Archívum - Arthenior - Templom
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 205 (4081. - 4100. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Gombernyő Mërulon [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9869_tunder_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4103-4122
4100. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-10-07 19:11:27
Üzenet elküldve: 2019-10-07 19:11:27
Rang: Játékos
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kutatómunka//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az vezérli, hogy beleköphessen annak a sunyi kis tündérnek a levesébe, hogy beleszarhasson a palacsintájába és felkínálja porcukorral és kis virággal. Reggelire. Nem a bosszú vezérli, semmi olyan nem történt, amiért bosszút kellene állnia, egyszerűen csak mert unatkozik.
A templomkerben már áll a szőr a hátán, amikor pedig be kell mennie az épületbe, izzad, mint szajha a gyóntatószéken. Kurva templomok. De ha itt találja meg, amit keres, akkor ide jön. Vagyis a könyvtárba, ahol már sokkal jobban érzi magát a szentségektől távol.
Páncélban furcsán mutathat a könyvek között, de egy alkalmas helyen leteszi a pajzsot, még a pallost is lecsatolja a hátáról, lehúzza a vaskesztyűket és úgy megy be a polcok közé.*
- Mi is volt a hely neve? *Gondolkodik mormogva, miközben igyekszik leszűkíteni a lehetségesen információt nyújtó könyvek számát. Kurva sok könyv van és neki nincs túl sok ideje. Meg nem is akar tovább itt lenni, mint szükséges.*
- Holdvégbél. *Zsolozsmázza féloldalas mosollyal egész halkan, hogy csak az értheti, aki közvetlen mellette áll.*
- Hé, van itt valaki aki tud segíteni? Egy Arthenior környéki kúriát keresek, az a neve, hogy Holdvégb... *Harapja el a mondatot.* Holdvég, igen, Holdvég. Ez a neve. Nemesek voltak, régi család. *Mosolyodik el magába fojtva a nevetést.*
- Egy régi barátom élt ott vagy tíz éve, együtt kalandoztunk, de elszakított bennünket egymástól a sors. Szeretném meglátogatni vagy legalább a sírját megtalálni, hogy ihassak vele egyet a régi időkre vagy leróhassam tiszteletem az emléke előtt. ~ Meg, hogy beleszarhassak a tündér palacsintájába. ~ *Teszi hozzá gondolatban. Reméli, hogy az egyik csuhás tud neki segíteni a könyvek között, vagy legalább a lehetséges térképekra vagy helyrajzokra rámutatni. Ha artheniori valóban a kúria, akkor itt meg kell, hogy találja vagy legalábbis egy említést róla. Türelmesen vár, hátha kap segítséget.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az vezérli, hogy beleköphessen annak a sunyi kis tündérnek a levesébe, hogy beleszarhasson a palacsintájába és felkínálja porcukorral és kis virággal. Reggelire. Nem a bosszú vezérli, semmi olyan nem történt, amiért bosszút kellene állnia, egyszerűen csak mert unatkozik.
A templomkerben már áll a szőr a hátán, amikor pedig be kell mennie az épületbe, izzad, mint szajha a gyóntatószéken. Kurva templomok. De ha itt találja meg, amit keres, akkor ide jön. Vagyis a könyvtárba, ahol már sokkal jobban érzi magát a szentségektől távol.
Páncélban furcsán mutathat a könyvek között, de egy alkalmas helyen leteszi a pajzsot, még a pallost is lecsatolja a hátáról, lehúzza a vaskesztyűket és úgy megy be a polcok közé.*
- Mi is volt a hely neve? *Gondolkodik mormogva, miközben igyekszik leszűkíteni a lehetségesen információt nyújtó könyvek számát. Kurva sok könyv van és neki nincs túl sok ideje. Meg nem is akar tovább itt lenni, mint szükséges.*
- Holdvégbél. *Zsolozsmázza féloldalas mosollyal egész halkan, hogy csak az értheti, aki közvetlen mellette áll.*
- Hé, van itt valaki aki tud segíteni? Egy Arthenior környéki kúriát keresek, az a neve, hogy Holdvégb... *Harapja el a mondatot.* Holdvég, igen, Holdvég. Ez a neve. Nemesek voltak, régi család. *Mosolyodik el magába fojtva a nevetést.*
- Egy régi barátom élt ott vagy tíz éve, együtt kalandoztunk, de elszakított bennünket egymástól a sors. Szeretném meglátogatni vagy legalább a sírját megtalálni, hogy ihassak vele egyet a régi időkre vagy leróhassam tiszteletem az emléke előtt. ~ Meg, hogy beleszarhassak a tündér palacsintájába. ~ *Teszi hozzá gondolatban. Reméli, hogy az egyik csuhás tud neki segíteni a könyvek között, vagy legalább a lehetséges térképekra vagy helyrajzokra rámutatni. Ha artheniori valóban a kúria, akkor itt meg kell, hogy találja vagy legalábbis egy említést róla. Türelmesen vár, hátha kap segítséget.*
4099. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-10-06 11:22:02
Üzenet elküldve: 2019-10-06 11:22:02
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
*Miután elhagyja a fogadót, felkanyarítja a fejére a kendőt és megteszi a már jól ismert útvonalat, léptei gyorsak és nem restell minden saroknál körbenézni. Nem telik bele sok időbe és máris ismét meglátja a faragott sziklákból emelt, tiszteletet parancsoló építményt. Kicsit lassabb tempóra váltva besétál a nyitott kapukon, hogy odabent leoldja a fejéről, az eddig számára biztonságérzetet adó leplet. A templom most sem üres, halk motyogás tölti be a teret, ő pedig a fal mentén lassan eljut a könyvtárhoz vezető lépcsőig. Itt mielőtt tovább menne, előkap egy varázsitalt és megissza. ~Csak egy kis segítség. ~ Halk léptekkel veszi az akadályt, majd meg is pillantja a kör alakú termet. Érkeztére a közelében lévő asztalok felől néhány csuklyás alak felé veti a tekintetét, ő pedig megtorpan, azt az egyet keresve a szemével, aki legutóbb is felvilágosítást adott számára. De nem leli.
~Ezek mind annyira egyformák. ~ Harap az alsó ajkába, még szerencse, hogy az felismeri és némi pakolás után odasétál hozzá. A hangja már ismerős számára, ebből meg tudja állapítani, hogy igen, ugyan az a szerzetes áll előtte, mint, akivel a minap szerencséje volt itt összefutni.*
-Hát visszajöttél. Kérlek, kövess. *Mutat a lépcső felé, majd megindulnak, hogy a templom falai között bővítsék a suttogás zenei hangjait. A férfi megmutatja neki az oltárt, ami a templom ékessége, magasztos építményét, és mesél neki egy istennőről, aki fizikumában is hatalmas és a kelő nappal küldi szilaj bástyáit tanainak hirdetésére.*
-Az arra érdemeseknek pedig hang vagy fény formájában meg is jelenik és a sötétség óráiban segítséget nyújt számukra. *Taglalja tovább, majd ismét a könyvtárban találják magukat, ahol felnyit előtte egy varázslatokkal tűzdelt pergament. Ahogy telik az idő, egészen szépen összeáll a lány fejében a kép Eeyr istennőről és tanokról, amelyeket képvisel, a szerzetes pedig átad neki egy pergament, amit a minap éjszaka készített arra az esetre, ha valóban visszatérne, ígéretéhez híven.*
-Mindig szívesen fogadjuk azokat, akik Eeyr kegyeire áhítoznak. * A figyelmességet szépen megköszöni és Mesélő (Meia) kezébe csúsztat 10 aranyat.
Valahogy ugyanis szeretné honorálni a szerzetes fáradozásait, az elteszi, mondván minden adományt szívesen fogadnak. Ezt követően a férfi elköszön, mert menne a dolgára, így May nem is tartóztatja tovább, nagyon hálás neki mind a két tartalmas napért, amit ezen a csodálatos és varázslattal teli helyen eltölthetett. Még odafenn megtorpan egy pillanatra, és leül az oltárhoz egyik közelebb eső padra, a közelében nemigen vannak, de látta, hogy szokták ezt csinálni, összegörnyed, és ujjait szorosan összefonja, a zöld oltárt bámulva.*
-Tudom, hogy még nem ismersz annyira, és nem igen volt szerencsénk találkozni és talán nem is szereted, ha mindjárt az elején kérnek tőled, a nélkül, hogy bármit is tettek volna a nevedben. De szeretném… szeretném elmondani a kérésem, mert nem biztos, hogy a közeljövőben lesz szerencsém a templomodban az oltárodhoz járulni. Csak egy kérésem lenne, úgy érzem, ez most mindennél fontosabb. *Nyel egy nagyot, majd suttogva folytatja.*
-Kérlek tartsd meg épségben és egészségben az én lovagomat. *Nyúl a nyaklánc után és simítja meg az egyik ujjával.*
-Biztos most azt gondolod, hogy ilyen apróság, csak ennyi? De ez nekem nagyon fontos. *Marad még egy darabig ülve, le is veszi a nyakláncot, hogy láthassa is a saját szemével, majd visszaveszi, elrakja, magára kanyarítja a sálat és kisétál a templomból, de még visszanéz.
~Vajon tényleg hallotta? ~*
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán eggyel növeli az intelligenciát a következő két körre.
~Ezek mind annyira egyformák. ~ Harap az alsó ajkába, még szerencse, hogy az felismeri és némi pakolás után odasétál hozzá. A hangja már ismerős számára, ebből meg tudja állapítani, hogy igen, ugyan az a szerzetes áll előtte, mint, akivel a minap szerencséje volt itt összefutni.*
-Hát visszajöttél. Kérlek, kövess. *Mutat a lépcső felé, majd megindulnak, hogy a templom falai között bővítsék a suttogás zenei hangjait. A férfi megmutatja neki az oltárt, ami a templom ékessége, magasztos építményét, és mesél neki egy istennőről, aki fizikumában is hatalmas és a kelő nappal küldi szilaj bástyáit tanainak hirdetésére.*
-Az arra érdemeseknek pedig hang vagy fény formájában meg is jelenik és a sötétség óráiban segítséget nyújt számukra. *Taglalja tovább, majd ismét a könyvtárban találják magukat, ahol felnyit előtte egy varázslatokkal tűzdelt pergament. Ahogy telik az idő, egészen szépen összeáll a lány fejében a kép Eeyr istennőről és tanokról, amelyeket képvisel, a szerzetes pedig átad neki egy pergament, amit a minap éjszaka készített arra az esetre, ha valóban visszatérne, ígéretéhez híven.*
-Mindig szívesen fogadjuk azokat, akik Eeyr kegyeire áhítoznak. * A figyelmességet szépen megköszöni és Mesélő (Meia) kezébe csúsztat 10 aranyat.
Valahogy ugyanis szeretné honorálni a szerzetes fáradozásait, az elteszi, mondván minden adományt szívesen fogadnak. Ezt követően a férfi elköszön, mert menne a dolgára, így May nem is tartóztatja tovább, nagyon hálás neki mind a két tartalmas napért, amit ezen a csodálatos és varázslattal teli helyen eltölthetett. Még odafenn megtorpan egy pillanatra, és leül az oltárhoz egyik közelebb eső padra, a közelében nemigen vannak, de látta, hogy szokták ezt csinálni, összegörnyed, és ujjait szorosan összefonja, a zöld oltárt bámulva.*-Tudom, hogy még nem ismersz annyira, és nem igen volt szerencsénk találkozni és talán nem is szereted, ha mindjárt az elején kérnek tőled, a nélkül, hogy bármit is tettek volna a nevedben. De szeretném… szeretném elmondani a kérésem, mert nem biztos, hogy a közeljövőben lesz szerencsém a templomodban az oltárodhoz járulni. Csak egy kérésem lenne, úgy érzem, ez most mindennél fontosabb. *Nyel egy nagyot, majd suttogva folytatja.*
-Kérlek tartsd meg épségben és egészségben az én lovagomat. *Nyúl a nyaklánc után és simítja meg az egyik ujjával.*
-Biztos most azt gondolod, hogy ilyen apróság, csak ennyi? De ez nekem nagyon fontos. *Marad még egy darabig ülve, le is veszi a nyakláncot, hogy láthassa is a saját szemével, majd visszaveszi, elrakja, magára kanyarítja a sálat és kisétál a templomból, de még visszanéz.
~Vajon tényleg hallotta? ~*
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán eggyel növeli az intelligenciát a következő két körre.
4098. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-10-04 15:08:56
Üzenet elküldve: 2019-10-04 15:08:56
Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Rendhagyó toborzó//
*Merulon beveti magát a laktanya labirintusába. Elindulna ő is befelé az udvarra, de az „itt szeretnék várakozni” nem a legjobb indok arra, ha egy katonai létesítménybe akar bemenni az ember.
Utcán nem fogja egyedül tengetni az perceket, talán órákat, ezért a köznép segítségét kéri, hogy elnavigálják a templomhoz. Hálája jeleként arannyal jutalmazta a segítőkészeket.
A méretes ajtó nyitva köszönti. Mélyeket lélegez a lépcső alján. Még nem készült fel. Nehéz léptekkel megindul a hosszú soron, amin meg-megáll vitatni, hogy tényleg méltó-e erre.
Felérve észreveszi a túlvégen ülő zöld oltárt, aminek azonnal tiszteletét teszi egy fejhajtással.*
~Fegyvert emeltem testvéremre. Biztos, hogy itt kellene állnom?~
*A fal mellé húzódik. Nem szándékozik egy tiszta oltárt bemocskolni az ő jelenlétével.
Nem meri szemét szegezni a tömbre, úgy halad a szobrok alatt. Elérve az ajtót hevesen nyitja ki a könyvtár bejáratát, amin egyből be is ugrik. Nem látja Eeyr másik helyiségben lévő oltárát. A nyomás leesik a válláról, mintha az istenség figyelő szemei elől kikerült volna.
Hangosan csapódik az ajtó, mire vigyázba vágja magát, mintha az istennő ólálkodna a közelében.
Strázsál egy rövidke ideig a lelki békéje eléréséért, csak utána indul beljebb. Csak remélni tudja, hogy a könyvtáriak nem haragszanak az ajtóért vagy a páncél viselésért.*
*Merulon beveti magát a laktanya labirintusába. Elindulna ő is befelé az udvarra, de az „itt szeretnék várakozni” nem a legjobb indok arra, ha egy katonai létesítménybe akar bemenni az ember.
Utcán nem fogja egyedül tengetni az perceket, talán órákat, ezért a köznép segítségét kéri, hogy elnavigálják a templomhoz. Hálája jeleként arannyal jutalmazta a segítőkészeket.
A méretes ajtó nyitva köszönti. Mélyeket lélegez a lépcső alján. Még nem készült fel. Nehéz léptekkel megindul a hosszú soron, amin meg-megáll vitatni, hogy tényleg méltó-e erre.
Felérve észreveszi a túlvégen ülő zöld oltárt, aminek azonnal tiszteletét teszi egy fejhajtással.*
~Fegyvert emeltem testvéremre. Biztos, hogy itt kellene állnom?~
*A fal mellé húzódik. Nem szándékozik egy tiszta oltárt bemocskolni az ő jelenlétével.
Nem meri szemét szegezni a tömbre, úgy halad a szobrok alatt. Elérve az ajtót hevesen nyitja ki a könyvtár bejáratát, amin egyből be is ugrik. Nem látja Eeyr másik helyiségben lévő oltárát. A nyomás leesik a válláról, mintha az istenség figyelő szemei elől kikerült volna.
Hangosan csapódik az ajtó, mire vigyázba vágja magát, mintha az istennő ólálkodna a közelében.
Strázsál egy rövidke ideig a lelki békéje eléréséért, csak utána indul beljebb. Csak remélni tudja, hogy a könyvtáriak nem haragszanak az ajtóért vagy a páncél viselésért.*
4097. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-10-04 14:29:57
Üzenet elküldve: 2019-10-04 14:29:57
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Rendhagyó toborzó//
*Lassú léptekkel közeledik a nagy lépcsőkhöz, nehogy elessen bennük. Most egyáltalán nem siet, nem úgy, mint korábban. Zsebre dugott kézzel ér be, viszont amint belép az ajtón, kiveszi kezét, és meghajlik. Talán Eeyrnek, talán a csuhásoknak, nem tudni, de meghajol. Az utat már tudja, s ha akarja, úgy Galahan is követheti, ha még esetleg nem járt volna itt, főleg a könyvtárban. Léptei csak úgy kopognak a lépcsőn, ahogy a sötét terembe ér, s csak a gyertyaláng világítja meg ezüstös haját. Ez neki épp megfelel. ~Talán utána kéne nézni ennek a tündérnek. Á, de kinek van hozzá kedve. Inkább csak keresek egy üres asztalt, és lepihenek. Bár ki tudja, hogy a fegyver nélküli Galahan mit szeretne itt. Talán talál valami érdekes olvasnivalót magának.~ Azzal egy üres asztalhoz lép, leül, karját ráteszi a lapra, és rádönti fejét. Ha szólnak hozzá, úgy készségesen válaszol, de egyébként csak pihenget ott.*
*Lassú léptekkel közeledik a nagy lépcsőkhöz, nehogy elessen bennük. Most egyáltalán nem siet, nem úgy, mint korábban. Zsebre dugott kézzel ér be, viszont amint belép az ajtón, kiveszi kezét, és meghajlik. Talán Eeyrnek, talán a csuhásoknak, nem tudni, de meghajol. Az utat már tudja, s ha akarja, úgy Galahan is követheti, ha még esetleg nem járt volna itt, főleg a könyvtárban. Léptei csak úgy kopognak a lépcsőn, ahogy a sötét terembe ér, s csak a gyertyaláng világítja meg ezüstös haját. Ez neki épp megfelel. ~Talán utána kéne nézni ennek a tündérnek. Á, de kinek van hozzá kedve. Inkább csak keresek egy üres asztalt, és lepihenek. Bár ki tudja, hogy a fegyver nélküli Galahan mit szeretne itt. Talán talál valami érdekes olvasnivalót magának.~ Azzal egy üres asztalhoz lép, leül, karját ráteszi a lapra, és rádönti fejét. Ha szólnak hozzá, úgy készségesen válaszol, de egyébként csak pihenget ott.*
4096. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-09-29 22:06:58
Üzenet elküldve: 2019-09-29 22:06:58
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
// Teysus nyomában //
*A csuhások csendben tevékenykednek, teszik a dolgukat. Drann egy ilyen akolitát szólít meg, aki csendesen közli vele, hogy az oltár és a templom Eeyré, a Fény Istennőjéé, így Teysushoz idézett szavait itt is elmondhatja, bár nem biztos, hogy ő meghallja.
Megy is a dolgára némán biccentve a férfinek. Drann így teheti, amit szeretne, s a templom békéje engedi. Az egyik zsebében Dranndreshiann Morla DeLhor megtalálhatja azt a 380 aranyat, amelyet még lóvásárlásra tett félre korábban, ám elfelejthette már.
A templom békéje rá is hatással van, az elfeledett és most meglelt aranyakat akár Eeyr áldásának is betudhatja.*
*A csuhások csendben tevékenykednek, teszik a dolgukat. Drann egy ilyen akolitát szólít meg, aki csendesen közli vele, hogy az oltár és a templom Eeyré, a Fény Istennőjéé, így Teysushoz idézett szavait itt is elmondhatja, bár nem biztos, hogy ő meghallja.
Megy is a dolgára némán biccentve a férfinek. Drann így teheti, amit szeretne, s a templom békéje engedi. Az egyik zsebében Dranndreshiann Morla DeLhor megtalálhatja azt a 380 aranyat,
amelyet még lóvásárlásra tett félre korábban, ám elfelejthette már.A templom békéje rá is hatással van, az elfeledett és most meglelt aranyakat akár Eeyr áldásának is betudhatja.*
4095. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-09-29 11:42:28
Üzenet elküldve: 2019-09-29 11:42:28
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
// Teysus nyomában //
*Drann elmosolyodik, és kicsit csodálkozva elveszi a felé nyújtott két holdsajtot.*
- Rendben, megteszem ezt a kérésedre. *hajol meg cseppet, és válaszol a különös megbízásra. Hiszen talán naki magának is van elszámolnivalója az Egyensúly mérlegistenével. A jókívánságra csak biccent köszönettel, és sokáig néz, a hontalan után intve, szívből kívánva, hogy az otthonra leljen még a tél beállta előtt.
Aztán a kertben kikötve lovát, nem messze a beszélgető szerzetesektől, belép a Templom nehéz faajtaján, amit utoljára akkor látott belülről, amikor az még a Levegő mágia otthona volt.
A félhomályban, a gyertyák fényénél először nem vesz észre semmi változást. De aztán középen, a szobrokkal körülvéve felsejlik előtte a fényes, vastag zölddel borított, hatalmas kőtömb: Eeyr oltára.
Közelebb megy, áhítatot érez, megérinti a különös, súlyos tömbből áradó tiszta erő.
Ám ez csupán egyetlen oltár.
Lassan körbesétálja, többször is, aztán elindul a Templom hátsó részébe, és egy kis hezitálás után megszólítja az egyik csuhást, aki épp kifelé igyekszik.*
- Üdvözletem, atyám, Eeyr hű követője vagyok Wegtorenből. Ám Teysussal, az egyensúly istennel is lenne dolgom. Hálát és kiengesztelést (legalábbis Drann valahogy így fogja fel Gwaan kérését) kellene felé tolmácsolnom.
Meg tudom ezt itt tenni? Vagy ez az oltár itt a Templomban csak Eeyrnek emeltetett? *kérdezi. Ő Wegtorenben csak erről hallott, hogy Eeyr templomává tette az artheniori nagy sziklatemplomot, ezért kíváncsian várja a szerzetes válaszát.*
*Drann elmosolyodik, és kicsit csodálkozva elveszi a felé nyújtott két holdsajtot.*
- Rendben, megteszem ezt a kérésedre. *hajol meg cseppet, és válaszol a különös megbízásra. Hiszen talán naki magának is van elszámolnivalója az Egyensúly mérlegistenével. A jókívánságra csak biccent köszönettel, és sokáig néz, a hontalan után intve, szívből kívánva, hogy az otthonra leljen még a tél beállta előtt.
Aztán a kertben kikötve lovát, nem messze a beszélgető szerzetesektől, belép a Templom nehéz faajtaján, amit utoljára akkor látott belülről, amikor az még a Levegő mágia otthona volt.
A félhomályban, a gyertyák fényénél először nem vesz észre semmi változást. De aztán középen, a szobrokkal körülvéve felsejlik előtte a fényes, vastag zölddel borított, hatalmas kőtömb: Eeyr oltára.
Közelebb megy, áhítatot érez, megérinti a különös, súlyos tömbből áradó tiszta erő.
Ám ez csupán egyetlen oltár.
Lassan körbesétálja, többször is, aztán elindul a Templom hátsó részébe, és egy kis hezitálás után megszólítja az egyik csuhást, aki épp kifelé igyekszik.*
- Üdvözletem, atyám, Eeyr hű követője vagyok Wegtorenből. Ám Teysussal, az egyensúly istennel is lenne dolgom. Hálát és kiengesztelést (legalábbis Drann valahogy így fogja fel Gwaan kérését) kellene felé tolmácsolnom.
Meg tudom ezt itt tenni? Vagy ez az oltár itt a Templomban csak Eeyrnek emeltetett? *kérdezi. Ő Wegtorenben csak erről hallott, hogy Eeyr templomává tette az artheniori nagy sziklatemplomot, ezért kíváncsian várja a szerzetes válaszát.*
4094. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-09-25 15:22:20
Üzenet elküldve: 2019-09-25 15:22:20
Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*A templomba szinte benyomul. Könnyezik kicsit de nem sír. Legszívesebben megfojtaná az asszonyt. Természetesen nem teszi, mert eléggé macerás, és lusta hozzá.*
~De álmában leszúrhatom.~
*Gondolja, és ezzel lenyugszik, sőt még egy kis mosoly is kiül az arcára. Nem teszi meg, csak eszébe jut hogy ezek a gondolatok eléggé passzentosak Eeyr templomához. Int a papnak, aki nem mer vele szóba állni. Cölibátust fogadott Eeyrnek amit hamar sutba dob olykor este egyedül, ha sokat találkozik Dhoryval. Leszalad a lépcsőn, és elfoglalja megszokott helyét a könyvtárban. Elhozza azokat a könyveket amiket szokott és tanul. Egész éjszaka tanul. Az alkimista könyvek mellé, még két Eeyr tanairól szóló könyvet is fog magával, csak hogy jó benyomást tegyen. Jó maga nem Eeyr híve. Csak másnap hajnalban hagyja el a templomot, nem kicsit fáradtan. Pont akkor akar hazaérni mikor az asszony még alszik. Csak hogy nyugodt legyen az elalvása.*
~De álmában leszúrhatom.~
*Gondolja, és ezzel lenyugszik, sőt még egy kis mosoly is kiül az arcára. Nem teszi meg, csak eszébe jut hogy ezek a gondolatok eléggé passzentosak Eeyr templomához. Int a papnak, aki nem mer vele szóba állni. Cölibátust fogadott Eeyrnek amit hamar sutba dob olykor este egyedül, ha sokat találkozik Dhoryval. Leszalad a lépcsőn, és elfoglalja megszokott helyét a könyvtárban. Elhozza azokat a könyveket amiket szokott és tanul. Egész éjszaka tanul. Az alkimista könyvek mellé, még két Eeyr tanairól szóló könyvet is fog magával, csak hogy jó benyomást tegyen. Jó maga nem Eeyr híve. Csak másnap hajnalban hagyja el a templomot, nem kicsit fáradtan. Pont akkor akar hazaérni mikor az asszony még alszik. Csak hogy nyugodt legyen az elalvása.*
4093. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-09-23 15:19:20
Üzenet elküldve: 2019-09-23 15:19:20
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
*Alig halad előre a hídon, amikor belebotlik egy nem várt csapatba. Még hogy ő vámot, vagy bármilyen aranyat fizessen ennek a csőcselék bandának. Inkább visszafordul és letesz azon kísérletéről, hogy Sárvárosba menjen. ennyit nem ér neki az egész művelet. Sértőnek találja az egészet, ezért a Templom irányába indul el. Még egyszer visszanéz a hídra és, hogy nem e követik őt az ott álló banditák, vagy vámszedők. Neki végül is mindegy, mert egy azon kupacba sorolja őket.
Gyors léptekkel éri e a templomot, amely ugyan olyan hatalmas építmény, mint amikor az istenségek betették volna a lábukat erre a világra. Ő még ismerte azokat az időket, amelyben a vallás csak gyermeki cipőben járt és az itt honoló szerzetesek, csak a tiszta és nyers mágiának szentelték az életület. azonban mostanra már átjárta az életület valami Eyre nevű förmedvény, aki tudomása szerint az irgalmasokat szólítja magához.
Nem kedveli az isteneket és szó, ami szó vele csak és kizárólag kibabráltak. Hiába kapott láncot a szívébe és szólt hozzá valami természetfeletti hang még semmit sem látott belőle. Létrehozott egy oltárt és áldozatot mutatott be, de válasz és siker nélkül. Igaz az egy másik istenség volt, nem Eyre, de ezek mind ugyan olyan förmedvények. Jó vagy rossz, sötétség és fény? Nem léteznek ezek a kategóriák. Csak és kizárólag a lét és a nem lét. Ezeket ismeri el és doktorként ezeket tudja magáénak.
Belépve a hatalmas falak közé minden nagyon csendesnek tűnik. Az éjszaka itt is elközelgett és csak egy egy szerzetest lát, talán ők vagy az imáról térnek vissza nyughelyükre, vagy őrként szolgálnak a szentélyben.
Első útja a könyvtárba vezet, amelyhez kellemes emlékei fűzik. Itt beszélgetett eddig igazán komolyan egy polgárral, vagyis mesteralkimistával Nestarral. A könyvek között járva felkeresi azt a helyet, amelyen ezen esemény történt. Memóriája jobb, mint az átlag halandóé és akár szó szerint vissza is tudja idézni a történteket, de nem akarja. Nincs most itt az ideje ennek és felesleges is. Átfutja a könyveket és közben eszébe jut, hogy maga is írt egyet a Talmid anatómiáról. Talán egyszer a könyvtárnak ajándékozza a művét, hogy a természetrajzi, vagy orvosi kódexek között találjon helyet neki.
Sétálgatva bele bele kukkant egy gye könyvbe, de egyik sem ragadja meg a képzeletét és így jobbnak látja, ha távozik a helyről és tovább keresi az igazságot a pusztában.*
Gyors léptekkel éri e a templomot, amely ugyan olyan hatalmas építmény, mint amikor az istenségek betették volna a lábukat erre a világra. Ő még ismerte azokat az időket, amelyben a vallás csak gyermeki cipőben járt és az itt honoló szerzetesek, csak a tiszta és nyers mágiának szentelték az életület. azonban mostanra már átjárta az életület valami Eyre nevű förmedvény, aki tudomása szerint az irgalmasokat szólítja magához.
Nem kedveli az isteneket és szó, ami szó vele csak és kizárólag kibabráltak. Hiába kapott láncot a szívébe és szólt hozzá valami természetfeletti hang még semmit sem látott belőle. Létrehozott egy oltárt és áldozatot mutatott be, de válasz és siker nélkül. Igaz az egy másik istenség volt, nem Eyre, de ezek mind ugyan olyan förmedvények. Jó vagy rossz, sötétség és fény? Nem léteznek ezek a kategóriák. Csak és kizárólag a lét és a nem lét. Ezeket ismeri el és doktorként ezeket tudja magáénak.
Belépve a hatalmas falak közé minden nagyon csendesnek tűnik. Az éjszaka itt is elközelgett és csak egy egy szerzetest lát, talán ők vagy az imáról térnek vissza nyughelyükre, vagy őrként szolgálnak a szentélyben.
Első útja a könyvtárba vezet, amelyhez kellemes emlékei fűzik. Itt beszélgetett eddig igazán komolyan egy polgárral, vagyis mesteralkimistával Nestarral. A könyvek között járva felkeresi azt a helyet, amelyen ezen esemény történt. Memóriája jobb, mint az átlag halandóé és akár szó szerint vissza is tudja idézni a történteket, de nem akarja. Nincs most itt az ideje ennek és felesleges is. Átfutja a könyveket és közben eszébe jut, hogy maga is írt egyet a Talmid anatómiáról. Talán egyszer a könyvtárnak ajándékozza a művét, hogy a természetrajzi, vagy orvosi kódexek között találjon helyet neki.
Sétálgatva bele bele kukkant egy gye könyvbe, de egyik sem ragadja meg a képzeletét és így jobbnak látja, ha távozik a helyről és tovább keresi az igazságot a pusztában.*
4092. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-09-23 12:19:43
Üzenet elküldve: 2019-09-23 12:19:43
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Rendhagyó toborzó//
//Kis kitérő//
*Ő is feláll a székéből. Örül, hogy sikerült valamiféle cselekvésre elszánniuk magukat, a többi úgyis alakul majd magától útközben. Legalábbis ez a tapasztalata. Azonban mielőtt még kilépne, a homlokára csap, mint aki nagyon elfelejtett valamit.*
-A kutyafülét! Elfelejtettem valamit! Azonnal jövök. A piacon találkozunk! El kell mondjak egy imát az utunkért. Sietek.
*Azzal választ nem várva szalad el a templomba, hogy tiszteletét tegye, és hogy elmondjon egy imát a küldetés sikere érdekében. Ennyit megér talán a dolog. Hamar oda is ér, hisz lóhalálában rohan végig a köves utcán, fel a nagy lépcsőn. Beérve a térdére teszi két tenyerét, és szusszan egy párat. Majd kihúzza magát, apró mosollyal az arcán köszönt mindenkit, majd az oltárhoz sétál. Nem térdel le, vagy ilyesmi. Csak odaáll, s némiképp felfelé néz. ~Tudod, hogy hogy vagyunk mi. Nem csépelném a szót öregem. Segíts, kérlek, jó? Kössz!~ Sajátos kapcsolata van istenével, ez tény. De ki lehet a megmondója, hogy ki hogyan, és főleg miben higgyen?*
//Kis kitérő//
*Ő is feláll a székéből. Örül, hogy sikerült valamiféle cselekvésre elszánniuk magukat, a többi úgyis alakul majd magától útközben. Legalábbis ez a tapasztalata. Azonban mielőtt még kilépne, a homlokára csap, mint aki nagyon elfelejtett valamit.*
-A kutyafülét! Elfelejtettem valamit! Azonnal jövök. A piacon találkozunk! El kell mondjak egy imát az utunkért. Sietek.
*Azzal választ nem várva szalad el a templomba, hogy tiszteletét tegye, és hogy elmondjon egy imát a küldetés sikere érdekében. Ennyit megér talán a dolog. Hamar oda is ér, hisz lóhalálában rohan végig a köves utcán, fel a nagy lépcsőn. Beérve a térdére teszi két tenyerét, és szusszan egy párat. Majd kihúzza magát, apró mosollyal az arcán köszönt mindenkit, majd az oltárhoz sétál. Nem térdel le, vagy ilyesmi. Csak odaáll, s némiképp felfelé néz. ~Tudod, hogy hogy vagyunk mi. Nem csépelném a szót öregem. Segíts, kérlek, jó? Kössz!~ Sajátos kapcsolata van istenével, ez tény. De ki lehet a megmondója, hogy ki hogyan, és főleg miben higgyen?*
4091. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-09-22 22:09:57
Üzenet elküldve: 2019-09-22 22:09:57
Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza a temetőből//
*Néhány perc, talán óra is eltelt, ahogy a holtak közt az igazi csendességben és nyugalomban elmélkedett. De ideje visszatérni a valóságba. A valóság pedig az, hogy éhes. Éhes, és a könyvekkel nem fog jól lakni. Így útját valamelyik fogadóba tervezi, fejet hajt a papnak, a bent lévőknek, udvariasan meg is hajol, majd kilép. ~Ez rendesen lenyugtatott. Kellett. Most sokkal jobb. Fura ez, de a temető mindig megnyugtat. Mindegy is. Ami bevált, felesleges változtatni.~ Gondolja magában, majd elindul az úton, amelyről érkezett.*
*Néhány perc, talán óra is eltelt, ahogy a holtak közt az igazi csendességben és nyugalomban elmélkedett. De ideje visszatérni a valóságba. A valóság pedig az, hogy éhes. Éhes, és a könyvekkel nem fog jól lakni. Így útját valamelyik fogadóba tervezi, fejet hajt a papnak, a bent lévőknek, udvariasan meg is hajol, majd kilép. ~Ez rendesen lenyugtatott. Kellett. Most sokkal jobb. Fura ez, de a temető mindig megnyugtat. Mindegy is. Ami bevált, felesleges változtatni.~ Gondolja magában, majd elindul az úton, amelyről érkezett.*
4090. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-09-22 16:20:03
Üzenet elküldve: 2019-09-22 16:20:03
Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ahogy a szegénynegyeden át vág, vagy inkább vágtat, feltűnően kezd változni az egyik utca, amire rálépett. Talán mégsem hazudtak neki korábban. Az utca egyre szélesebb, s már-már kövesnek mondható. Legalábbis egyre inkább az. Itt már a házak sem annyira lepukkantak, nem áll fent a veszélye annak, hogy valaki fejére esik, miközben nyugodtan eszi a reggelijét. Már ha esznek reggelit a szegények. Ki tudja. Mindenesetre szembetűnő a változás, s a templom tornya is kiböki az ember szemét, nem lehet eltéveszteni igazából. Így némi vigyorral az arcán el is indul a hatalmas faajtókhoz. Felbaktat a lépcsőn, s a pár centiméteres küszöbben majdnem orra bukik. Jó pár lépés előre hevesen, hogy ne essen orra, de valahogy sikerül megállnia. ~Eeyr csecsére!~ Már ösztönösen kapna a szájához, de szerencséjére nem jön ki rajta hang. Így megnyugszik, s már csak a bent lévő emberekkel kell törődnie. Megvakarja a haját, majd enyhén fejet hajt tisztelete jeléül. ~Remélem nem olvasnak a fejemben. Akkor szarban vagyok.~ Kezével mutogat valamit, de úgy tűnik, mintha csak próbálná elfelejteni a majdnem elesés tényét. Jó pár percig csodálja a templomot, igazán gyönyörűnek tartja, főleg az oszlopokat.
//Könyvtár//
De aztán mintha csak valaki megütné egy kalapáccsal a fejében lévő üllőt, úgy indul el a széles lépcsőn lefelé egy pillanat alatt. Levisz egész az építmény alá, s itt található a könyvtár. ~Na végre.~ Sötét, és eldugott. Pont, ahogy Riwanden szereti a dolgokat. Itt legalább kellemesebb az idő, és nincs annyi idegen szem. Foglalkozhat azzal, amiért jött. Illedelmes fejet hajt ismét a csuhásnak, majd halkan és lassan lépdel egy párat előre. Nézelődik, szeme csak úgy csillog a rengeteg tudás láttán. ~Mennyi ember munkája egy helyen. Remélem nem gyújtom fel egy gyertyával, vagy valami.~ Apró félelme hamar eltűnik, ahogy rövid keresgélés után megtalálja, amiért jött. Az ő részlegét. Mesterségek, iparosmunkák, a kovács szakma rejtelmei, ilyesmik. Hamar egy pár könyvet le is vesz, persze óvatosan, és egy asztalhoz igyekszik vele, hogy leülve beléjük olvashasson.*
*Ahogy a szegénynegyeden át vág, vagy inkább vágtat, feltűnően kezd változni az egyik utca, amire rálépett. Talán mégsem hazudtak neki korábban. Az utca egyre szélesebb, s már-már kövesnek mondható. Legalábbis egyre inkább az. Itt már a házak sem annyira lepukkantak, nem áll fent a veszélye annak, hogy valaki fejére esik, miközben nyugodtan eszi a reggelijét. Már ha esznek reggelit a szegények. Ki tudja. Mindenesetre szembetűnő a változás, s a templom tornya is kiböki az ember szemét, nem lehet eltéveszteni igazából. Így némi vigyorral az arcán el is indul a hatalmas faajtókhoz. Felbaktat a lépcsőn, s a pár centiméteres küszöbben majdnem orra bukik. Jó pár lépés előre hevesen, hogy ne essen orra, de valahogy sikerül megállnia. ~Eeyr csecsére!~ Már ösztönösen kapna a szájához, de szerencséjére nem jön ki rajta hang. Így megnyugszik, s már csak a bent lévő emberekkel kell törődnie. Megvakarja a haját, majd enyhén fejet hajt tisztelete jeléül. ~Remélem nem olvasnak a fejemben. Akkor szarban vagyok.~ Kezével mutogat valamit, de úgy tűnik, mintha csak próbálná elfelejteni a majdnem elesés tényét. Jó pár percig csodálja a templomot, igazán gyönyörűnek tartja, főleg az oszlopokat.
//Könyvtár//
De aztán mintha csak valaki megütné egy kalapáccsal a fejében lévő üllőt, úgy indul el a széles lépcsőn lefelé egy pillanat alatt. Levisz egész az építmény alá, s itt található a könyvtár. ~Na végre.~ Sötét, és eldugott. Pont, ahogy Riwanden szereti a dolgokat. Itt legalább kellemesebb az idő, és nincs annyi idegen szem. Foglalkozhat azzal, amiért jött. Illedelmes fejet hajt ismét a csuhásnak, majd halkan és lassan lépdel egy párat előre. Nézelődik, szeme csak úgy csillog a rengeteg tudás láttán. ~Mennyi ember munkája egy helyen. Remélem nem gyújtom fel egy gyertyával, vagy valami.~ Apró félelme hamar eltűnik, ahogy rövid keresgélés után megtalálja, amiért jött. Az ő részlegét. Mesterségek, iparosmunkák, a kovács szakma rejtelmei, ilyesmik. Hamar egy pár könyvet le is vesz, persze óvatosan, és egy asztalhoz igyekszik vele, hogy leülve beléjük olvashasson.*
4089. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-09-20 14:27:03
Üzenet elküldve: 2019-09-20 14:27:03
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
// Gwaandril & Drann //
// Búcsúzó baráttól //
*Látja sajnos a másikon, hogy az visszafojt éppen valamit, csak azt nem bírja eldönteni, mi lehet az a dolog. Valószínűleg megbántotta, legalábbis Gwaandril erre gondol. Drann beszámol a fogadókról, s megemlít valami Zöld Sárkány nevű helyet. Az erdei nem ismeri a tavernát, szóval csak köszönésképpen bólint egyet az ismertetédre vonatkozóan. A kardforgatást nagyra becsüli az elf. Hallott már olyan városi harcosokról is, akik a tiszafa íjak ellenére könnyűszerrel elbántak a vándoraikkal és az íjászaikkal. Talán még a társára is képes lenne így tekinteni. Sosem bocsátkozna vele harcba, csak ha egy oldalon vannak. Ezt most döntötte el.*
-Derék mesterség. Valamire való harcos lehetsz. *A család keresése hallatán a saját, halott rokonai jutnak eszébe, s az, hogy hasonló érzést senkinek sem kívánna ezen a világon.*
-Remélem sikerrel jársz. *Válaszolja búskomor, zord arcával. A Templomkertbe érve nézelődik, nem tűnik olyan ocsmánynak a hely, mint gondolta volna. De ahogy érzi, egy kettős hatalom is jelen van a fény árnyékaként. Gwaandril szerzeteseket pillant meg, akik éppen a Szabadról és annak tanairól beszélgetnek. Undorral tekint rájuk és letaglózóan szomorú szemekkel. Juhar lihegése és Drann kérdése zökkenti ki. Kerek egészben megmondja az igazat.*
-Igen. Az vagyok. Harcos és kissé gyógyításban jártas vagyok, de a kiképzésem nem fejeződött be, csak idő előtt. *Gondolja érti a másik a mészárlásra való utalást.* Persze annyira már jártas vagyok a tudományban, hogy beidomítsak egy ilyen fenevadat. *Simogatja meg mosolyogva ebe fejét, aki csak boldogan csahol. Drann ekkor választás elé állítja. Szívesen tartana a wegtorenivel, de elkerülné a felesleges konfliktusokat. Ki tudja, mit találna bent Teysus oltáránál. Persze nem fog csak úgy eltávozni.*
-Köszönöm és igen; elmennék, ha nem baj. De nem hagylak itt mementó nélkül, a következő találkozásunkig. *Azzal átnyújt kettő holdsajtot; az utolsókat tartalékaiból.* Egyet neked szánok, egyet pedig, kérlek rakj Teysus oltára elé. Mondd meg neki a nevemben, hogy a népemért kapja. *Nem tudja, az isten miként reagálna a kedvességre. Ő sak válaszokat akar kapni. A Holdsajt pedig az erdőben a barátság jele is. Reméli értő szemekre és fülekre talál.*
-Járj sikerrel utadon és az Őrzők segítség azt! *Köszön el keserédes mosolyával, majd a kutyának füttyentve elindul visszafelé, ki a Templomból, egy bús elf dalt dúdolva.*
// Búcsúzó baráttól //
*Látja sajnos a másikon, hogy az visszafojt éppen valamit, csak azt nem bírja eldönteni, mi lehet az a dolog. Valószínűleg megbántotta, legalábbis Gwaandril erre gondol. Drann beszámol a fogadókról, s megemlít valami Zöld Sárkány nevű helyet. Az erdei nem ismeri a tavernát, szóval csak köszönésképpen bólint egyet az ismertetédre vonatkozóan. A kardforgatást nagyra becsüli az elf. Hallott már olyan városi harcosokról is, akik a tiszafa íjak ellenére könnyűszerrel elbántak a vándoraikkal és az íjászaikkal. Talán még a társára is képes lenne így tekinteni. Sosem bocsátkozna vele harcba, csak ha egy oldalon vannak. Ezt most döntötte el.*
-Derék mesterség. Valamire való harcos lehetsz. *A család keresése hallatán a saját, halott rokonai jutnak eszébe, s az, hogy hasonló érzést senkinek sem kívánna ezen a világon.*
-Remélem sikerrel jársz. *Válaszolja búskomor, zord arcával. A Templomkertbe érve nézelődik, nem tűnik olyan ocsmánynak a hely, mint gondolta volna. De ahogy érzi, egy kettős hatalom is jelen van a fény árnyékaként. Gwaandril szerzeteseket pillant meg, akik éppen a Szabadról és annak tanairól beszélgetnek. Undorral tekint rájuk és letaglózóan szomorú szemekkel. Juhar lihegése és Drann kérdése zökkenti ki. Kerek egészben megmondja az igazat.*
-Igen. Az vagyok. Harcos és kissé gyógyításban jártas vagyok, de a kiképzésem nem fejeződött be, csak idő előtt. *Gondolja érti a másik a mészárlásra való utalást.* Persze annyira már jártas vagyok a tudományban, hogy beidomítsak egy ilyen fenevadat. *Simogatja meg mosolyogva ebe fejét, aki csak boldogan csahol. Drann ekkor választás elé állítja. Szívesen tartana a wegtorenivel, de elkerülné a felesleges konfliktusokat. Ki tudja, mit találna bent Teysus oltáránál. Persze nem fog csak úgy eltávozni.*
-Köszönöm és igen; elmennék, ha nem baj. De nem hagylak itt mementó nélkül, a következő találkozásunkig. *Azzal átnyújt kettő holdsajtot; az utolsókat tartalékaiból.* Egyet neked szánok, egyet pedig, kérlek rakj Teysus oltára elé. Mondd meg neki a nevemben, hogy a népemért kapja. *Nem tudja, az isten miként reagálna a kedvességre. Ő sak válaszokat akar kapni. A Holdsajt pedig az erdőben a barátság jele is. Reméli értő szemekre és fülekre talál.*
-Járj sikerrel utadon és az Őrzők segítség azt! *Köszön el keserédes mosolyával, majd a kutyának füttyentve elindul visszafelé, ki a Templomból, egy bús elf dalt dúdolva.*
4088. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-09-20 13:28:59
Üzenet elküldve: 2019-09-20 13:28:59
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
// Gwaandril & Drann //
*A Templomba vezető úton Gwaan egy kicsit sok kérdést szegez neki, Drann hirtelen nem is tudja, melyikre válaszoljon, na meg cseppet (talán a neveltetésének, vagy az elmúlt magányosan töltött néhány évnek köszönhetően) tolakodónak is érzi őket, de azért erőt vesz magán, és tőle telhetően igyekszik megválaszolni azokat, nem akarván udvariatlannak tűnni.*
- Nos, van elég Fogadó a városban. Bár kár, hogy a Zöld Sárkány már odavan. *mondja a lovát vezetve a van-e hol megaludjék kérdésre. Mert a Karavánpihenő-beli Zöld Sárkány Fogadó tetszett leginkább annak idején neki. De talán csak mert kevésbé érezte idegennek magát a Pihenőben, mint Artheniorban vagy a thargoknál. ~Wegtorent idézte egy kicsit... talán azért.~
A mivel keresed a kenyered kérdést kénytelen elengedni a füle mellett: nem akar hivalkodni azzal, főként nem egy otthona és népe vesztett erdei elf előtt, hogy a családja elég gazdag ahhoz, hogy neki szerencsére ne kelljen a napi kenyérre valót megkeresnie.
Az íjak és számszeríjak, amivel évszázadok óta kereskednek, és gyártanak a saját műhelyükben a Morlák, igen nagy értékűek. Wegtoren híres a fegyvergyártásáról.
És bár ritka, hogy egy Morla épp kardforgatásban akarjon jeleskedni, úgy mint Drann, őt a családja szerencsére mindig támogatta ebben. Arshan Shiezz'niidweryn, a sötételf fegyvermester sem véletlenül került hozzájuk.
De érti, hogy az elf elsősorban afelől érdeklődik: merre tart, mi vezérli útja során.*
- Kardforgatónak neveltek, de szerencsére sosem kellett zsoldosként keresnem a kenyerem. *mond hát annyit, amit elégnek vél.*
- Talán folytatom a keresést a nagybátyám, apám testvére után. Semmi hír róla már évek óta.
*teszi még hozzá. Aztán a Templomkertbe érve rákérdez arra, ami már a tisztáson is feltűnt neki.*
- Te magad is druida lennél, egy a nemzetségetek nagy tudói közül, ugye? Az alapján gondolom, ahogy az állatok felé fordulsz. *és eszébe jut, amit Gwaan mondott: valamilyen virágnevet kellene adni a lónak, az illene hozzá.
A Templomkert nagyon szépnek és gondozottnak hat, árnyat adó magas fák, bokrok mindenfelé, és még ebben a kora őszi, verőfényes időben is sötétzöld a fű mindenütt.*
- Betérsz velem? *kérdezi várakozóan, mert talán menne most már Gwaandriel, takarékoskodva az idejével.*
- Ha elszólítanak a dolgaid, igazán hálás vagyok a kíséretért, és a kitérőért, amit a kedvemért tettél idáig. *mondja kicsit meghajolva, mert nem akarja az elfet eltéríteni az útjáról semmiképp. Hiszen ha a város környékén akar elf kolóniákat keresni, olyat, ahol esetleg befogadják, ki tudja mennyi idő, amíg talál ilyet, ha egyáltalán. Drann mindenesetre reméli, hogy Gwaandriel hamarosan új otthonra lel. S ha a másik búcsúzóra fogja, kezét nyújtja neki.*
- Örültem az ismeretségnek, és a társaságodnak is. A Fény istene és az ősök szellemei vezéreljenek utadon! Találj mihamarabb új otthont és családot, azt kívánom, és múljék el szívedből a gyász! *hajol meg illendően elköszönésül.*
- Remélem, még találkozunk!
*A Templomba vezető úton Gwaan egy kicsit sok kérdést szegez neki, Drann hirtelen nem is tudja, melyikre válaszoljon, na meg cseppet (talán a neveltetésének, vagy az elmúlt magányosan töltött néhány évnek köszönhetően) tolakodónak is érzi őket, de azért erőt vesz magán, és tőle telhetően igyekszik megválaszolni azokat, nem akarván udvariatlannak tűnni.*
- Nos, van elég Fogadó a városban. Bár kár, hogy a Zöld Sárkány már odavan. *mondja a lovát vezetve a van-e hol megaludjék kérdésre. Mert a Karavánpihenő-beli Zöld Sárkány Fogadó tetszett leginkább annak idején neki. De talán csak mert kevésbé érezte idegennek magát a Pihenőben, mint Artheniorban vagy a thargoknál. ~Wegtorent idézte egy kicsit... talán azért.~
A mivel keresed a kenyered kérdést kénytelen elengedni a füle mellett: nem akar hivalkodni azzal, főként nem egy otthona és népe vesztett erdei elf előtt, hogy a családja elég gazdag ahhoz, hogy neki szerencsére ne kelljen a napi kenyérre valót megkeresnie.
Az íjak és számszeríjak, amivel évszázadok óta kereskednek, és gyártanak a saját műhelyükben a Morlák, igen nagy értékűek. Wegtoren híres a fegyvergyártásáról.
És bár ritka, hogy egy Morla épp kardforgatásban akarjon jeleskedni, úgy mint Drann, őt a családja szerencsére mindig támogatta ebben. Arshan Shiezz'niidweryn, a sötételf fegyvermester sem véletlenül került hozzájuk.
De érti, hogy az elf elsősorban afelől érdeklődik: merre tart, mi vezérli útja során.*
- Kardforgatónak neveltek, de szerencsére sosem kellett zsoldosként keresnem a kenyerem. *mond hát annyit, amit elégnek vél.*
- Talán folytatom a keresést a nagybátyám, apám testvére után. Semmi hír róla már évek óta.
*teszi még hozzá. Aztán a Templomkertbe érve rákérdez arra, ami már a tisztáson is feltűnt neki.*
- Te magad is druida lennél, egy a nemzetségetek nagy tudói közül, ugye? Az alapján gondolom, ahogy az állatok felé fordulsz. *és eszébe jut, amit Gwaan mondott: valamilyen virágnevet kellene adni a lónak, az illene hozzá.
A Templomkert nagyon szépnek és gondozottnak hat, árnyat adó magas fák, bokrok mindenfelé, és még ebben a kora őszi, verőfényes időben is sötétzöld a fű mindenütt.*
- Betérsz velem? *kérdezi várakozóan, mert talán menne most már Gwaandriel, takarékoskodva az idejével.*
- Ha elszólítanak a dolgaid, igazán hálás vagyok a kíséretért, és a kitérőért, amit a kedvemért tettél idáig. *mondja kicsit meghajolva, mert nem akarja az elfet eltéríteni az útjáról semmiképp. Hiszen ha a város környékén akar elf kolóniákat keresni, olyat, ahol esetleg befogadják, ki tudja mennyi idő, amíg talál ilyet, ha egyáltalán. Drann mindenesetre reméli, hogy Gwaandriel hamarosan új otthonra lel. S ha a másik búcsúzóra fogja, kezét nyújtja neki.*
- Örültem az ismeretségnek, és a társaságodnak is. A Fény istene és az ősök szellemei vezéreljenek utadon! Találj mihamarabb új otthont és családot, azt kívánom, és múljék el szívedből a gyász! *hajol meg illendően elköszönésül.*
- Remélem, még találkozunk!
4087. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-09-17 14:18:23
Üzenet elküldve: 2019-09-17 14:18:23
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Learon, Cyprylana//
*A férfi komoly ábrázata valahogy megnyugtatja és abba a hitbe ringatja, hogy őt teljesen egyenérdeműnek tartja, és hajlik rá, hogy elhiggye, a fejsimogatás csupán egy számára megszokott gesztus. Ahogy kiejti a száján, hogy csupán a látogatás is elég számára, megkönnyebbülten raktározza el, hogy bizony egy jószívű emberrel találkozott ma. Mikor pedig Learon magyarázza az utat, ahogy ő el tud jutni egészen a birtokáig, nyitott fülekkel hallgatja és jegyzi magában.*
-Értem. Mindenképpen. *Mondja kedvesen mosolyogva, közben pedig érkezik a kézcsók is, amire teljesen rácsodálkozik. Úribb körökben már megszokta, ők ezt betanulták, de a mágusból valahogy nem nézte volna ki, hogy tisztában van az ilyen dolgokkal. Mikor pedig távolodik a férfi, utána integet, bár kendője nincs nála, de úgy véli a keze is tökéletesen megfelel a célnak, és addig nem sétál be a kapun, míg teljesen el nem tűnik.*
//Learon, Cyprylana//
*A férfi komoly ábrázata valahogy megnyugtatja és abba a hitbe ringatja, hogy őt teljesen egyenérdeműnek tartja, és hajlik rá, hogy elhiggye, a fejsimogatás csupán egy számára megszokott gesztus. Ahogy kiejti a száján, hogy csupán a látogatás is elég számára, megkönnyebbülten raktározza el, hogy bizony egy jószívű emberrel találkozott ma. Mikor pedig Learon magyarázza az utat, ahogy ő el tud jutni egészen a birtokáig, nyitott fülekkel hallgatja és jegyzi magában.*
-Értem. Mindenképpen. *Mondja kedvesen mosolyogva, közben pedig érkezik a kézcsók is, amire teljesen rácsodálkozik. Úribb körökben már megszokta, ők ezt betanulták, de a mágusból valahogy nem nézte volna ki, hogy tisztában van az ilyen dolgokkal. Mikor pedig távolodik a férfi, utána integet, bár kendője nincs nála, de úgy véli a keze is tökéletesen megfelel a célnak, és addig nem sétál be a kapun, míg teljesen el nem tűnik.*
4086. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-09-17 08:34:37
Üzenet elküldve: 2019-09-17 08:34:37
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Learon, Cyprylana//
-Teljesen komolyan veszlek! *Mosolyog rá a pásztor és igyekszik leplezni, hogy azért teljesen mégsem tudja komolyan venni az ilyen apró teremtéseket. Neki mindig is kissé gyermekiesek lesznek, ami nem is rossz, mert pont az ilyen nők a gyengéi.* ~Na meg Akheel! Hol vagy drága vörös vadászom?~
-Szerencsés, vagy szerencsétlen! Sok jót kaptam életem során, de ha úgy vesszük, meghalni sem volt jó, hiába támasztott fel! *Vakarja meg tarkóját a mágus, aki még a mai napig megborzong attól a fájdalomtól, ami akkor érte, amikor széthasította az a démonfajzat a testét. Nagyon úgy tűnik, hogy a magyarázata elég volt a lány megnyugtatására, aki már nem húzódzkodik el tőle úgy, mint eddig, hanem teljesen normálisan sétálgat mellette, sőt még hálálkodni is nekikezd.* ~Lenne ötletem, mivel háláljad meg nekem pici Cyprykém!~ *Azonban amire igazán gondol, azt nem fogja kimondani. Az kéne még csak! Egyből leszedné a fejét a lányka.*
-Nekem teljesen elég lesz az, ha egyszer ellátogatsz hozzám, és kicsit szórakoztatsz egy jó beszélgetéssel egy finom tea mellett! *Keze már emelkedik is, hogy megsimogassa a nő fejét, de aztán hirtelen letesz erről. Ha már ilyen jól megbarátkoztak, nem kéne elrontania óvatlan mozdulatokkal.*
-Szóval akkor várlak majd! De tényleg! *Vigyorodik el, ahogy elkezdi magyarázni, hogy a Vashegy útjáról merre is kell letérni, hogy eljuthasson a Derin-birtokhoz az tündér.* ~Nos, ezzel egy újabb aprónép, aki meglátogat! Mintha vonzanád őket te vén kecske!~ *Mosolya nem lankad a mágusnak, ahogy még elköszön és hozzátesz pár szót az útbaigazításhoz.*
-De gyakorlatilag megkérdezel bárkit a thargok földjén és tudni fogják hol lakom! Elég neves figura vagyok arra! *Aztán a kezét nyújtja, félreérthetetlenül úgy, hogy egy kézcsókot adhasson kis útitársának.*
-Nagyon örültem, hogy segíthettem! Visszafelé már könnyen megtalálod az utat! Szervusz! *Ha megvolt minden köszöngetés, akkor ő elindul vissza a birtoka irányába.*
//Learon, Cyprylana//
-Teljesen komolyan veszlek! *Mosolyog rá a pásztor és igyekszik leplezni, hogy azért teljesen mégsem tudja komolyan venni az ilyen apró teremtéseket. Neki mindig is kissé gyermekiesek lesznek, ami nem is rossz, mert pont az ilyen nők a gyengéi.* ~Na meg Akheel! Hol vagy drága vörös vadászom?~
-Szerencsés, vagy szerencsétlen! Sok jót kaptam életem során, de ha úgy vesszük, meghalni sem volt jó, hiába támasztott fel! *Vakarja meg tarkóját a mágus, aki még a mai napig megborzong attól a fájdalomtól, ami akkor érte, amikor széthasította az a démonfajzat a testét. Nagyon úgy tűnik, hogy a magyarázata elég volt a lány megnyugtatására, aki már nem húzódzkodik el tőle úgy, mint eddig, hanem teljesen normálisan sétálgat mellette, sőt még hálálkodni is nekikezd.* ~Lenne ötletem, mivel háláljad meg nekem pici Cyprykém!~ *Azonban amire igazán gondol, azt nem fogja kimondani. Az kéne még csak! Egyből leszedné a fejét a lányka.*
-Nekem teljesen elég lesz az, ha egyszer ellátogatsz hozzám, és kicsit szórakoztatsz egy jó beszélgetéssel egy finom tea mellett! *Keze már emelkedik is, hogy megsimogassa a nő fejét, de aztán hirtelen letesz erről. Ha már ilyen jól megbarátkoztak, nem kéne elrontania óvatlan mozdulatokkal.*
-Szóval akkor várlak majd! De tényleg! *Vigyorodik el, ahogy elkezdi magyarázni, hogy a Vashegy útjáról merre is kell letérni, hogy eljuthasson a Derin-birtokhoz az tündér.* ~Nos, ezzel egy újabb aprónép, aki meglátogat! Mintha vonzanád őket te vén kecske!~ *Mosolya nem lankad a mágusnak, ahogy még elköszön és hozzátesz pár szót az útbaigazításhoz.*
-De gyakorlatilag megkérdezel bárkit a thargok földjén és tudni fogják hol lakom! Elég neves figura vagyok arra! *Aztán a kezét nyújtja, félreérthetetlenül úgy, hogy egy kézcsókot adhasson kis útitársának.*
-Nagyon örültem, hogy segíthettem! Visszafelé már könnyen megtalálod az utat! Szervusz! *Ha megvolt minden köszöngetés, akkor ő elindul vissza a birtoka irányába.*
4085. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-09-16 20:20:11
Üzenet elküldve: 2019-09-16 20:20:11
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Learon, Cyprylana//
-Fejsimogatás. Ez egyre rosszabb. Tessék komolyan venni, én is vagyok annyira felnőtt, mint te! *Motyogja maga elé, látszik, hogy nem igazán tetszik neki így sem a dolog. ~Mintha valami gyerek lennék, csak azért mert nem nőttem nagyobbra! ~Aztán helyesbít.* -Jó, hát te szőrösebb vagy így előbb néznének annak, de már én is annak számítok.*Jegyzi meg még utólag. Aztán a karját nézi a mágusnak ahova bökött.*
-Milyen szerencsés vagy akkor, bizonyára szeretnek az istenek. *Mondja, bár ő maga nem igazán áll egyik oldalon sem. Bár még mindig gyanakodva néz a férfire, de mikor az kiejti a száján, hogy a hely, amit keres, már nincs is olyan messze, szinte minden eddigi aggodalma semmissé foszlik. A hatalmas építmény és a környéke valóban kicsit elüt az eddig látott romos és omladozó tákolmányoktól. Igazán fenséges és tiszteletet sugárzó légköre hamar a bűvkörébe vonja az apró teremtményt.*
-Ez nagyon szép és hatalmas. *Sétál tátott szájjal közelebb, majd hirtelen eszébe jut, hogy illendő lenne megköszönnie, esetleg valami viszonzást is vár a férfi a kíséretért cserébe.*
-Nagyon kedves volt tőled, hogy idáig elkísértél. *Fonja egymásba az ujjait maga előtt és meghajol, majd tekintete a kecskére téved.* - Azaz köszönöm nektek. *Javítja ki magát.*- Esetleg meg tudnám valamivel hálálni a kedvességed és a segítőkészséged Learon mester? *Pislog nagy kíváncsi szemmel, bár kétli, hogy neki lehet bármi olyan a birtokában, ami a másikat érdekelné.*
-Egyszer majd szeretnélek meglátogatni, ha nem bánod. Merre is van a birtokod pontosan? *Vesz elő egy papírdarabot meg egy szenet valahonnan a rongyai közül.*
//Learon, Cyprylana//
-Fejsimogatás. Ez egyre rosszabb. Tessék komolyan venni, én is vagyok annyira felnőtt, mint te! *Motyogja maga elé, látszik, hogy nem igazán tetszik neki így sem a dolog. ~Mintha valami gyerek lennék, csak azért mert nem nőttem nagyobbra! ~Aztán helyesbít.* -Jó, hát te szőrösebb vagy így előbb néznének annak, de már én is annak számítok.*Jegyzi meg még utólag. Aztán a karját nézi a mágusnak ahova bökött.*
-Milyen szerencsés vagy akkor, bizonyára szeretnek az istenek. *Mondja, bár ő maga nem igazán áll egyik oldalon sem. Bár még mindig gyanakodva néz a férfire, de mikor az kiejti a száján, hogy a hely, amit keres, már nincs is olyan messze, szinte minden eddigi aggodalma semmissé foszlik. A hatalmas építmény és a környéke valóban kicsit elüt az eddig látott romos és omladozó tákolmányoktól. Igazán fenséges és tiszteletet sugárzó légköre hamar a bűvkörébe vonja az apró teremtményt.*
-Ez nagyon szép és hatalmas. *Sétál tátott szájjal közelebb, majd hirtelen eszébe jut, hogy illendő lenne megköszönnie, esetleg valami viszonzást is vár a férfi a kíséretért cserébe.*
-Nagyon kedves volt tőled, hogy idáig elkísértél. *Fonja egymásba az ujjait maga előtt és meghajol, majd tekintete a kecskére téved.* - Azaz köszönöm nektek. *Javítja ki magát.*- Esetleg meg tudnám valamivel hálálni a kedvességed és a segítőkészséged Learon mester? *Pislog nagy kíváncsi szemmel, bár kétli, hogy neki lehet bármi olyan a birtokában, ami a másikat érdekelné.*
-Egyszer majd szeretnélek meglátogatni, ha nem bánod. Merre is van a birtokod pontosan? *Vesz elő egy papírdarabot meg egy szenet valahonnan a rongyai közül.*
4084. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-09-16 13:36:16
Üzenet elküldve: 2019-09-16 13:36:16
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Learon, Cyprylana//
-Én ugyan még nem találkoztam vele, de ahogy Troddot ismerem, nagy szigorral okítja és hamar megtanít neki mindent, hogy segíthessen az állatokkal. *A pásztor ugyanis elég gyakorlatias ember, bár amennyire keveset beszél, lehet az eb inkább fejmozgásból és intésekből fog okosodni, nem parancsszavakból, mint Nayka, Learon kutyája.*
-Nem tapizás ez! *Nevet a mágus.*
-Azért egy fejsimogatás meg a tapizás nagyon messze van egymástól! *Aztán a leszúrásnál már csak egy mosollyá szelídül a nevetése látva a nagy ijedelmet a másik arcán. Aztán a vállára bök.*
-Csak a karomat érte, de évekkel ezelőtti sérülés, már csak egy nagy heg maradt a helyén. *Látva, hogy felelőtlen szavai milyen hangulatváltozást okoztak a lánynál, egyből szabadkozni kezd. Eddig nagyjából egy tucat embernek mondta el halála történetét, de mindegyik úgy reagált ahogy várta. Nos, azok többnyire ismerősök, barátok voltak. Trodd például egy vállrándítással meg egy bólintással vette tudtul. Ő már sokat hallott Learon dolgaiból, így nem is lehetett olyan meglepő.*
-Ne aggódj! Csak egy fél-esten úgy döntött, hogy szükség van rám a démonok ellen és feltámasztott. Olyan mintha meg sem haltam volna! Nem valami szörnyeteg vagyok! *Azóta sem derítette ki még, hogy melyik, de gyanítja, hogy Eeyer lehetett.* ~Vagy mi a neve! Nem tudom már! Lehet érdemes lenne utánajárni, hogy mi is folyt a háttérben akkor!~
-De egyébként arra kell menni! *Mutat ujjával a jó irányba.*
-Most már érdemes arra menni, közel vagyunk már nagyon! *Ha a lány vele tart, akkor csakhamar tényleg oda kerülnek ki. Az előző beszélgetés nagyobbik része is szinte már a templom környékén zajlik. Észre lehet venni, hogy mennyivel jobban karban van tartva ez a rész, mint amin áthaladtak és feltűnik maga az épület is.*
-Nos, itt volnánk! Örülök, hogy elkísérhettelek! *Mosolyog a lánykára a pásztormágus.*
//Learon, Cyprylana//
-Én ugyan még nem találkoztam vele, de ahogy Troddot ismerem, nagy szigorral okítja és hamar megtanít neki mindent, hogy segíthessen az állatokkal. *A pásztor ugyanis elég gyakorlatias ember, bár amennyire keveset beszél, lehet az eb inkább fejmozgásból és intésekből fog okosodni, nem parancsszavakból, mint Nayka, Learon kutyája.*
-Nem tapizás ez! *Nevet a mágus.*
-Azért egy fejsimogatás meg a tapizás nagyon messze van egymástól! *Aztán a leszúrásnál már csak egy mosollyá szelídül a nevetése látva a nagy ijedelmet a másik arcán. Aztán a vállára bök.*
-Csak a karomat érte, de évekkel ezelőtti sérülés, már csak egy nagy heg maradt a helyén. *Látva, hogy felelőtlen szavai milyen hangulatváltozást okoztak a lánynál, egyből szabadkozni kezd. Eddig nagyjából egy tucat embernek mondta el halála történetét, de mindegyik úgy reagált ahogy várta. Nos, azok többnyire ismerősök, barátok voltak. Trodd például egy vállrándítással meg egy bólintással vette tudtul. Ő már sokat hallott Learon dolgaiból, így nem is lehetett olyan meglepő.*
-Ne aggódj! Csak egy fél-esten úgy döntött, hogy szükség van rám a démonok ellen és feltámasztott. Olyan mintha meg sem haltam volna! Nem valami szörnyeteg vagyok! *Azóta sem derítette ki még, hogy melyik, de gyanítja, hogy Eeyer lehetett.* ~Vagy mi a neve! Nem tudom már! Lehet érdemes lenne utánajárni, hogy mi is folyt a háttérben akkor!~
-De egyébként arra kell menni! *Mutat ujjával a jó irányba.*
-Most már érdemes arra menni, közel vagyunk már nagyon! *Ha a lány vele tart, akkor csakhamar tényleg oda kerülnek ki. Az előző beszélgetés nagyobbik része is szinte már a templom környékén zajlik. Észre lehet venni, hogy mennyivel jobban karban van tartva ez a rész, mint amin áthaladtak és feltűnik maga az épület is.*
-Nos, itt volnánk! Örülök, hogy elkísérhettelek! *Mosolyog a lánykára a pásztormágus.*
4083. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-09-14 15:12:48
Üzenet elküldve: 2019-09-14 15:12:48
Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
*A véletlennek köszönheti, hogy a füzetétől vett búcsú után Eeyr templomára talál kavicsot rugdosva. Fölé magasodik az egyre sötétebb éjszaka. Egy macska hány valahol az utca sarkán, és nyomasztó a levegő. Párás. Nem Eeyr híve, fe laposan körbejárja a templomot ha már ott van.
~Mint egy látványosság.~
Gondolja magában, és egy pillanatra el is játszik a gondolattal, hogy csak egy elkényeztetett ficsúr akit az északi tó mellől küldtek le a szülei Artheniorba tanulni. Világot látni. Gondtalan tudatlanságban, hogyan mészárolják halomra az embereket máshol. Hogyan építenek várat ártatlan emberek hulláiból, és hogyan vannak fogva tartva azok akik mind ezt teszik. Önmagukat, és egymást tartják rabságban.
~Eeyr templomához passzoló gondolatok nemde?~
Kérdezi magától de nem vár választ. Megvizsgálja, a magas templomot. A faragott kőfalak, mintha ráomlanának. Zaj hallatszik. Ayer, teljes harckészültségben van, mire ráeszmél, hogy éppen a vele szemközt lévő ajtó nyikordult akkorát, mintha a holtak, odébb tolták volna Artheniort a szakadék aljáról.*
-Mi szél hozott idegen?
*Kérdezi az ajtóban álló idegen. Feltehetően valami pap, vagy szerzetes, mert eléggé otthonosan, csuhaszerűségben áll a küszöbön.*
-Hideg.
*Válaszolja az elf, és kissé lazít pattanásig feszült izomzatán. Ahogy azt Eeyr hívétől várná, nem is tétovázik a csuhás, és karjával beinvitálja a templomba a fáradt utazót aki fázik. Ayer, nem is tétovázik. Lassan besétál a gyertyával igen gyéren megvilágított folyósóra. Olvadt viasz, és porszag van.*
-Itt megmelegedhetsz.
*Mondja barátságosan a bölcs. Nem mintha nagyon fázott volna eddig, de legalább van alkalma körbe nézni itt is.*
-Köszönöm.
*Mondja a férfi, miközben érdeklődve, fejét forgatva szemléli környezetét.*
-Hogy kerültél ide?
*Kérdi udvariasságból a csuhás. Ayer megköszörüli a torkát, és kicsit összedörzsöli a tenyerét, mint aki majd át fagyott odakint, és úgy mondja.*
-Átutazó vagyok. Eltévedtem, aztán megláttam a templomot.
*Az idegen, levesz az egyik polcról egy gyertyát, és elindul a falak mentén. A férfi követi, de érzékeit élesen tartja. Nem minden az aminek látszik alapon.*
-A legjobb helyre jöttél.
*Kezdi mondandóját a pap*
-Itt meleg van, és jó környezet. Ha huzamosabban szállást keresel, sajnos nem tudunk segíteni, szobáinkban nincs már hely, de ha eltöltenél egy meleg éjszakát akkor a könyvtárszobában van pár szőrme, és kényelmes szék. No meg jó könyv.
*Mondja és mosolyával hátra sandít, és folytatja a nem kért idegenvezetést, amit Ayer érdeklődve hallgat.*
-Tanulságos mesék, és érdekfeszítő regények. Ha a bölcsességek érdekelnek azok is akadnak szép számmal ne félj.
*A templom-tárlat vezetés mintha véget érne. Egy az épület alá kanyarodó lépcsőhöz értek. A férfi megtorpan. A pap, vagy bölcs, vagy éppen akárki már két lépcsőfokkal lejjebb fordul vissza.*
-Gyere. Nincs mitől félni.
*Mondja megnyugtatón.*
-Eeyr templomában nem eshet bajod.
*Majd azzal tovább sétál. Ám a férfi nem megy vele. Marad a lépcső tetején.*
-És ha itt nem kapok szállást egy éjszakánál tovább akkor hol tudnék?
*Kérdezi, majd magyarázza.*
-Nem akarok alkalmatlankodni.
*Mondja a nemesek felesleges udvariaságával. A Pap természetesen ma maga igazságát gondolja.*
-Tán nem hívő?
*Jön a gyors válasz.*
-Nem úgy ahogy gondolja.
*A pap arcáról eltűnik a kedves mosoly.*
-Ide a szegénynegyeden, vagy a Romvároson át jutottál. Kövesd a főutat egyenesen, és eljutsz a főtérre. a szökőkúttól északra van a pegazus. Olcsó, és kényelmes. Az ajtó nehezen nyílik. Menj Eeyr áldásával, és találjon meg a hit.
*Mondja és azzal sarkon fordul. Ezt teszi Ayer is. Hamarosan a szabad ég alatt van, és kiszakad belőle a röhögés. Magán, és a helyzeten kacag miközben az égre tekint, és haját ujjaival a tarkójára fésüli.*
~Neked teljesen elment az eszed te bolond. Mindjárt beállsz szerzetesnek is?~
~Mint egy látványosság.~
Gondolja magában, és egy pillanatra el is játszik a gondolattal, hogy csak egy elkényeztetett ficsúr akit az északi tó mellől küldtek le a szülei Artheniorba tanulni. Világot látni. Gondtalan tudatlanságban, hogyan mészárolják halomra az embereket máshol. Hogyan építenek várat ártatlan emberek hulláiból, és hogyan vannak fogva tartva azok akik mind ezt teszik. Önmagukat, és egymást tartják rabságban.
~Eeyr templomához passzoló gondolatok nemde?~
Kérdezi magától de nem vár választ. Megvizsgálja, a magas templomot. A faragott kőfalak, mintha ráomlanának. Zaj hallatszik. Ayer, teljes harckészültségben van, mire ráeszmél, hogy éppen a vele szemközt lévő ajtó nyikordult akkorát, mintha a holtak, odébb tolták volna Artheniort a szakadék aljáról.*
-Mi szél hozott idegen?
*Kérdezi az ajtóban álló idegen. Feltehetően valami pap, vagy szerzetes, mert eléggé otthonosan, csuhaszerűségben áll a küszöbön.*
-Hideg.
*Válaszolja az elf, és kissé lazít pattanásig feszült izomzatán. Ahogy azt Eeyr hívétől várná, nem is tétovázik a csuhás, és karjával beinvitálja a templomba a fáradt utazót aki fázik. Ayer, nem is tétovázik. Lassan besétál a gyertyával igen gyéren megvilágított folyósóra. Olvadt viasz, és porszag van.*
-Itt megmelegedhetsz.
*Mondja barátságosan a bölcs. Nem mintha nagyon fázott volna eddig, de legalább van alkalma körbe nézni itt is.*
-Köszönöm.
*Mondja a férfi, miközben érdeklődve, fejét forgatva szemléli környezetét.*
-Hogy kerültél ide?
*Kérdi udvariasságból a csuhás. Ayer megköszörüli a torkát, és kicsit összedörzsöli a tenyerét, mint aki majd át fagyott odakint, és úgy mondja.*
-Átutazó vagyok. Eltévedtem, aztán megláttam a templomot.
*Az idegen, levesz az egyik polcról egy gyertyát, és elindul a falak mentén. A férfi követi, de érzékeit élesen tartja. Nem minden az aminek látszik alapon.*
-A legjobb helyre jöttél.
*Kezdi mondandóját a pap*
-Itt meleg van, és jó környezet. Ha huzamosabban szállást keresel, sajnos nem tudunk segíteni, szobáinkban nincs már hely, de ha eltöltenél egy meleg éjszakát akkor a könyvtárszobában van pár szőrme, és kényelmes szék. No meg jó könyv.
*Mondja és mosolyával hátra sandít, és folytatja a nem kért idegenvezetést, amit Ayer érdeklődve hallgat.*
-Tanulságos mesék, és érdekfeszítő regények. Ha a bölcsességek érdekelnek azok is akadnak szép számmal ne félj.
*A templom-tárlat vezetés mintha véget érne. Egy az épület alá kanyarodó lépcsőhöz értek. A férfi megtorpan. A pap, vagy bölcs, vagy éppen akárki már két lépcsőfokkal lejjebb fordul vissza.*
-Gyere. Nincs mitől félni.
*Mondja megnyugtatón.*
-Eeyr templomában nem eshet bajod.
*Majd azzal tovább sétál. Ám a férfi nem megy vele. Marad a lépcső tetején.*
-És ha itt nem kapok szállást egy éjszakánál tovább akkor hol tudnék?
*Kérdezi, majd magyarázza.*
-Nem akarok alkalmatlankodni.
*Mondja a nemesek felesleges udvariaságával. A Pap természetesen ma maga igazságát gondolja.*
-Tán nem hívő?
*Jön a gyors válasz.*
-Nem úgy ahogy gondolja.
*A pap arcáról eltűnik a kedves mosoly.*
-Ide a szegénynegyeden, vagy a Romvároson át jutottál. Kövesd a főutat egyenesen, és eljutsz a főtérre. a szökőkúttól északra van a pegazus. Olcsó, és kényelmes. Az ajtó nehezen nyílik. Menj Eeyr áldásával, és találjon meg a hit.
*Mondja és azzal sarkon fordul. Ezt teszi Ayer is. Hamarosan a szabad ég alatt van, és kiszakad belőle a röhögés. Magán, és a helyzeten kacag miközben az égre tekint, és haját ujjaival a tarkójára fésüli.*
~Neked teljesen elment az eszed te bolond. Mindjárt beállsz szerzetesnek is?~
4082. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-09-08 20:03:46
Üzenet elküldve: 2019-09-08 20:03:46
![>Gombernyő Mërulon [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9869_tunder_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Váratlan eset//
//Érintőlegesen szabad, mint a madár//
//Elköszönés//
*A lánynak válaszol először, nyomatékosítva, hogy nem gyerek, hátha végre felfogja.*
-Igen, a népem, akik száznegyven évesen is úgy néznek ki, mint most én, s egyik sem GYEREK. *Kicsit durcás, ami miatt valójában most tényleg úgy néz ki, mint egy duzzogó nyolcéves. A lány mondatára felnevet.*
-Eeyr az elsők között volt, akik magamra hagytak! Nem gondolt eléggé szigorú hívének. Teysus viszont kellemesen segítőkész volt. *Mondja. Ezután Fäenrohoz fordul.*
-Hagyd már ezt az urazást, túl jól ismersz hozzá! Hívj Maerlinek. *Mondja.* Nyxát meg félig szellem szállta meg, azóta eléggé akaratos. *Ezúton viszont a lányra néz. Nem gondolja bölcs ötletnek idegenek előtt elmesélni az egész történetet. Szemével int a fiúnak, mikor a félvérnek háttal áll, aztán megfordul és kezet csókol a nőnek.*
-Gombernyő Mërulon Saniclum vagyok, szépséged. Ha bármi kell, kérlek keress fel, de nekünk most mennünk kell. További jókat. *Azzal int a bagolynak és mosolyogva elindul kifelé. Remélhetőleg a fiú követi.*
//Érintőlegesen szabad, mint a madár//
//Elköszönés//
*A lánynak válaszol először, nyomatékosítva, hogy nem gyerek, hátha végre felfogja.*
-Igen, a népem, akik száznegyven évesen is úgy néznek ki, mint most én, s egyik sem GYEREK. *Kicsit durcás, ami miatt valójában most tényleg úgy néz ki, mint egy duzzogó nyolcéves. A lány mondatára felnevet.*
-Eeyr az elsők között volt, akik magamra hagytak! Nem gondolt eléggé szigorú hívének. Teysus viszont kellemesen segítőkész volt. *Mondja. Ezután Fäenrohoz fordul.*
-Hagyd már ezt az urazást, túl jól ismersz hozzá! Hívj Maerlinek. *Mondja.* Nyxát meg félig szellem szállta meg, azóta eléggé akaratos. *Ezúton viszont a lányra néz. Nem gondolja bölcs ötletnek idegenek előtt elmesélni az egész történetet. Szemével int a fiúnak, mikor a félvérnek háttal áll, aztán megfordul és kezet csókol a nőnek.*
-Gombernyő Mërulon Saniclum vagyok, szépséged. Ha bármi kell, kérlek keress fel, de nekünk most mennünk kell. További jókat. *Azzal int a bagolynak és mosolyogva elindul kifelé. Remélhetőleg a fiú követi.*
4081. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-09-08 19:46:43
Üzenet elküldve: 2019-09-08 19:46:43
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Váratlan eset//
*Valóban koszos, sőt, meglehetősen az. Ezt maga is tudja, csak eddig nem gondolt bele. Miután Nimrallal végig járták azt az elhagyatott, koszos kúriát, nem csoda. Sokkal inkább jön zavarba az iménti hangoskodása miatt, amit May joggal jegyez meg. Aggódva tekint Mërulonra. Látja, hogy fájdalmai vannak. Szóba kerül egy vaddisznó is, és már éppen kifejezné aggodalmát, mikor Nyxa mintha megőrülne. Fäenro sosem bántaná a madarat, de mikor Mërulon hajába kap, óvatosan próbálja kihessegetni onnan.*
- Én jól vagyok! De mi ütött Nyxába? És mi történt Mërulon úrral? Ugye nem súlyos?
*Valóban koszos, sőt, meglehetősen az. Ezt maga is tudja, csak eddig nem gondolt bele. Miután Nimrallal végig járták azt az elhagyatott, koszos kúriát, nem csoda. Sokkal inkább jön zavarba az iménti hangoskodása miatt, amit May joggal jegyez meg. Aggódva tekint Mërulonra. Látja, hogy fájdalmai vannak. Szóba kerül egy vaddisznó is, és már éppen kifejezné aggodalmát, mikor Nyxa mintha megőrülne. Fäenro sosem bántaná a madarat, de mikor Mërulon hajába kap, óvatosan próbálja kihessegetni onnan.*
- Én jól vagyok! De mi ütött Nyxába? És mi történt Mërulon úrral? Ugye nem súlyos?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4103-4122