Kikötő - Dokkok és kikötő
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Tenger és szigetek (új) Kikötői erdőség (új) Csatornarendszer (új) | Dokkok és kikötő | Lakónegyed (új) Vámház (új) Világítótorony (új) |  |
4520. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-05-03 20:23:53
Üzenet elküldve: 2020-05-03 20:23:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Milhen//
//Rablás//
*A tolvajlás végül kudarcba fullad és ahogy a jó doktor hátrafordul meg is pillantja az elkövetőt. Egy igen feltűnő ifjú lány az, akinek szemei olyan árulkodóak, hogy ha elrohanna sem lenne nehéz követni és beazonosítani. A Körülöttük lévő számos ember, amelyet talán a tolvaj menekülés közben felhasználhatott volna, most a doktor tervének elemi részét fogja képezni. Sötét szívében gonosz mosoly húzódik képzeletbeli ajka, amely az édes bosszú ízét már oly közelinek érzi. Móresra tanítja a pimasz kis utcagyereket, de nem vesszőzéssel, vagy fegyverrel. Bár annyi méreg van a táskájában, hogy egy kisebb falut is le tudna vele teperni. Most azonban adni akar egy leckét a lánynak, hadd egyék meg a körülöttük lévő haramiák és suhancok, míg ő tisztes távolból szemléli az eseményeket.
Amint megfordul az épp lebukott lány irányába, az értékeit kereső jobbkezének csontos mutatóújával megérinti a lány homlokát. Hűvös és hideg érzés amikor a doktor megérint bárkit öreg pergamenszerű bőre ellenére tapintása puha és kellemes, de mégis vészjósló. Az érintéssel együtt egy varázslatot próbál létrehozni, amely tervei szerint halálba taszítja a kellemetlenkedő kis pondrót. Ha sikerül a varázslat, ha nem gyors léptekkel el akarja hagyni a területet, hogy biztos távolból szemlélhesse mi is történik majd.*
A varázsló megérinti a célpont homlokát, melynek hatására a célpontot két körig borzalmas, szörnyű látomások gyötrik. Folyamatos illúziók kavarognak a fejében, a legrosszabb rémálmai válnak valósággá. Ha van kiemelkedően negatív élménye, újra és újra átéli az időtartam alatt. Környezetét pokoli helynek, minden élőt ellenséges szörnyetegnek lát, és ha képes rá, gondolkodás nélkül meg is támadja őket, minden erejével arra koncentrálva, hogy elpusztítsa ezeket az élőlényeket.
//Rablás//
*A tolvajlás végül kudarcba fullad és ahogy a jó doktor hátrafordul meg is pillantja az elkövetőt. Egy igen feltűnő ifjú lány az, akinek szemei olyan árulkodóak, hogy ha elrohanna sem lenne nehéz követni és beazonosítani. A Körülöttük lévő számos ember, amelyet talán a tolvaj menekülés közben felhasználhatott volna, most a doktor tervének elemi részét fogja képezni. Sötét szívében gonosz mosoly húzódik képzeletbeli ajka, amely az édes bosszú ízét már oly közelinek érzi. Móresra tanítja a pimasz kis utcagyereket, de nem vesszőzéssel, vagy fegyverrel. Bár annyi méreg van a táskájában, hogy egy kisebb falut is le tudna vele teperni. Most azonban adni akar egy leckét a lánynak, hadd egyék meg a körülöttük lévő haramiák és suhancok, míg ő tisztes távolból szemléli az eseményeket.
Amint megfordul az épp lebukott lány irányába, az értékeit kereső jobbkezének csontos mutatóújával megérinti a lány homlokát. Hűvös és hideg érzés amikor a doktor megérint bárkit öreg pergamenszerű bőre ellenére tapintása puha és kellemes, de mégis vészjósló. Az érintéssel együtt egy varázslatot próbál létrehozni, amely tervei szerint halálba taszítja a kellemetlenkedő kis pondrót. Ha sikerül a varázslat, ha nem gyors léptekkel el akarja hagyni a területet, hogy biztos távolból szemlélhesse mi is történik majd.*
A varázsló megérinti a célpont homlokát, melynek hatására a célpontot két körig borzalmas, szörnyű látomások gyötrik. Folyamatos illúziók kavarognak a fejében, a legrosszabb rémálmai válnak valósággá. Ha van kiemelkedően negatív élménye, újra és újra átéli az időtartam alatt. Környezetét pokoli helynek, minden élőt ellenséges szörnyetegnek lát, és ha képes rá, gondolkodás nélkül meg is támadja őket, minden erejével arra koncentrálva, hogy elpusztítsa ezeket az élőlényeket.
4519. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-05-03 19:59:28
Üzenet elküldve: 2020-05-03 19:59:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Launridan Dorralei//
*A földön ülőnek jelenleg kisebb gondja is nagyobb annál, hogy holmi múló mosolyokat szúrjon ki egy olyan férfi arcán, kinek jelenlétét sem sejti másból, mint puszta következtetés, mivel esését magyarázza. Egy téglafal mégiscsak keményebb lett volna, annak biztosan nem mehetett neki. Na meg abból viszonylag kevés akad a kikötőnek a tengerhez ily közel eső részén. Szerencséjére. Annak köszönheti talán azt is, hogy háttal esett, nem pedig pofára, minek hála a másik félelmei közül nem csak a rablóbandavezért, de a fogatlant, sőt még a foghíjast is kihúzhatja. Mindösszesen domborulata ívéből mit sem veszítő tompora sajgása, na meg tarkójának hasogatása, mikkel balesetének következményeként elszámolhat. Na meg persze egy orrában rekedt illat, s annak tulajdonosa, ki jobbját nyújtja felé.
Ezt közvetlen azután szúrja ki, hogy csokoládé fürtjeibe túr, rendre utasítva azokat, hogy kékjei szabad utat nyerhessenek a szemlélődésben. Az alapoktól indul, a macskakövet koptató, olyan stabilan álló csizmákon keresztül halad felfelé, a nadrág domborulatát fürkészve az illendőnél egy leheletnyivel hosszabb ideig, majd tovább az ing, az arc, végül a felé nyúló kéz viszonylatában nézelődve. A sajnálkozásra nem reagál különösebben, a felajánlást viszont készségesen elfogadja. Helyzetéhez képest talán meglepő határozottsággal ragadja meg a felé nyújtott tagot alkar tájékán, hogy erősen ráfogva segítse fel magát ismét álló helyzetbe. Hirtelen történik a dolog, hogy bele is szédül, mit csillapítandó a vele szemben lévő derekában keres kapaszkodót.
Amint stabilizálta magát, kékjeit földbe döngetője mellkasáról, merthogy az esik szemmagasságba, annak arcára emeli, bár ilyen közvetlen közelségből nem a legmegfelelőbb a betekintés szöge. Ezen javítandó egy lépést hátrál, leválasztva karjait a férfi testről. Szólni pedig csak néhány pillantásnyi bámészkodás után szól, ezidáig először.*
- Nos, úgy hiszem, már azzal a legboldogabbak sorát bővítheti, hogy ilyen merész közelségbe kerültünk. *Lélegzetvételnyi szünetig tart ki egy semlegesebb arckifejezést, min aztán hamar uralkodik el játékos mosolya. Elképzelhető, hogy csak fejét ütötte be jobban a kelleténél (ha van annak kellete egyáltalán), ám tetszik neki a félelf stílusa.*
- Winyra Jote. Már amennyi megmaradt belőle. *Nevet halkan, miközben tarkóját kezdi dörzsölni fájdalmasan. Tarisznyáját épphogy meglapogatja, ha eltört volna benne valami, már rég éreznék az erőteljes illatokat. Alfelét ennél alaposabban sepregeti meg szabadon maradt kezével, remélve, hogy nem észlel repedést a nadrág anyagán. Hirtelen ötlettől vezérelve fordít hátat Launridannak, hogy válla fölött visszatekintve szegezze neki kérését.*
- Ellenőriznéd a helyzetet? Kezdhetnéd ezzel a jóvá tevést. *Fel sem tűnik neki, hogy tegeződést indítványozott, szokásos beszédmódja ez, üzletelni használja csupán a magázódás eszköztárát.*
//Launridan Dorralei//
*A földön ülőnek jelenleg kisebb gondja is nagyobb annál, hogy holmi múló mosolyokat szúrjon ki egy olyan férfi arcán, kinek jelenlétét sem sejti másból, mint puszta következtetés, mivel esését magyarázza. Egy téglafal mégiscsak keményebb lett volna, annak biztosan nem mehetett neki. Na meg abból viszonylag kevés akad a kikötőnek a tengerhez ily közel eső részén. Szerencséjére. Annak köszönheti talán azt is, hogy háttal esett, nem pedig pofára, minek hála a másik félelmei közül nem csak a rablóbandavezért, de a fogatlant, sőt még a foghíjast is kihúzhatja. Mindösszesen domborulata ívéből mit sem veszítő tompora sajgása, na meg tarkójának hasogatása, mikkel balesetének következményeként elszámolhat. Na meg persze egy orrában rekedt illat, s annak tulajdonosa, ki jobbját nyújtja felé.
Ezt közvetlen azután szúrja ki, hogy csokoládé fürtjeibe túr, rendre utasítva azokat, hogy kékjei szabad utat nyerhessenek a szemlélődésben. Az alapoktól indul, a macskakövet koptató, olyan stabilan álló csizmákon keresztül halad felfelé, a nadrág domborulatát fürkészve az illendőnél egy leheletnyivel hosszabb ideig, majd tovább az ing, az arc, végül a felé nyúló kéz viszonylatában nézelődve. A sajnálkozásra nem reagál különösebben, a felajánlást viszont készségesen elfogadja. Helyzetéhez képest talán meglepő határozottsággal ragadja meg a felé nyújtott tagot alkar tájékán, hogy erősen ráfogva segítse fel magát ismét álló helyzetbe. Hirtelen történik a dolog, hogy bele is szédül, mit csillapítandó a vele szemben lévő derekában keres kapaszkodót.
Amint stabilizálta magát, kékjeit földbe döngetője mellkasáról, merthogy az esik szemmagasságba, annak arcára emeli, bár ilyen közvetlen közelségből nem a legmegfelelőbb a betekintés szöge. Ezen javítandó egy lépést hátrál, leválasztva karjait a férfi testről. Szólni pedig csak néhány pillantásnyi bámészkodás után szól, ezidáig először.*
- Nos, úgy hiszem, már azzal a legboldogabbak sorát bővítheti, hogy ilyen merész közelségbe kerültünk. *Lélegzetvételnyi szünetig tart ki egy semlegesebb arckifejezést, min aztán hamar uralkodik el játékos mosolya. Elképzelhető, hogy csak fejét ütötte be jobban a kelleténél (ha van annak kellete egyáltalán), ám tetszik neki a félelf stílusa.*
- Winyra Jote. Már amennyi megmaradt belőle. *Nevet halkan, miközben tarkóját kezdi dörzsölni fájdalmasan. Tarisznyáját épphogy meglapogatja, ha eltört volna benne valami, már rég éreznék az erőteljes illatokat. Alfelét ennél alaposabban sepregeti meg szabadon maradt kezével, remélve, hogy nem észlel repedést a nadrág anyagán. Hirtelen ötlettől vezérelve fordít hátat Launridannak, hogy válla fölött visszatekintve szegezze neki kérését.*
- Ellenőriznéd a helyzetet? Kezdhetnéd ezzel a jóvá tevést. *Fel sem tűnik neki, hogy tegeződést indítványozott, szokásos beszédmódja ez, üzletelni használja csupán a magázódás eszköztárát.*
4518. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-05-03 18:19:22
Üzenet elküldve: 2020-05-03 18:19:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Winyra//
*Meglepő lehet, de Lau az ütközést igen kellemes élményként éli át miután nagyjából sikerül bekalibrálnia, kivel fújta össze a tengerparti szél. Bár nem egy kifejezetten erős figura, az apró női alak közel sem elég, hogy kibillentse egyensúlyából. Mikor a formás testrészek puhán, sorra gördülnek végig rajta, már tudja, hogy nem egy fogatlan rablóbandavezérrel hozta össze a sors.*
~ No lám, lesz még szerencsém is a héten!? ~
*Az ő eredeti mozgási irányát az ütközés annyiban változtatja meg, hogy egy kissé megtántorodik. Sikerrel stabilizálja magát, és tekintetével éppen elkapja a nem épp kecsesen végbemenő zuhanást. Minden erejével azon van, hogy ne nevesse ki a lányt, és ezt végül többé-kevésbé sikerül is megoldania, ám sajnos annyira nem jó színész, hogy az ajkaira kiülő pillanatnyi vigyort is vissza tudja fogni. Az illetlen görbület igazából a vélt szerencséjére is vonatkozik, na meg a helyzet abszurditására – elég valószínűtlen ugyanis egy ilyen veszélyesnek mondható környéken még fényes nappal is, hogy mindketten egyszerre bambuljanak el ennyire. Ezen kívül pedig tényleg csak egy múló másodpercig díszíti arcát, s ha szerencséje van, ezt a földön ülő nem is veszi észre. Gyorsan rendezi sorait, tenyerével sebtében lesimítja ruházatát, majd villámgyorsan aggódó arckifejezést ölt magára, s szabadkozni kezd.*
- Annyira sajnálom, kisasszony!
*Baljával ő is mellkasához kap, ám nem fájdalmában, hanem a teátrális mozdulatsor hatékonyságát növelve. Ezzel egy időben jobbját pedig a nő felé nyújtja, s egyenes háttal, derékból enyhén előrehajolva várja, hogy a másik puha kacsója megtalálja útját az övébe.*
- Kérem, hadd segítsek! Nem is tudom, hova figyeltem. Remélem, nem esett baja!
*Kedvtelve használja ki a pillanatot, hogy végigmérje a hölgyet, amíg az a földön ülve szedelőzködik. Nem tervezte, hogy női társaságot kerít maga mellé a nap folyamán, hisz még mindig heveri munkában bővelkedő közvetlen közelmúltját, de a csokoládébarna lobonc tulajdonosát egyenesen gyönyörűnek találja. Kevés nők egyike, aki nem arra irányult vágyat ébreszt benne, hogy soványka pénztárcája tartalmát növelje. Ennek persze képes ellenállni, nem kívánja túl korán a másik tudtára adni, hiszen még egyáltalán nem biztos, hogy az atrocitást elszenvedő fél viszonozni fogja derűs viszonyulását. Ha már jobb kezét kinyújtotta, úgy gondolja, összeköti a kellemeset a hasznossal, s be is mutatkozik.*
- Launridan Dorralei vagyok, és Lanawin legboldogabb férfijává tenne, ha megengedné, hogy jóvátegyem bűnömet.
//Winyra//
*Meglepő lehet, de Lau az ütközést igen kellemes élményként éli át miután nagyjából sikerül bekalibrálnia, kivel fújta össze a tengerparti szél. Bár nem egy kifejezetten erős figura, az apró női alak közel sem elég, hogy kibillentse egyensúlyából. Mikor a formás testrészek puhán, sorra gördülnek végig rajta, már tudja, hogy nem egy fogatlan rablóbandavezérrel hozta össze a sors.*
~ No lám, lesz még szerencsém is a héten!? ~
*Az ő eredeti mozgási irányát az ütközés annyiban változtatja meg, hogy egy kissé megtántorodik. Sikerrel stabilizálja magát, és tekintetével éppen elkapja a nem épp kecsesen végbemenő zuhanást. Minden erejével azon van, hogy ne nevesse ki a lányt, és ezt végül többé-kevésbé sikerül is megoldania, ám sajnos annyira nem jó színész, hogy az ajkaira kiülő pillanatnyi vigyort is vissza tudja fogni. Az illetlen görbület igazából a vélt szerencséjére is vonatkozik, na meg a helyzet abszurditására – elég valószínűtlen ugyanis egy ilyen veszélyesnek mondható környéken még fényes nappal is, hogy mindketten egyszerre bambuljanak el ennyire. Ezen kívül pedig tényleg csak egy múló másodpercig díszíti arcát, s ha szerencséje van, ezt a földön ülő nem is veszi észre. Gyorsan rendezi sorait, tenyerével sebtében lesimítja ruházatát, majd villámgyorsan aggódó arckifejezést ölt magára, s szabadkozni kezd.*
- Annyira sajnálom, kisasszony!
*Baljával ő is mellkasához kap, ám nem fájdalmában, hanem a teátrális mozdulatsor hatékonyságát növelve. Ezzel egy időben jobbját pedig a nő felé nyújtja, s egyenes háttal, derékból enyhén előrehajolva várja, hogy a másik puha kacsója megtalálja útját az övébe.*
- Kérem, hadd segítsek! Nem is tudom, hova figyeltem. Remélem, nem esett baja!
*Kedvtelve használja ki a pillanatot, hogy végigmérje a hölgyet, amíg az a földön ülve szedelőzködik. Nem tervezte, hogy női társaságot kerít maga mellé a nap folyamán, hisz még mindig heveri munkában bővelkedő közvetlen közelmúltját, de a csokoládébarna lobonc tulajdonosát egyenesen gyönyörűnek találja. Kevés nők egyike, aki nem arra irányult vágyat ébreszt benne, hogy soványka pénztárcája tartalmát növelje. Ennek persze képes ellenállni, nem kívánja túl korán a másik tudtára adni, hiszen még egyáltalán nem biztos, hogy az atrocitást elszenvedő fél viszonozni fogja derűs viszonyulását. Ha már jobb kezét kinyújtotta, úgy gondolja, összeköti a kellemeset a hasznossal, s be is mutatkozik.*
- Launridan Dorralei vagyok, és Lanawin legboldogabb férfijává tenne, ha megengedné, hogy jóvátegyem bűnömet.
4517. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-05-03 17:16:53
Üzenet elküldve: 2020-05-03 17:16:53
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Alludrin Svideran//
//Rablás//
~Franc.~ *Keze egyre idegesebben kutat az erszény után, hiába. Nem leli a köpeny rejtekében, s talán már bánja is, hogy nem a könnyebben hozzáférhető táskát szemelte ki. Ahogy mindig, most is a nagyobb zsákmányra vágyott, ám ezúttal nem hibázott rá. Összerezzen, ahogy érzékeli, újdonsült áldozata kezdi sejteni, valaki matat mögötte. Legalábbis a fehérhajú fordul, ő pedig elkapja kezét, s fordultában igyekszik elvegyülni az őket körülhullámzó emberek gyűrűjében, akár egy egyszerű nyárspolgára a Kikötőnek. Nem bánja a dolgot és nem átkozza magát, elvégre ez benne van a pakliban... Számtalanszor felsült már, ez szakmája részét képezi. Ám addig, míg nem érik tetten, nem számít a kudarc. A piszkoszöld szemek még csak nem is rebbennek a szikár férfi felé, amennyiben sikerül felszívódnia. Csak szimplán, ahogy jött, úgy surran vissza a tornácra s huppan fel a hordóra, mintha mi sem történt volna. Már ha sikerül eljutnia idáig.*
//Rablás//
~Franc.~ *Keze egyre idegesebben kutat az erszény után, hiába. Nem leli a köpeny rejtekében, s talán már bánja is, hogy nem a könnyebben hozzáférhető táskát szemelte ki. Ahogy mindig, most is a nagyobb zsákmányra vágyott, ám ezúttal nem hibázott rá. Összerezzen, ahogy érzékeli, újdonsült áldozata kezdi sejteni, valaki matat mögötte. Legalábbis a fehérhajú fordul, ő pedig elkapja kezét, s fordultában igyekszik elvegyülni az őket körülhullámzó emberek gyűrűjében, akár egy egyszerű nyárspolgára a Kikötőnek. Nem bánja a dolgot és nem átkozza magát, elvégre ez benne van a pakliban... Számtalanszor felsült már, ez szakmája részét képezi. Ám addig, míg nem érik tetten, nem számít a kudarc. A piszkoszöld szemek még csak nem is rebbennek a szikár férfi felé, amennyiben sikerül felszívódnia. Csak szimplán, ahogy jött, úgy surran vissza a tornácra s huppan fel a hordóra, mintha mi sem történt volna. Már ha sikerül eljutnia idáig.*
4516. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-05-03 00:30:32
Üzenet elküldve: 2020-05-03 00:30:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Milhen//
//Rablás//
*Már majdnem sikerül a tolvaj terve, ügye és még annál is ügyesebb, de valami mégis közbe szól. Valami, ami benne ifjú törekvőben nincs meg, de az öreg doktorban benne van. A rutin! A jó doktor bár esetlen és vézna kinézetű, de elméje és gyorsasága, mint ügyessége a ragadozó madarakéval vetekszik. Megneszeli, hogy valaki matat a háta mögött és hideg tekintet azonnal háta mögé irányul. Nincs mit tétováznia, nincs mit töprengeni, hiszen ez a kikötő világa, ez az egész mindennapos. Nem véletlen, hogy annak idején maga is a csatornát választotta. Pontosan az ilyen bosszantó esetek miatt. Ahogy hátra néz hideg élettelen szemei azonnal a diszharmónia forrását kezdik keresni, de nem bizonyos, hogy azt meg is találják azonnal. Bal keze értékeit kezdi keresni és jobb kezével félre libbenti fekete orvosi köpönyegét, hogy megtalálja az oly becses tőrét, amely egy tengeri lény combcsontjából formált éles tárgy.
Itt ahol nincs törvény, csak az erősebb törvénye nap mint nap véreznek el a gyengék és az ártatlanok. Legalább is ez volt a bevett szokás a háború alatt. Hogy most miként van arról nincs tudomása csak sejtelme, de ebben a pillanatban ez mind mellékes. Tolvajt kiáltani kissé korai lenne és ha késő lenne is csak nevetség tárgyává válna. Jobb ha maga intézi az ilyen ügyeket. Annak idején számtalan faj végezte kése alatt, itt a lehetőség, hogy a régi idők emlékére most megint valaki felszabdalásra kerüljön. Gyermek, nő vagy öreg mit sem számít. Tolvajunk már most érezheti magán a hideg számítás érintését.*
//Rablás//
*Már majdnem sikerül a tolvaj terve, ügye és még annál is ügyesebb, de valami mégis közbe szól. Valami, ami benne ifjú törekvőben nincs meg, de az öreg doktorban benne van. A rutin! A jó doktor bár esetlen és vézna kinézetű, de elméje és gyorsasága, mint ügyessége a ragadozó madarakéval vetekszik. Megneszeli, hogy valaki matat a háta mögött és hideg tekintet azonnal háta mögé irányul. Nincs mit tétováznia, nincs mit töprengeni, hiszen ez a kikötő világa, ez az egész mindennapos. Nem véletlen, hogy annak idején maga is a csatornát választotta. Pontosan az ilyen bosszantó esetek miatt. Ahogy hátra néz hideg élettelen szemei azonnal a diszharmónia forrását kezdik keresni, de nem bizonyos, hogy azt meg is találják azonnal. Bal keze értékeit kezdi keresni és jobb kezével félre libbenti fekete orvosi köpönyegét, hogy megtalálja az oly becses tőrét, amely egy tengeri lény combcsontjából formált éles tárgy.
Itt ahol nincs törvény, csak az erősebb törvénye nap mint nap véreznek el a gyengék és az ártatlanok. Legalább is ez volt a bevett szokás a háború alatt. Hogy most miként van arról nincs tudomása csak sejtelme, de ebben a pillanatban ez mind mellékes. Tolvajt kiáltani kissé korai lenne és ha késő lenne is csak nevetség tárgyává válna. Jobb ha maga intézi az ilyen ügyeket. Annak idején számtalan faj végezte kése alatt, itt a lehetőség, hogy a régi idők emlékére most megint valaki felszabdalásra kerüljön. Gyermek, nő vagy öreg mit sem számít. Tolvajunk már most érezheti magán a hideg számítás érintését.*
4515. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-05-02 21:36:36
Üzenet elküldve: 2020-05-02 21:36:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Launridan//
*A nőben sok minden volt, a lélekjelenlétet mégsem üdvözölhette ezek között.
Léptei továbbra sem célirányosak, ahogy gondolatai sem, tekintete pedig leginkább a tenger irányába réved ahelyett, hogy gazdáját hasznos információkkal látná el a környezetéről és annak esetleges változásairól. Helyzetét a folyvást arcába csapódó barna lobonc sem könnyíti meg, mellyel úgy játszadozik a tengeri fuvallat, mintha egy ifjonc legkedvesebb rongybabája lenne, kit kénye-kedve szerint lóbál virgonc szökkentgetés közben.
Mindezek összességének eredménye lehet, hogy az ütközést nem, hogy elkerülni, még előre felkészülni rá se képes. Arcának bal fele éri el elsőként a másik testet, tompán puffanva annak mellkasába a teljes váratlanság erejével. Ezt követik a formás keblek, a has, a csípő vonala, majd a lábak, ahogy a másik párba gabalyodnak tehetetlenségükben. Majd, mivel az energia nem vész el, csupán átalakul, s termete okán ennek szegény Win az elszenvedője, úgy pattan vissza a szőke dalia testéről, mintha muszáj volna neki. Egy liszteszsák kecsességével érkezik tompora a kikötői mocsoktól egyenletesen bevonatos macskakövekre, mit azonmód követ háta, végül tarkója, diszkréten koppanva. Kezei koordinálatlanul csapódnak mellette, ahogy tarisznyája is, mi tartalmát szélcsengőként csilingeltetve jelzi tervezetlen érkezését.
Elméjében a gondolatok néhány másodpercre teljesen elcsendesednek. Kívánni sem kívánhatott volna jobbat! Hiszen nem éppen ennek az állapotnak az eléréséért érkezett éppen a kikötőbe? Talán ma lesz a napja, hogy elkezdi hinni az istenségek létezését, ha már ilyen előzékenyen teljesítették kívánságát.
A néma pillanatokat egy távolból érkező, nehézkesen felfogott gondolat váltja fel. ~Ez az illat...~ Idézi fel lassan utolsó lélegzetvételének tárgyát, mi tüdejébe szakadt, s azóta csak most képes frissre cserélni, nehézkes, fájó köhögés kíséretében. Nos igen, alaposat taknyolt, ha lehet így mondani. Levegőért kínlódva, kissé összegörnyedve fordul oldalára és igyekszik ülő helyzetbe tornázni testét, hogy mellkasához kapva dörzsölgesse a nehézkesen funkcionáló területet. Egyelőre sem a férfi, sem a hátsóját sajdító fájdalom jelenlétét nem érzékeli, csupán sorait igyekszik újrarendezni, inkább kevesebb, mint több sikerrel.*
//Launridan//
*A nőben sok minden volt, a lélekjelenlétet mégsem üdvözölhette ezek között.
Léptei továbbra sem célirányosak, ahogy gondolatai sem, tekintete pedig leginkább a tenger irányába réved ahelyett, hogy gazdáját hasznos információkkal látná el a környezetéről és annak esetleges változásairól. Helyzetét a folyvást arcába csapódó barna lobonc sem könnyíti meg, mellyel úgy játszadozik a tengeri fuvallat, mintha egy ifjonc legkedvesebb rongybabája lenne, kit kénye-kedve szerint lóbál virgonc szökkentgetés közben.
Mindezek összességének eredménye lehet, hogy az ütközést nem, hogy elkerülni, még előre felkészülni rá se képes. Arcának bal fele éri el elsőként a másik testet, tompán puffanva annak mellkasába a teljes váratlanság erejével. Ezt követik a formás keblek, a has, a csípő vonala, majd a lábak, ahogy a másik párba gabalyodnak tehetetlenségükben. Majd, mivel az energia nem vész el, csupán átalakul, s termete okán ennek szegény Win az elszenvedője, úgy pattan vissza a szőke dalia testéről, mintha muszáj volna neki. Egy liszteszsák kecsességével érkezik tompora a kikötői mocsoktól egyenletesen bevonatos macskakövekre, mit azonmód követ háta, végül tarkója, diszkréten koppanva. Kezei koordinálatlanul csapódnak mellette, ahogy tarisznyája is, mi tartalmát szélcsengőként csilingeltetve jelzi tervezetlen érkezését.
Elméjében a gondolatok néhány másodpercre teljesen elcsendesednek. Kívánni sem kívánhatott volna jobbat! Hiszen nem éppen ennek az állapotnak az eléréséért érkezett éppen a kikötőbe? Talán ma lesz a napja, hogy elkezdi hinni az istenségek létezését, ha már ilyen előzékenyen teljesítették kívánságát.
A néma pillanatokat egy távolból érkező, nehézkesen felfogott gondolat váltja fel. ~Ez az illat...~ Idézi fel lassan utolsó lélegzetvételének tárgyát, mi tüdejébe szakadt, s azóta csak most képes frissre cserélni, nehézkes, fájó köhögés kíséretében. Nos igen, alaposat taknyolt, ha lehet így mondani. Levegőért kínlódva, kissé összegörnyedve fordul oldalára és igyekszik ülő helyzetbe tornázni testét, hogy mellkasához kapva dörzsölgesse a nehézkesen funkcionáló területet. Egyelőre sem a férfi, sem a hátsóját sajdító fájdalom jelenlétét nem érzékeli, csupán sorait igyekszik újrarendezni, inkább kevesebb, mint több sikerrel.*
4514. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-05-02 18:39:50
Üzenet elküldve: 2020-05-02 18:39:50
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Alludrin Svideran//
//Rablás//
*Nem remeg meg keze, ahogy közelebb ér a furcsa küllemű férfihez és annak köpenye felé nyújtja. Nem érdekli a táska. Ugyan, mit kezdene ő mindenféle pergamennel meg szerszámmal? Azt pedig pontosan tudja, az emberek általában hol rejtik az erszényüket.
Még nyelvét is kidugja kissé a koncentrációban, ahogy óvatosan megérinti a fekete ruhát. A legkevésbé sem óhajtja a férfi tudtára adni jelenlétét, ez pedig eddig egészen jól sikerült. A neheze azonban csak most jön.
A piskoszöld tekintet nyomon követi kezei babrálását. Nem pislog, arca sem rezdül. Csak rajta áll, hogy ez jobban süljön el, mint a Sellőházas balhé.*
//Rablás//
*Nem remeg meg keze, ahogy közelebb ér a furcsa küllemű férfihez és annak köpenye felé nyújtja. Nem érdekli a táska. Ugyan, mit kezdene ő mindenféle pergamennel meg szerszámmal? Azt pedig pontosan tudja, az emberek általában hol rejtik az erszényüket.
Még nyelvét is kidugja kissé a koncentrációban, ahogy óvatosan megérinti a fekete ruhát. A legkevésbé sem óhajtja a férfi tudtára adni jelenlétét, ez pedig eddig egészen jól sikerült. A neheze azonban csak most jön.
A piskoszöld tekintet nyomon követi kezei babrálását. Nem pislog, arca sem rezdül. Csak rajta áll, hogy ez jobban süljön el, mint a Sellőházas balhé.*
4513. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-05-01 20:34:25
Üzenet elküldve: 2020-05-01 20:34:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Rablás//
*A jó doktor csak forgolódik a dokkok között és végül elhatározza, hogy elindul a Sellőház irányába. Lassú léptekkel halad. Fekete köpönyege elrejti testét és bárki sajnálatára értékeinek javát is. Természetesen Orvosi táskája mindig bal kezében ékeskedik így, ha valami abból tetszene meg a még nem sejtett tolvajnak, akkor talán jó célpont lehet. Egyelőre nem figyel fel a rá leselkedő haramiára és ha nem is feltétlenül biztonságban, de mindenképpen nyugalom tölti el sötét szívét. Ismeri a kikötőt évekig élt itt a csatornákban. Némi tétovázást követően határozott léptekkel indul meg célja irányába.*
*A jó doktor csak forgolódik a dokkok között és végül elhatározza, hogy elindul a Sellőház irányába. Lassú léptekkel halad. Fekete köpönyege elrejti testét és bárki sajnálatára értékeinek javát is. Természetesen Orvosi táskája mindig bal kezében ékeskedik így, ha valami abból tetszene meg a még nem sejtett tolvajnak, akkor talán jó célpont lehet. Egyelőre nem figyel fel a rá leselkedő haramiára és ha nem is feltétlenül biztonságban, de mindenképpen nyugalom tölti el sötét szívét. Ismeri a kikötőt évekig élt itt a csatornákban. Némi tétovázást követően határozott léptekkel indul meg célja irányába.*
4512. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-05-01 20:18:00
Üzenet elküldve: 2020-05-01 20:18:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Winyra//
*A nap még viszonylag magasan jár, mikor a szőke félelf kilép a lakónegyedben található szerény otthonából, és a dokkok felé veszi az irányt. Hosszú hete volt, s épp itt az ideje, hogy kinyújtóztassa végtagjait, új élettel töltse fel meggyötört testét. Mindene fáj ugyanis. Balszerencséje úgy alakult, hogy a héten egy szörnyű nőszemélyt fogott ki. A kuncsaft meg volt róla győződve, hogy nem teremtettek nála tehetségesenbb lepedőakrobatákat, és ennek megfelelően az utolsó kifizetett fillérig megdolgoztatta szegény Laut. Mozgékony volt ugyan, de ehhez nem igazán társultak megfelelő fizikai adottságok, vagy éppen mozgáskoordináció – sem pedig önkritika, ha már itt tartunk. Ha valaki kívülről szemlélte volna a lejátszódó jelenetet, úgy érzékelhette volna, mintha Lau egy megveszekedett drahun hátán próbálna megmaradni.
Ajkait elhagyja egy apró sóhaj miközben puha kezeit fekete bársonynadrágja zsebébe dugja, s szokásos, ruganyosan ringó lépteivel szeli a kikötő utcáit. Csizmája talpa alig kelt bármiféle hangot az alatta elterülő kövezeten. A fekete ruhadarab szárában most is ott pihen a szeretett, ám használaton kívüli, ereklyeszámba menő díszes tőr. Felsőtestén ma egyszerű, világoskék lenvászon ing libben, melyre a hűvös szellő miatt könnyű anyagból készült szürke zekét húzott. Szőkés tincseit középmagasságban apró, feszes kontyba fogta. Pár tincs a megszokott módon kiszabadult, és ezáltal lágy keretbe foglalja helyes arcát. A szemrevaló arcél ma egy kissé gondterheltebb színezetet ölt, mint az tőle megszokott. Szép napra virradt Arthenior, az ég kék, a tenger vidáman zúgva ostromolja a hullámtörőt, Lau mégis a lába elé nézve, már-már mufurc módon közlekedik. Látótere így beszűkültnek mondható, és ehhez egy fokkal gyorsabb tempót választott, mint az biztonságos lenne.
Ez lehet az oka annak, hogy az ő olvasatában a semmiből előbukkanó, méregzöldbe öltöztetett illető túl hirtelen került a félelf útjába. Olyannyira, hogy hősünknek nem igazán van ideje tompítani az ütközésen. Mivel jóval magasabb a másiknál, a csokoládébarna tincsekkel koronázott csinos női fej valahol mellkastájékon ütközik Launridanba, hacsak a nőben nem volt több lélekjelenlét, és esetleg valahogy megoldotta a baleset elkerülését.*
//Winyra//
*A nap még viszonylag magasan jár, mikor a szőke félelf kilép a lakónegyedben található szerény otthonából, és a dokkok felé veszi az irányt. Hosszú hete volt, s épp itt az ideje, hogy kinyújtóztassa végtagjait, új élettel töltse fel meggyötört testét. Mindene fáj ugyanis. Balszerencséje úgy alakult, hogy a héten egy szörnyű nőszemélyt fogott ki. A kuncsaft meg volt róla győződve, hogy nem teremtettek nála tehetségesenbb lepedőakrobatákat, és ennek megfelelően az utolsó kifizetett fillérig megdolgoztatta szegény Laut. Mozgékony volt ugyan, de ehhez nem igazán társultak megfelelő fizikai adottságok, vagy éppen mozgáskoordináció – sem pedig önkritika, ha már itt tartunk. Ha valaki kívülről szemlélte volna a lejátszódó jelenetet, úgy érzékelhette volna, mintha Lau egy megveszekedett drahun hátán próbálna megmaradni.
Ajkait elhagyja egy apró sóhaj miközben puha kezeit fekete bársonynadrágja zsebébe dugja, s szokásos, ruganyosan ringó lépteivel szeli a kikötő utcáit. Csizmája talpa alig kelt bármiféle hangot az alatta elterülő kövezeten. A fekete ruhadarab szárában most is ott pihen a szeretett, ám használaton kívüli, ereklyeszámba menő díszes tőr. Felsőtestén ma egyszerű, világoskék lenvászon ing libben, melyre a hűvös szellő miatt könnyű anyagból készült szürke zekét húzott. Szőkés tincseit középmagasságban apró, feszes kontyba fogta. Pár tincs a megszokott módon kiszabadult, és ezáltal lágy keretbe foglalja helyes arcát. A szemrevaló arcél ma egy kissé gondterheltebb színezetet ölt, mint az tőle megszokott. Szép napra virradt Arthenior, az ég kék, a tenger vidáman zúgva ostromolja a hullámtörőt, Lau mégis a lába elé nézve, már-már mufurc módon közlekedik. Látótere így beszűkültnek mondható, és ehhez egy fokkal gyorsabb tempót választott, mint az biztonságos lenne.
Ez lehet az oka annak, hogy az ő olvasatában a semmiből előbukkanó, méregzöldbe öltöztetett illető túl hirtelen került a félelf útjába. Olyannyira, hogy hősünknek nem igazán van ideje tompítani az ütközésen. Mivel jóval magasabb a másiknál, a csokoládébarna tincsekkel koronázott csinos női fej valahol mellkastájékon ütközik Launridanba, hacsak a nőben nem volt több lélekjelenlét, és esetleg valahogy megoldotta a baleset elkerülését.*
4511. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-05-01 10:03:01
Üzenet elküldve: 2020-05-01 10:03:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
*Éjtépő a fekete telivér kényelmes tempóban vágtatva tűnik fel a Kikötő területén a viszonylag magas gnóm gazdájával. Ganer sosem járt még a kikötőben, ezért kíváncsian szemléli meg a kikötő épületeit, raktárait. Megviselt és erősen használatba vetnek tűnnek az épületek. Matrózok és mindenféle népek megfordulhatnak erre. Az itteni élet messze más, mint amit Arthenior-ban vagy MilOchass-ban megszokhatott. Éjtépő a rosszalkodó telivér még mindig nem hajlandó engedelmeskedni és gazdáját a Lakónegyed felé viszi. távolban először apró kalyibák tűnnek fel. Megpróbálja visszafordítani a lovát, de az továbbra is halad, makacsul a Lakónegyed belseje felé.*
4510. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-04-30 23:47:29
Üzenet elküldve: 2020-04-30 23:47:29
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Alludrin Svideran//
*A fakószőke hajzuhatagba túr, miközben hunyorogva fixírozza az előtte elsiető tengerészeket. Egy pillanatra arcizmai megfeszülnek, de csakhamar elhúzza száját. Túl rizikós lenne.
Nagyot roppan fogai között az alma, miközben a piszkoszöld szemek unottan cikáznak tovább az emberek sűrűjében. Hátát az ócska tornác gerendájának veti, miközben szórakozottan lóbálja lábát a hordón ülve. Mögötte kerregve nyikordul a bordélyház ajtaja, ilyenkor fényes nappal nincs túl nagy forgalom egy efféle lebujban.
Még egyet harap a gyümölcsből, majd ruhaujjába törli száját. Elégedetten szív egyet taknyán, majd az almát eldobva elrugaszkodik a hordóról. Látja a férfit. A szikár fehérhajú a hosszú, fekete köpenyben. Így első pillantásra nem tűnik veszélyesnek, ráadásul egyedül van... Bár szemmel láthatóan ismeri a járást, talán van, aki még nála is jobban.
Arcába löki a sirálytollas kalapot, majd a férfi után szegődik. Óvatosan, puhán mozog az emberek között, akár egy macska, igyekezvén nem felhívni magára a figyelmet. Még azt a halovány mosolyt is leküzdi, mi ajkai sarkát csiklandozza izgalmában. Tekintetét persze az előtte haladó férfire szegezi, s igyekszik kellőképp csökkentei a távolságot kettejük között.*
A hozzászólás írója (Milhen Raeymoor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.30 23:52:01
*A fakószőke hajzuhatagba túr, miközben hunyorogva fixírozza az előtte elsiető tengerészeket. Egy pillanatra arcizmai megfeszülnek, de csakhamar elhúzza száját. Túl rizikós lenne.
Nagyot roppan fogai között az alma, miközben a piszkoszöld szemek unottan cikáznak tovább az emberek sűrűjében. Hátát az ócska tornác gerendájának veti, miközben szórakozottan lóbálja lábát a hordón ülve. Mögötte kerregve nyikordul a bordélyház ajtaja, ilyenkor fényes nappal nincs túl nagy forgalom egy efféle lebujban.
Még egyet harap a gyümölcsből, majd ruhaujjába törli száját. Elégedetten szív egyet taknyán, majd az almát eldobva elrugaszkodik a hordóról. Látja a férfit. A szikár fehérhajú a hosszú, fekete köpenyben. Így első pillantásra nem tűnik veszélyesnek, ráadásul egyedül van... Bár szemmel láthatóan ismeri a járást, talán van, aki még nála is jobban.
Arcába löki a sirálytollas kalapot, majd a férfi után szegődik. Óvatosan, puhán mozog az emberek között, akár egy macska, igyekezvén nem felhívni magára a figyelmet. Még azt a halovány mosolyt is leküzdi, mi ajkai sarkát csiklandozza izgalmában. Tekintetét persze az előtte haladó férfire szegezi, s igyekszik kellőképp csökkentei a távolságot kettejük között.*
A hozzászólás írója (Milhen Raeymoor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.30 23:52:01
4509. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-04-30 17:51:42
Üzenet elküldve: 2020-04-30 17:51:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Fejét kiszellőztetendő indult útnak a levegő városának központjából. A főtéri szökőkút, vagy a piac forgataga nem bizonyult elégséges nyugtatónak, ahogy a környéket övező mezők vagy erdők sem. Reményei szerint majd az erősen sós és haltetemektől bájosan bűzlő, mégis frissítő fuvallat, mely természetesen a tenger irányából érheti csak, elhessegeti különös kedélyét, mi az utóbbi pár napban uralkodott el felette, s váltotta fel szokásosan és idáig megbízhatóan jelen lévő, szerfelett komolytalan, mégis végtelen magabiztosságot sugárzó énjét.
Nem meglepő módon, nem vált kedvencévé ez a bizarr hangulat, ezért bármit megtenne, hogy lerázza magáról. Sok mindennel próbálkozott már rövid idő alatt, példának okáért megpróbált munkálataiba temetkezni, csecsebecséket vásárolni, sőt, több ízben hívta segítségül újdonsült kedvencét, a wegtoreni rumot is, ám egyik módszer sem bizonyult hatásosnak. Két opció maradt hát véleménye szerint, a hűs tengeri levegő, s egy férfi társasága. Ezek közül a kikötőben legalább az egyiket biztosan megleli, jobb híján hát ide vezették léptei. A Sellőig viszont egyelőre nem fog elkolbászolni, annyira nem kétségbeesett. S csak remélni tudja, jó ideig még nem is lesz.
Tudja, nem a legbiztonságosabb környék, mit könnyed, kora délutáni sétájához választott, s már azt is, nem a legmelegebb, habár az idefelé vezető úton igazán jó ötletnek tartotta, hogy köpenyét szállásán hagyta. Nos, erről a továbbiakban már kevésbé van meggyőződve. Nélküle sincs mondjuk alul öltözve, bársony, méregzöld, alakját követő blúza csupán dekoltázs tájékán mutat több bőrt, mint az talán bizonyos körökben illendőnek tekinthető, ám szem alakú amulettje díszes éke a szabadon maradt területnek. Nadrágja teve színű, combjához feszül, a bőr, miből készült, puhára lett képezve. Csizmája a barna egy sötétebb árnyalatában képviselteti magát, szinte térdéig felérve, mérsékelten magas sarokkal dobva meg hősnőnk átlagos alacsonyságát. Oldalán tarisznyája lóg, tartalmát diszkréten csörrentve minden lépésénél. Haját ezúttal sem fogta össze, így a csokoládé fürtök időnként arcában landolnak, ahogy a szél fel-felerősödik.
Léptei nélkülözik a konkrét célt, járása mégsem tekinthető tétovának, ki messziről szemléli, minden bizonnyal úgy hiszi, konkrét dolog csalta a dokkokhoz.*
*Fejét kiszellőztetendő indult útnak a levegő városának központjából. A főtéri szökőkút, vagy a piac forgataga nem bizonyult elégséges nyugtatónak, ahogy a környéket övező mezők vagy erdők sem. Reményei szerint majd az erősen sós és haltetemektől bájosan bűzlő, mégis frissítő fuvallat, mely természetesen a tenger irányából érheti csak, elhessegeti különös kedélyét, mi az utóbbi pár napban uralkodott el felette, s váltotta fel szokásosan és idáig megbízhatóan jelen lévő, szerfelett komolytalan, mégis végtelen magabiztosságot sugárzó énjét.
Nem meglepő módon, nem vált kedvencévé ez a bizarr hangulat, ezért bármit megtenne, hogy lerázza magáról. Sok mindennel próbálkozott már rövid idő alatt, példának okáért megpróbált munkálataiba temetkezni, csecsebecséket vásárolni, sőt, több ízben hívta segítségül újdonsült kedvencét, a wegtoreni rumot is, ám egyik módszer sem bizonyult hatásosnak. Két opció maradt hát véleménye szerint, a hűs tengeri levegő, s egy férfi társasága. Ezek közül a kikötőben legalább az egyiket biztosan megleli, jobb híján hát ide vezették léptei. A Sellőig viszont egyelőre nem fog elkolbászolni, annyira nem kétségbeesett. S csak remélni tudja, jó ideig még nem is lesz.
Tudja, nem a legbiztonságosabb környék, mit könnyed, kora délutáni sétájához választott, s már azt is, nem a legmelegebb, habár az idefelé vezető úton igazán jó ötletnek tartotta, hogy köpenyét szállásán hagyta. Nos, erről a továbbiakban már kevésbé van meggyőződve. Nélküle sincs mondjuk alul öltözve, bársony, méregzöld, alakját követő blúza csupán dekoltázs tájékán mutat több bőrt, mint az talán bizonyos körökben illendőnek tekinthető, ám szem alakú amulettje díszes éke a szabadon maradt területnek. Nadrágja teve színű, combjához feszül, a bőr, miből készült, puhára lett képezve. Csizmája a barna egy sötétebb árnyalatában képviselteti magát, szinte térdéig felérve, mérsékelten magas sarokkal dobva meg hősnőnk átlagos alacsonyságát. Oldalán tarisznyája lóg, tartalmát diszkréten csörrentve minden lépésénél. Haját ezúttal sem fogta össze, így a csokoládé fürtök időnként arcában landolnak, ahogy a szél fel-felerősödik.
Léptei nélkülözik a konkrét célt, járása mégsem tekinthető tétovának, ki messziről szemléli, minden bizonnyal úgy hiszi, konkrét dolog csalta a dokkokhoz.*
4508. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-04-30 16:30:24
Üzenet elküldve: 2020-04-30 16:30:24
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Megfontolt
// Tengeri expedíció //
//Napváltás - 3. nap//
//Kihajózás//
*Fräd alig különbözik lényegileg egy ketrecbe zárt állattól, mikor elvágják a tengertől. Talán azért van ez, mivel otthonára emlékezteti, kissé összeköti Wegtorennel, ahová visszatérne, de el is vágyódik onnan. A tudós higgadtabb, a joviális vigyor nem virít arcán, szemei csak úgy csillognak az izgalomtól, szíve pedig ki akar ugrani, mikor orrába beáramlik a sós levegő bódító illata. Tapintani lehet itt a szabadságot, a lapos végtelenség ez, a férfi pedig odáig van érte, régi szép emlékek kötik hozzá. Úgy veszi észre, a Prof őt ecseteli a legkevésbé, Zopalt pedig a legtöbbet, Daesyst a legelőkelőbben, Svorntot pedig... akár egy kollégát, úgy kezeli. A kalóznak még nem bocsátotta meg a dokkoknál történteket, talán nem is fogja, lehet ismerősük hajója volt az. Nem lepődik meg a felkonferálásokon, ő a legkevésbé kedvelt a társaságból, azért biccent a matrózok felé. Kíváncsi a végtelenre, talán utolsó útja is lesz ez. Egyelőre hátul összekulcsolja karjait, mélyen magába szívja a felfoghatatlanul hatalmas víztömeget illatát, majd a horizontra mered. Lassan indulnak, mindjárt talán a habokat is szelni kezdik, de nem feledkezik meg a feladatáról is. A Professzor felé néz, most következik az ő feladata - legalábbis a szeszélyes tudós így gondolja.*
- Uram, elkérhetném a térképet? *Egyáltalán szükséges ez már? Legkevésbé sem biztos, persze ezt a lihanechi tudja csak. Képtelen gondoltaok cikáznak a fejében, mindenféle furcsa szerzetekről, elképzelt lényekről és talmid támadásokról, ahol helytállnak mindannyian. Elvarázsolt.*
//Napváltás - 3. nap//
//Kihajózás//
*Fräd alig különbözik lényegileg egy ketrecbe zárt állattól, mikor elvágják a tengertől. Talán azért van ez, mivel otthonára emlékezteti, kissé összeköti Wegtorennel, ahová visszatérne, de el is vágyódik onnan. A tudós higgadtabb, a joviális vigyor nem virít arcán, szemei csak úgy csillognak az izgalomtól, szíve pedig ki akar ugrani, mikor orrába beáramlik a sós levegő bódító illata. Tapintani lehet itt a szabadságot, a lapos végtelenség ez, a férfi pedig odáig van érte, régi szép emlékek kötik hozzá. Úgy veszi észre, a Prof őt ecseteli a legkevésbé, Zopalt pedig a legtöbbet, Daesyst a legelőkelőbben, Svorntot pedig... akár egy kollégát, úgy kezeli. A kalóznak még nem bocsátotta meg a dokkoknál történteket, talán nem is fogja, lehet ismerősük hajója volt az. Nem lepődik meg a felkonferálásokon, ő a legkevésbé kedvelt a társaságból, azért biccent a matrózok felé. Kíváncsi a végtelenre, talán utolsó útja is lesz ez. Egyelőre hátul összekulcsolja karjait, mélyen magába szívja a felfoghatatlanul hatalmas víztömeget illatát, majd a horizontra mered. Lassan indulnak, mindjárt talán a habokat is szelni kezdik, de nem feledkezik meg a feladatáról is. A Professzor felé néz, most következik az ő feladata - legalábbis a szeszélyes tudós így gondolja.*
- Uram, elkérhetném a térképet? *Egyáltalán szükséges ez már? Legkevésbé sem biztos, persze ezt a lihanechi tudja csak. Képtelen gondoltaok cikáznak a fejében, mindenféle furcsa szerzetekről, elképzelt lényekről és talmid támadásokról, ahol helytállnak mindannyian. Elvarázsolt.*
4507. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-04-30 11:50:22
Üzenet elküldve: 2020-04-30 11:50:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
// Tengeri expedíció //
//Napváltás - 3. nap//
//Kihajózás//
*Egyelőre úgy néz ki nem fogadják őket rosszul. Bár a tenger olyan hely ahol még egy orkot is szívesen szoktak látni maguk mellett és gyengébb a faji öntudat. Ennek általában az-az egyszerű oka, hogy itt mindenki otthagyhatja a fogát. Egy nagydarab ork meg jó munkaerő. Ez igaz a seregekre is. Persze ettől még ugyan úgy kaphat tengerésztársaktól is egy-egy megjegyzést, de itt szívesebben szokták látni úgy tapasztalta. Hogy ismerőst látna vagy olyannal találkozna aki tudja, hogy ki is ő nem hiszi. Persze pár évet leélt itt a kikötőben még az előtt, hogy a városőrség kiköltöztette volna. Pár hajón is megfordul alkalmanként, de leginkább annak az óriáskapitánynak alatt szolgált. Ahogy elnézi ezek tapasztalt matrózok szóval azzal nem lesz gond. Megérkezik a professzor is és még egyben van, úgyhogy a munkája is megmaradt egyelőre. Úgy tűnik minden rendben van és indulhatnak. A főnök beszédét egykedvűen a csatabárdjára támaszkodva hallgatja. Mikor ő szóba kerül akkor kicsit kihúzza magát, hogy azért lássák mégis kiről van szó majd jön a meglepetés. Még tiszti rangra is emelte a lányt az öreg. Hogy ezzel jót tett vele vagy nem az majd kiderül. Zopal-t is érdekli, hogy miként boldogul majd az a vörös. Mindenesetre érdekes útnak néznek majd elébe. A hajót pedig a professzor indítja el. Zopal csak áll zsákjával a kezében és fegyverével a vállán majd szótlanul odalép az elf mellé.*
//Napváltás - 3. nap//
//Kihajózás//
*Egyelőre úgy néz ki nem fogadják őket rosszul. Bár a tenger olyan hely ahol még egy orkot is szívesen szoktak látni maguk mellett és gyengébb a faji öntudat. Ennek általában az-az egyszerű oka, hogy itt mindenki otthagyhatja a fogát. Egy nagydarab ork meg jó munkaerő. Ez igaz a seregekre is. Persze ettől még ugyan úgy kaphat tengerésztársaktól is egy-egy megjegyzést, de itt szívesebben szokták látni úgy tapasztalta. Hogy ismerőst látna vagy olyannal találkozna aki tudja, hogy ki is ő nem hiszi. Persze pár évet leélt itt a kikötőben még az előtt, hogy a városőrség kiköltöztette volna. Pár hajón is megfordul alkalmanként, de leginkább annak az óriáskapitánynak alatt szolgált. Ahogy elnézi ezek tapasztalt matrózok szóval azzal nem lesz gond. Megérkezik a professzor is és még egyben van, úgyhogy a munkája is megmaradt egyelőre. Úgy tűnik minden rendben van és indulhatnak. A főnök beszédét egykedvűen a csatabárdjára támaszkodva hallgatja. Mikor ő szóba kerül akkor kicsit kihúzza magát, hogy azért lássák mégis kiről van szó majd jön a meglepetés. Még tiszti rangra is emelte a lányt az öreg. Hogy ezzel jót tett vele vagy nem az majd kiderül. Zopal-t is érdekli, hogy miként boldogul majd az a vörös. Mindenesetre érdekes útnak néznek majd elébe. A hajót pedig a professzor indítja el. Zopal csak áll zsákjával a kezében és fegyverével a vállán majd szótlanul odalép az elf mellé.*
4506. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-04-30 09:26:28
Üzenet elküldve: 2020-04-30 09:26:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
*Épp csak elhagyja az erdő területét amikor kellemes sós levegő csapja meg az orcáját. Egyből eszébe jut az a kellemes emlék, amikor még a csatornában élt és dolgozott, hogy magasabb rendű tudományát megismerhesse a világ. Az ottan rothadó bűzös sós levegő mindig szép emlékeket ébreszt sötét szívében. A dokkok közé érve azonban azt tapasztalja, hogy kissé megváltozott a táj a legutóbbi ittléte óta. Akkortájt még a háború utáni versengő bandák barikádjai színesítették a tájat, nem beszélve arról, hogy a kalózok akikhez csatlakozott megannyi büszke hajója állomásozott itt. Most valamivel nyugodtabb és rendezettebb az élet. Egy pillanatnyi ácsorgás után próbál valami fogódzkodót találni, így a Sellő irányába vezet útja. Talán az a hely még megvan, gondolja magában és fekete orvosi táskájára markolva elindul.*
4505. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-04-29 20:40:55
Üzenet elküldve: 2020-04-29 20:40:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
// Tengeri expedíció //
//Napváltás - 3. nap//
//Kihajózás//
* Lassan a megérkezik a csapat minden tagja. Svornt ezt magában nagy örömmel nyugtázza. Szeretne már a tengeren lenni végre. Nagy nyugalommal szemléli a körülötte folyó eseményeket továbbra is a hordón ücsörögve. A legénység ténykedésére néha oda pillant, de azok tudják a dolgukat. A kis vita a csomó miatt meg lényegtelen számára. A Professzor érkezésére végül aztán feláll, hogy elfoglalja a helyét. Érdeklődve fordul oda, amikor az bejelenteni kíván valamit. Be kell vallania magának, hogy nem csak a pénz miatt csinálja. Maga a vágy is hajtja, hogy talán elsőként hatoljon át azon a ködön. Persze a pakliban az is benne van, hogy otthagyja a fogát. Veszteni valója már úgy sincs, hiszen hajóját és legénységét elvesztette. Így hát nagy lelkesedéssel veti bele magát ebbe a kalandba. Eztán gyorsan bemutatja őket a legénységnek. Mikor a saját nevét hallja biccent egyet. Kíváncsi a legénység reakciójára a többiek láttán. Jól sejtette, hogy a nőt nem fogják kitörő örömmel fogadni. Ez látszik is néhányukon, de valószínűleg a jó fizetés miatt inkább hallgatnak. Viszont ha balul ütnek ki a dolgok, akkor biztos lehet benne a fehérnép, hogy őt fogják leghamarabb a vízbe dobni. Fizessen bármennyit is az öreg. A babonás félelem nagy úr tud lenni a tengeren is. Amikor megszólítják felkapja rögtön a fejét.*
- Igen?* Kérdez rá rögvest, de a kacsintást látva elengedi a dolgot. Érthető, hogy a munkaadó saját maga akarja elindítani az expedícióját. Tőle aztán nyugodtan meg is teheti. A horgonyt gyorsan felszedi a legénység ő meg kiadja a további utasításokat.*
- Vitorlákat fel! Irány a nyílt tenger!* Végre rámarkolhat a kormánykerékre. Olyan, mintha a rég nem látott kedveséhez tért volna haza. Kicsit szoknia a kell az új hajtó egy darabig, de utána talán kezes báránnyá fog szelídülni keze alatt. Az első tisztére is roppant kíváncsi ám, hogy hogyan fogja állni a sarat.*
//Napváltás - 3. nap//
//Kihajózás//
* Lassan a megérkezik a csapat minden tagja. Svornt ezt magában nagy örömmel nyugtázza. Szeretne már a tengeren lenni végre. Nagy nyugalommal szemléli a körülötte folyó eseményeket továbbra is a hordón ücsörögve. A legénység ténykedésére néha oda pillant, de azok tudják a dolgukat. A kis vita a csomó miatt meg lényegtelen számára. A Professzor érkezésére végül aztán feláll, hogy elfoglalja a helyét. Érdeklődve fordul oda, amikor az bejelenteni kíván valamit. Be kell vallania magának, hogy nem csak a pénz miatt csinálja. Maga a vágy is hajtja, hogy talán elsőként hatoljon át azon a ködön. Persze a pakliban az is benne van, hogy otthagyja a fogát. Veszteni valója már úgy sincs, hiszen hajóját és legénységét elvesztette. Így hát nagy lelkesedéssel veti bele magát ebbe a kalandba. Eztán gyorsan bemutatja őket a legénységnek. Mikor a saját nevét hallja biccent egyet. Kíváncsi a legénység reakciójára a többiek láttán. Jól sejtette, hogy a nőt nem fogják kitörő örömmel fogadni. Ez látszik is néhányukon, de valószínűleg a jó fizetés miatt inkább hallgatnak. Viszont ha balul ütnek ki a dolgok, akkor biztos lehet benne a fehérnép, hogy őt fogják leghamarabb a vízbe dobni. Fizessen bármennyit is az öreg. A babonás félelem nagy úr tud lenni a tengeren is. Amikor megszólítják felkapja rögtön a fejét.*
- Igen?* Kérdez rá rögvest, de a kacsintást látva elengedi a dolgot. Érthető, hogy a munkaadó saját maga akarja elindítani az expedícióját. Tőle aztán nyugodtan meg is teheti. A horgonyt gyorsan felszedi a legénység ő meg kiadja a további utasításokat.*
- Vitorlákat fel! Irány a nyílt tenger!* Végre rámarkolhat a kormánykerékre. Olyan, mintha a rég nem látott kedveséhez tért volna haza. Kicsit szoknia a kell az új hajtó egy darabig, de utána talán kezes báránnyá fog szelídülni keze alatt. Az első tisztére is roppant kíváncsi ám, hogy hogyan fogja állni a sarat.*
4504. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-04-29 14:54:04
Üzenet elküldve: 2020-04-29 14:54:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Dokik//
*Nem is emlékszik már rá, mikor is járt Artheniorban utoljára. Évek teltek el azóta, az biztos, hisz még a Kikötő kiürítése előtt volt valamikor, de hogy azóta pontosan mennyi idő telt el, fogalma sincs. Nem valami jó a memóriája, s az utóbbi évek eseményei kicsit összemosódtak a fejében. Ami viszont megmaradt neki, hogy a városban akkoriban volt egy egész jó bordély, sok-sok szép lánnyal, meg hogy valami béna madárneve volt a helynek. Rigó? Fecske? Talán majd ha odaérnek eszébe jut.
A lány felajánlása széles vigyort csal az arcára.*
-Ez igazán édes.
*Szól lágy hangon, miközben mézbarna tekintetét Vylre kúszik. Nem fűz hozzá ezen kívül semmit, de ennyiből is kiveheti a másik, hogy nem fog élni ezzel a lehetőséggel. Egyébként egy pillanatig sem hiszi, hogy nincs összefüggés a göncvásárlás és a lombzabáló között, de egyelőre nem firtatja a dolgot. Eljön annak is az ideje.*
-Inkább azt mondd meg minek is nekünk ez a fickó?
*Na mert szinte biztos benne, hogy itt a közelben is lelhetnének orvosra. Nincs ő ellenére persze a frissítő utazásnak, egyszerűen csak nem érti.*
*Nem is emlékszik már rá, mikor is járt Artheniorban utoljára. Évek teltek el azóta, az biztos, hisz még a Kikötő kiürítése előtt volt valamikor, de hogy azóta pontosan mennyi idő telt el, fogalma sincs. Nem valami jó a memóriája, s az utóbbi évek eseményei kicsit összemosódtak a fejében. Ami viszont megmaradt neki, hogy a városban akkoriban volt egy egész jó bordély, sok-sok szép lánnyal, meg hogy valami béna madárneve volt a helynek. Rigó? Fecske? Talán majd ha odaérnek eszébe jut.
A lány felajánlása széles vigyort csal az arcára.*
-Ez igazán édes.
*Szól lágy hangon, miközben mézbarna tekintetét Vylre kúszik. Nem fűz hozzá ezen kívül semmit, de ennyiből is kiveheti a másik, hogy nem fog élni ezzel a lehetőséggel. Egyébként egy pillanatig sem hiszi, hogy nincs összefüggés a göncvásárlás és a lombzabáló között, de egyelőre nem firtatja a dolgot. Eljön annak is az ideje.*
-Inkább azt mondd meg minek is nekünk ez a fickó?
*Na mert szinte biztos benne, hogy itt a közelben is lelhetnének orvosra. Nincs ő ellenére persze a frissítő utazásnak, egyszerűen csak nem érti.*
4503. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-04-29 01:43:49
Üzenet elküldve: 2020-04-29 01:43:49
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
// Tengeri expedíció //
//Napváltás - 3. nap//
//Kihajózás//
*Hamarosan mindenki a fedélzetre ér, és ezzel egy időben, mintha több csomag sem érkezne fel a hajóra. A matrózok napszaknak, és nemnek illőn köszönnek, csak az öreg matrózparancsnok az egyetlen aki fejét biccentgetve köszön annak akinek nagyon muszáj. A tenger, és az ég is nyugodt szeleket, és kellemes hajóutat ígér. Eleinte mindenképp. Egy fiatalabb, meg egy kicsit viseltesebb tagjai a legénységnek még összevitatkoznak egy már tegnap emlegetett csomón. A vitát megunva, és ezzel berekesztve, a morcos öreg ráköt egy olyat, amit még karddal is fárasztó lenne kibogozni. Már éppen támadna fel az indító szél, mikor a Professzor megérkezik. Valamit a kabátja zsebében matat, és bőrtarisznyájába tömköd. Papíros lehet, vagy valami hasonló. Megáll rögtön ahogy felért a hajóra, és körbenéz.*
-Azonnal indulhatunk, csak kívánnék egy-két szót szólni.
*Mondja, és megigazítja orrán a szemüveget, miközben türkiz tekintetét átfuttatja egyesével mindenkin.*
-Lehet, hogy nem ez lesz a legkönnyebb hajókázás ezeken a vizeken, de remélem, hogy mindenki megleli a maga örömét az út végén. Ki tudást, ki kalandot, ki pénzt. Mindenkit az illet ami motiválja. Így remélem éppen akkora lelkesedéssel álltok elé mint én.
*A kedves, és minden bizonnyal, bohókásan buzdítónak szánt beszédet a Professzor, egy csöpp, bújtatott gyermeki izgatottsággal reprezentálja.*
-A kalapos urat már ismeritek azt hiszem. Ő lesz a kormányosunk. *Biccent Svornt felé.* Az úr a zsákkal *A Rövid leírás egyértelműen Zopalra utal.* Ő a személyes testőröm. A térképészünk is itt van, *Tekintete Frädra száll, majd végül kiköt a lányon.*
És a hajó ékessége: Az első tiszt.
*Ugyan látszik, hogy egy két matróznak ez a hír tetszik a legkevésbé, de a kenyéradó gazda mellett, mindegyiknek bevarrják a száját. A rezignált öreg bólint egyet. Nem elfogadón, hanem csak úgy mint aki érti a szavakat. Az öreg elf felemeli pecsétgyűrűs mutatóujját.*
-Kormányos!
*Szólítja meg Svorntot.*
-Sajnálom, de elveszem a megtiszteltetést.
*Mondja odakacsintva, és mint aki egy izgalomtól duzzadó gombócot nyel vissza a torkába, kicsit megcsukló hangon mondja, egy kiadós hatásszünet után.*
-Húzd fel a horgonyt!
*Kiabálja el magát, és a legénység azonnal munkához is lát, ha mindenki elfoglalja helyes pozícióját, akkor a következő szellő már el is indítja őket, hogy a kikötő, és annak minden épülete, egyre kisebb pontokká váljanak a horizonton.*
//Napváltás - 3. nap//
//Kihajózás//
*Hamarosan mindenki a fedélzetre ér, és ezzel egy időben, mintha több csomag sem érkezne fel a hajóra. A matrózok napszaknak, és nemnek illőn köszönnek, csak az öreg matrózparancsnok az egyetlen aki fejét biccentgetve köszön annak akinek nagyon muszáj. A tenger, és az ég is nyugodt szeleket, és kellemes hajóutat ígér. Eleinte mindenképp. Egy fiatalabb, meg egy kicsit viseltesebb tagjai a legénységnek még összevitatkoznak egy már tegnap emlegetett csomón. A vitát megunva, és ezzel berekesztve, a morcos öreg ráköt egy olyat, amit még karddal is fárasztó lenne kibogozni. Már éppen támadna fel az indító szél, mikor a Professzor megérkezik. Valamit a kabátja zsebében matat, és bőrtarisznyájába tömköd. Papíros lehet, vagy valami hasonló. Megáll rögtön ahogy felért a hajóra, és körbenéz.*
-Azonnal indulhatunk, csak kívánnék egy-két szót szólni.
*Mondja, és megigazítja orrán a szemüveget, miközben türkiz tekintetét átfuttatja egyesével mindenkin.*
-Lehet, hogy nem ez lesz a legkönnyebb hajókázás ezeken a vizeken, de remélem, hogy mindenki megleli a maga örömét az út végén. Ki tudást, ki kalandot, ki pénzt. Mindenkit az illet ami motiválja. Így remélem éppen akkora lelkesedéssel álltok elé mint én.
*A kedves, és minden bizonnyal, bohókásan buzdítónak szánt beszédet a Professzor, egy csöpp, bújtatott gyermeki izgatottsággal reprezentálja.*
-A kalapos urat már ismeritek azt hiszem. Ő lesz a kormányosunk. *Biccent Svornt felé.* Az úr a zsákkal *A Rövid leírás egyértelműen Zopalra utal.* Ő a személyes testőröm. A térképészünk is itt van, *Tekintete Frädra száll, majd végül kiköt a lányon.*
És a hajó ékessége: Az első tiszt.
*Ugyan látszik, hogy egy két matróznak ez a hír tetszik a legkevésbé, de a kenyéradó gazda mellett, mindegyiknek bevarrják a száját. A rezignált öreg bólint egyet. Nem elfogadón, hanem csak úgy mint aki érti a szavakat. Az öreg elf felemeli pecsétgyűrűs mutatóujját.*
-Kormányos!
*Szólítja meg Svorntot.*
-Sajnálom, de elveszem a megtiszteltetést.
*Mondja odakacsintva, és mint aki egy izgalomtól duzzadó gombócot nyel vissza a torkába, kicsit megcsukló hangon mondja, egy kiadós hatásszünet után.*
-Húzd fel a horgonyt!
*Kiabálja el magát, és a legénység azonnal munkához is lát, ha mindenki elfoglalja helyes pozícióját, akkor a következő szellő már el is indítja őket, hogy a kikötő, és annak minden épülete, egyre kisebb pontokká váljanak a horizonton.*
4502. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-04-28 21:58:19
Üzenet elküldve: 2020-04-28 21:58:19
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Dokik//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
- Szép neve van. *Mosolyog kislányosan a mandulaszeműre, közben pedig maga mögött hagyja a Szolgálati területet. Kissé szomorú, hogy ne lenne az, a Sellőház mégis az otthonának mondható, esélyt és új életet kapott itt, de ugyanakkor hiányzik egy kissé a töredék is neki, ami még a rosszabb, de fényűzőbb énjét jelentette. Hogy kinek mi a rossz, az persze szubjektív, változó, Vylnek azonban kimeríti a megvetendő fogalmát az a hisztis nemesi picsa, aki mindenféle jöttment szavára hallgatott, s könnyen szárnyát törte aranykalitkájában. Nem sajnálja magát, nevetségesnek tartja akkori énjét, s megveti, mélyen, zsigerből. Mondhatni, mind külsőre, mind belsőre másabb lett, s ez is azon okok közé tartozik, ami miatt annyira hevesen ver a szíve, mikor eszébe jut Intath. Szeretné már látni az elfet, s nem csak azért, hogy combremegtetően elrepíthesse olyan távoli tájakra, melyeket legalább hat éve nem látott. A kérdésre alaposan meglepődik, először csak ártatlanul elnéz a válla felett, miközben az erdő irányát célozza meg a lóval.*
- Nincs különösebben hozzá köze, csak kellene egy-két új gönc. Ha szeretnéd, neked is vehetek valamit. *Ejt meg egy apró, kissé zavart mosolyt. Fogalma sincsen, erre miként fog reagálni a társa, bár meg meri kockáztatni, hogy kissé elítéli, hiszen nem olyan alaknak tűnik, aki sokat adna a divatra, vagy a csicsás csipkékre, kényelmetlen topánkákra, masnival fűzött ruhákra. Akkor pedig még el se jutottak odáig, hogy órákon át beszélgessenek kalapokról, vagy férfiakról. Igen, van ez az énje, amit rég elfeledett, meg talán egy másik is, amire nem is akar emlékezni, de félő, hogy a városba érve megtalálja.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
- Szép neve van. *Mosolyog kislányosan a mandulaszeműre, közben pedig maga mögött hagyja a Szolgálati területet. Kissé szomorú, hogy ne lenne az, a Sellőház mégis az otthonának mondható, esélyt és új életet kapott itt, de ugyanakkor hiányzik egy kissé a töredék is neki, ami még a rosszabb, de fényűzőbb énjét jelentette. Hogy kinek mi a rossz, az persze szubjektív, változó, Vylnek azonban kimeríti a megvetendő fogalmát az a hisztis nemesi picsa, aki mindenféle jöttment szavára hallgatott, s könnyen szárnyát törte aranykalitkájában. Nem sajnálja magát, nevetségesnek tartja akkori énjét, s megveti, mélyen, zsigerből. Mondhatni, mind külsőre, mind belsőre másabb lett, s ez is azon okok közé tartozik, ami miatt annyira hevesen ver a szíve, mikor eszébe jut Intath. Szeretné már látni az elfet, s nem csak azért, hogy combremegtetően elrepíthesse olyan távoli tájakra, melyeket legalább hat éve nem látott. A kérdésre alaposan meglepődik, először csak ártatlanul elnéz a válla felett, miközben az erdő irányát célozza meg a lóval.*
- Nincs különösebben hozzá köze, csak kellene egy-két új gönc. Ha szeretnéd, neked is vehetek valamit. *Ejt meg egy apró, kissé zavart mosolyt. Fogalma sincsen, erre miként fog reagálni a társa, bár meg meri kockáztatni, hogy kissé elítéli, hiszen nem olyan alaknak tűnik, aki sokat adna a divatra, vagy a csicsás csipkékre, kényelmetlen topánkákra, masnival fűzött ruhákra. Akkor pedig még el se jutottak odáig, hogy órákon át beszélgessenek kalapokról, vagy férfiakról. Igen, van ez az énje, amit rég elfeledett, meg talán egy másik is, amire nem is akar emlékezni, de félő, hogy a városba érve megtalálja.*
4501. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-04-27 21:35:11
Üzenet elküldve: 2020-04-27 21:35:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Az utazás ótvaros fertelmei//
*Végez a Sellőházban, ezzel pedig elkezdődik lassú, hosszadalmas kalandja, Arthenior felé. Megint muszáj áthaladnia a Lakónegyeden, hogy újra a dokkoknál találja magát, csak most valamiért sokkal hosszabbnak és nagyobb nyűgnek tűnik a táv, feltehetően mert maga mögött kell valakit hagynia. Valakit, aki régen számított, de már más utakon jár. Az öreg nevetséges látványt nyújthat tiszta ingében, vasalt, avas diószagú ruhájában, hátán zsák miatt, görnyedve. A lépései ezért ugyanolyan csoszogósak, vontatottak és lassúak, mint mikor ide érkezett, Lihanechből.*
*Végez a Sellőházban, ezzel pedig elkezdődik lassú, hosszadalmas kalandja, Arthenior felé. Megint muszáj áthaladnia a Lakónegyeden, hogy újra a dokkoknál találja magát, csak most valamiért sokkal hosszabbnak és nagyobb nyűgnek tűnik a táv, feltehetően mert maga mögött kell valakit hagynia. Valakit, aki régen számított, de már más utakon jár. Az öreg nevetséges látványt nyújthat tiszta ingében, vasalt, avas diószagú ruhájában, hátán zsák miatt, görnyedve. A lépései ezért ugyanolyan csoszogósak, vontatottak és lassúak, mint mikor ide érkezett, Lihanechből.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5257-5276