Archívum - Arthenior - Templom
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 111 (2201. - 2220. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4103-4122
2220. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-04-01 21:58:05
Üzenet elküldve: 2014-04-01 21:58:05
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Szelíd
// Egy lépés a ranglétrán //
//Elwyrien Khaedyys, Turrog a Behemót//
*A fiatalka őr tekintetében valóban elmélyül a rémület Elwyrien bemutatkozása után. A megégett szerencsétlen valami olyasmit motyog, hogy "hála az isteneknek". A gyógyító ad neki még egy kortyot egy főzetből.*
Találkoztam már párszor a halállal, hidd el, nem szokott beszélni *mondja a sebesültnek.
Az idősebb őr nem mutatja, hogy hatnának rá a nagyzoló szavak. Hallgatózik, próbálja azonosítani, honnan jön a hang, de a templom enyhe visszhangjának hála nincs könnyű dolga. A tekintete végül nem állapodik meg sehol, nem is indul sehová, de kezét kardja markolatán tartja, arra az esetre, ha a "Halál Hírnöke" úgy döntene, teljesíti a feladatát. Turrog szavaira csak bólint, mint akinek az elmélete megerősítést nyert.*
Gondolom, neki is jobb, ha nem látjuk, nem csak nekünk *feleli, alig árnyalatnyi gunyorossággal a hangjában. Azzal azonban tisztában van, hogy helyzetük előnytelen a bujkálókkal szemben, akik távolsági fegyverekkel bármikor leszedhetik őket, nem mellesleg nagyon szeretne a végére járni az ügynek, így aztán rááll a dologra.* Nem bánom, beszélj.
//Elwyrien Khaedyys, Turrog a Behemót//
*A fiatalka őr tekintetében valóban elmélyül a rémület Elwyrien bemutatkozása után. A megégett szerencsétlen valami olyasmit motyog, hogy "hála az isteneknek". A gyógyító ad neki még egy kortyot egy főzetből.*
Találkoztam már párszor a halállal, hidd el, nem szokott beszélni *mondja a sebesültnek.
Az idősebb őr nem mutatja, hogy hatnának rá a nagyzoló szavak. Hallgatózik, próbálja azonosítani, honnan jön a hang, de a templom enyhe visszhangjának hála nincs könnyű dolga. A tekintete végül nem állapodik meg sehol, nem is indul sehová, de kezét kardja markolatán tartja, arra az esetre, ha a "Halál Hírnöke" úgy döntene, teljesíti a feladatát. Turrog szavaira csak bólint, mint akinek az elmélete megerősítést nyert.*
Gondolom, neki is jobb, ha nem látjuk, nem csak nekünk *feleli, alig árnyalatnyi gunyorossággal a hangjában. Azzal azonban tisztában van, hogy helyzetük előnytelen a bujkálókkal szemben, akik távolsági fegyverekkel bármikor leszedhetik őket, nem mellesleg nagyon szeretne a végére járni az ügynek, így aztán rááll a dologra.* Nem bánom, beszélj.
2219. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-03-30 23:40:47
Üzenet elküldve: 2014-03-30 23:40:47
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 763
OOC üzenetek: 678
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 763
OOC üzenetek: 678
Játékstílus: Vakmerő
// Egy lépés a ranglétrán //
//Elwyrien Khaedyys, Turrog a Behemót//
*Turrog halványan elmosolyodik Elwyrien bemutatkozására. Az a kicsit öntelt, nehéz, sötét légkör és hangszín, amit a mélységi áraszt a mozgásából, beszédéből mindig is jól állt neki. Az efféle viselkedés tökéletesen passzol a nőhöz. Ültében kissé hátrafordul, így egyenesen az őrökre nézve. Páncélzata és fegyverei halkan csörrenek meg a mozdulat közben.*
- Higgyék el, addig jó amíg nem akar a szemük elé állni. Egyelőre csak maradjanak nyugton a helyükön. Jobban járnak.* Jelenti ki komor hangon. Nem fél attól, hogy az őrök rajta kérnék számon az idegen kilétét, hiszen egyrészt úgysem kötné az őrök orrára Elwyrien kilétét, másrészt pedig két őr vajnyi kevés kettejük ellen. A városőrök jobban járnak, ha most nyugton végig hallgatják Elwyrien szavait, és meghozzák (a remélhetőleg bölcs) döntésüket. A törpe őszintén reméli, hogy jól döntenek, hiszen nem akarná, hogy a templom k9vén vér hulljon. Ő maga nagyon nehezen venné rá magát, hogy fegyvert rántson a templom falai között, azonban ez a mélységinek biztosan nem jelentene akadályt.*
//Elwyrien Khaedyys, Turrog a Behemót//
*Turrog halványan elmosolyodik Elwyrien bemutatkozására. Az a kicsit öntelt, nehéz, sötét légkör és hangszín, amit a mélységi áraszt a mozgásából, beszédéből mindig is jól állt neki. Az efféle viselkedés tökéletesen passzol a nőhöz. Ültében kissé hátrafordul, így egyenesen az őrökre nézve. Páncélzata és fegyverei halkan csörrenek meg a mozdulat közben.*
- Higgyék el, addig jó amíg nem akar a szemük elé állni. Egyelőre csak maradjanak nyugton a helyükön. Jobban járnak.* Jelenti ki komor hangon. Nem fél attól, hogy az őrök rajta kérnék számon az idegen kilétét, hiszen egyrészt úgysem kötné az őrök orrára Elwyrien kilétét, másrészt pedig két őr vajnyi kevés kettejük ellen. A városőrök jobban járnak, ha most nyugton végig hallgatják Elwyrien szavait, és meghozzák (a remélhetőleg bölcs) döntésüket. A törpe őszintén reméli, hogy jól döntenek, hiszen nem akarná, hogy a templom k9vén vér hulljon. Ő maga nagyon nehezen venné rá magát, hogy fegyvert rántson a templom falai között, azonban ez a mélységinek biztosan nem jelentene akadályt.*
2218. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-03-30 21:55:08
Üzenet elküldve: 2014-03-30 21:55:08
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 228
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 228
Játékstílus: Szelíd
// Egy lépés a ranglétrán //
//Elwyrien Khaedyys, Turrog a Behemót//
*Elwyrien magában somolyog az oszlop mögött a feltett kérdésre. Nem is akkora butaság, ha az ember (vagy adott esetben ugyebár sötételf) lánya belegondol, elvégre azért őrök, hogy ilyesmiket kérdezzenek. Az már teljesen más lapra tartozik, hogy a nő kiérzi az őr hangjából azt a fajta bárgyúságot, amely az emberek sajátja. Önnön tökéletességük teljes tudatában járnak-kelnek Lanawinban, azt képzelve, hogy az élet legfejlettebb formáját képviselik, ám ha valamikor valami nem a terv szerint megy, egyből pánikolni kezdenek, s keresnek valakit, akárkit önmagukon kívül, aki a bajt elhárítja az együgyű fejük felől. Nem lesz ez másként most sem. Önerőből ez a két bárdolatlan őr képtelen volna bármit is tenni a gyújtogatók felkutatása érdekében, s mire az egész híre eljutna valami felelős személyig, aki esetleg tenni is tudna azért, hogy kézre kerítse őket, addigra a nyomok réges-régen kíhülnének, és minden erőfeszítés teljes mértékben feleslegessé válna. Mintha csak borsószemekkel dobálnának egy sárkányt, abban a reményben, hogy elérnek vele bármit is. Az őrség pontosan efféle hatásfokú módszerekkel szokott dolgozni. Na persze akadnak köztük éppenséggel agyafúrt, sőt veszélyes figurák is (mint példának okáért ez a Raan, akit keresnek, s aki eddig ügyesen elrejtette a nyomait, s okosan lapít, bár ezzel a versenyt meg nem nyerheti, várhat amíg a többiek esetlegesen kiesnek, tehát végső soron ez nem feltétlenül rossz taktika, ezt még Elwyrien is elismeri), azonban ez a kettő legkevésbé sem tűnik ilyennek. Mikor a nő kipillant egy röpke szívdobbanásnyi időre az oszlop mögül, fel tudja mérni, hogy a kettőből legalább egy azt sem tudja, merre kapja a fejét.*
-Én vagyok az Élő Sötétség maga, a Halál Hírnöke, ha úgy tetszik. Én vagyok a szem, mely éjszaka figyeli a várost, legyen ennyi elég.*mulattatja a nőt a gondolat, hogy ezzel rá hozhatja a frászt a tapasztalatlanabb őrre, igazából semmi más oka nem is volt, hogy ilyen hangzatos címeken mutatkozott be.*
-Ti nem láthattok engem, de én látlak titeket. Látom rajtatok a félelem, a tanácstalanság jeleit, s látom azt is, ha rajtatok múlik, sosem találjátok meg azokat, akik a tüzet okozták, s ezzel halálra akarták ítélni a várost.*foglalja össze röviden és tömören a lényeget. Hideg, metsző tónusa visszhangot vet a falakon, az oszlopokon, s a szobrokon, így még félelmetesebbé téve az összhatást. Mindez rendkívül mulattatja a nőt.
Közben persze figyel arra, nehogy valaki lopva meg akarja közelíteni, vagy efféle, mert ha igen, akkor bizony csúfos véget fog érni az illető.*
//Elwyrien Khaedyys, Turrog a Behemót//
*Elwyrien magában somolyog az oszlop mögött a feltett kérdésre. Nem is akkora butaság, ha az ember (vagy adott esetben ugyebár sötételf) lánya belegondol, elvégre azért őrök, hogy ilyesmiket kérdezzenek. Az már teljesen más lapra tartozik, hogy a nő kiérzi az őr hangjából azt a fajta bárgyúságot, amely az emberek sajátja. Önnön tökéletességük teljes tudatában járnak-kelnek Lanawinban, azt képzelve, hogy az élet legfejlettebb formáját képviselik, ám ha valamikor valami nem a terv szerint megy, egyből pánikolni kezdenek, s keresnek valakit, akárkit önmagukon kívül, aki a bajt elhárítja az együgyű fejük felől. Nem lesz ez másként most sem. Önerőből ez a két bárdolatlan őr képtelen volna bármit is tenni a gyújtogatók felkutatása érdekében, s mire az egész híre eljutna valami felelős személyig, aki esetleg tenni is tudna azért, hogy kézre kerítse őket, addigra a nyomok réges-régen kíhülnének, és minden erőfeszítés teljes mértékben feleslegessé válna. Mintha csak borsószemekkel dobálnának egy sárkányt, abban a reményben, hogy elérnek vele bármit is. Az őrség pontosan efféle hatásfokú módszerekkel szokott dolgozni. Na persze akadnak köztük éppenséggel agyafúrt, sőt veszélyes figurák is (mint példának okáért ez a Raan, akit keresnek, s aki eddig ügyesen elrejtette a nyomait, s okosan lapít, bár ezzel a versenyt meg nem nyerheti, várhat amíg a többiek esetlegesen kiesnek, tehát végső soron ez nem feltétlenül rossz taktika, ezt még Elwyrien is elismeri), azonban ez a kettő legkevésbé sem tűnik ilyennek. Mikor a nő kipillant egy röpke szívdobbanásnyi időre az oszlop mögül, fel tudja mérni, hogy a kettőből legalább egy azt sem tudja, merre kapja a fejét.*
-Én vagyok az Élő Sötétség maga, a Halál Hírnöke, ha úgy tetszik. Én vagyok a szem, mely éjszaka figyeli a várost, legyen ennyi elég.*mulattatja a nőt a gondolat, hogy ezzel rá hozhatja a frászt a tapasztalatlanabb őrre, igazából semmi más oka nem is volt, hogy ilyen hangzatos címeken mutatkozott be.*
-Ti nem láthattok engem, de én látlak titeket. Látom rajtatok a félelem, a tanácstalanság jeleit, s látom azt is, ha rajtatok múlik, sosem találjátok meg azokat, akik a tüzet okozták, s ezzel halálra akarták ítélni a várost.*foglalja össze röviden és tömören a lényeget. Hideg, metsző tónusa visszhangot vet a falakon, az oszlopokon, s a szobrokon, így még félelmetesebbé téve az összhatást. Mindez rendkívül mulattatja a nőt.
Közben persze figyel arra, nehogy valaki lopva meg akarja közelíteni, vagy efféle, mert ha igen, akkor bizony csúfos véget fog érni az illető.*
2217. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-03-30 21:41:47
Üzenet elküldve: 2014-03-30 21:41:47
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Szelíd
// Egy lépés a ranglétrán //
//Elwyrien Khaedyys, Turrog a Behemót//
*A kis csoport tagjai felkapják a fejüket Elwyrien hangjára - kivéve persze a sebesültet, aki az elixírek és varázslatok ellenére is igyekszik minél kevesebbet mozgolódni fekhelyén. Ha értelmezhető lenne az arckifejezése, alighanem szorongást tükrözne, hiszen nem mindegy, mennyit látott ténykedésükből az egyelőre testetlen hang tulajdonosa.
Az egyik városőr nyeri vissza először a hangját.*
Ki vagy, és miért bujkálsz előlünk? *kérdezi gyanakodva. Viszonylag fiatal társa némi aggodalommal tekintget körbe, a hang forrását keresve. Látszik rajta, hogy ez az első komolyabb ügy, amibe belekeveredett, és egyáltalán nem bánja, hogy van mellette valaki tapasztaltabb.*
//Elwyrien Khaedyys, Turrog a Behemót//
*A kis csoport tagjai felkapják a fejüket Elwyrien hangjára - kivéve persze a sebesültet, aki az elixírek és varázslatok ellenére is igyekszik minél kevesebbet mozgolódni fekhelyén. Ha értelmezhető lenne az arckifejezése, alighanem szorongást tükrözne, hiszen nem mindegy, mennyit látott ténykedésükből az egyelőre testetlen hang tulajdonosa.
Az egyik városőr nyeri vissza először a hangját.*
Ki vagy, és miért bujkálsz előlünk? *kérdezi gyanakodva. Viszonylag fiatal társa némi aggodalommal tekintget körbe, a hang forrását keresve. Látszik rajta, hogy ez az első komolyabb ügy, amibe belekeveredett, és egyáltalán nem bánja, hogy van mellette valaki tapasztaltabb.*
2216. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-03-30 20:48:47
Üzenet elküldve: 2014-03-30 20:48:47
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
//Xares//
*Már hosszú percek óta olvassa és próbálja megjegyezni az erősen sárga papírra vetett sorokat, de nem bizonyul túl egyszerűnek teljesen pontosan felidéznie őket, mikor az állott szagú könyvből felnézve és maga elé meredve igyekszik próbaképp elmormolni az igéket. Nem arról van szó persze, hogy buta lenne. Csak éhsége időnként gondol egyet és egészen más irányba tereli figyelmét, olykor hirtelen nagyon vonzóvá tesz egy nyakat, vagy csak egyszerűen átkölti az igét egy másodperc alatt... Ahogy pár héttel ezelőtt a játékos gyermekdalból is véres indulót varázsolt*
~Csak nem így kellene varázsolni.~
*Csak telik az idő és egyre ritkábban néz a kapu felé, ahogy egyre inkább belemerül a tanulásba. Kezdi feladni a reményt, hogy a fehér köpenyes betámolyog - ezek szerint ma sincs szerencséje. Viszont ha itt rendre nem találja meg őt, fogalma sincs, hol kereshetné. Talán a toronyban, vagy a szentélyben? Nem, annyira azért nem égetően fontos meglelnie, hogy annyit utazzon érte. Inkább bevárná. Inkább látogat el a templomba minden nap, akár valami szorgos, unatkozó hölgy. Egyszer majdcsak betér ide a kis tokás. Addig pedig, ha már úgyis órákat fordít arra, hogy várja az érkezését, hasznosan akarja eltölteni az időt. Talán mire újra találkozik vele, már rá is jön a dolog nyitjára, akkor pedig... Hát akkor nem lesz semmi. Akkor nem lesz rá többé szüksége, és megbizonyosodhat róla, hogy pár rövid versike meg a hozzá való koncentráció sem fog ki rajta.
Időnként azért úgy érzi, szívesen hozzávágná a súlyos könyvet valakihez, csak az a baj, hogy azzal sehogy sem kerülne előrébb. Attól ugyanúgy nem tudná az adott igét, valaki olyannak fakasztaná a vérét, akibe aztán nem kóstolhat bele, ráadásul biztosan kifizettetnék vele a darabjaira szakadt és hullott könyvet is.*
~Mennyi lehet egy ilyennek az értéke? Ötezer? Tíz? Húsz?~
*Nem húzza sokáig az időt a találgatással, összeszedi minden elszántságát, s igyekszik minden figyelmét arra fordítani, amiért végsősoron itt van. Arra, hogy kevéske varázslatainak tárházát azért legalább eggyel bővítse.
Végül annyira sikerül beletemetkeznie az olvasgatásba, hogy észre sem veszi a mögé settenkedőt, csak mikor már a motoszkálást érzi hajánál. Épp egy varázslat megidézésére tesz épp kísérletet, s bár már teljesen úgy érezte, hogy ezt most nem fogja elrontani, mégis így történik. Egy félig elsuttogott ige ugyanis aligha válthatna ki bármiféle hatást.
Ugyan a mögé került idegen nem húzza a haját, de a tincs tövénél mégis érzi annak megemelkedését. Hasonló az érzés ahhoz, mint mikor a gyenge szellő kap bele, vagy mikor a szálak maguknak kényelmesebb helyet keresve siklanak odébb... mégis érezhetően más kicsit.
Ekkor már nehezebben őrzi meg nyugalmát, így ajkai közt ki is csúszik a:*
- Mit akarsz?
*mondat. Ugyan kimondottan dühös éle nincs a szavaknak, a modoron minden bizonnyal érezhető, hogy nem kívánt ténykedés folyik épp a háta mögött.
Akár kap választ, akár nem, lassan hátrafordul, hogy meg is nézze magának, ki piszkálja egyik legfőbb ékét, majd hátra is nyúl, hogy elhúzza a kézből a tincset, s hogy azon végighúzva ujjait megnézze, nem kurtította-e meg ez a valaki.*
*Már hosszú percek óta olvassa és próbálja megjegyezni az erősen sárga papírra vetett sorokat, de nem bizonyul túl egyszerűnek teljesen pontosan felidéznie őket, mikor az állott szagú könyvből felnézve és maga elé meredve igyekszik próbaképp elmormolni az igéket. Nem arról van szó persze, hogy buta lenne. Csak éhsége időnként gondol egyet és egészen más irányba tereli figyelmét, olykor hirtelen nagyon vonzóvá tesz egy nyakat, vagy csak egyszerűen átkölti az igét egy másodperc alatt... Ahogy pár héttel ezelőtt a játékos gyermekdalból is véres indulót varázsolt*
~Csak nem így kellene varázsolni.~
*Csak telik az idő és egyre ritkábban néz a kapu felé, ahogy egyre inkább belemerül a tanulásba. Kezdi feladni a reményt, hogy a fehér köpenyes betámolyog - ezek szerint ma sincs szerencséje. Viszont ha itt rendre nem találja meg őt, fogalma sincs, hol kereshetné. Talán a toronyban, vagy a szentélyben? Nem, annyira azért nem égetően fontos meglelnie, hogy annyit utazzon érte. Inkább bevárná. Inkább látogat el a templomba minden nap, akár valami szorgos, unatkozó hölgy. Egyszer majdcsak betér ide a kis tokás. Addig pedig, ha már úgyis órákat fordít arra, hogy várja az érkezését, hasznosan akarja eltölteni az időt. Talán mire újra találkozik vele, már rá is jön a dolog nyitjára, akkor pedig... Hát akkor nem lesz semmi. Akkor nem lesz rá többé szüksége, és megbizonyosodhat róla, hogy pár rövid versike meg a hozzá való koncentráció sem fog ki rajta.
Időnként azért úgy érzi, szívesen hozzávágná a súlyos könyvet valakihez, csak az a baj, hogy azzal sehogy sem kerülne előrébb. Attól ugyanúgy nem tudná az adott igét, valaki olyannak fakasztaná a vérét, akibe aztán nem kóstolhat bele, ráadásul biztosan kifizettetnék vele a darabjaira szakadt és hullott könyvet is.*
~Mennyi lehet egy ilyennek az értéke? Ötezer? Tíz? Húsz?~
*Nem húzza sokáig az időt a találgatással, összeszedi minden elszántságát, s igyekszik minden figyelmét arra fordítani, amiért végsősoron itt van. Arra, hogy kevéske varázslatainak tárházát azért legalább eggyel bővítse.
Végül annyira sikerül beletemetkeznie az olvasgatásba, hogy észre sem veszi a mögé settenkedőt, csak mikor már a motoszkálást érzi hajánál. Épp egy varázslat megidézésére tesz épp kísérletet, s bár már teljesen úgy érezte, hogy ezt most nem fogja elrontani, mégis így történik. Egy félig elsuttogott ige ugyanis aligha válthatna ki bármiféle hatást.
Ugyan a mögé került idegen nem húzza a haját, de a tincs tövénél mégis érzi annak megemelkedését. Hasonló az érzés ahhoz, mint mikor a gyenge szellő kap bele, vagy mikor a szálak maguknak kényelmesebb helyet keresve siklanak odébb... mégis érezhetően más kicsit.
Ekkor már nehezebben őrzi meg nyugalmát, így ajkai közt ki is csúszik a:*
- Mit akarsz?
*mondat. Ugyan kimondottan dühös éle nincs a szavaknak, a modoron minden bizonnyal érezhető, hogy nem kívánt ténykedés folyik épp a háta mögött.
Akár kap választ, akár nem, lassan hátrafordul, hogy meg is nézze magának, ki piszkálja egyik legfőbb ékét, majd hátra is nyúl, hogy elhúzza a kézből a tincset, s hogy azon végighúzva ujjait megnézze, nem kurtította-e meg ez a valaki.*
2215. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-03-30 19:56:43
Üzenet elküldve: 2014-03-30 19:56:43
Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
//Rahil//
*A játéknak vége szakadt már rég, pedig oly szívesen maradt volna az élettelen tengerben, csendben lebegtetve az elméje által saját magáról vázolt képet. Nem, ennek ellenére még mindig nem kedveli a mágiát, s hiszi azt, hogy egy egyszerű meditáció közben is el lehet jutni azon helyre, hol ily mértékű békére lelt. Oly dologra, mi ritkán adatik meg neki. A bosszantó idegen még ezt is képes volt megszakítani, ezzel viszont most már nem foglalkozik. Csak leül egy sarokban, hátát a falnak vetve. Érzi ingén keresztül a hideget. A borzongató, fagyos érintést, mitől holmi gyengék megriadnának. Ő viszont befogadja azt. A csípős fagyosságot, mit a falak árasztanak magukból. Fejét hátradönti, hogy így csukhassa le gyűlölettől vöröslő szemeit. Nem pihen ő, afféle dologra nincs szüksége jelenleg. Elmélkedik. Oly dolgokról, mit egyszerű, hétköznapi halandó nem érthet. Oly dolgokról, mit rajta kívül senki nem érthet. Csendben van, csak légzése hallat némi fülsértő zajt, mitől képtelen megszabadulni. Arra szüksége van, mert ha nem lenne, nem tudná elérni azt, mire vágyik. Jobban mondva azt, kire vágyik. Erőt keres másokban, de mégis mifélét? Fizikait? Azzal túl sokan rendelkeznek feleslegesen. Szellemit? Az sem lenne utolsó, de ha csak arra gondol, mennyi mágusféle létezik, elmegy a kedve az egésztől, túlontúl átlagossá nyilvánítva azt. Ha pedig csupán akaraterőre lenne kíváncsi, abból is találna jó néhányat, ezzel is kikerítve azt a ritkaság fogalmából. Oly lényt keres ezen az összeszűkült világon, mely bármire képes. Kiről tudja, hogy eléri amit akar, bárhogy vezessen is hozzá az út. Ki mindnél erősebbé lesz valahogyan, s ha nem, tudja hogyan állítsa maga mellé azokat, kik azzá teszik. Nem kis csoportokat keres, kik sok kicsiből összetesznek egy nagyot. Egyetlen nagyot keres. Oly elmét, kinek csupán szeméből látni, mily remekekre képes ezen a nyomorúságos életen, elintézve azt, hogy a jelentéktelenektől megszabaduljon a tökéletessé kovácsolt világában. Ki tekintetével tudatja, hogy ő az, kit eddig keresett.
Mondani sem kell, még nem találta meg. Ideje pedig nincs tovább töprengni azon, hogy vajon merre keresse. Szemeit kinyitja a hangok hallatán, sötét alakja pedig felemelkedik a már kellőképp felmelegedett padlóról. Elhagyja a hideg fal támaszát, néhány lépéssel előrébb lépve, hogy egy oszlop mögül kibújva figyeljen észrevétlen. A pappal nem törődik. Bennük nem lát semmit. Ki egy efféle építmény kötelékébe taszítja magát, saját cellát kijelölve keze által bezárva az ajtót, nem érdemel semmit, csupán lenéző pillantást. Komor, érzelmektől mentes arccal figyeli hát a némbert, ki bejött. Vörös hajkoronája nagyon is felkelti az éjlény figyelmét. Nem tehet róla, kedveli azt a színt, vonzza, mint felbőszült ragadozót a vérszag. Mögé lép hát szótlanul, csupán csizmájával hallatva halk puffanásokat. Nem rejti közeledtét, nincs rá szüksége, mikor pedig célt ér, csak a másik fölé magasodik. Egyik keze megindul felé, hogy ujjai közé foghasson egy tincset a selyemszerű hajból. Finoman simít végig a tenyerére fektetett hajra hüvelykjével, csupán arra figyelve, semmi másra. Húzni nem húzza, csupán gyengéden tartja azt. Nem köszön, vagy szólal fel másként. Nem az a fajta, ki csak úgy megszólal. Ahhoz nyomós indok kell, az pedig, hogy a nő hajával játszadozik, elmerülve vörös fényében, nem számít annak.*
*A játéknak vége szakadt már rég, pedig oly szívesen maradt volna az élettelen tengerben, csendben lebegtetve az elméje által saját magáról vázolt képet. Nem, ennek ellenére még mindig nem kedveli a mágiát, s hiszi azt, hogy egy egyszerű meditáció közben is el lehet jutni azon helyre, hol ily mértékű békére lelt. Oly dologra, mi ritkán adatik meg neki. A bosszantó idegen még ezt is képes volt megszakítani, ezzel viszont most már nem foglalkozik. Csak leül egy sarokban, hátát a falnak vetve. Érzi ingén keresztül a hideget. A borzongató, fagyos érintést, mitől holmi gyengék megriadnának. Ő viszont befogadja azt. A csípős fagyosságot, mit a falak árasztanak magukból. Fejét hátradönti, hogy így csukhassa le gyűlölettől vöröslő szemeit. Nem pihen ő, afféle dologra nincs szüksége jelenleg. Elmélkedik. Oly dolgokról, mit egyszerű, hétköznapi halandó nem érthet. Oly dolgokról, mit rajta kívül senki nem érthet. Csendben van, csak légzése hallat némi fülsértő zajt, mitől képtelen megszabadulni. Arra szüksége van, mert ha nem lenne, nem tudná elérni azt, mire vágyik. Jobban mondva azt, kire vágyik. Erőt keres másokban, de mégis mifélét? Fizikait? Azzal túl sokan rendelkeznek feleslegesen. Szellemit? Az sem lenne utolsó, de ha csak arra gondol, mennyi mágusféle létezik, elmegy a kedve az egésztől, túlontúl átlagossá nyilvánítva azt. Ha pedig csupán akaraterőre lenne kíváncsi, abból is találna jó néhányat, ezzel is kikerítve azt a ritkaság fogalmából. Oly lényt keres ezen az összeszűkült világon, mely bármire képes. Kiről tudja, hogy eléri amit akar, bárhogy vezessen is hozzá az út. Ki mindnél erősebbé lesz valahogyan, s ha nem, tudja hogyan állítsa maga mellé azokat, kik azzá teszik. Nem kis csoportokat keres, kik sok kicsiből összetesznek egy nagyot. Egyetlen nagyot keres. Oly elmét, kinek csupán szeméből látni, mily remekekre képes ezen a nyomorúságos életen, elintézve azt, hogy a jelentéktelenektől megszabaduljon a tökéletessé kovácsolt világában. Ki tekintetével tudatja, hogy ő az, kit eddig keresett.
Mondani sem kell, még nem találta meg. Ideje pedig nincs tovább töprengni azon, hogy vajon merre keresse. Szemeit kinyitja a hangok hallatán, sötét alakja pedig felemelkedik a már kellőképp felmelegedett padlóról. Elhagyja a hideg fal támaszát, néhány lépéssel előrébb lépve, hogy egy oszlop mögül kibújva figyeljen észrevétlen. A pappal nem törődik. Bennük nem lát semmit. Ki egy efféle építmény kötelékébe taszítja magát, saját cellát kijelölve keze által bezárva az ajtót, nem érdemel semmit, csupán lenéző pillantást. Komor, érzelmektől mentes arccal figyeli hát a némbert, ki bejött. Vörös hajkoronája nagyon is felkelti az éjlény figyelmét. Nem tehet róla, kedveli azt a színt, vonzza, mint felbőszült ragadozót a vérszag. Mögé lép hát szótlanul, csupán csizmájával hallatva halk puffanásokat. Nem rejti közeledtét, nincs rá szüksége, mikor pedig célt ér, csak a másik fölé magasodik. Egyik keze megindul felé, hogy ujjai közé foghasson egy tincset a selyemszerű hajból. Finoman simít végig a tenyerére fektetett hajra hüvelykjével, csupán arra figyelve, semmi másra. Húzni nem húzza, csupán gyengéden tartja azt. Nem köszön, vagy szólal fel másként. Nem az a fajta, ki csak úgy megszólal. Ahhoz nyomós indok kell, az pedig, hogy a nő hajával játszadozik, elmerülve vörös fényében, nem számít annak.*
2214. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-03-30 19:17:22
Üzenet elküldve: 2014-03-30 19:17:22
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 763
OOC üzenetek: 678
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 763
OOC üzenetek: 678
Játékstílus: Vakmerő
//Egy lépés a ranglétrán//
//Elwyrien Khaedyys, Turrog a Behemót//
*Turrog némán biccent Elwyrien szavaira. Biztos volt benne, hogy a mélységi még gondol testvérére. Talán elvetemült, kegyetlen gyilkos, azonban a vérét nem feledi az ember. A törpe lelkében egy kicsit fényesedik a nő képe. Nem mintha eddig bármi miatt is elítélte volna Elwyrient, azonban mégis csak látta, mire képes a 'hölgy'. Ugyanolyan sötét annak a szíve, mint az árnyék, ami mögé most elbújik.
Turrog nem húzódik rejtekbe az őrök elől, hiszen nincs mitől félnie. Arrébb lép, és egy közeli padon telepszik le, hogy még éppen halló távolságban legyen az őröktől, habár nem néz feléjük. Arcát egyenesen tartja, maga elé néz, csupán fülét hegyezi. ~A nagy francokat... alvilági ügyek, én mondom!~ Suhan át fején a gondolat a megégett szavaira. ~Már csak az a kérdés, hogy valaki meggyilkolásáról mentek-e üzletelni, vagy valaki eladásáról.~ Folytatja gondolat menetét a törpe, egy pillanatra a kis csapat felé sandítva. Nem fest túl jól a sebesült, azonban egész szépen rendbe hozták. Nem hitte volna, hogy egyáltalán még képes lesz beszélni a szerencsétlen. Nagyot sóhajtva dől hátra a padon, mikor hirtelen felcsendül a mélységi hangja. Turrog egy pillanat alatt feszül meg újra székében. Mozdulatlanná dermed, majd pedig némán figyeli az eseményeket. ~Elwyrien, túl bátor vagy.~ Jelenti ki kissé aggódva. Az őrök, akármilyen hasznos vagy haszontalan információval is szolgál a körözött bűnöző, minden bizonnyal megpróbálják majd elkapni a mélységit. Vagy talán elég értékesek lesznek a szavai ahhoz, hogy szabadságot kapjon? A harcos feszülten várakozik, már nem is leplezi, hogy egyenesen az őrök felé néz. Ujjai lassan mozognak, hátha fegyvert kell ragadnia.*
//Elwyrien Khaedyys, Turrog a Behemót//
*Turrog némán biccent Elwyrien szavaira. Biztos volt benne, hogy a mélységi még gondol testvérére. Talán elvetemült, kegyetlen gyilkos, azonban a vérét nem feledi az ember. A törpe lelkében egy kicsit fényesedik a nő képe. Nem mintha eddig bármi miatt is elítélte volna Elwyrient, azonban mégis csak látta, mire képes a 'hölgy'. Ugyanolyan sötét annak a szíve, mint az árnyék, ami mögé most elbújik.
Turrog nem húzódik rejtekbe az őrök elől, hiszen nincs mitől félnie. Arrébb lép, és egy közeli padon telepszik le, hogy még éppen halló távolságban legyen az őröktől, habár nem néz feléjük. Arcát egyenesen tartja, maga elé néz, csupán fülét hegyezi. ~A nagy francokat... alvilági ügyek, én mondom!~ Suhan át fején a gondolat a megégett szavaira. ~Már csak az a kérdés, hogy valaki meggyilkolásáról mentek-e üzletelni, vagy valaki eladásáról.~ Folytatja gondolat menetét a törpe, egy pillanatra a kis csapat felé sandítva. Nem fest túl jól a sebesült, azonban egész szépen rendbe hozták. Nem hitte volna, hogy egyáltalán még képes lesz beszélni a szerencsétlen. Nagyot sóhajtva dől hátra a padon, mikor hirtelen felcsendül a mélységi hangja. Turrog egy pillanat alatt feszül meg újra székében. Mozdulatlanná dermed, majd pedig némán figyeli az eseményeket. ~Elwyrien, túl bátor vagy.~ Jelenti ki kissé aggódva. Az őrök, akármilyen hasznos vagy haszontalan információval is szolgál a körözött bűnöző, minden bizonnyal megpróbálják majd elkapni a mélységit. Vagy talán elég értékesek lesznek a szavai ahhoz, hogy szabadságot kapjon? A harcos feszülten várakozik, már nem is leplezi, hogy egyenesen az őrök felé néz. Ujjai lassan mozognak, hátha fegyvert kell ragadnia.*
2213. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-03-30 15:43:41
Üzenet elküldve: 2014-03-30 15:43:41
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*A tanulás és a tudni vágyás ösztönzi folyton a kis gnómot és ezért is szomjazik mindig az új információkra. Mágusként sok dolgot kell még megtanulni hiszen, még kezdőnek számít. Viszont az, hogy ilyen öreges kicsit szembefordítja azzal a ténnyel, hogy Ő még csak zöldfülű a varázslás terén. Sajnos későn tudta csak elkezdeni a mágia tanulását, a családja inkább feltaláló típus volt mint mágus. De csak idő kérdése volt, hogy belekezdjen tanulmányaiba ezen a téren is. Viszont azzal se járt rosszul, hogy szinte egész életében rá volt kényszerítve a kis bigyók gyártására és feltalálásra. Ezzel is sok tudást szerzett, igaz, sose szerette, de talán ez a sok éves képzettség még a hasznára fog válni az élete többi részében. Most pedig a templom ajtaja előtt áll és néz fel a kilincsre amit épp elér. Todus azért érkezett Artheniorba, hogy fejlessze a mágikus képességét, és idővel egy remek varázsló válhasson belőle, ha addig életben marad. Igen, ha addig nem hal meg, veszélyesek lehetnek a helyek egy ilyen kis teremtésnek, nem igazán tudja megvédeni magát ha talán megtámadná pár rossz arcú bandita. Na meg az öregség is veszélyezteti, ki tudja mennyi idő lesz amíg kifejleszti a tudását a maximumra? (ha talán olyat egyáltalán végre lehet hajtani) Lehet, hogy nem fogja megélni. De most nagyon bizakodó és várja, hogy a mesterek tele tömjék a kopasz homlokát tudással. Remek útbaigazítást kapott, hogy hol keresse a templomot ezért könnyen ide is talált. Közben meg is csodálhatta a várost. Mélázgat egy darabig még a becsukott ajtó előtt, ami általában nyitva áll de most valamiért mégis csukva várja Todust, de végül egy nagyot sóhajt és felnyúl a kilincsért amit egy kissé határozatlan mozdulattal le is húz és az ajtó már nyílik is. Hamar elengedi a kilincset és az ajtó szélét megragadva nyitja tovább azt. A bent lévő látvány tetszik neki, valamiért rosszabbra számított, ezt Ő se tudja miért. Be lépdél, botjával minden egyes lépésnél koppint egyet a templom padlóján, a bot támogatásával gyorsabban tud haladni, nélküle is menne neki, de így biztosabbnak érzi magát. Odasétál az egyik magányosan álldogáló paphoz és megszólítja.*
-Jó napot! Szeretnék tanulni, merre találok egy remek tanárt ehhez?
*A pap mikor megszólítják a hang felé fordul, de hirtelen senkit se lát, meg is lepődik, hogy nem áll ott senki, de végül észreveszi a lábánál álldogáló Todust, aki a pap csuháját kissé megrángatva hívja fel jobban magára a figyelmet.*
-Jó napot! *válaszol a pap* Jöjjön velem, remek tanáraink vannak akik a szolgálatára lehetnek.
*A pap elindul az egyik irányba és az öreg gnóm követi Őt. Kissé izgatott is, már nagyon várta, hogy végre azzal foglalkozhasson amivel mindig is szeretett volna.*
*Kis idő elteltével Todus egy nagy és vastag könyvel a hóna alatt sétál kifelé az egyik teremből a templom főterébe. A könyvet a tanítójától kapta, hogy olvasgassa, tanulgassa amíg vissza nem tér egy újabb oktatásra. A gnóm le is ül az egyik padra és kitárja a könyvet. A combjára teszi és úgy olvassa. Teljesen elmerül benne.*
-Jó napot! Szeretnék tanulni, merre találok egy remek tanárt ehhez?
*A pap mikor megszólítják a hang felé fordul, de hirtelen senkit se lát, meg is lepődik, hogy nem áll ott senki, de végül észreveszi a lábánál álldogáló Todust, aki a pap csuháját kissé megrángatva hívja fel jobban magára a figyelmet.*
-Jó napot! *válaszol a pap* Jöjjön velem, remek tanáraink vannak akik a szolgálatára lehetnek.
*A pap elindul az egyik irányba és az öreg gnóm követi Őt. Kissé izgatott is, már nagyon várta, hogy végre azzal foglalkozhasson amivel mindig is szeretett volna.*
*Kis idő elteltével Todus egy nagy és vastag könyvel a hóna alatt sétál kifelé az egyik teremből a templom főterébe. A könyvet a tanítójától kapta, hogy olvasgassa, tanulgassa amíg vissza nem tér egy újabb oktatásra. A gnóm le is ül az egyik padra és kitárja a könyvet. A combjára teszi és úgy olvassa. Teljesen elmerül benne.*
2212. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-03-30 09:23:15
Üzenet elküldve: 2014-03-30 09:23:15
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
*Miután vett két igazán mély lélegzetet, hogy legyűrje a Levegő Templomával és a benne tartózkodókkal szemben érzett ellenszenvét - vagy legalább annak egy részét, megköszörüli még torkát, majd benyit a hatalmas ajtón.
Lépései ekkorra már jóval rövidebbek, kevésbé sietősek, hiszen egyrészt már megérkezett, már csak néhány méter választhatja el a végső céltól, másrészt pedig nem akar túl nagy feltűnést kelteni.
Egyszer volt eddig szerencséje igazi mágiahasználóhoz. Vagyis... igazából róla is csak sejthette, hogy az. Nem is emlékszik, hogy bebizonyosodott volna, hogy erős mágus - talán csak egyszer látta varázsolni. De valahogy az a férfi, az az őrült személy kezdettől fogva ellenséges volt vele. Azóta sem biztos benne, hogy a Rather nevű -ha jól emlékszik- egyébként is ellenséges természetű volt-e, vagy a szemtelenkedései csupán neki, az ő igazi valójának szóltak... De a lényeg egy. Jobb óvatosnak lenni.
Ellépdel a hosszú pad mellett, közben tekintetét végigvezeti a szobrokon. Nem először látja őket ugyan, de nem csak ezért nem fogják meg néhány pillanatnál tovább. Akármennyire is szereti a művészeteket, ezekben valahogy nem látja a szépséget. Emberek, többségében férfiak, néhányuk igazán vénnek tűnik. Mind egykori nagy varázshasználók, akiket egy-egy ige elmondása közben örökítettek meg, a varázslat érvényesítéséhez szükséges mozdulatokkal. Azt elismeri, hogy nagy munka lehetett modellt állni, és kifaragni is a szobrocskákat egy-egy tömbből... De ő magát mindigis jobban vonzották az egyéb különleges helyzetet ábrázoló domború művek. Párbaj, szerelmesek légyottja, százéves kopott márványdarabok, melyek pegazust vagy épp sárkányt ábrázolnak. ezek jóval kedvesebbek a számára.
Csak addig szemlélődik, míg egy kissé pufók pap mellé nem ér, aki egy könyvet lapozgat. Az készséggel ráemeli tekintetét, melyben mintha a felismerés csillanna meg. Ekkor Rahilt kissé elönti a kétely.*
~Talán ő is érezné... valahogy? Vagy csak már beképzelem?~
- Egy fehér köpenyes urat keresnék. Gnóm, ha jól emlékszem.
*Válaszol kissé hunyorogva az ilyenkor szokásos "Miben állhatok rendelkezésére?" kérdésre. A pufók, idősödő pap elmosolyodik.*
- Akit tegnap is. Ma sem láttam még. A másik úr nem volt megfelelő?
*A vörös nem érti, mit beszél a csuhás. Emlékei szerint legalább két hónapja nem járt itt, bár azt már otthon is gyanította, hogy egy nap valahogy... kiesett az emlékezetéből. S mivel most nem akar bolondnak tűnni, egyszerűen csak tovább játssza a szerepet - mint egyébként bármikor máskor.*
- Igazság szerint nekem a fehér köpenyes úr kellene, senki más. De várnék kicsit, hátha betoppan. Addig viszont elfoglalnám magam vala...
*Végig sem mondhatja, amibe belekezdett, a csuhás máris odébb húzódik a padon és felé tolja azt a könyvet, amibe eddig ő maga merült bele.*
- Ezt lapozgatta múltkor. Remélem, megteszi.
*Rahil csak bólint, egy hálás mosolyt mutatva a férfi felé, majd valamivel odébb letelepszik, az ölébe emelve a könyvet, s némán lapozgatni kezdi, néha fel-felpillantva a templomkapu felé, nehogy elkerülje a figyelmét, ha a fehér köpenyes netán megérkezne.*
Lépései ekkorra már jóval rövidebbek, kevésbé sietősek, hiszen egyrészt már megérkezett, már csak néhány méter választhatja el a végső céltól, másrészt pedig nem akar túl nagy feltűnést kelteni.
Egyszer volt eddig szerencséje igazi mágiahasználóhoz. Vagyis... igazából róla is csak sejthette, hogy az. Nem is emlékszik, hogy bebizonyosodott volna, hogy erős mágus - talán csak egyszer látta varázsolni. De valahogy az a férfi, az az őrült személy kezdettől fogva ellenséges volt vele. Azóta sem biztos benne, hogy a Rather nevű -ha jól emlékszik- egyébként is ellenséges természetű volt-e, vagy a szemtelenkedései csupán neki, az ő igazi valójának szóltak... De a lényeg egy. Jobb óvatosnak lenni.
Ellépdel a hosszú pad mellett, közben tekintetét végigvezeti a szobrokon. Nem először látja őket ugyan, de nem csak ezért nem fogják meg néhány pillanatnál tovább. Akármennyire is szereti a művészeteket, ezekben valahogy nem látja a szépséget. Emberek, többségében férfiak, néhányuk igazán vénnek tűnik. Mind egykori nagy varázshasználók, akiket egy-egy ige elmondása közben örökítettek meg, a varázslat érvényesítéséhez szükséges mozdulatokkal. Azt elismeri, hogy nagy munka lehetett modellt állni, és kifaragni is a szobrocskákat egy-egy tömbből... De ő magát mindigis jobban vonzották az egyéb különleges helyzetet ábrázoló domború művek. Párbaj, szerelmesek légyottja, százéves kopott márványdarabok, melyek pegazust vagy épp sárkányt ábrázolnak. ezek jóval kedvesebbek a számára.
Csak addig szemlélődik, míg egy kissé pufók pap mellé nem ér, aki egy könyvet lapozgat. Az készséggel ráemeli tekintetét, melyben mintha a felismerés csillanna meg. Ekkor Rahilt kissé elönti a kétely.*
~Talán ő is érezné... valahogy? Vagy csak már beképzelem?~
- Egy fehér köpenyes urat keresnék. Gnóm, ha jól emlékszem.
*Válaszol kissé hunyorogva az ilyenkor szokásos "Miben állhatok rendelkezésére?" kérdésre. A pufók, idősödő pap elmosolyodik.*
- Akit tegnap is. Ma sem láttam még. A másik úr nem volt megfelelő?
*A vörös nem érti, mit beszél a csuhás. Emlékei szerint legalább két hónapja nem járt itt, bár azt már otthon is gyanította, hogy egy nap valahogy... kiesett az emlékezetéből. S mivel most nem akar bolondnak tűnni, egyszerűen csak tovább játssza a szerepet - mint egyébként bármikor máskor.*
- Igazság szerint nekem a fehér köpenyes úr kellene, senki más. De várnék kicsit, hátha betoppan. Addig viszont elfoglalnám magam vala...
*Végig sem mondhatja, amibe belekezdett, a csuhás máris odébb húzódik a padon és felé tolja azt a könyvet, amibe eddig ő maga merült bele.*
- Ezt lapozgatta múltkor. Remélem, megteszi.
*Rahil csak bólint, egy hálás mosolyt mutatva a férfi felé, majd valamivel odébb letelepszik, az ölébe emelve a könyvet, s némán lapozgatni kezdi, néha fel-felpillantva a templomkapu felé, nehogy elkerülje a figyelmét, ha a fehér köpenyes netán megérkezne.*
2211. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-03-27 21:03:32
Üzenet elküldve: 2014-03-27 21:03:32
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Szelíd
//Eralil Namos, Neara Anthariel, Henua Tikron//
*Dern szerzetesen látszik, hogy mióta csak szétvált a csapat, nem győzi kivárni, hogy újra összejöjjenek, és elvégezzék a rituálét. Izgalmába azonban félelem is vegyül - mi lesz, ha hibáznak? Úgy fest, ugyanez jár Eralil fejében is, így legalább a nélkül beszélhet a kétségeiről, hogy gyávábbnak tűnne a többieknél.*
Ahogy mondtam, a leírás nem ad meg helyet és időpontot. Valószínűleg itt lenne a legjobb, a templom segít valamennyit a védekezésben, ha balul sülnek el a dolgok. Egyébiránt... nos, nem tudom, mit tehetünk ebben az esetben azon kívül, hogy legjobb tudásunk szerint védekezünk... talán, ha itt végezzük a rituálét, a többi szerzete félti majd annyira magát és a templomot, hogy segítsenek.
A hozzászólást Themis (Moderátor) módosította, ekkor: 2014.03.29 22:26:07, a következő indokkal:
Kérésre
*Dern szerzetesen látszik, hogy mióta csak szétvált a csapat, nem győzi kivárni, hogy újra összejöjjenek, és elvégezzék a rituálét. Izgalmába azonban félelem is vegyül - mi lesz, ha hibáznak? Úgy fest, ugyanez jár Eralil fejében is, így legalább a nélkül beszélhet a kétségeiről, hogy gyávábbnak tűnne a többieknél.*
Ahogy mondtam, a leírás nem ad meg helyet és időpontot. Valószínűleg itt lenne a legjobb, a templom segít valamennyit a védekezésben, ha balul sülnek el a dolgok. Egyébiránt... nos, nem tudom, mit tehetünk ebben az esetben azon kívül, hogy legjobb tudásunk szerint védekezünk... talán, ha itt végezzük a rituálét, a többi szerzete félti majd annyira magát és a templomot, hogy segítsenek.
A hozzászólást Themis (Moderátor) módosította, ekkor: 2014.03.29 22:26:07, a következő indokkal:
Kérésre
2210. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-03-27 10:06:10
Üzenet elküldve: 2014-03-27 10:06:10
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 228
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 228
Játékstílus: Szelíd
//Egy lépés a ranglétrán//
//Elwyrien Khaedyys, Turrog a Behemót//
*A nő egy pillanatra megmerevedik Turrog kérdésére, majd arca ellágyul, mikor gondolatainak örvénylő folyamában felmerül halott nővérének képzete.*
-Gondolok rá minden nap. Egy Khaedyys sosem felejt és sosem bocsájt meg.*szólal meg, egyszersmind válaszol Turrog kérdésére, és jelzi azt is, hogy nem igazán akarja erőltetni ezt a témát. Azon igen kevés dolog közé tartozik, melyek fájdalmasan hasítanak a nő lelkébe. Nem sok ilyen van, csupán Erazziel és Andreasel halála. A félvér sötételf szinte sosem jut eszébe, már csak azért sem, mert ez is afféle emlék, amit a lehető legmélyebbre temetett. Talán ő volt az egyetlen férfi, aki megválthatta volna az őrület láncaitól Elwyrient, de már ő is halott. Mi több, ő maga végzett vele, minden akarata ellenére. Ez olyasmi, amire jobb nem emlékezni, Erazziel halála viszont túlságosan is élő fájdalom, mely napról-napra perzseli a nő lelkét.
Végre megérkezik a sebesültet szállító csapat, mire a nő azonnal visszahúzódik a sötétségbe, mely mint oly sokszor, most is tárt karokkal várja. Az egyik oszlop mögött vár és figyel. Hogy Turrog mit tesz, az számára most teljes mértékben irreleváns, ő azt akarja kihallgatni, mit tud a félig megégett férfi. Legnagyobb sajnálatára azonban úgy tűnik, hogy semmit, ezt viszont a nő nem hiszi el. Hogy üzletelni volt ott? Persze, Elwyrien pedig bolyhos kis nyuszi. Azon nem igazán lepődik meg, hogy az őröknek nem akar mondani semmit, másfelől viszont talán ez egy kínálkozó alkalom, hogy a nő felajánlja a szolgálatait. Behúzódva az egyik oszlop mögé, gyorsan végiggondolja a dolgokat. Egy olyan szemtanúval, aki semmit sem látott, az őrség sem tud mit kezdeni. Elwyrien viszont látott, nagyon is sokat, amit azt illeti. Ez nyilván megérne az őrségnek pár csengő aranyat, ha mást nem is.
Az oszlop mögött maradva, elég hangosan, hogy hallják, így szól:*
-Mi lenne, ha azt mondanám, én láttam mi történt?*hangja visszhangzik a hatalmas épületben, visszaverődik a falakról, így minden valószínűség szerint a csapat nem fogja tudni behatárolni, merre is lehet a nő. A hangját sem hinné, hogy felismerik, tekintettel arra, hogy az utóbbi években még az arcát sem látták. Az őrök legfeljebb annyit tapasztalhattak belőle, hogy egy gyilkos árny lecsapott, egyenesen a homályból, egy hang nélkül, s amint vért ontott, már tovább is állt.*
//Elwyrien Khaedyys, Turrog a Behemót//
*A nő egy pillanatra megmerevedik Turrog kérdésére, majd arca ellágyul, mikor gondolatainak örvénylő folyamában felmerül halott nővérének képzete.*
-Gondolok rá minden nap. Egy Khaedyys sosem felejt és sosem bocsájt meg.*szólal meg, egyszersmind válaszol Turrog kérdésére, és jelzi azt is, hogy nem igazán akarja erőltetni ezt a témát. Azon igen kevés dolog közé tartozik, melyek fájdalmasan hasítanak a nő lelkébe. Nem sok ilyen van, csupán Erazziel és Andreasel halála. A félvér sötételf szinte sosem jut eszébe, már csak azért sem, mert ez is afféle emlék, amit a lehető legmélyebbre temetett. Talán ő volt az egyetlen férfi, aki megválthatta volna az őrület láncaitól Elwyrient, de már ő is halott. Mi több, ő maga végzett vele, minden akarata ellenére. Ez olyasmi, amire jobb nem emlékezni, Erazziel halála viszont túlságosan is élő fájdalom, mely napról-napra perzseli a nő lelkét.
Végre megérkezik a sebesültet szállító csapat, mire a nő azonnal visszahúzódik a sötétségbe, mely mint oly sokszor, most is tárt karokkal várja. Az egyik oszlop mögött vár és figyel. Hogy Turrog mit tesz, az számára most teljes mértékben irreleváns, ő azt akarja kihallgatni, mit tud a félig megégett férfi. Legnagyobb sajnálatára azonban úgy tűnik, hogy semmit, ezt viszont a nő nem hiszi el. Hogy üzletelni volt ott? Persze, Elwyrien pedig bolyhos kis nyuszi. Azon nem igazán lepődik meg, hogy az őröknek nem akar mondani semmit, másfelől viszont talán ez egy kínálkozó alkalom, hogy a nő felajánlja a szolgálatait. Behúzódva az egyik oszlop mögé, gyorsan végiggondolja a dolgokat. Egy olyan szemtanúval, aki semmit sem látott, az őrség sem tud mit kezdeni. Elwyrien viszont látott, nagyon is sokat, amit azt illeti. Ez nyilván megérne az őrségnek pár csengő aranyat, ha mást nem is.
Az oszlop mögött maradva, elég hangosan, hogy hallják, így szól:*
-Mi lenne, ha azt mondanám, én láttam mi történt?*hangja visszhangzik a hatalmas épületben, visszaverődik a falakról, így minden valószínűség szerint a csapat nem fogja tudni behatárolni, merre is lehet a nő. A hangját sem hinné, hogy felismerik, tekintettel arra, hogy az utóbbi években még az arcát sem látták. Az őrök legfeljebb annyit tapasztalhattak belőle, hogy egy gyilkos árny lecsapott, egyenesen a homályból, egy hang nélkül, s amint vért ontott, már tovább is állt.*
2209. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-03-25 14:17:17
Üzenet elküldve: 2014-03-25 14:17:17
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 110
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 110
Játékstílus: Szelíd
//Ördögi örökség//
*A papok, ahogy Leirel meghagyta nekik, vigyázták a három ájultat. Azt mondták nekik, hogy legyenek óvatosan, mert a gonosz feni mindre a fogát, de idebent az elemek oltalmából és a mágia segítségével biztonságban lehetnek. azt, hogy nem térnek magukhoz, nem veszik rossz ómennek, még akkor sem, amikor Leirel távozik. Ameddig az őket fertőző erő nem csökken, a gyengébb lelkek képtelenek visszanyerni uralmukat a test fölött. Ha megszakad az átok, onnantól minden újra rendben lesz.
Amikor Therumon megmozdul, a paptanonc, akit felvigyázónak hagytak hátra, éppen tiszta vizet hoz, hogy az ájultak homlokát borogatni tudja. A víz tisztasága és frissessége gyógyító erővel rendelkezik, még ha nem is elég erőssel sajnos, mindenképp fontos, legalábbis ő így hiszi. Mire visszatér, azt látja, hogy a lovag már nagyban készülődik, páncélját csatolja magára és fegyvereit veszi kézbe. Meglepettségében majdnem elejti a tálat, ahogy közelebb siet, szemében egyértelműen ott a hitetlen döbbenet, keveredve valamiféle csodálattal. Alábecsülte, amikor mindhárom ájultat gyenge léleknek titulálta, lám, ez a férfi képes volt eszméletére térni.*
-Jól érzi magát? Legyen óvatos, a sötétség fertőzte meg, nem tudjuk, mennyire erős még Önben.
*Azt nem tudja, hogy ez nem testi betegségként jelentkezik, ettől az illető fizikuma gyengébb nem lesz, pusztán mentálisan sebezhetőbb, jobban hajlik az őrületre, ami oly sokak vesztét okozta már eddig is.*
-Két másik társával is ugyanez történt, mint Önnel, de a többiek visszamentek a házhoz. Leirel testvér is utánuk sietett, mert szerinte nagyon erős ellenséggel kell szembenézniük, amit nem tudnak egyedül megtenni. Ha engem kérdez, komolyan féltette őket, annak ellenére is elhagyta a templomot, hogy a gonosz lélek egyszer már itt, a kertben is megtámadta őt.
*Látszólag az ifjú növendéknek nem erénye a hallgatás, levegőt is alig véve fecseg, kicsit hadarva, mintha mielőbb szeretne mindent elmondani, ami megfordul a fejében.*
-Én mondtam neki, hogy ne menjen, de azt mondta, nem hagyhat magára két nőt és egy tündér férfit a bajban. Remélem, hogy az ereje elég lesz.
*Sóhajtva rakja a vizestálat a padra, ahol korábban még a férfi feküdt, bár elkezd a kendőkkel szöszölni, hogy a nem messze fekvő Yaroglek és Drayan újra borogatást kapjanak a homlokukra, ha van még kérdés, bizonyára szívesen válaszol.*
*A papok, ahogy Leirel meghagyta nekik, vigyázták a három ájultat. Azt mondták nekik, hogy legyenek óvatosan, mert a gonosz feni mindre a fogát, de idebent az elemek oltalmából és a mágia segítségével biztonságban lehetnek. azt, hogy nem térnek magukhoz, nem veszik rossz ómennek, még akkor sem, amikor Leirel távozik. Ameddig az őket fertőző erő nem csökken, a gyengébb lelkek képtelenek visszanyerni uralmukat a test fölött. Ha megszakad az átok, onnantól minden újra rendben lesz.
Amikor Therumon megmozdul, a paptanonc, akit felvigyázónak hagytak hátra, éppen tiszta vizet hoz, hogy az ájultak homlokát borogatni tudja. A víz tisztasága és frissessége gyógyító erővel rendelkezik, még ha nem is elég erőssel sajnos, mindenképp fontos, legalábbis ő így hiszi. Mire visszatér, azt látja, hogy a lovag már nagyban készülődik, páncélját csatolja magára és fegyvereit veszi kézbe. Meglepettségében majdnem elejti a tálat, ahogy közelebb siet, szemében egyértelműen ott a hitetlen döbbenet, keveredve valamiféle csodálattal. Alábecsülte, amikor mindhárom ájultat gyenge léleknek titulálta, lám, ez a férfi képes volt eszméletére térni.*
-Jól érzi magát? Legyen óvatos, a sötétség fertőzte meg, nem tudjuk, mennyire erős még Önben.
*Azt nem tudja, hogy ez nem testi betegségként jelentkezik, ettől az illető fizikuma gyengébb nem lesz, pusztán mentálisan sebezhetőbb, jobban hajlik az őrületre, ami oly sokak vesztét okozta már eddig is.*
-Két másik társával is ugyanez történt, mint Önnel, de a többiek visszamentek a házhoz. Leirel testvér is utánuk sietett, mert szerinte nagyon erős ellenséggel kell szembenézniük, amit nem tudnak egyedül megtenni. Ha engem kérdez, komolyan féltette őket, annak ellenére is elhagyta a templomot, hogy a gonosz lélek egyszer már itt, a kertben is megtámadta őt.
*Látszólag az ifjú növendéknek nem erénye a hallgatás, levegőt is alig véve fecseg, kicsit hadarva, mintha mielőbb szeretne mindent elmondani, ami megfordul a fejében.*
-Én mondtam neki, hogy ne menjen, de azt mondta, nem hagyhat magára két nőt és egy tündér férfit a bajban. Remélem, hogy az ereje elég lesz.
*Sóhajtva rakja a vizestálat a padra, ahol korábban még a férfi feküdt, bár elkezd a kendőkkel szöszölni, hogy a nem messze fekvő Yaroglek és Drayan újra borogatást kapjanak a homlokukra, ha van még kérdés, bizonyára szívesen válaszol.*
2208. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-03-24 23:50:25
Üzenet elküldve: 2014-03-24 23:50:25
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Szelíd
//Egy lépés a ranglétrán//
//Elwyrien Khaedyys, Turrog a Behemót//
*Megérkezik végre a sebesült és az őt kísérő csoport is. A sebesült felől zokogásra emlékeztető hüppögés hallható.
A gyógyító elsiet, majd néhány perc múlva visszatér néhány üvegcsével és tiszta kötszerrel.*
Nem fognak örülni, hogy elhoztam, de alighanem csak tőle tudhatjuk meg, mi történt *húzza el a száját. Aztán munkához lát: tiszta rongyokat nedvesít meg főzetekkel, más főzeteket lassan a sérült szájába csepegtet, varázsigéket mormol, időnként elküldi valamelyik őrt, hogy elhozzon még valamit, amire szüksége van.
Nagyjából egy óra múlva a sebesült légzése könnyebbé válik, és úgy tűnik, azt is felfogja, mi történik körülötte. Zavarodottságában rosszul palástolja érzelmeit, és rémült pillantást vet a városőrökre, akik a gyógyító engedélyével most már felszólítják, hogy mondja el, mi történt a becsüsnél.*
Üzletelni mentem *feleli a sebesült szakadozva, halkan, a füsttől és az ordítástól rekedten.* Aztán jöttek azok... elbújtunk... a többieket megtalálták... megölték, aztán... felgyújtották a házat. Nem tudom, kik voltak... sosem láttam őket.
*A két városőr tanácstalanul összenéz - mit kezdjenek egy szemtanúval, aki nem tud semmit?*
//Elwyrien Khaedyys, Turrog a Behemót//
*Megérkezik végre a sebesült és az őt kísérő csoport is. A sebesült felől zokogásra emlékeztető hüppögés hallható.
A gyógyító elsiet, majd néhány perc múlva visszatér néhány üvegcsével és tiszta kötszerrel.*
Nem fognak örülni, hogy elhoztam, de alighanem csak tőle tudhatjuk meg, mi történt *húzza el a száját. Aztán munkához lát: tiszta rongyokat nedvesít meg főzetekkel, más főzeteket lassan a sérült szájába csepegtet, varázsigéket mormol, időnként elküldi valamelyik őrt, hogy elhozzon még valamit, amire szüksége van.
Nagyjából egy óra múlva a sebesült légzése könnyebbé válik, és úgy tűnik, azt is felfogja, mi történik körülötte. Zavarodottságában rosszul palástolja érzelmeit, és rémült pillantást vet a városőrökre, akik a gyógyító engedélyével most már felszólítják, hogy mondja el, mi történt a becsüsnél.*
Üzletelni mentem *feleli a sebesült szakadozva, halkan, a füsttől és az ordítástól rekedten.* Aztán jöttek azok... elbújtunk... a többieket megtalálták... megölték, aztán... felgyújtották a házat. Nem tudom, kik voltak... sosem láttam őket.
*A két városőr tanácstalanul összenéz - mit kezdjenek egy szemtanúval, aki nem tud semmit?*
2207. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-03-24 17:59:40
Üzenet elküldve: 2014-03-24 17:59:40
Rang: Játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Szelíd
//Ördögi Örökség//
*Először csupa sötétséget lát. Hideg van és úgy érzi hogy már nem is saját maga, hanem egy élettelen bábuként lebegne a semmibe. Sötétség, ami már majdnem felfalta öntudatának maradékát is. Mintha valami tépné ki belőle a lelkét, egy megmagyarázhatatlan dolog, egy gonosz dolog. De az utolsó pillanatba mintha lelassulna az idő és talán meg is áll. A
sötétből egy árnyék alakja tűnik fel.Közeledik, majd néhány lépésre megáll tőle. Szólni akar, de torkát hang nem hagyja el, mintha valami görcsösen szorítaná torkát, aminek egy pillanat alatt vége lett. Az alak megcsóválja a fejét és vékony karja egyetlen intésével a sötétség mint a köd száll fel és helyét a világosság töltötte meg. Ekkor térdre rogy egyik kezével a földnek támasztva, míg másikat a térdén pihentetve liheg. Nem tudja hogy mi volt az előbb de az biztos hogy soha nem akarja ezt az ürességet újra érezni. Magának is nehezen vallja be, de életébe először féltette az életét. Ahogy peregtek a másodpercek egyre könnyebben lélegzik és végre érez magába annyi erőt hogy felálljon és szembenézzen az idegennel, de amikor az idegen szemébe néz még a szava is elakad. Anyja állt előtte, egy hosszú vakítóan fehér lenge ruhába és ezüst köpenybe. Mosolyog. De rég látta anyját mosolyogni, talán utoljára akkor amikor testvérével közölték a hírt hogy jelentkezhet a királyi őrségbe. De azután már soha többet. Élete utolsó pár éve csak szomorúságba telt. De most újra mosolyogni látja és ez számára többet ért akárminél.*
-Anyám.- *szólal meg végre* -Úgy örülök hogy látlak téged.- *majd erőt vesz magán és futva szaladt szerettéhez és erősen megöleli. Anyja kezei lágyan magához szorítják és percekig csak állnak. Végre sok év után azt érzi hogy boldog.*
-Mi ez a hely anyám ?- *ez az első kérdés ami elhagyja száját, miután elengedik egymást. Válaszokat próbál keresni anyja arcába de csak kérdéseket talál.*
-Fiam. Ha te itt vagy azt jelenti hogy meghaltál. De neked még nem jött el az időd.- *mintha mennykő csapott volna bele eszébe jutnak az utolsó képek és csak áll és néz maga elé.*
-Hogy érted hogy még nem jött el az időm ?- *de válasz helyett megfogta a jobb kezét és szívéhez emelte. Egyre erősebb dobbanásokat érez.*
-Van egy nagyon fontos küldetésed fiam. Nem hagyhatod csak így félbe. Ezért kell visszamenned. Ne is időz többet. Fel kell ébredned és befejezned a küldetést. A család becsületén esett sérelmeket már csak fiam, te egyedül tudod megtorolni. Szolgáltass igazságot.- *majd egy lágy mégis erős lökés után zuhanni kezdtem. Zuhanás közbe még kinyújtotta kezét anyja felé és az is így tett. Arcán egy könnycsepp futott végig, bár sejti hogy nem a szomorúság könnyei azok, hanem az örömé.*
*Majd hirtelen a zuhanás véget ér. Tüdeje éget a levegő hiánytól ezért mohon szívja be az állott levegőt, nem érdekli hogy milyen állott volt a levegő csak az számít hogy a tüdejét kínzó égető érzés lassan elmúlik. Lassan elegendő oxigén van a szervezetébe, így az égető érzés elszáll akár csak a füst. Lassan kinyitja a szemét, de még a fáklya fény is égeti a szemét és csak néhány perc után tud körülnézni a helyiségbe ahol feküdt. Oldalra fordítva a fejét végre felismerte hogy a Templomba van.* ~Legalább nem abban az átkozott temetőbe fekszek~ *Fut végig a gondolataiba, majd erőt vesz magán és felül. Hátát neki támasztja a mögötte lévő falnak. Testében egyenlőre nem érez elegendő erőt hogy járni tudjon. De érzi hogy barátai hatalmas bajban vannak. Kulacsa után nyúl és csak úgy foggal letekerte a sapkáját mohón itta annak tartalmát. Nagyon jól esik neki a víz, ami ugyan nem volt a legfrissebb de most nem érdekli. Miután elemeli ajkától a
kulacsot visszatekeri egy határozott mozdulattal a kis bőrcsíkon logó kupakot és vissza akasztja a övére, áttapogatja magát hogy hiányzik-e valamilyen felszerelése, de mindene megvan. Fegyverei, pajzsa és a sisakja a pad lábánál voltak neki támasztva a a falnak. Érzi hogy visszatér az ereje szép lassan és már érez magába annyit ha feláll lábai megtartják a súlyát és igaza is lett. Kezeivel megadta a testének a kellő lendületet és talpra állt. A pad végében elhelyezett fegyvereihez lép, pajzsát átdobva a vállán szokásos pozícióba igazítja. Sisakját fejére helyezi, kardját visszaköti oldalára és lándzsáját markolva végre készen áll. Tanácstalanul körültekint és olyan embert keres szemével aki segíthet neki hogy barátai merre mentek és legbelül imádkozik érte hogy még időben utolérje őket. Azt tudta hogyha valami bajuk történne soha nem bocsátaná meg magának.*
A hozzászólás írója (Therumon Elimeon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.03.24 19:55:23
*Először csupa sötétséget lát. Hideg van és úgy érzi hogy már nem is saját maga, hanem egy élettelen bábuként lebegne a semmibe. Sötétség, ami már majdnem felfalta öntudatának maradékát is. Mintha valami tépné ki belőle a lelkét, egy megmagyarázhatatlan dolog, egy gonosz dolog. De az utolsó pillanatba mintha lelassulna az idő és talán meg is áll. A
sötétből egy árnyék alakja tűnik fel.Közeledik, majd néhány lépésre megáll tőle. Szólni akar, de torkát hang nem hagyja el, mintha valami görcsösen szorítaná torkát, aminek egy pillanat alatt vége lett. Az alak megcsóválja a fejét és vékony karja egyetlen intésével a sötétség mint a köd száll fel és helyét a világosság töltötte meg. Ekkor térdre rogy egyik kezével a földnek támasztva, míg másikat a térdén pihentetve liheg. Nem tudja hogy mi volt az előbb de az biztos hogy soha nem akarja ezt az ürességet újra érezni. Magának is nehezen vallja be, de életébe először féltette az életét. Ahogy peregtek a másodpercek egyre könnyebben lélegzik és végre érez magába annyi erőt hogy felálljon és szembenézzen az idegennel, de amikor az idegen szemébe néz még a szava is elakad. Anyja állt előtte, egy hosszú vakítóan fehér lenge ruhába és ezüst köpenybe. Mosolyog. De rég látta anyját mosolyogni, talán utoljára akkor amikor testvérével közölték a hírt hogy jelentkezhet a királyi őrségbe. De azután már soha többet. Élete utolsó pár éve csak szomorúságba telt. De most újra mosolyogni látja és ez számára többet ért akárminél.*
-Anyám.- *szólal meg végre* -Úgy örülök hogy látlak téged.- *majd erőt vesz magán és futva szaladt szerettéhez és erősen megöleli. Anyja kezei lágyan magához szorítják és percekig csak állnak. Végre sok év után azt érzi hogy boldog.*
-Mi ez a hely anyám ?- *ez az első kérdés ami elhagyja száját, miután elengedik egymást. Válaszokat próbál keresni anyja arcába de csak kérdéseket talál.*
-Fiam. Ha te itt vagy azt jelenti hogy meghaltál. De neked még nem jött el az időd.- *mintha mennykő csapott volna bele eszébe jutnak az utolsó képek és csak áll és néz maga elé.*
-Hogy érted hogy még nem jött el az időm ?- *de válasz helyett megfogta a jobb kezét és szívéhez emelte. Egyre erősebb dobbanásokat érez.*
-Van egy nagyon fontos küldetésed fiam. Nem hagyhatod csak így félbe. Ezért kell visszamenned. Ne is időz többet. Fel kell ébredned és befejezned a küldetést. A család becsületén esett sérelmeket már csak fiam, te egyedül tudod megtorolni. Szolgáltass igazságot.- *majd egy lágy mégis erős lökés után zuhanni kezdtem. Zuhanás közbe még kinyújtotta kezét anyja felé és az is így tett. Arcán egy könnycsepp futott végig, bár sejti hogy nem a szomorúság könnyei azok, hanem az örömé.*
*Majd hirtelen a zuhanás véget ér. Tüdeje éget a levegő hiánytól ezért mohon szívja be az állott levegőt, nem érdekli hogy milyen állott volt a levegő csak az számít hogy a tüdejét kínzó égető érzés lassan elmúlik. Lassan elegendő oxigén van a szervezetébe, így az égető érzés elszáll akár csak a füst. Lassan kinyitja a szemét, de még a fáklya fény is égeti a szemét és csak néhány perc után tud körülnézni a helyiségbe ahol feküdt. Oldalra fordítva a fejét végre felismerte hogy a Templomba van.* ~Legalább nem abban az átkozott temetőbe fekszek~ *Fut végig a gondolataiba, majd erőt vesz magán és felül. Hátát neki támasztja a mögötte lévő falnak. Testében egyenlőre nem érez elegendő erőt hogy járni tudjon. De érzi hogy barátai hatalmas bajban vannak. Kulacsa után nyúl és csak úgy foggal letekerte a sapkáját mohón itta annak tartalmát. Nagyon jól esik neki a víz, ami ugyan nem volt a legfrissebb de most nem érdekli. Miután elemeli ajkától a
kulacsot visszatekeri egy határozott mozdulattal a kis bőrcsíkon logó kupakot és vissza akasztja a övére, áttapogatja magát hogy hiányzik-e valamilyen felszerelése, de mindene megvan. Fegyverei, pajzsa és a sisakja a pad lábánál voltak neki támasztva a a falnak. Érzi hogy visszatér az ereje szép lassan és már érez magába annyit ha feláll lábai megtartják a súlyát és igaza is lett. Kezeivel megadta a testének a kellő lendületet és talpra állt. A pad végében elhelyezett fegyvereihez lép, pajzsát átdobva a vállán szokásos pozícióba igazítja. Sisakját fejére helyezi, kardját visszaköti oldalára és lándzsáját markolva végre készen áll. Tanácstalanul körültekint és olyan embert keres szemével aki segíthet neki hogy barátai merre mentek és legbelül imádkozik érte hogy még időben utolérje őket. Azt tudta hogyha valami bajuk történne soha nem bocsátaná meg magának.*
A hozzászólás írója (Therumon Elimeon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.03.24 19:55:23
2206. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-03-23 10:40:42
Üzenet elküldve: 2014-03-23 10:40:42
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Visszatér a templomba, bár nincs egy aranya se amivel megfizethetné a papokat. Mégis mit kéne tennie? Raboljon vagy netán koldulásra adja a fejét? Elkeserítő helyzet ez, méghozzá egy nemesember, egy volt trónörökös számára még méltatlanabb. Sötét jövő árnyéka vetül rá, ha nem tudja visszaszerezni rangját és vagyonát, akkor az artheniori szegény negyedben tengetheti az életét. A sors jól elbánt vele, az életét megmentette, de milyen élet ez idefent a felszínen, pontosan olyan amilyennek elképzelte, kiábrándító.*
2205. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-03-22 01:10:01
Üzenet elküldve: 2014-03-22 01:10:01
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Szelíd
*Úgy tűnik Tikron hosszabb távon sem található meg a templomban, így mégis az itteni varázslóktól kell kérnie útmutatást, akik nem is olyan túlzott áron mérik a tudást, Urfangnak meg bőven akad pénze és értelemmel is jól el van látva hogy ismereteit hatékonyan tágítsa, a mágia mintha mindig is a kisujjában lett volna. Határozottan pallérozottabbnak érzi magát mágikus tanokban mint azelőtt. Megismert egy egyszerű de annál hasznosabb formulát amellyel szélidézés által hajszálpontosan irányíthatja az eldobott parittyagolyójának a röppályáját. Nem mindegy ugye, hogy valakit a lövedékkel egyáltalán eltalálunk-e, vagy éppen hogy csak eltalálunk, avagy pontosan a két szeme között találunk el, ezért lehet igen hasznos lehet még ez a kis trükk.
De más hasznos trükkök is szemet szúrnak a szemfüles Urfangnak, amik már tovább mutatnak mint holmi varázslatos dobálózás, amik már a leendő műhelyében építendő repülő légballonokkal vannak összefüggésben. Ugyanis Urfang nem bízza a véletlenre a dolgokat, tudja hogy a légballonok röpte a szelek játéka csupán és kritikus szituációk is fölléphetnek viharos időjárás esetén. Egy közönséges léghajókapitány a viharban aligha állná meg a helyét, viszont egy különleges hős mint amilyen az ifjú Ulippo, pusztán az akaratával is lecsendesítheti a szélfúvást egy egyszerű varázsige segítségével, sőt mi több, egy másik varázsigével még szelet is tud idézni, hogy szélcsend esetén is gond nélkül irányíthassa a léghajót. Nem mondhatni, hogy nem tett gondos előkészületeket, most már ideje lenne valahol felállítani azt a műhelyt, ahol tényleg meg is építheti szerkezetét, de sajnos a kapzsi papok rendesen lehúzták az aranytartalékait a fortélyos légmágia rejtelmeinek kiárusítása közben.
Így legfeljebb egy kalyibát eszkábálhat magának össze, ahol mérsékelt reménnyel láthat csak neki egy biztonságosan repülő légballon előállításának. Maga az anyagköltség is jelentős összeget tehet ki, ő pedig ismét híján van az aranynak, pedig nemrég ért csak véget a legutóbbi jövedelmező kalandja. A bajnokok élete csupa rohanás és ismét valamilyen jelentősebb események közelébe kéne férkőznie ahhoz, hogy visszaverekedje magát a tehetős társaságba. Csak amíg egy rendes műhelyre össze tud dobni egy tisztes összeget, addig kéne ilyen életveszélyes kalandokkal keresni az aranyat, mert aztán a légballonok üzemeltetése kiváló anyagi forrást jelenthet és egyetlen más munka sem lehet olyan jó móka, mint léghajóskapitánynak lenni.*
De más hasznos trükkök is szemet szúrnak a szemfüles Urfangnak, amik már tovább mutatnak mint holmi varázslatos dobálózás, amik már a leendő műhelyében építendő repülő légballonokkal vannak összefüggésben. Ugyanis Urfang nem bízza a véletlenre a dolgokat, tudja hogy a légballonok röpte a szelek játéka csupán és kritikus szituációk is fölléphetnek viharos időjárás esetén. Egy közönséges léghajókapitány a viharban aligha állná meg a helyét, viszont egy különleges hős mint amilyen az ifjú Ulippo, pusztán az akaratával is lecsendesítheti a szélfúvást egy egyszerű varázsige segítségével, sőt mi több, egy másik varázsigével még szelet is tud idézni, hogy szélcsend esetén is gond nélkül irányíthassa a léghajót. Nem mondhatni, hogy nem tett gondos előkészületeket, most már ideje lenne valahol felállítani azt a műhelyt, ahol tényleg meg is építheti szerkezetét, de sajnos a kapzsi papok rendesen lehúzták az aranytartalékait a fortélyos légmágia rejtelmeinek kiárusítása közben.
Így legfeljebb egy kalyibát eszkábálhat magának össze, ahol mérsékelt reménnyel láthat csak neki egy biztonságosan repülő légballon előállításának. Maga az anyagköltség is jelentős összeget tehet ki, ő pedig ismét híján van az aranynak, pedig nemrég ért csak véget a legutóbbi jövedelmező kalandja. A bajnokok élete csupa rohanás és ismét valamilyen jelentősebb események közelébe kéne férkőznie ahhoz, hogy visszaverekedje magát a tehetős társaságba. Csak amíg egy rendes műhelyre össze tud dobni egy tisztes összeget, addig kéne ilyen életveszélyes kalandokkal keresni az aranyat, mert aztán a légballonok üzemeltetése kiváló anyagi forrást jelenthet és egyetlen más munka sem lehet olyan jó móka, mint léghajóskapitánynak lenni.*
2204. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-03-20 17:29:04
Üzenet elküldve: 2014-03-20 17:29:04
Rang: Játékos
IC üzenetek: 356
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 356
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
*Újabb nap, újabb ismeretek. Wram lassan képes olvasni a sorok között, és kezdi megérteni a mágia alapvető elveit. A bonyolult elvek, mint a virág szirmai apránként bomlanak ki a makacs ork szeme előtt, aki sem a szellemi, sem az anyagi fáradságot sem azért, hogy egy napon varázshasználó váljon belőle. Na persze nem olyan, igazi mágus, aki csak a mágiával bír létezni, ő inkább egy hasznos eszköznek látja a bájital keverés, vagy a kardforgatás. Ám ezen még kár gondolkodni, hisz még nem is képes magába gyűjteni a mágikus eergiákat, nem hogy varázsigéket harsogjon. De ahogy a mondás tartja, minden kezdet nehéz!*
2203. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-03-19 20:31:27
Üzenet elküldve: 2014-03-19 20:31:27
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Assa Nides//
~Nem érti! Na mindegy.~ *Forgatja a szemét miközben felpattan a lovára.
Meglepetten kapja fel a fejét a lány szavaira. Harcolni akarna?*
- Erősen kétlem, hogy napközben akár egy mélységivel is összefutnánk. Kevesen vannak még így is, ráadásul sok hím úgy kerül minket mint mókus az erdőtüzet. *Hoz fel egy felszíni hasonlatot. Ha mélységi lényekkel tenné ezt, valószínűleg teljesen összezavarná a lányt. De ezek szerint a barakk az egy olyan hely, ahol lehet edzeni. Ez jól hangzik neki, benne van.*
- Nem tudom itt hogy vannak a dolgok, mi gyakorlófegyverben sosem kaptunk dobókéseket. Ahhoz valódit használtunk, és céltáblára kellett célozni. A kardforgatás meg...én kétkezes vagyok, de mindenféle fegyverrel megismertettek engem, megpróbálhatok mutatni pár mozdulatot a sima kétkezes karddal is. *Magyarázza. Egyre kíváncsibb arra a helyre. Szívesen kieresztené a dühét, erre egy gyakorlóbábu tökéletes lesz.* Azt hittem mágustanonc vagy. Miért akarsz mégis gyakorlóbábut püfölni? *Kérdi kíváncsian. Azt, hogy ő miért akar, azt ő pontosan jól tudja, ám az ő helyzete még a városukban is egyedi. Náluk általában akik mágiát tanulnak, azok legtöbbször csak egy halványan ismerkednek meg a tőrrel és a legegyszerűbb karddal, illetve a nőstények profi szinten az ostorral, de nagyjából ennyi. Lehetetlennek tartja, hogy itt a mágusok is fegyverforgató szintre akarjanak fejlődni.
Ha a lány megindul, ő mellette halad, ha esetleg váltanának még pár szót. Miközben mennek elgondolkozik azon a néven, ahogy Assa szólította a lovát. Ismét egy olyan dolog ami előtt értetlenül áll. Ez valami magánrituálé, egyfajta belső szeánsz lehet a felszínieknél, hogy az állataiknak nevet adjanak.*
- Minek kell az állatoknak név? *Dünnyögi értetlenül a lova fejét bámulva.* ~Ez biztos már megint valamiféle felszíni szokás lehet.~ *Amin jobb ha nem töri a fejét, mert a megoldás idegesítőbb lehet, mint az, ha csak szimplán hagyja a kérdést lebegni a levegőben, majd füstként eltűnni.*
~Nem érti! Na mindegy.~ *Forgatja a szemét miközben felpattan a lovára.
Meglepetten kapja fel a fejét a lány szavaira. Harcolni akarna?*
- Erősen kétlem, hogy napközben akár egy mélységivel is összefutnánk. Kevesen vannak még így is, ráadásul sok hím úgy kerül minket mint mókus az erdőtüzet. *Hoz fel egy felszíni hasonlatot. Ha mélységi lényekkel tenné ezt, valószínűleg teljesen összezavarná a lányt. De ezek szerint a barakk az egy olyan hely, ahol lehet edzeni. Ez jól hangzik neki, benne van.*
- Nem tudom itt hogy vannak a dolgok, mi gyakorlófegyverben sosem kaptunk dobókéseket. Ahhoz valódit használtunk, és céltáblára kellett célozni. A kardforgatás meg...én kétkezes vagyok, de mindenféle fegyverrel megismertettek engem, megpróbálhatok mutatni pár mozdulatot a sima kétkezes karddal is. *Magyarázza. Egyre kíváncsibb arra a helyre. Szívesen kieresztené a dühét, erre egy gyakorlóbábu tökéletes lesz.* Azt hittem mágustanonc vagy. Miért akarsz mégis gyakorlóbábut püfölni? *Kérdi kíváncsian. Azt, hogy ő miért akar, azt ő pontosan jól tudja, ám az ő helyzete még a városukban is egyedi. Náluk általában akik mágiát tanulnak, azok legtöbbször csak egy halványan ismerkednek meg a tőrrel és a legegyszerűbb karddal, illetve a nőstények profi szinten az ostorral, de nagyjából ennyi. Lehetetlennek tartja, hogy itt a mágusok is fegyverforgató szintre akarjanak fejlődni.
Ha a lány megindul, ő mellette halad, ha esetleg váltanának még pár szót. Miközben mennek elgondolkozik azon a néven, ahogy Assa szólította a lovát. Ismét egy olyan dolog ami előtt értetlenül áll. Ez valami magánrituálé, egyfajta belső szeánsz lehet a felszínieknél, hogy az állataiknak nevet adjanak.*
- Minek kell az állatoknak név? *Dünnyögi értetlenül a lova fejét bámulva.* ~Ez biztos már megint valamiféle felszíni szokás lehet.~ *Amin jobb ha nem töri a fejét, mert a megoldás idegesítőbb lehet, mint az, ha csak szimplán hagyja a kérdést lebegni a levegőben, majd füstként eltűnni.*
2202. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-03-19 20:04:33
Üzenet elküldve: 2014-03-19 20:04:33
Rang: Játékos
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Szelíd
//Erfalody//
- Egyikünk sem dirigál a másiknak. Ilyen egyszerű.
- Hogy merre? Azt hiszem, van errefelé egy barakk nevű hely, ott lehet gyakorolni a harcot. Mit szólsz hozzá? Talán néhány mélységivel is összevetheted a tudásod. Természetesen fakardokkal, de kíváncsi vagyok, hogy küzdesz. *Mondja vidáman.*
- Engem érdekelne a hely, mert a dobókéskkel valamennyire tudok bánni, de bőven van még mit gyakorolni. Főleg a kardforgatásban szeretném tökéletesíteni a tudásom. Esetleg mutathatsz egyet, s mást, ha van kedved.
- Egyikünk sem dirigál a másiknak. Ilyen egyszerű.
- Hogy merre? Azt hiszem, van errefelé egy barakk nevű hely, ott lehet gyakorolni a harcot. Mit szólsz hozzá? Talán néhány mélységivel is összevetheted a tudásod. Természetesen fakardokkal, de kíváncsi vagyok, hogy küzdesz. *Mondja vidáman.*
- Engem érdekelne a hely, mert a dobókéskkel valamennyire tudok bánni, de bőven van még mit gyakorolni. Főleg a kardforgatásban szeretném tökéletesíteni a tudásom. Esetleg mutathatsz egyet, s mást, ha van kedved.
2201. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-03-19 17:29:29
Üzenet elküldve: 2014-03-19 17:29:29
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Assa Nides//
- NÉHÁNY?! *Kiált fel döbbenten, hatalmas hitetlen mosollyal az arcán.* Szerintem nincs olyan mélységi nemesi származású nőstény, aki egy tündérlány életét előbbre helyezné a saját büszkeségénél. Vagyis de, egy úgy tűnik mégis van. A numero egyes! *Mutat magára saját magán gúnyolódva. Neki szabad!
Assa nevetéséből ítélve nem vesz mindent sértésnek az érzelmes tündérlány.*
- Ha én nem dirigálhatok, te se dirigálj! *Veti oda viccelődve, miközben a kantárhoz megy kibogozni a csomót. A hangjából tökéletesen kicseng, hogy mosolyog, viszont attól függetlenül komolyan gondolja.*
- Na gyere szépségem! *Vezeti az úthoz a csődört, aztán egy gyors mozdulattal már a hátán is van. Finoman megböki a sarkával az oldalát, a ló lassan elindul, odasétálva a lányhoz.*
- És? Merre lesz a séta? *Figyeli Assát mikor mellé érnek a csődörrel. Kíváncsi vajon a lánynak van-e konkrét úti célja, hogy mit szeretne először megnézni magának, vagy csak mennek amerre ez az út visz. Neki egyelőre lényegtelen, egyik város számára pont olyan mint a másik. Nincs mi különösebben érdekelné őt.*
- NÉHÁNY?! *Kiált fel döbbenten, hatalmas hitetlen mosollyal az arcán.* Szerintem nincs olyan mélységi nemesi származású nőstény, aki egy tündérlány életét előbbre helyezné a saját büszkeségénél. Vagyis de, egy úgy tűnik mégis van. A numero egyes! *Mutat magára saját magán gúnyolódva. Neki szabad!
Assa nevetéséből ítélve nem vesz mindent sértésnek az érzelmes tündérlány.*
- Ha én nem dirigálhatok, te se dirigálj! *Veti oda viccelődve, miközben a kantárhoz megy kibogozni a csomót. A hangjából tökéletesen kicseng, hogy mosolyog, viszont attól függetlenül komolyan gondolja.*
- Na gyere szépségem! *Vezeti az úthoz a csődört, aztán egy gyors mozdulattal már a hátán is van. Finoman megböki a sarkával az oldalát, a ló lassan elindul, odasétálva a lányhoz.*
- És? Merre lesz a séta? *Figyeli Assát mikor mellé érnek a csődörrel. Kíváncsi vajon a lánynak van-e konkrét úti célja, hogy mit szeretne először megnézni magának, vagy csak mennek amerre ez az út visz. Neki egyelőre lényegtelen, egyik város számára pont olyan mint a másik. Nincs mi különösebben érdekelné őt.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4103-4122