//Révészen//
*Leon mintha látná a gyilkos fényt szerelme szemeiben megvillanni.* ˜Csak bizonyíthassam, hogy megölök bárkit! Csak adjon rá valaki okot! ˜ *Nagyon vágyja már, hogy újra vérben füröszthesse meg pengéjét. Pontosan annyira vágyik rá, mint Reydis testére megismerkedésükkor. Egyszerűen kell neki az a mámorító érzés. Reydis a testének kellett akkor, a gyilkolás pedig megbomlott elméjének okozna örömöt. Mikor kedvese végigsimít karján, akaratlanul is befeszíti azokat, így acélkemény izmokat érzhet a lány ujjacskái alatt.*
-Hát, azért, mert szeret utálkozni! *Egyszerű a magyarázat, nem kell általában több egyszerűen ennél.*
-És te okot adtál neki erre azzal, hogy megtámadtad, és jobb voltál, mint ő! *Tény, hogy akkor mindegyikükből hülyét cinált Véreb, hiszen egyszerűen arrébb ugrált. Talán a meglepetés erejével meg is ölhette volna őket. Nadot biztosan, ha a torkát harapja ki. Akkor viszont most nem lenne itt, Leon ölében, mert a férfi nem bocsátotta volna meg a kalózlány halálát. Tenyere levándorol a lány tomporára, és ott nyugtatja tovább. Semmi mögöttes szándék, mert jó most egyszerűen beszélgetnie, csupán ott kényelmesebb a fogás kezeivel. Ekkor bújik hozzá és öleli szorosabban. Bizny van erő azokban a kis karokban így, ha nagyon szorítja, az azért kellemetlenné is válhat, de azért Leon reméli, hogy Reynek nem szándéka összeroppantani őt. Mikor ránéz, viszonásul egy vigyort kaphat.*
-Ó dehogynem vagy! Rájöttem már, nem kell titkolózni! *A következő mondat meglepi és kissé neheztel is érte. Nem olyan nagyon, de azért látni hogy egy picikét elszomorodik.*
-Szóval akkor gyakoroltál, mikor nm láttam... Nem örülök ám neki! *Azonban ennyiben hagyja a dolgot. Ha pár nappal ezelőtt derült volna ki, most bizonyosan nagyobb feneket kerítene a dolognak, de már nem nagyon akar ezzel törődni, hiszen nem sűlt el rosszul a dolog, nem lett semmi baja a lánynak.*
-Azt azért ígérd meg, hogy nem csinálsz ilyet megint! Ha van valami mondd el rögtön, mert nm szeretem, ha nem bízol bennem! *De nem mondd többet, nem szeretne most dorgálni. hamarosan oldódik ez az apró szomorkodása, és a következő pillanatban már együtt nevetnek. Viszont nem, hogy a nevetés, de még a mosoly is lefagy az arcáról mikor meghallja, hogy meztelenül úszott az egész város szeme láttára.*
-Hogy mit csináltál? *Kérdez vissza, mintha nem hallotta volna tisztán, pedig de, tökéletesen értette. Nem hagy időt válaszolni, azonnal folytatja.*
-Ilyen többet meg ne forduljon a buksidban! Miért csináltad? *Nem ideges, mert ezen már nem tud változtatni, pusztán egyszrű kíváncsiság, ami süt róla, mert nem tudja elképzelni, hogy egy akkor még ártatlan és viszonylag félénk leányzó miért tenne ilyesmit? Azonban, ha ezt megbeszélték, folyik tovább a társalgás és nemsokára már a fegyverek jönnek szóba. Régebben beszéltek karmokat és fogakat, még Vérebnek, de ugye ő már szerencsére eltűnt, Leon pedig nem tudja, hogy mi jöhetne számításba.*
-És milyen fegyverre gondoltál? *Ő személy szerint nem nagyon ért a kardon és a lándzsán kívül máshoz, így nem tudna tanítani, de ha nagyon mást szeretne kedvese, találnak neki mestert biztosan, ezn nem fog múlni a dolog. Leon sok mindent megadna már egy igazi harcért, ahol mondjuk egy parasztfalut prédálnak fel és reydis ott lenne az oldalán, hogy együtt mészárolhassanak. Mondjuk az is biztos, hogy kevésbé lenne élvezetes úgy, hogy a végén nem veheti birtokba az elfogott rabszolgalányokat, de valahogy azért megoldaná. Persze, erre rákérdez, már csak a biztonság kedvéért is, hátha ez nem olyan nagy tragédia, mintha felszedne valami fiatal hölgyet a kikötőből. Félve teszi fel a kérdést, mert még a végén leszedi a fejét az ő kis kincse.*
-Tegyük fel, hogy kifosztunk egy falut, és ott marad zsákmányul pár kislány... *Itt vár fél pillanatot, majd beszél tovább.*
-Ha megerőszakolnám őket, azért is neheztelnél? *Nem igazán tudja mi lesz a válasz, hiszen szerelme ezt az élményt akármennyire is szeretné, nem tudja megadni neki... Még nem szól semmit arra, hogy menjenek-e, előbb ezt megbeszélné...*