Kikötő - Dokkok és kikötő
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Tenger és szigetek (új) Kikötői erdőség (új) Csatornarendszer (új) | Dokkok és kikötő | Lakónegyed (új) Vámház (új) Világítótorony (új) |
840. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2024-01-28 09:39:10
Üzenet elküldve: 2024-01-28 09:39:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 375
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 375
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Árnyak és csillagok//
*Nem nézné ostobának. Futólag pillant oldalra a kijelentésre. Bár nem látja Relael arcát, de ebben a pillanatban mégis biztos benne, hogy a másik szemrebbenés nélkül letagadná azt is, hogy az ég kék, ha ezt kívánná az érdeke. Nem, a szavak valójában sosem érnek többet, mint a tettek. Érzi, ahogy a különböző kifejezések pattognak a bőrén, keresik a rést a pajzsán. Nem ment udvariasan, nem ment kedvesen, helyes helyett most katonással próbálnak a lelkére hatni. Akibe viszont gyerekkora óta azt nevelték, hogy nem ér semmit, azt nehéz meggyőzni az ellenkezőjéről - akár pozitív, akár negatív irányba. Főleg egy ismeretlennek. Főleg egy ismeretlennek, akinél a szavak eddig nem tűntek egyébnek, mint üres zálogtétnek.*
~Nem, a hölgyeknek nem.~
*Megtartja magának a gondolatait a kérdésre, némán lépdelve tovább Relael mögött. Még mindig nem döntötte el, hogy a nő vagy egyáltalán ne ismerné a környéket, vagy épp ellenkezőleg, ennyire otthon lenne benne, és egyelőre jobban tart az utóbbi lehetőségtől annál, semhogy belemenjen gyermekded csipkelődésekbe.*
- Talán nincs megbízható marcona úriember a köreidben, hogy kikötői idegenekre bízod magad, hölgyem?
*Kérdezi a Relael által felvázolt eshetőséget hallgatva. A mondatvégi megnevezést mint egy titulust használja, de mozdulatlan marad az arca, ha a másik esetleg arról próbálná megtippelni, vajon Kyr komolyan gondolja-e vagy csak élcelődik. Ő különben is feltételez csak. Összehúzza a szemét egy bizonytalanabb alakot követve a tekintetével egy darabig, mielőtt a nő megtorpanására ő is megállna és visszafordítaná felé a fejét.
A szavak továbbra is szépek, a mosoly pedig kétségkívül megnyerő. Ha nem hangzott volna el az eddigi beszélgetés, talán hagyná is elaltatni vele a józan eszét. De hogyan bízzon benne, hogy a munka valóban „ilyen” egyszerű lesz? Ha nem a városban lenne dolga később egyébként is, nem biztos, hogy kitérőt tenne „némi aranyért” és Relael jó kedvéért cserébe.*
- Meglátjuk *feleli végül. Még mindig úgy érzi, hogy tudtán kívül léphet kígyófészekbe és ez elég okot ad az óvatosságra. A saját bőrét semmi esetre sem vinné vásárra egy idegen kedvéért.
A kezével int maga elé, hogy a nő mutassa az utat. Hölgyeké az elsőbbség, ugye.*
*Nem nézné ostobának. Futólag pillant oldalra a kijelentésre. Bár nem látja Relael arcát, de ebben a pillanatban mégis biztos benne, hogy a másik szemrebbenés nélkül letagadná azt is, hogy az ég kék, ha ezt kívánná az érdeke. Nem, a szavak valójában sosem érnek többet, mint a tettek. Érzi, ahogy a különböző kifejezések pattognak a bőrén, keresik a rést a pajzsán. Nem ment udvariasan, nem ment kedvesen, helyes helyett most katonással próbálnak a lelkére hatni. Akibe viszont gyerekkora óta azt nevelték, hogy nem ér semmit, azt nehéz meggyőzni az ellenkezőjéről - akár pozitív, akár negatív irányba. Főleg egy ismeretlennek. Főleg egy ismeretlennek, akinél a szavak eddig nem tűntek egyébnek, mint üres zálogtétnek.*
~Nem, a hölgyeknek nem.~
*Megtartja magának a gondolatait a kérdésre, némán lépdelve tovább Relael mögött. Még mindig nem döntötte el, hogy a nő vagy egyáltalán ne ismerné a környéket, vagy épp ellenkezőleg, ennyire otthon lenne benne, és egyelőre jobban tart az utóbbi lehetőségtől annál, semhogy belemenjen gyermekded csipkelődésekbe.*
- Talán nincs megbízható marcona úriember a köreidben, hogy kikötői idegenekre bízod magad, hölgyem?
*Kérdezi a Relael által felvázolt eshetőséget hallgatva. A mondatvégi megnevezést mint egy titulust használja, de mozdulatlan marad az arca, ha a másik esetleg arról próbálná megtippelni, vajon Kyr komolyan gondolja-e vagy csak élcelődik. Ő különben is feltételez csak. Összehúzza a szemét egy bizonytalanabb alakot követve a tekintetével egy darabig, mielőtt a nő megtorpanására ő is megállna és visszafordítaná felé a fejét.
A szavak továbbra is szépek, a mosoly pedig kétségkívül megnyerő. Ha nem hangzott volna el az eddigi beszélgetés, talán hagyná is elaltatni vele a józan eszét. De hogyan bízzon benne, hogy a munka valóban „ilyen” egyszerű lesz? Ha nem a városban lenne dolga később egyébként is, nem biztos, hogy kitérőt tenne „némi aranyért” és Relael jó kedvéért cserébe.*
- Meglátjuk *feleli végül. Még mindig úgy érzi, hogy tudtán kívül léphet kígyófészekbe és ez elég okot ad az óvatosságra. A saját bőrét semmi esetre sem vinné vásárra egy idegen kedvéért.
A kezével int maga elé, hogy a nő mutassa az utat. Hölgyeké az elsőbbség, ugye.*
839. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2024-01-22 20:27:06
Üzenet elküldve: 2024-01-22 20:27:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 946
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 946
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
//Árnyak és csillagok//
*Relael olyan magabiztosággal mozog az egyébként számára ismeretlen kikötői világban, mintha valójában ő uralná az egészet. Sietős léptei nem félelemből fakadnak, sokkal inkább egy elfoglalt személy türelmetlenségével kerülgeti a lézengő egyéneket.
Nem tart sokáig Kyrnek beérnie őt, ami csupán enyhe meglepetést okoz a hosszúéletűnek, s inkább elégedettséget, illetve kíváncsiságot olvashat le arcáról a fiatal férfi. Véletlenek nincsenek, különösen ha Relaelről van szó, ám a hosszúéletű azt sosem tudhatja, hogy a másik személy miként fog reagálni és dönteni. Ez az izgalmas a nevetséges kis játszmáiban.
Kyr viszont eszes, átlát rajta, ami felettébb bosszantó. Ez persze nem jelenti azt, hogy Relael esetleg ne tudna hatást gyakorolni rá, s végül őt is behálózni.*
- Oh, milyen becsületes.
*Finom mozdulattal veszi át a koszos, puha anyagot a férfitől, majd könnyedén összehajtja úgy, hogy véletlenül se piszkítsa be vele tenyerét, illetve ruhájának zsebét, ahova elrejti csaliját.*
- Ostobának? Ugyan ugyan, sosem néznélek ostobának. *Szavaiból csöpög a hazugság és hízelgés ragacsos elegye.*
- Micsoda katonás szigor és súlyos vádak. Minden hölgynek ehhez van szerencséje?
*Csalódottságot megjátszva biggyeszti le alsó ajkát, s ugyan szeme sarkából lopva Kyrt fürkészi, de tekintete többnyire környezetét figyeli. A férfi talán túlzott óvatossága arra engedi következtetni, hogy vagy sok nehézséget rótt reá az élet, vagy egészen kisfiú korától fogva erre nevelték.*
- Ami azt illeti szívesen venném, ha volna egy marcona férfi útitársam a városig. Ez a könyörtelen kiállás biztosan kedvét szegné az útonálló gazembereknek.
*Mutatóujjával saját arca körül rajzol egy képzeletbeli kört a levegőben, közben pedig lassít léptein, végül pedig meg is torpan, hogy teljes testével Kyr felé fordulhasson és figyelmét ezúttal csak és kizárólagosan neki szentelhesse.*
- Érdekelne egy ilyen egyszerű feladat némi aranyért cserébe?
*Legbájosabb mosolyával jutalmazza a számára még ismeretlen férfit, s bizony ez a mosoly kifogástalan, jól begyakorolt, akár őszintének is tűnhet, pedig nem több egy praktikus kelléknél, melyet még édesapja és az illemtanára vertek belé. Szükség esetén akár szó szerint.*
*Relael olyan magabiztosággal mozog az egyébként számára ismeretlen kikötői világban, mintha valójában ő uralná az egészet. Sietős léptei nem félelemből fakadnak, sokkal inkább egy elfoglalt személy türelmetlenségével kerülgeti a lézengő egyéneket.
Nem tart sokáig Kyrnek beérnie őt, ami csupán enyhe meglepetést okoz a hosszúéletűnek, s inkább elégedettséget, illetve kíváncsiságot olvashat le arcáról a fiatal férfi. Véletlenek nincsenek, különösen ha Relaelről van szó, ám a hosszúéletű azt sosem tudhatja, hogy a másik személy miként fog reagálni és dönteni. Ez az izgalmas a nevetséges kis játszmáiban.
Kyr viszont eszes, átlát rajta, ami felettébb bosszantó. Ez persze nem jelenti azt, hogy Relael esetleg ne tudna hatást gyakorolni rá, s végül őt is behálózni.*
- Oh, milyen becsületes.
*Finom mozdulattal veszi át a koszos, puha anyagot a férfitől, majd könnyedén összehajtja úgy, hogy véletlenül se piszkítsa be vele tenyerét, illetve ruhájának zsebét, ahova elrejti csaliját.*
- Ostobának? Ugyan ugyan, sosem néznélek ostobának. *Szavaiból csöpög a hazugság és hízelgés ragacsos elegye.*
- Micsoda katonás szigor és súlyos vádak. Minden hölgynek ehhez van szerencséje?
*Csalódottságot megjátszva biggyeszti le alsó ajkát, s ugyan szeme sarkából lopva Kyrt fürkészi, de tekintete többnyire környezetét figyeli. A férfi talán túlzott óvatossága arra engedi következtetni, hogy vagy sok nehézséget rótt reá az élet, vagy egészen kisfiú korától fogva erre nevelték.*
- Ami azt illeti szívesen venném, ha volna egy marcona férfi útitársam a városig. Ez a könyörtelen kiállás biztosan kedvét szegné az útonálló gazembereknek.
*Mutatóujjával saját arca körül rajzol egy képzeletbeli kört a levegőben, közben pedig lassít léptein, végül pedig meg is torpan, hogy teljes testével Kyr felé fordulhasson és figyelmét ezúttal csak és kizárólagosan neki szentelhesse.*
- Érdekelne egy ilyen egyszerű feladat némi aranyért cserébe?
*Legbájosabb mosolyával jutalmazza a számára még ismeretlen férfit, s bizony ez a mosoly kifogástalan, jól begyakorolt, akár őszintének is tűnhet, pedig nem több egy praktikus kelléknél, melyet még édesapja és az illemtanára vertek belé. Szükség esetén akár szó szerint.*
838. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2024-01-18 19:35:20
Üzenet elküldve: 2024-01-18 19:35:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 375
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 375
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Árnyak és csillagok//
*Oh.. Hát csak kibújt a szög a zsákból. Nem hatna idegenül egy cinkos félmosoly a szája szegletében a megváltozott tegezést hallva, de rezzenéstelenül kémleli tovább a horizontot a víz fölött, mielőtt visszafordulna a nő felé, ezúttal már csak a fejét fordítva az irányába. Lehet, hogy tájékozatlan annyira, hogy ne tudja kivel beszél, de nem annyira, hogy ne vegye észre, ha akarnak tőle valamit. Feltevések csak; egy dolog lesz minden kétséget kizáróan világos számára a válaszból – Relael nem szokott hozzá, hogy ne kapja meg, amit akar. Érdektelenül néz vissza a gyilkosokat is megszégyenítő szemekbe. Bukott nemesség. Borzasztó lehet, ha a világ hirtelen más középponti pályára áll.
Nem reagál a szavakra. Nem is érzi, hogy várnák tőle. A nő keze után fordul a tekintete, de csak a ruha kerül megigazításra.*
~ Hét Varjú..~
*Leheletnyit összébb húzódik a szemöldöke, ahogy felpillant Relael arcába, továbbra is szó nélkül követve nyomon a távolodó lépteket és a kacajt. A maga részéről talán ennyiben is hagyná a dolgot, de a pördülésre félrelibbenő kendő mégsem hagyja visszamerülni a nyugodt merengésbe. Karbafont kézzel nézi a levegőben vitorlázó anyagot, ahogy az lassan a földre hullik. A sarka alá nyúlva játszik vele a szél.
Ellöki magát a cölöptől. Lépés közben hajol a kendőért, csuklóból rázva le róla a port, ahogy lendületesen a nő után indul.*
*Nem elég naiv ahhoz, hogy ne tudná pontosan: nem ő az első, és nem is ő az utolsó, akinek Relael szép szavakkal játszik az önbecsülésére. Összehúzza a szemét az elf alakját kutatva, de nem nehéz észrevenni a nő hátának vonalát a kikötői közegben. Egy bálteremben sem lenne esélye észrevétlennek maradni. Félrehúzódik egy szembejövő elől, a másikéhoz igazítva a lépteit, ahogy lassan utoléri.*
- Hasznosnak lenni nézőpont kérdése *nyújtja nyugodtan Relael felé a kendőjét.
A jobb válla mögé húzódva, fél lépés távolságot tartva követi őt. Se nem őre, se nem inasa, de leginkább így tud feltűnés nélkül elvegyülni mellette. Egyébként sem árt a félszemét rajta tartania. Elfordítja a fejét a környezetet fürkészve egy pillanatig.*
- Nem zavar ha dolgoznom kell, de nem szeretem, ha ostobának néznek közben.
*Néz vissza előre.*
*Oh.. Hát csak kibújt a szög a zsákból. Nem hatna idegenül egy cinkos félmosoly a szája szegletében a megváltozott tegezést hallva, de rezzenéstelenül kémleli tovább a horizontot a víz fölött, mielőtt visszafordulna a nő felé, ezúttal már csak a fejét fordítva az irányába. Lehet, hogy tájékozatlan annyira, hogy ne tudja kivel beszél, de nem annyira, hogy ne vegye észre, ha akarnak tőle valamit. Feltevések csak; egy dolog lesz minden kétséget kizáróan világos számára a válaszból – Relael nem szokott hozzá, hogy ne kapja meg, amit akar. Érdektelenül néz vissza a gyilkosokat is megszégyenítő szemekbe. Bukott nemesség. Borzasztó lehet, ha a világ hirtelen más középponti pályára áll.
Nem reagál a szavakra. Nem is érzi, hogy várnák tőle. A nő keze után fordul a tekintete, de csak a ruha kerül megigazításra.*
~ Hét Varjú..~
*Leheletnyit összébb húzódik a szemöldöke, ahogy felpillant Relael arcába, továbbra is szó nélkül követve nyomon a távolodó lépteket és a kacajt. A maga részéről talán ennyiben is hagyná a dolgot, de a pördülésre félrelibbenő kendő mégsem hagyja visszamerülni a nyugodt merengésbe. Karbafont kézzel nézi a levegőben vitorlázó anyagot, ahogy az lassan a földre hullik. A sarka alá nyúlva játszik vele a szél.
Ellöki magát a cölöptől. Lépés közben hajol a kendőért, csuklóból rázva le róla a port, ahogy lendületesen a nő után indul.*
*Nem elég naiv ahhoz, hogy ne tudná pontosan: nem ő az első, és nem is ő az utolsó, akinek Relael szép szavakkal játszik az önbecsülésére. Összehúzza a szemét az elf alakját kutatva, de nem nehéz észrevenni a nő hátának vonalát a kikötői közegben. Egy bálteremben sem lenne esélye észrevétlennek maradni. Félrehúzódik egy szembejövő elől, a másikéhoz igazítva a lépteit, ahogy lassan utoléri.*
- Hasznosnak lenni nézőpont kérdése *nyújtja nyugodtan Relael felé a kendőjét.
A jobb válla mögé húzódva, fél lépés távolságot tartva követi őt. Se nem őre, se nem inasa, de leginkább így tud feltűnés nélkül elvegyülni mellette. Egyébként sem árt a félszemét rajta tartania. Elfordítja a fejét a környezetet fürkészve egy pillanatig.*
- Nem zavar ha dolgoznom kell, de nem szeretem, ha ostobának néznek közben.
*Néz vissza előre.*
837. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2024-01-14 19:38:30
Üzenet elküldve: 2024-01-14 19:38:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 946
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 946
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
//Árnyak és csillagok//
*Kyrre láthatóan nincs olyan hatással, mint általában másokra szokott. Sem csodálatot, sem félelmet nem érzékel a férfi felől, ami felettébb bosszantja, egyelőre viszont félre teszi ellenérzéseit, hogy diszkréten tanulmányozza a kapott reakciót.*
- Oh...
*Feleli csalódottan, valójában pedig csak tovább duzzad benne a bosszúság, hiszen ez a senki fia csak úgy figyelmen kívül hagyja.
~ Hogy meri? ~
Motoszkálás kezdődik koponyája hátsó szegletében, de a morajlás még idejében lecsillapodik. Kontroll. Igyekszik azt visszaszerezni. Mostanában nagyobb szüksége lesz rá, mint bármikor hosszú évtizedei során.*
- Milyen kár.
*Feleli egy lemondó sóhaj kíséretében.*
- Pedig okos fiúnak tűntél. Hasznosnak.
*Relael negédes hangja továbbra is csalogatóan édes, ámbár érzékelhető benne a változás. Olyan apró, nehezen megfogható sejtelem csupán ez, hogy aligha bizonyíthatná rá bárki is, hogy valóban megváltozott viselkedése.
Tekintete talán árulkodóbb. Apróra szűkült szembogara mereven szegeződik Kyrre, mintha képes lenne áthasítani a férfi bőrét, húsát, csontjait. Zöld íriszei talán a kikötői fénynek hála még világosabbnak, fenyegetőbbnek tűnnek.*
- No mindegy.
*Megvonja vállait, s igazít egyet a ruhájának anyagán dereka környékén.*
- Akkor további szép napot! Aztán ha innál valamit, akkor térj be a fogadómba, a lakóházak szélén. Hét Varjú Taverna, meg fogod találni.
*Tesz néhány lépést abba az irányba, amerről jött, de még tartva a tisztes távolságot ahhoz, hogy szavai jól hallhatóak legyenek.*
- Szívesen látjuk a hozzád hasonló helyes fiúkat.
*Egy könnyed nevetéssel fordul sarkon, s pördültében egy finom kis kendő is a földön landol. Relael mit sem sejtve, sietős léptekkel indul tovább, miközben hímzett zsebkendőjét a kikötői mocsok nehezíti el, s húzza egyre lejjebb a sárba.*
*Kyrre láthatóan nincs olyan hatással, mint általában másokra szokott. Sem csodálatot, sem félelmet nem érzékel a férfi felől, ami felettébb bosszantja, egyelőre viszont félre teszi ellenérzéseit, hogy diszkréten tanulmányozza a kapott reakciót.*
- Oh...
*Feleli csalódottan, valójában pedig csak tovább duzzad benne a bosszúság, hiszen ez a senki fia csak úgy figyelmen kívül hagyja.
~ Hogy meri? ~
Motoszkálás kezdődik koponyája hátsó szegletében, de a morajlás még idejében lecsillapodik. Kontroll. Igyekszik azt visszaszerezni. Mostanában nagyobb szüksége lesz rá, mint bármikor hosszú évtizedei során.*
- Milyen kár.
*Feleli egy lemondó sóhaj kíséretében.*
- Pedig okos fiúnak tűntél. Hasznosnak.
*Relael negédes hangja továbbra is csalogatóan édes, ámbár érzékelhető benne a változás. Olyan apró, nehezen megfogható sejtelem csupán ez, hogy aligha bizonyíthatná rá bárki is, hogy valóban megváltozott viselkedése.
Tekintete talán árulkodóbb. Apróra szűkült szembogara mereven szegeződik Kyrre, mintha képes lenne áthasítani a férfi bőrét, húsát, csontjait. Zöld íriszei talán a kikötői fénynek hála még világosabbnak, fenyegetőbbnek tűnnek.*
- No mindegy.
*Megvonja vállait, s igazít egyet a ruhájának anyagán dereka környékén.*
- Akkor további szép napot! Aztán ha innál valamit, akkor térj be a fogadómba, a lakóházak szélén. Hét Varjú Taverna, meg fogod találni.
*Tesz néhány lépést abba az irányba, amerről jött, de még tartva a tisztes távolságot ahhoz, hogy szavai jól hallhatóak legyenek.*
- Szívesen látjuk a hozzád hasonló helyes fiúkat.
*Egy könnyed nevetéssel fordul sarkon, s pördültében egy finom kis kendő is a földön landol. Relael mit sem sejtve, sietős léptekkel indul tovább, miközben hímzett zsebkendőjét a kikötői mocsok nehezíti el, s húzza egyre lejjebb a sárba.*
836. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2024-01-08 15:50:15
Üzenet elküldve: 2024-01-08 15:50:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 375
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 375
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Árnyak és csillagok//
*Barátságtalan a víz. Szürkén lötyög a lába alatt. Karbafont kézzel figyeli a hullámtörő vonalát. Fehéren vet tajtékot a teteje. Sirályok. A néptelen, kijjebb eső mólón tompán hallja csak a kikötő zajait. Mozdulatlanul, egy magasabb cölöpnek döntve a vállát nézi az árbócok körül vitorlázó madarakat. A kabátjába kap egy nyílt tenger felől érkező széllökés.
Vár. Üres a kopott, vállán átvetett vászonzsák. Még hajnalban eladta belőle a mókus prémeket. Az artheniori kereskedő régi ismerőse. Meggazdagodni nem fog ezekből a balkézről jövő megrendelésekből, de szűkösebb időkben ez is segítség. És ha hihet a férfi mostani ígéretnek, kivételesen nagyobb vadra is kaphat megbízást. Csak ki kell várnia, amíg a lehetséges megrendelő hazatér a vidéki birtokáról, hogy megbeszélhessék a részleteket.
A gondolataiba veszve követi nyomon a kikötőbe érkező kisebb gályát. Borzolja a szél a válla fölött a tegezbe tűzött vesszők tollait. Az íja a tegezre szíjazva pihen a hátán. Nem tesz jót az idegnek a párás, sós levegő, és a kikötő szűk sikátoraiban sem venné sok hasznát a fegyvernek, mégsem megy sehova nélküle. Hallja a közeledő puha lépteket, de nem törődik velük. Biztos csak egy randalírozó gyerek, vagy az egyik kikötött lélekvesztő tulaja. Összehúzza a szemét, ahogy a többi között lassan manőverező hajót figyeli. Épp kivetik a horgonyt, amikor megszólítják. Csobbanva merül el a vízben. Nyugodtan fordítja az arcát az idegen felé.
Nem viszonozza se a köszöntést, se a mosolyt, de a tény, hogy egy jól öltözött nő szólt hozzá mégis elég okot ad rá, hogy elemelkedve a cölöptől a felsőtestét is felé fordítsa, miközben tovább hallgatja. Nem az ő dolga eldönteni, hogy igaz-e a történet. Igaz is lehet. Ez esetben a másik vagy ennyire elkeseredett, vagy ennyire naiv. Vagy csak pontosan tudja, hogy nincs mitől félnie. Egyelőre azonban még kísérőt sem lát vele, pedig Relael társadalmi rangját feltételezve talán illene mellé egy. Mozdulatlan marad az aggodalmas szavakra, nem kerülve a szemkontaktust.*
- Nem *feleli a kérdésre végül. Egy darabig még karbafont kézzel figyeli a nő arcát, mintha gondolkodna, aztán visszafordítja a tekintetét a víz felé.*
- Nem értek az italokhoz *dől a vállával a vaskos cölöpnek.* - Próbálja meg a városban a piactéren.
*Barátságtalan a víz. Szürkén lötyög a lába alatt. Karbafont kézzel figyeli a hullámtörő vonalát. Fehéren vet tajtékot a teteje. Sirályok. A néptelen, kijjebb eső mólón tompán hallja csak a kikötő zajait. Mozdulatlanul, egy magasabb cölöpnek döntve a vállát nézi az árbócok körül vitorlázó madarakat. A kabátjába kap egy nyílt tenger felől érkező széllökés.
Vár. Üres a kopott, vállán átvetett vászonzsák. Még hajnalban eladta belőle a mókus prémeket. Az artheniori kereskedő régi ismerőse. Meggazdagodni nem fog ezekből a balkézről jövő megrendelésekből, de szűkösebb időkben ez is segítség. És ha hihet a férfi mostani ígéretnek, kivételesen nagyobb vadra is kaphat megbízást. Csak ki kell várnia, amíg a lehetséges megrendelő hazatér a vidéki birtokáról, hogy megbeszélhessék a részleteket.
A gondolataiba veszve követi nyomon a kikötőbe érkező kisebb gályát. Borzolja a szél a válla fölött a tegezbe tűzött vesszők tollait. Az íja a tegezre szíjazva pihen a hátán. Nem tesz jót az idegnek a párás, sós levegő, és a kikötő szűk sikátoraiban sem venné sok hasznát a fegyvernek, mégsem megy sehova nélküle. Hallja a közeledő puha lépteket, de nem törődik velük. Biztos csak egy randalírozó gyerek, vagy az egyik kikötött lélekvesztő tulaja. Összehúzza a szemét, ahogy a többi között lassan manőverező hajót figyeli. Épp kivetik a horgonyt, amikor megszólítják. Csobbanva merül el a vízben. Nyugodtan fordítja az arcát az idegen felé.
Nem viszonozza se a köszöntést, se a mosolyt, de a tény, hogy egy jól öltözött nő szólt hozzá mégis elég okot ad rá, hogy elemelkedve a cölöptől a felsőtestét is felé fordítsa, miközben tovább hallgatja. Nem az ő dolga eldönteni, hogy igaz-e a történet. Igaz is lehet. Ez esetben a másik vagy ennyire elkeseredett, vagy ennyire naiv. Vagy csak pontosan tudja, hogy nincs mitől félnie. Egyelőre azonban még kísérőt sem lát vele, pedig Relael társadalmi rangját feltételezve talán illene mellé egy. Mozdulatlan marad az aggodalmas szavakra, nem kerülve a szemkontaktust.*
- Nem *feleli a kérdésre végül. Egy darabig még karbafont kézzel figyeli a nő arcát, mintha gondolkodna, aztán visszafordítja a tekintetét a víz felé.*
- Nem értek az italokhoz *dől a vállával a vaskos cölöpnek.* - Próbálja meg a városban a piactéren.
835. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2024-01-07 21:34:54
Üzenet elküldve: 2024-01-07 21:34:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Haldrian//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Ő már tényleg kezdte beleélni magát a dologba. Szinte érezte a kellemes meleget és a finom takarót maga körül. Nem utalt semmi jel arra, hogy a férfi hazudna neki a szobáról, de úgy látszik tévedett. Legutóbbi kérdésére nem kap választ, csak ritka béna kifogásokat, amik után a másik úgy eltűnik, mintha soha ott sem lett volna.*
- Hát persze, ki gondolta volna, hogy humbug az egész *mondja ezt már inkább csak magának. Ajkai észrevehetetlenül húzódnak szomorú mosolyra a sötétben. Azért nem csak a meleg szoba elvesztése fáj neki, hanem az is, hogy ez egy olyan estének indult, ahol valaki vele törődött volna, még ha csak fizetség címszó alatt is.
De végül is, mit is várt? Hogy majd egyszer jó lesz, kényelmes lesz neki valami? Dehogy, ebben régen sem reménykedett, és most sem. Még a végén kiderül, hogy az élete Idya mellett jobb volt, mint egyedül. Ő legalább számított rá, még ha ki is használta, látta benne azt, amit senki más, látta a lelkét, látta az erőt, ami a kis testben lakozik. És most? Holmi tolvajnak vagy kurvának nézik, semmi többnek.
Ahogy ott állva, egymagában gondolkodik, végül nem is a férfit hibáztatja, amiért faképnél hagyta, hanem saját magát. Még ezt is képes volt elszúrni, és egyedül talán semmire sem alkalmas.
Az biztos, hogy az önbizalmának nem tett jót a váratlan találkozás, de miután kimászik gondolatai mély gödréből, tovább indul az éjszakában, immáron nem úgy rohanva, mint pár perccel ezelőtt.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Ő már tényleg kezdte beleélni magát a dologba. Szinte érezte a kellemes meleget és a finom takarót maga körül. Nem utalt semmi jel arra, hogy a férfi hazudna neki a szobáról, de úgy látszik tévedett. Legutóbbi kérdésére nem kap választ, csak ritka béna kifogásokat, amik után a másik úgy eltűnik, mintha soha ott sem lett volna.*
- Hát persze, ki gondolta volna, hogy humbug az egész *mondja ezt már inkább csak magának. Ajkai észrevehetetlenül húzódnak szomorú mosolyra a sötétben. Azért nem csak a meleg szoba elvesztése fáj neki, hanem az is, hogy ez egy olyan estének indult, ahol valaki vele törődött volna, még ha csak fizetség címszó alatt is.
De végül is, mit is várt? Hogy majd egyszer jó lesz, kényelmes lesz neki valami? Dehogy, ebben régen sem reménykedett, és most sem. Még a végén kiderül, hogy az élete Idya mellett jobb volt, mint egyedül. Ő legalább számított rá, még ha ki is használta, látta benne azt, amit senki más, látta a lelkét, látta az erőt, ami a kis testben lakozik. És most? Holmi tolvajnak vagy kurvának nézik, semmi többnek.
Ahogy ott állva, egymagában gondolkodik, végül nem is a férfit hibáztatja, amiért faképnél hagyta, hanem saját magát. Még ezt is képes volt elszúrni, és egyedül talán semmire sem alkalmas.
Az biztos, hogy az önbizalmának nem tett jót a váratlan találkozás, de miután kimászik gondolatai mély gödréből, tovább indul az éjszakában, immáron nem úgy rohanva, mint pár perccel ezelőtt.*
834. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2024-01-07 21:03:05
Üzenet elküldve: 2024-01-07 21:03:05
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nori//
*A lány nem mutatkozik gálánsnak a felhívást illetően. Épp ellenkezőleg! Úgy viselkedik, mintha ő tett volna neki nagylelkű ajánlatot. Ez nincs az ínyére. Sem az, hogy ily vakmerő hozzáállással áldották meg. A Kikötőben ez bajt hozhat az ember fejére, de főleg a fogadóban. És ezáltal az ő fejére is...
Roppant óvatos alak. Legalábbis annak tartja magát. Tanult épp eleget életében, s nem csak hivatásából fakadóan. Mióta A Fekete Gályán szolgált, azóta egészen másképp közelíti meg a dolgokat. Tudja magáról, hogy a könnyű élvezetek rabja. De most valahogy felcsendül benne valami óvatosság újdonsült kísérőjét illetően. Ez az ébenhajú kis veszedelem olyan fajta, aki bajt okoz; neki pedig aligha van erre szüksége.*
-Nori. *Torpan meg néhány lépést követően. Az imént még berángatta volna valami sikátorba, de a vér most szerencsére inkább az agyát környékezi.*
-Eszembe jutott valami. *Harapja be ajkait.*
-Dolgom támadt. Roppant fontos, amolyan... Kikötői. Le kell lécelnem. *Kissé azért bosszús, de leginkább magára dühös, amiért szem elől tévesztette korábbi "célpontját".
Még egyszer szemügyre veszi a lányt, majd eltűnik a dokkokmenti rakodómunkások között. Ha valamihez ért, az a felszívódás. Legendás szinten űzi, még ha a kikötői legendáriumokba nem is fogják belefoglalni. Az azt jelentené, hogy nem jól csinálja, amit csinál. Sietve távozik, méghozzá a taverna felé. Talán út közben sikerül leakasztania még egy kevéske aranyat egy óvatlan járókelőről.*
*A lány nem mutatkozik gálánsnak a felhívást illetően. Épp ellenkezőleg! Úgy viselkedik, mintha ő tett volna neki nagylelkű ajánlatot. Ez nincs az ínyére. Sem az, hogy ily vakmerő hozzáállással áldották meg. A Kikötőben ez bajt hozhat az ember fejére, de főleg a fogadóban. És ezáltal az ő fejére is...
Roppant óvatos alak. Legalábbis annak tartja magát. Tanult épp eleget életében, s nem csak hivatásából fakadóan. Mióta A Fekete Gályán szolgált, azóta egészen másképp közelíti meg a dolgokat. Tudja magáról, hogy a könnyű élvezetek rabja. De most valahogy felcsendül benne valami óvatosság újdonsült kísérőjét illetően. Ez az ébenhajú kis veszedelem olyan fajta, aki bajt okoz; neki pedig aligha van erre szüksége.*
-Nori. *Torpan meg néhány lépést követően. Az imént még berángatta volna valami sikátorba, de a vér most szerencsére inkább az agyát környékezi.*
-Eszembe jutott valami. *Harapja be ajkait.*
-Dolgom támadt. Roppant fontos, amolyan... Kikötői. Le kell lécelnem. *Kissé azért bosszús, de leginkább magára dühös, amiért szem elől tévesztette korábbi "célpontját".
Még egyszer szemügyre veszi a lányt, majd eltűnik a dokkokmenti rakodómunkások között. Ha valamihez ért, az a felszívódás. Legendás szinten űzi, még ha a kikötői legendáriumokba nem is fogják belefoglalni. Az azt jelentené, hogy nem jól csinálja, amit csinál. Sietve távozik, méghozzá a taverna felé. Talán út közben sikerül leakasztania még egy kevéske aranyat egy óvatlan járókelőről.*
833. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2024-01-07 13:01:53
Üzenet elküldve: 2024-01-07 13:01:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Haldrian//
*Néha a sors különös fordulatokkal kecsegtet. Úgy tervezte, hogy az otthonosnak egyáltalán nem mondható zugában tölti az éjszakát, de egy meleg szoba sokkal jobb ajánlatnak tűnik, már ha nem csak blöfföl az ipse. Ha mégis, legfeljebb elvágja a torkát, és véráldozatot mutat be Sa'Tereth-nek, végül is, az is jó muri.
A döntés hát megszületett, határozott léptekkel kezdi követni a férfit.*
- Majd mutatok én neki veszélyes asszonyt! De jól van, „Apu”, jó kislány leszek *válaszol gúnyosan. Neki aztán senki ne mondja meg, hogy viselkedjen, főleg ne egy jött-ment idegen. Egyébként is, inkább ő tesz szívességet neki, mert szobát sokféleképp lehet szerezni, Norit megszerezni viszont csak keveseknek van lehetősége.*
- Nori *mondja a nevét a kérdésre, az igazit. Ő soha nem tulajdonít akkora jelentőséget a neveknek, hogy álnéven mutatkozzon be. Vissza nem kérdez, őt különösebben nem érdekli, hogy hívják a másikat, a következőkre pedig már csak viccesen felnevet.*
- Ezt már mondtad. *Mármint, hogy a szállás drága errefelé.* Az áráról meg csak ne dumálj, amíg nem láttam, hogy mivel készülsz!
*Ugyanis magas árat csak pazar szolgáltatásért cserébe lehet kérni. Ha Nori nem lesz elégedett, ő bizony nem fogja sem magát, sem a pénztárcáját megerőltetni.*
- Hová viszel egyébként? Hol van ez a csodaszoba, amire ennyire büszke vagy?
*Néha a sors különös fordulatokkal kecsegtet. Úgy tervezte, hogy az otthonosnak egyáltalán nem mondható zugában tölti az éjszakát, de egy meleg szoba sokkal jobb ajánlatnak tűnik, már ha nem csak blöfföl az ipse. Ha mégis, legfeljebb elvágja a torkát, és véráldozatot mutat be Sa'Tereth-nek, végül is, az is jó muri.
A döntés hát megszületett, határozott léptekkel kezdi követni a férfit.*
- Majd mutatok én neki veszélyes asszonyt! De jól van, „Apu”, jó kislány leszek *válaszol gúnyosan. Neki aztán senki ne mondja meg, hogy viselkedjen, főleg ne egy jött-ment idegen. Egyébként is, inkább ő tesz szívességet neki, mert szobát sokféleképp lehet szerezni, Norit megszerezni viszont csak keveseknek van lehetősége.*
- Nori *mondja a nevét a kérdésre, az igazit. Ő soha nem tulajdonít akkora jelentőséget a neveknek, hogy álnéven mutatkozzon be. Vissza nem kérdez, őt különösebben nem érdekli, hogy hívják a másikat, a következőkre pedig már csak viccesen felnevet.*
- Ezt már mondtad. *Mármint, hogy a szállás drága errefelé.* Az áráról meg csak ne dumálj, amíg nem láttam, hogy mivel készülsz!
*Ugyanis magas árat csak pazar szolgáltatásért cserébe lehet kérni. Ha Nori nem lesz elégedett, ő bizony nem fogja sem magát, sem a pénztárcáját megerőltetni.*
- Hová viszel egyébként? Hol van ez a csodaszoba, amire ennyire büszke vagy?
832. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2024-01-07 12:38:03
Üzenet elküldve: 2024-01-07 12:38:03
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nori//
-Hmm. *Fejét vakarja az ellenajánlatra. Végső soron... Miért ne. Ő sem szívesen tenné be a lábát egy idegen helyre egy idegennel a fegyverei nélkül. Még ha nem is szereti használni őket, biztonságérzetet ad. Na nem azért, mert ott lógnak a szíján. Inkább azért, mert megelőlegezték neki a bizalmat. Ez pedig bárkinek bátorságot önthet a szívébe.*
-Helyes. *Nem szívesen hagyja ott sokat ígérő figyelőposztját, de egy jó este kedvéért többet is megtenne. Itt, a Kikötő ezen tájékán pedig gyakran születnek hasonló üzletek, ezen nincs mit csodálkozni. Ő pedig előszeretettel megy férfiassága után. A gondolat, hogy valamilyen úton-módon megkaphatja a kócos kis vadócot, már önmagában csigázza. Na nem olyannyira, mintha egy elfel hozná össze a sors, de így is megteszi. Kezével int, hogy a Nori kövesse. Már ha úgy óhajtja. Lehet, hogy csak a szája járt, aztán most majd felszívódik. Benne van a pakliban, ő nem sértődik meg az ilyesmin.*
-De azért majd viselkedj nekem, ne legyen így felvágva ott a nyelved. A fogadó úrnője veszélyes asszony. *És simán kidobhatja onnan akármikor, efelől nincs kétsége.*
-Mit is mondtál, mi a neved? *Tisztában van vele, hogy nem mutatkozott be a lány. A találkozásuk nem a formaságoknak megfelelően zajlott.*
-És figyelmeztetlek, hogy megkérem az árát. Nem érem be akármivel. *Felszegi állát, akár az uraságok.*
-Manapság egy biztonságos szeglet a Kikötőben aranyat ér. *Ez nem is hamis állítás. A Sellőházban valóban aranyáron adják a szobát, a Rumos Rókalyuk pedig nem tartozik épp a "biztonságos szegletek" közé.*
-Hmm. *Fejét vakarja az ellenajánlatra. Végső soron... Miért ne. Ő sem szívesen tenné be a lábát egy idegen helyre egy idegennel a fegyverei nélkül. Még ha nem is szereti használni őket, biztonságérzetet ad. Na nem azért, mert ott lógnak a szíján. Inkább azért, mert megelőlegezték neki a bizalmat. Ez pedig bárkinek bátorságot önthet a szívébe.*
-Helyes. *Nem szívesen hagyja ott sokat ígérő figyelőposztját, de egy jó este kedvéért többet is megtenne. Itt, a Kikötő ezen tájékán pedig gyakran születnek hasonló üzletek, ezen nincs mit csodálkozni. Ő pedig előszeretettel megy férfiassága után. A gondolat, hogy valamilyen úton-módon megkaphatja a kócos kis vadócot, már önmagában csigázza. Na nem olyannyira, mintha egy elfel hozná össze a sors, de így is megteszi. Kezével int, hogy a Nori kövesse. Már ha úgy óhajtja. Lehet, hogy csak a szája járt, aztán most majd felszívódik. Benne van a pakliban, ő nem sértődik meg az ilyesmin.*
-De azért majd viselkedj nekem, ne legyen így felvágva ott a nyelved. A fogadó úrnője veszélyes asszony. *És simán kidobhatja onnan akármikor, efelől nincs kétsége.*
-Mit is mondtál, mi a neved? *Tisztában van vele, hogy nem mutatkozott be a lány. A találkozásuk nem a formaságoknak megfelelően zajlott.*
-És figyelmeztetlek, hogy megkérem az árát. Nem érem be akármivel. *Felszegi állát, akár az uraságok.*
-Manapság egy biztonságos szeglet a Kikötőben aranyat ér. *Ez nem is hamis állítás. A Sellőházban valóban aranyáron adják a szobát, a Rumos Rókalyuk pedig nem tartozik épp a "biztonságos szegletek" közé.*
831. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2024-01-07 00:56:51
Üzenet elküldve: 2024-01-07 00:56:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 946
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 946
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
//Árnyak és csillagok//
*Kifejezetten jól esik az elf számára kiszakadni a fogadó állandóan pezsgő véráramából, noha a dokkok sem sokkal nyugalmasabb. Érzékei hamar telítődnek elsősorban az egybefüggő, disszonáns zaj miatt, de a sós levegőben terjengő rohadt kagyló, hal és izzadtságszag is hozzájárul ehhez. Látnivaló persze akad, de semmi igazán érdekes. Arcán a már tőle megszokott kellemes mosoly pihen, miközben igyekszik nem undorodva elhúzni karját, amikor netalántán véletlenül hozzáér valaki.
Egy darabig sürög-forog a lehetőségek körül, s ugyan néhány érdekességre felfigyel, de egyik sem az, amire neki szüksége volna. Ez persze nem tántorítja el, csupán segítségre lesz szüksége. Ezzel már inkább bajban van, elvégre nem sok megbízhatónak tűnő személy él a Kikötőben.
A tömegtől félreeső részen diszkréten felmér néhány ismeretlent. Egy nem túl feltűnő alakon állapodik meg tekintete, aki elég hétköznapi ahhoz, hogy némi bizalmat szenteljen neki.
Magabiztosan indul meg Kyr irányába, s ha a férfi nem szándékozik elkerülni és faképnél hagyni őt, akkor rövidesen elé toppan, hogy legbájosabb mosolyával üdvözölje a férfit.*
- Üdvözletem! Relael a nevem és némi segítségre volna szükségem.
*Köszöntése szívélyes és könnyed, jól érzékelhetően nem hozza zavarba mások társasága, még az idegeneké sem. Relael szociális élete cseppet sem lett visszsafogottabb a lázadás óta, noha régi "barátnői" mind csúfos véget értek.
Futólag alaposabban felméri az idegent. Feltűnik számára néhány részlet, például a szokatlan orrforma, de leginkább a rideg tekintet tetszik meg a számára, amin meg is állapodik már ha Kyr szándékosan nem kerüli a szemkontaktust.*
- Különleges italokat keresek, lila színűek ha jól tudom. Már mindenhol megnéztem, de sehol nem lelek, és sajnos nagy szükségem volna rájuk. Szegény testvéremet megmarta egy kígyó, s úgy tudom az hatásos a mérgek ellen.
*A történet kedvéért barátságos arckifejezésébe némi aggodalmat, hangjába pedig sürgető tónust csempész. Hihető, talán csak egy tapasztaltabb emberismerő sejtene hamisságot.*
- Tudna nekem ebben segíteni kérem?
*Kifejezetten jól esik az elf számára kiszakadni a fogadó állandóan pezsgő véráramából, noha a dokkok sem sokkal nyugalmasabb. Érzékei hamar telítődnek elsősorban az egybefüggő, disszonáns zaj miatt, de a sós levegőben terjengő rohadt kagyló, hal és izzadtságszag is hozzájárul ehhez. Látnivaló persze akad, de semmi igazán érdekes. Arcán a már tőle megszokott kellemes mosoly pihen, miközben igyekszik nem undorodva elhúzni karját, amikor netalántán véletlenül hozzáér valaki.
Egy darabig sürög-forog a lehetőségek körül, s ugyan néhány érdekességre felfigyel, de egyik sem az, amire neki szüksége volna. Ez persze nem tántorítja el, csupán segítségre lesz szüksége. Ezzel már inkább bajban van, elvégre nem sok megbízhatónak tűnő személy él a Kikötőben.
A tömegtől félreeső részen diszkréten felmér néhány ismeretlent. Egy nem túl feltűnő alakon állapodik meg tekintete, aki elég hétköznapi ahhoz, hogy némi bizalmat szenteljen neki.
Magabiztosan indul meg Kyr irányába, s ha a férfi nem szándékozik elkerülni és faképnél hagyni őt, akkor rövidesen elé toppan, hogy legbájosabb mosolyával üdvözölje a férfit.*
- Üdvözletem! Relael a nevem és némi segítségre volna szükségem.
*Köszöntése szívélyes és könnyed, jól érzékelhetően nem hozza zavarba mások társasága, még az idegeneké sem. Relael szociális élete cseppet sem lett visszsafogottabb a lázadás óta, noha régi "barátnői" mind csúfos véget értek.
Futólag alaposabban felméri az idegent. Feltűnik számára néhány részlet, például a szokatlan orrforma, de leginkább a rideg tekintet tetszik meg a számára, amin meg is állapodik már ha Kyr szándékosan nem kerüli a szemkontaktust.*
- Különleges italokat keresek, lila színűek ha jól tudom. Már mindenhol megnéztem, de sehol nem lelek, és sajnos nagy szükségem volna rájuk. Szegény testvéremet megmarta egy kígyó, s úgy tudom az hatásos a mérgek ellen.
*A történet kedvéért barátságos arckifejezésébe némi aggodalmat, hangjába pedig sürgető tónust csempész. Hihető, talán csak egy tapasztaltabb emberismerő sejtene hamisságot.*
- Tudna nekem ebben segíteni kérem?
830. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2024-01-06 22:56:03
Üzenet elküldve: 2024-01-06 22:56:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Haldrian//
*Magában még fel is nevet a férfi hirtelen mozdulatán. No, lám! Talán kettejük közül tényleg nem ő az ijedősebb. A közben előkerülő almát meg legszívesebben kiverné a kezéből, annyira idegesíti, ahogy nyammogni kezd rajta, miközben beszél.
A tippjével nem járt messze az igazságtól, ez a kujon valóban szobát ajánl neki, ahol mind tudjuk, mi szokott történni. Bár, jobban belegondolva, lehet kapóra is jön, ha a ma éjszakát nem a megszokott menedékén tölti, hisz ugyan nem köti az orra alá, de valami vagy valaki elől biztosan menekült, ha képes volt így lepattanni a másikról.*
- Komolyan gondolod? *kérdez vissza, miközben látszik rajta, hogy erősen gondolkozik, elfogadja-e az ajánlatot. Végül újra megszólal.*
- A fegyvereim velem maradnak, a ruháim pedig rajtam, de benne vagyok. Az alku rám eső részéről még tárgyalunk.
*Mert abban is biztos, hogy nem lesz ingyen. Rég volt már, hogy rendes szobában, pihe-puha ágyikóban alhatott, és igazából, ha ennek az ára egy éjszaka ezzel a valakivel, az sincs annyira ellenére, de azért olyan könnyen nem adja magát. Abban viszont igazat kell adnia, hogy a meleg szoba itt mindent megér.*
*Magában még fel is nevet a férfi hirtelen mozdulatán. No, lám! Talán kettejük közül tényleg nem ő az ijedősebb. A közben előkerülő almát meg legszívesebben kiverné a kezéből, annyira idegesíti, ahogy nyammogni kezd rajta, miközben beszél.
A tippjével nem járt messze az igazságtól, ez a kujon valóban szobát ajánl neki, ahol mind tudjuk, mi szokott történni. Bár, jobban belegondolva, lehet kapóra is jön, ha a ma éjszakát nem a megszokott menedékén tölti, hisz ugyan nem köti az orra alá, de valami vagy valaki elől biztosan menekült, ha képes volt így lepattanni a másikról.*
- Komolyan gondolod? *kérdez vissza, miközben látszik rajta, hogy erősen gondolkozik, elfogadja-e az ajánlatot. Végül újra megszólal.*
- A fegyvereim velem maradnak, a ruháim pedig rajtam, de benne vagyok. Az alku rám eső részéről még tárgyalunk.
*Mert abban is biztos, hogy nem lesz ingyen. Rég volt már, hogy rendes szobában, pihe-puha ágyikóban alhatott, és igazából, ha ennek az ára egy éjszaka ezzel a valakivel, az sincs annyira ellenére, de azért olyan könnyen nem adja magát. Abban viszont igazat kell adnia, hogy a meleg szoba itt mindent megér.*
829. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2024-01-06 22:36:15
Üzenet elküldve: 2024-01-06 22:36:15
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nori//
*Kissé hátrahőköl a magabiztosan közeledő leányra, de azért egy tapodtat sem mozdul. Látott ő már olyat, hogy valaki a nagy szájával érvényesül a Kikötőben; itt mindenkinek szüksége van kapaszkodókra.*
-Vagy úgy. *A zsebéből előkotorja a megkezdett almát, hogy egy nagyot haraphasson belőle. Nem fél az apró szerzettől, még ha a külleme nem is feltétlen illik bele a kikötői miliőbe.*
-Pincém az nincs. De... *Megrágja a falatot, mielőtt folytatná. Közben végigméri a leányt és a ruházatát. Meg azt, ami látszik a bőréből.*
-Van szobám egy fogadóban. Nem is akármilyenben. *Még mellét is kidülleszti hozzá, már amennyi adatott. Bizony, nem mindenki mondhatja el ezt magáról.*
-Ha ledobod a fegyvereid meg a ruhád, megszállhatsz. *Elmorzsol egy vigyort. Vesztenivalója nincs, maximum faképnél hagyják és folytatja eddigi tevékenységét. Nem hozza zavarba a harcias leány, épp ellenkezőleg. El is dobja a megmaradt almát annak rendje és módja szerint.*
-Egy meleg szoba és egy ágy itt aranyat ér. *Megtoldja a monológot egy színpadias sóhajjal, mintha csak szívességet tenne. Hüvelykujját a dereka köré szorított íj mögé akasztva pillant le Norira.*
-De ez is csak egy ajánlat. Nem kell beszarni tőle. *Látott ő már olyat. A fennhordott orrú cipészleány bizony egyenesen megsértődött rajta.*
*Kissé hátrahőköl a magabiztosan közeledő leányra, de azért egy tapodtat sem mozdul. Látott ő már olyat, hogy valaki a nagy szájával érvényesül a Kikötőben; itt mindenkinek szüksége van kapaszkodókra.*
-Vagy úgy. *A zsebéből előkotorja a megkezdett almát, hogy egy nagyot haraphasson belőle. Nem fél az apró szerzettől, még ha a külleme nem is feltétlen illik bele a kikötői miliőbe.*
-Pincém az nincs. De... *Megrágja a falatot, mielőtt folytatná. Közben végigméri a leányt és a ruházatát. Meg azt, ami látszik a bőréből.*
-Van szobám egy fogadóban. Nem is akármilyenben. *Még mellét is kidülleszti hozzá, már amennyi adatott. Bizony, nem mindenki mondhatja el ezt magáról.*
-Ha ledobod a fegyvereid meg a ruhád, megszállhatsz. *Elmorzsol egy vigyort. Vesztenivalója nincs, maximum faképnél hagyják és folytatja eddigi tevékenységét. Nem hozza zavarba a harcias leány, épp ellenkezőleg. El is dobja a megmaradt almát annak rendje és módja szerint.*
-Egy meleg szoba és egy ágy itt aranyat ér. *Megtoldja a monológot egy színpadias sóhajjal, mintha csak szívességet tenne. Hüvelykujját a dereka köré szorított íj mögé akasztva pillant le Norira.*
-De ez is csak egy ajánlat. Nem kell beszarni tőle. *Látott ő már olyat. A fennhordott orrú cipészleány bizony egyenesen megsértődött rajta.*
828. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2024-01-06 21:04:47
Üzenet elküldve: 2024-01-06 21:04:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Még egy kicsi akaraterő, még pár nehézkes lépés. El sem hiszi, de végül meglátja a kikötőt. Hát sikerült! Halvány boldogság járja át, és talán egy apró mosoly is húzódik a szájára, pedig nincs minek örülnie. Attól még, hogy itt van, fogalma sincs, mit kezdjen magával. Merre induljon, mit keressen? Ki és hol tudna neki segíteni? Ezekre a kérdésekre nem tudja a választ, de nem is ez most a legfontosabb. Ahogy leér a házak közé, egy kicsit megpihen, aztán megpróbál magának némi élelmet csenni valamelyik halszagú árustól. Ha az árus halszagú, akkor biztosan van nála hal is, nem igaz?*
827. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2024-01-06 19:53:44
Üzenet elküldve: 2024-01-06 19:53:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Haldrian//
*A csuklya egyelőre nem kerül vissza a fejére, inkább feketére festett szemeivel és a benne lakozó üveges tekintettel pislog a másikra, mikor az beszélni kezd. Hát még visszakérdez… még jó, hogy nem kéne ott állnia, mert útban volt! Ezt nem köti az orrára, mert magától is tudnia kell, ehelyett kérdőn billenti oldalra a fejét, és hallgatja az idegen további megjegyzéseit.*
- Ó, nem mondod? *húzza fel a szemöldökét a következőkre, majd egészen közel lépked a férfihez. Mióta az a bizonyos vipera a testébe költözött, kifejezetten bátor lett. Tudja, hogy habár kilenc élete nem lett, mint a macskának, mégis biztonságban érezheti magát még a legádázabb veszélyekkel szemben is.*
- Lehet, hogy nem látszik, de tudok vigyázni magamra. *Az már biztos, hogy nem látszik, hisz ilyen közelségből már jócskán fel kell néznie a másikra. Nehezen képzelhető el, hogy bármitől is meg tudná védeni magát.*
- Nem félek, az éjszaka kedvel engem *ránt vállat.* Egyébként meg nem tartozik rád, hogy mi olyan sürgős, és egyébként is, hová kísérnél? *tárja szét a karjait tanácstalanul.* Az ágyadba? Vagy egy pincébe, ahol megkínozhatsz? Kösz, kihagynám…
*A szája továbbra is nagy, nem ijed meg, a jól ismert, általában fenyegetést jelző vigyortól sem. Az viszont egyelőre még kérdéses lehet Haldrian számára, hogy okkal nem fél a kiscsaj, vagy szimplán teljesen hülye.*
*A csuklya egyelőre nem kerül vissza a fejére, inkább feketére festett szemeivel és a benne lakozó üveges tekintettel pislog a másikra, mikor az beszélni kezd. Hát még visszakérdez… még jó, hogy nem kéne ott állnia, mert útban volt! Ezt nem köti az orrára, mert magától is tudnia kell, ehelyett kérdőn billenti oldalra a fejét, és hallgatja az idegen további megjegyzéseit.*
- Ó, nem mondod? *húzza fel a szemöldökét a következőkre, majd egészen közel lépked a férfihez. Mióta az a bizonyos vipera a testébe költözött, kifejezetten bátor lett. Tudja, hogy habár kilenc élete nem lett, mint a macskának, mégis biztonságban érezheti magát még a legádázabb veszélyekkel szemben is.*
- Lehet, hogy nem látszik, de tudok vigyázni magamra. *Az már biztos, hogy nem látszik, hisz ilyen közelségből már jócskán fel kell néznie a másikra. Nehezen képzelhető el, hogy bármitől is meg tudná védeni magát.*
- Nem félek, az éjszaka kedvel engem *ránt vállat.* Egyébként meg nem tartozik rád, hogy mi olyan sürgős, és egyébként is, hová kísérnél? *tárja szét a karjait tanácstalanul.* Az ágyadba? Vagy egy pincébe, ahol megkínozhatsz? Kösz, kihagynám…
*A szája továbbra is nagy, nem ijed meg, a jól ismert, általában fenyegetést jelző vigyortól sem. Az viszont egyelőre még kérdéses lehet Haldrian számára, hogy okkal nem fél a kiscsaj, vagy szimplán teljesen hülye.*
826. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2024-01-06 19:15:01
Üzenet elküldve: 2024-01-06 19:15:01
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nori//
*Kiszúr egy alacsony termetű férfit. Zsírosabb, mint a fóka, s cicomásabb ruhákat hord, mint egy hercegkisasszony. Egyetlen társasága egy vadul jegyzetelő gnóm, aki öleb módjára követi. Kereskedőfélének nézi elsőre a dagadtat. Akad belőle bőven. Erszénnyi aranyat fizetnek ki azért, hogy a Vihar Fiai hordozzák őket a bárkáikon.
Beharapja ajkait, majd elrugaszkodik lábával a támfa mellől. Az este legjobb fogása lehet, ha ügyes. Mégpedig ügyes, nagyon is. Rajta tartja szemét a fickón, ám nem jut egy lépésnél tovább. Valaki ugyanis jóformán átesik rajta. Reflexszerűen tőre után kap, csakhogy aztán homlokráncolva szemlélje meg a váratlan vendéget magának. Hamar kienged a feszült mozdulatból, ahogy meglátja, kivel és mivel van dolga.*
-Mit beszélsz? Nem kéne? *Ha valami részeg tengerésznek ment volna neki, aki épp a bordélyból támolyog ki, valószínűleg a taknyán csúszott volna tovább a fruska, olyan pofonban részesült volna. Ugyanakkor ő megméri magának a váratlan vendéget elsőre és másodjára is. Egész csinos a maga módján, már ember mércével mérve.
Hamar észbe kap viszont; korábbi célpontja azonban már sehol. Arcizmai egy pillanatra megfeszülnek, de csakhamar rendbe szedi őket.*
-Jobban kéne vigyáznod. Vagyis az orrod elé nézned. Itt könnyen pengébe futhatsz. *Szólal meg végül nagy bölcsen. Persze nem felejti, hogy elvétette a célpontot - valahogy pedig kárpótolnia kell most magát.*
-Mi olyan sürgős, amúgy is? Félsz a közelgő éjtől? Elkísérjelek? *A Kikötő ragadozóit idéző vigyorral toldja meg a kérdést, habár az övé nem foghíjas.*
*Kiszúr egy alacsony termetű férfit. Zsírosabb, mint a fóka, s cicomásabb ruhákat hord, mint egy hercegkisasszony. Egyetlen társasága egy vadul jegyzetelő gnóm, aki öleb módjára követi. Kereskedőfélének nézi elsőre a dagadtat. Akad belőle bőven. Erszénnyi aranyat fizetnek ki azért, hogy a Vihar Fiai hordozzák őket a bárkáikon.
Beharapja ajkait, majd elrugaszkodik lábával a támfa mellől. Az este legjobb fogása lehet, ha ügyes. Mégpedig ügyes, nagyon is. Rajta tartja szemét a fickón, ám nem jut egy lépésnél tovább. Valaki ugyanis jóformán átesik rajta. Reflexszerűen tőre után kap, csakhogy aztán homlokráncolva szemlélje meg a váratlan vendéget magának. Hamar kienged a feszült mozdulatból, ahogy meglátja, kivel és mivel van dolga.*
-Mit beszélsz? Nem kéne? *Ha valami részeg tengerésznek ment volna neki, aki épp a bordélyból támolyog ki, valószínűleg a taknyán csúszott volna tovább a fruska, olyan pofonban részesült volna. Ugyanakkor ő megméri magának a váratlan vendéget elsőre és másodjára is. Egész csinos a maga módján, már ember mércével mérve.
Hamar észbe kap viszont; korábbi célpontja azonban már sehol. Arcizmai egy pillanatra megfeszülnek, de csakhamar rendbe szedi őket.*
-Jobban kéne vigyáznod. Vagyis az orrod elé nézned. Itt könnyen pengébe futhatsz. *Szólal meg végül nagy bölcsen. Persze nem felejti, hogy elvétette a célpontot - valahogy pedig kárpótolnia kell most magát.*
-Mi olyan sürgős, amúgy is? Félsz a közelgő éjtől? Elkísérjelek? *A Kikötő ragadozóit idéző vigyorral toldja meg a kérdést, habár az övé nem foghíjas.*
825. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2024-01-06 18:38:11
Üzenet elküldve: 2024-01-06 18:38:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Haldrian//
*Naplemente után már a kikötő sem olyan nyüzsgő és hangos, mint nap közben. Kevesen járnak már ilyenkor az utcákon, és aki még igen, az is hazafelé siet, mert pontosan tudja, hogy nem tanácsos már idekint lófrálni.
Ma este is sok a gyanús alak, ám a legnagyobb feltűnést mégis az a kicsi, teljesen fekete köpenybe burkolózott szerzet kelti, aki úgy rohan a házak között, mintha nem lenne holnap. Be a sikátorba, vissza a főútra, egy kanyar, aztán puff! A fejébe húzott csuklya miatt nem veszi észre, hogy épp teljes erejéből nekiszalad az egyik bordélynál támaszkodó alaknak. Persze, amilyen kicsi, ő húzza a rövidebbet. Akkorát esik, hogy még egy-kettőt gurul is, miután földet ér. Az esés miatt már a kapucnija sincs rajta, így a (valószínűleg) meglepett idegen egy kócos, ébenfekete, hosszú, mérges hajcsomóval nézhet farkasszemet.*
- Hé, nem tudsz odafigyelni? Mi a jó életért ácsorogsz pont ott, ahol nem kéne?!
*Förmed rá viszonylag magas, kislányos hangon, miközben feltápászkodik a földről, és megpróbálja leporolni a köpenyét, megigazgatni a szoknyáját. Közben a szerencsétlen férfi, aki igazából ártatlan, észreveheti, már amennyire ebben a sötétben lehet látni, hogy az éles szájú kis fruska valójában egy egészen aranyosnak tűnő, törékeny lányt takar…*
*Naplemente után már a kikötő sem olyan nyüzsgő és hangos, mint nap közben. Kevesen járnak már ilyenkor az utcákon, és aki még igen, az is hazafelé siet, mert pontosan tudja, hogy nem tanácsos már idekint lófrálni.
Ma este is sok a gyanús alak, ám a legnagyobb feltűnést mégis az a kicsi, teljesen fekete köpenybe burkolózott szerzet kelti, aki úgy rohan a házak között, mintha nem lenne holnap. Be a sikátorba, vissza a főútra, egy kanyar, aztán puff! A fejébe húzott csuklya miatt nem veszi észre, hogy épp teljes erejéből nekiszalad az egyik bordélynál támaszkodó alaknak. Persze, amilyen kicsi, ő húzza a rövidebbet. Akkorát esik, hogy még egy-kettőt gurul is, miután földet ér. Az esés miatt már a kapucnija sincs rajta, így a (valószínűleg) meglepett idegen egy kócos, ébenfekete, hosszú, mérges hajcsomóval nézhet farkasszemet.*
- Hé, nem tudsz odafigyelni? Mi a jó életért ácsorogsz pont ott, ahol nem kéne?!
*Förmed rá viszonylag magas, kislányos hangon, miközben feltápászkodik a földről, és megpróbálja leporolni a köpenyét, megigazgatni a szoknyáját. Közben a szerencsétlen férfi, aki igazából ártatlan, észreveheti, már amennyire ebben a sötétben lehet látni, hogy az éles szájú kis fruska valójában egy egészen aranyosnak tűnő, törékeny lányt takar…*
824. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2024-01-06 17:56:27
Üzenet elküldve: 2024-01-06 17:56:27
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nori//
*Hosszan várt. Talán túl hosszan, de a kis pillangó bizony elfoglalt. Pedig nem türelmetlen jellem. De el kell tartania magát valahogy, mert lehet, hogy koszt és kvártély akad a tavernában, de arany nem húzza zsebeit a lebzseléstől. Neki pedig szüksége van aranyra - leginkább azért, hogy elverje.
A nap már lassan eltűnik a horizonton, miközben ő a vállát egy, a minőséget csak hallomásból ismerő, dokkokmenti bordély verandájának támasztva figyel. Figyel az esetleges, jól öltözött urak és hölgyek lépteire, szavaira, mozdulataira. Nem feltűnő jelenség - többek között az álcázás is asztala. Lehet, hogy ezzel nem kerít magának akkora hírverést, mintha egy vipera gyorsaságával forgatná a pengét vagy képes lenne lepofozni egy óriást. De pont ez a lényeg; hogy árnyékok között marad.
Szórakozottan harap bele a nemrégiben elcsent, pirosló almába. Hátrasimítja sötét loboncát, de csuklyát nem húz a fejébe. Nem is öltözik túl; hagyja, hogy a tengeri meleg levegő felvegye a kesztyűt a hegyek felől letóduló zimankóval. Itt, pedig a végtelen víztömegtől alig néhány lépésre előbbi áll nyerésre.
Annyi csak a dolga, hogy nyitva tartsa a szemét. Hogy kiszúrja a kínálkozó alkalmat. Nincs túl sok nyár mögötte, de egész életében ezt csinálta, igazán ért hozzá.*
*Hosszan várt. Talán túl hosszan, de a kis pillangó bizony elfoglalt. Pedig nem türelmetlen jellem. De el kell tartania magát valahogy, mert lehet, hogy koszt és kvártély akad a tavernában, de arany nem húzza zsebeit a lebzseléstől. Neki pedig szüksége van aranyra - leginkább azért, hogy elverje.
A nap már lassan eltűnik a horizonton, miközben ő a vállát egy, a minőséget csak hallomásból ismerő, dokkokmenti bordély verandájának támasztva figyel. Figyel az esetleges, jól öltözött urak és hölgyek lépteire, szavaira, mozdulataira. Nem feltűnő jelenség - többek között az álcázás is asztala. Lehet, hogy ezzel nem kerít magának akkora hírverést, mintha egy vipera gyorsaságával forgatná a pengét vagy képes lenne lepofozni egy óriást. De pont ez a lényeg; hogy árnyékok között marad.
Szórakozottan harap bele a nemrégiben elcsent, pirosló almába. Hátrasimítja sötét loboncát, de csuklyát nem húz a fejébe. Nem is öltözik túl; hagyja, hogy a tengeri meleg levegő felvegye a kesztyűt a hegyek felől letóduló zimankóval. Itt, pedig a végtelen víztömegtől alig néhány lépésre előbbi áll nyerésre.
Annyi csak a dolga, hogy nyitva tartsa a szemét. Hogy kiszúrja a kínálkozó alkalmat. Nincs túl sok nyár mögötte, de egész életében ezt csinálta, igazán ért hozzá.*
823. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2023-12-12 14:56:03
Üzenet elküldve: 2023-12-12 14:56:03
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*A kikötőbe egy újabb kereskedőhajó horgonyoz le, gazdagon megrakott árukkal. Wangiyan gondosan figyeli az áruk lepakolását és elhelyezését a raktárakba. Nem mintha az övé lenne, de mivel zsoldosként ezért kapja a fizetését, így ezt gondosan és alaposan látja el. Több hata kíséri már ennek a kereskedő céhnek az áruit. A nap végeztével minden áru rendben a helyére kerül, s egyelőre új útra nem vállalkozott még. Úgy érzi, hogy megérdemel egy-két nap pihenést, mielőtt egy újabb hatokra szerződne le. A por ugyan nem lepte be felszerelését, de a hűvös tenger után egy forró fürdő is jóleső lenne. Van egy taverna, ahol még nem volt szerencséje megfordulni, így célba veszi, hogy kellemesen eltöltsön egy-két napot ott.*
A hozzászólás írója (Wangiyan Yu'Zanao) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.12.12 15:21:05
A hozzászólás írója (Wangiyan Yu'Zanao) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.12.12 15:21:05
822. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2023-12-03 17:43:47
Üzenet elküldve: 2023-12-03 17:43:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Az én nevem Nawanthirishardipandra //
*A megszégyenítő információhasadás, jó hírek, egy mindannyiójuknak zavaros jelenet és egy fuvarvállalás után hamarabb lépik át a Kikötő határát, mint gondolta volna. Kellemes csalódottság számára, és a reggelhez képest dacosan szembeálló változás. Lassan mennek, óvatosan mennek, csak egy kicsi oka ennek az, hogy egy vézna manó lóg most a nyakáról. Konokságuk tartotta rendben őket a hosszú út után, és a közvetlen előttük elterjedő város kevesebb óvóhelyet jelent most az orknak, mint inkább rejtett veszedelmek tárházát. Még ha követelnék tőle, sem sietne.
Armarkhtur utazási kérelme miatt a szürkebőrűnek, bosszanatára, nem praktikus megoldás csuklyáját viselési, amikor direkt erre varrta ezt; még szerencse is ezáltal, hogy sötétben mennek, még ha kellemetlen nosztalgia is támad reá. Békén hagyja Lillyent is, nem erőlteti rá a ruhadarabot, akad ennél nagyobb baja most neki, mint például egyenesen menni. Bár, ahogy kezdi ő is felfogni, nem a bűnváros belsejébe lépkednek kitartóan. Közel sem annyira tájékozódott ezen településen, mint mondjuk a fél-elf, de azért a főutat ő is felismeri, és azt látja, hogy nem azon mennek.*
~ Jobb is. Kevesebben látnak minket... Ha valaki is. ~ *Alapból is gyér világítás helyett szinte teljes sötétségben teszik elszánt lépteiket, csodálja, hogy eddig Lillyenn nem fejelt bele a porba. Hanem azt is kezdi észlelni, hogy nem lejtős talajon haladnak. No persze a jellemző tengerszagot már lehet észlelni, és a hullámokat sem nehéz hallani, de még ha egy városhatárban lévő, elhagyatott csónakot is meg akarnának lopni, azt is vízszinten találnák meg, nem? Akkor miért nem mennek lefelé?
A házőrzők munkájára Lilly értendő módon agresszívan reagál, s ha nem lógna egy csontos plüssfigura a nyakában, óva intően rá is csapna a kezére. No, meg ha látná mit tesz, nem nőttek ki szemek a hátára, s kettő helyen lévője úgyszintén a kutyákra lett szegezve. Szerencsére nem eresztik ki őket rájuk; nem tudja, hová terjed a lakosok önvédelmi szabályai, de szerencséjükre nem "olyan" messzire.
Megszólal benne egy harang, mikor megpillantja a tornyot; az abból büszkén munkálkodó fények biztosítják, hogy este csak a vakok tudhassák eltéveszteni. Amúgy sem sietett, de most egy napóra sebességére kapcsolt. Nem, ez itt nem lesz egy dokk, ezt még ő is tudja.*
- Hová viszel minket? *Fel is nézne az utasra ha tudna, de most csak hangjával kell amaznak megelégednie.* - Az nem egy part, vagy dokk. *Csak nem azt akarja, hogy a sziklákkal próbálják ki a szerencséjüket?!*
*A megszégyenítő információhasadás, jó hírek, egy mindannyiójuknak zavaros jelenet és egy fuvarvállalás után hamarabb lépik át a Kikötő határát, mint gondolta volna. Kellemes csalódottság számára, és a reggelhez képest dacosan szembeálló változás. Lassan mennek, óvatosan mennek, csak egy kicsi oka ennek az, hogy egy vézna manó lóg most a nyakáról. Konokságuk tartotta rendben őket a hosszú út után, és a közvetlen előttük elterjedő város kevesebb óvóhelyet jelent most az orknak, mint inkább rejtett veszedelmek tárházát. Még ha követelnék tőle, sem sietne.
Armarkhtur utazási kérelme miatt a szürkebőrűnek, bosszanatára, nem praktikus megoldás csuklyáját viselési, amikor direkt erre varrta ezt; még szerencse is ezáltal, hogy sötétben mennek, még ha kellemetlen nosztalgia is támad reá. Békén hagyja Lillyent is, nem erőlteti rá a ruhadarabot, akad ennél nagyobb baja most neki, mint például egyenesen menni. Bár, ahogy kezdi ő is felfogni, nem a bűnváros belsejébe lépkednek kitartóan. Közel sem annyira tájékozódott ezen településen, mint mondjuk a fél-elf, de azért a főutat ő is felismeri, és azt látja, hogy nem azon mennek.*
~ Jobb is. Kevesebben látnak minket... Ha valaki is. ~ *Alapból is gyér világítás helyett szinte teljes sötétségben teszik elszánt lépteiket, csodálja, hogy eddig Lillyenn nem fejelt bele a porba. Hanem azt is kezdi észlelni, hogy nem lejtős talajon haladnak. No persze a jellemző tengerszagot már lehet észlelni, és a hullámokat sem nehéz hallani, de még ha egy városhatárban lévő, elhagyatott csónakot is meg akarnának lopni, azt is vízszinten találnák meg, nem? Akkor miért nem mennek lefelé?
A házőrzők munkájára Lilly értendő módon agresszívan reagál, s ha nem lógna egy csontos plüssfigura a nyakában, óva intően rá is csapna a kezére. No, meg ha látná mit tesz, nem nőttek ki szemek a hátára, s kettő helyen lévője úgyszintén a kutyákra lett szegezve. Szerencsére nem eresztik ki őket rájuk; nem tudja, hová terjed a lakosok önvédelmi szabályai, de szerencséjükre nem "olyan" messzire.
Megszólal benne egy harang, mikor megpillantja a tornyot; az abból büszkén munkálkodó fények biztosítják, hogy este csak a vakok tudhassák eltéveszteni. Amúgy sem sietett, de most egy napóra sebességére kapcsolt. Nem, ez itt nem lesz egy dokk, ezt még ő is tudja.*
- Hová viszel minket? *Fel is nézne az utasra ha tudna, de most csak hangjával kell amaznak megelégednie.* - Az nem egy part, vagy dokk. *Csak nem azt akarja, hogy a sziklákkal próbálják ki a szerencséjüket?!*
821. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2023-12-03 05:18:07
Üzenet elküldve: 2023-12-03 05:18:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
// Az én nevem Nawanthirishardipandra //
*Ukrom próbálja finoman közölni árvánkkal, hogy nem kellene már az első percben elijeszteni az egyetlen szerzetet, aki segíthet nekik. Ám a kíváncsiság erősebb. Látszólag még egy kifejlett oknál is. Armarkhtur sem hagyja megérinteni a nóziát. A félvér mégis célba ér, mikor a manó rámarkol az ujjára. Hiszen csupán azt szerette volna megtudni, hogy hozzá tud-e érni, vagy csak valami mágiaismerő játszik velük illúziósdit. Azonban már ő is biztos a manók létezésében.*
- Nem akartam elrontani. Sem elvenni. Csak...
*De a mondatot inkább nem fejezi be. Valószínűleg csupán mélyebbre ásná magát vele. Ezek után Armarkhtur felül Ukrom nyakába, mintha valami hátas lenne. Bár nem lehet túl nehéz, az orknak mégis legalább kényelmetlen lehet. Hiszen nem olyan rég pont ott csócsálta meg a volt bajnok. De a szürkét nem úgy ismerik, mint aki panaszkodni fog. Így aztán fel is kerekednek, hogy a manó utasításaira, Ukrom vezetésével folytassák útjukat. Csörtetnek minden létező dolgon keresztül, ami fellelhető egy erdőben. Hatalmasra gyártott köveken, kidőlt fákon és még bokrokon is át vezetik őket. Amiket Lily inkább kerülget. Ebből fakadóan pedig gyakrabban marad le, mint szeretné. Persze a tempója lassulására az is rájátszik, hogy már nem csupán az éjszaka leple, de a fáradtságé is kezdi körülölelni. Ennek folyományaként meg egyre kevésbé képes figyelmen kívül hagyni a sebeit.*
- Ahová megyünk oda nem vezet út?
*Kérdezi szinte lihegve, mikor már sokadjára kénytelen felzárkózni a többiekhez. Az egyetlen pozitívum, hogy a fák itt már kevésbé sűrűn nőttek, így a holdak képesek viszonylag jól bevilágítani a látómezőt. A kis tolvajnak még fáklyát sem kell gyújtania. Két szabad kézzel azért mégis könnyebben botorkál. Aztán végre valami lakottnak látszó területre érnek. Ez már valószínűleg a Kikötőhöz tartozik. Ám itt sem minden fenékig tejfel. Kutyák ugatására lesz figyelmes a csapat. Árvánk hamar a tőrére is teszi balját. Nem szereti a kutyákat. Ha az állatok iránti gyűlöletét fokozni kéne, akkor az így hangozna: lovak, medvék, kutyák. Ezek a házőrző bestiák mindig megkeserítették a Lily fajták életét. Képesek lehetetlenné tenni, hogy az éhező átugorjon a kerítésen és elcsenjen a házak ablakába hűlni kitett ételekből. Miféle gonosz teremtmény létezhet csupán ebből a célból? Már a hangjuktól libabőrös lesz az elf lánya. Szerencsére hamar maguk mögött hagyják a kunyhókat és velük együtt a csaholó rémeket. Árvánk pedig egy világítótornyot vél felfedezni a távolban. És mintha pont oda tartanának. De ebben nem lehet biztos. Így inkább nem kérdez, ezzel is spórolva az erejével. Kivárja, mi lesz az út ideiglenes vége. Persze nagyon reméli, hogy már nincs messze.*
*Ukrom próbálja finoman közölni árvánkkal, hogy nem kellene már az első percben elijeszteni az egyetlen szerzetet, aki segíthet nekik. Ám a kíváncsiság erősebb. Látszólag még egy kifejlett oknál is. Armarkhtur sem hagyja megérinteni a nóziát. A félvér mégis célba ér, mikor a manó rámarkol az ujjára. Hiszen csupán azt szerette volna megtudni, hogy hozzá tud-e érni, vagy csak valami mágiaismerő játszik velük illúziósdit. Azonban már ő is biztos a manók létezésében.*
- Nem akartam elrontani. Sem elvenni. Csak...
*De a mondatot inkább nem fejezi be. Valószínűleg csupán mélyebbre ásná magát vele. Ezek után Armarkhtur felül Ukrom nyakába, mintha valami hátas lenne. Bár nem lehet túl nehéz, az orknak mégis legalább kényelmetlen lehet. Hiszen nem olyan rég pont ott csócsálta meg a volt bajnok. De a szürkét nem úgy ismerik, mint aki panaszkodni fog. Így aztán fel is kerekednek, hogy a manó utasításaira, Ukrom vezetésével folytassák útjukat. Csörtetnek minden létező dolgon keresztül, ami fellelhető egy erdőben. Hatalmasra gyártott köveken, kidőlt fákon és még bokrokon is át vezetik őket. Amiket Lily inkább kerülget. Ebből fakadóan pedig gyakrabban marad le, mint szeretné. Persze a tempója lassulására az is rájátszik, hogy már nem csupán az éjszaka leple, de a fáradtságé is kezdi körülölelni. Ennek folyományaként meg egyre kevésbé képes figyelmen kívül hagyni a sebeit.*
- Ahová megyünk oda nem vezet út?
*Kérdezi szinte lihegve, mikor már sokadjára kénytelen felzárkózni a többiekhez. Az egyetlen pozitívum, hogy a fák itt már kevésbé sűrűn nőttek, így a holdak képesek viszonylag jól bevilágítani a látómezőt. A kis tolvajnak még fáklyát sem kell gyújtania. Két szabad kézzel azért mégis könnyebben botorkál. Aztán végre valami lakottnak látszó területre érnek. Ez már valószínűleg a Kikötőhöz tartozik. Ám itt sem minden fenékig tejfel. Kutyák ugatására lesz figyelmes a csapat. Árvánk hamar a tőrére is teszi balját. Nem szereti a kutyákat. Ha az állatok iránti gyűlöletét fokozni kéne, akkor az így hangozna: lovak, medvék, kutyák. Ezek a házőrző bestiák mindig megkeserítették a Lily fajták életét. Képesek lehetetlenné tenni, hogy az éhező átugorjon a kerítésen és elcsenjen a házak ablakába hűlni kitett ételekből. Miféle gonosz teremtmény létezhet csupán ebből a célból? Már a hangjuktól libabőrös lesz az elf lánya. Szerencsére hamar maguk mögött hagyják a kunyhókat és velük együtt a csaholó rémeket. Árvánk pedig egy világítótornyot vél felfedezni a távolban. És mintha pont oda tartanának. De ebben nem lehet biztos. Így inkább nem kérdez, ezzel is spórolva az erejével. Kivárja, mi lesz az út ideiglenes vége. Persze nagyon reméli, hogy már nincs messze.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1180-1199