Kikötő - Dokkok és kikötő
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Tenger és szigetek (új) Kikötői erdőség (új) Csatornarendszer (új) | Dokkok és kikötő | Lakónegyed (új) Vámház (új) Világítótorony (új) |  |
360. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2013-08-23 00:58:32
Üzenet elküldve: 2013-08-23 00:58:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Szelíd
*Egyre többen vannak a dokkoknál. Balin szemét szúrja ez az apró tény. Nem is lenne olyan szörnyű ez a kijelentés, ha most nem fegyvert viselő, agresszív idegenekről lenne szó. A távolban egy fiú kaszával rohangál, míg nem messze tőle egy igazi, kétméteres, csupa izom ork beszélget egy törékeny ember hölggyel. Balin arcára megvető mosoly kúszik. Úgy érzi magát, mintha valami kocsmai bárd balladájába csöppent volna. Arthenior valóban olyan olvasztó tégely, ahogy mesélték neki. Fertő. Még az óriások közelségét is megszokta, az elfek sem zavarják már annyira, viszont vannak olyan személyek és olyan dolgok, amit egyelőre nem képes elfogadni. A férfi mélyet szív a levegőbe, majd köp egyet. A deszkákra, és nem a vízbe. A víz többet ér. Tekintete újra és újra a szigetre vándorol, miközben ujjai az egyik zsebében matatnak. Nem nyugszik, míg ki nem tapogat egy apró, négyszögletű fiolát. Nem veszi elő, nem nézi meg. Neki elég, hogy ujjaival érinthette a kivonatot. Semmiképpen nem hagyhatja a víz ezen oldalán, mindenképp el kell juttatnia a szigetre, hogy a látomások elérhessék. Finoman elengedi a fiolát, majd nagyot sóhajt, végig simítja arcát. A szerek kezdenek kiütni bőrén. Az arca kezd repedezett és száraz lenni, de nem hagyhatja abba, szüksége van minden tudásra, amit a természet eljuttat hozzá. Mindenre.*
359. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2013-08-23 00:28:59
Üzenet elküldve: 2013-08-23 00:28:59
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 65
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 65
Játékstílus: Szelíd
//Chothal Narral//
*Egy darabig gondolkozik azon, hogy kezdjen neki mondókájának. Teljesen biztos benne, hogy halálra fogja untatni a férfit, mivel nem valami izgalmas az ő kis története. A férfi halk megjegyzését nem tudja mire vélni. Nagyot sóhajt, majd mesélni kezd.*
- Nem tudom mennyire, látszik, de nemesi családból származok. Nem hazudok, ha azt mondom hogy felnőtté válásomig szigorú neveltetésben volt részem, amivel még nem is lett volna baj, de amikor megszegtem nevelőim szavát hetekig, akár hónapokig egy sötét hűvös szobába kellett gubbasztanom addig, amíg nem könyörögtem, hogy engedjenek ki. Egyáltalán nem volt kellemes, korom sötétben a hideg földön és az amúgy is hűvös szobában ücsörögni. Nem voltak barátaim, igazi családom se, sőt még életem se. Megszöktem és most kalandokra, barátokra vágyok. Remélem kielégítettem a kíváncsiságát.
*Elfordul, majd figyeli, ahogy lassan megy le a nap. Majd a férfi felé küld egy látszólagos boldog mosolyt, melyben próbálja elrejteni valódi érzéseit. Mivel a múlt felidézése mindig erősen hatott rá.*
A hozzászólás írója (Dalavesta Eleisa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.08.23 00:32:17
*Egy darabig gondolkozik azon, hogy kezdjen neki mondókájának. Teljesen biztos benne, hogy halálra fogja untatni a férfit, mivel nem valami izgalmas az ő kis története. A férfi halk megjegyzését nem tudja mire vélni. Nagyot sóhajt, majd mesélni kezd.*
- Nem tudom mennyire, látszik, de nemesi családból származok. Nem hazudok, ha azt mondom hogy felnőtté válásomig szigorú neveltetésben volt részem, amivel még nem is lett volna baj, de amikor megszegtem nevelőim szavát hetekig, akár hónapokig egy sötét hűvös szobába kellett gubbasztanom addig, amíg nem könyörögtem, hogy engedjenek ki. Egyáltalán nem volt kellemes, korom sötétben a hideg földön és az amúgy is hűvös szobában ücsörögni. Nem voltak barátaim, igazi családom se, sőt még életem se. Megszöktem és most kalandokra, barátokra vágyok. Remélem kielégítettem a kíváncsiságát.
*Elfordul, majd figyeli, ahogy lassan megy le a nap. Majd a férfi felé küld egy látszólagos boldog mosolyt, melyben próbálja elrejteni valódi érzéseit. Mivel a múlt felidézése mindig erősen hatott rá.*
A hozzászólás írója (Dalavesta Eleisa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.08.23 00:32:17
358. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2013-08-22 23:47:30
Üzenet elküldve: 2013-08-22 23:47:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 211
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 211
Játékstílus: Szelíd
//Dalavesta Eleisa//
*A tenger mindég is itt volt... az ember s minden halandó pedig csak utólag jött ide. Csúnya lenne, ha képesek lennének a morajlását csak úgy eltüntetni.
Az ork sosem volt a fejlődés és tudomány híve. De a maradiságé és babonásságé sem... a feltalálóknál és kutatóknál csak egy valakiket gyűlölt jobban... a mágiával cimborálókat. Mind ki a varázslattal cimborál az Chothal ellensége. A mágia nem embertől való... jóval az ember felett áll, s ha a halandó kezébe veszi... abból jó nem sül ki.
Nem néz fel a másik félre. Bár a kaland szóra azért egy pillanatra megáll az élezésben. Jövevény a nő és kapcsolatokat és kalandokat is keres... na igen... nincs is annál jobb ha az ember összeszűri a levet egy két lábon járó kaszabolóval. Chothal sok mindent el tud intézni... amit a legtöbb ember nem akar... vagy a gyomra nem bírja.*
-Legalább lett egy jó napja. *Jegyzi meg lábjegyzet szerűen az ork majd befejezi az élezést és így szól komolyan:* Kalandra... mondja... honnét jött maga?
*Némileg talán fel is van háborodva Chothal. A kérdés csak az miért? Ő is szereti a kalandokat. Ám Ő már egy kicsit belesavanyodott... elvégre neki az egész élete egy nagy-nagy kaland volt. Vagy sok kicsi. S mindég is irigyelte azokat akik választhatnak a kalandozás és békés élet közt. Neki nincs és nem is volt választása...*
*A tenger mindég is itt volt... az ember s minden halandó pedig csak utólag jött ide. Csúnya lenne, ha képesek lennének a morajlását csak úgy eltüntetni.
Az ork sosem volt a fejlődés és tudomány híve. De a maradiságé és babonásságé sem... a feltalálóknál és kutatóknál csak egy valakiket gyűlölt jobban... a mágiával cimborálókat. Mind ki a varázslattal cimborál az Chothal ellensége. A mágia nem embertől való... jóval az ember felett áll, s ha a halandó kezébe veszi... abból jó nem sül ki.
Nem néz fel a másik félre. Bár a kaland szóra azért egy pillanatra megáll az élezésben. Jövevény a nő és kapcsolatokat és kalandokat is keres... na igen... nincs is annál jobb ha az ember összeszűri a levet egy két lábon járó kaszabolóval. Chothal sok mindent el tud intézni... amit a legtöbb ember nem akar... vagy a gyomra nem bírja.*
-Legalább lett egy jó napja. *Jegyzi meg lábjegyzet szerűen az ork majd befejezi az élezést és így szól komolyan:* Kalandra... mondja... honnét jött maga?
*Némileg talán fel is van háborodva Chothal. A kérdés csak az miért? Ő is szereti a kalandokat. Ám Ő már egy kicsit belesavanyodott... elvégre neki az egész élete egy nagy-nagy kaland volt. Vagy sok kicsi. S mindég is irigyelte azokat akik választhatnak a kalandozás és békés élet közt. Neki nincs és nem is volt választása...*
357. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2013-08-22 19:14:57
Üzenet elküldve: 2013-08-22 19:14:57
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 65
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 65
Játékstílus: Szelíd
//Chothal Narral//
*Eleisa egész egyszerűen szeret új embereket megismerni, persze próbál kapcsolatot teremteni más civilizációkkal, illetve szövetségeseket szerezni. Nem rég érkezett Artheniorba és még alig volt valahol a városban, sőt a környékén még nem is volt. Barátai sincsenek, így gondolta, hogy ideje elkezdeni ismerősöket szerezni. Küldetések során jól jön, ha az embernek vannak szövetségesei, akikre számíthat.
Egy darabig figyeli, amíg az ork a kardját élezi, majd a tenger felé fordítja a tekintetét és figyeli az egyre nagyobb, visszaverődő hullámokat. Hallgatja a tengerhullámait és fürkész a távolban. Magában mosolyog, mivel még a Dokkok zaja sem tudja elnyomni a tenger morajlásának lágy hangjait. Eleisa elbambul egy pillanatra majd pár másodperces késéssel a férfi felé, fordul, hogy válaszoljon.*
- Eléggé vicces volt, ahogy a sok ember kiborult egy kis lyuktól. *Mondja aztán halkan, felnevet.* Küldetésekre és kalandokra vágyok, közben lehet hogy még tanulni is tudok. * Apró szerény mosoly fut át az arcán. *
*Eleisa egész egyszerűen szeret új embereket megismerni, persze próbál kapcsolatot teremteni más civilizációkkal, illetve szövetségeseket szerezni. Nem rég érkezett Artheniorba és még alig volt valahol a városban, sőt a környékén még nem is volt. Barátai sincsenek, így gondolta, hogy ideje elkezdeni ismerősöket szerezni. Küldetések során jól jön, ha az embernek vannak szövetségesei, akikre számíthat.
Egy darabig figyeli, amíg az ork a kardját élezi, majd a tenger felé fordítja a tekintetét és figyeli az egyre nagyobb, visszaverődő hullámokat. Hallgatja a tengerhullámait és fürkész a távolban. Magában mosolyog, mivel még a Dokkok zaja sem tudja elnyomni a tenger morajlásának lágy hangjait. Eleisa elbambul egy pillanatra majd pár másodperces késéssel a férfi felé, fordul, hogy válaszoljon.*
- Eléggé vicces volt, ahogy a sok ember kiborult egy kis lyuktól. *Mondja aztán halkan, felnevet.* Küldetésekre és kalandokra vágyok, közben lehet hogy még tanulni is tudok. * Apró szerény mosoly fut át az arcán. *
356. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2013-08-22 18:58:02
Üzenet elküldve: 2013-08-22 18:58:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
-Hogy mi járatban ezen a helyen? Magam sem tudom. Ide tévedtem valahogyan. Az erdő nem tűrt meg tovább engem magában így hát kiköpött. Két választásom volt vagy a város vagy az ellenkező irány. Szerintem nem kérdés mit is választottam. Szépen elsétáltam ide nézelődtem, betértem a fogadóba, kijöttem és most itt állok és beszélek hozzád miközben az izzadságtól, a halak és az emberek bűzétől telített levegőt szívom be. A lényeg, hogy igazából nincs semmi dolgom itt, egyelőre erre jöttem és majd egyszer tovább indulok, vagy nem, ki tudja. De az biztos, hogy mágiát szeretnék tanulni, egy kis hatalom sose árt az egyszerű lények felett.
*Magában elképzeli ahogy épp elégeti a hajókat és a rakományokat eme helyen, azt, hogy mindenki fut az életéért és hamuvá ég. Nagyot sóhajt és egy nagyobb mosoly jelenik meg az arcán.*
-Ha ez mind sikerül szép jövő lesz, főleg nekem.
*Magában elképzeli ahogy épp elégeti a hajókat és a rakományokat eme helyen, azt, hogy mindenki fut az életéért és hamuvá ég. Nagyot sóhajt és egy nagyobb mosoly jelenik meg az arcán.*
-Ha ez mind sikerül szép jövő lesz, főleg nekem.
355. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2013-08-22 17:36:10
Üzenet elküldve: 2013-08-22 17:36:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Vakmerő
//Ichaster Hasster//
* Már rég óta nézelődik, mikor megakad a pillantása egy vásárlón. A férfi éppen egy kaszát vásárol az egyik eladótól.*
~ Szép darab~
* Gondolja az ismeretlen új fegyverét figyelve, majd szeme a lényre siklik. Fehér haja alól két hegyes fül kandikál ki.*
~ Elf, esetleg fél-elf~
* Vonja le a következtetést, majd folytatja a vizslatást. Látja, hogy orra alatt egy kötés feszül. Ez felkelti az érdeklődését.*
~ Ha valaki takarni akarja az arcát, az általában csuklyát hord, hogy semmi ne látszódjon, maximum az orra hegye. De egy ilyen kötésnek mi értelme? Az evés sem lehet valami kényelmes.~
* Miközben ezen gondolkodik a megfigyelt elhalad előtte. Egy pillanatig még követi a tekintetévem, aztán egy gyors mozdulattal feláll a hordó mellől és a nyomába szegődik. Nem nagyon szokott beszélgetni senkivel, általában a hullákkal vált pár szót, csak a móka kedvéért, de azok nem válaszolnak. Végül rövid megfontolás után a férfi mellé lép és megszólítja.*
- Üdv. Mutatós darab.
* Mondja, fejével a kasza felé bök. Szemében irigy fény csillan, amit a másik a csuklyának hála nem láthat meg. Szívesen rákérdezne a kendőre is, de nem teszi. Ismeri az illetem, pedig ezt a tudást ritkán hasznosítja.*
* Már rég óta nézelődik, mikor megakad a pillantása egy vásárlón. A férfi éppen egy kaszát vásárol az egyik eladótól.*
~ Szép darab~
* Gondolja az ismeretlen új fegyverét figyelve, majd szeme a lényre siklik. Fehér haja alól két hegyes fül kandikál ki.*
~ Elf, esetleg fél-elf~
* Vonja le a következtetést, majd folytatja a vizslatást. Látja, hogy orra alatt egy kötés feszül. Ez felkelti az érdeklődését.*
~ Ha valaki takarni akarja az arcát, az általában csuklyát hord, hogy semmi ne látszódjon, maximum az orra hegye. De egy ilyen kötésnek mi értelme? Az evés sem lehet valami kényelmes.~
* Miközben ezen gondolkodik a megfigyelt elhalad előtte. Egy pillanatig még követi a tekintetévem, aztán egy gyors mozdulattal feláll a hordó mellől és a nyomába szegődik. Nem nagyon szokott beszélgetni senkivel, általában a hullákkal vált pár szót, csak a móka kedvéért, de azok nem válaszolnak. Végül rövid megfontolás után a férfi mellé lép és megszólítja.*
- Üdv. Mutatós darab.
* Mondja, fejével a kasza felé bök. Szemében irigy fény csillan, amit a másik a csuklyának hála nem láthat meg. Szívesen rákérdezne a kendőre is, de nem teszi. Ismeri az illetem, pedig ezt a tudást ritkán hasznosítja.*
354. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2013-08-22 17:30:25
Üzenet elküldve: 2013-08-22 17:30:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Szelíd
*Tetszik neki a férfi beszédstílusa. Szinte már tökéletesnek mondható. Persze ez csak Rakori véleménye. A legtöbben ezt nem tartanák olyan jónak. Megszemléli ahogy a botra támaszkodik. Ez valószínűleg nem a legjobb pozíció. Könnyen fellökhetik. A kérdésre a szája ravasz mosolyra húzódik.*
-Bizony. Ölni lehet itt. A lopáshoz nem alacsonyodom le. Az ittlétem oka az, hogy átgázoltam egy férfin a lovammal. Milyen sajnálatos. A szerencsétlen útban volt. Nehogy már én kerülgessem. Valószínűleg meghalt. Így biztos keresnek, mint gyilkost.-*Oly könnyedén beszél a tettről, mintha egy gyermeknek mondana mesét. Egy sirály az egyik ládára száll mely tele van friss hallal. Arra a bizonyos ládára melyből a medvének adott ételt. Nem veszi jó néven a sirály lopását. Egy kisebb dobótőrt szed elő az övéből és a madárkának dobja. Az lezuhan a ládáról. Rakori megfogja és a medvének dobja a nagyobb falatot. A tőrjét megtörölgeti és gondosan visszateszi a helyére.*
-És te mi járatban vagy eme bűzlő helyen?-*A tiszteletet a nő nem nagyon ismeri. Ezért nem önöz senkit se aki nála idősebb. Utálja az ilyen nyájas megszólításokat.*
-Bizony. Ölni lehet itt. A lopáshoz nem alacsonyodom le. Az ittlétem oka az, hogy átgázoltam egy férfin a lovammal. Milyen sajnálatos. A szerencsétlen útban volt. Nehogy már én kerülgessem. Valószínűleg meghalt. Így biztos keresnek, mint gyilkost.-*Oly könnyedén beszél a tettről, mintha egy gyermeknek mondana mesét. Egy sirály az egyik ládára száll mely tele van friss hallal. Arra a bizonyos ládára melyből a medvének adott ételt. Nem veszi jó néven a sirály lopását. Egy kisebb dobótőrt szed elő az övéből és a madárkának dobja. Az lezuhan a ládáról. Rakori megfogja és a medvének dobja a nagyobb falatot. A tőrjét megtörölgeti és gondosan visszateszi a helyére.*
-És te mi járatban vagy eme bűzlő helyen?-*A tiszteletet a nő nem nagyon ismeri. Ezért nem önöz senkit se aki nála idősebb. Utálja az ilyen nyájas megszólításokat.*
353. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2013-08-22 17:14:05
Üzenet elküldve: 2013-08-22 17:14:05
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Szelíd
*Olyan lassan, megfontoltan rakosgatja egymás elé a lábait, mintha a séta komoly koncentrációt igénylő tevékenység volna. A nyüzsgés itt is nagy, s az itt tartózkodóknak feltehetőleg jobb dolguk is akad, mint őt figyelni, valószínűleg még igen szokatlan színű - ezúttal kibontott - hajával, és tiszta fehérbe öltözve sem kelt túl nagy feltűnést, mégis úgy szegezi a tekintetét a cipőjére, mintha szemkontaktusnak még a lehetőségét is igyekezne elkerülni. Bár azért érkezett ide, hogy ismerettségeket kössön, félénksége most újra felülkerekedik rajta.
De nem sokáig. Kíváncsisága hamarosan erősebbnek bizonyul, fel-felpillant, s eleinte csak óvatos, lopott pillantásokat vet a környezetére, majd egyre bátrabban nézelődik, nyakát tekergetve figyel.
Végül megtorpan ott, ahol a legtöbben vannak, fejét forgatva, tágra nyílt szemmel bámészkodik. Még a homlokát is összeráncolja a nagy igyekezetben, hogy mindent egyszerre lásson, halljon, észleljen maga körül, igyekszik befogadni a szokatlan látványt; olyan így, mint valami gondterhelt kismacska. Az erdő csendje után még mindig, hetek elteltével is szokatlan és új számára a tömeg, a zaj, a rengeteg féle arc, hang és az orrába nyomakodó idegen szagok. Nem sokáig nézelődhet azonban, hiszen a dolgára igyekvőknek meglehetősen útban van, ahogy mozdulatlanul álldogál. A vállának ütköznek, idegen könyökök, vállak erdejében találja magát, saruján áttapos egy pár bakancs: minden jel arra utal, hogy kénytelen más helyet keresni a nézelődéshez.
Odébbáll tehát, kevésbé forgalmas pont után kutatva. Végül helyet foglal egy alkalmas ládán, elfészkelődik rajta, majd miután elég kényelmes pozíciót vesz fel, folytatja a szemlélődést, olyasmit keresve, ami elég érdekes lehet ahhoz, hogy hosszabb időre kösse le a figyelmét.*
De nem sokáig. Kíváncsisága hamarosan erősebbnek bizonyul, fel-felpillant, s eleinte csak óvatos, lopott pillantásokat vet a környezetére, majd egyre bátrabban nézelődik, nyakát tekergetve figyel.
Végül megtorpan ott, ahol a legtöbben vannak, fejét forgatva, tágra nyílt szemmel bámészkodik. Még a homlokát is összeráncolja a nagy igyekezetben, hogy mindent egyszerre lásson, halljon, észleljen maga körül, igyekszik befogadni a szokatlan látványt; olyan így, mint valami gondterhelt kismacska. Az erdő csendje után még mindig, hetek elteltével is szokatlan és új számára a tömeg, a zaj, a rengeteg féle arc, hang és az orrába nyomakodó idegen szagok. Nem sokáig nézelődhet azonban, hiszen a dolgára igyekvőknek meglehetősen útban van, ahogy mozdulatlanul álldogál. A vállának ütköznek, idegen könyökök, vállak erdejében találja magát, saruján áttapos egy pár bakancs: minden jel arra utal, hogy kénytelen más helyet keresni a nézelődéshez.
Odébbáll tehát, kevésbé forgalmas pont után kutatva. Végül helyet foglal egy alkalmas ládán, elfészkelődik rajta, majd miután elég kényelmes pozíciót vesz fel, folytatja a szemlélődést, olyasmit keresve, ami elég érdekes lehet ahhoz, hogy hosszabb időre kösse le a figyelmét.*
352. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2013-08-22 17:12:23
Üzenet elküldve: 2013-08-22 17:12:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Rakori Sulvera//
*Már teljesen belemélyült a hajók és a tenger bámulásába, lassan már nem is a dolgokat vagy az embereket figyelte, csak nézett előre. De elmélkedéséből egy női hang húzza vissza a valóságba. Egy fiatal sötételf nő szól hozzá. A póznának támasztja a fejét kissé felfelé tartja é úgy tekint rá, csak a szemével a nőre. A kérdés már elhangzott de nem válaszol rá rögtön, látja, hogy a hölgyemény a ruháját méregeti. Szemét újra előre irányítja és úgy válaszol.*
-Szerencséje volt annak a féregnek. Ma jó napom van a szokásoshoz képest. Ennek köszönheti hitvány életét. Egyszer úgy is meghal. Vagy így, vagy úgy. Lehet, hogy már nem élne ha nem ma találkoztam volna vele. Na de mindegy is. Szót sem érdemel az a rumszagú alak.
*Megragadja botját és pózt vált, Maga elé tartja a botot és testével rá támaszkodik. Kényelmes de elég fura pozíció a pihenéshez. De ez Őt nem zavarja. Mások véleménye nem számít neki sokat. Fejét most már odafordítja a sötételfhez és kérdez.*
-Mi járatban egy magadfajta egy ilyen helyen ahol a legtelibb erszény is csak pár érmét rejt. Itt nincs mit lopni, és pénzért itt ölni lehetetlen, esetleg kedvtelésből, arra már viszont jobb hely, a víz hamar elmossa a nyomokat. Egy kés a hátba, majd bele a vízbe a hullát, úgy is ráfogják, hogy részegen beleesett és megfulladt.
*Már teljesen belemélyült a hajók és a tenger bámulásába, lassan már nem is a dolgokat vagy az embereket figyelte, csak nézett előre. De elmélkedéséből egy női hang húzza vissza a valóságba. Egy fiatal sötételf nő szól hozzá. A póznának támasztja a fejét kissé felfelé tartja é úgy tekint rá, csak a szemével a nőre. A kérdés már elhangzott de nem válaszol rá rögtön, látja, hogy a hölgyemény a ruháját méregeti. Szemét újra előre irányítja és úgy válaszol.*
-Szerencséje volt annak a féregnek. Ma jó napom van a szokásoshoz képest. Ennek köszönheti hitvány életét. Egyszer úgy is meghal. Vagy így, vagy úgy. Lehet, hogy már nem élne ha nem ma találkoztam volna vele. Na de mindegy is. Szót sem érdemel az a rumszagú alak.
*Megragadja botját és pózt vált, Maga elé tartja a botot és testével rá támaszkodik. Kényelmes de elég fura pozíció a pihenéshez. De ez Őt nem zavarja. Mások véleménye nem számít neki sokat. Fejét most már odafordítja a sötételfhez és kérdez.*
-Mi járatban egy magadfajta egy ilyen helyen ahol a legtelibb erszény is csak pár érmét rejt. Itt nincs mit lopni, és pénzért itt ölni lehetetlen, esetleg kedvtelésből, arra már viszont jobb hely, a víz hamar elmossa a nyomokat. Egy kés a hátba, majd bele a vízbe a hullát, úgy is ráfogják, hogy részegen beleesett és megfulladt.
351. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2013-08-22 16:47:46
Üzenet elküldve: 2013-08-22 16:47:46
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Szelíd
*Lebotorkál a hajóról, a partra érve álmos-lustán nyújtózik egy nagyot, aztán megrázza magát, mint a vizes kutya. Ezek után már kissé éberebben pislog, fejét forgatva nézelődni kezd, igyekszik felmérni maga körül a terepet. Érkező és induló hajók, utasok, legénység, víz mindenütt - Caith számára nem sokban különbözik a város nyüzsgésétől, ugyanolyan elanyátlanodottnak érzi magát, mint az elmúlt napokban bármikor. Körülötte mindenki teszi a dolgát, céltudatosan igyekeznek valahova, számára úgy tetszik, ő itt az egyetlen, aki nem tudja, mit kezdjen magával.
Hogy ne tűnjön olyan gyámoltalannak, mint amilyennek érzi magát, elindul valamerre, aztán néhány sietős lépés után megáll, tétován körülnéz, valamiféle támpontot keresve, útbaigazítást. Minő meglepetés, nem talál, így végül lassan ismét elindul, bizonytalanul nézelődve az ismeretlen terepen.*
A hozzászólás írója (Caith Ashsat) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.08.22 17:57:25
Hogy ne tűnjön olyan gyámoltalannak, mint amilyennek érzi magát, elindul valamerre, aztán néhány sietős lépés után megáll, tétován körülnéz, valamiféle támpontot keresve, útbaigazítást. Minő meglepetés, nem talál, így végül lassan ismét elindul, bizonytalanul nézelődve az ismeretlen terepen.*
A hozzászólás írója (Caith Ashsat) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.08.22 17:57:25
350. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2013-08-22 16:34:38
Üzenet elküldve: 2013-08-22 16:34:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Szelíd
// Mogirs Appen//
* Teljesen elmerül egy medve nézegetésében. Olyan hatalmas és tiszteletet parancsoló az állat, hogy Rakorit teljesen lenyűgözte. Olyan puhának is tűnik. A legtöbb leány most biztos hozzá szeretne bújni egy ilyen szőrös és puha lényhez. Ám eme nő fejében nem születhet ilyen gondolat. A medve hatalmasat ásít. Sárgás fogai kilátszanak és nyál csurog le rajtuk. Félszeg mosolyra húzódik a szája. Aztán egy csattanást hall a háta mögül. Egy köpenyes alak épp egy részeget tesz helyre. Tetszik neki ahogy túlreagálja a dolgot a férfi. Valószínűleg Ő is így cselekedne. Egy ilyen koszfészek lény ne merjen beleböfögni az arcába. Már rég a bundás mackó ketrecében marcangolnák a hatalmas karmok. Rakori kivesz egy halat az egyik ládából és a medvének dobja. Az boldogan falja be a haltetemet. Észreveszi, amint az előbbi agresszív megjelenésű alak tőle pár méterre egy póznának dől. Dob még egy halat az állatnak és az alakhoz sétál.*
-Üdv. Érdekesen cselekedtél az előbb. Én nem hagytam volna tovább vedelni.-*Már eléggé unja a kikötő zaját. Hajók távoznak és újak özönlenek a helyükre. Sirályok repülnek fel és ülnek még rosszabb helyre. Lehetőleg olyanra ami zavarja az itt dolgozó lényeket. Majd megpróbálja jobban szemügyre venni a férfit. Elsőnek a más anyagból készült csuklya tűnik fel neki. És el is időzik az öltözéken a tekintete.*
* Teljesen elmerül egy medve nézegetésében. Olyan hatalmas és tiszteletet parancsoló az állat, hogy Rakorit teljesen lenyűgözte. Olyan puhának is tűnik. A legtöbb leány most biztos hozzá szeretne bújni egy ilyen szőrös és puha lényhez. Ám eme nő fejében nem születhet ilyen gondolat. A medve hatalmasat ásít. Sárgás fogai kilátszanak és nyál csurog le rajtuk. Félszeg mosolyra húzódik a szája. Aztán egy csattanást hall a háta mögül. Egy köpenyes alak épp egy részeget tesz helyre. Tetszik neki ahogy túlreagálja a dolgot a férfi. Valószínűleg Ő is így cselekedne. Egy ilyen koszfészek lény ne merjen beleböfögni az arcába. Már rég a bundás mackó ketrecében marcangolnák a hatalmas karmok. Rakori kivesz egy halat az egyik ládából és a medvének dobja. Az boldogan falja be a haltetemet. Észreveszi, amint az előbbi agresszív megjelenésű alak tőle pár méterre egy póznának dől. Dob még egy halat az állatnak és az alakhoz sétál.*
-Üdv. Érdekesen cselekedtél az előbb. Én nem hagytam volna tovább vedelni.-*Már eléggé unja a kikötő zaját. Hajók távoznak és újak özönlenek a helyükre. Sirályok repülnek fel és ülnek még rosszabb helyre. Lehetőleg olyanra ami zavarja az itt dolgozó lényeket. Majd megpróbálja jobban szemügyre venni a férfit. Elsőnek a más anyagból készült csuklya tűnik fel neki. És el is időzik az öltözéken a tekintete.*
349. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2013-08-22 16:02:04
Üzenet elküldve: 2013-08-22 16:02:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 211
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 211
Játékstílus: Szelíd
//Dalavesta Eleisa//
*Vannak akik nem értenek az egyértelmű jelzésekből. Így keletkeznek a félreértések... a félreértésekből pedig összekülönbözések lesznek... összekülönbözésből pedig nagyobb hangon akár még háború is lehet.
Ilyen a halandók történelme... orkoké és embereké no meg a többi fajé is.
Chothal történetesen nem cseverészni akart a dekoratív hölgyeménnyel, de úgy néz ki ezt a másik fél, egyértelműen felkérésnek vélte keringőre.
Érdesen sistereg a fenőkő a pallos nehéz pengéjén. A kard ami vette már el jók s rosszak életét egyaránt, de mégsem mondható jellegtelen vérszomjas fegyvernek. Kiváló, karcsú de mégis vaskos formája van, ám egy orknak a kezében is jól áll.
Chothal csak a pengét figyeli, mikor a szőkeség mellette terem, s beszélgetést kezdeményez. Az ork nem veszi le sem a maszkot sem a csuhát.
Még mindég emlékszik Kinartoth esetére... a nőket vonzzák az ilyen alakok mint Ő? Vagy Őt vonzzák be? Egy biztos próbál majd távot tartani.*
-Valóban. A stég építői kiváló munkát végeztek vele. Egyes művészek szerintem jó pénzt is csinálhatnának belőle. Vannak akik pénzt is adnának érte...
*Mondja az ork majd felnéz egy pillanatra. A maszk miatt nehéz megmondani merre is néz.*
-Mit keres erre egy ilyen nő mint maga? A dokk nem önnek való...
*Vannak akik nem értenek az egyértelmű jelzésekből. Így keletkeznek a félreértések... a félreértésekből pedig összekülönbözések lesznek... összekülönbözésből pedig nagyobb hangon akár még háború is lehet.
Ilyen a halandók történelme... orkoké és embereké no meg a többi fajé is.
Chothal történetesen nem cseverészni akart a dekoratív hölgyeménnyel, de úgy néz ki ezt a másik fél, egyértelműen felkérésnek vélte keringőre.
Érdesen sistereg a fenőkő a pallos nehéz pengéjén. A kard ami vette már el jók s rosszak életét egyaránt, de mégsem mondható jellegtelen vérszomjas fegyvernek. Kiváló, karcsú de mégis vaskos formája van, ám egy orknak a kezében is jól áll.
Chothal csak a pengét figyeli, mikor a szőkeség mellette terem, s beszélgetést kezdeményez. Az ork nem veszi le sem a maszkot sem a csuhát.
Még mindég emlékszik Kinartoth esetére... a nőket vonzzák az ilyen alakok mint Ő? Vagy Őt vonzzák be? Egy biztos próbál majd távot tartani.*
-Valóban. A stég építői kiváló munkát végeztek vele. Egyes művészek szerintem jó pénzt is csinálhatnának belőle. Vannak akik pénzt is adnának érte...
*Mondja az ork majd felnéz egy pillanatra. A maszk miatt nehéz megmondani merre is néz.*
-Mit keres erre egy ilyen nő mint maga? A dokk nem önnek való...
348. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2013-08-22 14:36:27
Üzenet elküldve: 2013-08-22 14:36:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
*Ahogy bement a fogadóba úgy is jön ki, az ajtót kicsapva, jó hangosan, szinte már majdnem kitörik, de Ő csak szimplán kisétál mintha ez mindennapos volna. Ahogy kilép az ajtón egy részeg matróz kissé meglöki a vállát véletlen, mert már a járása az alkohol hatására ugyebár megváltozott. Amint meglöki őt, Mogirs felszisszen és odafordul a botorkáló matrózhoz. Odalép és megragadja a matróz ruháját és közel húzza a részeget magához, szinte már az arcába mászik. Hatalmas szemekkel és őrült vigyorral kérdez a matróztól.*
-Te! Tudod, hogy mit tettél? Ha? Tisztába vagy vele?
*A matróz csak egy öblöset böffent Mogirs arcába és kiröhögi miközben ruháját szorongatják így nem nagyon tud mozogni. Mogirs fogja és ellöki a matrózt a fogadó falához és botját a torkához szorítja. Egészen közel hajol hozzá és véres szemekkel, közvetlen közelről beszél a matrózhoz.*
-Tudod, szerencsésnek mondhatod magad barátocskám. Már kevesebbért is öltem. De ma jó napom van.
*Azzal hátralöki magát a matróztól, aki rögtön a torkához kap amint kiszabadul a bot fogságából. A matróz köp egyet, majd egy Mogirsnak szánt mondanivalót köhög ki, de ekkor már Ő, tovább állt.*
-Őrült kutyafattya.
*Azzal betántorog a fogadóba a matróz torkát fogva. Ekkor már Mogirs egy póznának támaszkodva figyeli az emberek tömegét. Sejtelmesen mosolyog, ahogy szokott, már nyugodt. A hirtelen változások a viselkedésében kissé veszélyessé teszik Őt a többi emberre nézve. Kiszámíthatatlan, hogy mit fog tenni pár helyzetben, ez egy jó taktika ahhoz, hogy meglephesse ellenségeit.*
-Te! Tudod, hogy mit tettél? Ha? Tisztába vagy vele?
*A matróz csak egy öblöset böffent Mogirs arcába és kiröhögi miközben ruháját szorongatják így nem nagyon tud mozogni. Mogirs fogja és ellöki a matrózt a fogadó falához és botját a torkához szorítja. Egészen közel hajol hozzá és véres szemekkel, közvetlen közelről beszél a matrózhoz.*
-Tudod, szerencsésnek mondhatod magad barátocskám. Már kevesebbért is öltem. De ma jó napom van.
*Azzal hátralöki magát a matróztól, aki rögtön a torkához kap amint kiszabadul a bot fogságából. A matróz köp egyet, majd egy Mogirsnak szánt mondanivalót köhög ki, de ekkor már Ő, tovább állt.*
-Őrült kutyafattya.
*Azzal betántorog a fogadóba a matróz torkát fogva. Ekkor már Mogirs egy póznának támaszkodva figyeli az emberek tömegét. Sejtelmesen mosolyog, ahogy szokott, már nyugodt. A hirtelen változások a viselkedésében kissé veszélyessé teszik Őt a többi emberre nézve. Kiszámíthatatlan, hogy mit fog tenni pár helyzetben, ez egy jó taktika ahhoz, hogy meglephesse ellenségeit.*
347. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2013-08-22 13:53:16
Üzenet elküldve: 2013-08-22 13:53:16
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 65
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 65
Játékstílus: Szelíd
//Chothal Narral//
Miközben hosszasan figyeli a Dokkok folyamatosan nyüzsgő tömegét, egy a tömegből kitűnő Orkot vél felfedezni, aki szemmel láthatóan nem túl boldog. Eleisa elgondolkodik ezen.* ~Mi nyomhatja a lelkét? Tudom, hogy nem a becsületes emberektől híres a hely, de… ~
Gondolat menetét egy emberi fülnek hangos reccsenés szakítja meg, szinte mindenki odakapja tekintetét majd látja, hogy egy méretes szakadék tátong a tér közepén. Legtöbb ember megrémül, ordítozik és kifordul magából, de vannak olyan személyek is kiket, nem igazán foglalkoztat egy apró repedés a földben. Kíváncsian, oldalra döntött fejjel figyeli azt, ahogy a férfi elhalad előtte. Keresi vele a szemkontaktust, amit igaz, hogy csak egy pillanatra, de sikerül elcsípnie. Végig figyeli a férfi mozgását és látja, hogy letelepszik az egyik stég végébe. Eleisa elrakja dobócsillagjait, majd vállára kapja táskáját és leugrik a magasnak tűnő ládáról. Elindul a férfi felé, mivel elég zsúfolt a hely nehéz úgy mozogni, hogy másnak ne menjen, de Eleisa könnyűszerrel kikerüli az útjába kerülő akadályokat és embereket. A stég végére érve megáll a férfi mellett.*
- Szép kis lyuk lett a tér közepén, mi? * Kedvesen Chothalra mosolyog. *
A hozzászólás írója (Dalavesta Eleisa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.08.22 14:03:44
Miközben hosszasan figyeli a Dokkok folyamatosan nyüzsgő tömegét, egy a tömegből kitűnő Orkot vél felfedezni, aki szemmel láthatóan nem túl boldog. Eleisa elgondolkodik ezen.* ~Mi nyomhatja a lelkét? Tudom, hogy nem a becsületes emberektől híres a hely, de… ~
Gondolat menetét egy emberi fülnek hangos reccsenés szakítja meg, szinte mindenki odakapja tekintetét majd látja, hogy egy méretes szakadék tátong a tér közepén. Legtöbb ember megrémül, ordítozik és kifordul magából, de vannak olyan személyek is kiket, nem igazán foglalkoztat egy apró repedés a földben. Kíváncsian, oldalra döntött fejjel figyeli azt, ahogy a férfi elhalad előtte. Keresi vele a szemkontaktust, amit igaz, hogy csak egy pillanatra, de sikerül elcsípnie. Végig figyeli a férfi mozgását és látja, hogy letelepszik az egyik stég végébe. Eleisa elrakja dobócsillagjait, majd vállára kapja táskáját és leugrik a magasnak tűnő ládáról. Elindul a férfi felé, mivel elég zsúfolt a hely nehéz úgy mozogni, hogy másnak ne menjen, de Eleisa könnyűszerrel kikerüli az útjába kerülő akadályokat és embereket. A stég végére érve megáll a férfi mellett.*
- Szép kis lyuk lett a tér közepén, mi? * Kedvesen Chothalra mosolyog. *
A hozzászólás írója (Dalavesta Eleisa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.08.22 14:03:44
346. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2013-08-22 13:12:45
Üzenet elküldve: 2013-08-22 13:12:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Szelíd
*Egyik kezében füzérével lép be a dokkok sós illatú terepére. Jobbját maga mellett lógatja, néha megérinti vele nyakát, arcát. A füzér gyengén függ ujjai között. Kimérten néz végig a rakparton és engedelmesen nyugtázza, hogy akármennyire is próbálkoznak, a tengernek nem fognak határt szabni. Soha. Mindig is elvarázsolt a víz. A víz közelsége, a víz illata, íze egyszerűen elragadó a számára. Egyet fordít fűzött gyöngyein, majd újra sétába kezd. A távolban, a horizonton egy sziget pihen. Oda akar eljutni mindenképpen, mégpedig nem is akármilyen okkal. Korália, Szigetharang, Szélhozó. Ezek a növények csak itt, délen nyílnak, és csak is az olyan szigeteken, mint az ott, a távolban. Balin mélyet lélegzik, magába szívva a sós, keserű levegőt. Aprót biccent a hullámok felé, majd tovasétál.*
*A matrózok és részegek társasága nem neki való, így egy hordón ücsörögve várja a jelet, amire elindulhat. Ha a sors is úgy akarja, az végzet áramlás elé sodor majd valakit, valamit ami képes lesz segíteni neki. De addig is vár.*
*A matrózok és részegek társasága nem neki való, így egy hordón ücsörögve várja a jelet, amire elindulhat. Ha a sors is úgy akarja, az végzet áramlás elé sodor majd valakit, valamit ami képes lesz segíteni neki. De addig is vár.*
345. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2013-08-22 12:42:20
Üzenet elküldve: 2013-08-22 12:42:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 211
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 211
Játékstílus: Szelíd
*Hal... só... sonka... liszt... zöldség... gyümölcs... hadiárú... egzozikumok és hal... ja meg persze még több hal.
Chothal már emlékszik miért is gyűlölte a dokkokat. Nem az emberek miatt, azokat mindenütt szokott ridegséggel kezelte. Hanem a szagok és a mentalitás miatt. Halpiac... ki az a magaseszű, aki képes bűzlő halat venni. Meg magába halat enni. Chothal nem válogat... de ha patkány ragu és olajos polip közül választhat akkor a patkánynál marad. Azt legalább ismeri.
A másik amit nem szeretett itt a tömeg. Tömegben bújnak meg a kígyók. Nem mintha Ő félne a kígyóktól, de ezek a kígyók sajnos inkább a pénzt marják le az orkfiáról. Legutóbb is vaskezével szilánkosra kellett törje egy zsebtolvaj kezét itt, amikor annak szemet szúrt a város védelméért kapott medál, az övén.
Próbál óvatosan lépkedni a tömegben és kerülni a túlzottan nyikorgó fadeszkákat. Néhány matrózt, embert félre is lök. Na nem szándékosan, egyszerűen így jön ki a lépés...
Majd mikor kifordulna a tömegből és egy másik deszkára lépne egyszer csak...
hatalmas robaj, megdöbbenés és reccsenés. Bekövetkezett amitől félt, az egyik léc korhadtabb volt a kelleténél, s Chothal sem túl könnyű. Így bal lába alatt beszakadt a talaj. Szerencsére a jobb alatt nem.
~Azt a mocskos rézeres...~
Mormolja az ork, mire morogva kihúzza a lábát törött lécek közül és lenéz a lukon amit csinált.
Víz... hideg, sós, nyálkás mély víz van alatta. Nem tagadja... ennyi víz mindég is kétségbe ejtette.
Körbenéz... alapos felbolydulást csinált. Összehúzva csuháját elsétál a tömegtől és a hosszú stég végéig megy.
Közben elhalad egy dekoratív ember hölgy előtt is, akinek szépsége nem igazán-e dokkokba illik. Vannak itt mások is, de egy fél pillantást csak felé enged meg. S ez nem az a fajta pillantás volt, ami azt sugalltatja a másik féllel, hogy beszélgető partnert keres.
Inkább véletlen volt semmint szándékos. Láthatja a nő azt a ritkaságot amit a mai emberek ritkán látnak. Egy ork kissé villás, sárga szemét. Ha nem is sokáig de egy pár pillanatig... a maszk sötétjéből.
A stég végére érve pedig Chothal úgy dönt nyit.
Ledobja málháját, kicsatolja csuháját. Leül a stég tartó cövekjére. Leveszi számszeríját, s lába mellé teszi, ahol málhája van. Majd pallosát is kirántja s megtámasztva a termetes, de reális nagyságú pengét, élezni kezdi. Kinek szeme van a látásra és ismeri a katonai zsargont az tudja mit jelent ez... az ork munkát keres.*
Chothal már emlékszik miért is gyűlölte a dokkokat. Nem az emberek miatt, azokat mindenütt szokott ridegséggel kezelte. Hanem a szagok és a mentalitás miatt. Halpiac... ki az a magaseszű, aki képes bűzlő halat venni. Meg magába halat enni. Chothal nem válogat... de ha patkány ragu és olajos polip közül választhat akkor a patkánynál marad. Azt legalább ismeri.
A másik amit nem szeretett itt a tömeg. Tömegben bújnak meg a kígyók. Nem mintha Ő félne a kígyóktól, de ezek a kígyók sajnos inkább a pénzt marják le az orkfiáról. Legutóbb is vaskezével szilánkosra kellett törje egy zsebtolvaj kezét itt, amikor annak szemet szúrt a város védelméért kapott medál, az övén.
Próbál óvatosan lépkedni a tömegben és kerülni a túlzottan nyikorgó fadeszkákat. Néhány matrózt, embert félre is lök. Na nem szándékosan, egyszerűen így jön ki a lépés...
Majd mikor kifordulna a tömegből és egy másik deszkára lépne egyszer csak...
hatalmas robaj, megdöbbenés és reccsenés. Bekövetkezett amitől félt, az egyik léc korhadtabb volt a kelleténél, s Chothal sem túl könnyű. Így bal lába alatt beszakadt a talaj. Szerencsére a jobb alatt nem.
~Azt a mocskos rézeres...~
Mormolja az ork, mire morogva kihúzza a lábát törött lécek közül és lenéz a lukon amit csinált.
Víz... hideg, sós, nyálkás mély víz van alatta. Nem tagadja... ennyi víz mindég is kétségbe ejtette.
Körbenéz... alapos felbolydulást csinált. Összehúzva csuháját elsétál a tömegtől és a hosszú stég végéig megy.
Közben elhalad egy dekoratív ember hölgy előtt is, akinek szépsége nem igazán-e dokkokba illik. Vannak itt mások is, de egy fél pillantást csak felé enged meg. S ez nem az a fajta pillantás volt, ami azt sugalltatja a másik féllel, hogy beszélgető partnert keres.
Inkább véletlen volt semmint szándékos. Láthatja a nő azt a ritkaságot amit a mai emberek ritkán látnak. Egy ork kissé villás, sárga szemét. Ha nem is sokáig de egy pár pillanatig... a maszk sötétjéből.
A stég végére érve pedig Chothal úgy dönt nyit.
Ledobja málháját, kicsatolja csuháját. Leül a stég tartó cövekjére. Leveszi számszeríját, s lába mellé teszi, ahol málhája van. Majd pallosát is kirántja s megtámasztva a termetes, de reális nagyságú pengét, élezni kezdi. Kinek szeme van a látásra és ismeri a katonai zsargont az tudja mit jelent ez... az ork munkát keres.*
344. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2013-08-22 11:57:51
Üzenet elküldve: 2013-08-22 11:57:51
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 65
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 65
Játékstílus: Szelíd
*Megérkezik a dokkokhoz, majd felül egy magasabb ládára és onnan figyeli az érkező embereket. Meglepetten látja hogy a vele szemben álló fogadó igen hívogató jelenség, bár az már kevésbé vonzó hogy minden második ember részegen tántorog ki a fogadó ajtaján. Meddig a szem ellát hatalmas dobozok, kisebb-nagyobb hordók és kis ketrecek vannak. Egy-két nagyobb raktár épület is van, ahova folyamatosan viszik a Dokkba érkező árukat. Bár Eleisának nem igazán tetszik ez a nyüzsgés, ami itt van, de lassan kezdi megszokni. Táskáját maga mellé rakja, majd elővesz belőle két apró dobócsillagot, amivel kényelmesen el tud játszani.*
343. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2013-08-22 11:36:05
Üzenet elküldve: 2013-08-22 11:36:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Szelíd
*Lovát a város a dokkok előtt szabadon engedte. Jól tudja, hogy megbízhat Affronban. A mén soha senki mást nem engedne a hátára ülni Rakorin kívül. A nő elvegyülve sétálgat a tömegben. Az árusok portékáját figyeli. Nem talál semmi különöset. Jobban leköti inkább a sok bedobozolt áru. Némelyiket megkopogtat és találgat, hogy mi is lehet benne. A ketrecekhez vonul, melyekben háziállatok zajonganak. Ám némelyik nagyobb ketrec érdekes állatokat rejt. A más országokból érkező állatok sokkal vadabbaknak néznek ki mint a hazaiak. Szereti az állatokat. Főleg azokat melyek vadak. Tiszteletben is tartja őket, épp ezért ellenzi, hogy most itt a hazájuktól távol egy ketrecben szűkölködnek. Ekkor eszébe jut, az az ember akin átgázolt. Valószínűleg most nem kéne visszatérnie Artheniorba. Egy darabig megbújik itt.*
342. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2013-08-22 01:21:48
Üzenet elküldve: 2013-08-22 01:21:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Végre, átjutott a tengeren. Mintha ezer meg egy esztendőbe telt volna. De legalább a többi hajózó szórakoztatta. A maga módján. De a legénység minden tagja meg van és a fontosabb utazók is megmaradtak. Csak pár felesleges, kósza patkány tűnt el idő közben. Szőröstül, bőröstül.
Amint sikerül a hajó deszkáit maga mögött hagyni és csizmáival lesétál a pallóról is, hogy el tudjon veszni a kikötő forgatagában. A dokkok árusait kezdi kémlelni, egy bizonyos árucikk, mit szeme keres. Mezőgazdasági eszközök közt lelhető, s kézbe vehető, nem egy eke, ám közel sem kapa. Saját övén nyugvó sarlójának nagy testvére, mi a búzakalász legnagyobb ellensége a tikkasztó hőség okozta bozóttűz után. Bizony, egy kaszát kíván szerezni.
Amint megleli a megfelelő árust, kitől egy paraszt akarja földművelési célzattal megvenni, odasiet és hűvös pillantását tompa hangjával párosítva szegezi a férfinak.*
- Megadom, amit ő ad... És a sarlóm.
*Teszi a bodega pultjára az említett eszközt és már nyúl erszényéhez.*
- Akkor az negyven arany lesz, biza'!
* Leteszi a 40 aranyat az eladó (Mesélő #8 (Tucat)) elé az erszényéből.
Végül a sarlót is ott hagyja, majd új szerzeményével távozik. Régi, szép idők, mikor saját kaszájával csinálhatta, amit szokott. Ehhez még nem tapad vér, még szűzies két kesztyűs keze közt. De majd bemocskolja... Mert mit ér egy fegyver, ha nem teszi mocskossá? Minek a penge, ha nem marhat húsba? Minek a vas, ha nem olthat ki életet?
Arcának első felét fedő kötése mögött vigyor feszül arcára, izmot repesztő, s számára oly átlagos. Viszont előbb találnia kéne valami nyugodalmas helyet. Fárasztó hajóút volt és még mindig nem képes, csak szilárd helyen aludni. Egy fogadó, arra lenne szüksége. Egy kényelmes, kellemes és olcsó hely. Talán némi étek is, s egy kupa bor. Aztán még valami fehérnép és minden vágya beteljesedhetne. De nem teheti meg, hiszen a kaszára se akart eleinte kiadni. De muszáj, hiszen ezzel tud bánni, jobban, mint a sarlóval. Tőre is csak végszükségre van oldalán.
Még kis ideig a tömegben vesztegel, sodródik az árral, immáron csakis képletesen értve. Valamiért most nincs ellenére. Kellemes ennyi különböző embert és egyéb lényt látni. Már megunta a hajón az egyforma arcokat, hamar kiismerte mindet. Üdítő az újdonság.*
Amint sikerül a hajó deszkáit maga mögött hagyni és csizmáival lesétál a pallóról is, hogy el tudjon veszni a kikötő forgatagában. A dokkok árusait kezdi kémlelni, egy bizonyos árucikk, mit szeme keres. Mezőgazdasági eszközök közt lelhető, s kézbe vehető, nem egy eke, ám közel sem kapa. Saját övén nyugvó sarlójának nagy testvére, mi a búzakalász legnagyobb ellensége a tikkasztó hőség okozta bozóttűz után. Bizony, egy kaszát kíván szerezni.
Amint megleli a megfelelő árust, kitől egy paraszt akarja földművelési célzattal megvenni, odasiet és hűvös pillantását tompa hangjával párosítva szegezi a férfinak.*
- Megadom, amit ő ad... És a sarlóm.
*Teszi a bodega pultjára az említett eszközt és már nyúl erszényéhez.*
- Akkor az negyven arany lesz, biza'!
* Leteszi a 40 aranyat az eladó (Mesélő #8 (Tucat)) elé az erszényéből.
Végül a sarlót is ott hagyja, majd új szerzeményével távozik. Régi, szép idők, mikor saját kaszájával csinálhatta, amit szokott. Ehhez még nem tapad vér, még szűzies két kesztyűs keze közt. De majd bemocskolja... Mert mit ér egy fegyver, ha nem teszi mocskossá? Minek a penge, ha nem marhat húsba? Minek a vas, ha nem olthat ki életet?Arcának első felét fedő kötése mögött vigyor feszül arcára, izmot repesztő, s számára oly átlagos. Viszont előbb találnia kéne valami nyugodalmas helyet. Fárasztó hajóút volt és még mindig nem képes, csak szilárd helyen aludni. Egy fogadó, arra lenne szüksége. Egy kényelmes, kellemes és olcsó hely. Talán némi étek is, s egy kupa bor. Aztán még valami fehérnép és minden vágya beteljesedhetne. De nem teheti meg, hiszen a kaszára se akart eleinte kiadni. De muszáj, hiszen ezzel tud bánni, jobban, mint a sarlóval. Tőre is csak végszükségre van oldalán.
Még kis ideig a tömegben vesztegel, sodródik az árral, immáron csakis képletesen értve. Valamiért most nincs ellenére. Kellemes ennyi különböző embert és egyéb lényt látni. Már megunta a hajón az egyforma arcokat, hamar kiismerte mindet. Üdítő az újdonság.*
341. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2013-08-21 23:36:32
Üzenet elküldve: 2013-08-21 23:36:32
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 65
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 65
Játékstílus: Szelíd
* Eleisa hajója lassan, de biztosan megérkezik a kikötőbe. Szomorúan, kedvtelenül kezdi el pakolni a kapitánytól és a legénységtől kapott ajándékait a táskájába, mely már szinte megtelt étellel és egy üveg borral. Összepakol a kis szobában, még egyszer körülnéz, majd elindul. Mivel túl hamar elkészül, ezért megáll a korlát mellet és nézi, ahogy a hullámok csapkodják a hajó oldalát. Délben a vitorlás lehorgonyoz a kikötőben. Eleisa egy kisebb táskával a hátán, leszáll a hajóról, utoljára int az új barátainak és elindul a Dokkok felé, nem néz körül csak megy előre.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5256-5275