Kikötő - Dokkok és kikötő
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Tenger és szigetek (új) Kikötői erdőség (új) Csatornarendszer (új) | Dokkok és kikötő | Lakónegyed (új) Vámház (új) Világítótorony (új) |  |
4260. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2019-07-26 21:41:31
Üzenet elküldve: 2019-07-26 21:41:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
//Ralas //
* Wrexan nem járt még ilyen helyen, ezért sok érdekes dolgot lát. Persze most nem engedheti meg magának, hogy bámészkodjék, mivel éppen fontos beszélgetésbe bonyolódott bele. Persze ezt elég primitív módon teszi, mivel javarészt csak rövid tömör válaszokat ad a feltett kérdésekre.*
– Nehéz munka.* Mondja egy nagy sóhajtás kíséretében. Eddigi rövidke életében volt benne része rendesen. A nőkre vonatkozóan kissé elsápad, mivel még nem volt eggyel sem. Nagy örömmel fogadja, a téma elvetését, mivel nem szeret ilyen dolgokról másokkal beszélni.*
– Én nem tudok úszni.* Soha nem is volt rá lehetősége. A helyi közkúton kívül nem igen látott nagyobb víztömeget ezidáig. Mondjuk nem igazán érti, hogy ennek a munkához mi köze, de ha szükség lesz rá akkor biztosan beavatják majd. Most tudatosul csak igazán benne, hogy Ralas nem szegény ember. ~ Istálló, sok szobás épület? Nem semmi az már biztos.~ Egy valamit csak nem tud hova tenni és ezt muszáj megkérdeznie, mivel nem akar olyan munkát végezni amiről azt se tudja mi az. Mondjuk ezt egy igen értetlen arcot vágva teszi.*
– Mi az a kifutófiú? * Nagy talány ez számára, hogy hova és miért kell futni. Az utolsó résznél érzékeli, hogy nem szokványos dolgokról lenne szó, de nem gondol egyből rosszra. ~ Hát elrejteni azt el tudom a dolgokat, na de valaki azért fizessen, hogy másokat nézzek? Fura dolgok.~ A gondolataiból a világítótorony hozza vissza. Hallott már róla, de elképzelése sincs, hogyan is nézhet ki. Erőteljesen mereszti is a szemét. Nem is bánja, hogy közelebbről is megnézheti majd. A munkával kapcsolatban megmondja őszintén, hogy mi a helyzet.*
– Hát ha valaki megmutatja vagy jól elmagyarázza, hogy mit kell csinálni, akkor nekem mindegy csak pénzt kapjak érte.* Bár nem túl okos, de igen engedelmes típus. Amíg nem ütközik olyan akadályba amit nem tud megoldani, addig hűségesen csinálj amit rábíztak.*
* Wrexan nem járt még ilyen helyen, ezért sok érdekes dolgot lát. Persze most nem engedheti meg magának, hogy bámészkodjék, mivel éppen fontos beszélgetésbe bonyolódott bele. Persze ezt elég primitív módon teszi, mivel javarészt csak rövid tömör válaszokat ad a feltett kérdésekre.*
– Nehéz munka.* Mondja egy nagy sóhajtás kíséretében. Eddigi rövidke életében volt benne része rendesen. A nőkre vonatkozóan kissé elsápad, mivel még nem volt eggyel sem. Nagy örömmel fogadja, a téma elvetését, mivel nem szeret ilyen dolgokról másokkal beszélni.*
– Én nem tudok úszni.* Soha nem is volt rá lehetősége. A helyi közkúton kívül nem igen látott nagyobb víztömeget ezidáig. Mondjuk nem igazán érti, hogy ennek a munkához mi köze, de ha szükség lesz rá akkor biztosan beavatják majd. Most tudatosul csak igazán benne, hogy Ralas nem szegény ember. ~ Istálló, sok szobás épület? Nem semmi az már biztos.~ Egy valamit csak nem tud hova tenni és ezt muszáj megkérdeznie, mivel nem akar olyan munkát végezni amiről azt se tudja mi az. Mondjuk ezt egy igen értetlen arcot vágva teszi.*
– Mi az a kifutófiú? * Nagy talány ez számára, hogy hova és miért kell futni. Az utolsó résznél érzékeli, hogy nem szokványos dolgokról lenne szó, de nem gondol egyből rosszra. ~ Hát elrejteni azt el tudom a dolgokat, na de valaki azért fizessen, hogy másokat nézzek? Fura dolgok.~ A gondolataiból a világítótorony hozza vissza. Hallott már róla, de elképzelése sincs, hogyan is nézhet ki. Erőteljesen mereszti is a szemét. Nem is bánja, hogy közelebbről is megnézheti majd. A munkával kapcsolatban megmondja őszintén, hogy mi a helyzet.*
– Hát ha valaki megmutatja vagy jól elmagyarázza, hogy mit kell csinálni, akkor nekem mindegy csak pénzt kapjak érte.* Bár nem túl okos, de igen engedelmes típus. Amíg nem ütközik olyan akadályba amit nem tud megoldani, addig hűségesen csinálj amit rábíztak.*
4259. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2019-07-26 20:43:20
Üzenet elküldve: 2019-07-26 20:43:20
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Wrexan//
*Utolsókat dobban a lábuk a mólón, immár kikövezett részre érnek, s elérik a partot. Ralas érdeklődve figyeli az ébredést, valójában általában éjszaka volt eddig aktív, a volt kuncsaftjai is inkább olyankor hívták, kivéve persze a nemesasszonyok, kinek ura ekkor távozott otthonról. Akkor viszont a lakás buja magányában tett kedvükre, s nem az utcákat rótta. A férfi látszólag felfogta, amit kér, bár a lényegét még bizonyára nem érti, de majd meg fogja. Kezdi megkedvelni, ugyan törött ágait még toldozni, foldozni kell... de ha elég kitartó, talán még lehet belőle is valami.*
- Bányamunka! *Csettint elismerően.* Nehéz, viszontagságos és sötét munka. *Pillant az ifjúra, s végigméri. Azt már először is látta, hogy bár gyámoltalannak és éhezőnek tűnik, vélhetően szikár testet rejt a rongyos külcsín. Érdekes egy ifjú.*
- A nőkhöz értesz-e? *Vigyorodik el hidegen, aztán csak legyint.* Ezt inkább később! *Kuncog fel, majd komolyra fordítja.*
- És a merüléshez? Bányamunkásként kopott-e annyira a tüdőd, hogy egy-két percig már ne tudj lent maradni? *Érdeklődik, nem különösebben zavartatja magát, hogy ez furcsa kérdés, láthatóan nemes egyszerűséggel ejti ki a száján.*
- Emellett persze más is adódhat... van egy istállóm is, azonban fiúm nincs hozzá. Van egy épületem, számos szobám, de nincs takarítóm, mosogatóm és kifutófiúm. *Sorolja csendesen számot vetve magában, közben Zammiria jut eszébe, vajon ő is érdekesnek találja majd?* Valamint olykor el kell tüntetni bizonyos dolgokat... esetleg megfigyelni... ilyesmi. *Felpillant, s megint csak int egyet a megfelelő irányba.*
- Arra megyünk. Ott a világítótorony a szirteken. *Sóhajt fel, majd megindul felfelé, az út kicsit lejteni kezd.*
- Ezekhez mit szólsz? Tudnád vállalni? Nálam sohasem ugyanazt a feladatot végeznéd. *Vonja meg a vállát, s bal kezével zsebébe rejtett követ kezdi forgatni.*
*Utolsókat dobban a lábuk a mólón, immár kikövezett részre érnek, s elérik a partot. Ralas érdeklődve figyeli az ébredést, valójában általában éjszaka volt eddig aktív, a volt kuncsaftjai is inkább olyankor hívták, kivéve persze a nemesasszonyok, kinek ura ekkor távozott otthonról. Akkor viszont a lakás buja magányában tett kedvükre, s nem az utcákat rótta. A férfi látszólag felfogta, amit kér, bár a lényegét még bizonyára nem érti, de majd meg fogja. Kezdi megkedvelni, ugyan törött ágait még toldozni, foldozni kell... de ha elég kitartó, talán még lehet belőle is valami.*
- Bányamunka! *Csettint elismerően.* Nehéz, viszontagságos és sötét munka. *Pillant az ifjúra, s végigméri. Azt már először is látta, hogy bár gyámoltalannak és éhezőnek tűnik, vélhetően szikár testet rejt a rongyos külcsín. Érdekes egy ifjú.*
- A nőkhöz értesz-e? *Vigyorodik el hidegen, aztán csak legyint.* Ezt inkább később! *Kuncog fel, majd komolyra fordítja.*
- És a merüléshez? Bányamunkásként kopott-e annyira a tüdőd, hogy egy-két percig már ne tudj lent maradni? *Érdeklődik, nem különösebben zavartatja magát, hogy ez furcsa kérdés, láthatóan nemes egyszerűséggel ejti ki a száján.*
- Emellett persze más is adódhat... van egy istállóm is, azonban fiúm nincs hozzá. Van egy épületem, számos szobám, de nincs takarítóm, mosogatóm és kifutófiúm. *Sorolja csendesen számot vetve magában, közben Zammiria jut eszébe, vajon ő is érdekesnek találja majd?* Valamint olykor el kell tüntetni bizonyos dolgokat... esetleg megfigyelni... ilyesmi. *Felpillant, s megint csak int egyet a megfelelő irányba.*
- Arra megyünk. Ott a világítótorony a szirteken. *Sóhajt fel, majd megindul felfelé, az út kicsit lejteni kezd.*
- Ezekhez mit szólsz? Tudnád vállalni? Nálam sohasem ugyanazt a feladatot végeznéd. *Vonja meg a vállát, s bal kezével zsebébe rejtett követ kezdi forgatni.*
4258. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2019-07-26 20:15:13
Üzenet elküldve: 2019-07-26 20:15:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
//Ralas //
* Ahogy ott sétálnak, feltűnik a fiúnak, hogy egyre többen kezdik el ellepni a helyet. Mint sok apró hangya kezd el lassan nyüzsögni a hely. Wrexannak viszont nincs túlzottan ideje ezt megszemlélni, mivel Ralas erősen megragadja és magához rántja. Most még a szemét se tudja lesütni, így kénytelen elviselni a férfi haragos tekintettét. Elszorult torkából éppen, hogy ki tudja préselni a szavakat.*
– Megértettem. *Mikor ellökik éppen csak talpon marad. Némán nézi, ahogy Ralas egyik pillanatról a másikra visszaváltozik azzá aki eddig is volt. Az indulási parancsra a lábai magától indulnak meg. Csodálkozva néz rá, mikor azt mondja, hogy a jól öltözött férfi valaha olyan volt, mint ő. Abba kételkedik egy kicsit, hogy nem kell félni tőle, mert nem veszélyes. ~ Az előbbiek látva inkább nem válnék az ellenségévé.~ Hiszi is meg nem is amit mond. Lassan már azt se tudja mit higgyen. Az előbb még ordibált vele, most meg mintha a legjobb cimborája lenne. Ráadásul azt se tudja, hogy merre járnak. Ralas utasításait, viszont maradék nélkül teljesíti. Mondjuk eddig még nem érti az okát, de nem is szeretné. A beszélgetés olyan irányba terelődik, ami a fiút is jobban érinti.*
– Hát én eddig érceket bányásztam és dolgoztam fel, de bármilyen fizikai munkát szívesen vállalok.* Mondja neki, mondjuk ez meg is látszik a Wrexanon. A kemény munka nem túl látványos, de masszív izomzatot adott neki.*
* Ahogy ott sétálnak, feltűnik a fiúnak, hogy egyre többen kezdik el ellepni a helyet. Mint sok apró hangya kezd el lassan nyüzsögni a hely. Wrexannak viszont nincs túlzottan ideje ezt megszemlélni, mivel Ralas erősen megragadja és magához rántja. Most még a szemét se tudja lesütni, így kénytelen elviselni a férfi haragos tekintettét. Elszorult torkából éppen, hogy ki tudja préselni a szavakat.*
– Megértettem. *Mikor ellökik éppen csak talpon marad. Némán nézi, ahogy Ralas egyik pillanatról a másikra visszaváltozik azzá aki eddig is volt. Az indulási parancsra a lábai magától indulnak meg. Csodálkozva néz rá, mikor azt mondja, hogy a jól öltözött férfi valaha olyan volt, mint ő. Abba kételkedik egy kicsit, hogy nem kell félni tőle, mert nem veszélyes. ~ Az előbbiek látva inkább nem válnék az ellenségévé.~ Hiszi is meg nem is amit mond. Lassan már azt se tudja mit higgyen. Az előbb még ordibált vele, most meg mintha a legjobb cimborája lenne. Ráadásul azt se tudja, hogy merre járnak. Ralas utasításait, viszont maradék nélkül teljesíti. Mondjuk eddig még nem érti az okát, de nem is szeretné. A beszélgetés olyan irányba terelődik, ami a fiút is jobban érinti.*
– Hát én eddig érceket bányásztam és dolgoztam fel, de bármilyen fizikai munkát szívesen vállalok.* Mondja neki, mondjuk ez meg is látszik a Wrexanon. A kemény munka nem túl látványos, de masszív izomzatot adott neki.*
4257. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2019-07-26 19:27:08
Üzenet elküldve: 2019-07-26 19:27:08
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Wrexan//
*Halkan recseg a móló tetejére más által felhordott homok és apró kavicsok lábuk alatt, ahogy lépdelnek. Köröttük sirályok vijjogása hallik, lassan megébred a környék, s dokkmunkások lepik el ezt a vidéket. A kikötő zord szemhéja felnyílik, hogy éjszaka majdan még élesebben lásson, s az ifjú tőle fél? Lassan induló feszültség, a gyomrából érkezik és nem különösebben számít rá. A férfi esdeklése dühíti fel, egy pillanatra saját magát látja megint, amint az őt körbevevő bandának könyörög és ez leküzdhetetlen haragot gerjeszt.*
- HAGYD ABBA! *Keze megindul, s minden bizonnyal sokkal gyorsabb az ifjúnál, így jó eséllyel tudja megragadni mellkasán az inget, hogy odahúzza egészen az arcához, hogy szinte orruk összeérjen, de legalábbis a fekete kalap karimája az ifjú homlokát súrolhatja. Szeme összeszűkül, s szinte szikrákat szór, csak fogai közt préseli ki:*
- Soha... ne... könyörögj semmiért! Megértetted? MEGÉRTETTED?! *Egy darabig még bámul az ifjú szemébe, majd egy erőteljes lökéssel taszítja el magától. Még mindig a férfit nézve ingerülten kettőt ránt kabátján, hogy megigazítsa azt makulátlan benyomást keltsen. Néma bólintással jelzi, hogy mindentől függetlenül megértette, amit hallott. Láthatóan ismét alaposan végiggondol mindent, aztán, ha Wrexan felocsúdott oldalra biccent:*
- Menjünk tovább! *Majd elindul.* Valaha ott voltam, mint te. *Mondja csendesen, mintha mi sem történt volna.* Számkivetett, nincstelen és szolgasorsú. Nem kell félj tőlem, barátom! *Pillant az ifjúra merev tekintettel, közben az imént csuklójáról tenyerébe csusszanó élesre fent kés, visszatér lassan helyére a csuklóra, a kabátujj rejtekébe.*
- Nem vagyok veszélyes ember. *Mosolyodik el lágyan, szinte szeretettel, meghatározhatatlan színű szemei kedvesen csillannak meg, előbb kezeit felemeli, mintha megadná magát, felnevet, aztán ismét hátrateszi őket, hogy méltóságteljesen, kényelmesen sétáljon tovább.*
- Sőt, bizton állíthatom, hogy széles e környéken az egyetlen vagyok, aki nem életedre tör, csupán próbál megismerni. *Lassan a dokkok végéhez érnek. Még néhány perc és kijutnak a mólók sűrűjéből.*
- Innentől arra figyelj, hogy mellettem maradj és egyik oldalról védve legyél! *Utasítja a férfit, s ha nem reagál hamarabb, bizonytalankodik, hát egyszerűen kezével rántja magához, ha eléri.*
- Aztán mondd csak, miféle munka érdekel? *Érdeklődik kíváncsian, az iménti jelenet, csupán távoli múlt, talán meg sem történt, mert Ralas most látszólag egy kedves, elegáns ember, aki egy kellemeset beszélget frissen megismert barátjával. Látszólag.*
*Halkan recseg a móló tetejére más által felhordott homok és apró kavicsok lábuk alatt, ahogy lépdelnek. Köröttük sirályok vijjogása hallik, lassan megébred a környék, s dokkmunkások lepik el ezt a vidéket. A kikötő zord szemhéja felnyílik, hogy éjszaka majdan még élesebben lásson, s az ifjú tőle fél? Lassan induló feszültség, a gyomrából érkezik és nem különösebben számít rá. A férfi esdeklése dühíti fel, egy pillanatra saját magát látja megint, amint az őt körbevevő bandának könyörög és ez leküzdhetetlen haragot gerjeszt.*
- HAGYD ABBA! *Keze megindul, s minden bizonnyal sokkal gyorsabb az ifjúnál, így jó eséllyel tudja megragadni mellkasán az inget, hogy odahúzza egészen az arcához, hogy szinte orruk összeérjen, de legalábbis a fekete kalap karimája az ifjú homlokát súrolhatja. Szeme összeszűkül, s szinte szikrákat szór, csak fogai közt préseli ki:*
- Soha... ne... könyörögj semmiért! Megértetted? MEGÉRTETTED?! *Egy darabig még bámul az ifjú szemébe, majd egy erőteljes lökéssel taszítja el magától. Még mindig a férfit nézve ingerülten kettőt ránt kabátján, hogy megigazítsa azt makulátlan benyomást keltsen. Néma bólintással jelzi, hogy mindentől függetlenül megértette, amit hallott. Láthatóan ismét alaposan végiggondol mindent, aztán, ha Wrexan felocsúdott oldalra biccent:*
- Menjünk tovább! *Majd elindul.* Valaha ott voltam, mint te. *Mondja csendesen, mintha mi sem történt volna.* Számkivetett, nincstelen és szolgasorsú. Nem kell félj tőlem, barátom! *Pillant az ifjúra merev tekintettel, közben az imént csuklójáról tenyerébe csusszanó élesre fent kés, visszatér lassan helyére a csuklóra, a kabátujj rejtekébe.*
- Nem vagyok veszélyes ember. *Mosolyodik el lágyan, szinte szeretettel, meghatározhatatlan színű szemei kedvesen csillannak meg, előbb kezeit felemeli, mintha megadná magát, felnevet, aztán ismét hátrateszi őket, hogy méltóságteljesen, kényelmesen sétáljon tovább.*
- Sőt, bizton állíthatom, hogy széles e környéken az egyetlen vagyok, aki nem életedre tör, csupán próbál megismerni. *Lassan a dokkok végéhez érnek. Még néhány perc és kijutnak a mólók sűrűjéből.*
- Innentől arra figyelj, hogy mellettem maradj és egyik oldalról védve legyél! *Utasítja a férfit, s ha nem reagál hamarabb, bizonytalankodik, hát egyszerűen kezével rántja magához, ha eléri.*
- Aztán mondd csak, miféle munka érdekel? *Érdeklődik kíváncsian, az iménti jelenet, csupán távoli múlt, talán meg sem történt, mert Ralas most látszólag egy kedves, elegáns ember, aki egy kellemeset beszélget frissen megismert barátjával. Látszólag.*
4256. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2019-07-26 17:18:40
Üzenet elküldve: 2019-07-26 17:18:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
//Ralas //
– Még nem jártam a környéken soha, és ahogy hallottam nincs jó híre a helynek. Nem is lennék itt, ha nem lenne muszáj. Fegyverem sincs, csak ez a bot. Még jó, hogy nyugtalan vagyok.
* Válaszolja teljesen őszintén. Elég kényelmetlenül érzi magát, miközben a másik nézi. Aztán olyan történik amit nem várt volna. Ralas hirtelen megemeli a hangját, amitől tesz hátrafelé néhány bizonytalan lépést. Nem tud hazudni, nem is próbál meg, hanem őszintén bevallja a férfinak a dolgot.*
– Félek, de nem azért mert üldöznek. Én tőled félek. Furcsa ember vagy. Elegáns ruhában jársz, de szóba állsz egy ilyen nincstelennel, mint én. Van valami félelmetes a megjelenésedben, valami amitől jó ha tart az épeszű ember. Valamiféle bandafőnök lennél? Nem akartalak zavarni. Kérlek ne ölj meg. * Esdekel a másiknak. Otthon a katonák kedvebbért is ellátták a baját, ezért itt se remél jobbat. Már átkozza magát amiért, rákérdezett a munkára. Most csak áll és várja, hogy mi lesz.*
– Még nem jártam a környéken soha, és ahogy hallottam nincs jó híre a helynek. Nem is lennék itt, ha nem lenne muszáj. Fegyverem sincs, csak ez a bot. Még jó, hogy nyugtalan vagyok.
* Válaszolja teljesen őszintén. Elég kényelmetlenül érzi magát, miközben a másik nézi. Aztán olyan történik amit nem várt volna. Ralas hirtelen megemeli a hangját, amitől tesz hátrafelé néhány bizonytalan lépést. Nem tud hazudni, nem is próbál meg, hanem őszintén bevallja a férfinak a dolgot.*
– Félek, de nem azért mert üldöznek. Én tőled félek. Furcsa ember vagy. Elegáns ruhában jársz, de szóba állsz egy ilyen nincstelennel, mint én. Van valami félelmetes a megjelenésedben, valami amitől jó ha tart az épeszű ember. Valamiféle bandafőnök lennél? Nem akartalak zavarni. Kérlek ne ölj meg. * Esdekel a másiknak. Otthon a katonák kedvebbért is ellátták a baját, ezért itt se remél jobbat. Már átkozza magát amiért, rákérdezett a munkára. Most csak áll és várja, hogy mi lesz.*
4255. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2019-07-26 11:31:49
Üzenet elküldve: 2019-07-26 11:31:49
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Wrexan//
*Egy idő után már mókásnak találja az ifjú zavarodottságát, bizonyára adott neki jó pár kérdést, ami most ott motoszkál a fejében. Persze arcára nem ül ki emiatt cinikus mosoly, inkább csupán valami megfoghatatlan somolygásféle, ahogy rajta pihenteti szigorú tekintetét míg odaér hozzá. Tekintete ugyan hideg marad, az utóbbi időben kezd hozzászokni, hogy ne adja ki magát az első jöttmentnek teljesen, valahogy az eligazítás sem olyan hangulatban sikerült, ahogyan azt ő szerette volna. Emiatt nem lett dühös, de mindenféleképpen el akart vonulni, azóta levonta a következtetést. Ha nem veszik komolyan, hát ne vegyék, az első bukkanónál úgyis hozzá fordulnak, lelkét így ez irányban megacélozza, aki megszokja jó, aki nem... azt még meglátja, itt mindenki túl sokat tud tervekről és egyéb munkákról, nem volna szerencsés, ha ez elterjedne bárhol. Mindazonáltal most az ifjúra koncentrál, akinek rémülete felett elsiklik, bár látszik a nyugtalanság, nem tulajdonít neki jelentőséget, ahogy szemeinek kereszttüzén sem enyhít.*
- Szóval Wrexan... *Ismétli meg, majd előrefordul és hátratett kézzel kezd sétálni a dokkok kezdetének irányába. Néhány pillanat múlva megszólal.* Érdekes név hmm... erőteljes, határozott, s mégis egy látszólag nyugtalan és feszült ember viseli. Miért? *Fordítja hirtelen fejét az ifjú felé, még mindig hátratett kézzel, s ismét szemébe fúrja tekintetét, majd lassan végigméri ruházatát, aztán lassan ismét előfordul. Különösebben nincs dolga, így pont ráér kérdezősködni, hiszen ezért is indult körtúrájára, jóllehet nem munkaerőt keresni indult, de végtére is, akármi is lehet. Néhány gondolattal később hirtelen megáll, majd kezeit még mindig hátraszegezve összekulcsolva immár teljes testtel az ifjú felé fordul.*
- Félsz valamitől, Wrexan? Üldöznek? Ha így van, azonnal mondd meg, nem szeretem az alakoskodást! *Csattan fel hangja ingerülten, s a környéket kezdi figyelni, miközben egy lépéssel, úgy kartávolságba közelebb lép a férfihoz. Arca már nem is somolyog, sokkal inkább elemző és gyorsan ítélő. A kikötőben ez nem vicc, ha a férfira egy banda akaszkodott rá, jó tudni, hogy honnan várja az áldást és melyik irányból.*
*Egy idő után már mókásnak találja az ifjú zavarodottságát, bizonyára adott neki jó pár kérdést, ami most ott motoszkál a fejében. Persze arcára nem ül ki emiatt cinikus mosoly, inkább csupán valami megfoghatatlan somolygásféle, ahogy rajta pihenteti szigorú tekintetét míg odaér hozzá. Tekintete ugyan hideg marad, az utóbbi időben kezd hozzászokni, hogy ne adja ki magát az első jöttmentnek teljesen, valahogy az eligazítás sem olyan hangulatban sikerült, ahogyan azt ő szerette volna. Emiatt nem lett dühös, de mindenféleképpen el akart vonulni, azóta levonta a következtetést. Ha nem veszik komolyan, hát ne vegyék, az első bukkanónál úgyis hozzá fordulnak, lelkét így ez irányban megacélozza, aki megszokja jó, aki nem... azt még meglátja, itt mindenki túl sokat tud tervekről és egyéb munkákról, nem volna szerencsés, ha ez elterjedne bárhol. Mindazonáltal most az ifjúra koncentrál, akinek rémülete felett elsiklik, bár látszik a nyugtalanság, nem tulajdonít neki jelentőséget, ahogy szemeinek kereszttüzén sem enyhít.*
- Szóval Wrexan... *Ismétli meg, majd előrefordul és hátratett kézzel kezd sétálni a dokkok kezdetének irányába. Néhány pillanat múlva megszólal.* Érdekes név hmm... erőteljes, határozott, s mégis egy látszólag nyugtalan és feszült ember viseli. Miért? *Fordítja hirtelen fejét az ifjú felé, még mindig hátratett kézzel, s ismét szemébe fúrja tekintetét, majd lassan végigméri ruházatát, aztán lassan ismét előfordul. Különösebben nincs dolga, így pont ráér kérdezősködni, hiszen ezért is indult körtúrájára, jóllehet nem munkaerőt keresni indult, de végtére is, akármi is lehet. Néhány gondolattal később hirtelen megáll, majd kezeit még mindig hátraszegezve összekulcsolva immár teljes testtel az ifjú felé fordul.*
- Félsz valamitől, Wrexan? Üldöznek? Ha így van, azonnal mondd meg, nem szeretem az alakoskodást! *Csattan fel hangja ingerülten, s a környéket kezdi figyelni, miközben egy lépéssel, úgy kartávolságba közelebb lép a férfihoz. Arca már nem is somolyog, sokkal inkább elemző és gyorsan ítélő. A kikötőben ez nem vicc, ha a férfira egy banda akaszkodott rá, jó tudni, hogy honnan várja az áldást és melyik irányból.*
4254. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2019-07-25 22:29:39
Üzenet elküldve: 2019-07-25 22:29:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
//Ralas//
* Igen meglepődik Wrexan, mikor az idegen visszaköszön. Aztán újra csendbe marad. A fiú tanácstalanul áll. Aztán a különös férfi bemutatkozik, ami bizakodásra ad okot neki.*
– Igen Ur... Vagyis Ralas. * Most már tényleg nem tudja hova tenni a dolgot. Egy kereskedő nem hagyná, hogy tegezze és egy bandafőnökből se nézné ki. És mégis elegancia sugárzik belőle. Ahogy a munka szót ízlelgeti attól még a hideg is kirázza. Már bánja, hogy megszólalt, nem is remél semmit. Mikor sétálni hívja nagyon megijed. ~ Nekem végem. Biztos a tenger fenekén kötök ki.~ A sétálásra nem is merne nemet mondani. Bizonytalanul lép oda. Enyhén remegő hangon mutatkozik be, de kézfogása meglepően határozott.*
– Wrexan Glunsz. * Óvatosan megszemléli Ralast, de nem lát nála fegyvernek látszó tárgyat. Mondjuk a ruhájában attól függetlenül lehet valami. A rossz érzése ellenére azért követni fogja a férfit, ha az elindul.*
A hozzászólás írója (Wrexan Glunsz) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.25 22:32:04
* Igen meglepődik Wrexan, mikor az idegen visszaköszön. Aztán újra csendbe marad. A fiú tanácstalanul áll. Aztán a különös férfi bemutatkozik, ami bizakodásra ad okot neki.*
– Igen Ur... Vagyis Ralas. * Most már tényleg nem tudja hova tenni a dolgot. Egy kereskedő nem hagyná, hogy tegezze és egy bandafőnökből se nézné ki. És mégis elegancia sugárzik belőle. Ahogy a munka szót ízlelgeti attól még a hideg is kirázza. Már bánja, hogy megszólalt, nem is remél semmit. Mikor sétálni hívja nagyon megijed. ~ Nekem végem. Biztos a tenger fenekén kötök ki.~ A sétálásra nem is merne nemet mondani. Bizonytalanul lép oda. Enyhén remegő hangon mutatkozik be, de kézfogása meglepően határozott.*
– Wrexan Glunsz. * Óvatosan megszemléli Ralast, de nem lát nála fegyvernek látszó tárgyat. Mondjuk a ruhájában attól függetlenül lehet valami. A rossz érzése ellenére azért követni fogja a férfit, ha az elindul.*
A hozzászólás írója (Wrexan Glunsz) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.25 22:32:04
4253. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2019-07-25 21:05:43
Üzenet elküldve: 2019-07-25 21:05:43
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Wrexan//
*Bár látszólag a kövekkel van elfoglalva, mely lehet, hogy még furcsán is hat, így korán reggel, hasonló viseletben. Persze fél szemmel a férfit nézi, azonban, mikor láthatóan kissé nyugtalanabbá válik, elégedetten szusszant fel egy sóhajtás után, majd a tőrt tartó kezét zsebben hagyva, a másikkal lezseren intve, benne egy lapos követ forgatva, odafordul.*
- Jó reggelt. *Üdvözli. Ha egy megátalkodott gonosztevő lenne, aki érzelemmentes és hideg szívvel viseltetik a világ iránt, vélhetően még örvendne is a férfi idegességén és tenne rá egy lapáttal. Azonban Ralas most indult el az úton, így egyelőre csupán a szemkontaktust tartja, amit nehéz, egy olyan emberrel szemben, aki folyton szinte a földet nézi. A kérdésre előbb megadóan bólint szavak nélkül, majd felszalad homlokára a szemöldöke, aztán komorabb képet ölt. Kért már tőle hasonló típusú személy munkát és nem lett jó vége. A tűz lángjait még most is ott érzi arcán, szinte nyaldossa és égeti. Kissé körbenéz, akárha azt keresné, hogy van-e más, akihez a férfi szólt, majd csak halkan felsóhajt.*
- Ralas Drayte. *Szól, mielőtt a kérdésre válaszolna.* Hívj, csak Ralasnak és tegezz, nem átallom az urazást, tettem eleget annak idején! *Mondja szigorúan, merev arcéllel, röviden és határozottan csengő, bariton hangon. Egy újabb emlékfoszlány. Valaha talán pontosan ugyanígy nézett ki, mint ez az ifjú, aki ránézésre fiatalabb lehet tőle, bár a ruházat és a kosz rengeteget változtathat a kinézetén. Emellett Ralas adott a külcsínre, muszáj volt neki.*
- Munkát? *Kérdez vissza, majd a baljában található lapos követ, hüvelykujjával felpöccinti a levegőbe, kissé utánanéz és egy oldalra irányuló mozdulattal lefelé estében elkapja.*
- Sétáljunk egyet. *Biccent vissza a mólók kezdetének irányába, körülbelül a szirtek felé. Szándékosan nem mond többet, ha az ifjú komolyan gondolja szándékát követi, ő pedig bevárja. Amint megérkezik, jobbját előhúzza zsebéből, tőre engedelmesen csúszik vissza csuklója alá. Kezet nyújt.*
- Csak Ralas. *Mondja a kalap karimája által árnyalt teintettel komolyan.* Hogy hívnak, kölyök?
A hozzászólás írója (Ralas Drayte) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.25 21:17:38
*Bár látszólag a kövekkel van elfoglalva, mely lehet, hogy még furcsán is hat, így korán reggel, hasonló viseletben. Persze fél szemmel a férfit nézi, azonban, mikor láthatóan kissé nyugtalanabbá válik, elégedetten szusszant fel egy sóhajtás után, majd a tőrt tartó kezét zsebben hagyva, a másikkal lezseren intve, benne egy lapos követ forgatva, odafordul.*
- Jó reggelt. *Üdvözli. Ha egy megátalkodott gonosztevő lenne, aki érzelemmentes és hideg szívvel viseltetik a világ iránt, vélhetően még örvendne is a férfi idegességén és tenne rá egy lapáttal. Azonban Ralas most indult el az úton, így egyelőre csupán a szemkontaktust tartja, amit nehéz, egy olyan emberrel szemben, aki folyton szinte a földet nézi. A kérdésre előbb megadóan bólint szavak nélkül, majd felszalad homlokára a szemöldöke, aztán komorabb képet ölt. Kért már tőle hasonló típusú személy munkát és nem lett jó vége. A tűz lángjait még most is ott érzi arcán, szinte nyaldossa és égeti. Kissé körbenéz, akárha azt keresné, hogy van-e más, akihez a férfi szólt, majd csak halkan felsóhajt.*
- Ralas Drayte. *Szól, mielőtt a kérdésre válaszolna.* Hívj, csak Ralasnak és tegezz, nem átallom az urazást, tettem eleget annak idején! *Mondja szigorúan, merev arcéllel, röviden és határozottan csengő, bariton hangon. Egy újabb emlékfoszlány. Valaha talán pontosan ugyanígy nézett ki, mint ez az ifjú, aki ránézésre fiatalabb lehet tőle, bár a ruházat és a kosz rengeteget változtathat a kinézetén. Emellett Ralas adott a külcsínre, muszáj volt neki.*
- Munkát? *Kérdez vissza, majd a baljában található lapos követ, hüvelykujjával felpöccinti a levegőbe, kissé utánanéz és egy oldalra irányuló mozdulattal lefelé estében elkapja.*
- Sétáljunk egyet. *Biccent vissza a mólók kezdetének irányába, körülbelül a szirtek felé. Szándékosan nem mond többet, ha az ifjú komolyan gondolja szándékát követi, ő pedig bevárja. Amint megérkezik, jobbját előhúzza zsebéből, tőre engedelmesen csúszik vissza csuklója alá. Kezet nyújt.*
- Csak Ralas. *Mondja a kalap karimája által árnyalt teintettel komolyan.* Hogy hívnak, kölyök?
A hozzászólás írója (Ralas Drayte) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.25 21:17:38
4252. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2019-07-25 20:38:07
Üzenet elküldve: 2019-07-25 20:38:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
//Ralas//
* A reggel csöndesen telik. Semmi említésre méltó nem történik körülötte. Sejti, hogy azért ez nem mindig van így. Hallott pletykákat a városban a helyről és az nem volt éppen megnyugtató. Nemsokára viszont egy furcsa alak jelenik meg. A ruházata elüt az eddig látottaktól. A járása is eleganciát sugall. ~ Biztos valamilyen bandafőnök vagy hasonló. Jobb az ilyeneket elkerülni.~ Gondolja magában, ezért nagyon meglepődik, amikor az idegen megszólítja. Egyből talpra ugrik és lesüti a szemét. Azt már jól megtanulta a saját bőrén, hogy a nála magasabb rangúakkal kerülni kell a szemkontaktust és alázatosan kell viselkedni velük.*
– Nem Uram.* Szólal meg zavarodott hangon. Majd gyorsan köszön is, nehogy illetlennek tűnjön.*
– Jó reggelt kívánok!* Bár a másik egy kővel kezd el foglalkozni, a fiú nem akarja megsérteni, hogy vissza ül, ezért inkább állva marad. Szótlanul nézi, de nem mer hozzászólni. Magában közben a helyzetet mérlegeli.~ Lehet, hogy meg kéne kérdezzem munka ügyben. De mi van ha rossz ember és megharagszik rám. Lehet inkább hagynom kéne. Nem akarok a tenger fenekére kerülni. Viszont, akkor miért szólított meg? Lehet valamilyen üzletember. A fene egye meg, nagyon kell a pénz. Ha nem szerzek munkát, akkor nyomoroghatok egy életen át.~ Valahogy legyőzi a félelmét és megszólítja a férfit.*
– Bocsátson meg jó Uram! Kérdezhetek valamit? * Olyan illedelmesen teszi fel a kérdést, mint még soha. Ha elutasítást kap, akkor bocsánatot kér és némán áll tovább, amíg a férfi ott van. Viszont ha engedik beszélni, akkor előáll a kérdésével.*
– Esetleg nem akadna munka egy magamfajta számára? *A szíve a torkában dobog. Nem így képzelte el a dolgot. Jóval ápolatlanabb embereket várt. Úgy tűnik az élet nem könnyíti meg a fiú dolgát.*
A hozzászólás írója (Wrexan Glunsz) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.25 20:41:03
* A reggel csöndesen telik. Semmi említésre méltó nem történik körülötte. Sejti, hogy azért ez nem mindig van így. Hallott pletykákat a városban a helyről és az nem volt éppen megnyugtató. Nemsokára viszont egy furcsa alak jelenik meg. A ruházata elüt az eddig látottaktól. A járása is eleganciát sugall. ~ Biztos valamilyen bandafőnök vagy hasonló. Jobb az ilyeneket elkerülni.~ Gondolja magában, ezért nagyon meglepődik, amikor az idegen megszólítja. Egyből talpra ugrik és lesüti a szemét. Azt már jól megtanulta a saját bőrén, hogy a nála magasabb rangúakkal kerülni kell a szemkontaktust és alázatosan kell viselkedni velük.*
– Nem Uram.* Szólal meg zavarodott hangon. Majd gyorsan köszön is, nehogy illetlennek tűnjön.*
– Jó reggelt kívánok!* Bár a másik egy kővel kezd el foglalkozni, a fiú nem akarja megsérteni, hogy vissza ül, ezért inkább állva marad. Szótlanul nézi, de nem mer hozzászólni. Magában közben a helyzetet mérlegeli.~ Lehet, hogy meg kéne kérdezzem munka ügyben. De mi van ha rossz ember és megharagszik rám. Lehet inkább hagynom kéne. Nem akarok a tenger fenekére kerülni. Viszont, akkor miért szólított meg? Lehet valamilyen üzletember. A fene egye meg, nagyon kell a pénz. Ha nem szerzek munkát, akkor nyomoroghatok egy életen át.~ Valahogy legyőzi a félelmét és megszólítja a férfit.*
– Bocsátson meg jó Uram! Kérdezhetek valamit? * Olyan illedelmesen teszi fel a kérdést, mint még soha. Ha elutasítást kap, akkor bocsánatot kér és némán áll tovább, amíg a férfi ott van. Viszont ha engedik beszélni, akkor előáll a kérdésével.*
– Esetleg nem akadna munka egy magamfajta számára? *A szíve a torkában dobog. Nem így képzelte el a dolgot. Jóval ápolatlanabb embereket várt. Úgy tűnik az élet nem könnyíti meg a fiú dolgát.*
A hozzászólás írója (Wrexan Glunsz) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.25 20:41:03
4251. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2019-07-25 18:44:53
Üzenet elküldve: 2019-07-25 18:44:53
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Wrexan//
*A lakónegyed után teljesen más az élet itt a dokkoknál. A nap egyre és egyre több részletét mutatja, a látóhatár lassan élettel telik meg. Sirályok szelik át felette az eget keresztbe, mintha azt jeleznék, hogy valójában ez az ő területük. Bizonyos értelemben igaz is, az eget számtalan sirály uralja, s ezt az uralmat nem vitatja el tőlük senki. Két keze zsebében, valójában csuklójáról tenyerébe csúsztatott dobótőrrel sétál, kalapja kissé szemébe húzva, s alatta láthatatlan cikázó szempár mi a környéket fürkészi. Itt a dokkmunkások és halászok kikötői bódéi mögött kezd érdekes lenni. Az csak szerencse, ha csupán egy részeg munkás az, ki éppen megtalálja magának, jóllehet Ralas Drayte már nem z az ifjú, kit idős párja miatt annak idején kinevettek és szinte halálra vertek. Adott esetben nem tart attól, ha ki kell osztania egy-két pofont, azonban célja mellett nem lenne szerencsés kezét bepiszkolni. Vannak, akik megtegyék helyette is. A móló végéhez igyekszik, hogy közelebbről vegye szemügyre a tengert, mit később majd a világítótoronyból szeretne majd megnézni. Kezét tarkójára téve, mosolyogva lép előre, hogy nagyot szívjon a friss levegőből. A dokkok tövében ugyan számtalan viskó, de először nem tulajdonít neki túl sok jelentőséget, de csak először. Mikor legközelebb oldalra néz, immár megszorul a kés nyelén tenyere. Egy férfi, meglehetősen ápolatlan benyomást kelt, bár ez elég sok mindenkiről elmondható a kikötőben. Nem rejti véka alá fürkészését, egy pillanattal később már zsebre tett kézzel, teljes testtel felé fordulva nézi meg magának. A kikötőben egy szabály van, ha nagyobb, ne nézd, ha kisebb, akkor viszont higgye is el, hogy te vagy a nagyobb! Kalapjának szét megérintve, komor tekintettel biccent egyet. Orra alatt somolygó mosollyal, pásztázó, hideg tekintettel.*
- Remélem nem zavarok. *Mondja csendesen. A mondat, az arckifejezéssel párosítva, persze mondhatná azt is: Jobb, ha nem jössz közelebb! Fejezi be, majd anélkül, hogy bármi mást mondana visszafordul a móló felé, majd a széléhez sétálva, lehajol egy laposabb kőért, hogy nagy lendülettel küldje el a víz felszínén. Hiába... a rossz szokásokat nem lehet levetkezni. A dobás jól sikerül, pedig tenyerében ott rejtezik a tőr... csak, a biztonság kedvéért.*
A hozzászólás írója (Ralas Drayte) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.25 18:46:24
*A lakónegyed után teljesen más az élet itt a dokkoknál. A nap egyre és egyre több részletét mutatja, a látóhatár lassan élettel telik meg. Sirályok szelik át felette az eget keresztbe, mintha azt jeleznék, hogy valójában ez az ő területük. Bizonyos értelemben igaz is, az eget számtalan sirály uralja, s ezt az uralmat nem vitatja el tőlük senki. Két keze zsebében, valójában csuklójáról tenyerébe csúsztatott dobótőrrel sétál, kalapja kissé szemébe húzva, s alatta láthatatlan cikázó szempár mi a környéket fürkészi. Itt a dokkmunkások és halászok kikötői bódéi mögött kezd érdekes lenni. Az csak szerencse, ha csupán egy részeg munkás az, ki éppen megtalálja magának, jóllehet Ralas Drayte már nem z az ifjú, kit idős párja miatt annak idején kinevettek és szinte halálra vertek. Adott esetben nem tart attól, ha ki kell osztania egy-két pofont, azonban célja mellett nem lenne szerencsés kezét bepiszkolni. Vannak, akik megtegyék helyette is. A móló végéhez igyekszik, hogy közelebbről vegye szemügyre a tengert, mit később majd a világítótoronyból szeretne majd megnézni. Kezét tarkójára téve, mosolyogva lép előre, hogy nagyot szívjon a friss levegőből. A dokkok tövében ugyan számtalan viskó, de először nem tulajdonít neki túl sok jelentőséget, de csak először. Mikor legközelebb oldalra néz, immár megszorul a kés nyelén tenyere. Egy férfi, meglehetősen ápolatlan benyomást kelt, bár ez elég sok mindenkiről elmondható a kikötőben. Nem rejti véka alá fürkészését, egy pillanattal később már zsebre tett kézzel, teljes testtel felé fordulva nézi meg magának. A kikötőben egy szabály van, ha nagyobb, ne nézd, ha kisebb, akkor viszont higgye is el, hogy te vagy a nagyobb! Kalapjának szét megérintve, komor tekintettel biccent egyet. Orra alatt somolygó mosollyal, pásztázó, hideg tekintettel.*
- Remélem nem zavarok. *Mondja csendesen. A mondat, az arckifejezéssel párosítva, persze mondhatná azt is: Jobb, ha nem jössz közelebb! Fejezi be, majd anélkül, hogy bármi mást mondana visszafordul a móló felé, majd a széléhez sétálva, lehajol egy laposabb kőért, hogy nagy lendülettel küldje el a víz felszínén. Hiába... a rossz szokásokat nem lehet levetkezni. A dobás jól sikerül, pedig tenyerében ott rejtezik a tőr... csak, a biztonság kedvéért.*
A hozzászólás írója (Ralas Drayte) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.25 18:46:24
4250. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2019-07-24 21:56:33
Üzenet elküldve: 2019-07-24 21:56:33
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
*A kikötőt csak annyira érinti amennyire feltétlenül muszáj. Nem itt van dolga. Pedig érdekes dolgokat hallani e vidékről. Egyesek szerint Lanawin söpredéke gyűlik itt össze, mások szerint a legizgalmasabb, legérdekesebb része a világnak. Az igazság valószínűleg valahol félúton lehet, de az sincs kizárva, hogy mindkét állítás igaz. Ha pedig így lenne, akkor egyszer érdemes lenne itt körülnézni. A Sellőház például messze földön híres, vagy éppen hírhedt. Ami miatt pedig igazán ismert, az Nirs fantáziáját is megmozgatja. Éppen annyira, hogy rögtön szégyenkezni is kezdjen. Ilyesmire neki gondolnia sem lenne szabad, hiszen odahaza várja hű felesége. Nem is tesz semmi kitérőt, halad egyenesen célja felé.*
4249. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2019-07-24 19:01:10
Üzenet elküldve: 2019-07-24 19:01:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Danakir Atrena, Xurra Xhul, Svornt Strinton//
*Danakir dicséretére büszkén vigyorog, bár inkább csak a hanglejtésből gondolja, hogy az, mert egy huncut mukkot se ért belőle. Persze ez nem akadályozza meg benne, hogy egészen magáévá tegye a titulust.*
- Jaj, nem hiszem, hogy ott bárkit is kényeztetnek *mondja, miközben igyekszik egy kicsit összébb szedni magán a hatalmas, nehéz köpenyt. Ez nem is olyan egyszerű feladat úgy, hogy közben Rogot is tartja.* - Lent még megy a nevetgélés *hajol közelebb, mint aki bennfentes információkat oszt meg a gyanútlan, helyismeret nélküli külhoniakkal* - de fönt komoly megpróbáltatások folynak. *Nagyon komoly képpel bólogat a mondottakhoz.* - Azt beszélik, Artheniorban a nagy szakadékból éjjel sikolyok meg sóhajtozás meg hörgés hallatszik. Hát én voltam ott. És higgyétek el, a sellőshöz képest az smafu. Szóval én a helyedbe' azért vigyáznék, öregem *böködi meg csontos ujjával a fickó oldalát. Mondjuk azért egyszer megnézné magának a helyet, mert ő aztán nem parázik be semmitől. Kivéve a lepkéket. A lepkék állatira horrorisztikusak. Xurra marhára be tud cidrizni tőlük.*
- A Rumos nem lepukkant. A Rumos csak olyan *vonja meg a vállát. Szinte biztos benne, hogy már amikor épült is olyan volt. Kár lett volna nagyobb pompát belefeccölni, ha eleve részeg matrózoknak szánták.*
- Arra megyünk *mutat Roggal a Lakónegyed irányába és meg is indul előre.*
*Danakir dicséretére büszkén vigyorog, bár inkább csak a hanglejtésből gondolja, hogy az, mert egy huncut mukkot se ért belőle. Persze ez nem akadályozza meg benne, hogy egészen magáévá tegye a titulust.*
- Jaj, nem hiszem, hogy ott bárkit is kényeztetnek *mondja, miközben igyekszik egy kicsit összébb szedni magán a hatalmas, nehéz köpenyt. Ez nem is olyan egyszerű feladat úgy, hogy közben Rogot is tartja.* - Lent még megy a nevetgélés *hajol közelebb, mint aki bennfentes információkat oszt meg a gyanútlan, helyismeret nélküli külhoniakkal* - de fönt komoly megpróbáltatások folynak. *Nagyon komoly képpel bólogat a mondottakhoz.* - Azt beszélik, Artheniorban a nagy szakadékból éjjel sikolyok meg sóhajtozás meg hörgés hallatszik. Hát én voltam ott. És higgyétek el, a sellőshöz képest az smafu. Szóval én a helyedbe' azért vigyáznék, öregem *böködi meg csontos ujjával a fickó oldalát. Mondjuk azért egyszer megnézné magának a helyet, mert ő aztán nem parázik be semmitől. Kivéve a lepkéket. A lepkék állatira horrorisztikusak. Xurra marhára be tud cidrizni tőlük.*
- A Rumos nem lepukkant. A Rumos csak olyan *vonja meg a vállát. Szinte biztos benne, hogy már amikor épült is olyan volt. Kár lett volna nagyobb pompát belefeccölni, ha eleve részeg matrózoknak szánták.*
- Arra megyünk *mutat Roggal a Lakónegyed irányába és meg is indul előre.*
4248. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2019-07-24 15:17:58
Üzenet elküldve: 2019-07-24 15:17:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Svornt Strinton, Xurra Xhul, Danakir Atrena//
– Ugyan semmiség, végül is nem ismerek itt szinte senkit, azt ha már így összegyűltünk, hát miért ne.* A kioktatásra csak megrántja a vállát.*
– Nekem aztán mindegy, csak civilizált legyen a hely.* Bár ez elég fura kijelentés. Főleg ha már csak azt veszi alapul, hogy Xurra milyen boldog egy halott ember testrészével. Biztos benne, hogy meg van zakkanva, de hát ilyen ez. Senki nem lehet tökéletes. A bennszülöttek után igazi felüdülés ez neki. Danakír kijelentésére csak néz egyet.*
– Az erős túlzás, de elboldogulok. A sellőház az viszont túl drága most nekem. Meg kell elégednünk azzal a Rumossal. Pedig hidd el nagyon jól esne a sellők kényeztetése.* Mondja vágyakozó hanggal.*
– Nos azt hiszem a kapitányt megnevezést el is hagyhatod. Ahhoz legalább egy hajó kéne. Az viszont most már nincs.* Mondja érzelem mentes hangon. Az otthon kifejezésére kíváncsian néz a kislányra. Most enne, de később lehet, szívesen megtekintené azt a lakást vagy bármi is az. Néha elég érdekes dolgokat lehet találni az ilyen helyeken.*
– Majd esetleg később megnézem azt a helyet, de most ennék valamit és lehetőleg nem szemetet. Szóval akkor elvezetsz abba a lepukkant fogadóba? Ha úgy van ahogy mondtad, akkor most nincs mitől aggódnunk. Nem szívesen állnék le bunyózni fél kézzel.* Még majd a nyomorék kezével is kezdenie kell valamit.*
A hozzászólás írója (Svornt Strinton) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.24 15:19:20
– Ugyan semmiség, végül is nem ismerek itt szinte senkit, azt ha már így összegyűltünk, hát miért ne.* A kioktatásra csak megrántja a vállát.*
– Nekem aztán mindegy, csak civilizált legyen a hely.* Bár ez elég fura kijelentés. Főleg ha már csak azt veszi alapul, hogy Xurra milyen boldog egy halott ember testrészével. Biztos benne, hogy meg van zakkanva, de hát ilyen ez. Senki nem lehet tökéletes. A bennszülöttek után igazi felüdülés ez neki. Danakír kijelentésére csak néz egyet.*
– Az erős túlzás, de elboldogulok. A sellőház az viszont túl drága most nekem. Meg kell elégednünk azzal a Rumossal. Pedig hidd el nagyon jól esne a sellők kényeztetése.* Mondja vágyakozó hanggal.*
– Nos azt hiszem a kapitányt megnevezést el is hagyhatod. Ahhoz legalább egy hajó kéne. Az viszont most már nincs.* Mondja érzelem mentes hangon. Az otthon kifejezésére kíváncsian néz a kislányra. Most enne, de később lehet, szívesen megtekintené azt a lakást vagy bármi is az. Néha elég érdekes dolgokat lehet találni az ilyen helyeken.*
– Majd esetleg később megnézem azt a helyet, de most ennék valamit és lehetőleg nem szemetet. Szóval akkor elvezetsz abba a lepukkant fogadóba? Ha úgy van ahogy mondtad, akkor most nincs mitől aggódnunk. Nem szívesen állnék le bunyózni fél kézzel.* Még majd a nyomorék kezével is kezdenie kell valamit.*
A hozzászólás írója (Svornt Strinton) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.24 15:19:20
4247. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2019-07-24 14:49:55
Üzenet elküldve: 2019-07-24 14:49:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
* Gyorsan rásötétedik, de legalább a kikötő fényei a segítségére vannak a tájékozódásban. Ahogy beér egyből tapasztalja is amit a tengerész mondott. Részeg matrózokat kerülget, néha megpillant egy-két olyan személyt is akit jobbnak lát messzire elkerülni. Vidám muzsika hangja szűrődik ki az ivókból. Kétes nőszemélyek hívogatják, hogy olcsó pénzért testi örömökben részesítsék. Néhol azt is látja, hogyan is teszik ezt másokkal. Elkerüli őket, nincs neki annyi pénze, hogy csak úgy elszórja. A tengerhez igyekszik, mivel még soha nem látta a hatalmas víztömeget. Leül egy csöndes részre és bámulja a hullámzó vizet. A hold ezüstös fénye csillogva tükröződik vissza rajta. Megbabonázva figyeli egy jó darabig, majd úgy dönt keres magának egy csendes helyet ahol megaludhat. Végül egy romos elhagyatott viskóban talál helyet. Egy ideig még forgolódik, mivel ismeretlen számára a tenger hangja, de a fáradság végül legyőzi. Reggel korán ébred, ezért kiül egy ládára és onnan szemléli az éledező helyet. Megvárja amíg kellőképpen megtelik a hely élettel és csak azután indul el majd munkát keresni.*
4246. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2019-07-24 12:23:53
Üzenet elküldve: 2019-07-24 12:23:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Svornt Strinton, Xurra Xhul, Danakir Atrena//
*Csak a szeme sarkából látja a fekete foltot, ami nekiáll suhanni, amikor ő szivárványt ásít, így csak utólag fogja fel, hogy a madár, ami előbb még a kalóz fekete hajának a furcsa része volt, most vadászni ment.*
- Nagyon köszönöm, életmentő vagy!
*Örül annak is, hogy a kislány boldog, bár a mosolyába némi fintor vegyül a jelenet láttán. De ezzel a vértelen hullamaradékkal úgy tűnik elnyerte a segítségét.*
˜Bocsi, Aku, dobtalak...˜
- Nahát, akkor te biztos többet is tudsz, mint sokan mások erre. Te egy jól redukált, és elvilágosult tagja lehetsz a ködösségnek! Jól hangzik ez a sellőház... De tiéd a döntés, te fizetsz, Kapitány!
*Fordul végül a férfihoz. Azt mondjuk nem biztos, hogy tudni akarja, hogy a kézcsonkot milyen gyűjteményhez adja hozzá a kislány, és hogy annak milyen szaga van. És reméli, hogy valami hasonlóra Svornt is gondolni fog.*
A hozzászólás írója (Danakir Atrena) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.24 13:25:14
*Csak a szeme sarkából látja a fekete foltot, ami nekiáll suhanni, amikor ő szivárványt ásít, így csak utólag fogja fel, hogy a madár, ami előbb még a kalóz fekete hajának a furcsa része volt, most vadászni ment.*
- Nagyon köszönöm, életmentő vagy!
*Örül annak is, hogy a kislány boldog, bár a mosolyába némi fintor vegyül a jelenet láttán. De ezzel a vértelen hullamaradékkal úgy tűnik elnyerte a segítségét.*
˜Bocsi, Aku, dobtalak...˜
- Nahát, akkor te biztos többet is tudsz, mint sokan mások erre. Te egy jól redukált, és elvilágosult tagja lehetsz a ködösségnek! Jól hangzik ez a sellőház... De tiéd a döntés, te fizetsz, Kapitány!
*Fordul végül a férfihoz. Azt mondjuk nem biztos, hogy tudni akarja, hogy a kézcsonkot milyen gyűjteményhez adja hozzá a kislány, és hogy annak milyen szaga van. És reméli, hogy valami hasonlóra Svornt is gondolni fog.*
A hozzászólás írója (Danakir Atrena) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.24 13:25:14
4245. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2019-07-23 09:07:07
Üzenet elküldve: 2019-07-23 09:07:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Danakir Atrena, Xurra Xhul, Svornt Strinton//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Szakértői szemmel figyeli Danakir öklendezését. Rá kell jönnie, hogy nem volt egészen helytálló a megállapítása a fickó nevével kapcsolatban. Látszik Xurrán, hogy csak egy kicsi választja el tőle, hogy instrukciókat adjon a helyes kiejtéshez. ~ Próbáld úgy, hogy úgy kezded el, hogy Sört! A többit hozza magával. ~ Bizonyára segítene a lányon ez az útmutatás, de Xurra figyelmét elvonja az olcsópapagály, aki nagyon szakszerűen nyuvasztott meg épp az imént egy patkányt. Már szaladna is, hogy megmutassa az új ismerőseinek, milyen hosszúra tudja kihúzni az eltávovott kis belét, amikor a lány jobb belátásra tér és kiszolgáltatja Rogot. Xurra szeme úgy csillog, hogy majd' kilöki magát a helyéről a nagy boldogságban. Magához szorítja Rogarrt és boldogan ugrándozik vele, mint aki megkergült. Egyszer pofára is baszódik a köpenyében emiatt, de ez kicsit se szegi kedvét. Az arcára tapasztja Rog hideg, ráncos, szürke tenyerét, és még a szemét is behunyja a gyönyörűségtől. Mikor már kicsit kiszuszogta a nagy boldogság extázisát, Rogot ölelgetve visszaslattyog a kettős körébe. Pont jókor.*
- Ez nem Arthenior, hanem a Kikötő *mondja, aztán tudálékosan felemeli a mutatóujját.* - Fügétlen, szuterén ködösség vagyunk *ezt egy okulárés gnómtól hallotta aki épp a Vámháznak támaszkodva csurgatott, de közben se mulasztotta el magvas gondolatait a világ elé tárni, akkor pedig biztos fontosak, szóval megjegyezte. És lám, milyen jól tette. Ennyi ésszel már neki is kijárna egy olyan pápaszem. Az nagyon tetszene neki. Lehet, hogy be is megy majd igényelni magának egyet a nagy házba. Lehet, hogy lesz hozzá valami vizsga vagy ilyesmi. Emiatt azért aggódik egy kicsit. De csak egy kicsit, mert nyilván érdemes az okuláréra. Ennyi ésszel. Még jó hogy! A vak is láthatja... vagy se! De azt mindenképp.*
- Ó, a Sellőház szemete a legkiválóbb a környéken *bólogat nagy elánnal, mintha az előkelő méltóságnak számító csatornapatkányok gasztronómiai különtanácsának a tiszteletbeli elnöke lenne legalább.*
- A Rumosban mindig van kiadó szoba. Meg verekedés *teszi hozzá, hogy egy kicsit azért fényezze a helyet.* - Késelés csak fizetésnapon *egy kicsit elgondolkodik és láthatóan nagy koncentrációval elkezd számolni. Vagy valami olyasmi. Használja közben az ujjait, de egészen rapszodikus sorrendben. Valamelyiket darabonként számolja, valamelyiket bütykönként, aztán ehhez hozzákeveredik a kézfeje a könyöke meg az orra is, mire végiül kiböki a kétes szabatosságú eredményt.* - De az még odébb van.
*Ő nem szokott problémát csinálni a szállásból. Gyakorlatilag bárhol elalszik, ahol elfér.*
- De otthon van hely *rántja meg a vállát.* - Mondjuk nem takarítottam egy ideje. (Vagy úgy még nagyjából soha.) *Megvakarja a tarkóját.* - Nem biztos, hogy tetszene nektek.
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Szakértői szemmel figyeli Danakir öklendezését. Rá kell jönnie, hogy nem volt egészen helytálló a megállapítása a fickó nevével kapcsolatban. Látszik Xurrán, hogy csak egy kicsi választja el tőle, hogy instrukciókat adjon a helyes kiejtéshez. ~ Próbáld úgy, hogy úgy kezded el, hogy Sört! A többit hozza magával. ~ Bizonyára segítene a lányon ez az útmutatás, de Xurra figyelmét elvonja az olcsópapagály, aki nagyon szakszerűen nyuvasztott meg épp az imént egy patkányt. Már szaladna is, hogy megmutassa az új ismerőseinek, milyen hosszúra tudja kihúzni az eltávovott kis belét, amikor a lány jobb belátásra tér és kiszolgáltatja Rogot. Xurra szeme úgy csillog, hogy majd' kilöki magát a helyéről a nagy boldogságban. Magához szorítja Rogarrt és boldogan ugrándozik vele, mint aki megkergült. Egyszer pofára is baszódik a köpenyében emiatt, de ez kicsit se szegi kedvét. Az arcára tapasztja Rog hideg, ráncos, szürke tenyerét, és még a szemét is behunyja a gyönyörűségtől. Mikor már kicsit kiszuszogta a nagy boldogság extázisát, Rogot ölelgetve visszaslattyog a kettős körébe. Pont jókor.*
- Ez nem Arthenior, hanem a Kikötő *mondja, aztán tudálékosan felemeli a mutatóujját.* - Fügétlen, szuterén ködösség vagyunk *ezt egy okulárés gnómtól hallotta aki épp a Vámháznak támaszkodva csurgatott, de közben se mulasztotta el magvas gondolatait a világ elé tárni, akkor pedig biztos fontosak, szóval megjegyezte. És lám, milyen jól tette. Ennyi ésszel már neki is kijárna egy olyan pápaszem. Az nagyon tetszene neki. Lehet, hogy be is megy majd igényelni magának egyet a nagy házba. Lehet, hogy lesz hozzá valami vizsga vagy ilyesmi. Emiatt azért aggódik egy kicsit. De csak egy kicsit, mert nyilván érdemes az okuláréra. Ennyi ésszel. Még jó hogy! A vak is láthatja... vagy se! De azt mindenképp.*
- Ó, a Sellőház szemete a legkiválóbb a környéken *bólogat nagy elánnal, mintha az előkelő méltóságnak számító csatornapatkányok gasztronómiai különtanácsának a tiszteletbeli elnöke lenne legalább.*
- A Rumosban mindig van kiadó szoba. Meg verekedés *teszi hozzá, hogy egy kicsit azért fényezze a helyet.* - Késelés csak fizetésnapon *egy kicsit elgondolkodik és láthatóan nagy koncentrációval elkezd számolni. Vagy valami olyasmi. Használja közben az ujjait, de egészen rapszodikus sorrendben. Valamelyiket darabonként számolja, valamelyiket bütykönként, aztán ehhez hozzákeveredik a kézfeje a könyöke meg az orra is, mire végiül kiböki a kétes szabatosságú eredményt.* - De az még odébb van.
*Ő nem szokott problémát csinálni a szállásból. Gyakorlatilag bárhol elalszik, ahol elfér.*
- De otthon van hely *rántja meg a vállát.* - Mondjuk nem takarítottam egy ideje. (Vagy úgy még nagyjából soha.) *Megvakarja a tarkóját.* - Nem biztos, hogy tetszene nektek.
4244. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2019-07-22 14:25:22
Üzenet elküldve: 2019-07-22 14:25:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Svornt Strinton, Xurra Xhul, Danakir Atrena//
* Közömbös arccal nézi, ahogy Danakir küzd a rosszulléttel. Ő is cudarul érezte magát másnap reggel, csak neki még a hiányzó testrészeivel is volt baja. Közben Pestis meglát egy patkányt szaladni. Nem tétovázik sokat lecsap rá. A patkány sivítva próbál meg kiszabadulni a madár szorításából, de mind hiába. Nemsokára már békésen falatozik az állat húsából. A kalózt nem túlzottan izgatja a dolog, mivel megszokta már. Mikor a szőke végre magához tér valamelyest felteszi a nagy kérdést. Arra még éppen tudja, hogy hol vannak, de ennél többet nem nagyon tud mondani.*
– Hát most éppen Artheniorban vagyunk. Ennél viszont többet nem igazán tudnék mondani. Nem sokszor jártam itt. Ha meg igen akkor az egyik emberem vezettet, aki idevalósi volt. Azt tudom, hogy van a környéken két hely is ahol meg lehet szállni. Én az egyikben már jártam néhányszor, de az igen drága hely. Annak azt hiszem Sellőház a neve. A másik az egy lepukkantabb hely, de jóval olcsóbbnak is kell lennie akkor. Annak a nevét nem tudom. Hét te apróság!* Szólítja meg a kis sötételfet. A nevére, ha mondta is akkor se emlékszik már.*
– Te biztosan tudsz segíteni nekünk. Olcsón kéne szállás, meg étel. Ha segítesz meghívlak ebédre. *Ajánlja fel jutalmul a segítségért. Svornt is szeretné már megtölteni a gyomrát, szóval reméli, hogy nem neki kell majd keresgélnie a helyet.*
– Lásd nincs kőből a szívem, egy ebédre téged is meghívlak. * Fordul Danakir felé. Az igaz, hogy elég morcos és haragos tud néha lenni, de aránylag rendes fazon ő. Ma pedig kivételesen jó hangulatban van. Sikerült élve egy civilizált helyre jutnia. Ráadásul az erszényét sem hagyta el ez idő alatt. Egy darabig elvan abból a pénzből. Amíg a két nőszemély a kézdarabbal foglalkozik leül egy hordóra és türelmesen vár.*
A hozzászólás írója (Svornt Strinton) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.22 14:25:55
* Közömbös arccal nézi, ahogy Danakir küzd a rosszulléttel. Ő is cudarul érezte magát másnap reggel, csak neki még a hiányzó testrészeivel is volt baja. Közben Pestis meglát egy patkányt szaladni. Nem tétovázik sokat lecsap rá. A patkány sivítva próbál meg kiszabadulni a madár szorításából, de mind hiába. Nemsokára már békésen falatozik az állat húsából. A kalózt nem túlzottan izgatja a dolog, mivel megszokta már. Mikor a szőke végre magához tér valamelyest felteszi a nagy kérdést. Arra még éppen tudja, hogy hol vannak, de ennél többet nem nagyon tud mondani.*
– Hát most éppen Artheniorban vagyunk. Ennél viszont többet nem igazán tudnék mondani. Nem sokszor jártam itt. Ha meg igen akkor az egyik emberem vezettet, aki idevalósi volt. Azt tudom, hogy van a környéken két hely is ahol meg lehet szállni. Én az egyikben már jártam néhányszor, de az igen drága hely. Annak azt hiszem Sellőház a neve. A másik az egy lepukkantabb hely, de jóval olcsóbbnak is kell lennie akkor. Annak a nevét nem tudom. Hét te apróság!* Szólítja meg a kis sötételfet. A nevére, ha mondta is akkor se emlékszik már.*
– Te biztosan tudsz segíteni nekünk. Olcsón kéne szállás, meg étel. Ha segítesz meghívlak ebédre. *Ajánlja fel jutalmul a segítségért. Svornt is szeretné már megtölteni a gyomrát, szóval reméli, hogy nem neki kell majd keresgélnie a helyet.*
– Lásd nincs kőből a szívem, egy ebédre téged is meghívlak. * Fordul Danakir felé. Az igaz, hogy elég morcos és haragos tud néha lenni, de aránylag rendes fazon ő. Ma pedig kivételesen jó hangulatban van. Sikerült élve egy civilizált helyre jutnia. Ráadásul az erszényét sem hagyta el ez idő alatt. Egy darabig elvan abból a pénzből. Amíg a két nőszemély a kézdarabbal foglalkozik leül egy hordóra és türelmesen vár.*
A hozzászólás írója (Svornt Strinton) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.22 14:25:55
4243. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2019-07-21 19:49:43
Üzenet elküldve: 2019-07-21 19:49:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Svornt Strinton, Xurra Xhul, Danakir Atrena//
- Nagyon köszönöm!
*Egyszerű leány lévén a kisebb ellenállás felé megy. Elfogadja tehát a kalóz kabátját, és nem tesz kísérletet, hogy elcserélje a sajátjára. Pontosabban a böfögő kislányéra, ami bizonyára vastagabb, ám egyúttal sokkal vizesebb is, lévén vele együtt járt a... Nem ugrik be, mi is pontosan a tenger neve. Talán szólni kellett volna a fekete lánynak erről, de mostanára már biztos ő is észrevette.
A felsegítést is elfogadja, bár jelen helyzetében, ettől a sok ülés-állástól, a gyomra tartalma fel is bukkanna, ha lenne olyan. Ehelyett... várjunk csak, mégis van, eleget nyelt ehhez a sós tengerből, és már itt is jön! Félre fordul, mert annyi öntudata, és célzóképessége csak van, hogy szándékosan ne találjon el senkit. Majd görnyedten barna vizet okád a tenger irányába, azzal a jellegzetes hanggal, amelyen Xurra tesztelheti a kalóz nevét illető elméletét. Köp egyet, miután abbahagyta, bár ez nem mulasztja el az ízt a szájában. Meg az orrában. majd letöröli a száját a kabát ujjával, és figyelemre méltó, hogy állva tudott maradni. Csak a csillagok, meg a lila foltok tűnnének el a szeme elől... Szédelegve Svornt felé fordul, mivel ő segítőkészebbnek bizonyul.*
- Bocsánat. Nem vagyok jól... Nem tudom, mióta nem ettem és ittam, és nincs is hová mennem. Nem is tudom, mi ez a hely... Tudnál segíteni? Hálás lennék érte.
*A fekete lány segítőkészségét is értékeli, persze.*
- Biztosan örülnek, igen.
*Igazából zs-tervnek ez sem kizárt, ha netán a jelen lévők faképnél hagynák. Meghalni nem akar, és ha ezt a tengeren megoldotta, itt is menni fog. Eszébe jut, hogy a jobbjában még mindig egy halott ember kezét fogja, és rájön, hogy ez nagyban hozzájárult az előbbi hányáshoz. Először eldobná, de beugrik, hogy a fekete lány emiatt sértődött meg.*
- Ez neked kellett, ugye? Odaadom. *Megerősítendő, felé nyújtja.* Most nem fogok csapkodni miatta.
- Nagyon köszönöm!
*Egyszerű leány lévén a kisebb ellenállás felé megy. Elfogadja tehát a kalóz kabátját, és nem tesz kísérletet, hogy elcserélje a sajátjára. Pontosabban a böfögő kislányéra, ami bizonyára vastagabb, ám egyúttal sokkal vizesebb is, lévén vele együtt járt a... Nem ugrik be, mi is pontosan a tenger neve. Talán szólni kellett volna a fekete lánynak erről, de mostanára már biztos ő is észrevette.
A felsegítést is elfogadja, bár jelen helyzetében, ettől a sok ülés-állástól, a gyomra tartalma fel is bukkanna, ha lenne olyan. Ehelyett... várjunk csak, mégis van, eleget nyelt ehhez a sós tengerből, és már itt is jön! Félre fordul, mert annyi öntudata, és célzóképessége csak van, hogy szándékosan ne találjon el senkit. Majd görnyedten barna vizet okád a tenger irányába, azzal a jellegzetes hanggal, amelyen Xurra tesztelheti a kalóz nevét illető elméletét. Köp egyet, miután abbahagyta, bár ez nem mulasztja el az ízt a szájában. Meg az orrában. majd letöröli a száját a kabát ujjával, és figyelemre méltó, hogy állva tudott maradni. Csak a csillagok, meg a lila foltok tűnnének el a szeme elől... Szédelegve Svornt felé fordul, mivel ő segítőkészebbnek bizonyul.*
- Bocsánat. Nem vagyok jól... Nem tudom, mióta nem ettem és ittam, és nincs is hová mennem. Nem is tudom, mi ez a hely... Tudnál segíteni? Hálás lennék érte.
*A fekete lány segítőkészségét is értékeli, persze.*
- Biztosan örülnek, igen.
*Igazából zs-tervnek ez sem kizárt, ha netán a jelen lévők faképnél hagynák. Meghalni nem akar, és ha ezt a tengeren megoldotta, itt is menni fog. Eszébe jut, hogy a jobbjában még mindig egy halott ember kezét fogja, és rájön, hogy ez nagyban hozzájárult az előbbi hányáshoz. Először eldobná, de beugrik, hogy a fekete lány emiatt sértődött meg.*
- Ez neked kellett, ugye? Odaadom. *Megerősítendő, felé nyújtja.* Most nem fogok csapkodni miatta.
4242. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2019-07-20 09:26:30
Üzenet elküldve: 2019-07-20 09:26:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Danakir Atrena, Xurra Xhul, Svornt Strinton//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
~Most már persze hízeleg~ *húzza el a száját Xurra, amikor a nő úgy úgy állítja be a dolgokat, hogy az imént elbökött szörnyeteg titulust a kis mélységire testálja. Xurránál ezzel nem sokra megy. Mert a kölyök képes majdnem három egész szívdobbanásig közönyös és hideg maradni az ilyen fondorkodásra. Háromig! Az azért már maga a jeges érzéketlenség netovábbja. De ő Xurra, a Hatalmas, a Rettenetes, a világ... ~ Hüpszi. Büfike. ~
A szöcskeízű döccenés nem zavarja meg a saját fantasztikusságában való fürdőzésben. A durcás fintorgás szélén kibontakozik az önelégült vigyorgás, ami így, szorosan egymás mellett elég szürreális vicsor-szerű képet fest.
A nő, akiről idő közben kiderül, hogy Danakir, vagy egy ilyen nevű hajó, vagy egy ilyen nevű hajó kapitánya, vagy a három egyszerre. Egy kicsit zavaros. Az akrobatikus részeg-tengerész balett viszont, amit bemutat, Xurrának nagyon bejön. Félbe is hagyja a rákvegzálást, hogy közelebbről nézhesse. Sajnos az előadás viszonylag hamar véget ér.*
- Nem! *fújja fel az arcát ismét és a köpenybe kapaszkodik. Kicsit átverve érzi magát megint. Lehet, hogy az egész mutatvány csak arra ment ki, hogy a ruhadarabot kicsalják tőle.*
- De ott a dokkok végénél azok a matrózok biztos adnak neked pénzt, ha ebben a kombinéban odamész *vonja meg a vállát. Nyilván úgy fair, ha ezt a tippet kiadja, aztán a köpeny dolgát tényleg lerendezettnek tekinti.* - Tetszik nekik az ilyen. Szoktam látni, hogy adnak. Asszem, örülnek, ha segíthetnek. *Egy kicsit azért értetlenkedő képet vág. Őszintén szólva máig nem teljesen világos neki a dolog, mert néha a falnak gyümiszkölik a némbereket (vagy hogy szokták őket hívni...), aztán van egy kis lihegés, nyekegés vagy cuppogás, de utána mindenki boldognak látszik. Xurra biztos benne, hogy a szöszkének is segítenének.
A félszemű, félkezű, olcsópapagájos fickó ekkor váratlanul a dolgok elébe menve felajánlja a kabátját. A cserebere felvetésére azonban Xurra féltékenyen fogja össze magán a köpenyt. Kizárt, hogy ezt leimádkozzák róla. A név ismerős neki. Vagy egy percig töri a fejét, hol hallotta már, mire rájön, hogy arra a torokkaparós, erőlködő hangra emlékezteti, amit erre igen gyakran hallani. Főleg azokon az éjszakákon, amikor a matrózok eltávot kapnak az illetményükkel. Akkor aztán kapkodhatja a fejét szegény csóri, mert minden görnyedt hátú, falnak támaszkodó jómadár az ő nevét zsolozsmázza. És ha belegondol, azért ez elég menő.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
~Most már persze hízeleg~ *húzza el a száját Xurra, amikor a nő úgy úgy állítja be a dolgokat, hogy az imént elbökött szörnyeteg titulust a kis mélységire testálja. Xurránál ezzel nem sokra megy. Mert a kölyök képes majdnem három egész szívdobbanásig közönyös és hideg maradni az ilyen fondorkodásra. Háromig! Az azért már maga a jeges érzéketlenség netovábbja. De ő Xurra, a Hatalmas, a Rettenetes, a világ... ~ Hüpszi. Büfike. ~
A szöcskeízű döccenés nem zavarja meg a saját fantasztikusságában való fürdőzésben. A durcás fintorgás szélén kibontakozik az önelégült vigyorgás, ami így, szorosan egymás mellett elég szürreális vicsor-szerű képet fest.
A nő, akiről idő közben kiderül, hogy Danakir, vagy egy ilyen nevű hajó, vagy egy ilyen nevű hajó kapitánya, vagy a három egyszerre. Egy kicsit zavaros. Az akrobatikus részeg-tengerész balett viszont, amit bemutat, Xurrának nagyon bejön. Félbe is hagyja a rákvegzálást, hogy közelebbről nézhesse. Sajnos az előadás viszonylag hamar véget ér.*
- Nem! *fújja fel az arcát ismét és a köpenybe kapaszkodik. Kicsit átverve érzi magát megint. Lehet, hogy az egész mutatvány csak arra ment ki, hogy a ruhadarabot kicsalják tőle.*
- De ott a dokkok végénél azok a matrózok biztos adnak neked pénzt, ha ebben a kombinéban odamész *vonja meg a vállát. Nyilván úgy fair, ha ezt a tippet kiadja, aztán a köpeny dolgát tényleg lerendezettnek tekinti.* - Tetszik nekik az ilyen. Szoktam látni, hogy adnak. Asszem, örülnek, ha segíthetnek. *Egy kicsit azért értetlenkedő képet vág. Őszintén szólva máig nem teljesen világos neki a dolog, mert néha a falnak gyümiszkölik a némbereket (vagy hogy szokták őket hívni...), aztán van egy kis lihegés, nyekegés vagy cuppogás, de utána mindenki boldognak látszik. Xurra biztos benne, hogy a szöszkének is segítenének.
A félszemű, félkezű, olcsópapagájos fickó ekkor váratlanul a dolgok elébe menve felajánlja a kabátját. A cserebere felvetésére azonban Xurra féltékenyen fogja össze magán a köpenyt. Kizárt, hogy ezt leimádkozzák róla. A név ismerős neki. Vagy egy percig töri a fejét, hol hallotta már, mire rájön, hogy arra a torokkaparós, erőlködő hangra emlékezteti, amit erre igen gyakran hallani. Főleg azokon az éjszakákon, amikor a matrózok eltávot kapnak az illetményükkel. Akkor aztán kapkodhatja a fejét szegény csóri, mert minden görnyedt hátú, falnak támaszkodó jómadár az ő nevét zsolozsmázza. És ha belegondol, azért ez elég menő.*
4241. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2019-07-19 15:07:01
Üzenet elküldve: 2019-07-19 15:07:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Danakir és Xurra //
* Hát nem nevetett senki a viccén. Mondjuk lehet talán csak neki volt vicces. A kis sötételf félre is vonult inkább. De a szőkét elégé zavarba hozza egy pillanatra. A szegény pára elégé próbálkozik összeszedni magát, de még nem igazán sikerül neki. Svornt emlékszik még rá, amikor nem is olyan rég hasonló cipőben járt. Csak neki éppen nem segített senki a madarán kívül, pedig jó lett volna. Úgy dönt, hogy segít a lánynak, vagy legalábbis megpróbál.*
– Hát én odaadhatom a kabátom, már úgy sincs szükségem rá.* Nyújtja a kabátját Danakir felé. Úgy se az övé volt a ruhanemű. A hajón kapta és mivel nem kérte senki vissza, így nála maradt. Amúgy se volt az ő ízlésének való.*
– Ha akarod elcseréled vele a ruhádért cserébe, de akár fel is veheted.* Megvárja, hogy mit csinál a két nőszemély. Ha lerendezték egymásközt a dolgot akkor segít a szőkének felállni. Ha netán hamarabb próbál felállni a férfira akkor is számíthat. Miután talpon van a leány a következő szavakat intézi hozzá.*
– Üdvözöllek a volt kapitányok társaságában Danakir. Én Svornt vagyok.
* Hát nem nevetett senki a viccén. Mondjuk lehet talán csak neki volt vicces. A kis sötételf félre is vonult inkább. De a szőkét elégé zavarba hozza egy pillanatra. A szegény pára elégé próbálkozik összeszedni magát, de még nem igazán sikerül neki. Svornt emlékszik még rá, amikor nem is olyan rég hasonló cipőben járt. Csak neki éppen nem segített senki a madarán kívül, pedig jó lett volna. Úgy dönt, hogy segít a lánynak, vagy legalábbis megpróbál.*
– Hát én odaadhatom a kabátom, már úgy sincs szükségem rá.* Nyújtja a kabátját Danakir felé. Úgy se az övé volt a ruhanemű. A hajón kapta és mivel nem kérte senki vissza, így nála maradt. Amúgy se volt az ő ízlésének való.*
– Ha akarod elcseréled vele a ruhádért cserébe, de akár fel is veheted.* Megvárja, hogy mit csinál a két nőszemély. Ha lerendezték egymásközt a dolgot akkor segít a szőkének felállni. Ha netán hamarabb próbál felállni a férfira akkor is számíthat. Miután talpon van a leány a következő szavakat intézi hozzá.*
– Üdvözöllek a volt kapitányok társaságában Danakir. Én Svornt vagyok.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5256-5275