Archívum - Arthenior - Templom
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 63 (1241. - 1260. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4103-4122
1260. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-10-24 18:25:49
Üzenet elküldve: 2012-10-24 18:25:49
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 65
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 65
Játékstílus: Szelíd
"Ha már itt vagyunk a közelben, miért ne mennénk be ?"
*Fordul meg Sharatar fejében a gondolat. Szeretné meglátogatni a rég látott templomot. Hátha hall valami újat. Avarissnak sem árt megismerni a környéket. Nem is haboznak sokat elindulnak a templom irányába. Lassan a bejárat elé is érnek, és halkan üdvözli a drow a közelben levő papokat, majd megáll egy pad mellett.*
*Fordul meg Sharatar fejében a gondolat. Szeretné meglátogatni a rég látott templomot. Hátha hall valami újat. Avarissnak sem árt megismerni a környéket. Nem is haboznak sokat elindulnak a templom irányába. Lassan a bejárat elé is érnek, és halkan üdvözli a drow a közelben levő papokat, majd megáll egy pad mellett.*
1259. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-10-23 21:52:43
Üzenet elküldve: 2012-10-23 21:52:43
Rang: Játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
*A csokor, amivel Amarisa visszatér a templomba nem nagy, még csak nem is színpompás. Csupán néhány sötétkék tölcsérvirág és sárga árnika, de neki tetszik, ahogy a virágok összesimulnak a kezei között.
Kezd sötétedni kinn, de még mindig rengetegen vannak a templomban, Amos Thenior a templom főpapja és elismert mágiamestere körül például egész kis csoport gyűlt össze. Amarisa egy időre megáll, az egyik kőoszlop árnyékába húzódva hallgatja, hogyan beszél Thenior mester a levegő szellemeinek tiszteletéről, milyen szeretettel próbálja oktatni a csillogó szemmel, lelkesen figyelő tanoncokat. A tündérkislány mellére öleli a virágcsokrot, miközben azon gondolkodik, mennyire jó is hallgatni az öreg mester hangját. Mintha mesét hallgatna, este talán meg is kérhetné apját, hogy meséljen neki megint valamit a régi időkről. Kedveli a bohókás történeteket szörnyekről, hősökről, ármányról és szeretetről. Rynauth nem egy mesemondó, nem bárd, de Amarisa szereti őt hallgatni.
El is indul lelkesen a templom hátsó részét elzáró hatalmas, évek koptatta fa ajtó felé, ami mögött a papok lakrésze rejtőzik elzárva a látogatók elől. Nevelőapjával itt lakik, mióta néhány hónappal ezelőtt visszatértek a városba az utolsó nagy utazásukról. Bár Rynauth nem mondta, Amarisa érzi, ideje jobban megbarátkoznia ezzel a várossal és nem csak a templom környékével, mert több utazása nem lesz. Legalábbis addig nem, amíg Rynauth végleg maga mögött nem hagyja ezt az árnyékvilágot, a kislány pedig reméli, hogy ez minél később fog bekövetkezni. Még ha ez azt is jelenti, hogy mostantól ki tudja, meddig itt fog élni Artheniorban. Apja idős, fáradt már, nincs helye életében a kalandoknak, a hosszas utazásoknak, Amarisa pedig beletörődik ebbe, miközben benyit a lakrészükhöz tartozó ajtón, kezében a csokorral, arcán pedig ritkán látott mosolyával.*
Kezd sötétedni kinn, de még mindig rengetegen vannak a templomban, Amos Thenior a templom főpapja és elismert mágiamestere körül például egész kis csoport gyűlt össze. Amarisa egy időre megáll, az egyik kőoszlop árnyékába húzódva hallgatja, hogyan beszél Thenior mester a levegő szellemeinek tiszteletéről, milyen szeretettel próbálja oktatni a csillogó szemmel, lelkesen figyelő tanoncokat. A tündérkislány mellére öleli a virágcsokrot, miközben azon gondolkodik, mennyire jó is hallgatni az öreg mester hangját. Mintha mesét hallgatna, este talán meg is kérhetné apját, hogy meséljen neki megint valamit a régi időkről. Kedveli a bohókás történeteket szörnyekről, hősökről, ármányról és szeretetről. Rynauth nem egy mesemondó, nem bárd, de Amarisa szereti őt hallgatni.
El is indul lelkesen a templom hátsó részét elzáró hatalmas, évek koptatta fa ajtó felé, ami mögött a papok lakrésze rejtőzik elzárva a látogatók elől. Nevelőapjával itt lakik, mióta néhány hónappal ezelőtt visszatértek a városba az utolsó nagy utazásukról. Bár Rynauth nem mondta, Amarisa érzi, ideje jobban megbarátkoznia ezzel a várossal és nem csak a templom környékével, mert több utazása nem lesz. Legalábbis addig nem, amíg Rynauth végleg maga mögött nem hagyja ezt az árnyékvilágot, a kislány pedig reméli, hogy ez minél később fog bekövetkezni. Még ha ez azt is jelenti, hogy mostantól ki tudja, meddig itt fog élni Artheniorban. Apja idős, fáradt már, nincs helye életében a kalandoknak, a hosszas utazásoknak, Amarisa pedig beletörődik ebbe, miközben benyit a lakrészükhöz tartozó ajtón, kezében a csokorral, arcán pedig ritkán látott mosolyával.*
1258. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-10-21 22:13:56
Üzenet elküldve: 2012-10-21 22:13:56
Rang: Játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
*A templom hatalmas, félhomályos belsejét megtölti a gyertyák lángjából felszálló füst és a mágiát tanuló diákok változatos seregének folyamatos morajlása. Amarisa kedvenc helyén időzik, az egyik magas karzaton, félig elrejtőzve a vastag, rideg kőből faragott mellvért mögött, hogy onnan figyelje a lenn összegyűlő tanítványokat. Néhányan a mesterekkel beszélgetnek, a tüdérlány alaposan megfigyeli őket, néhányukat már ismeri, gyakran járnak ide. Mások magányukba merülve tanulnak, maguk elé motyognak, vagy áhítatos arccal, némán meditálnak.*
- Hát itt vagy, Kicsi Risa. Már mindenütt kerestelek.
*Amarisa azonnal felpattan a mellvért mögül, ahol addig kuporgott és nevelő apjához siet, a férfi oldalához simulva segít neki az egyik faragott, nehéz fapadhoz lépve leülni. Rynauth reszelős sóhajjal nyújtja ki lábait, a kislány pedig mellé telepedik, két karját a korlátra fektetve néz le a mélybe, s tudja, még ha valaki fel is nézne, nem láthatja őt, elrejtik a templom magas kupolája alatt gyülekező árnyak.
Ezért szereti ezt a nyugodt, békés zugot. Innen mindent láthat, anélkül, hogy őt illetéktelenek megpillanthatnák.
Rynauth köhögése azonban elrontja leskelődését, odavonja figyelmét. Az ébenfekete szemek megtelnek aggodalommal, ahogy a férfi felé nyúl, aprócska ujjai végig futnak a ráncokkal barázdált arcon, kérdőn nézve a kortól homályos szemekbe. Szólni azonban nem szól semmit, Rynauth pedig megnyugtatóan fejére teszi egyik hatalmas, időtől reszkető kezét.*
- Ne félj, Kicsi Risa, nem megyek még el. *magyarázza kedves, gyöngéd hangon, megcirógatva lánya haját. Csak ő becézi így, de Amarisa szereti ezt a gondoskodó, kedves hangot. Másnak nem is engedné, hogy becézgesse, ez csak is nevelő apja kiváltsága.*
- A betegséged napról napra egyre rosszabb. *Csendes megjegyzés, tárgyilagos és belenyugvó, meglepően érett egy kislánytól, aki ránézésre alig tűnik többnek tíz évesnél. Rynauth azonban csak mosolyog, látja lánya szemében a kimondatlan aggodalmat és félelmet, amit senki más nem venne észre a sötét ékkövekként ragyogó tekintetben.* - ha valahogy segíthetnék...!
- Nincs amint segíthetnél, Kicsi Risa. Ez a természet rendje, beszéltünk már róla, emlékszel?
*A tündér kelletlenül bólint, kezét elhúzza apja ráncos arcától. Aztán elfordul, ismét a lenn gyülekező, mágia után ácsingózó lényeket kezdi figyelni. Mennyien jönnek ide... Holott az egész nem ér semmit. Csak néhány trükk, csupa ostobaság, de arra egyik se elég, hogy megállítsa az időt, vagy ismét ifjúvá tegye azt, akinek lassan lejár az ideje.*
~Akkor meg mégis mire jó az egész?~ *gondolja Amarisa.* ~Időpocsékolás, semmi több.~
- Miért nem mész ki egy kicsit? *Rynauth hangja kedves és halk, ahogy szeretetteljesen megpaskolja Amarisa fejét, majd nyögve feláll. Hiába, az öreg csontok már nem úgy bírják a hosszú lépcsőmászást, mint ifjú korában.* - Egész nap csak itt benn bujkálsz, holott kinn minden tavaszi díszbe öltözött! Menj! Nézz szét egy kicsit. *A férfi hangja cinkos, játékos, ahogy ismét megsimogatja a felé forduló kislány haját.* - Hozz nekem egy szép virágot, rendben?
*Amarisa csak bólint, s bár nem sok kedve van, mégis feláll, kezét nyújtja nevelőapjának, hogy lesegítse a lápcsőn. Hiszen a férfi nyilván csak azért jött fel ide, hogy őt megkeresse és kicsábítsa a szabadba egy kis időre. Rynauth azonban megrázza a fejét, hogy jelezze, kicsit még fenn marad a karzaton, így Amarisa végül magában indul el lefelé.*
- Hát itt vagy, Kicsi Risa. Már mindenütt kerestelek.
*Amarisa azonnal felpattan a mellvért mögül, ahol addig kuporgott és nevelő apjához siet, a férfi oldalához simulva segít neki az egyik faragott, nehéz fapadhoz lépve leülni. Rynauth reszelős sóhajjal nyújtja ki lábait, a kislány pedig mellé telepedik, két karját a korlátra fektetve néz le a mélybe, s tudja, még ha valaki fel is nézne, nem láthatja őt, elrejtik a templom magas kupolája alatt gyülekező árnyak.
Ezért szereti ezt a nyugodt, békés zugot. Innen mindent láthat, anélkül, hogy őt illetéktelenek megpillanthatnák.
Rynauth köhögése azonban elrontja leskelődését, odavonja figyelmét. Az ébenfekete szemek megtelnek aggodalommal, ahogy a férfi felé nyúl, aprócska ujjai végig futnak a ráncokkal barázdált arcon, kérdőn nézve a kortól homályos szemekbe. Szólni azonban nem szól semmit, Rynauth pedig megnyugtatóan fejére teszi egyik hatalmas, időtől reszkető kezét.*
- Ne félj, Kicsi Risa, nem megyek még el. *magyarázza kedves, gyöngéd hangon, megcirógatva lánya haját. Csak ő becézi így, de Amarisa szereti ezt a gondoskodó, kedves hangot. Másnak nem is engedné, hogy becézgesse, ez csak is nevelő apja kiváltsága.*
- A betegséged napról napra egyre rosszabb. *Csendes megjegyzés, tárgyilagos és belenyugvó, meglepően érett egy kislánytól, aki ránézésre alig tűnik többnek tíz évesnél. Rynauth azonban csak mosolyog, látja lánya szemében a kimondatlan aggodalmat és félelmet, amit senki más nem venne észre a sötét ékkövekként ragyogó tekintetben.* - ha valahogy segíthetnék...!
- Nincs amint segíthetnél, Kicsi Risa. Ez a természet rendje, beszéltünk már róla, emlékszel?
*A tündér kelletlenül bólint, kezét elhúzza apja ráncos arcától. Aztán elfordul, ismét a lenn gyülekező, mágia után ácsingózó lényeket kezdi figyelni. Mennyien jönnek ide... Holott az egész nem ér semmit. Csak néhány trükk, csupa ostobaság, de arra egyik se elég, hogy megállítsa az időt, vagy ismét ifjúvá tegye azt, akinek lassan lejár az ideje.*
~Akkor meg mégis mire jó az egész?~ *gondolja Amarisa.* ~Időpocsékolás, semmi több.~
- Miért nem mész ki egy kicsit? *Rynauth hangja kedves és halk, ahogy szeretetteljesen megpaskolja Amarisa fejét, majd nyögve feláll. Hiába, az öreg csontok már nem úgy bírják a hosszú lépcsőmászást, mint ifjú korában.* - Egész nap csak itt benn bujkálsz, holott kinn minden tavaszi díszbe öltözött! Menj! Nézz szét egy kicsit. *A férfi hangja cinkos, játékos, ahogy ismét megsimogatja a felé forduló kislány haját.* - Hozz nekem egy szép virágot, rendben?
*Amarisa csak bólint, s bár nem sok kedve van, mégis feláll, kezét nyújtja nevelőapjának, hogy lesegítse a lápcsőn. Hiszen a férfi nyilván csak azért jött fel ide, hogy őt megkeresse és kicsábítsa a szabadba egy kis időre. Rynauth azonban megrázza a fejét, hogy jelezze, kicsit még fenn marad a karzaton, így Amarisa végül magában indul el lefelé.*
1257. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-10-21 21:27:27
Üzenet elküldve: 2012-10-21 21:27:27
Rang: Játékos
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Szelíd
*Eltartott egy kis ideig, amíg megtalálta a templomot, de sebaj. Egyrészt nem sietett, másrészt pedig világot látni és várost nézni mindig jó móka. Így történhetett, hogy Skryllae kis felderítőútját a főtéren kezdte, majd tett egy rövid sétát a Szegénynegyeden át, onnan előbb a Piactér felé kanyarodott, hogy szerezzen némi friss gyümölcsöt, sajtot és két még meleg cipót. A piacról a Gazdagnegyedbe tévedt, ahol is egy árnyékos padocskán megreggelizett, majd a morzsákkal megetette a galambokat is. Végül három almát elosztogatott a közelben játszó kisgyerekek között, ő pedig ismét útra kelt. A Templomkert láttán elégedetten biccentett. Jó helyen jár. Beljebb kerül, majd a lábát megtörölve belépett a Templomba.*
*Mint azt a piacon megtudta, a templom szó kissé megtévesztő, hiszen itt inkább mágiát lehet tanulni... de ha közben az az ember az elmélyülés és a gondolkodás nemes tudományát is gyakorolhatja, akkor bizony helyénvaló a megnevezés. ~ Templom minden hely, ahol el lehet mélyülni, ahol közelebb lehet kerülni az égiekhez és önmagunkhoz. Nem az számít, hogy fényes-e vagy árnyékos, kőből emelték-e vagy nem, négy fal határolja-e vagy csak az erdő maga... templom az, amire templomként gondolunk. ~ Gondolja, miközben belépve némán biccent a jelenlevőknek, és lassan körbejár. Szemrevételezi a falakat és a faragásokat, az oszlopokat és a szobrokat, a padokat és az oltár mellől kétfelé nyíló ajtókat... végezetül pedig az oltárt. Miután mindent megnézett, a bejárat közelében leül az egyik padba, és némán megkezdi az ébredés elmei-szellemi gyakorlatait.*
*Mint azt a piacon megtudta, a templom szó kissé megtévesztő, hiszen itt inkább mágiát lehet tanulni... de ha közben az az ember az elmélyülés és a gondolkodás nemes tudományát is gyakorolhatja, akkor bizony helyénvaló a megnevezés. ~ Templom minden hely, ahol el lehet mélyülni, ahol közelebb lehet kerülni az égiekhez és önmagunkhoz. Nem az számít, hogy fényes-e vagy árnyékos, kőből emelték-e vagy nem, négy fal határolja-e vagy csak az erdő maga... templom az, amire templomként gondolunk. ~ Gondolja, miközben belépve némán biccent a jelenlevőknek, és lassan körbejár. Szemrevételezi a falakat és a faragásokat, az oszlopokat és a szobrokat, a padokat és az oltár mellől kétfelé nyíló ajtókat... végezetül pedig az oltárt. Miután mindent megnézett, a bejárat közelében leül az egyik padba, és némán megkezdi az ébredés elmei-szellemi gyakorlatait.*
1256. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-10-20 11:29:26
Üzenet elküldve: 2012-10-20 11:29:26
Rang: Játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
*Mordon a temetőből lassú léptekkel a templomba lép, amit belülről alaposan szemügyre vesz. A templombot oly erősen hatja át az alázat és áhítat a felsőbb erők iránt, hogy az még akkor is érezhető, mikor levegőt vesz az ember. Hősünknek kedvére való a templom ezen szerény és csendes mivolta, hisz ez a hely olyan csendes és békés. Itt mindenki meglelheti maga számára a belső békét.*
A hozzászólás írója (Mordon Ismur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.10.20 11:33:52
A hozzászólás írója (Mordon Ismur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.10.20 11:33:52
1255. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-10-17 16:11:55
Üzenet elküldve: 2012-10-17 16:11:55
Rang: Játékos
IC üzenetek: 192
OOC üzenetek: 272
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 192
OOC üzenetek: 272
Játékstílus: Szelíd
//Az Alrishul ok tündöklése vagy //
* Az elf ösztöneinek segítségével az árnyra támad s íjával annak arcát találja el. Az árny hírtelen hangosan fájdalom telien kiált fel mire az elf érdeklődő tekintettel figyeli az árny szenvedését. Szemei kikerekednek mikor az árny a sötét elf íját magába olvasztja s látszólag semmi kár nem esett rajta. "Csak annyit értem el vele, hogy megtörtem a támadását!? Az nyilam hasonló mágiából vagy anyagból lenne mint maga a lény?" mereng miközben szemöldökét összébb ráncolja. A környezetében történő események teljesen kikerülik figyelmét, hisz egy élet halál harc közepén tart ahol ő áll vesztésre. Különös érzés marcangolja, mintha sötétebbik fele nemtetszése akarna új alakot ölteni, hogy lenőző szemekkel nézhessen rá. "talán én is képes lennék a hasonló mozgásokra mint ezek?" mereng ahogy egyre erősebben mardossa ezen érzés s visszaemlékszik mikor találkozott önmagával. Szemeit az felé tartó árnyra szegezi íját köpenyébe süllyeszti egy könnyedmozdulattal, hiszen most hasznát nem tudja venni majd lassan hátrálva karja kerül előtérbe melyen az oltár nyújtotta csekély fény csillan meg egy pillanatra. Nagy levegőt véve határozza el magát s ugrik a sötétség nyújtotta árnyék homályába, remélve, hogy hasonló harcmodort tud képviselni mint előtte álló ellenfele. Ha sikerrel jár megpróbál a lény mögé kerülni s kardjával lesújtani rá. *
A hozzászólás írója (Akki Kamihira) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.10.17 16:12:39
* Az elf ösztöneinek segítségével az árnyra támad s íjával annak arcát találja el. Az árny hírtelen hangosan fájdalom telien kiált fel mire az elf érdeklődő tekintettel figyeli az árny szenvedését. Szemei kikerekednek mikor az árny a sötét elf íját magába olvasztja s látszólag semmi kár nem esett rajta. "Csak annyit értem el vele, hogy megtörtem a támadását!? Az nyilam hasonló mágiából vagy anyagból lenne mint maga a lény?" mereng miközben szemöldökét összébb ráncolja. A környezetében történő események teljesen kikerülik figyelmét, hisz egy élet halál harc közepén tart ahol ő áll vesztésre. Különös érzés marcangolja, mintha sötétebbik fele nemtetszése akarna új alakot ölteni, hogy lenőző szemekkel nézhessen rá. "talán én is képes lennék a hasonló mozgásokra mint ezek?" mereng ahogy egyre erősebben mardossa ezen érzés s visszaemlékszik mikor találkozott önmagával. Szemeit az felé tartó árnyra szegezi íját köpenyébe süllyeszti egy könnyedmozdulattal, hiszen most hasznát nem tudja venni majd lassan hátrálva karja kerül előtérbe melyen az oltár nyújtotta csekély fény csillan meg egy pillanatra. Nagy levegőt véve határozza el magát s ugrik a sötétség nyújtotta árnyék homályába, remélve, hogy hasonló harcmodort tud képviselni mint előtte álló ellenfele. Ha sikerrel jár megpróbál a lény mögé kerülni s kardjával lesújtani rá. *
A hozzászólás írója (Akki Kamihira) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.10.17 16:12:39
1254. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-10-16 20:29:14
Üzenet elküldve: 2012-10-16 20:29:14
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 153
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 153
Játékstílus: Szelíd
//A CSaló//
*Andreasel teste, vagyis az, ami egyszer az volt, halk sercegésbe kezd, majd lángok martaléka lesz. A fény és a füst játéka mindaz, ami megmarad az éjfélelf mágusból. Lassan elszáll minden, hogy a gazdagnegyedben öltsön testet. A papok riadtan libbenek szét az oltár körül. Úgy tűnik a hatalmas mana hullámok és a felébredő mágus hatalma már túl sok volt nekik. A közeledő lidérc is eltűnt, a csuhások pedig értetlenkedve bámulnak csak maguk elé. Az egykor oly kísérteties suttogás eltűnik, a fény elhalványul. A terem lassan elhalkul, csak a fáklyák fénye marad, és Elwyrien. A könyörtelen drow, aki megölte szerelmét. Vajon jót tett ezzel, vagy épphogy Arthenior vesztét hozta el? Egy dolog biztos csak: A gyilkos visszatért.*
*Andreasel teste, vagyis az, ami egyszer az volt, halk sercegésbe kezd, majd lángok martaléka lesz. A fény és a füst játéka mindaz, ami megmarad az éjfélelf mágusból. Lassan elszáll minden, hogy a gazdagnegyedben öltsön testet. A papok riadtan libbenek szét az oltár körül. Úgy tűnik a hatalmas mana hullámok és a felébredő mágus hatalma már túl sok volt nekik. A közeledő lidérc is eltűnt, a csuhások pedig értetlenkedve bámulnak csak maguk elé. Az egykor oly kísérteties suttogás eltűnik, a fény elhalványul. A terem lassan elhalkul, csak a fáklyák fénye marad, és Elwyrien. A könyörtelen drow, aki megölte szerelmét. Vajon jót tett ezzel, vagy épphogy Arthenior vesztét hozta el? Egy dolog biztos csak: A gyilkos visszatért.*
1253. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-10-16 08:50:22
Üzenet elküldve: 2012-10-16 08:50:22
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 228
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 228
Játékstílus: Szelíd
//A CSaló//
*Az éjnő várja a választ ami meg is érkezik Andreaseltől. Te légy szerető gyilkosom... Elwy még meg fel fogja a szavakat, mikor már érzi a rántást a karján s meglepettségében tenni sem tud ellene. A penge markolatig szalad a férfiba, az elf nő pedig, bár tisztában van vele hogy az iménti cselekedettel minden jogát elvesztette erre, magához öleli Andreaselt, míg annak teste végül el nem ernyed. Sőt még tovább, szavak nélkül áll ott mint önmaga szobra, egy ősi példabeszéd jellegét utánozván. Arca akár a kő, az érzelmek mind elköltöztek onnan, s hogy valaha is rendelkezett ilyenekkel, csupán az arcán legördülő könnycsepp jelzi. Vége van hát. Elengedi a markolatot, s gyengéden fekteti le Andreaselt.*
-Nahreem asul de mordaenn...*suttogja. A halál nem a vég... ismétli a férfi szavait, s a tőrt kihúzza testéből.
Újra a gyilkos. Épp most ölte meg az érzelmeinek minden utolsó maradékát képviselő lényt. Nincs visszaút, több már nincs... A vért letörli a pengéről, becsúsztatja a tokba, s arca elé húzza a maszkját, fejébe pedig a csuklyát. "Hiányoztam, kedves...?" hall egy régi ismerőst fejében.
A maszk alatt ajkai gyilkos vigyorra húzódnak...*
*Az éjnő várja a választ ami meg is érkezik Andreaseltől. Te légy szerető gyilkosom... Elwy még meg fel fogja a szavakat, mikor már érzi a rántást a karján s meglepettségében tenni sem tud ellene. A penge markolatig szalad a férfiba, az elf nő pedig, bár tisztában van vele hogy az iménti cselekedettel minden jogát elvesztette erre, magához öleli Andreaselt, míg annak teste végül el nem ernyed. Sőt még tovább, szavak nélkül áll ott mint önmaga szobra, egy ősi példabeszéd jellegét utánozván. Arca akár a kő, az érzelmek mind elköltöztek onnan, s hogy valaha is rendelkezett ilyenekkel, csupán az arcán legördülő könnycsepp jelzi. Vége van hát. Elengedi a markolatot, s gyengéden fekteti le Andreaselt.*
-Nahreem asul de mordaenn...*suttogja. A halál nem a vég... ismétli a férfi szavait, s a tőrt kihúzza testéből.
Újra a gyilkos. Épp most ölte meg az érzelmeinek minden utolsó maradékát képviselő lényt. Nincs visszaút, több már nincs... A vért letörli a pengéről, becsúsztatja a tokba, s arca elé húzza a maszkját, fejébe pedig a csuklyát. "Hiányoztam, kedves...?" hall egy régi ismerőst fejében.
A maszk alatt ajkai gyilkos vigyorra húzódnak...*
1252. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-10-15 14:12:09
Üzenet elküldve: 2012-10-15 14:12:09
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 261
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 261
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Vakmerő
//A Csaló//
*Andreasel belenéz azokba a örökké vágyott csillogó szemekbe. Megfogja a lány kezét, megszorítja...*
-Emlékszel? ...tuelle eny muerta... ~Te légy szerető gyilkosom...~
*Andreasel minden erejét beleadja, hogy szellemileg tiszta maradjon.*
- Ez még nem a vég, csak egy újabb kezdet...
*Fejét Elwyrien álla alá simítja és ránt egyet a karon. Penge és vér végül összeér. Lassan, a fájdalmat szerelme lángja mögé taszítva alszik az éjelf nő karjaiba.*
*A gazdagnegyed épületében a vér testé válik, meztelen férfi áll a széttört agyagedények között. ~ Megtetted végül, most majd elhiheted, hogy bízhattál volna bennem. Megnyitom az utadat az új élet felé barátom! ~ Varázslatot mormol Andymor aztán, ha kell harcos, ha kell békés úton kisétál a halott obszidián mágus házából. Felkutatja azt a gyönyörű zöld szempárt és méhében nyugvó közös magzatait.*
A varázsló egy Védőkerubi idézése nevű varázslatot varázsolt, melynek hatására egy ezüstös fényű kardot hordozó szellemalak jelenik meg és siet a varázsló segítségére. A kerubi NJK-nak számít nem szolga, és nem lehet utasítani. Megsegíti a veszélybe került varázshasználót, de nem öl parancsra, és alapvetően jó és könyörületes. Ha a közvetlen veszély elmúlt a szellem mindenképp eltávozik. Hatása maximum 3 körig tart.
*Andreasel belenéz azokba a örökké vágyott csillogó szemekbe. Megfogja a lány kezét, megszorítja...*
-Emlékszel? ...tuelle eny muerta... ~Te légy szerető gyilkosom...~
*Andreasel minden erejét beleadja, hogy szellemileg tiszta maradjon.*
- Ez még nem a vég, csak egy újabb kezdet...
*Fejét Elwyrien álla alá simítja és ránt egyet a karon. Penge és vér végül összeér. Lassan, a fájdalmat szerelme lángja mögé taszítva alszik az éjelf nő karjaiba.*
*A gazdagnegyed épületében a vér testé válik, meztelen férfi áll a széttört agyagedények között. ~ Megtetted végül, most majd elhiheted, hogy bízhattál volna bennem. Megnyitom az utadat az új élet felé barátom! ~ Varázslatot mormol Andymor aztán, ha kell harcos, ha kell békés úton kisétál a halott obszidián mágus házából. Felkutatja azt a gyönyörű zöld szempárt és méhében nyugvó közös magzatait.*
A varázsló egy Védőkerubi idézése nevű varázslatot varázsolt, melynek hatására egy ezüstös fényű kardot hordozó szellemalak jelenik meg és siet a varázsló segítségére. A kerubi NJK-nak számít nem szolga, és nem lehet utasítani. Megsegíti a veszélybe került varázshasználót, de nem öl parancsra, és alapvetően jó és könyörületes. Ha a közvetlen veszély elmúlt a szellem mindenképp eltávozik. Hatása maximum 3 körig tart.
1251. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-10-12 23:07:00
Üzenet elküldve: 2012-10-12 23:07:00
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
* Elmosolyodik a megjegyzésre. Tényleg kénytelen lesz megoldani a problémát, sőt ha jobban belegondolunk talán Ewa is ideje volna valami kényelmesebb szállás után nézzen hétvégére. Jó itt aludni a közelben, barátságosak az emberek de mégsem olyan mint egy kis szoba ami csak az övé lehet egy fogadóban. Ma még nem, most nem vág neki az útnak. Még várja az öreg házaspár kiknél megszállt de holnap talán tényleg visszanéz a fogadóba, hogy lássa mi a helyzet a csapattal kikkel a múlt hétvégén összefutott.*
* A vándorlást hiába dicséri Alvost. Ewa nem képes belátni mi a jó abban ha "hátamon a zsákom" típusú életet él valaki. Kimondhatatlanul szereti az erdőket és a mezőket és hasonlóképen a kis falut honnan származik na meg a családját de azt nem mondaná, hogy egyik erdő olyan mint a másik és egyik falu mint a másik, sőt. Olyan mint az övéké csakis egy van egész Lanawinen mert ott élnek a szülei és barátai. Elhagyta falucskát, hogy pár nap járóföldnyire jöjjön el leghűségesebb társával Hókával de ennél messzebb nem akar menni, legalábbis nem örökre. Kíváncsi ő is mi van a nagy folyón túl de csak azzal a kikötéssel, hogy minden egyes kaland után visszatérhet és elmesélheti szüleinek a látottakat.*
* Szemei csodálkozóan kitágulnak amikor azt hallja, hogy nincs senki aki helyhez, városhoz kötné. Neki sincs még senki aki kimondottan a városhoz kötné de azért a saját pár hónappal ezelőtti lázadása azért nem számolható a férfi 25 éves kóborlásához.*
- Pedig az jó érzés ha vár valaki. *mosolyog kedvesen Alvostra.
- Igen, talán. Biztosan. *mondja végül határozottan majd felemelkedik a férfi készülődését látva.
- Elkísérlek egy darabon. Talán majd holnap találkozunk a Pegazusban. *mondja barátságosan.*
- Délelőtt minden képen be szeretnék nézni egy forró fürdőre. *teszi hozzá az okot amit elf létére már igen csak hiányol, talán csak egy tavat és egy kies vízesést volna képes jobb kedvel fogadni. Rég volt már mikor utoljára az erdőben járt. Kezd erőt venni rajta a honvágy és mintha nem is annyira az elfek hiányoznának neki mint inkább a természet lágy ölelése.*
* Még utoljára körbe néz a templomban, hogy mindent rendben hagyott-e. Még magára teríti a vékony kabátkáját majd indulásra készen vár. Nem sokáig tart Alvostal, épp csak a ház kapujáig ahol búcsút int és besiet a biztonságos melegbe.*
* A vándorlást hiába dicséri Alvost. Ewa nem képes belátni mi a jó abban ha "hátamon a zsákom" típusú életet él valaki. Kimondhatatlanul szereti az erdőket és a mezőket és hasonlóképen a kis falut honnan származik na meg a családját de azt nem mondaná, hogy egyik erdő olyan mint a másik és egyik falu mint a másik, sőt. Olyan mint az övéké csakis egy van egész Lanawinen mert ott élnek a szülei és barátai. Elhagyta falucskát, hogy pár nap járóföldnyire jöjjön el leghűségesebb társával Hókával de ennél messzebb nem akar menni, legalábbis nem örökre. Kíváncsi ő is mi van a nagy folyón túl de csak azzal a kikötéssel, hogy minden egyes kaland után visszatérhet és elmesélheti szüleinek a látottakat.*
* Szemei csodálkozóan kitágulnak amikor azt hallja, hogy nincs senki aki helyhez, városhoz kötné. Neki sincs még senki aki kimondottan a városhoz kötné de azért a saját pár hónappal ezelőtti lázadása azért nem számolható a férfi 25 éves kóborlásához.*
- Pedig az jó érzés ha vár valaki. *mosolyog kedvesen Alvostra.
- Igen, talán. Biztosan. *mondja végül határozottan majd felemelkedik a férfi készülődését látva.
- Elkísérlek egy darabon. Talán majd holnap találkozunk a Pegazusban. *mondja barátságosan.*
- Délelőtt minden képen be szeretnék nézni egy forró fürdőre. *teszi hozzá az okot amit elf létére már igen csak hiányol, talán csak egy tavat és egy kies vízesést volna képes jobb kedvel fogadni. Rég volt már mikor utoljára az erdőben járt. Kezd erőt venni rajta a honvágy és mintha nem is annyira az elfek hiányoznának neki mint inkább a természet lágy ölelése.*
* Még utoljára körbe néz a templomban, hogy mindent rendben hagyott-e. Még magára teríti a vékony kabátkáját majd indulásra készen vár. Nem sokáig tart Alvostal, épp csak a ház kapujáig ahol búcsút int és besiet a biztonságos melegbe.*
1250. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-10-12 22:37:22
Üzenet elküldve: 2012-10-12 22:37:22
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Szelíd
*Alvost kifejezetten megkönnyebbül, látván, hogy a lány kezdeti zavara szép lassan elpárolog. Ez újabb mosolyt csal az arcára, pedig a többnyire mogorva vándor amúgy nem kifejezetten az a mókás fajta.*
- Akkor itt sem mások a szokások, mint máshol. De majd megoldom.
*Reflektál a lány szálláshellyel kapcsolatos mondandójára egy kissé fanyarabb vigyorral az arcán a férfi, de nem panaszkodik, amiért vissza kell majd mennie a fogadóhoz. Nem az a fajta aki minden kis apróságot szóvá tenne.*
- Igen, egészen azóta, hogy elértem a felnőtt kort és útnak indulhattam otthonról.
*Mondja ki a számára oly' furcsa "otthon" szót, mely szinte teljesen jelentését vesztette az elmúlt évek bolyongásai során.*
- Igazából is-is. Nagyon szeretek vándorolni, új dolgokat és embereket... akarom mondani elfeket megismerni.
*Kacsint a leányzóra a fél-elf.*
- De ezen felül persze nagyon szeretek utazni is és világot látni. Talán ez az ami első sorban mozgat. A felfedezés, a megismerés öröme.
*Mosolyog maga elé révedve egy lélegzetvételnyi ideig, majd ismét Ewangelre koncentrálja minden figyelmét.*
- És hát igen... még nem volt senki vagy semmi aki vagy ami egy adott helyhez kötött volna huzamosabb ideig.
*Ismét csak ellágyul a férfi szíve amint nézi a hajával bájosan játszadozó ifjú lányt és kedvesen mosolyogva bólogat az elf szavaira, amint az az eddigi életét szummázza röviden.*
- És végül mágus leszel...
*Fejezi be a lány helyett a történetet, rákacsintva egyet, majd nézi, ahogyan a felcsavart hajzuhatag finoman omolva a gömbölyded vállakra kibomlik.
Szinte már a nyelve hegyén van, hogy egy apró bókkal kedveskedvén megjegyezze, mennyire is csinosnak találja az újonnan megismert fiatal lányt, de hamar észbe kap. Kinézve a templom ablakán látja, hogy odakint már teljes a sötétség, leszállt az éj.*
- De most már nekem sajnos muszáj indulnom, ha még ma ágyban akarok aludni.
*Mondja a fél-elf miközben elkezd feltápászkodni ültő helyéből..*
A hozzászólás írója (Alvost Prohem) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.10.12 22:55:52
- Akkor itt sem mások a szokások, mint máshol. De majd megoldom.
*Reflektál a lány szálláshellyel kapcsolatos mondandójára egy kissé fanyarabb vigyorral az arcán a férfi, de nem panaszkodik, amiért vissza kell majd mennie a fogadóhoz. Nem az a fajta aki minden kis apróságot szóvá tenne.*
- Igen, egészen azóta, hogy elértem a felnőtt kort és útnak indulhattam otthonról.
*Mondja ki a számára oly' furcsa "otthon" szót, mely szinte teljesen jelentését vesztette az elmúlt évek bolyongásai során.*
- Igazából is-is. Nagyon szeretek vándorolni, új dolgokat és embereket... akarom mondani elfeket megismerni.
*Kacsint a leányzóra a fél-elf.*
- De ezen felül persze nagyon szeretek utazni is és világot látni. Talán ez az ami első sorban mozgat. A felfedezés, a megismerés öröme.
*Mosolyog maga elé révedve egy lélegzetvételnyi ideig, majd ismét Ewangelre koncentrálja minden figyelmét.*
- És hát igen... még nem volt senki vagy semmi aki vagy ami egy adott helyhez kötött volna huzamosabb ideig.
*Ismét csak ellágyul a férfi szíve amint nézi a hajával bájosan játszadozó ifjú lányt és kedvesen mosolyogva bólogat az elf szavaira, amint az az eddigi életét szummázza röviden.*
- És végül mágus leszel...
*Fejezi be a lány helyett a történetet, rákacsintva egyet, majd nézi, ahogyan a felcsavart hajzuhatag finoman omolva a gömbölyded vállakra kibomlik.
Szinte már a nyelve hegyén van, hogy egy apró bókkal kedveskedvén megjegyezze, mennyire is csinosnak találja az újonnan megismert fiatal lányt, de hamar észbe kap. Kinézve a templom ablakán látja, hogy odakint már teljes a sötétség, leszállt az éj.*
- De most már nekem sajnos muszáj indulnom, ha még ma ágyban akarok aludni.
*Mondja a fél-elf miközben elkezd feltápászkodni ültő helyéből..*
A hozzászólás írója (Alvost Prohem) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.10.12 22:55:52
1249. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-10-12 22:19:05
Üzenet elküldve: 2012-10-12 22:19:05
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
*Miként az ismeretlenekből ismerősök lesznek pontosan úgy tűnik el az elf zavara is. Érdeklődve hallgatja Alvost rövidke élettörténetét majd a kovács ismételt megemlítésénél elmosolyodik:
- Akkor te is tanulni jöttél. A városnak elég híres kovácsa van és nem is oly messze miként a fogadó.
* Természetesen hiába van közel a kovács ha a szállást még mindig nem oldották meg.*
- Nem tudom, ha van pénzed akkor szállást is kapsz. Nem középen, a legnagyobb kúriákban de a határ menti házakban már igen. Gond inkább az idővel lesz. Már sötétedik. Szállást sem éjszaka kell keresni, ilyenkor már ténylegesen csak a fogadó lát szívesen. *mondja majd elgondolkodva elmosolyodik.
- Olyan rég óta úton vagy? *néz csodálkozó szemekkel a férfira. Valahogy számára szinte lehetetlennek tűnik, hogy több tíz éven keresztűl csak bolyongjon Lanawin városaiban. *
- És miért nem telepedtél le sehol? Ennyire szeretsz utazgatni vagy csak nem kötött egyik városhoz sem semmi lényeges?
* A lényeges alatt természetesen családot, barátokat ért hisz a vándor maga mögött hagy mindent. A jót és a rosszat is egyaránt.*
* Szemeit kutatón mélyeszti Alvost szemeibe az újabb kérdés hatására. Fejét bájosan kissé oldalra biccenti minek hatására mézszőke tincsei előre hullnak. Ewa szórakozottan kezdi el csavargatni hajszálait és mesél pár szót magáról.
- Nem vagyok városbeli de az egyik közeli elf faluban születtem. Szüleimmel sokszor jártam már Arthenior kavargó utcáin. Eleinte csak évente párszor a nagyobb vásárokra jöttünk be majd egyre többször vágytam az itt megszerezhető tudásra végül pedig , pár hónapja végleg ideköltöztem.* mondja miközben vastag hajfonatot csinál magának szinte öntudatlanul. Most ha elengedi a haját biztosan elkezd majd visszabomlani kanyargós táncot járva.*
- Akkor te is tanulni jöttél. A városnak elég híres kovácsa van és nem is oly messze miként a fogadó.
* Természetesen hiába van közel a kovács ha a szállást még mindig nem oldották meg.*
- Nem tudom, ha van pénzed akkor szállást is kapsz. Nem középen, a legnagyobb kúriákban de a határ menti házakban már igen. Gond inkább az idővel lesz. Már sötétedik. Szállást sem éjszaka kell keresni, ilyenkor már ténylegesen csak a fogadó lát szívesen. *mondja majd elgondolkodva elmosolyodik.
- Olyan rég óta úton vagy? *néz csodálkozó szemekkel a férfira. Valahogy számára szinte lehetetlennek tűnik, hogy több tíz éven keresztűl csak bolyongjon Lanawin városaiban. *
- És miért nem telepedtél le sehol? Ennyire szeretsz utazgatni vagy csak nem kötött egyik városhoz sem semmi lényeges?
* A lényeges alatt természetesen családot, barátokat ért hisz a vándor maga mögött hagy mindent. A jót és a rosszat is egyaránt.*
* Szemeit kutatón mélyeszti Alvost szemeibe az újabb kérdés hatására. Fejét bájosan kissé oldalra biccenti minek hatására mézszőke tincsei előre hullnak. Ewa szórakozottan kezdi el csavargatni hajszálait és mesél pár szót magáról.
- Nem vagyok városbeli de az egyik közeli elf faluban születtem. Szüleimmel sokszor jártam már Arthenior kavargó utcáin. Eleinte csak évente párszor a nagyobb vásárokra jöttünk be majd egyre többször vágytam az itt megszerezhető tudásra végül pedig , pár hónapja végleg ideköltöztem.* mondja miközben vastag hajfonatot csinál magának szinte öntudatlanul. Most ha elengedi a haját biztosan elkezd majd visszabomlani kanyargós táncot járva.*
1248. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-10-12 21:52:07
Üzenet elküldve: 2012-10-12 21:52:07
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Szelíd
*Mosolyogva és töretlen figyelemmel hallgatja Ewangel mondandóját, s továbbra sem veszi le egy percre sem a tekintetét a lányról. Persze próbál ő nem erőszakosan közeledni, sőt, amennyire az tőle, mint férfitól telik, nem is vágyakozva mustrálja az amúgy arra érdemes testet, inkább ez csak afféle gyönyörködés abban, amit a természet olyan ügyesen megalkotott. Ettől függetlenül ő is látja, hogy sikerült zavarba hoznia a lányt, így hát megpróbálja kissé visszafogni magát.
Arra, hogy tegeződjenek, csak némán bólint, tekintetét továbbra is a másikéba fúrva.*
- A fenébe... akkor hosszú séta vár rám. Nem hinném, hogy bárhol is szívesen látnának a Gazdagnegyedben egy magamfajta rongyos vándort.
*Mutat végig magán a férfi, aki egyébként ahhoz képest, hogy milyen hosszú utat tett meg, mennyi viszontagsággal, még így is meglehetősen kulturáltan néz ki.
Szélesen elvigyorodik az ifjú hölgyemény zavarán, majd egy megnyugtató, barátságos mosolyt küld felé.*
- Nagyon, nagyon messziről jöttem... egy kis faluból északon. De annak már van vagy 25 éve. Sokat utazom, és most valahogyan ide vetett a sors. Amint mondtam, kovács vagyok, és szeretném minél jobban képezni magam és tökéletesíteni a mesterségemet.
*Meséli, miközben néha-néha (látva a lány zavarát) azért néha megszakítja a folytonos szemkontaktust, még ha az nehezére is esik, lévén hogy nagyon vonzónak találja a fiatal elf lányt.*
- És téged mi szél hozott erre, kedves Ewangel? Vagy talán idevalósi vagy?
*Folytatja az ismerkedést a férfi.*
A hozzászólás írója (Alvost Prohem) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.10.12 21:57:54
Arra, hogy tegeződjenek, csak némán bólint, tekintetét továbbra is a másikéba fúrva.*
- A fenébe... akkor hosszú séta vár rám. Nem hinném, hogy bárhol is szívesen látnának a Gazdagnegyedben egy magamfajta rongyos vándort.
*Mutat végig magán a férfi, aki egyébként ahhoz képest, hogy milyen hosszú utat tett meg, mennyi viszontagsággal, még így is meglehetősen kulturáltan néz ki.
Szélesen elvigyorodik az ifjú hölgyemény zavarán, majd egy megnyugtató, barátságos mosolyt küld felé.*
- Nagyon, nagyon messziről jöttem... egy kis faluból északon. De annak már van vagy 25 éve. Sokat utazom, és most valahogyan ide vetett a sors. Amint mondtam, kovács vagyok, és szeretném minél jobban képezni magam és tökéletesíteni a mesterségemet.
*Meséli, miközben néha-néha (látva a lány zavarát) azért néha megszakítja a folytonos szemkontaktust, még ha az nehezére is esik, lévén hogy nagyon vonzónak találja a fiatal elf lányt.*
- És téged mi szél hozott erre, kedves Ewangel? Vagy talán idevalósi vagy?
*Folytatja az ismerkedést a férfi.*
A hozzászólás írója (Alvost Prohem) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.10.12 21:57:54
1247. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-10-12 21:38:49
Üzenet elküldve: 2012-10-12 21:38:49
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
* Az útbaigazítás kérés nem rossz indok az már biztos. Ewa ismét pislog egy laposat majd elmosolyodik. Kíváncsi arra mit kérdezhet egy a férfihoz hasonló utazó egy maga fajta fiatal nőtől. Látszik rajta, hogy sokat látott, nem most lépte át a faluja határait kevés az a tudás amivel az elf lány rendelkezik és szüksége lehet rá a férfinak.*
*A kérdés végül még sem hangzik el hanem felemelkedik a férfi és pár lépést téve a szőke elf felé bemutatkozik. Természetesen Ewa is feláll, amúgy sem a legkényelmesebb ülési lehetőség a földön az oltár előtt kuporogni és onnan beszélgetni.
- Örvendek Alvost. *mondja miközben kezét természetesen a férfi felé nyújtja majd a leheletnyi kézcsókot apró mosollyal és a saját nevével hálálja meg.*
- Ewangel Nortsan vagyok.
* A kezét finoman visszahúzza amint elengedik majd gondolkodva néz Alvostra. Ő már tudja mivel keresi a férfi a kenyerét de Ewa most mégis mit mondjon. Végül mintegy szórakozottan aprót ránt gömbölyű vállain és folytatja.*
- Többnyire nevelő nő két rosszcsont gyermek mellett. Reménybeli mágus és íjjász. *szúrja oda még cserfesen majd folytatja.
- Esetleg tegeződhetnénk, tudja úgy könnyebb beszélgetni. *mondja miközben ő maga is helyet foglal egy sorral előrébb majd a férfi felé fordul.*
* A kérdésre ismét elmosolyodik. Alvost jó messzire elhagyta már a fogadót, most vagy visszafordul vagy pedig beéri a környékbeliek vendégszeretetével.*
- A város egyetlen fogadója a főtérről nyílik. Ha vissza szeretnél menni az legalább másfél óra lesz. *mondja áttérve a tegeződésre egy apró mosoly kíséretében.*
- Én a magam részéről a Gazdagnegyed határában egy vendégszerető házigazdánál szálltam meg tíz aranyért. Igazán kedves emberek, még vacsorával is várnak néha.* mondja majd zavartan pislog párat az állandó szemezés miatt. Végül szégyenlősen el is fordul pár röpke másodpercre, hogy bőszen szemügyre vegye a közeli szobrok megmunkálását. Végül természetesen visszafordul, oldalra nézve nem lehet beszélgetni.
- Igen, meditálok. Mostanában minden este időt szakítok rá. Reggel az úrficskákkal sétálok a parkban. *zavarba jön. Most ez úgy hangzott mintha egy ledér nőszemély volna pedig egyáltalában nem.*
- Pontosabban a kisasszonyt és az úrfit viszem ki levegőzni, majd tanulok velük. Délután viszont szabad vagyok. *magyarázza ki a mondottakat sietve mintha fontos lenne a számára mit gondol róla a fél-elf.*
- Te honnan érkeztél, hogy nem ismered még Arthenior városát. *kérdi kíváncsian*
*A kérdés végül még sem hangzik el hanem felemelkedik a férfi és pár lépést téve a szőke elf felé bemutatkozik. Természetesen Ewa is feláll, amúgy sem a legkényelmesebb ülési lehetőség a földön az oltár előtt kuporogni és onnan beszélgetni.
- Örvendek Alvost. *mondja miközben kezét természetesen a férfi felé nyújtja majd a leheletnyi kézcsókot apró mosollyal és a saját nevével hálálja meg.*
- Ewangel Nortsan vagyok.
* A kezét finoman visszahúzza amint elengedik majd gondolkodva néz Alvostra. Ő már tudja mivel keresi a férfi a kenyerét de Ewa most mégis mit mondjon. Végül mintegy szórakozottan aprót ránt gömbölyű vállain és folytatja.*
- Többnyire nevelő nő két rosszcsont gyermek mellett. Reménybeli mágus és íjjász. *szúrja oda még cserfesen majd folytatja.
- Esetleg tegeződhetnénk, tudja úgy könnyebb beszélgetni. *mondja miközben ő maga is helyet foglal egy sorral előrébb majd a férfi felé fordul.*
* A kérdésre ismét elmosolyodik. Alvost jó messzire elhagyta már a fogadót, most vagy visszafordul vagy pedig beéri a környékbeliek vendégszeretetével.*
- A város egyetlen fogadója a főtérről nyílik. Ha vissza szeretnél menni az legalább másfél óra lesz. *mondja áttérve a tegeződésre egy apró mosoly kíséretében.*
- Én a magam részéről a Gazdagnegyed határában egy vendégszerető házigazdánál szálltam meg tíz aranyért. Igazán kedves emberek, még vacsorával is várnak néha.* mondja majd zavartan pislog párat az állandó szemezés miatt. Végül szégyenlősen el is fordul pár röpke másodpercre, hogy bőszen szemügyre vegye a közeli szobrok megmunkálását. Végül természetesen visszafordul, oldalra nézve nem lehet beszélgetni.
- Igen, meditálok. Mostanában minden este időt szakítok rá. Reggel az úrficskákkal sétálok a parkban. *zavarba jön. Most ez úgy hangzott mintha egy ledér nőszemély volna pedig egyáltalában nem.*
- Pontosabban a kisasszonyt és az úrfit viszem ki levegőzni, majd tanulok velük. Délután viszont szabad vagyok. *magyarázza ki a mondottakat sietve mintha fontos lenne a számára mit gondol róla a fél-elf.*
- Te honnan érkeztél, hogy nem ismered még Arthenior városát. *kérdi kíváncsian*
1246. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-10-12 20:51:51
Üzenet elküldve: 2012-10-12 20:51:51
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Szelíd
- Szép jó estét, drága hölgyem!
*Köszönti viszont a fiatal lányt a korban kicsit előrébb haladott férfi (habár származása alapján ez koránt sem látszik annyira), szája sarkában csintalan vigyorral. Szemei valósággal befalják Ewangel karcsú alakjának szemet gyönyörködtető látványát. Hiába, egy hosszú út után nincs is jobb mint egy gyönyörű fiatal leányzó társasága. Persze, Alvost most is, mint mindig, kellőképp udvarias és lovagias.*
- Az igazat megvallva egy kis útbaigazításra lenne szükségem...
*Felkapja maga mellől kardját és zsákját, majd megteszi a kettejüket elválasztó pár lépésnyi távolságot.*
- De mindenekelőtt hadd mutatkozzam be: Alvost Prohem, kovács és kardforgató, szolgálatára.
*Hajol meg az ifjú leányzó előtt, s ha lehetősége adatik rá, a kézcsókot sem halasztja el, de nem ám.
Viszont a magázódást sem hagyná el a hölgy engedélye nélkül, az már biztos.
- Szóval amint azt mondtam, szállást keresek éjszakára. Tudja, nagyon messziről jöttem, és igencsak fárasztó és kalandos utazás áll mögöttem.
*Dől egy percre hátra, miközben nagyot szusszan és hátralapítja jelenleg lófarokba összefogott hajának néhány szétálló tincsét. Kardját a pad oldalának dönti, zsákját pedig mellé teszi a földre.*
- Igazán lekötelezne kegyed, ha némi iránymutatással tudna szolgálni egy közeli fogadót illetőleg. Lehetőleg egy olyanra lenne szükségem, ahol nem rabolják ki az embert rögtön az első éjszaka.
*Vigyorog rá cinkosul a leányzóra, s egy percre sem veszi le tekintetét a helyes arcról, de nem ám, keresi a szemkontaktust minden percben.*
- És ha szabad kérdeznem, ön mi járatban itt ilyen késői órán? Amint láttam, éppen meditált, bár jómagam sajnos nem vagyok járatos a mágia tudományában, így javítson ki kérem, ha tévedek.
*Köszönti viszont a fiatal lányt a korban kicsit előrébb haladott férfi (habár származása alapján ez koránt sem látszik annyira), szája sarkában csintalan vigyorral. Szemei valósággal befalják Ewangel karcsú alakjának szemet gyönyörködtető látványát. Hiába, egy hosszú út után nincs is jobb mint egy gyönyörű fiatal leányzó társasága. Persze, Alvost most is, mint mindig, kellőképp udvarias és lovagias.*
- Az igazat megvallva egy kis útbaigazításra lenne szükségem...
*Felkapja maga mellől kardját és zsákját, majd megteszi a kettejüket elválasztó pár lépésnyi távolságot.*
- De mindenekelőtt hadd mutatkozzam be: Alvost Prohem, kovács és kardforgató, szolgálatára.
*Hajol meg az ifjú leányzó előtt, s ha lehetősége adatik rá, a kézcsókot sem halasztja el, de nem ám.
Viszont a magázódást sem hagyná el a hölgy engedélye nélkül, az már biztos.
- Szóval amint azt mondtam, szállást keresek éjszakára. Tudja, nagyon messziről jöttem, és igencsak fárasztó és kalandos utazás áll mögöttem.
*Dől egy percre hátra, miközben nagyot szusszan és hátralapítja jelenleg lófarokba összefogott hajának néhány szétálló tincsét. Kardját a pad oldalának dönti, zsákját pedig mellé teszi a földre.*
- Igazán lekötelezne kegyed, ha némi iránymutatással tudna szolgálni egy közeli fogadót illetőleg. Lehetőleg egy olyanra lenne szükségem, ahol nem rabolják ki az embert rögtön az első éjszaka.
*Vigyorog rá cinkosul a leányzóra, s egy percre sem veszi le tekintetét a helyes arcról, de nem ám, keresi a szemkontaktust minden percben.*
- És ha szabad kérdeznem, ön mi járatban itt ilyen késői órán? Amint láttam, éppen meditált, bár jómagam sajnos nem vagyok járatos a mágia tudományában, így javítson ki kérem, ha tévedek.
1245. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-10-12 20:35:35
Üzenet elküldve: 2012-10-12 20:35:35
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 228
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 228
Játékstílus: Szelíd
//A Csaló//
*Elwyrien a templom kövezetén térdel és árgus szemmel figyeli ami történik. Azaz a nagy semmit. A papok ügyködnek, Andreaselen látszik hogy odabent hatalmas csatát vív, de az éjelf nem segíthet neki. Csak remélni tudja, hogy a papok talán igen. Legalábbis úgy tűnnek mint akik próbálkoznak vele. Elwy gondolataiba merül és törpeng. Immár teljesen nyugodt, tudja hogy nincs hatással a dolgok menetére ezért nem is hajlandó rajta tipródni. Neki csak egy dolog számít és az a saját élete és tesi épsége. Amíg ez megvan semmi más nem fontos. Még Andreasel sem, ebben a tekintetben. Hirtelen történik valami, Andreasel kiabál, mintha felébredt volna, Elwy tüstént fel is pattan. De amit a férfi mond teljesen értelmezhetetlen számára. Ölje meg? Miért tenné? Nem teljesen mindegy ha elveszti a harcot ki keze által hal meg? Miért kéri a nőtől hogy szennyezze be a kezét?
Mindenesetre az éjelf előhúzza egyik tőrét, biztos ami biztos alapon s odalép a férfi mellé. Megragadja a kezét és lenéz rá. Jobbjában a hideg acél várakozik tisztelettudóan, megadva a pillanatnak a kellő körülményességet. Csak egy mozdulat volna. Csak ennyi kellene. Egyetlen gyors szúrás, Andreasel nem is érezne semmit, hányattatása véget érne. De nem teszi meg. Addig nem amíg a férfi egyértelművé nem teszi.*
-Nem öllek meg ha van más út is...*jelenti ki határozottan. A papokra ügyet sem vet, magasról nem érdekli immár, hogy vajon a varázslat örvényébe belekontárkodott-e, abszolúte hidegen hagyja az egész. Most csak az előtte lévő férfi következő szavai lényegesek, mert azok fogják megírni mindkettejük sorsát.*
*Elwyrien a templom kövezetén térdel és árgus szemmel figyeli ami történik. Azaz a nagy semmit. A papok ügyködnek, Andreaselen látszik hogy odabent hatalmas csatát vív, de az éjelf nem segíthet neki. Csak remélni tudja, hogy a papok talán igen. Legalábbis úgy tűnnek mint akik próbálkoznak vele. Elwy gondolataiba merül és törpeng. Immár teljesen nyugodt, tudja hogy nincs hatással a dolgok menetére ezért nem is hajlandó rajta tipródni. Neki csak egy dolog számít és az a saját élete és tesi épsége. Amíg ez megvan semmi más nem fontos. Még Andreasel sem, ebben a tekintetben. Hirtelen történik valami, Andreasel kiabál, mintha felébredt volna, Elwy tüstént fel is pattan. De amit a férfi mond teljesen értelmezhetetlen számára. Ölje meg? Miért tenné? Nem teljesen mindegy ha elveszti a harcot ki keze által hal meg? Miért kéri a nőtől hogy szennyezze be a kezét?
Mindenesetre az éjelf előhúzza egyik tőrét, biztos ami biztos alapon s odalép a férfi mellé. Megragadja a kezét és lenéz rá. Jobbjában a hideg acél várakozik tisztelettudóan, megadva a pillanatnak a kellő körülményességet. Csak egy mozdulat volna. Csak ennyi kellene. Egyetlen gyors szúrás, Andreasel nem is érezne semmit, hányattatása véget érne. De nem teszi meg. Addig nem amíg a férfi egyértelművé nem teszi.*
-Nem öllek meg ha van más út is...*jelenti ki határozottan. A papokra ügyet sem vet, magasról nem érdekli immár, hogy vajon a varázslat örvényébe belekontárkodott-e, abszolúte hidegen hagyja az egész. Most csak az előtte lévő férfi következő szavai lényegesek, mert azok fogják megírni mindkettejük sorsát.*
1244. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-10-12 20:20:14
Üzenet elküldve: 2012-10-12 20:20:14
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
* Ténylegesen bőszen tanul, sőt egyenesen fáradhatatlanul, legalábbis ő maga még nem érzi azt a mindenén eluralkodó érzést ami lassan de biztosan magához keríti. Már negyedik napja van a templomban, vagy csak a harmadik? Lassan kezd eggyé fonódni az idő. Délelőtt általában a templomkertben sertepertél, ha hagyják segít némi alamizsnáért, ha nem akkor csak nézelődik, elüti az időt majd délben ki szokott menni a Gazdagnegyed határába épült kisebb házhoz enni valamit, délután ismét meditál és vár hátha elérkezik végre az idő amikor meg lesz az az egy varázslat. Többet nem is szeretne ebben a hónapban megtanulni, van elég minek utána járjon, lebeszéltek némi közelharc oktatást is egy orkal. Ki tudja abból is mi lesz még?*
* Ismét valami motoszkálást hall a háta mögül. "Biztos, a Mester az." *gondolja és nem szán rá külön figyelmet azon kívül, hogy hegyes fülei megremegnek jelezve az érkezőnek, hogy észrevette és figyel arra mi történik körülötte, főleg a háta mögött.*
* Az idegen nem jön túl közel hanem egy nagyobbacska kört bejárva megkerüli majd leül vele szembe. Erre már muszáj kinyissa szemeit és kérdőn néz az előtte lévőre. Valahol még mindig arra számított, hogy a mester lesz az.*
* Szemei csodálkozva kerekednek el majd barátságosan elmosolyodik mintha egy hosszú álomból ébredt volna fel. Kinéz az ablakon, látja, hogy odakint lassan lemegy a nap*
- Jó estét uram. *köszönti a férfit miközben az eddig tartott lótuszülésből egy kényelmesebb pozicióba fordítja lábait, mind a két hosszú combját felhúzza maga elé és állát kérdőn helyezi térdeire.
- Mit keres itt ilyen késői órában? *kérdi érdeklődve.*
A hozzászólás írója (Ewangel Nortsan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.10.12 20:29:19
* Ismét valami motoszkálást hall a háta mögül. "Biztos, a Mester az." *gondolja és nem szán rá külön figyelmet azon kívül, hogy hegyes fülei megremegnek jelezve az érkezőnek, hogy észrevette és figyel arra mi történik körülötte, főleg a háta mögött.*
* Az idegen nem jön túl közel hanem egy nagyobbacska kört bejárva megkerüli majd leül vele szembe. Erre már muszáj kinyissa szemeit és kérdőn néz az előtte lévőre. Valahol még mindig arra számított, hogy a mester lesz az.*
* Szemei csodálkozva kerekednek el majd barátságosan elmosolyodik mintha egy hosszú álomból ébredt volna fel. Kinéz az ablakon, látja, hogy odakint lassan lemegy a nap*
- Jó estét uram. *köszönti a férfit miközben az eddig tartott lótuszülésből egy kényelmesebb pozicióba fordítja lábait, mind a két hosszú combját felhúzza maga elé és állát kérdőn helyezi térdeire.
- Mit keres itt ilyen késői órában? *kérdi érdeklődve.*
A hozzászólás írója (Ewangel Nortsan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.10.12 20:29:19
1243. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-10-12 20:00:15
Üzenet elküldve: 2012-10-12 20:00:15
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Szelíd
// Nortsan kisasszony fokozott figyelmébe //
*Már jócskán estére jár, s már csak a lemenő nap utolsó vörös sugarai nyalnak végig lágyan a Levegő Mágia Templomának falain, amint a világlátott fél-elf férfi megközelíti azt. Az épület méreteit és grandiózussága lenyűgözik, éppúgy mint a gyönyörűen kimunkált szobrok, s ahogy lépdel egyre beljebb, a mágikus energiával átitatott hűvös levegő finom zamata.
A mellkasát ért vágást már korábban fertőtlenítette és megfelelőképp bekötötte. Inget is cserélt, így a Szegénynegyedben történt dulakodásnak immáron semmi nyoma a férfin. Leszámítva persze, hogy elképzelhetetlenül fáradt az egész napos gyaloglás és a jó fél órányi izgalom és adrenalinlöket után. Maga sem tudja mi hozta ilyen állapotban éppen a mágia fő csarnokához. Eredetileg szálláshelyet keresett, de hiába kérdezett bárkit is a Gazdagnegyedben, egy ilyen slampos csavargóval senki sem állt szóba, így hát mikor a távolból meglátta a hatalmas sziklaépületet, úgy gondolta, itt csak akad legalább egy segítőkész lélek.
Így keveredett hát ide, kissé csapzottan ugyan, de még mindig egy jó kiállású harcos benyomását keltve a fél-elf, aki most éppen egy bőszen tanuló, meditáló hölgyeményre lesz figyelmes, nem messze a központi oltártól. Legszívesebben megszólítaná, de nem akarja megzavarni a munkájában, így csak leül vele szemben az egyik padra, és türelmesen vár. Közben pedig próbálja nem feltűnően megbámulni az egyébként meglehetősen szemrevaló Ewangelt.*
*Már jócskán estére jár, s már csak a lemenő nap utolsó vörös sugarai nyalnak végig lágyan a Levegő Mágia Templomának falain, amint a világlátott fél-elf férfi megközelíti azt. Az épület méreteit és grandiózussága lenyűgözik, éppúgy mint a gyönyörűen kimunkált szobrok, s ahogy lépdel egyre beljebb, a mágikus energiával átitatott hűvös levegő finom zamata.
A mellkasát ért vágást már korábban fertőtlenítette és megfelelőképp bekötötte. Inget is cserélt, így a Szegénynegyedben történt dulakodásnak immáron semmi nyoma a férfin. Leszámítva persze, hogy elképzelhetetlenül fáradt az egész napos gyaloglás és a jó fél órányi izgalom és adrenalinlöket után. Maga sem tudja mi hozta ilyen állapotban éppen a mágia fő csarnokához. Eredetileg szálláshelyet keresett, de hiába kérdezett bárkit is a Gazdagnegyedben, egy ilyen slampos csavargóval senki sem állt szóba, így hát mikor a távolból meglátta a hatalmas sziklaépületet, úgy gondolta, itt csak akad legalább egy segítőkész lélek.
Így keveredett hát ide, kissé csapzottan ugyan, de még mindig egy jó kiállású harcos benyomását keltve a fél-elf, aki most éppen egy bőszen tanuló, meditáló hölgyeményre lesz figyelmes, nem messze a központi oltártól. Legszívesebben megszólítaná, de nem akarja megzavarni a munkájában, így csak leül vele szemben az egyik padra, és türelmesen vár. Közben pedig próbálja nem feltűnően megbámulni az egyébként meglehetősen szemrevaló Ewangelt.*
1242. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-10-12 11:37:37
Üzenet elküldve: 2012-10-12 11:37:37
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
*Talán itt volna az ideje tovább állni de annyira benne van az akarat, hogy legalább az első szintet elérje, hogy valószínűleg képes volna több napot is éhen, szomjan itt meditálni. Kissé unalmas így egyedül mert a Mester miután ráállította a helyes útra visszavonult a szobájába pihenni. Néha néha mintha még ránézne mit csinál leglelkesebb tanítvány de mindig épp csak egy kevés motoszkálást hall hátulról. Tulajdonképpen még csak abban sem lehet biztos, hogy a mester az mert mire hátra fordulna már nincs ott senki.*
*Vissza fordul és folytatja tovább a meditálást. Amikor kész a napi adaggal akkor ki szokott menni a templomkertbe avagy a temetőbe.*
A hozzászólás írója (Ewangel Nortsan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.10.12 11:44:35
*Vissza fordul és folytatja tovább a meditálást. Amikor kész a napi adaggal akkor ki szokott menni a templomkertbe avagy a temetőbe.*
A hozzászólás írója (Ewangel Nortsan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.10.12 11:44:35
1241. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-10-12 10:54:42
Üzenet elküldve: 2012-10-12 10:54:42
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*A tanulástól kifárad, majd kifizeti a 72 aranyat, de mikor meghallja az árat, úgy érzi, kék szemei kiugranak a helyükről. Még mindig sokkolva, könnyebb erszénnyel, és csak kevéssel több tudással indul kifele a templomból.* ~Hogy lehet ennyit kérni ilyen kevés tudásért?~ *Hüledezik, mikor eszébe jut régi mágus tanítója. Ő csak 1 aranyat kért cserébe a tudás átadásáért, mert ő úgy fogalmazott, neki ez 'öröm'.* ~Mondjuk ha én olyan bölcs mágus lennék, biztos nem adnám ingyen a tudásom.~ *Látja be, ahogy azt is, semmi sincs ingyen. Kilépne a templomból, de meggondolja magát, és a könyvtár felé veszi az irányt.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4103-4122