Archívum - Arthenior - Templom
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 117 (2321. - 2340. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Worenth Yosden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11112_1519763981_ember_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4103-4122
2340. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-06-16 13:49:17
Üzenet elküldve: 2014-06-16 13:49:17
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
* Sajnálja, hogy ott kellet hagynia aférfit, és vonakodott volna elfogadnia tőle kapott aranyakat is, de most végül is talán jól jöhetnek. Mindeddig úgy vélte az elemi varázslatokban több rejlik, mint az egyszerű, arkán, nem elemi varázslatokban. Viszont most arra kényszerül, hogy ezekből is ízelítőt nyerjen, ezért berohan a Templomba. A padok között rohan előre, kissé nőiesen, és gyengén, hisz végül is nő. Fáradtnak látszik, amely tény nem is csoda, hisz az erdő mélyéről rohant eddig egészen a város közepére.*
2339. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-06-16 10:21:00
Üzenet elküldve: 2014-06-16 10:21:00
![>Worenth Yosden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11112_1519763981_ember_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
*A templom bejáratához vezető hosszú lépcsőn komótosan ballagó mágus felméri a keletkezett károkat és a veszteségeket, aminek nagyságát igazán csak most lehet észrevenni. Szerzetesek és mágusok csoportjai kezdenek bele az utómunkálatokba, és az elesettek méltó búcsúztatásába. Kíváncsi lenne azért, hogy a templomot mikor érte legutóbb ilyen mértékű támadás, és majd ennek utána is fog érdeklődni. Belépvén a templomba igyekszik egy helyet keresni a fából készült padoknál, és le is veti magát, figyelme pedig a kőből készített szobrokon akad meg.*
~Vajon ezek a nagy hatalmú ősi varázslók Hiqel, vagy Amos Thenior pártját fognák ?~ *tűnődve nézi a szobrokat, mintha csak azt várná, hogy a szobor megsúgja neki a választ. De elnézve a károkat és a pusztítást Amos Thenior főpap úr lojalitása valószínűleg ide már kevés, ezért is ítéli el Hiqel-t, aki sokkalta keményebb eszközökhöz folyamodik. Az biztos, hogy rövidesen ki fog derülni melyiküknek van igaza.*
-Elnézését kérem. *érinti meg vállát egy szerzetes, mire Worenth kizökken elmélkedéséből.* -Láttam, hogy ön is a főpap úr segítségére volt. Minden rendben ? *érdeklődik a kicsit kövérkés arcú szerzetes.*
-Igen köszönöm minden rendben, csak kicsit elmerültem a gondolataimban. Mondja csak, mikor volt utoljára ilyen jellegű támadás a templom ellen ? *érdeklődik a mágus.*
-Én nem tudok hasonló esetről. *mondja a szerzetes, aki igazán fiatalnak tűnik, így lehet, hogy kicsit hiányosak is az ismeretei. Kicsit közelebb hajol, és szinte belesuttogja szavait a mágus fülébe.* -Itt nem a templom, hanem Amos Thenior a cél. *mondja, majd bólint egyet elindul, aztán pár lépés megtétele után visszafordul.*
-Lesz majd egy kis megemlékezés az elesett bajtársainkról, ha gondolja csatlakozzon. *mondja, és ezután választ nem várva gyorsabbra fogja lépteit és eltűnik. Tulajdonképpen Worenth sok újat nem tudott meg, az, hogy a főpap a célpont nem kifejezetten az épület az megint csak nem szolgál semmiféle újdonsággal. Worenth feláll a padról, magában elmormol még egy-két rövidke imát, amit az oltár felé közvetít, majd elindul a templom könyvtárába, ahol a templom támadása előtt tartózkodott. A könyvtár most egészen csendes, egy lelket sem lát, így magányosan ül le egy könyv társaságában, ami a levegő temploma történetét foglalja magába.*
~Vajon ezek a nagy hatalmú ősi varázslók Hiqel, vagy Amos Thenior pártját fognák ?~ *tűnődve nézi a szobrokat, mintha csak azt várná, hogy a szobor megsúgja neki a választ. De elnézve a károkat és a pusztítást Amos Thenior főpap úr lojalitása valószínűleg ide már kevés, ezért is ítéli el Hiqel-t, aki sokkalta keményebb eszközökhöz folyamodik. Az biztos, hogy rövidesen ki fog derülni melyiküknek van igaza.*
-Elnézését kérem. *érinti meg vállát egy szerzetes, mire Worenth kizökken elmélkedéséből.* -Láttam, hogy ön is a főpap úr segítségére volt. Minden rendben ? *érdeklődik a kicsit kövérkés arcú szerzetes.*
-Igen köszönöm minden rendben, csak kicsit elmerültem a gondolataimban. Mondja csak, mikor volt utoljára ilyen jellegű támadás a templom ellen ? *érdeklődik a mágus.*
-Én nem tudok hasonló esetről. *mondja a szerzetes, aki igazán fiatalnak tűnik, így lehet, hogy kicsit hiányosak is az ismeretei. Kicsit közelebb hajol, és szinte belesuttogja szavait a mágus fülébe.* -Itt nem a templom, hanem Amos Thenior a cél. *mondja, majd bólint egyet elindul, aztán pár lépés megtétele után visszafordul.*
-Lesz majd egy kis megemlékezés az elesett bajtársainkról, ha gondolja csatlakozzon. *mondja, és ezután választ nem várva gyorsabbra fogja lépteit és eltűnik. Tulajdonképpen Worenth sok újat nem tudott meg, az, hogy a főpap a célpont nem kifejezetten az épület az megint csak nem szolgál semmiféle újdonsággal. Worenth feláll a padról, magában elmormol még egy-két rövidke imát, amit az oltár felé közvetít, majd elindul a templom könyvtárába, ahol a templom támadása előtt tartózkodott. A könyvtár most egészen csendes, egy lelket sem lát, így magányosan ül le egy könyv társaságában, ami a levegő temploma történetét foglalja magába.*
2338. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-06-10 20:22:54
Üzenet elküldve: 2014-06-10 20:22:54
Rang: Játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
// Mordék bevetésen - Erf és Assa előtt //
*Általában mikor átszeli a temetőt, mindig meg szokott állni az öreg, mohás sírköveknél, s egy ideig szokta őket nézni. Maga sem tudja, miért, de nagyon nyugtatóan hatnak rá. Ez a légkör igazán szokatlan, mintha csak egy másik, sokkal kellemesebb és nyugodtabb világba csöppenne, ahol hirtelen minden gond megszűnik. Gondolja ezt, s nem biztos, hogy mindenki épeszűnek tartja emiatt, ám ezt nem is bánja. Egyeseket sokkal jobban vonz a Halál gondolata s az azzal kapcsolatos dolgok, így hát nem is lepődik meg magán, elvégre ha úgy vesszük, a Halálból éledt újjá balesete után. Egy új élettel, új reményekkel...
Alig telik el vagy három perc, már nyikorog is a templomkertbe nyíló kapu, s Mordach kissé ingerülten lép át rajta. Acélozott talpú bakancsának dobogása alatt szinte reng a föld, s a templom ajtaját sem éppen szűziesen nyitja ki. Erőteljesen betolja azt, s ahogy kicsapódik, erős visszhangot kelt az egész épületben.*
- Mordach?
*Hallja nevét, valahonnan oldalról, s egy sóhaj kíséretében oda is fordítja a fejét. A mai napon ha legalább húsz különböző embertől nem hallotta a nevét, akkor egytől sem. Márpedig nagyon ajánlja, hogy a holnapi napon csak és kizárólag Mordokhai emlegesse a nevét, különben igen dühös lesz, és ez senkinek sem lesz jó. A holnapi napon ha törik, ha szakad, mindenképpen el fog menni arra a szigetre! Legyen vihar, legyen háború, vagy hulljanak piros békák az égből!
Tehát a Vörös dühösen odasétál a paphoz, aki mellett ott ücsörög eléggé megszeppenve a két alak. Vérszín íriszei izzanak a két férgen, majd felkapja kardját a padról, magára csatolja, Mordokhai kardját pedig egyelőre ott hagyja.*
- Ezt a tekercset a minap mutattad meg nekem. *emeli fel Amos Thenior azt a varázslatot, melyen a titkos jelek vannak* Egyből felismertem, s nem vagy olyan balga, hogy ilyeneknek odaadnád. Úgyhogy én most szépen elfordulok *pillant sejtelmes mosollyal Mordach felé*, te pedig tedd azt, amit jónak látsz.
*Azzal hátat is fordít Amos Thenior, mire a Vörös elkapja mindkettejük nyakát, s kirángatja őket a templomból. Odakint jól helyben hagyja őket, s ha esetleg egy őr kérdezősködne, akkor elmondja neki az egész lopást, melyet a pap is bizonyíthat. Egyszóval a két féreg megkapta a leckét, maradt rajtuk pár kék-zöld folt is, így eszeveszett rohanással hamar eltűnnek a szegénynegyed utcáin. A férfi visszasétál a templomba, felkapja az összes holmit a tekercsekkel és a karddal együtt, majd a varázslóhoz igyekszik.*
- Köszönöm a segítséget, el sem tudja képzelni mióta követem ezeket. *mondja gúnyosan*
- Ugyan, Fiam, ez a kötelességem. *bólint*
- Mellesleg *fordul vissza*, nem látott egy éjhölgyet egy tündér társaságában? *azzal pár szóban jellemzi őket*
- Nem, sajnos nem láttam ma még őket, de ami késik, nem múlik!
*Mondja kacsintva a pap, végül Mordach reménykedve sarkon fordul, s már indul is vissza a kikötő felé.*
*Általában mikor átszeli a temetőt, mindig meg szokott állni az öreg, mohás sírköveknél, s egy ideig szokta őket nézni. Maga sem tudja, miért, de nagyon nyugtatóan hatnak rá. Ez a légkör igazán szokatlan, mintha csak egy másik, sokkal kellemesebb és nyugodtabb világba csöppenne, ahol hirtelen minden gond megszűnik. Gondolja ezt, s nem biztos, hogy mindenki épeszűnek tartja emiatt, ám ezt nem is bánja. Egyeseket sokkal jobban vonz a Halál gondolata s az azzal kapcsolatos dolgok, így hát nem is lepődik meg magán, elvégre ha úgy vesszük, a Halálból éledt újjá balesete után. Egy új élettel, új reményekkel...
Alig telik el vagy három perc, már nyikorog is a templomkertbe nyíló kapu, s Mordach kissé ingerülten lép át rajta. Acélozott talpú bakancsának dobogása alatt szinte reng a föld, s a templom ajtaját sem éppen szűziesen nyitja ki. Erőteljesen betolja azt, s ahogy kicsapódik, erős visszhangot kelt az egész épületben.*
- Mordach?
*Hallja nevét, valahonnan oldalról, s egy sóhaj kíséretében oda is fordítja a fejét. A mai napon ha legalább húsz különböző embertől nem hallotta a nevét, akkor egytől sem. Márpedig nagyon ajánlja, hogy a holnapi napon csak és kizárólag Mordokhai emlegesse a nevét, különben igen dühös lesz, és ez senkinek sem lesz jó. A holnapi napon ha törik, ha szakad, mindenképpen el fog menni arra a szigetre! Legyen vihar, legyen háború, vagy hulljanak piros békák az égből!
Tehát a Vörös dühösen odasétál a paphoz, aki mellett ott ücsörög eléggé megszeppenve a két alak. Vérszín íriszei izzanak a két férgen, majd felkapja kardját a padról, magára csatolja, Mordokhai kardját pedig egyelőre ott hagyja.*
- Ezt a tekercset a minap mutattad meg nekem. *emeli fel Amos Thenior azt a varázslatot, melyen a titkos jelek vannak* Egyből felismertem, s nem vagy olyan balga, hogy ilyeneknek odaadnád. Úgyhogy én most szépen elfordulok *pillant sejtelmes mosollyal Mordach felé*, te pedig tedd azt, amit jónak látsz.
*Azzal hátat is fordít Amos Thenior, mire a Vörös elkapja mindkettejük nyakát, s kirángatja őket a templomból. Odakint jól helyben hagyja őket, s ha esetleg egy őr kérdezősködne, akkor elmondja neki az egész lopást, melyet a pap is bizonyíthat. Egyszóval a két féreg megkapta a leckét, maradt rajtuk pár kék-zöld folt is, így eszeveszett rohanással hamar eltűnnek a szegénynegyed utcáin. A férfi visszasétál a templomba, felkapja az összes holmit a tekercsekkel és a karddal együtt, majd a varázslóhoz igyekszik.*
- Köszönöm a segítséget, el sem tudja képzelni mióta követem ezeket. *mondja gúnyosan*
- Ugyan, Fiam, ez a kötelességem. *bólint*
- Mellesleg *fordul vissza*, nem látott egy éjhölgyet egy tündér társaságában? *azzal pár szóban jellemzi őket*
- Nem, sajnos nem láttam ma még őket, de ami késik, nem múlik!
*Mondja kacsintva a pap, végül Mordach reménykedve sarkon fordul, s már indul is vissza a kikötő felé.*
2337. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-06-10 18:21:06
Üzenet elküldve: 2014-06-10 18:21:06
Rang: Játékos
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Szelíd
//Erfalody//
- Ó, mért is ne! Majd, ha lesz jó alkalom, de nem akarok itt most bűvészkedni.
* Mondja mosolyogva Assa. Nem egy lámpalázas típus, az elsajátított tudást boldogan bemutatja majd. Nem biztos, hogy sikerrel jár, de egy próbát majd megér. A lány ötletére bólint.*
- Felőlem mehetünk, legalább mi is edzésben tartjuk magunkat.
* Teszi hozzá mosolyogva. Nem fél attól, hogy újabb támadás érné őket.*
- Ha valaki bántani akarna minket, akkor elintézem.
* Folytatja jókedvűen.*
- Na jó, ott még nem tartok, de néhány bűbáj jól jöhet.
* Teszi hozzá. Ezt nem nagyképűségnek szánta, csak nem akart újra a az elrablásukra gondolni. Szerencsére lelkileg nem különösebben viselte meg a dolog.*
- Akkor hát, irány a kikötő!
* Elindul a kijárat felé, s ha Erf is követi, akkor nyeregbe pattan, majd elindítja lovát. Később gyorsabb tempóra ösztökéli a patást, igy ügetnek...*
- Ó, mért is ne! Majd, ha lesz jó alkalom, de nem akarok itt most bűvészkedni.
* Mondja mosolyogva Assa. Nem egy lámpalázas típus, az elsajátított tudást boldogan bemutatja majd. Nem biztos, hogy sikerrel jár, de egy próbát majd megér. A lány ötletére bólint.*
- Felőlem mehetünk, legalább mi is edzésben tartjuk magunkat.
* Teszi hozzá mosolyogva. Nem fél attól, hogy újabb támadás érné őket.*
- Ha valaki bántani akarna minket, akkor elintézem.
* Folytatja jókedvűen.*
- Na jó, ott még nem tartok, de néhány bűbáj jól jöhet.
* Teszi hozzá. Ezt nem nagyképűségnek szánta, csak nem akart újra a az elrablásukra gondolni. Szerencsére lelkileg nem különösebben viselte meg a dolog.*
- Akkor hát, irány a kikötő!
* Elindul a kijárat felé, s ha Erf is követi, akkor nyeregbe pattan, majd elindítja lovát. Később gyorsabb tempóra ösztökéli a patást, igy ügetnek...*
2336. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-06-10 15:43:46
Üzenet elküldve: 2014-06-10 15:43:46
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Assa//
*Valahonnan sejtette, de arra nem számított, hogy most a szokásosnál még nagyobb örömujjongásban fog kitörni a lány. Ha ez így megy tovább a következő óránál még repülni is fog egy kört örömében... Igen, ő teljes ellentéte a tündérlánynak, még akkor is, ha a fajt vagy a származást nem nézik. Egyszerűen nem tudja elképzelni, hogy ő így ugráljon örömében, de Assának ez pont jól áll. Lassan majd neki is bele kell jobban húznia a dolgokba, még a végén jócskán le fogja hagyni a lány a tanulásban. De jobb is így, hogy először a szilárd alapozást végzi, és aztán fogja majd csak belemártani magát mélyebben a dolgokba.*
- Na, ez már haladás! Akkor be is mutathatod majd őket! *Figyeli féloldalas mosollyal, kíváncsi vajon Assa mennyire lámpalázas ilyen téren.*
- Igen, van itt még mit tanulni. *Bólint, aztán elgondolkozva elnéz az ajtó felé, ügyelve arra, hogy csak olyan gondolatokat engedjen meg magának, amibe valószínűleg a tündérke is benne lenne. Sajnos látszólag Assa pont nem az a fajta aki szeret egy helyben maradni, és pihenni, lazítani, az ég világon nem csinálva semmit. Ő viszont nem is emlékszik mikor mászkált ennyit utoljára, már ha volt egyáltalán ilyen alkalom.* Nem tudom, említetted, hogy meg kellene mozgatnunk a lovakat. Ez esetben kivihetnénk őket a városon kívülre egyet futni. Talán a kikötő, vagy a kastély felé is elnézhetnénk. Nem valószínű, hogy újból megismétlődne a múltkori. *Az utolsó mondata már egy fokkal óvatosabb. Assa valószínűleg tökéletesen tudja, hogy mire akar célozni. A mélységi nőstényke viszont nem igen tart attól, hogy ismét ilyenekbe futnának, valószínűleg az a múltkori két hulla épp elég vizet felkavarhatott. Legalábbis ez lenne a legjobb...
Majd legfeljebb most körültekintőbbek lesznek.*
*Valahonnan sejtette, de arra nem számított, hogy most a szokásosnál még nagyobb örömujjongásban fog kitörni a lány. Ha ez így megy tovább a következő óránál még repülni is fog egy kört örömében... Igen, ő teljes ellentéte a tündérlánynak, még akkor is, ha a fajt vagy a származást nem nézik. Egyszerűen nem tudja elképzelni, hogy ő így ugráljon örömében, de Assának ez pont jól áll. Lassan majd neki is bele kell jobban húznia a dolgokba, még a végén jócskán le fogja hagyni a lány a tanulásban. De jobb is így, hogy először a szilárd alapozást végzi, és aztán fogja majd csak belemártani magát mélyebben a dolgokba.*
- Na, ez már haladás! Akkor be is mutathatod majd őket! *Figyeli féloldalas mosollyal, kíváncsi vajon Assa mennyire lámpalázas ilyen téren.*
- Igen, van itt még mit tanulni. *Bólint, aztán elgondolkozva elnéz az ajtó felé, ügyelve arra, hogy csak olyan gondolatokat engedjen meg magának, amibe valószínűleg a tündérke is benne lenne. Sajnos látszólag Assa pont nem az a fajta aki szeret egy helyben maradni, és pihenni, lazítani, az ég világon nem csinálva semmit. Ő viszont nem is emlékszik mikor mászkált ennyit utoljára, már ha volt egyáltalán ilyen alkalom.* Nem tudom, említetted, hogy meg kellene mozgatnunk a lovakat. Ez esetben kivihetnénk őket a városon kívülre egyet futni. Talán a kikötő, vagy a kastély felé is elnézhetnénk. Nem valószínű, hogy újból megismétlődne a múltkori. *Az utolsó mondata már egy fokkal óvatosabb. Assa valószínűleg tökéletesen tudja, hogy mire akar célozni. A mélységi nőstényke viszont nem igen tart attól, hogy ismét ilyenekbe futnának, valószínűleg az a múltkori két hulla épp elég vizet felkavarhatott. Legalábbis ez lenne a legjobb...
Majd legfeljebb most körültekintőbbek lesznek.*
2335. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-06-09 20:13:25
Üzenet elküldve: 2014-06-09 20:13:25
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
*Az óriás mankójával besántikál a templomba. Az ajtón belépve egy pillanatra körbe néz, majd az első üres pad felé veszi az útját. A mankóját ledobja a földre, a s hóna alatt szorongatott birkát is lerakja a földre. A birka pórázát a sértetlen lábához köti, majd a bal lábát kinyújtja.*
*Egy fiatal pap oda megy az óriás elé, ránéz a sérült lábára, majd megkérdezi az óriást.*
-Segíthetek valamiben?
-Megsérültem. *mutat a lábára.* Valami kis töpörtyű belém szúrta a kardját.
*A pap elmegy, s pár perc múlva kötszerekkel tér vissza. Letérdel az óriás elé, és megtisztítja az óriás sebét, majd bekötözi.*
*Egy fiatal pap oda megy az óriás elé, ránéz a sérült lábára, majd megkérdezi az óriást.*
-Segíthetek valamiben?
-Megsérültem. *mutat a lábára.* Valami kis töpörtyű belém szúrta a kardját.
*A pap elmegy, s pár perc múlva kötszerekkel tér vissza. Letérdel az óriás elé, és megtisztítja az óriás sebét, majd bekötözi.*
2334. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-06-09 17:57:46
Üzenet elküldve: 2014-06-09 17:57:46
Rang: Játékos
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Szelíd
//Erfalody//
* Erfalody is sokat tanult, majd arról érdeklődik, hogy Assa milyen tapasztalatokat szerzett.*
- Végre! Végre megtanultam 3 egyszerűbb varázslatot!
* S örömében még ugrik is egyet. Ez elég gyerekes viselkedés, de már oly régóta várta azt, hogy tudjon varázsolni. Igaz, egyszerűek ezek a varázslatok, de akkor is azok! Persze előfordulhat, hogy nem sikerül elsőre majd egy-két ige, de gyakorlat teszi a mestert!*
- Hamarosan visszajövök ide. Gondolom te is visszatérnél még a templomba, de addig csinálhatnánk valamit.
* Mondja mosolyogva. Ma is nagyon jó a kedve, reméli, hogy Erf is túl fogja élni a napos órákat.*
* Erfalody is sokat tanult, majd arról érdeklődik, hogy Assa milyen tapasztalatokat szerzett.*
- Végre! Végre megtanultam 3 egyszerűbb varázslatot!
* S örömében még ugrik is egyet. Ez elég gyerekes viselkedés, de már oly régóta várta azt, hogy tudjon varázsolni. Igaz, egyszerűek ezek a varázslatok, de akkor is azok! Persze előfordulhat, hogy nem sikerül elsőre majd egy-két ige, de gyakorlat teszi a mestert!*
- Hamarosan visszajövök ide. Gondolom te is visszatérnél még a templomba, de addig csinálhatnánk valamit.
* Mondja mosolyogva. Ma is nagyon jó a kedve, reméli, hogy Erf is túl fogja élni a napos órákat.*
2333. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-06-09 14:18:49
Üzenet elküldve: 2014-06-09 14:18:49
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Assa//
*Valahonnan sejtette, hogy a lány majd valahogy eképpen fog dönteni, úgyhogy csak bólintva figyeli ahogy az odasiet az oktatójához. Neki nem szándéka még csak a közelükbe sem menni, a pap szövegelése csak elvonná a figyelmét a gondolataitól.
Csak szerez magának néhány könyvet, majd elvonul az egyik asztalhoz, hogy megtudhassa azt amit tudnia kell.
Míg a tündérke a jegyzetelésekkel van elfoglalva, Erf belefeledkezik a könyvek soraiba. Egyik lapot a másik után olvasva végig próbál minél több szót, minél több lényegesebb információt megjegyezni az olvasottakból, érzései szerint nem hiába. Ahogy egyre mélyebben fúrja bele magát a lapokba egyre inkább érzi, hogy miről is lehet szó. Furcsa, hogy a mágiatanulás mennyire megnyugtatja az elmét, bár lehet ez csak így a legelejére igaz.
Még korántsem végzett mindennel amit meg akart tudni, Assának már véget is ért a mai órája. A mélységi nősténynek fel sem tűnt az idő haladása, csak akkor eszmél fel mikor cipőkopogásokra lesz figyelmes.*
- Természetesen! *Válaszolja még mindig a könyv sorait bűvölve. Ő mikor nem hasznosan tölti a drága idejét? És ez most különösen fontos, elvégre ha jól értelmezte, minél előbb sajátítja el a mágia rejtelmeit, annál hamarabb térhet vissza az otthonába.*
- Na és te? Mit tanított neked az a pap? *Tekint fel végül a könyvről a tündérlánykára, kíváncsian várva a mai boldogságáradatát amit a vízmágia szokott előhozni belőle.*
*Valahonnan sejtette, hogy a lány majd valahogy eképpen fog dönteni, úgyhogy csak bólintva figyeli ahogy az odasiet az oktatójához. Neki nem szándéka még csak a közelükbe sem menni, a pap szövegelése csak elvonná a figyelmét a gondolataitól.
Csak szerez magának néhány könyvet, majd elvonul az egyik asztalhoz, hogy megtudhassa azt amit tudnia kell.
Míg a tündérke a jegyzetelésekkel van elfoglalva, Erf belefeledkezik a könyvek soraiba. Egyik lapot a másik után olvasva végig próbál minél több szót, minél több lényegesebb információt megjegyezni az olvasottakból, érzései szerint nem hiába. Ahogy egyre mélyebben fúrja bele magát a lapokba egyre inkább érzi, hogy miről is lehet szó. Furcsa, hogy a mágiatanulás mennyire megnyugtatja az elmét, bár lehet ez csak így a legelejére igaz.
Még korántsem végzett mindennel amit meg akart tudni, Assának már véget is ért a mai órája. A mélységi nősténynek fel sem tűnt az idő haladása, csak akkor eszmél fel mikor cipőkopogásokra lesz figyelmes.*
- Természetesen! *Válaszolja még mindig a könyv sorait bűvölve. Ő mikor nem hasznosan tölti a drága idejét? És ez most különösen fontos, elvégre ha jól értelmezte, minél előbb sajátítja el a mágia rejtelmeit, annál hamarabb térhet vissza az otthonába.*
- Na és te? Mit tanított neked az a pap? *Tekint fel végül a könyvről a tündérlánykára, kíváncsian várva a mai boldogságáradatát amit a vízmágia szokott előhozni belőle.*
2332. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-06-08 23:06:26
Üzenet elküldve: 2014-06-08 23:06:26
Rang: Játékos
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Szelíd
//Erfalody//
* A lovakkal indulnak el, az utat végigügetik. Akkor az ápolás későbbre marad, de nem vészes a helyzet, főleg Pihénél nem, hisz nemrég csutakolta. A templomba betérve megpillantja oktatóját.*
- Odamegyek.
* Mát sejti, hogy Erf nem kér az itteni papok tudásából, így egy időre magukban lesznek, mármint Assa a pap - Erf pedig a könyvek társaságában.
Az óra most is jól telik el, a tündérke örül, hogy csillapíthatja nagy tudásszomját. Szorgosan jegyzetel. Néha egy kicsit magáramarad, hogy olvasson, meg effélék. Ha kérdése van, akkor tanítója már válaszol is, akár hosszabb magyarázat formájában. A tündérke néhány könnyebb varázslatot választ is, amiket el szerezne sajátítani a közeljövőben. Ha végeztek, akkor odamegy a mélységi lányhoz.*
- Te is hasznosan töltötted az idődet?
* Kérdezi mosolyogva.*
* A lovakkal indulnak el, az utat végigügetik. Akkor az ápolás későbbre marad, de nem vészes a helyzet, főleg Pihénél nem, hisz nemrég csutakolta. A templomba betérve megpillantja oktatóját.*
- Odamegyek.
* Mát sejti, hogy Erf nem kér az itteni papok tudásából, így egy időre magukban lesznek, mármint Assa a pap - Erf pedig a könyvek társaságában.
Az óra most is jól telik el, a tündérke örül, hogy csillapíthatja nagy tudásszomját. Szorgosan jegyzetel. Néha egy kicsit magáramarad, hogy olvasson, meg effélék. Ha kérdése van, akkor tanítója már válaszol is, akár hosszabb magyarázat formájában. A tündérke néhány könnyebb varázslatot választ is, amiket el szerezne sajátítani a közeljövőben. Ha végeztek, akkor odamegy a mélységi lányhoz.*
- Te is hasznosan töltötted az idődet?
* Kérdezi mosolyogva.*
2331. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-06-08 22:54:05
Üzenet elküldve: 2014-06-08 22:54:05
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Assa//
*A nehézkes felkelésnek az oka a fáradtságot leszámítva nagyjából az összes azok közül amikre Assa gondol, bár az egyik csak részben igaz. Valóban nincs túlzottan hozzászokva az azonnali ugráshoz, viszont azért volt már rá példa, hogy heves ébresztést kapott, hogy valami gond van azzal a résszel ami a részleges hatásköre alá tartozik, aztán futólépésben kellett sietnie, hogy megtudhassa a problémát.*
- Ugye? *Mosolyog a lányra. Ezek szerint neki sem jutott ez eddig az eszébe, de talán csak azért, mert egyelőre még valószínűleg egyikük sem gondolt arra, hogy hosszabb ideig tervezzék a maradást. Legalábbis neki ezért nem jutott még eddig eszébe, hogy bepakolja a holmijait.*
- És nem kell majd folyton feltúrnod az egészet, ha keresel valamit. *Fűzi még hozzá a gondolatait, hisz neki személy szerint nem a súly miatt, hanem a problémák miatt jutott ez az eszébe. Nem kell kutakodniuk a táskájukban, és a ruhák sem gyűrődnek így össze.
Gyorsan elkészül, felkapja a köpenyét is, és a selymet feltekerve a szemére figyeli a tündérke ügyködését, ahogy ő is bepakolja rendezetten a ruhadarabjait.*
- Én nem vagyok éhes, de ha szeretnél megihatunk valamit. Vagy ehetsz is. *Nem is veszi fel a vállára a táskáját, ez most itt fog maradni. Van ugyan benne néhány hatásosabb kotyvalék, de ezek nélkül is csak életben tudnak maradni itt a városban.
A lovakat szerencsére nem ma este jutott eszébe valakinek, hogy ellopja pont mielőtt bevinnék őket az istállóba. Az állatok mintha azonnal megismernék őket, mintha még örülnének is nekik, bár ezt Erf nem tudja megmondani. Gyorsan felpattannak rájuk, majd gyaloglásba, utána pedig, ha senki sincs az úton, akkor könnyű ügetésbe kezdenek és ha Assa nem akar gyorsabban haladni, akkor ebben a tempóban érkeznek meg a templomba. Ott a szokásos helyre kikötik a lovakat, majd az épületbe érve még megvárja, hogy a lány az oktatóját akarja-e megkeresni, ő viszont ha Assa úgy dönt, hogy vele vesz egy órát, a nőstényke csak keres néhány könyvet magának, hogy azok oldalait átlapozva megszerezze a szükséges tudást amire szüksége van. Tudja, hogy a felszíni tündérke valószínűleg ellenségesnek, undoknak, vagy távolságtartónak fogja vélni, ő viszont akkor sem vágyik egy pap szövegeléseire amíg a tervezett tudást egyedül is meg tudja szerezni magának.*
*A nehézkes felkelésnek az oka a fáradtságot leszámítva nagyjából az összes azok közül amikre Assa gondol, bár az egyik csak részben igaz. Valóban nincs túlzottan hozzászokva az azonnali ugráshoz, viszont azért volt már rá példa, hogy heves ébresztést kapott, hogy valami gond van azzal a résszel ami a részleges hatásköre alá tartozik, aztán futólépésben kellett sietnie, hogy megtudhassa a problémát.*
- Ugye? *Mosolyog a lányra. Ezek szerint neki sem jutott ez eddig az eszébe, de talán csak azért, mert egyelőre még valószínűleg egyikük sem gondolt arra, hogy hosszabb ideig tervezzék a maradást. Legalábbis neki ezért nem jutott még eddig eszébe, hogy bepakolja a holmijait.*
- És nem kell majd folyton feltúrnod az egészet, ha keresel valamit. *Fűzi még hozzá a gondolatait, hisz neki személy szerint nem a súly miatt, hanem a problémák miatt jutott ez az eszébe. Nem kell kutakodniuk a táskájukban, és a ruhák sem gyűrődnek így össze.
Gyorsan elkészül, felkapja a köpenyét is, és a selymet feltekerve a szemére figyeli a tündérke ügyködését, ahogy ő is bepakolja rendezetten a ruhadarabjait.*
- Én nem vagyok éhes, de ha szeretnél megihatunk valamit. Vagy ehetsz is. *Nem is veszi fel a vállára a táskáját, ez most itt fog maradni. Van ugyan benne néhány hatásosabb kotyvalék, de ezek nélkül is csak életben tudnak maradni itt a városban.
A lovakat szerencsére nem ma este jutott eszébe valakinek, hogy ellopja pont mielőtt bevinnék őket az istállóba. Az állatok mintha azonnal megismernék őket, mintha még örülnének is nekik, bár ezt Erf nem tudja megmondani. Gyorsan felpattannak rájuk, majd gyaloglásba, utána pedig, ha senki sincs az úton, akkor könnyű ügetésbe kezdenek és ha Assa nem akar gyorsabban haladni, akkor ebben a tempóban érkeznek meg a templomba. Ott a szokásos helyre kikötik a lovakat, majd az épületbe érve még megvárja, hogy a lány az oktatóját akarja-e megkeresni, ő viszont ha Assa úgy dönt, hogy vele vesz egy órát, a nőstényke csak keres néhány könyvet magának, hogy azok oldalait átlapozva megszerezze a szükséges tudást amire szüksége van. Tudja, hogy a felszíni tündérke valószínűleg ellenségesnek, undoknak, vagy távolságtartónak fogja vélni, ő viszont akkor sem vágyik egy pap szövegeléseire amíg a tervezett tudást egyedül is meg tudja szerezni magának.*
2330. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-06-07 21:41:54
Üzenet elküldve: 2014-06-07 21:41:54
Rang: Játékos
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
* Érdeklődéssel tér be ismét a templomba. Jó pár hete már volt itt néhány napot, akkor megpróbált előrébb jutni a mágiával de nagyon nehezen haladt vele. Még szerencse, hogy volt az a fesztivál amin sikerült találkoznia Mordachal és válalta a tanítását. Az alapok talán már megvannk, már csak arra kell odafigyelnie, hogy mit épít tovább és, főleg, hogy miként. Megígérte a mágusnak, hogy ha sikerül akkor tesz egy nagyobbacska felajánlást, most épp azért van itt. Odalép az egyik templombeli tanítóhoz és átnyújt neki egy zacskó aranyat. - Ezt tegye félre kérem Mordach Hardersnek. A zacskóban 1900 aranyat talál ha belenéz. 
Ha sikerült átadnia a pénzt utánna a tekercseket rejtő polcok felé fordul. Most még nem kér segítséget senkitől, a legegyszerübb varázslatok szövegét szeretné megtanulni. Lehet néhányat ki is próbál de a komolyabbakat bitosan csak mestere figyelő tekintete mellett meri használni. Még most sem felejtette el milyen nagy hibát követhetett volna el ha nem kerül szóba a teleportáció majd pedig a veszélyei. Azért kíváncsi lenne rá milyen mondjuk az ha célba a szomszéd házát veszi valaki de egy kissé eltájolja magát és mondjuk a ház mögötti patakban találja magát. Most innen nézve elég viccesnek hangzik, még a nőstényke is elmosolyodik rajta, de ha a ház a biztonságot jelenti és bármi ami kívül van az veszélyes akkor már rögtön nem volna olyan szórakoztató a tévedés.
Leemeli a legelső tekercset ami a kezébe akad. Érdeklődve olvassa el majd morcosan vissza is csúsztatja. Nem volt jó választás, valamiféle vizfakasztásról olvasott.*
Ha sikerült átadnia a pénzt utánna a tekercseket rejtő polcok felé fordul. Most még nem kér segítséget senkitől, a legegyszerübb varázslatok szövegét szeretné megtanulni. Lehet néhányat ki is próbál de a komolyabbakat bitosan csak mestere figyelő tekintete mellett meri használni. Még most sem felejtette el milyen nagy hibát követhetett volna el ha nem kerül szóba a teleportáció majd pedig a veszélyei. Azért kíváncsi lenne rá milyen mondjuk az ha célba a szomszéd házát veszi valaki de egy kissé eltájolja magát és mondjuk a ház mögötti patakban találja magát. Most innen nézve elég viccesnek hangzik, még a nőstényke is elmosolyodik rajta, de ha a ház a biztonságot jelenti és bármi ami kívül van az veszélyes akkor már rögtön nem volna olyan szórakoztató a tévedés.
Leemeli a legelső tekercset ami a kezébe akad. Érdeklődve olvassa el majd morcosan vissza is csúsztatja. Nem volt jó választás, valamiféle vizfakasztásról olvasott.*
2329. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-06-06 22:09:08
Üzenet elküldve: 2014-06-06 22:09:08
Rang: Játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
// Mordék bevetésen //
*Mordach ámulva pillant végig szárnyakon, melyeket világéletében csodás "képződménynek" tartott. Assa szavaira így bólint is egyet, bár őszintén szólva túlságosan sok esélyt nem lát arra, hogy megismerje a halászat egy másik vonulatát, hiszen hamarosan Mordokhaijjal együtt elmennek egy távoli szigetre, ahol könnyen ott hagyhatják a fogukat is.
Miközben visszafelé sétálnak, Mordach fejében számos gondolat fut át. Ha tényleg csupa ellenszenvet látna az éjhölgyben, akkor minden bizonnyal már valahol egy messzi asztalnál iszogatna, ám valami arra készteti, hogy mégis visszamenjen - s ez nem feltétlenül az alkohol s a dohány. Bár nem értettek egyet szinte semmiben, a Vörös számára mégis imponáló a tény, hogy van saját véleménye, melyet nem rest magában tartani, s nem próbálja szépíteni, hanem a nyers valóságot közli, épp ahogy a férfi. Ez pedig hiába is tűnik negatívnak, ő magának nem teljesen az...*
- Ennek különösen örülök, s szívből remélem, hogy tényleg így van. *pillant helyeslően Erf, majd Assa felé* A családját nem válogathatja meg az ember, kénytelen elfogadni azt, amibe beleszületett. *mondja komoran, s együttérző éllel a mélységi felé* Van, akiknek viszont megadatik egy Sors fonta lehetőség... Egy lehetőség, melyben nincs választása, s mely temérdek fájdalmat szülhet. *sóhajt, mintha csak magáról beszélne, ami igaz is* Viszont nem önmagának, s a felejtés sötét burka sokszor mindent megoldhat...
*Mondandója eléggé ködösen, s Mordokhai jól tudhatja, hogy éppen a saját helyzetét idézte, mely egy igen szörnyű balesettel kezdődött, melynek során minden emléke a homályba veszett.*
- Valaki a múlt elől menekül, s valaki épp azt kergeti.
*Vérvörös íriszeivel nem csupán nézi az éjhölgyet, de mintha azokkal szinte meg is érintené a lelkét. Nem kell ide se illúzió, se semmilyen varázslat...*
- Talán egyszer a Sors olyasvalakit fúj Ön elé, aki meg tudja cáfolni a kialakult véleményét a mélyebb érzésekről. *színpadiasan körbepillant* Ki tudja, talán most is ül!
*Kacsint felé, miközben poharának utolsó hűs cseppét is kiissza, az utolsó darabkát is kiütögeti a pipából, s bólogat a hóhajú szavaira. Mordachban egyáltalán nincs harag, se más negatív érzés, melyet Erf felé táplálna, ezek inkább a beszélgetésük kezdete óta átalakultak.
Viszont tény, hogy későre jár, s Mordokhaijjal együtt a korai órákban indulnak meg. Így hát mikor pár részeges alakon kívül csak ők maradnak, egy köhintés után visszacsatolja kardját oldalára, s készülődni kezd.*
- Úgy vélem, igen tanulságos estét tudhatunk magunk mögött, s ismeretségünknek egy pillanatát sem bántam meg! *pillant célzóan az éjhölgy felé, majd kedvesen elmosolyodik Assa felé* Viszont az idő a sötétség csúcsán honol, így jobb lesz, ha mi is eltesszük magunkat a holnapi napra. Az első napsugarakkal indulunk...
*Sóhajt egyet, majd feláll székéről - remélve, hogy a többiek is kezdenek készülődni -, majd odalép a tündér mellé, s kezét egy csókkal hinti.*
- Igazán örvendtem, s örülök, hogy emlékeztetett arra, hogy a tündérek mily kellemes társaságot is nyújtanak.
*Biccent felé, majd lassan a mélységihez sétál. Hát, mit is mondhatna... Igen sok gondolat szaladgál a fejében, melyeknek talán nem itt, s nem most van az idejük. Így hát gyengéden megragadja Erf kezét, s ében bőrére egy lágy csókot lehel, majd suttogva, a többieknek háttal állva felszólal úgy, hogy csak ő értse szavait.*
- Tudja, odaát a messzi szigeten szerintem sokszor az eszembe fog jutni. Hiszem, hogy oka van annak, hogy ezen az éjen "összefújt minket a Sors". *az utóbbit tagolva mondja, mely talán ismerős lehet az éjhölgynek valahonnan* Ha visszatérek - s remélem, hogy vissza fogok -, akkor bízom abban, hogy a Sors nem csak ennyi időt szánt az ismeretségnek. Így hát most telve bizalommal, el is köszönök...
*A mondatot nyitva hagyja, s ha esetleg a másik akar még mondani vagy tenni valamit, azt megvárja, majd ábrándos arccal megindul a szálláshely felé. Mordokhaitól elköszön szobája előtt, s vagy negyed órán belül már az álmok világába kerül. S hogy ki jár álmaiban? Talán lehet sejteni...
A reggel hamar eljő, s ahogy az első napsugarak beszökellnek az ablakon, Mordach szemei azonnal kipattannak. Még van egy kis elintéznivalója, így becsúsztat egy levelet a hóhajú ajtaja alatt, melyben azt közli vele, hogy a reggelt a templomban tölti, s hogy találkozzanak a folyóparton pár óra múlva. Ezek után egy épp a gazdagnegyed felé robogó szekérre fel is kapaszkodik, miközben elrág egy almát, s a templomkert szélén leszökell róla, majd igyekszik is befelé az épületbe. Odabent már várja Amos Thenior, akivel vált pár szót az útról - hogy legalább egy ember tudja, merre mentek -, végül keresgélni kezd pár tekercset, s elméjének kitisztítására szán is egy fél órát. Ezért hát letelepedik az egyik padra, majd behunyt szemmel elrepíti magát egy kellemesebb világba.*
*Mordach ámulva pillant végig szárnyakon, melyeket világéletében csodás "képződménynek" tartott. Assa szavaira így bólint is egyet, bár őszintén szólva túlságosan sok esélyt nem lát arra, hogy megismerje a halászat egy másik vonulatát, hiszen hamarosan Mordokhaijjal együtt elmennek egy távoli szigetre, ahol könnyen ott hagyhatják a fogukat is.
Miközben visszafelé sétálnak, Mordach fejében számos gondolat fut át. Ha tényleg csupa ellenszenvet látna az éjhölgyben, akkor minden bizonnyal már valahol egy messzi asztalnál iszogatna, ám valami arra készteti, hogy mégis visszamenjen - s ez nem feltétlenül az alkohol s a dohány. Bár nem értettek egyet szinte semmiben, a Vörös számára mégis imponáló a tény, hogy van saját véleménye, melyet nem rest magában tartani, s nem próbálja szépíteni, hanem a nyers valóságot közli, épp ahogy a férfi. Ez pedig hiába is tűnik negatívnak, ő magának nem teljesen az...*
- Ennek különösen örülök, s szívből remélem, hogy tényleg így van. *pillant helyeslően Erf, majd Assa felé* A családját nem válogathatja meg az ember, kénytelen elfogadni azt, amibe beleszületett. *mondja komoran, s együttérző éllel a mélységi felé* Van, akiknek viszont megadatik egy Sors fonta lehetőség... Egy lehetőség, melyben nincs választása, s mely temérdek fájdalmat szülhet. *sóhajt, mintha csak magáról beszélne, ami igaz is* Viszont nem önmagának, s a felejtés sötét burka sokszor mindent megoldhat...
*Mondandója eléggé ködösen, s Mordokhai jól tudhatja, hogy éppen a saját helyzetét idézte, mely egy igen szörnyű balesettel kezdődött, melynek során minden emléke a homályba veszett.*
- Valaki a múlt elől menekül, s valaki épp azt kergeti.
*Vérvörös íriszeivel nem csupán nézi az éjhölgyet, de mintha azokkal szinte meg is érintené a lelkét. Nem kell ide se illúzió, se semmilyen varázslat...*
- Talán egyszer a Sors olyasvalakit fúj Ön elé, aki meg tudja cáfolni a kialakult véleményét a mélyebb érzésekről. *színpadiasan körbepillant* Ki tudja, talán most is ül!
*Kacsint felé, miközben poharának utolsó hűs cseppét is kiissza, az utolsó darabkát is kiütögeti a pipából, s bólogat a hóhajú szavaira. Mordachban egyáltalán nincs harag, se más negatív érzés, melyet Erf felé táplálna, ezek inkább a beszélgetésük kezdete óta átalakultak.
Viszont tény, hogy későre jár, s Mordokhaijjal együtt a korai órákban indulnak meg. Így hát mikor pár részeges alakon kívül csak ők maradnak, egy köhintés után visszacsatolja kardját oldalára, s készülődni kezd.*
- Úgy vélem, igen tanulságos estét tudhatunk magunk mögött, s ismeretségünknek egy pillanatát sem bántam meg! *pillant célzóan az éjhölgy felé, majd kedvesen elmosolyodik Assa felé* Viszont az idő a sötétség csúcsán honol, így jobb lesz, ha mi is eltesszük magunkat a holnapi napra. Az első napsugarakkal indulunk...
*Sóhajt egyet, majd feláll székéről - remélve, hogy a többiek is kezdenek készülődni -, majd odalép a tündér mellé, s kezét egy csókkal hinti.*
- Igazán örvendtem, s örülök, hogy emlékeztetett arra, hogy a tündérek mily kellemes társaságot is nyújtanak.
*Biccent felé, majd lassan a mélységihez sétál. Hát, mit is mondhatna... Igen sok gondolat szaladgál a fejében, melyeknek talán nem itt, s nem most van az idejük. Így hát gyengéden megragadja Erf kezét, s ében bőrére egy lágy csókot lehel, majd suttogva, a többieknek háttal állva felszólal úgy, hogy csak ő értse szavait.*
- Tudja, odaát a messzi szigeten szerintem sokszor az eszembe fog jutni. Hiszem, hogy oka van annak, hogy ezen az éjen "összefújt minket a Sors". *az utóbbit tagolva mondja, mely talán ismerős lehet az éjhölgynek valahonnan* Ha visszatérek - s remélem, hogy vissza fogok -, akkor bízom abban, hogy a Sors nem csak ennyi időt szánt az ismeretségnek. Így hát most telve bizalommal, el is köszönök...
*A mondatot nyitva hagyja, s ha esetleg a másik akar még mondani vagy tenni valamit, azt megvárja, majd ábrándos arccal megindul a szálláshely felé. Mordokhaitól elköszön szobája előtt, s vagy negyed órán belül már az álmok világába kerül. S hogy ki jár álmaiban? Talán lehet sejteni...
A reggel hamar eljő, s ahogy az első napsugarak beszökellnek az ablakon, Mordach szemei azonnal kipattannak. Még van egy kis elintéznivalója, így becsúsztat egy levelet a hóhajú ajtaja alatt, melyben azt közli vele, hogy a reggelt a templomban tölti, s hogy találkozzanak a folyóparton pár óra múlva. Ezek után egy épp a gazdagnegyed felé robogó szekérre fel is kapaszkodik, miközben elrág egy almát, s a templomkert szélén leszökell róla, majd igyekszik is befelé az épületbe. Odabent már várja Amos Thenior, akivel vált pár szót az útról - hogy legalább egy ember tudja, merre mentek -, végül keresgélni kezd pár tekercset, s elméjének kitisztítására szán is egy fél órát. Ezért hát letelepedik az egyik padra, majd behunyt szemmel elrepíti magát egy kellemesebb világba.*
2328. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-06-04 22:07:15
Üzenet elküldve: 2014-06-04 22:07:15
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Szelíd
//Eralil Namos, Neara Anthariel//
*Senkinek sincs ellenvetése, így kezdetét veheti a rituálé. Eddigre már a templomban tartózkodók többsége észrevette, hogy Dern társakat talált őrült tervéhez, így a szerzetesek közül sokan inkább elmenekülnek, néhányan pedig távoli sarkokból lesekednek. Egyvalaki van, aki viszonylag közel marad. Ő azonban nem szerzetes, nem is tanulni vágyó vagy a rituáléra kíváncsi mágus. A városőrök egyenruháját viseli. Alighanem határozott céllal jött ide, mert bár nem zavarja meg a szertartást, nem is távozik, hanem látva, hogy ez eltarthat egy ideig, leül egy padra, és vár.*
*Senkinek sincs ellenvetése, így kezdetét veheti a rituálé. Eddigre már a templomban tartózkodók többsége észrevette, hogy Dern társakat talált őrült tervéhez, így a szerzetesek közül sokan inkább elmenekülnek, néhányan pedig távoli sarkokból lesekednek. Egyvalaki van, aki viszonylag közel marad. Ő azonban nem szerzetes, nem is tanulni vágyó vagy a rituáléra kíváncsi mágus. A városőrök egyenruháját viseli. Alighanem határozott céllal jött ide, mert bár nem zavarja meg a szertartást, nem is távozik, hanem látva, hogy ez eltarthat egy ideig, leül egy padra, és vár.*
2327. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-06-02 23:08:11
Üzenet elküldve: 2014-06-02 23:08:11
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Szelíd
*Elismeréssel tekint a hatalmas épületre. Tökéletesen megfelel a hallottaknak. A templomban félhomály fogadja. Gyertyafény imbolyog mindenhol és a legtöbb helyen különböző alakok üldögélnek könyvekkel a kezükben. Szemével egy papot, tanítót kutat, de mivel pillanatnyilag nem lát senkit, követi társai példáját és egy érdekesnek tűnő könyvvel a kezében leül a legközelebbi padra.*
2326. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-06-01 02:44:07
Üzenet elküldve: 2014-06-01 02:44:07
Rang: Játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*A gnóm még néhány percig bámészkodik a temetőben, persze amennyire illendő ez a kifejezés jelen helyzetben. Lenyűgöző hely, a fák, a kripták, a sírkövek mind-mind nagyon öregek és tele vannak emlékkel. Szinte érezni lehet a fájdalmat. Mielőtt még nagyon eluralkodna az euforikus hangulat Wrekuron, inkább körbenéz, hogy mi is volt az a magas épület, amit távolról látott.
Nem tévedett valóban egy templomot látott, méghozzá nem is a csúnyábbik fajtából. A hely minden bizonnyal Arthenior büszkesége, így a gnóm örvend, hogy rátalált. Szereti a szépet, nem is kicsit, így hát elindul arrafelé és még talán dúdolgatna is, ha az illem nem azt diktálná, hogy a temetőben befogja a száját és ezzel megtiszteli az elhunytak emlékét.
Amint beér a templomba még mindig nem kezd el énekelni, ott meg már az illendőség követeli meg, hogy csendben maradjon és hagyja a bent lévőket a tanulmányaikkal foglalkozni. Jelen esetben a bent tartózkodók csakis a papok lehetnek, ugyanis nem lát itt olyant, aki hétköznapi embernek tűnik. Őszintén szólva senkit nem lát, de ez lehet a kellemes félhomály műve, ami most üdítően hat Wrekurra és felruházza őt energiával. Persze az is lehet, hogy a papok már nyugovóra tértek, vagy éppen csak mással foglalkoznak. Ő mindenesetre még nem szeretné követni a példájukat, a gnóm inkább keres magának egy vaskos könyvet, letelepedik a földre, felüti, majd lapozgatni kezdi bele-bele olvasgatva. Így elsőre érdekesnek tűnik, a holnapi napon első dolga lesz, hogy részletesebben is foglalkozzon vele, tehát kiolvassa az elejétől a végéig. Most azonban az olvasáshoz kissé el van fáradva. Elméje azonban még képes befogadni információt, tehát tovább lapoz a vaskos kötetben és néhány bekezdést elolvas, illetve egy-egy érdekesebbnek tűnő fejezetbe is beleássa magát. Igazán csodás dolog a tudomány, ez hatalmas örömet okoz a gnómoknak. Alkotni, teremteni, méghozzá szépet. Sok szép kell még ebbe a világba és a mágia, illetve a tudomány egy eszköz eme dolgok teremtéséhez. Egy olyan eszköz, amit bárki megtanulhat használni, csak elég kitartónak kell lennie.
Egyre inkább beleássa magát a könyvbe, másnap valóban kénytelen lesz az utolsó betűig kiolvasni, az érdekes kötet egyben értékes kötet is. Azt pedig óvni kell.*
Nem tévedett valóban egy templomot látott, méghozzá nem is a csúnyábbik fajtából. A hely minden bizonnyal Arthenior büszkesége, így a gnóm örvend, hogy rátalált. Szereti a szépet, nem is kicsit, így hát elindul arrafelé és még talán dúdolgatna is, ha az illem nem azt diktálná, hogy a temetőben befogja a száját és ezzel megtiszteli az elhunytak emlékét.
Amint beér a templomba még mindig nem kezd el énekelni, ott meg már az illendőség követeli meg, hogy csendben maradjon és hagyja a bent lévőket a tanulmányaikkal foglalkozni. Jelen esetben a bent tartózkodók csakis a papok lehetnek, ugyanis nem lát itt olyant, aki hétköznapi embernek tűnik. Őszintén szólva senkit nem lát, de ez lehet a kellemes félhomály műve, ami most üdítően hat Wrekurra és felruházza őt energiával. Persze az is lehet, hogy a papok már nyugovóra tértek, vagy éppen csak mással foglalkoznak. Ő mindenesetre még nem szeretné követni a példájukat, a gnóm inkább keres magának egy vaskos könyvet, letelepedik a földre, felüti, majd lapozgatni kezdi bele-bele olvasgatva. Így elsőre érdekesnek tűnik, a holnapi napon első dolga lesz, hogy részletesebben is foglalkozzon vele, tehát kiolvassa az elejétől a végéig. Most azonban az olvasáshoz kissé el van fáradva. Elméje azonban még képes befogadni információt, tehát tovább lapoz a vaskos kötetben és néhány bekezdést elolvas, illetve egy-egy érdekesebbnek tűnő fejezetbe is beleássa magát. Igazán csodás dolog a tudomány, ez hatalmas örömet okoz a gnómoknak. Alkotni, teremteni, méghozzá szépet. Sok szép kell még ebbe a világba és a mágia, illetve a tudomány egy eszköz eme dolgok teremtéséhez. Egy olyan eszköz, amit bárki megtanulhat használni, csak elég kitartónak kell lennie.
Egyre inkább beleássa magát a könyvbe, másnap valóban kénytelen lesz az utolsó betűig kiolvasni, az érdekes kötet egyben értékes kötet is. Azt pedig óvni kell.*
2325. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-05-29 22:02:42
Üzenet elküldve: 2014-05-29 22:02:42
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
* A napok teltek múltak, s végül Tandaron - átvágva Arthenior nyüzsgő-forgó népén (mire is számított? Hogy a nagyvárosban majd kevesebb lesz a forgatag, mint az erdőben?!) megérkezik a templomba. Meg sem áll sehol, csupán a hatalmas, faragott sziklából készült monstrum előtt.
~Hát ez volna az.~ Konstatálja magában a férfiú elégedettséggel. Pont így képzelte el a helyet, melyről korábban összekérdezősködött mindenfélét. S valóban elnyeri a tetszését az épület. De nincs idő bámészkodni! Gondolja, majd nekiveselkedik betolni a hatalmas fa ajtót, hogy végre szeme elé táruljon a méltán emlegetésre méltó templom belseje. S belépvén Tandaron nem csalódik - hűvös félhomály, gyertyák és a nehéz levegő, mely egy ilyen ódon épület belsejében uralkodik. Micsoda megkönnyebbülést keltő, s egyszerre izgalmas érzések okozója. *
~Hát ez volna az.~ Konstatálja magában a férfiú elégedettséggel. Pont így képzelte el a helyet, melyről korábban összekérdezősködött mindenfélét. S valóban elnyeri a tetszését az épület. De nincs idő bámészkodni! Gondolja, majd nekiveselkedik betolni a hatalmas fa ajtót, hogy végre szeme elé táruljon a méltán emlegetésre méltó templom belseje. S belépvén Tandaron nem csalódik - hűvös félhomály, gyertyák és a nehéz levegő, mely egy ilyen ódon épület belsejében uralkodik. Micsoda megkönnyebbülést keltő, s egyszerre izgalmas érzések okozója. *
2324. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-05-28 17:03:53
Üzenet elküldve: 2014-05-28 17:03:53
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 92
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 92
Játékstílus: Vakmerő
//Themis, Neara Anthariel, Henua Tikron//
*Úgy tűnik, nincs más hátra mint előre. Most már igazán szeretne túllenni a dolgon, elvégre jó sok ideje húzzák a rituálét, de csak egy helybe toporognak. Eralil is belép a felrajzolt kis jelbe, és elfoglalja a megfelelő helyet rajta.*
- Eralil Namos. *Ő is bemutatkozik a furcsa újoncnak, de ezen kívül nagyobb figyelmet nem szentel neki.*
- Nos, véglegesítsük, hogy hogy volt. Ki és melyik varázslatot mondja, milyen sorrendben? *Megvárja, hogy Neara felsorolja, amit gyorsan meg is tesz, és ő is így látja, ez a helyes sorrend, bólint, és kezdheti is az első helyen lévő a rituálét. Nem tudja mit várjon ettől az egésztől, egyszerre van benne a félsz és rossz érzés, ami kavarog a jóval, hogy segít, illetve azzal, hogy megmutathatja mágikus erejét. És persze a kíváncsiság, az a legerősebb minden érzés közül.*
- Nos hát, én magam tudom a síri csend varázslatot, ami elsőnek kell, és ezt alkalmaznám is akkor. Kezdhetjük?
*Úgy tűnik, nincs más hátra mint előre. Most már igazán szeretne túllenni a dolgon, elvégre jó sok ideje húzzák a rituálét, de csak egy helybe toporognak. Eralil is belép a felrajzolt kis jelbe, és elfoglalja a megfelelő helyet rajta.*
- Eralil Namos. *Ő is bemutatkozik a furcsa újoncnak, de ezen kívül nagyobb figyelmet nem szentel neki.*
- Nos, véglegesítsük, hogy hogy volt. Ki és melyik varázslatot mondja, milyen sorrendben? *Megvárja, hogy Neara felsorolja, amit gyorsan meg is tesz, és ő is így látja, ez a helyes sorrend, bólint, és kezdheti is az első helyen lévő a rituálét. Nem tudja mit várjon ettől az egésztől, egyszerre van benne a félsz és rossz érzés, ami kavarog a jóval, hogy segít, illetve azzal, hogy megmutathatja mágikus erejét. És persze a kíváncsiság, az a legerősebb minden érzés közül.*
- Nos hát, én magam tudom a síri csend varázslatot, ami elsőnek kell, és ezt alkalmaznám is akkor. Kezdhetjük?
2323. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-05-26 22:15:30
Üzenet elküldve: 2014-05-26 22:15:30
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
* Pár hét telt el amióta utoljára mágiatanulásra vitte a kedve. Most érdeklődve néz körbe, keresi a meszokott tanárokat de egynek sem látja nyomát. Érdekes a templom mindig tele van papokkal és tanulni vágyókkal most mégis olyan csend lebegi körbe mintha legalábbis éjfélben érkezett volna.*
- Van itt valaki? *szól hangosabban bár nem kiabál miközben a pergamenekkel megrakott polcok felé fordul. A polcokon az egyszerübb varázslatok leirása szabadon forgatható, a nehezebbeket pedig lakat védi egy kis szekrény mélyén.
Ewangel végül egy tekercset leemel az egyik polcról és azt kezdi tanulmányozni. Reméli, hogy ha senki sem kerül elő az itt tanitó papok közül akkor egyedül is fog boldogulni a kiválasztott mágiával.*
- Van itt valaki? *szól hangosabban bár nem kiabál miközben a pergamenekkel megrakott polcok felé fordul. A polcokon az egyszerübb varázslatok leirása szabadon forgatható, a nehezebbeket pedig lakat védi egy kis szekrény mélyén.
Ewangel végül egy tekercset leemel az egyik polcról és azt kezdi tanulmányozni. Reméli, hogy ha senki sem kerül elő az itt tanitó papok közül akkor egyedül is fog boldogulni a kiválasztott mágiával.*
2322. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-05-24 16:19:30
Üzenet elküldve: 2014-05-24 16:19:30
Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Szelíd
//Meril Falasse, Eidan Loawyr//
*Amint meghallja, a két újonnan szerzett útitársaitól, hogy a tűzrakás ötlete elvan vetve, mert szerintük elég félelmetes és kiszámíthatatlan e fákkal sűrített, bokrokkal és állatokkal ölelt erdő, kis szomorúságfolt keletkezik az arcán, de igyekszik letörölni a szomorúságot arcáról és mosolyog, mintha egy mosolygó álarcot vett volna fel amit a színészek előszeretettel használnak a színpadon.
Nekivágtak és hárman mennek a folyópart partján közbe Shimaz látja a közeledő templomot ami úgy néz ki, mint egy hívogató óriás aki egymaga áll a földben magányosan. Tornya díszesen simítja végig a már "alvásra" készülő égboltot. Shimaz ezt egy tábortűzhöz tudja hasonlítani aminek csak a parazsa pislákol és lassan elalszik.
Az útközben elhangzik Eidan hirtelen csendtörő hangja ami Shimaz felé irányul. Shimaz már tudta, hogy a mágiával kapcsolatosan kérdez tőle valamit hisz úgy véli, hogy az emberek nem annyira kicsiszoltak a mágia erő befogadására vagy a mágia elismeréséhez, hogy milyen hatalmas erő ez.
Amint Eidan végig mondja a kerek mondatát egyből válaszol rá Shimaz, a mágusnak tanuló hatvan éves elf. *
-Igen, pontosan, a mágia miatt léptem a hajómmal erre a számomra még ismeretlen földre. A legerősebb varázsló akarok lenni, mert úgy gondolom, hogy nemhiába adta nekem azaz ismeretlen csuklyás varázsló a talizmánt. *Megint kitapintja a születésekor kapott talizmánját, közben nézi az igyekező Merilt ahogy a kevéske ruhadarabjaiban tempóban halad a Templom irányába, mintha nagyon keresne valamit vagy csak fél az éj kiszámíthatatlanságától? Ez Shimaznak és talán EIdannak is rejtély lehet. Bár Eidan több ideje van Merilel és tudja, hogy mikor hogy viselkedik a nem annyira szerény táncoslány. Amint kitapintotta a talizmánját folytatja a válaszát kissé artikulál rá. *
-Remélem majd elérem a célom. *mosolyog ~Remélem~
*Hátuk mögé hagyva a két útitársa szerinti veszélyes erdőt közelednek a templomhoz ami egy kicsit félelmetesnek tűnik, de Shimaz nem annyira félős típus. Amint belépnek a templom belsejében látja, hogy az előtte álló Merilen felfut a libabőr, de a mellette lévő Eidan csak érdeklően néz körül a templom belsejében. Eidant követve találnak pár tekercset amit Shimaz talán felismer egy-két pecsét ismeretével.
-Nem kell ide egy idétlen pap se. *Az idétlen szót elharapja remélve, hogy nem annyira hangzik körül a templomban. *
-Ez itt tűztekercs. Ott van a tűzpecsét a szélén. *Szépen elveszi Eidan művészi és puha kezeiből a tekercset amiről beszélt; Tűztekercs.
Amint feljön azaz ötlet, hogy menjenek a fogadóba, ismeretlen erő húzza le Shimaz szemet, hirtelen elálmosodott e szavak hallatán és egyből bólint az ötletre. Elrakja a tűztekercset a jobb oldalán lévő oldaltáskájába. *
-Pegazus fogadó? Remek ötletnek tűnik, rám fér egy kis alvás, pihenés. Meg kicsit éhes is vagyok. Remélem közel van ez a Pegazus.
*Amint meghallja, a két újonnan szerzett útitársaitól, hogy a tűzrakás ötlete elvan vetve, mert szerintük elég félelmetes és kiszámíthatatlan e fákkal sűrített, bokrokkal és állatokkal ölelt erdő, kis szomorúságfolt keletkezik az arcán, de igyekszik letörölni a szomorúságot arcáról és mosolyog, mintha egy mosolygó álarcot vett volna fel amit a színészek előszeretettel használnak a színpadon.
Nekivágtak és hárman mennek a folyópart partján közbe Shimaz látja a közeledő templomot ami úgy néz ki, mint egy hívogató óriás aki egymaga áll a földben magányosan. Tornya díszesen simítja végig a már "alvásra" készülő égboltot. Shimaz ezt egy tábortűzhöz tudja hasonlítani aminek csak a parazsa pislákol és lassan elalszik.
Az útközben elhangzik Eidan hirtelen csendtörő hangja ami Shimaz felé irányul. Shimaz már tudta, hogy a mágiával kapcsolatosan kérdez tőle valamit hisz úgy véli, hogy az emberek nem annyira kicsiszoltak a mágia erő befogadására vagy a mágia elismeréséhez, hogy milyen hatalmas erő ez.
Amint Eidan végig mondja a kerek mondatát egyből válaszol rá Shimaz, a mágusnak tanuló hatvan éves elf. *
-Igen, pontosan, a mágia miatt léptem a hajómmal erre a számomra még ismeretlen földre. A legerősebb varázsló akarok lenni, mert úgy gondolom, hogy nemhiába adta nekem azaz ismeretlen csuklyás varázsló a talizmánt. *Megint kitapintja a születésekor kapott talizmánját, közben nézi az igyekező Merilt ahogy a kevéske ruhadarabjaiban tempóban halad a Templom irányába, mintha nagyon keresne valamit vagy csak fél az éj kiszámíthatatlanságától? Ez Shimaznak és talán EIdannak is rejtély lehet. Bár Eidan több ideje van Merilel és tudja, hogy mikor hogy viselkedik a nem annyira szerény táncoslány. Amint kitapintotta a talizmánját folytatja a válaszát kissé artikulál rá. *
-Remélem majd elérem a célom. *mosolyog ~Remélem~
*Hátuk mögé hagyva a két útitársa szerinti veszélyes erdőt közelednek a templomhoz ami egy kicsit félelmetesnek tűnik, de Shimaz nem annyira félős típus. Amint belépnek a templom belsejében látja, hogy az előtte álló Merilen felfut a libabőr, de a mellette lévő Eidan csak érdeklően néz körül a templom belsejében. Eidant követve találnak pár tekercset amit Shimaz talán felismer egy-két pecsét ismeretével.
-Nem kell ide egy idétlen pap se. *Az idétlen szót elharapja remélve, hogy nem annyira hangzik körül a templomban. *
-Ez itt tűztekercs. Ott van a tűzpecsét a szélén. *Szépen elveszi Eidan művészi és puha kezeiből a tekercset amiről beszélt; Tűztekercs.
Amint feljön azaz ötlet, hogy menjenek a fogadóba, ismeretlen erő húzza le Shimaz szemet, hirtelen elálmosodott e szavak hallatán és egyből bólint az ötletre. Elrakja a tűztekercset a jobb oldalán lévő oldaltáskájába. *
-Pegazus fogadó? Remek ötletnek tűnik, rám fér egy kis alvás, pihenés. Meg kicsit éhes is vagyok. Remélem közel van ez a Pegazus.
2321. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-05-21 23:00:35
Üzenet elküldve: 2014-05-21 23:00:35
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
// Meril Falasse, Din'tari Shimaz //
*Az íves szemöldökök árnyaltan emelkednek meg, mikor is kiderül az ifjú kora. Hallotta, hogy az elfek szinte örökéletűek, azonban hogy ez a fiúcska már hatvan éves legyen? Ki gondolná... Külsőre nem tűnik sokkal fiatalabbnak, mint jómaga, mikor ő is csak nemrég töltötte a huszadikat. Egy pillanatra el is mélázik, mennyi mindenre lenne ideje, ha ő is az elfek közé születhetett volna, persze nem tartja kizárnak, hogy a hosszú életnek is megannyi hátulütője van. Ami viszont elsőként az eszébe ötlik, inkább társítható a kinézethez, semmint az időhöz és a lehetőségekhez.
~Nem, nekem biztos nem állna jól a hegyes fül... Voltaképpen idétlen lenne és az enyéimet is minden jöttment megfogdosná~
Természetesen szerény személyét nem sorolná a "jöttment" kategóriába, Shimaz kimondottan örülhet, hogy ilyen finom művészkezek csókolták hallószerveit.
Amúgy nem különösebben egy fintorgó fajta, szitkozódni sem kimondottan szokott, viszont hangulatára bélyeget nyomott a ráeszmélés, miszerint a ma estére hidegen marad az ágya, legalábbis az elf hiányában.
Eztán vajmi talizmánról esik szó, melyet csak lelki szemei előtt képzelhet el, ugyanis Din hiába emlegeti, megmutatni már nem óhajtja. Nem mintha kimondottan érdekelné egy ékszer, ami ki tudja, bír-e bármiféle mágiával. Ha rendelkezik is valamilyen képességgel, ők úgy sem láthatják, révén, hogy viselője nem kívánja közszemlére tenni a kincset, így pedig el is vesztette a Párduc érdeklődését.
S bár nem kérdőjelezi meg a mágia létezését, sem annak hasznosságát, annyira azért ő is van földhözragadt, hogy egy sikeres utazást inkább írjon a saját erények számlájára, semmint egy régi csecsebecse óvó vigyázására. Azonban távol álljék tőle, hogy bármiféle megjegyzéssel is megbántsa Shimazt, ugyanis a másik oldalról nézve igen csak kedves, ahogy szeretett talizmánjába veti a hitét. Ennek hatására lassacskán kezd feloldódni Eidan megkövülni tetsző szíve is, s elméjét inkább fordítja a templomot illetve a maradást mérlegelő témakörre. Nem kizárt, hogy Din jobban élvezné a pattogó tűz kellemes melegét egy jóízű társalgás keretein belül, és bár neki is ínyére volna az effajta szórakozás, ismerkedés, de Arthenior erdejében rengeteg veszély leselkedik az éjjelre maradókra, már pedig ő nem kívánná az életét adni holmi bohém éjszakáért.
Megérti, hogy elfként, a természet szerelmeseként igazán nincs mitől félnie Shimaznak, azonban hogy kettejüket is megvédené, már igen csak kétséges. Szégyenszemre pedig jómaga nem igazán okult a harctudományokban, így tényleg jobbnak véli, ha inkább a Levegő Templomába teszik látogatásukat.*
- Kellemesen hangzik a tűzrakás, hangulatos volna, ám ez az erdő nem éppen mentes a veszélyektől. Nem tartom kizártnak, hogy igazak a szóbeszédek, és ti jól megértitek magatokat a rengeteggel, mi viszont nem kockáztathatunk *Valamivel jobban kifejti Meril tartózkodásának okát, hogy Din se maradjék magyarázat nélkül, s ha a fiúnak is megfelel, elindulhatnak a tisztás irányába.
Voltaképpen a táncosra az itt létük okának magyarázatát bízta, nem a vezető szerepét, mindenesetre már jártak erre, így nem féli, hogy eltévednének. Amúgy is, ha rossz felé fordulna a lány, ő ott van, hogy kijavíthassa lépteit.*
- És mondd csak, Shimaz, valóban a mágia miatt utaztál ily messzire? Nem kívánnám megkérdőjelezni a szavaid, azonban az elfek kitűnő képességeikről híresek, úgy hittem, felétek inkább tudói a varázslatoknak, mint itt *Voltaképpen még nem volt alkalma egy valamirevaló elffel beszélni, így csak szóbeszédekből, mendemondákból hallotta eme kivételes nép erényeit, melyeknek élén áll a mágiatudás.
Valószínűleg ez irányban fog elhúzódni beszélgetésük a séta alatt, mely lévén, hogy a folyópart egy igen tekintélyes szakaszát is magában foglalja, eltart egy ideig. Pontosabban addig, mikor a Nap már a horizont alá bukik, utolsó, narancsos sugaraival még megfestve a fák zöldellő lombkoronáit, az ég lilás, kékes felhőkkel tűzdelt vásznát.
A temetőre még nem borul áthatolhatatlan sötétség, mikor megérkeznek, ám a Templomot körülölelő kertben könnyed az eltévedés a szak avatatlan szemnek, szerencsére viszont Meril nem az a fajta, aki nem találná fel magát egy félig-meddig ismeretlen környezetben.*
- Sokáig nem időzhetünk itt. Feltételezem megszállni is kívánnál valahol, melyre a legalkalmasabb a Pegazus Fogadó. Ott viszont az éj leszálltával biztosan hamar elkapkodják a szobákat, legalábbis így sejtem *Szavait ismét Shimaznak intézi, ugyanis ha jól tudja, vándortáncosuk már foglalt magának szobát korábban, s ha azt több napra tette, akkor nincs miért aggódnia. Ellenben az ő számára is tanulságosak lehetnek a Párduc szavai, melyek egyre halkulnak, amint beljebb lépdelnek a homály uralta épületbe.
A fényt napközben is többnyire gyertyák szolgáltatják, ez most sincsen másképpen azzal a kivétellel, hogy így még kényelmetlenebbek a látási viszonyok. Mindenesetre némi látványosság reményében már párszor ellátogatott ide a fiatalabbik Loawyr, aki egész jól kiismeri magát a helyiségben. Bár, hogy a tekercseket merre tárolják egyelőre nincsen fogalma, viszont nem az a fajta, aki könnyedén feladná. Sőt, igen csak találékony, ha problémamegoldásról van szó, tehát beljebb lépdel, hogy alaposabban szemügyre vehesse az oszlopok közt megbúvó tárolókat.*
- Szerintem ezekből a tekercsekből lehet tanulni. Azonban nem kizárt, hogy egy pap sem ártana a művelethez, de ilyenkor már biztos mással vannak elfoglalva *Motyogja eltűnődve, amint finom kezei közé vesz párat a feltekert pergamenekből, majd miután kellően megszemlélte őket, a másik kettő felé nyújtja, hátha ők is megvizslatni óhajtanák.*
*Az íves szemöldökök árnyaltan emelkednek meg, mikor is kiderül az ifjú kora. Hallotta, hogy az elfek szinte örökéletűek, azonban hogy ez a fiúcska már hatvan éves legyen? Ki gondolná... Külsőre nem tűnik sokkal fiatalabbnak, mint jómaga, mikor ő is csak nemrég töltötte a huszadikat. Egy pillanatra el is mélázik, mennyi mindenre lenne ideje, ha ő is az elfek közé születhetett volna, persze nem tartja kizárnak, hogy a hosszú életnek is megannyi hátulütője van. Ami viszont elsőként az eszébe ötlik, inkább társítható a kinézethez, semmint az időhöz és a lehetőségekhez.
~Nem, nekem biztos nem állna jól a hegyes fül... Voltaképpen idétlen lenne és az enyéimet is minden jöttment megfogdosná~
Természetesen szerény személyét nem sorolná a "jöttment" kategóriába, Shimaz kimondottan örülhet, hogy ilyen finom művészkezek csókolták hallószerveit.
Amúgy nem különösebben egy fintorgó fajta, szitkozódni sem kimondottan szokott, viszont hangulatára bélyeget nyomott a ráeszmélés, miszerint a ma estére hidegen marad az ágya, legalábbis az elf hiányában.
Eztán vajmi talizmánról esik szó, melyet csak lelki szemei előtt képzelhet el, ugyanis Din hiába emlegeti, megmutatni már nem óhajtja. Nem mintha kimondottan érdekelné egy ékszer, ami ki tudja, bír-e bármiféle mágiával. Ha rendelkezik is valamilyen képességgel, ők úgy sem láthatják, révén, hogy viselője nem kívánja közszemlére tenni a kincset, így pedig el is vesztette a Párduc érdeklődését.
S bár nem kérdőjelezi meg a mágia létezését, sem annak hasznosságát, annyira azért ő is van földhözragadt, hogy egy sikeres utazást inkább írjon a saját erények számlájára, semmint egy régi csecsebecse óvó vigyázására. Azonban távol álljék tőle, hogy bármiféle megjegyzéssel is megbántsa Shimazt, ugyanis a másik oldalról nézve igen csak kedves, ahogy szeretett talizmánjába veti a hitét. Ennek hatására lassacskán kezd feloldódni Eidan megkövülni tetsző szíve is, s elméjét inkább fordítja a templomot illetve a maradást mérlegelő témakörre. Nem kizárt, hogy Din jobban élvezné a pattogó tűz kellemes melegét egy jóízű társalgás keretein belül, és bár neki is ínyére volna az effajta szórakozás, ismerkedés, de Arthenior erdejében rengeteg veszély leselkedik az éjjelre maradókra, már pedig ő nem kívánná az életét adni holmi bohém éjszakáért.
Megérti, hogy elfként, a természet szerelmeseként igazán nincs mitől félnie Shimaznak, azonban hogy kettejüket is megvédené, már igen csak kétséges. Szégyenszemre pedig jómaga nem igazán okult a harctudományokban, így tényleg jobbnak véli, ha inkább a Levegő Templomába teszik látogatásukat.*
- Kellemesen hangzik a tűzrakás, hangulatos volna, ám ez az erdő nem éppen mentes a veszélyektől. Nem tartom kizártnak, hogy igazak a szóbeszédek, és ti jól megértitek magatokat a rengeteggel, mi viszont nem kockáztathatunk *Valamivel jobban kifejti Meril tartózkodásának okát, hogy Din se maradjék magyarázat nélkül, s ha a fiúnak is megfelel, elindulhatnak a tisztás irányába.
Voltaképpen a táncosra az itt létük okának magyarázatát bízta, nem a vezető szerepét, mindenesetre már jártak erre, így nem féli, hogy eltévednének. Amúgy is, ha rossz felé fordulna a lány, ő ott van, hogy kijavíthassa lépteit.*
- És mondd csak, Shimaz, valóban a mágia miatt utaztál ily messzire? Nem kívánnám megkérdőjelezni a szavaid, azonban az elfek kitűnő képességeikről híresek, úgy hittem, felétek inkább tudói a varázslatoknak, mint itt *Voltaképpen még nem volt alkalma egy valamirevaló elffel beszélni, így csak szóbeszédekből, mendemondákból hallotta eme kivételes nép erényeit, melyeknek élén áll a mágiatudás.
Valószínűleg ez irányban fog elhúzódni beszélgetésük a séta alatt, mely lévén, hogy a folyópart egy igen tekintélyes szakaszát is magában foglalja, eltart egy ideig. Pontosabban addig, mikor a Nap már a horizont alá bukik, utolsó, narancsos sugaraival még megfestve a fák zöldellő lombkoronáit, az ég lilás, kékes felhőkkel tűzdelt vásznát.
A temetőre még nem borul áthatolhatatlan sötétség, mikor megérkeznek, ám a Templomot körülölelő kertben könnyed az eltévedés a szak avatatlan szemnek, szerencsére viszont Meril nem az a fajta, aki nem találná fel magát egy félig-meddig ismeretlen környezetben.*
- Sokáig nem időzhetünk itt. Feltételezem megszállni is kívánnál valahol, melyre a legalkalmasabb a Pegazus Fogadó. Ott viszont az éj leszálltával biztosan hamar elkapkodják a szobákat, legalábbis így sejtem *Szavait ismét Shimaznak intézi, ugyanis ha jól tudja, vándortáncosuk már foglalt magának szobát korábban, s ha azt több napra tette, akkor nincs miért aggódnia. Ellenben az ő számára is tanulságosak lehetnek a Párduc szavai, melyek egyre halkulnak, amint beljebb lépdelnek a homály uralta épületbe.
A fényt napközben is többnyire gyertyák szolgáltatják, ez most sincsen másképpen azzal a kivétellel, hogy így még kényelmetlenebbek a látási viszonyok. Mindenesetre némi látványosság reményében már párszor ellátogatott ide a fiatalabbik Loawyr, aki egész jól kiismeri magát a helyiségben. Bár, hogy a tekercseket merre tárolják egyelőre nincsen fogalma, viszont nem az a fajta, aki könnyedén feladná. Sőt, igen csak találékony, ha problémamegoldásról van szó, tehát beljebb lépdel, hogy alaposabban szemügyre vehesse az oszlopok közt megbúvó tárolókat.*
- Szerintem ezekből a tekercsekből lehet tanulni. Azonban nem kizárt, hogy egy pap sem ártana a művelethez, de ilyenkor már biztos mással vannak elfoglalva *Motyogja eltűnődve, amint finom kezei közé vesz párat a feltekert pergamenekből, majd miután kellően megszemlélte őket, a másik kettő felé nyújtja, hátha ők is megvizslatni óhajtanák.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4103-4122