Kikötő - Dokkok és kikötő
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Tenger és szigetek (új) Kikötői erdőség (új) Csatornarendszer (új) | Dokkok és kikötő | Lakónegyed (új) Vámház (új) Világítótorony (új) |  |
1800. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-07-08 20:52:17
Üzenet elküldve: 2015-07-08 20:52:17
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Száraz Törpe az Árnyékban //
*Mintha meg sem hallotta volna a lány szavai az erjesztett ork izzadsággal kapcsolatban, csupán egy halk hümmentést ereszt el, ahogy felvonja a szemöldökét. Mély-zöld szemeiben cinkos fény csillan. Nagyot kortyol a butykosból. Az érzés isteni, már-már kedély-javító, de tudja jól, nem sajátja a flaska, így az első kiadós korty után elemeli szájától. Lassan préseli ki orrlikain keresztül a tüdejében felhevült levegőt. Jól hallható sóhaj tör fel belőle., ám amikor a lány választ ad a személyazonosságát érintő kérdésre, Murgrind kedélye hamar visszazuhan. Nem tudja eldönteni, hogy valamiféle titulusok ezek a felsorolt dolgok, vagy csak véletlenszerűen egymás mögé dobált szavak kusza halmaza.*
~Istenverte fűzfapoéták...~
*Nem szokott ám mindig ilyen morcos lenni, kissé meg is lepődik magán és elhessegeti a kellemetlen gondolatot mielőtt válaszolna.*
- A Szarka tökéletesen megteszi.
*Arcán visszafogott mosoly pihen, bár ebből a lány nem biztos, hogy lát bármit is, lévén, Murgrind nekikezd feltápászkodni helyéről. Nadrágjáról lecsapkodja a kikötő porát, mielőtt felegyenesedne.*
- Az az igazság, hogy szelet napok óta nem éreztem az arcomon, de maradjunk annyiban, hogy új vagyok a környéken.
*Túlontúl új, fut át agyán a kósza gondolat. Újdonsült ismerőse pedig már-már pimasz kérdést tesz fel neki, amire gyors és csípősnek szánt válasz érkezik.*
- Egy csókot a köldöködre és egy arasszal lentebb.
*Halkan felgöcög ezen a mondaton, hisz nincs olyan leány, aki ezt komolyan venné ennyi ismeretség után.*
*Mintha meg sem hallotta volna a lány szavai az erjesztett ork izzadsággal kapcsolatban, csupán egy halk hümmentést ereszt el, ahogy felvonja a szemöldökét. Mély-zöld szemeiben cinkos fény csillan. Nagyot kortyol a butykosból. Az érzés isteni, már-már kedély-javító, de tudja jól, nem sajátja a flaska, így az első kiadós korty után elemeli szájától. Lassan préseli ki orrlikain keresztül a tüdejében felhevült levegőt. Jól hallható sóhaj tör fel belőle., ám amikor a lány választ ad a személyazonosságát érintő kérdésre, Murgrind kedélye hamar visszazuhan. Nem tudja eldönteni, hogy valamiféle titulusok ezek a felsorolt dolgok, vagy csak véletlenszerűen egymás mögé dobált szavak kusza halmaza.*
~Istenverte fűzfapoéták...~
*Nem szokott ám mindig ilyen morcos lenni, kissé meg is lepődik magán és elhessegeti a kellemetlen gondolatot mielőtt válaszolna.*
- A Szarka tökéletesen megteszi.
*Arcán visszafogott mosoly pihen, bár ebből a lány nem biztos, hogy lát bármit is, lévén, Murgrind nekikezd feltápászkodni helyéről. Nadrágjáról lecsapkodja a kikötő porát, mielőtt felegyenesedne.*
- Az az igazság, hogy szelet napok óta nem éreztem az arcomon, de maradjunk annyiban, hogy új vagyok a környéken.
*Túlontúl új, fut át agyán a kósza gondolat. Újdonsült ismerőse pedig már-már pimasz kérdést tesz fel neki, amire gyors és csípősnek szánt válasz érkezik.*
- Egy csókot a köldöködre és egy arasszal lentebb.
*Halkan felgöcög ezen a mondaton, hisz nincs olyan leány, aki ezt komolyan venné ennyi ismeretség után.*
1799. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-07-08 18:50:43
Üzenet elküldve: 2015-07-08 18:50:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Kalózok markában//
*A tökéletes célpont egy olyan környezetben, melyben talán csak egy orgyilkos tudna, gondolkodás nélkül, reflexből tökéletes művet alkotni. Már ha valaki ártalmatlanítása, vagy meggyilkolása mesterműnek nevezhető. Pedig a lovag erre készül, a célpont mozgása gyors, de nem reménytelen, a tömeg éppen szétvált, nyílt célpont, a távolság sem veszélyes, de éppen abban a pillanatban mikor díszes és rendkívül rosszul egyensúlyozott kés kettéhasítani, a meleg és párás levegőt, valaki megállítja ebben. Nem a lelkiismeret, nem is egy járókelő, akkor éppen akkor lép közéjük, hanem egy egyszerű, de annál erősebb marok a tettes. Belemarkol a hajába és olyan erővel rántja hátra, mintha csak egy gyerek lenne az utcáról, aki éppen komiszul belekeveredett egy nem kívánt helyzetbe. A tör a lendületlen hála pedig kicsúszik a lovag kezei közül és kisebb koppanással a földre hull, miközben a meglepettség helyét a felismerés veszi át. ~A férfi a bejáratból?~ döbben rá, ahogyan meglepődik azon, hogy az alig egy pillanatra látott arcra ennyire emlékszik. A szavai pedig. A szavai, mint egy villám a napsütötte sivatagban, úgy hasít belé a felismerés. ~Mégis mikor szegtem meg utoljára az eskümet?~ ez a kérdés pedig még fájdalmasabb, mikor a férfi teljes erejével az arcába sújt. Valahin ugyan megtántorodik, de nem esik el. Az álla sajog, de nem rosszabb érzés, mint maga tény, hogy ha csak egy pillanatra is, de engedte visszatérni azt az énjét, aki esküje előtt volt. Azt a felelőtlen kölyköt, akit nem érdekelt semmi, aki élvezte a veszélyt és gondolkozás nélkül, nem törődve a következményekkel cselekedett mindig.*
- Megsértettelek a tettemmel. *sziszegi, akár egy kígyó miközben nyel egyet és érzi azt a meleg, de annyira ismerős érzés, mikor saját vörös vérét érzi a nyelvén* De nem fogok bocsánatot kérni. * tekintette egy pillanatra jobbra, majd balra figyel, de a két üldözött személy már messze jár, mindez pedig ennek az alaknak köszönhető.* Azzal, hogy rám emelted a kezed már elégtételt vettél…. *markos kezével hátra simítja ébenfekete haját* … de sértő szavaid már teljesen más lapra tartoznak. *tekintetét nem veszi le a férfiról, miközben előrehajol és lágyan felveszi a tőrét a földről* Azzal pedig, hogy akadályoztál, sikerült elrabolnia bár útonállónak a szolgámat. *ajkai egy pillanatra összeszorulnak, ahogyan a tört a férfi felé fordítja, ha csak egy pillanatra is.* Tartozol nekem. *a kés mintha csak egy játékszer lenne, megpördül a férfi kezében, majd elegánsan csusszan vissza egyszerű bőr tokjába a lovag oldalán.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.07.09 00:11:13, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása (súlyt vs. sújt).
*A tökéletes célpont egy olyan környezetben, melyben talán csak egy orgyilkos tudna, gondolkodás nélkül, reflexből tökéletes művet alkotni. Már ha valaki ártalmatlanítása, vagy meggyilkolása mesterműnek nevezhető. Pedig a lovag erre készül, a célpont mozgása gyors, de nem reménytelen, a tömeg éppen szétvált, nyílt célpont, a távolság sem veszélyes, de éppen abban a pillanatban mikor díszes és rendkívül rosszul egyensúlyozott kés kettéhasítani, a meleg és párás levegőt, valaki megállítja ebben. Nem a lelkiismeret, nem is egy járókelő, akkor éppen akkor lép közéjük, hanem egy egyszerű, de annál erősebb marok a tettes. Belemarkol a hajába és olyan erővel rántja hátra, mintha csak egy gyerek lenne az utcáról, aki éppen komiszul belekeveredett egy nem kívánt helyzetbe. A tör a lendületlen hála pedig kicsúszik a lovag kezei közül és kisebb koppanással a földre hull, miközben a meglepettség helyét a felismerés veszi át. ~A férfi a bejáratból?~ döbben rá, ahogyan meglepődik azon, hogy az alig egy pillanatra látott arcra ennyire emlékszik. A szavai pedig. A szavai, mint egy villám a napsütötte sivatagban, úgy hasít belé a felismerés. ~Mégis mikor szegtem meg utoljára az eskümet?~ ez a kérdés pedig még fájdalmasabb, mikor a férfi teljes erejével az arcába sújt. Valahin ugyan megtántorodik, de nem esik el. Az álla sajog, de nem rosszabb érzés, mint maga tény, hogy ha csak egy pillanatra is, de engedte visszatérni azt az énjét, aki esküje előtt volt. Azt a felelőtlen kölyköt, akit nem érdekelt semmi, aki élvezte a veszélyt és gondolkozás nélkül, nem törődve a következményekkel cselekedett mindig.*
- Megsértettelek a tettemmel. *sziszegi, akár egy kígyó miközben nyel egyet és érzi azt a meleg, de annyira ismerős érzés, mikor saját vörös vérét érzi a nyelvén* De nem fogok bocsánatot kérni. * tekintette egy pillanatra jobbra, majd balra figyel, de a két üldözött személy már messze jár, mindez pedig ennek az alaknak köszönhető.* Azzal, hogy rám emelted a kezed már elégtételt vettél…. *markos kezével hátra simítja ébenfekete haját* … de sértő szavaid már teljesen más lapra tartoznak. *tekintetét nem veszi le a férfiról, miközben előrehajol és lágyan felveszi a tőrét a földről* Azzal pedig, hogy akadályoztál, sikerült elrabolnia bár útonállónak a szolgámat. *ajkai egy pillanatra összeszorulnak, ahogyan a tört a férfi felé fordítja, ha csak egy pillanatra is.* Tartozol nekem. *a kés mintha csak egy játékszer lenne, megpördül a férfi kezében, majd elegánsan csusszan vissza egyszerű bőr tokjába a lovag oldalán.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.07.09 00:11:13, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása (súlyt vs. sújt).
1798. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-07-08 18:39:35
Üzenet elküldve: 2015-07-08 18:39:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
// Száraz Törpe az Árnyékban //
*Ahogy a másik végigméri őt, a lány sem által tüzetesen nézelődni. Azt nagyon szeret, nézelődni, főleg ha valaki igen tetszetős látványt nyújt. Aprócskát felfelé kanyarodik szája sarka, ahogy végig tekint azon az izomzaton, s tetoválásokon. A bőr felszerelés is igencsak kedvére van, hisz saját maga ízlését látja benne. Ugyanakkor nem tudja eltüntetni tekintetéből, azt a tipikus "Barátom, te hülye vagy." nézést. Kemény bőrben a tűz hónapjainak tetőfokán? Milyen havat is írunk, a Vulkánokét? Hát, fiam, ügyes vagy. Azért csak szélesedik a vigyora és hozzá egy kedves tekintet is, kicsit fejét is oldalra biccenti. Nem csoda, hogy nem érzi magát fényesen a férfi, te jó ég ennyi bőr még egy bivalyon sincs.*
- Erjesztett ork verejték. *Válaszolja a kérdésre, szinte már tényként közölve. Nem várja meg a megrettent tekintetet, vagy valami hasonló mozzanatot, felemeli a kezét, s folytatja.* Forrásvíz, a szirtekről. Még ilyen forróságban is hideg marad.
*Nem akarja, hogy a férfiú kiszáradjon miatta, mert nem mer inni a butykosából. Elvégre, azért jött ide, hogy megmentse őt. Hellyel, közzel.
Elengedi a tömlőt és hagyja, hogy a kopasz megvizsgálgassa, kénye-kedve szerint. Nem kell tartania tőle, semmi mérgező. Khyr a saját - elcsórt - butykosában csak olyan italt tárol, amit maga is megiszik. Nem mérgezőt és nem végterméket. Bár, volt idő, hogy rákényszerült piálni egy ló itatóból, melybe egy fél részeg bele engedte az átalakított söröcskéjét, a lába közül. Hm, de ez egy másik történet és nem is szívesen emlékszik vissza rá.
Ismét elmosolyodik, mikor a férfi láthatólag elfogadja az italt.*
- Én vagyok a zendülés lánya, kurtizán faggya, bűn gyümölcse. Fertőzött vérrel tisztított, kétlábon járó hitvány kór. *Sóhajt, s folytatja egybefüggő halk mormolással.* Túl mutatok az isteneken, ember vagyok. Nyolckarú pusztító, szörny hét levágott fejjel, borotvapenge a közösség ezüst tálcáján. Égek, de sohasem hamvadok.
*Ha kap a mantrájára valamiféle furcsa tekintetet - ne adj isten ijedtet - akkor gyorsan elvigyorodik és kedvességet kezd sugározni a szeme, s az arca. Szemöldökeit feltolja, s homlokát ráncolva szólal meg.*
- Sajnálom, ez egy vers. A kedvenc elnyomó, uralkodóm mantrája. *Kuncog egy kicsit, s kezét a szája elé emeli.* Nos, engem Szarkaként ismernek errefelé.
*Újabb mosoly, de ezúttal ez egy kissé ravasz. Hiszen az a maréknyi ember kik ismerik errefelé, nem mondható tömegnek. Nincs kész rajongó tábora. Kissé elgondolkodik mit mondhatna még, amivel megbizonyosodik, hogy ezt a lényt kereste ez idáig. Majd úgy dönt, jobb lesz kérdezni.*
- Mi szél hozott? Nem láttalak még a környéken.
*Ha vissza kapja a butykosát akkor maga is húz egyet rajta. Eléggé kiszáradt a szája a mormogásban.*
- Oh, igen. *Kezd bele újra, miközben lötyköli a kulacsot.* Kapok valamit, mert kedves voltam? *Pajkosan kacsint a törpére, s bályosan mosolyog.*
A hozzászólás írója (Khyr Kreantis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.08 18:48:31
*Ahogy a másik végigméri őt, a lány sem által tüzetesen nézelődni. Azt nagyon szeret, nézelődni, főleg ha valaki igen tetszetős látványt nyújt. Aprócskát felfelé kanyarodik szája sarka, ahogy végig tekint azon az izomzaton, s tetoválásokon. A bőr felszerelés is igencsak kedvére van, hisz saját maga ízlését látja benne. Ugyanakkor nem tudja eltüntetni tekintetéből, azt a tipikus "Barátom, te hülye vagy." nézést. Kemény bőrben a tűz hónapjainak tetőfokán? Milyen havat is írunk, a Vulkánokét? Hát, fiam, ügyes vagy. Azért csak szélesedik a vigyora és hozzá egy kedves tekintet is, kicsit fejét is oldalra biccenti. Nem csoda, hogy nem érzi magát fényesen a férfi, te jó ég ennyi bőr még egy bivalyon sincs.*
- Erjesztett ork verejték. *Válaszolja a kérdésre, szinte már tényként közölve. Nem várja meg a megrettent tekintetet, vagy valami hasonló mozzanatot, felemeli a kezét, s folytatja.* Forrásvíz, a szirtekről. Még ilyen forróságban is hideg marad.
*Nem akarja, hogy a férfiú kiszáradjon miatta, mert nem mer inni a butykosából. Elvégre, azért jött ide, hogy megmentse őt. Hellyel, közzel.
Elengedi a tömlőt és hagyja, hogy a kopasz megvizsgálgassa, kénye-kedve szerint. Nem kell tartania tőle, semmi mérgező. Khyr a saját - elcsórt - butykosában csak olyan italt tárol, amit maga is megiszik. Nem mérgezőt és nem végterméket. Bár, volt idő, hogy rákényszerült piálni egy ló itatóból, melybe egy fél részeg bele engedte az átalakított söröcskéjét, a lába közül. Hm, de ez egy másik történet és nem is szívesen emlékszik vissza rá.
Ismét elmosolyodik, mikor a férfi láthatólag elfogadja az italt.*
- Én vagyok a zendülés lánya, kurtizán faggya, bűn gyümölcse. Fertőzött vérrel tisztított, kétlábon járó hitvány kór. *Sóhajt, s folytatja egybefüggő halk mormolással.* Túl mutatok az isteneken, ember vagyok. Nyolckarú pusztító, szörny hét levágott fejjel, borotvapenge a közösség ezüst tálcáján. Égek, de sohasem hamvadok.
*Ha kap a mantrájára valamiféle furcsa tekintetet - ne adj isten ijedtet - akkor gyorsan elvigyorodik és kedvességet kezd sugározni a szeme, s az arca. Szemöldökeit feltolja, s homlokát ráncolva szólal meg.*
- Sajnálom, ez egy vers. A kedvenc elnyomó, uralkodóm mantrája. *Kuncog egy kicsit, s kezét a szája elé emeli.* Nos, engem Szarkaként ismernek errefelé.
*Újabb mosoly, de ezúttal ez egy kissé ravasz. Hiszen az a maréknyi ember kik ismerik errefelé, nem mondható tömegnek. Nincs kész rajongó tábora. Kissé elgondolkodik mit mondhatna még, amivel megbizonyosodik, hogy ezt a lényt kereste ez idáig. Majd úgy dönt, jobb lesz kérdezni.*
- Mi szél hozott? Nem láttalak még a környéken.
*Ha vissza kapja a butykosát akkor maga is húz egyet rajta. Eléggé kiszáradt a szája a mormogásban.*
- Oh, igen. *Kezd bele újra, miközben lötyköli a kulacsot.* Kapok valamit, mert kedves voltam? *Pajkosan kacsint a törpére, s bályosan mosolyog.*
A hozzászólás írója (Khyr Kreantis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.08 18:48:31
1797. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-07-08 17:23:00
Üzenet elküldve: 2015-07-08 17:23:00
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Száraz Törpe az Árnyékban //
*Halkan fújtatva üldögél az árnyékban. Azt a felemelő érzést várja, amikor teste kissé hűlni kezd és már nem fenyegeti a veszély, hogy élve megfőjön.*
~Természetesen nekem meg csak ez az egy rend gúnyám van... nyáron... bőrben... megölöm magam...~
*Ellöki magát a faltól, így háta már nem ér biztos pontot, de továbbra is ülve marad. Az utolsó csepp vizet percekkel ezelőtt cseppintette tar fejére. Most embert is öle egy korty langyos vízért. Kissé gondolataiba merülve éri "tetten" az ismeretlen. Murgrind gyorsan moccan, már csak megszokásból, belérögzültek a reflexek. Ám amikor meglátja, hogy nem támadó mozdulattal közelít felé a leány, akkor keze megáll, fél úton kardja markolata felé. Hangosan préseli ki tüdejéből a levegőt és végignézi, amint a másik leguggol és kulacsot nyújt felé.*
- Úgy is érzem magam. *jegyzi meg velőse miközben szemei végigmérik a lányt* Mi van benne?
*Kérdezi, de meg sem várva a választ, keze kinyúl a butykos felé. Ha az ismeretlen az utolsó pillanatban nem kapja el tőle, akkor keze ráfeszül a kulacsra és Muurgrind megérzi, hogy abban hideg folyadék lötyög.*
~Csak nem lóhúgy.~
*Elveszi a kulacsot és bele is szagol... megszokások, elkísérik a törpét széles e világon bármerre jár.*
- Ki vagy, idegen?
*Kérdezi még mielőtt szájához emelné a butykost. Az első korty ital gördül le torkán, tekintete azonban nem szakad el a lányról közben: fejét enyhén oldalra fordítja, hogy láthassa az idegent, míg iszik.*
*Halkan fújtatva üldögél az árnyékban. Azt a felemelő érzést várja, amikor teste kissé hűlni kezd és már nem fenyegeti a veszély, hogy élve megfőjön.*
~Természetesen nekem meg csak ez az egy rend gúnyám van... nyáron... bőrben... megölöm magam...~
*Ellöki magát a faltól, így háta már nem ér biztos pontot, de továbbra is ülve marad. Az utolsó csepp vizet percekkel ezelőtt cseppintette tar fejére. Most embert is öle egy korty langyos vízért. Kissé gondolataiba merülve éri "tetten" az ismeretlen. Murgrind gyorsan moccan, már csak megszokásból, belérögzültek a reflexek. Ám amikor meglátja, hogy nem támadó mozdulattal közelít felé a leány, akkor keze megáll, fél úton kardja markolata felé. Hangosan préseli ki tüdejéből a levegőt és végignézi, amint a másik leguggol és kulacsot nyújt felé.*
- Úgy is érzem magam. *jegyzi meg velőse miközben szemei végigmérik a lányt* Mi van benne?
*Kérdezi, de meg sem várva a választ, keze kinyúl a butykos felé. Ha az ismeretlen az utolsó pillanatban nem kapja el tőle, akkor keze ráfeszül a kulacsra és Muurgrind megérzi, hogy abban hideg folyadék lötyög.*
~Csak nem lóhúgy.~
*Elveszi a kulacsot és bele is szagol... megszokások, elkísérik a törpét széles e világon bármerre jár.*
- Ki vagy, idegen?
*Kérdezi még mielőtt szájához emelné a butykost. Az első korty ital gördül le torkán, tekintete azonban nem szakad el a lányról közben: fejét enyhén oldalra fordítja, hogy láthassa az idegent, míg iszik.*
1796. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-07-08 15:47:12
Üzenet elküldve: 2015-07-08 15:47:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
// Száraz Törpe az Árnyékban //
*Bakancsai alatt peregnek a kis sziklák, ahogy lebucskázik a szirtekről s megveti talpát a kikötő határában. Mélyet szippant a levegőbe. Egyszerre annyi illatot érez, hogy kell egy fél perc az agyának mire sikerül szétbontania és felismernie őket. Itt még érződik a mohás sziklák dohos bűze, s a tenger sós szele, de már felismerhető az édes rum, a faládák száraz szaga és a matrózok izzadt hónaljának bukéja. A lány széles mosollyal a száján fújja ki a gőzös levegőt. Igen, ez az otthon illata, s hallja az otthon hangjait is. Hallja a tompa harangot a dokkokból, mellyel a hajókat irányítják, a kapitányok üvöltözését, a sistergő hús hangját. Nem tudja eldönteni, hogy a saját pofájáról ég a bőr, vagy a közelben sütöget valaki malackát. Megérinti az orcáját.*
- Igen, uram. Ez az én zsírom sercegése. *Felkacag. Ellenőrzi a butykosát és a pengéit, megigazítja összefont haját és kékesszürkéslila ingének gallérját. ~Áfonya, az áfonya színű.~ Gondolja mosollyal ajkán. Sokkal jobban érzi magát, mint odafönn. Nekilódul, hogy bejárja a nyüzsgő révet.
Szőrös, tagbaszakadt, izzadó dokkmunkás siet el előtte, ládával vállán, s csaknem áthajt törékeny termetén. Khyr káromkodik, s csakúgy a férfi. Szúrós pillantásuk találkozik. A nagydarabnak az az egy szerencséje, hogy siet, mert ha nem kotródna el előle hamarosan, akkor fej nélkül futna tovább azzal a fa kockával. A férfi eltűnik egy hajó felé menet és a vörös tovább áll.
Tekintetébe akad a jól ismert Rókalyuk. Elmosolyodik és már ösztönösen menne a kocsma irányába, mikor is megtorpan. ~Majd később, majd később. Lesz még időd piálni, de nem most.~ Aprót sóhajt és nézelődni kezd az emberek között. Kit is keres? Keres valakit? Nad nem adott megfelelő leírást a keresett félről, legalábbis nem részleteset. Egy alacsony embert, vagy egy törpét keres. Nos itt van bőven mindből, de ösztöne azt súgja nem ezek a megfelelőek. Korántsem.
Pár percnyi elvegyült gyaloglás után, s meglehetősen kiszáradva tér le egy árnyékosabb lejárón. Kézfejével végig simít a homlokán és halkan sóhajt. Leoldja magáról a butykost, mielőtt a benne lévő víz megszűnne hidegnek lenni és már-már szájához emelné, mikor kicsit messzebb megpillant egy alakot, aki meglehetősen elcsigázottnak látszik.
~Megessen rajtad a szívem, cukorfalat? Hmm. Na, jó.~ Von vállat képzeletben, majd némán közelebb sétál. Nem akarja, hogy a másik levágja a fejét, vagy egyéb szépségeket tegyen, ezért nem akarja megijeszteni. Sohase becsüld alá az ellenséged, még akkor se ha nem ellenséged... még. Megnyalja a száját és leguggol, talán másfél méterre a törpétől.*
- Na, mivan? *Kérdezi egykedvűen, fapofával.* Szarul nézel ki, barátom. *Mondja, majd felé nyújtja a tömlőjét, melyben ott lötyköl a jéghideg nedű. Félig felvont szemöldökkel tekint a férfira, s várja, hogy az elvegye, vagy eltolja az italát.*
*Bakancsai alatt peregnek a kis sziklák, ahogy lebucskázik a szirtekről s megveti talpát a kikötő határában. Mélyet szippant a levegőbe. Egyszerre annyi illatot érez, hogy kell egy fél perc az agyának mire sikerül szétbontania és felismernie őket. Itt még érződik a mohás sziklák dohos bűze, s a tenger sós szele, de már felismerhető az édes rum, a faládák száraz szaga és a matrózok izzadt hónaljának bukéja. A lány széles mosollyal a száján fújja ki a gőzös levegőt. Igen, ez az otthon illata, s hallja az otthon hangjait is. Hallja a tompa harangot a dokkokból, mellyel a hajókat irányítják, a kapitányok üvöltözését, a sistergő hús hangját. Nem tudja eldönteni, hogy a saját pofájáról ég a bőr, vagy a közelben sütöget valaki malackát. Megérinti az orcáját.*
- Igen, uram. Ez az én zsírom sercegése. *Felkacag. Ellenőrzi a butykosát és a pengéit, megigazítja összefont haját és kékesszürkéslila ingének gallérját. ~Áfonya, az áfonya színű.~ Gondolja mosollyal ajkán. Sokkal jobban érzi magát, mint odafönn. Nekilódul, hogy bejárja a nyüzsgő révet.
Szőrös, tagbaszakadt, izzadó dokkmunkás siet el előtte, ládával vállán, s csaknem áthajt törékeny termetén. Khyr káromkodik, s csakúgy a férfi. Szúrós pillantásuk találkozik. A nagydarabnak az az egy szerencséje, hogy siet, mert ha nem kotródna el előle hamarosan, akkor fej nélkül futna tovább azzal a fa kockával. A férfi eltűnik egy hajó felé menet és a vörös tovább áll.
Tekintetébe akad a jól ismert Rókalyuk. Elmosolyodik és már ösztönösen menne a kocsma irányába, mikor is megtorpan. ~Majd később, majd később. Lesz még időd piálni, de nem most.~ Aprót sóhajt és nézelődni kezd az emberek között. Kit is keres? Keres valakit? Nad nem adott megfelelő leírást a keresett félről, legalábbis nem részleteset. Egy alacsony embert, vagy egy törpét keres. Nos itt van bőven mindből, de ösztöne azt súgja nem ezek a megfelelőek. Korántsem.
Pár percnyi elvegyült gyaloglás után, s meglehetősen kiszáradva tér le egy árnyékosabb lejárón. Kézfejével végig simít a homlokán és halkan sóhajt. Leoldja magáról a butykost, mielőtt a benne lévő víz megszűnne hidegnek lenni és már-már szájához emelné, mikor kicsit messzebb megpillant egy alakot, aki meglehetősen elcsigázottnak látszik.
~Megessen rajtad a szívem, cukorfalat? Hmm. Na, jó.~ Von vállat képzeletben, majd némán közelebb sétál. Nem akarja, hogy a másik levágja a fejét, vagy egyéb szépségeket tegyen, ezért nem akarja megijeszteni. Sohase becsüld alá az ellenséged, még akkor se ha nem ellenséged... még. Megnyalja a száját és leguggol, talán másfél méterre a törpétől.*
- Na, mivan? *Kérdezi egykedvűen, fapofával.* Szarul nézel ki, barátom. *Mondja, majd felé nyújtja a tömlőjét, melyben ott lötyköl a jéghideg nedű. Félig felvont szemöldökkel tekint a férfira, s várja, hogy az elvegye, vagy eltolja az italát.*
1795. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-07-08 14:51:26
Üzenet elküldve: 2015-07-08 14:51:26
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*Talán nem láttak még az itteniek ilyen elcsigázott figurát. Murgrind már szinte csak tántorog fáradtságában, meg unalmában. Már arra sincs se ereje, se kedve, hogy kihúzza magát. Görbe háttal, lógó karokkal bandukol, mint aki a világ másik részéről érkezett meg ebbe a kikötőbe. Azonban nem koldus ő, vagy holmi jöttment senkiházi. Ruházatán és felszerelésén látszik, hosszú utat tett meg, de mindene jó kondícióban van. Nem is figyeli merre halad, csak megy előre rezignáltan, közönyösen. Végül csak elfogy a mehetnékeje és egy kellemesnek tűnő árnyékos részen megáll, leül hátát egy falnak veti. Nagyot ásít, talán még el is szunyókálna végtelen unalmában.*
- Megrohaszt ez a hőség...
*Fejéről lehúzza az eddig árnyékolóként használt csukját. Kopasz fején már kezd serkenni a haj. Kulacsához nyúl és a dugót eltávolítva maradék felmelegedett vizet fejére lögyböli. Igazi megváltásnak érzi most ezt, bár így kifogyott az innivalóból.*
- Mindjárt... csak öt minutát hadd pihenjek itt...
*Motyogja magának félig hangosan. Lehet már megártott neki a nagy hőség.*
- Megrohaszt ez a hőség...
*Fejéről lehúzza az eddig árnyékolóként használt csukját. Kopasz fején már kezd serkenni a haj. Kulacsához nyúl és a dugót eltávolítva maradék felmelegedett vizet fejére lögyböli. Igazi megváltásnak érzi most ezt, bár így kifogyott az innivalóból.*
- Mindjárt... csak öt minutát hadd pihenjek itt...
*Motyogja magának félig hangosan. Lehet már megártott neki a nagy hőség.*
1794. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-07-08 00:19:41
Üzenet elküldve: 2015-07-08 00:19:41
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*Beletelik egy-két órába a saját tempójában lejutni a kikötőbe, de csak sikeredik neki, miután alaposan kinézelődte magát, minden kis furcsa bogarat vagy növényt megszemlélt, illetve leállt hűsölni egy-egy nagyobb szikla árnyékában. Bizony, gondolnia kellett volna a vízre is, legalább egy kulacsnyira az oldalán, azonban semmi meglepő nincs abban, hogy erről teljesen megfeledkezett a siheder. Tán a kikötőben vagy a dokkoknál szert tehet némi édes vízre, mert bármily csábító is a tenger végtelennek tetsző adományából fogyasztani, azt még ő is tudja, hogy egyedül csak rontana a helyzetén.
Így tehát kimelegedve, testi adottságainak tükrében már ennyi gyaloglástól is fáradtan érkezik meg a megannyi hajó pihenőhelyére, ahol egyelőre még nagy a forgalom. Hirtelenjében azt sem tudja, merre menjen tovább, vagy hogyan is kellene információt gyűjtenie a környék alakulásáról. Talán nem ártott volna tényleg megvárnia a szőkét, de annyira morcos volt rá, hogy abban a lelki állapotban képtelen lett volna elviselni az oldalán morgás és ellenségeskedés nélkül. Mert hát nála a mosolygás és a beszéd hiánya felér egy jó nagy adag utálattal, a szöszi nélkül azonban tanácstalan.
~Vajon mire gondolt Nadae...?~
Tűnődik, ahogy elpilledten nézelődik a hajó- és embertömegen. Még az ajkai is résnyire nyílottan pihennek, miként próbálja lehűsíteni a testét, ám amíg a kutyáknál ez remek módszer, nála kevés eredménnyel zárul.
Végül aztán egy aprócska szusszanással indul meg a folyó irányába, mert akkor a vásárlás bonyodalmai nélkül juthat édes vízhez, pancsikolhat is egyet, ha úgy tartja kedve, de legelső sorban felfedezheti a kikötő környékét, amit egyáltalában nem ismer.*
~Talán azt szerette volna, hogy végre megismerjem. Mi másra gondolhatott volna?~
Így tehát kimelegedve, testi adottságainak tükrében már ennyi gyaloglástól is fáradtan érkezik meg a megannyi hajó pihenőhelyére, ahol egyelőre még nagy a forgalom. Hirtelenjében azt sem tudja, merre menjen tovább, vagy hogyan is kellene információt gyűjtenie a környék alakulásáról. Talán nem ártott volna tényleg megvárnia a szőkét, de annyira morcos volt rá, hogy abban a lelki állapotban képtelen lett volna elviselni az oldalán morgás és ellenségeskedés nélkül. Mert hát nála a mosolygás és a beszéd hiánya felér egy jó nagy adag utálattal, a szöszi nélkül azonban tanácstalan.
~Vajon mire gondolt Nadae...?~
Tűnődik, ahogy elpilledten nézelődik a hajó- és embertömegen. Még az ajkai is résnyire nyílottan pihennek, miként próbálja lehűsíteni a testét, ám amíg a kutyáknál ez remek módszer, nála kevés eredménnyel zárul.
Végül aztán egy aprócska szusszanással indul meg a folyó irányába, mert akkor a vásárlás bonyodalmai nélkül juthat édes vízhez, pancsikolhat is egyet, ha úgy tartja kedve, de legelső sorban felfedezheti a kikötő környékét, amit egyáltalában nem ismer.*
~Talán azt szerette volna, hogy végre megismerjem. Mi másra gondolhatott volna?~
1793. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-07-07 22:17:26
Üzenet elküldve: 2015-07-07 22:17:26
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
//A titokzatos növény//
*Torkát szorongatva esik össze az első őr, s még néhány percig hörögve lélegez, majd haláltusája szépen csendesen marad abba. A második őr dühösen indul meg felé, ordibálva. Arcát eltorzítja a düh és a méreg, amit társa halála miatt érez. Lendületében nem akadályozza meg semmi, hiszen Aernnek sikerül elhajolnia előle, így az őr csak siet tovább. Egészen addig, amíg lándzsáját meg nem akasztják meg. Értetlenül áll meg és néz az idegen alakra, akinek itt sem kéne lennie, hogy mégis mit csinál itt. Ahogy közelebb lép, most az őrön van a sor, hogy elhajoljon a szablya elől. Vagyis inkább hátrébb ugrik, hasát jobban behúzva, karjait előre engedve. Enged a szorításnak, s hagyja, hogy a lándzsa elkerüljön tőle. Lassan higgad le az őr. Testsúlyát az egyik lábára helyezi, majd rátámaszkodva fordul meg tengelye körül, s rúg egyenesen Aern gyomra felé, kikerülve a pengét.*
*Torkát szorongatva esik össze az első őr, s még néhány percig hörögve lélegez, majd haláltusája szépen csendesen marad abba. A második őr dühösen indul meg felé, ordibálva. Arcát eltorzítja a düh és a méreg, amit társa halála miatt érez. Lendületében nem akadályozza meg semmi, hiszen Aernnek sikerül elhajolnia előle, így az őr csak siet tovább. Egészen addig, amíg lándzsáját meg nem akasztják meg. Értetlenül áll meg és néz az idegen alakra, akinek itt sem kéne lennie, hogy mégis mit csinál itt. Ahogy közelebb lép, most az őrön van a sor, hogy elhajoljon a szablya elől. Vagyis inkább hátrébb ugrik, hasát jobban behúzva, karjait előre engedve. Enged a szorításnak, s hagyja, hogy a lándzsa elkerüljön tőle. Lassan higgad le az őr. Testsúlyát az egyik lábára helyezi, majd rátámaszkodva fordul meg tengelye körül, s rúg egyenesen Aern gyomra felé, kikerülve a pengét.*
1792. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-07-07 21:37:43
Üzenet elküldve: 2015-07-07 21:37:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Beszerzőkörút – Kikötői verzió//
*Nem is tesz megjegyzést arra, hogy ő takarítson. Csupán az ő hajóján, és csak addig, amíg nem lesz helyette más, aki megcsinálná. Utána a hajóra terelődik a szó.*
-Valóban, talán kissé lestrapált, de annyit megnéztem, hogy kibírja amit ki kell neki. Nem esik szét egykönnyen! *Dobbant újra egyet lábával, mutatva, hogy teljesen jó a hajó. Majd széttárja karjait.*
-De ha tetszik, nyugodtan nézz körbe! Ami az enyém, a tiéd is! *Vigyorog, hátha megkapja a rumos üveget. Egy hajóért cserébe nem nagy ár, főleg, hogy így porzik a torka. De ismeri már annyira a lányt, hogy tudja, hiú ábrándokat kerget, nem fogja megkapni a palackot. Ezután a lány tovább illegeti magát. Leon pedig elhúzza száját. Hiába, tetszik neki a látvány, azonban nem akarja ezt kimondani, csak nadrágja dudorodik, mikor eljátszik a gondolattal. Ezután inkább pördül egy újat és sétálgatni kezd kilométerhiányát leküzdendő.*
-Hát, valóban, unatkozni azt sosem! *Nevet ő is, hiszen ismeri magát, még a legrosszabb helyzetben is próbál nevetséges maradni, bár az utóbbi időben, mintha egy kicsit befásult volna felesége mellett... Szerencsére ez már a múlt. A hajópadlón állva, újra ugyan az az ember, aki egykoron volt. Nos, kissé tán becsavarodva, de mégis ugyan olyan.*
-Nagyon meleg van, biztos azért vagy ennyire szomjas, nem? *Vigyorog, bár kissé el is szontyolodik, hogy nem kap az italból.*
-Szavadon foglak! Jössz nekem pár pohárral! *Jegyzi meg a dolgot. Az ingyen piát sosem utasította vissza eddig, ahogy eztán sem fogja. Valamit kell csinálnia a lánnyal, mert az nem állapot, hogy Dögnek nevezte el a kis kedvencét. Majd, valamit kitalál. Ezután hallja, hogy a férfi még nem járt a tengeren. Ezt Leon elég szomorúnak találja. Ő el sem tudná képzelni életét anélkül.*
-Akkor tényleg kutya egy élet lehetett...
*Ezután jön hajójának sorsa. Ahogy az első kettőt meghallja, mosolya a füléig húzódik, utána azonnal el is tűnik. Idegesen belenyúl az erszénybe, ahol megsimogatja Patkányt.*
-Játékok és emberküzdelem! Ez jó, én is beszállok az arénába, szeretem az ilyet! *Ezután egy sötét árny vonul végig az arcán, majd nagy, mély sóhaj után közli a tényeket.*
-De állatviadal nem lesz a hajómon, ezt előre kijelentem! *Ebben nem tűr vitát, ez látszik rajta.*
-Ha ez így jó, a hajó és én, rendelkezésedre állunk! *Hajol meg kissé a lány előtt, mutatván, komolyan is gondolja a dolgot. Ezután felegyenesedik, összecsapja a tenyerét, majd vigyorogva, kérdőn néz a párosra.*
-És egyébként, ki a kapitány?
*Nem is tesz megjegyzést arra, hogy ő takarítson. Csupán az ő hajóján, és csak addig, amíg nem lesz helyette más, aki megcsinálná. Utána a hajóra terelődik a szó.*
-Valóban, talán kissé lestrapált, de annyit megnéztem, hogy kibírja amit ki kell neki. Nem esik szét egykönnyen! *Dobbant újra egyet lábával, mutatva, hogy teljesen jó a hajó. Majd széttárja karjait.*
-De ha tetszik, nyugodtan nézz körbe! Ami az enyém, a tiéd is! *Vigyorog, hátha megkapja a rumos üveget. Egy hajóért cserébe nem nagy ár, főleg, hogy így porzik a torka. De ismeri már annyira a lányt, hogy tudja, hiú ábrándokat kerget, nem fogja megkapni a palackot. Ezután a lány tovább illegeti magát. Leon pedig elhúzza száját. Hiába, tetszik neki a látvány, azonban nem akarja ezt kimondani, csak nadrágja dudorodik, mikor eljátszik a gondolattal. Ezután inkább pördül egy újat és sétálgatni kezd kilométerhiányát leküzdendő.*
-Hát, valóban, unatkozni azt sosem! *Nevet ő is, hiszen ismeri magát, még a legrosszabb helyzetben is próbál nevetséges maradni, bár az utóbbi időben, mintha egy kicsit befásult volna felesége mellett... Szerencsére ez már a múlt. A hajópadlón állva, újra ugyan az az ember, aki egykoron volt. Nos, kissé tán becsavarodva, de mégis ugyan olyan.*
-Nagyon meleg van, biztos azért vagy ennyire szomjas, nem? *Vigyorog, bár kissé el is szontyolodik, hogy nem kap az italból.*
-Szavadon foglak! Jössz nekem pár pohárral! *Jegyzi meg a dolgot. Az ingyen piát sosem utasította vissza eddig, ahogy eztán sem fogja. Valamit kell csinálnia a lánnyal, mert az nem állapot, hogy Dögnek nevezte el a kis kedvencét. Majd, valamit kitalál. Ezután hallja, hogy a férfi még nem járt a tengeren. Ezt Leon elég szomorúnak találja. Ő el sem tudná képzelni életét anélkül.*
-Akkor tényleg kutya egy élet lehetett...
*Ezután jön hajójának sorsa. Ahogy az első kettőt meghallja, mosolya a füléig húzódik, utána azonnal el is tűnik. Idegesen belenyúl az erszénybe, ahol megsimogatja Patkányt.*
-Játékok és emberküzdelem! Ez jó, én is beszállok az arénába, szeretem az ilyet! *Ezután egy sötét árny vonul végig az arcán, majd nagy, mély sóhaj után közli a tényeket.*
-De állatviadal nem lesz a hajómon, ezt előre kijelentem! *Ebben nem tűr vitát, ez látszik rajta.*
-Ha ez így jó, a hajó és én, rendelkezésedre állunk! *Hajol meg kissé a lány előtt, mutatván, komolyan is gondolja a dolgot. Ezután felegyenesedik, összecsapja a tenyerét, majd vigyorogva, kérdőn néz a párosra.*
-És egyébként, ki a kapitány?
1791. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-07-07 21:22:23
Üzenet elküldve: 2015-07-07 21:22:23
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
//Kalózok markában//
*Valahin szép kis felfordulást csinál a rumosban, na nem mintha az ott dolgozók nem lennének hozzászokva a részeg matrózok és kalózok perpatvaraihoz, csak hogy azok általában este virágzanak, és nem fényes nappal. A vendégek teljesen felesleges bántalmazása és megzavarása sokakban vérnyomás emelkedést okoz, de leginkább abban a férfiben, akibe végül beleütközik a lovag, s mit sem törődve az általa vélhetően elsajátított erkölcsi tanításokkal, hátrahagyja a földre került alakot. Nyilván van jobb dolga is, meg kell találnia Dinarát, mielőtt végleg a nyomát vesztené, és szerencséjére észre is veheti a felszívódni kívánó két férfit, akik nemrég még erősen tartották vissza Arun üldözésétől. Mindkettő más irányban halad, így vagy az egyikre céloz, vagy a másikra, bár tulajdonképpen mindegy is, mert a felborított férfi Valahin után megy, és hátulról elkapva a sisakját - vagy a haját, ha a fejfedő épp nincs rajta -, magához rántja, megtorlást remélve. Valószínűleg amúgy sem sikerült volna eltalálnia a menekülőket, hiszen nem elég, hogy a lovag nem büszkélkedhet jó célzással, de mindennek tetejében még mozgásban is vannak a célpontjai. Talán szerencse is, hogy a feldühödött férfi elkapta, mert így nem sebesített meg véletlenül másokat egy félresikerült dobással.*
- Azt hiszed csak úgy leléphetsz, kutya?! Miután mindenkit felborítasz?! Há' kiről loptad ezt a páncélt, szégyentelen?! Eljátszod itt a lovagot, mi?! *Kiabál vele a férfi, és ha nincs rajta sisak, egy jókorát be is húz Valahinnak, de az biztos, hogy ellöki, a páncél súlyának köszönhetően pedig nem lesz nehéz a földre kerülnie a lovagnak.
Nem elég, hogy kalózok rabolták el a vörös hölgyeményt, ám most még egy teljesen irreleváns alakkal is foglalkoznia kell Arrowyennek, hozományaként a rumosban keltett felfordulásnak. A pasas mondjuk nem annak a fajtának néz ki, aki városőrért fog kiáltani, azonban akadnak még dühös vendégek a közelben.
Tehát Dinara egyelőre nem kap választ a kiáltására, más módszerhez kell folyamodnia, ha azt szeretné, hogy később a nyomára akadjon a lovag.*
*Valahin szép kis felfordulást csinál a rumosban, na nem mintha az ott dolgozók nem lennének hozzászokva a részeg matrózok és kalózok perpatvaraihoz, csak hogy azok általában este virágzanak, és nem fényes nappal. A vendégek teljesen felesleges bántalmazása és megzavarása sokakban vérnyomás emelkedést okoz, de leginkább abban a férfiben, akibe végül beleütközik a lovag, s mit sem törődve az általa vélhetően elsajátított erkölcsi tanításokkal, hátrahagyja a földre került alakot. Nyilván van jobb dolga is, meg kell találnia Dinarát, mielőtt végleg a nyomát vesztené, és szerencséjére észre is veheti a felszívódni kívánó két férfit, akik nemrég még erősen tartották vissza Arun üldözésétől. Mindkettő más irányban halad, így vagy az egyikre céloz, vagy a másikra, bár tulajdonképpen mindegy is, mert a felborított férfi Valahin után megy, és hátulról elkapva a sisakját - vagy a haját, ha a fejfedő épp nincs rajta -, magához rántja, megtorlást remélve. Valószínűleg amúgy sem sikerült volna eltalálnia a menekülőket, hiszen nem elég, hogy a lovag nem büszkélkedhet jó célzással, de mindennek tetejében még mozgásban is vannak a célpontjai. Talán szerencse is, hogy a feldühödött férfi elkapta, mert így nem sebesített meg véletlenül másokat egy félresikerült dobással.*
- Azt hiszed csak úgy leléphetsz, kutya?! Miután mindenkit felborítasz?! Há' kiről loptad ezt a páncélt, szégyentelen?! Eljátszod itt a lovagot, mi?! *Kiabál vele a férfi, és ha nincs rajta sisak, egy jókorát be is húz Valahinnak, de az biztos, hogy ellöki, a páncél súlyának köszönhetően pedig nem lesz nehéz a földre kerülnie a lovagnak.
Nem elég, hogy kalózok rabolták el a vörös hölgyeményt, ám most még egy teljesen irreleváns alakkal is foglalkoznia kell Arrowyennek, hozományaként a rumosban keltett felfordulásnak. A pasas mondjuk nem annak a fajtának néz ki, aki városőrért fog kiáltani, azonban akadnak még dühös vendégek a közelben.
Tehát Dinara egyelőre nem kap választ a kiáltására, más módszerhez kell folyamodnia, ha azt szeretné, hogy később a nyomára akadjon a lovag.*
1790. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-07-07 12:40:46
Üzenet elküldve: 2015-07-07 12:40:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Beszerzőkörút – Kikötői verzió//
*Rinanra mereszti szikrázó szürkéit, egy felfordítással.*
- Mindennek megvan a maga ideje. *Jelenti ki hidegen.
Jót derül, ahogy Leon hátrább lép, s inkább tartózkodik Bájgúnártól. A férfiak már csak ilyenek. Egymás között nem élcelődnek ilyennel, de ha egy nő is kerül a társaságukba… Valahogy ezt mindig is szerette kihasználni, talán, mert mindig volt valaki, aki partnere volt ebben.
A nyál megtörlésére csak felvonja a szemöldökét.*
- Végül is valakinek takarítania is kell. *Vigyorodik el újra.* - De azért annyira nem új. Úgy néz ki, mint ami az utóbbi időben megviselt úton járt. *Néz körbe a fedélzeten.* - Szétnéztél jobban is rajta?
*Kérdezi szakmai szemmel, és hangsúllyal. Valóban érdekli a hajó. Végre egy olyan dolog, melyhez ő is ért valamelyest. Majd újra emlegetésre kerül a formás hátsója.
~Hogy is fogalmazott Vöröske? Igen, díjnyertes!~
S közben tenyerével rá is simít. Mi tagadás, azért még mindig formás, annak ellenére, hogy az utóbbi időben rengeteget fogyott. Korábban sem volt nagy darab, de most mintha fele annyira csökkent volna testsúlya. Lassan már csak csont és bőr lesz.*
- Abból legfeljebb egy, vagy két alkalom volt. S akkor is tudtam magamra vigyázni. *Emeli fel nevetve mutatóujját.* - Megszökni valahogy mindig sikerült. Kivéve egyszer kétszer, amikor egy hajó fenekén rohadtunk. De legalább nem unatkoztam. *Kacsint a fiúra.
Mindig is szórakoztatta a férfi. Nem hétköznapi, besavanyodott ő. Inkább életvidám, már amikor a tengeren vannak. Szövetségesük voltak azután, de hamar elváltak útjaik. Hébe hóba találkoztak csak utána.
Az üzlet gondolatán elgondolkodik, majd kajánul vigyorodik el. De most nincs ideje ezzel foglalkoznia, hiszen a dög megnevezésen a férfi megsértődött. Közben pedig Bájgúnár is ölelgeti. Mancsait leszedi derekáról, csípőjéről, s arrébb hessegeti.*
- Sicc, kutya. *Nem nagyon van tisztába az állatok megszólításával.* - Áh… *Sóhajt fel drasztikusan.* - Nekem sincs kivel beszéljek, nehogy azt hidd. Inkább maradok én is az árbocnál. De az állatiszonyomról, mindig is tudtál. Inkább megeszem azt a dögöt, minthogy megfogjam *Vigyorodik el, bár ahhoz előbb meg is kéne fognia. Vállait hetykén vonja meg.
Rumját viszont visszalopva féltőn öleli magához.*
- Még mit nem! Inkább meghívlak a Rumosba néhányra. De nekem is ennyi van egész napra. *Emeli fel az üveget, s löttyinti meg. Pedig az még majdnem tele van. De hosszú még a nap, s sok mindent kell még csinálnia itt lent.*
- Á, nem vagyok én nyakra-főre alkoholista. Úgy vagyok ezzel, mint a te kis Dögöd is. Akkor iszok, amikor szomjazok.
*Vagyis mindig szomjas, ez tény. S hogy ezt megmutassa újabb kortyot iszik az üvegből. De újabb meglepetés éri, mégpedig Bájgúnár szájából.*
- Sose jártál még a tengeren? *Nem tudja miért lepi ez meg. A legtöbb ember még csak nem is látja élete során a tenger. De számára ez olyan hihetetlen, hiszen valahogy készpénznek veszi, hogy mindenki ott jár kel, és akar élni.
~Hajónk.~
Tetszik a férfi hozzállása, mintha már a markában érezné a hajót. De sajnos most nem verheti át a másikat. Így ha a hajót megszerzi céljának, a férfit is meg kell. Szerepe neki is lesz ebben, nem hagyja ki. Vigyorogva tekint a másikra.*
- Emberküzdelem. Szerencsejáték. Állatküzdelem. *Teszi csípőre a kezét, miközben kissé terpeszben áll.*
- A hajó tökéletes lehetne erre. Belépővel, s díjak kiosztásával elég simlis alakot ide lehetne vonzani, hogy itt szórja a pénzt, nekünk. Nem is kéne messzire vinni, csak a Dokkok legvégére. Még sok feladatunk sem lenne. Közben persze a simlis áruk üzletelésével is lehetne foglalkozni. *S tudna erre is egy jó embert, aki végrehajtaná. Nem hiába tartotta fenn kapcsolatait, miután elvált a tengertől.*
- Akár úszóhajón is csinálhatnánk.
*Reméli a téma, nagyon nem fog elkalandozni most már innen. Üzletelni kell, s ezen a hajón meg akarja azt csinálni.*
- Van egy másik hajóm. Kisebb, és gyorsabb. Azon tudnánk utazni, s fosztogatni is a tengeren.
*Veti be végül, a saját részét is a dologba.*
*Rinanra mereszti szikrázó szürkéit, egy felfordítással.*
- Mindennek megvan a maga ideje. *Jelenti ki hidegen.
Jót derül, ahogy Leon hátrább lép, s inkább tartózkodik Bájgúnártól. A férfiak már csak ilyenek. Egymás között nem élcelődnek ilyennel, de ha egy nő is kerül a társaságukba… Valahogy ezt mindig is szerette kihasználni, talán, mert mindig volt valaki, aki partnere volt ebben.
A nyál megtörlésére csak felvonja a szemöldökét.*
- Végül is valakinek takarítania is kell. *Vigyorodik el újra.* - De azért annyira nem új. Úgy néz ki, mint ami az utóbbi időben megviselt úton járt. *Néz körbe a fedélzeten.* - Szétnéztél jobban is rajta?
*Kérdezi szakmai szemmel, és hangsúllyal. Valóban érdekli a hajó. Végre egy olyan dolog, melyhez ő is ért valamelyest. Majd újra emlegetésre kerül a formás hátsója.
~Hogy is fogalmazott Vöröske? Igen, díjnyertes!~
S közben tenyerével rá is simít. Mi tagadás, azért még mindig formás, annak ellenére, hogy az utóbbi időben rengeteget fogyott. Korábban sem volt nagy darab, de most mintha fele annyira csökkent volna testsúlya. Lassan már csak csont és bőr lesz.*
- Abból legfeljebb egy, vagy két alkalom volt. S akkor is tudtam magamra vigyázni. *Emeli fel nevetve mutatóujját.* - Megszökni valahogy mindig sikerült. Kivéve egyszer kétszer, amikor egy hajó fenekén rohadtunk. De legalább nem unatkoztam. *Kacsint a fiúra.
Mindig is szórakoztatta a férfi. Nem hétköznapi, besavanyodott ő. Inkább életvidám, már amikor a tengeren vannak. Szövetségesük voltak azután, de hamar elváltak útjaik. Hébe hóba találkoztak csak utána.
Az üzlet gondolatán elgondolkodik, majd kajánul vigyorodik el. De most nincs ideje ezzel foglalkoznia, hiszen a dög megnevezésen a férfi megsértődött. Közben pedig Bájgúnár is ölelgeti. Mancsait leszedi derekáról, csípőjéről, s arrébb hessegeti.*
- Sicc, kutya. *Nem nagyon van tisztába az állatok megszólításával.* - Áh… *Sóhajt fel drasztikusan.* - Nekem sincs kivel beszéljek, nehogy azt hidd. Inkább maradok én is az árbocnál. De az állatiszonyomról, mindig is tudtál. Inkább megeszem azt a dögöt, minthogy megfogjam *Vigyorodik el, bár ahhoz előbb meg is kéne fognia. Vállait hetykén vonja meg.
Rumját viszont visszalopva féltőn öleli magához.*
- Még mit nem! Inkább meghívlak a Rumosba néhányra. De nekem is ennyi van egész napra. *Emeli fel az üveget, s löttyinti meg. Pedig az még majdnem tele van. De hosszú még a nap, s sok mindent kell még csinálnia itt lent.*
- Á, nem vagyok én nyakra-főre alkoholista. Úgy vagyok ezzel, mint a te kis Dögöd is. Akkor iszok, amikor szomjazok.
*Vagyis mindig szomjas, ez tény. S hogy ezt megmutassa újabb kortyot iszik az üvegből. De újabb meglepetés éri, mégpedig Bájgúnár szájából.*
- Sose jártál még a tengeren? *Nem tudja miért lepi ez meg. A legtöbb ember még csak nem is látja élete során a tenger. De számára ez olyan hihetetlen, hiszen valahogy készpénznek veszi, hogy mindenki ott jár kel, és akar élni.
~Hajónk.~
Tetszik a férfi hozzállása, mintha már a markában érezné a hajót. De sajnos most nem verheti át a másikat. Így ha a hajót megszerzi céljának, a férfit is meg kell. Szerepe neki is lesz ebben, nem hagyja ki. Vigyorogva tekint a másikra.*
- Emberküzdelem. Szerencsejáték. Állatküzdelem. *Teszi csípőre a kezét, miközben kissé terpeszben áll.*
- A hajó tökéletes lehetne erre. Belépővel, s díjak kiosztásával elég simlis alakot ide lehetne vonzani, hogy itt szórja a pénzt, nekünk. Nem is kéne messzire vinni, csak a Dokkok legvégére. Még sok feladatunk sem lenne. Közben persze a simlis áruk üzletelésével is lehetne foglalkozni. *S tudna erre is egy jó embert, aki végrehajtaná. Nem hiába tartotta fenn kapcsolatait, miután elvált a tengertől.*
- Akár úszóhajón is csinálhatnánk.
*Reméli a téma, nagyon nem fog elkalandozni most már innen. Üzletelni kell, s ezen a hajón meg akarja azt csinálni.*
- Van egy másik hajóm. Kisebb, és gyorsabb. Azon tudnánk utazni, s fosztogatni is a tengeren.
*Veti be végül, a saját részét is a dologba.*
1789. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-07-07 09:34:03
Üzenet elküldve: 2015-07-07 09:34:03
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Beszerzőkörút – Kikötői verzió//
*Na igen, meglehet, hogy mégiscsak az elfben van több versengési vágy, ha már egyszer a melegségben is ezt látja. Bár mostanában a kölyök is egyre különösebb... talán beszélnie kéne vele erről. Habár az érzelmei valószínűleg ugyanolyan tiszták, mint eddig, hiszen nem tudja, hogy másképp is lehetne. Mármint persze nem is lehet. Mert nem.*
- Inkább az lenne unalmas.
*Röhög fel a fiú, bár azért furának találja, hogy éppen a kalóz szólt be neki az értelmességét illetően. Kétli, hogy ezelőtt a pasas előtt kéne szégyellnie bármit is.*
- Se.
*Sóhajt fel, és fekete szempárját végigfuttatja a lányon. Talán ki kéne mutatnia, hogy még mindig vonzódik hozzá...? Vigyorogva hallgat bele a beszélgetésbe, ami azt illeti, simán el tudná képzelni Nadaéről, hogy néha napján az árboccal beszélget. Végül is, megmagyarázhatatlanul vonzódik a hajókhoz. A fiút éppen ezért lepi meg a dühös pillantás, de nem teszi szóvá, amíg nincsenek újra magukban. A kalóz talán annyira megijedt, hogy észre sem vette Rinan karját a derekán, mindenesetre az elf nem zavartatja magát, kissé közelebb húzza, hátha direkt feledkezett meg róla.*
- Rövid pórázon tartanak.
*Röhög fel, de azért megjegyzi magának, hogy a rumhercegnő ismét nem adott rendes választ... talán még ő sem tudja, vagy csak nem akarja elismerni, hogy közel kerültek egymáshoz. A fiúnak aztán mindegy, végül amúgy sem a megnevezések számítanak.*
- Nem, az az én szokásom. Talán mert még sosem volt hajóm.
*Gondolkozik el a dolgon, pedig az egyetlen igazi szerelme valószínűleg a tenger. Persze szereti a nőket, de a legtöbbjük pár alkalom után unalmassá válik, aztán a mellükre szívják, ha már nincs oda értük.*
*Na igen, meglehet, hogy mégiscsak az elfben van több versengési vágy, ha már egyszer a melegségben is ezt látja. Bár mostanában a kölyök is egyre különösebb... talán beszélnie kéne vele erről. Habár az érzelmei valószínűleg ugyanolyan tiszták, mint eddig, hiszen nem tudja, hogy másképp is lehetne. Mármint persze nem is lehet. Mert nem.*
- Inkább az lenne unalmas.
*Röhög fel a fiú, bár azért furának találja, hogy éppen a kalóz szólt be neki az értelmességét illetően. Kétli, hogy ezelőtt a pasas előtt kéne szégyellnie bármit is.*
- Se.
*Sóhajt fel, és fekete szempárját végigfuttatja a lányon. Talán ki kéne mutatnia, hogy még mindig vonzódik hozzá...? Vigyorogva hallgat bele a beszélgetésbe, ami azt illeti, simán el tudná képzelni Nadaéről, hogy néha napján az árboccal beszélget. Végül is, megmagyarázhatatlanul vonzódik a hajókhoz. A fiút éppen ezért lepi meg a dühös pillantás, de nem teszi szóvá, amíg nincsenek újra magukban. A kalóz talán annyira megijedt, hogy észre sem vette Rinan karját a derekán, mindenesetre az elf nem zavartatja magát, kissé közelebb húzza, hátha direkt feledkezett meg róla.*
- Rövid pórázon tartanak.
*Röhög fel, de azért megjegyzi magának, hogy a rumhercegnő ismét nem adott rendes választ... talán még ő sem tudja, vagy csak nem akarja elismerni, hogy közel kerültek egymáshoz. A fiúnak aztán mindegy, végül amúgy sem a megnevezések számítanak.*
- Nem, az az én szokásom. Talán mert még sosem volt hajóm.
*Gondolkozik el a dolgon, pedig az egyetlen igazi szerelme valószínűleg a tenger. Persze szereti a nőket, de a legtöbbjük pár alkalom után unalmassá válik, aztán a mellükre szívják, ha már nincs oda értük.*
1788. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-07-06 21:46:22
Üzenet elküldve: 2015-07-06 21:46:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Beszerzőkörút – Kikötői verzió//
*Meglepődik a férfi válaszán. Nem volt baja a melegekkel eddig. Mondjuk, tény, hogy sokkal nem is találkozott, de nem is akart egyáltalán.*
-Ohh, értem! *Hagyja annyiban a témát. Nem akar belemenni, hiszen gyomra sem nagyon van hozzá. Lányok közt még eltűri, sőt elnézi a dolgokat, de a férfiak az már más téma. Bele sem akar gondolni.*
-Szörnyű egy élet lehet! *Vigyorog, mikor elmondja, hogy a kutyája. Leon a gyenge jellemű nőket kedveli és ebbe a kategóriába Nadae nem tartozik bele. Nem érti azt sem, hogyan várja el tőle a lány, hogy értelmes emberként viselkedjen. Leon nem játssza meg magát, így nem fog másképp viselkedni.*
-Ehemm, persze, összeillenénk... *Lép hátrább egy picit, mintha azt képzelné, még a végén tényleg összeillenek. Mikor a lány köp a padlóra, Leon egyszerűen csak rádob egy rongyot és a lábával eltörli, majd elrúgja a nyálas szövetet.*
-Nem kéne, még új a hajó! *Néz egy kicsit szigorúan, de aztán újra elvigyorodik. Talán kissé tényleg kijött a kalózszerepből. A koszt nem nagyon bírja... Ezután felemlegeti a régi dolgokat. Ezt már Leon sem bírja nevetés nélkül.*
-Voltak ám szebb pillanataim is, mint mikor a formás kis hátsódat kellett megmenteni! *Háborodik fel színpadiasan, de közben végig ott van a letörölhetetlen vigyor a képén.*
-Mégis milyen üzletre gondolsz?
*Kérdezi szemöldökét felhúzva. Ezt nem egészen érti. Megszabadulni nem akar a hajótól, hiszen nem ezért szerezte meg, de lehet a lány teljesen mást tervez vele. Ezután jön a további sértegetése a kis kedvencének. Újra elkezd dobolni lábával.*
-Ne nevezd dögnek, van neve is, Patkánynak! No és ha megbolondultam? Semmi más bajom nincs, mint, hogy vele beszélek! Nekem nem volt kiskutyám, aki szóval tartson! *Bök állával a férfi felé. De izgalmában újat kortyol, de ez már csak egy félnek sikeredik, mert kifogyott a kulacs. Fejjel lefelé fordítja, mutatván, nincs már benne.*
-De ha már rum, megkínálnátok? *Ejt meg egy féloldalas mosolyt, és meg is marad ennyinél, mert Patkány ócsárlása eléggé elvette a kedvét. Úgy látszik a lány is egy pillanatra elszomorodik, de ennek Leon nem érti meg az okát, úgyhogy nem is tud vele csak egy pillanat erejéig törődni.*
-El sem tudom képzelni, hogy mit csinálhatsz te hajó nélkül? Iszol és felszedsz mindenkit unalmadban? *Ugyanis Leon csak depressziósan bírta a víz nélkül, Nadaet pedig egyszerűen sehogy sem tudja elképzelni abban a helyzetben, amiben ő volt...*
-Nos, mondd te Kalózkirálynőm, miként képzeled a hajónk sorsát?
*Meglepődik a férfi válaszán. Nem volt baja a melegekkel eddig. Mondjuk, tény, hogy sokkal nem is találkozott, de nem is akart egyáltalán.*
-Ohh, értem! *Hagyja annyiban a témát. Nem akar belemenni, hiszen gyomra sem nagyon van hozzá. Lányok közt még eltűri, sőt elnézi a dolgokat, de a férfiak az már más téma. Bele sem akar gondolni.*
-Szörnyű egy élet lehet! *Vigyorog, mikor elmondja, hogy a kutyája. Leon a gyenge jellemű nőket kedveli és ebbe a kategóriába Nadae nem tartozik bele. Nem érti azt sem, hogyan várja el tőle a lány, hogy értelmes emberként viselkedjen. Leon nem játssza meg magát, így nem fog másképp viselkedni.*
-Ehemm, persze, összeillenénk... *Lép hátrább egy picit, mintha azt képzelné, még a végén tényleg összeillenek. Mikor a lány köp a padlóra, Leon egyszerűen csak rádob egy rongyot és a lábával eltörli, majd elrúgja a nyálas szövetet.*
-Nem kéne, még új a hajó! *Néz egy kicsit szigorúan, de aztán újra elvigyorodik. Talán kissé tényleg kijött a kalózszerepből. A koszt nem nagyon bírja... Ezután felemlegeti a régi dolgokat. Ezt már Leon sem bírja nevetés nélkül.*
-Voltak ám szebb pillanataim is, mint mikor a formás kis hátsódat kellett megmenteni! *Háborodik fel színpadiasan, de közben végig ott van a letörölhetetlen vigyor a képén.*
-Mégis milyen üzletre gondolsz?
*Kérdezi szemöldökét felhúzva. Ezt nem egészen érti. Megszabadulni nem akar a hajótól, hiszen nem ezért szerezte meg, de lehet a lány teljesen mást tervez vele. Ezután jön a további sértegetése a kis kedvencének. Újra elkezd dobolni lábával.*
-Ne nevezd dögnek, van neve is, Patkánynak! No és ha megbolondultam? Semmi más bajom nincs, mint, hogy vele beszélek! Nekem nem volt kiskutyám, aki szóval tartson! *Bök állával a férfi felé. De izgalmában újat kortyol, de ez már csak egy félnek sikeredik, mert kifogyott a kulacs. Fejjel lefelé fordítja, mutatván, nincs már benne.*
-De ha már rum, megkínálnátok? *Ejt meg egy féloldalas mosolyt, és meg is marad ennyinél, mert Patkány ócsárlása eléggé elvette a kedvét. Úgy látszik a lány is egy pillanatra elszomorodik, de ennek Leon nem érti meg az okát, úgyhogy nem is tud vele csak egy pillanat erejéig törődni.*
-El sem tudom képzelni, hogy mit csinálhatsz te hajó nélkül? Iszol és felszedsz mindenkit unalmadban? *Ugyanis Leon csak depressziósan bírta a víz nélkül, Nadaet pedig egyszerűen sehogy sem tudja elképzelni abban a helyzetben, amiben ő volt...*
-Nos, mondd te Kalózkirálynőm, miként képzeled a hajónk sorsát?
1787. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-07-06 21:01:01
Üzenet elküldve: 2015-07-06 21:01:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Beszerzőkörút – Kikötői verzió//
*A férfiak újra… Szemeit forgatja körbe unottan, majd türelmetlenül dobol ujjaival a korláton. Sose értette ezt a fajta népséget. Mintha a férfiak folyamatosan kakaskodnának. Mintha ez éltetné őket.*
- Unalmas.
*Fűzi végül hozzá, ahogy ajkait lebiggyeszti.*
- Néha igazán viselkedhetnétek értelmes emberek módjára.
*Mondja ezt ő. Pont ő. De hát önkritika nélkül szép az élet nemde bár? Így legalább bármit képes magáról elhinni az ember, még ha nem is úgy van. Inkább csak újra megrázza orszolánsörényét, ahogy kellemesebb témára terelődik a téma.*
- Szerintem tökéletesen összeillenétek.
*Vigyorodik végül el. Ha mást nem legalább a csipkelődést megtalálja a kakaskodásba. Ezt is valahogy az ő pártjára lehet állítani.*
- Kislány. *Ismétli el, majd akaratlanul is a fedélzetre köp. No igen, nem a neveltetéséről volt sose híres. De nem is tagadta sose, hogy erényei nincsenek. Inkább ringó csípővel járja ő is körbe a fedélzetet, s magába már oszt és szoroz is.*
- Mint régen? *Neveti el magát, ahogy a kardot nézni.* - Vagyis úgy, hogy egy fedélzet alján ülsz, összeláncolt kezekkel? Várva arra, hogy valaki eljöjjön végre értünk? *Neveti el első találkozásuk emlékét. Ebből a szemszögből nézve tényleg ironikusnak is hathat az egész.*
- S mi lenne, ha üzletet csinálnánk a hajóból?
*Igen, többes számba beszél. Mintha már az övé lenne. Habár csak az ötlete van meg, de egy megfelelő befektetővel akár profitálhatnának is rendesen.
Kezeivel megtámaszkodik végül a korláton, majd könnyedén felhúzza magát, hogy leüljön rá. Fedetlen lábait keresztbe rakja, Rákönyököl végül, hogy aztán állát tenyerébe rejtse.*
- Révész.
*Ízlelgeti a nevet. De hamar áttérnek a dögre. Szerencsére hamar elkerül szemei elől. Az ilyen jószágokkal mindig is csak egy dolgot csinált. Megette őket.*
- Miért, mi ha nem dög? *Néz rá kerek szemekkel. Továbbra is csak hitetlenkedik, s fejét rázza. *- Persze, senki sem normális, ez tény, de hát azért. Az egy állat. Olyan ez, mintha én az árbochoz beszélnék, ha unatkozok.
*S még véletlenül sem említi meg, hogy valójában ez így is szokott lenni. Annak szokott beszélni, ha épp kedve tartja, vagy ha úgy gondolja, hogy senki sem nézi. Leon kérdésén jót nevet. Fejét közben hátra is szegi, s engedi, hogy a lágy, hűs szellő vigye egy ideig a szélbe.*
- No, épp ezért meg sem próbálok jó polgár lenni. Azok nem isznak. Sose mondanék le a rumról. *Hírnevéhez méltón cseni ki az elf ujjai közül az italt, anélkül, hogy az észrevenni, s már kortyol is mohón belőle. Nem törődik olyannal, hogy a forró napon hamar meg fog neki ártani. Meg fog neki, ezt tudja, de hát vannak itt páran, akik ezt majd kezelik.
Szemei dühösen szikráznak Rinanra ahogy meghallja a kérdését.*
- Melyik? A lopott, vagy a talált? *Kérdez inkább vissza, majd nevetni próbál, de ez inkább keserű nevetés. S ha már úgyis a fiúról van szó. Csak hevesen bólogat Rinan felvetésén.*
- Jah, kicsit engedetlen, de majd megnevelődik. Legfeljebb nem kap pár napig enni. *Vonja meg vállait. De a kérdésre őszintén nem válaszol.
~Ki is ő? S kik is ők nekem?~
Gyötri a gondolat, miközben szemeit lesüti lábaira. Fél, hogy esetleg lassan közel kerülnek hozzá a barlangiak. Majd szokásához híven megjátszva magát, boldogan tekint fel újra, jelét sem adva annak, hogy legbelül már rég nem az. Az tökéletes álca.*
- Te pasizhatunk is együtt. Gondoltuk felszedünk téged. Egyébként nincs semmi különös. Egy ideje szárazföldi patkánnyá váltam. Itt próbálok meg tenni valamit. Valamit, aminek még számomra is van értelme. Mondjuk ebbe a hajóba látok fantáziát, ha itt maradna a Kikötőbe… Esetleg, ha a szirtektől nem messze lenne, jól megközelíthető helyen. *Gondolkodik immár hangosan.*
*A férfiak újra… Szemeit forgatja körbe unottan, majd türelmetlenül dobol ujjaival a korláton. Sose értette ezt a fajta népséget. Mintha a férfiak folyamatosan kakaskodnának. Mintha ez éltetné őket.*
- Unalmas.
*Fűzi végül hozzá, ahogy ajkait lebiggyeszti.*
- Néha igazán viselkedhetnétek értelmes emberek módjára.
*Mondja ezt ő. Pont ő. De hát önkritika nélkül szép az élet nemde bár? Így legalább bármit képes magáról elhinni az ember, még ha nem is úgy van. Inkább csak újra megrázza orszolánsörényét, ahogy kellemesebb témára terelődik a téma.*
- Szerintem tökéletesen összeillenétek.
*Vigyorodik végül el. Ha mást nem legalább a csipkelődést megtalálja a kakaskodásba. Ezt is valahogy az ő pártjára lehet állítani.*
- Kislány. *Ismétli el, majd akaratlanul is a fedélzetre köp. No igen, nem a neveltetéséről volt sose híres. De nem is tagadta sose, hogy erényei nincsenek. Inkább ringó csípővel járja ő is körbe a fedélzetet, s magába már oszt és szoroz is.*
- Mint régen? *Neveti el magát, ahogy a kardot nézni.* - Vagyis úgy, hogy egy fedélzet alján ülsz, összeláncolt kezekkel? Várva arra, hogy valaki eljöjjön végre értünk? *Neveti el első találkozásuk emlékét. Ebből a szemszögből nézve tényleg ironikusnak is hathat az egész.*
- S mi lenne, ha üzletet csinálnánk a hajóból?
*Igen, többes számba beszél. Mintha már az övé lenne. Habár csak az ötlete van meg, de egy megfelelő befektetővel akár profitálhatnának is rendesen.
Kezeivel megtámaszkodik végül a korláton, majd könnyedén felhúzza magát, hogy leüljön rá. Fedetlen lábait keresztbe rakja, Rákönyököl végül, hogy aztán állát tenyerébe rejtse.*
- Révész.
*Ízlelgeti a nevet. De hamar áttérnek a dögre. Szerencsére hamar elkerül szemei elől. Az ilyen jószágokkal mindig is csak egy dolgot csinált. Megette őket.*
- Miért, mi ha nem dög? *Néz rá kerek szemekkel. Továbbra is csak hitetlenkedik, s fejét rázza. *- Persze, senki sem normális, ez tény, de hát azért. Az egy állat. Olyan ez, mintha én az árbochoz beszélnék, ha unatkozok.
*S még véletlenül sem említi meg, hogy valójában ez így is szokott lenni. Annak szokott beszélni, ha épp kedve tartja, vagy ha úgy gondolja, hogy senki sem nézi. Leon kérdésén jót nevet. Fejét közben hátra is szegi, s engedi, hogy a lágy, hűs szellő vigye egy ideig a szélbe.*
- No, épp ezért meg sem próbálok jó polgár lenni. Azok nem isznak. Sose mondanék le a rumról. *Hírnevéhez méltón cseni ki az elf ujjai közül az italt, anélkül, hogy az észrevenni, s már kortyol is mohón belőle. Nem törődik olyannal, hogy a forró napon hamar meg fog neki ártani. Meg fog neki, ezt tudja, de hát vannak itt páran, akik ezt majd kezelik.
Szemei dühösen szikráznak Rinanra ahogy meghallja a kérdését.*
- Melyik? A lopott, vagy a talált? *Kérdez inkább vissza, majd nevetni próbál, de ez inkább keserű nevetés. S ha már úgyis a fiúról van szó. Csak hevesen bólogat Rinan felvetésén.*
- Jah, kicsit engedetlen, de majd megnevelődik. Legfeljebb nem kap pár napig enni. *Vonja meg vállait. De a kérdésre őszintén nem válaszol.
~Ki is ő? S kik is ők nekem?~
Gyötri a gondolat, miközben szemeit lesüti lábaira. Fél, hogy esetleg lassan közel kerülnek hozzá a barlangiak. Majd szokásához híven megjátszva magát, boldogan tekint fel újra, jelét sem adva annak, hogy legbelül már rég nem az. Az tökéletes álca.*
- Te pasizhatunk is együtt. Gondoltuk felszedünk téged. Egyébként nincs semmi különös. Egy ideje szárazföldi patkánnyá váltam. Itt próbálok meg tenni valamit. Valamit, aminek még számomra is van értelme. Mondjuk ebbe a hajóba látok fantáziát, ha itt maradna a Kikötőbe… Esetleg, ha a szirtektől nem messze lenne, jól megközelíthető helyen. *Gondolkodik immár hangosan.*
1786. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-07-06 20:40:26
Üzenet elküldve: 2015-07-06 20:40:26
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Beszerzőkörút – Kikötői verzió//
- Akkor már biztos nem.
*Vigyorodik el, de valójában egyetért a lánnyal. Amíg a saját elveit követi, addig nem tévedhet el, és nincs is mit megbánnia. A fedélzetre érve azonban már kezd kételkedni a dologban, és meri remélni, hogy ezt a pasast nem szedik össze. Ez hiányozna még... a végén elcsábítja Willt. Bár, az elf erősen kétli, hogy sikerülne neki.*
- Ha meleg lennék, sem kéne keresgélnem.
*Nevet fel halkan, majd ellépdel Nadae mellett. Valóban gyakran érdektelen, hiszen ahogy ezen a hajón, az életben is ritkán akadnak szórakoztató dolgok. Meglepetten pillant a mellkasára, ahol a leányzó kaparászik, de mondjuk a pasas lelkesedését látva talán tényleg jobban teszi, ha az elfbe kapaszkodik.*
- Azt kétlem.
*El kell ismerni, egész szép hajón vannak, ráadásul méretes is... pedig nem néz ki pénzes fickónak. Talán a kalózkodásból jobban meg lehet élni, mint hitte. A lány rémületét látva a patkánytól, csak felröhög, és átkarolja a derekát.*
- Ne félj, megvédelek a rémséges szörnytől.
*Nevet fel újra, persze kérdéses, hogy valóban a patkányra célzott-e most... örökre lezáratlan kérdé marad.*
- A te hajóddal mi lett?
*Veti oda mintegy mellékesen a lánynak, figyelmét visszafordítva a habokra, na meg a horizontra. Akármilyen perzselő is a nap fénye, a szél, meg a látvány kompenzálja Rinant.*
- A kutyája vagyok. De kegyetlen velem.
*Nevet fel újra az elf, de azért kíváncsian pillant Nadaéra. Hamár a barátjának nem tartja, akkor vajon mi lehet számára?*
- Akkor már biztos nem.
*Vigyorodik el, de valójában egyetért a lánnyal. Amíg a saját elveit követi, addig nem tévedhet el, és nincs is mit megbánnia. A fedélzetre érve azonban már kezd kételkedni a dologban, és meri remélni, hogy ezt a pasast nem szedik össze. Ez hiányozna még... a végén elcsábítja Willt. Bár, az elf erősen kétli, hogy sikerülne neki.*
- Ha meleg lennék, sem kéne keresgélnem.
*Nevet fel halkan, majd ellépdel Nadae mellett. Valóban gyakran érdektelen, hiszen ahogy ezen a hajón, az életben is ritkán akadnak szórakoztató dolgok. Meglepetten pillant a mellkasára, ahol a leányzó kaparászik, de mondjuk a pasas lelkesedését látva talán tényleg jobban teszi, ha az elfbe kapaszkodik.*
- Azt kétlem.
*El kell ismerni, egész szép hajón vannak, ráadásul méretes is... pedig nem néz ki pénzes fickónak. Talán a kalózkodásból jobban meg lehet élni, mint hitte. A lány rémületét látva a patkánytól, csak felröhög, és átkarolja a derekát.*
- Ne félj, megvédelek a rémséges szörnytől.
*Nevet fel újra, persze kérdéses, hogy valóban a patkányra célzott-e most... örökre lezáratlan kérdé marad.*
- A te hajóddal mi lett?
*Veti oda mintegy mellékesen a lánynak, figyelmét visszafordítva a habokra, na meg a horizontra. Akármilyen perzselő is a nap fénye, a szél, meg a látvány kompenzálja Rinant.*
- A kutyája vagyok. De kegyetlen velem.
*Nevet fel újra az elf, de azért kíváncsian pillant Nadaéra. Hamár a barátjának nem tartja, akkor vajon mi lehet számára?*
1785. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-07-06 20:03:10
Üzenet elküldve: 2015-07-06 20:03:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Beszerzőkörút – Kikötői verzió//
*Leonnak nem túl szimpatikus a férfi. Ferde hajlamúnak nevezi őt. Keze rátéved kardja markolatára.*
-Pedig nekem épp te tűnsz annak, lehet a párodat keresed! *Vigyorog, majd visszafordul a lányhoz, aki szemmel láthatóan nevet. Jó is ezt látni. Leon sosem szerette a túlzottan unott embereket. Ki sem bírná napjait, ha nem lenne megfelelő mennyiségű rum és mosoly a tarsolyában. Ahogy a Nadae illegeti magát, Leonnak egy jóleső füttyentés hagyja el száját.*
-Szép kislány maradtál, meg kell hagyni! *Csapja össze tenyerét is.*
-Hogy hova akarom vinni? Nos, azt terveztem, hogy összeszedek egy csapatot, és újra bevetem magam és kardom!
*Vigyorog még mindig, és közben most már elő is húzza szablyáját. Végighúzza lapján az ujját.*
-Mint régen! *Ezzel gondolja meg is válaszolt néhány kérdést. Ezután elkezd járkálni, szemrevételezni a hajóját. Való igaz, hogy nagy, de ha ennyire tetszett neki, hát nem tudott ellenállni. Most meg itt áll rajta, de nem tudja mit kezdjen vele. Sóhajt egyet.*
-Révész a neve. *Úgy véli nem kell megmagyarázni, hogy miért is ez, ezért nem is teszi meg. A következőn eléggé felhördül. Még, hogy az ő kis állatkája dög? Ez elképesztő, nem is gondolta volna, hogy ilyet fognak neki mondani.*
-Dög a jó édes..! *Nem fejezi be, elvágja a mondatot a közepénél és köhhint egyet, majd úgy látja jónak, ha Patkányt visszateszi az erszénye mélyére, ahol szokott lenni és csak ezután válaszol.*
-Nos, sosem voltam normális! *Vigyorog őszintén. Majd magyarázkodni kezd, bár nem igazán érti miért is kéne, csupán tudja, hogy elvárja tőle Nadae, hisz számára teljesen természetes, hogy az állathoz beszél.*
-Patkány a társam! Ahogy te voltál régebben, mikor veszélyben voltunk, most ő, amikor békeidő van. *Kezével végigsimít a haján, majd kortyol egyet rumos kulacsából. Majd még egyet, ezúttal jóval nagyobbat.*
-El sem tudod képzelni, hogy milyen nehéz jó polgárnak lenni, és nem vágni le senkit, aki belepofázik a dolgaimba!
*Elkezd dobolni lábával, az előző ritmusra. Ez a dal az egyik kedvence, mindig megnyugszik tőle. Beharapja ajkát, majd újra megszólal.*
-De most már más lesz! Újra azt fogom csinálni amihez értek! Inni és lopni, ahogyan azt kell!
*Ezzel újabb korty a rumból, miközben kardjával belevág a levegőbe, mutatván, hogy vágja majd le az okvetlenkedőket, és egy hatalmas vigyor az arcán.*
-Most rajtad a mesélés sora. Ki az úriember? Tán a szeretőd, vagy csak fiút kerestek együtt?
*Vigyorog, ámbár látszik rajta, hogy nem gondolja komolyan a dolgot, nem akarja megsérteni a férfit, bármennyire nem szimpatikus is számára.*
*Leonnak nem túl szimpatikus a férfi. Ferde hajlamúnak nevezi őt. Keze rátéved kardja markolatára.*
-Pedig nekem épp te tűnsz annak, lehet a párodat keresed! *Vigyorog, majd visszafordul a lányhoz, aki szemmel láthatóan nevet. Jó is ezt látni. Leon sosem szerette a túlzottan unott embereket. Ki sem bírná napjait, ha nem lenne megfelelő mennyiségű rum és mosoly a tarsolyában. Ahogy a Nadae illegeti magát, Leonnak egy jóleső füttyentés hagyja el száját.*
-Szép kislány maradtál, meg kell hagyni! *Csapja össze tenyerét is.*
-Hogy hova akarom vinni? Nos, azt terveztem, hogy összeszedek egy csapatot, és újra bevetem magam és kardom!
*Vigyorog még mindig, és közben most már elő is húzza szablyáját. Végighúzza lapján az ujját.*
-Mint régen! *Ezzel gondolja meg is válaszolt néhány kérdést. Ezután elkezd járkálni, szemrevételezni a hajóját. Való igaz, hogy nagy, de ha ennyire tetszett neki, hát nem tudott ellenállni. Most meg itt áll rajta, de nem tudja mit kezdjen vele. Sóhajt egyet.*
-Révész a neve. *Úgy véli nem kell megmagyarázni, hogy miért is ez, ezért nem is teszi meg. A következőn eléggé felhördül. Még, hogy az ő kis állatkája dög? Ez elképesztő, nem is gondolta volna, hogy ilyet fognak neki mondani.*
-Dög a jó édes..! *Nem fejezi be, elvágja a mondatot a közepénél és köhhint egyet, majd úgy látja jónak, ha Patkányt visszateszi az erszénye mélyére, ahol szokott lenni és csak ezután válaszol.*
-Nos, sosem voltam normális! *Vigyorog őszintén. Majd magyarázkodni kezd, bár nem igazán érti miért is kéne, csupán tudja, hogy elvárja tőle Nadae, hisz számára teljesen természetes, hogy az állathoz beszél.*
-Patkány a társam! Ahogy te voltál régebben, mikor veszélyben voltunk, most ő, amikor békeidő van. *Kezével végigsimít a haján, majd kortyol egyet rumos kulacsából. Majd még egyet, ezúttal jóval nagyobbat.*
-El sem tudod képzelni, hogy milyen nehéz jó polgárnak lenni, és nem vágni le senkit, aki belepofázik a dolgaimba!
*Elkezd dobolni lábával, az előző ritmusra. Ez a dal az egyik kedvence, mindig megnyugszik tőle. Beharapja ajkát, majd újra megszólal.*
-De most már más lesz! Újra azt fogom csinálni amihez értek! Inni és lopni, ahogyan azt kell!
*Ezzel újabb korty a rumból, miközben kardjával belevág a levegőbe, mutatván, hogy vágja majd le az okvetlenkedőket, és egy hatalmas vigyor az arcán.*
-Most rajtad a mesélés sora. Ki az úriember? Tán a szeretőd, vagy csak fiút kerestek együtt?
*Vigyorog, ámbár látszik rajta, hogy nem gondolja komolyan a dolgot, nem akarja megsérteni a férfit, bármennyire nem szimpatikus is számára.*
1784. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-07-06 19:52:28
Üzenet elküldve: 2015-07-06 19:52:28
ÚJ
![>Dongnor Aern [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9890_ember_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A titokzatos növény//
*Aern oda is jutott az ajtóhoz. Ha nem a legcsendesebben az mindegy. A lényeg, hogy az elsőt megöli. Amilyen lassan készülődnek nem is lesz nehéz dolga velük. És ahogy zörögnek fel is van készülve rájuk. Az első őr megjelenése után egyből szúr. Az eredmény szó szerint kirobbanó. Aern meg is lehet elégedve magával. A második lándzsával szúr Aern felé. Jó fegyver lehet a lándzsa, de jól is kell forgatni mert különben akadály. Aern pedig ismeri is a gyengéjét. A döfés elöl megpróbál elhajolni és a szabad kezével megfogni a fegyver botját. Majd előre ugrani és belharcban a szablyával megölni az őrt. Ha olyan hülye hogy nem ismeri fel az ellenfele mennyivel jobb nála akkor megérdemli a halált.*
*Aern oda is jutott az ajtóhoz. Ha nem a legcsendesebben az mindegy. A lényeg, hogy az elsőt megöli. Amilyen lassan készülődnek nem is lesz nehéz dolga velük. És ahogy zörögnek fel is van készülve rájuk. Az első őr megjelenése után egyből szúr. Az eredmény szó szerint kirobbanó. Aern meg is lehet elégedve magával. A második lándzsával szúr Aern felé. Jó fegyver lehet a lándzsa, de jól is kell forgatni mert különben akadály. Aern pedig ismeri is a gyengéjét. A döfés elöl megpróbál elhajolni és a szabad kezével megfogni a fegyver botját. Majd előre ugrani és belharcban a szablyával megölni az őrt. Ha olyan hülye hogy nem ismeri fel az ellenfele mennyivel jobb nála akkor megérdemli a halált.*
1783. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-07-06 19:24:59
Üzenet elküldve: 2015-07-06 19:24:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Beszerzőkörút – Kikötői verzió//
*A fiú gúnyolódik vele, de nem zavarja. Hadd tegye. Így élte le eddigi életét, meglehet, hogy számára ezek a gondolatok logikátlanok, vagy, hogy nem látja át. Mégis él és virul, s ezt ennek az életnek köszönheti. No meg gyors lábainak, ahogy egyre jobban iszkol el egy-egy kényessé vált helyről. Amilyen a barlang mostanság.*
- Ha meghalok, nem fogok bánni az eddigi életem.
*Nyújtja ki a nyelvét a fiúra, ahogy lépked fel a pallón. Eme szokásáról hamar le kell szoknia. Nemrég vette át Vöröskétől, s az ilyen gyerekes viselkedések mindig messze álltak tőle. Fejét rázva jut fel a fedélzetre.
Az ismeretség hamar kölcsönössé válik, ahogy meglátja a táncoló férfit. Mindig is szórakoztatta Leon jelleme, s sose volt ezt rest véka alá rejteni. Most is látványosan neveti ki, ahogy pördülget itt előtte. No meg megjátssza magát.
Vagy épp ez ő maga? Sose tudta. Egy két jelenetnél a szemeit forgatja, de azért viszonylag derűsen fogadja a másikat.*
- Nocsak kit?
*Kérdez vissza, mintha nem lenne egyértelmű. De azért kezét csípőjére teszi, a ahogy azt némileg meg is illegeti. Elöl rövid szoknyája meg-meglebben. Ijedten kap Rinan szívéhez, ahogy a gyanúsítgatásra visszakérdeznek. Majd homlokára csap.*
- Tényleg! El is felejtettem, hogy egy velejéig jófiú áll velem szemben! *Neveti el magát, némileg gúnyosan, némileg pedig örömmel. Ahogy elé libben, arca elfintorodik. Nem az ő világa az ilyen köszöntés, de legyen. Megadja a módját. Keze helyett a térdét emeli fel inkább, s a csizmába bújtatott lábát nyújtja át a fiúnak csókra. Meg kell hagyni, ezúttal Bájgúnárnak igazat ad. Megnyugtatóan paskolja meg annak vállát.*
- Szerintem meg fogjátok egymást érteni. *Élcelődik az elffel, miközben képébe vigyorog.
Rálépve a fedélzetre körbejárja azt. Nagy… nagyobb, mint amit nemrég találtak.*
- Minek akarod elvinni innen? *Néz rá nagy szemekkel.* - Meg hova akarnád? Nincs ez itt jó helyen? Talán még tudnék is neki egy funkciót. Benne vagy még a régi üzletekben?
*Teszi fel a kérdést. Nem habozik. Ha üzleti lehetőséget lát, akkor abba rögtön belefog. Ki tudja, talán a kósza ötlet, ami nemrég suhant át az agyán, még be is válhat. Lélekvesztővel meg akár fosztogathatnak is. Egy ilyen hajóhoz több száz ember is elkelhet.*
- Mi a neve? *Utal a hajóra, ahogy lassan sétál Rinanhoz közel. Elnéz a távolba a tengerre. Ekkor lép oda hozzá újra Leon, egy állattal a kezébe. Kezeit előbb kinyújtja, de amint meglátja, hogy mi az elveszi. Épp adta volna át, amikor visszarántja őket.*
- MI ez a dög? *Hörög fel, s értetlenkedve néz a férfiról a patkányra. Szemei folyamatosan kerekednek ki. Kapaszkodónak, ijedtében Rinan karját találja meg, s körmeit bőrébe mélyeszti.*
- Te, Leon. Mi történt veled az elmúlt pár évben?
*Érdeklődik őszintén. Egy patkányhoz beszél. Egy… állathoz. Fejét rázza meg a sokk után. Nem tudja ő ezt felfogni még. Ehhez tényleg túl korán van.
~Örökre kalóz marad…~
Hallatszik fejében a visszhang. De erre is csak újra megrázza a fejét. Rinan élcelődésére csak dühösen beleöklöz annak vállába. Szintén.*
- Hírhedt. Hol van már az? Ma már más világot élünk. Nem árt ha néha meghúzza magát az ember. Bár szívesen visszatérnék, csak épp más módon.
*Vigyorodik el újra.*
*A fiú gúnyolódik vele, de nem zavarja. Hadd tegye. Így élte le eddigi életét, meglehet, hogy számára ezek a gondolatok logikátlanok, vagy, hogy nem látja át. Mégis él és virul, s ezt ennek az életnek köszönheti. No meg gyors lábainak, ahogy egyre jobban iszkol el egy-egy kényessé vált helyről. Amilyen a barlang mostanság.*
- Ha meghalok, nem fogok bánni az eddigi életem.
*Nyújtja ki a nyelvét a fiúra, ahogy lépked fel a pallón. Eme szokásáról hamar le kell szoknia. Nemrég vette át Vöröskétől, s az ilyen gyerekes viselkedések mindig messze álltak tőle. Fejét rázva jut fel a fedélzetre.
Az ismeretség hamar kölcsönössé válik, ahogy meglátja a táncoló férfit. Mindig is szórakoztatta Leon jelleme, s sose volt ezt rest véka alá rejteni. Most is látványosan neveti ki, ahogy pördülget itt előtte. No meg megjátssza magát.
Vagy épp ez ő maga? Sose tudta. Egy két jelenetnél a szemeit forgatja, de azért viszonylag derűsen fogadja a másikat.*
- Nocsak kit?
*Kérdez vissza, mintha nem lenne egyértelmű. De azért kezét csípőjére teszi, a ahogy azt némileg meg is illegeti. Elöl rövid szoknyája meg-meglebben. Ijedten kap Rinan szívéhez, ahogy a gyanúsítgatásra visszakérdeznek. Majd homlokára csap.*
- Tényleg! El is felejtettem, hogy egy velejéig jófiú áll velem szemben! *Neveti el magát, némileg gúnyosan, némileg pedig örömmel. Ahogy elé libben, arca elfintorodik. Nem az ő világa az ilyen köszöntés, de legyen. Megadja a módját. Keze helyett a térdét emeli fel inkább, s a csizmába bújtatott lábát nyújtja át a fiúnak csókra. Meg kell hagyni, ezúttal Bájgúnárnak igazat ad. Megnyugtatóan paskolja meg annak vállát.*
- Szerintem meg fogjátok egymást érteni. *Élcelődik az elffel, miközben képébe vigyorog.
Rálépve a fedélzetre körbejárja azt. Nagy… nagyobb, mint amit nemrég találtak.*
- Minek akarod elvinni innen? *Néz rá nagy szemekkel.* - Meg hova akarnád? Nincs ez itt jó helyen? Talán még tudnék is neki egy funkciót. Benne vagy még a régi üzletekben?
*Teszi fel a kérdést. Nem habozik. Ha üzleti lehetőséget lát, akkor abba rögtön belefog. Ki tudja, talán a kósza ötlet, ami nemrég suhant át az agyán, még be is válhat. Lélekvesztővel meg akár fosztogathatnak is. Egy ilyen hajóhoz több száz ember is elkelhet.*
- Mi a neve? *Utal a hajóra, ahogy lassan sétál Rinanhoz közel. Elnéz a távolba a tengerre. Ekkor lép oda hozzá újra Leon, egy állattal a kezébe. Kezeit előbb kinyújtja, de amint meglátja, hogy mi az elveszi. Épp adta volna át, amikor visszarántja őket.*
- MI ez a dög? *Hörög fel, s értetlenkedve néz a férfiról a patkányra. Szemei folyamatosan kerekednek ki. Kapaszkodónak, ijedtében Rinan karját találja meg, s körmeit bőrébe mélyeszti.*
- Te, Leon. Mi történt veled az elmúlt pár évben?
*Érdeklődik őszintén. Egy patkányhoz beszél. Egy… állathoz. Fejét rázza meg a sokk után. Nem tudja ő ezt felfogni még. Ehhez tényleg túl korán van.
~Örökre kalóz marad…~
Hallatszik fejében a visszhang. De erre is csak újra megrázza a fejét. Rinan élcelődésére csak dühösen beleöklöz annak vállába. Szintén.*
- Hírhedt. Hol van már az? Ma már más világot élünk. Nem árt ha néha meghúzza magát az ember. Bár szívesen visszatérnék, csak épp más módon.
*Vigyorodik el újra.*
1782. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-07-06 18:33:38
Üzenet elküldve: 2015-07-06 18:33:38
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Beszerzőkörút – Kikötői verzió//
- És ahhoz fel kellett vinned? Ritkán részesítik ekkora kényelemben az orgyilkosokat... de te tudod.
*Vonja meg a vállát a fiú. Az igazi indokot talán nem is fogja megtudni soha. Talán csak unatkozott, talán magányos volt... már amúgy sem számít.*
- Nem azt mondom, hogy nem tudná megtenni, csakhogy nem az a típus.
*Nem mintha lenézné a vöröst, valóban megvannak a maga bájai, és nem csak a szépségében. Előtte azonban most Nadae áll, és közelgő ajkai megfogják tekintetét, csak a féltékeny szócska hallatán emeli fekete pillantását a másik szemeibe.*
- Talán. Inkább csak nem értelek.
*Tényleg nem gondolta volna, hogy ilyesmi a kalóz esete, de talán ilyenekkel tényleg egyszerűbb összefeküdni. A férfi ajándékára gondolva, na meg arra, amit a lány a haszonról mondott...*
- Azt hiszem, kezdem érteni a gondolkodásod.
*Mosolyodik el gúnyosan, de még kárörömöt sem érez most. Talán egy kicsit lenézi... egy kicsit idegesíti most. Pedig semmi köze hozzá.*
- Nem gondolkodtam még rajta.
*Nevet fel, ahogy felelevenedik előtte a bongyori arca... inkább megrázza a fejét. Ez a halandó nőstény egyre furcsább gondolatokat traktál a fejébe.*
- Még.
*Erősíti meg a lány szavait. Ezt a részét nyilván nem lehet megkérdőjelezni a dolognak.*
//Fedélzet//
*Követi a lopakodó lányt, érdeklődve pillantva végig az ismeretlen hajón. Nem ismerős számára a különös dallam sem, de Nadaénak talán igen, hiszen szokatlan érdeklődéssel követi. Nem is kell sokat menniük, hogy megpillantsák a táncoló férfit, aki meg kell adni, elég különös látvány. Felvont szemöldökkel nézi végig a kézcsókot, meg ahogy a férfi beszélget az állatkájával, és levonja a megfelelő következtetéseket. A pörgés láttán kissé meghökken, de hamar rendbe hozza unott arckifejezését.*
- Hát akárhogy is nézem, ez egy pasas. Még ha ferdehajlamú is.
*Fintorodik el az elf, de persze min is lepődik meg, végül is rumhercegnő ismerőse.*
- Vagy meg nem döglik.
*Teszi hozzá amolyan mellékesen, majd a hajó orrához sétál, hogy kinézzen a tengerre. Amúgy sem hinné, hogy izgalmas pillanatokról maradna le.*
- Hírhedt a bájairól.
*Röhög fel az elf, és meghúzza a lánytól kapott rumot. Hát, kellemesebb reggelt is el tudott volna képzelni.*
- És ahhoz fel kellett vinned? Ritkán részesítik ekkora kényelemben az orgyilkosokat... de te tudod.
*Vonja meg a vállát a fiú. Az igazi indokot talán nem is fogja megtudni soha. Talán csak unatkozott, talán magányos volt... már amúgy sem számít.*
- Nem azt mondom, hogy nem tudná megtenni, csakhogy nem az a típus.
*Nem mintha lenézné a vöröst, valóban megvannak a maga bájai, és nem csak a szépségében. Előtte azonban most Nadae áll, és közelgő ajkai megfogják tekintetét, csak a féltékeny szócska hallatán emeli fekete pillantását a másik szemeibe.*
- Talán. Inkább csak nem értelek.
*Tényleg nem gondolta volna, hogy ilyesmi a kalóz esete, de talán ilyenekkel tényleg egyszerűbb összefeküdni. A férfi ajándékára gondolva, na meg arra, amit a lány a haszonról mondott...*
- Azt hiszem, kezdem érteni a gondolkodásod.
*Mosolyodik el gúnyosan, de még kárörömöt sem érez most. Talán egy kicsit lenézi... egy kicsit idegesíti most. Pedig semmi köze hozzá.*
- Nem gondolkodtam még rajta.
*Nevet fel, ahogy felelevenedik előtte a bongyori arca... inkább megrázza a fejét. Ez a halandó nőstény egyre furcsább gondolatokat traktál a fejébe.*
- Még.
*Erősíti meg a lány szavait. Ezt a részét nyilván nem lehet megkérdőjelezni a dolognak.*
//Fedélzet//
*Követi a lopakodó lányt, érdeklődve pillantva végig az ismeretlen hajón. Nem ismerős számára a különös dallam sem, de Nadaénak talán igen, hiszen szokatlan érdeklődéssel követi. Nem is kell sokat menniük, hogy megpillantsák a táncoló férfit, aki meg kell adni, elég különös látvány. Felvont szemöldökkel nézi végig a kézcsókot, meg ahogy a férfi beszélget az állatkájával, és levonja a megfelelő következtetéseket. A pörgés láttán kissé meghökken, de hamar rendbe hozza unott arckifejezését.*
- Hát akárhogy is nézem, ez egy pasas. Még ha ferdehajlamú is.
*Fintorodik el az elf, de persze min is lepődik meg, végül is rumhercegnő ismerőse.*
- Vagy meg nem döglik.
*Teszi hozzá amolyan mellékesen, majd a hajó orrához sétál, hogy kinézzen a tengerre. Amúgy sem hinné, hogy izgalmas pillanatokról maradna le.*
- Hírhedt a bájairól.
*Röhög fel az elf, és meghúzza a lánytól kapott rumot. Hát, kellemesebb reggelt is el tudott volna képzelni.*
1781. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-07-06 17:45:10
Üzenet elküldve: 2015-07-06 17:45:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Beszerzőkörút – Kikötői verzió//
*Leon továbbra is furulyázik, s táncát ropja örömében. Alatta, léptei dallamára recseg a hajópadló. Nos, mindig is tudta, hogyan kell előadnia magát. Bár, most csak magának szól a zene, s a mozgás. Nem számított nézőkre. De hiába, mindig érkezik valaki, hiszen az ő muzsikáját nem lehet figyelmen kívül hagyni. Nem veszi észre a lányt először, csak mikor az megszólítja. Ekkor azonban ledöbben, hiszen felismeri a hangot. Sarkán pördülve fordul a kellemes hang irányába, arcán pedig egyre csak szélesedik a vigyor, mikor pedig meg is látja a lányt, csettint egyet nyelvével. Majdhogynem felugrik örömében, hisz lám, mikor vissza akar térni régi életébe, a sors összehozza neki ezt. Azonban ugrálás helyett inkább csak odaszökken a kalózkisasszonyhoz.*
-Kit látnak szemeim? Nocsak nocsak!
*Persze azonnal felismerte régen volt bajtársát. Nos, ezt a lányt nem is igazán lehet elfelejteni, azt meg kell hagyni.*
-Hogy lopni? *Háborodna fel azonnal, de aztán csak kajánul elvigyorodik.*
-Kinézed belőlem, hogy loptam én valaha is? *Ezután karját tartja, hogy a lányt, sajátját beletéve kézcsókkal köszönthesse.*
-Szép kis darab mi? *Dobbant egyet a padlóra.*
-Csak böszme nagy, nem tudom egyedül elvinni innen! *Erre eddig nem is gondolt igazán, hiszen sosem tervezett előre. Szereznie kéne egy csapatot, hogy ki tudjon hajózni a vizekre, de ezt a gondot most feledteti a régen látott barátnő érkezése. Közben Patkány is előmászik, hogy megnézze az alakokat. Leon azonnal felkapja a kis állatot és két kezébe fogva pördül vele egyet.*
-Ugye, Ti még nem ismeritek egymást? *Kérdezi a patkányt. Miközben a lány kezébe nyomja, ha az elfogadja.*
-Óhh, Patkány! Feltétlenül meg kell ismerned! Nos, Te nem tudhatod, de ő ismerte a nagyapádat, még amikor kalózkodtunk! *Ha elfogadta a kisállatot, akkor nem veszi vissza, hagyja, hogy "ismerkedjenek", ha pedig nem vette el, akkor csupán pördül még egyet Patkánnyal.*
-Mint látod, épp most terveztem visszatérni régi életemhez! Ahogy a Kapitányom mondta volt, aki kalóz, az is marad, míg meg nem ölik!
*Közben kissé lenyugszik. Vagyis, csupán megáll egy helyben.*
-És, te gondolom ugyanolyan hírhedt vagy, mint egykoron!
*Leon továbbra is furulyázik, s táncát ropja örömében. Alatta, léptei dallamára recseg a hajópadló. Nos, mindig is tudta, hogyan kell előadnia magát. Bár, most csak magának szól a zene, s a mozgás. Nem számított nézőkre. De hiába, mindig érkezik valaki, hiszen az ő muzsikáját nem lehet figyelmen kívül hagyni. Nem veszi észre a lányt először, csak mikor az megszólítja. Ekkor azonban ledöbben, hiszen felismeri a hangot. Sarkán pördülve fordul a kellemes hang irányába, arcán pedig egyre csak szélesedik a vigyor, mikor pedig meg is látja a lányt, csettint egyet nyelvével. Majdhogynem felugrik örömében, hisz lám, mikor vissza akar térni régi életébe, a sors összehozza neki ezt. Azonban ugrálás helyett inkább csak odaszökken a kalózkisasszonyhoz.*
-Kit látnak szemeim? Nocsak nocsak!
*Persze azonnal felismerte régen volt bajtársát. Nos, ezt a lányt nem is igazán lehet elfelejteni, azt meg kell hagyni.*
-Hogy lopni? *Háborodna fel azonnal, de aztán csak kajánul elvigyorodik.*
-Kinézed belőlem, hogy loptam én valaha is? *Ezután karját tartja, hogy a lányt, sajátját beletéve kézcsókkal köszönthesse.*
-Szép kis darab mi? *Dobbant egyet a padlóra.*
-Csak böszme nagy, nem tudom egyedül elvinni innen! *Erre eddig nem is gondolt igazán, hiszen sosem tervezett előre. Szereznie kéne egy csapatot, hogy ki tudjon hajózni a vizekre, de ezt a gondot most feledteti a régen látott barátnő érkezése. Közben Patkány is előmászik, hogy megnézze az alakokat. Leon azonnal felkapja a kis állatot és két kezébe fogva pördül vele egyet.*
-Ugye, Ti még nem ismeritek egymást? *Kérdezi a patkányt. Miközben a lány kezébe nyomja, ha az elfogadja.*
-Óhh, Patkány! Feltétlenül meg kell ismerned! Nos, Te nem tudhatod, de ő ismerte a nagyapádat, még amikor kalózkodtunk! *Ha elfogadta a kisállatot, akkor nem veszi vissza, hagyja, hogy "ismerkedjenek", ha pedig nem vette el, akkor csupán pördül még egyet Patkánnyal.*
-Mint látod, épp most terveztem visszatérni régi életemhez! Ahogy a Kapitányom mondta volt, aki kalóz, az is marad, míg meg nem ölik!
*Közben kissé lenyugszik. Vagyis, csupán megáll egy helyben.*
-És, te gondolom ugyanolyan hírhedt vagy, mint egykoron!
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260