* Kellemes, sós levegő és sok áru. Nyüzsgő, de nem zavaró zajok, emberek és madarak.*
~ Esküszöm minél távolabb kerülök Artheniortól, annál jobban érzem magam. ~
* Vallja be keserűen az igazságot. Habár a tengerpart nem vetekedhet az erdő szépségével, gazdagságában talán még inkább csábító. A rengeteg kipakolt hordó és láda mind valamiféle drága árut takar... vagy halat. Bár igazából, amilyen éhes még a hal is kincsnek számít.*
~ Egy jó kis marlin, roston sütve, rizzsel és borral. Bárcsak. ~
* Húzze el a száját és késével egy kis darabot vág a szántóföldekről lopott tök belsejéből. A zöldség húsa kissé nedves és tele van maggal, azonban ez nem igazán foglalkoztatja Tibant. Ugyanolyan sebességgel rágja szét a magokat ahogyan azt a zöldséghússal is teszi. Mit neki az, csak legyen valami a hasában. Néhány percnyi sétálgatás után rájön, hogy nem volt éppen a legjobb döntés ennyi kipakolt áru közé keverednie majdnem üres hassal. A gyomra úgy tűnik vérszemet kapott a tök miatt: újabb fogást követel. Tiban szemét forgatva szidja magát, ahogyan egy megfelelő célpontot keres. Egy olyan hordót vagy ládát amit éppen nem felügyelnek, vagy egy kosár kiborult árut, egyszóval bármit. A férfi sandán pillant körbe lépései közt, a maradék tököt pedig oldalához szorítja.*
~ Lassan kell szereznem egy táskát is. Anélkül nehezen fog menni a... megvagy! ~
* Kiáltja el magát gondolatban, ahogy egy megrepedt ládát fedez fel. Úgy tűnik a tulajdonos éppen egy részeg matrózzal veszekszik, valószínüleg a láda állapota miatt. Azt a ládát tökéletesen sarkára ejtették, és úgy tűnik valaki még mintha le is hányta volna.*
~ A matróznak sok mentegetőzni valója lesz. Bár ki okolhatná? Ha nekem is egész álló nap egy libegő bárkán kéne sürgölődnöm, bizony isten hogy végig részeg volnék! Az útból csak arra emlékeznék mikor felszállok a hajóra, meg mikor le. ~
* Tiban természetes léptekkel közeledik a ládához. Persze, úgy tesz mintha egyszerűen sétálgatna a hordók és matrózok között. Egyetlen jó lépés kell neki csupán és nem több. Egy jól elvégzett mozdulat és máris övé lehet valami, ami jó eséllyel ehető. Egyre közelebbről hallja az ordítozást és a részeg dadogást, ahogyan alig pár lépés távolságba kerül a célponttól.*
- Hogy érted azt hogy kicsúszott?! Az a mocskos dolgod hogy fogd azt a anyaszomorító ládát és elhord egyik ajtótól a másikig! Csak fogni kell és sétálni, ez olyan nehéz?!
- Uram... hogy én, hogyha. * Kezdi monológját a matróz.* Hogyha ön is, mondjuk ön is, szokott inni? * teszi fel nemes egyszerűséggel és széles mosollyan az alak a kérdést. Persze, a mosoly hamar lefagy arcáról, ahogy meglátja a megbízója komor pillantását.* Szokott inni... hogyha ön én, hogyha ön iszik, annyit, annyit iszik, mint ön... mint én. *egy pillanat csend.*
~ Kezdünk belebonyolódni. ~
* Fut végig Tiban agyán a gondolat, ahogy egy mesterien végrehajtott esést produkál a láda mellett, hóna alatti tökött művészien kettétörve a kövezeten.*
- Elnézést uraim, elnézést, azthiszem megcsúsztam valakinek az... ebédjén. * Tekint fintorogva a Dokk kövezetét díszitő tócsára, ami egykor a matróz napi rumadagja lehetett.*
- Látod te idióta? Felzavarod itt a rendet, összetöröd az árut, beszélni se bírsz, bűzlesz...* Szidja a megbízó a homályos tekintetű matrózt, aki láthatóan már teljesen kizárta a világot maga körül. Szeme kísértetiesen eltűnt felső szemhéja mögött, szájából már csak hangos lélegzés hallatszik. Tiban pont erre várt. A megbízó üvölt, a matróz pedig szenved, senki sem figyel rá és az ő mesteri kis akciójára, amiben egy gyors mozdulattal belenyúl a láda ketéhasad résébe, megmarkol amit tud, majd sűrűn bocsánatot kérve felkapja tökének maradékát az útról és eliszkol... a széttört tökhéjak közt zsákmányával.*
~ Mesteri, én mondom, engem még egy múzeumban is ki lehetne állítani ezért. ~
* Dicséri saját maga zsenialitását, ahogy lepillant a kezében tartott széttört tök darabokra, és a köztük pihenő krumplira. Ez már sokkal jobban tetszik neki mint a tök, az biztos. Nem nagy zsákmány, azonban ezt a saját kezével ejtette el. Kezd összeállni a vacsora. Elégedetten biccent, majd egy közeli épület felé veszi az irányt.*
~ A Rumos Rókalyuk. Meglátjuk mi vár bent. ~