Kikötő - Dokkok és kikötő
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Tenger és szigetek (új) Kikötői erdőség (új) Csatornarendszer (új) | Dokkok és kikötő | Lakónegyed (új) Vámház (új) Világítótorony (új) |
1080. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2025-10-11 13:53:39
Üzenet elküldve: 2025-10-11 13:53:39
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
* A Kikötő. Erről a helyről álmodott már évekkel ezelőtt is. Hogy eljön ide és meggazdagszik. Hogy messzeföldön híres kerekedővé válik. Pechjére azonban nem ismer itt senkit és semmit. Rég nem is járt itt, legutoljára talán gyerekkorában. Megcsodálja a kikötői bárkákat, ahogy ringatóznak a finom hullámokon. Neki is fog kelleni egy ilyen hajó, ha valamire való kereskedőnek akarja mondani magát. Sajnos még lova is csak nemrég óta van, egy ilyen monstrum pedig bizonyára még többe kerül. Pontosan nem tudja, de biztos benne, hogy jelenleg még egy kis halászhajóra se lenne elegendő a faluban összekuporgatott vagyona. Most már nem vágtat, lassú tempóban léptet végig a tengerparton. A lakónegyed felé veszi az irányt, hiszen szeretne valahol megpihenni a hosszú út után. *
1079. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2025-10-05 13:31:38
Üzenet elküldve: 2025-10-05 13:31:38
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Puszta italozás//
//Zárás//
*Érdeklődve követi a férfit. Nem is annyira az ital érdekli, hanem inkább az információ. Nagy utazás vár rá, nem akar üres fejjel nekilátni az útnak. Bánatára viszont Dzsurzum nem tud semmit. Konkrétan semmit. Ahogy látja még csak nem is érdekli a dolog. Helyette inkább az elfeket gúnyolja. Habár ebben azért egyet ért vele. Viszont így nincs hasznára neki a férfi és több időt nem akar elpazarolni.*
-Eszembe jutott valami, amit még el kell intéznem. Ha nem baj mégsem tartok veled. Vigyázz magadra.
*Azzal ott is hagyja a másikat. A Kikötőben senki nem tud semmit, szóval az lesz a legjobb ha megy a feje után és maga néz el a pusztára.*
//Zárás//
*Érdeklődve követi a férfit. Nem is annyira az ital érdekli, hanem inkább az információ. Nagy utazás vár rá, nem akar üres fejjel nekilátni az útnak. Bánatára viszont Dzsurzum nem tud semmit. Konkrétan semmit. Ahogy látja még csak nem is érdekli a dolog. Helyette inkább az elfeket gúnyolja. Habár ebben azért egyet ért vele. Viszont így nincs hasznára neki a férfi és több időt nem akar elpazarolni.*
-Eszembe jutott valami, amit még el kell intéznem. Ha nem baj mégsem tartok veled. Vigyázz magadra.
*Azzal ott is hagyja a másikat. A Kikötőben senki nem tud semmit, szóval az lesz a legjobb ha megy a feje után és maga néz el a pusztára.*
1078. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2025-10-03 19:33:45
Üzenet elküldve: 2025-10-03 19:33:45
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Puszta italozás//
*Dagurzakh elfogadja a meghívását. Bolond lenne az aki nem. Végül is ebben az esetben Dzsurzum fizet, hisz ő az aki meghívta a másikat. Mondjuk nem kötelező neki fizetni, nem is fog, de reméli, hogy ezt a másik sem várja el tőle. Mosolyogva kel fel és vezeti Dagurzakhot.*
-Ezt a helyet szeretni fogod. A Kikötő gyöngyszeme.
*Mondja sunyi mosollyal a képén. A Kikötő nem egy nagy város. A tisztást felváltja a dokkok sokasága. Lődörgő alakok veszik őket körül, habár két orkkal senki nem mer kikezdeni. Főleg a pletykák után, habár azok miatt inkább mások néznek furcsán rájuk. Nem kell nagy eszesnek lenni ahhoz, hogy tudja az ork, hogy mire gondolnak.
Dagurzakh kérdése nem lepi meg. Habár őt nem érdekli ez az egész felhajtás.*
-Valószínű csak azt amit te is. Hogy a pusztában gyanús elemek mászkálnak. Persze ezek feltétlenül orkok lesznek. Véletlenül sem arrogáns elfek.
*Oldalra köp, bele a tengerbe az elfek említésére.*
-Az egy aljas népség.
*Válaszolja Daghurzaknak.*
*Dagurzakh elfogadja a meghívását. Bolond lenne az aki nem. Végül is ebben az esetben Dzsurzum fizet, hisz ő az aki meghívta a másikat. Mondjuk nem kötelező neki fizetni, nem is fog, de reméli, hogy ezt a másik sem várja el tőle. Mosolyogva kel fel és vezeti Dagurzakhot.*
-Ezt a helyet szeretni fogod. A Kikötő gyöngyszeme.
*Mondja sunyi mosollyal a képén. A Kikötő nem egy nagy város. A tisztást felváltja a dokkok sokasága. Lődörgő alakok veszik őket körül, habár két orkkal senki nem mer kikezdeni. Főleg a pletykák után, habár azok miatt inkább mások néznek furcsán rájuk. Nem kell nagy eszesnek lenni ahhoz, hogy tudja az ork, hogy mire gondolnak.
Dagurzakh kérdése nem lepi meg. Habár őt nem érdekli ez az egész felhajtás.*
-Valószínű csak azt amit te is. Hogy a pusztában gyanús elemek mászkálnak. Persze ezek feltétlenül orkok lesznek. Véletlenül sem arrogáns elfek.
*Oldalra köp, bele a tengerbe az elfek említésére.*
-Az egy aljas népség.
*Válaszolja Daghurzaknak.*
1077. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2025-09-24 23:42:50
Üzenet elküldve: 2025-09-24 23:42:50
Rang: Játékos
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
//Haza(?)térés//
*Látszik, hogy igyekszik lépteit tudatosan összeszedni, hogy ne úgy fessen, mint a legtöbb részeg matróz. Csillapíthatatlan hányinger, pörgő szédülés, kétségbeesés, félelem, harag. Nagyjából ezen elemekből áll össze az eredar jelenleg, s ezen fenoménok érzelmi részét nem is nagyon tudja hova tenni.
Szegénység, éhinség, a késégbeesés, a félelem; ezek nem csak belülről jönnek, kívülről is érkeznek Leilith felé, ami talán egy kis erőt is ad neki. Meglepődik mindezek mellett, mert nem érzi kellemesnek, hogy ezen érzelmek átvágtatnak rajta, hiába táplálják lelkét. Mintha a sötét cellában az egyetlen étel a patkányrágta penészes kenyér lenne.
Összezavarodottságát csak egyféleképp enyhítheti: ha minél hamarabb szabadul innen.*
*Látszik, hogy igyekszik lépteit tudatosan összeszedni, hogy ne úgy fessen, mint a legtöbb részeg matróz. Csillapíthatatlan hányinger, pörgő szédülés, kétségbeesés, félelem, harag. Nagyjából ezen elemekből áll össze az eredar jelenleg, s ezen fenoménok érzelmi részét nem is nagyon tudja hova tenni.
Szegénység, éhinség, a késégbeesés, a félelem; ezek nem csak belülről jönnek, kívülről is érkeznek Leilith felé, ami talán egy kis erőt is ad neki. Meglepődik mindezek mellett, mert nem érzi kellemesnek, hogy ezen érzelmek átvágtatnak rajta, hiába táplálják lelkét. Mintha a sötét cellában az egyetlen étel a patkányrágta penészes kenyér lenne.
Összezavarodottságát csak egyféleképp enyhítheti: ha minél hamarabb szabadul innen.*
1076. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2025-09-20 13:14:56
Üzenet elküldve: 2025-09-20 13:14:56
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 302
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 302
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ahol a varjak várnak//
*Ahogy megérkezik a dokkokhoz mélyet szippant a levegőből. Laundrian szavai jutnak eszébe, aki tegnap este nem volt rest megosztani, mennyire nem szereti a tenger szagát, s mintha most minden érzelmi viszonyát félretéve ő is annak érezné, amilyen: sós, dohos és valahogy mindig bűzlik valamitől - rothadó hal, kiömlött rum, vizeletszag, verejték.
Megáll néhány egy pillanatra, végignéz az öblön. A hullámtörőn túl morcosan csapkodnak a hullámok, itt bent azonban a víz nyugodtabb, tele lassan, békésen himbálózó hajókkal. Némelyik büszkén feszít, egyre több újonnan készült hajót fedez fel mostanság errefelé, mások inkább ócska koporsóra emlékeztetnek, melyek csak azért maradnak fenn, mert túl makacsok elsüllyedni - akárcsak a kikötő népe.
A kövezeten rakodómunkások ordítoznak egymással, hátuk görnyed a ládák súlya alatt, közben egy csapat részeg matróz próbál valamit seftelni egy Patkánnyal. Az alaposan felfegyverzett fickó látszólag ugyanúgy fintorog a szaguktól, mint attól az ötlettől, hogy egyáltalán szóba álljon velük. Nem sok kedve van most végignézni, ahogy el is veszti végül a türelmét, így kissé megszaporázza lépteit. Magában azért elmosolyodik, számára ez az otthon, ez az ő világa, még ha az mások számára valószínűleg legkevésbé sem tűnik kellemesnek vagy gondoskodónak.
Nem volt távol sokáig, mégis hiányzott neki ez a hely, alig várja, hogy a tavernába érjen.*
*Ahogy megérkezik a dokkokhoz mélyet szippant a levegőből. Laundrian szavai jutnak eszébe, aki tegnap este nem volt rest megosztani, mennyire nem szereti a tenger szagát, s mintha most minden érzelmi viszonyát félretéve ő is annak érezné, amilyen: sós, dohos és valahogy mindig bűzlik valamitől - rothadó hal, kiömlött rum, vizeletszag, verejték.
Megáll néhány egy pillanatra, végignéz az öblön. A hullámtörőn túl morcosan csapkodnak a hullámok, itt bent azonban a víz nyugodtabb, tele lassan, békésen himbálózó hajókkal. Némelyik büszkén feszít, egyre több újonnan készült hajót fedez fel mostanság errefelé, mások inkább ócska koporsóra emlékeztetnek, melyek csak azért maradnak fenn, mert túl makacsok elsüllyedni - akárcsak a kikötő népe.
A kövezeten rakodómunkások ordítoznak egymással, hátuk görnyed a ládák súlya alatt, közben egy csapat részeg matróz próbál valamit seftelni egy Patkánnyal. Az alaposan felfegyverzett fickó látszólag ugyanúgy fintorog a szaguktól, mint attól az ötlettől, hogy egyáltalán szóba álljon velük. Nem sok kedve van most végignézni, ahogy el is veszti végül a türelmét, így kissé megszaporázza lépteit. Magában azért elmosolyodik, számára ez az otthon, ez az ő világa, még ha az mások számára valószínűleg legkevésbé sem tűnik kellemesnek vagy gondoskodónak.
Nem volt távol sokáig, mégis hiányzott neki ez a hely, alig várja, hogy a tavernába érjen.*
1075. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2025-09-16 18:53:58
Üzenet elküldve: 2025-09-16 18:53:58
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza a Kikötőbe//
-Igen. Fontosabbakra. *Tekintetével követi csak a lány kacsóját, ahogy a kezéért nyúl. Az érintés finom és puha, jólesően borsódzik bele háta. Való igaz, az ő bőre nem érdes. Azt persze nem köti Nelira orra alá, hogy ez leginkább munkakerülésének tudható be.*
-Látod azokat a fickókat? *Néhány, marcona, bőrvértet viselő alak felé biccent.*
-Patkányok. Ők a rend őrei itt, mióta nincsenek erre városőrök. Ha rendetlenkedsz, elvisznek a Vámházba és alaposan elintéznek... És szerintem még ők sem tudják, mikor engednek el. A dokkok mentén és a tengeren pedig a Vihar Fiai az urak. Egy lélekvesztő csónakocska sem köthet ki az engedélyük nélkül. Mindennek tetejébe utálják egymást a patkányokkal. *Ennyi lecke elég is elsőre. Főleg, mert rövidesen búcsút intenek a szekérnek, így eszmecseréjük rövid időre félbeszakad.
Egy pillanatra megdermedve pillant fel a fülébe suttogott szavakra, majd elbizonytalanodva pislog a kocsis felé. Most neki kell elgondolkodnia, Nelira vajon komolyan gondolja-e szavait. Természetesen igyekezne a lányra hárítani az esetleges fizetség érdemi részét, de a szőkeség pont olyannak tűnik, mint aki előszeretettel húzza ki mások lábai alól a talajt. Szerencséjére hamar kiderül, hogy a lány csupán sajátos humorát csillogtatja, így ő is lekászálódik a nyomában a kordéról. Ajkait beharapja, hogy elmorzsoljon egy vigyort, elvégre maga is előszeretettel él hasonló fricskákkal.*
-Erre! *Húzza magával Nelira karját, ha az rossz irányba indulna el.*
-Nincs messze innen. Ha nem bánod, most nem nézzük meg a tengert. *Mindenki, aki erre jár, megakarja tekinteni, megszokta már. Szürkül azonban az ég alja, hamarosan rájuk is sötétedik. Éjjel pedig hatványozottan érvényesülnek a Kikötő törvényei, s jobb tető alatt lenni, mikor beköszönt.
Rövid kaptató után meg is érkeznek a szóban forgó taverna elé.*
-A kisasszony nincs itt, úgyhogy nekem kell majd szót fogadnod. *Szólal meg tőle telhetően színtelen hangon. Ha már itt áll mellette, nem átall karját kedvtelve végighúzni a lány csípőjén.*
-Igen. Fontosabbakra. *Tekintetével követi csak a lány kacsóját, ahogy a kezéért nyúl. Az érintés finom és puha, jólesően borsódzik bele háta. Való igaz, az ő bőre nem érdes. Azt persze nem köti Nelira orra alá, hogy ez leginkább munkakerülésének tudható be.*
-Látod azokat a fickókat? *Néhány, marcona, bőrvértet viselő alak felé biccent.*
-Patkányok. Ők a rend őrei itt, mióta nincsenek erre városőrök. Ha rendetlenkedsz, elvisznek a Vámházba és alaposan elintéznek... És szerintem még ők sem tudják, mikor engednek el. A dokkok mentén és a tengeren pedig a Vihar Fiai az urak. Egy lélekvesztő csónakocska sem köthet ki az engedélyük nélkül. Mindennek tetejébe utálják egymást a patkányokkal. *Ennyi lecke elég is elsőre. Főleg, mert rövidesen búcsút intenek a szekérnek, így eszmecseréjük rövid időre félbeszakad.
Egy pillanatra megdermedve pillant fel a fülébe suttogott szavakra, majd elbizonytalanodva pislog a kocsis felé. Most neki kell elgondolkodnia, Nelira vajon komolyan gondolja-e szavait. Természetesen igyekezne a lányra hárítani az esetleges fizetség érdemi részét, de a szőkeség pont olyannak tűnik, mint aki előszeretettel húzza ki mások lábai alól a talajt. Szerencséjére hamar kiderül, hogy a lány csupán sajátos humorát csillogtatja, így ő is lekászálódik a nyomában a kordéról. Ajkait beharapja, hogy elmorzsoljon egy vigyort, elvégre maga is előszeretettel él hasonló fricskákkal.*
-Erre! *Húzza magával Nelira karját, ha az rossz irányba indulna el.*
-Nincs messze innen. Ha nem bánod, most nem nézzük meg a tengert. *Mindenki, aki erre jár, megakarja tekinteni, megszokta már. Szürkül azonban az ég alja, hamarosan rájuk is sötétedik. Éjjel pedig hatványozottan érvényesülnek a Kikötő törvényei, s jobb tető alatt lenni, mikor beköszönt.
Rövid kaptató után meg is érkeznek a szóban forgó taverna elé.*
-A kisasszony nincs itt, úgyhogy nekem kell majd szót fogadnod. *Szólal meg tőle telhetően színtelen hangon. Ha már itt áll mellette, nem átall karját kedvtelve végighúzni a lány csípőjén.*
1074. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2025-09-16 15:12:09
Üzenet elküldve: 2025-09-16 15:12:09
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza a Kikötőbe//
*Gondolhatta volna, hogy egy díszes zsebkendő, de nem úgy kezdte a mondandóját a másik, hogy ezt feltételezze. Az agyuk mintha egy rugóra járna, talán ezért is komfortos az utazás a félvérrel.*
- Te szerencsés! *Felnevet, rég volt már ilyesféle trófeája, na de nem is gyűjtöget sűrűn, az emlékeiből eleget tud táplálkozni, nincs ehhez szüksége semmiféle ruhaneműre. A kérdésre őszintén elgondolkodik. Nem sérelmezi, inkább az látszódik, hogy kutat a reggeli emlékei között, s le is nyúl, hogy végigsimítsa a ruhája anyagát csípőtájt.*
- Úgy tűnik van.
*Kihúz a háta mögül egy nagyobb tincset, ami egy láda és teste közé szorult. Rég volt már, hogy úgy fecseghetett, hogy nem néznek rá úgy, mint valami nem e világira. *
- Dehogy volt jó. Csak szükséges. Mondjuk aranyos volt azért, de nem kéne otthonra. *Legyint egyet, majd maga is méregetni kezdi Haldriant, akinek most már muszáj lesz megjegyeznie a nevét. Bár talán nem a becenevein fogja szólítani, mert nem túlzottan tetszenek neki, s azt sem igazán tudja, hogy viccel-e avagy tényleg ilyesféle nevekkel illetik a Kikötőben. Bár látott már néhány tengerészt, azoktól minden bizonnyal jobb szerető a fiú, és még a kezei is olyan szép tiszták. A nőké tűnik ilyen puhának, szívesen meg is érintené… s meg is teszi.* - A keze olyan durva volt, nem úgy, mint a tied. Nem kétkezi munkára fognak be, hanem sokkal komolyabbakra, nem igaz? *Vonja le a következtetését, majd el is engedi a kacsót.
Jókor éri a kérdés, már nagyon úgy fest, hogy hamarosan leszállhatnak a szekérről, úgyis elgémberedett minden porcikája.*
- Még soha. A Sellőházba készültem egyszer, de aztán meggondoltam magam. Szóval mesélj, te Bika! *Mondja mosolyogva, hát mégis szájára vette a nevet. Mikor végre megállítja a lovát a kocsisuk, ő hirtelen ismét közel húzódik Haldrianhoz, s sutyorogni kezd. Minden megformált szó finoman simítja annak hegyes fülét.*
- Én szereztem fuvart, de te szopod le, ha kéri a jussát. *Azzal gyorsan előre is csúszik, hogy leugorhasson végre és földet érhessen a talpa. Aztán persze visszanéz a fiúra és hangtalan felnevet, hogy egy kis hatásvadász csend után így közölhesse, hogy csak viccelt. Persze kicselezi, hogy ne legyen erre szüksége semelyiküknek. Némi hazug ígéret és tetszelgés után máris a Kikötő utcácskáit koptatják. A sós levegő igen furcsa számára, s halbűz sincs ínyére, fordul is egyet a gyomra. Le is sápad, hiszen a hányingerről csakis egy dolog jut az eszébe: talán várandós. Pedig bármire megesküdne, hogy eleget ivott a megfelelő főzetből. Persze félelme alaptalan, s próbál nem is hosszasan gondolni rá.*
- Szóval… merre tovább? *A magabiztossága egy leheletnyit megtört az új vidéken, de legalább helyismerettel rendelkező férfiúval van.*
A hozzászólás írója (Nelira Dykai) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.09.16 15:14:32
*Gondolhatta volna, hogy egy díszes zsebkendő, de nem úgy kezdte a mondandóját a másik, hogy ezt feltételezze. Az agyuk mintha egy rugóra járna, talán ezért is komfortos az utazás a félvérrel.*
- Te szerencsés! *Felnevet, rég volt már ilyesféle trófeája, na de nem is gyűjtöget sűrűn, az emlékeiből eleget tud táplálkozni, nincs ehhez szüksége semmiféle ruhaneműre. A kérdésre őszintén elgondolkodik. Nem sérelmezi, inkább az látszódik, hogy kutat a reggeli emlékei között, s le is nyúl, hogy végigsimítsa a ruhája anyagát csípőtájt.*
- Úgy tűnik van.
*Kihúz a háta mögül egy nagyobb tincset, ami egy láda és teste közé szorult. Rég volt már, hogy úgy fecseghetett, hogy nem néznek rá úgy, mint valami nem e világira. *
- Dehogy volt jó. Csak szükséges. Mondjuk aranyos volt azért, de nem kéne otthonra. *Legyint egyet, majd maga is méregetni kezdi Haldriant, akinek most már muszáj lesz megjegyeznie a nevét. Bár talán nem a becenevein fogja szólítani, mert nem túlzottan tetszenek neki, s azt sem igazán tudja, hogy viccel-e avagy tényleg ilyesféle nevekkel illetik a Kikötőben. Bár látott már néhány tengerészt, azoktól minden bizonnyal jobb szerető a fiú, és még a kezei is olyan szép tiszták. A nőké tűnik ilyen puhának, szívesen meg is érintené… s meg is teszi.* - A keze olyan durva volt, nem úgy, mint a tied. Nem kétkezi munkára fognak be, hanem sokkal komolyabbakra, nem igaz? *Vonja le a következtetését, majd el is engedi a kacsót.
Jókor éri a kérdés, már nagyon úgy fest, hogy hamarosan leszállhatnak a szekérről, úgyis elgémberedett minden porcikája.*
- Még soha. A Sellőházba készültem egyszer, de aztán meggondoltam magam. Szóval mesélj, te Bika! *Mondja mosolyogva, hát mégis szájára vette a nevet. Mikor végre megállítja a lovát a kocsisuk, ő hirtelen ismét közel húzódik Haldrianhoz, s sutyorogni kezd. Minden megformált szó finoman simítja annak hegyes fülét.*
- Én szereztem fuvart, de te szopod le, ha kéri a jussát. *Azzal gyorsan előre is csúszik, hogy leugorhasson végre és földet érhessen a talpa. Aztán persze visszanéz a fiúra és hangtalan felnevet, hogy egy kis hatásvadász csend után így közölhesse, hogy csak viccelt. Persze kicselezi, hogy ne legyen erre szüksége semelyiküknek. Némi hazug ígéret és tetszelgés után máris a Kikötő utcácskáit koptatják. A sós levegő igen furcsa számára, s halbűz sincs ínyére, fordul is egyet a gyomra. Le is sápad, hiszen a hányingerről csakis egy dolog jut az eszébe: talán várandós. Pedig bármire megesküdne, hogy eleget ivott a megfelelő főzetből. Persze félelme alaptalan, s próbál nem is hosszasan gondolni rá.*
- Szóval… merre tovább? *A magabiztossága egy leheletnyit megtört az új vidéken, de legalább helyismerettel rendelkező férfiúval van.*
A hozzászólás írója (Nelira Dykai) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.09.16 15:14:32
1073. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2025-09-16 10:42:17
Üzenet elküldve: 2025-09-16 10:42:17
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 116
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 116
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Ruganyos mozdulattal huppan a dokk deszkájára a hajóról levezető pallóról. Felmarja a földön heverő zsákját, amelyben lényegében minden holmija benne van most, és dühös mozdulattal fordul vissza a hajó felé.*
- Egyébként pedig, Joren kapitány..! *Mutatóujja szinte vádlón mutat felfelé, a haragtól szilvaszín arcú férfi irányába.* Hogy ennyire vak, hogy azt sem veszi észre amikor a szeme előtt lopják meg, az egy dolog. De hogy ennyire makacs is legyen, hogy ne hallgasson arra, aki szól érte..! Akkor viszont tényleg nincs keresni valóm az ön hajóján!
*Gunyoros mozdulattal szalutál a férfi felé.*
- Igazán öröm volt a Sárga Csuka elsőtisztjeként szolgálni! Soha többé ne érintse a csizmám a fedélzetét! *Felszegett állal fordul el a kikötő dokksorától, zsákját vállára veti, és határozott lépésekkel távolodik el a hajótól. Nem így tervezte a jövőjét, de ha a tenger sziklákkal teli, akkor muszáj elfordítani a vitorlákat.*
- Egyébként pedig, Joren kapitány..! *Mutatóujja szinte vádlón mutat felfelé, a haragtól szilvaszín arcú férfi irányába.* Hogy ennyire vak, hogy azt sem veszi észre amikor a szeme előtt lopják meg, az egy dolog. De hogy ennyire makacs is legyen, hogy ne hallgasson arra, aki szól érte..! Akkor viszont tényleg nincs keresni valóm az ön hajóján!
*Gunyoros mozdulattal szalutál a férfi felé.*
- Igazán öröm volt a Sárga Csuka elsőtisztjeként szolgálni! Soha többé ne érintse a csizmám a fedélzetét! *Felszegett állal fordul el a kikötő dokksorától, zsákját vállára veti, és határozott lépésekkel távolodik el a hajótól. Nem így tervezte a jövőjét, de ha a tenger sziklákkal teli, akkor muszáj elfordítani a vitorlákat.*
1072. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2025-08-28 11:53:31
Üzenet elküldve: 2025-08-28 11:53:31
![>Hornor Arnul [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/12791_1759953813_gnom_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 25
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 25
Játékstílus: Vakmerő
* A görnyedt hátú, öreg gnóm botja ütemesen kopog a kikötő kövein. Elege lett a kikötőből. Elege lett az emberekből. Elege lett Sa'Terethből. Ez utóbbit persze még magának sem vallaná be, de annyi biztos, hogy szeretne egy kis szünetet tartani. A világ nem lett jobb hely, mióta próbálja azzá tenni. Lehet, hogy változtatnia kéne a módszerein. Elhagyja hát a kikötőt. Nem kezd új életet, nem hagyja hátra hitét, de próbál másképpen boldogulni. Artheniorba tart. Nem járt ott évek óta, ideje megnézni, maradt-e valami az otthonából. *
1071. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2025-08-27 10:51:07
Üzenet elküldve: 2025-08-27 10:51:07
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 67
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 67
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
* Hosszú évek múltán Ord ismét a kikötőben találja magát. A kikötő sosem a biztonságáról volt híres, de az utóbbi években már annyira sem. Az ork megunta Artheniort, és most új életet szeretne kezdeni. El akar hajózni. Maradék félretett pénzét, azaz a 69 aranyat 
amit erszényében őrizget átadja egy hajó kapitányának. Nem sokkal később a hajó kifut a nyílt vízre és Orddal a fedélzeten Wegtoren felé veszi az irányt. Ott talán nagyobb szerencséje lesz a művésznek. *
amit erszényében őrizget átadja egy hajó kapitányának. Nem sokkal később a hajó kifut a nyílt vízre és Orddal a fedélzeten Wegtoren felé veszi az irányt. Ott talán nagyobb szerencséje lesz a művésznek. *
1070. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2025-08-23 11:10:06
Üzenet elküldve: 2025-08-23 11:10:06
Rang: Játékos
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Utazás egy új élet felé//
*Lau meg sem érzi a kikötő sós, döglött bűzét. Céltudatosan halad a megbeszélt hely felé. A kabátja alatt lapuló kis csomag szinte égeti, jobban vágyik rá, hogy megszabaduljon tőle, mint bármi másra. A sötét alak lassan körvonalazódik előtte. Pipázik. Úgy fordul felé, mintha régi jó ismerőst üdvözölne – Lau számára azonban csak rossz emlékek fűződnek hozzá.
Megáll előtte. Belső zsebébe nyúl, előhúzza a barna csomagot, és köszönés nélkül odaszól:*
– Akkor ennyi. Letudtam a tartozásom. Rendben vagyunk.
*Szavai mögött nincs harci rutin. A matróz bármikor elintézhetné egy ütéssel. Mégsem teszi. Lau olyan energiákat sugároz, olyan ellentmondást nem tűrő határozottságot, hogy a másik egy pillanatig sem vitatkozik. Pipája parazsa felizzik, miközben kibontja a csomagot. A fény megcsillan a finoman megmunkált ezüst nyakláncon. Biccent.*
– Rendben vagyunk.
*Ennyi. Lau viszonozza a biccentést, majd szó nélkül továbbindul. A beszélgetést lezárta – és vele együtt a kikötői múltját is. Minden lépése egyre több szabadságot pumpál mellkasába. Legszívesebben kurjantana, de nem akarja magára vonni a figyelmet. Lehajtja a fejét, s a macskakövekre villantja felszabadult, varázslatosan szép mosolyát. Belül pedig nyugtázza: most már semmi sem tartja vissza. Esetleg ő maga. És most minden más lesz, ha végre hazaér.*
*Lau meg sem érzi a kikötő sós, döglött bűzét. Céltudatosan halad a megbeszélt hely felé. A kabátja alatt lapuló kis csomag szinte égeti, jobban vágyik rá, hogy megszabaduljon tőle, mint bármi másra. A sötét alak lassan körvonalazódik előtte. Pipázik. Úgy fordul felé, mintha régi jó ismerőst üdvözölne – Lau számára azonban csak rossz emlékek fűződnek hozzá.
Megáll előtte. Belső zsebébe nyúl, előhúzza a barna csomagot, és köszönés nélkül odaszól:*
– Akkor ennyi. Letudtam a tartozásom. Rendben vagyunk.
*Szavai mögött nincs harci rutin. A matróz bármikor elintézhetné egy ütéssel. Mégsem teszi. Lau olyan energiákat sugároz, olyan ellentmondást nem tűrő határozottságot, hogy a másik egy pillanatig sem vitatkozik. Pipája parazsa felizzik, miközben kibontja a csomagot. A fény megcsillan a finoman megmunkált ezüst nyakláncon. Biccent.*
– Rendben vagyunk.
*Ennyi. Lau viszonozza a biccentést, majd szó nélkül továbbindul. A beszélgetést lezárta – és vele együtt a kikötői múltját is. Minden lépése egyre több szabadságot pumpál mellkasába. Legszívesebben kurjantana, de nem akarja magára vonni a figyelmet. Lehajtja a fejét, s a macskakövekre villantja felszabadult, varázslatosan szép mosolyát. Belül pedig nyugtázza: most már semmi sem tartja vissza. Esetleg ő maga. És most minden más lesz, ha végre hazaér.*
1069. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2025-08-22 14:55:11
Üzenet elküldve: 2025-08-22 14:55:11
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Templom//
*Megint a bűz, ami bár a lakónegyedben sem volt kellemes, a dokkok szaga talán még annál is orrfacsaróbb a fiú számára. Figyelmesen meghallgatja Ishala teóriáját, és sajnos félig-meddig igazat is kell neki adnia.*
- Lényegében igen. Viszont eddigi elmondások alapján, akik nem akartam abban a pillanatban megölni, csak a testi erőmet használja. Nincs más fura, sötét mágia ami lappangana bennem. *Szomorúan bólint.* Vagy legalábbis még nem használta...
*Nagyon sok a kérdőjel, így Vickarel tényleg nem tudja, hogy vajon a démon tetteti-e a gyengeséget, avagy tényleg ennyire erőtlen. Ha tippelnie kéne, utóbbira szavazna, máskülönben talán Sa'tereth látott volna benne annyi hasznot, hogy ne küldje csak úgy el őket a Vérkertből (vagy talán meg sem jelent?), de semmit nem tud biztosra, minekutána egy apró emlékfoszlánya sincs a dologról.*
- Nem lesz veszélyes nekem a Templomba menni? Mármint, érted, egy veszélyes, sötét lény lakozik bennem, mi van, ha azt hiszik, a sötét isten prófétája vagyok? Vagy ilyesmi?
*Megint a bűz, ami bár a lakónegyedben sem volt kellemes, a dokkok szaga talán még annál is orrfacsaróbb a fiú számára. Figyelmesen meghallgatja Ishala teóriáját, és sajnos félig-meddig igazat is kell neki adnia.*
- Lényegében igen. Viszont eddigi elmondások alapján, akik nem akartam abban a pillanatban megölni, csak a testi erőmet használja. Nincs más fura, sötét mágia ami lappangana bennem. *Szomorúan bólint.* Vagy legalábbis még nem használta...
*Nagyon sok a kérdőjel, így Vickarel tényleg nem tudja, hogy vajon a démon tetteti-e a gyengeséget, avagy tényleg ennyire erőtlen. Ha tippelnie kéne, utóbbira szavazna, máskülönben talán Sa'tereth látott volna benne annyi hasznot, hogy ne küldje csak úgy el őket a Vérkertből (vagy talán meg sem jelent?), de semmit nem tud biztosra, minekutána egy apró emlékfoszlánya sincs a dologról.*
- Nem lesz veszélyes nekem a Templomba menni? Mármint, érted, egy veszélyes, sötét lény lakozik bennem, mi van, ha azt hiszik, a sötét isten prófétája vagyok? Vagy ilyesmi?
1068. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2025-08-20 23:41:31
Üzenet elküldve: 2025-08-20 23:41:31
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//A Templom//
* A dokkokban sétálva az elf azon gondolkodik, hogy mennyivel egyszerűbb lenne az élet, hogyha a lakónegyedből nem kellene erre jönni, és mehetnének egyből az erdőbe. Ehelyett most itt koptatják a macskaköveket, egymás mellett sétálva, még mindig nem bízva a másikban, de mégis valamiért együtt. *
- Ezt jó tudni. * Bólint az elhangzó szavakra, és meg is jegyzi magának, bár nem hiszi el teljesen, amit hall. Ha lenne egy ütőkártyája, akkor ő se fedné fel a másik előtt. * Szóval ha te erősebbé válsz, akkor ő is. Lehet, hogy ez a célja, kivárja, hogy elég erős legyél, és akkor kerekedjen felül. Vagy az is lehet, hogy csak altat, és azt akarja, hogy lankadjon a figyelmed.
* Próbál belegondolni, hogy ő hogyan gondolkodna, ha valami gonosz, sötét lény lenne, aki egy fiú árnyékába szorult. Biztos, hogy minden cselekedete hamis lenne, színjáték, addig, amíg nem érkezik el a tökéletes alkalom a szabadulásra. *
* A dokkokban sétálva az elf azon gondolkodik, hogy mennyivel egyszerűbb lenne az élet, hogyha a lakónegyedből nem kellene erre jönni, és mehetnének egyből az erdőbe. Ehelyett most itt koptatják a macskaköveket, egymás mellett sétálva, még mindig nem bízva a másikban, de mégis valamiért együtt. *
- Ezt jó tudni. * Bólint az elhangzó szavakra, és meg is jegyzi magának, bár nem hiszi el teljesen, amit hall. Ha lenne egy ütőkártyája, akkor ő se fedné fel a másik előtt. * Szóval ha te erősebbé válsz, akkor ő is. Lehet, hogy ez a célja, kivárja, hogy elég erős legyél, és akkor kerekedjen felül. Vagy az is lehet, hogy csak altat, és azt akarja, hogy lankadjon a figyelmed.
* Próbál belegondolni, hogy ő hogyan gondolkodna, ha valami gonosz, sötét lény lenne, aki egy fiú árnyékába szorult. Biztos, hogy minden cselekedete hamis lenne, színjáték, addig, amíg nem érkezik el a tökéletes alkalom a szabadulásra. *
1067. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2025-08-15 13:59:47
Üzenet elküldve: 2025-08-15 13:59:47
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*A szirtek visszapillantva már csak távoli monstrumok csupán, a dokkok ember -és döglött hal szaga elnyomja az orrának oly' kellemes sósságot a levegőben. Mintha egy teljesen másik világba cseppent volna, de aprócska fény a sötét barlangban, hogy itt nem érzi magát annyira kívülállónak. Rengeteg a kétes alak, a furcsa alak, és egyenesen veszélyes alak. Egy kicsit ő mindhárom. Olyan, mintha hazaért volna, csak éppen hányingere lenne a saját otthonától, és a tudattól, hogy egyáltalán ő ide tartozik.
Természetesen tudja, hogy itt nincs teljesen biztonságban. Lépteit megszaporázza, bár igyekszik nem túl gyorsra venni a tempót, nehogy azzal keltsen feltűnést. Csuklyáját is az arcába húzza, itt szerencsére mások is így tesznek, ezzel sem fog kelletlen figyelmet magára vonni. Valami cégért keres szemeivel, bármit, ahol éjszakára megpihenhet.*
Természetesen tudja, hogy itt nincs teljesen biztonságban. Lépteit megszaporázza, bár igyekszik nem túl gyorsra venni a tempót, nehogy azzal keltsen feltűnést. Csuklyáját is az arcába húzza, itt szerencsére mások is így tesznek, ezzel sem fog kelletlen figyelmet magára vonni. Valami cégért keres szemeivel, bármit, ahol éjszakára megpihenhet.*
1066. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2025-08-13 22:13:05
Üzenet elküldve: 2025-08-13 22:13:05
Rang: Játékos
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A csapkodó hal//
*Amaziana érzelmein valamennyit segít a férfi empatikusnak tűnő magyarázata a lóról és annak megbélyegzéséről. ~Legalább érdekli egy cseppet~ Bár magyarázat ide vagy oda, még mindig nem lenne képes ezt csinálni egy szeretett állatával sem. Továbbra is kirázza a hideg ahogy feszegetik a témát. Inkább most nem is tesz semmilyen megjegyzést, csak jussanak a dolgokon tovább. Egyedül magában kommentel az elf nő. ~A maga orrát sem töröm be, aztán kérek bocsánatot, hogy elnézést, de görbe orral felismerhetőbb lett~ Nyilvánvalóan elment a hölgy nagy beszélgető kedve. Gyorsan fel is jutnak hát végül annyi idő után arra a lóra. Viszont a nőnek nem kell segítség a feljutáshoz, magas ő eléggé felpattanni egy jószágra. Nem is először csinálja. Azért félig udvariasan bólint, hogy mindenesetre köszöni a felajánlott kezet, csak utána cselekedik egyedül. A férfi beszél. Pletykál. Ki tudja mit csinál! Viszont végre haladnak az úton. Az elf nem tudja nem észrevenni mennyire elkülöníti saját magát a személyzettől. Szinte mintha nem is halandó lenne ő is. Amaziana kihasználja a helyzetet, hogy ő ül hátul és jól megforgatja a szemeit. ~A kedves nemes is, csak egy nemes~*
- Jó tudni, hogy a személyzet, csak egymásért adná az életét, magáért nem. Ettől máris szimpatikusak. Nem minden a pénz. *Szinte ironikus, hogy egy efféle talán kissé gonosz megjegyzést, úgy tesz meg a nő, hogy éppen a jelenlegi főnöke derekába kapaszkodva lovagolgat. Az biztos, hogy ez az Amaz tökös egy teremtés. Vagy szimplán bolond. Vagy pont annyira öntelt, mint az előtte ülő fickó*
- Meg aztán gondolom meg tudja védeni saját magát. Ha a személyzet összes tagja tudna sámánkodni, biztosan nem kéne egymást védeniük. Mennyibe fájt magának ilyesmit tanult? Na meg mennyit tud?
*Amaziana érzelmein valamennyit segít a férfi empatikusnak tűnő magyarázata a lóról és annak megbélyegzéséről. ~Legalább érdekli egy cseppet~ Bár magyarázat ide vagy oda, még mindig nem lenne képes ezt csinálni egy szeretett állatával sem. Továbbra is kirázza a hideg ahogy feszegetik a témát. Inkább most nem is tesz semmilyen megjegyzést, csak jussanak a dolgokon tovább. Egyedül magában kommentel az elf nő. ~A maga orrát sem töröm be, aztán kérek bocsánatot, hogy elnézést, de görbe orral felismerhetőbb lett~ Nyilvánvalóan elment a hölgy nagy beszélgető kedve. Gyorsan fel is jutnak hát végül annyi idő után arra a lóra. Viszont a nőnek nem kell segítség a feljutáshoz, magas ő eléggé felpattanni egy jószágra. Nem is először csinálja. Azért félig udvariasan bólint, hogy mindenesetre köszöni a felajánlott kezet, csak utána cselekedik egyedül. A férfi beszél. Pletykál. Ki tudja mit csinál! Viszont végre haladnak az úton. Az elf nem tudja nem észrevenni mennyire elkülöníti saját magát a személyzettől. Szinte mintha nem is halandó lenne ő is. Amaziana kihasználja a helyzetet, hogy ő ül hátul és jól megforgatja a szemeit. ~A kedves nemes is, csak egy nemes~*
- Jó tudni, hogy a személyzet, csak egymásért adná az életét, magáért nem. Ettől máris szimpatikusak. Nem minden a pénz. *Szinte ironikus, hogy egy efféle talán kissé gonosz megjegyzést, úgy tesz meg a nő, hogy éppen a jelenlegi főnöke derekába kapaszkodva lovagolgat. Az biztos, hogy ez az Amaz tökös egy teremtés. Vagy szimplán bolond. Vagy pont annyira öntelt, mint az előtte ülő fickó*
- Meg aztán gondolom meg tudja védeni saját magát. Ha a személyzet összes tagja tudna sámánkodni, biztosan nem kéne egymást védeniük. Mennyibe fájt magának ilyesmit tanult? Na meg mennyit tud?
1065. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2025-08-13 21:09:23
Üzenet elküldve: 2025-08-13 21:09:23
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//A csapkodó hal//
- Szevasz, Tavasz. * Köszönti ő is az állatot, kedvesen megpaskolva a ló nyakát. A nő pillantását elkapja, és a címerre néz ő is, éppen ezért nem látja, hogy Amazianát is megbélyegezték korábban. *
- Sajnálatos módon, kénytelenek vagyunk minden állatot megjelölni. A lódoktor természetesen jelen van, és gyorsan segít az állatnak elfeledni a fájdalmat. Viszont csak így lehetünk biztosak benne, hogy egy esetleges tolvajlás esetén visszanyerhetjük jogos tulajdonunkat. * Ad magyarázatot a jelre, mivel úgy gondolja, hogy ezen botránkozott meg fajtársa. Ezek után, ha Amazianát nem billenti túlságosan a magyarázat, akkor fellendül a nyeregbe, majd kezét nyújtva próbál segíteni a nőnek, hogy felülhessen mögé. Így indul meg a kikötői erdőség felé. *
- Az út egész hosszú, a város mellett van a birtokom, ha gondolja, nyugodtan kérdezzen addig bármiről, ami érdekli, vagy én is mesélhetek a munkáról, és a területen élő családokról, akikkel munkája lesz. Természetesen a feladatkörei csak a nagy házra fognak kiterjedni, a szolgálók magán lakrészeinek tisztán tartása a saját feladatuk. * Kezd beszélgetésbe, amennyire erre alkalmas a partnere. *
- A személyzet irányításáért egy Fenthan'yr nevű férfi felel. Elsőre mogorvának tűnhet, mert valószínűleg az is lesz. * Nevet fel, ahogy látja maga előtt az öreg embert, amint az újonnan felvett személyzetet szokta méregetni. * De ha hagyod, hogy megismerjen, és jól végzed a munkád, akkor hamar megenyhül, és sokkal kedvesebb lesz. Az életét adná bármelyikőtökért, bármiben számíthatsz rá. * Mesél tovább, miközben az erdő felé közelednek, már ha elindultak, és nem maradtak a kikötőben. *
- Szevasz, Tavasz. * Köszönti ő is az állatot, kedvesen megpaskolva a ló nyakát. A nő pillantását elkapja, és a címerre néz ő is, éppen ezért nem látja, hogy Amazianát is megbélyegezték korábban. *
- Sajnálatos módon, kénytelenek vagyunk minden állatot megjelölni. A lódoktor természetesen jelen van, és gyorsan segít az állatnak elfeledni a fájdalmat. Viszont csak így lehetünk biztosak benne, hogy egy esetleges tolvajlás esetén visszanyerhetjük jogos tulajdonunkat. * Ad magyarázatot a jelre, mivel úgy gondolja, hogy ezen botránkozott meg fajtársa. Ezek után, ha Amazianát nem billenti túlságosan a magyarázat, akkor fellendül a nyeregbe, majd kezét nyújtva próbál segíteni a nőnek, hogy felülhessen mögé. Így indul meg a kikötői erdőség felé. *
- Az út egész hosszú, a város mellett van a birtokom, ha gondolja, nyugodtan kérdezzen addig bármiről, ami érdekli, vagy én is mesélhetek a munkáról, és a területen élő családokról, akikkel munkája lesz. Természetesen a feladatkörei csak a nagy házra fognak kiterjedni, a szolgálók magán lakrészeinek tisztán tartása a saját feladatuk. * Kezd beszélgetésbe, amennyire erre alkalmas a partnere. *
- A személyzet irányításáért egy Fenthan'yr nevű férfi felel. Elsőre mogorvának tűnhet, mert valószínűleg az is lesz. * Nevet fel, ahogy látja maga előtt az öreg embert, amint az újonnan felvett személyzetet szokta méregetni. * De ha hagyod, hogy megismerjen, és jól végzed a munkád, akkor hamar megenyhül, és sokkal kedvesebb lesz. Az életét adná bármelyikőtökért, bármiben számíthatsz rá. * Mesél tovább, miközben az erdő felé közelednek, már ha elindultak, és nem maradtak a kikötőben. *
1064. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2025-08-13 18:20:26
Üzenet elküldve: 2025-08-13 18:20:26
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
*Visszafele már határozattabban, tempósabban halad. Jobban kitérnek az útjából, mint előbb, hisz félvértjével együtt impozánsabban fest, és valahogy lépteinek is mintha több súlya lenne, habár hátizsákja tartalma kevésbé nyomja vállát, vértjétől megnövekedett erőt kap.
Nem is áll meg már cseverészni, hisz hosszú út áll előtte. Figyel persze környezetére, hisz olyan, bűnbandák által irányított területeken, mint a Kikötő, aligha bölcs dolog az odafigyelés nélküli átutazás, még akkor sem, ha az esetleges haramiák minden bizonnyal inkább a könnyebb prédát választják.
Ha fel nem tartóztatják, rövidesen minden bizonnyal eléri a Kikötő szélét, hogy aztán további nehézségek nélkül továbbhaladhasson.*
Nem is áll meg már cseverészni, hisz hosszú út áll előtte. Figyel persze környezetére, hisz olyan, bűnbandák által irányított területeken, mint a Kikötő, aligha bölcs dolog az odafigyelés nélküli átutazás, még akkor sem, ha az esetleges haramiák minden bizonnyal inkább a könnyebb prédát választják.
Ha fel nem tartóztatják, rövidesen minden bizonnyal eléri a Kikötő szélét, hogy aztán további nehézségek nélkül továbbhaladhasson.*
1063. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2025-08-13 09:39:13
Üzenet elküldve: 2025-08-13 09:39:13
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Akiket a szél hazasodor//
*A Kikötőben sok furcsa figura fordul meg. Távoli utazók, különböző fajok változatos képviselői, vándorok, válogatott csodabogarak. Hozzájuk képest első pillantásra nem is kelt annyira feltűnő látványt a férfi, aki egy épp lehorgonyzott hajót hagy el, még röviden visszafordulva, hogy feleljen a kissé trágár, de voltaképpen barátságos szavaknak, melyeket utánaküld a legénység.
És mégis mi tűnne fel a járókelőknek? A zsák, amit a vállán átvetve hordoz? A tunikája alól kikandikáló sodrony, a fegyveröv, vagy a hátára szíjazott pajzs? Hány harcos fordul meg a kikötőben naponta? Szemfülesebbeknek persze feltűnhetnek a feje oldalán ásító lyukak, és a szépnek nehezen mondható ábrázat, de torzszülöttekből sem egyet láttak már a helyiek.
Ám ha valaki hosszabban figyeli, talán feltűnhet neki az, hogy haja szépen lassan, léptei elbizonytalanodásával egyetemben, sötétbarnából átmegy a szőkésbarna kissé fakóbb, seszínű árnyalatába.
De ki is figyelné ilyen hosszan a forgatagban? Tán senki más, csak a történetmondó, ki kötelességét mulasztja - hisz hogy jutottunk el ide egyáltalán? Ki is ez a kurafi, és mennyi köze van ahhoz az emberhez, aki két évvel ezelőtt maga mögött hagyta a Hegységtől keletre fekvő vidéket?
A kíváncsi olvasó hosszas beszámolóra ne számítson, hisz nem így mennek a dolgok. Majd szép lassan, falatokban bontakozik ki a történet, ahogy azt illik. Egyelőre elégedjen meg annyival, hogy nyugatra ment, majd visszatért. Az ott töltött idejéről tanúskodik a napcserzett bőr, a kissé könnyedebb öltözet, és a finoman megváltozott, korábbinál dallamosabb akcentus. Újabb fegyverein is látszanak a használat nyomai, és ha kérdezik, bizonyára be tud számolni kalandjairól... de később.
Megembereli magát, és léptei újra határozottan hordozzák keresztül a Kikötő utcáin, ám hajában marad bőven fakóság, mely bizonytalanságát hirdeti a hozzáértőknek. Meglehet, ő sem tudja, miért, mi céllal tért vissza.*
~Mivel tartozom még, mit nem róttam le?~
*Fut át a fején az ingerült gondolat, melyet hajában egy vörös villanás kísér - hirtelen, illékony. Ám a gondolatot emlékképek követik. Egy kifosztott falu, egy mélybe vetődő test, egy bűzös mocsár, egy trónoló mészáros. Egy ház, ami elsüllyed a homokban; egy pár izzó szemű vállvért. Két és fél év a mocsárban, hogy aztán társai szinte azonnal eltűnjenek az életéből.*
~A Vashegynek semmivel.~
*Egykori bajtársaiért egy pillanat alatt vért ontana, legyen az másé, vagy a sajátja. De Thargarodnak nem tartozik hűséggel, idővel, vérrel, vagy szolgálattal. Megfizette azt, és nem kötelezi el magát tovább egy olyan bestia mellett, ami nem tud dönteni a lustaság és a céltalan vérszomj között.
Nem, inkább magának, a múltjának, és gyökereinek tartozik azzal, hogy visszatér. Tán ezúttal majd jobban sikerül, hisz időközben bővített a világszemléletén, tanult új dolgokat. A sivatagi nomádok között, Wegtoren arénáiban, a Nap Karavánpihenőjében.*
~Ezúttal másképp lesz.~
A hozzászólás írója (Frandr'd Gruad) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.08.13 09:44:04
*A Kikötőben sok furcsa figura fordul meg. Távoli utazók, különböző fajok változatos képviselői, vándorok, válogatott csodabogarak. Hozzájuk képest első pillantásra nem is kelt annyira feltűnő látványt a férfi, aki egy épp lehorgonyzott hajót hagy el, még röviden visszafordulva, hogy feleljen a kissé trágár, de voltaképpen barátságos szavaknak, melyeket utánaküld a legénység.
És mégis mi tűnne fel a járókelőknek? A zsák, amit a vállán átvetve hordoz? A tunikája alól kikandikáló sodrony, a fegyveröv, vagy a hátára szíjazott pajzs? Hány harcos fordul meg a kikötőben naponta? Szemfülesebbeknek persze feltűnhetnek a feje oldalán ásító lyukak, és a szépnek nehezen mondható ábrázat, de torzszülöttekből sem egyet láttak már a helyiek.
Ám ha valaki hosszabban figyeli, talán feltűnhet neki az, hogy haja szépen lassan, léptei elbizonytalanodásával egyetemben, sötétbarnából átmegy a szőkésbarna kissé fakóbb, seszínű árnyalatába.
De ki is figyelné ilyen hosszan a forgatagban? Tán senki más, csak a történetmondó, ki kötelességét mulasztja - hisz hogy jutottunk el ide egyáltalán? Ki is ez a kurafi, és mennyi köze van ahhoz az emberhez, aki két évvel ezelőtt maga mögött hagyta a Hegységtől keletre fekvő vidéket?
A kíváncsi olvasó hosszas beszámolóra ne számítson, hisz nem így mennek a dolgok. Majd szép lassan, falatokban bontakozik ki a történet, ahogy azt illik. Egyelőre elégedjen meg annyival, hogy nyugatra ment, majd visszatért. Az ott töltött idejéről tanúskodik a napcserzett bőr, a kissé könnyedebb öltözet, és a finoman megváltozott, korábbinál dallamosabb akcentus. Újabb fegyverein is látszanak a használat nyomai, és ha kérdezik, bizonyára be tud számolni kalandjairól... de később.
Megembereli magát, és léptei újra határozottan hordozzák keresztül a Kikötő utcáin, ám hajában marad bőven fakóság, mely bizonytalanságát hirdeti a hozzáértőknek. Meglehet, ő sem tudja, miért, mi céllal tért vissza.*
~Mivel tartozom még, mit nem róttam le?~
*Fut át a fején az ingerült gondolat, melyet hajában egy vörös villanás kísér - hirtelen, illékony. Ám a gondolatot emlékképek követik. Egy kifosztott falu, egy mélybe vetődő test, egy bűzös mocsár, egy trónoló mészáros. Egy ház, ami elsüllyed a homokban; egy pár izzó szemű vállvért. Két és fél év a mocsárban, hogy aztán társai szinte azonnal eltűnjenek az életéből.*
~A Vashegynek semmivel.~
*Egykori bajtársaiért egy pillanat alatt vért ontana, legyen az másé, vagy a sajátja. De Thargarodnak nem tartozik hűséggel, idővel, vérrel, vagy szolgálattal. Megfizette azt, és nem kötelezi el magát tovább egy olyan bestia mellett, ami nem tud dönteni a lustaság és a céltalan vérszomj között.
Nem, inkább magának, a múltjának, és gyökereinek tartozik azzal, hogy visszatér. Tán ezúttal majd jobban sikerül, hisz időközben bővített a világszemléletén, tanult új dolgokat. A sivatagi nomádok között, Wegtoren arénáiban, a Nap Karavánpihenőjében.*
~Ezúttal másképp lesz.~
A hozzászólás írója (Frandr'd Gruad) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.08.13 09:44:04
1062. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2025-08-12 19:20:31
Üzenet elküldve: 2025-08-12 19:20:31
Rang: Játékos
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A csapkodó hal//
*Amikor a kikötőben munkát ajánlasz valakinek, aki nyilvánvalóan kijelentette, hogy nem törődik a társadalom minden elvárásával, ráadásul pontosan azért teszed ezt, mert tetszik neked ahogyan beszél és gondolkozik, akkor nem számíthatsz arra, hogy majd udvariasan fog bánni veled. Amaziana mindig is szókimondó nő volt, volt vőlegénye szavaival élve „cserfes” és ezen bizony a trauma sem változtat teljesen. Persze, ha a férfi valójában azt mondaná a másiknak, hogy fogja vissza magát, valószínűleg az elhalkulna, viszont lehet soha többé nem lenne hozzá kedves. Dolgozna ő, de savanyú arcú, undorítóan udvarias valakivé válna. Szerencse, hogy Drameiloten Sayqueves nem szól egy rossz szót sem. Valamint, a férfi szerencséjére a nő a pirulását sem veszi észre. Szimplán annak tulajdonítja a nagy öltözködést, hogy a férfi már nagyon elmenne. A szó ártatlan formájában. Mikor végre megindulnak mindketten a jószághoz a nő hirtelen rájön miért is siethetett annyira a nemes. ~Ha egész nap fogni kellett volna a lovat, az egy kisebb vagyonba került volna. El sem hiszem, hogy ennyi aranyat kapott a fiú maximum fél óráért! Úgy néz ki nagyon megbecsüli a jó, megbízható munkaerőt~ Amaziana fejében azonnal számolgatni kezdi lehetséges jövőbeli bérét. Azonban mikor előkerül a ló, fejét rögtön arra fordítja. Igencsak nagy állat kedvelő. Lassan meg is közelíti az állatot, finoman kinyújtva kezét annak pofája felé. Megvárja míg a ló megszagolja kezét, és nyugodtan bizonyul, amennyiben ez a pillanat eljön, akkor lágyan a homlokára helyezi tenyerét és üdvözli őt*
- Szervusz Tavasz! Örülök, hogy megismerhetlek. Remélem nem fogsz elfáradni túlságosan a plusz súlytól. Köszönöm a kemény munká... * A szavak bennakadnak torkán mikor megpillantja a megbélyegzést a kedves állaton. ~Tavasz... Mit tettek veled?~ Az elf hátrébb lép a lótól és megfagy ott új helyében. Hirtelen mintha valami saját bőrét égetné vagy inkább karcolná őt ott a fájdalom. Automatikusan hosszú, gyönyörű haja alá simítja kezét, majd a semmibe bámulva tapintja végig tarkóját. Amennyiben a férfi jókor néz jó felé, valamiféle elhegesedett írást láthat ott a másik testén. ~Fattyú~ Alatta pedig egy égetés van, bár az közel sem látszik már úgy, mint a szavak. Az égetés egy vicc érme lenyomata, amit egy helyi művész készített a lány gyermekkorában. Az apjának pedig nagyon megtetszett. Egy szamár van rajta. Szamár pénz. Értéktelen pénz. Igazán szép munka, ha nem a bőrödbe nyomul. Mindenesetre magától erről nem tervez beszélni a nő. Ma már a lehető legcsendesebb múlt napja van. Megrázza a fejét és a férfi felé fordul mű mosollyal az arcán*
- Készen állok. Mehetünk.
*Amikor a kikötőben munkát ajánlasz valakinek, aki nyilvánvalóan kijelentette, hogy nem törődik a társadalom minden elvárásával, ráadásul pontosan azért teszed ezt, mert tetszik neked ahogyan beszél és gondolkozik, akkor nem számíthatsz arra, hogy majd udvariasan fog bánni veled. Amaziana mindig is szókimondó nő volt, volt vőlegénye szavaival élve „cserfes” és ezen bizony a trauma sem változtat teljesen. Persze, ha a férfi valójában azt mondaná a másiknak, hogy fogja vissza magát, valószínűleg az elhalkulna, viszont lehet soha többé nem lenne hozzá kedves. Dolgozna ő, de savanyú arcú, undorítóan udvarias valakivé válna. Szerencse, hogy Drameiloten Sayqueves nem szól egy rossz szót sem. Valamint, a férfi szerencséjére a nő a pirulását sem veszi észre. Szimplán annak tulajdonítja a nagy öltözködést, hogy a férfi már nagyon elmenne. A szó ártatlan formájában. Mikor végre megindulnak mindketten a jószághoz a nő hirtelen rájön miért is siethetett annyira a nemes. ~Ha egész nap fogni kellett volna a lovat, az egy kisebb vagyonba került volna. El sem hiszem, hogy ennyi aranyat kapott a fiú maximum fél óráért! Úgy néz ki nagyon megbecsüli a jó, megbízható munkaerőt~ Amaziana fejében azonnal számolgatni kezdi lehetséges jövőbeli bérét. Azonban mikor előkerül a ló, fejét rögtön arra fordítja. Igencsak nagy állat kedvelő. Lassan meg is közelíti az állatot, finoman kinyújtva kezét annak pofája felé. Megvárja míg a ló megszagolja kezét, és nyugodtan bizonyul, amennyiben ez a pillanat eljön, akkor lágyan a homlokára helyezi tenyerét és üdvözli őt*
- Szervusz Tavasz! Örülök, hogy megismerhetlek. Remélem nem fogsz elfáradni túlságosan a plusz súlytól. Köszönöm a kemény munká... * A szavak bennakadnak torkán mikor megpillantja a megbélyegzést a kedves állaton. ~Tavasz... Mit tettek veled?~ Az elf hátrébb lép a lótól és megfagy ott új helyében. Hirtelen mintha valami saját bőrét égetné vagy inkább karcolná őt ott a fájdalom. Automatikusan hosszú, gyönyörű haja alá simítja kezét, majd a semmibe bámulva tapintja végig tarkóját. Amennyiben a férfi jókor néz jó felé, valamiféle elhegesedett írást láthat ott a másik testén. ~Fattyú~ Alatta pedig egy égetés van, bár az közel sem látszik már úgy, mint a szavak. Az égetés egy vicc érme lenyomata, amit egy helyi művész készített a lány gyermekkorában. Az apjának pedig nagyon megtetszett. Egy szamár van rajta. Szamár pénz. Értéktelen pénz. Igazán szép munka, ha nem a bőrödbe nyomul. Mindenesetre magától erről nem tervez beszélni a nő. Ma már a lehető legcsendesebb múlt napja van. Megrázza a fejét és a férfi felé fordul mű mosollyal az arcán*
- Készen állok. Mehetünk.
1061. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2025-08-12 13:53:39
Üzenet elküldve: 2025-08-12 13:53:39
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//A csapkodó hal//
* A nemes csak most kezd belegondolni, hogy a cserfes kis visszaszólásokat, feleselések, amiket eddig Amaziának elnézett olyan dolgok, amit egyik másik szolgálója, vagy ismeretlen szájából nem tűrne jó szívvel. Csak most kezd benne feléledni a gyanú, hogy mennyire emlékezteti húgára a lány, és ettől kicsikét rosszabb kedve lesz. Évek óta nem látta Wymntert, persze levelekben gyakran beszélnek, azonban a mágia miatt elváltak útjaik, és ez így is van jól. Reméli azért, hogy még nem kell teljes mértékben lemondjon róla, de tudja, hogy ilyen távlatokban már talán azt is felesleges remélnie, hogy egyszer hazatér. *
- A nagyobb tapasztalat mindig előny. Csak az a kérdés, hogy a test mennyire fiatal, hogy kihasználja azt. * Mosolyog inkább erőltetetten a jó eszű fajtársára, és jót neven a kijelentésen, hogy sose fogják megtudni egymás korát, pláne azon, hogy még pletykásnak is tartja Drameilotent. Gondolatban óva inti magát, hogy vigyázzon, mert ha mindent elnéz a kikötőben talált nőnek, abból még komolyabb baj is lehet. *
- Ugyan kérem, a kijelentés nem személye ellen, hanem általánosságban értendő. De ha ennyire szeretne, na nem bánom, utazhat velem. * Legyint inkább kegyesen, mert be kell lássa, hogy ez a legegyszerűbb módja a városba jutásnak. *
- Viszont arról szó sem lehet, hogy a ló hátára kötözzön. * A nyeregben lovaglásra nem tesz megjegyzést, bár kezdenek ötletei támadni, amikbe kissé bele is pirul, ezt viszont igyekszik titkolni. És a legjobb módja a titkolásnak az, hogy arcába húzza a csuklyáját. Megköszörüli torkát, mielőtt válaszolna, és a dokk végében álló ló felé intene. *
- Akkor kérem, akár fel is ülhetünk a jószágomra. Kezes állat, nem hiszem, hogy baj lenne vele. Persze nincsen hozzászokva, hogy ketten ülik meg, de a jó pap is holtig tanul. * Kegyesen engedi el a füle mellett az eshetőséget, hogy lopjanak, aminek még a feltételezése is sértő, ahogy arra irányuló terve sincs, hogy a kikötőben vegyen egy túlárazott gebét. Amennyiben Urstiknak nincs ellenvetése, meg is indul az állat felé, és odaérve 50 aranyat ad a fiúnak, aki szemmel tartotta a lovat, hogy el ne lopják (Mesélő (Atlasz)). *
- Szép munka, köszönöm. * Biccent még a kikötői fiúnak, aki boldogan sétál tovább, így, hogy több dolga már nincs. Az állat egyébként egyszerű, látszik, hogy nem munkára, hanem utazásra használják, szőre szépen fésült, a nyereg pedig puha, de nem feleslegesen túldíszített. *
- Ő itt Tavasz, az egyik lovam. Úgy ismeri az utat a kikötőbe, mint más a tenyerét. * Ha Amaziana jobban megnézi, láthatja a ló farán a Sayqueves címert, egy kacifántos D betűben, amivel az állatot bélyegezték. *
* A nemes csak most kezd belegondolni, hogy a cserfes kis visszaszólásokat, feleselések, amiket eddig Amaziának elnézett olyan dolgok, amit egyik másik szolgálója, vagy ismeretlen szájából nem tűrne jó szívvel. Csak most kezd benne feléledni a gyanú, hogy mennyire emlékezteti húgára a lány, és ettől kicsikét rosszabb kedve lesz. Évek óta nem látta Wymntert, persze levelekben gyakran beszélnek, azonban a mágia miatt elváltak útjaik, és ez így is van jól. Reméli azért, hogy még nem kell teljes mértékben lemondjon róla, de tudja, hogy ilyen távlatokban már talán azt is felesleges remélnie, hogy egyszer hazatér. *
- A nagyobb tapasztalat mindig előny. Csak az a kérdés, hogy a test mennyire fiatal, hogy kihasználja azt. * Mosolyog inkább erőltetetten a jó eszű fajtársára, és jót neven a kijelentésen, hogy sose fogják megtudni egymás korát, pláne azon, hogy még pletykásnak is tartja Drameilotent. Gondolatban óva inti magát, hogy vigyázzon, mert ha mindent elnéz a kikötőben talált nőnek, abból még komolyabb baj is lehet. *
- Ugyan kérem, a kijelentés nem személye ellen, hanem általánosságban értendő. De ha ennyire szeretne, na nem bánom, utazhat velem. * Legyint inkább kegyesen, mert be kell lássa, hogy ez a legegyszerűbb módja a városba jutásnak. *
- Viszont arról szó sem lehet, hogy a ló hátára kötözzön. * A nyeregben lovaglásra nem tesz megjegyzést, bár kezdenek ötletei támadni, amikbe kissé bele is pirul, ezt viszont igyekszik titkolni. És a legjobb módja a titkolásnak az, hogy arcába húzza a csuklyáját. Megköszörüli torkát, mielőtt válaszolna, és a dokk végében álló ló felé intene. *
- Akkor kérem, akár fel is ülhetünk a jószágomra. Kezes állat, nem hiszem, hogy baj lenne vele. Persze nincsen hozzászokva, hogy ketten ülik meg, de a jó pap is holtig tanul. * Kegyesen engedi el a füle mellett az eshetőséget, hogy lopjanak, aminek még a feltételezése is sértő, ahogy arra irányuló terve sincs, hogy a kikötőben vegyen egy túlárazott gebét. Amennyiben Urstiknak nincs ellenvetése, meg is indul az állat felé, és odaérve 50 aranyat ad a fiúnak, aki szemmel tartotta a lovat, hogy el ne lopják (Mesélő (Atlasz)).
*- Szép munka, köszönöm. * Biccent még a kikötői fiúnak, aki boldogan sétál tovább, így, hogy több dolga már nincs. Az állat egyébként egyszerű, látszik, hogy nem munkára, hanem utazásra használják, szőre szépen fésült, a nyereg pedig puha, de nem feleslegesen túldíszített. *
- Ő itt Tavasz, az egyik lovam. Úgy ismeri az utat a kikötőbe, mint más a tenyerét. * Ha Amaziana jobban megnézi, láthatja a ló farán a Sayqueves címert, egy kacifántos D betűben, amivel az állatot bélyegezték. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1180-1199