Kikötő - Dokkok és kikötő
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Tenger és szigetek (új) Kikötői erdőség (új) Csatornarendszer (új) | Dokkok és kikötő | Lakónegyed (új) Vámház (új) Világítótorony (új) |
720. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2023-01-30 18:38:18
Üzenet elküldve: 2023-01-30 18:38:18
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Viharkalmár//
*A kalóz vagy azt feltételezi, hogy Frandr szerződése a tündérrel magába foglalja az ilyesféle kitérőket, és így a kereskedő beleegyezése rá is vonatkozik, vagy egyszerűen nem tartja olyan kényesnek azt az információt, amit itt felfed. Mindenesetre a harcos anélkül is hozzáfér ehhez az információhoz, hogy elkötelezné magát a munka mellett, ami neki tökéletesen megfelel.*
~A csapos, hmm?~
*Egy időben ivott arrafelé ingyen, miután megnyerte a vedelőbajnokságot. Nem gondolta volna csempészformának a fogadóst, de úgy tűnik, tévedett. Most, hogy az a szárnyas pokolfajzat végre távozott a válláról, picit nyugodtabban tud gondolkozni.
Mikor Ligrid felajánlja, hogy eleget tesz esetleg kíváncsiságuknak, ő csak megrázza a fejét, majd végignézi a kettő között lezajló jelenetet, mely érzékiségéből azért elvesz valamennyit az, hogy Merchen mintha elsápadna. Persze a suttogásból esélye sincs hallani semmit, főleg, hogy sisakot is visel, így csak tippelgetni tud, hogy pontosan mivel sikerült megijeszteni a tündért.*
~Majd talán megkérdezem.~
*Gondolja, ahogy a lány engedélyével különösebb hezitáció nélkül elhagyják a kabint, majd egy kis hordóban kotorászás után a hajót magát is. Ezután pedig már kutyástól haladhatnak vissza, és Frandr természetesen tisztában van vele, hogy a veszély korántsem ért véget.*
-Egyetértek. Lesz bőven időnk erre azután is, hogy felszívódtunk.
*Aktívan figyeli környezetét, és habár nem akar látványosan nézelődni, azért tudni akarja, ha valaki követi őket.*
~Nálunk felismerhetőbb csempészeket aligha választhattak volna.~
*Kölön örül a köpenynek, mely elrejti páncélja leginkább jellegzetes részeit, és meglehet, hogy sisakja is hasznára válik majd.*
~Ha és amennyiben nem lépek le ennyi után.~
*Az egy dolog, hogy jól fizet a kereskedő, ám Frandrnek nem műfaja a csempészet, a Vihar Fiai kedvéért pedig végképp nem. És erősen kétli, hogy élvezné a kalózokkal való hajókázást valami piacra, főleg úgy, hogy még él elméjében a kalózbecsületről szóló mondat.
Egyelőre viszont elsősorban arra fókuszál, hogy élve és épségben kijussanak a Kikötőből, és majd csak az erdőbe érve fog hangot adni kételyeinek.*
*A kalóz vagy azt feltételezi, hogy Frandr szerződése a tündérrel magába foglalja az ilyesféle kitérőket, és így a kereskedő beleegyezése rá is vonatkozik, vagy egyszerűen nem tartja olyan kényesnek azt az információt, amit itt felfed. Mindenesetre a harcos anélkül is hozzáfér ehhez az információhoz, hogy elkötelezné magát a munka mellett, ami neki tökéletesen megfelel.*
~A csapos, hmm?~
*Egy időben ivott arrafelé ingyen, miután megnyerte a vedelőbajnokságot. Nem gondolta volna csempészformának a fogadóst, de úgy tűnik, tévedett. Most, hogy az a szárnyas pokolfajzat végre távozott a válláról, picit nyugodtabban tud gondolkozni.
Mikor Ligrid felajánlja, hogy eleget tesz esetleg kíváncsiságuknak, ő csak megrázza a fejét, majd végignézi a kettő között lezajló jelenetet, mely érzékiségéből azért elvesz valamennyit az, hogy Merchen mintha elsápadna. Persze a suttogásból esélye sincs hallani semmit, főleg, hogy sisakot is visel, így csak tippelgetni tud, hogy pontosan mivel sikerült megijeszteni a tündért.*
~Majd talán megkérdezem.~
*Gondolja, ahogy a lány engedélyével különösebb hezitáció nélkül elhagyják a kabint, majd egy kis hordóban kotorászás után a hajót magát is. Ezután pedig már kutyástól haladhatnak vissza, és Frandr természetesen tisztában van vele, hogy a veszély korántsem ért véget.*
-Egyetértek. Lesz bőven időnk erre azután is, hogy felszívódtunk.
*Aktívan figyeli környezetét, és habár nem akar látványosan nézelődni, azért tudni akarja, ha valaki követi őket.*
~Nálunk felismerhetőbb csempészeket aligha választhattak volna.~
*Kölön örül a köpenynek, mely elrejti páncélja leginkább jellegzetes részeit, és meglehet, hogy sisakja is hasznára válik majd.*
~Ha és amennyiben nem lépek le ennyi után.~
*Az egy dolog, hogy jól fizet a kereskedő, ám Frandrnek nem műfaja a csempészet, a Vihar Fiai kedvéért pedig végképp nem. És erősen kétli, hogy élvezné a kalózokkal való hajókázást valami piacra, főleg úgy, hogy még él elméjében a kalózbecsületről szóló mondat.
Egyelőre viszont elsősorban arra fókuszál, hogy élve és épségben kijussanak a Kikötőből, és majd csak az erdőbe érve fog hangot adni kételyeinek.*
719. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2023-01-30 17:05:31
Üzenet elküldve: 2023-01-30 17:05:31
Rang: Játékos
IC üzenetek: 485
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 485
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Viharkalmár//
*Teljes mértékben izgatott, talán az adrenalin, talán maga a tudat hogy végre valami komolyba sikerült dugnia az orrát, talán kicsit mindegyik egyszerre. A csomag dolgára csak bólint, igazság szerint tényleg csak erre volt kíváncsi. ~Tehát a Pegazus. Akkor majd ott elválik aminek még el kell válnia.~ *
-Ez érthető.
*Feleli, hisz neki is fontos a diszkréció. Aztán ahogy közelebb ér hozzá a kapitány, s ajkait a füléhez biggyeszti végig fut a hátán a hideg.*
-Nem fordul elő többé, csak hát teljesen levett a lábamról mi tagadás.
*Próbálja menteni a menthetőt, de talán ennek most nem igazán van nagy jelentősége.*
-A vihar nem várat magára, nem igaz? Még találkozunk!
*Azzal meghajol, biccent az első tisztnek is természetesen és elindul kifelé az ajtón. Útközben pedig a leadott fegyvereit is visszakapja, és ha minden jól megy már lent találhatják magukat a harcossal a dokkoknál, ahol hagyták a hátasokat is.*
-Ne itt.
*Mondja egyszerűen Frandr-nak, ha amaz bármit is most akarna felhozni, például a fizetségét, vagy hogy akar-e tovább maradni Merchen társa.*
-Az erdőségben szívesebben beszélném meg a dolgokat, ha neked is megfelel. Ne aggódj, nem fogok elrohanni a pénzeddel.
*Szélesre nyújtja vigyorát, és a maga részéről szeretne is elindulni, még a végén itt rögtön közre fognák a patkányok őket. Az meg nem hiányzik senkinek.*
*Teljes mértékben izgatott, talán az adrenalin, talán maga a tudat hogy végre valami komolyba sikerült dugnia az orrát, talán kicsit mindegyik egyszerre. A csomag dolgára csak bólint, igazság szerint tényleg csak erre volt kíváncsi. ~Tehát a Pegazus. Akkor majd ott elválik aminek még el kell válnia.~ *
-Ez érthető.
*Feleli, hisz neki is fontos a diszkréció. Aztán ahogy közelebb ér hozzá a kapitány, s ajkait a füléhez biggyeszti végig fut a hátán a hideg.*
-Nem fordul elő többé, csak hát teljesen levett a lábamról mi tagadás.
*Próbálja menteni a menthetőt, de talán ennek most nem igazán van nagy jelentősége.*
-A vihar nem várat magára, nem igaz? Még találkozunk!
*Azzal meghajol, biccent az első tisztnek is természetesen és elindul kifelé az ajtón. Útközben pedig a leadott fegyvereit is visszakapja, és ha minden jól megy már lent találhatják magukat a harcossal a dokkoknál, ahol hagyták a hátasokat is.*
-Ne itt.
*Mondja egyszerűen Frandr-nak, ha amaz bármit is most akarna felhozni, például a fizetségét, vagy hogy akar-e tovább maradni Merchen társa.*
-Az erdőségben szívesebben beszélném meg a dolgokat, ha neked is megfelel. Ne aggódj, nem fogok elrohanni a pénzeddel.
*Szélesre nyújtja vigyorát, és a maga részéről szeretne is elindulni, még a végén itt rögtön közre fognák a patkányok őket. Az meg nem hiányzik senkinek.*
718. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2023-01-29 20:28:55
Üzenet elküldve: 2023-01-29 20:28:55
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 632
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 632
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
//Viharkalmár//
-Hisz ez nagyszerű! *Csapja össze tenyereit a kapitány, ahogy meghallja a tündér beleegyezését.*
-Ne aggódjék, tündér uram. Nem fog gondot okozni Önöknek a csomag. Talán csak a súlya. És legyen elég ennyi. *Megereszt egy mosolyt Merchen felé, mielőtt folytatná.*
-A Pegazus fogadóban van a szekér... Ha jól tudom, indulásra kész. Sajnos artheniori cimboránk nem talált vállalkozó kedvű fuvarost. *Csak úgy feszül mellkasán az ing, ahogy színpadiasan felsóhajt.*
-Elég annyit mondani a vén italmérőnek, hogy "A Vihar nem várat magára". Érteni fogja. *Közben kékjeivel kíséri, ahogy a papagáj visszaszáll kalitkájának tetejére a feszengő harcos válláról.*
-A címzettet az indulással kapják meg. Diszkrétnek kell lennünk. *Töretlen mosollyal nyugtázza szavait, miközben mindkettejükön elidőz tekintete.*
-Van egyéb kérdés? *Közben közelebb lép Merchenhez, hogy finoman megkapaszkodva a tündér vállában a füléhez érintse ajkait.*
-És ha még egyszer rosszul ejti a nevem, Merchen Feiy úr, hozzákötözöm az árbóchoz pár napra.
*Suttogja negédesen, majd eltávolodik.*
-Ha minden világos az uraknak, akkor... *Finoman int az ajtó felé, mire Utrich elsőtiszt készségesen tárja ki előttük az ajtót. A kapitány részéről az egyezség megköttetett. Persze ha kérdésük van, minden további nélkül feltehetik még.*
-Hisz ez nagyszerű! *Csapja össze tenyereit a kapitány, ahogy meghallja a tündér beleegyezését.*
-Ne aggódjék, tündér uram. Nem fog gondot okozni Önöknek a csomag. Talán csak a súlya. És legyen elég ennyi. *Megereszt egy mosolyt Merchen felé, mielőtt folytatná.*
-A Pegazus fogadóban van a szekér... Ha jól tudom, indulásra kész. Sajnos artheniori cimboránk nem talált vállalkozó kedvű fuvarost. *Csak úgy feszül mellkasán az ing, ahogy színpadiasan felsóhajt.*
-Elég annyit mondani a vén italmérőnek, hogy "A Vihar nem várat magára". Érteni fogja. *Közben kékjeivel kíséri, ahogy a papagáj visszaszáll kalitkájának tetejére a feszengő harcos válláról.*
-A címzettet az indulással kapják meg. Diszkrétnek kell lennünk. *Töretlen mosollyal nyugtázza szavait, miközben mindkettejükön elidőz tekintete.*
-Van egyéb kérdés? *Közben közelebb lép Merchenhez, hogy finoman megkapaszkodva a tündér vállában a füléhez érintse ajkait.*
-És ha még egyszer rosszul ejti a nevem, Merchen Feiy úr, hozzákötözöm az árbóchoz pár napra.
*Suttogja negédesen, majd eltávolodik.*
-Ha minden világos az uraknak, akkor... *Finoman int az ajtó felé, mire Utrich elsőtiszt készségesen tárja ki előttük az ajtót. A kapitány részéről az egyezség megköttetett. Persze ha kérdésük van, minden további nélkül feltehetik még.*
717. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2023-01-29 15:46:46
Üzenet elküldve: 2023-01-29 15:46:46
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Viharkalmár//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Alapból eddig csak egy mondatban bízik igazán, az pedig az, melyet Ligrid kapitány a kalózbecsületről mondott. Nem Frandr közege ez, az biztos, és míg arról nincs tiszta fogalma, hogy pontosan mi is egy 'cápa', valahogy nem hangzik úgy a kontextusból, hogy kellemes lehet közöttük landolni. Ami pedig a felfedezés többi részét illeti, meglehetősen hidegen hagyják őt. Azt, hogy valami "kölcsönösen előnyös" próbatételről lesz szó, már a bizalmatlanság témájának kezdete óta kezdte gyanítani, így ennek mostani megerősítése nem lepi meg különösebben.
Karba tett kézzel várja, hogy az végre kinyögje, pontosan miről is lesz szó. Onnantól kezdve, hogy csempészetről lesz szó, már kezdi sejteni, hogy őt pontosan hogyan fogja mindez érinteni, hiszen a csempészet aligha az, amiben megegyeztek Merchennel. Az elsőtiszt reakcióját sikerül elkapnia, ám egyelőre nem próbálja értelmezni. Inkább a magyarázatra figyel, mely alapján az első reakciója az, hogy legszívesebben nem akar huzamosabb ideig a láda közelében maradni. Nem tudja, hogy a ládától, vagy az eközben készségesen jelentkező Merchen újonnan szerzett munkáltatóitól kéne tartania.
Magára a jutalomajánlatra már picit nehezebb odafigyelnie, miután a papagáj úgy dönt, hogy a vállára telepszik. Megfeszül, és pár másodpercig erősen küzdenie kell az irracionális reflexxel, hogy lecsapja a madarat.*
~Nem démon, csak valami beszélő baromfi.~
*Mikor Merchen kérdezősködni kezd, ő csak hallgat, és várja, hogy a Kapitány végre továbbálljon a válláról. Figyel rá közben, hogy milyen választ kap a tündér a kérdéseire, hiszen ez a tudás számára is fontos. Szükség lesz efféle információkra, mielőtt eldöntené, hogy elfogadja-e a tündér várható ajánlatát a hajóról leérve.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Alapból eddig csak egy mondatban bízik igazán, az pedig az, melyet Ligrid kapitány a kalózbecsületről mondott. Nem Frandr közege ez, az biztos, és míg arról nincs tiszta fogalma, hogy pontosan mi is egy 'cápa', valahogy nem hangzik úgy a kontextusból, hogy kellemes lehet közöttük landolni. Ami pedig a felfedezés többi részét illeti, meglehetősen hidegen hagyják őt. Azt, hogy valami "kölcsönösen előnyös" próbatételről lesz szó, már a bizalmatlanság témájának kezdete óta kezdte gyanítani, így ennek mostani megerősítése nem lepi meg különösebben.
Karba tett kézzel várja, hogy az végre kinyögje, pontosan miről is lesz szó. Onnantól kezdve, hogy csempészetről lesz szó, már kezdi sejteni, hogy őt pontosan hogyan fogja mindez érinteni, hiszen a csempészet aligha az, amiben megegyeztek Merchennel. Az elsőtiszt reakcióját sikerül elkapnia, ám egyelőre nem próbálja értelmezni. Inkább a magyarázatra figyel, mely alapján az első reakciója az, hogy legszívesebben nem akar huzamosabb ideig a láda közelében maradni. Nem tudja, hogy a ládától, vagy az eközben készségesen jelentkező Merchen újonnan szerzett munkáltatóitól kéne tartania.
Magára a jutalomajánlatra már picit nehezebb odafigyelnie, miután a papagáj úgy dönt, hogy a vállára telepszik. Megfeszül, és pár másodpercig erősen küzdenie kell az irracionális reflexxel, hogy lecsapja a madarat.*
~Nem démon, csak valami beszélő baromfi.~
*Mikor Merchen kérdezősködni kezd, ő csak hallgat, és várja, hogy a Kapitány végre továbbálljon a válláról. Figyel rá közben, hogy milyen választ kap a tündér a kérdéseire, hiszen ez a tudás számára is fontos. Szükség lesz efféle információkra, mielőtt eldöntené, hogy elfogadja-e a tündér várható ajánlatát a hajóról leérve.*
716. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2023-01-29 14:29:24
Üzenet elküldve: 2023-01-29 14:29:24
Rang: Játékos
IC üzenetek: 485
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 485
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Viharkalmár//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Merchen sajnos nem olyan jó emberismerő, mint amennyire szeretne az lenni, így leginkább csak kósza feltételezésekbe mer bocsájtkozni az elhangzottakkal kapcsolatban. Abba is csak óvatosan. Amikor viszont az ajánlatra kerül a sor, rögtön izgatottabb lesz, már ha ez lehetséges az egyébkénti helyzetüket tekintve. Figyel és fülel, közben pedig néha biccent egyet, csak hogy jelezze szüntelen figyelmét.*
-Tehát egy szekeret kéne bejuttatni Artheniorból a Kikötőbe, némi extra rakománnyal. Világos.
*Majd tovább figyel és megkönnyebbülésében felsóhajt, mert egyébként legyen abban a ládában bármi is, megoldhatóbb feladatnak tűnik, mintha azt kérték volna, hogy a Kardhal rakományát szerezzék meg vagy iylesmi.*
-Állok rendelkezésére Lingrid kapitány.
*Jelenti ki némi gondolkodás után. Frandr-ra nem túlságosan néz közben, ugyan az eredeti megállapodásuk erre nem tért ki, de ezt biztos hogy nem itt és most fogják megbeszélni, erre lesz idejük bőven az úton. Ahogy minden másra is. Elvégre Merchen ezért jött, lehetőségért és azt meg kapja. A felajánlott jutalomtól pedig úgy kezdenek csillogni a szemei, mint a gyermeknek a cuckorka boltban. Könnyen meglehet, hogy a harcos nem is feltétlenül tudja, miféle holmik lehetnek egy ilyen helyen. ~A fenébe is, én is csak elképzelni tudom!~*
-Vállalom a melót! Bár néhány részlet talán még hasznos lehet.
*Próbálja megválogatni a szavait.*
-Mennyire kényes a csomag? Nem a kíváncsiságom hajt, csupán nem szeretném megsérteni a rakományt. Például ha robbanószer, vagy valami törékeny holmi akkor ahhoz mérten bánnék vele. No meg persze a címzett..?
*Túl sok kérdést nem akar feltenni, hisz eleve a kapitány is említett további részleteket, ha tudja hogy benne vannak a buliban.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Merchen sajnos nem olyan jó emberismerő, mint amennyire szeretne az lenni, így leginkább csak kósza feltételezésekbe mer bocsájtkozni az elhangzottakkal kapcsolatban. Abba is csak óvatosan. Amikor viszont az ajánlatra kerül a sor, rögtön izgatottabb lesz, már ha ez lehetséges az egyébkénti helyzetüket tekintve. Figyel és fülel, közben pedig néha biccent egyet, csak hogy jelezze szüntelen figyelmét.*
-Tehát egy szekeret kéne bejuttatni Artheniorból a Kikötőbe, némi extra rakománnyal. Világos.
*Majd tovább figyel és megkönnyebbülésében felsóhajt, mert egyébként legyen abban a ládában bármi is, megoldhatóbb feladatnak tűnik, mintha azt kérték volna, hogy a Kardhal rakományát szerezzék meg vagy iylesmi.*
-Állok rendelkezésére Lingrid kapitány.
*Jelenti ki némi gondolkodás után. Frandr-ra nem túlságosan néz közben, ugyan az eredeti megállapodásuk erre nem tért ki, de ezt biztos hogy nem itt és most fogják megbeszélni, erre lesz idejük bőven az úton. Ahogy minden másra is. Elvégre Merchen ezért jött, lehetőségért és azt meg kapja. A felajánlott jutalomtól pedig úgy kezdenek csillogni a szemei, mint a gyermeknek a cuckorka boltban. Könnyen meglehet, hogy a harcos nem is feltétlenül tudja, miféle holmik lehetnek egy ilyen helyen. ~A fenébe is, én is csak elképzelni tudom!~*
-Vállalom a melót! Bár néhány részlet talán még hasznos lehet.
*Próbálja megválogatni a szavait.*
-Mennyire kényes a csomag? Nem a kíváncsiságom hajt, csupán nem szeretném megsérteni a rakományt. Például ha robbanószer, vagy valami törékeny holmi akkor ahhoz mérten bánnék vele. No meg persze a címzett..?
*Túl sok kérdést nem akar feltenni, hisz eleve a kapitány is említett további részleteket, ha tudja hogy benne vannak a buliban.*
715. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2023-01-29 12:33:41
Üzenet elküldve: 2023-01-29 12:33:41
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 632
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 632
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
//Viharkalmár//
*Ligrid kapitány leginkább a vállán ülő szárnyassal foglalatoskodik, miközben a tündért hallgatja. Csak nagy ritkán vet közbe egy kéjsóvár pillantást a szőke tündér felé.
Frandr hozzáfűznivalója látszólag nincs hatással a nőre, csak egy pillantással nyugtázza. Vállat von, majd csinos alfelével megtámaszkodik az asztal szélében, hogy karba font kezekkel forduljon vendégei felé.*
-Nos, a szavak csak szavak. Túl sokszor vágtak át, túl sokszor bántottak vele... Aki azt hiszi, a kalózbecsület egy valóságos dolog, az rövid úton a cápák között végzi. *Itt megkeresi az elsőtiszt tekintetét, hogy aztán sajátos vigyort váltsanak. Bizonyosan akad közös emlékük az elhangzottakkal kapcsolatban.*
-De ha igaz, amit mondasz magadról, akkor ajánlatom van számotokra. Kapóra jöhet az, hogy nem tűntök helyinek. Tudjátok, a Kikötőn kívülre bajosan vezet az utunk. Ennek okát aligha kell taglalnom. *Még ha Frandr és Merchen nem is helyi erők, a patkányok erőviszonyaival biztosan tisztában vannak itt.*
-Egy szekeret kellene eljuttatni. Nem kifelé, hanem befelé. Artheniorból a Kikötőbe. *Szemmel látható, hogy az elsőtisztnek lenne ellenvetése a témával kapcsolatban, de Ligrid egy kurta intéssel fojtja belé a szót. Az eddigi, könnyed hangnem már a múlté, csupán egy halovány, kalózosan ravasz mosoly emlékeztet rá a kapitány arcán.*
-Szeretett rágcsálóink ellenőrzik a kikötői forgalmat, épp ezért ésszel kell eljárni. Vajsör meg miegymás van a szekéren, a Sellőháznak címezve. Ezt át fogják engedni, ez patkánypecséttel érkezik. De nem ez a lényeg. Mert van más szállítmány is. *Könnyed mozdulattal tolja fel homlokából a túlméretes kalapot, kellemes mosolyt villantva a párosra.*
-Egy lezárt faláda is lesz a szekéren. Ez egy másik címre szól. Legalább akkora e csomag, mint keleti barátunk itt, de jóval súlyosabb. Csak a címzett nyithatja ki, s senki fia vagy leánya nem tudhatja, mi van benne. Legfőképpen a patkányaink nem... De ők a ládáról sem tudhatnak. Hogy miképp jut át rajtuk, az már a kereskedő fifikásságán múlik. Mielőtt túlontúl a részletekbe mennék, tudnom kell, vállaljátok-e.
*A vállán ülő papagáj ekkor tesz egy tiszteletkört a szobában, hogy aztán komótosan Frandr vállára telepedjen.*
-Ó, a jutalom. Ha a Vihar Fiainak megbecsülése nem lenne elég... *Hunyorog a párosra ravaszan.* -A szárazföldi kufárok álmát ajánlom cserébe. Két hat múlva visszatérünk majd. Keressétek a Bolyongó Szukát. A következő kihajózással elviszlek titeket a mi piacunkra. *Merchennek nem kell hozzá túl nagy fantázia, hogy elképzelje, mi minden fantasztikus dolgot kínálhatnak egy efféle tengeri piacon.*
-Persze ehhez sikerrel kell járnotok. És tudni fogom, sikerrel jártatok-e.
*Ligrid kapitány leginkább a vállán ülő szárnyassal foglalatoskodik, miközben a tündért hallgatja. Csak nagy ritkán vet közbe egy kéjsóvár pillantást a szőke tündér felé.
Frandr hozzáfűznivalója látszólag nincs hatással a nőre, csak egy pillantással nyugtázza. Vállat von, majd csinos alfelével megtámaszkodik az asztal szélében, hogy karba font kezekkel forduljon vendégei felé.*
-Nos, a szavak csak szavak. Túl sokszor vágtak át, túl sokszor bántottak vele... Aki azt hiszi, a kalózbecsület egy valóságos dolog, az rövid úton a cápák között végzi. *Itt megkeresi az elsőtiszt tekintetét, hogy aztán sajátos vigyort váltsanak. Bizonyosan akad közös emlékük az elhangzottakkal kapcsolatban.*
-De ha igaz, amit mondasz magadról, akkor ajánlatom van számotokra. Kapóra jöhet az, hogy nem tűntök helyinek. Tudjátok, a Kikötőn kívülre bajosan vezet az utunk. Ennek okát aligha kell taglalnom. *Még ha Frandr és Merchen nem is helyi erők, a patkányok erőviszonyaival biztosan tisztában vannak itt.*
-Egy szekeret kellene eljuttatni. Nem kifelé, hanem befelé. Artheniorból a Kikötőbe. *Szemmel látható, hogy az elsőtisztnek lenne ellenvetése a témával kapcsolatban, de Ligrid egy kurta intéssel fojtja belé a szót. Az eddigi, könnyed hangnem már a múlté, csupán egy halovány, kalózosan ravasz mosoly emlékeztet rá a kapitány arcán.*
-Szeretett rágcsálóink ellenőrzik a kikötői forgalmat, épp ezért ésszel kell eljárni. Vajsör meg miegymás van a szekéren, a Sellőháznak címezve. Ezt át fogják engedni, ez patkánypecséttel érkezik. De nem ez a lényeg. Mert van más szállítmány is. *Könnyed mozdulattal tolja fel homlokából a túlméretes kalapot, kellemes mosolyt villantva a párosra.*
-Egy lezárt faláda is lesz a szekéren. Ez egy másik címre szól. Legalább akkora e csomag, mint keleti barátunk itt, de jóval súlyosabb. Csak a címzett nyithatja ki, s senki fia vagy leánya nem tudhatja, mi van benne. Legfőképpen a patkányaink nem... De ők a ládáról sem tudhatnak. Hogy miképp jut át rajtuk, az már a kereskedő fifikásságán múlik. Mielőtt túlontúl a részletekbe mennék, tudnom kell, vállaljátok-e.
*A vállán ülő papagáj ekkor tesz egy tiszteletkört a szobában, hogy aztán komótosan Frandr vállára telepedjen.*
-Ó, a jutalom. Ha a Vihar Fiainak megbecsülése nem lenne elég... *Hunyorog a párosra ravaszan.* -A szárazföldi kufárok álmát ajánlom cserébe. Két hat múlva visszatérünk majd. Keressétek a Bolyongó Szukát. A következő kihajózással elviszlek titeket a mi piacunkra. *Merchennek nem kell hozzá túl nagy fantázia, hogy elképzelje, mi minden fantasztikus dolgot kínálhatnak egy efféle tengeri piacon.*
-Persze ehhez sikerrel kell járnotok. És tudni fogom, sikerrel jártatok-e.
714. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2023-01-29 08:08:55
Üzenet elküldve: 2023-01-29 08:08:55
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Viharkalmár//
*A helyzetnél, amit Merchen teremtett, már csak az a meglepőbb, hogy működik. Alighanem ha nem lenne rajta egy pont az ábrázatának elrejtése céljával viselt sisak, és el tudná felejteni, hogy a hajó lakói és tulajdonosai valószínűleg mind hidegvérű gyilkosok, akkor most váltana egy fájdalmas pillantást az első tiszttel. Nem nehéz viszont megmagyarázni a dolgok menetét, és Frandrnek magában viszonylag tömören is sikerül.*
~Mindkettő azzal gondolkozik, amit a lábai között hord, de egyik sem annyira, mint elsőre tűnik.~
*Míg a tündérek tulajdonságait virtatják, akaratlanul is eszébe jut Riri, ki ha akarna, sem lehetne másabb Merchennél... és mégis, az a tündéri báj nagyon máshogy, de mégis ott van.*
~Nagyon, de nagyon máshogy.~
*Gondolja, ahogy nézi a két díszmadár násztáncát, és ezen a hasonlaton csak segít, hogy nem számolja bele a tényleges, tollas-csőrős papagájt. A maga részéről talán előny, hogy a vonzódás legapróbb nyomát sem érzi a nő felé, hiszen ő sosem így működött; bőven van tehát alkalma fenyegetve érezni magát, ahogy amaz kerülgeti őket, akárcsak egy ragadozó.
A most következő kérdések pedig jutalmazzák az óvatosságot. Bizalmatlanság, és már most kezdi gyanítani, hogy milyen irányba haladnak... de kérdések is, és míg legtöbbre Merchen kiválóan tud válaszolni, van, melyet Frandrnek is muszáj megválaszolnia.
Ahogy az utóbbi hónapokban hasonló megbízásokon már többször, úgy most is örül sisakjának. Elrejti haját, és arckifejezését is, melyek együttesen viszonylag egyértelműen szokták jelezni érzéseit... és hangját is eltompítja valamelyest, így nehezebb annak tónusaiban olvasni.*
-A Keleti Pusztaságról származom, és aligha hiszem, hogy ott csináltatok ellenségeket.
*Válaszol röviden, mielőtt aztán Merchen megindokolná, hogy miért is pont őt bérelte fel... mellyel valójában kissé jobb hangulatba is hozza a harcost. Hangjából remélhetőleg nem lehet kihallani a mondat rejtett második felét, miszerint máshol viszont nagyon is. Nem felejtette el, hogy több, mint két évnyi démonvadászat után Sziritán szégyenére tért haza.
Remélhetőleg amaz megelégszik azzal, amit eddig hallott tőle, és kellemesebbnek tartja odafigyelni a karizmatikus kereskedő önfényezésére. Tudja pontosan, hogy neki az a jó, ha minél kevesebbszer szólal meg, vagy teszi egyértelművé véleményeit. Azt inkább társára hagyja, ki gyakorlott eleganciával tud manőverezni ezekben a helyzetekben. Talán most már kevésbé feszült a helyzet, ám továbbra sem felejti el a veszélyt, amiben vannak.*
*A helyzetnél, amit Merchen teremtett, már csak az a meglepőbb, hogy működik. Alighanem ha nem lenne rajta egy pont az ábrázatának elrejtése céljával viselt sisak, és el tudná felejteni, hogy a hajó lakói és tulajdonosai valószínűleg mind hidegvérű gyilkosok, akkor most váltana egy fájdalmas pillantást az első tiszttel. Nem nehéz viszont megmagyarázni a dolgok menetét, és Frandrnek magában viszonylag tömören is sikerül.*
~Mindkettő azzal gondolkozik, amit a lábai között hord, de egyik sem annyira, mint elsőre tűnik.~
*Míg a tündérek tulajdonságait virtatják, akaratlanul is eszébe jut Riri, ki ha akarna, sem lehetne másabb Merchennél... és mégis, az a tündéri báj nagyon máshogy, de mégis ott van.*
~Nagyon, de nagyon máshogy.~
*Gondolja, ahogy nézi a két díszmadár násztáncát, és ezen a hasonlaton csak segít, hogy nem számolja bele a tényleges, tollas-csőrős papagájt. A maga részéről talán előny, hogy a vonzódás legapróbb nyomát sem érzi a nő felé, hiszen ő sosem így működött; bőven van tehát alkalma fenyegetve érezni magát, ahogy amaz kerülgeti őket, akárcsak egy ragadozó.
A most következő kérdések pedig jutalmazzák az óvatosságot. Bizalmatlanság, és már most kezdi gyanítani, hogy milyen irányba haladnak... de kérdések is, és míg legtöbbre Merchen kiválóan tud válaszolni, van, melyet Frandrnek is muszáj megválaszolnia.
Ahogy az utóbbi hónapokban hasonló megbízásokon már többször, úgy most is örül sisakjának. Elrejti haját, és arckifejezését is, melyek együttesen viszonylag egyértelműen szokták jelezni érzéseit... és hangját is eltompítja valamelyest, így nehezebb annak tónusaiban olvasni.*
-A Keleti Pusztaságról származom, és aligha hiszem, hogy ott csináltatok ellenségeket.
*Válaszol röviden, mielőtt aztán Merchen megindokolná, hogy miért is pont őt bérelte fel... mellyel valójában kissé jobb hangulatba is hozza a harcost. Hangjából remélhetőleg nem lehet kihallani a mondat rejtett második felét, miszerint máshol viszont nagyon is. Nem felejtette el, hogy több, mint két évnyi démonvadászat után Sziritán szégyenére tért haza.
Remélhetőleg amaz megelégszik azzal, amit eddig hallott tőle, és kellemesebbnek tartja odafigyelni a karizmatikus kereskedő önfényezésére. Tudja pontosan, hogy neki az a jó, ha minél kevesebbszer szólal meg, vagy teszi egyértelművé véleményeit. Azt inkább társára hagyja, ki gyakorlott eleganciával tud manőverezni ezekben a helyzetekben. Talán most már kevésbé feszült a helyzet, ám továbbra sem felejti el a veszélyt, amiben vannak.*
713. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2023-01-29 00:46:32
Üzenet elküldve: 2023-01-29 00:46:32
Rang: Játékos
IC üzenetek: 485
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 485
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Viharkalmár//
*Merchen nem buta tündér, teljesen tisztában van a helyzetükkel és annak súlyosságával. Rizikós stratégiát választ, és Teysusnak hála úgy látszik, hogy a nő éppen annyira őrült, mint amennyire ő maga. Persze abban is biztos, hogy nem engedelmeskednének a kinti marcona alakok ennek a csinos, fiatal nőnek, hogyha valamivel nem vívta volna ki a tiszteletüket, de minimum az engedelmességüket.*
-Csak a szőkék.
*Mondja, s közben kacér mosolyt húz bársonyos arcára. Frandr közbelépése talán a legjobbkor érkezett, de ezt talán sosem fogja neki megmondani. Kár lenne tagadni, hogy jól esik Merchennek ez a fajta figyelem, hisz mindig is odavolt a veszélyes némberekért, de igyekszik féken tartani férfiúi büszkeségét, nehogy túlságosan levegye őt a lábáról a kapitány.*
-Talán az is kiderül még ebben az életben.
*Ő maga is végig pásztázza tekintetével őt, de igyekszik nem túlságosan ebbe az irányba mozdulni. Elvégre mégsem ezért érkeztek.*
-Valóban, nem vagyunk idevalósiak.
*Mer többesszámban beszélni, bár őszintén fogalma sincs, hogy Frandr pontosan miféle szerzet. Majd egy viszonylag kényelmesebb testtartást vesz fel a korábbi, feszült helyett.*
-A bizalom igencsak kényes jószág.
*Bólogat is egyetértését jelezve ezzel kapcsolatban.*
-Bolondság lenne csak úgy megbízni valakiben, akivel most találkozunk először, nemde?
*Bár talán Frandr érdekesnek gondolhatja, hogy miért innen indít, de hamar folytatja is a tündér.*
-Viszont abban megbízhat bárki, hogy úgy cselekszem ahogy nekem leginkább az érdekemben áll. És nekem nem áll érdekemben magamra haragítani a Vihar Fiait, ezt garantálhatom.
*Ez egy igazán logikus és érthető szándék, kevesen szeretnének fasirtban lenni velük.*
-Illetve ha kiderülne hogy bárkit is átvágtam, megszegtem a szavam, vagy egyenesen elárultam nos.
*Tárja szét a karjait.*
-Soha senki nem bízna meg semmivel, az pedig rosszabb lenne a halálnál is. A bizalmat úgy hiszem csak kiérdemelni lehet, odaadni vagy kérni aligha.
*Többet nem is igen fűz hozzá ehhez.*
-Egy Artheniori nemes kereskedőház egyetlen sarja volnék. A Feiy házé.
*Nyakból kissé meghajol, mintha csak ismét bemutatkozna. Azon pedig, hogy milyen furcsa páros ő maga is elmosolyodik.*
-Ő volt a legijesztőbb anyaszomorító akit valaha láttam, úgyhogy rögtön felbéreltem.
*Széles vigyorral a képén néz a harcos felé. Itt, ezen a helyen ezt talán nem kell túlságosan magyaráznia.*
-Gyakorlatilag minden tárgynak képes vagyok szinte a pontos értékét megmondani, jól kezelem a feszültséget és a problémás vagy furcsa helyzetek sem jelentenek akadályt.
*Vet egy hosszabb pillantást a kapitány vállán pihenő papagájra.*
-Alkudozásban is roppant gyakorlott vagyok, már-már legendás. Artheniorban jó üzleti kapcsolataim vannak, de nem okoz gondot egy teljesen új terület sem. És persze az sem okoz gondot, ha be kell piszkolnom a kezem, Ligrid kapitány.
*Merchen nem buta tündér, teljesen tisztában van a helyzetükkel és annak súlyosságával. Rizikós stratégiát választ, és Teysusnak hála úgy látszik, hogy a nő éppen annyira őrült, mint amennyire ő maga. Persze abban is biztos, hogy nem engedelmeskednének a kinti marcona alakok ennek a csinos, fiatal nőnek, hogyha valamivel nem vívta volna ki a tiszteletüket, de minimum az engedelmességüket.*
-Csak a szőkék.
*Mondja, s közben kacér mosolyt húz bársonyos arcára. Frandr közbelépése talán a legjobbkor érkezett, de ezt talán sosem fogja neki megmondani. Kár lenne tagadni, hogy jól esik Merchennek ez a fajta figyelem, hisz mindig is odavolt a veszélyes némberekért, de igyekszik féken tartani férfiúi büszkeségét, nehogy túlságosan levegye őt a lábáról a kapitány.*
-Talán az is kiderül még ebben az életben.
*Ő maga is végig pásztázza tekintetével őt, de igyekszik nem túlságosan ebbe az irányba mozdulni. Elvégre mégsem ezért érkeztek.*
-Valóban, nem vagyunk idevalósiak.
*Mer többesszámban beszélni, bár őszintén fogalma sincs, hogy Frandr pontosan miféle szerzet. Majd egy viszonylag kényelmesebb testtartást vesz fel a korábbi, feszült helyett.*
-A bizalom igencsak kényes jószág.
*Bólogat is egyetértését jelezve ezzel kapcsolatban.*
-Bolondság lenne csak úgy megbízni valakiben, akivel most találkozunk először, nemde?
*Bár talán Frandr érdekesnek gondolhatja, hogy miért innen indít, de hamar folytatja is a tündér.*
-Viszont abban megbízhat bárki, hogy úgy cselekszem ahogy nekem leginkább az érdekemben áll. És nekem nem áll érdekemben magamra haragítani a Vihar Fiait, ezt garantálhatom.
*Ez egy igazán logikus és érthető szándék, kevesen szeretnének fasirtban lenni velük.*
-Illetve ha kiderülne hogy bárkit is átvágtam, megszegtem a szavam, vagy egyenesen elárultam nos.
*Tárja szét a karjait.*
-Soha senki nem bízna meg semmivel, az pedig rosszabb lenne a halálnál is. A bizalmat úgy hiszem csak kiérdemelni lehet, odaadni vagy kérni aligha.
*Többet nem is igen fűz hozzá ehhez.*
-Egy Artheniori nemes kereskedőház egyetlen sarja volnék. A Feiy házé.
*Nyakból kissé meghajol, mintha csak ismét bemutatkozna. Azon pedig, hogy milyen furcsa páros ő maga is elmosolyodik.*
-Ő volt a legijesztőbb anyaszomorító akit valaha láttam, úgyhogy rögtön felbéreltem.
*Széles vigyorral a képén néz a harcos felé. Itt, ezen a helyen ezt talán nem kell túlságosan magyaráznia.*
-Gyakorlatilag minden tárgynak képes vagyok szinte a pontos értékét megmondani, jól kezelem a feszültséget és a problémás vagy furcsa helyzetek sem jelentenek akadályt.
*Vet egy hosszabb pillantást a kapitány vállán pihenő papagájra.*
-Alkudozásban is roppant gyakorlott vagyok, már-már legendás. Artheniorban jó üzleti kapcsolataim vannak, de nem okoz gondot egy teljesen új terület sem. És persze az sem okoz gondot, ha be kell piszkolnom a kezem, Ligrid kapitány.
712. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2023-01-28 19:28:14
Üzenet elküldve: 2023-01-28 19:28:14
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 632
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 632
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
//Viharkalmár//
*Merchen viselkedésére nem csak Frandr reagál annak megfelelően. A mögöttük vigyázzban álló elsőtiszt bozontos szemöldökei igen magasra szaladnak. A papagáj azonban vevő a dologra; felágaskodva mered Merchenre, miközben lábain rugózva utánozza annak mozgáskultúráját.
Az ágyon ülő, ébenhajú leány felpattanva kacag fel csilingelve, mint aki életében nem szórakozott még ilyen jól.
Frandr "fordítására" csak értően bólint, miközben az asztal mögé lép és kihúzza alóla a vörös bársonypárnás ülőalkalmatosságot. Biztosak lehetnek immáron benne, ki is a kapitány.*
-Ó, nem sokszor volt dolgom tündérrel. Mindegyik ilyen elbűvölő? *Ajkába harapva méri végig a bolondos kalmárt. Talán a meghökkentő belépő, talán a kereskedő megdöbbentő karizmája... Talán valami más.*
-Miféle "adottságokkal" bír egy efféle szerzet? *Hangja negédesen cseng, s még egy pillantással is méltatja a kalmárt. Halkan felkuncog, miközben kinyitja az asztal egyik szekrényét, s abból egy hagyományos, ámde igen csak méretes kalózkalapot vesz elő. Aligha rá szabták. A fejébe nyomja, majd ruganyosan felpattan, hogy melléjük lépjen. Kezével puhán simítja végig a tündér vállát, majd megállapodik Frandr mellett, s néhány szívdobbanásnyi ideig csak szemléli.*
-Nem tűntök kikötőinek. *Kapja le a tekintetét a férfiról, majd visszalépve az asztalhoz kinyitja a kalitkát, hogy a vállára ültesse a papagájt.*
-Főleg Frandr úr nem. *Húzza el száját.* -Ugyan... Miért bíznánk meg bennetek? Tudjátok, számos ellenségünk akad, s nem csak a tengeren. *Sóhajtva pillant vissza válla felett a kalóz drapériára.*
-Furcsa mód még több, mióta nem csak "abból" élünk.
-Élünk, élünk! *Rikácsolja vállán a papagáj, mire némi cirógatás a jutalma.*
-Honnét jöttök? Te várost emlegetsz, de Te magad nem tűnsz városinak. Furcsa páros vagytok. *Végigsimít hajzuhatagán, majd megint célba veszi a kereskedőt kékjeivel.*
-Talán akkor elmondhatnád, mit tudsz nyújtani. Én meg eldöntöm, használlak-e. *Sajátos mosoly húzódik arcára.*
-Az én nevem Ligrid. Ligrid kapitány.
*Merchen viselkedésére nem csak Frandr reagál annak megfelelően. A mögöttük vigyázzban álló elsőtiszt bozontos szemöldökei igen magasra szaladnak. A papagáj azonban vevő a dologra; felágaskodva mered Merchenre, miközben lábain rugózva utánozza annak mozgáskultúráját.
Az ágyon ülő, ébenhajú leány felpattanva kacag fel csilingelve, mint aki életében nem szórakozott még ilyen jól.
Frandr "fordítására" csak értően bólint, miközben az asztal mögé lép és kihúzza alóla a vörös bársonypárnás ülőalkalmatosságot. Biztosak lehetnek immáron benne, ki is a kapitány.*
-Ó, nem sokszor volt dolgom tündérrel. Mindegyik ilyen elbűvölő? *Ajkába harapva méri végig a bolondos kalmárt. Talán a meghökkentő belépő, talán a kereskedő megdöbbentő karizmája... Talán valami más.*
-Miféle "adottságokkal" bír egy efféle szerzet? *Hangja negédesen cseng, s még egy pillantással is méltatja a kalmárt. Halkan felkuncog, miközben kinyitja az asztal egyik szekrényét, s abból egy hagyományos, ámde igen csak méretes kalózkalapot vesz elő. Aligha rá szabták. A fejébe nyomja, majd ruganyosan felpattan, hogy melléjük lépjen. Kezével puhán simítja végig a tündér vállát, majd megállapodik Frandr mellett, s néhány szívdobbanásnyi ideig csak szemléli.*
-Nem tűntök kikötőinek. *Kapja le a tekintetét a férfiról, majd visszalépve az asztalhoz kinyitja a kalitkát, hogy a vállára ültesse a papagájt.*
-Főleg Frandr úr nem. *Húzza el száját.* -Ugyan... Miért bíznánk meg bennetek? Tudjátok, számos ellenségünk akad, s nem csak a tengeren. *Sóhajtva pillant vissza válla felett a kalóz drapériára.*
-Furcsa mód még több, mióta nem csak "abból" élünk.
-Élünk, élünk! *Rikácsolja vállán a papagáj, mire némi cirógatás a jutalma.*
-Honnét jöttök? Te várost emlegetsz, de Te magad nem tűnsz városinak. Furcsa páros vagytok. *Végigsimít hajzuhatagán, majd megint célba veszi a kereskedőt kékjeivel.*
-Talán akkor elmondhatnád, mit tudsz nyújtani. Én meg eldöntöm, használlak-e. *Sajátos mosoly húzódik arcára.*
-Az én nevem Ligrid. Ligrid kapitány.
711. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2023-01-28 14:03:20
Üzenet elküldve: 2023-01-28 14:03:20
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Viharkalmár//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Ahogy folytatódik a beszélgetés, eljön egy pont, amikor egészen egyértelmű, hogy Frandrre terelődött a szó. Sőt mi több, a bókolás után után kérdést szegeznek neki.
Merchen felé néz, egy másodpercig hezitál. Szívesen tartotta volna meg eddigi némaságát, ám nem úgy néz ki, mintha erre lehetősége lenne, így visszanézve az első tiszt felé végül mély, morajló, ám a sisak mögül kissé tompa hangon válaszol.*
-Frandr'd Gruad.
*A fiamozást elengedi annak ellenére, hogy amaz aligha lehet pár évnél többel idősebb nála. Harcos, tehát a bicegést észreveszi. Az asztalra és a fafaragásra ellenben alig figyel, inkább a kapitányi kabin ajtaja aggasztja. Merchen viszont gyorsan kapcsol; olyan módon invitálja be, hogy azzal aligha kelthet különösebb feltűnést.
Belépve aztán több dologgal is kell szembesülnie. A szoba dekorációi fölött elsiklik tekintete, habár a koponya még laikusok számára is eléggé egyértelmű üzenet. Ha a falakon nem odaszögezettnek tűnő fegyvereket lát, akkor azért azokat megpróbálja beilleszteni a szobáról alkotott mentális térképébe, de a fontossági sorrendben sokkal előrébb vannak a szoba élő lakói.
Egy furcsa, színes, bezárt madár, és egy zsenge, napbarnítottnak egyáltalán nem mondható leány, akit...*
~És igen, meg is volnánk.~
*...épp olyan szemmel méreget útitársa, mint aki már most ágyba akarná vinni. Mégis, a leginkább odafigyelésre érdemes berendezési tárgy jelenleg maga Frich, kinek viselkedése miatt nehezére esik nem komolyan venni az ágyon elterülő nőt.*
~Mi a kurva élet...~
*Fut át az agyán, mikor a madár hirtelen beszélni kezd. Az ingovány után az első ösztöne mindig az, hogy ha valami beszél, aminek nem kéne, akkor azzal rövid úton végez, ám ezen fölülkerekedik.
Aztán viszont amit Merchen kezd el csinálni, attól átmegy a gyász összes stádiumán, mielőtt eljutna a beletörődéshez.*
~Ez a hülye meg fog öletni mindkettőnket.~
*Gondolja rezignáltan, miközben az övén levő egyik táskájából egy darab szárított gyümölcsöt húz ki, hogy aztán azt a tündér kezébe nyomja, egyértelmű céllal. Csak ezután fordul a nőszemély felé, és szólal meg ugyanolyan hangon, mint korábban.*
-A jelenlévők kedvéért fordítok. Munkáltatóm úgy ismeri a város kereskedelmét, mint a tenyerét, és remek kapcsolatteremtő. Szeretné felajánlani adottságait a Vihar Fiainak. A többit majd ő elmagyarázza.
*Hangja éles kontrasztban áll a mellvasán viharosan kavargó szürke árnyalatokkal, és készen áll arra, hogy szükség esetén fegyvertelenül is végezze a dolgát, melyre a tündér felbérelte.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Ahogy folytatódik a beszélgetés, eljön egy pont, amikor egészen egyértelmű, hogy Frandrre terelődött a szó. Sőt mi több, a bókolás után után kérdést szegeznek neki.
Merchen felé néz, egy másodpercig hezitál. Szívesen tartotta volna meg eddigi némaságát, ám nem úgy néz ki, mintha erre lehetősége lenne, így visszanézve az első tiszt felé végül mély, morajló, ám a sisak mögül kissé tompa hangon válaszol.*
-Frandr'd Gruad.
*A fiamozást elengedi annak ellenére, hogy amaz aligha lehet pár évnél többel idősebb nála. Harcos, tehát a bicegést észreveszi. Az asztalra és a fafaragásra ellenben alig figyel, inkább a kapitányi kabin ajtaja aggasztja. Merchen viszont gyorsan kapcsol; olyan módon invitálja be, hogy azzal aligha kelthet különösebb feltűnést.
Belépve aztán több dologgal is kell szembesülnie. A szoba dekorációi fölött elsiklik tekintete, habár a koponya még laikusok számára is eléggé egyértelmű üzenet. Ha a falakon nem odaszögezettnek tűnő fegyvereket lát, akkor azért azokat megpróbálja beilleszteni a szobáról alkotott mentális térképébe, de a fontossági sorrendben sokkal előrébb vannak a szoba élő lakói.
Egy furcsa, színes, bezárt madár, és egy zsenge, napbarnítottnak egyáltalán nem mondható leány, akit...*
~És igen, meg is volnánk.~
*...épp olyan szemmel méreget útitársa, mint aki már most ágyba akarná vinni. Mégis, a leginkább odafigyelésre érdemes berendezési tárgy jelenleg maga Frich, kinek viselkedése miatt nehezére esik nem komolyan venni az ágyon elterülő nőt.*
~Mi a kurva élet...~
*Fut át az agyán, mikor a madár hirtelen beszélni kezd. Az ingovány után az első ösztöne mindig az, hogy ha valami beszél, aminek nem kéne, akkor azzal rövid úton végez, ám ezen fölülkerekedik.
Aztán viszont amit Merchen kezd el csinálni, attól átmegy a gyász összes stádiumán, mielőtt eljutna a beletörődéshez.*
~Ez a hülye meg fog öletni mindkettőnket.~
*Gondolja rezignáltan, miközben az övén levő egyik táskájából egy darab szárított gyümölcsöt húz ki, hogy aztán azt a tündér kezébe nyomja, egyértelmű céllal. Csak ezután fordul a nőszemély felé, és szólal meg ugyanolyan hangon, mint korábban.*
-A jelenlévők kedvéért fordítok. Munkáltatóm úgy ismeri a város kereskedelmét, mint a tenyerét, és remek kapcsolatteremtő. Szeretné felajánlani adottságait a Vihar Fiainak. A többit majd ő elmagyarázza.
*Hangja éles kontrasztban áll a mellvasán viharosan kavargó szürke árnyalatokkal, és készen áll arra, hogy szükség esetén fegyvertelenül is végezze a dolgát, melyre a tündér felbérelte.*
710. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2023-01-28 13:09:29
Üzenet elküldve: 2023-01-28 13:09:29
Rang: Játékos
IC üzenetek: 485
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 485
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Viharkalmár//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az elsőtiszt világosan beszél, úgyhogy a tündér biccent rá egy nagyot. Ezt akadályt sikerül venniük, legalábbis egy lépéssel beljebb juthatnak.*
-Azt el is hiszem.
*Közben ő maga is Frandrra néz, és újból arra gondol hogy neki is hasonló volt az érzése mikor először találkoztak, pedig a tündér egyáltalán nem olyan harcedzett mint a kissé bicegő alak. És valószínűleg nem is igen élt meg hasonló helyzeteket. Mivel nem neki szegezik a kérdést, így hagyja a harcost kibontakozni a nevét illetően, nem érzi úgy hogy tisztje lenne helyette válaszolni. Legfeljebb csak oldani az esetleges feszültséget, ha amaz túl forrófejűvé válna.*
-Nem lehet mindig csak dolgozni.
*Sodródik az árral és erősen egyetért a legények dolgával kapcsolatban. Egyébként is olyan fajta szerzet maga is, hogy nem veti meg az örömök forrását, legyen az bármilyen fajta is. A dobókockákat és az asztalt talán egy picit tovább is szemléli, mint ahogy egy átlagos odapillantás igényelné, eszébe jutnak a saját kockái és azon képzelődik pár másodperc erejéig, hogyha most éppen zsugáznának talán még be is szállna egy körre. ~Később mindenképp kell játszanom párat, már nagyon viszket a tenyerem.~ De most nincs erre idő, fontosabb dolgokon kell hogy törje a fejét. Például azon, hogy Frandr helyzetét az ajtókkal ne felejtse el, hisz máris itt vannak a kapitánynál. Biccent Frich-nek amolyan köszönetnyilvánításképpen, majd belép az ajtón, s rögtön ahogy átlép a társára néz.*
-Csak utánam.
*Fejével is int egy apróbb mosollyal a képén, mintha csak valami szokásos szava járása lenne vagy régi baráti tréfa kettejük között. Belépve azonban igazi meglepetés éri. ~Baaaasssza meg.~ Mindenre számított, csak erre nem. Rögtön kavarognak a fejében a gondolatok, és tudja hogy túl sokáig nem ér rá tökölni. ~Na most vagy ez a némber a kapitány, és ezzel szopatnak mindenkit, aki erre téved, hogy a papagájt Kapitánynak hívják, és jót röhögnek a zavarodottakon közben pedig akár még tesztelik is őket hogy hogy reagálnak. Vagy a kapitány tényleg papagájjá változott, bár akkor csak nem tartanák ketrecben.~ Látott már furcsa dolgokat, de mégis csak arra az elhatározásra jut, hogy az első gondolatára tesz inkább. Szemével azért megnézi magának a nőt, igazából nagyon tetszik neki, úgyhogy a legcsábosabb mosolyát neki szánja. Mélyen meghajol, mellkasból , természetesen a papagáj felé elsősorban.*
-Kapitány ó kapitány!
*A hangját igyekszik lágyan tartani, úgy tudja hogy ezek az állatok ezt kedvelik, no meg a dallamokat. Korábban a piacon mikor egzotikus madarakkal kereskedett sok papagájjal volt már dolga, úgyhogy ismeri őket. Az is eszébe jut, hogy most itt felháborodni nem a legjobb ötlet, de azt sem hagyhatja hogy hülyét csináljanak belőle, úgyhogy megpróbál valami olyasmit előhúzni, amit talán még nem láttak. ~Legfeljebb ugyanúgy kinevetnek és elküldenek. Rosszabb nem lehet mint most.~ Azzal pedig óvatosan megpróbál a testbeszédével hatni az állatra, mintha csak táncolgatna, hümmög is neki, talán még fütyülget is. Próbálja valamiféle reakcióra rábírni őt. Közben pedig gyakran pillant az ágyon elhelyezkedő nőre. Vagy most követi el élete talán utolsó baklövését, vagy Teysus megsegíti őket.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az elsőtiszt világosan beszél, úgyhogy a tündér biccent rá egy nagyot. Ezt akadályt sikerül venniük, legalábbis egy lépéssel beljebb juthatnak.*
-Azt el is hiszem.
*Közben ő maga is Frandrra néz, és újból arra gondol hogy neki is hasonló volt az érzése mikor először találkoztak, pedig a tündér egyáltalán nem olyan harcedzett mint a kissé bicegő alak. És valószínűleg nem is igen élt meg hasonló helyzeteket. Mivel nem neki szegezik a kérdést, így hagyja a harcost kibontakozni a nevét illetően, nem érzi úgy hogy tisztje lenne helyette válaszolni. Legfeljebb csak oldani az esetleges feszültséget, ha amaz túl forrófejűvé válna.*
-Nem lehet mindig csak dolgozni.
*Sodródik az árral és erősen egyetért a legények dolgával kapcsolatban. Egyébként is olyan fajta szerzet maga is, hogy nem veti meg az örömök forrását, legyen az bármilyen fajta is. A dobókockákat és az asztalt talán egy picit tovább is szemléli, mint ahogy egy átlagos odapillantás igényelné, eszébe jutnak a saját kockái és azon képzelődik pár másodperc erejéig, hogyha most éppen zsugáznának talán még be is szállna egy körre. ~Később mindenképp kell játszanom párat, már nagyon viszket a tenyerem.~ De most nincs erre idő, fontosabb dolgokon kell hogy törje a fejét. Például azon, hogy Frandr helyzetét az ajtókkal ne felejtse el, hisz máris itt vannak a kapitánynál. Biccent Frich-nek amolyan köszönetnyilvánításképpen, majd belép az ajtón, s rögtön ahogy átlép a társára néz.*
-Csak utánam.
*Fejével is int egy apróbb mosollyal a képén, mintha csak valami szokásos szava járása lenne vagy régi baráti tréfa kettejük között. Belépve azonban igazi meglepetés éri. ~Baaaasssza meg.~ Mindenre számított, csak erre nem. Rögtön kavarognak a fejében a gondolatok, és tudja hogy túl sokáig nem ér rá tökölni. ~Na most vagy ez a némber a kapitány, és ezzel szopatnak mindenkit, aki erre téved, hogy a papagájt Kapitánynak hívják, és jót röhögnek a zavarodottakon közben pedig akár még tesztelik is őket hogy hogy reagálnak. Vagy a kapitány tényleg papagájjá változott, bár akkor csak nem tartanák ketrecben.~ Látott már furcsa dolgokat, de mégis csak arra az elhatározásra jut, hogy az első gondolatára tesz inkább. Szemével azért megnézi magának a nőt, igazából nagyon tetszik neki, úgyhogy a legcsábosabb mosolyát neki szánja. Mélyen meghajol, mellkasból , természetesen a papagáj felé elsősorban.*
-Kapitány ó kapitány!
*A hangját igyekszik lágyan tartani, úgy tudja hogy ezek az állatok ezt kedvelik, no meg a dallamokat. Korábban a piacon mikor egzotikus madarakkal kereskedett sok papagájjal volt már dolga, úgyhogy ismeri őket. Az is eszébe jut, hogy most itt felháborodni nem a legjobb ötlet, de azt sem hagyhatja hogy hülyét csináljanak belőle, úgyhogy megpróbál valami olyasmit előhúzni, amit talán még nem láttak. ~Legfeljebb ugyanúgy kinevetnek és elküldenek. Rosszabb nem lehet mint most.~ Azzal pedig óvatosan megpróbál a testbeszédével hatni az állatra, mintha csak táncolgatna, hümmög is neki, talán még fütyülget is. Próbálja valamiféle reakcióra rábírni őt. Közben pedig gyakran pillant az ágyon elhelyezkedő nőre. Vagy most követi el élete talán utolsó baklövését, vagy Teysus megsegíti őket.*
709. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2023-01-28 00:36:46
Üzenet elküldve: 2023-01-28 00:36:46
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 632
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 632
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
//Viharkalmár//
*A Vihar Fiait nem nehéz megtalálni. Hajó nem köthet ki az engedélyük nélkül a Kikötőben. Tekintettel rá, hogy majdnem az egész tengeri kereskedelmet ők felügyelik, lehetne akár azt is mondani, hogy mindenki alájuk tartozik itt. Sajátos szövetség ez kereskedők, szállítók, sőt, még kalózok között is olykor.*
-Nos, nem tisztem eldönteni, a szolgálatai mit érhetnek a Vihar Fiainak. Majd elmondja a kapitánynak. Ami engem illet, több hasznát venném néhány olyan markos legénynek, mint amaz. *Biccent Frandr felé, miközben megfordul. Testbeszédéből könnyedén kivehetik, hogy azt várja, kövessék. Enyhültebbnek látszik most, hogy a páros félig bemutatkozott. Talán pont a tündér kisugárzása teszi.*
-Annak idején jól jött volna itt néhány még belőled. Van neved is, fiam? *Szavait persze a harcos felé intézi, miközben a fedélköz felé siet. Most, hogy követik, feltűnhet a párosnak, hogy a férfi kissé biceg.*
-A legények kimenőn vannak. Ki kell ereszteni a gőzt néha, nem igaz? *Cseverészik tovább, ám hangszíne nem sokkal barátságosabb, mint eddig. A bejárat felett egyébként ugyanaz a fafaragás kapott helyet, mint a hajó orrán. Előttük egy kerek faasztal, néhány székkel körülötte. Az asztalon dobókockák hevernek, alighanem matrózok játszanak itt alkalmanként. Balra tőlük lépcső vezet a hajótest belsejébe. Talán két szint is elférhet alattuk.
Szemközt egy cicomás faragású faajtó, a kapitány kabinjáé. Itt megáll a férfi, hátra sandít a páros felé, majd kitárja az ajtót és bevezeti a párost.
Zsúfolt kis helyiség. Míves fabútorok, polc megannyi aranytárggyal és eszközzel, ám ami legelsőnek szemet szúrhat, az a jókora, fekete faldísz velük szemben. A fehér koponya rajta szinte világít a félhomályban. Az asztalon, hatalmas kalitkában színes tollú papagáj méregeti őket, az ágyon ülve pedig egy ébenfekete hajú, fiatal leány pillant fel könyvéből. Bőre majdhogynem hófehér, csupán néhány szeplő pettyezi. Egyszerű, fehér inget és passzos nadrágot visel, tengerkék szemével kíváncsian méregeti a betévedőket.
Frich maga elé meredve, mormogva mutatja be őket s itt tartózkodásuk apropóját, majd a lány mosollyal arcán mutat a papagáj felé.*
-Mondják a kapitánynak, miért jöttek. *A szóban forgó szárnyas valóban kíváncsian méregeti őket, még szárnyait is megcsattogtatja.*
-Oaaaa, kapitány, kapitány! *Szól a papagáj.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.01.28 00:48:23
*A Vihar Fiait nem nehéz megtalálni. Hajó nem köthet ki az engedélyük nélkül a Kikötőben. Tekintettel rá, hogy majdnem az egész tengeri kereskedelmet ők felügyelik, lehetne akár azt is mondani, hogy mindenki alájuk tartozik itt. Sajátos szövetség ez kereskedők, szállítók, sőt, még kalózok között is olykor.*
-Nos, nem tisztem eldönteni, a szolgálatai mit érhetnek a Vihar Fiainak. Majd elmondja a kapitánynak. Ami engem illet, több hasznát venném néhány olyan markos legénynek, mint amaz. *Biccent Frandr felé, miközben megfordul. Testbeszédéből könnyedén kivehetik, hogy azt várja, kövessék. Enyhültebbnek látszik most, hogy a páros félig bemutatkozott. Talán pont a tündér kisugárzása teszi.*
-Annak idején jól jött volna itt néhány még belőled. Van neved is, fiam? *Szavait persze a harcos felé intézi, miközben a fedélköz felé siet. Most, hogy követik, feltűnhet a párosnak, hogy a férfi kissé biceg.*
-A legények kimenőn vannak. Ki kell ereszteni a gőzt néha, nem igaz? *Cseverészik tovább, ám hangszíne nem sokkal barátságosabb, mint eddig. A bejárat felett egyébként ugyanaz a fafaragás kapott helyet, mint a hajó orrán. Előttük egy kerek faasztal, néhány székkel körülötte. Az asztalon dobókockák hevernek, alighanem matrózok játszanak itt alkalmanként. Balra tőlük lépcső vezet a hajótest belsejébe. Talán két szint is elférhet alattuk.
Szemközt egy cicomás faragású faajtó, a kapitány kabinjáé. Itt megáll a férfi, hátra sandít a páros felé, majd kitárja az ajtót és bevezeti a párost.
Zsúfolt kis helyiség. Míves fabútorok, polc megannyi aranytárggyal és eszközzel, ám ami legelsőnek szemet szúrhat, az a jókora, fekete faldísz velük szemben. A fehér koponya rajta szinte világít a félhomályban. Az asztalon, hatalmas kalitkában színes tollú papagáj méregeti őket, az ágyon ülve pedig egy ébenfekete hajú, fiatal leány pillant fel könyvéből. Bőre majdhogynem hófehér, csupán néhány szeplő pettyezi. Egyszerű, fehér inget és passzos nadrágot visel, tengerkék szemével kíváncsian méregeti a betévedőket.
Frich maga elé meredve, mormogva mutatja be őket s itt tartózkodásuk apropóját, majd a lány mosollyal arcán mutat a papagáj felé.*
-Mondják a kapitánynak, miért jöttek. *A szóban forgó szárnyas valóban kíváncsian méregeti őket, még szárnyait is megcsattogtatja.*
-Oaaaa, kapitány, kapitány! *Szól a papagáj.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.01.28 00:48:23
708. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2023-01-27 18:04:49
Üzenet elküldve: 2023-01-27 18:04:49
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Viharkalmár//
*A hordó üresnél is üresebb, már egészen addig, amíg bele nem kerülnek a páros fegyverei. Ezt követően viszont ahelyett, hogy beljebb kéne menniük a hajóba - melytől Frandr valamennyire tart -, a bozontos kék kabátos jön oda hozzájuk. Frandr nem olyan részletlátó, mint mások, így az új fejfedő elkerüli figyelmét; inkább a kinézetre és a kabátra fókuszálva jut arra a megállapodásra, hogy tapasztalt tengerésszel van dolga.
Nehezen mondható, hogy elhervad a szigorú pillantás alatt, melyet ő maga is számtalanszor alkalmazott már. Csak ezúttal az első tiszt felé fordulva áll továbbra is némán, mozdulatlanul Merchen mellett. Ha mást nem, talán egy kevés tiszteletet kölcsönözhet a tündérnek jelenléte, habár nem ezzel a céllal csinálja. De mégis, egy fegyelmezett, jól felfegyverzett, egyértelműen drága testőr meglehet, hogy segít Merchen komolyanvehetőségén.
Habár nagy jóindulattal sem lehetne jó emberismerőnek mondani, olyan téren már van egy kis tapasztalata, hogy észrevegye, mikor hamarosan egy beszélgetés tagjai fegyvereik után fognak kapkodni. Így teljes mértékben ráhagyja a legénység győzködését arra, aki ehhez ért is, míg Frandr inkább teljes mértékben a saját feladatának szenteli magát. Mellvértjén a színek újra nyugodtabban kezdenek kavarogni, és hagyja, hogy a kettő között elhangzó beszélgetés szavainak csak a legalapabb jelentései jussanak el hozzá, inkább a tónusokra és a hanglejtésekre figyel.*
*A hordó üresnél is üresebb, már egészen addig, amíg bele nem kerülnek a páros fegyverei. Ezt követően viszont ahelyett, hogy beljebb kéne menniük a hajóba - melytől Frandr valamennyire tart -, a bozontos kék kabátos jön oda hozzájuk. Frandr nem olyan részletlátó, mint mások, így az új fejfedő elkerüli figyelmét; inkább a kinézetre és a kabátra fókuszálva jut arra a megállapodásra, hogy tapasztalt tengerésszel van dolga.
Nehezen mondható, hogy elhervad a szigorú pillantás alatt, melyet ő maga is számtalanszor alkalmazott már. Csak ezúttal az első tiszt felé fordulva áll továbbra is némán, mozdulatlanul Merchen mellett. Ha mást nem, talán egy kevés tiszteletet kölcsönözhet a tündérnek jelenléte, habár nem ezzel a céllal csinálja. De mégis, egy fegyelmezett, jól felfegyverzett, egyértelműen drága testőr meglehet, hogy segít Merchen komolyanvehetőségén.
Habár nagy jóindulattal sem lehetne jó emberismerőnek mondani, olyan téren már van egy kis tapasztalata, hogy észrevegye, mikor hamarosan egy beszélgetés tagjai fegyvereik után fognak kapkodni. Így teljes mértékben ráhagyja a legénység győzködését arra, aki ehhez ért is, míg Frandr inkább teljes mértékben a saját feladatának szenteli magát. Mellvértjén a színek újra nyugodtabban kezdenek kavarogni, és hagyja, hogy a kettő között elhangzó beszélgetés szavainak csak a legalapabb jelentései jussanak el hozzá, inkább a tónusokra és a hanglejtésekre figyel.*
707. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2023-01-27 17:24:24
Üzenet elküldve: 2023-01-27 17:24:24
Rang: Játékos
IC üzenetek: 485
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 485
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Viharkalmár//
*Úgy látszik, hogy a kettős nem feltétlen vevő Merchen humorára. Vagy túl komolyan veszik a munkájukat, vagy csak a tündérnek szar érzéke volt most hozzá. Igazából mindegy is. Egy bozontoshajú, mogorva képű alak menti meg a helyzetet, így ez kis affér megoldódni látszik. Hamar és többször is kedve lenne közbeszólni, de amíg látja hogy amannak van mondandója, addig nem akasztja meg a beszédet. Talán eleve elmond olyan információt, amire rá akarna kérdezni. ~Akkor jó helyen járunk, azt hiszem.~ Suhan át a gondolat a fején, mikor kiderül valóban a Vihar Fiaial állnak kapcsolatban. Pontosabban maguk a Vihar Fiai azok.*
-Örvendek Frich Utrich elsőtiszt uram.
*Kissé megdönti fejét, majd ő maga is bemutatkozik.*
-Merchen Feiy vagyok, kalmár, mint azt már tudja. Artheniorból. Ez a marcona alak pedig egy barátom, aki vigyáz rám jártomban-keltemben.
*Halvány mosolyt villant az idősödő férfire, majd folytatja.*
-És meg kell mondjam külön örülök, hogy ezt mondja! Teysus keze lehet a dologban nem kétséges, hisz éppen önöket kerestük!
*A testbeszédéből, a hangjából és a kisugárzásából is arra lehet következtetni, hogy egyáltalán nem hazudik, vagy csak nagyon jól színészkedik. Az utolsó kérdésre pedig kicsit közelebb is hajol, kezeit a dereka mögött összekulcsolva. Aligha lehet fenyegetőnek tekinteni a jelenlétét.*
-A szolgálataimat, elsőtiszt uram. A szolgálataim, no meg a kapcsolataim, a képességeim. Nem holmi vizezett rumot óhajtok önökre és a legénységre sózni, efelől biztosíthatom.
*Igyekszik kihasználni a rátermettségét, és bízik benne, hogy bővebben nem kell most előadnia magát, mert az roppant kínos lenne, hogyha később a kapitánynak is ugyanazt kellene elmondania. Remélhetőleg kinéznek belőle annyit, hogy érdekes legyen legalább csak meghallgatni őt. Hogy megérdemli a kapitány idejét.*
*Úgy látszik, hogy a kettős nem feltétlen vevő Merchen humorára. Vagy túl komolyan veszik a munkájukat, vagy csak a tündérnek szar érzéke volt most hozzá. Igazából mindegy is. Egy bozontoshajú, mogorva képű alak menti meg a helyzetet, így ez kis affér megoldódni látszik. Hamar és többször is kedve lenne közbeszólni, de amíg látja hogy amannak van mondandója, addig nem akasztja meg a beszédet. Talán eleve elmond olyan információt, amire rá akarna kérdezni. ~Akkor jó helyen járunk, azt hiszem.~ Suhan át a gondolat a fején, mikor kiderül valóban a Vihar Fiaial állnak kapcsolatban. Pontosabban maguk a Vihar Fiai azok.*
-Örvendek Frich Utrich elsőtiszt uram.
*Kissé megdönti fejét, majd ő maga is bemutatkozik.*
-Merchen Feiy vagyok, kalmár, mint azt már tudja. Artheniorból. Ez a marcona alak pedig egy barátom, aki vigyáz rám jártomban-keltemben.
*Halvány mosolyt villant az idősödő férfire, majd folytatja.*
-És meg kell mondjam külön örülök, hogy ezt mondja! Teysus keze lehet a dologban nem kétséges, hisz éppen önöket kerestük!
*A testbeszédéből, a hangjából és a kisugárzásából is arra lehet következtetni, hogy egyáltalán nem hazudik, vagy csak nagyon jól színészkedik. Az utolsó kérdésre pedig kicsit közelebb is hajol, kezeit a dereka mögött összekulcsolva. Aligha lehet fenyegetőnek tekinteni a jelenlétét.*
-A szolgálataimat, elsőtiszt uram. A szolgálataim, no meg a kapcsolataim, a képességeim. Nem holmi vizezett rumot óhajtok önökre és a legénységre sózni, efelől biztosíthatom.
*Igyekszik kihasználni a rátermettségét, és bízik benne, hogy bővebben nem kell most előadnia magát, mert az roppant kínos lenne, hogyha később a kapitánynak is ugyanazt kellene elmondania. Remélhetőleg kinéznek belőle annyit, hogy érdekes legyen legalább csak meghallgatni őt. Hogy megérdemli a kapitány idejét.*
706. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2023-01-27 16:37:36
Üzenet elküldve: 2023-01-27 16:37:36
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 632
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 632
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
//Viharkalmár//
*A matróz elégedetten biccent, ahogy helyükre kerülnek a fegyverek. Neki mit sem számít a kereskedő udvariaskodása, habár az ezt követően elhangzó szavakra kicsit fancsalian pillant a kereskedőre. Tán fenyegeti itt ez a tündér?
Mielőtt azonban szólásra nyitná száját, az eddig csendben figyelő tiszt siet oda hozzájuk.
Bozontos szakállú, marcona alak, valahol az ötvenedik évét taposhatja. A hosszú, kék kabát, mit visel, igen csak viharvert darab, de a hozzá való, tengerészfejfedő viszont újnak tűnik.*
-Frich Utrich elsőtiszt vagyok. *Szólal meg végül, szúrós pillantással mérve végig mindkettőjüket, akár a fiatal bakákat a kiképző.*
-Hallom, a kapitányt keresik. Kik maguk és mi dolguk itt? Előre jelzem uraim, ez a hajó a Vihar Fiainak kötelékébe tartozik. Ha velünk packáznak... *Szigorú csücsörítés követi szavait, miközben szigorú tartással maga mögé összekulcsolja kezeit. Elsőre nem tűnik kalózfélének, egyenruha ide vagy oda.*
-Kalmárok, mi? *Előbb a tündért méri végig, akiről valóban elhiszi ezt. Aztán a harcosra esik pillantása, s páncélját látván kissé összébb húzódnak bozontos szemöldökei.*
-Aztán mit árulnak a kalmár urak? Lássuk, megérdemlik-e a kapitány figyelmét. *Alaposan megnyomja az utolsó két szót. Az "ajtónálló" matróz közben követve az eseményeket vígan falatozza tovább a késére szúrt almát. Szemmel láthatóan igen jól szórakozik.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.01.27 16:38:44
*A matróz elégedetten biccent, ahogy helyükre kerülnek a fegyverek. Neki mit sem számít a kereskedő udvariaskodása, habár az ezt követően elhangzó szavakra kicsit fancsalian pillant a kereskedőre. Tán fenyegeti itt ez a tündér?
Mielőtt azonban szólásra nyitná száját, az eddig csendben figyelő tiszt siet oda hozzájuk.
Bozontos szakállú, marcona alak, valahol az ötvenedik évét taposhatja. A hosszú, kék kabát, mit visel, igen csak viharvert darab, de a hozzá való, tengerészfejfedő viszont újnak tűnik.*
-Frich Utrich elsőtiszt vagyok. *Szólal meg végül, szúrós pillantással mérve végig mindkettőjüket, akár a fiatal bakákat a kiképző.*
-Hallom, a kapitányt keresik. Kik maguk és mi dolguk itt? Előre jelzem uraim, ez a hajó a Vihar Fiainak kötelékébe tartozik. Ha velünk packáznak... *Szigorú csücsörítés követi szavait, miközben szigorú tartással maga mögé összekulcsolja kezeit. Elsőre nem tűnik kalózfélének, egyenruha ide vagy oda.*
-Kalmárok, mi? *Előbb a tündért méri végig, akiről valóban elhiszi ezt. Aztán a harcosra esik pillantása, s páncélját látván kissé összébb húzódnak bozontos szemöldökei.*
-Aztán mit árulnak a kalmár urak? Lássuk, megérdemlik-e a kapitány figyelmét. *Alaposan megnyomja az utolsó két szót. Az "ajtónálló" matróz közben követve az eseményeket vígan falatozza tovább a késére szúrt almát. Szemmel láthatóan igen jól szórakozik.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.01.27 16:38:44
705. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2023-01-27 15:45:56
Üzenet elküldve: 2023-01-27 15:45:56
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Viharkalmár//
*A kétárbocos nyüzsög, a háromárbocos nyugodt. Egyik legénysége mintha inkább otthon érezné magát itt, mint a másiké, és valahogy Frandr nem gondolja, hogy ez a véletlen műve. Az értéktelenség már nem merül fel neki, hiszen nem ért hozzá, és nem is az ő dolga az ilyenekbe belegondolni. Merchen kérése nyomán hamar felengedik őket a fedélzetre, ahol a matróz mellett a legénység még egy tagja tartózkodik.
Az uniformist nem ismeri fel, ám a díszek és az öltözet alapján mégis gyanítja, hogy nem közönséges legénységi tag. Röviden felméri, majd visszafordítja figyelmét az egyszemű matrózra, ki épp pont őt szuggerálja.
Külsőleg nem reagál a megjegyzésre, pusztán némán figyeli a félvért, ahogy az a röhögés befejezését követően tájékoztatja őket a helyi feltételektől. Testbeszéde nem árulja el véleményét, ám mellvértjén a szürke árnyalatok, melyek eddig csak lustán kavarogtak, most kicsit sebesebben kezdenek el örvényleni. Ám ha észre is veszik ezt a jelenlévők, legfeljebb ösztönből próbálhatják meg értelmezi a jelenséget.
Merchen felé néz, és a viccre való kísérletét is eddigi némaságával reagálja le. Az őt is érdekli, vannak-e más fegyverek a hordóban, már ha csak azért is, hogy az esetleges fenyegetésekről információt szerezhessen. Ám ha nem derül ki semmi, ami miatt meggondolná magát, akkor követi Merchen példáját, nemes egyszerűséggel leoldva derekáról fegyverövét, rajta fokosával és kardjával.
Ezeket követik hajítódárdái tegezestül, majd röviden hezitál, eltűnődve rajta, hogy vadásztőrét elég jól rejti-e köpenye ahhoz, hogy akár magán tarthassa. Aligha tűnhet fel kívülről az a másodpercnyi szünet, mielőtt végül tokostul a tőrt is a hordóba helyezi, majd felegyenesedve visszalép Merchen mellé. Hirtelen jóval kiszolgáltatottabbak, ám ez közel sem jelenti azt, hogy ne lenne képes még így is végezni a dolgát.*
*A kétárbocos nyüzsög, a háromárbocos nyugodt. Egyik legénysége mintha inkább otthon érezné magát itt, mint a másiké, és valahogy Frandr nem gondolja, hogy ez a véletlen műve. Az értéktelenség már nem merül fel neki, hiszen nem ért hozzá, és nem is az ő dolga az ilyenekbe belegondolni. Merchen kérése nyomán hamar felengedik őket a fedélzetre, ahol a matróz mellett a legénység még egy tagja tartózkodik.
Az uniformist nem ismeri fel, ám a díszek és az öltözet alapján mégis gyanítja, hogy nem közönséges legénységi tag. Röviden felméri, majd visszafordítja figyelmét az egyszemű matrózra, ki épp pont őt szuggerálja.
Külsőleg nem reagál a megjegyzésre, pusztán némán figyeli a félvért, ahogy az a röhögés befejezését követően tájékoztatja őket a helyi feltételektől. Testbeszéde nem árulja el véleményét, ám mellvértjén a szürke árnyalatok, melyek eddig csak lustán kavarogtak, most kicsit sebesebben kezdenek el örvényleni. Ám ha észre is veszik ezt a jelenlévők, legfeljebb ösztönből próbálhatják meg értelmezi a jelenséget.
Merchen felé néz, és a viccre való kísérletét is eddigi némaságával reagálja le. Az őt is érdekli, vannak-e más fegyverek a hordóban, már ha csak azért is, hogy az esetleges fenyegetésekről információt szerezhessen. Ám ha nem derül ki semmi, ami miatt meggondolná magát, akkor követi Merchen példáját, nemes egyszerűséggel leoldva derekáról fegyverövét, rajta fokosával és kardjával.
Ezeket követik hajítódárdái tegezestül, majd röviden hezitál, eltűnődve rajta, hogy vadásztőrét elég jól rejti-e köpenye ahhoz, hogy akár magán tarthassa. Aligha tűnhet fel kívülről az a másodpercnyi szünet, mielőtt végül tokostul a tőrt is a hordóba helyezi, majd felegyenesedve visszalép Merchen mellé. Hirtelen jóval kiszolgáltatottabbak, ám ez közel sem jelenti azt, hogy ne lenne képes még így is végezni a dolgát.*
704. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2023-01-27 15:00:01
Üzenet elküldve: 2023-01-27 15:00:01
Rang: Játékos
IC üzenetek: 485
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 485
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Viharkalmár//
*Meglepően nyugodtan tűnik ez a hajó, és a környezete. Merchennek ebből két jut eszébe. Vagy teljesen tisztában vannak a helyi viszonyokkal, netán még valamiféle megállapodásuk is van, vagy pedig értéktelen a hajó. De mivel ilyen míves az egész, már csak maga az anyag is értékes amiből épült úgyhogy ezt hamar ki is zárja. A kérdésre nem felel, érti ő hogy ez amolyan költői. Helyette csak enyhén meghajol, mert a bólintását aligha látnák onnan. Sokáig nem kell várniuk, hamar visszatér a fickó és már a fedélzeten találja magát a tündér. Ott aztán jól körülnéz, és valóban nem túl sok mindent lát. A díszítéseket azonban rögtön felismeri. El is gondolkozik rajta, hogy vajon mennyi aranyba kerülhet csak maga a fedélköz cicomája.*
-Üdvözlet!
*Mondja, de nem vár igazából köszöntést, az ő szándékainak viszont kedvez a tisztelet megadása, még ha talán nincs is semmiféle hatása. Kárt nem okozhat. A hordóba néz, amin az imént még a másik fazon ült, van-e benne más fegyver is. De igazából tudja, hogy ha tovább akarnak jutni nem igazán van választásuk.*
-Hát persze. Még a végén megsérülne valaki.
*Halkan felkacag és reméli hogy amazok is inkább vele fognak röhögni. Beleteszi a díszes kardját és a csonttőrét is, más fegyver nemigen van nála, a dobócsillagoktól is megszabadul természetesen. ~Hogy lehet hülye egy fegyver? ~ Mivelhogy valahol Frandr most az ő embere, ránéz és biccent neki hogy tegye le a holmijait ő is nyugodtan.*
*Meglepően nyugodtan tűnik ez a hajó, és a környezete. Merchennek ebből két jut eszébe. Vagy teljesen tisztában vannak a helyi viszonyokkal, netán még valamiféle megállapodásuk is van, vagy pedig értéktelen a hajó. De mivel ilyen míves az egész, már csak maga az anyag is értékes amiből épült úgyhogy ezt hamar ki is zárja. A kérdésre nem felel, érti ő hogy ez amolyan költői. Helyette csak enyhén meghajol, mert a bólintását aligha látnák onnan. Sokáig nem kell várniuk, hamar visszatér a fickó és már a fedélzeten találja magát a tündér. Ott aztán jól körülnéz, és valóban nem túl sok mindent lát. A díszítéseket azonban rögtön felismeri. El is gondolkozik rajta, hogy vajon mennyi aranyba kerülhet csak maga a fedélköz cicomája.*
-Üdvözlet!
*Mondja, de nem vár igazából köszöntést, az ő szándékainak viszont kedvez a tisztelet megadása, még ha talán nincs is semmiféle hatása. Kárt nem okozhat. A hordóba néz, amin az imént még a másik fazon ült, van-e benne más fegyver is. De igazából tudja, hogy ha tovább akarnak jutni nem igazán van választásuk.*
-Hát persze. Még a végén megsérülne valaki.
*Halkan felkacag és reméli hogy amazok is inkább vele fognak röhögni. Beleteszi a díszes kardját és a csonttőrét is, más fegyver nemigen van nála, a dobócsillagoktól is megszabadul természetesen. ~Hogy lehet hülye egy fegyver? ~ Mivelhogy valahol Frandr most az ő embere, ránéz és biccent neki hogy tegye le a holmijait ő is nyugodtan.*
703. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2023-01-27 14:32:11
Üzenet elküldve: 2023-01-27 14:32:11
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 632
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 632
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
//Viharkalmár//
*Frandrnek csak a szokványos, dokkokmenti látkép tűnhet fel. Matrózok, olcsó örömlányok, na meg a kikötő népe. Ami a hajókat illeti; a Kardhal mentén jóval feszültebb a hangulat, mint a Bolyongó Szuka esetében. Míg előbbinél nagy a jövés-menés, utóbbinál azt tapasztalhatják, hogy a biztonságra aligha ügyelnek. Fegyveresnek se híre, se hamva a feljáró mellett. Bizonyára őrizetük teljes tudatában horgonyoznak a dokkok mentén. Innen lentről olyan hatást kelt az álmosan hullámzó, hatalmas hajótest, mintha a kikönyöklő fickó lenne az egyetlen lélek a fedélzeten.*
-MI?! *Üvölt vissza reflexből Merchen kérdésére a matróz, ahogy befókuszálja őket. Alaposan megszemléli mindkettejüket egy szem ép szemével hunyorogva, mielőtt újra szólásra nyitná száját.*
-Kalmár, ehh? Meg'kérdem! *Azzal elsuhan a szemük elől. Nem kell azonban sokat ácsorogni, a tengerész ismét megjelenik, hogy egy intéssel adja a két idegen tudtára, hogy felléphetnek.
Amennyiben így tesznek és végighaladnak a keskeny pallón, rövidesen testközelből is szemrevételezhetik a meglepően tiszta és üres fedélzetet. Kötelek, hordók akadnak azért szép számmal, de látszólag a következő néhány órában aligha indul a hajó bárhová. Balra tőlük jókora, arannyal és favésetekkel díszített fedélköz nyílik, egy ajtóval szemközt, s lépcsővel lefelé. A fedélzet jóformán üres. Csak fogadóbizottságuk tartózkodik ott, na meg egy kék tiszti uniformist viselő, vaskos alak, ki a fedélköz bejárata felől figyeli őket árgus szemekkel.
A matróz, aki első pillantásra félvérnek tűnik, unott pillantással méri végig a párost a hordóról, amin ül, miközben késével egy almáról szel falatokat kimért egykedvűséggel. A szeme leginkább a jól megtermett, szakállas harcos arcán jár, na meg annak felszerelésén.*
-Te aztán megéltél egy-két vihart már, hallod-e! *Horkantva röhög fel, majd a szájába helyez még egy falatot. Elrötyög még néhány szívdobbanásnyi ideig, majd fejével egy üres hordó felé biccent maga mellett.*
-Hanem nem lehet csak így, hülye fegyverekkel rohangálni itt a Szukán. Még a kalmárnak se. Tegyecce' bele a hordóba mindet. A páncél maradhat.
*Frandrnek csak a szokványos, dokkokmenti látkép tűnhet fel. Matrózok, olcsó örömlányok, na meg a kikötő népe. Ami a hajókat illeti; a Kardhal mentén jóval feszültebb a hangulat, mint a Bolyongó Szuka esetében. Míg előbbinél nagy a jövés-menés, utóbbinál azt tapasztalhatják, hogy a biztonságra aligha ügyelnek. Fegyveresnek se híre, se hamva a feljáró mellett. Bizonyára őrizetük teljes tudatában horgonyoznak a dokkok mentén. Innen lentről olyan hatást kelt az álmosan hullámzó, hatalmas hajótest, mintha a kikönyöklő fickó lenne az egyetlen lélek a fedélzeten.*
-MI?! *Üvölt vissza reflexből Merchen kérdésére a matróz, ahogy befókuszálja őket. Alaposan megszemléli mindkettejüket egy szem ép szemével hunyorogva, mielőtt újra szólásra nyitná száját.*
-Kalmár, ehh? Meg'kérdem! *Azzal elsuhan a szemük elől. Nem kell azonban sokat ácsorogni, a tengerész ismét megjelenik, hogy egy intéssel adja a két idegen tudtára, hogy felléphetnek.
Amennyiben így tesznek és végighaladnak a keskeny pallón, rövidesen testközelből is szemrevételezhetik a meglepően tiszta és üres fedélzetet. Kötelek, hordók akadnak azért szép számmal, de látszólag a következő néhány órában aligha indul a hajó bárhová. Balra tőlük jókora, arannyal és favésetekkel díszített fedélköz nyílik, egy ajtóval szemközt, s lépcsővel lefelé. A fedélzet jóformán üres. Csak fogadóbizottságuk tartózkodik ott, na meg egy kék tiszti uniformist viselő, vaskos alak, ki a fedélköz bejárata felől figyeli őket árgus szemekkel.
A matróz, aki első pillantásra félvérnek tűnik, unott pillantással méri végig a párost a hordóról, amin ül, miközben késével egy almáról szel falatokat kimért egykedvűséggel. A szeme leginkább a jól megtermett, szakállas harcos arcán jár, na meg annak felszerelésén.*
-Te aztán megéltél egy-két vihart már, hallod-e! *Horkantva röhög fel, majd a szájába helyez még egy falatot. Elrötyög még néhány szívdobbanásnyi ideig, majd fejével egy üres hordó felé biccent maga mellett.*
-Hanem nem lehet csak így, hülye fegyverekkel rohangálni itt a Szukán. Még a kalmárnak se. Tegyecce' bele a hordóba mindet. A páncél maradhat.
702. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2023-01-27 13:50:00
Üzenet elküldve: 2023-01-27 13:50:00
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Viharkalmár//
*Nincs nagy nyüzsgés, és úgy tűnik, rablókat sem irányított eléjük a balszerencse. Könnyedén túljutnak a lakónegyedek szűkös utcáin, hogy aztán kiérve a dokkokhoz alkalmuk legyen megszemlélni magát a kikötőt. A szélcsend révén nyugodt a tenger, és csak két kikötött hajón akad meg Frandr szeme.
Még ha ismerné is a kisebb hajóról szóló mondást, akkor sem lenne meg a megfelelő szaktudása a hajózást illetően, hogy összerakja a fejében azt, ami tapasztaltabb megfigyelőknek tán egyértelmű lehet; nevezetesen a tényt, hogy a Kardhal nagy valószínűséggel csempészhajó.
Sőt, tekintve, hogy a pusztai rúnákig terjed olvasótudása, még csak nevet sem tud társítani a hajóhoz, ami számára nem nagy hiányosság, révén nincs hozzászokva a különféle tengerészhagyományokhoz.
Nem meglepő tehát, hogy míg a Kardhalon csak átsiklik a tekintete, a Szukát már tüzetesebben megszemléli. Díszes, bazinagy, lenyűgöző látvány, a hajóorr alatt érdekes látványossággal.
Miután kibámészkodta magát, Frandr rátér a hajókon, valamint a dokkok közötti szerzetek megfigyelésére. Fegyvereket, páncélokat, verőlegényeket keres tekintetével; testőrként elvégre elsődleges feladata az, hogy tisztában legyen a potenciális fenyegetésekkel. Ebben zavarja meg a felszólaló Merchen. Körülnézését nem állítja meg, csak közben válaszol szinte oda sem figyelve.*
-Kicsire nem adunk, mi?
*Válaszol könnyeden, ám az indulást visszatartja addig, amíg meg nem elégedett a környezetéről birtokolt információmennyiséggel. Ezután készségesen követi Merchent, és nem rejti különösebben szerepét. Öltözékén - sisak, páncél, vászonköpeny, keze ügyében tartott pajzs - továbbra sem változtat. Nem kíván kifejezetten fenyegető hatást kelteni, egyelőre tehát marad inkább a néma védelmező, ki nem hagyja el védence oldalát, s környezetét két zölden izzó, köpennyel takart, valamint egy barna, a szemrések mögött megülő szempárral figyeli.*
*Nincs nagy nyüzsgés, és úgy tűnik, rablókat sem irányított eléjük a balszerencse. Könnyedén túljutnak a lakónegyedek szűkös utcáin, hogy aztán kiérve a dokkokhoz alkalmuk legyen megszemlélni magát a kikötőt. A szélcsend révén nyugodt a tenger, és csak két kikötött hajón akad meg Frandr szeme.
Még ha ismerné is a kisebb hajóról szóló mondást, akkor sem lenne meg a megfelelő szaktudása a hajózást illetően, hogy összerakja a fejében azt, ami tapasztaltabb megfigyelőknek tán egyértelmű lehet; nevezetesen a tényt, hogy a Kardhal nagy valószínűséggel csempészhajó.
Sőt, tekintve, hogy a pusztai rúnákig terjed olvasótudása, még csak nevet sem tud társítani a hajóhoz, ami számára nem nagy hiányosság, révén nincs hozzászokva a különféle tengerészhagyományokhoz.
Nem meglepő tehát, hogy míg a Kardhalon csak átsiklik a tekintete, a Szukát már tüzetesebben megszemléli. Díszes, bazinagy, lenyűgöző látvány, a hajóorr alatt érdekes látványossággal.
Miután kibámészkodta magát, Frandr rátér a hajókon, valamint a dokkok közötti szerzetek megfigyelésére. Fegyvereket, páncélokat, verőlegényeket keres tekintetével; testőrként elvégre elsődleges feladata az, hogy tisztában legyen a potenciális fenyegetésekkel. Ebben zavarja meg a felszólaló Merchen. Körülnézését nem állítja meg, csak közben válaszol szinte oda sem figyelve.*
-Kicsire nem adunk, mi?
*Válaszol könnyeden, ám az indulást visszatartja addig, amíg meg nem elégedett a környezetéről birtokolt információmennyiséggel. Ezután készségesen követi Merchent, és nem rejti különösebben szerepét. Öltözékén - sisak, páncél, vászonköpeny, keze ügyében tartott pajzs - továbbra sem változtat. Nem kíván kifejezetten fenyegető hatást kelteni, egyelőre tehát marad inkább a néma védelmező, ki nem hagyja el védence oldalát, s környezetét két zölden izzó, köpennyel takart, valamint egy barna, a szemrések mögött megülő szempárral figyeli.*
701. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2023-01-27 13:22:21
Üzenet elküldve: 2023-01-27 13:22:21
Rang: Játékos
IC üzenetek: 485
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 485
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Viharkalmár//
*A dokkok bizony mindig is az a környék marad, ahol az embernek vigyáznia kell a veséjére, így hogy ez a felismerés ismét az elméjébe hasít, külön örül hogy nem egyedül jött. A szél is nyugodni látszik egy időre, és túl sok idő sem telik el, hogy a tündér szeme kiszúrjon két hajót is amik éppen látszatra nem indulni készülnek. Jó eséllyel ezek a hajók lesznek a közeljövőben Merchen életében talán sorsfordító történések otthonai. A kikötői pletykákból ő nem sokat ismerhet, számára a Kardhal egy egyszerű hajónak tűnik. Szép hajó, és egyébként örülne neki ha lenne egy ilyenje, két-három legénnyel akik tudják is irányítani, csak úgy szelné a habokat fel-alá, wegtorenbe és vissza. Idilli élet lenne. De most nem ezért vannak itt. A Bolyongó Szuka ellenben csak úgy sugárzik a ráköltött aranytól, származzon az bárhonnan is. Szinte érzi az illatát. A mesterien megmívelt hajóorr, a színek és a méretei is tekintélyt parancsoló. Merchen pedig nem fél tőle, hogy vajon mi is várhatja ott, úgy gondolja hogy itt mindenki a Vihar Fiai ellenőrzésével van jelen.*
-Látod ott azt a nagy dög hajót?
*Kérdezi Frandrtól, bár meglepődne ha nemleges választ adna a férfi.*
-Menjünk oda.
*Azzal el is indul, persze megvárva a harcost, hisz eleve ezért bérelte fel. Ahogy közelebb ér pedig a matróznak kiált, aki unottan figyeli a kikötőt. *
-Ahoj! Szabad a fedélzetre lépni? A kapitánnyal beszélnék. Kalmár vagyok.
*Valamicske ragadt rá a tengerészbeszédből, és próbál idomulni a helyzethez.*
*A dokkok bizony mindig is az a környék marad, ahol az embernek vigyáznia kell a veséjére, így hogy ez a felismerés ismét az elméjébe hasít, külön örül hogy nem egyedül jött. A szél is nyugodni látszik egy időre, és túl sok idő sem telik el, hogy a tündér szeme kiszúrjon két hajót is amik éppen látszatra nem indulni készülnek. Jó eséllyel ezek a hajók lesznek a közeljövőben Merchen életében talán sorsfordító történések otthonai. A kikötői pletykákból ő nem sokat ismerhet, számára a Kardhal egy egyszerű hajónak tűnik. Szép hajó, és egyébként örülne neki ha lenne egy ilyenje, két-három legénnyel akik tudják is irányítani, csak úgy szelné a habokat fel-alá, wegtorenbe és vissza. Idilli élet lenne. De most nem ezért vannak itt. A Bolyongó Szuka ellenben csak úgy sugárzik a ráköltött aranytól, származzon az bárhonnan is. Szinte érzi az illatát. A mesterien megmívelt hajóorr, a színek és a méretei is tekintélyt parancsoló. Merchen pedig nem fél tőle, hogy vajon mi is várhatja ott, úgy gondolja hogy itt mindenki a Vihar Fiai ellenőrzésével van jelen.*
-Látod ott azt a nagy dög hajót?
*Kérdezi Frandrtól, bár meglepődne ha nemleges választ adna a férfi.*
-Menjünk oda.
*Azzal el is indul, persze megvárva a harcost, hisz eleve ezért bérelte fel. Ahogy közelebb ér pedig a matróznak kiált, aki unottan figyeli a kikötőt. *
-Ahoj! Szabad a fedélzetre lépni? A kapitánnyal beszélnék. Kalmár vagyok.
*Valamicske ragadt rá a tengerészbeszédből, és próbál idomulni a helyzethez.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1180-1199