// A Néma Fivér megkísértése //
*Kérdésére semmi válasz nem érkezik, inkább furcsa hablatyolás és mozdulatsorozat. Így hát az eredar úgy dönt, hogy hagyja magában főni, s gondolkodni a sötételfet. Mordred jelleméből kimaradt valahogy a kedvesség és az együttérzés, ezért neki az teljesen átlagos, természetes dolognak számít, hogy lassan odasétál az egyik padhoz, s szó nélkül leül rá. Köpenyét eligazítja, csuklyáját a fejére húzza, s szótlanul ül tovább, miközben egyenesen maga elé mered. Egyelőre még nem lát sehol sem papot, se másik személyt, ki bent tartózkodna. Pedig lassan egy pap nem ártana, hogy összekaparja a földről N'Sryzesát. Ezért is köhint fel egy elég hangosat, hátha meghallja valamelyik, s végre kidugja orrát az egyik ajtó mögül. Bár azt is furcsállja az eredar, hogy az erős visszhangra nem jött ki egyik pap se. Közben fél szemmel megpillantja, ahogy a sötételf a vérében turkál a földön. Nem látja, hogy ír-e valamit, csak annyit, hogy mozog a keze össze-vissza. "Nocsak, nem is olyan ellenszenves ez a nőszemély..."
Az idő csak telik folyamatosan, s Mordred egyre türelmetlenebb lesz. A nő még mindig ott fetreng a földön... Hirtelen elpattan az eredarban valami, ami egy szép kis dührohamot eredményez. Ez vezérli arra, hogy felálljon, s haragosan N'Sryzesázoz menjen. Mikor odaér, erősen megszorítja két kezével a sötétbőrű vállát, s ha nem áll ellen nagyon, akkor a lábára is állítja. Ezután pedig, ha még mindig nem állna ellen, akkor bal kezével megfogja a nő állát, s hangosan, érthetően ejtve beszélni kezd hozzá.*
- Na most már aztán ébredj fel, mert nekünk még sok dolgunk van! Ne hagyd, hogy zaklassanak, erősebb vagy te annál! Gyerünk!
*A sötételf egyik elejtett mondatából ítélve valaki máshoz beszélt. Reméli Mordred, hogy a biztató szavak - mik nem biztos, hogy őszinték - talán magához térítik a sötételfet, és végre mehetnek tovább erről a gusztustalan helyről.*