Kikötő - Dokkok és kikötő
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Tenger és szigetek (új) Kikötői erdőség (új) Csatornarendszer (új) | Dokkok és kikötő | Lakónegyed (új) Vámház (új) Világítótorony (új) |  |
1540. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-04-03 14:49:39
Üzenet elküldve: 2015-04-03 14:49:39
ÚJ
![>Qatserah Wohgah [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9495_ork_no.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Szellemhajó Kincse//
*Nagyot nyújtózkodik kihajózáskor, leginkább még mindig azon mélázva, hogy mennyivel jobb lett volna még legalább plusz fél óra. A mellé a jó kis pia mellé még valami jó kis sült hús… Ekkor eszmél rá, hogy az ég tudja, hogy itt mit neveznek ezek étkezésnek. Bár ahogy azt a nagy zöld izomtömeget elnézte, biztos nem ugyanannyi jár egy vézna embernek, mint egy orknak. Legalábbis nagyon reméli.*
- Csak jó tudni, hogy mire számíthatunk. *Vonja meg a vállát. Az ostornak sem a hangja, sem pedig az érzése nem új a számára, bár inkább ezt még anno a törzsében mással helyettesítették, de ettől függetlenül nem igazán van a tervei közt elveretnie magát.* Az a mi prédánk, ő biztos a rumot lopta. *Kacsint rá viccelődve, pedig ha valóban az ital lopásáért kap tizenötöt, akkor nehezebb dolguk lesz, mint hitte.
A kapitány szavait, és reakcióját élénken figyeli, de mivel nem lát rajta különösebb árnyalatváltozást, így elkönyveli magában, hogy ennyi nem túlzottan érdekli. De akkor mitől borult ki, amikor ő érkezett?
A szabályok legtöbbje ismét nem mond neki túl sok újat. Az első teljesen kézenfekvő, és egyúttal sértő feltételezés is, hogy pont egy ork bújna el egy jó kis buli elől. A második viszont már kevésbé van ínyére. Lehetnének kivételek. Tegyük fel gyakorolni támad kedvük, vagy valóban nézeteltérés miatt, de csak bizonyos keretek között, a halálos csapásokat elkerülve. De hogy egy párbajra addig kelljen várni, amíg el nem érnek egy szigetet… Akár gyakorlásról van-e szó, akár konfliktusról, a harci kedv addigra elszáll. Bár ki tudja, talán mégis vannak kivételek, és előzetes engedéllyel lehet a fedélzeten gyakorolni.
A harmadik szabály szintúgy nem olyan, ami túlzottan a kedvére lenne, de ez is várható volt. Amúgy is tömegbunyó lenne belőle, ha a többiek megtudnák, hogy valaki zsebre tett valami ékszert vagy drágakövet.
Ahogy a két másik jövevényre terelődik a szó, a megnevezésüket hallva unott grimasszal fordul abba az irányba, amerre a kapitány mutat.*
~Van bármi értelme olyanokat felengedni, akikről előzetesen maga a kapitány se tudja, hogy mihez fog velük kezdeni?~ *Nem mintha az ő dolga lenne, így csak magában mérlegeli a helyzetet. Rajtuk legalább tisztán látszott, hogy jó harcosok, de egy falábú matróz mihez tudna kezdeni, ha elmérgesedne a helyzet? De legalább a beszédnek vége szakad, és meglepő módon megindul az élet a hajón. A dalt csak keresztbe font karokkal hallgatja egy elégedett hümmentés, és mosoly kíséretében. Csak a feléjük érkező vonja el az ő figyelmét is.*
- Tőled még nem lett rákvörös a feje a dühtől. Szerintem rám még mindig mérgesebb a belépőm miatt. *Viszonozza a kacsintást mosolyogva, majd figyeli, ahogy Yüger távozik. Majd tekintete a sürgő-forgó matrózokra téved, és egy-két fajtársára, akik hordókat, meg ládákat pakolgatnak. Talán jobb lenne egyet-kettőt neki is felkapnia, mielőtt ráfognák, hogy lazsál.
Alig tesz meg egy lépést néhány kiszemelt láda felé, mikor csattan egy kéz a fenekén. Méregzöld íriszei azonnal kitágulnak, a keze pedig ökölbe szorul. Még csak meg sem kellett volna szólalnia az elkövetőnek, már egyértelmű lett volna.*
~Husi?!~
- Te kis… *Egy kis lépést hátralép, hogy rögtön megpördülve, azzal a lendülettel ököllel képen találhassa a mögötte álló méretes kőbunkót.* Amiatt aggódj inkább te! *Hogy sikerrel jár-e, vagy a másik számít rá, az neki lényegtelen, bár leginkább az utóbbira számít. Ha a hím nem számít hasonló reakcióra egy fajtársától, akkor már nagyon rég nem lehetett dolga ork nősténnyel.* Legközelebb a fejedre borítom az egyik hordót, izomagyú! *Méregzöld szemei szinte szikrát szórnak. A saját törzsében nevelkedett, nem az a városi ember csitri, aki még ahhoz is bamba, hogy megpróbáljon elfutni, ha egy ilyen benganagy zöld gorilla tart felé.
Hogy a hím válaszol-e a fenyegetésére, vagy nem is veszi komolyan, az a továbbiakban nem érdekli. Ő komolyan beszélt, és legközelebb már övön alulra fog célozni. Ennek tudatában leengedi az öklét, és irányt váltva egy gyors mozdulattal felkapja az egyik gazdátlan hordót, és megindul arra, amerre egy másik ork visz kettőt. Különben elképzelése se lenne, hogy hova kellene hurcolásznia ezeket. Jó erőben van, az izmok se díszek a karján. Még hogy izomláz…*
*Nagyot nyújtózkodik kihajózáskor, leginkább még mindig azon mélázva, hogy mennyivel jobb lett volna még legalább plusz fél óra. A mellé a jó kis pia mellé még valami jó kis sült hús… Ekkor eszmél rá, hogy az ég tudja, hogy itt mit neveznek ezek étkezésnek. Bár ahogy azt a nagy zöld izomtömeget elnézte, biztos nem ugyanannyi jár egy vézna embernek, mint egy orknak. Legalábbis nagyon reméli.*
- Csak jó tudni, hogy mire számíthatunk. *Vonja meg a vállát. Az ostornak sem a hangja, sem pedig az érzése nem új a számára, bár inkább ezt még anno a törzsében mással helyettesítették, de ettől függetlenül nem igazán van a tervei közt elveretnie magát.* Az a mi prédánk, ő biztos a rumot lopta. *Kacsint rá viccelődve, pedig ha valóban az ital lopásáért kap tizenötöt, akkor nehezebb dolguk lesz, mint hitte.
A kapitány szavait, és reakcióját élénken figyeli, de mivel nem lát rajta különösebb árnyalatváltozást, így elkönyveli magában, hogy ennyi nem túlzottan érdekli. De akkor mitől borult ki, amikor ő érkezett?
A szabályok legtöbbje ismét nem mond neki túl sok újat. Az első teljesen kézenfekvő, és egyúttal sértő feltételezés is, hogy pont egy ork bújna el egy jó kis buli elől. A második viszont már kevésbé van ínyére. Lehetnének kivételek. Tegyük fel gyakorolni támad kedvük, vagy valóban nézeteltérés miatt, de csak bizonyos keretek között, a halálos csapásokat elkerülve. De hogy egy párbajra addig kelljen várni, amíg el nem érnek egy szigetet… Akár gyakorlásról van-e szó, akár konfliktusról, a harci kedv addigra elszáll. Bár ki tudja, talán mégis vannak kivételek, és előzetes engedéllyel lehet a fedélzeten gyakorolni.
A harmadik szabály szintúgy nem olyan, ami túlzottan a kedvére lenne, de ez is várható volt. Amúgy is tömegbunyó lenne belőle, ha a többiek megtudnák, hogy valaki zsebre tett valami ékszert vagy drágakövet.
Ahogy a két másik jövevényre terelődik a szó, a megnevezésüket hallva unott grimasszal fordul abba az irányba, amerre a kapitány mutat.*
~Van bármi értelme olyanokat felengedni, akikről előzetesen maga a kapitány se tudja, hogy mihez fog velük kezdeni?~ *Nem mintha az ő dolga lenne, így csak magában mérlegeli a helyzetet. Rajtuk legalább tisztán látszott, hogy jó harcosok, de egy falábú matróz mihez tudna kezdeni, ha elmérgesedne a helyzet? De legalább a beszédnek vége szakad, és meglepő módon megindul az élet a hajón. A dalt csak keresztbe font karokkal hallgatja egy elégedett hümmentés, és mosoly kíséretében. Csak a feléjük érkező vonja el az ő figyelmét is.*
- Tőled még nem lett rákvörös a feje a dühtől. Szerintem rám még mindig mérgesebb a belépőm miatt. *Viszonozza a kacsintást mosolyogva, majd figyeli, ahogy Yüger távozik. Majd tekintete a sürgő-forgó matrózokra téved, és egy-két fajtársára, akik hordókat, meg ládákat pakolgatnak. Talán jobb lenne egyet-kettőt neki is felkapnia, mielőtt ráfognák, hogy lazsál.
Alig tesz meg egy lépést néhány kiszemelt láda felé, mikor csattan egy kéz a fenekén. Méregzöld íriszei azonnal kitágulnak, a keze pedig ökölbe szorul. Még csak meg sem kellett volna szólalnia az elkövetőnek, már egyértelmű lett volna.*
~Husi?!~
- Te kis… *Egy kis lépést hátralép, hogy rögtön megpördülve, azzal a lendülettel ököllel képen találhassa a mögötte álló méretes kőbunkót.* Amiatt aggódj inkább te! *Hogy sikerrel jár-e, vagy a másik számít rá, az neki lényegtelen, bár leginkább az utóbbira számít. Ha a hím nem számít hasonló reakcióra egy fajtársától, akkor már nagyon rég nem lehetett dolga ork nősténnyel.* Legközelebb a fejedre borítom az egyik hordót, izomagyú! *Méregzöld szemei szinte szikrát szórnak. A saját törzsében nevelkedett, nem az a városi ember csitri, aki még ahhoz is bamba, hogy megpróbáljon elfutni, ha egy ilyen benganagy zöld gorilla tart felé.
Hogy a hím válaszol-e a fenyegetésére, vagy nem is veszi komolyan, az a továbbiakban nem érdekli. Ő komolyan beszélt, és legközelebb már övön alulra fog célozni. Ennek tudatában leengedi az öklét, és irányt váltva egy gyors mozdulattal felkapja az egyik gazdátlan hordót, és megindul arra, amerre egy másik ork visz kettőt. Különben elképzelése se lenne, hogy hova kellene hurcolásznia ezeket. Jó erőben van, az izmok se díszek a karján. Még hogy izomláz…*
1539. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-04-03 13:58:32
Üzenet elküldve: 2015-04-03 13:58:32
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Kikötői kaland//
*A kolosszus meghallgat mindenkit, aki tud mondani valamit a Rókáról, legyen az fontos, vagy kevésbé fontos információ. Szótlanul fürkészi a Kikötőt, de a figyelme a körülötte állóké. Ryrin a fregattól tart, Letrion a kutyáktól, Khan a kocsma belső elhelyezkedéséről mond pár szót, egyedül Moranshe marad csendben, de az emberóriás nem is várja el mindenkitől, hogy mondjon valamit. Ha lett volna információja a lovagnőnek, úgyis mondta volna.*
- Nem hiszem, hogy tartanunk kellenea fregatt-tól. Ha nem zargatjuk őket, azok se figyelnek ránk. A kutyákkal meg csak megbirkózunk valahogy.
*Vet egy pillantást Letrionra bátorítólag. A tervben, ami körvonalazódni kezd benne, úgyis más szerepet szán a számszeríjas lovagnak.
Mindnyájuknak megvannak a sajátosságaik, egyikük ebben, másikjuk abban jó, de ez nem jelent feltétlenül hátrányt, sőt, előnyt kell kovácsolniuk belőle. Közben Kagantól is választ kap a felvetésére, s ahogy kérte, a vezér távol marad a balhétól és biztos távolságból szemléli majd az eseményeket. Az, hogy valaki a fejében turkáljon, már nincs annyira az ínyére, mindig utálta a mágusokat, de a szemrevaló elf lány azért mégis más lapra tartozik. Ám azért érez némi ódzkodást a dologtól. És kiderül az is, hogy melyik lesz a célpont. A Róka. Ezt már örömmel fogadja a kolosszus.*
- Megpróbálok a nyeregben maradni.
*Válaszol a tréfára komoly hangnemben, csak az aranyszín szemekben csillog némi derű. Majd miközben már a Rókát fixírozza, enyhén félrefordított fejjel teszi fel a kérdést.*
- Van ennek hátsó bejárata?
*A kérdés mindenkinek szól, de a hósörényű is valószínűsíti, hisz biztosan nem a főbejáraton hordják be a nyersanyagot.*
-A lovakat hátul hagyjuk, de elölről megyünk be. Letrion, te meg a számszeríjad az ajtóban maradtok, onnan figyeled majd az utcát. Ryrin, te keresel egy helyet, ahonnan jól belátod a kocsmát, amíg Khan biztosítja az emeletre vezető lépcsőt, Moranshe pedig a hátsó kijáratot. Valahol ott kell lennie a pult mögött, vagy mellette. Semmi gyújtogatás, semmi komoly gyilok.
*Pillant a lovagnőre, de bízik abban, hogy Moran feltalálja magát, ha eljön az ideje. *
- Ötletek?
*Kérdi. Használható tervnek tűnik, amit összedobott. Nem tudja, mennyien lesznek a kocsmában, de remélhetően nem lesz sok bajuk a helyiekkel, ha balhét kevernek. Olyan sok a lehetséges opció, hogy felesleges mindet számításba venni, ha ott lesznek, majd improvizálnak, de a terv vázának meg kell lennie.
Amikor Kagan parancsba adja Ewangelnek, hogy küldjön a fejébe üzenetet, bizalmatlanul és kissé ijesztően néz a könnyűléptű lányra, naparany tekintetében kétkedő lángok lobbannak, maga sem tudja, hogy szeretné-e, vagy nem, hogy sikerüljön a mágia és a csinoska lombzabáló hangja felcsendüljön a fejében. De mivel ez a terv egyik sarkalatos pontja, így türelemmel várja a mágia eredményét, mielőtt elindulnának.*
*A kolosszus meghallgat mindenkit, aki tud mondani valamit a Rókáról, legyen az fontos, vagy kevésbé fontos információ. Szótlanul fürkészi a Kikötőt, de a figyelme a körülötte állóké. Ryrin a fregattól tart, Letrion a kutyáktól, Khan a kocsma belső elhelyezkedéséről mond pár szót, egyedül Moranshe marad csendben, de az emberóriás nem is várja el mindenkitől, hogy mondjon valamit. Ha lett volna információja a lovagnőnek, úgyis mondta volna.*
- Nem hiszem, hogy tartanunk kellenea fregatt-tól. Ha nem zargatjuk őket, azok se figyelnek ránk. A kutyákkal meg csak megbirkózunk valahogy.
*Vet egy pillantást Letrionra bátorítólag. A tervben, ami körvonalazódni kezd benne, úgyis más szerepet szán a számszeríjas lovagnak.
Mindnyájuknak megvannak a sajátosságaik, egyikük ebben, másikjuk abban jó, de ez nem jelent feltétlenül hátrányt, sőt, előnyt kell kovácsolniuk belőle. Közben Kagantól is választ kap a felvetésére, s ahogy kérte, a vezér távol marad a balhétól és biztos távolságból szemléli majd az eseményeket. Az, hogy valaki a fejében turkáljon, már nincs annyira az ínyére, mindig utálta a mágusokat, de a szemrevaló elf lány azért mégis más lapra tartozik. Ám azért érez némi ódzkodást a dologtól. És kiderül az is, hogy melyik lesz a célpont. A Róka. Ezt már örömmel fogadja a kolosszus.*
- Megpróbálok a nyeregben maradni.
*Válaszol a tréfára komoly hangnemben, csak az aranyszín szemekben csillog némi derű. Majd miközben már a Rókát fixírozza, enyhén félrefordított fejjel teszi fel a kérdést.*
- Van ennek hátsó bejárata?
*A kérdés mindenkinek szól, de a hósörényű is valószínűsíti, hisz biztosan nem a főbejáraton hordják be a nyersanyagot.*
-A lovakat hátul hagyjuk, de elölről megyünk be. Letrion, te meg a számszeríjad az ajtóban maradtok, onnan figyeled majd az utcát. Ryrin, te keresel egy helyet, ahonnan jól belátod a kocsmát, amíg Khan biztosítja az emeletre vezető lépcsőt, Moranshe pedig a hátsó kijáratot. Valahol ott kell lennie a pult mögött, vagy mellette. Semmi gyújtogatás, semmi komoly gyilok.
*Pillant a lovagnőre, de bízik abban, hogy Moran feltalálja magát, ha eljön az ideje. *
- Ötletek?
*Kérdi. Használható tervnek tűnik, amit összedobott. Nem tudja, mennyien lesznek a kocsmában, de remélhetően nem lesz sok bajuk a helyiekkel, ha balhét kevernek. Olyan sok a lehetséges opció, hogy felesleges mindet számításba venni, ha ott lesznek, majd improvizálnak, de a terv vázának meg kell lennie.
Amikor Kagan parancsba adja Ewangelnek, hogy küldjön a fejébe üzenetet, bizalmatlanul és kissé ijesztően néz a könnyűléptű lányra, naparany tekintetében kétkedő lángok lobbannak, maga sem tudja, hogy szeretné-e, vagy nem, hogy sikerüljön a mágia és a csinoska lombzabáló hangja felcsendüljön a fejében. De mivel ez a terv egyik sarkalatos pontja, így türelemmel várja a mágia eredményét, mielőtt elindulnának.*
1538. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-04-03 12:45:52
Üzenet elküldve: 2015-04-03 12:45:52
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A Szellemhajó Kincse//
*A fajtársa úgy néz ki az udvariasabb fajtából való, amiért viszonozta a kedves megjegyzését, neve hallatán. Azért gondolja, hogy csak ego simogatás volt, mert a társnőjének neve tényleg szép, akár egy nemes elfet is elképzelne ezzel a névvel, ezzel szemben a Yüger, hát...
Még hallja, ahogy a lány helyesel az indulásra, s nem rest a szakállasnak is válaszolni. Aztán már fenn is van a fedélzeten, ahol rövid vizsgálódást tart. Úgy látszik elég szép legénységet sikerült felhalmoznia a Kapitánynak, ki tudja hányan maradtak és hány új jött. Úgy érzi nem lesz itt gond, aranyra mindenképpen számít, de ha kevesebb lesz, mint amire gondol, akkor sem csügged, az utazás élménye páratlan lesz.
Mosolyt villant a közeledő Qatserah felé, meghallgatja mondandóját, kicsit el is fintorodik.*
-Nem láttam, mit követett el, de gondolod okot kell itt keríteni arra, hogy valakit jól elkalapáljanak? *Napfény csillog fogán, mikor megint felvillantja.* Biztos elkapták, amikor lopta a grogot. *Ha, így van nekik óvatosabbnak kell lenni. Mindenképpen tervben van az italkészlet megcsapolása, s nem mond le róla semmilyen ostoros fenyegetés miatt sem.
A kapitány szavai dübörögnek a következő pillanatban, újra. Kinézetéből ítélve nem kedveli a felvágott nyelvűeket, de ez nem hatja meg Yügert. Jó kedéllyel hallgatja végig a mondatokat.
Az első szabály evidens, nem kell túl magyarázni. A menekülés hallatára megrázza a fejét, ki az a vad marha, aki ilyenre vetemedne?
A második szabály tetszetős, bár nem kizárt, hogy így is lesz halálos áldozat, ha az orkot valaki kellően, szándékosan feldühíti. A párbaj meg, hát nem akar ő mindenképpen ekkora felhajtást, de ha ez kell a népnek!
A harmadik szabály egy hangyányit igazságtalan, de hát tudjuk, hogy ez hogy működik. Ha kevésnek találná a jussát, majd egy-egy idiótát megkopaszt.
A büntetések kedvesek. Csak amire számíthatott. A mesés kincsek hallatára szemei ragyogásba kezdenek, valamit tudhat ez az ember, s a nőstény reméli, hogy biztos a dolgában, különben lázadástól kell tartania.
Majdan végezetül két jövevényre terelődik a hangsúly, amit Yüger nem akar követni, de mégis odafordul. Semmi különös, gyenge emberkék. Vállat von, majd vissza fordul le ne maradjon valamiről. Az egyik alattvaló, valószínűleg az első tiszt kezdi osztani az észt, a hajó életre kel, mozgolódnak a népek, majd serény munkába is kezdenek. A dal meglehetősen tetszik neki, még a fejét is ingatni kezdi a ritmusra, száján mosoly, mint mostanában mindég, de ha egyszer jó kedve van!
Az előbb szónokló elé perdül, minek hatására felkapja kezeit a csípőjéről, s vállainak vonalában, szétnyílt tenyérrel mutatja, hogy nem akart ő semmi rosszat.*
- Juj, úgy tűnik bajban vagyok. *Mondja a fajtársa felé dőlve, majd kacsint egyet.* Még látjuk egymást, ha nem hasít ketté a vén tengeri medve. *Nyugtatja meg a lányt, majd követi az első tisztet aki feltehetőleg a kabinhoz vezeti. Nem látja, ahogy a nagydarab a barátnéja fenekére csap, talán ez a szerencséje, de biztosra veszi, hogy Qatserah sem hagyja szó nélkül a gesztust. Belép az ajtón és keresztbe font kezekkel megáll a Kapitány előtt.*
- Szolgálatjára! *Jelentkezik be, amit lehetne nevezni alázatosnak, de nem azzal a páratlan vigyorral, ami a szóhoz társul. Majd várja, mit óhajt a mon kapitan.*
*A fajtársa úgy néz ki az udvariasabb fajtából való, amiért viszonozta a kedves megjegyzését, neve hallatán. Azért gondolja, hogy csak ego simogatás volt, mert a társnőjének neve tényleg szép, akár egy nemes elfet is elképzelne ezzel a névvel, ezzel szemben a Yüger, hát...
Még hallja, ahogy a lány helyesel az indulásra, s nem rest a szakállasnak is válaszolni. Aztán már fenn is van a fedélzeten, ahol rövid vizsgálódást tart. Úgy látszik elég szép legénységet sikerült felhalmoznia a Kapitánynak, ki tudja hányan maradtak és hány új jött. Úgy érzi nem lesz itt gond, aranyra mindenképpen számít, de ha kevesebb lesz, mint amire gondol, akkor sem csügged, az utazás élménye páratlan lesz.
Mosolyt villant a közeledő Qatserah felé, meghallgatja mondandóját, kicsit el is fintorodik.*
-Nem láttam, mit követett el, de gondolod okot kell itt keríteni arra, hogy valakit jól elkalapáljanak? *Napfény csillog fogán, mikor megint felvillantja.* Biztos elkapták, amikor lopta a grogot. *Ha, így van nekik óvatosabbnak kell lenni. Mindenképpen tervben van az italkészlet megcsapolása, s nem mond le róla semmilyen ostoros fenyegetés miatt sem.
A kapitány szavai dübörögnek a következő pillanatban, újra. Kinézetéből ítélve nem kedveli a felvágott nyelvűeket, de ez nem hatja meg Yügert. Jó kedéllyel hallgatja végig a mondatokat.
Az első szabály evidens, nem kell túl magyarázni. A menekülés hallatára megrázza a fejét, ki az a vad marha, aki ilyenre vetemedne?
A második szabály tetszetős, bár nem kizárt, hogy így is lesz halálos áldozat, ha az orkot valaki kellően, szándékosan feldühíti. A párbaj meg, hát nem akar ő mindenképpen ekkora felhajtást, de ha ez kell a népnek!
A harmadik szabály egy hangyányit igazságtalan, de hát tudjuk, hogy ez hogy működik. Ha kevésnek találná a jussát, majd egy-egy idiótát megkopaszt.
A büntetések kedvesek. Csak amire számíthatott. A mesés kincsek hallatára szemei ragyogásba kezdenek, valamit tudhat ez az ember, s a nőstény reméli, hogy biztos a dolgában, különben lázadástól kell tartania.
Majdan végezetül két jövevényre terelődik a hangsúly, amit Yüger nem akar követni, de mégis odafordul. Semmi különös, gyenge emberkék. Vállat von, majd vissza fordul le ne maradjon valamiről. Az egyik alattvaló, valószínűleg az első tiszt kezdi osztani az észt, a hajó életre kel, mozgolódnak a népek, majd serény munkába is kezdenek. A dal meglehetősen tetszik neki, még a fejét is ingatni kezdi a ritmusra, száján mosoly, mint mostanában mindég, de ha egyszer jó kedve van!
Az előbb szónokló elé perdül, minek hatására felkapja kezeit a csípőjéről, s vállainak vonalában, szétnyílt tenyérrel mutatja, hogy nem akart ő semmi rosszat.*
- Juj, úgy tűnik bajban vagyok. *Mondja a fajtársa felé dőlve, majd kacsint egyet.* Még látjuk egymást, ha nem hasít ketté a vén tengeri medve. *Nyugtatja meg a lányt, majd követi az első tisztet aki feltehetőleg a kabinhoz vezeti. Nem látja, ahogy a nagydarab a barátnéja fenekére csap, talán ez a szerencséje, de biztosra veszi, hogy Qatserah sem hagyja szó nélkül a gesztust. Belép az ajtón és keresztbe font kezekkel megáll a Kapitány előtt.*
- Szolgálatjára! *Jelentkezik be, amit lehetne nevezni alázatosnak, de nem azzal a páratlan vigyorral, ami a szóhoz társul. Majd várja, mit óhajt a mon kapitan.*
1537. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-04-03 12:04:02
Üzenet elküldve: 2015-04-03 12:04:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A Szellemhajó Kincse//
*A három törpe amint kikötözték a vasmacskát a sötételf felé fordul.*
-Ha nem magadtól jelentkezték ide, hát annál nagyobb bajban vagy cimbora! Ördögszem Zorkter Truvion Kapitány lélekvesztőjének a Révésznek pallóit taposod. Ha többet akarsz tudni, hallgasd meg az újoncokhoz szóló mondandóját! Ott van hátul.
*A kapitány szemei ismét elkerekednek, mikor a nagyhangú ork nőstény felkiabál hozzá. Szemöldökét megemelve egy pillanatot szentel eme esetnek.*
~Milyen kis szemtelen. És milyen vidám. Az én hajómon? Hogyhogy jókedve van? Talán elbeszélgetek vele. Később~
-Tehát nincs kérdés. Helyes! Első szabály: mindenki kiveszi a részét a munkából éppúgy mint a harcból. Akit egy esetleges fosztogatáson, melyből az ég áldásával sok lesz, elbújva lelek meg, az örülhet, ha megússza annyival, hogy nem kap részesedést.
Második szabály: Senki nem ránthat fegyvert hajóstársára itt a hajón. A nézeteltéréseket puszta kézzel lehet eldönteni, vagy párbajt lehet kérvényezni a kapitánynál, nálam. A párbajra mindenki kap egy egyforma tengerészkardot, és egy sziget partján eshet meg a viadal.
Harmadik szabály: Bármi nemű értéktárgy amelyre szert teszünk utunk során a kincstárszobába vándorol, s majd partraszálláskor osztjuk szét. Egy rész a legénység minden tagjának, s két rész a kapitánynak.
*Szünetet tart, s az arcokat fürkészi, de már ki is szúr két alakot magának a fedélzeten tartózkodó újakból. Abbamaradnak az ostorcsattogások, s a kiáltások.*
-Aki a szabályokat megszegi annak vétkét én bírálom el, s büntetem az árbocra kötözés lassú kínjától, az ostoron , és hajó alatt áthúzáson át, a pallóról cápák közé ugrásig.
Reményeink szerint utunkba akad pár kereskedőhajó, s egyetlen katonahajó sem. Valamint felleljük a szigetet, melyre térkép nem vezet, ám mesés kincset rejteget. Zsákmányunk mindenképp lesz, a kérdés az, hogy mekkora.
*A szabályok rövid ismertetését befejezve a kapitány elnéz a hajó mellett. Idő közben kiszaladtak a Kikötőből, s már a Tenger és Szigetek végtelenjeit járják.*
-Maga ott! Vézna alak a csuklyában! És maga is a falábbal! *Szól Renor és Jorrih felé.* Ide látom, hogy nem tudnának megfogni egy árbockötelet, de nem ússzák meg, ingyen, ha már idefent vannak. Értenek valamihez? Van-e mesterségük? Szükségünk van egy szakácsra, egy ácssegédre. Valami tanultság esetleg? Mutassák meg, hogy hasznosak!
*Végezetül a Kapitány súg valamit az elsőtiszt fülébe, majd bemegy kabinjába. Joukk Gwenth fintorogva sóhajt egyet.*
-Engedélyt kaptatok a jókedvű munkára. Challing, Daloljon! Hentes, lássa el Szemest! Megkapta ami jár. Nyurga, vigyen magával két matrózt, és nézzék meg a fenékvizet! Ne felejtsenek felmosni kátránnyal! A többiek pedig, teljes vitorlázatot bonts! Polip, fordítsa a kicsikét szél alá! Nem érünk rá egész nap!
*Az élet megindul a hajón. Minden tengerész munka után néz. Majomszerű emberek másznak fel a keresztrudakra, hogy eloldozzák a vitorlákat, alul pocakos, de hatalmas karizomzattal rendelkező szakállas törpék húzzák a köteleket a dal ritmusára. Kemény kötésű termetes orkok rendezik a még fedélzeten lévő ládákat, és hordókat. És száll a dal.*
Húzd meg a kötelet,
ne légy szerény!
Rángasd meg keményen,
úgy lesz helyén!
Tenger vár végtelen,
szabad, s remény!
Gazdagság vár majd,
utad végén!
Halállal karöltve,
utazom én!
Rövid utamon sosem
leszek vén!
Nem végzem városi
törvény kezén!
A tenger szerelme
marad enyém!
*Gwenth Yüger felé perdül*
-Hé te! Tedd azt le! A Kapitány látni akar! Menj be a kabinjába!
*Kisvártatva, mikor Wrengal, ki az imént meggyőzte a Kapitányt, hogy van helye a lányoknak a hajón, leteszi a két méretes hordót melyeket cipel, s úton újak felé, egy jóízűt csap Quatserah fenekére.*
-Csak serényen Husi! Ne aggódj az izomláz miatt, este majd kimasszírozom.
*Csücsörít, s cuppanó hangot hallat.*
*A három törpe amint kikötözték a vasmacskát a sötételf felé fordul.*
-Ha nem magadtól jelentkezték ide, hát annál nagyobb bajban vagy cimbora! Ördögszem Zorkter Truvion Kapitány lélekvesztőjének a Révésznek pallóit taposod. Ha többet akarsz tudni, hallgasd meg az újoncokhoz szóló mondandóját! Ott van hátul.
*A kapitány szemei ismét elkerekednek, mikor a nagyhangú ork nőstény felkiabál hozzá. Szemöldökét megemelve egy pillanatot szentel eme esetnek.*
~Milyen kis szemtelen. És milyen vidám. Az én hajómon? Hogyhogy jókedve van? Talán elbeszélgetek vele. Később~
-Tehát nincs kérdés. Helyes! Első szabály: mindenki kiveszi a részét a munkából éppúgy mint a harcból. Akit egy esetleges fosztogatáson, melyből az ég áldásával sok lesz, elbújva lelek meg, az örülhet, ha megússza annyival, hogy nem kap részesedést.
Második szabály: Senki nem ránthat fegyvert hajóstársára itt a hajón. A nézeteltéréseket puszta kézzel lehet eldönteni, vagy párbajt lehet kérvényezni a kapitánynál, nálam. A párbajra mindenki kap egy egyforma tengerészkardot, és egy sziget partján eshet meg a viadal.
Harmadik szabály: Bármi nemű értéktárgy amelyre szert teszünk utunk során a kincstárszobába vándorol, s majd partraszálláskor osztjuk szét. Egy rész a legénység minden tagjának, s két rész a kapitánynak.
*Szünetet tart, s az arcokat fürkészi, de már ki is szúr két alakot magának a fedélzeten tartózkodó újakból. Abbamaradnak az ostorcsattogások, s a kiáltások.*
-Aki a szabályokat megszegi annak vétkét én bírálom el, s büntetem az árbocra kötözés lassú kínjától, az ostoron , és hajó alatt áthúzáson át, a pallóról cápák közé ugrásig.
Reményeink szerint utunkba akad pár kereskedőhajó, s egyetlen katonahajó sem. Valamint felleljük a szigetet, melyre térkép nem vezet, ám mesés kincset rejteget. Zsákmányunk mindenképp lesz, a kérdés az, hogy mekkora.
*A szabályok rövid ismertetését befejezve a kapitány elnéz a hajó mellett. Idő közben kiszaladtak a Kikötőből, s már a Tenger és Szigetek végtelenjeit járják.*
-Maga ott! Vézna alak a csuklyában! És maga is a falábbal! *Szól Renor és Jorrih felé.* Ide látom, hogy nem tudnának megfogni egy árbockötelet, de nem ússzák meg, ingyen, ha már idefent vannak. Értenek valamihez? Van-e mesterségük? Szükségünk van egy szakácsra, egy ácssegédre. Valami tanultság esetleg? Mutassák meg, hogy hasznosak!
*Végezetül a Kapitány súg valamit az elsőtiszt fülébe, majd bemegy kabinjába. Joukk Gwenth fintorogva sóhajt egyet.*
-Engedélyt kaptatok a jókedvű munkára. Challing, Daloljon! Hentes, lássa el Szemest! Megkapta ami jár. Nyurga, vigyen magával két matrózt, és nézzék meg a fenékvizet! Ne felejtsenek felmosni kátránnyal! A többiek pedig, teljes vitorlázatot bonts! Polip, fordítsa a kicsikét szél alá! Nem érünk rá egész nap!
*Az élet megindul a hajón. Minden tengerész munka után néz. Majomszerű emberek másznak fel a keresztrudakra, hogy eloldozzák a vitorlákat, alul pocakos, de hatalmas karizomzattal rendelkező szakállas törpék húzzák a köteleket a dal ritmusára. Kemény kötésű termetes orkok rendezik a még fedélzeten lévő ládákat, és hordókat. És száll a dal.*
Húzd meg a kötelet,
ne légy szerény!
Rángasd meg keményen,
úgy lesz helyén!
Tenger vár végtelen,
szabad, s remény!
Gazdagság vár majd,
utad végén!
Halállal karöltve,
utazom én!
Rövid utamon sosem
leszek vén!
Nem végzem városi
törvény kezén!
A tenger szerelme
marad enyém!
*Gwenth Yüger felé perdül*
-Hé te! Tedd azt le! A Kapitány látni akar! Menj be a kabinjába!
*Kisvártatva, mikor Wrengal, ki az imént meggyőzte a Kapitányt, hogy van helye a lányoknak a hajón, leteszi a két méretes hordót melyeket cipel, s úton újak felé, egy jóízűt csap Quatserah fenekére.*
-Csak serényen Husi! Ne aggódj az izomláz miatt, este majd kimasszírozom.
*Csücsörít, s cuppanó hangot hallat.*
1536. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-04-03 11:59:30
Üzenet elküldve: 2015-04-03 11:59:30
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//Kikötői kaland//
*Ewangel felvetése nem arat osztatlan sikert, olyannyira nem, hogy Yarrod, aki amúgy nem egy rinyálós típus, megosztja vele ellenvéleményét.*
- Hmmm. Lehetséges, bár Harathnak így is mindegy. *kocogtatja meg a fejét, mutatva, hogy a félvér a nyaklevese óta nem önmaga.*
- Meg velük van Shauri, aki szintén ért a mágiához, így szerintem lesz olyan, akivel Ewangel megtalálja a közös... hangot? *Gabrien kérdésére egy darabig hunyorogva figyeli a kikötőt, aztán vállat von.*
- Nem hiszem, hogy erre ismernének, arcról semmiképp, de ettől függetlenül, mi maradunk. Ha akarok valamit, megüzenem Ewangellel, neked, lovagom. Szóval... ne ess le a lovadról, ha csinos elf lányok csilingelő hangját hallod a füledben. Amúgy... a Róka. *biccent Ryrin felé, mert ő is problémásnak érzi a nagy bárkát.*
- Igen. Menjetek a kocsmába. Jobb muri, és eltűnni is könnyebb lesz, de... és figyelj, mert ez fontos... nem akarok nagy cirkuszt, semmi gyújtogatás, és semmi utolsó emberig harc. Csak egy kis figyelemelterelés. Látni akarom, mire ugrik az őrség éjjel. *Ewangel szerint nem női hang szól a fejekben, és Kagan nem áll le vitatkozni addig, amíg élőben nem tapasztalta meg a dolgot.*
*A végszót Wandar adja meg.*
- Igen. Őket nem kell kímélnetek, és az őröknek is adjátok meg, ami jár, de csak ha üzentem. Nem tudom, mi módon működik a a varázs, de remélem, az üzenet tiszta lesz... áh, fenébe is! *mordul fel, mert ez így nem lesz jó.*
- Ewangel: próbálj üzenetet küldeni Gabriennek, az üzenetet te magad fogalmazd meg, tartalma legyen: támadás. *ha a teszt működőképes megoldást igazol, akkor mehetnek.*
*Ewangel felvetése nem arat osztatlan sikert, olyannyira nem, hogy Yarrod, aki amúgy nem egy rinyálós típus, megosztja vele ellenvéleményét.*
- Hmmm. Lehetséges, bár Harathnak így is mindegy. *kocogtatja meg a fejét, mutatva, hogy a félvér a nyaklevese óta nem önmaga.*
- Meg velük van Shauri, aki szintén ért a mágiához, így szerintem lesz olyan, akivel Ewangel megtalálja a közös... hangot? *Gabrien kérdésére egy darabig hunyorogva figyeli a kikötőt, aztán vállat von.*
- Nem hiszem, hogy erre ismernének, arcról semmiképp, de ettől függetlenül, mi maradunk. Ha akarok valamit, megüzenem Ewangellel, neked, lovagom. Szóval... ne ess le a lovadról, ha csinos elf lányok csilingelő hangját hallod a füledben. Amúgy... a Róka. *biccent Ryrin felé, mert ő is problémásnak érzi a nagy bárkát.*
- Igen. Menjetek a kocsmába. Jobb muri, és eltűnni is könnyebb lesz, de... és figyelj, mert ez fontos... nem akarok nagy cirkuszt, semmi gyújtogatás, és semmi utolsó emberig harc. Csak egy kis figyelemelterelés. Látni akarom, mire ugrik az őrség éjjel. *Ewangel szerint nem női hang szól a fejekben, és Kagan nem áll le vitatkozni addig, amíg élőben nem tapasztalta meg a dolgot.*
*A végszót Wandar adja meg.*
- Igen. Őket nem kell kímélnetek, és az őröknek is adjátok meg, ami jár, de csak ha üzentem. Nem tudom, mi módon működik a a varázs, de remélem, az üzenet tiszta lesz... áh, fenébe is! *mordul fel, mert ez így nem lesz jó.*
- Ewangel: próbálj üzenetet küldeni Gabriennek, az üzenetet te magad fogalmazd meg, tartalma legyen: támadás. *ha a teszt működőképes megoldást igazol, akkor mehetnek.*
1535. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-04-03 11:00:22
Üzenet elküldve: 2015-04-03 11:00:22
ÚJ
![>Letrion Wandar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/144_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 153
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 153
Játékstílus: Vakmerő
//Kikötői Kaland//
*A kikötő. Ahogyan a neve is sugallja, arra építették ki az egész rendszert a parton, hogy ott hajók, csónakok, bárkák, uszályok, ladikok, tutajok, kikapart farönkök, és karavellák mindenféle számban és méretben csatlakozni tudjanak a szárazföldhöz. Ahogy pedig ebben valakik meglátják a lehetőségeket, egyből alkalmazni, és támogatni kezdik a dolgot. Így lett egy egyszerű kikötőből egy kisebb kikötőváros. És így, mint olyan, magához vonzza egyes törvényen kívül működő szervezetek, egyesületek (csürhék, banditák, vagy épp barbárok) figyelmét. És így a kikötő is fel kell, hogy készüljön az ilyesmire. Viszont, mindennek ellenére, mivel régen történt már kívülről érkező komolyabb támadás (olyan, ami akár a köztudatban is megmaradt volna) az őrség inkább a belső rendbontásokra figyel, mint a külső fenyegetésre. Épp ezért előnyös, hogy ha még meg is kapják a hírt a lovagok ittlétéről, elsőre azt hihetik, hogy csak a szokásos rutinmunka lesz, bevernek egy-két orrot, esetleg be se mennek, csak hagyják, hogy kiképzett harci kutyák szépen rendet tegyenek az épületben. Csak miután pár kutyafog beletörik az acélvértezetbe, és pár rendfenntartó is odavész, (legföljebb Wandar arcát szaggatják meg pár kutyussal) veszik majd komolyabban a helyzetet – és mivel az egész még mindig csak elterelés, azt is csak idővel veszik észre, hogy viszik a bútorzatot a lakásból, míg ők odavannak. Ez legalábbis a terv, az elmélet, ahogy Wandar elképzeli. Hogy aztán hogyan változnak a körülmények, vagy hogyan érkezik pont eközben egy orkvonulás, vagy egy elvadult sárkány, azzal már elég nehéz számolni. Mindebből van egy dolog, aminek a gondolata jobban zavarja Wandart, mint az összes többi:*
- Kutyák.
*Így egymagában úgy hangozhat, mintha a kikötő népét becsmérelné. Vagy épp valakiket a környezetéből. Aztán csak kifejti:*
- Kutyákhra is figyeljünk, biztos, hogy akad páhr az őhségnél.
*Azt mondják, kevesebb fájdalommal jár bekapni egy nyilat, mint egy kutya harapását. Ha esetleg, véletlenül ez nem volt benne a köztudatban, vagy a sztratégoszok tervében, most könnyen összerakhatják, hogy ebből az elitalakulatból hármuknak van teljes, vagy majdnem teljes fémvértezete, kettejük viszont nyitott az ilyen állatok harapására. Wandarnak csak a vértje acél, a többi bőr, vagy az se. Ha már a felszerelésnél tartunk, Wandar magával hozott még 10, azaz tíz darab „sima” számszeríjlövedéket, és 5 darab acélfejű páncél átütésre kiképzett lövedéket. Csak hogy lehessen számolni valamit. Ám akkor is, ez nem segít azon, ami, amióta eszébe jutott, feszélyezi egy kicsit. ~Kutyáák...~ Azt azért nem mondaná, hogy fél egy kicsit is ezektől a harcra kiképzett őrjószágoktól. Persze fél tőlük, de mondani nem mondaná semmiképp.*
*A kikötő. Ahogyan a neve is sugallja, arra építették ki az egész rendszert a parton, hogy ott hajók, csónakok, bárkák, uszályok, ladikok, tutajok, kikapart farönkök, és karavellák mindenféle számban és méretben csatlakozni tudjanak a szárazföldhöz. Ahogy pedig ebben valakik meglátják a lehetőségeket, egyből alkalmazni, és támogatni kezdik a dolgot. Így lett egy egyszerű kikötőből egy kisebb kikötőváros. És így, mint olyan, magához vonzza egyes törvényen kívül működő szervezetek, egyesületek (csürhék, banditák, vagy épp barbárok) figyelmét. És így a kikötő is fel kell, hogy készüljön az ilyesmire. Viszont, mindennek ellenére, mivel régen történt már kívülről érkező komolyabb támadás (olyan, ami akár a köztudatban is megmaradt volna) az őrség inkább a belső rendbontásokra figyel, mint a külső fenyegetésre. Épp ezért előnyös, hogy ha még meg is kapják a hírt a lovagok ittlétéről, elsőre azt hihetik, hogy csak a szokásos rutinmunka lesz, bevernek egy-két orrot, esetleg be se mennek, csak hagyják, hogy kiképzett harci kutyák szépen rendet tegyenek az épületben. Csak miután pár kutyafog beletörik az acélvértezetbe, és pár rendfenntartó is odavész, (legföljebb Wandar arcát szaggatják meg pár kutyussal) veszik majd komolyabban a helyzetet – és mivel az egész még mindig csak elterelés, azt is csak idővel veszik észre, hogy viszik a bútorzatot a lakásból, míg ők odavannak. Ez legalábbis a terv, az elmélet, ahogy Wandar elképzeli. Hogy aztán hogyan változnak a körülmények, vagy hogyan érkezik pont eközben egy orkvonulás, vagy egy elvadult sárkány, azzal már elég nehéz számolni. Mindebből van egy dolog, aminek a gondolata jobban zavarja Wandart, mint az összes többi:*
- Kutyák.
*Így egymagában úgy hangozhat, mintha a kikötő népét becsmérelné. Vagy épp valakiket a környezetéből. Aztán csak kifejti:*
- Kutyákhra is figyeljünk, biztos, hogy akad páhr az őhségnél.
*Azt mondják, kevesebb fájdalommal jár bekapni egy nyilat, mint egy kutya harapását. Ha esetleg, véletlenül ez nem volt benne a köztudatban, vagy a sztratégoszok tervében, most könnyen összerakhatják, hogy ebből az elitalakulatból hármuknak van teljes, vagy majdnem teljes fémvértezete, kettejük viszont nyitott az ilyen állatok harapására. Wandarnak csak a vértje acél, a többi bőr, vagy az se. Ha már a felszerelésnél tartunk, Wandar magával hozott még 10, azaz tíz darab „sima” számszeríjlövedéket, és 5 darab acélfejű páncél átütésre kiképzett lövedéket. Csak hogy lehessen számolni valamit. Ám akkor is, ez nem segít azon, ami, amióta eszébe jutott, feszélyezi egy kicsit. ~Kutyáák...~ Azt azért nem mondaná, hogy fél egy kicsit is ezektől a harcra kiképzett őrjószágoktól. Persze fél tőlük, de mondani nem mondaná semmiképp.*
1534. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-04-02 23:53:20
Üzenet elküldve: 2015-04-02 23:53:20
ÚJ
![>Plevaen Kadar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/8972_sotetelf_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
*Mikor visszatér lovához különös látvány fogadja. Különös mert eddig még nem volt rá alaklom, hogy bárki őt próbálta volna meglopni. A tipikus, nyúl viszi a számszeríjat, vagy a városőr fizeti le a csempészt felállás. Egy férfikéz mégis az ő lova kantárát markolja. Azt a jó állatot amit becsületes munkával, egy égő istállóból menekített ki. A férfi arcát nem látja csak a hátát.* ~Beszél valakivel.~ *Nyugtázza magában. A szavakat ugyan nem érti a Rókalyuk zajától és a kocsma falától a férfi beszélgetőpartnerét sem látja. Mikor kicsit közelebb lép akkor látja csak meg a fehér tollas városőr kalapot és az őrmestert, aki mintha egy hatodik érzéknek engedne rögtön ráemeli a tekintetét, háromtagú kompániájával együtt. Erre már a lovat vezető férfi is megfordul. Valami kiégett matróz lehet, aki már nem kap állást és ezért itt múlatja az időt és issza a hitelt. Ám nem az arca az érdekes sokkal inkább az ujja ami hirtelenjében a mélységire szegeződik és mond is valamit, de ezt már megint nem hallja. Nem is lényeges. Pontosan tudja, hogy lebukott, épp most lett beazonosítva és már megint nyakig ül valami büdös barna trutyiban. Egy darabig farkasszemet néz az előtte álló négy páncélingessel aztán nagyot nyel és futásnak ered.
Egy árnyék suhan végig a rakodómunkások között. Dobozra fel, dobozról le, át a legkisebb réseken majd a marcona matrózokat kerülgetve. Ám akármilyen lehetetlen módon is menekül, a négy páncélos alak végig a nyomában liheg. A hosszú lándzsák és a nehéz öltözék elől persze mindenki félreugrik, de utánuk mégis felborult áruk halmai maradnak. A dokk végén egy hatalmas fregatt bontja éppen vitorláit.* ~Csak érjem el.~ *Gondolja magában miközben még jobban megszaporázza lépteit.
A hosszú pallók visszacsúsznak a hajóra, a remekbe szabott vízi jármű távolodni kezd. A mélységi egy hatalmas ugrással veti magát utána a móló végéről és tűnik el a fadeszkák alatt, még a városőrök csalódottan torpannak meg ott ahol a kikötő véget ér. Még épphogy el tudta kapni az egyik horgonyt. A kemény törpe munkások érezhetik is a súlyát, bár a nehéz vasmacska mellett ő olyan mint levél az ág végén. A négy üldöző előkapja a számszeríjakat. Először a három közkatona nyila csapódik be a hajó falába, az őrmesteré érkezik negyedikként és hatalmasat koppan a sötételf sisakján. A rejtett fejfedő már másodszorra húzza ki a bajból és adja meg a sebezhetetlenség illúzióját. Középső ujját felemelve Plevaen búcsút int a kikötőnek. Igyekszik vigyorogni a parton ácsorgó négy alak tehetetlenségén ám nem tud. Most ugyanis kénytelen lesz valahogy megszerezni az egyik mentőcsónakot, különben ez a hajó Wegtoranig meg se áll vele.*
//A Szellemhajó kincse//
*Nagy nehézségek árán felkapaszkodik a láncon és felér a hajóra ahol szembe is találja magát a három törpe munkással.* -Jó napot uraim. *Veszi szemügyre a kis társaságot. Soha nem volt az a nagy dumás típus és egyszerűen gyűlöli ha magyarázkodnia kell. Fönt egy marcona medve mondja a magáét, valahol egy szerencsétlen jajgatása hallatszik, bármerre néz büdös emberek és zöld izomtömeg látvány a fogadja. Vagyis a hangulat nyilván most hágott a tetőfokára és ennél már csak rosszabb lesz.* -Hol a pokolban vagyok? *Kérdezi a három törpét mikor már képes levegőhöz jutni. Hiába átlag feletti az állóképessége ha ennyire megfuttatják.*
Egy árnyék suhan végig a rakodómunkások között. Dobozra fel, dobozról le, át a legkisebb réseken majd a marcona matrózokat kerülgetve. Ám akármilyen lehetetlen módon is menekül, a négy páncélos alak végig a nyomában liheg. A hosszú lándzsák és a nehéz öltözék elől persze mindenki félreugrik, de utánuk mégis felborult áruk halmai maradnak. A dokk végén egy hatalmas fregatt bontja éppen vitorláit.* ~Csak érjem el.~ *Gondolja magában miközben még jobban megszaporázza lépteit.
A hosszú pallók visszacsúsznak a hajóra, a remekbe szabott vízi jármű távolodni kezd. A mélységi egy hatalmas ugrással veti magát utána a móló végéről és tűnik el a fadeszkák alatt, még a városőrök csalódottan torpannak meg ott ahol a kikötő véget ér. Még épphogy el tudta kapni az egyik horgonyt. A kemény törpe munkások érezhetik is a súlyát, bár a nehéz vasmacska mellett ő olyan mint levél az ág végén. A négy üldöző előkapja a számszeríjakat. Először a három közkatona nyila csapódik be a hajó falába, az őrmesteré érkezik negyedikként és hatalmasat koppan a sötételf sisakján. A rejtett fejfedő már másodszorra húzza ki a bajból és adja meg a sebezhetetlenség illúzióját. Középső ujját felemelve Plevaen búcsút int a kikötőnek. Igyekszik vigyorogni a parton ácsorgó négy alak tehetetlenségén ám nem tud. Most ugyanis kénytelen lesz valahogy megszerezni az egyik mentőcsónakot, különben ez a hajó Wegtoranig meg se áll vele.*
//A Szellemhajó kincse//
*Nagy nehézségek árán felkapaszkodik a láncon és felér a hajóra ahol szembe is találja magát a három törpe munkással.* -Jó napot uraim. *Veszi szemügyre a kis társaságot. Soha nem volt az a nagy dumás típus és egyszerűen gyűlöli ha magyarázkodnia kell. Fönt egy marcona medve mondja a magáét, valahol egy szerencsétlen jajgatása hallatszik, bármerre néz büdös emberek és zöld izomtömeg látvány a fogadja. Vagyis a hangulat nyilván most hágott a tetőfokára és ennél már csak rosszabb lesz.* -Hol a pokolban vagyok? *Kérdezi a három törpét mikor már képes levegőhöz jutni. Hiába átlag feletti az állóképessége ha ennyire megfuttatják.*
1533. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-04-02 22:05:58
Üzenet elküldve: 2015-04-02 22:05:58
ÚJ
![>Féllábú Jorrih [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/3154_ember_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//A Szellemhajó Kincse//
* Épp hogy visszaér a bámészkodásból egy hajót pillant meg. Egy hajó a kikötőben. Magában még nem annyira különös eset, hiszen mi más lenne egy kikötőben?
Ám éppen most fognak kifutni a nyílt vízre, ha minden igaz.
Egy plakátot is meglát a földön, mely társaitól eltérően nem egy oszlopon lóg, hanem a földön sodortatja magát a kis szellővel - hősiesen, hiszen nem lehet könnyű leszakadni egy oszlopról, hogy aztán nekivághasson a nagy útnak, mely bizonyára valahol a tengerben fog véget érni, de most pihenőt tart Jorrih kezében előtte.
Szemöldökét felhúzza és elmosolyodik. Egy újabb kalózbanda lehet.
~ Fogadjunk, még rosszabbul járnak majd, mint mi! ~ Mondjuk annál nehezen lehet rosszabbul járni. Kisebb hajó volt a Táncoló Hölgy, kisebb létszámú legénységgel, de mégis igen csekély az a túlélőszám... Két ember mindössze.
A palló mellé lép, majd mikor elkezdik azt emelni eszébe ötlik valami.
Bizony, ha bármi... bármiféle zendülés törne ki a hajón, akkor nem lenne olyan nehéz megszerezni... Egy egész hajó vagy másfél száz emberrel. Igencsak jó ajánlat. Na, meg, ha ez nem is következik be, akkor is legalább valami kincset össze tudnak lopkodni biztos, hogyha már kalandozni mennek. De mégis túl vészjósló gondolatok kerülgetik a volt kapitányt. Mi van, ha megint? Ha megint az fog következni, mind legutóbb? Nincs sok idő gondolkodni, a vasmacskák már a hajón, s mire végiggondolhatná a dolgokat a hajó megindul az ismeretlen vizek felé. A féllábú pedig, mint utolsó utas nézi a partot, de aztán lassacskán csak talál majd valami...
~ Munkát? ~ Elég régen történt, hogy neki kellett akármit is csinálnia, lehet, hogy most másképp lesz. *
~ Ne már! Már megint a nőstények! Azok mindig szerencsétlenséget okoznak! ~
* Épp hogy visszaér a bámészkodásból egy hajót pillant meg. Egy hajó a kikötőben. Magában még nem annyira különös eset, hiszen mi más lenne egy kikötőben?
Ám éppen most fognak kifutni a nyílt vízre, ha minden igaz.
Egy plakátot is meglát a földön, mely társaitól eltérően nem egy oszlopon lóg, hanem a földön sodortatja magát a kis szellővel - hősiesen, hiszen nem lehet könnyű leszakadni egy oszlopról, hogy aztán nekivághasson a nagy útnak, mely bizonyára valahol a tengerben fog véget érni, de most pihenőt tart Jorrih kezében előtte.
Szemöldökét felhúzza és elmosolyodik. Egy újabb kalózbanda lehet.
~ Fogadjunk, még rosszabbul járnak majd, mint mi! ~ Mondjuk annál nehezen lehet rosszabbul járni. Kisebb hajó volt a Táncoló Hölgy, kisebb létszámú legénységgel, de mégis igen csekély az a túlélőszám... Két ember mindössze.
A palló mellé lép, majd mikor elkezdik azt emelni eszébe ötlik valami.
Bizony, ha bármi... bármiféle zendülés törne ki a hajón, akkor nem lenne olyan nehéz megszerezni... Egy egész hajó vagy másfél száz emberrel. Igencsak jó ajánlat. Na, meg, ha ez nem is következik be, akkor is legalább valami kincset össze tudnak lopkodni biztos, hogyha már kalandozni mennek. De mégis túl vészjósló gondolatok kerülgetik a volt kapitányt. Mi van, ha megint? Ha megint az fog következni, mind legutóbb? Nincs sok idő gondolkodni, a vasmacskák már a hajón, s mire végiggondolhatná a dolgokat a hajó megindul az ismeretlen vizek felé. A féllábú pedig, mint utolsó utas nézi a partot, de aztán lassacskán csak talál majd valami...
~ Munkát? ~ Elég régen történt, hogy neki kellett akármit is csinálnia, lehet, hogy most másképp lesz. *
~ Ne már! Már megint a nőstények! Azok mindig szerencsétlenséget okoznak! ~
1532. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-04-02 20:48:57
Üzenet elküldve: 2015-04-02 20:48:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Szellemhajó Kincse//
*Arca kifejezéstelen marad, ahogy a kapitány arca a szavaira színt vált. Pedig biztos volt benne, hogy kellő figyelmet fordított arra, hogy a hangja ne legyen ellenséges. Erre már csak gondolatban megvonja a vállát. Amit kimond, az ellen már úgysem tehet semmit, ha nem tetszett a kapitánynak az ő megnyilvánulása, akkor így járt. Majd figyel, tanul és máskor már elkerüli az efféle „baleseteket”. Valahogy nincs kedve úgy járni mint az a szerencsétlen, akinek most osztottak ki tizenöt korbácsütést.*
- A tied is. *Biccent mosolyogva a nőstény felé. Azt viszont nem gondolta volna, hogy a gyanúja valóban ennyire percre pontosan igazolódik be, miszerint a hajó rögtön indul is.* Természetesen! *Erősíti meg az esti piálást, szintén jó halkan, szinte már tátogva, egy sóhaj kíséretében. Pedig tényleg bízott benne, hogy rohanhat majd egy kört, hogy valahonnan pár perc alatt szerezzen legalább egy kis üveggel, amit nem kell majd ezen a hatalmas hajón külön felkutatni. Habár a helyzetet elnézve, azok a hordók hamar maguktól is elő fognak kerülni. De valóban ő sem akarja, hogy itt hagyják, úgyhogy inkább veszteg marad.
A megjelenő zöld izomtömeg vizslatását ő szintúgy viszonozza is, csak nagy valószínűséggel nem pont azért, amiért azt a hím teszi. Mosolyt viszont ő még nem villant rá, csak kíváncsian figyeli a hímet.*
- Ha kell, hát pokolbéliek leszünk! *Mosolyodik el végighallgatva a monológot. Csak most tudatosul benne, hogy ennyit a kérdésről, hogy megéri e neki felszállnia. Hát, már fent van! A kincs neki is nagyon hívogatóan hangzik, a korbácsolás részéhez viszont nem fűlik a foga.*
*Ahogy végeztek a berakodással, érdeklődve megy a hajó széléhez, hogy a kihajózást láthassa.
A törpe sikolyai éles pengeként hasítanak a fülébe, de inkább a hullámokat figyeli, tudomást sem véve róla. Csak tudná, hogy pontosan mit is tett ezért a törpe, mert azt még nem volt szerencséje látni.
Erre a gondolatra kiegyenesedik, és kíváncsian szemlél körbe. Gyorsan meg is pillantja a nőstényt, és gyors léptekkel felé veszi az irányt.*
- Te tudod, hogy miért ostorozzák meg azt a szerencsétlen idiótát? Mert én sajnos arról lemaradtam. *Ezután hangzik fel a kapitány hangja. A mellette álló felkiáltására viszont nagyon vékony, szinte láthatatlan mosolyra húzódik a szája. Neki sincs kérdése, pusztán ebben a pillanatban csak egy fontosabb, hogy miért is jár korbácsolás, vagy más büntetés, de arról a kapitány majd csak most fog beszélni. Yüger utolsó szavaira viszont agyaraival beleharap az ajkába, elfojtva ezzel egy feltörő nevetést, de ezzel még a mosolygást is sikerrel megelőzte. Inkább szeretné először tudni, hogy mitől durran el a kapitány agya, mielőtt még itt nevetésben törne ki, aminek a végkifejlete talán még a mellette álló nősténynek is fájna.*
*Arca kifejezéstelen marad, ahogy a kapitány arca a szavaira színt vált. Pedig biztos volt benne, hogy kellő figyelmet fordított arra, hogy a hangja ne legyen ellenséges. Erre már csak gondolatban megvonja a vállát. Amit kimond, az ellen már úgysem tehet semmit, ha nem tetszett a kapitánynak az ő megnyilvánulása, akkor így járt. Majd figyel, tanul és máskor már elkerüli az efféle „baleseteket”. Valahogy nincs kedve úgy járni mint az a szerencsétlen, akinek most osztottak ki tizenöt korbácsütést.*
- A tied is. *Biccent mosolyogva a nőstény felé. Azt viszont nem gondolta volna, hogy a gyanúja valóban ennyire percre pontosan igazolódik be, miszerint a hajó rögtön indul is.* Természetesen! *Erősíti meg az esti piálást, szintén jó halkan, szinte már tátogva, egy sóhaj kíséretében. Pedig tényleg bízott benne, hogy rohanhat majd egy kört, hogy valahonnan pár perc alatt szerezzen legalább egy kis üveggel, amit nem kell majd ezen a hatalmas hajón külön felkutatni. Habár a helyzetet elnézve, azok a hordók hamar maguktól is elő fognak kerülni. De valóban ő sem akarja, hogy itt hagyják, úgyhogy inkább veszteg marad.
A megjelenő zöld izomtömeg vizslatását ő szintúgy viszonozza is, csak nagy valószínűséggel nem pont azért, amiért azt a hím teszi. Mosolyt viszont ő még nem villant rá, csak kíváncsian figyeli a hímet.*
- Ha kell, hát pokolbéliek leszünk! *Mosolyodik el végighallgatva a monológot. Csak most tudatosul benne, hogy ennyit a kérdésről, hogy megéri e neki felszállnia. Hát, már fent van! A kincs neki is nagyon hívogatóan hangzik, a korbácsolás részéhez viszont nem fűlik a foga.*
*Ahogy végeztek a berakodással, érdeklődve megy a hajó széléhez, hogy a kihajózást láthassa.
A törpe sikolyai éles pengeként hasítanak a fülébe, de inkább a hullámokat figyeli, tudomást sem véve róla. Csak tudná, hogy pontosan mit is tett ezért a törpe, mert azt még nem volt szerencséje látni.
Erre a gondolatra kiegyenesedik, és kíváncsian szemlél körbe. Gyorsan meg is pillantja a nőstényt, és gyors léptekkel felé veszi az irányt.*
- Te tudod, hogy miért ostorozzák meg azt a szerencsétlen idiótát? Mert én sajnos arról lemaradtam. *Ezután hangzik fel a kapitány hangja. A mellette álló felkiáltására viszont nagyon vékony, szinte láthatatlan mosolyra húzódik a szája. Neki sincs kérdése, pusztán ebben a pillanatban csak egy fontosabb, hogy miért is jár korbácsolás, vagy más büntetés, de arról a kapitány majd csak most fog beszélni. Yüger utolsó szavaira viszont agyaraival beleharap az ajkába, elfojtva ezzel egy feltörő nevetést, de ezzel még a mosolygást is sikerrel megelőzte. Inkább szeretné először tudni, hogy mitől durran el a kapitány agya, mielőtt még itt nevetésben törne ki, aminek a végkifejlete talán még a mellette álló nősténynek is fájna.*
1531. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-04-02 19:40:19
Üzenet elküldve: 2015-04-02 19:40:19
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A Szellemhajó Kincse//
*Úgy tetszik ebből nem lesz csapatépítő piálás, a Kapitány gyorsabban akarja felszedni a horgonyt, mint az a zöldbőrű lány fejében megfordult. Szavai után a Kapitány úr, elég, finoman fogalmazva morcos képet vág, erre az is közre játszik, hogy a szerencsétlen törpe rosszkor volt rossz helyen, s ezért büntetés jár. Ilyenkor lesz világos Yüger számára, hogy biz nem csak pénz van ennek a dolgában, hogy a legénység jól viseli magát – viszonylag -, hanem vasmarok is közrejátszik.*
- Szép név. *Mosolyt villant a lányra, majd biccent a palló irányába.* Lóduljunk, mielőtt itt hagy minket. Estefelé, majd rájárunk az egyik hordóra. *Kacsint, s ezt az utolsó mondatot egész halkan jegyzi meg.
A főnök mellett megjelenik egy ork hím, ki lesandít a nőstényekre. A fekete hajú nő rá is villant egy agyaras félmosolyt, majd hívásukat követően a palló felé indul, s fel is kaptat rajta gyors léptekkel. Ha minden jól megy az orknak és a hajónak is hasznára válik, a szolgálata, ahogy azt a férfi megjegyezte a hím zöldbőrűnek.
Csakhamar a fedélzeten is van, s hátrasandít, hogy új ismeretsége követi-e őt. Végighallgatja a Kapitány monológját, majd nagyot dobbant a lábával és még a karjával is rájátszik egy kicsit, majd megszólal, erősen színészies hangon.*
- A kincsek minden verejtéket meg érnek, Kapitányom!
*Látta, hogy mennyire „tetszett” a férfinak a megszólítása, s reméli, most sem marad el a várva várt siker.*
*Majd a hajó megremeg, és már siklanak is a nyílt vízre. A nőstény a maga részéről megáll, ott ahol bőven rálátása lehet mindenre, s mindenkire. Elfintorodik a korbácsütések pattogásán és a hajóács hangjain. Már most leszögezi, persze csak magában, hogy ő nem fogja hagyni, hogy ütlegeljék, kegyetlenül vissza fog ütni, járjon az bármilyen büntetéssel. A büntetés büntetése? Vajon lehet, az, hogy csak bevágják a tengerbe, hogy gyorsan meghalljon, vagy egy szigetre dobják, ki ahol koplalhat az idők végezetéig?*
- Nyomja a sódert, uram! *Kiált fel, lehetőleg elkerülve a kérdéseket.* Ha nem értünk valamit szólni fogunk, ne szarjon be. *Mosolyodik el, éles fogait kivillantva.*
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.04.05 19:03:05, a következő indokkal:
Világidegen szavak használata
*Úgy tetszik ebből nem lesz csapatépítő piálás, a Kapitány gyorsabban akarja felszedni a horgonyt, mint az a zöldbőrű lány fejében megfordult. Szavai után a Kapitány úr, elég, finoman fogalmazva morcos képet vág, erre az is közre játszik, hogy a szerencsétlen törpe rosszkor volt rossz helyen, s ezért büntetés jár. Ilyenkor lesz világos Yüger számára, hogy biz nem csak pénz van ennek a dolgában, hogy a legénység jól viseli magát – viszonylag -, hanem vasmarok is közrejátszik.*
- Szép név. *Mosolyt villant a lányra, majd biccent a palló irányába.* Lóduljunk, mielőtt itt hagy minket. Estefelé, majd rájárunk az egyik hordóra. *Kacsint, s ezt az utolsó mondatot egész halkan jegyzi meg.
A főnök mellett megjelenik egy ork hím, ki lesandít a nőstényekre. A fekete hajú nő rá is villant egy agyaras félmosolyt, majd hívásukat követően a palló felé indul, s fel is kaptat rajta gyors léptekkel. Ha minden jól megy az orknak és a hajónak is hasznára válik, a szolgálata, ahogy azt a férfi megjegyezte a hím zöldbőrűnek.
Csakhamar a fedélzeten is van, s hátrasandít, hogy új ismeretsége követi-e őt. Végighallgatja a Kapitány monológját, majd nagyot dobbant a lábával és még a karjával is rájátszik egy kicsit, majd megszólal, erősen színészies hangon.*
- A kincsek minden verejtéket meg érnek, Kapitányom!
*Látta, hogy mennyire „tetszett” a férfinak a megszólítása, s reméli, most sem marad el a várva várt siker.*
*Majd a hajó megremeg, és már siklanak is a nyílt vízre. A nőstény a maga részéről megáll, ott ahol bőven rálátása lehet mindenre, s mindenkire. Elfintorodik a korbácsütések pattogásán és a hajóács hangjain. Már most leszögezi, persze csak magában, hogy ő nem fogja hagyni, hogy ütlegeljék, kegyetlenül vissza fog ütni, járjon az bármilyen büntetéssel. A büntetés büntetése? Vajon lehet, az, hogy csak bevágják a tengerbe, hogy gyorsan meghalljon, vagy egy szigetre dobják, ki ahol koplalhat az idők végezetéig?*
- Nyomja a sódert, uram! *Kiált fel, lehetőleg elkerülve a kérdéseket.* Ha nem értünk valamit szólni fogunk, ne szarjon be. *Mosolyodik el, éles fogait kivillantva.*
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.04.05 19:03:05, a következő indokkal:
Világidegen szavak használata
1530. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-04-02 19:09:56
Üzenet elküldve: 2015-04-02 19:09:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A Szellemhajó Kincse//
*A Kapitány épp nagy figyelemmel kíséri amint a köteleket eloldják matrózai. Érezhető ahogy meglazul a hajó, s ringani kezd, bár a két vasmacska még erősen fogja. Szemes a félszemű hajóács véletlenül megtántorodik, s belekapaszkodik Ördögszem kabátjának aljába. Ám alighogy visszanyeri egyensúlyát, a medvealkatú kapitány egy jó széles pofonnal ülteti a földre.*
-Mit merészelsz? Ostoba!
-Bocsásson meg Kapitány!
-A Kapitány rángatása megbocsáthatatlan! Nyüszíts kutya!
*Előhúzza fürge ostorát, hogy szúrós szemei kíséretében, melyek mintha az ember lelkébe néznének jól megbüntesse az alávalót. Ám erre eme formában nem kerül sor, hiszen egy nagydarab nőstény ork leszólítja a Kapitányt mintha csak egy rég nem látott cimborája volna. Hát ettől aztán tényleg kiegyenesedik a bozontos szakálla. Homlokán kidagadt erekkel hallgatja, mily szavakat fűz hozzá ama termetes zöldség a móló végéről.*
~Mi tagadás egészen formás, ahhoz képest hogy ork~
*Röpke gyengeségéből egy másik ork nőstény hangja billenti ki, aki viszont egyenesen kötekedő szavakkal fordul hozzá. Hát még a ruha alatt is feláll hátán a szőr, arca rákvörös lesz, és fogait csikorgatja.*
-Gwenth! Hol van maga tengerek átka?!
-Igen Kapitány!
-Nem érek rá, Zerdun megnevelésére. Tizenöt korbács a jussa modortalanságáért. Ossza ki!
-Örömmel kapitány!
*Míg a Csípősnek becézett elsőtiszt gonosz, és örömteli tekintettel magával hurcolja a szerencsétlen törpe ácsot, a Kapitány eltűnődik mihez kezdjen a két zöld nősténnyel. Mellette megjelenik a magas, izomkolosszus ork, Wrengal Guk'ter. Végigjáratja szemét a két ork testén.*
-Kapitány! A mi fajunkban a nőstények is szívósak, erősek! Vegye fel őket! Elég vakmerőek, hasznosak lesznek.
-Neked, vagy a hajónak? Korábban már utaztunk együtt Zöld Majom. Ismerlek. Muszáj a nőstények körül legyeskedned igaz? Legyen! Felveszem őket, de ha bajt okoznak, vagy hasztalan potyalesők volnának, te felelsz értük. Ők a te csomagod megértetted?
*Ismerve Ördögszem kapitány kegyetlenségét, és hogy a hajón mindenáron betartatja a rendet, még az ork behemóton is végigfut a hideg. Morog, s bólint, majd lesétál a hajó alsó korlátjához. Int a nőstények felé, hogy jöjjenek fel.*
-Úgy gondolják maguk igazi kemény nőstények? Hát csatlakozzanak gaz kompániánkhoz! Rajta, ne most futamodjanak meg! Harc kell? Lesz itt harc! Kincs kell? Ezüst, arany, gyémánt, rubin, smaragd, jáde, topáz, zafír mind a miénk lesz. De a Révészen vérrel és izzadsággal fizetünk ezért. Fedélzetre, vagy forduljanak vissza!
*Mikor minden rakományt felpakoltak, s mindenki felszállt aki indulni kívánt, a hajó horgonyait egyenként három vasmarkú törpe húzza fel, s köti ki. Szintén edzett, de kisebb súlyú emberek másznak fel a kötéllétrákon, hogy leoldják a vitorlavásznakat. Polip a kormányos, a nyílt tenger felé irányítja a még lassan, óvatosan sikló hajót. Egyszer csak felhangzanak a hajóács sikolyai. S a Kapitány átkiabál a hajón.*
-Ördög hozta magukat ezen a lélekvesztőn! Ha nincs kérdésük hölgyek, urak, elébb ismertetném szerény közösségünk szabályait, s a büntetésüket, azután portyázásunk célját, s reményeit, végül az osztozkodás mikéntjét! Tehát kérdés?!
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.04.05 19:20:02, a következő indokkal:
Világidegen szó használata
*A Kapitány épp nagy figyelemmel kíséri amint a köteleket eloldják matrózai. Érezhető ahogy meglazul a hajó, s ringani kezd, bár a két vasmacska még erősen fogja. Szemes a félszemű hajóács véletlenül megtántorodik, s belekapaszkodik Ördögszem kabátjának aljába. Ám alighogy visszanyeri egyensúlyát, a medvealkatú kapitány egy jó széles pofonnal ülteti a földre.*
-Mit merészelsz? Ostoba!
-Bocsásson meg Kapitány!
-A Kapitány rángatása megbocsáthatatlan! Nyüszíts kutya!
*Előhúzza fürge ostorát, hogy szúrós szemei kíséretében, melyek mintha az ember lelkébe néznének jól megbüntesse az alávalót. Ám erre eme formában nem kerül sor, hiszen egy nagydarab nőstény ork leszólítja a Kapitányt mintha csak egy rég nem látott cimborája volna. Hát ettől aztán tényleg kiegyenesedik a bozontos szakálla. Homlokán kidagadt erekkel hallgatja, mily szavakat fűz hozzá ama termetes zöldség a móló végéről.*
~Mi tagadás egészen formás, ahhoz képest hogy ork~
*Röpke gyengeségéből egy másik ork nőstény hangja billenti ki, aki viszont egyenesen kötekedő szavakkal fordul hozzá. Hát még a ruha alatt is feláll hátán a szőr, arca rákvörös lesz, és fogait csikorgatja.*
-Gwenth! Hol van maga tengerek átka?!
-Igen Kapitány!
-Nem érek rá, Zerdun megnevelésére. Tizenöt korbács a jussa modortalanságáért. Ossza ki!
-Örömmel kapitány!
*Míg a Csípősnek becézett elsőtiszt gonosz, és örömteli tekintettel magával hurcolja a szerencsétlen törpe ácsot, a Kapitány eltűnődik mihez kezdjen a két zöld nősténnyel. Mellette megjelenik a magas, izomkolosszus ork, Wrengal Guk'ter. Végigjáratja szemét a két ork testén.*
-Kapitány! A mi fajunkban a nőstények is szívósak, erősek! Vegye fel őket! Elég vakmerőek, hasznosak lesznek.
-Neked, vagy a hajónak? Korábban már utaztunk együtt Zöld Majom. Ismerlek. Muszáj a nőstények körül legyeskedned igaz? Legyen! Felveszem őket, de ha bajt okoznak, vagy hasztalan potyalesők volnának, te felelsz értük. Ők a te csomagod megértetted?
*Ismerve Ördögszem kapitány kegyetlenségét, és hogy a hajón mindenáron betartatja a rendet, még az ork behemóton is végigfut a hideg. Morog, s bólint, majd lesétál a hajó alsó korlátjához. Int a nőstények felé, hogy jöjjenek fel.*
-Úgy gondolják maguk igazi kemény nőstények? Hát csatlakozzanak gaz kompániánkhoz! Rajta, ne most futamodjanak meg! Harc kell? Lesz itt harc! Kincs kell? Ezüst, arany, gyémánt, rubin, smaragd, jáde, topáz, zafír mind a miénk lesz. De a Révészen vérrel és izzadsággal fizetünk ezért. Fedélzetre, vagy forduljanak vissza!
*Mikor minden rakományt felpakoltak, s mindenki felszállt aki indulni kívánt, a hajó horgonyait egyenként három vasmarkú törpe húzza fel, s köti ki. Szintén edzett, de kisebb súlyú emberek másznak fel a kötéllétrákon, hogy leoldják a vitorlavásznakat. Polip a kormányos, a nyílt tenger felé irányítja a még lassan, óvatosan sikló hajót. Egyszer csak felhangzanak a hajóács sikolyai. S a Kapitány átkiabál a hajón.*
-Ördög hozta magukat ezen a lélekvesztőn! Ha nincs kérdésük hölgyek, urak, elébb ismertetném szerény közösségünk szabályait, s a büntetésüket, azután portyázásunk célját, s reményeit, végül az osztozkodás mikéntjét! Tehát kérdés?!
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.04.05 19:20:02, a következő indokkal:
Világidegen szó használata
1529. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-04-02 18:02:42
Üzenet elküldve: 2015-04-02 18:02:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Szellemhajó Kincse//
*Valóban, a pénz az nem kicsit jön jól, a társaságról meg… Ismét végignéz a legénységen. Azért van jó néhány izmosabb, nagydarab fajta, és a véznábbak is lehet, hogy kellő alkoholszint mellett remekül tudnak verekedni, de nem ez az első szempont, hanem az ok, amiért esetlegesen a kapitánynak ellenérzései lehetnek avval kapcsolatban, hogy két nőstény tegye a lábát a fedélzetére. Ki tudja… De az már valóban egy pluszpont, ha jó lesz a társaság és a hangulat. Biztos jó lesz, minden társaság jó, ahol van pia, és a városőrségnek híre hamva sincs.*
- Azért a nagyon véznábbik fajta akkor is ki tud dőlni egy nagyobb ütéstől. *Teszi azért hozzá. Nem igazán vágyik arra, hogy ő is egy vagon kék és lila foltot beszerezzen minden esti italozás alkalmával, de ha arra kerülne sor, nem akarja azt, hogy egy ütéssel vége is legyen. Már szó mi szó, mulatságos látvány lenne.*
- De, az nagyon jól jönne! De a sietségből ítélve szerintem lassan már vitorlát bontanak, úgyhogy mit szólnál hozzá, ha csak kikérnénk valamit, vagy ha arra sincs idő, akkor majd megcéloznánk a hordókat a hajón. Már ha a Kapitány Urnak nincs kifogása ellene, természetesen. *Teszi hozzá, egy ártatlan mosoly kíséretében, mielőtt az ital közeléből is idő előtt eltiltanák, nehogy titokban rájárjon.*
- Én Qatserah vagyok. *Fog kezet a fajtársával, majd kicsit tétlenkedve topog egy helyben, várva a kapitány reakcióját, hogy vajon van-e arra idejük, hogy kihozzanak maguknak egy-egy üveggel, vagy majd a hajón isznak.*
*Valóban, a pénz az nem kicsit jön jól, a társaságról meg… Ismét végignéz a legénységen. Azért van jó néhány izmosabb, nagydarab fajta, és a véznábbak is lehet, hogy kellő alkoholszint mellett remekül tudnak verekedni, de nem ez az első szempont, hanem az ok, amiért esetlegesen a kapitánynak ellenérzései lehetnek avval kapcsolatban, hogy két nőstény tegye a lábát a fedélzetére. Ki tudja… De az már valóban egy pluszpont, ha jó lesz a társaság és a hangulat. Biztos jó lesz, minden társaság jó, ahol van pia, és a városőrségnek híre hamva sincs.*
- Azért a nagyon véznábbik fajta akkor is ki tud dőlni egy nagyobb ütéstől. *Teszi azért hozzá. Nem igazán vágyik arra, hogy ő is egy vagon kék és lila foltot beszerezzen minden esti italozás alkalmával, de ha arra kerülne sor, nem akarja azt, hogy egy ütéssel vége is legyen. Már szó mi szó, mulatságos látvány lenne.*
- De, az nagyon jól jönne! De a sietségből ítélve szerintem lassan már vitorlát bontanak, úgyhogy mit szólnál hozzá, ha csak kikérnénk valamit, vagy ha arra sincs idő, akkor majd megcéloznánk a hordókat a hajón. Már ha a Kapitány Urnak nincs kifogása ellene, természetesen. *Teszi hozzá, egy ártatlan mosoly kíséretében, mielőtt az ital közeléből is idő előtt eltiltanák, nehogy titokban rájárjon.*
- Én Qatserah vagyok. *Fog kezet a fajtársával, majd kicsit tétlenkedve topog egy helyben, várva a kapitány reakcióját, hogy vajon van-e arra idejük, hogy kihozzanak maguknak egy-egy üveggel, vagy majd a hajón isznak.*
1528. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-04-02 16:11:18
Üzenet elküldve: 2015-04-02 16:11:18
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A Szellemhajó Kincse//
*Nem szánta feltétlenül rossz indulatúnak a nézését, de mivel ő maga sincs híján az egónak, hamar átsiklik a dolgon. Ritkán játssza az uralkodó nő szerepet és ez a "hogy merészelsz a dolgaimba avatkozni, némber" nézése is tova száll. Helyette a gondolatai között felmerül, hogy mit tudhat ez az ember, hogy ennyiféle népet enged fel a hajójára és kordában tudja őket tartani. Két dolog lehetséges, van elegendő pénze, vagy egyáltalán nem próbálja meg fékezni a legénységet, s ha úgy alakul a dolog, akkor az erősb átpenderítheti a kisebbet a korláton, hogy cápa eledel legyen belőle.
Visszafordul a társnője felé, aki meglehetősen jót derül a feltételezésén. Mosolyogva ingatja meg a fejét, s csípőre teszi két kezét, csak hogy kellemesebb legyen ácsorogni. Természetesen nem gondolta komolyan, hogy a tengeri medve ferde hajlammal küszködne, csak jó viccnek szánta, elnézve a férfiak seregét. Ám a hajón bizony a tényleg gyengébb gyengébbik nem, nem merné feltenni csinos kis lábacskáit, ennyi hapsi közé, akik nem éppen úriemberek. Sajnálja, hogy a legtöbb nő, a többi fajból, nem mer lekeverni egy olyan pofont az alkalmatlankodó hímeknek, amitől annak a nyaka ketté törik. Lemondóan sóhajt gondolatai után.
A nő szavaival teljesen egyetért. Éppen ebbe futott bele ő is, egy ork számára az ilyen őrökkel tele tűzdelt város, hamar unalmassá válhat. Hogy magyarázza meg egy városőrnek, hogy nem azért törte be annak a hapsinak az orrát, mert meg akarja ölni, csak játszásiból, évődnek egy kicsit. Ez csak azt szüli, hogy legközelebb azt kell magyaráznia, miért veregette hátba a jó strázsa mestert úgy, hogy az szegény kiköpte a tüdejét. Az erdő ilyenkor jó alternatíva, az állatok bizony komoly ellenfelek tudnak lenni, de néha már nincs szíve farkast kicsinálni, amikor tele vannak a települések olyanokkal akik megérdemelnek, egy anyai sallert.*
-Nekem mindenképpen. Amíg pénz lehet belőle. Voltam már hasonlókon rakodó, persze nem ilyen nagyon. Ott jó volt a társaság, ha érted. *Oldalra dönti a fejét.* A piás matrózok tudnak verekedni, ne hidd hogy nem. *Mosolyodik el, szélesen.*
-Apropó pia, nem gurítunk le valamit, amíg ez a ladik itt vesztegel? *Biccent a Rókalyuk felé, igaz látott pár őrt bevonulni oda, de amíg nem csináltak semmi rosszat, ki bántaná őket?*
-A nevem Yüger. *Nyújtja a kezét a nőstény fel, majd ha amaz beleegyezik a meghívásba, el is indul a kocsma felé. Mi van ma vele? Eddig morcosan kullogott idáig, most meg különösen barátságos lett. Talán a kaland előszele meghozta jókedvét.*
*Nem szánta feltétlenül rossz indulatúnak a nézését, de mivel ő maga sincs híján az egónak, hamar átsiklik a dolgon. Ritkán játssza az uralkodó nő szerepet és ez a "hogy merészelsz a dolgaimba avatkozni, némber" nézése is tova száll. Helyette a gondolatai között felmerül, hogy mit tudhat ez az ember, hogy ennyiféle népet enged fel a hajójára és kordában tudja őket tartani. Két dolog lehetséges, van elegendő pénze, vagy egyáltalán nem próbálja meg fékezni a legénységet, s ha úgy alakul a dolog, akkor az erősb átpenderítheti a kisebbet a korláton, hogy cápa eledel legyen belőle.
Visszafordul a társnője felé, aki meglehetősen jót derül a feltételezésén. Mosolyogva ingatja meg a fejét, s csípőre teszi két kezét, csak hogy kellemesebb legyen ácsorogni. Természetesen nem gondolta komolyan, hogy a tengeri medve ferde hajlammal küszködne, csak jó viccnek szánta, elnézve a férfiak seregét. Ám a hajón bizony a tényleg gyengébb gyengébbik nem, nem merné feltenni csinos kis lábacskáit, ennyi hapsi közé, akik nem éppen úriemberek. Sajnálja, hogy a legtöbb nő, a többi fajból, nem mer lekeverni egy olyan pofont az alkalmatlankodó hímeknek, amitől annak a nyaka ketté törik. Lemondóan sóhajt gondolatai után.
A nő szavaival teljesen egyetért. Éppen ebbe futott bele ő is, egy ork számára az ilyen őrökkel tele tűzdelt város, hamar unalmassá válhat. Hogy magyarázza meg egy városőrnek, hogy nem azért törte be annak a hapsinak az orrát, mert meg akarja ölni, csak játszásiból, évődnek egy kicsit. Ez csak azt szüli, hogy legközelebb azt kell magyaráznia, miért veregette hátba a jó strázsa mestert úgy, hogy az szegény kiköpte a tüdejét. Az erdő ilyenkor jó alternatíva, az állatok bizony komoly ellenfelek tudnak lenni, de néha már nincs szíve farkast kicsinálni, amikor tele vannak a települések olyanokkal akik megérdemelnek, egy anyai sallert.*
-Nekem mindenképpen. Amíg pénz lehet belőle. Voltam már hasonlókon rakodó, persze nem ilyen nagyon. Ott jó volt a társaság, ha érted. *Oldalra dönti a fejét.* A piás matrózok tudnak verekedni, ne hidd hogy nem. *Mosolyodik el, szélesen.*
-Apropó pia, nem gurítunk le valamit, amíg ez a ladik itt vesztegel? *Biccent a Rókalyuk felé, igaz látott pár őrt bevonulni oda, de amíg nem csináltak semmi rosszat, ki bántaná őket?*
-A nevem Yüger. *Nyújtja a kezét a nőstény fel, majd ha amaz beleegyezik a meghívásba, el is indul a kocsma felé. Mi van ma vele? Eddig morcosan kullogott idáig, most meg különösen barátságos lett. Talán a kaland előszele meghozta jókedvét.*
1527. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-04-02 15:37:57
Üzenet elküldve: 2015-04-02 15:37:57
ÚJ
![>Reknar Renor [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/611_ember-elf-felelf-sotetelf_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Plevaen Kadar//
*Reknar a túl sok kísérletezgetéstől kidőlve reggel a nap első sugarai ébresztik fel az udvar kellős közepén. Miután feltápászkodik meglátja a kezében az amulettjét és eszébe jut, hogy mielőtt a fáradságtól kidőlt sikeresen befejezte az utóbbi évének legfontosabb kísérletét hiszen igaz, hogy szinte semmi haszna sincs Plevaen oktatásán kívül de megváltoztatta azt amit a testetlenekről eddig tudott. Egy ideig csak örül a sikerének majd a folytatáson gondolkodik míg nem meglátja Plevaent.*
-Jó reggelt. Képzelje tegnap sikerült befejeznem a kísérletet. Mostantól akármikor átküldhetem Oreket az amulettbe. Így akár már ma befejezhetjük az oktatást. *Mondja el Reknar a jó hírt miközben már természetéből fogva már kezdené az oktatást csak meghallja gyomra korgását.*
-Talán előtte tényleg enni kéne valamit. *Mondja Plavaennak majd elindul vele a Rumos Rókalyuk felé.*
*Reknar a túl sok kísérletezgetéstől kidőlve reggel a nap első sugarai ébresztik fel az udvar kellős közepén. Miután feltápászkodik meglátja a kezében az amulettjét és eszébe jut, hogy mielőtt a fáradságtól kidőlt sikeresen befejezte az utóbbi évének legfontosabb kísérletét hiszen igaz, hogy szinte semmi haszna sincs Plevaen oktatásán kívül de megváltoztatta azt amit a testetlenekről eddig tudott. Egy ideig csak örül a sikerének majd a folytatáson gondolkodik míg nem meglátja Plevaent.*
-Jó reggelt. Képzelje tegnap sikerült befejeznem a kísérletet. Mostantól akármikor átküldhetem Oreket az amulettbe. Így akár már ma befejezhetjük az oktatást. *Mondja el Reknar a jó hírt miközben már természetéből fogva már kezdené az oktatást csak meghallja gyomra korgását.*
-Talán előtte tényleg enni kéne valamit. *Mondja Plavaennak majd elindul vele a Rumos Rókalyuk felé.*
1526. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-04-02 15:33:52
Üzenet elküldve: 2015-04-02 15:33:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Szellemhajó Kincse//
*Nem igazán szokta zavartatni magát, és most se teszi. A nőstény kissé dühös ábrázata teljesen figyelmen kívül hagyja. Még ha esetleg meg is kellett volna várnia, míg az előtte lévő zöldbőrű felbocsájtást nyer a hajóra, ha már idejött, nem fog sorba állni. Arról nem is beszélve, hogy az általa feltett faji kérdés pont hogy őt is érinti. Habár így közelről elnézve a kapitányt, nem éppen annak a fajtának tűnik, aki attól tartana, hogy néhány ork majd felfordulást fog okozni a hajóján.
Követi az irányt amerre a másik a fejével bök, majd meglepetten néz végig a társaságon.*
~Mi ez a fajtúltengés?~ *Arca kissé grimaszba borul a látottakra. Nem mintha pont őt zavarná, de ezt valahogy tényleg nem várta. Az még hagyján, hogy az emberek között jócskán van törpe, de még jó pár ork is, más fajok képviselői is gyarapítják a társaságot.
A grimaszt csak a másik mozdulata tünteti le az arcáról, mire elfolyt egy feltörő nevetést.*
- Gondolod? *Széles, magabiztos mosolyra húzódik a szája. Ki tudja, talán tényleg problémája lehet ezzel a tisztelt kapitánynak? Na, nem mintha nem értene egyet avval, hogy egy szeleburdi kis tündérke vagy egy törékeny elf lányka, akinek csak behúz egyet és máris kilehelte a lelkét, az ne szálljon fel egy hímektől hemzsegő kétes hírű hajóra, de talán ők tudnak magukra vigyázni.
Ismét végignéz a legénység egy részén, és grimaszolva állapítja meg, hogy sokkal több izom lapul kettejükön, mint jó pár matrózon.
Unott arccal fordul el tőlük. Nincs túlzottan lenyűgözve néhányuktól.*
- Keresem, hogy mivel tudnám a legjobban elütni az időt. *Túl nagy az unalom, és túl régóta. Így is jobban szeret az erdőben lenni, de már csak az ital miatt hajlandó betenni a lábát a városokba. Gyomorforgató a folytonos monotonitásuk, és ha bármikor is adódhatna egy kis izgalmas bunyó, már megjelenik a karót nyelt őrség, és gyorsan szétszéleszti a népet.* Mit gondolsz, szerinted megér ez a hajó egy próbát? *Fonja keresztbe a karjait, ismét végignézve a hajón egy kis gyenge mosoly kíséretében. Talán nem kellene a kapitányt is kóstolgatnia, mert még a végén ő lesz az, akit elrugdosnak innen, elvégre itt van velük szemben és mindent hall. De ez a kérdés az ő nyelvén annyit tesz, hogy mire lehet egyáltalán számítani. Ez pedig egy fontos kérdés.*
*Nem igazán szokta zavartatni magát, és most se teszi. A nőstény kissé dühös ábrázata teljesen figyelmen kívül hagyja. Még ha esetleg meg is kellett volna várnia, míg az előtte lévő zöldbőrű felbocsájtást nyer a hajóra, ha már idejött, nem fog sorba állni. Arról nem is beszélve, hogy az általa feltett faji kérdés pont hogy őt is érinti. Habár így közelről elnézve a kapitányt, nem éppen annak a fajtának tűnik, aki attól tartana, hogy néhány ork majd felfordulást fog okozni a hajóján.
Követi az irányt amerre a másik a fejével bök, majd meglepetten néz végig a társaságon.*
~Mi ez a fajtúltengés?~ *Arca kissé grimaszba borul a látottakra. Nem mintha pont őt zavarná, de ezt valahogy tényleg nem várta. Az még hagyján, hogy az emberek között jócskán van törpe, de még jó pár ork is, más fajok képviselői is gyarapítják a társaságot.
A grimaszt csak a másik mozdulata tünteti le az arcáról, mire elfolyt egy feltörő nevetést.*
- Gondolod? *Széles, magabiztos mosolyra húzódik a szája. Ki tudja, talán tényleg problémája lehet ezzel a tisztelt kapitánynak? Na, nem mintha nem értene egyet avval, hogy egy szeleburdi kis tündérke vagy egy törékeny elf lányka, akinek csak behúz egyet és máris kilehelte a lelkét, az ne szálljon fel egy hímektől hemzsegő kétes hírű hajóra, de talán ők tudnak magukra vigyázni.
Ismét végignéz a legénység egy részén, és grimaszolva állapítja meg, hogy sokkal több izom lapul kettejükön, mint jó pár matrózon.
Unott arccal fordul el tőlük. Nincs túlzottan lenyűgözve néhányuktól.*
- Keresem, hogy mivel tudnám a legjobban elütni az időt. *Túl nagy az unalom, és túl régóta. Így is jobban szeret az erdőben lenni, de már csak az ital miatt hajlandó betenni a lábát a városokba. Gyomorforgató a folytonos monotonitásuk, és ha bármikor is adódhatna egy kis izgalmas bunyó, már megjelenik a karót nyelt őrség, és gyorsan szétszéleszti a népet.* Mit gondolsz, szerinted megér ez a hajó egy próbát? *Fonja keresztbe a karjait, ismét végignézve a hajón egy kis gyenge mosoly kíséretében. Talán nem kellene a kapitányt is kóstolgatnia, mert még a végén ő lesz az, akit elrugdosnak innen, elvégre itt van velük szemben és mindent hall. De ez a kérdés az ő nyelvén annyit tesz, hogy mire lehet egyáltalán számítani. Ez pedig egy fontos kérdés.*
1525. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-04-02 14:53:06
Üzenet elküldve: 2015-04-02 14:53:06
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A Szellemhajó Kincse//
*Míg várja a korlátra támaszkodó Kapitány féle férfi válaszát egy erős ásítási hajlam környékezi meg melynek utat is enged, de szolidan kézfejével hárítja azt. Lehet, hogy szeretne a barbár dédapjára hasonlítani, ki még vadan portyázott a sivatagban, de azért ő mégis csak városban nőtt fel és ezzel velejár egyfajta kényszeres illem. Nem akarna ő mindenképpen az ellen küzdeni, hogy nyugodt életet éljen, csak mindenáron az ősöknek akar keresztbe tenni, azért, amiért akarata ellenére még a nagyfaterja idejében ki lett tagadva a törzsből.
Mielőtt komolyabb beszélgetésbe elegyednének a főnökkel egy erős vakkantásra lesz figyelmes. Dühös képet vágva fordítja a fejét az érkező felé, s akkor sem enyhül az ábrázata, amikor meglátja, hogy a hölgyike bőrszíne hasonlatos az övéhez. Habár arca is elég szelíd vonásokkal tűzdelt, mégis csak ork nőnek néz ki. Felvonja egyik szemöldökét a felszólalásra, majd mikor meghallgatta a másikat újra a kapitány felé fordul. Alig észrevehető mosoly ül ki az arcára, majd tűnik tova. Imádja az olyan helyzeteket, ahol elkerülhetetlen a balhé, ahol megszólít egy nyikhajt, s belé fojtva a szót elverheti azt, pláne ha még társra is talál, de most ez nem lenne jó ötlet, elkalapálni egy fickót a legénysége előtt, nem szerencsés.*
- Nem úgy tűnik, földim. *Fejével a felsereglő népes társaság felé biccent, melyet jócskán gyarapítnak orkok is.* Ha velük nincs gondja, velünk se lesz. Kivéve ha... *Ajkába harap, s kezével cukorfalat legyintő mozdulatot tesz, utalva ezzel arra, hogy a férfi a pasi hajón utazna inkább, mint a szép lányok körében. Odafordul új ismeretségéhez, relatíve.*
- Mi járatban? *Kérdi egyszerűen, nem attól fél, hogy a nő a helyére pályázna a hajón, már ha felengedi a férfi, csak olyan ritkán látni hasonszőrű aranyoskát.*
*Míg várja a korlátra támaszkodó Kapitány féle férfi válaszát egy erős ásítási hajlam környékezi meg melynek utat is enged, de szolidan kézfejével hárítja azt. Lehet, hogy szeretne a barbár dédapjára hasonlítani, ki még vadan portyázott a sivatagban, de azért ő mégis csak városban nőtt fel és ezzel velejár egyfajta kényszeres illem. Nem akarna ő mindenképpen az ellen küzdeni, hogy nyugodt életet éljen, csak mindenáron az ősöknek akar keresztbe tenni, azért, amiért akarata ellenére még a nagyfaterja idejében ki lett tagadva a törzsből.
Mielőtt komolyabb beszélgetésbe elegyednének a főnökkel egy erős vakkantásra lesz figyelmes. Dühös képet vágva fordítja a fejét az érkező felé, s akkor sem enyhül az ábrázata, amikor meglátja, hogy a hölgyike bőrszíne hasonlatos az övéhez. Habár arca is elég szelíd vonásokkal tűzdelt, mégis csak ork nőnek néz ki. Felvonja egyik szemöldökét a felszólalásra, majd mikor meghallgatta a másikat újra a kapitány felé fordul. Alig észrevehető mosoly ül ki az arcára, majd tűnik tova. Imádja az olyan helyzeteket, ahol elkerülhetetlen a balhé, ahol megszólít egy nyikhajt, s belé fojtva a szót elverheti azt, pláne ha még társra is talál, de most ez nem lenne jó ötlet, elkalapálni egy fickót a legénysége előtt, nem szerencsés.*
- Nem úgy tűnik, földim. *Fejével a felsereglő népes társaság felé biccent, melyet jócskán gyarapítnak orkok is.* Ha velük nincs gondja, velünk se lesz. Kivéve ha... *Ajkába harap, s kezével cukorfalat legyintő mozdulatot tesz, utalva ezzel arra, hogy a férfi a pasi hajón utazna inkább, mint a szép lányok körében. Odafordul új ismeretségéhez, relatíve.*
- Mi járatban? *Kérdi egyszerűen, nem attól fél, hogy a nő a helyére pályázna a hajón, már ha felengedi a férfi, csak olyan ritkán látni hasonszőrű aranyoskát.*
1524. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-04-02 14:22:51
Üzenet elküldve: 2015-04-02 14:22:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Szellemhajó Kincse//
*Az egyik most érkező szekérről egy méretes zöldbőrű nőstény pattan le, majd jó dinamikus léptekkel megindul a hajók irányába, csak hogy felmérhesse, hogy pontosan mik is vannak errefelé. Nem volt nagy ördöngösség eddig elhozatnia magát. Kaja. A kaja mindenre megoldás. Némi sült hús és még két frissen fogott döglött nyúl mindent megold. Kár értük, de bármikor szerez magának újat.
Az egyik még megmaradt húsdarabját majszolva éri el a hajócsoportosulásokat, majd néz végig rajtuk. Az egyik jókora hajóra épp nagy erővel megy a felrakodás. Biztos ez lehet az a fatákolmány, aminek a toborzóplakátját látta a legutóbbi kocsmában. Az a papírfecni most is nála van valahol jó gyűrötten, de még nem kiabál el semmit.
Még egyszer végignéz a nagy hajón, majd méregzöld íriszei megakadnak két alakon. Az egyik minden bizonnyal a kapitány lehet. Hát, őszintén megvallva ennél rosszabbra számított. A másik illető már inkább ad nagyobb okot az kíváncsiságára. Nem sok másik faj büszkélkedhet a rájuk jellemző zöld bőrszínnel, így nagy az esély, hogy fajtája bélibe botlott.
Érdeklődve dől neki az egyik épületnek, tovább falatozva, onnan figyeli a két alakot. Közben tekintete el-elvándorol a hordók és a többi rakomány irányába is.*
- Egy hordót azért ide is guríthatnának… *Mormogja két falat között.*
~Kár azért a jó kis piáért.~ *Bár amekkora szerencséje van, biztos csak ivóvíz lenne azokban a hordókban. De azért nem rossz eljátszania fejben, ahogy hátulról leüti az egyik puhányt, és szépen elgurítja a hordót az egyik eldugottabb sarokig.
A gondolat nem kicsit hívogató, úgyhogy inkább csak gyorsan megrázza a fejét, és megindul a két társalgó felé.*
- Hé! *Vakkant oda, ahogy már csak néhány lépés távolságra van tőlük.* Van valami kifogás az orkok ellen? *Inkább a nősténynek címezi a kérdést, ahogy odaér hozzájuk, próbálva minél normálisabb hangnemet megütni egy ártalmatlan kérdés erejéig. Ő még nem tudja, hogy megéri-e az út, bár az biztos, hogy már tényleg halálra unja magát. Még egy nagy falatot harap a kezében tartott húsdarabból, aztán már figyelmével tényleg teljes mérték a két alakra koncentrál.*
*Az egyik most érkező szekérről egy méretes zöldbőrű nőstény pattan le, majd jó dinamikus léptekkel megindul a hajók irányába, csak hogy felmérhesse, hogy pontosan mik is vannak errefelé. Nem volt nagy ördöngösség eddig elhozatnia magát. Kaja. A kaja mindenre megoldás. Némi sült hús és még két frissen fogott döglött nyúl mindent megold. Kár értük, de bármikor szerez magának újat.
Az egyik még megmaradt húsdarabját majszolva éri el a hajócsoportosulásokat, majd néz végig rajtuk. Az egyik jókora hajóra épp nagy erővel megy a felrakodás. Biztos ez lehet az a fatákolmány, aminek a toborzóplakátját látta a legutóbbi kocsmában. Az a papírfecni most is nála van valahol jó gyűrötten, de még nem kiabál el semmit.
Még egyszer végignéz a nagy hajón, majd méregzöld íriszei megakadnak két alakon. Az egyik minden bizonnyal a kapitány lehet. Hát, őszintén megvallva ennél rosszabbra számított. A másik illető már inkább ad nagyobb okot az kíváncsiságára. Nem sok másik faj büszkélkedhet a rájuk jellemző zöld bőrszínnel, így nagy az esély, hogy fajtája bélibe botlott.
Érdeklődve dől neki az egyik épületnek, tovább falatozva, onnan figyeli a két alakot. Közben tekintete el-elvándorol a hordók és a többi rakomány irányába is.*
- Egy hordót azért ide is guríthatnának… *Mormogja két falat között.*
~Kár azért a jó kis piáért.~ *Bár amekkora szerencséje van, biztos csak ivóvíz lenne azokban a hordókban. De azért nem rossz eljátszania fejben, ahogy hátulról leüti az egyik puhányt, és szépen elgurítja a hordót az egyik eldugottabb sarokig.
A gondolat nem kicsit hívogató, úgyhogy inkább csak gyorsan megrázza a fejét, és megindul a két társalgó felé.*
- Hé! *Vakkant oda, ahogy már csak néhány lépés távolságra van tőlük.* Van valami kifogás az orkok ellen? *Inkább a nősténynek címezi a kérdést, ahogy odaér hozzájuk, próbálva minél normálisabb hangnemet megütni egy ártalmatlan kérdés erejéig. Ő még nem tudja, hogy megéri-e az út, bár az biztos, hogy már tényleg halálra unja magát. Még egy nagy falatot harap a kezében tartott húsdarabból, aztán már figyelmével tényleg teljes mérték a két alakra koncentrál.*
1523. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-04-02 12:58:30
Üzenet elküldve: 2015-04-02 12:58:30
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A Szellemhajó Kincse//
*Hosszú út áll mögötte, de megérkezik a kikötőbe. A tengeri szél lágyan meglebbenti fekete hajzuhatagát, hegyes füleinek vége is beleremeg az óceán erős leheletébe.
Magasba nyújtja karjait, s jobb kezével megfogja baljának ujjait, lábujjhegyre emelkedik, s rugózik párat. Nyújtózkodása végeztével előrébb sétál és végigtekint a hajókon. Megigazítja pallosát, szemei vizslatóan cikáznak, jobbról ballra és fordítva. Egyszerű kicsiny szállítóhajók, ladikok, mintha még tutaj is lett volna.
Egyik sem nyeri el a tetszését, már feladná a keresést, s beülne meginni egy jó üveg rumot a helyi kocsmába, amikor érces hangot hall háta mögül, messziről. Kíváncsian megfordul, hogy mi lehet ez a csürhe, amit annyira hajtani kell, mint a birkákat.
S ekkor tárul szeme elé a roppant Révész. Méretei alapján legalább kétszáz matrózt bír. Yüger szája enyhe résre nyílik a csodálattól. Ritka olyan dolog van ami lenyűgözi, de ez a hatalmas hajó kikényszeríti belőle a csodálkozást. Szemei szokásosnál nagyobbra nyitottak, s ragyognak, ahogy a nap szikrái visszaverődnek róla. Ha itt nincs neki való munka, akkor sehol.
Új erőre kapva, gyorsított léptekkel sétál a fregatthoz. Lassít annak oldalában, majd feltekint az immár teljes pompával elé tornyosuló hajóra. Egészen felkell szegnie fejét, hogy ilyen közelről a tetejéig lásson, ahol feltehetően a kapitány könyököl a korlátnál. Egy fél mosolyt villant fel, majd az eszébe ötlő első szavakat hangosan fel is üvölti.*
-Kapitány, oh kapitányom! *Szavait egy laza intéssel is megtoldja, majd egyenesen a férfinak intézi minden kínját, nem szórakozik alattvalókkal.*
-El kél-e a vitorlásodon Wegtoren Wargja? *Büszke a címére, de még mennyire hogy az, igaz nem Wegtorenben szerezte, de mivel onnan származik ez ragadt rá. A későbbiekben, ha a férfi nem vágja ki a szűrét, elbeszélgethetnek a munkáról, hogy miféle és hova szándékszik sodródni ez a csónak. Ahogy elnézi a legénységet, nem szűkölködnek faji sokaságban, tehát ork mivolta nem lehet indok az elkergetésre.*
*Hosszú út áll mögötte, de megérkezik a kikötőbe. A tengeri szél lágyan meglebbenti fekete hajzuhatagát, hegyes füleinek vége is beleremeg az óceán erős leheletébe.
Magasba nyújtja karjait, s jobb kezével megfogja baljának ujjait, lábujjhegyre emelkedik, s rugózik párat. Nyújtózkodása végeztével előrébb sétál és végigtekint a hajókon. Megigazítja pallosát, szemei vizslatóan cikáznak, jobbról ballra és fordítva. Egyszerű kicsiny szállítóhajók, ladikok, mintha még tutaj is lett volna.
Egyik sem nyeri el a tetszését, már feladná a keresést, s beülne meginni egy jó üveg rumot a helyi kocsmába, amikor érces hangot hall háta mögül, messziről. Kíváncsian megfordul, hogy mi lehet ez a csürhe, amit annyira hajtani kell, mint a birkákat.
S ekkor tárul szeme elé a roppant Révész. Méretei alapján legalább kétszáz matrózt bír. Yüger szája enyhe résre nyílik a csodálattól. Ritka olyan dolog van ami lenyűgözi, de ez a hatalmas hajó kikényszeríti belőle a csodálkozást. Szemei szokásosnál nagyobbra nyitottak, s ragyognak, ahogy a nap szikrái visszaverődnek róla. Ha itt nincs neki való munka, akkor sehol.
Új erőre kapva, gyorsított léptekkel sétál a fregatthoz. Lassít annak oldalában, majd feltekint az immár teljes pompával elé tornyosuló hajóra. Egészen felkell szegnie fejét, hogy ilyen közelről a tetejéig lásson, ahol feltehetően a kapitány könyököl a korlátnál. Egy fél mosolyt villant fel, majd az eszébe ötlő első szavakat hangosan fel is üvölti.*
-Kapitány, oh kapitányom! *Szavait egy laza intéssel is megtoldja, majd egyenesen a férfinak intézi minden kínját, nem szórakozik alattvalókkal.*
-El kél-e a vitorlásodon Wegtoren Wargja? *Büszke a címére, de még mennyire hogy az, igaz nem Wegtorenben szerezte, de mivel onnan származik ez ragadt rá. A későbbiekben, ha a férfi nem vágja ki a szűrét, elbeszélgethetnek a munkáról, hogy miféle és hova szándékszik sodródni ez a csónak. Ahogy elnézi a legénységet, nem szűkölködnek faji sokaságban, tehát ork mivolta nem lehet indok az elkergetésre.*
1522. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-04-02 12:19:06
Üzenet elküldve: 2015-04-02 12:19:06
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 324
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 324
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
// Kikötői kaland //
*Társai közül talán Salanel az, aki a legátlagosabb külsővel bír. Egyrészt nem nőnemű, vagyis a kíváncsiskodó férfiszemeket nem vonja magára (legalábbis nagyon reméli). Öltözéke, kinézete alapján egy átlagos utazónak, vadásznak tűnhet egyszerű ruháival, loncsos hajával és persze íjával és nyílvesszőivel. Egyszer járt már ebben a kikötőben, így ha ismerősnek nem is mondható a környéken, legalább eltévedni nem fog. Ethea mellé osztották párba, de ez nem jelenti azt, hogy végig trécselik az utat. Aki ismeri a félvért, az jól tudja, hogy nem az ő stílusa, de úgy tűnik társáé sem, szerencsére. Ittlétük valós célját csak a négy felderítő tudhatja, Salanel pedig úgy viselkedik, hogy ez ne is derülhessen ki a kikötői tömeg számára. Átlagos utazóként halad hátasával, épp csak annyira nézi meg a szembejövőket, amennyire azt egy átlagos járókelő szokta, kerüli a feltűnést. Nem is nehéz feladat ez, hiszen az egyszerű matrózok, a részeges kocsmatöltelékek, piaci árusok, távolról érkező kereskedők nem érdeklik a csapatot. Olyanok után kutatnak, akik értékekkel teli helyre vezethetik őket. Közben persze Ethea jelzéseit is figyeli, aki szintén lehetséges áldozatok után kutat. Egyelőre ez a terepszemle ideje, ha sikerült célpontot választani, jöhet az akció.*
*Társai közül talán Salanel az, aki a legátlagosabb külsővel bír. Egyrészt nem nőnemű, vagyis a kíváncsiskodó férfiszemeket nem vonja magára (legalábbis nagyon reméli). Öltözéke, kinézete alapján egy átlagos utazónak, vadásznak tűnhet egyszerű ruháival, loncsos hajával és persze íjával és nyílvesszőivel. Egyszer járt már ebben a kikötőben, így ha ismerősnek nem is mondható a környéken, legalább eltévedni nem fog. Ethea mellé osztották párba, de ez nem jelenti azt, hogy végig trécselik az utat. Aki ismeri a félvért, az jól tudja, hogy nem az ő stílusa, de úgy tűnik társáé sem, szerencsére. Ittlétük valós célját csak a négy felderítő tudhatja, Salanel pedig úgy viselkedik, hogy ez ne is derülhessen ki a kikötői tömeg számára. Átlagos utazóként halad hátasával, épp csak annyira nézi meg a szembejövőket, amennyire azt egy átlagos járókelő szokta, kerüli a feltűnést. Nem is nehéz feladat ez, hiszen az egyszerű matrózok, a részeges kocsmatöltelékek, piaci árusok, távolról érkező kereskedők nem érdeklik a csapatot. Olyanok után kutatnak, akik értékekkel teli helyre vezethetik őket. Közben persze Ethea jelzéseit is figyeli, aki szintén lehetséges áldozatok után kutat. Egyelőre ez a terepszemle ideje, ha sikerült célpontot választani, jöhet az akció.*
1521. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-04-02 09:48:53
Üzenet elküldve: 2015-04-02 09:48:53
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
// Kikötői kaland //
*Harath válaszreakciójára csak megforgatja a szemeit. Nem is igazán érti, mi baja van a másiknak, hiszen semmi rosszat nem tett, nem mondott, csak kérte, hogy érthetően beszéljen. De hát jól van, ha majd a félvérű leckét akar adni, megteszi. Ez úgy is a jövő zenéje, elválik, hogy mi lesz vele.
Elindulnak végre, és a leosztás szerint Salanel, a másik félvér mellé léptet világos barna lovával. A Shauri-Harath párossal ellentétben ő koránt sem szándékozik eljátszani Salanel párját. Már csak azért sem, mert túl átlátszó lenne ugyanaz a trükk. Majd improvizálnak valamit, ha erre lesz szükség. Addig is, inkább figyel. Mindenre és mindenkire.
Bár klánsignumot nem visel, hiszen még hivatalosan be sem fogadták a törzsbe, azért az lerí róla, hogy harcos, és ezt a mivoltát nem is óhajtja titkolni. Hiszen éppen ez is lehet egy álca. Ha őrséget lát, nem süti le a szemét, nem kapja el tekintetét, vagy fordítja el hirtelen a fejét. Leginkább semmi feltűnőt nem tesz, hiszen ez a normális. Akinek nincs félnivalója, az úgy is viselkedik. Csak az sunnyog, aki tilosban jár.
Persze, túl sokáig sem időzik tekintete senkin sem, inkább csak átfut a pillantás, hogy aztán odébb is álljon. Megnéz egy alakot, kinek köpenye szakadozott, alóla mégis fényes fegyver bukkan elő. Na ő biztosan valami orgyilkos, de legalább is nincs tiszta útja. A másik oldalra pillantva, egy másik férfi siet tova, hóna alatt néhány pergamen. Apró biccentéssel jelez Salanelnek, hogy pillantson csak arra felé ő is. De nem bámulja sokáig. Gazdag kereskedő nyitott kocsija mellett lovagolnak el, s Ethea figyelmét nem kerüli ki a mozdulat, mellyel a zsíros férfiú egy közeli nem túl kopott épület felé int. Épp csak futólag néz arra, de már pillant is tovább. Őrjárat bukkan fel a sarkon, hat fegyveres kettesével. A smaragdok végig siklanak rajtuk is. Magasabb, sötétbarna hajú, és sötét íriszű, fiatal férfi az utolsó, dárdáját vállának támasztja. Pillantásuk összeakad, és a férfi rákacsint Etheára.
A lány, mintha vevő lenne az incselkedésre, kifordul a nyeregben, és utána pillant, de aztán az őrök csapata eltűnik egy újabb fordulóban, s ő visszafordulhat.
Így haladnak előre a kikötő utcáin, egymás mellett lovagolva Salanellel, szótlanul. Ha minden kötél szakad, akkor legfeljebb a bátyjának fogja vallani a félelfet. A családi kapocs mindjárt terelő momentum is lehet.*
*Harath válaszreakciójára csak megforgatja a szemeit. Nem is igazán érti, mi baja van a másiknak, hiszen semmi rosszat nem tett, nem mondott, csak kérte, hogy érthetően beszéljen. De hát jól van, ha majd a félvérű leckét akar adni, megteszi. Ez úgy is a jövő zenéje, elválik, hogy mi lesz vele.
Elindulnak végre, és a leosztás szerint Salanel, a másik félvér mellé léptet világos barna lovával. A Shauri-Harath párossal ellentétben ő koránt sem szándékozik eljátszani Salanel párját. Már csak azért sem, mert túl átlátszó lenne ugyanaz a trükk. Majd improvizálnak valamit, ha erre lesz szükség. Addig is, inkább figyel. Mindenre és mindenkire.
Bár klánsignumot nem visel, hiszen még hivatalosan be sem fogadták a törzsbe, azért az lerí róla, hogy harcos, és ezt a mivoltát nem is óhajtja titkolni. Hiszen éppen ez is lehet egy álca. Ha őrséget lát, nem süti le a szemét, nem kapja el tekintetét, vagy fordítja el hirtelen a fejét. Leginkább semmi feltűnőt nem tesz, hiszen ez a normális. Akinek nincs félnivalója, az úgy is viselkedik. Csak az sunnyog, aki tilosban jár.
Persze, túl sokáig sem időzik tekintete senkin sem, inkább csak átfut a pillantás, hogy aztán odébb is álljon. Megnéz egy alakot, kinek köpenye szakadozott, alóla mégis fényes fegyver bukkan elő. Na ő biztosan valami orgyilkos, de legalább is nincs tiszta útja. A másik oldalra pillantva, egy másik férfi siet tova, hóna alatt néhány pergamen. Apró biccentéssel jelez Salanelnek, hogy pillantson csak arra felé ő is. De nem bámulja sokáig. Gazdag kereskedő nyitott kocsija mellett lovagolnak el, s Ethea figyelmét nem kerüli ki a mozdulat, mellyel a zsíros férfiú egy közeli nem túl kopott épület felé int. Épp csak futólag néz arra, de már pillant is tovább. Őrjárat bukkan fel a sarkon, hat fegyveres kettesével. A smaragdok végig siklanak rajtuk is. Magasabb, sötétbarna hajú, és sötét íriszű, fiatal férfi az utolsó, dárdáját vállának támasztja. Pillantásuk összeakad, és a férfi rákacsint Etheára.
A lány, mintha vevő lenne az incselkedésre, kifordul a nyeregben, és utána pillant, de aztán az őrök csapata eltűnik egy újabb fordulóban, s ő visszafordulhat.
Így haladnak előre a kikötő utcáin, egymás mellett lovagolva Salanellel, szótlanul. Ha minden kötél szakad, akkor legfeljebb a bátyjának fogja vallani a félelfet. A családi kapocs mindjárt terelő momentum is lehet.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5256-5275