Kikötő - Dokkok és kikötő
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Tenger és szigetek (új) Kikötői erdőség (új) Csatornarendszer (új) | Dokkok és kikötő | Lakónegyed (új) Vámház (új) Világítótorony (új) |  |
2600. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-12-11 16:08:27
Üzenet elküldve: 2015-12-11 16:08:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Visszatérés a halálból//
*Maga sem gondolta volna, hogy képes lesz már halottként is beleharapni a nyelvébe, azt meg még inkább nem, hogy ennyire rohadtul fog neki fájni.*
- Felmal! *Jelenti ki újra határozottan a Rumtolvaj visszakérdésére, mintha nem értené, hogy mit nem lehet ezen érteni. Kézfejével megtörli a száját, de olykor még nagyokat köp maga elé.
Megrázza a fejét és megiramodik. Útközben hallja, ahogy Neri nagyokat szitkozódik, ilyenkor összeráncolja a szemöldökét és hátrales a válla felett.*
- Meh? *Egészen biztos benne, hogy a lánynak nem tett jót a halál, neki talán az agya is a testével halt, bár ezt az ellentmondást, hogy meghalt a testük, de közben mégsem halt meg, nehezen tudja Dynti is feldolgozni. Főleg miután egyetlen fájdalom sem tűnt még ennyire valóságosnak, kivéve, amikor… De az már régen volt. És még meg sem bosszulhatta. Inkább itt ragadt ezzel a két idiótával, kik közül az egyiket sikerült is vérig sértenie (amire vélhetőleg Dynti egész halálában végtelenül büszke lesz), Neri viszont a jobbik eset. Ő talán most még valahogy jobb fej is, mint előtte volt. Legalábbis nem lopkodja el a borát.
Egyébként nem igazán hatja meg Nad sértegetése, miután már meghaltak, így legalább egy jó dolog van az egészben, nem kell azzal a vén farokkal kínlódnia. Nem kell menekülnie. Így nem is reagál arra, hogy húzzon el.*
- Akkol melek éh oa ahova én akalok éh amikol akalok. *Mondja enyhén nyögvenyelősen, némi vértócsát terítve a végén a földre. Lassan kezd kicsit szédülni is, érzi, ahogy forog a világ vele, talán a vérveszteség, vagy a halál teszi (de semmiképpen sem a másnaposság!). Emiatt persze lemarad Neri javaslatáról, de bőszen bólogat, mintha tudná, miről van szó. A maga részéről nincs abban az állapotban, hogy kardot forgasson komolyabban, ráadásul mivel már halott felesleges is lenne. Így aztán visszateszi a kardot a hüvelybe és közelebb lép.*
- Én aht mondom… *Emeli meg az ujját, majd elsötétül minden. Kiájul oldalra, mint az üres rumosüveg, vagy a krumplis zsák és végül a földre kerül. Hát ő lehet ismét meghalt.*
//Visszatérés a halálból//
*Maga sem gondolta volna, hogy képes lesz már halottként is beleharapni a nyelvébe, azt meg még inkább nem, hogy ennyire rohadtul fog neki fájni.*
- Felmal! *Jelenti ki újra határozottan a Rumtolvaj visszakérdésére, mintha nem értené, hogy mit nem lehet ezen érteni. Kézfejével megtörli a száját, de olykor még nagyokat köp maga elé.
Megrázza a fejét és megiramodik. Útközben hallja, ahogy Neri nagyokat szitkozódik, ilyenkor összeráncolja a szemöldökét és hátrales a válla felett.*
- Meh? *Egészen biztos benne, hogy a lánynak nem tett jót a halál, neki talán az agya is a testével halt, bár ezt az ellentmondást, hogy meghalt a testük, de közben mégsem halt meg, nehezen tudja Dynti is feldolgozni. Főleg miután egyetlen fájdalom sem tűnt még ennyire valóságosnak, kivéve, amikor… De az már régen volt. És még meg sem bosszulhatta. Inkább itt ragadt ezzel a két idiótával, kik közül az egyiket sikerült is vérig sértenie (amire vélhetőleg Dynti egész halálában végtelenül büszke lesz), Neri viszont a jobbik eset. Ő talán most még valahogy jobb fej is, mint előtte volt. Legalábbis nem lopkodja el a borát.
Egyébként nem igazán hatja meg Nad sértegetése, miután már meghaltak, így legalább egy jó dolog van az egészben, nem kell azzal a vén farokkal kínlódnia. Nem kell menekülnie. Így nem is reagál arra, hogy húzzon el.*
- Akkol melek éh oa ahova én akalok éh amikol akalok. *Mondja enyhén nyögvenyelősen, némi vértócsát terítve a végén a földre. Lassan kezd kicsit szédülni is, érzi, ahogy forog a világ vele, talán a vérveszteség, vagy a halál teszi (de semmiképpen sem a másnaposság!). Emiatt persze lemarad Neri javaslatáról, de bőszen bólogat, mintha tudná, miről van szó. A maga részéről nincs abban az állapotban, hogy kardot forgasson komolyabban, ráadásul mivel már halott felesleges is lenne. Így aztán visszateszi a kardot a hüvelybe és közelebb lép.*
- Én aht mondom… *Emeli meg az ujját, majd elsötétül minden. Kiájul oldalra, mint az üres rumosüveg, vagy a krumplis zsák és végül a földre kerül. Hát ő lehet ismét meghalt.*
2599. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-12-09 13:17:16
Üzenet elküldve: 2015-12-09 13:17:16
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
//Kikötői Küldetés//
//Thargarod Lovagjai//
*A jólét vagy a közeledő "öregkor" lehet az oka, mindig erre a következtetésre jut, amikor arra gondol, hogy egyre többet vágyik a csendre. Nem mintha nem értené pokoli jól a dolgát, amikor az acélt kell forgatni, de mindennek eljön az ideje: miért ne lehetne így azzal is, hogy az ember le kívánja végre tenni a kardot. Szögre akasztani, ha úgy tetszik.
Most már van egy fogadójuk odahaza, mögötte pedig némi föld is, amit azóta se döntöttek el, hogy mivel is vethetnének be. Olyasminek találja a gondolattal való játékot, ami miatt érdemes lesz hazatérnie és megvitatni azt Rilaival.
Igen, ez is ugyanolyan jó ok életben maradni, mint bármi más.*
//Thargarod Lovagjai//
*A jólét vagy a közeledő "öregkor" lehet az oka, mindig erre a következtetésre jut, amikor arra gondol, hogy egyre többet vágyik a csendre. Nem mintha nem értené pokoli jól a dolgát, amikor az acélt kell forgatni, de mindennek eljön az ideje: miért ne lehetne így azzal is, hogy az ember le kívánja végre tenni a kardot. Szögre akasztani, ha úgy tetszik.
Most már van egy fogadójuk odahaza, mögötte pedig némi föld is, amit azóta se döntöttek el, hogy mivel is vethetnének be. Olyasminek találja a gondolattal való játékot, ami miatt érdemes lesz hazatérnie és megvitatni azt Rilaival.
Igen, ez is ugyanolyan jó ok életben maradni, mint bármi más.*
2598. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-12-09 10:10:28
Üzenet elküldve: 2015-12-09 10:10:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Révészen, majd el//
*Gyorsan eltűnik mindenki, ők pedig a szobájukban találják magukat, ahol Reydis ujjacskái máris megkezdik ruhája lefejtését. Majd leveszi sajátját is, és hamarosan már egymásba gabalyodnak. Elég volt neki az a kis idő, amit távol töltött tőle, nem akarja, ezt a meghitt pillanatot mással tölteni csak azzal, hogy élvezik egymás testét. Nem siet el semmit, de idővel azért végeznek, ekkor pedig szerelme elmondja neki újra, hogy mennyire szereti, és ez még most is ugyan olyan nagy súllyal bír nála mint a legelején. Akkor még bájos kiskutyaként tetszett neki, és ez nem változott, az azonban igen, hogy már nem csak ennyit lát benne. Nem csak egy gyönyörű játékszer számára…*
-Szeretlek! *Mondja ki ő is. Határozottan, bár kis fél mosollyal szája szélén. Mikor látja elterülni a lányt, kedve lenne még egyszer nekiugrani, de ekkor hallja, hogy a félelf lány visszatért, emiatt nagyot sóhajt, és elkezd öltözködni. Szépen, lassan, vontatottan. Rey kirohan üdvözölni, erre a kalóz hatalmas mosolyt vesz fel.* ~Örülök, hogy sikerült barátkoznia. Szerencse, hogy volt itt egy olyan mint ő, aki megérti.~ *Ténylegesen hálás Ennek, hogy foglalkozik az ő kis szerelmével. Persze, minden idejét vele töltené, de azért mégis jobb, hogy valaki csatlakozott hozzá. Ahogy kiér, újra végigméri Hópihét. Ezúttal mintha egy kirakati bábut nézne meg.* ~Hmm… Erről majd még beszélek Reyel. Lehet, hogy ő jó lenne harmadiknak is. Talán…~ *Kimegy, felnyalábolja ő is a patkányát. Itt nem hagyná egyedül az biztos.*
-Azonnal utánatok megyek, ha megbeszéltem a hajó dolgát! *Így is tesz. Miután mindent rendberak, utánuk is indul, gyors tempóba, hogy beérje őket.*
*Gyorsan eltűnik mindenki, ők pedig a szobájukban találják magukat, ahol Reydis ujjacskái máris megkezdik ruhája lefejtését. Majd leveszi sajátját is, és hamarosan már egymásba gabalyodnak. Elég volt neki az a kis idő, amit távol töltött tőle, nem akarja, ezt a meghitt pillanatot mással tölteni csak azzal, hogy élvezik egymás testét. Nem siet el semmit, de idővel azért végeznek, ekkor pedig szerelme elmondja neki újra, hogy mennyire szereti, és ez még most is ugyan olyan nagy súllyal bír nála mint a legelején. Akkor még bájos kiskutyaként tetszett neki, és ez nem változott, az azonban igen, hogy már nem csak ennyit lát benne. Nem csak egy gyönyörű játékszer számára…*
-Szeretlek! *Mondja ki ő is. Határozottan, bár kis fél mosollyal szája szélén. Mikor látja elterülni a lányt, kedve lenne még egyszer nekiugrani, de ekkor hallja, hogy a félelf lány visszatért, emiatt nagyot sóhajt, és elkezd öltözködni. Szépen, lassan, vontatottan. Rey kirohan üdvözölni, erre a kalóz hatalmas mosolyt vesz fel.* ~Örülök, hogy sikerült barátkoznia. Szerencse, hogy volt itt egy olyan mint ő, aki megérti.~ *Ténylegesen hálás Ennek, hogy foglalkozik az ő kis szerelmével. Persze, minden idejét vele töltené, de azért mégis jobb, hogy valaki csatlakozott hozzá. Ahogy kiér, újra végigméri Hópihét. Ezúttal mintha egy kirakati bábut nézne meg.* ~Hmm… Erről majd még beszélek Reyel. Lehet, hogy ő jó lenne harmadiknak is. Talán…~ *Kimegy, felnyalábolja ő is a patkányát. Itt nem hagyná egyedül az biztos.*
-Azonnal utánatok megyek, ha megbeszéltem a hajó dolgát! *Így is tesz. Miután mindent rendberak, utánuk is indul, gyors tempóba, hogy beérje őket.*
2597. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-12-08 09:57:03
Üzenet elküldve: 2015-12-08 09:57:03
ÚJ
![>Reydis Syna [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10880_1490455601_fel_elf_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 604
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 604
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Révész, majd el Hópihével//
*Reydis épp felöltözködik, mikor hallja közeledni a félelf társát és ki is lép elé, hogy fogadja. Már mosolyog is magában, mert nem egyedül jön.*
-Szuper! Szólok Leonnak és megyek veled, érdekel mi történik és nem akarok lemaradni egy pillanat. *Ezzel be is megy a szobába és a táskáját kinyitva Lilit is magához veszi, nem szeretné itt hagyni és már elég jól a táskába szoktatta.*
-Én elindulok Hópihével előre, hozott valakit, aki vigyáz a hajóra, ha lerendezted gondolom jössz te is. *Mosolyodik el kedvesen, majd a konyhába megy, hogy eltegyen pár falat patkánykaját és fegyver híján magához vesz egy nagyobb konyhakést is, még se maradjon védtelen teljesen. Odafut Leonhoz, hogy egy csókkal elköszönjön és már lendületesen szökken is ki az ajtón.*
-Mehetünk! *Rikkantja el magát boldogan, nem tudja mi folyik a kikötőben, de a 'gáz van' nem hangzik jól és jobb ha mihamarabb távozik, Leon erős és meg tudja magát védeni, de lehet ha mellette lenne csak hátráltatná, így inkább a félelf lánnyal távozik a rejtekhelyükre.*
*Reydis épp felöltözködik, mikor hallja közeledni a félelf társát és ki is lép elé, hogy fogadja. Már mosolyog is magában, mert nem egyedül jön.*
-Szuper! Szólok Leonnak és megyek veled, érdekel mi történik és nem akarok lemaradni egy pillanat. *Ezzel be is megy a szobába és a táskáját kinyitva Lilit is magához veszi, nem szeretné itt hagyni és már elég jól a táskába szoktatta.*
-Én elindulok Hópihével előre, hozott valakit, aki vigyáz a hajóra, ha lerendezted gondolom jössz te is. *Mosolyodik el kedvesen, majd a konyhába megy, hogy eltegyen pár falat patkánykaját és fegyver híján magához vesz egy nagyobb konyhakést is, még se maradjon védtelen teljesen. Odafut Leonhoz, hogy egy csókkal elköszönjön és már lendületesen szökken is ki az ajtón.*
-Mehetünk! *Rikkantja el magát boldogan, nem tudja mi folyik a kikötőben, de a 'gáz van' nem hangzik jól és jobb ha mihamarabb távozik, Leon erős és meg tudja magát védeni, de lehet ha mellette lenne csak hátráltatná, így inkább a félelf lánnyal távozik a rejtekhelyükre.*
2596. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-12-08 08:55:48
Üzenet elküldve: 2015-12-08 08:55:48
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Kikötői Küldetés//
//Thargarod Lovagjai//
*Még akkor is gondolataiba merülve lovagol Lorgon nyergében ülve, mikor elérik a Dokkokat. Ott azonban a távolban, a folyó túlpartján olyasmit lát, amit még sose. És őszintén szólva túlélte volna, ha soha nem is vethetett volna pillantást ilyen teremtményekre.
Sejtette, hogy nem légből kapott pletyka, vagy túlzó mesék, hogy életre kelt holtak fenyegetik a vidéket, de titkon remélte, hogy van rá valami racionális magyarázat. Erre azonban nem talál. Nem fordul fel a gyomra, nem rángatózik, nem kívánkozik vissza semmi, ám a gerince mentén a hideg futkos, mintha egy szempillantás alatt vastag jég dermedt volna rá. Ám néhány pillanat múlva már bosszúsan rázza a fejét. ~Szed össze magad, vagy te is egy leszel közülük!~ Ugyan nem azért jöttek, hogy akár magukat feláldozva mentsék, ami menthető, de ha nem figyel, vagy hagyja, hogy a félelem vagy a döbbenet megbénítsa, borítékolja a saját halálát. Egyre komorabb hangulatban nyargal társai után.*
//Thargarod Lovagjai//
*Még akkor is gondolataiba merülve lovagol Lorgon nyergében ülve, mikor elérik a Dokkokat. Ott azonban a távolban, a folyó túlpartján olyasmit lát, amit még sose. És őszintén szólva túlélte volna, ha soha nem is vethetett volna pillantást ilyen teremtményekre.
Sejtette, hogy nem légből kapott pletyka, vagy túlzó mesék, hogy életre kelt holtak fenyegetik a vidéket, de titkon remélte, hogy van rá valami racionális magyarázat. Erre azonban nem talál. Nem fordul fel a gyomra, nem rángatózik, nem kívánkozik vissza semmi, ám a gerince mentén a hideg futkos, mintha egy szempillantás alatt vastag jég dermedt volna rá. Ám néhány pillanat múlva már bosszúsan rázza a fejét. ~Szed össze magad, vagy te is egy leszel közülük!~ Ugyan nem azért jöttek, hogy akár magukat feláldozva mentsék, ami menthető, de ha nem figyel, vagy hagyja, hogy a félelem vagy a döbbenet megbénítsa, borítékolja a saját halálát. Egyre komorabb hangulatban nyargal társai után.*
2595. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-12-07 20:33:04
Üzenet elküldve: 2015-12-07 20:33:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Sa’argathot Ébredése//
*Láthatóan nem csak ő használja a hordót emelkedőnek. Egy férfi is hasonlóan tesz. De oly sokan is. A látvány nem nyűgözi le. Bár messze vannak, alakokat kivesz. Nem zseni, nem is elf, nem is mindenható, hogy mindent lásson és tudjon előre. Csak azt látja, hogy itt biza nagy baj van. Bármik is legyenek, egyelőre távol vannak. A folyó választás lehet köztük…
A pánik hamar kezd kitörni. A legtöbben menekülőre fogják.*
- Nem is rossz ötlet.
*Vélekedik hangosan. Végül is minek kockáztassa egy olyan városért, s Kikötőért az életét, bármi legyen is ez, ami sose adott, csak elvett tőle? No de persze itt a Rumos, ahol ingyen ihat… Nehéz döntés.
Ahogy halad a díszes sapkás vezetőhöz hallja annak hangját. Hát persze a civileket rögtön vissza is vonják.*
- No, de a Város felé is vannak ilyen szép kis felhőcskék. *Mutogat a Grombar irányába, mely nem teljesen a város felé esik, de onnan már csak egy lépés a város.* - Biztos, hogy jó, ha mindenkit elküld, kíséret nélkül?
*Ez csak egy hozzá nem értő kérdése, de hamar túlteszi magát ezen. A férfi nem fogadja őket nagy lelkesedéssel. Nem is csoda. Számtalan ember megy, kétségbeesett kérdésekkel, könyörögve, sírva. A kalózka csak forgatja a szemeit. Érti a férfi hajában az ősz hajszálakat. Nagyot sóhajt, amikor újra megszólítja.*
- A folyón nem, s alatta? *Teszi fel újra a kérdést.* - Plusz az a valami itt átlebegett. Ha lebeg, az már régen rossz. Nem értek én a szellemekhez, de mintha azokat nem fogná semmi fegyver. De! *S kezd bele, akkor is ha az őr továbbra is elküldi. A nap még magasan jár, holnap reggelig sok idejük van. S az, hogy elmondja a véleményét, még senkinek sem ártott.* - A Szirtek tetején van egy mágustorony. Ott van egy öreg mágus. Az a mágus, aki ott roskotol már évek óta, talán tud pár hasznos varázslatot, ami maguknak szükséges lehetne. Nem ártana felküldetni érte. No meg persze talán tudja is, hogy ez itt micsoda. *Int fejével a folyó túlpartja felé.
Nem okos ő, csak próbál a maga módján gondolkodni.*
- Ne lábatlankodjanak. *Fordul Dynti felé, miközben gúnyosan utánozza a férfit.* - Persze, máris, megyünk segíteni.
*A Vöröskére sejtelmes mosolyt csillant. Társnője régóta ismeri már, tudhatná, hogy készül valamire.*
- Menjünk vissza a barlangba. *Húzza arrébb a nőt, távolabb a katonáktól. Közbe kezdi nézni a kialakult káoszt a Kikötőbe. Végre egy élethelyzet, mely kedvére való.*
- Van egy tervem. Gyere. *S ezzel megindul a szirtek felé. Ha az előbbi férfi még valahol itt kóricál körülöttük, akkor csak int neki a fejével, mintegy hogy vigyázzon magára. Maga sem tudja, hogy miért teszi.*
- Ha még szólnak is a városnak minimum két nap mire ide elérnek. Hajón persze gyorsabbak, de hát ott a holt sereg. Ki akarna hajón lejönni, hogy két tűz közé kerüljenek? Bárhonnan is jönnek, legalább egy nap, mire ideérnek. Addigra ezek felfalják a Kikötőt. *Int Dyntinek is a holt sereg felé.*
*Láthatóan nem csak ő használja a hordót emelkedőnek. Egy férfi is hasonlóan tesz. De oly sokan is. A látvány nem nyűgözi le. Bár messze vannak, alakokat kivesz. Nem zseni, nem is elf, nem is mindenható, hogy mindent lásson és tudjon előre. Csak azt látja, hogy itt biza nagy baj van. Bármik is legyenek, egyelőre távol vannak. A folyó választás lehet köztük…
A pánik hamar kezd kitörni. A legtöbben menekülőre fogják.*
- Nem is rossz ötlet.
*Vélekedik hangosan. Végül is minek kockáztassa egy olyan városért, s Kikötőért az életét, bármi legyen is ez, ami sose adott, csak elvett tőle? No de persze itt a Rumos, ahol ingyen ihat… Nehéz döntés.
Ahogy halad a díszes sapkás vezetőhöz hallja annak hangját. Hát persze a civileket rögtön vissza is vonják.*
- No, de a Város felé is vannak ilyen szép kis felhőcskék. *Mutogat a Grombar irányába, mely nem teljesen a város felé esik, de onnan már csak egy lépés a város.* - Biztos, hogy jó, ha mindenkit elküld, kíséret nélkül?
*Ez csak egy hozzá nem értő kérdése, de hamar túlteszi magát ezen. A férfi nem fogadja őket nagy lelkesedéssel. Nem is csoda. Számtalan ember megy, kétségbeesett kérdésekkel, könyörögve, sírva. A kalózka csak forgatja a szemeit. Érti a férfi hajában az ősz hajszálakat. Nagyot sóhajt, amikor újra megszólítja.*
- A folyón nem, s alatta? *Teszi fel újra a kérdést.* - Plusz az a valami itt átlebegett. Ha lebeg, az már régen rossz. Nem értek én a szellemekhez, de mintha azokat nem fogná semmi fegyver. De! *S kezd bele, akkor is ha az őr továbbra is elküldi. A nap még magasan jár, holnap reggelig sok idejük van. S az, hogy elmondja a véleményét, még senkinek sem ártott.* - A Szirtek tetején van egy mágustorony. Ott van egy öreg mágus. Az a mágus, aki ott roskotol már évek óta, talán tud pár hasznos varázslatot, ami maguknak szükséges lehetne. Nem ártana felküldetni érte. No meg persze talán tudja is, hogy ez itt micsoda. *Int fejével a folyó túlpartja felé.
Nem okos ő, csak próbál a maga módján gondolkodni.*
- Ne lábatlankodjanak. *Fordul Dynti felé, miközben gúnyosan utánozza a férfit.* - Persze, máris, megyünk segíteni.
*A Vöröskére sejtelmes mosolyt csillant. Társnője régóta ismeri már, tudhatná, hogy készül valamire.*
- Menjünk vissza a barlangba. *Húzza arrébb a nőt, távolabb a katonáktól. Közbe kezdi nézni a kialakult káoszt a Kikötőbe. Végre egy élethelyzet, mely kedvére való.*
- Van egy tervem. Gyere. *S ezzel megindul a szirtek felé. Ha az előbbi férfi még valahol itt kóricál körülöttük, akkor csak int neki a fejével, mintegy hogy vigyázzon magára. Maga sem tudja, hogy miért teszi.*
- Ha még szólnak is a városnak minimum két nap mire ide elérnek. Hajón persze gyorsabbak, de hát ott a holt sereg. Ki akarna hajón lejönni, hogy két tűz közé kerüljenek? Bárhonnan is jönnek, legalább egy nap, mire ideérnek. Addigra ezek felfalják a Kikötőt. *Int Dyntinek is a holt sereg felé.*
2594. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-12-07 19:31:41
Üzenet elküldve: 2015-12-07 19:31:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Vakmerő
//Sa'argathot Ébredése//
//Thargarod Lovagjai//
~ Jesszusom! Ezek... halottak! Hú, ez nagyon izgalmas. Jó móka lesz.~
*Lassítanak, s a háborús helyzetbe sodrott kikötő sáncokkal el barikádozott vonalánál, meg is állnak. Az emberek félnek, s bizony érezhető ez az állapot. Az, hogy megjelentek, talán segít annyit, hogy a katonák s hadra fogott emberek hangulata javul. Noha... csak négyen vannak, s van velük egy mágus. Lehet sokan többre vágynának, s csalódottan mordulnak fel, nem foglalkozik vele. Még Szürke hátán körbe tekint, s a nap lassan lefelé araszoló korongjának fényében felméri esetleges lehetőségeiket. Dokkok környéken vannak, így tovább haladnak a kikötő felé.*
//Thargarod Lovagjai//
~ Jesszusom! Ezek... halottak! Hú, ez nagyon izgalmas. Jó móka lesz.~
*Lassítanak, s a háborús helyzetbe sodrott kikötő sáncokkal el barikádozott vonalánál, meg is állnak. Az emberek félnek, s bizony érezhető ez az állapot. Az, hogy megjelentek, talán segít annyit, hogy a katonák s hadra fogott emberek hangulata javul. Noha... csak négyen vannak, s van velük egy mágus. Lehet sokan többre vágynának, s csalódottan mordulnak fel, nem foglalkozik vele. Még Szürke hátán körbe tekint, s a nap lassan lefelé araszoló korongjának fényében felméri esetleges lehetőségeiket. Dokkok környéken vannak, így tovább haladnak a kikötő felé.*
2593. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-12-07 15:23:13
Üzenet elküldve: 2015-12-07 15:23:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
//Kikötői Küldetés//
//Thargarod Lovagjai//
* Bőrpáncéljában, vívókardjaival szinte csavargónak tűnik a páncélos lovagok mellett. Persze ez szöges ellentéte a valóságnak, de akkor is idegesíti a dolog. Arról pedig nem is beszélve, hogy ha ezeknek az izéknek nem elég a kritikus ponton szúrás, úgy elég nehéz dolga lesz. Vágni sem nehéz, sőt ha kell, akkor a páncél elemei közti illesztékeket is meg tudja célozni, de az ilyen műveletek talán megrövidítenék kardjainak élettartamát.
Az, amit mindenki lát, amit mindenki érez, egy valódi élőhalott sereg lenne? Elborzasztja a gondolat. Ilyenre ő nem készült fel. Valószínűleg senki nem készült fel ilyen látványra. Hiába bújik a nyugodtság álarca mögé, legbelül, valahol mélyen gyökeret növeszt az aggodalom. *
- Ilyen nincs...
* Leheli maga elé, szemét le nem véve az árnyékba burkolózó ellenről. *
//Thargarod Lovagjai//
* Bőrpáncéljában, vívókardjaival szinte csavargónak tűnik a páncélos lovagok mellett. Persze ez szöges ellentéte a valóságnak, de akkor is idegesíti a dolog. Arról pedig nem is beszélve, hogy ha ezeknek az izéknek nem elég a kritikus ponton szúrás, úgy elég nehéz dolga lesz. Vágni sem nehéz, sőt ha kell, akkor a páncél elemei közti illesztékeket is meg tudja célozni, de az ilyen műveletek talán megrövidítenék kardjainak élettartamát.
Az, amit mindenki lát, amit mindenki érez, egy valódi élőhalott sereg lenne? Elborzasztja a gondolat. Ilyenre ő nem készült fel. Valószínűleg senki nem készült fel ilyen látványra. Hiába bújik a nyugodtság álarca mögé, legbelül, valahol mélyen gyökeret növeszt az aggodalom. *
- Ilyen nincs...
* Leheli maga elé, szemét le nem véve az árnyékba burkolózó ellenről. *
2592. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-12-07 11:34:49
Üzenet elküldve: 2015-12-07 11:34:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza a Révészhez//
*Nos, elég sok minden történik, míg ő őröket keres. Ami épp a kavarodás miatt meglehetősen nehéznek bizonyul, de egy fickót csak talál, aki pénzért hajlandó kicsit felügyelni a hajót. Vagy másféle hálában is reménykedik, ezt nem tudhatja, és nem is érdekli. A felpörgő események miatt, ráragad át is a siethetnék. No nem azért, hogy sáncot építsen vagy valami, noha tett vágy hajtja. De a nevelés most is megmutatkozik, nem a maga feje után megy, elvégre ő az eszköz, nem a döntéshozó. A barlangokhoz kell minél előbb visszajutnia.
Valósággal futva megy vissza a Révész fedélzetére, és keresi a többieket. biztos, amit biztos, előbb inkább hangos szóval hívja fel jöttére a figyelmet, nehogy esetleg túl korán toppanjon be a szerelmesekhez.*
- Hahó, hoztam valakit! Én viszont rohamtempóban megyek vissza a helyünkre, nagy gáz van készülőben a kikötőben!
*Ezzel a rikkantással le is tudja az információ megosztást. Ha csapódik még valaki hozzá, azt megvárja, ha nem, hát megindul egyedül vissza a rejtekhelyükre.*
*Nos, elég sok minden történik, míg ő őröket keres. Ami épp a kavarodás miatt meglehetősen nehéznek bizonyul, de egy fickót csak talál, aki pénzért hajlandó kicsit felügyelni a hajót. Vagy másféle hálában is reménykedik, ezt nem tudhatja, és nem is érdekli. A felpörgő események miatt, ráragad át is a siethetnék. No nem azért, hogy sáncot építsen vagy valami, noha tett vágy hajtja. De a nevelés most is megmutatkozik, nem a maga feje után megy, elvégre ő az eszköz, nem a döntéshozó. A barlangokhoz kell minél előbb visszajutnia.
Valósággal futva megy vissza a Révész fedélzetére, és keresi a többieket. biztos, amit biztos, előbb inkább hangos szóval hívja fel jöttére a figyelmet, nehogy esetleg túl korán toppanjon be a szerelmesekhez.*
- Hahó, hoztam valakit! Én viszont rohamtempóban megyek vissza a helyünkre, nagy gáz van készülőben a kikötőben!
*Ezzel a rikkantással le is tudja az információ megosztást. Ha csapódik még valaki hozzá, azt megvárja, ha nem, hát megindul egyedül vissza a rejtekhelyükre.*
2591. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-12-07 09:20:59
Üzenet elküldve: 2015-12-07 09:20:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Kikötői Küldetés//
//Thargarod Lovagjai//
*Az ékes díszes csapat mögött egy kevéssé díszes, kevéssé fenyegető, de annál érdekesebb páros utazik.
Egy fekete, és ezüst köpenybe burkolt figura, kinek lába szinte leér a pónijáról, aki a nagy lovakkal tartani kényszerült az iramot, így alig öt perces késéssel verítékcsíkot húzva maga után megjelenik az úton. A párost kiegészíti egy másik tag is persze, ez nem más, mint Ragron a hegyomlás méretű warg, kinek felborzolt bundája, és vonyítása metszi ketté az alkonyt, és lassan egybe is olvad az árnyakkal. De érzi már a veszély szagát, és rohanna is előre, de ekkor gazdája rákiált.*
-RAGRON! Itt maradsz.
*Rivall rá.*
~Az kéne még, hogy valami elvetemült lenyilazza, aztán jó hogy elhoztam, de gyengélkedik itt nekem.~
*Mikor meglátja azt, amit Gabrien, és Ragron már jóval előtte észrevettek az ifjú mágus tollat ragad, és a papírra fekteti azt. Valamit mormol a nyeregben, aztán csak beszélni kezd.*
-Mozgó testek. Idézett lényeknek tűnnek. A Kikötő környékén gyülekeznek. A levegőt áthatja kellemetlen szaguk, fertelmes lények, éjjel fognak mozogni.
*Diktálja a tollnak, ha az életre kel.*
~De éjjel fogok ám én is.~
*Húzódik eszelős vigyorra szája, és nyargal is be a Kikötőbe.*
A varázsló egy írótollal egy jelet rajzol egy pergamenre, melynek hatására az írótoll a következő egy órán keresztül mindent lejegyez, ami a varázsló tíz lépéses környezetében elhangzik, függetlenül attól, hogy azt hallotta-e a mágus.
//Thargarod Lovagjai//
*Az ékes díszes csapat mögött egy kevéssé díszes, kevéssé fenyegető, de annál érdekesebb páros utazik.
Egy fekete, és ezüst köpenybe burkolt figura, kinek lába szinte leér a pónijáról, aki a nagy lovakkal tartani kényszerült az iramot, így alig öt perces késéssel verítékcsíkot húzva maga után megjelenik az úton. A párost kiegészíti egy másik tag is persze, ez nem más, mint Ragron a hegyomlás méretű warg, kinek felborzolt bundája, és vonyítása metszi ketté az alkonyt, és lassan egybe is olvad az árnyakkal. De érzi már a veszély szagát, és rohanna is előre, de ekkor gazdája rákiált.*
-RAGRON! Itt maradsz.
*Rivall rá.*
~Az kéne még, hogy valami elvetemült lenyilazza, aztán jó hogy elhoztam, de gyengélkedik itt nekem.~
*Mikor meglátja azt, amit Gabrien, és Ragron már jóval előtte észrevettek az ifjú mágus tollat ragad, és a papírra fekteti azt. Valamit mormol a nyeregben, aztán csak beszélni kezd.*
-Mozgó testek. Idézett lényeknek tűnnek. A Kikötő környékén gyülekeznek. A levegőt áthatja kellemetlen szaguk, fertelmes lények, éjjel fognak mozogni.
*Diktálja a tollnak, ha az életre kel.*
~De éjjel fogok ám én is.~
*Húzódik eszelős vigyorra szája, és nyargal is be a Kikötőbe.*
A varázsló egy írótollal egy jelet rajzol egy pergamenre, melynek hatására az írótoll a következő egy órán keresztül mindent lejegyez, ami a varázsló tíz lépéses környezetében elhangzik, függetlenül attól, hogy azt hallotta-e a mágus.
2590. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-12-07 01:32:06
Üzenet elküldve: 2015-12-07 01:32:06
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Kikötői küldetés//
//Thargarod Lovagjai//
*Acélba öltözött lovagok vágnak át a dokkok között, vasalt paták vetnek szikrát a kikötő kövezetén. A lovak szőrén csillogó verejték, a remegő izmok jelzik, hogy vágtában szelték át az erdőt, hogy még az éjszaka beállta előtt elérjék a Kikötőt.
A nap lassan lebukik, ők pedig időben oda akarnak érni. Mert harcolni jöttek, acéllal és mágiával az Arctalan Fenyegetés ellen. Thargarod és Kagan vezér üdvözletét hozzák, aki legendás lovagjait küldte a Kikötő parancsnokának és Artheniornak megsegítésére.
A hat lovas rákanyarodik az utolsó dokk mögött a Kikötőbe vezető útra, a távolban elterülő síkságon már kivehető a holt sereg. Még időben érkeztek. Helyes.*
//Thargarod Lovagjai//
*Acélba öltözött lovagok vágnak át a dokkok között, vasalt paták vetnek szikrát a kikötő kövezetén. A lovak szőrén csillogó verejték, a remegő izmok jelzik, hogy vágtában szelték át az erdőt, hogy még az éjszaka beállta előtt elérjék a Kikötőt.
A nap lassan lebukik, ők pedig időben oda akarnak érni. Mert harcolni jöttek, acéllal és mágiával az Arctalan Fenyegetés ellen. Thargarod és Kagan vezér üdvözletét hozzák, aki legendás lovagjait küldte a Kikötő parancsnokának és Artheniornak megsegítésére.
A hat lovas rákanyarodik az utolsó dokk mögött a Kikötőbe vezető útra, a távolban elterülő síkságon már kivehető a holt sereg. Még időben érkeztek. Helyes.*
2589. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-12-04 21:59:11
Üzenet elküldve: 2015-12-04 21:59:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 224
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 224
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
*Próbál a kikötő forgatagában haladni, de feltűnően sokan állják az útját. Kicsi ugyan, mozgása gyors, de jelenleg egyrészt a hátát csípő fájdalomtól, másrészt a mindig útjába álló idegenektől nem tud elsurranni egy bűzös matrózoktól és zajtól mentes helyre. A földet bámulja, felfelé nem néz, de a hangzavar és az általános nyüzsgés furcsa változása mégis arra készteti, hogy megemelje ábrázatát. Rengeteg őr van az utcákon, kiknek látványára tagjai automatikusan összerándulnak. Próbál eltűnni, összezsugorodni, de egy termetes asszonyság még így is nekiütközik. Botjo várja, hogy ráförmedjenek, elzavarják, de a nő mintha észre sem vette volna az apró közjátékot. Megbabonázott szemekkel mered a távolba.
A koszos kis árva tekintetével követi a nőét, de a tömegtől nem lát semmit, na meg elég alacsony egy teremtés. Kisvártatva viszont meghallja a hangot, mely mindenkit halálra rémít. Egyeseket inkább feltüzel, persze, de mindenkiből erős reakciót vált ki. Botjo sincs ezzel másképp, kék szemei kitágulnak és mint a vad, keres menekülési útvonalat a tömegben.*
- Hová kerűttem? *Hangzik fel apró nyögés szájából, majd ahogy tudja, szedni kezdi apró lábait, hogy minél messzebb kerüljön a Kikötőtől.*
A koszos kis árva tekintetével követi a nőét, de a tömegtől nem lát semmit, na meg elég alacsony egy teremtés. Kisvártatva viszont meghallja a hangot, mely mindenkit halálra rémít. Egyeseket inkább feltüzel, persze, de mindenkiből erős reakciót vált ki. Botjo sincs ezzel másképp, kék szemei kitágulnak és mint a vad, keres menekülési útvonalat a tömegben.*
- Hová kerűttem? *Hangzik fel apró nyögés szájából, majd ahogy tudja, szedni kezdi apró lábait, hogy minél messzebb kerüljön a Kikötőtől.*
2588. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-12-03 22:30:17
Üzenet elküldve: 2015-12-03 22:30:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 224
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 224
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
*Durva kezek lökik a mólóra, Botjo alig kap levegőt.*
- Meg ne lássalak még egyszer a hajómon! *förmed rá a kapitány. Egész út alatt nem vette észre az apró teremtést a rakodótérben, így az út sikeresnek tudható be. Sajnos a kipakolásnál már nem jött össze a csenevész kölyöknek olyan egyszerűen kisurranni, mint azt gondolta. Tíz botütést kapott a hátára, még a fedélzeten ahol a matrózok harsányan vihogtak rajta. Bőrét a fájdalom, szemét a könnyek csípik ahogyan feltápászkodik. Nem fordul meg, nem néz föl a durva férfira. Botladozva indul valami menedék felé ahol nem látják, nem foglalkoznak vele. Nem ez az első alkalom, hogy megverik, bár legtöbbször sikerül elszaladnia. Az örömöt, hogy új helyre került és új életet kezdhet, azonban háta sajgása sem tudja teljesen elnyomni a szívében.*
- Meg ne lássalak még egyszer a hajómon! *förmed rá a kapitány. Egész út alatt nem vette észre az apró teremtést a rakodótérben, így az út sikeresnek tudható be. Sajnos a kipakolásnál már nem jött össze a csenevész kölyöknek olyan egyszerűen kisurranni, mint azt gondolta. Tíz botütést kapott a hátára, még a fedélzeten ahol a matrózok harsányan vihogtak rajta. Bőrét a fájdalom, szemét a könnyek csípik ahogyan feltápászkodik. Nem fordul meg, nem néz föl a durva férfira. Botladozva indul valami menedék felé ahol nem látják, nem foglalkoznak vele. Nem ez az első alkalom, hogy megverik, bár legtöbbször sikerül elszaladnia. Az örömöt, hogy új helyre került és új életet kezdhet, azonban háta sajgása sem tudja teljesen elnyomni a szívében.*
2587. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-12-03 12:59:27
Üzenet elküldve: 2015-12-03 12:59:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
//Egy lidérces este után//
*A ház hát hasznavehetetlennek bizonyul. Osztozkodhatnának a csekély zsákmányon, ha egyedül jött volna Shelquatin, akkor biztosan elrakná, de így nem fog kicsinyeskedni. Nyomokért jött nem zsákmányért. A könyv, bár talán vezetné valahová, nem kelti fel az érdeklődését. Nem jut eszébe hogy abban keresgéljen tovább, így miután átnéztek mindent egy morranás kíséretében indul meg kifelé. Részéről ennyi búcsú is megtiszteltetés a gnóm felé, reméli hogy soha többé nem látja majd ahogy a törpét sem, sőt, semmi mást ami ehhez az éjszakához kapcsolható lenne. Az ajtót persze nyitva is hagyja maga után aztán hamar elveszik szem elől.*
*A ház hát hasznavehetetlennek bizonyul. Osztozkodhatnának a csekély zsákmányon, ha egyedül jött volna Shelquatin, akkor biztosan elrakná, de így nem fog kicsinyeskedni. Nyomokért jött nem zsákmányért. A könyv, bár talán vezetné valahová, nem kelti fel az érdeklődését. Nem jut eszébe hogy abban keresgéljen tovább, így miután átnéztek mindent egy morranás kíséretében indul meg kifelé. Részéről ennyi búcsú is megtiszteltetés a gnóm felé, reméli hogy soha többé nem látja majd ahogy a törpét sem, sőt, semmi mást ami ehhez az éjszakához kapcsolható lenne. Az ajtót persze nyitva is hagyja maga után aztán hamar elveszik szem elől.*
2586. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-12-03 12:04:14
Üzenet elküldve: 2015-12-03 12:04:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Sa’argathot Ébredése//
*Talán Nad egy szót sem szól hozzá, de ez a vöröskét nem akadályozza meg abban, hogy ne kezdjen órákig tartó fecsegésbe, már csak azért is. Mindent megtesz azért, hogy az agyára menjen a másiknak. Ez az ő bosszúja a beszólásokért. Úgy tűnik, túl sokat tudtak meg a másikról ahhoz, hogy ne vágják egymás fejéhez a legfájóbb pontokat. Mindig is tudta, hogy nővel barátságot kötni a részéről esélytelen, egyrészt túlságosan önimádó ahhoz, hogy mással vetélkedjen, vagy osztozzon a figyelmen, másrészt pontosan azért, amit most Nad is mutat felé. A kicsinyes viselkedés.
Így hát, beszél az útjukról Tarannal, a lopásról a piacon, arról, hogyan vakult meg pár napra a „romlott rum” hatására, hogy alkut kötött egy gnómmal, beszél a füstről is amit még indulásukkor láttak a barbárok lakóhelye felől és igyekszik mindent a lehető legpontosabban kifejteni. Azt viszont kihagyja, hogy mit csináltak még a mágussal az éjszaka sötétjében, illetve, hogy szajhának nézte két zsoldos. Ezekkel fegyvert adna a kalóz kezébe.*
- És aztán visszamentünk a Pegazusba hazafele menet, de akkor már a gnóm… *Sztorizik, amikor félbeszakítja mondandóját. Egy fickó kiabál őrség után. Rögtön irányba kapja a fejét. A látvány szinte letaglózza, a szavak belefagynak tátva nyitva levő ajkai közé. Még pislogni is elfelejt. Látott már dolgokat, de ilyet még nem. A távoli sereg láttán, valami különös izgalommal vegyített félelemérzet önti el minden porcikáját.
Szótlanul nézi őket, még a fülét érő hangra sem reagál mozdulattal. Először. Majd hallja Nadot és ettől visszatér a valóságba. Esélytelen, hogy ő is ilyen rút rémség szeretne lenni, ahogy a behódolás sem erőssége, így kezei ökölbe szorulnak.*
- Még mit nem. *Mondja maga elé és csak ekkor látja, hogy Nadae időközben az őrökhoz ment. Fejére húzza a csuklyáját és követi, jelenleg nem tart tőle, hogy felismernék, annyira azért még nem hírhedt a vidéken, ráadásul az élőholtak némileg el is terelik a figyelmet.*
- Dehogy adják *Lép oda.* A kikötő csak fel van készülve egy támadásra. Vagy… nem? *Néz kételkedve a Nad által megszólított fickóra.*
*Talán Nad egy szót sem szól hozzá, de ez a vöröskét nem akadályozza meg abban, hogy ne kezdjen órákig tartó fecsegésbe, már csak azért is. Mindent megtesz azért, hogy az agyára menjen a másiknak. Ez az ő bosszúja a beszólásokért. Úgy tűnik, túl sokat tudtak meg a másikról ahhoz, hogy ne vágják egymás fejéhez a legfájóbb pontokat. Mindig is tudta, hogy nővel barátságot kötni a részéről esélytelen, egyrészt túlságosan önimádó ahhoz, hogy mással vetélkedjen, vagy osztozzon a figyelmen, másrészt pontosan azért, amit most Nad is mutat felé. A kicsinyes viselkedés.
Így hát, beszél az útjukról Tarannal, a lopásról a piacon, arról, hogyan vakult meg pár napra a „romlott rum” hatására, hogy alkut kötött egy gnómmal, beszél a füstről is amit még indulásukkor láttak a barbárok lakóhelye felől és igyekszik mindent a lehető legpontosabban kifejteni. Azt viszont kihagyja, hogy mit csináltak még a mágussal az éjszaka sötétjében, illetve, hogy szajhának nézte két zsoldos. Ezekkel fegyvert adna a kalóz kezébe.*
- És aztán visszamentünk a Pegazusba hazafele menet, de akkor már a gnóm… *Sztorizik, amikor félbeszakítja mondandóját. Egy fickó kiabál őrség után. Rögtön irányba kapja a fejét. A látvány szinte letaglózza, a szavak belefagynak tátva nyitva levő ajkai közé. Még pislogni is elfelejt. Látott már dolgokat, de ilyet még nem. A távoli sereg láttán, valami különös izgalommal vegyített félelemérzet önti el minden porcikáját.
Szótlanul nézi őket, még a fülét érő hangra sem reagál mozdulattal. Először. Majd hallja Nadot és ettől visszatér a valóságba. Esélytelen, hogy ő is ilyen rút rémség szeretne lenni, ahogy a behódolás sem erőssége, így kezei ökölbe szorulnak.*
- Még mit nem. *Mondja maga elé és csak ekkor látja, hogy Nadae időközben az őrökhoz ment. Fejére húzza a csuklyáját és követi, jelenleg nem tart tőle, hogy felismernék, annyira azért még nem hírhedt a vidéken, ráadásul az élőholtak némileg el is terelik a figyelmet.*
- Dehogy adják *Lép oda.* A kikötő csak fel van készülve egy támadásra. Vagy… nem? *Néz kételkedve a Nad által megszólított fickóra.*
2585. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-12-02 22:51:23
Üzenet elküldve: 2015-12-02 22:51:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Sa’argathot Ébredése//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Nyugodt, már, halálos léptekkel halad le a szirteken. Messze van a Kikötő, magasról láthatja. Halkan dúdolja a dalt, mely a levezető út rejtélyét tartalmazza. Sokan gyorsan megjegyzik az utat. Vannak zsenik, kiknek nem is kell. De ez nem ő. Ennyiben örül a barlangnak. Aki nem járt még ott, nem találhat rá. A környéken számtalan más barlangüreg van, de ilyen jól eldugva egy sem…
S az utóbbi időben ez mentette meg az életét. Vagy az életüket.
Fejét néha oldalra fordítva, s nézi a fekete fellegeket. Nem tetszik neki, s nem csak mert mágiát sejt mögötte. Hanem mert ilyen közel van. Egy sokadig érzéke veszélyt sejtet, de reméli, hogy ez csak valami beképzelés, s az elmúlt órák stressze. Nem akar azzal törődni, ami eltűnése alatt történt. Fejét magában megrázza. Inkább eltereli gondolatait erről.
Az úton végig nem szól a Vöröskéhez, még akkor sem, ha amaz beszélgetést kezdeményezne vele. Markáns hibát követett el vele szemben. Kezdett megbízni valakiben. Egyszer már megtörtént ez, s lám hova jutott. Még egyszer ezt nem fogja elkövetni. Még akkor sem szól hozzá, ha a másik már kiakadva visít vele, vagy esetleg kardot ránt. Úgyis előtte halad, a másikkal szemben ő józan, és kipihent.
A nap már jóval magasan jár, amikor leérnek a Kikötőbe. A látvány nem csak őt zavarta meg. Szinte teljesen felfordult az egykor békés, ám nyüzsgő kikötő, akár egy megbolygatott méhkas. Ajkait csak még jobban elhúzza.*
- Tudnak valamit.
*Állapítja meg. Azt nem is sejti, hogy mit, de többet, mint ők.
~Kellett nekem felmennem.~
Jobban járt volna, hogy ahelyett, hogy a barlangiakat figyelmezteti, rögtön lejön a Kikötőbe. Szétnéz, hátha lát valami ismerős figurát, de túl sokan vannak, hogy bárkit is felismerjen.
A kikötői őrség úgy rajoz kint, mint a tőkehalak a tengerbe. Nem tetszik neki ez a jelenség. S ekkor hallja meg az egyik éles hangot. Őrségért kiáltanak. Elindulna abba az irányba, de a tömegen, s a szűk utcákon nem tud könnyen haladni. De nem is szükséges. Egy hang hallatszik. Hirtelen fordul meg, de nem, ott sincs. Fejét forgatva próbálja beazonosítani a hang forrását, de olyan, mintha mindenhonnan szólna. Az egyik ház mellett felállított hordóra feláll, s onnan tekint előre a folyó irányába.*
- Hogy a vérmes polip szipolyozza ki a kopoltyúd.
*Hangzik halk hangja. Arca hirtelen fehéredik el, ahogy a látvány elé tárul. Rövid üzenetet kapnak, s velőset.*
- Csatlakozz, vagy maradj? *Sziszegi.* - Rohadjatok éhen.
*Nem látja pontosan, hogy mik is azok, így nem is tudhatja, hogy ez már rég megtörtént. Bármik is vannak ott, nem mozognak azoknak. Leugorva a hordóra, az egyik őr felé kezd el menni. Szerencséjére azok a szerencsétlenek sisakjukkal különböztetik meg rangjukat. Így csak elég a legdíszesebbet megkeresni.*
- Dögöljek meg, ha hagyom, hogy elvegyék a Kikötőm.
*Még akkor is, ha már rég nincs köze. De itt van az egyetlen olyan hely, ahol még ingyen ihat. Azt pedig nem adja harc nélkül. Kinézete nem bizalomgerjesztő, ahogy a lehető legdíszesebb sisakos palit eléri. De ilyen időkben talán túl tudnak rajta lépni.*
- Mi folyik itt öreg? *Szólítja meg az őrt, minden finomság nélkül. Járhatnák a szokásos illem köröket, de talán nem annak van itt az ideje.* - Gondolom nem adjuk csak át magunkat.
*Arról nem is beszélve, ha bármi is ez, és idejön, s nem csatlakoznak, s ha tényleg pusztulnak, a város utánpótlása megszűnik. Mintha annyira érdekelné a város.*
~Révészt készenlétbe kell állítani.~
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Nyugodt, már, halálos léptekkel halad le a szirteken. Messze van a Kikötő, magasról láthatja. Halkan dúdolja a dalt, mely a levezető út rejtélyét tartalmazza. Sokan gyorsan megjegyzik az utat. Vannak zsenik, kiknek nem is kell. De ez nem ő. Ennyiben örül a barlangnak. Aki nem járt még ott, nem találhat rá. A környéken számtalan más barlangüreg van, de ilyen jól eldugva egy sem…
S az utóbbi időben ez mentette meg az életét. Vagy az életüket.
Fejét néha oldalra fordítva, s nézi a fekete fellegeket. Nem tetszik neki, s nem csak mert mágiát sejt mögötte. Hanem mert ilyen közel van. Egy sokadig érzéke veszélyt sejtet, de reméli, hogy ez csak valami beképzelés, s az elmúlt órák stressze. Nem akar azzal törődni, ami eltűnése alatt történt. Fejét magában megrázza. Inkább eltereli gondolatait erről.
Az úton végig nem szól a Vöröskéhez, még akkor sem, ha amaz beszélgetést kezdeményezne vele. Markáns hibát követett el vele szemben. Kezdett megbízni valakiben. Egyszer már megtörtént ez, s lám hova jutott. Még egyszer ezt nem fogja elkövetni. Még akkor sem szól hozzá, ha a másik már kiakadva visít vele, vagy esetleg kardot ránt. Úgyis előtte halad, a másikkal szemben ő józan, és kipihent.
A nap már jóval magasan jár, amikor leérnek a Kikötőbe. A látvány nem csak őt zavarta meg. Szinte teljesen felfordult az egykor békés, ám nyüzsgő kikötő, akár egy megbolygatott méhkas. Ajkait csak még jobban elhúzza.*
- Tudnak valamit.
*Állapítja meg. Azt nem is sejti, hogy mit, de többet, mint ők.
~Kellett nekem felmennem.~
Jobban járt volna, hogy ahelyett, hogy a barlangiakat figyelmezteti, rögtön lejön a Kikötőbe. Szétnéz, hátha lát valami ismerős figurát, de túl sokan vannak, hogy bárkit is felismerjen.
A kikötői őrség úgy rajoz kint, mint a tőkehalak a tengerbe. Nem tetszik neki ez a jelenség. S ekkor hallja meg az egyik éles hangot. Őrségért kiáltanak. Elindulna abba az irányba, de a tömegen, s a szűk utcákon nem tud könnyen haladni. De nem is szükséges. Egy hang hallatszik. Hirtelen fordul meg, de nem, ott sincs. Fejét forgatva próbálja beazonosítani a hang forrását, de olyan, mintha mindenhonnan szólna. Az egyik ház mellett felállított hordóra feláll, s onnan tekint előre a folyó irányába.*
- Hogy a vérmes polip szipolyozza ki a kopoltyúd.
*Hangzik halk hangja. Arca hirtelen fehéredik el, ahogy a látvány elé tárul. Rövid üzenetet kapnak, s velőset.*
- Csatlakozz, vagy maradj? *Sziszegi.* - Rohadjatok éhen.
*Nem látja pontosan, hogy mik is azok, így nem is tudhatja, hogy ez már rég megtörtént. Bármik is vannak ott, nem mozognak azoknak. Leugorva a hordóra, az egyik őr felé kezd el menni. Szerencséjére azok a szerencsétlenek sisakjukkal különböztetik meg rangjukat. Így csak elég a legdíszesebbet megkeresni.*
- Dögöljek meg, ha hagyom, hogy elvegyék a Kikötőm.
*Még akkor is, ha már rég nincs köze. De itt van az egyetlen olyan hely, ahol még ingyen ihat. Azt pedig nem adja harc nélkül. Kinézete nem bizalomgerjesztő, ahogy a lehető legdíszesebb sisakos palit eléri. De ilyen időkben talán túl tudnak rajta lépni.*
- Mi folyik itt öreg? *Szólítja meg az őrt, minden finomság nélkül. Járhatnák a szokásos illem köröket, de talán nem annak van itt az ideje.* - Gondolom nem adjuk csak át magunkat.
*Arról nem is beszélve, ha bármi is ez, és idejön, s nem csatlakoznak, s ha tényleg pusztulnak, a város utánpótlása megszűnik. Mintha annyira érdekelné a város.*
~Révészt készenlétbe kell állítani.~
2584. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-12-01 22:42:46
Üzenet elküldve: 2015-12-01 22:42:46
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 134
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 134
Játékstílus: Szelíd
//Sa’argathot Ébredése//
//Azon a bizonyos reggelen... //
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
* Kellemes, sós, tengeri szél kelti a kikötő népét, csak úgy mint minden más átlagos napon ezen a vidéken. De ez a reggel valahogy még is más, egy arra járó félrészeg matróz éppen ezen morfondírozik, hogy vajon mi az a más ami ma más mint a többi napon?! Gomb szemei szép lassan elsiklanak a keleti irányba és mámoros állapotában egy rövid kellemes mondatocska lódul ki borittas ajkaiból. *
- Aztakurva...
* Igen, nagyjából ez jellemzi a látottakat amit nagyjából ekképpen lehetne leírni:
Keleten, hol a Grombár kastély elátkozott romait tudja meglátogatni az arra járó eszement éj feketén gomolygó fellegek köröznek vélhetően a romok felett. Aztán hirtelen hőköl hátra a barátunk két szál megmaradt fogával együtt, meg persze kócos hajával, amint a föld felől bíbor csóva indul meg a végtelen égbe. Fékezhetetlen száguld keresztül a felhőtömegen, majd ahogy jött, szerte is foszlik, s a felhők maradnak még egy ideig, de lassan ők is úgy döntenek, hogy oszlásnak indulnak. A fickó szája tátva mered az égi eseményre s még azután is miután vége... *
//Nap közben//
* A járókelő arra figyelhet fel, hogy a katonai mozgás igencsak megnövekedett errefelé, tán a reggeli események hatására? Jó kérdés. A keleti városrész csak úgy hemzseg az őröktől. Hallani híreket, hogy néhányan elhagyták a város, felderítők mentek megtudni mik voltak a reggeli égi fények. Viharos nap elé néznek. *
* Úgy dél körül járhat az óra, a napkorong magasan jár az égbolton tán éppen a tetején. Néhány kóbor felhő éppen elkúszik a keleti vidéken. Aztán hirtelen a szemfüles kiszúrhat valamit a távolban. Mozgás, nem is kevés. Szinte a semmiből tűnik elő, s beteríti a fél vidéket. Távolról sötétlő masszának tűnhet a megannyi menetelő. *
- ŐRSÉG!
* Dübörög végig a kikötő utcáin, majd megindul az intézkedés. Megjelennek a parancsnokok is. *
- Mi az ördög?!
* Bukik ki az egyikből amint a keletről közelgő baljós látványt kémleli. Az egész vidék mozog, a szántóföldek s szinte az egész horizont úgy tűnik.
Hajdani katonák maradványai, csontok és húscafatok, ókori lándzsát s kardok, pajzsok. Megelevenedett rémálmok menetelnek egyenest a kikötő megmeredt népe felé. Vannak köztük olyan rémségek melyek négy lábon járnak, pengeéles fogaik s karmaik az alvilág legsötétebb bugyraiból származnak. Több százan is lehetnek. Középütt 3 alak mozog, mintha csupán csuhák úsznának a föld felett. Komótosan közelednek, lassan, kimérten, csak úgy mint az egész sereg, pont mint az élet egyetlen biztos pontja, a Halál.
Mikor elérik a számukra megfelelő távot a rémek serege megtorpan, csend honol a tájon, egyetlen rikkantást sem hallani, halotti csend. Majd a három alak indul meg előre, a csapat élér lebegnek. Valóban csuhásoknak tűnnek, itt ott szakadt posztó ruházat, a csukja alól pedig a sötétség bámul vissza arra ki veszi a bátorságot, hogy belenézzen.
Mozdulatlan lebegnek néhány arasznyira föld felett. Néma csend, majd hirtelen a semmiből dübörgő hang száguld végig az egész vidéken, furcsa mód jól hallani ezt a kikötő egész területén, földöntúli hang ez mely a szívekbe hatol. A három, mintha egyszerre beszélne. *
- Halandók! Mi vagyunk a Kapu Őrének hírnöke. Csatlakozzatok, vagy pusztuljatok!
* A szavak elnyúlva száguldanak végig a vidéken, nyersen, röviden, ridegen. *
- Míg a napkorong újra felszáll, dönthettek.
* Zárul végül le a földöntúli kórus beszéde. Aztán szép lassan visszaúsznak a serege közepébe, s néma csend köszönt be, a holt sereg szótlanul bámul előre.
Vihar közeleg... *
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.12.01 23:10:53, a következő indokkal:
Korhatárjelzés pótlása.
//Azon a bizonyos reggelen... //
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
* Kellemes, sós, tengeri szél kelti a kikötő népét, csak úgy mint minden más átlagos napon ezen a vidéken. De ez a reggel valahogy még is más, egy arra járó félrészeg matróz éppen ezen morfondírozik, hogy vajon mi az a más ami ma más mint a többi napon?! Gomb szemei szép lassan elsiklanak a keleti irányba és mámoros állapotában egy rövid kellemes mondatocska lódul ki borittas ajkaiból. *
- Aztakurva...
* Igen, nagyjából ez jellemzi a látottakat amit nagyjából ekképpen lehetne leírni:
Keleten, hol a Grombár kastély elátkozott romait tudja meglátogatni az arra járó eszement éj feketén gomolygó fellegek köröznek vélhetően a romok felett. Aztán hirtelen hőköl hátra a barátunk két szál megmaradt fogával együtt, meg persze kócos hajával, amint a föld felől bíbor csóva indul meg a végtelen égbe. Fékezhetetlen száguld keresztül a felhőtömegen, majd ahogy jött, szerte is foszlik, s a felhők maradnak még egy ideig, de lassan ők is úgy döntenek, hogy oszlásnak indulnak. A fickó szája tátva mered az égi eseményre s még azután is miután vége... *
//Nap közben//
* A járókelő arra figyelhet fel, hogy a katonai mozgás igencsak megnövekedett errefelé, tán a reggeli események hatására? Jó kérdés. A keleti városrész csak úgy hemzseg az őröktől. Hallani híreket, hogy néhányan elhagyták a város, felderítők mentek megtudni mik voltak a reggeli égi fények. Viharos nap elé néznek. *
* Úgy dél körül járhat az óra, a napkorong magasan jár az égbolton tán éppen a tetején. Néhány kóbor felhő éppen elkúszik a keleti vidéken. Aztán hirtelen a szemfüles kiszúrhat valamit a távolban. Mozgás, nem is kevés. Szinte a semmiből tűnik elő, s beteríti a fél vidéket. Távolról sötétlő masszának tűnhet a megannyi menetelő. *
- ŐRSÉG!
* Dübörög végig a kikötő utcáin, majd megindul az intézkedés. Megjelennek a parancsnokok is. *
- Mi az ördög?!
* Bukik ki az egyikből amint a keletről közelgő baljós látványt kémleli. Az egész vidék mozog, a szántóföldek s szinte az egész horizont úgy tűnik.
Hajdani katonák maradványai, csontok és húscafatok, ókori lándzsát s kardok, pajzsok. Megelevenedett rémálmok menetelnek egyenest a kikötő megmeredt népe felé. Vannak köztük olyan rémségek melyek négy lábon járnak, pengeéles fogaik s karmaik az alvilág legsötétebb bugyraiból származnak. Több százan is lehetnek. Középütt 3 alak mozog, mintha csupán csuhák úsznának a föld felett. Komótosan közelednek, lassan, kimérten, csak úgy mint az egész sereg, pont mint az élet egyetlen biztos pontja, a Halál.
Mikor elérik a számukra megfelelő távot a rémek serege megtorpan, csend honol a tájon, egyetlen rikkantást sem hallani, halotti csend. Majd a három alak indul meg előre, a csapat élér lebegnek. Valóban csuhásoknak tűnnek, itt ott szakadt posztó ruházat, a csukja alól pedig a sötétség bámul vissza arra ki veszi a bátorságot, hogy belenézzen.
Mozdulatlan lebegnek néhány arasznyira föld felett. Néma csend, majd hirtelen a semmiből dübörgő hang száguld végig az egész vidéken, furcsa mód jól hallani ezt a kikötő egész területén, földöntúli hang ez mely a szívekbe hatol. A három, mintha egyszerre beszélne. *
- Halandók! Mi vagyunk a Kapu Őrének hírnöke. Csatlakozzatok, vagy pusztuljatok!
* A szavak elnyúlva száguldanak végig a vidéken, nyersen, röviden, ridegen. *
- Míg a napkorong újra felszáll, dönthettek.
* Zárul végül le a földöntúli kórus beszéde. Aztán szép lassan visszaúsznak a serege közepébe, s néma csend köszönt be, a holt sereg szótlanul bámul előre.
Vihar közeleg... *
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.12.01 23:10:53, a következő indokkal:
Korhatárjelzés pótlása.
2583. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-12-01 13:37:47
Üzenet elküldve: 2015-12-01 13:37:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 285
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 285
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Visszatérés a halálból//
* Ez a legnagyobb büntetés vétkeikért, hogy még egyszerre kellett kimúlniuk is. Hogy kinek köszönhetik, ugyan mit is számít, a lényeg, hogy jól kicseszett velük. Legyen az akár Hópihe vagy a Szőke, vagy akár az a Taran. Mindegy is, ha kikeveredik innen, s megtalálja a módját, hogy kísértsen, megkeresi mindhármat. *
~ Hogy a ragya vinne el benneteket. ~
* Gondol a három lehetséges elkövetőre. Leápolja Dyntit, miközben Nad már szinte el is tűnt a látóköréből. *
- Felmalla? Az meg mi a rosseb?
* Húzza fel kérdőn szemöldökét, miközben töröl egy utolsót a szájon. Ha kap választ, hanem megy a Vörös után. Próbálja tartani az iramot, néha sikerül, néha nem. Nem olyan egyszerű az még a halálban sem, főleg így másnaposan vagy az naposan, vagy fene se tudja. Majd le is esik neki, mi is az a Felmalla. Ez az a lélekvesztő, amit Nad fel akart gyújtani, hogy senkié se legyen. Emlékei szerint mély elmélkedést nyomtak le egymásnak, mit miért is csinál a Kócos. Ketten ólálkodtak a hajó körül, míg Aldi a napon sült rákvörössé, s azóta is valami nyavalya kínozza szegény fejét. Bár bizonyára öröm táncot fog járni, ha megtudja, hogy Nadot elragadta a csúf halál. Igazából, ha nem tudná, hogy a barlangba szenved a nyavalyás, úgy ő lenne az első számú gyanúsított, akire gondolna, hogy tőrt mártott a Kalóz szívébe. *
- Hogy kapta volna el a vacogós cápa gyerekkorában!
* Csap a homlokára, mikor végleg tudatosul benne a helyzet. Már épp kezdene bele valami olyasmibe, hogy „ Hozzuk el onnan, még mielőtt kinyíratja magát. „ De felesleges, hisz a Vörös is beáll a kakaskodók közé. *
- Téged meg csókolgattak volna a farkasok.
* Emeli égnek a tekintetét. Hangja talán már el sem ért a másikhoz, mert már kivont karddal ácsingózik a Kócos mellett. *
- Miért én? Miért nekem kell ezekkel itt szenvednem?
* Szorul ökölbe a keze, s görbül sírásra az ajka. Hangja is szinte már hisztériásan cseng. Próbál valami logikus magyarázatot találni erre az egészre. Hisz, ha meghaltak, hogy lehet itt a hajó. Hacsak, hacsak el nem süllyedt azóta. *
~ Vagy…, de az nem lehet. De talán mégis. ~
* Fejébe éles fájdalom hasít, így inkább hagyja az egészet a francba, s a két nő közé lép, még mielőtt azok ketten még jobban egymásnak esnek. *
- Kössünk üzletet. Mivel úgy néz ki, hogy a mérlegnyelve felénk billen, ti átadjátok, a kardotokat és elhúztok innen, így nem esik bajotok.
* Áll elő az ajánlattal, mely az ő elképzelése szerint tökéletes. Azért nem teljesen hülye, jobb kezét kissé háta mögött tartja, hogy míg beszél, addig a karjára erősített dobótőrt a kezébe csúsztathassa, ha mégis harcra kerülne a sor. *
A hozzászólás írója (Nerilil Anywor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.12.01 13:38:46
//Visszatérés a halálból//
* Ez a legnagyobb büntetés vétkeikért, hogy még egyszerre kellett kimúlniuk is. Hogy kinek köszönhetik, ugyan mit is számít, a lényeg, hogy jól kicseszett velük. Legyen az akár Hópihe vagy a Szőke, vagy akár az a Taran. Mindegy is, ha kikeveredik innen, s megtalálja a módját, hogy kísértsen, megkeresi mindhármat. *
~ Hogy a ragya vinne el benneteket. ~
* Gondol a három lehetséges elkövetőre. Leápolja Dyntit, miközben Nad már szinte el is tűnt a látóköréből. *
- Felmalla? Az meg mi a rosseb?
* Húzza fel kérdőn szemöldökét, miközben töröl egy utolsót a szájon. Ha kap választ, hanem megy a Vörös után. Próbálja tartani az iramot, néha sikerül, néha nem. Nem olyan egyszerű az még a halálban sem, főleg így másnaposan vagy az naposan, vagy fene se tudja. Majd le is esik neki, mi is az a Felmalla. Ez az a lélekvesztő, amit Nad fel akart gyújtani, hogy senkié se legyen. Emlékei szerint mély elmélkedést nyomtak le egymásnak, mit miért is csinál a Kócos. Ketten ólálkodtak a hajó körül, míg Aldi a napon sült rákvörössé, s azóta is valami nyavalya kínozza szegény fejét. Bár bizonyára öröm táncot fog járni, ha megtudja, hogy Nadot elragadta a csúf halál. Igazából, ha nem tudná, hogy a barlangba szenved a nyavalyás, úgy ő lenne az első számú gyanúsított, akire gondolna, hogy tőrt mártott a Kalóz szívébe. *
- Hogy kapta volna el a vacogós cápa gyerekkorában!
* Csap a homlokára, mikor végleg tudatosul benne a helyzet. Már épp kezdene bele valami olyasmibe, hogy „ Hozzuk el onnan, még mielőtt kinyíratja magát. „ De felesleges, hisz a Vörös is beáll a kakaskodók közé. *
- Téged meg csókolgattak volna a farkasok.
* Emeli égnek a tekintetét. Hangja talán már el sem ért a másikhoz, mert már kivont karddal ácsingózik a Kócos mellett. *
- Miért én? Miért nekem kell ezekkel itt szenvednem?
* Szorul ökölbe a keze, s görbül sírásra az ajka. Hangja is szinte már hisztériásan cseng. Próbál valami logikus magyarázatot találni erre az egészre. Hisz, ha meghaltak, hogy lehet itt a hajó. Hacsak, hacsak el nem süllyedt azóta. *
~ Vagy…, de az nem lehet. De talán mégis. ~
* Fejébe éles fájdalom hasít, így inkább hagyja az egészet a francba, s a két nő közé lép, még mielőtt azok ketten még jobban egymásnak esnek. *
- Kössünk üzletet. Mivel úgy néz ki, hogy a mérlegnyelve felénk billen, ti átadjátok, a kardotokat és elhúztok innen, így nem esik bajotok.
* Áll elő az ajánlattal, mely az ő elképzelése szerint tökéletes. Azért nem teljesen hülye, jobb kezét kissé háta mögött tartja, hogy míg beszél, addig a karjára erősített dobótőrt a kezébe csúsztathassa, ha mégis harcra kerülne a sor. *
A hozzászólás írója (Nerilil Anywor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.12.01 13:38:46
2582. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-11-29 19:14:32
Üzenet elküldve: 2015-11-29 19:14:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 604
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 604
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Révészen//
*Reydis élvezi a szoros ölelést és elég hamar kapkodni kezdi a levegőt kedvese ölében, ahova felugrott, amint meglátta Leont. A lány nem zavartatja magát, gondolja, hogy lassan úgy is távozóra fogják társaik, hiszen feladatot kaptak, nekik meg van kalózával egy kis lerendezni valójuk. Érzi, hogy már csak a társaságuk miatt kell várniuk még egy kicsit, de Hópihe távozik is és valószínű magával viszi a szakállast is, hiszen nem ingyen színház lesz most. A félelf gyorsan a távozó társai felé tekint majd beharapja a száját és úgy néz vissza az emberre, hogy 'ez az mehetünk'.
Kezeivel el is kezdi kigombolni Leon ingét és persze a saját ruhájától is gyorsan megszabadul, ahogy kettesben maradnak, hogy hamar kiéljék a hévet, ami eluralkodott rajtuk és hogy utána pihegve bújhassanak össze az ágyban.*
-Nagyon szeretlek. *Bújik a férfihoz Reydis és meg is csókolja.*
-Bár ne kellene a barlangba menni, de elég fontosnak tűnik a dolog. *Sóhajtja és elterül az ágyon és morran egyet, jelezve, hogy nem sok kedve van kimozdulni bármerre is kicsit nyűgösen.*
*Reydis élvezi a szoros ölelést és elég hamar kapkodni kezdi a levegőt kedvese ölében, ahova felugrott, amint meglátta Leont. A lány nem zavartatja magát, gondolja, hogy lassan úgy is távozóra fogják társaik, hiszen feladatot kaptak, nekik meg van kalózával egy kis lerendezni valójuk. Érzi, hogy már csak a társaságuk miatt kell várniuk még egy kicsit, de Hópihe távozik is és valószínű magával viszi a szakállast is, hiszen nem ingyen színház lesz most. A félelf gyorsan a távozó társai felé tekint majd beharapja a száját és úgy néz vissza az emberre, hogy 'ez az mehetünk'.
Kezeivel el is kezdi kigombolni Leon ingét és persze a saját ruhájától is gyorsan megszabadul, ahogy kettesben maradnak, hogy hamar kiéljék a hévet, ami eluralkodott rajtuk és hogy utána pihegve bújhassanak össze az ágyban.*
-Nagyon szeretlek. *Bújik a férfihoz Reydis és meg is csókolja.*
-Bár ne kellene a barlangba menni, de elég fontosnak tűnik a dolog. *Sóhajtja és elterül az ágyon és morran egyet, jelezve, hogy nem sok kedve van kimozdulni bármerre is kicsit nyűgösen.*
2581. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-11-29 15:35:27
Üzenet elküldve: 2015-11-29 15:35:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Visszatérés a halálból//
*Nem foglalkozik a két idiótával, akik továbbra is ott marakodnak egymással. Hirtelen gyulladt gyűlöletet érez mindkettő iránt. Még akkor is, ha Rumlopó semmit sem tett. Az egész bagázst utálja, kik a barlangban tespednek. Nem is érti, hogy miért hozzájuk fordult egykor.
Való igaz, azok már rég nincsenek ott. De ha máskor nem, most megtanulja, hogy üzletfelekkel nem szűri össze a levet. Többet nem.
Elmegy innen. Ha ez úgyis a halál, akkor már nincs több dolguk együtt. Meghalt miattuk, az ő hibájukból volt az egész. Túl közel engedte őket magához. S lám mi lett a vége. Nem lehet még egyszer megismételni, amit a Kapitány felépített bennük. Az egység, a csapat.
Kezeit ökölbe szorítja. Gyűlöli a Vöröst, gyűlöli a szavaiért, melyek igazak, gyűlöli, hogy ki mondta őket. S gyűlöli, amiért önelégült arccal fogadta pofonját. Az egész nőt gyűlöli, s befejezi velük.
Felmar elé érve láthatja a két nő, hogy balhézik a két őrrel.*
- Ugyan már, ha már meghaltatok nem mindegy, hogy kié a hajó? *Förmed a két alakra.*
- Ha valaki itt ma meghal, az te leszel, szuka. *Hallatszik az őr válasza. Kardja már neki is a kezébe van.*
- Már úgyis halott vagyok, akkor nem mindegy, Aranyapám? *Köpködik a szavakat gyűlölködve.
S ekkor ér oda Vöröske. Felé fordul, s gyűlölködő szavakat köp felé. De ez most más, mint az eddigiek. Ez most tényleg mélyről jövő gyűlölet.*
- Te inkább húzz vissza a gazdád nadrágja alá. *Utal erre a férjére, kihez kényszerből kellett hozzámennie. Nem érdekli a másik kivont kardja. Még az sem, ha az épp neki szólna a fenyegetés, ugyan mit tehetne már a halálban vele?*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5239-5258