*A kikötőben minden nap nyüzsögnek az emberek, elfek, törpék, és egyéb teremtmények, melyek épp indulnak, vagy éppen most érkeztek, esetleg egy-egy üzletet próbálnak nyélbe ütni. Ez a nyüzsgés azonban rendszerint éjjelre alábbhagy, ilyenkor már csak a jókedvű (és általában részeg) matrózok hangja hallatszik egy-egy hajóról. Ma éppen egy vidám nóta hangzik az egyik jól megrakott kereskedőhajóról, amelyről egy alak látszik kisuhanni az árnyékban. Egy csuklyás alak sétál végig viszonylag sebesen a hajók mellett, miközben végigsimít az erszényén, és még inkább újonnan szerzett szablyáján. Mindkettő ajándék volt a hajó kapitányától, aki idehozta őt a hajóján. Az aranyat a fájdalommentes halálért cserébe ajánlotta föl, és bár Caletnia (mert ő volt a csuklyás alak) ilyenbe nem szokott belemenni, ezúttal rá volt szorulva a pénzre, így gyors halálban részesítette a kapitányt. A férfi másik kívánsága az volt, hogy holttestét tengerészhez méltón a tengerbe vessék, ezért egy kalózszablyát ajánlott fel.
~ Nem mai darab, azonban ölni még mindig lehet vele. Valaha egy kalózkapitányé volt, aki a bandájával megtámadta a hajónkat. A támadást visszavertük, a kalózkapitányt én magam öltem meg, a szablyáját pedig egyfajta szerencsehozó ereklyeként tartom magamnál. ~
Caletnia ennél pontosabban nem tudta felidézni a szavait, mindenesetre belement ebbe az üzletbe is. Leginkább azért, mert valószínűleg mindenképp a tengerbe dobta volna a hullát, hiszen ha a hajón hagyja, azzal a lebukást kockáztatja. A kapitány pedig felhívta a figyelmét egy fegyverre a falon. Mivel az egyetlen fegyvere egy öreg kés volt, természetesen leemelte a falról a fegyvert, miután a kapitányt és a régi kést a tengerbe vetette. Így most van pénze, és igazi fegyvere is. Talán mégsem jött ki olyan rosszul ebből az alkuból. Azonban hiányzott neki mégis a legfontosabb dolog, a kínzás. Hogy hallja a kapitány fájdalmas nyöszörgését, amint összekötött kezekkel és lábakkal, és kendővel betömött szájjal szenved az öreg, csorba késtől. Azonban semmi sincs veszve, hosszú az éjszaka, talán akad még valaki, akin újonnan szerzett görbeélű szablyáját próbálhatja ki. Igaz, ami igaz, biztosan hasznosabb eszköz lesz, mint az a régi kés, amit a kapitány szívébe döfött mielőtt a vízbe lökte.*