//Találkozások//
*Karba font kézzel áll, némileg hátradől a beszélgetések folyamán. S csak úgy záporoznak a szavak, s nem vele egyetértőket. Oh, még véletlenül sem. Ellenkeznek vele. Vele! Kicsit hitetlenkedve hallgatja az egy hatoddal ezelőtti szerény kis Vakarékot. Eleinte el sem jutnak hozzá szavak, amiket hall, még le van maradva, hogy kinyitotta a száját felé.
Mily régen is volt, hogy ellenkeztek vele…
Valójában ilyen sose volt még, legfeljebb ő ellenkezett a Kapitánnyal, vagy a többiekkel, s vagy sikerült elérnie amit akart, vagy nem. De akkor bevágta a hisztit, mintha azzal bármikor bárki is eltudna bármit is érni. Pedig mennyiszer próbálkozott már, általában eredménytelenül. S ezután jön még Leon szavai is.*
- Hé, hé, hé. *Emeli fel egyik kezét, hogy elejét vegye a további szavaknak.* - Na vegyük, sorba. Egy, *S fordul Vakarék felé.* - a szajha nem csak pajzándkodni képes. *Vigyorodik el.*
- Szegénykém, milyen kicsinyke lehet a fantáziád, bár egy kúriában mégis mi ragadhatott volna rád. *Élcelődik a lánnyal, s közben feje tetején a haját kócolja össze.* - Nem, képes anélkül meglopni az embereket, hogy le kéne feküdniük. Elég ha csak illegeti magát, s ezek az ostobák. *S ezzel megütögeti a mellette álló Rőtest.* - Ha már női ildomokat látnak, ledobják a gatyájukat. *Vonja meg újra a vállát.*
- Aztán. *Elhallgat egy pillanatra. Fogalma sincs, hogy mit mondtak neki az előbb, de próbálja kikövetkeztetni a dolgokat.
~Miket mondhatott még ezen kívül?~
Réved el magában az egykori kalóz. De Leon szavai eszébe jutatják. Az imént még értelmesen nézett rájuk, de most, mintha idiótákat szemlélne. Meg sem tud szólalni, megteszi ezt helyette Rőtes.*
- Megvan, hogy miért foglak tartani! *Derül fel, s vigyorogva fordul az éjszakában a férfi felé.* - Nem lesz más fegyver csak a két ököl, láb, esetleg a fejek. Mondanám, hogy nem lesz rajtuk semmi, de a legtöbb prűd nem vállalná be. *Húzza el a száját.* - Így marad a főkötő. Egy ketrecbe két férfi csak a saját erejére támaszkodhat. Ha bárki kívülről bárhogy segít nekik, kizárjuk, kiesik, s nem nyer. Kell belépő, legfeljebb öt arany az nem sok. *Vonja meg újra a vállát.* - Nyeremény sem ártana azoknak az idiótáknak, ha már szétverik a fejüket. Száz aranyra gondoltam. Azzal ellesznek hajnalig a Rumosba. Becsületet meg Te, drága Naiv ne keress a Kikötőbe, de se az életben, mert az nincs. No mi is volt még?
*Gondolkozik el újra, miközben megfordul, s elindul a hajó felé. Egy intéssel jelzi csak, hogy kövessék.*
- Ha minden jól megy, akkor nem kell járnunk a Kikötőbe vendégekért, mert a pletyka elterjed magától is. De mintha másodszámú Vöröskének lett volna valamilyen ötlete valamilyen festékes ismertetőjegyekről. Ráfessük a hajóra egy szimbólumot, mely csak a miénk. *Valahogy ez emlékeztetni az egyen tetoválásukra, melyet a Kapitány varrattatott rájuk.*
- De nem mondom, a fogadóbizottság jó ötlet. Vállalod? *Sandít át a válla fölött a lányra.* - Ha már a te ötleted volt. *Vonja meg újra a vállát.*
- Ha van még valami mondjátok, ha nincs, akkor munkára, bár nem hinném, hogy ma már bárki is jönne, de azért reménykedjünk. Legfeljebb ha nem jön össze, kihajózunk. *Adja be másodlagos tervét, ha túl forró lenne a talajuk már a Kikötőben.*