*A pap mesél valami érthetetlenséget a mágia-affinitásról, meg hogy gyakoroljon... De ha egyszer se füle se farka az egésznek! Honnan tudja, mit gyakoroljon? Legszívesebben odafordulna Pipóhoz, hogy elmagyaráztassa vele is az egészet; persze talán ez lenne a lehető legnagyobb sértés a szakmáját elvileg értő pappal szemben. De végtére sokkal érthetőbb magyarázatot adott Pipó a manáról is, mint a pap!
Kishíján kihozza a sodrából, hogy fogalma sincs, miről beszélnek előtte, már kezd abban is kételkedni, hogy férfi-e, vagy nő. Pedig azért valljuk be, eléggé látható jelei vannak nemiségének.
Szóval nem sokon múlik, hogy ne csapja be valóban a száraz, repedezett lapokkal bíró poros könyvet. Na, az lenne a papnak talán a legnagyobb büntetés, még tán a szíve is elfelejtene verni.
De Pipó ekkor fordul hozzá, és őszintén szólva nincs valami jó színben. Mint aki épp elájulni készül.*
- Ó, semmi gond, persze, menjünk. De lehet, hogy segítene, ha megmosakodnál, vagy... leülnénk kicsit odakint, a frissebb levegőn.
*Nyújtja a kezét, hátha segíthet a férfinek, hátha szeretne nekitámaszkodni. Még akár a hátára is felkapná, de kétli, hogy elbírná Pipót úgy, ahogy néhány éve a húgát.*
- Látja, ezért mondtam. Hiába a nagy varázstanok, ha így kiszívja az erőt.
*Észbekap és el is hallgat. Hordja itt össze a sületlenségeket, miközben azt sem tudja, mi baja a férfinek.
Ha a másik elfogadja a segítségét, átkarolja és így lassanként elsétálnak, a barakk felé. Reméli, annyi lélekjelenléte még lesz útitársának, hogy menet közben irányítsa.*
A hozzászólás írója (Rei Morienn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2010.12.21 19:22:58