Archívum - Arthenior - Templom
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 91 (1801. - 1820. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Rather Kirsel [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9005_ember_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4103-4122
1820. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-10-22 17:35:19
Üzenet elküldve: 2013-10-22 17:35:19
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Zrekil Losef//
*Miközben közli a gnómmal, hogy sem neki, sem pedig Thary-nak nincs ötlete a mai napra, az tesz néhány kört a padok körül.*
~Mindjárt elszédülök! Nem bírom nézni, ahogy valaki körbe körbe megy, mint a bolond. Mondjuk, ha én megyek az nem vicces hanem hatásos. De kit is zavarok én, ez viszont zavar engem!~
~Csak nem szabadultam meg a hisztis Thary-tól igaz?~
*Reagál, kicsit elkeseredett hangnemben Allyn, aki éppen kezdett örülni, hogy belső hangja nem talál mindenben kifogásolni valót, de úgy látszik tévednie kellett.*
~Én idegesíthetek másokat, de engem ne idegesítsen senki, az úgy nem az igazi.~
*Pattog Thaira, kicsit sem meghazudtolva magát a kötözködős, magát mindenkinél okosabbnak tartó és beképzelt nagyszájú kereskedőt. Viszont most nem tudja lefoglalni Allyn-t egy percnél tovább, hiszen a férfi kérdez tőle. Hirtelen kicsit visszatér a dodogós énje.*
- Hát.. igazából.. úgy.. nem.. nincs olyan amiről jobban szeretek beszélgetni.. Én csak a gyógyításról meg a kereskedésről tudok valamicskét.. Mondjuk Thary többet tud a kereskedésről.. de igazából ennyi.. Bár őszintén a mágia mindig érdekelt, de be kell vallanom félek kicsit tőle ezért kerültem mindig.
~Te igen, de én nem félek!~
*Viszhangzik Thaira beképzelt hangja Allyn fejében, mire ő egy sóhaj után csak egy mondattal nyugtázza az esetet.*
~Tudom te nem félsz semmitől!~
*Mivel már befejezte a modandóját, így csak egyszerűen figyeli a férfit, aki hirtelen egy padhoz biceg és az azon lévő batyuban kezd kotorászni. Allyn rosszalló arcal néz rá, ezzel szemben belső hangja szinte dől rőhögéstől.*
~Azt nézd Allyn, nem semmi ez a gnóm. Ahhoz képest, hogy össze lett verve, van hozzá bátorsága, hogy egy iden batyujában kotorásszon.~
~Ez nem vicces, különben is nem hallottad azt mondta az övé!~
*Kel Allyn Zrekil védelmére Thary-val szemben. Persze erre, a belső hang kap az alkalmon és egy jól megfontolt sértéssel áll elő.*
~Mi van Ally, csak nem védjük szegényt? És ha tolvaj, ha gyilkos és játszik veled?~
~Maradj csendben! Ne találj ki ostobaságokat! Láttad a sebet, akkor se tudna bántani, ha akarna, legfeljebb, ha varázsol és ezt te is tudod úgy hogy csendben maradhatsz!~
*Most valamilyen oknál fogva könnyebben kezeli Thary piszkálódását, mint általában, s ez neki is feltűnik, de persze áldja érte a szellemeket, hogy így van, legalább nem fogja felkapni a vizez olyan hirtelen. Egy hirtelen ötlettől vezérelve közelebb megy a gnómhoz és onnan szemléli, azt amit az csinál.*
- Mégsem maradt ott! De akkor, hogy került ide? Persze nem az én dolgom és nem akarom bele ütni az orrom..
~De én igen!~
*Csattan fel Thaira, mire Allyn csak hangosan folytatja a mondatot.*
- Mondom ÉN nem akarom bele ütni az orrom, mondjuk Thary igen, de az most részlet kérdés. Ne is gondolkodjunk ilyenen. Inkább legyen boldog, hogy valaki volt olyan kedves, hogy ide hozza és nem eltette magának.
*Mondja egy kedves mosoly tekintetében.*
~Ha én találom meg az biztos, hogy megtartjuk!~
~Aztán, ha megint én kerültem volna irányításra ide hozzuk és te nem tehettél volna ellene semmit sem!~
*Hadarja gyorsan, mielőtt belső hangja egy újabb okos ötlettel áll elő, az arany meglovasítással kapcsolatban.*
- De még mindig nem tudjuk, hogy mihez kezdjünk, mondjuk.. Körül nézhetnénk, hogy te is tudd mi merre van, igaz én már játam egyet, de az egy helyben való ülésnél még a dolgok kétszeri megfigyelése is jobb.
*Miközben közli a gnómmal, hogy sem neki, sem pedig Thary-nak nincs ötlete a mai napra, az tesz néhány kört a padok körül.*
~Mindjárt elszédülök! Nem bírom nézni, ahogy valaki körbe körbe megy, mint a bolond. Mondjuk, ha én megyek az nem vicces hanem hatásos. De kit is zavarok én, ez viszont zavar engem!~
~Csak nem szabadultam meg a hisztis Thary-tól igaz?~
*Reagál, kicsit elkeseredett hangnemben Allyn, aki éppen kezdett örülni, hogy belső hangja nem talál mindenben kifogásolni valót, de úgy látszik tévednie kellett.*
~Én idegesíthetek másokat, de engem ne idegesítsen senki, az úgy nem az igazi.~
*Pattog Thaira, kicsit sem meghazudtolva magát a kötözködős, magát mindenkinél okosabbnak tartó és beképzelt nagyszájú kereskedőt. Viszont most nem tudja lefoglalni Allyn-t egy percnél tovább, hiszen a férfi kérdez tőle. Hirtelen kicsit visszatér a dodogós énje.*
- Hát.. igazából.. úgy.. nem.. nincs olyan amiről jobban szeretek beszélgetni.. Én csak a gyógyításról meg a kereskedésről tudok valamicskét.. Mondjuk Thary többet tud a kereskedésről.. de igazából ennyi.. Bár őszintén a mágia mindig érdekelt, de be kell vallanom félek kicsit tőle ezért kerültem mindig.
~Te igen, de én nem félek!~
*Viszhangzik Thaira beképzelt hangja Allyn fejében, mire ő egy sóhaj után csak egy mondattal nyugtázza az esetet.*
~Tudom te nem félsz semmitől!~
*Mivel már befejezte a modandóját, így csak egyszerűen figyeli a férfit, aki hirtelen egy padhoz biceg és az azon lévő batyuban kezd kotorászni. Allyn rosszalló arcal néz rá, ezzel szemben belső hangja szinte dől rőhögéstől.*
~Azt nézd Allyn, nem semmi ez a gnóm. Ahhoz képest, hogy össze lett verve, van hozzá bátorsága, hogy egy iden batyujában kotorásszon.~
~Ez nem vicces, különben is nem hallottad azt mondta az övé!~
*Kel Allyn Zrekil védelmére Thary-val szemben. Persze erre, a belső hang kap az alkalmon és egy jól megfontolt sértéssel áll elő.*
~Mi van Ally, csak nem védjük szegényt? És ha tolvaj, ha gyilkos és játszik veled?~
~Maradj csendben! Ne találj ki ostobaságokat! Láttad a sebet, akkor se tudna bántani, ha akarna, legfeljebb, ha varázsol és ezt te is tudod úgy hogy csendben maradhatsz!~
*Most valamilyen oknál fogva könnyebben kezeli Thary piszkálódását, mint általában, s ez neki is feltűnik, de persze áldja érte a szellemeket, hogy így van, legalább nem fogja felkapni a vizez olyan hirtelen. Egy hirtelen ötlettől vezérelve közelebb megy a gnómhoz és onnan szemléli, azt amit az csinál.*
- Mégsem maradt ott! De akkor, hogy került ide? Persze nem az én dolgom és nem akarom bele ütni az orrom..
~De én igen!~
*Csattan fel Thaira, mire Allyn csak hangosan folytatja a mondatot.*
- Mondom ÉN nem akarom bele ütni az orrom, mondjuk Thary igen, de az most részlet kérdés. Ne is gondolkodjunk ilyenen. Inkább legyen boldog, hogy valaki volt olyan kedves, hogy ide hozza és nem eltette magának.
*Mondja egy kedves mosoly tekintetében.*
~Ha én találom meg az biztos, hogy megtartjuk!~
~Aztán, ha megint én kerültem volna irányításra ide hozzuk és te nem tehettél volna ellene semmit sem!~
*Hadarja gyorsan, mielőtt belső hangja egy újabb okos ötlettel áll elő, az arany meglovasítással kapcsolatban.*
- De még mindig nem tudjuk, hogy mihez kezdjünk, mondjuk.. Körül nézhetnénk, hogy te is tudd mi merre van, igaz én már játam egyet, de az egy helyben való ülésnél még a dolgok kétszeri megfigyelése is jobb.
1819. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-10-21 20:44:56
Üzenet elküldve: 2013-10-21 20:44:56
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
*Zrekil nem sokkal lesz okosabb a választól, és közben tesz is néhány apró kört a padok közt, hogy próbálgassa, meddig bírja a lába. Nagyjából úgy érzi, hogy jól van, persze könnyen lehet, hogy megint csak addig, amíg nem tesz egy nagyobb sétát. Közben úgy fest, hogy Allynnak és Thairanak sincs sok ötlete, hogy mit lehetne idebent csinálni. A gnóm egy kis gondolkodás után megkérdezi:*
- És mit szeretsz? Mi érdekel? Én jobbára csak a mágiáról tudnék mesélni... Meg a felmenőimről, de azt nem ajánlom. Még úgy sem izgalmasak azok a történetek, hogy csak a legfontosabbakat jegyeztem meg. Viszont még így is eléggé... érződik, hogy nem igaz. A mágiáról meg szintén annyit, amennyit felmenőimtől tudok... aminek a nagy része megint csak nem igaz *jegyzi meg, majd körbenéz a templomban, és hirtelen majdnem hanyatt esik. Nem a sebektől, csak hirtelen meglát az egyik padon egy batyut, ami éppen olyan, mint az övé volt. Nos, igen, azt ott hagyta a fán, amikor a jóságos istenség leemelte róla. Vagy legalábbis azt hitte... Persze egy batyu, ami úgy néz ki, mint az övé, az még nem jelent semmit. Oda is biceg a padhoz, majd elkezdi nézegetni a tartalmát. Persze a lánynak furcsa lehet, hogy a gnóm csak úgy elkezdett egy apró zsákot átkutatni, azonban ez most nem zavarja. leginkább az érdekli, hogy hogy történhet az, ami történik. Ugyanis a batyuban megtalálja a kulacsát, az erszényét, és még a féltve őrzött faládikáját is. Hátrapillant Allynra, majd megjegyzi, mint aki félig alszik:*
- Ez az én batyum... *egyszerűen képtelen felfogni, hogy lehetséges, hogy itt a batyuja, amikor még nem is járt a templomban. Vajon az ügyetlen istenség nem akarta, hogy elvigye a víz? Bár ez a magyarázat egyre kevésbé állja meg a helyét. Persze ha emlékezne Konjára, meg az itt történtekre... hogy mibe keveredtek, és hogy a nagy kapkodásban felejtette itt, amikor a könyvtárba rohantak. Meg persze hogy miként került a folyóba. Mindezek tudatában nem csodálkozna a történteken, azonban jelenleg fogalma sincs róla, hogy történhetett mindez. Gyér magyarázatként még megjegyzi:*
- Azt hittem, ott maradt a fán, amire felmásztam, mikor rám támadt egy farkasfalka *lassanként már kénytelen lesz megmagyarázni ezt az egészet, viszont egyelőre még ő maga sem érti, sőt, egyre kevésbé érti, hogy mi is történt.*
- És mit szeretsz? Mi érdekel? Én jobbára csak a mágiáról tudnék mesélni... Meg a felmenőimről, de azt nem ajánlom. Még úgy sem izgalmasak azok a történetek, hogy csak a legfontosabbakat jegyeztem meg. Viszont még így is eléggé... érződik, hogy nem igaz. A mágiáról meg szintén annyit, amennyit felmenőimtől tudok... aminek a nagy része megint csak nem igaz *jegyzi meg, majd körbenéz a templomban, és hirtelen majdnem hanyatt esik. Nem a sebektől, csak hirtelen meglát az egyik padon egy batyut, ami éppen olyan, mint az övé volt. Nos, igen, azt ott hagyta a fán, amikor a jóságos istenség leemelte róla. Vagy legalábbis azt hitte... Persze egy batyu, ami úgy néz ki, mint az övé, az még nem jelent semmit. Oda is biceg a padhoz, majd elkezdi nézegetni a tartalmát. Persze a lánynak furcsa lehet, hogy a gnóm csak úgy elkezdett egy apró zsákot átkutatni, azonban ez most nem zavarja. leginkább az érdekli, hogy hogy történhet az, ami történik. Ugyanis a batyuban megtalálja a kulacsát, az erszényét, és még a féltve őrzött faládikáját is. Hátrapillant Allynra, majd megjegyzi, mint aki félig alszik:*
- Ez az én batyum... *egyszerűen képtelen felfogni, hogy lehetséges, hogy itt a batyuja, amikor még nem is járt a templomban. Vajon az ügyetlen istenség nem akarta, hogy elvigye a víz? Bár ez a magyarázat egyre kevésbé állja meg a helyét. Persze ha emlékezne Konjára, meg az itt történtekre... hogy mibe keveredtek, és hogy a nagy kapkodásban felejtette itt, amikor a könyvtárba rohantak. Meg persze hogy miként került a folyóba. Mindezek tudatában nem csodálkozna a történteken, azonban jelenleg fogalma sincs róla, hogy történhetett mindez. Gyér magyarázatként még megjegyzi:*
- Azt hittem, ott maradt a fán, amire felmásztam, mikor rám támadt egy farkasfalka *lassanként már kénytelen lesz megmagyarázni ezt az egészet, viszont egyelőre még ő maga sem érti, sőt, egyre kevésbé érti, hogy mi is történt.*
1818. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-10-21 19:57:19
Üzenet elküldve: 2013-10-21 19:57:19
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Zrekil Losef//
*Allyn most mozdukatlanul ül a padon, élvezi a kipenhentséget. Bár nem tudja mihez fognak most kezdeni.*
~Majd bámuljátok egymást, meg a falat. Nagyon izgalmas lesz!~
*Kuncog Thary, érzeve Allyn tehetlenségét. Persze ez a megjegyzés nem éppen tetszik a lánynak, s meg is szólal.*
~Persze olyan vagyok én, aki olyan sokáig tud egy helyben ülni? Ismersz, még ha a bajt nem is szeretem, viszont a semmittevéstől is a plafonon vagyok, vagy a templom toronyban!~
*Erre belső hangja hangosn felkacag, de ez a kacaj most nem gúnyos inkább kedves.*
~Van humorod? Ez új! Büszke vagyok rád Ally!~
~Meg áll az eszem és visszafelé forog, kedves vagy!~
*Mondja nevetve Allyn Thary-nak, aki megint felvéve pimasz stílusát visszavág a lánynak.*
~Visszakaphatod, a kekckedős Thaira-t, nem kell kedvesnek lennem!~
~Visszaszívom, csak maradj így!~
*Hirtelen kezdett el neki könyörögni, nem akarja, hogy megint folyton piszkálja. Bár tudja, hogy nem sokáig örülhet Thaira kedves énjének, nem bírja sokáig a kedveskedést.*
- Az a lényeg, hogy aludtál egy nagyot, ki vagy pihenve és derültebb a világ. Viszont azt én se tudom, hogy a sebek miatt aludtál-e ilyen nagyot. Nekem sose volt igazán nagy sebem, nem tudom mennyire fáraszthatja le a testet.
*Próbál okosnak látszani, bár azzal a kevés tudásával, amit a gyógyításról magáénak tudhat ez igazán nem könnyű.*
~Most komolyan okoskodtál? Te nem vagy olyan, aki ennyire tudálékos, az én vagyok!~
*Csattan fel Thary hallva Allyn gnómnak adott választát. Persze erre a másik rögtön szabadkozni kezd.*
~Te sokkal tudálékosabb vagy, én hozzád képest, kisbaba vagyok.~
*A mondat végén akaratlanul elneveti magát fejében, csak hogy idegesítse a belső hangját.*
~De tényleg szerinted mit lehet itt csinálni?~
~Én tudjam? Nem vagyok én lexikon, csak kereskedő a kettő nem ugyanaz Allyn!~
*Csattan fel mérgesen Thary, s sajnos nem jutottak semmivel sem előrébb, fogalmunk sincs róla most mi legyen. Már éppen megkérdeznék a gnómtól, hogy mihez kezdjenek most, mikor az megelőzi őt.*
- Ez furcsa, én is pont most akartam ugyan ezt megkérdezni,megelőztél. Ezek szerint egyikünknek sincs semmi ötlete, még Thary-nak sincs. Pedig én nem bírok sokáig egy helyen maradni, ha más nem sétálni kezdek.
*Kicsit zavartan pillant Zrekil-re tehetetlen, s ostobának érzi magánat.*
~Nem vagy messze az igazságtól!~
*Mondja gúnyosan, belső hangja, s szinte repes, hogy megint visszakapta önmagát.*
~Visszatért a hőn szeretett Thaira!~
*Sóhajt egy nagyot, s behunyja a szemét, de gyorsan kinyitja és megint a férfire figyel.*
A hozzászólás írója (Allyn Thaira Kvillon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.10.21 20:13:03
*Allyn most mozdukatlanul ül a padon, élvezi a kipenhentséget. Bár nem tudja mihez fognak most kezdeni.*
~Majd bámuljátok egymást, meg a falat. Nagyon izgalmas lesz!~
*Kuncog Thary, érzeve Allyn tehetlenségét. Persze ez a megjegyzés nem éppen tetszik a lánynak, s meg is szólal.*
~Persze olyan vagyok én, aki olyan sokáig tud egy helyben ülni? Ismersz, még ha a bajt nem is szeretem, viszont a semmittevéstől is a plafonon vagyok, vagy a templom toronyban!~
*Erre belső hangja hangosn felkacag, de ez a kacaj most nem gúnyos inkább kedves.*
~Van humorod? Ez új! Büszke vagyok rád Ally!~
~Meg áll az eszem és visszafelé forog, kedves vagy!~
*Mondja nevetve Allyn Thary-nak, aki megint felvéve pimasz stílusát visszavág a lánynak.*
~Visszakaphatod, a kekckedős Thaira-t, nem kell kedvesnek lennem!~
~Visszaszívom, csak maradj így!~
*Hirtelen kezdett el neki könyörögni, nem akarja, hogy megint folyton piszkálja. Bár tudja, hogy nem sokáig örülhet Thaira kedves énjének, nem bírja sokáig a kedveskedést.*
- Az a lényeg, hogy aludtál egy nagyot, ki vagy pihenve és derültebb a világ. Viszont azt én se tudom, hogy a sebek miatt aludtál-e ilyen nagyot. Nekem sose volt igazán nagy sebem, nem tudom mennyire fáraszthatja le a testet.
*Próbál okosnak látszani, bár azzal a kevés tudásával, amit a gyógyításról magáénak tudhat ez igazán nem könnyű.*
~Most komolyan okoskodtál? Te nem vagy olyan, aki ennyire tudálékos, az én vagyok!~
*Csattan fel Thary hallva Allyn gnómnak adott választát. Persze erre a másik rögtön szabadkozni kezd.*
~Te sokkal tudálékosabb vagy, én hozzád képest, kisbaba vagyok.~
*A mondat végén akaratlanul elneveti magát fejében, csak hogy idegesítse a belső hangját.*
~De tényleg szerinted mit lehet itt csinálni?~
~Én tudjam? Nem vagyok én lexikon, csak kereskedő a kettő nem ugyanaz Allyn!~
*Csattan fel mérgesen Thary, s sajnos nem jutottak semmivel sem előrébb, fogalmunk sincs róla most mi legyen. Már éppen megkérdeznék a gnómtól, hogy mihez kezdjenek most, mikor az megelőzi őt.*
- Ez furcsa, én is pont most akartam ugyan ezt megkérdezni,megelőztél. Ezek szerint egyikünknek sincs semmi ötlete, még Thary-nak sincs. Pedig én nem bírok sokáig egy helyen maradni, ha más nem sétálni kezdek.
*Kicsit zavartan pillant Zrekil-re tehetetlen, s ostobának érzi magánat.*
~Nem vagy messze az igazságtól!~
*Mondja gúnyosan, belső hangja, s szinte repes, hogy megint visszakapta önmagát.*
~Visszatért a hőn szeretett Thaira!~
*Sóhajt egy nagyot, s behunyja a szemét, de gyorsan kinyitja és megint a férfire figyel.*
A hozzászólás írója (Allyn Thaira Kvillon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.10.21 20:13:03
1817. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-10-21 18:35:31
Üzenet elküldve: 2013-10-21 18:35:31
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
*A gnóm örömmel tapasztalja, hogy nagyjából tud újra járni. Persze ha most kéne elindulnia vissza a falujába, ami jó sok mérföld volna innen, akkor bajban lenne. Még talán egy olyan utat sem mer bevállalni, mint amilyet tegnap végigcsinált, de elég neki az is, hogy a templomon belül már talán tud sétálgatni. Végül is tegnap nem volt annyira rossz állapotban, hiszen könnyedén (már ami ilyenkor annak számít. A faág segítsége nélkül) eljutott a fogadóig, ott váltott pár szót a kedves, fekete hajú lánnyal, aztán elindult visszafelé. Az állapota csak akkor romlott le ennyire, mikor a tisztásra ért. Valószínűleg túlzottan megerőltette magát. Ennek nem szabadna többször előfordulnia, szóval talán ma még nem hagyja el a templomot. Azonban ez nem vonatkozik a könyvtárra, hiszen arról úgy tudja, a templomon belül található. Eddig még nem volt ereje keresnie, és így reggel nem is akarja, ugyanakkor valamikor napközben, amikor már nagyon nem tud mit kezdeni magával (mert őt ismerve el fog jönni ez az idő, gyorsabban, mint bárki hinné) majd tesz oda is egy sétát. Legalább utána nézhet, van-e Napmágiával kapcsolatos írásuk. Akár egy könyv, vagy egy tekercs, vagy bármi, ami akadhat egy ilyen helyen. Egy megsárgult papírdarab is megtenné neki, ha Napmágiáról szólna. Majd végül Allyn szavaira összepontosít, és megjegyzi:*
- Hát nem volt este, amikor elaludtam, szóval én is jó sokat aludtam. Bár mondjuk én csak a sebesülések miatt. Legalábbis szerintem amiatt, de nem tudom. Nem voltak még ilyen sebeim. *mondja, miközben szépen lassan visszaül a padra, és elkezd azon gondolkodni, hogy ugyan mit lehet itt csinálni? Egy templom, ami szép ugyan, de mit sem ér, ha nem sikerül úgy 'használni', ahogyan kell: mágiatanulásra. Persze felmenői nem említették soha, hogy egy hatalmas seb a gnóm fején rontja az esélyt a mágiatanulásra, Zrekil viszont úgy érzi, ilyen körülmények között nem tudna biztosan koncentrálni. Úgy dönt, végül is inkább megkérdezi Allynt, ő biztosan gazdagabb elképzelésekkel rendelkezik a napot illetően, mint a gnóm.*
- Mond csak, te mit terveztél ma csinálni? Nekem nincs ötletem, mit lehetne csinálni itt a templom ódon falai közt. Nem hittem volna, hogy ennyire rosszul viselem a bezártságot *egyelőre a könyvtárat még mindenképpen hanyagolni akarja, hiszen tudja: fog még ennél is jobban unatkozni.*
- Hát nem volt este, amikor elaludtam, szóval én is jó sokat aludtam. Bár mondjuk én csak a sebesülések miatt. Legalábbis szerintem amiatt, de nem tudom. Nem voltak még ilyen sebeim. *mondja, miközben szépen lassan visszaül a padra, és elkezd azon gondolkodni, hogy ugyan mit lehet itt csinálni? Egy templom, ami szép ugyan, de mit sem ér, ha nem sikerül úgy 'használni', ahogyan kell: mágiatanulásra. Persze felmenői nem említették soha, hogy egy hatalmas seb a gnóm fején rontja az esélyt a mágiatanulásra, Zrekil viszont úgy érzi, ilyen körülmények között nem tudna biztosan koncentrálni. Úgy dönt, végül is inkább megkérdezi Allynt, ő biztosan gazdagabb elképzelésekkel rendelkezik a napot illetően, mint a gnóm.*
- Mond csak, te mit terveztél ma csinálni? Nekem nincs ötletem, mit lehetne csinálni itt a templom ódon falai közt. Nem hittem volna, hogy ennyire rosszul viselem a bezártságot *egyelőre a könyvtárat még mindenképpen hanyagolni akarja, hiszen tudja: fog még ennél is jobban unatkozni.*
1816. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-10-21 18:09:09
Üzenet elküldve: 2013-10-21 18:09:09
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Zrekil Losef//
*Mikor megkérdezi, hogy maradhat-e, a gnóm egy kedves félmosollyal válaszol. Allyn ennek hallatán nagyon boldog lesz, de hirtelen nagy fáradság lesz úrrá rajta. Nem is csoda hiszen már rég alud egy jót.*
~Csak nem te is álmos vagy!~
*Hallatszik Thaira halk fáradt hangja, mire Ally ugyan úgy válaszol.*
~Eltaláltad. Gondolom te is úgy hogy mit szólnál, ha most kivételesen mindketten aludnánk.~
*Erre a megjegyzésre csak egy nagy ásítást hall, majd semmit. Csend lesz, Xini az ölébe mászik, s pár pillanat múlva már mélyen szuszog. Mellette pedig ott pihen, vagyis már mélyen alszik a gnóm. Szemei elnehezednek, majd le is csukódnak. Kellemnek ható álomba merül. Minden nyugodt, még Thary is kedves vele. Szinte már mesébe illő körülötte a világ, mikor is olyan érzése van mintha valami elmozdult volna valahol. Lassan kinyitja a szemét, öléből vállára mászik kis gyíkja és hozzá dörgölőzik hozzá.*
- Jó reggelt Xini, remélem jól aludtál. Vajon hány óra van?
*Ásít egy nagyot, majd fejében egy kótyagos hang szólal meg.*
~Korán reggel az biztos. Oda nézzenek kipihentem magam, ami viszont furcsa, hogy nincs kedvem vitatkozni veled.~
~Valóra válna az álmom? Áh nem!~
*Mondja magában, majd lassan feláll. Kinyújtóztatja lábait, fordul egyet kettőt sarkán, körbe néz, látja, hogy Zrekil még mélyen alszik.*
~Keltsük fel!~
~Nem, had aludjon te is láttad mekkora sebei vannak.~
*Erre persze Thary nem mond semmit csak nevet egyet, most tényleg nincsen kedve vitatkozni. Lassan elkezd sétálni a templomban fel alá járkál, majd miután nagyon megunja a falakat, akkor visszaül a padra, amelyiken alud. A gnóm nem is olyan sokára fel is kell. Próbálgatja a járást, s egész jól megy neki.*
~Nézd mennyivel jobban megy neki. Ez mágia biztos az nem lehet más!~
~Hé, valami más is érdekel nem csak a kereskedés ezt jó tudni, Thaira.~
*Csap le a hirtelen újdonság tényére Allyn.*
~Téged is érdekel tehát ez nem újdonság.~
~Ahhoz képest, hogy mindig itt vagy a fejemben, nagyon keveset tudok rólad.~
~Nem is baj!~
*Egy pillanatra visszatér a tegnapi Thaira, kicsit sem kedves modora.*
- Jó reggelt neked is! Hogy aludtál? Én, hogy őszinte legyek még életemben nem aludtam ilyen jót. Ami pedig mindezt fokozza, hogy Thary sem piszkálódik annyira, mint szokott.
*Mondja kedvesen tekintve a férfira. Kicsit sem zavarta, hogy sokáig aludt a gnóm, Allyn tudja, hogy a sebek az idővel és a pihenéssel gyógyulnak legkönnyebben, tehát sokat kell piheni, bár ebbe furcsa belegondolni. Magából kiindulva, aki nem nagyon bír hosszabb ideig egy helyen bezárva lenni, de ki tudja lehet, hogy csak megszokás kérdése, az hogy kinek mi a jó, de lehet nem az. Ezt most nem fogja megtudni az biztos, de egyelőre nem is akarja.*
*Mikor megkérdezi, hogy maradhat-e, a gnóm egy kedves félmosollyal válaszol. Allyn ennek hallatán nagyon boldog lesz, de hirtelen nagy fáradság lesz úrrá rajta. Nem is csoda hiszen már rég alud egy jót.*
~Csak nem te is álmos vagy!~
*Hallatszik Thaira halk fáradt hangja, mire Ally ugyan úgy válaszol.*
~Eltaláltad. Gondolom te is úgy hogy mit szólnál, ha most kivételesen mindketten aludnánk.~
*Erre a megjegyzésre csak egy nagy ásítást hall, majd semmit. Csend lesz, Xini az ölébe mászik, s pár pillanat múlva már mélyen szuszog. Mellette pedig ott pihen, vagyis már mélyen alszik a gnóm. Szemei elnehezednek, majd le is csukódnak. Kellemnek ható álomba merül. Minden nyugodt, még Thary is kedves vele. Szinte már mesébe illő körülötte a világ, mikor is olyan érzése van mintha valami elmozdult volna valahol. Lassan kinyitja a szemét, öléből vállára mászik kis gyíkja és hozzá dörgölőzik hozzá.*
- Jó reggelt Xini, remélem jól aludtál. Vajon hány óra van?
*Ásít egy nagyot, majd fejében egy kótyagos hang szólal meg.*
~Korán reggel az biztos. Oda nézzenek kipihentem magam, ami viszont furcsa, hogy nincs kedvem vitatkozni veled.~
~Valóra válna az álmom? Áh nem!~
*Mondja magában, majd lassan feláll. Kinyújtóztatja lábait, fordul egyet kettőt sarkán, körbe néz, látja, hogy Zrekil még mélyen alszik.*
~Keltsük fel!~
~Nem, had aludjon te is láttad mekkora sebei vannak.~
*Erre persze Thary nem mond semmit csak nevet egyet, most tényleg nincsen kedve vitatkozni. Lassan elkezd sétálni a templomban fel alá járkál, majd miután nagyon megunja a falakat, akkor visszaül a padra, amelyiken alud. A gnóm nem is olyan sokára fel is kell. Próbálgatja a járást, s egész jól megy neki.*
~Nézd mennyivel jobban megy neki. Ez mágia biztos az nem lehet más!~
~Hé, valami más is érdekel nem csak a kereskedés ezt jó tudni, Thaira.~
*Csap le a hirtelen újdonság tényére Allyn.*
~Téged is érdekel tehát ez nem újdonság.~
~Ahhoz képest, hogy mindig itt vagy a fejemben, nagyon keveset tudok rólad.~
~Nem is baj!~
*Egy pillanatra visszatér a tegnapi Thaira, kicsit sem kedves modora.*
- Jó reggelt neked is! Hogy aludtál? Én, hogy őszinte legyek még életemben nem aludtam ilyen jót. Ami pedig mindezt fokozza, hogy Thary sem piszkálódik annyira, mint szokott.
*Mondja kedvesen tekintve a férfira. Kicsit sem zavarta, hogy sokáig aludt a gnóm, Allyn tudja, hogy a sebek az idővel és a pihenéssel gyógyulnak legkönnyebben, tehát sokat kell piheni, bár ebbe furcsa belegondolni. Magából kiindulva, aki nem nagyon bír hosszabb ideig egy helyen bezárva lenni, de ki tudja lehet, hogy csak megszokás kérdése, az hogy kinek mi a jó, de lehet nem az. Ezt most nem fogja megtudni az biztos, de egyelőre nem is akarja.*
1815. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-10-21 16:46:56
Üzenet elküldve: 2013-10-21 16:46:56
Rang: Játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
*Miközben a templom félhomályában átbotorkál a padok közt, azon gondolkozik, hogy milyen típusú meséket keressen. Végül a harcolós mesék mellett dönt, melyek izgalmasak. Elhagyja a szobrokat, és az oltár kikerülése után odalépdel a faajtóhoz. Kezét a kilincsre teszi, majd lassan kinyitja azt. Az ajtó halkan nyikorog. Belép és elindul lefele a lépcsőn.*
A hozzászólás írója (Lirtilsasda Sliedima) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.10.21 16:48:06
A hozzászólás írója (Lirtilsasda Sliedima) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.10.21 16:48:06
1814. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-10-21 13:51:38
Üzenet elküldve: 2013-10-21 13:51:38
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
*A gnóm azt az információt is elraktározza magában, miszerint beszéljen nyugodtan egyes számban. Azért az ilyen tanácsokat nem árt megjegyezni, viszont nyugtázni már nem nagyon tudja, mivel túlságosan elfáradt a sétában. Amikor Allyn megkérdezi, hogy maradhat-e, egy halvány félmosoly kíséretében még megjegyzi:*
- Dehogy bánom, maradj nyugodtan *nagyjából ennyi, aztán el is alszik. Tulajdonképpen nem lehetne pontosan megmondani, hogy valóban a fáradtság az, ami miatt ilyen gyorsan kidőlt, vagy a sebek okozta fájdalom miatt, mindenesetre egész nyugodtan alszik, ő maga sem tudja, hogy meddig. Álmában újra sötét látomások gyötrik, és a zubogó víz. Ütések... kövek... és víz. A víz, ahogy mindennél erősebben sodor. És ez a sötétség csak még jobban elveti az elméjében a gondolat magvait. Napmágiát fog tanulni, és semmilyen sötétség nem lesz elég erős, hogy elriassza. Azonban nagyjából eddig jut a gondolatmenetében, amikor a sötétség oszlani kezd, és újra kap levegőt. A víz sodrása is abbamarad, ő pedig hirtelen visszatalál a valóságba.
Még mindig elég fáradt, de ez ébredés után egyáltalán nem meglepő. Kezeit felemeli, hogy ásítson, azonban ekkor ezer helyen nyilall bele a fájdalom, így újra eszébe ötlik, hol is van, és miért. Persze rögtön felmerül a kérdés is, hogy vajon mennyi az idő. Vajon mennyit aludt? Lassan kinyitja a szemeit, és bár eleinte csak homályosan lát, de egyértelműen érzékeli a templom ablakán beszűrődő fényt. Azonban miután kitisztul a látása (és igen, még tisztább lesz, mint remélni merte volna) rá kell hogy jöjjön: ez nem a lemenő nap fénye, hanem a felkelőé. Ezek szerint legalább fél napot aludt... Ez először bosszantja, hiszen ismét értékes órákat veszített, amiket mágiatanulással tölthetett volna, viszont egyértelműen javult az állapota. Már nem zúg a feje, és a látása is rendbe jött, a seb a fején pedig már nem lüktet annyira, mint tegnap. A faágat kutatja maga mellett, és amint megleli, le is ugrik a padról, és néhány lépéssel felméri, hogy a lábai is egészen rendbe jöttek. A bot nélkül még nehézkes a járás, de nem érzi úgy, hogy ez problémát jelentene: elvégre szoknia kell a megpróbáltatásokat. Így le is teszi a faágat, és úgy egyensúlyozik tovább, miközben a szemével körbepillant, hogy látja-e valahol Allynt, és ha igen, akkor alszik-e. Amennyiben igen, úgy nem ébreszti fel, ha viszont már ébren van (és ki tudja mióta vár a gnómra), akkor jó reggelt kíván neki.*
- Dehogy bánom, maradj nyugodtan *nagyjából ennyi, aztán el is alszik. Tulajdonképpen nem lehetne pontosan megmondani, hogy valóban a fáradtság az, ami miatt ilyen gyorsan kidőlt, vagy a sebek okozta fájdalom miatt, mindenesetre egész nyugodtan alszik, ő maga sem tudja, hogy meddig. Álmában újra sötét látomások gyötrik, és a zubogó víz. Ütések... kövek... és víz. A víz, ahogy mindennél erősebben sodor. És ez a sötétség csak még jobban elveti az elméjében a gondolat magvait. Napmágiát fog tanulni, és semmilyen sötétség nem lesz elég erős, hogy elriassza. Azonban nagyjából eddig jut a gondolatmenetében, amikor a sötétség oszlani kezd, és újra kap levegőt. A víz sodrása is abbamarad, ő pedig hirtelen visszatalál a valóságba.
Még mindig elég fáradt, de ez ébredés után egyáltalán nem meglepő. Kezeit felemeli, hogy ásítson, azonban ekkor ezer helyen nyilall bele a fájdalom, így újra eszébe ötlik, hol is van, és miért. Persze rögtön felmerül a kérdés is, hogy vajon mennyi az idő. Vajon mennyit aludt? Lassan kinyitja a szemeit, és bár eleinte csak homályosan lát, de egyértelműen érzékeli a templom ablakán beszűrődő fényt. Azonban miután kitisztul a látása (és igen, még tisztább lesz, mint remélni merte volna) rá kell hogy jöjjön: ez nem a lemenő nap fénye, hanem a felkelőé. Ezek szerint legalább fél napot aludt... Ez először bosszantja, hiszen ismét értékes órákat veszített, amiket mágiatanulással tölthetett volna, viszont egyértelműen javult az állapota. Már nem zúg a feje, és a látása is rendbe jött, a seb a fején pedig már nem lüktet annyira, mint tegnap. A faágat kutatja maga mellett, és amint megleli, le is ugrik a padról, és néhány lépéssel felméri, hogy a lábai is egészen rendbe jöttek. A bot nélkül még nehézkes a járás, de nem érzi úgy, hogy ez problémát jelentene: elvégre szoknia kell a megpróbáltatásokat. Így le is teszi a faágat, és úgy egyensúlyozik tovább, miközben a szemével körbepillant, hogy látja-e valahol Allynt, és ha igen, akkor alszik-e. Amennyiben igen, úgy nem ébreszti fel, ha viszont már ébren van (és ki tudja mióta vár a gnómra), akkor jó reggelt kíván neki.*
1813. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-10-20 23:30:31
Üzenet elküldve: 2013-10-20 23:30:31
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Zrekil Losef//
*Mikor Thaira megunja a vezetést és ráeszmél, hogy megint feleslegesen jártatta a száját, mert neki igen is feleslegesnek tűnt, megszólal. A férfi gyorsan válaszol is. S alig néhány másodperc múlva megit Allyn van uralmon.*
~Végre alhatok! Ugye most nem keltesz fel?~
*Kérdezi Thary kicsit ideges hangon, persze Ally csak nevet egyet, s úgy válaszol.*
~Ha nem ébredsz meg minde apró megbotlásomra, akkor nem! Aludj jól!~
~Fulladj meg!~
*Vág vissza a belső hang, de a lány tudomást sem vesz róla, ez a hangnál annyit jelent, hogy: "Köszönöm!". Persze azt, hogy ezt kimondja nem lehet tőle elvárni. Minden esetre Allyn nagyon örül, hogy megint visszakapta a vezetést és önmaga lehet, nem a beképzelt hangja. Lassan haladnak a templom felé, nincs olyan messze, de biztosan nem lehet jó érzés olyan sebekkel közlekedni, mint amilyeneket a gnóm szerzett. Allyn most vidám, s kedvesen mosolyogva halad Zrekil mellett. Mikor elérik a templomot a férfi szinte bezuhan a kapun. A lány utána kap, s amilyen gyengéden csak tudja, úgy segít a gnómnak elbotorkálni egy padig. Ő is leül mellé. Ekkor viszont nyugalmát megtöri egy hang.*
~Éltél már olyat, hogy unalmas az alvás?~
*Allyn arcán egy pillanatra kiül a csalódottság.*
~Nem, de azt hiszem, te most tapasztaltad és be akarsz róla számolni. Csak rajta, de ne sértődj meg, ha nem figyelek, van jobb dolgom is.~
~Csak nem az a gnóm, nem lehet nálam fontosabb!~
*Kezdi meg a szokásos önimádó monológját, viszont most a szerencse megint rámosolyog Allyn-ra. A férfi ugyan is egy korábbi megszólalására reagál. Ő pedig elmosolyodik.*
- Nyugodtan mondhatod egyes számban is! Egyikünk sem sértődik meg. Különben is egy testen osztozunk egy személy vagyunk ilyen formán, csak két személyiség. Ne zavartasd magad. Idegenek előtt úgy is csak az egyikünk van jelen, olyankor a másik mint ha nem is lenne, hacsak nem kerül olyan kellemetlen helyzetbe mint én veled!
*Allyn látja, hogy a gnóm lehunyja szemeit, hogy pihenjen. A példáját pedig ő is követi, nem hiába utlojára tegnap előtt aludt kicsit.. nagyon el van fáradva. A templom, mint ha megnyugttatná, biztonságosnak hat és békésnek tetszik neki. Kicsit sem olyan, mint a negyedek poros utcái, jól esik neki, hogy itt lehet.*
~Nyugodtabb, mint a szegénynegyed, az egyszer biztos! Ugye maradunk még?!~
*Kérdezi lelkesen, de fáradt hangon Thaira. Erre pedig Allyn ugyan olyan fáradt hangon felel.*
~Nem terveztem elmenni még egy darabig, kell a pihenés.~
*Majd kinyitja szemeit, hiszen Zrekil megint megszólalt, ő pedig mosolyogva válaszol neki.*
- Nem bánad, ha én is maradok? Meglehetősen régen pihentem már és ez a hely biztonságosabb, mint bármelyik másik. De, ha gond elmehetek! Az pedig nem is lenne okos ötlet, ha ilyen sebekkel bármerre is, bármilyen messzire is elbóklásznál, még bajod lesz.
*Mikor Thaira megunja a vezetést és ráeszmél, hogy megint feleslegesen jártatta a száját, mert neki igen is feleslegesnek tűnt, megszólal. A férfi gyorsan válaszol is. S alig néhány másodperc múlva megit Allyn van uralmon.*
~Végre alhatok! Ugye most nem keltesz fel?~
*Kérdezi Thary kicsit ideges hangon, persze Ally csak nevet egyet, s úgy válaszol.*
~Ha nem ébredsz meg minde apró megbotlásomra, akkor nem! Aludj jól!~
~Fulladj meg!~
*Vág vissza a belső hang, de a lány tudomást sem vesz róla, ez a hangnál annyit jelent, hogy: "Köszönöm!". Persze azt, hogy ezt kimondja nem lehet tőle elvárni. Minden esetre Allyn nagyon örül, hogy megint visszakapta a vezetést és önmaga lehet, nem a beképzelt hangja. Lassan haladnak a templom felé, nincs olyan messze, de biztosan nem lehet jó érzés olyan sebekkel közlekedni, mint amilyeneket a gnóm szerzett. Allyn most vidám, s kedvesen mosolyogva halad Zrekil mellett. Mikor elérik a templomot a férfi szinte bezuhan a kapun. A lány utána kap, s amilyen gyengéden csak tudja, úgy segít a gnómnak elbotorkálni egy padig. Ő is leül mellé. Ekkor viszont nyugalmát megtöri egy hang.*
~Éltél már olyat, hogy unalmas az alvás?~
*Allyn arcán egy pillanatra kiül a csalódottság.*
~Nem, de azt hiszem, te most tapasztaltad és be akarsz róla számolni. Csak rajta, de ne sértődj meg, ha nem figyelek, van jobb dolgom is.~
~Csak nem az a gnóm, nem lehet nálam fontosabb!~
*Kezdi meg a szokásos önimádó monológját, viszont most a szerencse megint rámosolyog Allyn-ra. A férfi ugyan is egy korábbi megszólalására reagál. Ő pedig elmosolyodik.*
- Nyugodtan mondhatod egyes számban is! Egyikünk sem sértődik meg. Különben is egy testen osztozunk egy személy vagyunk ilyen formán, csak két személyiség. Ne zavartasd magad. Idegenek előtt úgy is csak az egyikünk van jelen, olyankor a másik mint ha nem is lenne, hacsak nem kerül olyan kellemetlen helyzetbe mint én veled!
*Allyn látja, hogy a gnóm lehunyja szemeit, hogy pihenjen. A példáját pedig ő is követi, nem hiába utlojára tegnap előtt aludt kicsit.. nagyon el van fáradva. A templom, mint ha megnyugttatná, biztonságosnak hat és békésnek tetszik neki. Kicsit sem olyan, mint a negyedek poros utcái, jól esik neki, hogy itt lehet.*
~Nyugodtabb, mint a szegénynegyed, az egyszer biztos! Ugye maradunk még?!~
*Kérdezi lelkesen, de fáradt hangon Thaira. Erre pedig Allyn ugyan olyan fáradt hangon felel.*
~Nem terveztem elmenni még egy darabig, kell a pihenés.~
*Majd kinyitja szemeit, hiszen Zrekil megint megszólalt, ő pedig mosolyogva válaszol neki.*
- Nem bánad, ha én is maradok? Meglehetősen régen pihentem már és ez a hely biztonságosabb, mint bármelyik másik. De, ha gond elmehetek! Az pedig nem is lenne okos ötlet, ha ilyen sebekkel bármerre is, bármilyen messzire is elbóklásznál, még bajod lesz.
1812. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-10-20 22:44:34
Üzenet elküldve: 2013-10-20 22:44:34
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
*Zrekil még mindig nem dolgozta fel egészen a tényt, ugyanakkor a válaszokat egy apró bólintással reagálja le, miközben igyekszik memorizálni a dolgokat.*
~ Szóval Thaira... mint a teljes nevében ~
*Végül is van benne logika, de ugyanakkor valahol meglepő is. Mindenesetre most, hogy nagyjából tisztában van a helyzettel, már kicsit biztosabb a dolgában. Egészen eddig azt hitte, hogy Allyn csak megjátssza magát, holott teljesen másik személyről van szó... ez mindenképpen más megvilágításba helyezi a dolgokat. Úgy fest, általában nem Thaira dominál, bár mondjuk ezt valahol meg is lehet érteni, így igazából az utolsó mondatára bólint:*
- Persze, nyugodtan *aztán vár egy pár másodpercet, hogy újra Allyn legyen a test mozgatója. Meg kell hagyni, eléggé furcsa, és valószínűleg még sokáig elmélkedne ezen, viszont az elmélkedésnek is megvan a maga helye, és az nem a temető, hanem inkább a templom. Ezenkívül már épp eléggé kimerült mára, valószínűleg ha egyszer bejut a templomba, akkor holnap reggelig nem fogja elhagyni. Persze meglehet, hogy napokig ott marad, ahogyan az állapota engedi. Ez a séta soknak bizonyult, és nem szándékozik továbbra is megerőltetni magát. Attól minden csak rosszabb lesz. És kell a pihenés a fején lévő sebnek is, hogy legalább egy kicsit gyógyuljon, így még elég veszélyes a mozgás.
Úgy érzi, hogy hosszú órák telnek el, mire végre elérik a templomot. Az ajtón már gyakorlatilag úgy esik be, de még erőt vesz magán, és elbotladozik az egyik padig, hogy azon helyezze magát kényelembe. Csak eztán válaszol Allyn megjegyzésére:*
- Nos, igen, rendkívül érdekesnek tartom. Ilyesmivel még sosem találkoztam. És szerintem nem is nagyon fogok. Igazán különleges vagy, illetve vagytok. *jegyzi meg, majd sóhajt néhányat, miközben lehunyja a szemét, csak hogy kipihenje az út fáradalmait. Abban a pillanatban úgy érzi, sosem fog többet kimozdulni a templomból. Végül is itt kell mágiát tanulni, tehát akár maradhatna is, de tudja magáról, hogy nem fogja sokáig bírni a bezártságot. Mindenkinek kell a friss levegő, neki főleg. Azonban azért tisztában van a helyzete súlyosságával is, és az egyre növekvő fájdalommal, így végül megjegyzi:*
- Attól tartok én egy darabig itt fogok maradni. Legalábbis amíg valamennyire rendbe nem jövök.
~ Szóval Thaira... mint a teljes nevében ~
*Végül is van benne logika, de ugyanakkor valahol meglepő is. Mindenesetre most, hogy nagyjából tisztában van a helyzettel, már kicsit biztosabb a dolgában. Egészen eddig azt hitte, hogy Allyn csak megjátssza magát, holott teljesen másik személyről van szó... ez mindenképpen más megvilágításba helyezi a dolgokat. Úgy fest, általában nem Thaira dominál, bár mondjuk ezt valahol meg is lehet érteni, így igazából az utolsó mondatára bólint:*
- Persze, nyugodtan *aztán vár egy pár másodpercet, hogy újra Allyn legyen a test mozgatója. Meg kell hagyni, eléggé furcsa, és valószínűleg még sokáig elmélkedne ezen, viszont az elmélkedésnek is megvan a maga helye, és az nem a temető, hanem inkább a templom. Ezenkívül már épp eléggé kimerült mára, valószínűleg ha egyszer bejut a templomba, akkor holnap reggelig nem fogja elhagyni. Persze meglehet, hogy napokig ott marad, ahogyan az állapota engedi. Ez a séta soknak bizonyult, és nem szándékozik továbbra is megerőltetni magát. Attól minden csak rosszabb lesz. És kell a pihenés a fején lévő sebnek is, hogy legalább egy kicsit gyógyuljon, így még elég veszélyes a mozgás.
Úgy érzi, hogy hosszú órák telnek el, mire végre elérik a templomot. Az ajtón már gyakorlatilag úgy esik be, de még erőt vesz magán, és elbotladozik az egyik padig, hogy azon helyezze magát kényelembe. Csak eztán válaszol Allyn megjegyzésére:*
- Nos, igen, rendkívül érdekesnek tartom. Ilyesmivel még sosem találkoztam. És szerintem nem is nagyon fogok. Igazán különleges vagy, illetve vagytok. *jegyzi meg, majd sóhajt néhányat, miközben lehunyja a szemét, csak hogy kipihenje az út fáradalmait. Abban a pillanatban úgy érzi, sosem fog többet kimozdulni a templomból. Végül is itt kell mágiát tanulni, tehát akár maradhatna is, de tudja magáról, hogy nem fogja sokáig bírni a bezártságot. Mindenkinek kell a friss levegő, neki főleg. Azonban azért tisztában van a helyzete súlyosságával is, és az egyre növekvő fájdalommal, így végül megjegyzi:*
- Attól tartok én egy darabig itt fogok maradni. Legalábbis amíg valamennyire rendbe nem jövök.
1811. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-10-18 22:01:59
Üzenet elküldve: 2013-10-18 22:01:59
Rang: Játékos
IC üzenetek: 275
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 275
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
*Ajtó nyílása és egy bot kopogása töri meg a csendet a templomban. Aborath lép be és szívja be a hely mágikus telítettségét.*
~Milyen kellemes. Egyszer majd ki is fogom tudni ezt az energiát használni. Majd azt is fogom tanítani egyszer. A mostani jól fizető munkámmal a taníttatásomat is fogom tudni majd fizetni. Majd ha a mesteremnek elmondom ő hogy, meg fog örülni ennek. Tisztességes megbecsült munkát végzek. Tanítok egy tehetséges tudásvággyal teli kislányt.~
*Fel is keresi a mesterét és a szokásos tanulás után beszámol mindenről. Az öreg mester egyszerűen gratulál de, szemében őszinte örömöt lehet látni.*
~Milyen kellemes. Egyszer majd ki is fogom tudni ezt az energiát használni. Majd azt is fogom tanítani egyszer. A mostani jól fizető munkámmal a taníttatásomat is fogom tudni majd fizetni. Majd ha a mesteremnek elmondom ő hogy, meg fog örülni ennek. Tisztességes megbecsült munkát végzek. Tanítok egy tehetséges tudásvággyal teli kislányt.~
*Fel is keresi a mesterét és a szokásos tanulás után beszámol mindenről. Az öreg mester egyszerűen gratulál de, szemében őszinte örömöt lehet látni.*
1810. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-10-17 19:37:08
Üzenet elküldve: 2013-10-17 19:37:08
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
*Learont csak a lába hozta erre, semmi célja nem volt azzal, hogy a templomba jött. De ha már itt van, úgy gondolja körülnéz, hiszen semmi baja nem származhat ebből. Igazából varázslást szeretne tanulni. Nem akar ő nagy mágus lenni, de látott néhány mutatványost nem messze innen, akikkel beszélgetett is. Ők mondták, hogy rengeteg dolgot lehet itt tanulni, ha az embernek van ideje.*
"Lehet, hogy mégsem volt véletlen, hogy ide keveredtem?"
*Teszi fel magának a kérdést. Úgy dönt, hogy ez nem is annyira fontos, hiszen itt van. Lelép a puha fűről fel az épület kő talapzatára. Mindig is jobban szerette, ha növények vannak a lába alatt, mint ezt a szürke kőpadlót. Csupasz, cipőtelen lába valahogy nem tud hozzászokni a kemény, hideg kőhöz. Miután bemegy a templomba, elkezdi nézegetni a szobrokat és azon gondolkodik, hogy ők biztosan nem mutatványosok voltak. Körülnézve még sok-sok szobor néz rá a kő szemével. Vagyis ő így gondolja. Nem érzi magát idevalónak. Ide biztos nagy mágusok járnak, nem olyanok mint ő, aki semmit sem tud az ilyenekről.*
"Lehet, hogy mégsem volt véletlen, hogy ide keveredtem?"
*Teszi fel magának a kérdést. Úgy dönt, hogy ez nem is annyira fontos, hiszen itt van. Lelép a puha fűről fel az épület kő talapzatára. Mindig is jobban szerette, ha növények vannak a lába alatt, mint ezt a szürke kőpadlót. Csupasz, cipőtelen lába valahogy nem tud hozzászokni a kemény, hideg kőhöz. Miután bemegy a templomba, elkezdi nézegetni a szobrokat és azon gondolkodik, hogy ők biztosan nem mutatványosok voltak. Körülnézve még sok-sok szobor néz rá a kő szemével. Vagyis ő így gondolja. Nem érzi magát idevalónak. Ide biztos nagy mágusok járnak, nem olyanok mint ő, aki semmit sem tud az ilyenekről.*
1809. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-10-11 17:04:13
Üzenet elküldve: 2013-10-11 17:04:13
![>Rather Kirsel [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9005_ember_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 96
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 96
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
*Mindössze néhány órát alszik a tisztáson, hiszen ilyen világosban még úgy sem képes sokáig zavartalanul pihenni, hogy a csuhát a szemébe húzta. Így rövidesen fel is ébred, majd megkezdi az újabb sétát a templom irányába, miközben azon tűnődik, hogy fogja elmagyarázni a főpapnak, hogy mi az ördög történt vele, és hogy miért van ebben a szakadt rongyban. Nos, erre jobb volna nem sort keríteni első ízben. Amikor végre eléri az építményt, szépen behajtja az ajtót, és beoson. Talán a papok egy ideig észre sem veszik, akkor megspórolhatja magának az ostoba történetek mesélését, hogy miként is mentett meg mindenkit a szörnyű húsgolyó torkából. Főleg azért szeretne ezen felelősség alól mentesülni, mert ezúttal talán nem is rajta múlott, hogy túlélték. Nos, nem csak rajta. Mert hát természetesen nélküle semmire sem mentek volna, mindig kell egy varázstudó a csapatba... teljesen esélytelenek lettek volna bölcsessége nélkül. Viszont a dicsőség nem csak az övé, talán másoknak is volt benne apró szerepük. Morzsányi. Miután ezen gondolatsorral végzett, szépen leül keresztbe tett lábakkal, és elkezdi a meditációt. Elvégre most, hogy elméje és lelke is megedződött az események során, nyilván sokkal könnyebben fogja tudni elsajátítani a mágia további részeit. Elvégre ez itt Athenior, a levegő városa, itt igazán nem lehet nehéz megtanulni a levegőmágiát. Különösen akkor nem, ha valaki olyan nagy mágus, mint Rather... kár, hogy ezt egyedül ő mondhatja el magáról.*
1808. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-10-09 19:45:35
Üzenet elküldve: 2013-10-09 19:45:35
Rang: Játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
// A múlt árnyai //
*Mordach szemében egy pillanatra feltűnik a reménysugár, amint a városőrök megtorpannak az ajtóban, ám még szerencse, hogy az erdő sűrűjében mielőtt eltűnnének, még megereszt visszafelé egy utolsó pillantást, hiszen akkor veszi csak észre, hogy biz' utánuk eredtek egy "kis" segítséggel. Mivel az erdőt úgy ismeri a férfi, mint a tenyerét, ezért könnyen tájékozódik benne, ám az őrök is láthatóan ügyesek, hiszen a templom vaskos ajtajához érve sem tágítanak, még mindig ott loholnak mögöttük a távolban. Mordach az épületben az egyik oszlophoz siet, ahol pár pillanatra meg is támaszkodik, míg Roet ott hagyja őket pár percre.*
- Nem vagy te bűnös, csupán a nagyravágyók célkeresztjébe kerültél, s az ilyen mihaszna férgektől, kik fejvadásznak hiszik magukat, muszáj, hogy megvédjelek. Bár nem ismerjük egymást, csupán tegnap futottunk össze véletlenül.. Viszont arra a mondatomra talán emlékszel, miszerint "Talán egy idegen nagyobb segítséget nyújthat."
*Mondja az ébentündér felé sejtelmes mosollyal, mikor is visszaér a törpe egy a helyzethez talán a legmegfelelőbb tervvel. A Vörös határozottan bólogat közben, jónak tartja a tervet, legalábbis időhúzásnak tökéletes.*
- Nincs jobb ötletem, viszont elég nagy előnyre lehetne szert tenni, hiszen gondolj csak bele.. Meggyőzöd valahogy a képviselőt arról, hogy győzze meg az őrséget, hogy "ártatlan" vagyok - viszont erről csak és kizárólag úgy bizonyosodhatnál meg, ha látsz engem. Addig, amíg nem látsz engem, nem adod oda azt a nyakláncot - ami nincs nálad. *itt elmosolyodik, majd Noliera vet egy pillantást* Mire ennek a végére érünk, addigra ismét hárman, avagy hatan leszünk, viszont nem lesz a nyakunkon a városőrség. Ha kiderül, hogy hazudtunk, az őrség még mindig ki van lőve, hiszen ők sem bolondok, nem fogják komolyan venni azt a személyt, aki egyszer ezt mondja, egyszer azt. S ha majd együtt leszünk ismét, talán nagyobb esélyünk lesz, hátha közösen valami jobbat tudunk kiötölni, hogyan tovább. Maximum menekülünk a képviselő elől is! *kacag fel, de komolyra fordítja a szót* Ha ezt el tudtátok intézni, akkor gondolom nekem is oda kell mennem, ahol ti vagytok. Így ha baj van, tudok segíteni, esetleg közben valami tervet is ki tudnék találni.
*Bólint határozottan, mikor összegzi az egészen ígéretesnek tűnő tervet. Még pár dolgot ugyan hozzáfűzne, ám erre nincs idő: a kis bagázs elrohan, Mordachot magára hagyva. Épp időben, hiszen az őrök már ott topognak az ajtóban, ám Amos Theniortól hamar érkezik a segítség.*
- A bűneim megbocsájthatatlanok, kérem oldozzon fel, atyám! *mondja enyhe színpadias éllel* Mielőtt a testem bűnhődni fog, könnyítenem kell a lelkemen, hogy majd a halálom után a béke útjára térjek rá!
*Teszi még hozzá, ám annyira komikusnak találja szavait, hogy ajkainak szegletében egy halovány mosoly is megjelenik. Nem éppen rí le a Vörösről, hogy hinne bármilyen istenben, s ez így is van. Nála hitetlenebb ember alig ha akad, s ez a nyálas, megbocsájtó maszlag csupán csak a keret egy remek tervhez. Mondatának végén összeteszi kezeit, meghajol, majd igen lassú léptekkel az oltárhoz igyekszik, s mintha csak hangosan gondolkodna, megszólal úgy, hogy az őrök is hallják.*
- Mielőtt meggyónom bűneim, istenem felé is el kell mondanom egy imát! *ekkor letérdel, majd hátrafordul Amos Thenior felé* Atyám, kérem, készüljön fel, mert hosszú a lista!
*Azzal visszafordul az oltár felé, s megkezdi az ál-imádkozást, ami jelen esetben azzal telik, hogy a továbbiakra próbál megoldást kiötölni, tehát arra, hogy húzza az időt addig, ameddig csak tudja.*
*Mordach szemében egy pillanatra feltűnik a reménysugár, amint a városőrök megtorpannak az ajtóban, ám még szerencse, hogy az erdő sűrűjében mielőtt eltűnnének, még megereszt visszafelé egy utolsó pillantást, hiszen akkor veszi csak észre, hogy biz' utánuk eredtek egy "kis" segítséggel. Mivel az erdőt úgy ismeri a férfi, mint a tenyerét, ezért könnyen tájékozódik benne, ám az őrök is láthatóan ügyesek, hiszen a templom vaskos ajtajához érve sem tágítanak, még mindig ott loholnak mögöttük a távolban. Mordach az épületben az egyik oszlophoz siet, ahol pár pillanatra meg is támaszkodik, míg Roet ott hagyja őket pár percre.*
- Nem vagy te bűnös, csupán a nagyravágyók célkeresztjébe kerültél, s az ilyen mihaszna férgektől, kik fejvadásznak hiszik magukat, muszáj, hogy megvédjelek. Bár nem ismerjük egymást, csupán tegnap futottunk össze véletlenül.. Viszont arra a mondatomra talán emlékszel, miszerint "Talán egy idegen nagyobb segítséget nyújthat."
*Mondja az ébentündér felé sejtelmes mosollyal, mikor is visszaér a törpe egy a helyzethez talán a legmegfelelőbb tervvel. A Vörös határozottan bólogat közben, jónak tartja a tervet, legalábbis időhúzásnak tökéletes.*
- Nincs jobb ötletem, viszont elég nagy előnyre lehetne szert tenni, hiszen gondolj csak bele.. Meggyőzöd valahogy a képviselőt arról, hogy győzze meg az őrséget, hogy "ártatlan" vagyok - viszont erről csak és kizárólag úgy bizonyosodhatnál meg, ha látsz engem. Addig, amíg nem látsz engem, nem adod oda azt a nyakláncot - ami nincs nálad. *itt elmosolyodik, majd Noliera vet egy pillantást* Mire ennek a végére érünk, addigra ismét hárman, avagy hatan leszünk, viszont nem lesz a nyakunkon a városőrség. Ha kiderül, hogy hazudtunk, az őrség még mindig ki van lőve, hiszen ők sem bolondok, nem fogják komolyan venni azt a személyt, aki egyszer ezt mondja, egyszer azt. S ha majd együtt leszünk ismét, talán nagyobb esélyünk lesz, hátha közösen valami jobbat tudunk kiötölni, hogyan tovább. Maximum menekülünk a képviselő elől is! *kacag fel, de komolyra fordítja a szót* Ha ezt el tudtátok intézni, akkor gondolom nekem is oda kell mennem, ahol ti vagytok. Így ha baj van, tudok segíteni, esetleg közben valami tervet is ki tudnék találni.
*Bólint határozottan, mikor összegzi az egészen ígéretesnek tűnő tervet. Még pár dolgot ugyan hozzáfűzne, ám erre nincs idő: a kis bagázs elrohan, Mordachot magára hagyva. Épp időben, hiszen az őrök már ott topognak az ajtóban, ám Amos Theniortól hamar érkezik a segítség.*
- A bűneim megbocsájthatatlanok, kérem oldozzon fel, atyám! *mondja enyhe színpadias éllel* Mielőtt a testem bűnhődni fog, könnyítenem kell a lelkemen, hogy majd a halálom után a béke útjára térjek rá!
*Teszi még hozzá, ám annyira komikusnak találja szavait, hogy ajkainak szegletében egy halovány mosoly is megjelenik. Nem éppen rí le a Vörösről, hogy hinne bármilyen istenben, s ez így is van. Nála hitetlenebb ember alig ha akad, s ez a nyálas, megbocsájtó maszlag csupán csak a keret egy remek tervhez. Mondatának végén összeteszi kezeit, meghajol, majd igen lassú léptekkel az oltárhoz igyekszik, s mintha csak hangosan gondolkodna, megszólal úgy, hogy az őrök is hallják.*
- Mielőtt meggyónom bűneim, istenem felé is el kell mondanom egy imát! *ekkor letérdel, majd hátrafordul Amos Thenior felé* Atyám, kérem, készüljön fel, mert hosszú a lista!
*Azzal visszafordul az oltár felé, s megkezdi az ál-imádkozást, ami jelen esetben azzal telik, hogy a továbbiakra próbál megoldást kiötölni, tehát arra, hogy húzza az időt addig, ameddig csak tudja.*
1807. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-10-08 19:52:45
Üzenet elküldve: 2013-10-08 19:52:45
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
//A múlt árnyai//
- Elment.
* Válaszolja tömören. Szeméből csalódottság olvasható ki, örült volna, ha maradt volna a tündér. Nem sokszor adódik olyan alkalom, hogy beszélgethet egy fajtársával. Bár ebben az esetben inkább Iriana beszélt, ő csak hallgatta.
A Vörösre pillantva meglátja tétovázó arckifejezését. Arra számít, hogy a férfi elindul Iriana után, hiszen, ahogy azt többször is említette, egy apró tündérnek nem épp veszélytelen az erdő. Ezért is lepődik meg, mikor Mordach a maradás mellett dönt. Egy halvány, ám sokatmondó mosoly jelenik meg az arcán.
A Roetnek intézett szavakat hallva hegyezi a fülét, őt is érdekelné, milyen tervet talált ki a törpe. Ám a fogadó ajtajában megjelenő két őr miatt jobbnak látják a minél hamarabbi távozást. Már épp indulna a férfi után, mikor hirtelen Mordach erős ujjai fonódnak a kezére. Meghökkenti a váratlan fizikai kapcsolat, de nem húzódik el. Szokatlan, megnyugtató érzés tölti el a Vörös közelében.
Mielőtt elindulnának ő is megereszt egy félmosolyt, majd úgy, hogy ne tűnjön túl ridegnek, kihúzza kezét a másik markából és elindul.
A törpét követve kiérnek a tisztásra, ahol kíváncsian hátrapillant, így láthatja, hogy több, mint fél tucat városőr vette üldözőbe őket.
A templomba érve van egy kis idejük megpihenni és szót váltani.*
- Lehet, hogy nem látszik rajtam *Fordul Mordach felé.* De nagyra értékelem, hogy ott maradtál a Holdudvaron és most is itt vagy. Nélküled és Roet nélkül már a Pegazusban szétszedtek volna.. *Idegesen megköszörüli a torkát* Szóval csak azt szeretném mondani.. hogy köszönöm.
* Sosem a hosszú monológjairól volt híres, ám most úgy érezte, muszáj közölnie a másikkal gondolatait.
Mikor a törpe visszatér és közli a tervet Nolie nem igazán bízik a sikerében, ám mivel nincs jobb ötlete nem szól. Átfut az agyán a gondolat, hogy fel kéne fednie "a tündér" személyét, de nincs ideje dönteni, mert Roet megragadja és kivezeti a templom mellé.*
- Roet.. *Kezdi zavartan* Eddig nem volt alkalmam elmondani és nem is éreztem szükségszerűnek, de most.. Szóval a legjobb tudásom szerint én vagyok az üldözött. Mármint a keresett tündér a nyaklánccal. Azért szólok, mert ha tényleg el akarod hitetni, hogy nálad van az ékszer, akkor hitelesebb lesz, ha én is ott vagyok, mint "bizonyíték".
* Nem tudja, mit fog szólni a másik, de szükségszerűnek érezte, hogy közölje vele.*
- Elment.
* Válaszolja tömören. Szeméből csalódottság olvasható ki, örült volna, ha maradt volna a tündér. Nem sokszor adódik olyan alkalom, hogy beszélgethet egy fajtársával. Bár ebben az esetben inkább Iriana beszélt, ő csak hallgatta.
A Vörösre pillantva meglátja tétovázó arckifejezését. Arra számít, hogy a férfi elindul Iriana után, hiszen, ahogy azt többször is említette, egy apró tündérnek nem épp veszélytelen az erdő. Ezért is lepődik meg, mikor Mordach a maradás mellett dönt. Egy halvány, ám sokatmondó mosoly jelenik meg az arcán.
A Roetnek intézett szavakat hallva hegyezi a fülét, őt is érdekelné, milyen tervet talált ki a törpe. Ám a fogadó ajtajában megjelenő két őr miatt jobbnak látják a minél hamarabbi távozást. Már épp indulna a férfi után, mikor hirtelen Mordach erős ujjai fonódnak a kezére. Meghökkenti a váratlan fizikai kapcsolat, de nem húzódik el. Szokatlan, megnyugtató érzés tölti el a Vörös közelében.
Mielőtt elindulnának ő is megereszt egy félmosolyt, majd úgy, hogy ne tűnjön túl ridegnek, kihúzza kezét a másik markából és elindul.
A törpét követve kiérnek a tisztásra, ahol kíváncsian hátrapillant, így láthatja, hogy több, mint fél tucat városőr vette üldözőbe őket.
A templomba érve van egy kis idejük megpihenni és szót váltani.*
- Lehet, hogy nem látszik rajtam *Fordul Mordach felé.* De nagyra értékelem, hogy ott maradtál a Holdudvaron és most is itt vagy. Nélküled és Roet nélkül már a Pegazusban szétszedtek volna.. *Idegesen megköszörüli a torkát* Szóval csak azt szeretném mondani.. hogy köszönöm.
* Sosem a hosszú monológjairól volt híres, ám most úgy érezte, muszáj közölnie a másikkal gondolatait.
Mikor a törpe visszatér és közli a tervet Nolie nem igazán bízik a sikerében, ám mivel nincs jobb ötlete nem szól. Átfut az agyán a gondolat, hogy fel kéne fednie "a tündér" személyét, de nincs ideje dönteni, mert Roet megragadja és kivezeti a templom mellé.*
- Roet.. *Kezdi zavartan* Eddig nem volt alkalmam elmondani és nem is éreztem szükségszerűnek, de most.. Szóval a legjobb tudásom szerint én vagyok az üldözött. Mármint a keresett tündér a nyaklánccal. Azért szólok, mert ha tényleg el akarod hitetni, hogy nálad van az ékszer, akkor hitelesebb lesz, ha én is ott vagyok, mint "bizonyíték".
* Nem tudja, mit fog szólni a másik, de szükségszerűnek érezte, hogy közölje vele.*
1806. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-10-08 18:21:30
Üzenet elküldve: 2013-10-08 18:21:30
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 299
OOC üzenetek: 239
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 299
OOC üzenetek: 239
Játékstílus: Vakmerő
//A múlt árnyai//
*Úgy látszik, az a két városőr nem veszi üldözőbe a bandát, legalábbis egy ideig. Nyilván ketten nem akarnak beleavatkozni ebbe, nem szeretnének a hulla sorsára jutni. Ugyanakkor természetesen eszük ágában sincs szemet hunyni a gyilkosság felett, így mielőtt a csapat eltűnne az erdőben, még néhány társukkal megkezdik az üldözést. Roet tovább kalauzol mindenkit át a tisztáson, itt már tisztán láthatják az üldözőket. Nagyjából hat-hét városőr lehet nyomukban, ez túlerőt jelent, hiszen ez nem a csürhe, amiből hatot földre visz a két ork. Itt ezek a monstrumok is legfeljebb egynek számítanak, amilyen képzetlenek, talán még annyinak sem. Éppen ezért a nyílt ütközet öngyilkosság lenne... Ha véletlen mégis győznének, nyilván ár jönne is az újabb csapat, amíg mindegyikük feje nem kerül egy lándzsa hegyére. Habár végig kell rohanjanak a fél városon, talán az üldözőiket sikerült meglepni azzal, hogy nem a kikötő felé menekültek, így a bekerítés lehetőségét megúszták. Ugyanakkor nincsenek sokkal lemaradva a városőrök, mikor a templomba érnek. Roet ekkor magára hagyja Noliet és Mordachot, így tudnak beszélgetni, ha szeretnének. Pár perc elteltével a törpe visszaér, és lihegve magyarázni kezd:*
- Rizikós a terv, de még mindig jobb azoknál, amiket te kiötlenél *mondja, és itt főleg ara gondol, mikor legutóbb a Vörös az összes városőr levágásával fenyegetőzött* Szóval mint mondtam, mindenki a tündért és a nyakláncot keresi. Vannak itt banditák, fejvadászok, de ami még fontosabb, annak a családnak közvetlen képviselői. Mert hát csak nem szállíthatják banditák a nyakláncot át a fél világon. Itt helyben le lehet adni, és átvenni a pénzt. Persze mondani sem kell, hogy ezeknek még itt is nagy hatalmuk van *végül megunja a magyarázkodást, és rátér a tervre:*
- A főpap nyer neked időt, te addig itt lehetsz a templomban. Én az egyik ilyen képviselővel elhitetem, hogy nálam van a nyaklánc, de csak akkor adom át, ha a városőröket meggyőzik, hogy magasabb ügy érdekében öltél, és hagyjanak szabadon. *majd tart egy levegővételnyi szünetet, és megjegyzi* Tudom, gyakorlatilag esélytelen a terv, mert nem tudok mutatni semmit, hogy meggyőzzem a képviselőt, addig pedig az ujját sem fogja mozdítani. Viszont van jobb ötleted?
*Itt most Nolienak kell döntenie, hogy felfedi-e magát Roet előtt. Persze a képviselőket sokkal egyszerűbb meggyőzni, ha a nyaklánc állítólagos birtokosa is ott van, ugyanakkor másik oldalról ott van Iriana tanácsa... A tündérnek döntenie kell, melyik személy fontosabb, hiszen ha nem tudnak semmit tenni, Mordach valószínűleg fogdában végzi, vagy talán a bitófán, ha annyira súlyosnak ítélik meg a bűnét. Mindenesetre a törpe nem tud a hölgy esetleges lelki vívódásáról, így egy szusszanásnyi idő ragadja meg a karját, és az orkokkal és Seredlinnel együtt a templomkertbe vezető ajtó irányába indulnak, hiszen az őrök nyilván a temető felől fognak betoppanni.
Mordach mellett időközben megjeelnik Amos Thenior is, így mikor az őrök megérkeznek, egy kézmozdulattal feltartóztatja őket. Persze a rangidős rögtön megszólal:*
- Elnézést, de parancsunk van a csapat elfogására.
- Milyen csapat? *kérdezi a főpap* Egyedül jött, hogy istenétől nyerjen bocsánatot, mielőtt feladja magát az őrségnek. Előtte egy ujjal sem nyúlhatnak hozzá.
*Ezzel a Vörös, és főleg Roet nyert egy kis plusz időt. Ők már az őrök feltűnése előtt elhagyják a helyet, nehogy gyanússá váljon, hogy ott a csapat, amelyik meg sem érkezett a templomba. A templom túloldalán a törpe nekidől a falnak, és hangosan lihegni kezd. Kérdőn pillant megmaradt négy társára (de mivel az orkok nem túl eszesek, Seredlin meg semmiről nem tud, hiszen a törpe neki még nem tudta elmesélni a nyakláncos kalandot, így főleg Nolien állapodik meg a szeme), és megkérdezi:*
- Most mi a francot csináljunk?
*Úgy látszik, az a két városőr nem veszi üldözőbe a bandát, legalábbis egy ideig. Nyilván ketten nem akarnak beleavatkozni ebbe, nem szeretnének a hulla sorsára jutni. Ugyanakkor természetesen eszük ágában sincs szemet hunyni a gyilkosság felett, így mielőtt a csapat eltűnne az erdőben, még néhány társukkal megkezdik az üldözést. Roet tovább kalauzol mindenkit át a tisztáson, itt már tisztán láthatják az üldözőket. Nagyjából hat-hét városőr lehet nyomukban, ez túlerőt jelent, hiszen ez nem a csürhe, amiből hatot földre visz a két ork. Itt ezek a monstrumok is legfeljebb egynek számítanak, amilyen képzetlenek, talán még annyinak sem. Éppen ezért a nyílt ütközet öngyilkosság lenne... Ha véletlen mégis győznének, nyilván ár jönne is az újabb csapat, amíg mindegyikük feje nem kerül egy lándzsa hegyére. Habár végig kell rohanjanak a fél városon, talán az üldözőiket sikerült meglepni azzal, hogy nem a kikötő felé menekültek, így a bekerítés lehetőségét megúszták. Ugyanakkor nincsenek sokkal lemaradva a városőrök, mikor a templomba érnek. Roet ekkor magára hagyja Noliet és Mordachot, így tudnak beszélgetni, ha szeretnének. Pár perc elteltével a törpe visszaér, és lihegve magyarázni kezd:*
- Rizikós a terv, de még mindig jobb azoknál, amiket te kiötlenél *mondja, és itt főleg ara gondol, mikor legutóbb a Vörös az összes városőr levágásával fenyegetőzött* Szóval mint mondtam, mindenki a tündért és a nyakláncot keresi. Vannak itt banditák, fejvadászok, de ami még fontosabb, annak a családnak közvetlen képviselői. Mert hát csak nem szállíthatják banditák a nyakláncot át a fél világon. Itt helyben le lehet adni, és átvenni a pénzt. Persze mondani sem kell, hogy ezeknek még itt is nagy hatalmuk van *végül megunja a magyarázkodást, és rátér a tervre:*
- A főpap nyer neked időt, te addig itt lehetsz a templomban. Én az egyik ilyen képviselővel elhitetem, hogy nálam van a nyaklánc, de csak akkor adom át, ha a városőröket meggyőzik, hogy magasabb ügy érdekében öltél, és hagyjanak szabadon. *majd tart egy levegővételnyi szünetet, és megjegyzi* Tudom, gyakorlatilag esélytelen a terv, mert nem tudok mutatni semmit, hogy meggyőzzem a képviselőt, addig pedig az ujját sem fogja mozdítani. Viszont van jobb ötleted?
*Itt most Nolienak kell döntenie, hogy felfedi-e magát Roet előtt. Persze a képviselőket sokkal egyszerűbb meggyőzni, ha a nyaklánc állítólagos birtokosa is ott van, ugyanakkor másik oldalról ott van Iriana tanácsa... A tündérnek döntenie kell, melyik személy fontosabb, hiszen ha nem tudnak semmit tenni, Mordach valószínűleg fogdában végzi, vagy talán a bitófán, ha annyira súlyosnak ítélik meg a bűnét. Mindenesetre a törpe nem tud a hölgy esetleges lelki vívódásáról, így egy szusszanásnyi idő ragadja meg a karját, és az orkokkal és Seredlinnel együtt a templomkertbe vezető ajtó irányába indulnak, hiszen az őrök nyilván a temető felől fognak betoppanni.
Mordach mellett időközben megjeelnik Amos Thenior is, így mikor az őrök megérkeznek, egy kézmozdulattal feltartóztatja őket. Persze a rangidős rögtön megszólal:*
- Elnézést, de parancsunk van a csapat elfogására.
- Milyen csapat? *kérdezi a főpap* Egyedül jött, hogy istenétől nyerjen bocsánatot, mielőtt feladja magát az őrségnek. Előtte egy ujjal sem nyúlhatnak hozzá.
*Ezzel a Vörös, és főleg Roet nyert egy kis plusz időt. Ők már az őrök feltűnése előtt elhagyják a helyet, nehogy gyanússá váljon, hogy ott a csapat, amelyik meg sem érkezett a templomba. A templom túloldalán a törpe nekidől a falnak, és hangosan lihegni kezd. Kérdőn pillant megmaradt négy társára (de mivel az orkok nem túl eszesek, Seredlin meg semmiről nem tud, hiszen a törpe neki még nem tudta elmesélni a nyakláncos kalandot, így főleg Nolien állapodik meg a szeme), és megkérdezi:*
- Most mi a francot csináljunk?
1805. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-10-06 17:17:52
Üzenet elküldve: 2013-10-06 17:17:52
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Kbegemoko Bgulubgulu //
*Sipola elgondolkozik vajon jó ötlet volt-e, hogy elhallgatta Sarlós elöl a szándékát a városban. Egy ideig gondolkozik és mikor már készülne elmondani terveit a templomhoz érnek. Nagy levegőt vesz, hogy bele foglyon, de a tündér már a templom belsejében van, miután az ajtaját nagy nehezen kinyitja. Az ajtó nagy nyikorgással tárul fel. Sipolának feltűnik a barátja érdeklődése a szobrok iránt. a lány végre rájön, hogy mennyit jelent a tündérnek a varázs tudomány. A templomban sötét van. Egy-egy fénycsík még csak-csak derengett valahol, de hozzászokni kicsit több időbe telik mint hiszi. A zöld csuklyás a türelmét kéri ,míg egy pappal szót vált. beszélgetés legfeljebb öt percig tart. A tündérnek feltűnt az óriás rosszul léte és már tárja is az ajtót friss levegő reményében.*
- Merre tovább, Sipola? Mi érdekel még itt Artheniorban?
*Kis gondolkozás után Sipola kilép a templomból és egy olyan helyet mond ami mindkettejüknek jó lehet.*
-A könyvtárban még nem voltam. Menjünk arra!
*Úgy gondolja ott a varázslásról is találnak könyvet és nem csak az ő érdeklődési körében gyüjtenek könyveket.*
*Sipola elgondolkozik vajon jó ötlet volt-e, hogy elhallgatta Sarlós elöl a szándékát a városban. Egy ideig gondolkozik és mikor már készülne elmondani terveit a templomhoz érnek. Nagy levegőt vesz, hogy bele foglyon, de a tündér már a templom belsejében van, miután az ajtaját nagy nehezen kinyitja. Az ajtó nagy nyikorgással tárul fel. Sipolának feltűnik a barátja érdeklődése a szobrok iránt. a lány végre rájön, hogy mennyit jelent a tündérnek a varázs tudomány. A templomban sötét van. Egy-egy fénycsík még csak-csak derengett valahol, de hozzászokni kicsit több időbe telik mint hiszi. A zöld csuklyás a türelmét kéri ,míg egy pappal szót vált. beszélgetés legfeljebb öt percig tart. A tündérnek feltűnt az óriás rosszul léte és már tárja is az ajtót friss levegő reményében.*
- Merre tovább, Sipola? Mi érdekel még itt Artheniorban?
*Kis gondolkozás után Sipola kilép a templomból és egy olyan helyet mond ami mindkettejüknek jó lehet.*
-A könyvtárban még nem voltam. Menjünk arra!
*Úgy gondolja ott a varázslásról is találnak könyvet és nem csak az ő érdeklődési körében gyüjtenek könyveket.*
1804. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-10-06 10:00:14
Üzenet elküldve: 2013-10-06 10:00:14
Rang: Játékos
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Reménykedve érkezik meg ismét a Templomba Melith, aki csupán reméli, hogy végre elsajátíthat valamilyen varázslatot, dacára a múltkori sikertelen kísérletének. Remények, álmok és célok. Mindig hajtják az embert, hogy az elérhesse őket, és beteljesíthesse, amit a sors kívánt tőle. Álmok, amik a titkos vágyakat képviselik, amikért epedezik a szív. Remények, mik nem hagyják, el az embert, és újra erővel töltik el lelkét. S a célok, amiket, ha elhatároz valaki, nem hagyja el. A célok függetlenek attól, hogy milyen álmokat, vagy reményeket táplál valami iránt az egyén, csupán attól függnek hogy elég elszánt-e ahhoz, hogy teljesíthesse őket. Ha jó, ha rossz. Mert a kegyetlenségnek tűnő tettekben is megbújhat jó szándék, és a helyesnek mutatkozó, álszent cselekedetek is a gonoszt gyarapíthatják.A kérdés nyitott, a bosszú nem beazonosítható.
Mert ha valaki egy gyilkosságot hajt végre, az gonosz, és ördögi, de a bosszú még a legjobb emberekből is kihozhatja, eme vadállati ösztönt. Mert a gyilkossághoz nem kellenek remények, vagy álmok, csupán egy penge, vagy varázslat.
Nem filozofál sokat, és kitárja a hatalmas kaput, majd belép a Templomba, hogy megkezdhesse a tanulást. Habár gondolatait lejegyezhetné, hogy ne vesszenek el, vagy akár meg is zenésíthetné, hogy hozzon egy kis pénzt a konyhára. Mert aranyból nem lehet soha elég. Ahogy érkezik egy két csilingelő érme, úgy szál tova, valami értékes dologra.
Talán még hírnevet is szerezhetne, egy nagy, színvonalas költeménnyel, ami talán nem talál süket fülekre, és ügyéhez vonzza az embereket.*
Mert ha valaki egy gyilkosságot hajt végre, az gonosz, és ördögi, de a bosszú még a legjobb emberekből is kihozhatja, eme vadállati ösztönt. Mert a gyilkossághoz nem kellenek remények, vagy álmok, csupán egy penge, vagy varázslat.
Nem filozofál sokat, és kitárja a hatalmas kaput, majd belép a Templomba, hogy megkezdhesse a tanulást. Habár gondolatait lejegyezhetné, hogy ne vesszenek el, vagy akár meg is zenésíthetné, hogy hozzon egy kis pénzt a konyhára. Mert aranyból nem lehet soha elég. Ahogy érkezik egy két csilingelő érme, úgy szál tova, valami értékes dologra.
Talán még hírnevet is szerezhetne, egy nagy, színvonalas költeménnyel, ami talán nem talál süket fülekre, és ügyéhez vonzza az embereket.*
1803. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-10-04 18:28:12
Üzenet elküldve: 2013-10-04 18:28:12
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Újra a templomba érkezik a fura külsejű ork, egyszer már járt itt, de a mesterek felismerik. Lassan komótosan battyog végig a templomban, hogy felkeressen valakit aki vállalja tanítását. Ahogy talál egy mestert egy könyvet is átnyújt neki, hisz azt az előző alkalommal kapta, hogy olvasgassa, tanulgasson belőle, de Golag már végzett a könyvel így hát visszahozta ne rongyolódjon nála. A mester a vaskos könyvet visszarakja eredeti helyére majd odébb hívja egy külön kis helybe, hogy megtöltse az ork fejét tudással, persze némi aranyért. Nekik is meg kell élni valamiből és ugyebár a városban az arany éri a legtöbbet.*
1802. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-10-04 17:11:33
Üzenet elküldve: 2013-10-04 17:11:33
Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Sipola Medol//
*A tündér és az óriás furcsa párosa eléri a templomkertet. Sipola megosztja Sarlóssal, hogy ő gyógynövényekkel foglalkozott eddig, de a szülei ennek nem igazán örültek. A többi kérdésre viszont az óriás lány nem felel. Sarlós néz rá, hogy vajon mi lehet a baj. Rosszat kérdezett volna? Ha az óriás nem mondja el, akkor nem fog kiderülni. A templomkertet viszont hamarosan már maguk mögött is hagyhatják, hiszen odaérnek az égbenyúló épülethez, a Levegő Templomához.
A tündér izgatottan nézi az épületet és oda is megy a kapuhoz. Nem olyan könnyű neki kinyitni az ajtót, ami nehéz fából van. Nagy nyikordulással tárul fel a templom belseje. A leegő egy kissé állott és dohos. Félhomály van, de Sarlós belép. Érdekli, hogy mik vannak itt. Megnézi az ősi tanítók szobrait, amiket nagy műgonddal készítettek el az előttük tisztelgők. Az oszlopok előtt díszelegnek a legnagyobb mágusok szobrai, amiket sajnos csak a beszűrődő fényben lehet megnézni, pedig biztosan többet érdemelnének. Középen van egy oltár, amiről nem igazán sejthető, hogy mi célt szolgál. Állatáldozatokról nem hallani errefelé, legalábbis Sarlósnak nem mondtak semmi ilyesmit. A tündér az óriás lány türelmét kéri és megszólítja az egyik papot. Kíváncsiskodik, hogy ha mágiát akar tanulni, mit javasolnak, hogy kezdje. Kap is néhány jó tanácsot, amikből világos lesz a számára, hogy ez még odébb van. Idő és pénz kell a tanuláshoz, mindkettőből nagyon sok. Hálásan biccent a szerzetesnek, majd visszamegy az óriáslányhoz. Sipola talán nem érzi túl jól magát ezen a helyen. Lehet, hogy nem is akart idejönni, csak nem merte megmondani. Sarlós nagyvonalúan felajánlja neki, hogy ő mondja meg, mit szeretne még megnézni a városban:*
- Merre tovább, Sipola? Mi érdekel még itt Artheniorban?
*Sarlós közben reménykedik, hogy az óriás nő majd beszédesebb kedvébe kerül. Lehet, hogy csak valami esemény kell ehhez, amit vár. Egy régi ismerős, egy feladat, munka vagy valami hasonló. A tündér mindenesetre örül a lány jelenlétének. Ha Sipola nem akar itt még jobban körülnézni, akkor Sarlós újra nekigyűrkőzik a vastag templomajtónak és kinyitja, hogy megint friss levegőhöz jussanak. Arra ugyanis mindig szükség van. Nem is érti, hogy bírják a papok itt egész nap.*
*A tündér és az óriás furcsa párosa eléri a templomkertet. Sipola megosztja Sarlóssal, hogy ő gyógynövényekkel foglalkozott eddig, de a szülei ennek nem igazán örültek. A többi kérdésre viszont az óriás lány nem felel. Sarlós néz rá, hogy vajon mi lehet a baj. Rosszat kérdezett volna? Ha az óriás nem mondja el, akkor nem fog kiderülni. A templomkertet viszont hamarosan már maguk mögött is hagyhatják, hiszen odaérnek az égbenyúló épülethez, a Levegő Templomához.
A tündér izgatottan nézi az épületet és oda is megy a kapuhoz. Nem olyan könnyű neki kinyitni az ajtót, ami nehéz fából van. Nagy nyikordulással tárul fel a templom belseje. A leegő egy kissé állott és dohos. Félhomály van, de Sarlós belép. Érdekli, hogy mik vannak itt. Megnézi az ősi tanítók szobrait, amiket nagy műgonddal készítettek el az előttük tisztelgők. Az oszlopok előtt díszelegnek a legnagyobb mágusok szobrai, amiket sajnos csak a beszűrődő fényben lehet megnézni, pedig biztosan többet érdemelnének. Középen van egy oltár, amiről nem igazán sejthető, hogy mi célt szolgál. Állatáldozatokról nem hallani errefelé, legalábbis Sarlósnak nem mondtak semmi ilyesmit. A tündér az óriás lány türelmét kéri és megszólítja az egyik papot. Kíváncsiskodik, hogy ha mágiát akar tanulni, mit javasolnak, hogy kezdje. Kap is néhány jó tanácsot, amikből világos lesz a számára, hogy ez még odébb van. Idő és pénz kell a tanuláshoz, mindkettőből nagyon sok. Hálásan biccent a szerzetesnek, majd visszamegy az óriáslányhoz. Sipola talán nem érzi túl jól magát ezen a helyen. Lehet, hogy nem is akart idejönni, csak nem merte megmondani. Sarlós nagyvonalúan felajánlja neki, hogy ő mondja meg, mit szeretne még megnézni a városban:*
- Merre tovább, Sipola? Mi érdekel még itt Artheniorban?
*Sarlós közben reménykedik, hogy az óriás nő majd beszédesebb kedvébe kerül. Lehet, hogy csak valami esemény kell ehhez, amit vár. Egy régi ismerős, egy feladat, munka vagy valami hasonló. A tündér mindenesetre örül a lány jelenlétének. Ha Sipola nem akar itt még jobban körülnézni, akkor Sarlós újra nekigyűrkőzik a vastag templomajtónak és kinyitja, hogy megint friss levegőhöz jussanak. Arra ugyanis mindig szükség van. Nem is érti, hogy bírják a papok itt egész nap.*
1801. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-09-29 14:54:57
Üzenet elküldve: 2013-09-29 14:54:57
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Játék a mágiával//
*Még mielőtt az ezüstös tollpihe lehullana Nergal markába az illúzió hirtelen megtörik és ismét a templomban találja magát.
Végül is ez igazolja mindazt amit eddig gyanított, akár még elégedett is lehetne, hogy sikerült így felmérnie a helyzetet miközben a bűbáj megszállta az érzékeit, de valamiért mégsem kerek neki még a történet. Tekintete Leirelt keresi, de ő sehol. Vajon még mindig tart a próba? Hisz a kő még nincsen nála. Talán ez is csak egy újabb illúzió? A mágia világában sosem lehet biztosan tudni, de mint mindig, érdemes most is a legegyszerűbb lehetőségeket számba venni.
Ezért Nergal most nekiáll kitudakolni a jelenlévőktől, hogy szerintük hová tűnt a szerzetes és hogy egyáltalán ők mit érzékeltek mindabból ami itt történt. Igyekszik pontos képet kapni arról, hogy a külső szemlélők számára milyennek tűnt ez az eset*
*Még mielőtt az ezüstös tollpihe lehullana Nergal markába az illúzió hirtelen megtörik és ismét a templomban találja magát.
Végül is ez igazolja mindazt amit eddig gyanított, akár még elégedett is lehetne, hogy sikerült így felmérnie a helyzetet miközben a bűbáj megszállta az érzékeit, de valamiért mégsem kerek neki még a történet. Tekintete Leirelt keresi, de ő sehol. Vajon még mindig tart a próba? Hisz a kő még nincsen nála. Talán ez is csak egy újabb illúzió? A mágia világában sosem lehet biztosan tudni, de mint mindig, érdemes most is a legegyszerűbb lehetőségeket számba venni.
Ezért Nergal most nekiáll kitudakolni a jelenlévőktől, hogy szerintük hová tűnt a szerzetes és hogy egyáltalán ők mit érzékeltek mindabból ami itt történt. Igyekszik pontos képet kapni arról, hogy a külső szemlélők számára milyennek tűnt ez az eset*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4103-4122