//Dyntina, Zaranir//
*Pupilláinak kitágulását viszonozza, ahogy meghallja Vörike válaszát. Kezeit, ellenzőként a füléhez teszi.*
- Hogy megtette volna? Hogy megtette volna? *Sikítja halk, vékony hangon. Kész, ez itt már a vége, s ezt ő is érzi. Mély levegőt vesz, majd, mint egy úri kisasszony, akinek épp melege van a szoros fűzője miatt, legyezgeti arcát. Csakhogy a kalózunk ezt nem legyezővel teszi, hanem két szép, lapátméretű kezeivel.* - Na, jó, a társalgást bezárom, amíg nem ittunk! Nyakatekertségről meg hallani sem akarok!
*S ezzel kiadva a parancsát elindul egy szórakoztató iparegység felé, de néhány lépés után, megkényszerül állni. Hirtelen. Mintha ez a nap arról szólna – pedig még csak most kezdődött el – hogy mindenki az ő idegeire menjen. Vagy legalább közel álljanak hozzá. Tengelye körül megfordulva néz szembe Társnőjével.*
- Milyen dolgokat? Nem, nem és még egyszer nem! Ne hogy azt merd mondani, hogy elfelejtetted! *Sipítozik, egyre vékonyuló hangon. Ilyen állapotban nem sűrűn láthatta még senki. Mikor már azt hiszi az ember, hogy ennél vékonyabb hangon már nem is lehetne beszélni, ő ezt képes felülüberelni.* - Nem felejtetted el! Nem felejthetted el! Két nap! Két nap telt el, teljes némaságban! Mégis min járt az a diónyi agyad?
*Fakad ki. Nem szerette volna megsérteni Vöröskét, de már nem tudja tovább magában tartani. Se rum, se normális étel, és még a küldetésük is kudarcba fulladt.*
- Jobb lesz, ha kitalálsz valamit, amivel elő állsz Őrültnek, mert ha rájön, hogy elfelejtetted, én magam adom Bongyorka kezébe az új nyúzóját! *Nem hitte volna, hogy eljön a nap, amikor az oly egyetértésben lévő lányt meg kell fenyegetnie. De ki tudja, talán ez hatni fog rá. No meg szúrós, villámokat szóró szürke íriszei is, amit felé vet. S ha ez nem tetézné a bajt, még újra találkozni kell velük.*
- Hogy félek e? Megéltem én már sok mindent, de a barbároknál nincs rosszabb a világon! Nem beszélve arról, hogy egy nagyfejest, pont Nyurgával zárunk össze! Nyurga! Áh, …
*Legyint kezével, nem folytatja tovább a Vörike oktatását.
S ha a mai reggelje nem lenne így is kellőleg már elrontva, hát így tetézi egy váratlan, nem kívánt ismerős.*
~Jesszus mikor fogok megszabadulni mindenkitől, akinek tartozok?~
*Láblendítése nem ért célba. Úgy tűnik kellőleg kiismerték már ahhoz, hogy ha ilyen állapotban leledzik, akkor minél távolabb álljanak tőle. De persze nem hagyja az ijesztést megtorlatlanul. Hosszú még a nap, s ahogy sejtette elsőnek is, a szőkeség nem fog hamar lekopni. De ha már meg tudja magát hívatni ételre-italra, máris fél sikere van. A tenyeresét hamar viszonozzák. Szikrázó szürkéivel kémleli a lányt. Ha most ezt visszaadja, akkor napestig itt lesznek, s nem fogják abba hagyni.*
- Nem lehet, hogy épp azért enyelegtem vele, hogy elvonjam rólad a figyelmed? Mert én ilyen kedves és aranyos társ vagyok? *De azért még egy apró fejre mért ütéssel megajándékozza a másikat. Csak hogy tudassa kié is az utolsó szó.* - Oh, hidd el, hogy elég mélyrehatóan ismerem. S ha valakiben, hát ebben a kutyafajzatban nem lehet megbízni. *Mutat egyértelműen Zaranir felé. Az sem zavartatja, hogy a férfi ott áll tőle, alig egy karnyújtásnyira, s hallja minden szavait.* - Szóval vigyázz mit mondasz neki.
*Meglehet Dynti nem hasonló reakciót várt volna el tőle, de józanságában csak ilyenre képes. De ezt az állapotot hamar pótolja a löttyel, amit ellopott. Amit utána magához ölel, mintha egy gyereket óvna a külvilágtól. Halkan még beszél is hozzá, becézgetni és simogatja is annak falát. Teljes őrültnek hatva ezzel, a másik kettő mögött haladva. Dynti bájolgására nem reagál semmit. Ha szórakozni akar a szőkeséggel, szíve joga. Ő már kiszórakozta magát vele, s most egy jó hosszú ideig szüksége sem lesz rá. Ha túl sokszor használja, a végén megunja, s dobhatja ki, akár egy kacatot. *
- Enni? *Ismétli elhaló hangon, mintha ismeretlen lenne számára a kifejezés. Az ő gyomra is hangosan szólal fel, hogy biza, nem evett napok óta semmi kellemeset. Reggel óta egy dologban értenek egyet Vöröskével. A mindennel, s erre ő is csak egy határozott bólintással válaszol, habár ebből nem sokat láthatnak az előtte mendegélők. Szokatlanul inkább csendben marad, s a üvegjét dajkálja.*
- Orgyilkos? Oh, nem kereskedő egyébként. S mint olyan, számos alvilági fickót ismer, akik számos orgyilkost ismernek, akiknek meg számos megbízóik van, mint például gazdag, unatkozó férjek. Szerinted a legtöbb orgyilkos honnan szerzi információit?
*Kötözködik a lánnyal, hogy még véletlen sem érezze magát biztonságba. Holott néhány napja ő maga ígérte meg számára, hogy megvédi mindentől. Ám azóta sok minden történt. Például, hogy kijózanodott, s ez az állapota napok óta tart. S, mint ilyen, az veszélyessé teszi, s nem csak maga számára, hanem a környezetére is.
Mielőtt belépne a Rumosba, kabátja védő takarásába fogadja a szerzett löttyöt, hogy ne hogy bárki szemet vehessen rá. Paranoiája, hogy a most szerzett itókáját bárki ellophatja folyton csak nő és nő, ahogy tudja, milyen helyre is megy. A drágaszágát senkinek sem adja. Senkinek sem. Paranoia. Őrület.*