Kikötő - Dokkok és kikötő
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Tenger és szigetek (új) Kikötői erdőség (új) Csatornarendszer (új) | Dokkok és kikötő | Lakónegyed (új) Vámház (új) Világítótorony (új) |
800. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2023-09-07 23:01:17
Üzenet elküldve: 2023-09-07 23:01:17
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Tenger és tetoválások//
- Hát, valaki ezt nevezné szószátyárságnak. Bár értem a különbséget.
*feleli, miközben fürkész tekintettel néz a lányra. "Ha pofán verik" - ezek szerint került már bajba. Bár ez valahogy nem lepi meg. Nyílt természetű nőnek tűnik. És ha a tengerészek tényleg olyan temperamentumos népség, amilyen a hírük, akkor hasonlóak lehetnek a zsoldosokhoz. Ott se nagyon van, ami szent.
Tirä javaslata elgondolkodtatja, de aztán megrázza a fejét.*
- Á, nem szeretek olyan munkát kiadni a kezem közül, ami még rossz. Még ha nem is izgatná azt, aki viseli.
*Kíváncsian figyeli a tetoválásokat és hallgatja a hozzá való történeteket. Nem ismerősek neki a helyek és nem ismeri fel a szimbólumot, de az alapján, amit Tirä elmondott, nem jót jelent. Érdekelné a története, de nem fog rákérdezni. A hullámzó tenger képét is érdeklődve nézi. Elképzeli, ahogy ő maga csinálná. Nem egy bonyolult minta, de el lehet rontani, ha nem biztos az ember keze.
A lány kérdésére csak vállat von.*
- Majd lesz. Azt tervezem, hogy azoknak az alakulatoknak a címerét varratom majd magamra, ahol szolgáltam. Vagy harcok emlékét, amikben részt vettem. Már ha megélem, hogy bármit pingálhassak. Az első a régi csapatom lesz.
*mondja, majd odafordítja fedetlen jobb felkarját a lány felé, és a bal keze mutatóujjával egy hatos számot kanyarít a bicepszére.*
- Legalább ennyi emlék legyen róluk. A többit meg majd hozza az élet, lehetőleg minél többet. És bízzunk benne, hogy a karomat sose veszítem el.
*teszi hozzá elvigyorodva. Bár egyáltalán nem túlzás ilyesmitől tartani.*
- Hát, valaki ezt nevezné szószátyárságnak. Bár értem a különbséget.
*feleli, miközben fürkész tekintettel néz a lányra. "Ha pofán verik" - ezek szerint került már bajba. Bár ez valahogy nem lepi meg. Nyílt természetű nőnek tűnik. És ha a tengerészek tényleg olyan temperamentumos népség, amilyen a hírük, akkor hasonlóak lehetnek a zsoldosokhoz. Ott se nagyon van, ami szent.
Tirä javaslata elgondolkodtatja, de aztán megrázza a fejét.*
- Á, nem szeretek olyan munkát kiadni a kezem közül, ami még rossz. Még ha nem is izgatná azt, aki viseli.
*Kíváncsian figyeli a tetoválásokat és hallgatja a hozzá való történeteket. Nem ismerősek neki a helyek és nem ismeri fel a szimbólumot, de az alapján, amit Tirä elmondott, nem jót jelent. Érdekelné a története, de nem fog rákérdezni. A hullámzó tenger képét is érdeklődve nézi. Elképzeli, ahogy ő maga csinálná. Nem egy bonyolult minta, de el lehet rontani, ha nem biztos az ember keze.
A lány kérdésére csak vállat von.*
- Majd lesz. Azt tervezem, hogy azoknak az alakulatoknak a címerét varratom majd magamra, ahol szolgáltam. Vagy harcok emlékét, amikben részt vettem. Már ha megélem, hogy bármit pingálhassak. Az első a régi csapatom lesz.
*mondja, majd odafordítja fedetlen jobb felkarját a lány felé, és a bal keze mutatóujjával egy hatos számot kanyarít a bicepszére.*
- Legalább ennyi emlék legyen róluk. A többit meg majd hozza az élet, lehetőleg minél többet. És bízzunk benne, hogy a karomat sose veszítem el.
*teszi hozzá elvigyorodva. Bár egyáltalán nem túlzás ilyesmitől tartani.*
799. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2023-09-07 13:27:04
Üzenet elküldve: 2023-09-07 13:27:04
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Tenger és tetoválások//
-Azt meghiszem. *Ő maga még nem járt a szó szoros értelmében vett csatatéren, de el tudja képzelni, milyen az.*
-Szószátyár? Nem. A papagáj nem sokat beszél. A papagáj nem tudja, mikor kell kussolni. Akkor is jártatni fogja a csőrét, ha pofán verik.
*Elvigyorodik a képre, hogy valamelyik gazdának a tanyáján a földtúró malacok mind ki vannak pingálva. Végső soron, miért ne? Egy kis sivalkodásért cserébe valóban gyakorolhatna az ifjonc.*
-Ismerek néhány fickót a Rumosban, aki anélkül is engedné, hogy a sárban kergesd. Azok sem sokkal jobbak a disznónál és nem is kevésbé büdösek. De legalább emberek. Néhány pergő aranyért azt teszel velük, ami jólesik. *Nem teszi hozzá, hogy volt már maga is ehhez közeli állapotban. A különféle szerek utáni vágy mindig felőrli az akaraterejét.*
-Itt is könnyen szétverik az embert, ha nem vigyáz. *Horkan fel.* -Csak itt a pofájával teszik, de esetleg megúszod kardélre hányás nélkül. Esetleg.
*Egy pillanatnyi csodálkozás kíséretében pillant a férfiúra, majd vállat vonva mutatja karját felé. Vállig tűri ingujját, úgy pillant végig a szimbólumokon. Van belőlük jó néhány a papagájt leszámítva.*
-Ez itt az első. Bár inkább billog, mint tetoválás. A Hajóvég-szigeten vésték a bőrömbe. Ha visszamennék és meglátnák... *Egy sejtelmes mosollyal fejezi be a mondatot. Talán még büszke is kicsit. A patkó alakú jel után most egy másikra kúszik a mutatóujja. Ez mintha vizet mintázna, körbe a karján, hullámokban.*
-Ezt a Ráján kaptam egy fiútól. Ő is kezdő volt, gyakorolni akart. *Felkuncog, mielőtt folytatná. Szívesen mesél, még magát is meglepi. Megmutatja a kétárbócos hajót, a papagájt, az iránytűt és még a rejtélyes, nonfiguratív szimbólumokról is mesél egy keveset.*
-Vágysz rá, rajtad mégsem látok egyet sem. Hogy van ez?
-Azt meghiszem. *Ő maga még nem járt a szó szoros értelmében vett csatatéren, de el tudja képzelni, milyen az.*
-Szószátyár? Nem. A papagáj nem sokat beszél. A papagáj nem tudja, mikor kell kussolni. Akkor is jártatni fogja a csőrét, ha pofán verik.
*Elvigyorodik a képre, hogy valamelyik gazdának a tanyáján a földtúró malacok mind ki vannak pingálva. Végső soron, miért ne? Egy kis sivalkodásért cserébe valóban gyakorolhatna az ifjonc.*
-Ismerek néhány fickót a Rumosban, aki anélkül is engedné, hogy a sárban kergesd. Azok sem sokkal jobbak a disznónál és nem is kevésbé büdösek. De legalább emberek. Néhány pergő aranyért azt teszel velük, ami jólesik. *Nem teszi hozzá, hogy volt már maga is ehhez közeli állapotban. A különféle szerek utáni vágy mindig felőrli az akaraterejét.*
-Itt is könnyen szétverik az embert, ha nem vigyáz. *Horkan fel.* -Csak itt a pofájával teszik, de esetleg megúszod kardélre hányás nélkül. Esetleg.
*Egy pillanatnyi csodálkozás kíséretében pillant a férfiúra, majd vállat vonva mutatja karját felé. Vállig tűri ingujját, úgy pillant végig a szimbólumokon. Van belőlük jó néhány a papagájt leszámítva.*
-Ez itt az első. Bár inkább billog, mint tetoválás. A Hajóvég-szigeten vésték a bőrömbe. Ha visszamennék és meglátnák... *Egy sejtelmes mosollyal fejezi be a mondatot. Talán még büszke is kicsit. A patkó alakú jel után most egy másikra kúszik a mutatóujja. Ez mintha vizet mintázna, körbe a karján, hullámokban.*
-Ezt a Ráján kaptam egy fiútól. Ő is kezdő volt, gyakorolni akart. *Felkuncog, mielőtt folytatná. Szívesen mesél, még magát is meglepi. Megmutatja a kétárbócos hajót, a papagájt, az iránytűt és még a rejtélyes, nonfiguratív szimbólumokról is mesél egy keveset.*
-Vágysz rá, rajtad mégsem látok egyet sem. Hogy van ez?
798. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2023-09-06 23:11:56
Üzenet elküldve: 2023-09-06 23:11:56
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Tenger és tetoválások//
- Na, hát éppen ezért akarom megtanulni. A tetoválásokat nem csak a tengeri népek kedvelik, a szárazföldiek ugyanúgy.
*fejti ki. Tirä válaszára elhúzza a száját.*
- Falábúval is találkoztam egyszer-kétszer. Van az úgy, hogy vágni kell. Nem egy kar meg láb ott tud maradni a csatatéren.
*Nem ez a nő az első, aki naivnak gondolja. Pedig ő éppen ezzel a nyíltsággal küzd a paranoia ellen. Hiszen, ha nem titkolózik az ember, akkor nem kell ügyelnie, hogy mit kotyog ki magáról. Nem ébreszt gyanakvást és bizalmatlanságot. És voltaképpen nincs is mit eltitkolnia.*
- Papagáj, mi? Pedig nem vagy annyira szószátyár. Rám is sokszor mondják, hogy bőbeszédű vagyok. Mert ezért hívnak így, nem?
*a lány megjegyzésére vállat von.*
- Van, amikor másolnak, van amikor újat készítenek. De csak azt tudod megrajzolni, amit már láttál. És inkább papíron gyakorlok, mint valakinek a bőrén. Majd ha papírra már elég jól megy, elkezdek próbálkozni a bőrrel. Majd keresek egy disznófarmot és megkérem a gazdát, hogy tetoválhassak a disznajára.
*mondja somolyogva, habár valóban ez a terve. A disznóbőr nagyon hasonló, mint az emberi.*
- Sokfelé harcoltam, amíg egybe volt a zsoldos kompániánk. De szétvertek minket. Egyébként a nagyvárosokat elkerültük, csak nevenincs települések csörtéiben vettünk részt.
*feleli, miközben a lány karját tanulmányozza.*
- Megnézhetem közelebbről?
- Na, hát éppen ezért akarom megtanulni. A tetoválásokat nem csak a tengeri népek kedvelik, a szárazföldiek ugyanúgy.
*fejti ki. Tirä válaszára elhúzza a száját.*
- Falábúval is találkoztam egyszer-kétszer. Van az úgy, hogy vágni kell. Nem egy kar meg láb ott tud maradni a csatatéren.
*Nem ez a nő az első, aki naivnak gondolja. Pedig ő éppen ezzel a nyíltsággal küzd a paranoia ellen. Hiszen, ha nem titkolózik az ember, akkor nem kell ügyelnie, hogy mit kotyog ki magáról. Nem ébreszt gyanakvást és bizalmatlanságot. És voltaképpen nincs is mit eltitkolnia.*
- Papagáj, mi? Pedig nem vagy annyira szószátyár. Rám is sokszor mondják, hogy bőbeszédű vagyok. Mert ezért hívnak így, nem?
*a lány megjegyzésére vállat von.*
- Van, amikor másolnak, van amikor újat készítenek. De csak azt tudod megrajzolni, amit már láttál. És inkább papíron gyakorlok, mint valakinek a bőrén. Majd ha papírra már elég jól megy, elkezdek próbálkozni a bőrrel. Majd keresek egy disznófarmot és megkérem a gazdát, hogy tetoválhassak a disznajára.
*mondja somolyogva, habár valóban ez a terve. A disznóbőr nagyon hasonló, mint az emberi.*
- Sokfelé harcoltam, amíg egybe volt a zsoldos kompániánk. De szétvertek minket. Egyébként a nagyvárosokat elkerültük, csak nevenincs települések csörtéiben vettünk részt.
*feleli, miközben a lány karját tanulmányozza.*
- Megnézhetem közelebbről?
797. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2023-09-03 22:06:11
Üzenet elküldve: 2023-09-03 22:06:11
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Tenger és tetoválások//
*Az idegen férfi szembe megy a sztereotípiákkal, legalábbis nem küldi el rögtön a búsba, mint ahogy az lenni szokott ilyenkor. Vagy talán ahogy ő maga tenné.
Helyet foglal hát mellette és követi a tekintetét, valamint a bökés irányát. Kicsit még meg is emeli karját, hogy maga is szemrevételezze a tetoválásokat karján. A legnagyobb éppen egy iránytűn ücsörgő, ékes papagájt ábrázol.*
-Ó, ez? Hát nem sokan értenek hozzá. *Válaszolja meg szűkszavúan. Furcsa neki a fiatal férfi és az, hogy még sosem látott hajókat.*
-Látszana? Ej. És még nem láttad azokat, akik tényleg falábat viselnek. *Felhorkan. Látott ő már olyan kalózt is, akinek duplán is falábat viselt. Na, az már látványos!*
-Az. Tengerész. *Szeme rebben csak Mykael kérdésére. Nem oly ostoba, hogy elsőre előálljon a farbával; leginkább kalózkodásban vett részt, ha a tengerre hívta a dolga. A patkányok azonban igen hamar fellógatnák ilyesmiért és ki tudja, nem-e egy naivabb patkánnyal van dolga, aki furcsa mód szeret rajzolni is?*
-Tirä vagyok. *Meglepi a férfi nyitottsága vagy épp naivitása. Talán ezért is mutatkozik be maga is oly könnyedén.*
-De sokféle néven illetnek. A Papagáj a kedvencem. *Kissé gunyoros-savanyú mosoly húzódik arcára.* -Kitalálod, hogy miért? És nem a tetoválás miatt. Ez ennek a következménye. *Megtámaszkodik maga mögött kezével, arcát pedig rövid ideig a nap felé fordítja, hogy sütkérezzen, akár a gyíkok.*
-De gyakran neveznek sokkal rosszabb dolgokon is. Nem, mintha különösebben szíven ütne. *Vállat von.*
-Amúgy a tetoválásokat nem másolják. Ott fantáziából dolgoznak. De ezt biztos tudod Te is. *Pillant a férfira, de mosoly egyébként nem játszik arcán.*
-Ha nem a Kikötőben bérkardkodsz, hát hol? *Teszi még fel a nyilvánvaló kérdést, kissé felvont szemöldökkel. Megmert volna esküdni, hogy egy közönséges rakodóval hozta össze a sors.*
*Az idegen férfi szembe megy a sztereotípiákkal, legalábbis nem küldi el rögtön a búsba, mint ahogy az lenni szokott ilyenkor. Vagy talán ahogy ő maga tenné.
Helyet foglal hát mellette és követi a tekintetét, valamint a bökés irányát. Kicsit még meg is emeli karját, hogy maga is szemrevételezze a tetoválásokat karján. A legnagyobb éppen egy iránytűn ücsörgő, ékes papagájt ábrázol.*
-Ó, ez? Hát nem sokan értenek hozzá. *Válaszolja meg szűkszavúan. Furcsa neki a fiatal férfi és az, hogy még sosem látott hajókat.*
-Látszana? Ej. És még nem láttad azokat, akik tényleg falábat viselnek. *Felhorkan. Látott ő már olyan kalózt is, akinek duplán is falábat viselt. Na, az már látványos!*
-Az. Tengerész. *Szeme rebben csak Mykael kérdésére. Nem oly ostoba, hogy elsőre előálljon a farbával; leginkább kalózkodásban vett részt, ha a tengerre hívta a dolga. A patkányok azonban igen hamar fellógatnák ilyesmiért és ki tudja, nem-e egy naivabb patkánnyal van dolga, aki furcsa mód szeret rajzolni is?*
-Tirä vagyok. *Meglepi a férfi nyitottsága vagy épp naivitása. Talán ezért is mutatkozik be maga is oly könnyedén.*
-De sokféle néven illetnek. A Papagáj a kedvencem. *Kissé gunyoros-savanyú mosoly húzódik arcára.* -Kitalálod, hogy miért? És nem a tetoválás miatt. Ez ennek a következménye. *Megtámaszkodik maga mögött kezével, arcát pedig rövid ideig a nap felé fordítja, hogy sütkérezzen, akár a gyíkok.*
-De gyakran neveznek sokkal rosszabb dolgokon is. Nem, mintha különösebben szíven ütne. *Vállat von.*
-Amúgy a tetoválásokat nem másolják. Ott fantáziából dolgoznak. De ezt biztos tudod Te is. *Pillant a férfira, de mosoly egyébként nem játszik arcán.*
-Ha nem a Kikötőben bérkardkodsz, hát hol? *Teszi még fel a nyilvánvaló kérdést, kissé felvont szemöldökkel. Megmert volna esküdni, hogy egy közönséges rakodóval hozta össze a sors.*
796. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2023-09-03 17:31:43
Üzenet elküldve: 2023-09-03 17:31:43
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Tenger és tetoválások//
*Telerajzolt papírosok kezdenek gyűlni mellette. Egyetlen lapon általában két-három próbálkozás, mert nem szereti feleslegesen pazarolni. Az ujjaira pedig már rakódott némi szénpor, amit időről időre beletöröl egy fűcsomóba, ami gazként kinőtt a kövezetből.
Ha valódi művész lenne, akit az alkotáson kívül semmi se érdekel, könnyedén belefeledkezne a munkába, és nem is venne tudomást arról, hogy körülötte mi történik. Az idő múlását is legfeljebb abból venné észre, hogy elment a fény. De ő egyáltalán nem ilyen. Ennek hátránya, hogy a munkái, bár egész ügyesek, sose fogják őt ünnepelt festővé avanzsálni - nem mintha vágyna ilyesmire. Előnye viszont, hogy tudatában van a környezetének. Katona, egész jó ösztönei vannak.
Tirä jelenlétét is érzékeli, még azt is, hogy őt nézi, de ezt egyelőre csak tudat alatt nyugtázza. Nem a vöröske az első, aki megbámulja, ezért egyelőre nem foglalkozik vele. Amikor aztán a lány megszólítja, felé fordul és nem úgy tűnik, mint aki valami művészi révületből zökkenne ki éppen. Viszont most először méri végig rendesen, korábban csak annyit fogott fel belőle, hogy ott van valaki. Aztán kedélyes félmosollyal így felel.*
- Köszi!
*Ha Tirä gondolja, ezzel akár faképnél is hagyhatná, de helyette a társaságául szegődik, így Mykael is több figyelmet szentel neki. Tetszik a látvány. Semmi baja az izmosabb alkatú lányok ellen.*
- Csak szórakozásból rajzolgatok, és mert még sose láttam tengerjáró hajókat. Meg a tengert sem.
*aztán pillantása a lány tetoválására téved, és rábök.*
- Ilyeneket akarok csinálni én is, majd egyszer. Azért gyakorlok, de most még csak papírra.
*magyarázza el. A tekintetéből semmiféle sunyiság nem olvasható ki, inkább nyugodt derű, és érdeklődés a lány iránt.*
- Te tengerész vagy, mi? Látszik a járásodon. A matrózoknak van egy fura billegése, már megfigyeltem.
*jegyzi meg, majd hozzá teszi.*
- Én még sose jártam hajón. Zsoldos vagyok, Mykaelnek hívnak.
*A jelek szerint semmi aggálya nincs afelől, hogy be merjen-e mutatkozni, semmi titkolnivalója, nincs ellensége a vidéken. Ahhoz pedig, hogy valaki ártani akarjon neki, egyszerre tűnik túl ágrólszakadtnak, de egyúttal túl keménykötésűnek.*
*Telerajzolt papírosok kezdenek gyűlni mellette. Egyetlen lapon általában két-három próbálkozás, mert nem szereti feleslegesen pazarolni. Az ujjaira pedig már rakódott némi szénpor, amit időről időre beletöröl egy fűcsomóba, ami gazként kinőtt a kövezetből.
Ha valódi művész lenne, akit az alkotáson kívül semmi se érdekel, könnyedén belefeledkezne a munkába, és nem is venne tudomást arról, hogy körülötte mi történik. Az idő múlását is legfeljebb abból venné észre, hogy elment a fény. De ő egyáltalán nem ilyen. Ennek hátránya, hogy a munkái, bár egész ügyesek, sose fogják őt ünnepelt festővé avanzsálni - nem mintha vágyna ilyesmire. Előnye viszont, hogy tudatában van a környezetének. Katona, egész jó ösztönei vannak.
Tirä jelenlétét is érzékeli, még azt is, hogy őt nézi, de ezt egyelőre csak tudat alatt nyugtázza. Nem a vöröske az első, aki megbámulja, ezért egyelőre nem foglalkozik vele. Amikor aztán a lány megszólítja, felé fordul és nem úgy tűnik, mint aki valami művészi révületből zökkenne ki éppen. Viszont most először méri végig rendesen, korábban csak annyit fogott fel belőle, hogy ott van valaki. Aztán kedélyes félmosollyal így felel.*
- Köszi!
*Ha Tirä gondolja, ezzel akár faképnél is hagyhatná, de helyette a társaságául szegődik, így Mykael is több figyelmet szentel neki. Tetszik a látvány. Semmi baja az izmosabb alkatú lányok ellen.*
- Csak szórakozásból rajzolgatok, és mert még sose láttam tengerjáró hajókat. Meg a tengert sem.
*aztán pillantása a lány tetoválására téved, és rábök.*
- Ilyeneket akarok csinálni én is, majd egyszer. Azért gyakorlok, de most még csak papírra.
*magyarázza el. A tekintetéből semmiféle sunyiság nem olvasható ki, inkább nyugodt derű, és érdeklődés a lány iránt.*
- Te tengerész vagy, mi? Látszik a járásodon. A matrózoknak van egy fura billegése, már megfigyeltem.
*jegyzi meg, majd hozzá teszi.*
- Én még sose jártam hajón. Zsoldos vagyok, Mykaelnek hívnak.
*A jelek szerint semmi aggálya nincs afelől, hogy be merjen-e mutatkozni, semmi titkolnivalója, nincs ellensége a vidéken. Ahhoz pedig, hogy valaki ártani akarjon neki, egyszerre tűnik túl ágrólszakadtnak, de egyúttal túl keménykötésűnek.*
795. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2023-09-03 12:38:16
Üzenet elküldve: 2023-09-03 12:38:16
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Tenger és tetoválások//
*Sietve szeli át a Kikötőt érintő partvidéket. Úgy döntött, megnézi magának ezt az oly sokat emlegetett Artheniort, ha csak futólag is. Se cókmók, se málha nem nyomja hátát. Egyszerű, fehér ing és hozzá bőrnadrág, mi dukál. Tudja, hamar hazavágyna a Kikötőbe, még inkább pedig a tengerre. Ez az otthona és ezen nem fog változtatni semmilyen veszély.
Kellő körültekintéssel halad, elvégre a Patkányokkal való viszonya a legkevésbé sem felhőtlen. Az kellene még, hogy beleálljanak. Noha fattyú testvéreinek köszönhetően a vörös üstök nem egyedülálló, azért meghúzza magát. Újonnan pedig még a Vihar Fiai is veszélyt jelenthetnek rá. Elég csak felidéznie magában legutóbbi búcsúját tőlük, hogy ha nem is félve, de azért óvatosan pillantson a dokkok menti hajók irányába.
A patkányoktól nem tart. A Rumos Rókalyukat leszámítva keveset mozog a köreikben. A tengerre azonban kivágyik és nem szívesen töltené az ott töltött időszakokat árbóchoz kötve vagy a halak társaságában.
Ilyen és ehhez hasonló gondolatok keringenek fejében, mikor a körültekintő pislogások közepette meglátja az elsőre rakodómunkásnak vélt férfit. Látszólag semmi olyat nem mutat, mi érdeklődéséül szolgálna, de közelebb érve úgy látja, mintha rajzolgatna valamit. Ilyet pedig közönséges rakodómunkás nem csinál.
Alaposabban is megméri magának a férfit; nem jár még benne a korban, a testfelépítése pedig megerősíti első megérzésében. Mivel csak magából tud kiindulni, ezért arra saccol, hogy a fickó valami rosszban sántikál. Ez a megállapítása pedig módfelett kíváncsivá teszi.*
-Ha a hajókat akarod kifigyelni, azok már nem ugyanott lesznek holnap. *Szól oda, s habár sejti, hogy nem innen fúj a szél. Közvetlen, jó modort hírből ismerő jellem, így hamar meg is kerüli a férfit, hogy helyet foglaljon mellette és szinte előredőlve bámulja meg, hátha felismeri. De nem.
Elnézegeti még egy darabon a férfiút. Őt magát sem kell félteni, ha izmokról van szó. Noha karcsú teremtés, a tengeren eltöltött idő alaposan meglátszik rajta. Jóval vaskosabbak karjai és szélesebb háta, mint mondjuk az elhaladó kurtizánoknak hátuk mögött, még ha egy férfiember szintjét nem is ütheti meg.*
-Vagy tán rajz nélkül nem találod meg a hajódat? *Csücsörít kajánul, de valójában csak a szándékot próbálja kilesni. Az ő fejében meg sem fordulna olyan gondolat, hogy művészfélével van dolga.*
*Sietve szeli át a Kikötőt érintő partvidéket. Úgy döntött, megnézi magának ezt az oly sokat emlegetett Artheniort, ha csak futólag is. Se cókmók, se málha nem nyomja hátát. Egyszerű, fehér ing és hozzá bőrnadrág, mi dukál. Tudja, hamar hazavágyna a Kikötőbe, még inkább pedig a tengerre. Ez az otthona és ezen nem fog változtatni semmilyen veszély.
Kellő körültekintéssel halad, elvégre a Patkányokkal való viszonya a legkevésbé sem felhőtlen. Az kellene még, hogy beleálljanak. Noha fattyú testvéreinek köszönhetően a vörös üstök nem egyedülálló, azért meghúzza magát. Újonnan pedig még a Vihar Fiai is veszélyt jelenthetnek rá. Elég csak felidéznie magában legutóbbi búcsúját tőlük, hogy ha nem is félve, de azért óvatosan pillantson a dokkok menti hajók irányába.
A patkányoktól nem tart. A Rumos Rókalyukat leszámítva keveset mozog a köreikben. A tengerre azonban kivágyik és nem szívesen töltené az ott töltött időszakokat árbóchoz kötve vagy a halak társaságában.
Ilyen és ehhez hasonló gondolatok keringenek fejében, mikor a körültekintő pislogások közepette meglátja az elsőre rakodómunkásnak vélt férfit. Látszólag semmi olyat nem mutat, mi érdeklődéséül szolgálna, de közelebb érve úgy látja, mintha rajzolgatna valamit. Ilyet pedig közönséges rakodómunkás nem csinál.
Alaposabban is megméri magának a férfit; nem jár még benne a korban, a testfelépítése pedig megerősíti első megérzésében. Mivel csak magából tud kiindulni, ezért arra saccol, hogy a fickó valami rosszban sántikál. Ez a megállapítása pedig módfelett kíváncsivá teszi.*
-Ha a hajókat akarod kifigyelni, azok már nem ugyanott lesznek holnap. *Szól oda, s habár sejti, hogy nem innen fúj a szél. Közvetlen, jó modort hírből ismerő jellem, így hamar meg is kerüli a férfit, hogy helyet foglaljon mellette és szinte előredőlve bámulja meg, hátha felismeri. De nem.
Elnézegeti még egy darabon a férfiút. Őt magát sem kell félteni, ha izmokról van szó. Noha karcsú teremtés, a tengeren eltöltött idő alaposan meglátszik rajta. Jóval vaskosabbak karjai és szélesebb háta, mint mondjuk az elhaladó kurtizánoknak hátuk mögött, még ha egy férfiember szintjét nem is ütheti meg.*
-Vagy tán rajz nélkül nem találod meg a hajódat? *Csücsörít kajánul, de valójában csak a szándékot próbálja kilesni. Az ő fejében meg sem fordulna olyan gondolat, hogy művészfélével van dolga.*
794. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2023-09-03 11:51:56
Üzenet elküldve: 2023-09-03 11:51:56
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Tenger és tetoválások//
*A Hét Varjú felől érkezik a dokkokhoz. Mivel sikeresen elszállásolta magát a tavernában, ingóságai nagy részétől megszabadult. Csak egy tőr van az övébe tűzve, kezében pedig papírosok és szénceruzák. Öltözete egy elnyűtt, szürke ing, amelynek nincsenek ujjai, így fedetlenül hagyják a karjait. Valamint egy kopott barna nadrág, itt-ott foltozott, összevarrt. A bakancsa újszerű egyedül, de az is koszos.
Az arcán valami izgatott kedélyesség honol. A kedélyesség mindig ott van, az izgatottságot a tenger és a vitorlások látványa okozza. Mykael még tud lelkesedni az új élményekért, és mi tagadás, a végtelen víztükör és a kegyes járművek látványa nagy élmény.
Papír és rajzeszköz meg azért van nála, hogy ezeket meg is rajzolja, habár ránézésre egyáltalán nem tűnik művészléleknek. A bőre napbarnított, itt-ott hegek látszanak rajta, még ha nem is túl sok. A tenyerei megkérgesedtek a fizikai munkáról, az alkata alapján pedig leginkább rakodómunkásnak vagy katonának tűnik. Most mégis azért jött, hogy a rajztudását növelje.
Éppen nagy gondban van, mert azon gondolkodik, hogy hogyan tudná megrajzolni a napfényt visszatürköző tengert, mikor neki csak fekete színe van. Végül az a briliáns ötlete támad, hogy nem a tengert rajzolja a papírra, hanem minden mást körülötte: a víz fodrozódását, az ég sötétjét, a partot. A víz pedig a papír fehérje lesz. Persze ezzel nem talált fel semmi olyat, amit mások már ne találtak volna ki őelőtte. De neki mégis nagy sikerélmény, hogy magától jött erre rá.
A rajzai, főleg az elsők persze nagyon gyengék. Folyamatosan próbál javítani rajtuk. De legalább nem teljesen a nulláról indul. Sokat gyakorolt már, kapott is tanácsokat, gyakorlottan dolgozik.
Mindezt félrehúzódva a főbb útvonalaktól, hogy másokat ne zavarjon a munkában.
Meglehet, mókás látvány egy rajzolgató férfi, és a tengerészek talán meg is eresztenek az irányába egy-két gúnyos megjegyzést. De kötekedni nem kezdenek vele, ezt talán az izmainak és a tőrének köszönheti. Az ártalmatlanabb megjegyzéseket meg elengedi a füle mellett.*
*A Hét Varjú felől érkezik a dokkokhoz. Mivel sikeresen elszállásolta magát a tavernában, ingóságai nagy részétől megszabadult. Csak egy tőr van az övébe tűzve, kezében pedig papírosok és szénceruzák. Öltözete egy elnyűtt, szürke ing, amelynek nincsenek ujjai, így fedetlenül hagyják a karjait. Valamint egy kopott barna nadrág, itt-ott foltozott, összevarrt. A bakancsa újszerű egyedül, de az is koszos.
Az arcán valami izgatott kedélyesség honol. A kedélyesség mindig ott van, az izgatottságot a tenger és a vitorlások látványa okozza. Mykael még tud lelkesedni az új élményekért, és mi tagadás, a végtelen víztükör és a kegyes járművek látványa nagy élmény.
Papír és rajzeszköz meg azért van nála, hogy ezeket meg is rajzolja, habár ránézésre egyáltalán nem tűnik művészléleknek. A bőre napbarnított, itt-ott hegek látszanak rajta, még ha nem is túl sok. A tenyerei megkérgesedtek a fizikai munkáról, az alkata alapján pedig leginkább rakodómunkásnak vagy katonának tűnik. Most mégis azért jött, hogy a rajztudását növelje.
Éppen nagy gondban van, mert azon gondolkodik, hogy hogyan tudná megrajzolni a napfényt visszatürköző tengert, mikor neki csak fekete színe van. Végül az a briliáns ötlete támad, hogy nem a tengert rajzolja a papírra, hanem minden mást körülötte: a víz fodrozódását, az ég sötétjét, a partot. A víz pedig a papír fehérje lesz. Persze ezzel nem talált fel semmi olyat, amit mások már ne találtak volna ki őelőtte. De neki mégis nagy sikerélmény, hogy magától jött erre rá.
A rajzai, főleg az elsők persze nagyon gyengék. Folyamatosan próbál javítani rajtuk. De legalább nem teljesen a nulláról indul. Sokat gyakorolt már, kapott is tanácsokat, gyakorlottan dolgozik.
Mindezt félrehúzódva a főbb útvonalaktól, hogy másokat ne zavarjon a munkában.
Meglehet, mókás látvány egy rajzolgató férfi, és a tengerészek talán meg is eresztenek az irányába egy-két gúnyos megjegyzést. De kötekedni nem kezdenek vele, ezt talán az izmainak és a tőrének köszönheti. Az ártalmatlanabb megjegyzéseket meg elengedi a füle mellett.*
793. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2023-08-29 17:16:34
Üzenet elküldve: 2023-08-29 17:16:34
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
//Fő a biztonság - a kikötőben//
*Csak kedélyesen biccent Agin megjegyzésére, de mivel már igencsak szeretne továbbindulni - vagy leginkább megérkezni -, nem erőlteti tovább a beszélgetést. Ismeri jól ezt az utat, nagyon sokszor megtette már. Tudja, hogy közel vannak. És ismeri a kikötő vidékét is annyira, hogy tudja, nem célszerű sötét éjjel megérkezni. Tolvajok, az még hagyján. A Patkányok? Sokkal inkább. Mégis, a legtöbb félnivalója a részeg, kötekedő matrózoktól van, mert ha rendesen benyakalnak, azoknak semmi se szent. Nem kell olyan helyzetbe kerülni, ahol ez előfordulhat, ennyi az egész.
Csakugyan, először a tenger sós illata, aztán a halak átható szaga hirdeti egyre erőteljesebben, hogy közelednek úti céljuk végéhez. Nemsokára már egy-két viskót is látnak, majd egyre több házat, első sorban raktárokat. Ezek egyike a Morthimereké, még ha nem is verik nagy dobra. Éppen ezért ezt Aginnak se csacsogja el csak úgy, inkább csak ennyit felel.*
- Így van, többször is jártam már itt, sőt, egy ízben még egy nagy vitorláson is utaztam. De az az egy alkalom meggyőzött róla, hogy jobb a szárazföldön menni. A karavánutak összes veszedelme megtalálható a tengeren is. De a karavánutak legalább nem akarják kirázni a lelket az emberből, és ha vihar van, a szárazföld nem nyílik meg a lábunk alatt, hogy elnyeljen.
*fejti ki. Valóban nem lett híve a tengeri utazásnak. A Hét Varjú hallatán bólint. Egyszer már járt ott, tudja, merre tartanak. Japhernek viszont nem ártott a tájékoztatás, neki ez az első látogatása a Tavernánál.*
*Csak kedélyesen biccent Agin megjegyzésére, de mivel már igencsak szeretne továbbindulni - vagy leginkább megérkezni -, nem erőlteti tovább a beszélgetést. Ismeri jól ezt az utat, nagyon sokszor megtette már. Tudja, hogy közel vannak. És ismeri a kikötő vidékét is annyira, hogy tudja, nem célszerű sötét éjjel megérkezni. Tolvajok, az még hagyján. A Patkányok? Sokkal inkább. Mégis, a legtöbb félnivalója a részeg, kötekedő matrózoktól van, mert ha rendesen benyakalnak, azoknak semmi se szent. Nem kell olyan helyzetbe kerülni, ahol ez előfordulhat, ennyi az egész.
Csakugyan, először a tenger sós illata, aztán a halak átható szaga hirdeti egyre erőteljesebben, hogy közelednek úti céljuk végéhez. Nemsokára már egy-két viskót is látnak, majd egyre több házat, első sorban raktárokat. Ezek egyike a Morthimereké, még ha nem is verik nagy dobra. Éppen ezért ezt Aginnak se csacsogja el csak úgy, inkább csak ennyit felel.*
- Így van, többször is jártam már itt, sőt, egy ízben még egy nagy vitorláson is utaztam. De az az egy alkalom meggyőzött róla, hogy jobb a szárazföldön menni. A karavánutak összes veszedelme megtalálható a tengeren is. De a karavánutak legalább nem akarják kirázni a lelket az emberből, és ha vihar van, a szárazföld nem nyílik meg a lábunk alatt, hogy elnyeljen.
*fejti ki. Valóban nem lett híve a tengeri utazásnak. A Hét Varjú hallatán bólint. Egyszer már járt ott, tudja, merre tartanak. Japhernek viszont nem ártott a tájékoztatás, neki ez az első látogatása a Tavernánál.*
792. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2023-08-29 01:51:33
Üzenet elküldve: 2023-08-29 01:51:33
Rang: Játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Fő a biztonság - a kikötőben//
* A nemesek ellen irányuló lázadás témájához nem tesz többet. Csendben marad. Főleg miután a kereskedő Relaelt is megemlíti. Eszébe jut az elf csőcselékről szóló elbeszélése, amit neki mondott arról, hogy azok hogyan égették fel a házát. Agin persze akkor még azt javasolta neki, hogy keresse meg a bűnösöket, és vágja le az ujjait. Most már látja, hogy ez nem ilyen egyszerű. Meg lehet büntetni egyáltalán a lázadókat? Elő lehet őket keríteni? Mindez nem Agin gondja. Egyelőre. Addig, amíg Relael az ellenkezőjét nem mondja. *
- Akkor talán valami más baja volt annak a lábatlan férfinak.
* Mondja, miközben azért biztos ami biztos alapon megrázogatja a lábait. Való igaz, hogy ő egy hosszabb utazást megúsz egy kis fáradtsággal, és nem érez fájdalmat, de azért sok mindent hall az ember, ki tudja hogy mi igaz, és mi nem. *
- Egyetértek, induljunk!
* Ahogy utazó társai, ő is elvonul egy bokorhoz, majd mikor minden ügyes-bajos dolgát elvégezte, visszamegy Lóhoz. Biccent egyet Japher fele, hogy megköszönje az állat gondozását. Ezután akadálytalanul haladhatnak tovább a kikötőbe.
Amint egyre jobban kezdik megközelíteni a kikötőt, Agint megtámadja a kibelezett halak szaga, a tengeri hullámok hangja és a részeg matrózók száját elhagyó káromkodások kavalkádja. *
~ Gyönyörű! ~
* Eddig még sosem gondolt bele, de egyre jobban kezdi megkedvelni ezt a helyet. Megrohamozta őt egy érzés, ami miatt örül, hogy újra itt van. Olyan szerethető hely lenne ez? Vagy csak a lányokat akarja újra látni a tavernában? Ezt nem tudja, de örül, hogy itt van. Ahogy haladnak a kikötőben, a kereskedő fele fordul. *
- És gyakran szoktál járni a kikötőbe? Gondolom, hogy itt aztán van lehetőség a kereskedésre, nem igaz?
* Néha hátrafordul, hogy megbizonyosodjon róla, hogy senki sem figyeli őket a kelleténél többet, de nem vesz észre semmi szokatlant. *
- A Hét Varjú erre lesz. Már nincs messze.
* Fejével az egyik irányba int, majd el is indul arra, hogy mihamarabb a tavernához érjenek, a szállítmánnyal együtt. *
* A nemesek ellen irányuló lázadás témájához nem tesz többet. Csendben marad. Főleg miután a kereskedő Relaelt is megemlíti. Eszébe jut az elf csőcselékről szóló elbeszélése, amit neki mondott arról, hogy azok hogyan égették fel a házát. Agin persze akkor még azt javasolta neki, hogy keresse meg a bűnösöket, és vágja le az ujjait. Most már látja, hogy ez nem ilyen egyszerű. Meg lehet büntetni egyáltalán a lázadókat? Elő lehet őket keríteni? Mindez nem Agin gondja. Egyelőre. Addig, amíg Relael az ellenkezőjét nem mondja. *
- Akkor talán valami más baja volt annak a lábatlan férfinak.
* Mondja, miközben azért biztos ami biztos alapon megrázogatja a lábait. Való igaz, hogy ő egy hosszabb utazást megúsz egy kis fáradtsággal, és nem érez fájdalmat, de azért sok mindent hall az ember, ki tudja hogy mi igaz, és mi nem. *
- Egyetértek, induljunk!
* Ahogy utazó társai, ő is elvonul egy bokorhoz, majd mikor minden ügyes-bajos dolgát elvégezte, visszamegy Lóhoz. Biccent egyet Japher fele, hogy megköszönje az állat gondozását. Ezután akadálytalanul haladhatnak tovább a kikötőbe.
Amint egyre jobban kezdik megközelíteni a kikötőt, Agint megtámadja a kibelezett halak szaga, a tengeri hullámok hangja és a részeg matrózók száját elhagyó káromkodások kavalkádja. *
~ Gyönyörű! ~
* Eddig még sosem gondolt bele, de egyre jobban kezdi megkedvelni ezt a helyet. Megrohamozta őt egy érzés, ami miatt örül, hogy újra itt van. Olyan szerethető hely lenne ez? Vagy csak a lányokat akarja újra látni a tavernában? Ezt nem tudja, de örül, hogy itt van. Ahogy haladnak a kikötőben, a kereskedő fele fordul. *
- És gyakran szoktál járni a kikötőbe? Gondolom, hogy itt aztán van lehetőség a kereskedésre, nem igaz?
* Néha hátrafordul, hogy megbizonyosodjon róla, hogy senki sem figyeli őket a kelleténél többet, de nem vesz észre semmi szokatlant. *
- A Hét Varjú erre lesz. Már nincs messze.
* Fejével az egyik irányba int, majd el is indul arra, hogy mihamarabb a tavernához érjenek, a szállítmánnyal együtt. *
791. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2023-08-23 15:50:51
Üzenet elküldve: 2023-08-23 15:50:51
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
*Hogyhogy, hogyhogy nem, sikerrel kikeveredik a csehó magának való népségének köréből. Csak azt sajnálja, hogy húga eltűnt valamerre. Valószínűleg megállt játszani a patkánnyal valamelyik csatorna szélén, vagy rávette azt a kis szörnyet, hogy valami elemózsiát lopjon egy pultról. Nem sok emberhez van annyi türelme, hogy megtűrje maga mellett, de Liaren ilyen. Elviseli a társaságát, de persze csak rövidtávon.
Ahogy zsebre dugott kézzel és roppant morcos ábrázattal keresztül vág a dokkokon, eszébe jut a sokat emlegetett frázis: "minden út Artheniorba vezet!" Mindig badarságnak tartotta, de most igazán kedve van rövid időre a háta mögött hagyni a Kikötőt. Ami azt illeti, amúgy is eléggé elfogyott a levegő. A Vihar Fiainak kapitányai közül alighanem jó néhány kívánja a nyaka köré a kötelet, ráadásul a Sellőházba se mehet vissza jó darabig... És szép summát tenne arra is, hogy a Rumos Rókalyukban eltöltött, egymást követő két székdobálás sem segített renoméján. Ilyenkor rendszerint felszívódik egy kis időre. Általában a tengert célozza, netán valamelyik szigetet... Az Arany Zátony vagy Viharföld ilyenkor rendszerint kapóra jön, de most jobb, ha kerüli a vizet egy ideig. Lehet, hogy fejjel szokott falnak menni, de ő sem ostoba. Ha az lenne, már nem élne.
Eltöpreng még egy darabig, majd úgy dönt, hogy mégiscsak szerencsét próbál abban a sokat emlegetett Artheniorban. Állítólag ott nem húznak zsákot az óvatlan utazó fejére és nem is metszik ki a zsebét egy kevésbé szimpatikus sarkon... Szeretné ő látni ezt a világot, máskülönben nem hiszi el. Elvégre egészen sok zsákot húzott már emberek fejére, s noha a zsebmetszésből már kinőtt, de talán e hiányok teszi számára Artheniort még vonzóbbá. Hiszen ha ez igaz, úgy jóval kevesebb a konkurencia is.*
*Hogyhogy, hogyhogy nem, sikerrel kikeveredik a csehó magának való népségének köréből. Csak azt sajnálja, hogy húga eltűnt valamerre. Valószínűleg megállt játszani a patkánnyal valamelyik csatorna szélén, vagy rávette azt a kis szörnyet, hogy valami elemózsiát lopjon egy pultról. Nem sok emberhez van annyi türelme, hogy megtűrje maga mellett, de Liaren ilyen. Elviseli a társaságát, de persze csak rövidtávon.
Ahogy zsebre dugott kézzel és roppant morcos ábrázattal keresztül vág a dokkokon, eszébe jut a sokat emlegetett frázis: "minden út Artheniorba vezet!" Mindig badarságnak tartotta, de most igazán kedve van rövid időre a háta mögött hagyni a Kikötőt. Ami azt illeti, amúgy is eléggé elfogyott a levegő. A Vihar Fiainak kapitányai közül alighanem jó néhány kívánja a nyaka köré a kötelet, ráadásul a Sellőházba se mehet vissza jó darabig... És szép summát tenne arra is, hogy a Rumos Rókalyukban eltöltött, egymást követő két székdobálás sem segített renoméján. Ilyenkor rendszerint felszívódik egy kis időre. Általában a tengert célozza, netán valamelyik szigetet... Az Arany Zátony vagy Viharföld ilyenkor rendszerint kapóra jön, de most jobb, ha kerüli a vizet egy ideig. Lehet, hogy fejjel szokott falnak menni, de ő sem ostoba. Ha az lenne, már nem élne.
Eltöpreng még egy darabig, majd úgy dönt, hogy mégiscsak szerencsét próbál abban a sokat emlegetett Artheniorban. Állítólag ott nem húznak zsákot az óvatlan utazó fejére és nem is metszik ki a zsebét egy kevésbé szimpatikus sarkon... Szeretné ő látni ezt a világot, máskülönben nem hiszi el. Elvégre egészen sok zsákot húzott már emberek fejére, s noha a zsebmetszésből már kinőtt, de talán e hiányok teszi számára Artheniort még vonzóbbá. Hiszen ha ez igaz, úgy jóval kevesebb a konkurencia is.*
790. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2023-08-19 00:58:16
Üzenet elküldve: 2023-08-19 00:58:16
Rang: Játékos
IC üzenetek: 485
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 485
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Hazaúton//
-Meghiszem azt.
*Fülig érő vigyorral, kalappal a fején, szablyával az oldalán felel a férfinek. Nem is kell több szót pocsékolni, fölösleges volna. Mindketten értik a dolgot. Merchen pedig miután nagy nehezen lerakodja holmijait a Bolyongó Szukáról még egy utolsót int a legénységnek, akik valahol egészen a szívéhez nőttek eme rövid ismeretség alatt is. Miközben a szekerére pakol hogy hamarosan elindulhasson egy nemrégiben tanult tengerésznótát dúdolgat, ami annyira fülbemászó volt, hogy kénytelen volt megtanulni. Ha mindennel megvan, akkor elindul ki a kikötőből, vissza Artheniorba. Haza.*
-Meghiszem azt.
*Fülig érő vigyorral, kalappal a fején, szablyával az oldalán felel a férfinek. Nem is kell több szót pocsékolni, fölösleges volna. Mindketten értik a dolgot. Merchen pedig miután nagy nehezen lerakodja holmijait a Bolyongó Szukáról még egy utolsót int a legénységnek, akik valahol egészen a szívéhez nőttek eme rövid ismeretség alatt is. Miközben a szekerére pakol hogy hamarosan elindulhasson egy nemrégiben tanult tengerésznótát dúdolgat, ami annyira fülbemászó volt, hogy kénytelen volt megtanulni. Ha mindennel megvan, akkor elindul ki a kikötőből, vissza Artheniorba. Haza.*
789. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2023-08-11 19:24:11
Üzenet elküldve: 2023-08-11 19:24:11
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
// Új remény és új társaság //
*Hátra néz majd vissza a lányra.*
-Több ok miatt sem akarnálak bántani. Az első: "Sose bánts másokat feleslegesen. Néha viszont meg kell menteni az embereket önmaguk szűklátásától, ekkor a szeretet vezérelje utadat." *Idézi fel Eeyr tanainak egyikét, majd folytatja*
Második: Bárd vagyok nem bandita, milyen férfi lennék ha nőket szemelnék ki az éj sötétjében?
A harmadik: Nem beszélnénk. Már rég megtámadtalak volna. Egyedül vagyunk itt.
*Vállat von majd kezet nyújt üdvözlés képp.* Nem sok pénzem van, vagy legalábbis nem tudom mi mennyibe kerül, de fizetek egy kupa bort, hálám jeléül.
*Megsimítja haját, majd hirtelen a hasához kap, morgást lehet hallani. Most jut eszébe hogy kihagyott 1 napot étel nélkül, ez a második éjszaka mikor úgy esteledik rá, hogy nincs a gyomrában étel.*
-Nem csupán valahová lenne jó ha elvezetnél, hanem a legközelebbi helyre ahol egy fáradt utazó kosztot és kvártélyt kérhet.
*Kérleli a férfi*
*Hátra néz majd vissza a lányra.*
-Több ok miatt sem akarnálak bántani. Az első: "Sose bánts másokat feleslegesen. Néha viszont meg kell menteni az embereket önmaguk szűklátásától, ekkor a szeretet vezérelje utadat." *Idézi fel Eeyr tanainak egyikét, majd folytatja*
Második: Bárd vagyok nem bandita, milyen férfi lennék ha nőket szemelnék ki az éj sötétjében?
A harmadik: Nem beszélnénk. Már rég megtámadtalak volna. Egyedül vagyunk itt.
*Vállat von majd kezet nyújt üdvözlés képp.* Nem sok pénzem van, vagy legalábbis nem tudom mi mennyibe kerül, de fizetek egy kupa bort, hálám jeléül.
*Megsimítja haját, majd hirtelen a hasához kap, morgást lehet hallani. Most jut eszébe hogy kihagyott 1 napot étel nélkül, ez a második éjszaka mikor úgy esteledik rá, hogy nincs a gyomrában étel.*
-Nem csupán valahová lenne jó ha elvezetnél, hanem a legközelebbi helyre ahol egy fáradt utazó kosztot és kvártélyt kérhet.
*Kérleli a férfi*
788. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2023-08-05 23:10:03
Üzenet elküldve: 2023-08-05 23:10:03
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
-Na, nyolc tojás csak ki jön ebből a pénzből, rohadt... halat ne egyél soha. *Fejezi be egy mosollyal a mondatát, majd miután kellő mód megalkudtak, átnyújtja az 50 aranyat a tojásokért cserébe. 
Drágább ez, mint a Piactéren, de ezt már le kell nyelni, ha nem akar thargföldig kutyagolni.
Rheá félelme... Na, az már nehezebb ügy. Ugyanakkor elég régóta él már a Kikötőben hozzá, hogy tudja, kinél találhat ilyesmit. Alissänának segít ezzel, ez a tudat pedig extra motivációhoz is juttatja. Eszében sincs másra herdálni a pénzt, mint ami... Persze maradni egy arany sem fog, az biztos.*
-Hé! Ssszz... *Pisszeg oda egy feslettebb útszélinek, ahogy megközelíti a dokkokmenti bordélyt. Ismeri a bárcást, hogy a fenébe ne ismerné. Mindenki ismeri Hattorkú Suzrót, aki kettőnél többször fordult már meg itt.*
-Még mindig aranyból van a torkod? *Vigyorogva közelíti meg a vén pillangót, de azért lábtávolságon kívül marad, hátha úgy tartaná kedve a nőnek, hogy fenékbe billentse. És hogy aranyból van-e a torka; az a legenda járja, hogy egy alkalommal a Rája egész legénységét végigdolgozta, alig egy óra alatt.*
-Na... Nem akarok én sokat. Adj egy kis Rheá félelmét! Persze, hogy nem nekem kell... Mennyi? Hülyének nézel? *Az ár magas, de nem mehet vissza üres kézzel.* -Hatvan arany. *Szívja a fogát, de azért átnyújtja a körmönfont szajhának a 60 aranyat a Rheá félelméért cserébe. *
-Verje ki valamelyik tengerész a maradék fogad. *Pillant még hátra a válla felett, de a némbert már aligha érdekli, mit pofázik neki. Kuncogva csörgeti a hatvan aranyat, miközben belép a bordélyház ajtaján. Neki pedig végül veszteségesen zárul a kör... És húsz arany nem sok, annyi maradt csak zsebében.*
Drágább ez, mint a Piactéren, de ezt már le kell nyelni, ha nem akar thargföldig kutyagolni.Rheá félelme... Na, az már nehezebb ügy. Ugyanakkor elég régóta él már a Kikötőben hozzá, hogy tudja, kinél találhat ilyesmit. Alissänának segít ezzel, ez a tudat pedig extra motivációhoz is juttatja. Eszében sincs másra herdálni a pénzt, mint ami... Persze maradni egy arany sem fog, az biztos.*
-Hé! Ssszz... *Pisszeg oda egy feslettebb útszélinek, ahogy megközelíti a dokkokmenti bordélyt. Ismeri a bárcást, hogy a fenébe ne ismerné. Mindenki ismeri Hattorkú Suzrót, aki kettőnél többször fordult már meg itt.*
-Még mindig aranyból van a torkod? *Vigyorogva közelíti meg a vén pillangót, de azért lábtávolságon kívül marad, hátha úgy tartaná kedve a nőnek, hogy fenékbe billentse. És hogy aranyból van-e a torka; az a legenda járja, hogy egy alkalommal a Rája egész legénységét végigdolgozta, alig egy óra alatt.*
-Na... Nem akarok én sokat. Adj egy kis Rheá félelmét! Persze, hogy nem nekem kell... Mennyi? Hülyének nézel? *Az ár magas, de nem mehet vissza üres kézzel.* -Hatvan arany. *Szívja a fogát, de azért átnyújtja a körmönfont szajhának a 60 aranyat a Rheá félelméért cserébe.
*-Verje ki valamelyik tengerész a maradék fogad. *Pillant még hátra a válla felett, de a némbert már aligha érdekli, mit pofázik neki. Kuncogva csörgeti a hatvan aranyat, miközben belép a bordélyház ajtaján. Neki pedig végül veszteségesen zárul a kör... És húsz arany nem sok, annyi maradt csak zsebében.*
787. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2023-08-03 08:35:22
Üzenet elküldve: 2023-08-03 08:35:22
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
*Felnyergeli az éjparipát és már üget is a legszélesebb utcán, hogy minél gyorsabban elhagyhassa a helyet. Itt a kikötőben az egyetlen hely, amit szeret az a Sellőház, de az utcák, amelyek körbe veszik és a dokkok sem tartoznak a legbiztonságosabb helyek közé. Ruházata utazó, minél többet takarjon az avatatlan szem elől. Itt csak nappal érdemes közlekedni, mikor nagyban folyik a munka és már kipihenték a matrózok az előző napi kocsmai lerészegedést. Nincs ez másképpen most sem, mindenki ládákat és hordókat pakolászik vagy le vagy fel a hajóra, illetve a raktárakba, senkinek nincsen ideje őt jobban szemügyre venni. Próbál minél kevesebb vizet zavarni, mielőtt végre rátérhet a szélesebb, szekerek által járt útra.*
- Akkor először a torony felé megyünk, majd a városi őrségnél fogunk érdeklődni. Bizonyára ismerik, ha éppen nincsen ott és tudunk neki ott is hagyni valamit. *Mondja, miközben megsimogatja a lónak a nyakát. Még a főnökasszony hozta őket, kiválóan látnak a sötétben, nagyon különleges lónak számítanak, nem is volt rest kisajátítani egyet, míg ő rendezte az ügyeket.*
- Akkor először a torony felé megyünk, majd a városi őrségnél fogunk érdeklődni. Bizonyára ismerik, ha éppen nincsen ott és tudunk neki ott is hagyni valamit. *Mondja, miközben megsimogatja a lónak a nyakát. Még a főnökasszony hozta őket, kiválóan látnak a sötétben, nagyon különleges lónak számítanak, nem is volt rest kisajátítani egyet, míg ő rendezte az ügyeket.*
786. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2023-07-25 20:47:29
Üzenet elküldve: 2023-07-25 20:47:29
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
*Így fut be a szekér vele együtt a kikötő környékére.*
- Itt volnánk kisasszony! Nekem itt vége az útnak, magának se ajánlom a maradást sokáig. Joccakát. *Lesegíti, majd megy, hogy a lovakkal foglalkozzon.*
- Köszönöm. *Mondja, majd nem is marad, befordul a tákolmányok között húzódó útra. Ismerős sós illat lengi körbe a környéket, némi dögszag kíséretében, ami feltehetően az ide kidobált halbélnek köszönhető. A siklók egészen felélénkülnek, ahogy a nyelvük hegye megérzi a dolgot. Itt már nem látja senki, ahogy mocorog a csuklyája ide- oda, de azért rájuk morran halkan. Bár itt érzi igazán otthon magát, mióta az oltár megváltozott, nem találja igazán a helyét, semmi sem a régi.*
- Itt volnánk kisasszony! Nekem itt vége az útnak, magának se ajánlom a maradást sokáig. Joccakát. *Lesegíti, majd megy, hogy a lovakkal foglalkozzon.*
- Köszönöm. *Mondja, majd nem is marad, befordul a tákolmányok között húzódó útra. Ismerős sós illat lengi körbe a környéket, némi dögszag kíséretében, ami feltehetően az ide kidobált halbélnek köszönhető. A siklók egészen felélénkülnek, ahogy a nyelvük hegye megérzi a dolgot. Itt már nem látja senki, ahogy mocorog a csuklyája ide- oda, de azért rájuk morran halkan. Bár itt érzi igazán otthon magát, mióta az oltár megváltozott, nem találja igazán a helyét, semmi sem a régi.*
785. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2023-07-25 19:50:44
Üzenet elküldve: 2023-07-25 19:50:44
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 632
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 632
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
//Viharkalmár//
*A tündér tudhatja, hogy nem itt fog nagy üzletet kötni, de sikeresen rátukmálja csecsebecséit a falábú sötételfre. Tőréért, csont tőréért, szintén csontból készült dobókockájáért, a selyemsálért és a kígyófejes függőért mindössze 88 arany üti Merchen Feiy a markát.
Amennyiben nekivág az Aranyzátonynak, nem csak furcsa népekhez lehet szerencséje, de furcsa portékákhoz is. Itt aztán minden van, mi szem szájnak ingere, vagy akár ennek az ellenkezője. Merchen figyelmét a legkülönbözőbb árut kínáló kalmárok próbálják saját standjuk felé terelgetni, ahogy a pallókon halad.*
-Patkányfog nyaklánc? Távol tartja a patkányokat. Ha érted, mire gondolok. *Szólítja meg egy igen csak rossz lehelettel rendelkező, kétes, kötött arcú fickó, ahogy a tündér bámészkodik, de csakhamar továbbáll.*
-Ajzószer? Ajzószer az úrnak? Ez aztán megnöveli! Erre irigy lesz az összes hímringyó! *Egy sipákoló gnóm mellett halad el, de az aprónép hamar el is veszik mögötte a tömegben.
Jobb oldalán épp megannyi medál lóg, balján egy rumtól csatakos kapitány meséli alighanem roppant humoros történetét egy szirénről, hordókon gubbasztó hallgatósága legnagyobb derűje közepette.
Hangzavar és káosz veszi körbe, ám valahogy varázsa van ennek a helynek. Hamar a jókora szikla takarásába ér, itt már a portékák is is mások; csupa aranyozott tárgy, csillog-villog tőlük minden. Amennyiben felpillant, láthatja a számtalan szinttel rendelkező Aranyzátony zajló világát. A feje felett éppen roppant hiányos öltözetű fehérnépek nevetgélnek a sziklába vájt hajótest előtt.
Bármit is vesz itt a tündér, egy dologgal biztosan hazatér; egy jóféle történettel.*
*A tündér tudhatja, hogy nem itt fog nagy üzletet kötni, de sikeresen rátukmálja csecsebecséit a falábú sötételfre. Tőréért, csont tőréért, szintén csontból készült dobókockájáért, a selyemsálért és a kígyófejes függőért mindössze 88 arany üti Merchen Feiy a markát.
Amennyiben nekivág az Aranyzátonynak, nem csak furcsa népekhez lehet szerencséje, de furcsa portékákhoz is. Itt aztán minden van, mi szem szájnak ingere, vagy akár ennek az ellenkezője. Merchen figyelmét a legkülönbözőbb árut kínáló kalmárok próbálják saját standjuk felé terelgetni, ahogy a pallókon halad.*
-Patkányfog nyaklánc? Távol tartja a patkányokat. Ha érted, mire gondolok. *Szólítja meg egy igen csak rossz lehelettel rendelkező, kétes, kötött arcú fickó, ahogy a tündér bámészkodik, de csakhamar továbbáll.*
-Ajzószer? Ajzószer az úrnak? Ez aztán megnöveli! Erre irigy lesz az összes hímringyó! *Egy sipákoló gnóm mellett halad el, de az aprónép hamar el is veszik mögötte a tömegben.
Jobb oldalán épp megannyi medál lóg, balján egy rumtól csatakos kapitány meséli alighanem roppant humoros történetét egy szirénről, hordókon gubbasztó hallgatósága legnagyobb derűje közepette.
Hangzavar és káosz veszi körbe, ám valahogy varázsa van ennek a helynek. Hamar a jókora szikla takarásába ér, itt már a portékák is is mások; csupa aranyozott tárgy, csillog-villog tőlük minden. Amennyiben felpillant, láthatja a számtalan szinttel rendelkező Aranyzátony zajló világát. A feje felett éppen roppant hiányos öltözetű fehérnépek nevetgélnek a sziklába vájt hajótest előtt.
Bármit is vesz itt a tündér, egy dologgal biztosan hazatér; egy jóféle történettel.*
784. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2023-07-24 23:03:09
Üzenet elküldve: 2023-07-24 23:03:09
Rang: Játékos
IC üzenetek: 485
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 485
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Viharkalmár//
*Merchen nem veszi magára hogy nem foglalkoznak vele túlságosan, sőt a közelmúlt történései miatt talán örül is neki. Valahol mindig is vonzotta a szívét a tenger, a hajózás, a hullámok szelése, úgyhogy most gyermeki kíváncsisággal figyel meg mindent amit csak tud. A fejét igencsak illegeti a nótákra s bizony önkéntelenül is aprócska mosoly ül az arcára. Azért nem sokat hajózott életében, úgyhogy némi rosszullét kerülgeti eleinte, de hamar hozzászokik és legyűri a kellemetlen érzést.*
-Az Aranyzátony! Mi más is volna?
*A korábbi lelkesedése most még inkább megcsillogtatja szemeit, olyan hely ez ahová nem juthat el akárki fia. Az Artheniori kereskedőbarátai biztosan nem. A sziklába vájt kis sziget tele lehet élettel és biztosan mindig jön-megy mindenféle hajó meg legénység errefelé. ~Mennyi ismeretlen hely van még!~ Nehezen tudná leplezni meglepettségét, de nem is szándékozik igazán.*
-Tudja egy másik életben talán én is lehettem volna a legénység tagja.
*Ezt már csak úgy megjegyzi, ha tényleg nem töltenek itt sok időt valószínűleg vele társalogni sincs sok idő, úgyhogy biccent egyet az elsőtisztnek és elindul a falábú sötételf felé, mert van bizony néhány apróság nála amitől megválna. Nem is inkább mert sokat érnek, csak mert nem tud velük mit kezdeni és nem szokott csecsebecsékkel házalni. Kinőtt már belőle.*
-Teysus áldja!
*Köszön a Megbízottnak jó hangosan, majd a kötelező körök megtétele után megmutatja neki a a tőrét, a csont tőrét, a csontból készült dobókockáját, az apró dobócsillagokat, egy selyemsálat és a kígyófejes függőjét. Hátha lát bennük valamit és pár sörrevalót legalább kap értük.*
A hozzászólás írója (Merchen Feiy) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.07.24 23:03:37
*Merchen nem veszi magára hogy nem foglalkoznak vele túlságosan, sőt a közelmúlt történései miatt talán örül is neki. Valahol mindig is vonzotta a szívét a tenger, a hajózás, a hullámok szelése, úgyhogy most gyermeki kíváncsisággal figyel meg mindent amit csak tud. A fejét igencsak illegeti a nótákra s bizony önkéntelenül is aprócska mosoly ül az arcára. Azért nem sokat hajózott életében, úgyhogy némi rosszullét kerülgeti eleinte, de hamar hozzászokik és legyűri a kellemetlen érzést.*
-Az Aranyzátony! Mi más is volna?
*A korábbi lelkesedése most még inkább megcsillogtatja szemeit, olyan hely ez ahová nem juthat el akárki fia. Az Artheniori kereskedőbarátai biztosan nem. A sziklába vájt kis sziget tele lehet élettel és biztosan mindig jön-megy mindenféle hajó meg legénység errefelé. ~Mennyi ismeretlen hely van még!~ Nehezen tudná leplezni meglepettségét, de nem is szándékozik igazán.*
-Tudja egy másik életben talán én is lehettem volna a legénység tagja.
*Ezt már csak úgy megjegyzi, ha tényleg nem töltenek itt sok időt valószínűleg vele társalogni sincs sok idő, úgyhogy biccent egyet az elsőtisztnek és elindul a falábú sötételf felé, mert van bizony néhány apróság nála amitől megválna. Nem is inkább mert sokat érnek, csak mert nem tud velük mit kezdeni és nem szokott csecsebecsékkel házalni. Kinőtt már belőle.*
-Teysus áldja!
*Köszön a Megbízottnak jó hangosan, majd a kötelező körök megtétele után megmutatja neki a a tőrét, a csont tőrét, a csontból készült dobókockáját, az apró dobócsillagokat, egy selyemsálat és a kígyófejes függőjét. Hátha lát bennük valamit és pár sörrevalót legalább kap értük.*
A hozzászólás írója (Merchen Feiy) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.07.24 23:03:37
783. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2023-07-23 21:32:26
Üzenet elküldve: 2023-07-23 21:32:26
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 632
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 632
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
//Viharkalmár//
*Kell néhány óra, hogy a hajó kifusson. Merchennel szemmel láthatóan senki sem törődik, a kapitány pedig nem mutatja magát egyelőre. Végül a hatalmas hajótest lomhán fekszik rá a dokkok mentét őrlő hullámokra, hogy elinduljon rejtélyes célja felé. A legénység közben dalra fakad. Az egyik, vitorlán kapaszkodó matróz a hangadó, ő az, aki belekezd az új nótákba. Gyors tempójú, fülben ragadó dalok ezek, s ha a tündér figyel, talán ő is megtanulhat egy-kettőt út közben.
Merchen talán vakmerő, hogy rábízza magát a Vihar Fiaira, de nyugtató lehet a tudat, hogy valójában nincs okuk bántani őt. Teljesített egy feladatot, amiért fizetség jár. Eme fizetséget pedig jó negyed nap hajózás után pillanthatja meg.*
-Üdvözöl téged az Aranyzátony, Tündér úr. *Lép mellé az elsőtiszt vigyorogva. A kereskedő arcát figyeli, hátha némi derűt meríthet a kupec arcára kiülő meglepetésből. Ahogy a Bolyongó Szuka átszeli a szigetet nyaldosó, habzó hullámokat, Merchen előtt is kibontakozhat a látvány. Közel s távol nem látni szárazföldet e helyen kívül. A sziget gyakorlatilag egy darab, hatalmas hullámtörő szikla, minek oldalát gyakorlatilag kivájták. Ahogy vízszintesen, úgy függőlegesen is különböző faállványzatokon kaptak helyet az épületek. Épp egy alighanem ivóként funkcionáló, sziklába ékelt hajótest mellett haladnak el, mikor a Bolyongó Szuka lassítani kezd.*
-Horgonyt le, félnótás banda! Ne daloljatok, az anyátok szentségit! Kössétek ki ezt a lélekvesztőt! *Bődül el az elsőtiszt Merchen mellett, kiadva az ukázt a legénységnek. Azok térülnek-fordulnak, a Bolyongó Szuka pedig rövidesen megtorpan. Pallók emelkednek át a korláton, a dokkok mentét célozva.*
-Javallom, ifjú úr, ne kószáljon messzire itt. Kirakodunk és megyünk vissza... Körülbelül 5 óránk van. Ó, és ha van eladnivalója... *Egy kampós orrú, vénséges vén sötételf felé mutat, ki a dokkok mentén közelíti a hajótestet. Falába nagyokat koppan a gerendákon, majd hunyorogva szemléli a kikötő hajót.*
-Ő a Megbízott. Ami értékes csecsebecse lehet, azt ő felvásárolja. A Vihar Fiai számára. *Pillant le Merchenre. Amennyiben eladnivalója van, úgy a tündérnek érdemes a mutatott férfinál kezdenie az üzletelést.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.07.23 21:35:13
*Kell néhány óra, hogy a hajó kifusson. Merchennel szemmel láthatóan senki sem törődik, a kapitány pedig nem mutatja magát egyelőre. Végül a hatalmas hajótest lomhán fekszik rá a dokkok mentét őrlő hullámokra, hogy elinduljon rejtélyes célja felé. A legénység közben dalra fakad. Az egyik, vitorlán kapaszkodó matróz a hangadó, ő az, aki belekezd az új nótákba. Gyors tempójú, fülben ragadó dalok ezek, s ha a tündér figyel, talán ő is megtanulhat egy-kettőt út közben.
Merchen talán vakmerő, hogy rábízza magát a Vihar Fiaira, de nyugtató lehet a tudat, hogy valójában nincs okuk bántani őt. Teljesített egy feladatot, amiért fizetség jár. Eme fizetséget pedig jó negyed nap hajózás után pillanthatja meg.*
-Üdvözöl téged az Aranyzátony, Tündér úr. *Lép mellé az elsőtiszt vigyorogva. A kereskedő arcát figyeli, hátha némi derűt meríthet a kupec arcára kiülő meglepetésből. Ahogy a Bolyongó Szuka átszeli a szigetet nyaldosó, habzó hullámokat, Merchen előtt is kibontakozhat a látvány. Közel s távol nem látni szárazföldet e helyen kívül. A sziget gyakorlatilag egy darab, hatalmas hullámtörő szikla, minek oldalát gyakorlatilag kivájták. Ahogy vízszintesen, úgy függőlegesen is különböző faállványzatokon kaptak helyet az épületek. Épp egy alighanem ivóként funkcionáló, sziklába ékelt hajótest mellett haladnak el, mikor a Bolyongó Szuka lassítani kezd.*
-Horgonyt le, félnótás banda! Ne daloljatok, az anyátok szentségit! Kössétek ki ezt a lélekvesztőt! *Bődül el az elsőtiszt Merchen mellett, kiadva az ukázt a legénységnek. Azok térülnek-fordulnak, a Bolyongó Szuka pedig rövidesen megtorpan. Pallók emelkednek át a korláton, a dokkok mentét célozva.*
-Javallom, ifjú úr, ne kószáljon messzire itt. Kirakodunk és megyünk vissza... Körülbelül 5 óránk van. Ó, és ha van eladnivalója... *Egy kampós orrú, vénséges vén sötételf felé mutat, ki a dokkok mentén közelíti a hajótestet. Falába nagyokat koppan a gerendákon, majd hunyorogva szemléli a kikötő hajót.*
-Ő a Megbízott. Ami értékes csecsebecse lehet, azt ő felvásárolja. A Vihar Fiai számára. *Pillant le Merchenre. Amennyiben eladnivalója van, úgy a tündérnek érdemes a mutatott férfinál kezdenie az üzletelést.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.07.23 21:35:13
782. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2023-07-23 00:40:18
Üzenet elküldve: 2023-07-23 00:40:18
Rang: Játékos
IC üzenetek: 485
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 485
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Viharkalmár//
*A vámházból szabadulni látszik, azonban csak Teysus láthatja hogy hogyan fog ez kihatni az elkövetkezőkre, no meg ha egyáltalán lesz-e elkövetkező időszak az életében? Kár lenne ezen rágódnia, tenni ellene egyébként sem tehet semmit, ha követni akarják azt meg úgysem fogja észre venni. ~Ha jön valami újabb szarvihar, csak kikecmergek abból is.~ Ilyen és ehhez hasonló gondolatokkal igyekszik nem belegabalyodni a rossz elme hálójába. Mert a rossz elme rossz dolgokat szül. Szerencsére a hajót megtalálja, az érkező hang viszont meglepi őt. Talán csak a Bolyongó Szuka élettel teli mivolta az ami igazán szemet szúr neki és talán a kelleténél egy pillanattal tovább ámul el rajta.*
-Igen.
*Feleli széles vigyorral az arcán. ~Ezek szerint nem kell most lóbálnom azt az amulettet. Kellemetlen lett volna a csizmámban turkálni itt.~*
-Ezt Teysus is így akarta akkor. A nagydarab anyaszomorító? Kicsit megijedt a feladattól, vagy csak nem volt kedve hozzá. Ki tudja. Mindenesetre különváltak útjaink.
*Felesleges és indokolatlan lenne tőle, ha Frandr morális dilemmáit kezdené most itt fejtegetni a fickónak.*
-Rendben.
*Feleli kurtán, és valóban úgy látja hogy van elég dolguk az ő pátyolgatásán kívül is, úgyhogy az árboc tövének dőlve ül le hogy pihenjen addig is és lehetőleg ne zavarjon senkit. Csak a szemével próbál figyelni, hátha lát valami érdekeset.*
*A vámházból szabadulni látszik, azonban csak Teysus láthatja hogy hogyan fog ez kihatni az elkövetkezőkre, no meg ha egyáltalán lesz-e elkövetkező időszak az életében? Kár lenne ezen rágódnia, tenni ellene egyébként sem tehet semmit, ha követni akarják azt meg úgysem fogja észre venni. ~Ha jön valami újabb szarvihar, csak kikecmergek abból is.~ Ilyen és ehhez hasonló gondolatokkal igyekszik nem belegabalyodni a rossz elme hálójába. Mert a rossz elme rossz dolgokat szül. Szerencsére a hajót megtalálja, az érkező hang viszont meglepi őt. Talán csak a Bolyongó Szuka élettel teli mivolta az ami igazán szemet szúr neki és talán a kelleténél egy pillanattal tovább ámul el rajta.*
-Igen.
*Feleli széles vigyorral az arcán. ~Ezek szerint nem kell most lóbálnom azt az amulettet. Kellemetlen lett volna a csizmámban turkálni itt.~*
-Ezt Teysus is így akarta akkor. A nagydarab anyaszomorító? Kicsit megijedt a feladattól, vagy csak nem volt kedve hozzá. Ki tudja. Mindenesetre különváltak útjaink.
*Felesleges és indokolatlan lenne tőle, ha Frandr morális dilemmáit kezdené most itt fejtegetni a fickónak.*
-Rendben.
*Feleli kurtán, és valóban úgy látja hogy van elég dolguk az ő pátyolgatásán kívül is, úgyhogy az árboc tövének dőlve ül le hogy pihenjen addig is és lehetőleg ne zavarjon senkit. Csak a szemével próbál figyelni, hátha lát valami érdekeset.*
781. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2023-07-17 13:21:45
Üzenet elküldve: 2023-07-17 13:21:45
Rang: Játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Utazás//
* Mintha újjászületett volna, úgy baktat Relael lován a kikötőben. Be kell vallania magának, hogy az elftől kapott varázsital minden kétséget kizáróan működött, hiszen nem érzi azt a sajgó fájdalmat bordái közt, ami az alkohol ˝kiürítése¨ óta erősödött fel. Valamelyest egyébként émelygése is enyhült, azt viszont nem tudja, hogy ez a hányás vagy a varázsital érdeme. Felfrissülten, fütyürészve indul el tehát Arthenior városa fele, és csak remélni tudja, hogy mihamarabb sikerül majd megtalálnia a kereskedőt. *
* Mintha újjászületett volna, úgy baktat Relael lován a kikötőben. Be kell vallania magának, hogy az elftől kapott varázsital minden kétséget kizáróan működött, hiszen nem érzi azt a sajgó fájdalmat bordái közt, ami az alkohol ˝kiürítése¨ óta erősödött fel. Valamelyest egyébként émelygése is enyhült, azt viszont nem tudja, hogy ez a hányás vagy a varázsital érdeme. Felfrissülten, fütyürészve indul el tehát Arthenior városa fele, és csak remélni tudja, hogy mihamarabb sikerül majd megtalálnia a kereskedőt. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1180-1199