant.*
-Ő ki?* Kérdezi a férfi. Legszívesebben leszállna a lóról, és jól megölelni a csavargó Arját, de idegenek előtt nem szereti ennyi kinyilvánítani az érzelmeit.*
346. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-12-13 18:52:12
Üzenet elküldve: 2020-12-13 18:52:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
// Anaverine //
// Északnak //
*Kikerülné a lányt is, aki egyik pillanatról a másikra tűnik fel, de akármerre húzza a ló kantárszárát, az apró termetű, nála nem sokkal ha fiatalabb, barna hajú teremtés mintha egyenesen neki tartana.*
- Vigyázz, no! *mondja kedves figyelmeztetőn, ahogy félrerántja Colonelt, aki méltatlankodva fel is horkan az ide-oda rángatástól.*
- Még a végén bajod esik! *nézi meg alaposabban magának a lóról. Igazán nem látszik koldusnak, vagy utcagyereknek a lány, de mégis... eléggé elveszettnek tűnik. ~Vajon mit keres ilyenkor itt, kora hajnalban, a Dokkoknál?~ gondolja, de azután tovább ügetne, ha csak meg nem szólítják valamiért, a Kikötőből északra vezető út irányába.*
// Északnak //
*Kikerülné a lányt is, aki egyik pillanatról a másikra tűnik fel, de akármerre húzza a ló kantárszárát, az apró termetű, nála nem sokkal ha fiatalabb, barna hajú teremtés mintha egyenesen neki tartana.*
- Vigyázz, no! *mondja kedves figyelmeztetőn, ahogy félrerántja Colonelt, aki méltatlankodva fel is horkan az ide-oda rángatástól.*
- Még a végén bajod esik! *nézi meg alaposabban magának a lóról. Igazán nem látszik koldusnak, vagy utcagyereknek a lány, de mégis... eléggé elveszettnek tűnik. ~Vajon mit keres ilyenkor itt, kora hajnalban, a Dokkoknál?~ gondolja, de azután tovább ügetne, ha csak meg nem szólítják valamiért, a Kikötőből északra vezető út irányába.*
345. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-12-13 16:55:51
Üzenet elküldve: 2020-12-13 16:55:51
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//-->Arja//
*Sós levegő, csípős hajnal, és talán egy patkány motoszkálásának hangja ébreszti. Utóbbiról végül úgy dönt, talán csak egy kósza foszlány az éjszakai zavaros álmából. Pedig pár órája még abban is biztos volt, hogy ezt az éjszakát majd ébren tölti. Akárhogy is, végre a kikötőben van, azon a helyen, ahova soha nem szabadott volna eljönnie, és amiről gyakran meg is ígérte, hogy nem jön ide soha. Mármint egyedül. És addig, amíg ilyen fiatal.*
~Hát, ez nem az első ígéretem, amit nem tartok be.. ~ *villan át agyán a gondolat, de aztán egy sokkal praktikusabb késztetés követi, ami a gyomra felől érkezik:*
~ Szereznem kellene valami ehetőt.~
*Búcsút intve a kényelmetlen faládák társaságának, óvatosan kikecmereg az egyik pallóra. A dokkmunkások, ahogy az várható is volt, észre sem veszik. Eddig sem tették. Az is igaz, hogy ő sem vágyik a figyelemre. *
~ Itt akár észrevétlen is maradhatnék. De jobb lesz mégis elvegyülni~
*Miután így meggyőzte magát, egy hangosabb, kofák és koldusok alkotta csoport felé indul, lépteire magabiztosságot kényszerítve. Hamarosan ráeszmél, hogy a földre sütött tekintet sokat ront az összképen, ezért kényszeríti magát, hogy felemelje fejét és bátran tekintsen a számára új világra.
Ekkor pillantja meg...azt a másikat. Egy másik lányt. Nem is messze tőle ugyanis szintén bámészkodik valaki, de annak a másiknak nem érződik az arcán riadalom. Kicsit talán magasabb lehet, és minden bizonnyal a környéket is jobban ismeri.
És mégis... Bámészkodik. *
~ Máris megnyugtattál ~*gondolja, miközben ösztönösen az ismeretlen lány felé tart, egy pillanatra sem emelve le róla tekintetét *~ ha te ilyen nyugodtan töltöd ezt a hajnali órát itt, akkor úgy kell legyen, hogy nekem hazudtak, és ez a hely mégsem veszélyes. ~
*És közben, félig önkéntelenül, egyre közelebb lép bátorsága ismeretlen forrásához. Mire feleszmél, szinte már előtte áll. Innen már nehéz lenne visszakozni... *
*Sós levegő, csípős hajnal, és talán egy patkány motoszkálásának hangja ébreszti. Utóbbiról végül úgy dönt, talán csak egy kósza foszlány az éjszakai zavaros álmából. Pedig pár órája még abban is biztos volt, hogy ezt az éjszakát majd ébren tölti. Akárhogy is, végre a kikötőben van, azon a helyen, ahova soha nem szabadott volna eljönnie, és amiről gyakran meg is ígérte, hogy nem jön ide soha. Mármint egyedül. És addig, amíg ilyen fiatal.*
~Hát, ez nem az első ígéretem, amit nem tartok be.. ~ *villan át agyán a gondolat, de aztán egy sokkal praktikusabb késztetés követi, ami a gyomra felől érkezik:*
~ Szereznem kellene valami ehetőt.~
*Búcsút intve a kényelmetlen faládák társaságának, óvatosan kikecmereg az egyik pallóra. A dokkmunkások, ahogy az várható is volt, észre sem veszik. Eddig sem tették. Az is igaz, hogy ő sem vágyik a figyelemre. *
~ Itt akár észrevétlen is maradhatnék. De jobb lesz mégis elvegyülni~
*Miután így meggyőzte magát, egy hangosabb, kofák és koldusok alkotta csoport felé indul, lépteire magabiztosságot kényszerítve. Hamarosan ráeszmél, hogy a földre sütött tekintet sokat ront az összképen, ezért kényszeríti magát, hogy felemelje fejét és bátran tekintsen a számára új világra.
Ekkor pillantja meg...azt a másikat. Egy másik lányt. Nem is messze tőle ugyanis szintén bámészkodik valaki, de annak a másiknak nem érződik az arcán riadalom. Kicsit talán magasabb lehet, és minden bizonnyal a környéket is jobban ismeri.
És mégis... Bámészkodik. *
~ Máris megnyugtattál ~*gondolja, miközben ösztönösen az ismeretlen lány felé tart, egy pillanatra sem emelve le róla tekintetét *~ ha te ilyen nyugodtan töltöd ezt a hajnali órát itt, akkor úgy kell legyen, hogy nekem hazudtak, és ez a hely mégsem veszélyes. ~
*És közben, félig önkéntelenül, egyre közelebb lép bátorsága ismeretlen forrásához. Mire feleszmél, szinte már előtte áll. Innen már nehéz lenne visszakozni... *
344. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-12-13 10:25:09
Üzenet elküldve: 2020-12-13 10:25:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
// Északnak //
*A pirkadat már a Dokkoknál éri. Már teljes pompájában felbukkan a nap a horizont végén, messze kint a tenger ezüstös végtelenjén, furcsán vörösre színezve a Kikötői mólók, hajók és bárkák sziluettjét, messzire elűzve az éjszaka árnyait.
A korai órák és a csípős hideg ellenére jó jéhány hajó oldalanál már ott egyensúlyoznak hosszú, keskeny pallókon, vízhatlan bálákat, göngyölegeket, hordőkat és ormótlan, karikával ellátott vasalt ládákat próbálva meg le vagy éppen feljuttatni a hajó gyomrába, vagy abból ki, a parti raktárak valamelyikéhez. A legtöbb helyen tagbaszakadt matrózok, vagy a tengeri hajókról régen kikopott, az életüket jó ideje dokkmunkásként tengető sovány, inas nyomorultak végzik ezt a nehéz munkát, akik a Dokkok menti raktárak valamelyik szegletében, vagy a Kikötői nyomornegyedben húzzák meg magukat, és többnyire a napi rum adagjukért gürcölnek egész napon át. Csak néhány gazdag hajótulajdonos, odakinn a hullamtörőknél, csak ők engedhetik meg maguknak, hogy a kinti, magasba meredő hajódarukat is igénybe vegyek a műveletnél, csak ezek kapitánya irányítja odafentről a kipakolást ordítva, amikor egy-egy lengő, összekötözött göngyöleg tömeg végre szárazföldet ér.
Ezeket az árukat is aztán hamar elnyeli a raktárak mélye, hogy aztán felkerüljenek egy folyami hajóra, vagy egy szekérkaravánra.
Arja élvezi a bámészkodást, még az is megfordul a fejében, hogy itt marad még néhány napig délen. Amúgy is elege van már a halból! Amióta csak belefogott a Toronynál a tanulásba és edzésbe, több mint két hattal ezelőtt, mást sem evett, mint halat!
De végül a kötelességérzete erősebb. Sóhajtva megfordítja Colonelt, és elindul, hogy maga mögött hagyja a Dokkokat, óvatosan kikerülgetve a Kikötői élet rendes reggeli eseményeit: az egymás vállát lapogató, valami éjszakai tivornyából a hajójukra tartó matrózok csoportját, az elképesztő nagyságú zsákokat cipelő dokkmunkásokat, a szekerekre pakoló, csípős nyelvű kofákat, a csinosan öltözött, nézelődő, sorukra váró gazdag népeket, az éles szemmel figyelő koldusokat és csavargókat, és a ki tudja még miféle tarka népséget.
~Más mint a városok.~ gondolja, és bár tetszik neki az élénk nyüzsgés, a tenger hullámainak állandóan mormoló jelenléte, a hatalmas hajók. De őt nem varázsolja el úgy, mint sok korabeli fiút Lanawin-szerte, akik mindennek búcsút mondva elindulnak otthonról, és egészen fiatalon tengerésznek állnak, hogy aztán végül kalózként végezzék, a tengerben lelve sírjukat.
~Nolenar is valami ilyenforma lehetett.~ gondolja. ~Szerencséje, hogy ő visszatért.~*
*A pirkadat már a Dokkoknál éri. Már teljes pompájában felbukkan a nap a horizont végén, messze kint a tenger ezüstös végtelenjén, furcsán vörösre színezve a Kikötői mólók, hajók és bárkák sziluettjét, messzire elűzve az éjszaka árnyait.
A korai órák és a csípős hideg ellenére jó jéhány hajó oldalanál már ott egyensúlyoznak hosszú, keskeny pallókon, vízhatlan bálákat, göngyölegeket, hordőkat és ormótlan, karikával ellátott vasalt ládákat próbálva meg le vagy éppen feljuttatni a hajó gyomrába, vagy abból ki, a parti raktárak valamelyikéhez. A legtöbb helyen tagbaszakadt matrózok, vagy a tengeri hajókról régen kikopott, az életüket jó ideje dokkmunkásként tengető sovány, inas nyomorultak végzik ezt a nehéz munkát, akik a Dokkok menti raktárak valamelyik szegletében, vagy a Kikötői nyomornegyedben húzzák meg magukat, és többnyire a napi rum adagjukért gürcölnek egész napon át. Csak néhány gazdag hajótulajdonos, odakinn a hullamtörőknél, csak ők engedhetik meg maguknak, hogy a kinti, magasba meredő hajódarukat is igénybe vegyek a műveletnél, csak ezek kapitánya irányítja odafentről a kipakolást ordítva, amikor egy-egy lengő, összekötözött göngyöleg tömeg végre szárazföldet ér.
Ezeket az árukat is aztán hamar elnyeli a raktárak mélye, hogy aztán felkerüljenek egy folyami hajóra, vagy egy szekérkaravánra.
Arja élvezi a bámészkodást, még az is megfordul a fejében, hogy itt marad még néhány napig délen. Amúgy is elege van már a halból! Amióta csak belefogott a Toronynál a tanulásba és edzésbe, több mint két hattal ezelőtt, mást sem evett, mint halat!
De végül a kötelességérzete erősebb. Sóhajtva megfordítja Colonelt, és elindul, hogy maga mögött hagyja a Dokkokat, óvatosan kikerülgetve a Kikötői élet rendes reggeli eseményeit: az egymás vállát lapogató, valami éjszakai tivornyából a hajójukra tartó matrózok csoportját, az elképesztő nagyságú zsákokat cipelő dokkmunkásokat, a szekerekre pakoló, csípős nyelvű kofákat, a csinosan öltözött, nézelődő, sorukra váró gazdag népeket, az éles szemmel figyelő koldusokat és csavargókat, és a ki tudja még miféle tarka népséget.
~Más mint a városok.~ gondolja, és bár tetszik neki az élénk nyüzsgés, a tenger hullámainak állandóan mormoló jelenléte, a hatalmas hajók. De őt nem varázsolja el úgy, mint sok korabeli fiút Lanawin-szerte, akik mindennek búcsút mondva elindulnak otthonról, és egészen fiatalon tengerésznek állnak, hogy aztán végül kalózként végezzék, a tengerben lelve sírjukat.
~Nolenar is valami ilyenforma lehetett.~ gondolja. ~Szerencséje, hogy ő visszatért.~*
343. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-12-10 14:18:57
Üzenet elküldve: 2020-12-10 14:18:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
// Yath társaságában //
*Nem teketóriáznak sokat, felülnek a már előre felszerszámozott lovakra és megindulnak a kikötő koszos utcáin. Ő maga inkább még a fejébe is húzza a csuklyát, nehogy valaki felismerje őt. A táska a ló oldalnyergében apró mocorgásnak indul és kikandikál belőle valami, egy igazán érdekes lény fejét pillanthatja meg társnője, ha éppen arra tekint. A sárkánylégy úgy tűnik kíváncsi természet és nem tud csak úgy a sötétben összecsomagolva megbújni. Miközben haladnak néhány szót intéz Yathoz, hogy jobban képbe hozza őt.*
-Szükségünk lesz majd néhány varázsitalra, mert a városban másfajtákat kevernek, mint nálunk a kikötőben. Ezért mindenképpen előnyös, ha szert teszünk egy kereskedő „ismerősre”. Mindjárt járd is bíznék egy beszerzést, csak, hogy lássuk milyen áron dolgoznak. Viszont hallottam róla, hogy vannak bizonyos… sötét varázsitalok, amelyeket nem mindenhol tudnak kikeverni, hanem azokért veszélyesebb vidékekre kell utazni. *Itt tart egy leheletnyi szünetet, mert bizony ő saját embereit nem szívesen küldené el értük, az kéne még, hogy ne térjenek vissza vagy csak éppen hogy.*
-Bizonyára neked is jót fog tenni a levegőváltozás. *Jegyzi meg, mert azért néha jó kitenni az embernek a lábát a négy fal közül.*
-Csak az óvatosság kedvéért, nem szeretném, ha a saját neveden mutatkoznál be és mesélnél a munkádról a városban. Úgy tapasztaltam, ott nem mindenki viszonyul pozitívan ezekhez a dolgokhoz és nem szeretném, ha kockáztatnál. *Szögezi le, inkább legyenek óvatosak, mint sem hogy megüsse valamelyikőjük a bokáját vele.*
*Nem teketóriáznak sokat, felülnek a már előre felszerszámozott lovakra és megindulnak a kikötő koszos utcáin. Ő maga inkább még a fejébe is húzza a csuklyát, nehogy valaki felismerje őt. A táska a ló oldalnyergében apró mocorgásnak indul és kikandikál belőle valami, egy igazán érdekes lény fejét pillanthatja meg társnője, ha éppen arra tekint. A sárkánylégy úgy tűnik kíváncsi természet és nem tud csak úgy a sötétben összecsomagolva megbújni. Miközben haladnak néhány szót intéz Yathoz, hogy jobban képbe hozza őt.*
-Szükségünk lesz majd néhány varázsitalra, mert a városban másfajtákat kevernek, mint nálunk a kikötőben. Ezért mindenképpen előnyös, ha szert teszünk egy kereskedő „ismerősre”. Mindjárt járd is bíznék egy beszerzést, csak, hogy lássuk milyen áron dolgoznak. Viszont hallottam róla, hogy vannak bizonyos… sötét varázsitalok, amelyeket nem mindenhol tudnak kikeverni, hanem azokért veszélyesebb vidékekre kell utazni. *Itt tart egy leheletnyi szünetet, mert bizony ő saját embereit nem szívesen küldené el értük, az kéne még, hogy ne térjenek vissza vagy csak éppen hogy.*
-Bizonyára neked is jót fog tenni a levegőváltozás. *Jegyzi meg, mert azért néha jó kitenni az embernek a lábát a négy fal közül.*
-Csak az óvatosság kedvéért, nem szeretném, ha a saját neveden mutatkoznál be és mesélnél a munkádról a városban. Úgy tapasztaltam, ott nem mindenki viszonyul pozitívan ezekhez a dolgokhoz és nem szeretném, ha kockáztatnál. *Szögezi le, inkább legyenek óvatosak, mint sem hogy megüsse valamelyikőjük a bokáját vele.*
342. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-11-26 19:28:51
Üzenet elküldve: 2020-11-26 19:28:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
// Úton //
* Kicsit fájó szívvel hagyja maga mögött a Sellőházat, de menni kell. Abban cuccban megy el, amiben érkezett is. Egyszerű vászon munkásruhájában. A kikötőt már viszonylag jól ismeri, ezért inkább a város felé tart. Itt túl sok a szenteskedő haramia, akiket csak a pénz érdekel. Talán fent majd másmilyen lesz minden. A barikád felé veszi hát az irányt. Nem lepődik meg azon, hogy ott már nincsen semmi sem.*
~ Még jó, hogy az egyesség előtt fejeztük be a tárgyalást. ~ *Gondolja magában és aztán beveszi magát az erdőbe. Talán kicsit elhamarkodta a távozást, mert most még ugyan nem tűnik fel neki, de már délután fele jár az idő. Az este pedig gyorsan elérkezik majd.*
* Kicsit fájó szívvel hagyja maga mögött a Sellőházat, de menni kell. Abban cuccban megy el, amiben érkezett is. Egyszerű vászon munkásruhájában. A kikötőt már viszonylag jól ismeri, ezért inkább a város felé tart. Itt túl sok a szenteskedő haramia, akiket csak a pénz érdekel. Talán fent majd másmilyen lesz minden. A barikád felé veszi hát az irányt. Nem lepődik meg azon, hogy ott már nincsen semmi sem.*
~ Még jó, hogy az egyesség előtt fejeztük be a tárgyalást. ~ *Gondolja magában és aztán beveszi magát az erdőbe. Talán kicsit elhamarkodta a távozást, mert most még ugyan nem tűnik fel neki, de már délután fele jár az idő. Az este pedig gyorsan elérkezik majd.*
341. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-11-25 21:20:04
Üzenet elküldve: 2020-11-25 21:20:04
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//A barikádnál//
//Zárás//
*Hogy mi történik ezek után, Dhoriszt nem különösebben érdekli. Változnak az idők napról napra. Ami eleinte jónak tűnt, most már csekély reményekkel kecsegtet. Annak idején a társai elhagyták, ami nem érintette különösen mélyen, de azért nem lett volna rossz, ha többen csinálhatják az adószedést. De ennek vége, Dhorisz ráunt, hogy mindenkinek magyarázkodjon, miért is strázsál egy nem kimondottan jó barikád mellett naphosszat. Elég volt ebből. Így miután ott hagyta a megsebesített csuklyást, visszatérve a barikádhoz elbontja azt. A ládákat visszacipeli a partra, az úton keresztben heverő farönköt pedig félregörgeti. Úgy érzi, nem kell hozzáfűznie semmit az egészhez. Mindössze a bicegő törpe felé biccent egyet, s hozzáteszi:*
- Minden jót.* Dolga végeztével pedig emelt fővel távozik a bűzös kikötőből. Ideje új meló után nézni.*
//Zárás//
*Hogy mi történik ezek után, Dhoriszt nem különösebben érdekli. Változnak az idők napról napra. Ami eleinte jónak tűnt, most már csekély reményekkel kecsegtet. Annak idején a társai elhagyták, ami nem érintette különösen mélyen, de azért nem lett volna rossz, ha többen csinálhatják az adószedést. De ennek vége, Dhorisz ráunt, hogy mindenkinek magyarázkodjon, miért is strázsál egy nem kimondottan jó barikád mellett naphosszat. Elég volt ebből. Így miután ott hagyta a megsebesített csuklyást, visszatérve a barikádhoz elbontja azt. A ládákat visszacipeli a partra, az úton keresztben heverő farönköt pedig félregörgeti. Úgy érzi, nem kell hozzáfűznie semmit az egészhez. Mindössze a bicegő törpe felé biccent egyet, s hozzáteszi:*
- Minden jót.* Dolga végeztével pedig emelt fővel távozik a bűzös kikötőből. Ideje új meló után nézni.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1128-1147