//Teliir Dartiv, Frädricus Saelevester//
*Ő is elmosolyodik, ahogy a sötételf arcoskodása szép lassan biztonságos távolságtartásba csap át.
~ Holmi kis istenségek... de jaj, ha valami történt ott, az csak még egy ok, hogy ne menjek oda. Túl kicsik és gyengék ezek az istenségek, félek az ilyen apró és gyenge dolgoktól, pláne ha még történik is valami... jaj! Na, komolyság, cimbora, komolyság! ~
Amikor meg odaér a fickó, hogy tisztelni őket mekkora badarság, akkor már nem bír magával, kénytelen, megjegyeznie:*
- A félelem is a tisztelet egyik formája. Persze, ha engem kérdez, nem olyan jó, aki hűségből engedelmeskedik, az nem szúr hátba, ha meggyengül a hatalmad.
*Még vállat is ránt, mivel neki mindegy, jelenleg nincs szolgája, ő sem szolgál épp senkit, igazából csak egy rövid eszmefuttatás a levegőbe, de ők még okulhatnak belőle. A név borzasztóan hosszú és fura, a Szakállnál kéne maradnia. Ebben remekül benne van a férfi külső jellemzője, amiről felismeri, de egyszersmind az ok is, amiért nem bízik benne. Mondjuk Komblard sem panaszkodhat, elvégre családneve eredetileg Xilkton volt, csak hát... úgyis mindenki Silktont mondott, mert az eredeti kiejthetetlen volt. Ő meg igazodott ehhez. Ezt felírja fejben, majd ha találkozik Xurrával, el ne felejtse elmesélni neki ezt.*
- Tehát Fräd... *próbál a fontos részletre fókuszálni.* Köszönöm a segítséget. Kicsit sajnálom, hogy ilyen hamar lement a függöny, megnéztem volna, milyen fizetett verőemberpáros vagyunk. Szerintem jól meglettünk volna, kivéve talán a szakállat. Azzal kezdenünk kellett volna valamit.
*Ekkor érkezik a nem túl alázatos, de azért kellően kedves kérés azt illetően, hogy a sötételf (igen, Komblard jól tippelt, ritka pillanatok egyike) visszakaphassa a kését. Komblard nem teljesen érti, hiszen úgy tűnt, mint akinek annyi fegyvere van, mint a szemét. Úgy gondolta, azért, hogy harc közben ilyen felelőtlenül szórhassa őket. Az egész illúzió összedől, ha a harc elvesztése után még össze is szedegeti őket, milyen zsugori rosszfiú ez? Manapság anyagilag sem éri meg a sötét oldalon állni, ez már fix. Éppen a jó oldalon sem, mert a szerzetes erszénye is elég lapos. Akkor mégis hol lehet a pénz? Újabb remek kérdés, ha ezt a kalandot túléli, ezt is kinyomozhatná.*
- Persze, vidd csak, csak nehogy megint fegyvertelen emberekre támadj vele. Szegények megijedhetnek.
*Ő is lehajol a botjáért, de azért fél szemét a sötételfen tartja, nem bízik még benne, hiába szakálltalan az arca. A bizalmatlanság okai listán a kés a torokhoz picivel előrébb van, mint bármilyen arcszőrzet. A kérdésre elgondolkodik, vajon érdemes-e magát valami Eeyr-fanatikus hívőnek hazudnia. Néhány helyen értékelik az olyat.*
- Hát a hinni túlzás, de én az istennő szolgálatában igyekszem állni. Igazából csak keresem a bajt, amit a Sötét Nagyfőnök szolgái okoznak, megpróbálok közbeavatkozni... Többé-kevésbé Eeyr nevében teszem, és még sosem adta jelét, hogy ne tetszene neki, amit csinálok, szóval gondolom... Hát tudjátok, hogy van ez, néha mind vétkezünk, de ha nem Eeyr lenne az egyetlen istennőm, nem maradna kifogásom mindig fejest ugrani az életveszélyes kalandokba, meg ilyenek. De például az emberi életet aktívan tiszteletben tartom, és ez az ő legfontosabb tana, nemde? Vagy valamelyikőtöket megöltem?
*Kissé aggodalmas a hangja, nem akar olyanok előtt papolni az élet védelmének tiszteletéről, akiket saját kezével ölt meg. Viszont mindkettő elég élőnek látszik, szóval elhessegeti aggodalmát. A következő kérdésre is tud felelni, milyen szerencse, hogy épp itt van!*
- A torony... Iiigen, voltam már ott, de kicsit macerás a helyzet, mert azóta az picit... felemelkedett, és egyszerűen új helyre költözött. Még az élőholtak támadásakor történt, ahogy hallottam, odábbrepült picit. Régen itt volt a közelben, most meg... Hát úgy tudom, a Lihanechi tó mellett álltak meg végül. Az erdőn túl. És elvileg (bár ez már tényleg csak pletyka) sokkal szebb is. Ami az öreg Abogr mestert illeti, ha még él, bizonyára zsémbesebb, mint valaha. Vele nem jöttem ki túl jól, de az a gnóm, Filkó, vagy ki... ő vicces figura. Inkább őt ajánlom. De a hely tényleg nem biztos. Úgy tudom, Abogr mester segítette az istennőt a harc után, így bár a viszonyunk baráti, de olyan gyakran nem járunk össze teára és sütire. Már öt éve is meglehet, hogy utoljára voltam, és akkor sem volt túl kedves. Azt mondta *itt a hangját is megváltoztatja, hogy jobban tudja imitálni a zsémbes öregemberhangot* Hülye barom! *majd visszavált normális hangjára* Nem értem, mi baja lehetett. A humortalansága miatt harminc évvel öregebbnek tűnik. De talán új barátunk tud biztosat mondani a hellyel kapcsolatban is!
*Pillant a sötételfre a monológ végén, mert hát elvileg a fickó rég nem járt a kikötőben, és hát közben valahol lennie kellett. Miért ne akadhatott volna össze a toronnyal?*