Kikötő - Dokkok és kikötő
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Tenger és szigetek (új) Kikötői erdőség (új) Csatornarendszer (új) | Dokkok és kikötő | Lakónegyed (új) Vámház (új) Világítótorony (új) |  |
980. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-06-28 15:41:28
Üzenet elküldve: 2014-06-28 15:41:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Új világ//
*Na igen, jelen állapotában sem szépnek, sem kedvesnek nem mondható, ami pedig az eddigi, finoman szólva sem kulturált megnyilvánulásait illeti, még okossága is kérdéses lehet az őt idegenkedve szemlélő fiú számára. Ám, bármily elképzelhetetlennek is hat ez most, rendes körülmények között bizony rendelkezik mindezen tulajdonságokkal, talán modorát kivéve. Amin viszont ugyan senki kedvéért sem csiszolna. Éppen ezért szalad magasra szemöldöke, mikor meggyanúsítják...na hát elég sok szó eszébe ötlött, miután oly sebesen kiprüszkölte magából a torokmaró nedűt, a köszönöm azonban egyikkel sem volt még köszönő viszonyban sem.*
- Ezt biztos nem! *fanyalodik el undorodva visszanyújtva a flaskát Jaz felé, kinek így nem kerül nagy erőfeszítésbe visszaszerezni kis kedvencét.
Miután kiheverte az első megrázkódtatást, tűnik csak fel neki az őt vizslató szempár...azaz páratlan szem. Elsőnek kissé el is bizonytalanodik, hiszen nem épp csodálat tükröződik vissza, ahogy végigvonul alakján, így követve a tekintetet, ő is végignéz kétségkívül zilált sziluettjén. A menthetetlent próbálja menteni, mikor kezével a piszkot dörzsöli le arcáról, mint ahogy az a pár seprő mozdulat, mellyel ruházatát illeti, sem javít jelentősen kinézetén. Azért még egy hajigazítással megtoldja a dolgot, majd, mint aki jól végezte dolgát, csípőre tett kézzel egyenesedik ki ismét.*
- Valami nem tetszik?
*Ráncolja össze homlokát, mikor látja, a fiú szemlélődése továbbra sem ért véget, majd eltorzult grimaszba szalad egész arca, ahogy a másik újabbat kortyol a borzalomból.*
- Te tényleg nem érzed, milyen szörnyű?
*Hiába sértődött meg a srác nem túl hízelgő hozzáállásán, képtelen véka alatt tartani megrökönyödését.*
A hozzászólás írója (Ewica Delis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.06.28 18:43:09
*Na igen, jelen állapotában sem szépnek, sem kedvesnek nem mondható, ami pedig az eddigi, finoman szólva sem kulturált megnyilvánulásait illeti, még okossága is kérdéses lehet az őt idegenkedve szemlélő fiú számára. Ám, bármily elképzelhetetlennek is hat ez most, rendes körülmények között bizony rendelkezik mindezen tulajdonságokkal, talán modorát kivéve. Amin viszont ugyan senki kedvéért sem csiszolna. Éppen ezért szalad magasra szemöldöke, mikor meggyanúsítják...na hát elég sok szó eszébe ötlött, miután oly sebesen kiprüszkölte magából a torokmaró nedűt, a köszönöm azonban egyikkel sem volt még köszönő viszonyban sem.*
- Ezt biztos nem! *fanyalodik el undorodva visszanyújtva a flaskát Jaz felé, kinek így nem kerül nagy erőfeszítésbe visszaszerezni kis kedvencét.
Miután kiheverte az első megrázkódtatást, tűnik csak fel neki az őt vizslató szempár...azaz páratlan szem. Elsőnek kissé el is bizonytalanodik, hiszen nem épp csodálat tükröződik vissza, ahogy végigvonul alakján, így követve a tekintetet, ő is végignéz kétségkívül zilált sziluettjén. A menthetetlent próbálja menteni, mikor kezével a piszkot dörzsöli le arcáról, mint ahogy az a pár seprő mozdulat, mellyel ruházatát illeti, sem javít jelentősen kinézetén. Azért még egy hajigazítással megtoldja a dolgot, majd, mint aki jól végezte dolgát, csípőre tett kézzel egyenesedik ki ismét.*
- Valami nem tetszik?
*Ráncolja össze homlokát, mikor látja, a fiú szemlélődése továbbra sem ért véget, majd eltorzult grimaszba szalad egész arca, ahogy a másik újabbat kortyol a borzalomból.*
- Te tényleg nem érzed, milyen szörnyű?
*Hiába sértődött meg a srác nem túl hízelgő hozzáállásán, képtelen véka alatt tartani megrökönyödését.*
A hozzászólás írója (Ewica Delis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.06.28 18:43:09
979. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-06-28 14:31:57
Üzenet elküldve: 2014-06-28 14:31:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
* Olyan régen volt, de mégis tisztán ragyog most előtte a tenger ragyogó kéksége. A nosztalgia érdekesen hat rá, és nem is lehet tudni, hogy mit szeretne tenni ezután, ha így szereti a vizet. Nem lehet megjósolni következő lépését.* ~Aqua! Annyira régen váltam veled eggyé. Vártam azt a pillanatot, mikor a sors jóvoltából ismét találkozhatunk. De mégis csak a munkát fogod nekem jelenteni, ahogy annak lennie kellett eddig. Remélem, hogy ennek a tervnek egy ellenfele sem lesz.~
* Átsétál a tömegen, de még mindig gondolataiba merülve tébolyog. Keresi azt az embert, aki vélhetően munkát ad majd neki, de nem találja. Egy bizonyos kereskedő lesz az, aki fizet azért, hogy az Artheniorba induló hajót segítsen bepakolni, és azon vigyázni az árukra.
Azt mondták róla, hogy szakállas, és barna szeme van, de ami a legnagyobb ismertetőjele az az, hogy nincs meg az egyik kisujja. Vélhetően lecsapták valahol, vagy enélkül született, de mindenki máshogy meséli a történetet. Valaki szerint egy régi büntetés. Egy biztos. Egy viszonylag kedves, de szigorú ember, akinek maximalizmusát, csak nagylelkűsége mulhatja felül.
Megpillant egy szakállas embert, aki egy csapatnyi munkásnak magyaráz. Mikor a férfi felemelia kezét, nyilvánvalóvá válik, hogy ő a keresett személy. Oda is megy hozzá, és a munkásokhoz.*
- Jó reggelt! A munkára jelentkeznék. Pakolást, őrködést, jegyzést, egy szóval bármit elvállalok.
- Örvendek. * Szól a férfi, és kezét nyújtja.* - Én Joies Tojik lennék, de mindenki csak főnöknek szólít. Örülök, ha több emberem van a feladatok elvégzésére, de így több bért kell kiadnom, amely eshetőség nincs ínyemre.
- Mindenesetre, örvendek Tojik uraság. * Megragadja a főnök kezét.* - Én Vízmélyi Galon Nemilis vagyok, eyszerű Arthenior-i lakos. Csak egyszerűen mindent elvállalok. Nem kell extra fizetés, se túlórabér.
- Ezt már szeretem. Na épp meséltem a többi munkásnak, hogy mi a feladat. Nem más, mint az, hogy az összes ládát fel kéne tenni a Lángoló Csikóra, és útnak kéne vele indulni Artheniorba. Ma csak te is pakolno fogsz. MAjd legközelebb te is szállíthatsz. Készen álltoka munkára fiúk?
* A tömeg egyértelműen az "igen" szót harsongja. Most már Galon megnyugodhat, mert megtalálta a munkáját, így el is indula ládák fele.*
Megivott egy világoskék varázsitalt, így a hétfokú skálán a következő két kör erejéig egy egységgel nő az igemondása és nyelvismerete.
* Átsétál a tömegen, de még mindig gondolataiba merülve tébolyog. Keresi azt az embert, aki vélhetően munkát ad majd neki, de nem találja. Egy bizonyos kereskedő lesz az, aki fizet azért, hogy az Artheniorba induló hajót segítsen bepakolni, és azon vigyázni az árukra.
Azt mondták róla, hogy szakállas, és barna szeme van, de ami a legnagyobb ismertetőjele az az, hogy nincs meg az egyik kisujja. Vélhetően lecsapták valahol, vagy enélkül született, de mindenki máshogy meséli a történetet. Valaki szerint egy régi büntetés. Egy biztos. Egy viszonylag kedves, de szigorú ember, akinek maximalizmusát, csak nagylelkűsége mulhatja felül.
Megpillant egy szakállas embert, aki egy csapatnyi munkásnak magyaráz. Mikor a férfi felemelia kezét, nyilvánvalóvá válik, hogy ő a keresett személy. Oda is megy hozzá, és a munkásokhoz.*
- Jó reggelt! A munkára jelentkeznék. Pakolást, őrködést, jegyzést, egy szóval bármit elvállalok.
- Örvendek. * Szól a férfi, és kezét nyújtja.* - Én Joies Tojik lennék, de mindenki csak főnöknek szólít. Örülök, ha több emberem van a feladatok elvégzésére, de így több bért kell kiadnom, amely eshetőség nincs ínyemre.
- Mindenesetre, örvendek Tojik uraság. * Megragadja a főnök kezét.* - Én Vízmélyi Galon Nemilis vagyok, eyszerű Arthenior-i lakos. Csak egyszerűen mindent elvállalok. Nem kell extra fizetés, se túlórabér.
- Ezt már szeretem. Na épp meséltem a többi munkásnak, hogy mi a feladat. Nem más, mint az, hogy az összes ládát fel kéne tenni a Lángoló Csikóra, és útnak kéne vele indulni Artheniorba. Ma csak te is pakolno fogsz. MAjd legközelebb te is szállíthatsz. Készen álltoka munkára fiúk?
* A tömeg egyértelműen az "igen" szót harsongja. Most már Galon megnyugodhat, mert megtalálta a munkáját, így el is indula ládák fele.*
Megivott egy világoskék varázsitalt, így a hétfokú skálán a következő két kör erejéig egy egységgel nő az igemondása és nyelvismerete.
978. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-06-28 11:58:58
Üzenet elküldve: 2014-06-28 11:58:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Új világ//
*Minden bizonnyal vannak e kerek világon szép, kedves, okos leányok, kikbe szorult épp csak annyi jó ízlés, hogy vonzónak találjanak egy Jaz forma utcakölköt. Kell, hogy legyenek. Biztos raboskodva élnek valahol, elzártan, ruhátlanul. Szegénykék. És szegény Jaz! Jelen pillanatban szörnyen sajnálja önmagát, hogy eddig csak a nyafka hisztériákhoz, kiéhezett matrónákhoz, beképzelt pukkancsokhoz volt szerencséje. És íme: a sort máris gazdagítja egy értelmisérült balfácán fióka. Csodás!
Az értelmezhetetlen makogásra biztató-várakozó bólogatással felel.
~Igen. Gyerünk kicsi. Megtudod csinálni. Mond ki szépen. Menni fog.~
Persze nem, és a kiscsaj egy szó nélkül ragadja el a butykost.*
-A kifejezés, amit keresel a köszönöm. Tőled elég egy kösz is. Mondjad: kösz!
*Próbálkozik reménykedve némi alapszintű nyelvleckével, miközben kaján érdeklődéssel figyeli a kortyolást, és szempillantás múlva megrendülve a köpködést.
Elképzelhető, hogy terve az alkoholmérgezésre nem volt elég kiforrott. Meg átgondolt sem, immár mindegy. Épp hogy csak magához térhetne az első sokkból, következik a második: megszólal! Jaz pedig illő módon reagál; azonnal visszaveszi flaskáját, és kissé hátrébb vonulva, immár komoly arccal kezdi méregetni jó hosszasan a mocskos szájút. Ha valaki képes olvasni arcáról, akkor felfedezné az undor, a szánalom, és a megvetés váltakozásait. Rég találkozott Ilyennel, fel is támad benne a kamaszfiúkra oly jellemző ösztön, ha valami csúf undormány kerül útjukba: piszkáljuk meg egy bottal! Megfelelő piszkáló alkalmatosság hiányában azonban csak kortyol egy nagyot, igen jól nevelten, köpködés, grimasz, káromkodás nélkül nyelve a pálinkát.*
*Minden bizonnyal vannak e kerek világon szép, kedves, okos leányok, kikbe szorult épp csak annyi jó ízlés, hogy vonzónak találjanak egy Jaz forma utcakölköt. Kell, hogy legyenek. Biztos raboskodva élnek valahol, elzártan, ruhátlanul. Szegénykék. És szegény Jaz! Jelen pillanatban szörnyen sajnálja önmagát, hogy eddig csak a nyafka hisztériákhoz, kiéhezett matrónákhoz, beképzelt pukkancsokhoz volt szerencséje. És íme: a sort máris gazdagítja egy értelmisérült balfácán fióka. Csodás!
Az értelmezhetetlen makogásra biztató-várakozó bólogatással felel.
~Igen. Gyerünk kicsi. Megtudod csinálni. Mond ki szépen. Menni fog.~
Persze nem, és a kiscsaj egy szó nélkül ragadja el a butykost.*
-A kifejezés, amit keresel a köszönöm. Tőled elég egy kösz is. Mondjad: kösz!
*Próbálkozik reménykedve némi alapszintű nyelvleckével, miközben kaján érdeklődéssel figyeli a kortyolást, és szempillantás múlva megrendülve a köpködést.
Elképzelhető, hogy terve az alkoholmérgezésre nem volt elég kiforrott. Meg átgondolt sem, immár mindegy. Épp hogy csak magához térhetne az első sokkból, következik a második: megszólal! Jaz pedig illő módon reagál; azonnal visszaveszi flaskáját, és kissé hátrébb vonulva, immár komoly arccal kezdi méregetni jó hosszasan a mocskos szájút. Ha valaki képes olvasni arcáról, akkor felfedezné az undor, a szánalom, és a megvetés váltakozásait. Rég találkozott Ilyennel, fel is támad benne a kamaszfiúkra oly jellemző ösztön, ha valami csúf undormány kerül útjukba: piszkáljuk meg egy bottal! Megfelelő piszkáló alkalmatosság hiányában azonban csak kortyol egy nagyot, igen jól nevelten, köpködés, grimasz, káromkodás nélkül nyelve a pálinkát.*
977. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-06-27 22:16:40
Üzenet elküldve: 2014-06-27 22:16:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Új világ//
*Nos, kétség sem fér hozzá, lenne még mit tanulnia az élettől…legalábbis ami az ideális búvóhely kiválasztását illeti, mindenképpen. Két hatalmas, égetően fájdalmas lélegzetvétel között érik a meglepetés erejével a fiú gunyoros megjegyzései. Végtagjait azon nyomban össze is kaparja, fejét felkapja, tekintete a hang irányában kutat, annak gazdája után.*
- Őőő, ééén…őő…
*Első rémületében igazándiból fel sem fogta a szavak jelentését, ezért ennél értelmesebb válaszra nem igazán futja tőle. Viszont, ha intellektusát fitogtatni nem is volt alkalmas felelete, egy kis szemlélődésre mindenképpen nyert időt vele, jól ki is használja ezt az idegen végigmérésére. Nem tűnik felnőttnek, ahogy megítélni képes, talán vele egykorú lehet; veszélyesnek sem tűnik az első riadalom ellenére, legalábbis lilás duzzanat mögött rejtező fél szeme és minden bizonnyal nem jókedvében felrepedt ajka nem erre enged következtetni. Sokkal inkább néz ki egy csata elvesztőjének, na persze…az ellenség ettől még lehet százszorta rosszabb bőrben.
No de lánykánk nem az a fajta, aki túlgondolja a látottakat, ezért némi megnyugvást vélhet felfedezni eddig riadt tekintetében az őt szemlélő. Így lehet az, hogy miután ültéből feltápászkodott, minden megfontolás nélkül kapja ki a srác kezéből a felé kínált flaskát. Szomjas, nagyon, ez vita felett áll, vízből talán egy tengernyit is ledöntene kiszáradt torkán, persze, ha azt nyújtották volna ily előzékenyen.*
-Ppfpffpfffpfpfpf! *egy öblösebb köpet hagyja el a formás kis ajkakat, mit nem sokkal követ a felháborodás is.*
- Mi a…orkhugyot vedelsz ilyen jókedvűen?!?
*Na igen, alkoholhoz még sosem volt szerencséje közvetlen közelből, de az biztos, hogy ennél kellemesebb ízt képzelt volna, ha valaha is foglalkoztatta volna a gondolat.*
A hozzászólás írója (Ewica Delis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.06.27 22:22:05
*Nos, kétség sem fér hozzá, lenne még mit tanulnia az élettől…legalábbis ami az ideális búvóhely kiválasztását illeti, mindenképpen. Két hatalmas, égetően fájdalmas lélegzetvétel között érik a meglepetés erejével a fiú gunyoros megjegyzései. Végtagjait azon nyomban össze is kaparja, fejét felkapja, tekintete a hang irányában kutat, annak gazdája után.*
- Őőő, ééén…őő…
*Első rémületében igazándiból fel sem fogta a szavak jelentését, ezért ennél értelmesebb válaszra nem igazán futja tőle. Viszont, ha intellektusát fitogtatni nem is volt alkalmas felelete, egy kis szemlélődésre mindenképpen nyert időt vele, jól ki is használja ezt az idegen végigmérésére. Nem tűnik felnőttnek, ahogy megítélni képes, talán vele egykorú lehet; veszélyesnek sem tűnik az első riadalom ellenére, legalábbis lilás duzzanat mögött rejtező fél szeme és minden bizonnyal nem jókedvében felrepedt ajka nem erre enged következtetni. Sokkal inkább néz ki egy csata elvesztőjének, na persze…az ellenség ettől még lehet százszorta rosszabb bőrben.
No de lánykánk nem az a fajta, aki túlgondolja a látottakat, ezért némi megnyugvást vélhet felfedezni eddig riadt tekintetében az őt szemlélő. Így lehet az, hogy miután ültéből feltápászkodott, minden megfontolás nélkül kapja ki a srác kezéből a felé kínált flaskát. Szomjas, nagyon, ez vita felett áll, vízből talán egy tengernyit is ledöntene kiszáradt torkán, persze, ha azt nyújtották volna ily előzékenyen.*
-Ppfpffpfffpfpfpf! *egy öblösebb köpet hagyja el a formás kis ajkakat, mit nem sokkal követ a felháborodás is.*
- Mi a…orkhugyot vedelsz ilyen jókedvűen?!?
*Na igen, alkoholhoz még sosem volt szerencséje közvetlen közelből, de az biztos, hogy ennél kellemesebb ízt képzelt volna, ha valaha is foglalkoztatta volna a gondolat.*
A hozzászólás írója (Ewica Delis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.06.27 22:22:05
976. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-06-27 22:10:55
Üzenet elküldve: 2014-06-27 22:10:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
*Nem válogat, meghallgatja, bármit is játszik a különös hárfa, közben pedig a tengert nézi, félig tudatosan azt a homályba vesző vonalat keresve, ami a fekete tengert elválasztja a fekete égtől. Valamiért úgy alakult, hogy nem sokat hajózott felszíni léte során, pedig mindig is vonzotta a tenger. Talán majd egyszer.
Úgy elmerül a gondolataiban, hogy összerezzen, amikor Ferdnichar visszatér és megszólal.*
Nem tűnsz kalóz típusnak *mosolyodik el.* De ez persze idővel megváltozhat.
~Én sem tűntem orgyilkos típusnak, erre tessék, itt vagyok.~
Á, nem veszés *tiltakozik, de azért követi a férfit a kabinba. Nem túl nagy, nem is lehetne egy ilyen kis hajón, mégsem zsúfolt, hiszen nem pakolták tele felesleges tárgyakkal.
Caram az ágyhogy lép, és leül.*
Így talán kevesebb helyet foglalok, még ha udvariatlan is vagyok. Azt mondják, sok odakinn a lakatlan sziget. És amelyik nem lakatlan, az legalább veszélyes, úgyhogy arrafelé alighanem jut kaland annak, aki jó helyen keresi... csak meg kell találni hozzá a jó szigetet.
Úgy elmerül a gondolataiban, hogy összerezzen, amikor Ferdnichar visszatér és megszólal.*
Nem tűnsz kalóz típusnak *mosolyodik el.* De ez persze idővel megváltozhat.
~Én sem tűntem orgyilkos típusnak, erre tessék, itt vagyok.~
Á, nem veszés *tiltakozik, de azért követi a férfit a kabinba. Nem túl nagy, nem is lehetne egy ilyen kis hajón, mégsem zsúfolt, hiszen nem pakolták tele felesleges tárgyakkal.
Caram az ágyhogy lép, és leül.*
Így talán kevesebb helyet foglalok, még ha udvariatlan is vagyok. Azt mondják, sok odakinn a lakatlan sziget. És amelyik nem lakatlan, az legalább veszélyes, úgyhogy arrafelé alighanem jut kaland annak, aki jó helyen keresi... csak meg kell találni hozzá a jó szigetet.
975. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-06-27 21:46:06
Üzenet elküldve: 2014-06-27 21:46:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Új világ//
*Szabadnap! Vagy valami olyasmi. Elég nehéz meghatározni, ha az ember (fogadott) kölke amúgy is magasról tesz a kötelezettségekre. A lényeg, hogy a magát apának tartó csirkefogó átmenetileg felszívódott, így Jaz egyedül végezheti a semmittevés, na meg a léhűtés nemes mesterségét.
Most épp egy raktár árnyas oldalának dőlve henyél pár láda tetején nyújtózva, hűséges barátja társaságában. Valójában a kis drága apjához volt hű, egészen addig, míg a kis bajkeverő el nem orozta. Kész szerencse, hogy a pálinkás flaskák nem rikoltanak segítségért, és épp úgy szolgálják új gazdáikat, ahogy a régieket. Zugiszik. Mert megteheti. És igazán élvezi a magányt, leginkább azt a részét, hogy nem kell osztozkodnia.
De hát amilyen a formája persze megzavarják. Valami szőke robban be balról, és tudomást sem véve Jazról kisajátít egy egész ülőhelyet. Felháborító pofátlanság!
Némi nehezteléssel tekint le a békára, fél szemmel sandítva, méregetve. (A másik történetesen épp pihen, egy jókora lila duzzanat alatt.)*
-Persze. Ülj csak le. Ne zavartasd magad. Esetleg megkínálhatlak valamivel? Kerítsem elő anyucit? Vagy most azonnal kéred a tiszta pelust?
*A gúny, az olyan; csöpögő, önkéntelen, reflexszerű. De a fél pár zöld tekintet vidám, és játékos. Még vigyorog is, bár a felrepedt szája miatt nincs ebben semmi barátságos. Sebaj. Szokható.
Térdére támasztva könyökét, karjait (na meg a butykost) lógatva vizsgálgatja a leányt. Semmi rendkívüli, első ránézésre. Aztán persze mindjárt kiderül, hogy ez is épp olyan megátalkodott erdei szörny, mint a legutóbbiak. Lehet most kéne vele végezni, a férfiúi nem érdekében, most, amíg ilyen kicsi. Kár, hogy nem hord magánál fegyvert, nagy kár.
Ekkora megoldás villámcsapásként hasít elméjébe.*
-Iszol csibe?
*És kedvesen, ahogy a perverz bácsik kínálgatják cukorkával a kicsiket nyújtja Ewica felé a flaskát.*
*Szabadnap! Vagy valami olyasmi. Elég nehéz meghatározni, ha az ember (fogadott) kölke amúgy is magasról tesz a kötelezettségekre. A lényeg, hogy a magát apának tartó csirkefogó átmenetileg felszívódott, így Jaz egyedül végezheti a semmittevés, na meg a léhűtés nemes mesterségét.
Most épp egy raktár árnyas oldalának dőlve henyél pár láda tetején nyújtózva, hűséges barátja társaságában. Valójában a kis drága apjához volt hű, egészen addig, míg a kis bajkeverő el nem orozta. Kész szerencse, hogy a pálinkás flaskák nem rikoltanak segítségért, és épp úgy szolgálják új gazdáikat, ahogy a régieket. Zugiszik. Mert megteheti. És igazán élvezi a magányt, leginkább azt a részét, hogy nem kell osztozkodnia.
De hát amilyen a formája persze megzavarják. Valami szőke robban be balról, és tudomást sem véve Jazról kisajátít egy egész ülőhelyet. Felháborító pofátlanság!
Némi nehezteléssel tekint le a békára, fél szemmel sandítva, méregetve. (A másik történetesen épp pihen, egy jókora lila duzzanat alatt.)*
-Persze. Ülj csak le. Ne zavartasd magad. Esetleg megkínálhatlak valamivel? Kerítsem elő anyucit? Vagy most azonnal kéred a tiszta pelust?
*A gúny, az olyan; csöpögő, önkéntelen, reflexszerű. De a fél pár zöld tekintet vidám, és játékos. Még vigyorog is, bár a felrepedt szája miatt nincs ebben semmi barátságos. Sebaj. Szokható.
Térdére támasztva könyökét, karjait (na meg a butykost) lógatva vizsgálgatja a leányt. Semmi rendkívüli, első ránézésre. Aztán persze mindjárt kiderül, hogy ez is épp olyan megátalkodott erdei szörny, mint a legutóbbiak. Lehet most kéne vele végezni, a férfiúi nem érdekében, most, amíg ilyen kicsi. Kár, hogy nem hord magánál fegyvert, nagy kár.
Ekkora megoldás villámcsapásként hasít elméjébe.*
-Iszol csibe?
*És kedvesen, ahogy a perverz bácsik kínálgatják cukorkával a kicsiket nyújtja Ewica felé a flaskát.*
974. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-06-27 21:10:32
Üzenet elküldve: 2014-06-27 21:10:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Új világ//
~Mi?!?~ *Hitetlenkedve rázza meg kócos üstökét, s egy elhaló félmosoly jelenik meg szája szegletében. Fújtatva, prüszkölve lohol a dokkok nyüzsgése felé, hol még ilyenkor is szinte nappali tömeg van. Elsiet egy kupac láda mellett, majd egymásra halmozott hordókat hagy el, s néhány ketrec és zsák mögött befordulva egy raktár falának veti hátát. Azon nyomban földre is roskad, hiszen egy heti potyautaskodás után kellett összekaparnia minden megmaradt erejét, mi eddig tartott. Panaszra viszont semmi oka sem lehet, még mindig hitetlenkedve rázza fejét, hogy ilyen szerencséje volt. Ha egy másik irányt választ, talán a nagy semmi közepén találja magát, ahol könnyebb prédát kívánni sem tudtak volna üldözői, de itt… Igaz, csak ritkásan lesett hátra, legjobb megítélése szerint mégis sikerült elvegyülnie a temérdek rakodó, áruló és vásárolni kívánó derék polgár között.
Már rég nem élvezett ennyire semmit, mint ahogy a hideg fa támasztja hátát, fejét is nekibuktatva próbál ismét levegőhöz jutni. Ziháló mellkasa majd duplájára tágul minden egyes lélegzetvételnél, az éltető elem utáni csillapíthatatlan vágytól. Lábai és karjai erőtlenül hevernek széttárva, még szemét is behunyja, a tapasztalatlanok felelőtlenségével megáldva teljesen felkészületlenné téve így magát bármiféle incidenssel szemben.*
~Mi?!?~ *Hitetlenkedve rázza meg kócos üstökét, s egy elhaló félmosoly jelenik meg szája szegletében. Fújtatva, prüszkölve lohol a dokkok nyüzsgése felé, hol még ilyenkor is szinte nappali tömeg van. Elsiet egy kupac láda mellett, majd egymásra halmozott hordókat hagy el, s néhány ketrec és zsák mögött befordulva egy raktár falának veti hátát. Azon nyomban földre is roskad, hiszen egy heti potyautaskodás után kellett összekaparnia minden megmaradt erejét, mi eddig tartott. Panaszra viszont semmi oka sem lehet, még mindig hitetlenkedve rázza fejét, hogy ilyen szerencséje volt. Ha egy másik irányt választ, talán a nagy semmi közepén találja magát, ahol könnyebb prédát kívánni sem tudtak volna üldözői, de itt… Igaz, csak ritkásan lesett hátra, legjobb megítélése szerint mégis sikerült elvegyülnie a temérdek rakodó, áruló és vásárolni kívánó derék polgár között.
Már rég nem élvezett ennyire semmit, mint ahogy a hideg fa támasztja hátát, fejét is nekibuktatva próbál ismét levegőhöz jutni. Ziháló mellkasa majd duplájára tágul minden egyes lélegzetvételnél, az éltető elem utáni csillapíthatatlan vágytól. Lábai és karjai erőtlenül hevernek széttárva, még szemét is behunyja, a tapasztalatlanok felelőtlenségével megáldva teljesen felkészületlenné téve így magát bármiféle incidenssel szemben.*
973. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-06-27 19:58:56
Üzenet elküldve: 2014-06-27 19:58:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Caram Solithian//
*Örül, hogy Caram elfogadta meghívását.* Ebben az esetben nekilátok elkészíteni a fekhelyed. Nem fog sokáig tartani ígérem, addig felkeltem hárfámat, hogy egy kicsit szórakoztasson. *mondja, és eltűnik a kabinban, ám előtte ezüst hárfáját kin hagyja ami lebegve rázendít egy dalra.* Ha esetleg nem tetszik, mondj nyugodtan neki egy dalt amit hallanál, eljátssza azt is. *Szól bentről Ferdnichar. Nem tudja meddig időzött az ágy elkészítésével, de egy idő után kijön és visszaveszi hárfáját.* Kész is van. *mondja. Társa kérdésére elgondolkodva néz ki a tengerre.* Nem tudom. Az igazat megvallva kaland miatt jöttem ide, de nem nagyon találtam. Talán kihajózok a tengerre, meg a környező szigetekre hátha akad ott valami. Talán felcsapok kalóznak hisz régi álmom. Persze kegyes leszek, mint azok akik a szigetünkre jöttek néha napján. *mondja az utolsó részt nevetve. Viszont mikor észreveszi, hogy a lány fázik, megkomolyodik.* Látom fázol, gyere menjünk be. Megmutatom hol fogsz aludni. *Ha Caram elfogadja, bekíséri a kabinjába. A kabin kinézete nem különbözik a hajótól. Kicsi aranyozás és faragás itt is található rajta, illetve egy íróasztal egy földgömb, és a végében egy ágy található ami mellet egy kicsivel egy függőágy.* Az ágy a tied. A függőágy az enyém. Nekem megfelel, és te vagy a vendég.
*Örül, hogy Caram elfogadta meghívását.* Ebben az esetben nekilátok elkészíteni a fekhelyed. Nem fog sokáig tartani ígérem, addig felkeltem hárfámat, hogy egy kicsit szórakoztasson. *mondja, és eltűnik a kabinban, ám előtte ezüst hárfáját kin hagyja ami lebegve rázendít egy dalra.* Ha esetleg nem tetszik, mondj nyugodtan neki egy dalt amit hallanál, eljátssza azt is. *Szól bentről Ferdnichar. Nem tudja meddig időzött az ágy elkészítésével, de egy idő után kijön és visszaveszi hárfáját.* Kész is van. *mondja. Társa kérdésére elgondolkodva néz ki a tengerre.* Nem tudom. Az igazat megvallva kaland miatt jöttem ide, de nem nagyon találtam. Talán kihajózok a tengerre, meg a környező szigetekre hátha akad ott valami. Talán felcsapok kalóznak hisz régi álmom. Persze kegyes leszek, mint azok akik a szigetünkre jöttek néha napján. *mondja az utolsó részt nevetve. Viszont mikor észreveszi, hogy a lány fázik, megkomolyodik.* Látom fázol, gyere menjünk be. Megmutatom hol fogsz aludni. *Ha Caram elfogadja, bekíséri a kabinjába. A kabin kinézete nem különbözik a hajótól. Kicsi aranyozás és faragás itt is található rajta, illetve egy íróasztal egy földgömb, és a végében egy ágy található ami mellet egy kicsivel egy függőágy.* Az ágy a tied. A függőágy az enyém. Nekem megfelel, és te vagy a vendég.
972. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-06-27 15:20:59
Üzenet elküldve: 2014-06-27 15:20:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
*Az orknak tágra nyílnak a szemei. Sikerült belecsöppennie a kikötői élet legsűrűbb pillanatába. Szép számmal horgonyoznak a közelben a különböző méretű és rendeltetésű hajók. A parton emberek, nyüzsönek mindenfelé. Egy helyen három óriás is van velük, ők hatalmas köveket cipelnek. Itt már a hangok is jobban bántják az ork fülét. Kiáltások hallatszódnak, utasítások, pörlekedés. A vajákos nem foglalkozik velük, csupán átvág a tömegen, keresve a menedék cégérét. Beletelik néhány pillanatba, hogy kiszúrja, hisz ha nem rakodó embereket kerülget, akkor a talicskák, szekerek elől tér ki. Ám a harcok lassan véget érnek, hisz a fogadó környékén aránylag csend és nyugalom uralkodik. Wram vigyorogva nyitja ki az ajtót.*
971. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-06-27 00:36:28
Üzenet elküldve: 2014-06-27 00:36:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
Engem is meglep *feleli Ferdnichar tréfás kérdésére.* El sem tudod képzelni, mennyire.
*És valószínűleg tényleg nem tudja, hiszen Caram első sejtésének megfelelően csak nemrég repült ki a bársonnyal bélelt pihe-puha fészekből. Különös, mennyire hasonlítanak annak ellenére, hogy mennyivel több mindenben különböznek... de a sokévnyi túlélősdit egyik hasonlóság sem tudja pótolni.
A meghajlást tökéletes pukedlivel viszonozza - hiába, a jól begyakorolt mozdulatokat évek alatt sem lehet elfelejteni.*
A világért nem tartanálak fel, ha fáradt vagy *nevetése most már szokott halvány mosolyává szelídül.* A meghívást viszont szívesen elfogadom, sokkal kellemesebbnek tűnik, mint visszakutyagolni a Pegazusba.
*Összébb húzza magán a köpenyt, az éjszakai tengeri szél még ebben a meleg évszakban is igen hűvös tud lenni.*
Meddig maradsz a városban? *kérdezi, annak ellenére, hogy épp most jelentette ki: nem tartja fel a pihenni vágyót.* Gondolom, nem azért vágtál neki a világnak, hogy aztán éppen itt horgonyozz le, ilyen rövid idő után.
*És valószínűleg tényleg nem tudja, hiszen Caram első sejtésének megfelelően csak nemrég repült ki a bársonnyal bélelt pihe-puha fészekből. Különös, mennyire hasonlítanak annak ellenére, hogy mennyivel több mindenben különböznek... de a sokévnyi túlélősdit egyik hasonlóság sem tudja pótolni.
A meghajlást tökéletes pukedlivel viszonozza - hiába, a jól begyakorolt mozdulatokat évek alatt sem lehet elfelejteni.*
A világért nem tartanálak fel, ha fáradt vagy *nevetése most már szokott halvány mosolyává szelídül.* A meghívást viszont szívesen elfogadom, sokkal kellemesebbnek tűnik, mint visszakutyagolni a Pegazusba.
*Összébb húzza magán a köpenyt, az éjszakai tengeri szél még ebben a meleg évszakban is igen hűvös tud lenni.*
Meddig maradsz a városban? *kérdezi, annak ellenére, hogy épp most jelentette ki: nem tartja fel a pihenni vágyót.* Gondolom, nem azért vágtál neki a világnak, hogy aztán éppen itt horgonyozz le, ilyen rövid idő után.
970. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-06-26 12:08:43
Üzenet elküldve: 2014-06-26 12:08:43
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Szigeti vész//
*Éppen csak megérkezik a szokatlan cégérrel ellátott épülethez, ahol már többek is a zár kattanására, s az ajtó kitárására várnak, már buzgón azon töri a fejét, hogy miként is foghatták be azt a bizonyos talmidot, ha valóban sikerült elcsípniük.
Először is az ismerős nemest kezdené zaklatni kérdéseivel, mikor egy rég hallott hang szól ki az ácsorgóknak. A szakállas eleinte képtelen hova tenni a valóság és álomvilág által összemosódott gondolatai közt a különleges hangszínt, de amikor hozzátársul a jellegzetes arckifejezés is azonnal eszébe ötlik egy név. Penész! Névmemóriája elég silány, de ezt sikerült megjegyeznie.*
-Penész, te csirkefogó!
*Tör ki magából örömébe. Mindig jó érzések töltik el, ha egy régi bajtársat viszontláthat. Ő pedig azon kevés matrózok közé tartozik, kiket Galin megbecsül bátor viselkedésük miatt.*
-Jó újra látni azt a savanyú képedet! Van még abból a jóféle itókából amit a múltkor kóstoltam?
*Cinkosan kacsint Penészre, majd egy hagos kacagásba torkollik a kérdése.
Nem számít, hogy ő érkezett ide utoljára, ő lép be elsőnek. Ha kevés a hely, hát csinál magának és betolakodik bohókás bocsánatkérések közepette. Mintha mi sem történt volna.*
-Mindenki itt van a legénységből?
*Fordul oda ismét Penészhez, mikor Lagor parancsa vág a levegőbe. Bármi is a válasz nem nagyon izgatja fel, hanem mikor meglátja Vigyori pofáját egy intéssel elrendezi a köszöntést, na meg neki is van egy-két szava.*
-Emlékszem ám még rád! Jobb szeretem ha szilárd talaj van a lábam alatt, és nem egy rozoga hajón himbálózom. Majd meglátod!
*Utal ezzel arra az esetre, mikor ő magából kifordulva, falfehéren öklendezett a hajóút hatására, a másik pedig a vigyorgós pofáját odatolva tett egy-két megjegyzést a tengeribetegségére.
De ennyivel el is intézte, aztán ha minden jelenlévőt üdvözölt követi Lagort.*
-Hogy sikerült elfogniuk?
*Érdeklődik a törp, mielőtt még belépnének a talmidhoz vezető ajtón. Még mindig tisztán él benne az a szörnyű emlék, mikor az egyik ilyen rondaság összetörte legkedvesebb pipáját. Mai napig nem képes nekik ezt megbocsátani. Így egy mogorva, gyűlölködő tekintettel áll meg a medence szélén is. Míg végigméri a lényt kezeit a csípőjére rakja.*
-Miről zagyválsz itt? Hmm? Minek segítsek én a te fajtádnak? Hisz a pipám!
*Már csak az emléke miatt is egy apró könnycsepp szökik a szemében, amit próbál a többiek elől elrejteni a kezével.*
-Valami a szemembe ment...
*Éppen csak megérkezik a szokatlan cégérrel ellátott épülethez, ahol már többek is a zár kattanására, s az ajtó kitárására várnak, már buzgón azon töri a fejét, hogy miként is foghatták be azt a bizonyos talmidot, ha valóban sikerült elcsípniük.
Először is az ismerős nemest kezdené zaklatni kérdéseivel, mikor egy rég hallott hang szól ki az ácsorgóknak. A szakállas eleinte képtelen hova tenni a valóság és álomvilág által összemosódott gondolatai közt a különleges hangszínt, de amikor hozzátársul a jellegzetes arckifejezés is azonnal eszébe ötlik egy név. Penész! Névmemóriája elég silány, de ezt sikerült megjegyeznie.*
-Penész, te csirkefogó!
*Tör ki magából örömébe. Mindig jó érzések töltik el, ha egy régi bajtársat viszontláthat. Ő pedig azon kevés matrózok közé tartozik, kiket Galin megbecsül bátor viselkedésük miatt.*
-Jó újra látni azt a savanyú képedet! Van még abból a jóféle itókából amit a múltkor kóstoltam?
*Cinkosan kacsint Penészre, majd egy hagos kacagásba torkollik a kérdése.
Nem számít, hogy ő érkezett ide utoljára, ő lép be elsőnek. Ha kevés a hely, hát csinál magának és betolakodik bohókás bocsánatkérések közepette. Mintha mi sem történt volna.*
-Mindenki itt van a legénységből?
*Fordul oda ismét Penészhez, mikor Lagor parancsa vág a levegőbe. Bármi is a válasz nem nagyon izgatja fel, hanem mikor meglátja Vigyori pofáját egy intéssel elrendezi a köszöntést, na meg neki is van egy-két szava.*
-Emlékszem ám még rád! Jobb szeretem ha szilárd talaj van a lábam alatt, és nem egy rozoga hajón himbálózom. Majd meglátod!
*Utal ezzel arra az esetre, mikor ő magából kifordulva, falfehéren öklendezett a hajóút hatására, a másik pedig a vigyorgós pofáját odatolva tett egy-két megjegyzést a tengeribetegségére.
De ennyivel el is intézte, aztán ha minden jelenlévőt üdvözölt követi Lagort.*
-Hogy sikerült elfogniuk?
*Érdeklődik a törp, mielőtt még belépnének a talmidhoz vezető ajtón. Még mindig tisztán él benne az a szörnyű emlék, mikor az egyik ilyen rondaság összetörte legkedvesebb pipáját. Mai napig nem képes nekik ezt megbocsátani. Így egy mogorva, gyűlölködő tekintettel áll meg a medence szélén is. Míg végigméri a lényt kezeit a csípőjére rakja.*
-Miről zagyválsz itt? Hmm? Minek segítsek én a te fajtádnak? Hisz a pipám!
*Már csak az emléke miatt is egy apró könnycsepp szökik a szemében, amit próbál a többiek elől elrejteni a kezével.*
-Valami a szemembe ment...
969. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-06-25 22:52:21
Üzenet elküldve: 2014-06-25 22:52:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Caram Solithian//
*Mikor Caram elfogadja a felkérést, Ferdnichar magában meglepődik. Nem gondolta volna, hogy tényleg el fogja fogadni. Nagyon élvezi a táncot, még ha az az italnak köszönhetően nem is annyira kifinomult. Mikor a lány felnevet, ő elmosolyodik. Végre sikerült elérnie, hogy partnere vidám legyen, és ez részben az ő, illetve egy kicsit az ital érdeme.* Nocsak! Hiszen te nevetsz! Jól vagy? *Kérdezi viccelődve. Nem tudja meddig táncolnak, ám egyszer a hárfa befejezi a dalt és visszarepül Ferdnichar zakójába. A férfi érti a jelet, így megpörgeti partnerét, és meghajol.* Nos úgy tűnik véget ért a zene, és hárfámnak igaza van, hisz nem csak ő fáradt el. Az én részemről én nyugovóra térnék, és ha szeretnéd szívesen látunk vendégül Clem-el. Ám ha van kedved még csinálhatunk valamit. Fiatal még az éjszaka. *Mondja mosolyogva.*
*Mikor Caram elfogadja a felkérést, Ferdnichar magában meglepődik. Nem gondolta volna, hogy tényleg el fogja fogadni. Nagyon élvezi a táncot, még ha az az italnak köszönhetően nem is annyira kifinomult. Mikor a lány felnevet, ő elmosolyodik. Végre sikerült elérnie, hogy partnere vidám legyen, és ez részben az ő, illetve egy kicsit az ital érdeme.* Nocsak! Hiszen te nevetsz! Jól vagy? *Kérdezi viccelődve. Nem tudja meddig táncolnak, ám egyszer a hárfa befejezi a dalt és visszarepül Ferdnichar zakójába. A férfi érti a jelet, így megpörgeti partnerét, és meghajol.* Nos úgy tűnik véget ért a zene, és hárfámnak igaza van, hisz nem csak ő fáradt el. Az én részemről én nyugovóra térnék, és ha szeretnéd szívesen látunk vendégül Clem-el. Ám ha van kedved még csinálhatunk valamit. Fiatal még az éjszaka. *Mondja mosolyogva.*
968. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-06-25 22:26:30
Üzenet elküldve: 2014-06-25 22:26:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Új világ//
*Éjszaka van. Vaksötét éjszaka, mit csak a kikötői lámpások pislákolása világít meg. Nem is nagyon bánja, a verőfényes napsütés kétség kívül elvakítaná a már egy hete a hajó gyomrának homályán edződő szempárt, ami valljuk be, menekülésnél nem a legelőnyösebb.
Úgy bizony, nem egy sétahajókázás érkezője ő, így minden erejét össze kell szednie az előtte álló sietős távozáshoz. Robban is egyből, amint a lerakodás közepette felfedezni vélik potyautas mivoltát, s a cirádásabbnál cirádásabb szitokszavak és a tettlegesség eltéveszthetetlen szándéka elől a város belsőbb negyedei felé veszi az irányt. Legalábbis őszintén reméli, merthogy életében először tévedt erre a vidékre.*
A hozzászólás írója (Ewica Delis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.06.25 22:29:55
*Éjszaka van. Vaksötét éjszaka, mit csak a kikötői lámpások pislákolása világít meg. Nem is nagyon bánja, a verőfényes napsütés kétség kívül elvakítaná a már egy hete a hajó gyomrának homályán edződő szempárt, ami valljuk be, menekülésnél nem a legelőnyösebb.
Úgy bizony, nem egy sétahajókázás érkezője ő, így minden erejét össze kell szednie az előtte álló sietős távozáshoz. Robban is egyből, amint a lerakodás közepette felfedezni vélik potyautas mivoltát, s a cirádásabbnál cirádásabb szitokszavak és a tettlegesség eltéveszthetetlen szándéka elől a város belsőbb negyedei felé veszi az irányt. Legalábbis őszintén reméli, merthogy életében először tévedt erre a vidékre.*
A hozzászólás írója (Ewica Delis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.06.25 22:29:55
967. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-06-25 22:11:04
Üzenet elküldve: 2014-06-25 22:11:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Rika, Asmä//
*Zaranir, amikor meglátja a kiöltött nyelv rítusát, mellyel már oly sokszor adták tudtára aggódásának vélelmezett fölöslegességét, végül hasonló reakcióra kényszeríti. Amíg eljátszadoznak, utolsó tervezett tevékenységeként és talán első kalózcselekedeteként saját aranyait nem a lepedőre rakja, hanem ás egy kisebb gördöt, amibe figyelmesen beledobja a szütyőjét és visszahinti rá a homokot. Majd egy kisebb kavicsot helyet a helyre, jelölve, bár egyébként sem nehéz megtalálni. Amikor vissztekint a tenger felé, mint a part bosszúálló özvegyének szelleme, indul el felé a hold fehér fényében, kiismerhetetlen mosollyal az arcán Rika felé. Megmerevedik a látványtól, így Rika nyugalommal belé karol, majd amikor felfogja, hogy valójában mi is történik, gyengéden átkarolja a kisasszonyt, leplezve magát. A nedvesség annyira nem zavarja, viszont valami annál inkább.*
~Teljesen át van hűlve, bár biztosan az italtól nem érzi. ~
* Megpróbálja kezével egy kicsit dörzsölni, hátha valamennyivel javít a helyzeten. Majd Asmä felé tekint, aki valószínűleg hasonló problémákkal lehet felvértezve, öntudatlan is.*
~De ki vagyok én, hogy elrontsam a szórakozásukat, ráadásul ezen a káprázatos estén. És bele se merek gondolni,hogy ebből milyen holnap reggelünk lesz.~
*Rika ajánlata, hogy maga is ezen sorsra kárhozzék, már nem is tűnik olyan szörnyűnek.*
~A menny sem attól szép és a pokol sem attól gonosz, hogy mik történnek benne, hanem hogy kik lakják. Na, ez történik akkor, ha valakire véletlenül ragad valami kultúra és elfeledkezik a mosakodásról, talán tényleg rám fér a fürdés.~
-Sietek, csak nyújtok egy kis látványelemet is, aztán el lehet dönteni, mennyire tetszik az összkép.
*Miután észrevételezi, hogy nélküle tényleg képesek belefullasztani egymás a térdig érő vízbe, felgyorsítva cselekedeteit. Ezzel ruháinak meghatározó hányadát ledobja, de hogy kritika ne essék, alsóneműjén túl régi jó társát, a tőrét is magán hagyja, az övön lazít és vállán keresztbe lesz új viselete.*
~Nem tudhatja az ember, hogy kik érkeznek a partról.~
*Majd a maradék aggodalmát ruhái mellett hagyva a parton, futva gázol bele a tengerpartra, szemében csillogó kalandvággyal, arcán derűs ravaszsággal, melynek célpontjai könnyedén észlelhetik ezt. Amikor sikerül neki is térdig belegázolnia a vízbe, ami hidegebbnek bizonyult annál, mint amit várt még így is, további mozgással tervezi majd ezt kompenzálni.*
*Zaranir, amikor meglátja a kiöltött nyelv rítusát, mellyel már oly sokszor adták tudtára aggódásának vélelmezett fölöslegességét, végül hasonló reakcióra kényszeríti. Amíg eljátszadoznak, utolsó tervezett tevékenységeként és talán első kalózcselekedeteként saját aranyait nem a lepedőre rakja, hanem ás egy kisebb gördöt, amibe figyelmesen beledobja a szütyőjét és visszahinti rá a homokot. Majd egy kisebb kavicsot helyet a helyre, jelölve, bár egyébként sem nehéz megtalálni. Amikor vissztekint a tenger felé, mint a part bosszúálló özvegyének szelleme, indul el felé a hold fehér fényében, kiismerhetetlen mosollyal az arcán Rika felé. Megmerevedik a látványtól, így Rika nyugalommal belé karol, majd amikor felfogja, hogy valójában mi is történik, gyengéden átkarolja a kisasszonyt, leplezve magát. A nedvesség annyira nem zavarja, viszont valami annál inkább.*
~Teljesen át van hűlve, bár biztosan az italtól nem érzi. ~
* Megpróbálja kezével egy kicsit dörzsölni, hátha valamennyivel javít a helyzeten. Majd Asmä felé tekint, aki valószínűleg hasonló problémákkal lehet felvértezve, öntudatlan is.*
~De ki vagyok én, hogy elrontsam a szórakozásukat, ráadásul ezen a káprázatos estén. És bele se merek gondolni,hogy ebből milyen holnap reggelünk lesz.~
*Rika ajánlata, hogy maga is ezen sorsra kárhozzék, már nem is tűnik olyan szörnyűnek.*
~A menny sem attól szép és a pokol sem attól gonosz, hogy mik történnek benne, hanem hogy kik lakják. Na, ez történik akkor, ha valakire véletlenül ragad valami kultúra és elfeledkezik a mosakodásról, talán tényleg rám fér a fürdés.~
-Sietek, csak nyújtok egy kis látványelemet is, aztán el lehet dönteni, mennyire tetszik az összkép.
*Miután észrevételezi, hogy nélküle tényleg képesek belefullasztani egymás a térdig érő vízbe, felgyorsítva cselekedeteit. Ezzel ruháinak meghatározó hányadát ledobja, de hogy kritika ne essék, alsóneműjén túl régi jó társát, a tőrét is magán hagyja, az övön lazít és vállán keresztbe lesz új viselete.*
~Nem tudhatja az ember, hogy kik érkeznek a partról.~
*Majd a maradék aggodalmát ruhái mellett hagyva a parton, futva gázol bele a tengerpartra, szemében csillogó kalandvággyal, arcán derűs ravaszsággal, melynek célpontjai könnyedén észlelhetik ezt. Amikor sikerül neki is térdig belegázolnia a vízbe, ami hidegebbnek bizonyult annál, mint amit várt még így is, további mozgással tervezi majd ezt kompenzálni.*
966. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-06-25 21:51:09
Üzenet elküldve: 2014-06-25 21:51:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Zaranir, Rika//
*Pár lépés múlva észreveszi, hogy elhagyta a táskáját, de mivel hátrapillantva látja, hogy az immár Zaranirnál van, jelenlegi bizalommal teli állapotában nem aggodalmaskodik. Amúgy sem sok minden van abban a táskában, amit érdemes lenne ellopni.
Térdig a vízben állva nézi végig Rika évődését, és ugyanott, csípőre tett kézzel várja a bosszút, amikor a lány megindul visszafelé. Hagyja magát beljebb rángatni, aztn út közben megbotlik egy kőben, és, mivel ösztönösen megkapaszkodik a legközelebbi kapaszkodóban, a legközelebbi kapaszkodó pedig Rika, a két nő együtt borul bele a sós vízbe. Asmä prüszkölve emelkedik újra a hullámok fölé (most már csak derék felett látszik ki), és nevetve talpra segíti társnőjét is, ha szükség van rá.*
Egyben vagy? *kérdezi, de a nevetés mellett nemigen marad hely aggodalomnak a hangjában.*
Gondolod, hogy bejön idáig? *kérdezi kételkedve.* Vagy ki kell találnunk valamit, hogy bejöjjön? Szerintem leginkább úgy fest, mint aki piknikezni készül a maradék rum társaságában.
*Pár lépés múlva észreveszi, hogy elhagyta a táskáját, de mivel hátrapillantva látja, hogy az immár Zaranirnál van, jelenlegi bizalommal teli állapotában nem aggodalmaskodik. Amúgy sem sok minden van abban a táskában, amit érdemes lenne ellopni.
Térdig a vízben állva nézi végig Rika évődését, és ugyanott, csípőre tett kézzel várja a bosszút, amikor a lány megindul visszafelé. Hagyja magát beljebb rángatni, aztn út közben megbotlik egy kőben, és, mivel ösztönösen megkapaszkodik a legközelebbi kapaszkodóban, a legközelebbi kapaszkodó pedig Rika, a két nő együtt borul bele a sós vízbe. Asmä prüszkölve emelkedik újra a hullámok fölé (most már csak derék felett látszik ki), és nevetve talpra segíti társnőjét is, ha szükség van rá.*
Egyben vagy? *kérdezi, de a nevetés mellett nemigen marad hely aggodalomnak a hangjában.*
Gondolod, hogy bejön idáig? *kérdezi kételkedve.* Vagy ki kell találnunk valamit, hogy bejöjjön? Szerintem leginkább úgy fest, mint aki piknikezni készül a maradék rum társaságában.
965. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-06-25 16:32:02
Üzenet elküldve: 2014-06-25 16:32:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
* A lány kiér a dokkok közül, hajóról hajóra ugrándozik. Hirtelen ötlettől vezérelve előveszi íját, nyilat illeszt rá, lő. Egy halat talált el. Felkapja a szerzeményt, egy zsákba teszi, övére fűzi. Lépdel tovább a mogorva, barátságtalan hajók között. Leül egy csónakra, pihenni egy kicsit. Legalább két napja egyfolytában gyalogol. Csak néhány percre ül le, szusszanni egy kicsit, majd megy is tovább. Nemsoká kiér a vízi járművek rengetegéből, biztos talajt ér a lába. *
964. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-06-25 15:56:27
Üzenet elküldve: 2014-06-25 15:56:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
* Már el is éri a dokkokat. Nincs messze a célja, meg áll egy kicsit nézelődni. Látja azt a matrózt és a társait is, akik nemrég meg akarták verni. Fel sem ismerik a lányt, megint rumtól, sörtől, dohánytól bűzlenek. A biztonság kedvéért nagy ívben kikerüli őket. Kabátja idő közben visszakerült rá, haja most is a vállára omlik. Sietősen megy tovább, nincs kedve most is zűrbe keveredni.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.06.25 23:00:32, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő.
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.06.25 23:00:32, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő.
963. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-06-25 14:08:45
Üzenet elküldve: 2014-06-25 14:08:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Zaranir, Asmä//
*Asmä kiáltása hallatán felnevet, részegekhez képest szokatlanul kecsesen pördül meg, mégha egy lábon is teszi.*
- Megtenném, ha tudnám!
*Vigyora csak szélesedik, ahogy elképzeli, miként suhanna a tenger felett. Ahogy a homokos partra érnek, pár pillanatra megáll, hogy lábujjaival markoljon fel némi nedves homokot, Asmä könnyedén utolérheti, múltjából kiindulva azonban észleli a szándékot, mely közelebb vezérli hozzá a nőt, és nevetve, ugrándozva fut távolabb, Kalennel gyakran játszottak efféle játékokat. Zaranir hangja mintha aggódó volna, ahogy utánuk kiált, Rika csak felnevet, és kinyújtja nyelvét a férfi felé, cseppet sem érdekli most apáskodó természete, mégha valahol mélyen aranyosnak találja is. Ha Asmänak végül sikerül berángatnia a vízbe, akkor nedvesen, testére tapadó öltözékben mászik ki ismét a partra, felhőtlenül nevet föl, és amennyire tudja, eléri, hogy leendő kapitányuk is megkapja a megfelelő vízmennyiséget. Gyanúsan méregeti a férfit, hamár maga is fürdött egyet, Zaranir sem úszhatja meg szárazon, így vagy úgy, de belerángatja a játékba. Lassan lépdel közelebb, ahogy a hold fénye megvilágítja alakját, a jéghideg víz kijózanította annyira, hogy biztosabban közlekedjen, így eléggé meglepheti a férfit, hogy hirtelenjében átkarolja.*
- Hoppácska.
*Tulajdonképpen kapaszkodónak használja a férfit, de legalább kellően nedvessé teszi.*
- Fürödj velünk! *Édesen elmosolyodik, ahogy lábbujhegyre állva suttogja szavait Zaranir fülébe, majd távolabb lépve int kezfejével.* Ugye nem utasítanál vissza egy imádnivaló kalózlányt?
*Kuncog a férfira, még ledobja fegyverövét, mielőtt visszaszaladna a vízbe, és lefröcskölné Asmät.*
- Neked még tartozásom van...
*Vigyorog rá, és megpróbálja beljebb rángatni a vízben, akár összejön a bosszú, akár nem, játékosan neveti ki a nőt.*
- Ha Zaranir közelebb merészkedik, rángassuk be őt is. Annyira sunyi, hogy ez egy kihagyhatatlan alkalom a kijátszására. *Közelebb hajolva suttogja, bár ilyen távolságból a férfi amúgy sem hallhatná meg. Pajkosan kacsint Asmära, ártatlanul pislogva várja, hogy Zaranir közelebb férkőzzön, de persze folytatja a játékot, nehogy gyanút fogjon, közel sem unta még meg a fröcskölést és nevetgélést, egy hely sem jut eszébe, ahol most jobban érezhetné magát.*
*Asmä kiáltása hallatán felnevet, részegekhez képest szokatlanul kecsesen pördül meg, mégha egy lábon is teszi.*
- Megtenném, ha tudnám!
*Vigyora csak szélesedik, ahogy elképzeli, miként suhanna a tenger felett. Ahogy a homokos partra érnek, pár pillanatra megáll, hogy lábujjaival markoljon fel némi nedves homokot, Asmä könnyedén utolérheti, múltjából kiindulva azonban észleli a szándékot, mely közelebb vezérli hozzá a nőt, és nevetve, ugrándozva fut távolabb, Kalennel gyakran játszottak efféle játékokat. Zaranir hangja mintha aggódó volna, ahogy utánuk kiált, Rika csak felnevet, és kinyújtja nyelvét a férfi felé, cseppet sem érdekli most apáskodó természete, mégha valahol mélyen aranyosnak találja is. Ha Asmänak végül sikerül berángatnia a vízbe, akkor nedvesen, testére tapadó öltözékben mászik ki ismét a partra, felhőtlenül nevet föl, és amennyire tudja, eléri, hogy leendő kapitányuk is megkapja a megfelelő vízmennyiséget. Gyanúsan méregeti a férfit, hamár maga is fürdött egyet, Zaranir sem úszhatja meg szárazon, így vagy úgy, de belerángatja a játékba. Lassan lépdel közelebb, ahogy a hold fénye megvilágítja alakját, a jéghideg víz kijózanította annyira, hogy biztosabban közlekedjen, így eléggé meglepheti a férfit, hogy hirtelenjében átkarolja.*
- Hoppácska.
*Tulajdonképpen kapaszkodónak használja a férfit, de legalább kellően nedvessé teszi.*
- Fürödj velünk! *Édesen elmosolyodik, ahogy lábbujhegyre állva suttogja szavait Zaranir fülébe, majd távolabb lépve int kezfejével.* Ugye nem utasítanál vissza egy imádnivaló kalózlányt?
*Kuncog a férfira, még ledobja fegyverövét, mielőtt visszaszaladna a vízbe, és lefröcskölné Asmät.*
- Neked még tartozásom van...
*Vigyorog rá, és megpróbálja beljebb rángatni a vízben, akár összejön a bosszú, akár nem, játékosan neveti ki a nőt.*
- Ha Zaranir közelebb merészkedik, rángassuk be őt is. Annyira sunyi, hogy ez egy kihagyhatatlan alkalom a kijátszására. *Közelebb hajolva suttogja, bár ilyen távolságból a férfi amúgy sem hallhatná meg. Pajkosan kacsint Asmära, ártatlanul pislogva várja, hogy Zaranir közelebb férkőzzön, de persze folytatja a játékot, nehogy gyanút fogjon, közel sem unta még meg a fröcskölést és nevetgélést, egy hely sem jut eszébe, ahol most jobban érezhetné magát.*
962. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-06-24 22:46:18
Üzenet elküldve: 2014-06-24 22:46:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Rika, Asmä//
*Zaranir előrelátóan és egyedül józanon csak akkor veszi le a cipőjét és húzza feljebb nadrágszárát, amikor már lelépne a mólóról. Miután Asmä válláról lecsúszik a táska, futás és sötét gondolatok közben, melyet Rika felé fog elkövetni, Zaranir felveszi, mint 'talált kincset', majd vállára csapja, ezzel is növelve rakománykészletét. Igazából esze ágában sincs meglopni jövendőbeli kapitányát, egyébként is magát tartja itt a leggazdagabbnak, minek tenné, csak ha már gazdája nem tart rá igényt, jobb ha nála van, majd visszaszolgáltatja, amikor eljövendölik az idejét, valamikor másnap. Önfeledten szórakozik, ahogy a két szabad madár röppen és pattan a homokos tájon. Először az egyik, majd a másik szabadult ki féltő karjaiból és indult saját útjára.*
~Bizonyára sok embernek erről valami szép jutna eszébe a gyerekkoráról, már akinek telt ilyen luxusra.~
*Majdan rögtönzött, túlzóan vastag köpenyruházatát, mely a vége felé majd valamilyen takaróként fog szolgálni a hideg éjszakában, feljebb is gyűri, nehogy átázzon. Miután így magányosan maradt, utánuk szól hangosan.*
-Itt letáborozunk, ne meneküljetek túl messzire!!
*Majd eltávolodik a partról és saját, valamint szerzett tárgyait egy helyre dobálja, a lepedővel kezdve, majd arra ráhelyez minden egyebet, köztük saját motyóját és fegyverét is. Vissza-visszatekint rakodás közben, hogy társai nem tűntek-e el túl messze.*
~Még a végén megfulladnak nekem, aztán az nem lenne szép.~
*Zaranir előrelátóan és egyedül józanon csak akkor veszi le a cipőjét és húzza feljebb nadrágszárát, amikor már lelépne a mólóról. Miután Asmä válláról lecsúszik a táska, futás és sötét gondolatok közben, melyet Rika felé fog elkövetni, Zaranir felveszi, mint 'talált kincset', majd vállára csapja, ezzel is növelve rakománykészletét. Igazából esze ágában sincs meglopni jövendőbeli kapitányát, egyébként is magát tartja itt a leggazdagabbnak, minek tenné, csak ha már gazdája nem tart rá igényt, jobb ha nála van, majd visszaszolgáltatja, amikor eljövendölik az idejét, valamikor másnap. Önfeledten szórakozik, ahogy a két szabad madár röppen és pattan a homokos tájon. Először az egyik, majd a másik szabadult ki féltő karjaiból és indult saját útjára.*
~Bizonyára sok embernek erről valami szép jutna eszébe a gyerekkoráról, már akinek telt ilyen luxusra.~
*Majdan rögtönzött, túlzóan vastag köpenyruházatát, mely a vége felé majd valamilyen takaróként fog szolgálni a hideg éjszakában, feljebb is gyűri, nehogy átázzon. Miután így magányosan maradt, utánuk szól hangosan.*
-Itt letáborozunk, ne meneküljetek túl messzire!!
*Majd eltávolodik a partról és saját, valamint szerzett tárgyait egy helyre dobálja, a lepedővel kezdve, majd arra ráhelyez minden egyebet, köztük saját motyóját és fegyverét is. Vissza-visszatekint rakodás közben, hogy társai nem tűntek-e el túl messze.*
~Még a végén megfulladnak nekem, aztán az nem lenne szép.~
961. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-06-24 22:16:27
Üzenet elküldve: 2014-06-24 22:16:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
*Egész egyszerűen képtelen elhinni ezt az estét. Lényegében a bajt kereste, amikor a kikötőbe jött (ezer éve nem találkoztak, különösen ahhoz viszonyítva, milyen könnyen megtalálta korábban), erre most itt van egy fiatal nemes hajóján, egyfolytában nevethetnékje van, pedig ez az egész folyamatosan a múltjára emlékezteti, és most még ráadásul el fogja fogadni ezt a felkérést. Amikor legutóbb táncolt, még Mella is a városban volt, sőt, Mordach oldalán volt a városban.*
~Ennyire régen itt vagyok? Ő meg hogy tud egyszerre táncolni és hárfázni?~
Pufogtassak közhelyeket? Azt mondják, nem szabad a múltban élni.
*Egyikük sem hozza legkecsesebb báltermi formáját, de úgy tűnik, ez egyiküket sem zavarja.*
A dadám mindig azt mondta, a táncban nem a tökéletesség a lényeg, hanem hogy jól érezd magad... Anyám persze más véleményen volt *nevet. Aztán meglepődik. Igen, szokott nevetni, de leginkább gúnyosan, keserűen, vagy legalább szomorkásan. Ez pedig most egy egyszerű, vidám kis nevetés, alig némi alkoholos felhanggal.*
~Ennyire régen itt vagyok? Ő meg hogy tud egyszerre táncolni és hárfázni?~
Pufogtassak közhelyeket? Azt mondják, nem szabad a múltban élni.
*Egyikük sem hozza legkecsesebb báltermi formáját, de úgy tűnik, ez egyiküket sem zavarja.*
A dadám mindig azt mondta, a táncban nem a tökéletesség a lényeg, hanem hogy jól érezd magad... Anyám persze más véleményen volt *nevet. Aztán meglepődik. Igen, szokott nevetni, de leginkább gúnyosan, keserűen, vagy legalább szomorkásan. Ez pedig most egy egyszerű, vidám kis nevetés, alig némi alkoholos felhanggal.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5256-5275